miért ne higgy a guruknak?

Az előző posztot összegzem és toldom meg: ha sokat és változatosan mozogsz (testhasználat és beöltözős sport is), ha ügyes, rugalmas, nagy mozgástartományú a tested, és jelentős energiát igényel az edzésed, akkor egy kicsit mindegy lesz, mit eszel. Mindegyebb, mint annak, aki bajban van (sokan igazságosságot követelnek ebben is: ne ehessenek a “vélkonyak” se tortát, nem ér! Haha, az országúti bringások meg négyesével eszik a Snicker’s-t. ) Nem olyan fontos már a grammja, alapanyagjai, a makrók arányai, az étkezésgyakoriság sem, tulajdonképpen az éhségedet követheted. Mert nem vagy beteg, sem étkezési zavaros. Ha nem eszel túl, és nem is durván adalékanyagosat, feldolgozottat, vitaminhiányosat, akkor ez “csak sima étel”, amelyet felhasználsz. Mindaz, amit a testedért hosszú távon tettél, bankba kerül: gyűlik és kamatozik. Görcsösség, erőltetés, szélsőséges gesztus nélkül is gyűlik. És ez a jó, hogy nem kell feszesen élni.

Ezért értelmetlen a huhogás, hogy “a kampánydiéta után visszahízol, jojó, értelmetlen fogyózni”, mert ez a szemlélet a kudarcos fogyózókat és az eltorzult, már beteg állapotot veszi alapértelmezettnek. Azért kudarcosak, mert nekik nagyobb bajuk van a sima egészségmegőrzésnél. Komoly evészavarok, hormonegyensúlytalanságok. Meglepően sokaknak.

A baj az, hogy nagyon kevesen teszik meg lelkükért, testükért azt a napi keveset, ami összegyűlve és kamatozva már sok, és befektetés is, amitől ötven évesen is jól lennének.

Módszer és szigor akkor kell, ha már bajban vagy, és hosszú évekig nem foglalkoztál vele, sőt, rontottad, mert rácsúsztál valamire, vagy a margarin olcsóbb volt, és elhitted, hogy jót tesz, vagy éhes lélekkel a lelki bajaidat “etted meg”. Tehát az általános egészségmegőrzési tanácsok nem ugyanazok, és fegyelem sem kell annyi, mint ha már tönkrement egészséggel vágsz bele, vagyis egy-egy terápiás akcióhoz a szükséges lépések komolyabbak lesznek.

Ha mégis kérdés, mit egyél: az állat (fehérje, zsír, belsőség, tojás) és a változatos, zöld leveles (idény)zöldség az értékes. Ha nem bírod a glutént, mert az özönszerű fogyasztása tönkretett, tüneteid vannak (bőr, emésztés), akkor kerüld. Ugyanez van a tejtermékkel (laktóz, tejfehérje). Csak a józan eszedre van szükséged, és arra, hogy komolyan vedd a saját jóllétedet. Minden más ígéret, módszer, tanács, “infó” csak termék. Ha érdekelnek a részletek, minden fent van a neten, de értelmes ember nem fizet sokat ezekért és főleg nem szervezi ki más kezébe az egészségét csodaváró lélekkel.

Én sem a túlfontoskodott, pénzért árult módszereket nem komálom, se a kenegetést. Gyakran érzem, hogy egyedül tiltakozom az ellen, hogy olyanok harsánykodnak mindenféle témákban a nyilvánosságban, lengetik a mutatóujjat nagy fölényesen mások fölött, akik látványosan nincsenek jól. Egészségileg, a kapcsolataikban, lelkileg, a testképükkel. Az oltástól a szexuális kisebbségeken át az életmódig mindenféle témában így van ez.

Ami közös e sok témában, az egy hiedelem, miszerint a bajok csak úgy lesújtanak, és MÁS a hibás. Csak a hibásról beszélni akkor is visszás, ha tényleg van részszerepe a bajban. És van olyan, hogy nincs is, hanem színtiszta felelősséghárítás, kifogás az egész. Mindkét esetben az a lényeg, hogy te mit tehetsz.

Például ha nem tudnak mit kezdeni magukkal, ha sétához sincs kedvük, akkor a karantén az ok, a korlátozások, és szétcsúszva vigasztalgatják magukat és egymást, hogy ez így természetes.

A halálozásokért az oltatlanok korlátoltsága, makacssága a hibás, logikus. Pedig mi alávetettük magunkat! (Döbbenet a végén az agresszió.) Nem a katasztrofális általános egészségi állapot okozza mindezt, dehogy.

Teljes elformátlanodásért, lerobbanásért meg az öregedést okolják: az anyagcsere, a hormonok negyven fölött, szülések. Nem, addigra szemetelődött el a rendszer, gyűlt össze a sok gyorsétel, üldögélés, pia hatása.

