a csap, amelyikből ketten lehet csak inni

A valaki feküdjön le velem című, keddi elemző írásra heves nőhibáztatás, a nőgyűlölet jelenségét relativizáló, kifejezetten ellenséges módon értetlen kommentáradat érkezett. Újra körünkben üdvözölhettük a legkitartóbb kommentelőt, a bőrcipős-karórás Tibit, aki itt a blogon hagyományosan nem érti, miért nem akad ínyére való partnere, és szerintem inkább máshol gondolkozzon ezen. De a pálmát “Szücs Imre” viszi:

szücs imre“A nem az nem!” – szól a feminista szlogen. Mi is ezzel a gond? Látszólag semmi. A nő igenis választhassa meg, hogy kivel szexel, és kivel nem. Tágra nyílt tekinteteket látok, ahogy írom ezt: mit akarsz ebből kihozni, te férfisoviniszta állat? Sok-sok felháborodott nő kérdezi, ha ez a téma szóba kerül: mi ezzel a gond? Talán nincs jogom beleegyezni vagy elutasítani?

Dehogynem, minden nőnek joga van hozzá, csak kilóg itt egy lóláb, tetszenek tudni. Az van, hogy ez a mondat elővillant a személyiségetekből egy olyan darabot, amit nem biztos, hogy meg akartatok mutatni. Nevelés, rendreutasítás, szabályozás. Én mondom meg, mi legyen, sulykoljátok büszkén és boldogan, mintha nem is arról lenne szó, hogy ki kit erőszakol meg, és kit nem. Valójában nem is erről van szó: pontosan tudjátok, hogy a nemi erőszakban senki sem fogja megkérdezni, hogy szerintetek igen vagy nem. A nemleges válasz azokra vonatkozik, akik egyáltalán felteszik a kérdést. Velük viszont nincs gond: aki kérdez, az kétféle választ képes elfogadni, mi férfiak legalábbis így vagyunk ezzel. Az “elnézést, bejöhetek?” kérdésre a nemleges válasz után a legritkább esetben lépünk be valahová, egyrészt mert tudjuk, hogy birtokháborítás és lelőnek érte, másrészt mert van egy morális kódexünk, ami ezt írja elő. Mire való tehát ez a rendreutasítás? Kinek szól? Ha a férfiak egyik felének értelmetlen (mert úgyis bejön, ha akar), a másiknak meg szükségtelen (mert tudja és betartja), kinek kell itt sulykolni azt, hogy “a nem az nem”? A válasz egyszerű, csak kicsit abszurd. NEM A FÉRFIAKNAK SZÓL, hanem a nők mantrázzák, saját maguknak. Mert szeretik érezni, hogy megmondhatják, mi legyen. Mert erőt ad az, hogy hangosbeszélőbe ordíthatják: “én mondom meg, hogy ma este lesz-e dugás vagy sem”. Szeretik az irányítás érzését

Ebből ered aztán minden olyan felesleges “nem” is, amikor igazából a nő nagyon szeretné, csak élvezi, hogy még egy kicsit nem szabad, és hogy a másik mennyire “nyomja a gombot”: azt hiszem, alig akad heteroszexuális felnőtt férfi, aki ne látott volna ilyet (= akinek ez ne a könyökén jönne ki). “Á, csak húzza az agyam”, mondjuk ilyenkor, illetve a nagyon úriember úgy fogalmaz, hogy “hát, tudod, a Mari szereti, ha kicsit udvarolnak neki előtte”. Ez persze távolról sem fair, és az üzleti életben “hivatali befolyással való visszaélés” címkét kapna, mégis, a férfiak idővel félig-meddig megszeretik ezt a játékot, mert összekapcsolódik a jutalomfalattal. (Merényi Dániel egyik zseniális rajza szerint persze nem mindig, de hát az élet nem habostorta.) Jó, mondhatjuk erre, hogy hát akkor adjuk meg nekik, hadd menjenek, hadd óbégassanak, örüljenek neki, hogy ekkora nagy királyok. Eltekintve ugyanis az egyéb hőbörgő feliratoktól, áthúzott egyenlőségjelektől (nő nem egyenlő cica, nő nem egyenlő dollár, wtf?), tulajdonképpen csak arról szól a dolog, hogy felöltöznek amolyan jó ribisen, és élvezik, hogy nem kell otthon unatkozni. Csakhogy! Szeretjük elfelejteni, hogy A SZEX SZÜKSÉGES DOLOG, mégpedig elsősorban a férfiaknak, ők azok, akik szinte egyáltalán nem bírják nélküle. Mindkét nem jellemében okoz torzulásokat, de a férfiak effektíve bele is bolondulnak, nem látunk olyan férfit, aki egy idő után “leszokik” a szexről, miközben nőknél a gyerek után nagyon is gyakori a jelenség, és nem azért, mert a partner már nem kívánja őket. Továbbá ritka, hogy egy nő hosszú ideig üldöz egy férfit azzal, hogy “fektess már le”, míg ugyanakkor a férfiak túlnyomó többsége szinte bármire képes.

Leegyszerűsítve: a férfi és a női szexuális szükséglet mértéke aszimmetrikus. Ahogy a fizikai erő is, ez is különbözőképpen van elosztva. Ebből adódóan a férfi, ha elzárják a szexcsapot, előbb fog szomjan halni, mint a nő. A nőnek tulajdonképpen az az óriási hatalma, hogy tovább bírja szex nélkül. És most játsszunk el egy kicsit a gondolattal: mi lenne, ha a szex tényleg egy csap lenne? Egy olyan, amiből csak ketten lehet inni. Ha egyedül mész oda, nem jön belőle víz. Micsoda hatalma lenne ekkor annak, aki tovább bírja víz nélkül, igaz? Ott állna, és azt mondaná: “nélkülem nem ihatsz, márpedig én csak akkor megyek oda, ha sírva könyörögsz”. A másik (a férfi) egyre jobban szenvedne, és idővel azt gondolná: b*sszameg, megadom neki, amit kér, ugyanis szomjas vagyok. Ekkor jönne a szöveg, hogy “nem megyek oda, mert szerintem nem őszintén mondod, csak azért nyivákolsz, hogy végre kapjál vizet!”… És hirtelen kialakulna valami egészen ismerős helyzet. Persze oda lehetne menni valaki máshoz, hogy azt mondd: “ne haragudj, de gyere már oda velem a csaphoz, mert a Mariska nem jön, és iszonyúan szomjas vagyok”. Igen ám, de Ildike is rájönne hamar, hogy tényleg szomjas vagy, és lehet zsarolni, hiszen ő még bírja. Oké, mi történik akkor, ha te fogcsikorgatva azt válaszolod, hogy nem hagyod magad, juszt se fogsz megalázkodni, majd megszomjazik ő is? De nem szomjazik meg, hiszen ő viszont bárkihez odamehet. Ő bármelyik másik férfira rámutat, hogy “Hé, te ott, gyere velem inni”, mire a másik úgy néz rá, mint valami messiásra, és hanyatt-homlok rohan vele a csaphoz. Tehát nem, Ildike sosem fog megszomjazni. Most már tényleg nincs is más hátra, mint törvényeket hozni, hogy ki mehet a csaphoz, és ki nem, és hogy ott hogyan kell viselkedni. Ezt majd a nők megbeszélik, kitalálják hozzá a koreográfiát, hogyan kell meghajolni, kezet csókolni, virágot hozni, mielőtt egy kortyot is ihatsz. Te pedig betartod – vagy ha nem, a saját férfitársaid esnek neked, hogy ne bolygasd meg a rendszert, amit már épp elkezdtek kiismerni, és úgy-ahogy, de működik. Senki sem akar szomjan halni miattad. Előretolt helyőrség? Igen, egy kicsit onnan lehet ismerős. De mutatok mást, Rejtőhöz hasonlóan zseniális: Karinthy Frigyes: Barack, érdemes rászánni azt a 6-7 percet.

Hát ezt jelenti a jelmondat. “A nem az nem!” = “Mi vagyunk a csapnál, és ha mi nem akarjuk, te nem iszol!” Ideje lenne felismerni a szexualitás fontosságát. Nem játék. Lehet, hogy nem tudományos tényeken alapul, amit mondok, de szerintem a nemi erőszak sokszor nem más, mint szomjúság: ha valaki nagyon inni akar, és nagyon nem hajlandó cserébe pitizni, akkor megfog egy nőt, és odatuszkolja a csaphoz: most pedig iszunk. Erre lehet azt mondani, hogy a nőnek megalázó, de el lehetett volna kerülni, ha van egyszerűbb út. Meg lehetett volna ezt oldani békésen. Ha a férfinak nem kellene földig hajolni, lehet, hogy a nőt sem kényszerítené erővel. (Azt már nem is mondom, hogy inni nem olyan borzasztó: ezen a ponton talán kissé sántít a párhuzam, és ellen akarok állni a kézenfekvő kikacsintásnak. Oké, tegyük fel, hogy a nőnek akarata ellenére inni borzasztóan megalázó. És tekintsünk el tőle, hogy hányan szeretik benne pontosan ezt.) Ideje lenne helyreállítani a női és férfi szerepek harmóniáját. A férfi nagyon sok engedményt tesz, nagyon sok mindenben figyelmes, és nagyon keveset kér cserébe. A nő épp a fordítottja: nagyon sokat kér, nagyon sok engedményt vesz természetesnek, és nagyon keveset ad cserébe. Ez a két puzzle persze összeillik, de csak akkor, ha a férfit alsóbb-, a nőt pedig felsőbbrendű lénynek nevezzük ki. Ez a feministák törekvése. És ez egy nagyon rossz irány. Fontos lenne, hogy a nő ne úgy gondoljon magára, mint valami csodálatos dologra, amit kényeztetni kell pusztán azért, mert létezik. Ez ugyanis számára erkölcsileg rögtön legitimálja, hogy egy létfontosságú ponton nekiálljon vámot szedni. (Mégpedig nem is akármilyen vámot – sokszor olyan mértékűt, hogy más jövedelemre nincs is szüksége.) Egyszerűen az a problémánk, hogy ez nem fair. Mi soha nem tennénk ilyet. Akkor sem, ha azt a csapot csak a mi fizikai erőnkkel lehetne kinyitni.

*

Kedves Imre, nagyon érdekesnek találom a kommentedet, általában ezeket a nagyon hosszú, tökéletes helyesírású és mondatszerkesztésű döbbeneteket, amelyek most a valaki feküdjön le velem című írás megjelenése után elárasztották a blogot.

Azért mi utasítunk rendre titeket, mert ti rendszeresen akartok valamit, és arra reagálunk (mivel a hallgatás, vagyis a tolakodónak a nem kellően hangos elküldése beleegyezésnek számítana, ugye). Azért mondunk nemet, mert ezekkel a férfiakkal mi nem akarunk szexet. Nem, mert nem. Ha nem, azt semmilyen trükkel nem tudja a férfi igenné változtatni. Csak a méltóság a vonzó. A nyomulás, a szexéhség, a “csak egy kicsit”, a szexre kacsingató udvarlás, a hajlott gerinc taszító és megalázó, ebben igazad van, de a szex akkor sem jár, senkinek, és az erőszak ettől nem lesz sem legitim, sem érthető. Azt, hogy egy nő nem akarja, nem veled akarja, nem lehet azzal elintézni, hogy “de hát a szex fontos, nektek is, be kéne már látnotok”.

Ez a szex, amiről beszélsz, a férfi kielégülését állítja középpontba, se szerelemről, se a nő öröméről szó sincs itt, és akkor ráadásul ezt olyasvalakivel kellene csinálnia, aki nem is vonzó neki. Pöttyet önző igény ez, nem?

Amit írsz, abból az következik, hogy valahogy nem jól működtök. Ha a szexhiány ekkora szenvedés, akkor lehet, hogy az erős szexuális késztetést nem kellene megváltoztathatatlan adottságnak venni, ezen kéne valahogy állítani, hogy ne szenvedjetek annyit.

Miért, de tényleg: miért akartok ti olyan nőkkel szexelni, akik nem kívánnak titeket? Nem megalázó ez?

Vajon hogy torzultak el a nők ennyire, hogy sokan senkivel sem akarnak, és évekig elvannak szex nélkül, vagy legfeljebb kicsikart aktusokban vesznek részt? Nem élvezik, nem vágynak a partnereikre. Vajon miért? Miért megy el a kedvük? Nem lehet, hogy érzéketlen, mohó, kielégülésre törő partnerekkel, de már előbb is, a spontán szexualitásukat tiltó-büntető társadalmi közeg hatására váltak ilyenné?

“Felesleges nem”? “…igazából a nő nagyon szeretné, csak élvezi, hogy még egy kicsit nem szabad, és hogy a másik mennyire “nyomja a gombot”: azt hiszem, alig akad heteroszexuális felnőtt férfi, aki ne látott volna ilyet (= akinek ez ne a könyökén jönne ki).” Ez tévhit, ilyen nincs, ti valamit félreértettetek. Értem én: szeretnéd, ha úgy lenne, hogy a nők is akarják, csak kéretik magukat, srófolják föl az árukat, szeretik megélni a hatalmukat. Ez jól jönne neked, de ez csőlátás. A másik szempontjaira azért vagy vak, mert téged semmi más nem érdekel, csak az, hogy szexet, nőt ide azonnal, és ahhoz igazítod, amit gondolsz. Pedig nekünk nőknek ez a terület tele van traumákkal, fájdalmakkal, pont az erőszak és az önző értetlenség miatt. A nők, akik végül igent mondanak, nem élvezik az aktust, szívük szerint nem szexelnének veled, tehát sehol nincs az általad említett szükséglet, csak megelégelik a nyaggatást. Azt hiszik, a szex ennyi, nem is értik, mi a jó benne, végül is nem nagy ügy (csak mondjuk teherbe lehet tőle esni, és a következményeket ők viselik, akármi is az). Más nők meg szeretnek tetszeni, szeretik, hogy kellenek, a relatív hatalmukat, amellyel a — más területeken átélt — megfosztottságért revansot lehet venni. Van  még az aranyásó típus, aki előnyt remél az aktusért. Azért remélhet, mert van, aki megfizeti. Ha nem lenne, nem lenne se aranyásó, se prostituált. Mindhárom fajta, szexuális téren alkura képes női viselkedés — tehát azoké, akik nem mondanak nemet annak, akit nem kívánnak — súlyos torzulások terméke, nincs helye a boldog, igazságos, egyenlőségen alapuló világban. Mi itt a blogon szeretnék diagnosztizálni, megérteni és felszámolni ezeket a torzulásokat.

Nem, nem trükközik a nő, hanem nem akar téged. Miért trükközne? Azt hiszed, egy nyálzó férfi nagyobb élmény nekünk? Miért volna ez nekünk jó? Mert kíméletlenek vagyunk? De hiszen csak arra vágyunk, hogy hagyjon békén, neki meg téves az énképe és a helyzetértékelése. Miért manipulátor szerinted minden nő, akiből egyáltalán nem, vagy csak fenyegetéssel, zaklatással, előnyszerzéssel lehet kicsikarni az aktust? Nem akarja, kész. Nincs vele dolgod. Nincs jogod szemétnek tartani, mert ha szemétnek tartod, azzal is kétségbe vonod az önrendelkezési jogát, és azt deklarálod, hogy neked jogod volna hozzá, csak ő nem adja. Nem, nem hatalmaskodik, hanem nem tart vonzónak, nem akar téged. A te nőhiányod nem az ő hibája, és nem dolga vele foglalkozni. Te is csak azzal foglalkozol, akit kívánsz.

