De erről nem tudok annyit írni.

Igen, sok házasságban a férfi nem akarja, a férfi fáradt, a férfi húzza a száját a nő ötleteire. Szép szimmetrikus akkor a kínlódás? Én nagyon különböző okokat látok itt.

Holtfáradtan hazaesem
Biztos, hogy sokan kegyetlenül hajtanak, és egyáltalán nem szexi ennyit dolgozni, ekkora prés alatt. Valahogy mégis ezt választjuk, ennek van becsülete, ez számít természetesnek. Az ő fejük is mással van tele, és így nem együtt építgetett menedékház, nem érzelemkifejezés lesz a szexuális érintkezés, hanem feszültséglevezetés, röpke szórakozás, ha néha mégis. És, lásd a nőkről szóló kétrészes írást, a nő sem kívánja, így mechanikusan, de talán a kifinomultabb változatot sem. És akkor a férfi sem olyan lelkes, beszélni meg nem tudnak róla. Aztán benövi az utakat a bozót, bezár a lélek.

A képernyő visszfénye az arcodon
A férfiak ijesztő tömege esténként, hétvégenként tévézik, játszik a gépen, majd elalszik. Egyszerűen rászoktunk a passzív, befogadáson alapuló szórakozásra. Sorozatok, meccs, híradó, szerepjáték, egy kis zene esténként, évekig, aztán úgy maradnak. És ez magányos tevékenység, bár sorozatokat jól lehet együtt is nézni. Viszont nagyon időigényes.

Polírozom a bohócot
Elképesztően magas lett a pornónéző férfiak ingerküszöbe. Azért férfiakat írok, mert az ingyenesen elérhető pornó kilencvenöt százaléka a férfi gyönyörére koncentrál, az ő magabiztosságát hizlalja. És nem, nem a létező elvárást szolgálja ki — egyáltalán: normálisan nem néznénk mások szexuális akcióit –, hanem egyre durvább és embertelenebb ingerekkel alakít ki, erősít fel egy olyan beállítódást az eredetileg érző lelkekben, amely a valósággal, a monogám kapcsolatban kölcsönös örömmel megélhető szexuális élményekkel köszönőviszonyban sincs. A nő itt mindig elérhető, a nő mindig látszik, olyan a teste, amilyet rajzolni is nehéz, és mindennek örül (a könnybelábadós-hányingeres-rettegős az külön műfaj, kifejezetten nőgyűlölőknek), és jóval több a szopás, mint a nyalás — fiúk, ez így nem fog menni, akkor inkább csak nézzétek. Aki az ingerküszöbét pornóval emeli még, még magasabbra, az azt kockáztatja, hogy unni fogja az állandó partnerét. Hát milyen ennek a melle? És nem is szereti csinálni. Aki már négy kacarászó ázsiai tini arcraélvezős gang bangjét is unja, nem fog egy nyakszirt ívétől megborzongani. A pornónak persze nem feltétlenül kellene ilyennek lennie, lehetne kölcsönös és izgalmas, de hát ilyen, és nem is a pornó ilyen, hanem… tudjuk, akkor kérem most kórusban: a patriarchális modell.

Őőőőőő szívembe lopta mosolyát
Teljesen általános az a modell, hogy a férfi csak addig töri magát, amíg meg nem szerzi a zsákmányt. Utána minek strapálja magát? Elfekszik. Felesége van, ez már így marad. Mert a házasság, akárki akármit mond, bizony nem olyasmi, amit egy kis unalom után felbontunk. Nem is strapálja magát a magyar férj. Amivé a szex így válik, azt ő is unja, és ez érthető. Rossz szocializáció, megint. De ígértem, hogy nem írom le többet a szocializáció szót.

Rendszerhiba
Közben érthető is, hogy már csak néznek: miért nem vagyunk egymásra kíváncsiak? Elhitték mindketten, hogy ez így működni fog: apa pénzt keres, anya háztartást vezet és gyereket nevel. Ez még működik is úgy-ahogy, de a többi nem, mert iszonyatosan fáradtak és elégedetlenek mindketten. Anya a monoton napoktól, a gyerekek mindig ugyanolyan visításaitól, apa meg pihenni jönne haza, ahogy az ő apja meg annak az apja meg dédapja, és nem érti, mért nem mosolygós feleség várja. És miért éreztetik vele, hogy amit ő csinál, az nem jó, nem elég? Kölcsönös szemrehányások. Nem segítesz. Te meg nem hagysz pihenni, neked semmi sem jó. Bezárulnak lassan az ajtók. Mackónadrágban járkálsz, kilenckor keltél, te döntöd el, mikor mész játszótérre és mikor főzöl, és se nem főztél, se nem takarítottál, mégis egy idegroncs vagy? Blogokat olvasol, drágám? Még velem vagy elégedetlen? Akkor nem szeretlek.