A szégyenért, a gyötrelmes testképért, szorongásért a “tökéletesség elvárását”, a NYOMÁSt okolják, vagy a fitneszbloggereket, ez annyira nyomasztóóó. Belenéztek a tányéromba, beszóltak, megítélnek! Sőt, a depresszióért és a magányért is az ítélkező világ a hibás, a tornatanár beszólása harminc évvel ezelőtt, a traumák. CSAK ezek, kész, nincs mit tenni.

A betegségeikért a kórház a hibás, az orvos, az örökletes hajlam. Életmóderedetű betegségekért.

A narancsbőrért, hasi hájért a média szépségeszménye, mások instafotói. Nem az életmódod, dehogy. Mindenkinek van: nem. Például a balerináknak nincs.

Ha nem találnak partnert, akkor irreálisak az elvárások, mindenki csak az ötvenkilós szőkét keresi, nem becsülik a lelki értékeket. Mesélik ezt olyanok, akik önként mentek a társkeresőre légypapírnak, aztán nem értik, mitől ennyi a légy.

A prűd magyar szexkultúra is bűnös, sajnos, a férj nem partner, lenimfomániásozza buja démont. Elhiheted, hogy van ilyen érett szajhai minőség, mehetsz mindenféle partikra meg “elvonulásokra”, amit ezek a vállalkozók hirdetnek mint high life-ot és titkos tudást. De ha például a “kölcsönös, biztonságos” BDSM-be beszállsz, ha elhiszed a beetető szöveget,  az egész emberséged, érzékenységed odalesz. A nőknek itt nem osztanak lapot, a világon nincs olyan feminizmus (és mázli sem), hogy ne kiégett, szeretetdeficites, kurvára nem költő, nejlonzoknis pocakos ötvenesek lessék a potyát.

Kissé elkanyarodtam. Ez a közös a sok kurrens témában, amelyeket bírálok: nem azt nézi, ő mit tehet, minek örülhet, mindig más a hibás és pont jár a panaszkodásért, JÓ ÜGY panaszkodni, másokra fogni a kudarcokat.

Mi véd meg akkor a torzságtól, hogy lehet értelmes életet élni, ha se a lefojtós, hazug keresztény örökségből, se a vadliberális hedóniából, a húspiacból nem kérsz, ha nem vagy se homofób, se Lakatosmárk-fan, ha nem akarsz se arcot töltetni, se öregnek tűnni, ha a csirkemell grammra mérését és az önhajszolást is, meg a body positivity című nyavalygást is kritikusan szemléled? Kérdezte tegnap a fekpad mellett F.

Én nem tudom, de ami hamis, az hamis. Szerintem létezik józan ész, érzékenység, őszinteség, emberi kapcsolódás. Ha nem hazudozol, nem pótcselekszel, nem fabrikálsz magyarázatokat, nyafogásokat, kihirdetéseket, sajnos-manapságokat. Ha azt csinálod, ami öröm és amitől jól vagy, ami te vagy, akkor is, ha ellenzik, nyomnak. Nem azt, ami divat vagy helyeslést vált ki. Ami igazán fontos, azt csak így érdemes csinálni, a világgal szembeszállva is. És nem kontentnek, kihirdetni, hírességre sóvárogni. Amögött boldogtalanság van, és a visszajelzés-éhség gerjeszti is a boldogtalanságot.

Szóval a cselekvés ott kezdődik, hogy valóban nemet mondasz minden hárításra, tagadásra, nyavalyra (előtte meg: felismered ezeket). Ami nem jelent önostorozást, merev szabályokat. Megtiszteled magad, a másikat, az intimitást, a testedet, nem nyomasztódsz, nem mások határoznak meg. Nem süllyedsz embertelenbe, és a dolgok azok maradnak, amik. Az intimitás valóban intim. Az edzés meg edzést jelent, boldog-kócos mosolyt ott, ahol egyedül vagy, ahol nem érdemes kamuzni. És nem csáberőt, menősködést, bizonyítékot.

Hogy kire hallgass, arról írtam már. Most a szakmákról írok.

Ha neked a problémádhoz kell a tekintély, az útmutatás, ha rácuppansz másokra: “de jól nézel ki, hogy csináltad?”, majd híven követed, netán (ez ugyanaz fordítva) fúrod, de hozzá viszonyítgatsz és PONT az ellenkezőjét csinálod, akkor dolgozz még a lelkeden-tudatodon előbb. Nem létezik, hogy nem elég az a néhány egyszerű szempont, amelyeknek közvetlen hasznát, örömét magadon érzed. Nem létezik, hogy felnőtt létedre neked kell a táblázat, anatómiai okoskodás, noszogatás, szakértelem (a pizzaevéshez nem kellett), és nem ismered fel, hogy a testedben rejlik a tudás. Azzal csak eltelik az idő, hogy keresed a legjobb edzésformát, étrendet, meg nyafogsz, hogy mihez volna kedved, de azt pont nem lehet, mert bezárt/drága/messze van.