Az ilyen kicsikart aktust egyébként ki élvezi? A nő nem, ez világos — az erőszak nem szexi. De a férfiak hogy tudják a nem lelkes beleegyezésen alapuló szexet élvezni? A nem aktív, nem önfeledt, vágytól nem csatakos nőbe való ejakulációt? Magát a legyűrést, erőszakot élvezik? Nem jobb egy vonakodó nőnél az önkielégítés (hiszen úgyis csak az ejakulációról van szó)? Volt-e nektek már nem vonakodó, lelkes nőtök? Tudjátok-e, milyen ez? (És őt lekurvázzátok?) Hogy működik ez bennetek, hogy ennyire kell?

Hogy nem érzi nevetségesnek magát az, aki így csügg, rimánkodik, keménykedik, érvel egy kis szexért? Ez a viselkedés taszító. A vonzó férfiak képesek transzformálni, szublimálni. Akárhogy leplezik a nyálcsorgatást virággal, bókkal, türelemmel, átüt mindig a nyál.

Engem a szemérmes férfiak vonzanak. Megbízom benne, vonzónak találom, és akkor egy szépséges, emberi csomag az egész szexualitás, test, lélek, elme együtt, jóakarat, bizalom, sok intellektus, komolyan vett érzések, és lassan szárba szökő vágy. Mert hogy emberek volnánk, és nem, a randevú, a suttogás, az üzenetek, szavak, a bohó ajándéktárgy nem csak körítés, fölösleges kör, hanem maga a közelség. És nem, nem várom el, hogy a férfi fizessen. És akkor, de csak akkor, belőlem kijön az őserő. Az igazi szex, az esszencia, amiért ennek az egésznek értelme van és vállalható a kockázat: a fájdalomé, az elhagyatottságé, a teherbeesésé és azé, hogy nem illünk össze mégsem.

De az ilyen kölcsönösség nagyon ritka. Azért is akkora élmény. A többiek, akik csak akarnak valamit, és próbálkoznak, egyszerűen zaklatók.

A szex fontos nekünk nőknek is, de nem mindegy, kivel és milyen, nincs “a” szex. Literszámra iszunk a csapból azzal, akit kívánunk (mi, a kevés maradék, akit ez a nemiszerep-osztás, az örömtelen aktusok nem tettek rideggé). És nem, nem megyünk oda a csaphoz azzal, aki sírva könyörög.

Ha kívánom, akkor az a férfi észre fogja venni. Nem, nem lehet félreérteni. A többieknek meg semmi dolguk az én szexualitásommal.

Egyébként tévedsz: nem szokták tiszteletben tartani a nemet, nincs itt semmiféle morális kódex. A férfi annyira reméli, hogy mégis igen, hogy nem hallja meg a nemet. Ezek súlyosan ártalmas szexista képzetek: az időt húzó, magát kérető nő. Van, aki újra meg újra megkérdezi, és nem ért a válaszból, sem a kíméletesből (“nem akarom megbántani”), sem az egyértelműből. És van, aki nem is kérdez, csak nyomul, nyúlkál. Vagy nem lehet vele emberileg kapcsolódni, mert neki csak a szexfelhő lebeg a szeme előtt, és egy közös kávézást is igennek értelmez. A “nem” a viselkedése elutasítását jelenti, nem feltétlenül szóbeli nem. És van hogy azért nem mond nemet, mert fél, a hatalomtól (ha pl. a főnöke közeledik) vagy a magánytól (amikor nem kívánja, de jó nő akar lenni, meg akar felelni, fél attól a vádtól, hogy ő frigid). Vagy mert megszokta, hogy használják. Ennek semmi köze az igazi vágyhoz. Aki vágyból szexelhet, az a férfi. Micsoda luxus!

Amellett nézzük meg, mi a sorsa az olyan nőknek, akik igent mondanak a férfi közeledésére. Öröm? A szexualitás kiteljesedése? Gyengédség? Megbecsülés a partner által? Társadalmi megbecsülés? Aligha. Talán itt kéne kezdeni a változást, ha nem jó, ami van, és nem üzemszerűen szexuális nyomorékot szocializálni a lányokból.

A lényege a kommentednek, hogy végül ne csak a férfiak szexuális frusztrációját, hanem a dühödt nemi erőszakot is a nők nyakába varrd: “ezt el lehetett volna kerülni”. A nemet mondó nők nem érdekeltek ennek a problémának a megoldásában, mert a probléma nem az övék, nem is közös. Oldjátok meg a problémátokat erőszak nélkül, ez a férfilét nagy feladata.

Csúnya függőség ez, hogy örökké a szex, a nő kell nektek, amellett csúf heteronormatív tévhit ezt általánosnak beállítani. Vannak homoszexuálisok és aszexuális férfiak is bőven, csak nekik nem jó a píárjuk, nincs akkora társadalmi hatalmuk, mint a heteroszexuális férfiaknak. El kell keserítselek: még az igent mondó nők sem mindig vágyból, szabadon mennek bele az aktusba. A nemet mondó nők nem akarnak veletek szexelni (ha akarnának, igent mondanának). Sajnállak, amiért nem tudtok megoldást találni a problémátokra a rendelkezésedre álló kvalitásokkal, csak manipulációval és erőszakkal, esszencialista butaságokkal (“a férfiaknak jobban kell a szex”). Nem számíthatsz másra, ha nem kívánnak, mint elutasításra, mert nem fogja más a te igényeidet előrébb helyezni a magáéinál. Minél igazságosabb világban élünk, annál kevésbé.

Ilyen túlhatalommal, ennyire vakon mások örömtelen szexuális életére, traumáira van képed ilyet leírni: “Fontos lenne, hogy a nő ne úgy gondoljon magára, mint valami csodálatos dologra, amit kényeztetni kell pusztán azért, mert létezik. Ez ugyanis számára erkölcsileg rögtön legitimálja, hogy egy létfontosságú ponton nekiálljon vámot szedni.” Itt mutatkozik meg a nőgyűlölet: nagyon akarom a nőt, az életem középpontjává teszem, hogy adja-e magát, utána lihegek, de nem értem, mit van úgy eltelve magától, miért képzeli, hogy olyan nagyszerű, annyira nem is értékes, vegyen már vissza. Érdekes logika. Ti tettétek ilyen abszolút vágytárggyá a nőt, és ti tartjátok gőgösnek.

Lehet szidni a nőket, de nem fog megesni a szívük a kuncsorgástól és szexéhségtől, legalábbis azon az áron nem, hogy feladják integritásukat, testi önrendelkezésüket, amit törvény is véd. Már csak be kellene tartani, és csökkenteni az olyan helyeztek előfordulásának valószínűségét, amelyben valaki a szorosan vagy tágan vett erőfölényével visszaélve, mások rovására, mások kiszolgáltatottsága és szenvedése árán jut szexualitáshoz, a női öltöző meglesésétől kezdve a pornóbámuláson és a prostitúció igénybevételén keresztül keresztül egészen a kéjgyilkosságig. A nem kívánt szex súlyos, romboló trauma. Ti, szexéhes férfiak telibe szarjátok mások traumáját, és önző módon, ráadásul magatokat sajnáltatva csak a játékszereteket kergetitek. Hát hogyan vegyünk így titeket komolyan?

341 thoughts on “a csap, amelyikből ketten lehet csak inni

        • Én azt nem értem, hogy hogyan tudják az ilyenek elfogadni, hogy ennyire ösztönlények, hogy a farkuk irányítja az életüket, a gondolkodásukat, az értékrendjüket. Hogy nem veszik észre, hogy egy folyton bagzani akaró, öntudatlan kutya (bocs a kutyáktól) szintjén élik le az életüket?

          • A lényeget nem értitek. Amíg EZ a férfias, amíg a fiúk fejét azzal tömik, hogy a nő “nem”- jét nem kell komolyan venni, a szex az jár, mert a ffi már csak ilyen, amíg minden igényüknek ab ovo van létjogosultsága, addig igen, tökéletes helyesírással bíró, amúgy értelmes lények is azt gondolják, ami fentebb oly tökéletesen van megírva. Ahogy tanult, sikeres(nek induló) nők is hiszik, hogy a férjet kötelességük kielégíteni és kiszolgálni.
            Társadalmilag támogatott a ffiak önző véglény viselkedése. Megtehetik- mondhatnánk erre. Figyelem őket, és azt látom, ugyanazok motiválják őket a társadalom minden szintjén. Csupán a módszerek mások. Imre megvesz, Endre udvariaskodik, Sándor meg beszól az utcán és a képedbe bámul. Hát nem mindegy, hogy egy jól öltözött tahó akar rád mászni, vagy egy zöldségstandos? Mindig mindennek ugyanaz a fvége. Már meglepő, ha nem. Már néha azon csodálkozom, mikor egy ffivel csak úgy lehet egy légtérben lenni. Ami nem azt jelenti, hogy mindig mindenki meg akar dugni. Inkább azt, hogy vagy meg akar dugni, vagy ha nem, akkor gyakorlatilag levegővé válsz neki, és csupán annyi energiát fordít rád, ami a legszükségesebb. Nem fog veled dolgokról beszélgetni, mert azt megbeszéli a többi ffival. Téged kioktat a maga nézetei felől, oszt csókolom. Energia akkor van, ha jó a segged. És annyira mindegy, hogy milyen rétegben vagy, ez mindig ugyanúgy zajlik.

            • Chhh, mikor az iskolában a 7 évesek már így beszélnek: Én lestoppoltam azt a csajt!
              Te jó ég! Megkérdem, a kislány egyáltalán tud róla, hogy “lestoppoltad”? Csak néznek a kis surmók. Azt se tudják, miről beszélek. Lestoppolták, az övék. Ennyi.

              • A gyerekeim iskolájában is szokásuk volt a fiúknak a lányok fenekét fogdosni. Az egyiket egy lány megrúgta, asszem sípcsonton. A gyerek meg elsírta magát. Szerintem ha verekedés közben egy fiú rúgja meg, nem sírt volna, bunyózott volna tovább, inkább azért sírt, mert mi az, hogy egy lány ezért megrúgja.
                A lányomnak megtanítottam, ha egy fiú az első nem után még megteszi, rúgja tökön, hogy összeessen. Ha beírást kap, visszaírom a tantónéninek, hogy én mondtam, ha a gyerek bántani próbálja, akkor majd én “beszélek” a kölyökkel. De a lányom anélkül is odavág a fiúknak, vele nem is mertek próbálkozni. (Ja, közben ugye “tanulják”, hogy a lányok nem verekednek – nem azt, hogy nem illik nekik, hanem hogy nem csinálják, ha jól értem, a fúk verekedősnek születnek, a lányok meg nem. Hát én bizony elmondtam nekik, hogy jól látják: ez marhaság.)

  1. Ha én férfi lennék, felháborodottan tiltakoznék, hogy engem egy nemtársam a szexuálisan az állatok szintjénél is alább való, még az ösztönlénynél is szimplább véglény kategóriájába gondolt ráncigálni. Nőként ez nekem simán csak ijesztő. Az is, hogy mennyire tömeges ez a felfogás. Ennek a kommentnek pedig a hibátlan helyesírása és mondatszerkesztése a legrémítőbb.

    • Csatlakozom. Es nekem is hanyingerem van ettol. Radasul mekkora altalanositas. Ahany ferfi volt az eletemben, annyifele szexualis etvaggyal talalkoztam. Es a ferfi is birja, akar evekig, ha nincs megfelelo partner es nem megy el prostitualthoz es nem csavarodik be, eroszakol meg not, hanem var, mikozben lekoti az energiait. Tobb ilyen ferfivel talalkoztam mar, el kellene mar hagyni ezeket a hulye tipizalasokat.

      • Mélységesen egyetértek. Ez a komment teljességgel ijesztő, teljesen eltorzult alapfeltevésből indul ki, és mégis annyira tipikus, sajnos. És igen, ÉN kérem ki magamnak mindazon férfiak nevében – akik vannak ám szép számmal, szerencsére, csak nem ilyen hangosak -, akik számára ez az egész logikus levezetés hozzánk hasonlóan tömény, önigazoló baromság….

    • Tiltakozom is!
      Ahogy olvastam Imrénket, olyan érzés fogott el, mintha egy alaposan megsózott, döglődő meztelen csigát látnék: szánakozással vegyes undor.

    • Asszem Hirlando jelezte itt többször a blogon, hogy mennyire sokatmondó a férfiak ilyesfajta tiltakozásának hiánya itt a blogon. Egyetértek vele.

    • Mivel férfi vagyok, ezért meg is teszem. Pontosan, alább való. Képzelje el ez a derék “férfi”, hogy egy kutya nem csak akkor vár a TÜZELŐ nősténynél, ha ott az erősebb kan, hanem akkor is, ha ketten vannak, zavartalanul. Amíg a nősténynek is nem támad kedve, addig nem erőszakoskodik. A közismerten agresszív hím oroszlánok dettó! A kaját elveszik a nőstényektől (akik levadászták), de szexuális erőszak nincs. Írtam már: szerintem a libák előrébb vannak nálunk. Ott az erőszakos pasik falluszát lecsípik Igen, szerintem ez is előrébb van). Jelzem, kevés a lecsípett fallusz, mert a gunarak általában értik (ez van csak igazán előrébb!), kedves Szűcs Imre, hogy a nem az NEM!

  2. teljesen meg vagyok döbbenve.
    még csak a költői képet olvastam végig, de letaglózott a dolog. pedig sokszor olvastam itt posztban és kommentben is erről, de úgy tűnik, hogy nem volt elég erős a fantáziám: nem tudtam elképzelni, hogy milyen jelenségről lehet szó. most úgy érzem magam, mint aki megtudta, hogy létezik rabszolgaság, vagy valami hasonló. atyaég, ez iszonyú szomorú. vannak, akik ebben élnek? nők, akik ezt elhitték és ennek engedelmeskednek/ szolgáltatnak?

    • Egészen hasonlót érzek.
      És tényleg ijesztő a hibátlan írás; azért ijesztő, mert jobban szeretnénk azt hinni, hogy ilyen torz világképe csak valami periférián élő szerencsétlennek lehet.

    • Arrol nem is beszelve, hogy elsosorban a no szexualitasat a demonizalas jegyeben evszazadokon at elnyomtak, kik? hat a ferfiak. A 10 masodperces kozosulesek tapasztalata sajnos generaciorol generaciora szallt, nem veletlen, hogy a no “hazastarsi kotelessegnek” fogta fel a szexet, nem pedig oromforrasnak, mert orom az nem igen volt benne, nehany kiveteltol eltekintve. Kicsit a dolgok moge kene nezni, mielott valaki felvonultatja az ostoba sztereotipiait, amelyek nem is igazak a tetejeben.

  3. A legaggasztóbb dolog számomra ebben a hozzászólásban – mint minden ilyen, férfihangos típusú megnyilvánulásban – a lélek, az érzelem hiánya. Hogy nem és nem és nem értik, hogy az egész férfi-nő viszony nem arról szól, hogy fent bedobálunk valamit, lehetőleg minél kevesebbet, és alul kipottyan a szex. Ilyen alapokra egyszerűen nem lehet egészséges, boldog, kiteljesítő párkapcsolatot és szexuális életet felépíteni. Ezt már csak onnan is tudom, hogy nekem ez megadatott és pont azért is működik, azért jó, mert soha nem találkoztam ilyen kényszerekkel, mindig szabadon virágozhattam. Szerencsére nem minden férfi gondolkodik így, mint Imre, és tudom, hogy azok, akik értik, miről van szó – például a férjem is – az idézett szöveget végtelenül sértőnek tartaná.

    • Csatlakoznék én is.
      Volt részem olyan kapcsolatban, ahol megvolt a kicsikart szex, és szerencsére nekem megadatott az egészséges verzió is, ezért összehasonlítási alapom is van.
      Amit Imre ír, az durván általánosító, és a férfiakat és a nőket is valamiféle automatának állítja be, amit mindkét fél részére egyaránt sértő.

