Ez már volt, igen, a citromos Cif szaga, és pont a sütő belsejét, és pont fémdörzsivel!
A szag…!
Megnyugtat a Cif szaga. Bővebben…
mintha már
7
én kategória bejegyzései
zavarba ejtő
melléknevek sorozat 26.
Én nagyon remélem, ezt külön írjuk még. Igen, igen, megnéztem.
igei idiómából képzett folyamatos melléknévi igenév
Na szóval, van ez a kétségtelenül létező tendencia, antifeminista kollégáink vesszőparipája (na, vajon lehet-e ide jelzőt tenni? kedvelt vesszőparipája? remek vesszőparipája? vagy: egyik vesszőparipa? nem. a vesszőparipa nem bír el jelzőt. pőre paripa ő). Nehéz tömören megfogalmazni, de olyasmi, hogy a fiatal és csinos nőkkel úgy általában a világ, azon belül is a férfiak előzékenyen bánnak. Átengedik őket az úton, meg hazaviszik kocsival, szívességeket tesznek nekik, előreengedik őket az ajtóban — ez jár nekik, mert nők, pontosabban: mert szexcélpontnak alkalmas fiatal nők.
Mintegy jutalmazzák őket azért, hogy életerősek és szépek.
Természet: Bünteti a szenvedést és jutalmazza az örömet.
Az antifeminista kollégák ezt persze úgy értik, hogy ezt a nő tudatosan csinálja. Bővebben…
manipuláció
Az előbb megszólalt a telefonom, és a hívó, aki egy nő volt, de nem mondta a nevét, Gerle Évát kereste.
Nagyon kiképezhették, hogy hogyan kell átmenni a felhívottak falain és sáncain. Figyeljétek: Bővebben…
takaros uzsonnásdoboz
Én eredetileg azokról akartam írni mára, akik majdnem elváltak, de aztán rendbehozták.
De inkább ezt szánom mára.
Takaros uzsonnásdoboznak fordítottam a bentót, mit szólsz, Eszter? (Tőle a japán link.)
újabb irritáló luxushülyeség Bővebben…
olvasd újra
Vagy el. Az elmúlt négy és fél hónap legütősebb posztjai. Ha rég jártál erre, ha csak átfutottad, ha kíváncsi vagy arra, hogy szerintem mi fontos írás.
A blogon jelen pillanatban 1453 poszt van, ennek egy kis része semmiség, resztli, efemer, nem vállalható, egyszer kitépkedem majd ezeket az ősz hajszálakat.
Az elmúlt hetekben 440 különböző IP kommentelt a blogomra.
3187 lájkolója van a blog facebookjának.
Az olvasottság miatt meg ne tessék aggódni. Ehun e: Bővebben…
egészséges menza
Hogy lehet, hogy nálunk minden félremegy?
Hogy minden újítót és újítást kiröhögnek és ellehetetlenítenek és koncepciózusan félreértenek?
Hogy lehet, hogy ennyire nem mozdul a magyar észszerű, egyszerű ügyeiben, csak akkor, ha pátosz van és tragédiaesély, de akkor viszont hepciáskodik?
Hogy mehet ilyen szegénységben ekkora pazarlás?
http://civilhetes.net/a-menzareform-kovetkezmenye-amivel-senki-sem-szamolt
Olvasom, hogy a gyerekek ehetetlennek tartják a menzai sótlanabb levest, a halat, a párolt zöldséget, a céklát (minő borzalmak!).
Hogy nem eszik meg a gyümölcsöt sem.
Hogy az a vágytárgy, amit a jobb módúak esznek: pizza, csoki, csipsz. Ha tehetnék, ilyeneken élnének. Látom én is, ötkor kiözönlik a rendőrtisztiről a diáksereg, tele a CBA, nem bonyolítják, péksüti van, ice tea, csipsz, sós mogyoró.
Ha ez nincs, tésztát, paprikás krumplit, ismerős ételeket enne a nyomorban élő diák.
“mindenki azért csinálja, hogy fogyjon”
Szerdán megszólítottam az Istennőt.
Nem akartam amúgy, nem terveztem, én őt csak messziről csodálom.
Na de ott ült és evett, ahol én épp tanyáztam, ott töltöttem a gépemet, és még a hűtőt is ki kellett nyitnom (mink így beköltözünk reggel a terembe, bejegyzéseket írunk, diskurálunk, zoknink szárad a széktámlán, kettőt-hármat eszünk, kávézunk, edzünk is egy szerény négyórásat, hazamegyünk este). Bővebben…
skála és mozaik
megint kiraktak a mandinerre
Ez még egy istenfene és rákcsapása, ez a leegyszerűsítő gondolkodás. Ha ebből ki tudnánk jönni!
Az ítéleteink, ez az első terület.
Ahogy úgy odavágják: valaki vagy fiatal, aki előtt még ott az élet, vagy neki már mindegy, és akkor a kutyának se kell.
Az ember még elhiszi. 🙂
Vagy kell a férfiaknak, mert “csinos”, vagy nem.
Liberális vagy konzervatív, kész, ez a kettő van.