Visszautasított
Az pedig megalázó. Pedig sok helyzetben és sok okból nem megy a szex, lásd a nőkről szóló bejegyzéseket. Akinek ez hiúsági kérdés, aki erre az epedő szemű recepciós Verára gondol, hogy a férfiönérzeten ne essen csorba, aki a harmadik ilyen után megsértődik, és amúgy is elege van az asszony elégedetlenségéből is, aki nem kérdez, nem teszi bele az energiát, annak ennyi volt.

Már az előszobában lerántja
Hűha, Arankámnak ötletei vannak, akarja, mindig akarja, mi van vele? Menni fog ez nekem? Ez furcsa, ez nem egészséges. Milyen nő az ilyen? Ez az én feleségem? Tőlem van egyáltalán a gyerek? Jaj, de fáradt vagyok. Az oké, hogy fűzni a csajt, rábeszélni, de hogy ő engem itt neccbetétes latexben vár? Mekkora fasz vagyok, ha nyitott lennék és őszinte, ha nem titokban esne csak jól az extrém, ha nem gondolnám, hogy figurákat a férfi tudjon, ha nem szoronganék a merevedésem meg a korai magömlésem miatt, akkor mennyire élveznénk mindketten. ÁTÉLTEM

Büntetők
A gyengédség megvonása igen gyakran uralmi eszköz is. Iszonyúan kegyetlen módszer. Én csak vagyok, fejezi ki minden gesztusával a ház ura, kedvesnek, figyelmesnek lennem nem kell. Nem tetszik a rendszer? Faggatsz, hogy hova lett a prémium? Akkor én meg hallgatok. Nem érintelek meg. Ha te érintesz, elutasítalak. Úgy teszek, mintha nem venném észre a jelzéseidet. Alhatsz egyedül. Ha nem kellettem délután… Majd máskor nem faggatsz. Azért nehogy már te diktáld itt a szabályokat.

Ezt a viselkedést az különbözteti meg a sima manipulatív duzzogástól, hogy aki űzi, pontosan tudja, hogy a másik szenved, és nemhogy nem érdekli: épp azért csinálja, örömöt talál a fölényes helyzetében. ÁTÉLTEM

Nem kívánlak
Nem tetszel már, eleve is leginkább a tested tetszett, így már nem kellesz, elmúlt, mit csináljak, nincsen nekem érzelmi intelligenciám, a szülésre meg nem volt jó ötlet bemenni. A női test az itt keskeny, itt dús, a tiéd meg nem olyan. És azért azt nem gondoljuk komolyan, tudom, ti imádjátok ezt az örök hűség-maszlagot, hogy ha megnősülök, akkor egész életemben már csak veled dughatok, hát annyi jó nő van. Szeretem a nőket.

Van másik
És van egy tekintélyes hányad, aki remekül elvan a szeretőjével vagy a változó partnereivel, és neki a feleség évek óta nem arra kell. Ha arra ő a feleségnek sem kell, akár harmonikus is lehet. Ebből van bűntudatos változat is, és olyan, aki kevesebbet, de otthon is elhál. Kamaszlelkű, saját megállapodottságával szembenézni nem tudó negyvenes: ő mások után vágyakozik örökké, de az is lehet, hogy komolyan szerelmes. Vagy csak hajszolja a megdicsőülést: kellek egy huszonegy évesnek. Elég méltánytalan a verseny.

A becsületes, hűséget komolyan vevő fajta nem csalja meg a partnerét, de nagyon szeretné, és ezért egész életében neheztel a feleségére. talán van is egy jelöltje, egy elérhetetlen álma, aki esetleg viszontszereti és tudja is, hogy ha hősünk nem élne házasságban, akkor kitárulna a paradicsom kapuja. Negatív érzelmek, keserűség, jobb híján néha lefekszik az asszonnyal.

Nem mondhatom el senkinek
És ez utóbbiból a legfájdalmasabb változat: néhány férfi pedig élete delén ráeszmél, hogy ő homoszexuális. Túl sok minden köti össze a házasfeleket, ezért sokszor bevallhatatlan. Pedig ebben a helyzetben csakis bevallani, szembenézni, elköszönni éri meg.