    • Szerintem ti nem értitek Imrét. Őszintén beszél a kínjairól és az eredmény: meg nem értés, sértődés, legalábbis bosszankodó elutasítás. Az meg férfinyelven ír? De hát nem férfi? Nekünk nem bosszantó, hogy pl Éva sem csinál mást, mint a bizonyítványt magyarázza, és a demarkációs vonalat erősíti? Biztos meg van győződve, hogy nem ezt teszi, de a szakadék másik oldaláról ez pont ez látszik. Imre ide jön segítséget kérni, és a válasz: húzhatnál a nyomoroddal a fenébe. Bocs, feketén-fehéren fogalmazok. Mit fog érezni? (Remélem, elmondja ő) de én frusztrációt éreznék, és azt amit Deansdale ír a Férfihangon: a nők empatikusak egymással és a gyerekekkel. Saját egojuk határain belül. Oszt slussz. Nincs kapunyitás. Nincs empátia a férfiak felé. Nincs megértés. (Nem egyetértést írtam!) Kb a sértődött, rinyálj hapsikám máshol van. Aztán meg az ártatlan szemű csodálkozás: de hát miért olyan frusztráltak és egyre dühösebbek a férfiak, mikor mi olyan jószívűek és őszinték vagyunk? Na az utóbbi igaz. Az előbbi akkor ha a (vélt) ellenfeleiteket is megpróbálnátok megérteni. Hátha elkezdeni megszelídülni.
      Bevallom kevés a bizalmam ebben. A mai nő meg van győződve róla, hogy a világnak úgy kéne működni, ahogy ő látja, eszébe sem jut, hogy más szempontok is léteznek, és azok sem kevésbé igazak, mint az ő meglátásai.
      Legalább kiírhattam, már attól jobb.

      • baszki, bocs a pontatlan mondatokért. Érthető a szöveg, csak zavaró. Ugyan nekem alapból nem vonzó az a precizitás, ami Évát jellemzi, Savótlan, bár pontos, és finom vágásokkal él, de most engem is zavarnak a saját pontatlanságaim.

        • Megértjük, de ettől még gáz a pali.
          Nem vagyunk ám se fasiszták, se hülyék, értjük, mi a kínja a másik embernek. Ezért reagálunk rá. Szerintem akkor néznénk igazán agyatlan pondrónak – például – Imrét, hogyha azt feltételeznénk, hogy ő statikusan, nulla fejlődéssel “ilyen”, a bölcsőtől a koporsóig, kár bele a betű. Vö “hülye vagy fijam, az is maradsz”.
          Ami a baj, hogy ez egy rém vonalas, haragos pali – lehet ám, hogy prof, de akkor is úgy gondolkodik, mint egy kétbites bugris. Biztos van elég baja neki is, nem viccből ilyen. gy szintig meg lehet érteni – de a logikája totál huzatos. Ezért aztán szétszedjük, hogy miért is az. Szerintem ami tényleg destruktív lenne, az az, hogy lehülyézzük és pássz.
          Érted?
          Nem szeretem az egyént mentegetni azzal, hogy “de hát megértem”, mert ha zavarja a köreimet, akkor hiába értem meg, mi nála a logika, be fogok neki szólni akkor is.Mert feltételezem, hogy valaki csak veszi a lapot, ha nem ő, hát egy hozzá hasonló, a fejéből eggyel jobban kilátó pofa. Vagy ő, miután kidühöngte magát.

          • Ja igen: gyermeteg. Ez tényleg pre-kiccsoport szint: Anyuci legyen mindig ott, és úgy, ahogy Piftike elgondolta, különben jön a szirénázás. Csak hát itt egy nagy büdöslábú felnőttről van szó.

      • Bocs, de inkább az a baj, hogy értjük Imrét.
        Nem tudom, hogy mai nőnek tartom-e magam, de az az egy biztos, nem tartom ellenségnek a férfiakat úgy általában. Az olyan férfiakat sem, mint Imre. A baj a rendszerben van – ahogy Imre és társai a következtetéseikig eljutnak – miszerint:

        “Ideje lenne helyreállítani a női és férfi szerepek harmóniáját. A férfi nagyon sok engedményt tesz, nagyon sok mindenben figyelmes, és nagyon keveset kér cserébe. A nő épp a fordítottja: nagyon sokat kér, nagyon sok engedményt vesz természetesnek, és nagyon keveset ad cserébe. Ez a két puzzle persze összeillik, de csak akkor, ha a férfit alsóbb-, a nőt pedig felsőbbrendű lénynek nevezzük ki. Ez a feministák törekvése. És ez egy nagyon rossz irány. Fontos lenne, hogy a nő ne úgy gondoljon magára, mint valami csodálatos dologra, amit kényeztetni kell pusztán azért, mert létezik. Ez ugyanis számára erkölcsileg rögtön legitimálja, hogy egy létfontosságú ponton nekiálljon vámot szedni. (Mégpedig nem is akármilyen vámot – sokszor olyan mértékűt, hogy más jövedelemre nincs is szüksége.) ”

        Nem tartom magam felsőbbrendű lénynek, nincs szükségem kényeztetésre, csak azért mert létezem. Vámot sem szedek, saját jövedelmem van.
        Amire szükségem van viszont: társra, aki méltón kezel, nem alsóbbrendű, lebutított automataként gondol rám (bemegy a pénz, a figyelmesség, kijön a szex).
        Nekem ez meg is adatott.

      • Zoltán, én nem segítség kérésnek értelmezem Imre szövegét, hanem a nők hibáztatását érzem. Nem megérteni és partnerként kezelni akarja a nőket, hanem csak megdugni. És csodálkozik, hogy nem vevő erre senki??

      • “a nők empatikusak egymással és a gyerekekkel. Saját egojuk határain belül. “A gyerek nem része a nőnek, és vannak fiúgyerekek is.
        Mi az a mai nő?
        Semmi közünk némely férfiak(nem “a férfiak”) nyavalygásához, igen, oldják meg.
        Talán ha nem valamiféle manipulációban gondolkodnál, amitől Maris végre rádveti magát, hanem figyelnél ,az segíthetne.

        • “a nők empatikusak egymással és a gyerekekkel. Saját egojuk határain belül. “ – ezt mintha valami századelős ezo-ördögűző-pszichiátriai szaklapból szedted volna a hisztéria kórleírása meg a Lilithet ábrázoló magyarázó ábra közül… Na többek között az ilyenekért vagyok ezzel a típussal úgy, hogy oké, hogy ő is úgy érzi, hogy nem értik meg, és ettől ideges, de hát hülyeségéket beszél, hótt komolyan… Nem tudom egy atyalapatyalával elintézni, hogy szeeegény Imre, azok a csúnya nők de gonoszak teveled.

      • Zoltan12, az empátia definíció szerint NEM azt jelenti, hogy engedem átlépni/megsérteni a saját határaimat, ez tévedés. És ezt úgy mondom, mint hosszú ideje gyakorló empatikus.

        • Ez kb mint mikor a szemellenzősen politizáló nagyokos azzal érvel, hogy “de hát te toleráns vagy, akkor engem miért nem tolerálsz?” (Itt: miért nem tapsikolsz méla kussban ahhoz a gondolatmenetemhez, amiben nyilvánvalóan nem értesz egyet. Rövidebben: minek pofázol vissza?)

      • Pontosan értjük Imrét, a kínját. Az alapja a kínjának egyszerű: fogalma nincs a világról, a másik emberről, érzelmekről, igényekről. Még a szexről se sok. Általánosít, azt is elképesztően rosszul, hibásan, még a sokaságot se látja át, az egyén pedig egyszerűen nem létezik a számára. Csak “a” nőkben és “a” férfiakban tud gondolkodni, azt hiszi, minden férfi olyan nyomorult lény, mint ő.

        • Ez a “baj” az Imrek es Zoltanok es Csabak nezopontjaival. Csak magukkal vannak elfoglalva, aszerint ragodnak mindenen, forgatjak, terelgetik a szavakat, hogy szamukra az kedvezo vagy sem. Az aurajukon tulra mar nem latnak el, de ugy tunik, hogy nem is akarnak.

      • Ezt a fajta megértést várja el Imre & co. az anyjától kb. 3 éves korig, onnantól illik ösztönlény szintről elkezdeni fejlődni, és ha ez mégsem sikerült, szakemberhez kell menni.
        Ha pedig te Imréd megérted, akkor erős a gyanúm, hogy neked is szakember kell, Zoltán12

      • Miért frusztráltak és egyre dühösebbek a férfiak?! Nem egyértelmű, hogy a szex kölcsönösségen alapszik? Milyen jogon követeli ezt egy ilyen Imre, általánosságban a férfiak nevében a nőktől? El kellene jutni már odáig, hogy 2014 -ben nem a középkori patriarchátus előjogait kérjék számon a nőkön. Imre a jogait akarja érvényesíteni, a jogot arra, hogy a szükségleteit gyorsan és könnyen kielégíthesse, amikor csak akarja. De ilyen joga nincs. Ahogy nekünk, nőknek sincs.

      • Az empátiáról annyit, hogy nem gondolhatjátok komolyan, hogy elvárjátok azoktól az emberektől, akiknek az igényeit, döntéseit, érzéseit, traumáit telibe fossátok?!

        Ettől végképp kifordul a belem.

        • Itt nem lehet értelmezni az empátiát. Mert arról van szó, hogy Imrének szex kell. Ha nincs, frusztrált. Az empátia számukra itt azt jelentené, hogy egy megértő nő önként és dalolva kielégíti az igényeit? Imrének talán segítene egy terápia, ahol képessé teszik egy kölcsönösségen alapuló kapcsolat keretein belül értelmezni a szexet. Mert Erzsébet utalványra nem lesz a jövőben sem. Reméljük.

      • Az azért nagy különbség, hogy én nem erőszakolom másra a szexuális vágyamat, és az ilyesmit senki esetében nem tartom elfogadhatónak, Imre meg igen, ha az ő baszásáról van szó. Nem, nem fogom az agresszort megérteni, főleg ha így okfejt és önigazol. Nem érdekelnek a kínjai, a teljes társadalom őt igazolja, verje a kettőhúszba, ha nem bírja. Ez az a hely, ahol a traumával foglalkozunk, és a boldog, kölcsönös szexualitásról beszélgetünk. Ez az a blog, ahol az áldozatot értjük meg, az ő igazságát mutatjuk meg, és ez az a hely, ahol a cinikus, agresszív, a csakazolvassába provokatívan belekötő Deansdale nem referencia.

        Zoli, kívánok neked, Imrének és Deansdale-nek is hasonlóan bevonódott, lelkes szexpartnert, mint amilyet az idézett komment bemutat, de legyen rajta szelep, és örökké csak azt mondja: Ó.

      • “A mai nő meg van győződve róla, hogy…” Semmit nem tanultál és semmit nem felejtettél. Menj innen. Nincs empátia az általánosító, önigazoló, minősítő, észosztók felé. Nem akarok senkit megszelídíteni, aki így viselkedik. Azt akarom, hogy minél messzebb legyen.

      • “Imre ide jön segítséget kérni” Nem, Imre nem segítséget kér, hanem gyűlölködik, hibáztat, bánt, önigazol, és a nemi erőszakért a nők kegyetlenségét okolja. Pedig uralkodhatna magán. Rátapadt a nőre és gyűlöli és leckézteti. Nem tudom, feltűnt-e, hogy legalább öt férfi is tiltakozott.

        “kinek kell itt sulykolni azt, hogy “a nem az nem”?” Annak, aki erősködik és nyomja tovább. Aki szerint a nem, az talán, aki hódítani és puhítani akar, aki nőket zaklat. Merthogy a direkt erőszakolókon túl nyaló-faló, bókoló, kiskutyaként viselkedő, ürügyből puszizkodó-fogdosó, leselkedő, írogató férfiből százannyi van.

        És ha mi beszopjuk ezeket a szövegeket, hogy meg kell őket érteni, mint ahogy sokan évekig beszopták, hogy jaj, nekik milyen nehéz, de sajnáljuk szegényt, az nekünk szenvedés, rossz és romboló szex, elidegenedés, undor, zombiság. Érted te ezt?
        Ezt csinálták az anyáink, nagyanyáink; olyanok is, és én nem akarok rájuk hasonlítani, én biciklin, örömmel, áradóan, szerelemben létezem. Én nem fogom úgy végezni és nem fogom a gyerekeimen behajtani a keserűségemet.

        Hol a ti méltóságotok, Zoli? Nekünk is vannak vágyaink, párnákba sírt csalódás, nekünk is mondtak nemet, ó, de hányszor. Én nem vagyok diadalmas nő, te nagyon tévedsz. Csak nem nyomjuk másra ezt.

        • Bocs, hogy beledumálok, de nem lehetne má’ Zolit kitiltani innen a francba? Nekem ettől az álszent okoskodó stílustól feláll a szőr a hátamon! Tibi legalább valamennyire szórakoztató volt, de ez tömény undor. (Mostanában nincs túl sok időm olvasni, és még abban a kevésben is folyton az ő kommentjeibe ütközök értelmes dolgok helyett. Tudom-tudom, át lehet ugrani, de akkor is, na 🙂 )

      • Zoltán, Imre és a többi férfihang: ha tegyük fel, valami rendőri és bírói tévedés folytán, börtönbe kerülnének, és ott sok éve bent levő, teljesen heteroszexuális, de már rendkívül kiéhezett férfiak (ha kijutnak, nő után néznek azonnal), olyan kigyúrt kopaszok, análisan vagy orálisan használnának, mennyire lennétek megértőek? Ugyanaz a hormon működik ám ott is!

  4. Azt gondolom, a férfiak számára a szexualitás szublimációja lehet a megoldás, a “remeteélet”. Nem vonzó, de tényleg kikerülnek a nő vonzása és saját szexuális természetük rabigájából. Pl. Gyökössy Endre néhai református lelkész-pszichológus írt erről, de biztos mások is. A szerzetesrendeknek vannak erre bevált módszereik, mert ők évszázadok óta birkóznak a problémával. Nem a nőket kell megváltoztatni. Magunkat. Nem vicc, hogy a korábban frigid Marist játszó nő, vágytól nehéz pillákkal omlik a karodba, ha a szomjúságtűrő képességed az övé fölé tornászod. Ők megkapják a szomjúságtűrést alapból. Nekünk dolgozni kell érte. A MGTOW mozgalom tűnik efelé egy kezdeti lépésnek, de szerintem a nőhiányt pornóval pótolják, a tisztaság felé törekvésről szó sincs, nagy kérdőjel van bennem, hova vezet mindez? Merevedési zavarokkal és korai magömléssel küzdő férfiak tömegeihez? Na ezek után esélyük sem lesz nőt találni, aki egy csapból akarjon velük inni.
    Éva: vannak nők, akik tényleg hatalmaskodnak szexuális hatalmukkal. Csak ez nem olyan feltűnő és bizonyítható, mint egy monokli a szem alatt. Nem is megy a rinya társadalmi szinten miatta. Konkrét példákkal találkoztam. Nem minden nő olyan egyenes és tiszta, mint te. Messze nem. És az, hogy haragszom valakire, vagy gyűlölöm, nem ugyanaz. Gyűlölni, mélyen beivódott haragot, félelmet és valószínű szükségtelen projekciókat jelent. Haragudni meg szimplán haragudni.Mondjuk a folyamatos frusztráció és az ezzel szemben tanúsított közöny miatt, mert a mai modern nőnek mi számít? Én, az én igényeim, az én lényem. Vonzó partner, kétségtelen

    • Már bocs, de te is jössz ezzel a hülye általánosítással, meg szomjúságtűrő baromsággal, ezt honnan veszitek? Vannak napok, amikor nem kívánja az ember a szexet (pl. fogi gátló kb. nullára redukálja a libidót) de én úgy tapasztalom, a szexuális igények változók és nemtől függetlenek. Volt páromnak elég volt 3 hetente, nekem nem, de ez csak egy példa. Jó, ha megtalálja az ember azt, akivel kb egy hullámhosszon van, bár ez nem mindig jön össze. És persze a pasik többször akarnak szexelni, miért is? Abba nem gondolsz bele, hogy a nő mondjuk pici gyerek után (hogy Imréhez kapcsolódjak) nem azért nem akar dugni, mert nem kívánja (persze a párja igen, naná, a munkahelyen kiakapcsolódik és nem ő kel éjjel a gyerekhez! mert ő dolgozni megy), hanem mert halálosan fáradt??? Esetleg, ha a férj kiveszi a részét és hagy pihenő időt a nőnek (mert mondjuk éjjel tizennyolcszor volt fent), lenne esélye, hogy feltámadjon benne is a vágy a másik iránt, de nem, hibáztatni könnyebb…