A férj vagy bántalmazó, vagy “rendes” (és akkor aztán minden oké).
Megcsal, vagy hűséges, és ennyire lehet leegyszerűsíteni a házasság értékelését.
Jól keres, vagy nem.
A pop art egy lufi, bezzeg a reneszánsz festészet, az szép.
Szép a nő, vagy csúnya.
Lóg a melle, vagy nem.
Kicsi a melle vagy nagy. Bővebben…
megzsarolt nők
Itt látható a nagy hírű bűvész!
A lábával karikázik,
a kezével citerázik,
az orrával orgonázik,
a fülével figurázik,
a szemével gurgulázik,
a szájával vacsorázik!
K. S. Zs.-nak
Tegnapelőtt (javítom “tegnap”-ról, elsüvített mellettem a szerda, most is rohanok) konferencián voltam. Ritkán megyek ilyenre, ezért is pezsdítő élmény. Szeretem ezt, rákészülni, megjelenni, emberek között lenni, figyelni, új megfogalmazásokkal és mentalitásokkal találkozni, és hát ebből bőven volt. Játszóhely is volt gyerekeknek, vittem a kisebbik kicsit. Nagy köszönet érte a szervezőknek.
Szerelem: Személyes? Politikai? volt a címe, egészen különböző szakmájú emberek tartottak előadásokat, izgalmas fókuszokból. Bővebben…
mit látsz a képen?
Az a helyzet, hogy én ezt a képet, és ez először van, szándékosan, provokációként fotóztam és raktam ki.
Didaktikusan.
Tehát nem azért, mint a többit: nem önkifejezésként, nem a szöveggel való izgalmas kapcsolatteremtés céljával, nem azért, hogy megmutassak egy hangulatot vagy az életem egy tényét, nem azért, hogy én magam emlékezzek valamire, ami szép volt, a gyerekeim babakorára, a házasságomra vagy a szerelmemre, nem azért, hogy üzenjek vele, és nem is azért, hogy legyen valami szép a fejrészben a cím alatt.
Én tudom, mi van az olvasók fejében. A jó fejek fejében, a kukkolókéban, az irigyekében, azokéban, akik hasonlóan élnek hozzám, és azokéban, akik nem. Bővebben…
…és mit egyen?
Többször emlegettük mostanában kommentekben, a sportrovatban és “kint” is a gyerekeink táplálását, a társadalmi nyomást: a tortás szülinapokat, zsúrokat, a linzeres nagymamákat, az “éhes vagyok, bekapok valami péksütit” rutint, az iskolai menzát, az egészségessé nevelés kérdését.
Tudatos szülők, akik jót akarnak, informáltan döntenek, tudják, mi volna az egészséges — és a rengeteg inger, reklámok, táplálékbőség, kortársi nyomás, édesszájú, csipszfaló, válogatós gyerekek.
Az is felmerült kérdésként, hogy én, aki szénhidrátot már csak alig eszem, és az utóbbi fél évben megdöbbentő felfedezéseket tettem táplálkozás, makrotápanyagok és közérzet, egészség összefüggéseiről, hogyan csinálom ezt szülőként, átalakítottam-e a gyerekeim étrendjét is.
másodvirágzás
A másodvirágzásban nem a virág a szép. Annyi virágot láttunk már.
Hanem hogy ki hitte volna? Nem elvárható, nem kalkulálható. Bővebben…
mire járjon?
tavalyi
Hát ezen pörögtünk mi itt, anyák, az elsős lányainkkal. Délutánra van a napközi, egy kis tanulás, játék az udvaron, kreatívkodás, és van a különóra-kínálat: nívós, sokféle, és igen drága.
Én mindenkit önmérsékletre intettem, akivel ez szóba került, mindenekelőtt a lányomat. Elegendő stressz és idő az iskola is, a különóra meg a késő délutánba nyúlik. Nemsokára az ember azt se tudja, kinek süssön majd mézeskalácsot, kit tegez, kit magáz, meg hogy hánykor ér véget. Ez a túl sok új inger sem optimális egy elsősnek, aki fél nyolckor ágyba zuhan, és fél hétig alszik.
Szeptemberben minden színes-szagos még, aztán feladat lesz az is.
Na de mégis.
Zene, valami kreatív, fejlesztés, ha az kell, sport…? Nyelv? Bővebben…
azt mondja
Parádés poszt, ne hagyd ki!
Azt mondja, nyűgösen: kibontod?
Én azt hittem, rég megette. Hogy lehet ez, cipőt kötni tud, banánt kinyitni nem? És így törögeti, szétpuhítja a végét. De megeszi, becsülettel. Bővebben…
egyeztet
Hogy én ebben milyen szar vagyok.
Mint egy gyerek, aki fél, hogy leszidják, mert persze elfelejtett valamit, vagy (inkább) nem volt kedve hozzá. Mint egy kamasz, aki híres színész asztalához lépne, de nem akarja zavarni. Jaj, minek hívogassam, van elég dolga. Mint Pató Pál úr… és mint valami ifjonti sasmadár, mert én szabad vagyok!
De a sasmadárnak folyton rossz a lelkiismerete.