Ugyanez a helyzet, ha mások sportja (és sortja), képei, teljesítménye, kinézete keserűséget vált ki belőled. Ne a facebookra menj panaszkodni, hanem pszichológushoz. Az önismeret a válasz, nem egy újabb életmódcsomag, módszer, guru, felmentő szöveg.

Sokan a téma (étkezés, sport) EMLÍTÉSÉRE is bepöccennek, és mivel érzékeny pont, támadásba lendülnek, ontják az okosságot. Hogy te mit szeretsz, mit főztél, tornázol, mit utálsz, nem tanulság másoknak, hanem csevegés és receptcsere. És ha elhízott, középkorú vagy még idősebb nő vagy, aki lusta sportolni, sosem edz, nem vállal felelősséget, akkor maradj csöndben ebben a témában. A lelkedet se vedd elő.

Mindenhol deklarálom, hogy ugyan éleslátó vagyok, de nem szakértő. Viszont nem is kell szakértelem ehhez, csak a könyvnek kellett egy egyetemen oktató orvos-lektor. Amit életmódról írtam a blogon, cikkekben és a könyvben, azt én hittel-tűzzel végigcsináltam, folyamatosan és objektíven dokumentálva és bemutatva az eredményeket, másrészt komoly szakirodalma van, harmadrészt átlátom a csúsztatásokat, és nem beszélek haza: láthattátok: ha egy kutatás nem engem igazol, akkor sem ócsárlom.

A médiának elhittük, hogy a mi evésünkhöz az ismeretlen dietetikus ért. Én elég sok ilyesmit olvastam, Alimentót, Életmódváltókat, NoSaltyt, és megdöbbentő volt, milyen fölénnyel milyen keveset mondanak, hogyan szörnyülködnek és fegyelmezgetnek. Eleve sem egy fényes képzettség, de Magyarországon gyász, tíz-harminc évvel kullognak a kurrens tudás mögött. MÉG MINDIG a növényi olajat, a napraforgót, a teljes kiőrlésű pékárut tukmálják, és még brandépítő-önreklámozó csoportjuk sem tud egy közepes formát sem felmutatni.

A “magándietetikus”, “független szakértő”: ugyanez, a plusz trendi ráaggatás csak azt szolgálja, hogy nála vegyél valami saját-nünüke terméket, vagy ő okoskodhasson, mint a Jankó Robi, az előző posztban citált dühödt ketó-lejárató. A mentes irányzat is hatalmas üzlet, de ha ez ilyen jó, és értesz hozzá, akkor miért… na, látjátok. Vannak az ügyek követei: Pór Ági edző, és amikkel “erősít”, az csupa magyarázgatás, tesifelmentés és vádaskodás, pedig ő még e mezőnyben jól ír, okos. Csak nem lát ki a saját kudarcaiból, másoknak tanácsot adva önterápiázik, és nem tud ellenállni az áldozatiságnak. Az ő szövegei, útmutatása csak újabb alkudozás, lefaragás, önvigasztalás és ellenségkép-gyártás (diétakultúra!) azoknak, akik nagyon mélyen vannak, mert ifjan elhitték a testnyomasztást, most meg már tönkrement a testük. Sem ezekkel a szövegekkel, sem ezek nélkül örömteli sportolásuk és jól működő testük ezeknek a nőknek nem lesz. Csak a cselekvéstől. És de, a külső, ami a test, visszahat a lélekre, nem választható le róla.

Nem kell pecséttel elláttatnod az edzéseidet és az ebédedet. Ez ugyanis, a mindenféle szakértők, specialisták iránti igény a felelősség eltolása és tekintélynek való behódolás. Én mindig döbbenten figyeltem, hogy vajon kik költenek ilyen szakértelemre, programra ebben a lerongyolódott országban. Akik nem csak a heti étrendet és receptet veszik meg pár ezerért az életstílus-fotók, nagyívű ígéretek, jópofa mémek, “őszinte vallomások” kattintgatása után a kihirdetőktől, hanem a kiegészítőnek mondott LP kezelő gépet félmillióért, LifeTilt durván drága, ám dizájnos fehérjeporait és a szuvidáló készüléket.

Miért nem érdekli őket az ingyenes edzés és az egyszerű szemlélet, a saját döntés, a testük, a tapasztalataik? Kik ezek a gyenge énű, tekintélyelvű, ám jól eleresztett nők? Úgy tűnik néha, több a megmondó, mint a fogyózó. És a fogyózók tényleg arra vágynak, hogy valaki más legyen a felelős?