      • A volt nejemet igencsak kikíméltem mindkét gyerkőc születésekor. Sokszor keltem éjszaka, reggel már úgy kellett megetetnie a gyereket frissen ébredve, hogy meg volt fürdetve, tisztába téve és tiszta ruhában…mármint a törpike. 😀 És mellette dolgoztam 10-12 órában + mosogattam + mostam. Mindezek ellenére nem vettem észre, hogy ritkábban kívántam volna a dolgokat. De…. Mindezeket nem a szexért csináltam, nem is feltétlenül a páromért (habár szerettem és szeretetből segítettem), inkább a lányaimért, mert imádom mindkettőt. Meg persze magam miatt is (jajj…önzőség), mert ezek utólag nem átélhető dolgok. Viszont amikor emlékeztetni kell a másikat, hogy azért nem ártana összebújni gyerekprojekt keretein kívül is…hiszen az erősíti a kapcsolatot, meg azért jótékony hatása is van…na az hervasztó. 😀 Persze a házasság előtt teljesen más volt a helyzet….ezt mindenki sejtheti. Ugyanúgy benyaltam ez egészet, mint megannyi férfitársam. Hülyék vagyunk….ez a helyzet. Fizetek is érte rendesen. Ezt átgondolva Imre szavai nálam teljesen igaznak bizonyultak, miszerint férfiként úgy érzem többet adtam…viszont én nem bánom, mert ha valamit szeretetből csinálok vagy adok, az ott mindig a helyén van. Az a mondás is teljesen megállta a helyét, miszerint ha meg akarsz ismerni egy nőt igazán, akkor menj vele a bíróságra. Nemhiába sürgetik (legtöbbször csak sugallva és ráutalva) a házasságot….félnek, hogy idővel kiderül miben sántikálnak! 😉 Kivételek persze vannak, kell, hogy legyenek! 😀

            • “Sajnos” elolvastam pár könyvet lelkes leendő apukaként a témában…..amik nélkül is alapból sok férfi eltávolodik a feleségétől szülés után….sőt már a terhesség idején is. Néha együtt is olvastuk ezeket…mégiscsak közösen álltunk a nagy megpróbáltatások elé, csak mindkettőnknek máshogy lesz új a helyzet, ezzel tisztában voltunk. Sok férfi egyszer sem lát orvos által félre- és szétvágott gátat, nemhogy ápolja is. Na ez most elég intim infó….de látványra biztosan többeknek tetszett volna egy korsó sör a kocsmában. Viszont olyanokból nagyon sok van ám! ….amikor egyszer csak jön egy hangulatváltás, egy beszólás, amit hirtelen nem tud az ember hová tenni….ja persze, olvastam, hogy lesz ilyen. Ok, megy a puszi és haladjunk tovább…. Na aztán mit értem vele? Majdnem ugyanott vagyok, mint az alkoholista agresszív állat, aki szintén elvált. Őt persze nem érdekelte az asszony baja, a fáradtsága, a hormonjai. Azért csak majdnem, mert a gyerekeimmel nagyon jó a kapcsolatom, a volt feleségemmel mindent megbeszélünk mindenféle veszekedés nélkül…..bármi gond van felhív. Ennyi.

        • “emlékeztetni kell a másikat, hogy azért nem ártana összebújni gyerekprojekt keretein kívül is”- Vajon ilyenkor eszedbe jut- e, hogy ha emlékeztetni kell, akkor az azért van, mert ő nem kívánja, nincs rá igénye, és ha az emlékeztetés után mégis megteszi, akkor nem azért teszi, mert akarja, ergo így- úgy valamilyen kényszernek van kitéve (jaj, hát illene már dugni, mert annyira jó fej a férjem, illik most már puncit adni neki, én meg majd csak túl leszek rajta)? Elgondolkozol- e azon, hogy miért nem, beszéltek- e arról, hogy miért nem. Nem veszed- e sértésnek, gonoszságnak, lustaságnak, frigiditásnak… de jaj, leginkább saját férfiasságod megalázásának, hogy te aztán akármilyen iszonyatosan jó fej vagy, vagy az, hogy a gyereket bepelenkázod, nem szül a nejedben szexuális vágyat?
          Adok- kapok- nincs itt más. Mikor már hánytorgatunk, számon tartunk, mérlegelünk és emlékeztetünk ahelyett, hogy csupán léteznénk szeretésben, együttműködésben (ami nem “segítség”, hanem közös feladat), és az kevés, hogy lefekszünk és az ágyban szexmentesen átmasszírozzuk egymás hátát (jaj, hogy mennyire irtóztam a férjem “masszírozásai”tól. Mikor sunyi módon felajánlotta és mire ellazultam volna, már a bugyimban kotorászott), az már rég nem kölcsönösség és szeretet. Ez tiszta üzlet becsomagolva. Követelőzés a csapnál.
          Szóval mikor ilyet olvasok, akkor nekem szorul a gyomrom, és csak legyintek: Ez se más, csak máshogy van csomagolva.
          Vajon miért nem teszitek ti föl soha a kérdést: Miért? És ha mégis, akkor miért nem figyeltek a válaszra? És ha figyeltek, akkor miért kizárólag azt a pontot keresitek, ahol rajtakaphattok minket, és valamilyen áldumával-együttérzéssel- udvariaskodással mégis bejuthattok a lábunk közé?.

          • Eszembe jut erről Woody Alen csajozós dumája a Játszd újra, Sam- ből. Mikor oly nagyon feszíti a vágy, hogy egy múzeumban ismerkedik. A második mondat után megkérdi a kiszemelt nőtől:
            – Mit csinál szombat délután?
            – Öngyilkosságot követek el.
            – És pénteken?

            Na, ennyire van nektek fületek a válaszokra.

          • Belegondolt-e abba, hogy egy kierőszakolt (jófej a férjem), tehát számára nem kellemes, nem kielégítő, nem jó emlékű dugás után vajon mikor jön MAGÁTÓL kedve az asszonynak?

            • Telibe leszarja. Majd kierőszakolja akkor is.
              Az itt a lényeg, barátaim, hogy ti itt érzésekről beszéltek, meg arról, hogy belegondol- e, érdekli- e, érzi- e magát rosszul attól, hogy használja a nőt, miközben ezek felesleges kérdések. NEM. Nem gondol bele, nem érdekli, nem érzi magát szánalmasnak. ha pedig a nő figyelmezteti, hogy szánalmas vagy kis barátom, akkor megsértődik, vagy ami még szánalmasabb, rinyálni kezd, hogy az ő férfiassága lábbal van most tiporva, és ő most meg van bántva. Megteszi, te meg örüljél, hogy tetszel neki és kíván. Szeret. Érted, szeret.

            • Jaj, ez tenyleg eleg gyakori. Szornyu. Ilyen pasim nekem is volt, sosem hagyott beken es mindig azzal ervelt, hogy “oruljek, hogy ennyire kivan valaki” Anyad! Keves embert utaltam vagy inkabb vetettem meg eletemben , o koztuk van, a nyamvadt.

              • Az, hogy nyomulás helyett inkább kedvet kellene csinálnia (nem ismerem a helyzetet, nem tudom, hogyan), fel sem merült nyilván. Nyamvadt? Hát bizonyos értelemben nyilván, de ő alighanem roppant nagyra volt magával.

          • Miért nem szóltatok akkor, mikor helyzet volt, hogy hagyjam a picsába az asszonyt meg a gyerekeket és menjek kurvázni, pókerezni + kocsmázni! Hazaérve meg keverjek le neki egyet csak úgy….majd tudja miért volt/lesz. Azóta is nyalná a lábam nyomát……mert gondolom ez a ti színvonalatok. Nekem nem. Lúzer vagyok? Lehet. Sajnos elszomoríthat benneteket, hogy a gyerekeim imádnak, a volt feleségem meg…..azóta kb. 6. pasijával sem boldog. De az már nem az én gondom ugye? 😀

            • Lehet, hogy félreérthető volt a legelső írásom, bocs utólag is a “pongyola” fogalmazásért. 😉 Az a történet már 10 éves, utólag és remélhetőleg okosabb az ember. Nem arról írtam, hogy rögtön a szülés után másnap napi 5x nyaggattam a volt feleségemet szexért! Igazából nem is annyira kapcsolódtam Imre írásához, mert abból az írásból én a frissen kialakult kapcsolatokra asszociáltam 3-5 randi utáni állapotra. Amit leírtam az teljesen más, de a téma valahol kapcsolódott a szexhez nyilván. A kapcsolódási pont a “vízigény”. Sajnos hiába volt a sok beszélgetés, az apró kedvességek, kis kiruccanások megszervezése, nem igazán sikerült a csaphoz eljutni. Emiatt nem lettem agresszív, nem erőszakoltam meg…. Azt szerettem volna érzékeltetni, hogy ha valaki nem feltétlenül érzéketlen “f.sz”, attól még találkozhat az adott probléma valamilyen formájával. Egy idő után az ember felismeri, hogy esetleg másak az igényei, mint a párjának. Ez talán benne lehetett a válásban is, már nem számít. Sajnos, mint ahogy én, a következő pasik sem voltak elég jók neki valamiért. Viszont találhatna már egy megfelelőt, hogy ne nekem sírja el a bajait! 😀

            • “…ez a ti szinvonalatok.” ?? Mármint mi? A kocsmázás, asszonyverés? Hogy raktad ezt össze azokból a hozzászólásokból, amiket itt írtak neked?

              Az a baj, hogy hős férfinek tartod magad, mert nem kocsmáztál, nem vertél, nem kurváztál, sőt még “segítettél” is (ez annyiszor volt már téma itt a blogon, hogy csak az a férfi “segít”, aki úgy gondolja, hogy mindez automatikusan a nő feladata), mégis elváltatok, mégsem akart szexelni veled az asszony. És érezhetően azóta is haragszol rá emiatt, legalábbis meg vagy sértődve, gúnyolod, örömmel ecseteled nekünk, hogy most sem jó neki (telerakva szép kis mosolyjelekkel a mondanivalódat), hogy most is szenved, mert utánad vagy 6 pasival sem volt neki jó. Szeretted te valaha ezt a nőt? Nem, ne válaszolj, mindegy is. Bezzeg neked jó, bár a nőkre továbbra is haragszol, nem jön össze a kapcsolat, ezért inkább azt írod, hogy “nem pazarlod az idődet a nőkre”. De akkor is te győztél persze, mert a lányaid imádnak (ezt is a saját dicsőségedként fogod fel, a győzelmed a feleséged felett. Szánalom.) Jó dolog, ha szeretnek a gyerekeid, ne is legyen ez másképp, de azért vigyázz, nehogy megtudják, miket írogatsz itt te a neten az anyjukról, meg úgy általában a női nemről. Lehet, hogy majd tinédzser korukban már annyira nem fognak örülni annak, hogy ilyen az apjuk. Nem is érted a nők indokait, érzelmeit, nem is érdekel, sőt, ezt büszkén vállalod is. Ezt gondolod férfiasnak.
              Sajnos nem vagy egyedül.

              • Egyetértek.

                Én személy szerint, bár a kifinomultabb fajtából, de marhára sértőnek és nőgyűlölőnek találom George hsz-eit.

                Az meg egészen szánalmas, George, hogy meg vagy győződve az érzékenységedről, miközben ugyanúgy üzletnek gondolod a házasságot, ahogy az itt már sokszor meg lett énekelve. (Én “segítettem” satöbbi, mégis elváltunk, ki érti ezt?!)

                Ja, és fontosnak tartod kiemelni, hogy nem erőszakoltad meg a feleségedet, amikor ő nem akart szexelni. Tapsot vársz, vagy mi?

            • Ajjj, de gáz, de gáz ez!
              És még ez egy másik kommentedből:
              “A kapcsolódási pont a “vízigény”.”- Ezt vetted meg te is, ezt az állandó farokorientáltságot, amiért- hát tesztek dolgokat alaposan számon tartva és kuncsorogva egy kis mártózásért. És az az önelégültség, amivel írod, hogy a nejed azóta x pasival nem boldog. Tudod, ez nem őt minősíti, hanem éppenséggel a ffiakat. Hogy mennyire egy kaptafa és alig kicsippantható valami más minőség, mint ami általában a házasság után már NEM KELL, arról én is mesélhetnék. Ahogy gondolom, a feleséged is. Nyilván azért a sok kudarc, mert mindig és újra ugyanabba botlik, amiből egyszer már kimenekült.
              Korrekt ember nem dörzsöli a tenyerét a másik ember kínlódásán.
              És igen, lúzer vagy. Gyenge, számító, farokorientált pasi, aki nem győzi emlegetni, hogy ő bezzeg… és fel is teszi a kérdést, mi lett volna, ha jól megagyalja a nejét. Akkor biztos jó lett volna.
              Mondd csak, jól esett volna?

        • Szerintem te igazából Éva vagy, és ez egy provokatív komment volt. Ha netán tévednék, akkor eddig tényleg szatyorban éltem, és elnézést kérek mindenkitől, aki kilátott a szatyorból. Ez a legeslegalja.

        • Én is ezt akartam írni, amit Lucerna. Sajnos nem tesz jót a libidónak egyik sem. Szerintem ez az alap, hogy segít az ember a másiknak, ahol tud, de hogy azért hibás, mert nem kívánja a szexet, na azért már… ezer oka lehet, nem lenne inkább jobb együtt megkeresni az okokat?

        • Mellesleg, kedves George azt kell mondjam, gusztustalan az egész hőzöngés a férfiak részéről, hogy mi az hogy nincs szex, mikor én megtettem mindent! Hát könyörgöm, gondolkozzunk már el, a gyerekvállalásban, ami közös projekt ugye, kinek a teste megy tönkre, ki hízik el, deformálódik el, nyúlik meg a bőre, és kinek állnak fejre a hormonjai? Nem a pasiknak. Lehet, hogy a fogamzásgátló, vagy simán a hormonok az oka, vagy a megcsúnyult teste?Nem egyszerűbb lenne megkérdezni, megpróbálni együtt kitalálni az okát és keresni valami megoldást, mint rögtön kikiáltani a nőt szemét gecinek? Nem érzek együttérzést itt sem, csak azt, hogy de hát én adtam, sokat adtam, miért nem kapok, hisz jogom van hozzá…megint nem a nőt nézed, csak magadat. Lehet, hogy félre megy a kommunikáció, előtérbe kerül a gyerek, depressziós lesz a nő vagy mit tudom én, de nem hiszem, hogy tömegesen a nők hibáztathatók ezért (is). Valami másnak is kell itt lennie!