Mostanra látom, hogy aki sikeres, eredményes, akinek jól haladnak a kevésbé mámoros, nem annyira szenvedéllyel űzött dolgai is, azok velem ellentétben
képesek Bővebben…
még eszünk egy kicsit
Amikor utólag jut eszembe valami, a bejegyzésem témájához tartozó, fontos részlet, vagy épp a reakciókból látom, hogy nem úgy értik, aminek én szántam, akkor háromféle lehetőségem van:
beleírom a posztba (és ezt esetleg jelzem is színes betűvel)
kommentbe írom a bejegyzés alá
új bejegyzésben folytatom a témát.
Azért választom most a harmadik megoldást, mert azt mondják az olvasók, hogy inkább csak a bejegyzéseket olvassák, esetleg az első néhány kommentet, és szeretném, ha ez nem sikkadna el. Tehát nem azért, mert most már egész héten ilyen dietetikai témákról lesz szó, rileksz. Bővebben…
mondd szépen
Igen, ez a kedvencem!
A tekintélyelvű nevelés utolsó bástyája!
Már nem hagy sírni, már nem üt, már nem szégyenít, már nem ijesztget zsákos emberrel, gerincsorvadással, nem mondja, hogy amíg az én házamban, nem “farag becsületes embert”, nem “tanítja meg a tisztességre”, nem az orvosdinasztia újabb tagjának szánja a szerencsétlen gyerekét, már nem zár spejzba, nem parancsolja azt sem, hogy meg kell enni a kapros tökfőzeléket, és nem tesz lexikont a hónuk alá.
Még köszönni sem kötelező.
De nyelvművel!
Viszonylag jól beszélő, ám nyelvészetileg képzetlen emberek, apák a vacsoraasztal fölött kijelentik:
Azt nem úgy kell mondani. Bővebben…
délben ebédelünk
FIGYELMEZTETÉS:
1396 szó
de vannak képek is
Itt a blogon sokan döbbennek rá, hogy nem úgy van az.
Azt hittük, nem is tudtuk, hogy azt hisszük, de éltük, hogy úgy van, és akkor, uramisten, egy helyzet, egy mondat, egy kis gondolkodás ébreszt rá:
nem úgy van az.
Akik korábban is kerestek, gondolkodtak, kritikusak voltak, azok is sok mindenre csak mostanában jöttek rá. Én magam is, írás közben, kommentolvasás hatására is alakulok és döbbenek.
Recsegnek az eresztékek. Nem úgy van az.
Nem kötelező gyereket akarni. Bővebben…
visszalassulás
Rohanó mai világunkban, kezdi a stíluspanelek közé rekedt újságírógyakornok a bármiről szóló magazincikket. Ez is trend és reflektálatlan szokásunk: arra panaszkodni, hogy minden milyen felfokozott, felszínes, felgyorsult, és egyre csak…!
Az emberek manapság (értékvesztett világunkban) (amikor a mai fiatalok már lassan…) (és már a túró rudi sem olyan erjedt-csípős) (nem is beszélve az alufóliás-papíros Milka eltűntéről, hát hova jut a világ?) valóban csüngenek a technológián, tényleg ritkábban olvasnak nyomtatott nagyregényeket, mint régebben, és lényegesen többet kattintgatnak felszínesen, osztott figyelemmel. Tényleg inkább választják a gyorsan és könnyen elkészíthető ételek receptjeit, igénylik az életet könnyítő gépeket, és nem kézzel verik a habot. Bővebben…
fogadd el magad
c-nek
Jaj, ez milyen egy hálás, olvasószerző, valódi feminista üzenet volna. Mennyit írhatnék én harmincas-negyvenes, értelmes, életük által szorongatott nőknek arról, hogy ne búsulj, jó vagy te így. Kitölthetném a dühöm az irreális szépségelvárásokon, lehetnék éles, gúnyos és hatásos. Írhatnék a “természetes testekről”, amelyeken ugyan nyomot hagynak az évek és a szülések, de igenis mindenféle női test szép, és büszkén viselhető, és nem kell megfelelni holmi külső elvárásoknak!
Milyen könnyű lenne ilyeneket írni. És milyen lelkes osztáshullám és helyeslés volna.
Csakhogy én nem akarok ilyet írni, és nem is tartom nagyon értelmesnek azt, aki ilyesmihez tapsol. Mert én szarul érezném magam abban az elfogadásban. És hát már megírták ezt elegen: ahogy erről szólni szokás, például így vagy így, mindig ugyanazokkal a hatásvadász, világot hibáztató, a valódi problémára (nem vagy jól a testedben, és reménytelennek érzed, hogy változtass) választ nem adó módon, azt én mellébeszélésnek tartom. Egész pontosan: az életemmel cáfolom.
És épp azért voltam képes a makacsul egyedi utamra, mert dörömbölt bennem, hogy ezek a cikkek hamisak, ez önvigasztalás, ez nevetséges, és szövegnek is rossz. Patetikus, hamis, és csupa csodálatosan ápolt, vékony nő hajtogatja ezeket. És odagyűlik a sok, szerepébe zárt, leharcolt nő helyeselni.
Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 