A diétáról stb. okoskodók azért találnak megfejhető közönséget, mert valaki elhitette velük, hogy az “életmódváltás” hú, de bonyolult, nagyon kell vigyázni, és szakértő nélkül veszélybe kerülnek. Pedig csak józan ész kell, igazi elszántság és személyes felelősség, ha javítani akarsz az állapotodon. Néha pedig szembemenni azzal, amit annyira sulykolnak a mainstream helyeken. És: akik befizettek meg betartották meg konzultáltak a B2W-n képzett megmondókkal, azok mire jutottak, míg mi csendben és egyszerűen futottunk az ösvényeinken, ahol senki nem diktált?

A szakembereknek egyébként dolguk lehetne a kéretlen tanácsok, fontoskodás helyett, hogy helyes alapinformációkkal lássák el azokat, akik semmilyen tudáshoz nem férnek hozzá. Mint a védőnő. Hogy aki még nem hallott arról, hogy a rántott hús növényi olajban nem annyira egészséges, és lehet, hogy a glutén miatt korpásodik a fejbőröd, vagy hogy nem rázzuk az újszülöttet, illetve a tápszer tönkreteszi a bélflórát, annak ezeket elmondják. De te, aki rendelt pizzán, fornettin éltél üldögélve, ehhez nem kértél szakértőt, és nem féltél, hogy baj lesz (de lett!), komolyan gondolod, hogy most, ha egy szelet halat grillezel és hozzá brokkolit, majd elrontasz valamit? Ne már.

Téged ugyanannyira érdekel a SZÍNTANÁCSADÁS, mint az edzésprogram (és, sajnos, ugyanannyira leszel jól tőlük). Ez a nagy diétamánia, csoportokhoz csatlakozás, a programok követése, más irányzatok kritizálása, szlogenek, az erről való végtelen kommentelés mind fedőtevékenység. Mert el akarod ütni az időt, de igazából nem teszel erőfeszítéseket. És hogy ez világos legyen, ahhoz elég ránézni a szakemberek testére, meg az influenszerek kifogásaira, a tökéletlen test újkeletű kultuszára.

Az ilyen-olyan szakértők, akár a hivatalos rendszer részei, akár neten vadászó függetlenek, soha nem a te jóllétedet tartják szem előtt, hanem (még jó esetben is, amikor tiszta lehúzás az egész) a mundér becsületét. “Nehogy már egy laikus többet tudjon, ellentétes elveket hirdessen.” “Nehogy elveszítsük a tekintélyünket”. “nekem van végzettségem.” Minél kevésbé cégérei a szakmájuknak, annál erőszakosabban hivatkoznak a szakmára. Az egyik arrogáns okoskodó tokával-pocakkal ekézi a ketót (nem a videóban, hanem itt). Izán meg hüledeztünk eleget, ő most nagy lelki fordulatként kidobta a mérleget, korábbi nézeteivel is szakított, és állítja, hogy ő lassú, fokozatosan haladó, kitartó és keményen dolgozik, illetve a B2W szakértő szerint az a gond, hogy alulárazza a szolgáltatásait. Annyira profi mint brand, minden betűtípusa, mondata és kiadványa tetszetős, és annyira semmi használható mondandója nincs, főleg sport nem, csak reklámok, folyton arahagyott-meghaladott rendszerek, és önterápiázás, lelkizés.

A “szakértő” amúgy nem felel a tanácsaiért, követhetetlen is, hogy a tanácsai mit okoztak, mi más okozta azt még stb. Ma egy dietetikus kb. intézményi és lakossági élelmiszeri ajánlásokat népszerűsít, amelyeket cégek érdeke és ipari lobbi formált. Van benne valami borzasztó avíttság és autokrata jelleg, nekem ezt idézi:

Semmi okod tehát, hogy elkeseredj attól, hogy “mindenki mást mond”: persze hogy mást mond, érdekből, a piaci résnek és a divatnak (például a mentes irány) megfelelően. Nem neked lesz jó, ha követed őket, és nem is lépik meg helyetted, amire szükséged van.

A neten viszont vannak tiszteletre méltó teljesítmények, akiktől edzéstippeket szerezhetsz, minden drukkerkedés, pénzköltés és termék nélkül. Simán összeállíthatod a saját edzéseidet egy kis önállósággal. Követem Erin Simmonst, aki újabban súly nélkül edz és megnőtt a haja. Érdekesnek találom Stephanie Buttermore szemléletét, illetve Góg Anikó gyakorlatait, a fiúk közül Toldi Zsuzsi rózsája igényes content, de “nem istenem, nem papom” senki. Nekem egy edzős kontent legyen okos, a közzétevője meg brutál izmos. (Azért megnézem a flexeseket is mindig, mosolygok.)

3 thoughts on “miért ne higgy a guruknak?

  1. Visszajelzés: egészséges életmód, életmódváltás, diéta, sport: mi lényeges és mi nem? | csak az olvassa. én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.