          • Kedves Fabula! Sajnos el kell szomorítsalak….a kitalált és vélelmezett “történeted” egy ponton sem stimmel…sajnos nem trafáltál bele a problémába, hiába is szerettél volna így ismeretlenül a nagy Megmondó lenni. Nem vagyok az a “Gerincre asszony”” típusú ember, sőt el is ítélem az effajta viselkedést és gondolkodást. (Imre írásának egy része beletartozik.) Bocs, hogy a két eredeti írás szex alaptémájú gondolataira nem a vulkanikus ásványok megszilárdulási körülményeiről írtam. Arra nem emlékszem, hogy “szemét gecinként” említettem volna bárkit is, főleg a volt feleségemet. Nálam nem ez a divat. Bármit írhatok, ellenség leszek, így meg sem próbálom igazolni az általam leírtakat közelebbi tényekkel. A nőket már nem próbálom megérteni, csak szeretni……de az sem könnyű! 😉 Olyannyira csak magammal vagyok elfoglalva (ebben igazad van), hogy nem pazarlom az időmet manapság nőkre, hiszen van két gyerekem, akikkel inkább eltöltöm azt a kis értékes szabadidőt, mint pénzt- és időt rabló Fabulákkal. Habár errefelé nevén nevezik a dolgokat……. 😉 Bocs a tegeződésért….mindenki örök fiatal! 😀

            • “nem pazarlom az időmet manapság nőkre, hiszen van két gyerekem, akikkel inkább eltöltöm azt a kis értékes szabadidőt …”
              Azért ezt nem nagyon tudnám nem-nőgyűlölőnek értelmezni.

          • Valahogy most elképzeltem, hogy Apuka önfeláldozóan olvassa Anyucival a szakkönyveket (=óvatoskodás, mindentmegtevés), majd megszületik a gyerek, Apuka még mindig önfeláldozóan Segít (dolgozik a kikímélt nejecskéje _helyett_), ha a nő szomorú vagy bármi más baja van (akár hormonális okokból is), akkor “megy a puszi”, és tessék, a szemét ribi nem érzi magát felnőtt, egyben lévő nőnek, aki szexelni akar a férjével, aki szintén egy felnőtt ember. Anyuka-Apuka van, akik (kölcsönösen?) hülyének és egy egydimenziós szerepnek nézik egymást. És akkor idejön a pasas és mongyamongya, hogy egy hibás van a történetben, és az persze nem ő.

        • Sok pasinak a szex pihenés. Ha fáradt vagy, azért szexelj vele, mert az majd felüdít. ha túlterhelt vagy, azért szexelj vele, mert az majd ellazít. Ha épp az előbb vitáztatok, azért szexelj vele, mert majd megbékülsz és amúgy sem illik szexszel zsarolnod. ha munkahelyi gondjaid vannak, a szex a megoldás, ha a gyerek éppen elzüllik, a szex a megoldás, ha anyád (vagy az ő anyja) a véredet is kiszívja, a szex a megoldás. Szex neki- vele- érte. Ha másképp gondolkodsz, frigid vagy.

      • Ezen a szomjusag marhasagon mar en is kivagyok. Nekem annyi palim volt aki csak heti 2-3-ra volt kalibralva. Nyilvan a ferfiak egymas kozt nem valljak be, hogy ok nem napi ot menetet csinalnak vegig, mert amugy a hatuk kozepere sem kivanjak naponta a szexet.

        • A heti 2-3 bőven elég! Legalábbis nekem. 🙂 Vannak olyan hetek, hogy csak egyszer adódik meghitt este. Na és? Nem a mennyiség a lényeg. Na jó, vannak tényleg aszexuális nők, de azokról elvileg kiderül pár évi együtt járás után, hogy kevesebb igényűek. Férfiban is van ilyen de, nem szégyen az.

    • Szerintem te gondolkodsz, és ez nekem tetszik.
      Egyébként megírtad a lányeget. Vannak nők között is sokfélék. És persze a férfiak között is sokfélék. Az az első lépés, hogy nem általánosítunk. Imre szövege totálisan egységesnek állítja be mind a nőket mind a férfiakat. Ezzel már e l is zárta magát attól hogy láthassa a probléma sokoldalúságát.
      Ha addig eljutunk, hogy látjuk a különbségeket ember és ember között, akkor kezdhetünk el gondolkodni az okokon és talán fölfedezhetünk rendszerszintű összefüggéseket.

    • Neked, nektek az a bajotok a “mai nővel”, hogy az most először , végre elkezdi felfedezni a saját igényeit, szükségleteit, és megtanulja önmagát ahelyett, hogy elődeihez hasonlóan a férfi rabszolgája legyen. Tudom, szörnyű ez nektek, bruha, de hadd ne kelljen már emiatt szégyenkeznie egy önálló “mai nőnek”!

      Faszom kivan már, hogy ezt ennyit kell magyarázni.

      A szexuális ún. hatalmával visszaélő nő is azért élhet vissza, mert ebben a rendszerben elhitetik vele, hogy van hatalma (amely, mint Éva is írta, kurvára relatív), a férfiakat meg kétbites szexéhes csúszómászóvá teszik, sok esetben.

      Néha nézz már a dolgok mögé is, jó?

      • “Neked, nektek az a bajotok a “mai nővel”, hogy az most először , végre elkezdi felfedezni a saját igényeit, szükségleteit, és megtanulja önmagát ahelyett, hogy elődeihez hasonlóan a férfi rabszolgája legyen. Tudom, szörnyű ez nektek, bruha, de hadd ne kelljen már emiatt szégyenkeznie egy önálló “mai nőnek”!”

        Ezt annyira jól leírtad.

        Én nem tudtam, hogy mondhatok nemet, akkor is ha járok valakivel. Azt hittem, ha valakivel már összejöttem akkor muszáj vele szexelnem amikor ő kívánja. Nem értettem a házasságon belüli nemi erőszakot se, hogy az meg hogy lehetséges.

        Utáltam hajnalban szexelni, mert álmos voltam és csak aludni akartam. Nem is akartam soha fennmaradni addig. Mindig rémesen rossz filmeket néztünk hajnali 4-ig, pedig én már 11-kor aludtam volna. Aztán hajnali 4-kor mikor már mindenből elegem volt jött a kötelező szex, olyan volt mint egy kellemetlen orvosi vizsgálat. Mindig azt gondoltam, hogy essünk már túl rajta gyorsan, reménykedtem, hogy hamar elmegy, és hogy most talán nem rakja a lábamat a nyakamba és nem lesz olyan rémes. Fogalmam se volt, hogy lehetne máshogy.

        Én azt se értettem még pár éve sem, hogy nincs olyan hogy szexmegvonással büntetés. Büszkén emlegettem, hogy én bezzeg nem vagyok olyan, mint a prűd csajok akik ezt csinálják. Aztán egyszer egy veszekedés után rájöttem, mikor nem akartam békülős szexet és megkaptam, hogy szexmegvonással büntetek. Akkor rájöttem, hogy ilyen nincs, egyszerűen senki se kíván lefeküdni azzal, aki épp megbántotta.

        Senki nem mondta nekem életem első huszonpár évében, hogy mondhatok nemet párkapcsolaton belül is. Senki nem mondta nekem azt se, hogy a gyerektelenség választható opció. (nincs még gyerekem, de ha nem váltok szakot az egyetemen, és előbb végzek, akkor lehet, hogy már lenne)
        A szüleim, tanáraim, rokonok, könyvek, mindenhonnan annyi információt töltenek belénk gyerekként, épp csal a legfontosabbakat felejtik el megemlíteni.

        • jaj de pontos, Nitta! Én is írhattam volna. hajnalig tv-zés, majd szex (engem rendszeresen felébresztett hajnali 3-kor), a békülős szex, a legyünk már túl rajta szex. Olyan, hogy csak hozzábújna az ember, vagy csak simogatás, olyan nincs. Abból szex lett, akár volt kedvem, akár nem.
          Ha nincs, akkor persze gáz van, olyankor még a szar is büdös. Semmit, de az égvilágon semmit nem tudtam jól csinálni. Egész addig, míg újra nem szexeltünk. Onnantól minden el lett felejtve. Én voltam a legtüneményesebb feleség, anya, háziasszony…

          Én sem tudtam, hogy ennek nagyon nem így kéne működnie, nem mondta nekem se senki.
          De most már tudom. És kiléptem és soha, de soha többet bele nem csúszom ilyen méltatlan helyzetbe. Az kizárt.

          • Én sajnos benne vagyok még és fogalmam sincs, hogy valaha is ki tudok-e ebből lépni… 😦
            Mert mindig találok valami indokot, hogy egyébként szeret, meg én is szeretem, vagy legalábbis nem akarok egyedül maradni, túl bonyolult lenne szétmenni, az elődeivel sem volt jó, biztos én vagyok a hunyó. A szexuális problémákat meg még mindig a tapasztalatlanságával magyarázom, mentegetem, és reménykedek, hogy lesz jobb még. De mitől lenne? Egyszerűen beszélni sem tudunk a témáról.

            • Tapasztalatlanság? Meddig magyarázod még azzal? Már bocs, de majd a szeretetotthonban is azzal fogod? Tudom, olcsó poén, de nem is egészen annak szántam.

            • Blacinak:
              Az nagyon-nagyon vonzó volt a jelenlegi kapcsolatom kezdeténél, hogy én vagyok neki az első, és nem fogom azt a megsemmisítő mondatot hallani, amivel visszaküldenek a “nőrangsor” legaljára általában, hogy az “előző barátnőimnek nem volt ilyen problémájuk”. (Még olyan nőgyógyásszal is találkoztam, aki hisztinek minősítette, hogy én ennyire sírok a vizsgálat közben. Orvosként nem hallott még a vaginizmusról??)
              Ezért hajlamos vagyok felmenteni, és a tapasztalatlanságát okként elfogadni (hisz a tapasztalatlanságának hála tartott vonzó nőnek, nem pedig használhatatlan roncsnak). Most viszont beleragadtam a saját csapdámba, igen. Nem hogy a gyönyört várom, de ha már elviselhető szintre megy le a fájdalom, az már egy sikerélmény.
              Jelenleg elég sok megoldandó problémám van ezen kívül is, muszáj hátra sorolnom a szexet, ugyanis ez az, ami talán sosem fog megoldódni az életemben. Most egy darabig megy tovább minden (csak néha robbanok, főleg itt a blogon, mert itt annyira őszinte a közeg), vagy jön a sokszor megfogadott szexstop. Mert manipulátor vagyok ugyebár….

            • Nálam is előfordul a fájdalom olyankor mikor nincs kedvem a szexhez de mivel már régen nem volt gondolom” megállok” hogy szegény ne legyen elutasítva, mert neki sincs mindig kedve,meg fáradt ő is.
              Máskor mikor elfogja az ihlet olyan jól tudja csinálni, hogy lebegek.
              Én szoktam beszélni párommal a szexről bár nem vagyok valami túlképzett e téren. Nem is értem miert van nálad “Egyszerűen beszélni sem tudunk a témáról.” ? Kell tudnia,hogy neked mi esik jól.

          • “Olyan, hogy csak hozzábújna az ember, vagy csak simogatás, olyan nincs. Abból szex lett, akár volt kedvem, akár nem.” – Ugyanez. Nekem először a szerelmem mondta, hogy nem muszáj minden érintésnek szeretkezésbe torkollni. Én akkor teljesen ledöbbentem, mert ilyet még nem hallottam. Viszont ezt megtanulni szerintem rohadt nehéz, én máig úgy érzem, önző vagyok, ha csak “úgy hagyom”. (Egy másik posztnál volt erről szó a kommentekben, és a leginkább az döbbentett meg, hogy ezt hogyhogy nem láttam soha?!)

          • Ezt hogy érted?

            Nem akarom támadásnak venni, amit írtál, de attól, hogy a múltban bántalmazó párkapcsolatban éltem (egymás után kétszer is), attól még a jelenben lehet boldog párkapcsolatom és mellette több boldog szexkapcsolatom. (Sőt lehetne boldog párkapcsolatom egyszerre több emberrel is, de most épp nincs, meg a poliamoria különben is nehéz műfaj.)

            • Lehet, hogy félreérthető volt, elnézést.
              Igazság szerint nekem voltak kicsit előítéleteim veled szemben, mert az eddigi hozzászólásaidból nekem csak a “boldog párkapcsolat és ezzel párhuzamos több boldog szexkapcsolat” jött le, tehát úgy gondoltam, te egy olyan fiatal lány vagy, aki úszkál a jóban, vagy a jónak vélt dolgokban (ez szubjektív ugyebár, hogy kinek mi a jó), kipakolja ide a blogra a szexualitását, és fogalma sincs azokról a traumákról, amiket itt többen átéltünk. Az előző hozzászólásodból viszont kiderült, hogy ez nem volt mindig így. Ezért írtam, hogy ez egy kicsit árnyalja a képet nálam. A rólad alkotott képemet. De ennek amúgy sincs jelentősége.

              • Elnézést, hogy én így ebbe bele, de érdekelne, hogy rajtad kívül kinek szúrtak szemet Nitta hozzászólásai. Én nem láttam egyiket sem sértőnek vagy hivalkodónak, úgy érzem, elég korrekt módon igyekszik megfogalmazni az érzéseit, tapasztalatait. (Bocs, Nitta, az E/3-ért.)

                Nem esetleg a te szemüveged miatt, borderline, tűnt úgy, hogy Nitta “kipakolta” a szexuális életét?
                Mások is, nagyon sokan beszéltek a szexuális életükről, róluk miért nem írod ezt így le?

                És még egy kérdés felmerült bennem: szerinted így van létjogosultsága Nitta boldogságának, hogy korábban bántalmazó kapcsolatban élt?
                Vagy ezt így hogy?

                Ne haragudj, egyáltalán nem szekálni akarlak, de nekem elég rossz érzéseim lettek a soraidtól. És őszintén érdekel, mit gondolsz, gondoltok.

                (Bocs, lehet, hogy semmi közöm hozzá, de ha már itt vagyunk, bátorkodtam megszólalni.)

            • (cris, neked is itt válaszolok)

              Lehet, hogy ezt most megint nem kellett volna. Rápakolom a saját fusztrációmat valakire? Lehet, igen. Másoknál is éreztem ezt, mint Nittánál, csak eddig nem írtam.
              Nekem furcsa, hogy valaki minden második hozzászólásában elmondja, hogy ő többekkel szokott egyszerre, fiúval-lánnyal, keresztbe-kasul. Aztán addig mondja, amíg ez lesz az alap. Meg a multiorgazmus, meg a spriccelés, meg a kötelező anál, mert az “igazi nő” az így szexel, stb. (ezeket már nem Nitta mondta, csak én folytatom a gondolatmenetet). És szép lassan eljutunk a pornó-sztereotípiákhoz. És erről beszélünk. A nyomorról meg nem.
              23 évesen vesztettem el a szüzességemet, most 37 vagyok, sosem volt még orgazmusom rajtam kívülálló személlyel. Nem tudok kilépni a szexuális nyomoromból, erőltetik nekem az anált, amikor az én örömömre a simogatás is luxus. Néha reményt sem látok arra, hogy ez változik. És egész életemben olyan nők árnyékában voltam (“az előző barátnőm bezzeg”), akik huszonévesen már jobbra-balra, elől-hátul, kívül-belül, csoportosan, ihaj-csuhaj. Tudom, ez az én nyomorom (bár nem annyira egyedi dolog sajnos), ne nyomjam rá másokra, ne irritáljon a másik boldogsága. Ne irigykedjek. Ez utóbbival sajnos sok gondom van egyébként is.
              Hogy van-e joga valakinek korábbi trauma nélkül is boldog, kielégítő szexuális, szerelmi élethez? Persze. De azért a múlt megismerése nálam árnyalta a képet. Ennyit írtam. Nem volt fontos infó, sőt inkább kellemetlen volt, most már elismerem. Bocsánat még egyszer.

              Ezentúl inkább átugrom Nitta hozzászólásait. Szó nélkül.

            • Igazából írtam én korábban is a traumáimról, csak azokról nehéz írni. A szexről meg könnyű.

              Ha mégis elolvasod, én értelek valamennyire azt hiszem, azok miatt amiket feljebb írtam. És nagyon hosszan nekem is csak önkielégítés közben volt orgazmusom.

              Nem azért szoktam leírni, hogy nekem jó egyszerre több mindenkivel szexelni, hogy ez legyen a norma, vagy a kötelező. Én nem azt szeretném, ha ez kötelező lenne, azt szeretném ha mindenki úgy élhetne és úgy rendezhetné az életét a párkapcsolatát és a szexuális viszonyait, ahogy neki jó. Én főleg azt akarom mondani, hogy a nőknek is lehetséges felfedezniük a saját szexualitásukat akár a társadalmi elvárások ellenében.

            • Nem akarok belebeszélni, de én Nittának sok olyan hozzászólására is emlékszem, amelyek nem a szexről szóltak, hanem a gyerekkori traumáit és a családi viszonyait tárták fel – húsba vágó őszinteséggel írt ezekről a nagyon fájdalmas dolgokról. Így számomra összeállt egy kép róla, amely cseppet sem volt hivalkodó – szerintem az történt Borderline, hogy te nem olvastad ezeket a kommenteket, és ezért értetted félre őt.

            • Nitta, nem miattad akartam átugrani, hanem magam miatt. Mert én is érzem, hogy ez már felesleges kötekedés a részemről.
              Jaj, ebből már nem jövök ki jól..
              Nem kellett volna ezt elkezdenem se.
              Nem vagyok jó passzban, és írogatok mindenfélét…
              😦

      • Amúgy szerintem pont a nőknek nincs hatalma a szex fölött, hiszen, ha nem adja meg, a pasi elhúz máshoz, kurvához, bárhová, aki megadja, nem? Akkor miről beszélünk? Még joguknak is érzik ezt…

        • borderline: “Ezentúl inkább átugrom Nitta hozzászólásait. Szó nélkül.”
          Na ezt ne tedd, ha kérhetlek.
          Mások vagyunk, más a múltunk, ami miatt furcsának tűnhet az ő habitusuk.
          Én nem értettem félre az írásod, ahogy a célszemély, és még valaki igen, de azt is megértem.
          Régóta olvasok itt, és sokszor látom, hogy szabadkozol amiatt, ami zsigerből jön belőled. Ne tedd. Nem jártak a te ruhádban, ahogy te sem az övékében, ami nem baj. Azért beszélgetünk, hogy közelítsünk egymáshoz, és unalmas is lenne, ha mind egyformák lennénk. Tanulunk egymástól.
          Most csak ennyi fér ki a csövön, de tudnám még folytatni.
          Ps.: nagyon szeretem a hozzászólásaidat, és ezzel szerintem nem vagyok egyedül, legyél magadra büszke, kérlek!

          • Köszönöm amit írsz, de feleslegesen mentem bele ebbe a “konfliktusba”. Még akkor is, ha bizonyos témában más az életfelfogásom, mint Nittáé.
            Nem csak kielégületlenség van amúgy, hanem kétségbeesés is, meg konkrét fizikai fájdalom, régóta, és nem értem, hogy lehet az, hogy ez hidegen hagyja a partneremet. Aki az életem társa, gyermekeim apja amúgy.
            De minderről nem Nitta tehet nyilván, nekem kell megoldanom a magam problémáit.

    • Aha… Azt azert ne felejtsuk, hogy a szexet valutava alakito nonek egesz egyszeruen nincs eszkoze, hogy elerje a celjait? Mert pl kommunikacioval nem lehet? Ettol meg nem helyes, de azert ez erosen befolyasolja a kepet..

      • És persze nem beszélünk a “segítést”, jófejséget valutaként használó ffiakról. mer az nem manipuláció, ugye? Mikor elhiteti, hogy tényleg rendben van, aztán benyújtja a számlát. Ha meg nem fizetsz, hirtelen már nem is olyan nagyszerű lovag.

    • “(…)a mai modern nőnek mi számít? Én, az én igényeim, az én lényem. Vonzó partner, kétségtelen” Miért baj ez? A nő a saját igényével, mint mindenki más a sajátjával, nem!? Miért, szokatlan, hogy nem előbbre való neki a másé, vagy hogy?

    • “vannak nők, akik tényleg hatalmaskodnak szexuális hatalmukkal. Csak ez nem olyan feltűnő és bizonyítható, mint egy monokli a szem alatt.” Jó Zoltánom, te kényszeres opponens! Mi köt téged egy olyan nőhöz, aki nem vonzódik hozzád igazán szexuálisan? Miféle hatalma van fölötted? Ki ígérte, hogy a házasság a problémamentes kúrások örök helye lesz?

      A manipulatív nők pedig mire reagálnak? Arra, hogy van férfi, aki megveszi a portékát így is, annyira gyenge jellem. Tudja, hogy átverik, tudja, hogy nem kölcsönös a vágy, hogy lehúzzák, és mégis annyira kell neki az a kis punci. Legyetek tiszták, egyenesek. Ne írjatok szexista e-maileket ismeretlen nőknek. Tessék megtanulni vágykeltően viselkedni, bizalmat ébreszteni, ápoltnak és érdekesnek lenni, méltóságtelinek. És tökéletesítsétek a maszturbációs technikát, én is szoktam, nem rossz az sem. Ha úgyis csak az ejakuláció a téma, és a másik öröme nem számít, minek ahhoz nő? (Megmondom: a hatalom megélése, a magad alá gyűrés. Ha nem ez lenne, érdekelne, ő mit akar. Nem, szex nem jár senkinek.)

      • Óh, de még mennyi minden Nem Jár… Ez egy nagyon érdekes jelenség egyébként, ez a ‘jár’. Mert ugye megérdemeljük..
        Látok, érthető indíttatású, de félúton mániákussá, sőt, fanatikussá váló embereket, amikor küzdenek olyasmiért, amiről egész egyszerűen azt hiszik, hogy nekik ‘jár’..
        Férfit többet, az élet császár morzsáit így söprik be, dollár és autó és csaj alakúakat. Nőket ritkábban, néhányszor látott helyzet a gyerekért való küzdelem. Nem tudom érteni, mert sosem éreztem ellenálhatatlan vágyat rá, épp ezért nem is kérdőjelezem meg a vágy mélységét és erejét, a jogosságát végképp nem.
        De azt valahogy, belül nagyon mélyen úgy érzem, hogy az életben semmi sem ‘jár’, ami nem a mi döntéseink, és munkánk eredménye. ÉS még akkor is van, hogy viselni kell a vereséget.
        Elkanyarodtam, de ez a ‘nem jár’ felpiszkált bennem egy régi, félig befejezett mondatot.

        • Kedvesem mondta egy szép pillanatban, hogy hát amit én adok neki, ez az egész szeretés-téma, ez neki nem jár… Hát járni nem jár, persze, senkinek; de tőlem neked – és viszont – most jut.
          Azóta nálunk így van az ominózus vicc poénja, hogy járni nem jár, de jut.

    • “Nem is megy a rinya társadalmi szinten miatta. ” Hát dehogynem, itt is, még itt is. És ez tényleg rinya. Ha neked az egyenlőtlenségtől szenvedők, a traumatizált nők és az erőszaktúlélők szava rinya, akkor te ne merj empátiáról szónokolni, akkor te egy szexuálisan frusztrált műkeresztény vagy, akit ugyanúgy csak a fasza, a kényelme és az egója érdekel, és nőhibáztatásba fojtja, hogy nem vonzó és rossz stratégiákat választ a szexualitásában, de a hozzászólása végére odaírja: ámen.

      Nőjetek már fel végre!!!

  5. Kedves Imre, szerintem túlzottan sok az általánosítás a szövegedben. HA neked ezek a tapasztalataid, akkor úgy írd, hogy te vagy a feleséged, barátnőd ilyen és ilyen. De baromi nagy hiba ám ráhúzni egy kabátot az összes emberre! Először is szűklátókörűséget és nem túl sok IQ-t jelent ez, és valahogy szerintem érdektelenséget is az ún. Nők (mint egységes massza) felé (tiszteletlenséget?). Én nem vagyok az a nő, akiről te írsz, és soha nem is leszek.
    Elárulom, hogy én tutira nem bírom tovább szex nélkül, mint a párom, (hacsak nem alszom néhány éjszaka a gyerekek miatt), és biztos, hogy igazi Sárkánnyá válok, ha pár nap után sem jön össze egy jó szex. Soha nem tudnék ezzel visszaélni, hogy nem hagyom magam, mert én legalább úgy szenvednék, másrészt mi értelme az ilyen játszmának egy normális kapcsolatban? Inkább meg kellene beszélni a problémákat, mármint hogy miért kezdünk bele egy nem engedem magam játszmába (mert hogy ez az, és ennek okai vannak). Szóval ne oktass ki senkit, hanem nyisd ki a szemed és láss tovább az orrodnál. Remélem egyszer találsz magadnak egy méltó társat, és rájössz arra, milyen egy normális párkapcsolat.

  6. Imre hisz abban, amit leírt. Nekem ez a legijesztőbb. Szép logikusan levezeti, és csodálatosan találónak tartaj a párhuzamát. Azt hiszi, világosan látja a probléma minden aspektusát. A baj az, hogy hiába építünk statikailag megfelelő házat, ha az alapozás hiányzik, vagy mocsárra épült. Imrénél az alapokkal van baj. Nem kiváncsi a nőkre. Nem szereti őket (pedgi biztos állítaná, hogy ő igenis, mennyire), egyszerűen nem veszi emberszámba az eberiség felét.
    Ha megfordítaná a hasonlatát úgy, hogy rusnya, szőrös, gusztustalan, szexéhes matrönákat, felcsatolt bránerrel képzelne az általa férfiakként nevezett csoport helyére, és férfiakat a nők helyére, kiváncsi vagyok milyen következtetéseket vonna le. (Elnézést kérek a rusnya szexéhes matrónáktól, én is szőrös vagyok, is időnként rusnya is meg szexéhes… csak az elgondolás kedvéért írtam ilyet)
    Sajnos évezredes torzítás nyomorítja a szexualitást. A férfiakét és nőkét egyaránt. Az egész keresztényi hozzáállás, miszerint a szex bűnös, csak gyermeknemzés céljából engedélyezett valami, azt eredményezi, hogy csináljuk, de oda se nézzünk! Ne vagyünk róla tudomást! Gyorsan essünk rajta túl, aztán mintha mi sem történt volna. A férfi ejakulációja nem volt kihagyható a folyamatból, így azt engedélyezték. Viszont ezzel a férfiaknak el kellett távolodni lelkileg a szexualitástól. Ők meg arra lettek trenírozva, hogy távol tartsák a lelküket az aktustól.
    Mi, nők annak isszuk a levét, hogy a mi élvezetünk jogosultsága is meg lett kérdőjelezve, a férfiak meg annak, hogy megtiltották a lelkük résztvételét az aktusban. Adjuk össze ezt a két torzulást, és máris láthatjuk az eredményt.
    Azt nem fogják föl ezek a férfiak, hogy ők is hatalamasat buknak ezzel a hozzáállással. Az a szex, amiért itt Imre annyira agitál, neki ugyanolyan méltatlan. De ezt nem látja. És nem látják olyan nagyon sokan.
    A szex a legszentebb dolog a világon! A legnagyobb misztérium. Istennel való közvetlen kapcsolódás. Ebből kivonni a lelket folyamatos istenkáromlás. Bocsánat, hogy iderángattam istent, nem vagyok éppen szentfazék típus, de pont ennél a témánál szerintem kihagyhatatlan. Én istent ebben a kontextusban úgy használom, mint az ember számára felfoghatatlan misztérium megnevezését.
    Szóval, ti férfiak, akik csak numerát néztek, elképzelhetetlen lelki sivárságban éltek! Ébredjetek már fel! A szex nem csak ejakuláció! Hanem kapcsolódás. Egy másik emberi lénnyel és rajta keresztül a mindenséggel! Ezt nem vásárolhatjátok meg, nem csikarhatjátok ki, és nem jó bármilyen formában! Ébresztő!

    • Nagyon egyetértek veled a szex szentségét illetően. És ezt azért mondom “direkt keresztényként”, mert a kereszténység szerint a szex nem bűnös. Igen, sajnos volt egy nagyon hosszú időszak, amikor az egyház, mint szervezet vezetői így álltak hozzá (hogy miért, arról van pár elméletem), de ez nem a keresztény hitben gyökerező gondolat.
      Szerencsére lassan, de a hivatalos teológia is elér ide,II. János Pál pl ezer oldalakat írt a test teológiájáról.
      Kár, hogy még kevesen vannak, és sokára jön el a női teológusok ideje. Én pl ezer oldalakat tudnék írni a szülésről és szoptatásról, mint Istentapasztalatról.

    • “Mi, nők annak isszuk a levét, hogy a mi élvezetünk jogosultsága is meg lett kérdőjelezve, a férfiak meg annak, hogy megtiltották a lelkük résztvételét az aktusban. Adjuk össze ezt a két torzulást, és máris láthatjuk az eredményt.”

      Ez nekem most nagy ráébredés.

    • “A szex a legszentebb dolog a világon! A legnagyobb misztérium. Istennel való közvetlen kapcsolódás. Ebből kivonni a lelket folyamatos istenkáromlás. Bocsánat, hogy iderángattam istent, nem vagyok éppen szentfazék típus, de pont ennél a témánál szerintem kihagyhatatlan. Én istent ebben a kontextusban úgy használom, mint az ember számára felfoghatatlan misztérium megnevezését.” – jajj, igen, igen, ez így van, de jó, hogy leírtad! Én már régóta így gondolom, de nem nagyon mondogatom, mert szerintem sok ember ezt nem érti.

      A szex, ha igazi, ha van benne lélek, tényleg elvisz istenhez, vagy az univerzum belő lényegéhez vagy nevezzük, aminek akarjuk. Ha az ember testi-lelki-szellemi harmóniában van a partnerével, akkor egyé lehet válni a mindenséggel, és ez hihetetlen jó élmény. Az a gyászos és elkeserítő, hogy azok, akik Imréhez hasonlóan gondolkodnak és arról beszélnek, hogy jajj, a nőknek mégiscsak muszáj lenne már szexelniük, ha akarnak, ha nem, ezt nem értik.

    • “Mi, nők annak isszuk a levét, hogy a mi élvezetünk jogosultsága is meg lett kérdőjelezve, a férfiak meg annak, hogy megtiltották a lelkük résztvételét az aktusban. Adjuk össze ezt a két torzulást, és máris láthatjuk az eredményt.”
      Ezt zseniálisan megfogalmaztad.

  7. “a nő ne úgy gondoljon magára, mint valami csodálatos dologra, amit kényeztetni kell pusztán azért, mert létezik.”

    Miért ne? Imre.

    Mi is kényeztetjük azt a férfit akit szeretünk 🙂

  8. Az egész írásod nagyon tetszik, de az utolsó mondatok kifejezetten. Mert ott van az egyik legfontosabb tény, amit hangsúlyozni kellett.

    Nekem még mindig döbbenetes ilyen litániákat olvasni, mint ennek az illetőnek az ún. érvelését, de tudom, hogy fontos képben lenni azzal, hogy mi is van a fejekben. Elkeserítő.

    És ami igazán ijesztő, az az, hogy milyen szépen le tudják vezetni a saját kis logikájukat, hosszú bekezdésekben, éppen csak azt meg nem látva, hogy ez rajtuk kívül másoknak mennyire sokat ártanak. Vagy hogy milyen mérhetetlenül igazságtalan az egész, ahogy van.
    Hogy ezt így tényleg komolyan is gondolják! Ahogy Zöldfűszi írta: hol élnek ezek, szatyorban?

    (Sajnos a helyzet sokkal rosszabb, mert pontosan átveszik a feléjük áradó impulzusokat női testekről, férfiasságról, pénzről, hatalomról estébé.)

  9. “A lényege a kommentednek, hogy végül ne csak a férfiak szexuális frusztrációját, hanem a dühödt nemi erőszakot is a nők nyakába varrd: “ezt el lehetett volna kerülni”. ”

    Ezt korrigálnám. Ez nem azt jelenti, hogy elfogadhatónak tartom az erőszakot, vagy – a szokásos femcsi rizsával – az áldozatot hibáztatom. Ez inkább társadalomkritika. Sok férfi van elkeseredett helyzetben, és ezért közülük egyesek (nagyon kevesen!) olyan eszközökhöz nyúlnak, amihez nem kéne. Ez őket nem menti fel, de a helyzet talán elkerülhető lett volna, ha a társadalom máshogy állna bizonyos kérdésekhez. És itt abszolút nem arról van szó, hogy legalizálni kéne az erőszakot – teszem hozzá az idióták kedvéért. Inkább kevésbé kellene démonizálni a normális férfi szexualitást, és elfogadható kiutakat kínálni azoknak, akik arra “rászorulnak”. Például rendbetenni végre a prostitúció kérdését.

    Azt ugye tudjuk, hogy a nemi vágyat elsősorban a tesztoszteron “okozza”, a nőkben is. Csakhogy a férfiakban 10-30-szor annyi a tesztoszteron, mint a nőkben. Szerintem a csajok el sem tudják képzelni, mit jelenthet mondjuk 25-ször akkora libidóval élni, mint amivel élnek 😀 És persze lehet ezt úgy kezelni, hogy a nők a “normálisak” és a férfiak ahhoz képest “betegek”, épp csak nem túl konstruktív megoldás. Talán építhetnénk olyan társadalmat, ami tisztában van ezekkel a tényekkel és nem a pasikat akarja a biológiájuk miatt megalázni, hanem mondjuk néha törvényes és elfogadható keretek között engedi kicsit leemeleni a fedőt a kuktafazékról.

    A blogodból jól kitűnik, hogy nem látod a dolgok mélyebbb hátterét, a világ összeüggéseit. A női erőszak alapvetően rejtett, lelki, közvetett, ésatöbbi. A férfi erőszak ezzel szemben nyílt és egyenes. Az egyiket marhakönnyű törvényileg tittani (és tiltva is van), míg a másikat még precízen definiálni is nehéz – de ettől függetlenül ugyanúgy létezik és ártalmas. Egy nő a szexmegvonással legalább ugyanannyira pokollá teheti egy férfi életét, mint a férfi azzal, ha maga alá gyűri a nőt – a különbség az, hogy az egyiknek van fizikai vetülete, a másiknak nincs. Nem is lennél nő, ha nem erre hegyeznéd ki az egészet, tulajdonképpen azt állítva, hogy a női típusú erőszak rendben van, csak a férfi típusú erőszak büntetnivaló. “Szegény nőnek el kell szenvednie a gonosz férfi erőszakos közeledését” – hangzik a kollektív feminista sirám, azt meg tőből leszarják, hogy szegény férfi abban a hiszemben vette feleségül a nőt, azért vállalt neki hűséget, sőt, a nő maga is aktívan azt állította, hogy a férfi szexuális igényei ki lesznek elégítve. Ehhez képest hónapokat meg féléveket tengődnek egyesek szex nélkül, ami nem csak biológiai értelemben kínzás, de az önértékelésüket és a lelkivilágukat is tönkreteheti. Dehát ez nem gond, mert ez nem a nőnek fáj, ugye? A törvény a nyílt erőszakot tiltja (amit femcsiék szerint tovább kellene szigorítani a végtelenségig), a burkolt erőszak meg hadd menjen továbbra is, hisz az a nők fő fegyvere a férfiak ellen, na nehogymár valaki korlátozni akarja…

    Ha szóba kerül bármilyen különbség a nemek között, mindig csak azt vesszük figyelembe, ami a nőknek kedvez. Például szabad arról beszélni, hogy gyengébbek, ezért védelemre szorulnak; szabad arról beszélni, hogy érzékenyebbek, amikor menstruálnak, ezért olyankor óvatosan kell velük bánni; szabad arról beszélni, hogy szeszélyesek, ezért türelem kell hozzájuk. Ezek MIND-MIND hormonális dolgok, de ezeket valahogy gonoszság nem figyelembe venni, és mosolyogva illik beszélni róla, hogy milyen kedves, nahát, ettől igazi nő, ma is hisztizett egy sort, nem baj, én így szeretem. A társadalom megbélyegezne egy olyan embert, aki azt mondja, hogy “édes lányom, leszarom, hogy milyen hormonrendszered van, de viselkedj higgadtan és tárgyilagosan”, vagy hogy “nem érdekel, hogy gyengébb az izomzatod, hordd be ezeket a cementes zsákokat az udvarra fél négyig”. Embertelen, fúj, undorító. Hiszen nem tehet róla! Ő ilyen! Fogadd el, hogy ő nő, és szeresd ilyennek!

    Ha viszont a férfi hivatkozik arra, hogy bocs, de én ilyen vagyok, az nemhogy szeretetet nem kap érte, de minimális megértést meg elfogadást SE. Nem, nem fér bele, hogy a férfi megnézi a többi nőt; nem, nem fér bele, hogy a férfi “csak úgy” dugni akar; nem, nem fér bele, hogy a férfi agresszív. LESZARJÁK, hogy tehetsz-e róla: ha figyelembe vennék, hogy más vagy biológiailag, az nem az ő érdekeiket szolgálná. Márpedig ritkán tesz egy nő olyasmit, ami nem az ő érdekeit szolgálja. (Itt most egy nemszerelmes / nemgyerekesanyuka nőről beszélünk, az egyszerűség kedvéért.) Az igazságosság náluk ebben merül ki: amíg róluk van szó, mindenki legyen igazságos, és amint bármi másról van szó, ott minden jó úgy, ahogy van. Ott az az igazságos, ha nem változtatunk, hiszen miért változtatnánk.

    Összességében a mondanivaló az lenne, hogy végre “járjunk együtt a csapra” nyugodtan, játszmák és manipuláció, fölösleges törvényi korlátozások vagy kötelezettségek, és persze fenyegetés meg erőszak NÉLKÜL. Emberibb lenne a világ, ha elismernénk és elfogadnánk, hogy mindenkinek vannak emberi szükségletei, és nem akarnánk folyamatosan valamiféle hasznot szerezni mások szükségleteinek a manipulálásával. “Érdekes módon” a feminizmus jelentős része azzal foglalkozik (olyan témákban, mint a pornó, prostitúció, alkalmi szex, stb.), hogy a férfiak NE tudják kielégíteni ezeket a szükségleteiket, és/vagy hogy a nők kezében erős és szilárd monopólium legyen ezen szükségletek kontrollálására. Holott legtöbbször már így is a nők kezében van a monopólium, legföljebb nem abban a formában ahogy a feministák szeretnék. Végülis a szexiparban a nők határozzák meg a feltételeket, és ők kapják a nagy pénzt, vagyis ők az igazi “kedvezményezettjei”, míg a férfiak csak fizetnek mint a katonatiszt, azért, hogy a szükségleteiket kielégíthessék.

    Egyébként a hormonális determináltság sokszor erősebb, mint képzelnéd. Nehéz megtalálni az egyensúlyt aközött, hogy mindent az ösztönök és az evolúció számlájára írjunk, vagy hogy mindent a nevelés, az emberség, az intellektus és az érzelmek számlájára. A két nagy tényező együtt, egyszerre van jelen, egyiket sem lehet a szőnyeg alá söpörni.

    Egy normálisan összetákolt erkölcsi és társadalmi rendszerben magától állna be az az állapot amiben a férfiak igényei is kielégülhetnének. Vagyis amíg a femcsik által befolyásolt női közvélemény egyre inkább abba az irányba ferdül, hogy a férfi “alantas”, és ezért félni kell tőlük és megtagadni az együttműködést, addig ez a beteg hozzáállás maga fogja kitermelni azokat az eltaszított és eltaposott férfiakat, akikből később bűnöző válik.

    • Csak a hormonális determináltságra reagálnék: a nőgyógyászok is megtanulják valahogy, hogy még a direkt puncilátványtól se vessék rá magukat a páciensre. Ha neked felöltözött, melletted elhaladó nőkkel kell megcsinálni ugyanezt a mutatványt, menni fog.

    • Szerintem a “femcsi rizsa” és a “sirám” kifejezések használata nem könnyíti meg a kommunikációt, ha neked ez egyáltalán igényed. Csakúgy, mint az az álláspont, hogy a probléma tengelye a férfi szükségletei szerinti kielégítése.

      A nők szexipari helyzetének a leírása súlyos tévedéseken alapul, mint ahogy az is, hogy a nők ne cipelnének cementeszsákot. Cipelnek, csak babakocsi meg bevásárlószatyor formája van.

    • Hihetetlen hogy tud valaki ilyen elméletet gyártani !
      Neked van anyád Imre, vagy más úton jöttél létre ?
      A hogy a nőket szidod saját létedet is támadja. Harcolsz a szélmalommal, hamis képzeteid vannak.
      Mi az ,hogy nők meg férfiak? Nem hiszem, hogy képviselnek kellene őket.
      Egyedekről lehet beszélni.Én magamról, te magadról.
      Téged kidobott a nőd,hogy ennyire kétségbe vagy esve ?
      Megeshet, de akkor beszélj csak magadról ne a férfiakról.
      Ajánlok inkabb egy verset ami kapcsolódik a témhoz, nem itéllek el.

      Nagyon fáj

      Kivül-belől
      leselkedő halál elől
      (mint lukba megriadt egérke)
      amíg hevülsz,
      az asszonyhoz ugy menekülsz,
      hogy óvjon karja, öle, térde.
      Nemcsak a lágy,
      meleg öl csal, nemcsak a vágy,
      de odataszit a muszáj is –
      ezért ölel
      minden, ami asszonyra lel,
      mig el nem fehérül a száj is.
      Kettős teher
      s kettős kincs, hogy szeretni kell.
      Ki szeret s párra nem találhat,
      oly hontalan,
      mint amilyen gyámoltalan
      a szükségét végző vadállat.
      Nincsen egyéb
      menedékünk; a kés hegyét
      bár anyádnak szegezd, te bátor!
      És lásd, akadt
      nő, ki érti e szavakat,
      de mégis ellökött magától.
      Nincsen helyem
      így, élők közt. Zúg a fejem,
      gondom s fájdalmam kicifrázva;
      mint a gyerek
      kezében a csörgő csereg,
      ha magára hagyottan rázza.
      Mit kellene
      tenni érte és ellene?
      Nem szégyenlem, ha kitalálom,
      hisz kitaszit
      a világ így is olyat, akit
      kábít a nap, rettent az álom.
      A kultura
      ugy hull le rólam, mint ruha
      másról a boldog szerelemben –
      de az hol áll,
      hogy nézze, mint dobál halál
      s még egyedül kelljen szenvednem?
      A csecsemő
      is szenvedi, ha szül a nő.
      Páros kínt enyhíthet alázat.
      De énnekem
      pénzt hoz fájdalmas énekem
      s hozzám szegődik a gyalázat.
      Segítsetek!
      Ti kisfiuk, a szemetek
      pattanjon meg ott, ő ahol jár.
      Ártatlanok,
      csizmák alatt sikongjatok
      és mondjátok neki: Nagyon fáj.
      Ti hű ebek,
      kerék alá kerüljetek
      s ugassátok neki: Nagyon fáj.
      Nők, terhetek
      viselők, elvetéljetek
      és sirjátok neki: Nagyon fáj.
      Ép emberek,
      bukjatok, összetörjetek
      s motyogjátok neki: Nagyon fáj.
      Ti férfiak,
      egymást megtépve nő miatt,
      ne hallgassátok el: Nagyon fáj.
      Lovak, bikák,
      kiket, hogy huzzatok igát,
      herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.
      Néma halak,
      horgot kapjatok jég alatt
      és tátogjatok rá: Nagyon fáj.
      Elevenek,
      minden, mi kíntól megremeg,
      égjen, hol laktok, kert, vadon táj –
      s ágya körül,
      üszkösen, ha elszenderül,
      vakogjatok velem: Nagyon fáj.
      Hallja, mig él.
      Azt tagadta meg, amit ér.
      Elvonta puszta kénye végett
      kivül-belől
      menekülő élő elől
      a legutolsó menedéket.

    • Erre reagálnék “szegény férfi abban a hiszemben vette feleségül a nőt, azért vállalt neki hűséget, sőt, a nő maga is aktívan azt állította, hogy a férfi szexuális igényei ki lesznek elégítve”. Elég furán kapcsolódnak a dolgok benned. Amit leirsz, abból az tűnik ki, hogy a féri nem szeretetből, nem vonzalomból és nem a veled-szeretném-leélni-az-életemet érzésből, de még csak nem az életreszóló-társ-megtalálásának-az-öröméből veszi el a nőt, hanem azért veszi el feleségől és esküszik neki örök húséget, mert neki a szexuális igényei ki lesznek elégitve. Most ez nem tudom, hogy tudatosodott-e benned, de ezt irtad. Hogy nem a kölcsönösség hanem a férfi igényeinek a kielégitése a cél.
      Ezek után már meg sem akarom kérdezni, hogy vajon mit értesz a prostitució kérdésének a rendbetevésén…

      • Fordítsuk meg: a nő azért ment hozzá, mert a pasas kinyilvánította, hogy ki fogja elégíteni a nő szexuális igényeit. Ha meg mégsem, mert fáj a feje (ha nekem fáj a fejem, általában segít rajta egy orgazmus), vagy front van, vagy fáradt, akkor küldjük el a francba. Apukám, mikor aláírtunk az anyagkönyvelőnél, megígérted, hogy heti háromszor fogunk dugni. Hát impotens-e vagy? És még nem is szépen hajtogatod össze a tiszta ruhát. Vacsora nincs fél hétkor? Miért üvöltöznek a kölykök?

    • Számomra az a szörnyű és a fájdalmas, hogy a szexet, amelyet én ahogy fentebb is írtam, szentnek tekintek, amelynek testi oldal mellett lelki és szellemi vetülete is van lerántod a puszta szükségletek szintjére – úgy írsz róla, mintha arról lenne szó, hogyha férfinek viszket az orra muszáj megvakarnia. Amúgy való igaz, hogy mindenkinek vannak emberi szükségletei, de pont attól vagyunk emberek, hogy ezeknek a kielégítését képesek vagyunk késleltetni és civilizált keretek között véghezvinni, nem pedig mások rovására tenni ezt.

      Nem értem, hogy miért nem érted, amit itt mindenki mond – neked tényleg ennyire nem számít ha azt mondja valaki, hogy nem? Ennyire mindegy, hogy a másiknak nincs kedve, hogy ő mit érez, csak a te szükségleted elégüljön ki? Ennyire nem érdekel, mi megy végbe a partneredben? Így nem csoda, hogy nem akarnak a nők szeretkezni veled… Azt mondod, mi alantasnak tartjuk a férfiakat – ez nincs így. Ami engem illet, boldog házasságban, egyenlő kapcsolatban élek egy férfival sok-sok éve. És pont ettől a férfitól tanultam meg, hogy szexelni nem muszáj csak azért, mert a férfinak kedve van, és hogy a szex két ember közös vágyából fakad és kettőjük közös öröme kell legyen. Csak ez az igazi, a méltó, és egy magát valamire tartó férfi csak azt fogadja el, amit örömmel és őszintén adnak, és hogy egy kapcsolatban nincs helye sem zsarolásnak, sem a szex hisztivel duzzogással való kicsikarásának. És azt is ő tanította meg nekem, hogy attól, mert a farka feláll, egy férfinak nem kell okvetlenül szexelnie, és nem ha bele, ha egy darabig nem teszi. Soha nem követelt tőlem semmit, soha nem gyakorolt rám nyomást a szex hiánya miatt, pedig volt olyan, hogy egészségi állapotom jó darabig nem tette lehetővé az ilyen kapcsolatot. Lehet, hogy a hozzád hasonlók szemében akkor ő nem elég férfias, de én, mint nő és mint ember azt mondom, hogy így viselkedik egy igazi társ.

      Másrészt nem természetes az is, hogy a nők rendelkeznek a saját testükkel? Monopólium, mondod te – én azt mondom testi önrendelkezés. Emberi jogunk, hogy azt tegyük a testünkkel, ami jónak látunk és ne engedjük, hogy bármit ránk kényszerítsenek, amit nem akarunk.

      Amit a szexiparról írsz, azt maximum a tájékozatlansággal tudom magyarázni: lehet, hogy a prostituáltak zöme nő (de egy csomó férfi és gyerek is van köztük) de a nagy pénzek, amiket te emlegetsz nem hozzájuk, hanem a belőlük élő stricikhez és bűnszövetkezetekhez áramlanak, amelyek főként férfiakból állnak…

    • Köztudott, hogy a csiklóban sokkal több az idegvégződés, mint a péniszben, ezres nagyságrendről van szó. El sem tudod képzelni, milyen az, amikor elkezdenek bizseregni.

    • “Végülis a szexiparban a nők határozzák meg a feltételeket, és ők kapják a nagy pénzt, vagyis ők az igazi “kedvezményezettjei”, míg a férfiak csak fizetnek mint a katonatiszt, azért, hogy a szükségleteiket kielégíthessék.”

      Igen, a Föld meg köztudottan lapos, és a Nap, a Hold meg a csillagok körülötte forognak.

    • “Összességében a mondanivaló az lenne, hogy végre “járjunk együtt a csapra” nyugodtan, játszmák és manipuláció, fölösleges törvényi korlátozások vagy kötelezettségek, és persze fenyegetés meg erőszak NÉLKÜL. Emberibb lenne a világ, ha elismernénk és elfogadnánk, hogy mindenkinek vannak emberi szükségletei, és nem akarnánk folyamatosan valamiféle hasznot szerezni mások szükségleteinek a manipulálásával. ”

      Na de ezt meg hogy? Te magad mondod, hogy a ferfi libido huszontszor erosebb a noinel. Ebbol kiindulva a csaphoz jarulasok szama korul akad egy kis bibi. Magyarul ha van ilyen differencia, akkor is a noknek kellene alkalmazkodni a ferfi libidohoz (ugy vettem ki a szavaidbol), tehat kefelni akkor is amikor nincs hozza kedv.

      • Szerintem pedig rohadt egyszerű, ha a férfiaknak annnnnnnnnnnnnnyira kell a szex (inkább reszelés), akkor miért nem két férfi járul ahhoz a bizonyos csaphoz? Ha már ennyire odavagytok. Tessék alternatív megoldásokat keresni! A nőket meg hagyjátok békén.

      • Csak hát nincs ilyen különbség, legfeljebb az Imre módjára gondolkodó, önző férfiaktól megundorodott, tönkretett női libidóról lehet szó esetleg.

    • “Egy nő a szexmegvonással legalább ugyanannyira pokollá teheti egy férfi életét, mint a férfi azzal, ha maga alá gyűri a nőt – a különbség az, hogy” a nő nem követ el erőszakot, hanem a saját teste fölött rendelkezik.

    • Szerinted burkolt erőszak az, ha a nő nem akar szexelni a férfival? Kínzás? Komoly?

      És ez:

      “tőből leszarják, hogy szegény férfi abban a hiszemben vette feleségül a nőt, azért vállalt neki hűséget, sőt, a nő maga is aktívan azt állította, hogy a férfi szexuális igényei ki lesznek elégítve” — hol, hogy, mikor, ki mondott ilyet?

      Elég hülye a férfi, ha ebben a hitben vette feleségül a nőt, meg még önző is.
      Ez prostitúció.

      Tényleg a kettőhúszat ajánlanám…

    • “Ha viszont a férfi hivatkozik arra, hogy bocs, de én ilyen vagyok, az nemhogy szeretetet nem kap érte, de minimális megértést meg elfogadást SE.” A példák, amelyeket említesz, mind molesztálás és erőszak. És de, a nők igenis kapnak eleget azért, hogy hisztisek, és nem, nemigen veszi figyelembe senki, hogy menstruálnak.

      A “femcsik” nem mondják, hogy a férfiak alantasak, és én sem. Az erőszakot és önfelmentést, önsajnálatot ítélik el. Én meg a méltó, kölcsönösséget igénylő férfiakra szavazok, a többieket komikusnak látom.

      A “femcsi” szó sértő, degradáló.

    • “végre “járjunk együtt a csapra” nyugodtan, játszmák és manipuláció, fölösleges törvényi korlátozások vagy kötelezettségek, és persze fenyegetés meg erőszak NÉLKÜL. Emberibb lenne a világ, ha elismernénk és elfogadnánk, hogy mindenkinek vannak emberi szükségletei, és nem akarnánk folyamatosan valamiféle hasznot szerezni mások szükségleteinek a manipulálásával.” Értem. Ide neked egy nőt, de azonnal, aki nem bánt téged a “burkolt erőszakkal”, vagyis, nem kell számolnod az érzéseivel, szükségleteivel, akkor kúrod meg, amikor akarod.

      Te minden elutasító nőről feltételezed, hogy csak szórakozik. Pedig neki nem víz jön abból a csapból, lehet, hogy nem inna, vagy ő máshogy vesz fel vizet. Te vagy szomjas, és nem törődsz vele egyáltalán, csak odarángatnád. Neki nem igénye a szex, vagy nem ez a fajta szex az igénye, vagy nem veled. Te nem törődsz vele, az ő igényeivel, jogaival, örömével. Gond nélkül megerőszakolnád. Nem várhatod el, hogy ő törődjön a te szükségleteiddel. A házasságban sem, ott is létezik nemi erőszak. Az üzlet, amiről beszélsz, nem létezik. Sem jogilag, sem lelkileg, sem egzisztenciálisan, sem morálisan. Egyébként mit adsz cserébe? Vagy csak elvársz, kapni akarsz?

      Imre, mi közünk nekünk ehhez? Kin kéred mindezt számon, és milyen alapon?

      Én például egy sous vide készüléket szeretnék, ha elég hangosan sírok, megkapom?

      Én amúgy mindenkit biztatok, hogy ha már pokol a házasság, ha nem jó érzelmileg, szexuálisan, ne gyötörjék egymást, váljanak el.

    • Egyébként vannak nagy szexuális igényű nők, miért nem választasz közülük? Ja, hogy nem vagy vonzó? Ezzel mit csináljunk? Kinek a hibája? Receptre szeretnél nőt, állampolgári jogon?

      De az oda nem figyelő, csak a saját vágyával, kielégülésével foglalkozó partnereket nem szeretik ők sem. Mert ez nem emberi, ez… primitív.

    • Nem ferdül a női közvélemény semerre. Csak ma már ki merik mondani, hogy AKI SZARUL DUG, KÖVETELŐZIK, az NEM KELL, az NEVETSÉGES.
      Szeretnétek ti a nőket függésben tartani és manipulatív lényeknek láttatni, magatok odatevése nélkül szexhez jutni, de nem fog menni. Nem jön ki az egyenleg.

    • A prostitúció – az esetek 99 %-ban – gazdasági erőszak. Mint mikor a békefenntartók nem megerőszakolják a menekülttáborban a nőket, hanem kaját adnak az éhező nőnek.
      A férfiaknak azt kellene megérteniük, hogy amiről beszélnek, amiről beszélsz, a szexuális frusztráció két dologból fakad. Az egyik az önzés – azért nem akad nő, mert a követelőző, figyelmetlen önző pasik elriasztják a nőket. A másik az a téves elképzelés, hogy a szex JÁR. Nem jár. És aki ezt nem fogja fel, az igen, rosszabb, ostobább a kankutyánál.
      A forráshoz. Itt a hasonlat azért súlyosan sánta, mert egyrészt: nem egy forrás van, amihez kell két ember. Van forrás egy emberrel is, ha a vize nem is olyan finom. De van. A másik, hogy nem kinyitni kell a csapot két embernek, hanem mindkettőnek innia is kell belőle. És lehet, hogy neked a vize finomabb, mint a másiknak, de nem várhatod el senkitől, hogy igyon a te szomjad oltása érdekében egy forrásból, amitől neki meg hányingere van. Itt a baj: nem indifferens neki a forrás, hanem rosszul van tőle!

    • Szerintem, ha egy pasi szexet akar, megkaphatja, bárhol…3-5 ezer ft-ért bármit. Nem kell itt a “sirám” meg az önsajnálat. Szerintem álszent. Ha szereti valaki igazán a párját, és a kapcsolat egyenrangú, kölcsönös, akkor ott a szex is rendben van. Ha gondok vannak, együtt kéne megoldani, ha a pasi társnak tekinti a nőt, nem tárgynak. Ha meg leszarja, és elmegy kurvához, akkor mit vár, dicséretet? Vagy nézzék el neki, mert hát ő nem bírja szex nélkül? Hát baszki akkor verje ki, vagy vegyen férfiaknak való segédeszközt, mert abból is van bőven. Szerintem fel van fújva nagyon ez a biológiailag kiéhezettebbek a pasik szöveg. Bezzeg, ha egy nő ki van éhezve, és elkap valakit, az egy büdös ribi.

    • Gyanús vagy te nekem Imre. Egy az egybe copy-pastozol át a Férfihangról több mint két éves írást, kommentekkel együtt (ez a szöveg ott van Boris csapos írása alatt, szintén Boristól. Nem linkelek, akit érdekel keressen rá a Férfihangon a “nem az nem”-re).
      Tesztelni akarod a Csakazolvassa blogot? Beraksz ide egy kilóméternyi kommentet “femcsizéssel”, aztán várod a reakciókat? Kihasználod a moderálás-jóindulatot? Semmi személyes kommunikáció? Semmi konkrét reagálás azokra, amiket mi írunk?
      Manipulálsz? És még te vádolod manipulációval a nőket (konkrétan a feministákat)? Az a baj tudod, hogy ha a saját barátnőiddel is ilyen vagy, akkor nehéz eljutni a probléma gyökeréig. Téged ugyanis nem érdekel a valóság, csak a saját elméleteid, meg a saját igényeid. Egy nő nyilván csak és kizárólag azért nem akar dugni, hogy téged manipuláljon. És ez mennyire erőszaktétel rád nézve. Neked pedig jogod van az ellened alkalmazott pszichés erőszaknak véget vetni. (Hogyan is? Nemi erőszakkal?)
      “A törvény a nyílt erőszakot tiltja (amit femcsiék szerint tovább kellene szigorítani a végtelenségig), a burkolt erőszak meg hadd menjen továbbra is, hisz az a nők fő fegyvere a férfiak ellen, na nehogymár valaki korlátozni akarja…”
      Konkrét megoldásokat te sem adsz, Imre. Csak finoman utalgatsz. Ne mond, hogy ez nem a nemi erőszak relativizálása. Bizony az. Szerintem nem vagy annyira buta, hogy ezt ne tudd. Mert amúgy milyen megoldást találsz ennek a problémának a megoldására? Kötelezni a nőket heti x szexre? Törvényileg?
      Egyébként vannak olyanok, akik már házassági szerződésben is rögzítik ezt. Ha találsz magadnak valakit, aki hozzádmegy, és ilyen szerződést aláír, hajrá! Bár akkor is csak maximum válással tudod szankcionálni.

  10. ” A férfi nagyon sok engedményt tesz, nagyon sok mindenben figyelmes, és nagyon keveset kér cserébe. A nő épp a fordítottja: nagyon sokat kér, nagyon sok engedményt vesz természetesnek, és nagyon keveset ad cserébe. ”
    Tudom magamról, hogy naiv vagyok, de én nem tudom értelmezni ezt a két mondatot. Mi az a sok engedmény, amit a férfi tesz? Ha sok mindenben figyelmes, akkor hogy kerülheti el a figyelmét az, hogy ha valakit szeret, az mire vágyik, mit mond és adott esetben miért elutasító? Az lenne a cserébe kért nagyon kevés, hogy folyamatosan rendelkezésre álljon a mindennapi “meleg családi fészek ” biztosításán kívül a készséges feleség szerepkörben is?
    A nő mit kér olyan sokat, azon kívül, hogy a figyelmesség figyelem legyen az ő valós személyére? Milyen engedményt vesz természetesnek? – erre tippem sincs. Keveset ad cserébe? Miért kellene jutalomfalatnak tartania magát? Hiszen egy egészséges párkapcsolatban neki is “jutalom” az együttlét.

    • Mona, te már átvitted ezt a gondolatot párkapcsolatba. Akikről Imre ír, még nem tartanak ott. valószínűleg el sem jutnak oda. Ezek az igényeik egy gyakorlatilag vadidegen emberrel szemben támasztódnak. Ők (állítólag) ismeretlen nőknek tesznek engedményeket és várnak cserébe valamit. Konkrétan szexet. Semmi mást. Elképesztő ez az egész gondolkodásmód.
      Mindettől függetlenül sajnos nagyon is értem és érzem, amit írsz. Párkapcsolatban észrevétlenül jelenik meg ez az igény még olyan férfiaktól is, akik amúgy valószínűleg elhatárolódnának Imrétől.

      • Nagyon igaz.
        Tettek egy csomó engedményt, pl. már nők is örökölhetnek, sőt, mehetnek egyetemre is, szavazhatnak, meg minden.
        És akkor még dugás se jár Imrének?!

        • “És akkor még dugás se jár Imrének?!”
          Imréék szex alatt a bedugjuk misszionárius pózban, öt percig reszelünk, és kész műveletsort értik. Vagy azt, hogy őket leszopják.
          Akinek már okozott úgy örömöt férfi, hogy egy reggel megsimogatta, kielégítette, de a férfi nem elégült ki, mert akkor éppen nem az volt soron, az az imrékkel soha többé nem tud majd mit kezdeni. Ahogy az imrék számára is ismeretlen az, amit a nemimrék (férfiak, nők, genderqueer személyek) szexnek tartanak.

      • Vagy úgy. Valóban a saját életemre vonatkoztatok mindent, amit olvasok, vagyis, hogy mi abból az, ami engem megérint. Köszönöm, hogy válaszoltál, nekem nagy szerencsém, hogy nem kerültem össze sem Endrékkel, sem Imrékkel.

      • A nő nagyon keveset ad cserébe. Ja hát csak lényegében az egész életét, ha azt nézzük, mit jelent egy nőnek, ha párkapcsolatban él (háztartás, szabadidő, pihenés radikális lecsökkenése stb.) és még netán gyereke is van (munkahelyi kilátások).

  11. Na de hát így működik ez, Bözsi néni nem akarja odaadni a nyugdíját, akkor baltával széjjelverjük, mert valamiből élnünk kell, nem? Hát csak nem halhatunk éhen???? Ha ezt a kurvasok adót befizetem, nem tudok Audit venni, márpedig nekem az jár!!!!

  12. 1. Bárminemű kapcsolatnak a felek beleegyezésével kell megtörténnie. Legyen az akár csak szex, egyszerű beszélgetés, munkakapcsolat vagy házasság. Ezen mit olyan nehéz megérteni?

    Ha nincs két beleegyező fél, akkor nincs semmi. Ha nem a válasz, nem. És ne is legyen igen, ha nem szolgálja mindkét fél örömét. Mert az a cél – ugye?!

    Ellenkező esetben legalább vállald, hogy aljas alak vagy, és ne a nemed mögé bujkálj, mert az nem kifogás.

    “Ideje lenne helyreállítani a női és férfi szerepek harmóniáját.”

    A fent vázolt szimmetria a természet harmóniája, kedves Imre. Ahol nincs ilyen szimmetria, ott a kulturáltság látszatába csomagolt sakálnyelv beszél.

    Mert nézheted az összes nőt Piroskának, és magyarázhatod miért nagy a szemed, miért nagy a füled, miért nagy a szád, és tehetsz úgy mintha te lennél a jóságos nagymama. A gond csak az hogy már láttunk farkast.

    2. Nem egy kapcsolatot láttam, ahol a férfi szexuális étvágya jóval kisebb volt mint a nőé.

    Olyat viszont soha nem hallottam, hogy bárki is a hatalma visszaélésével vádolta volna a férfit a szexhiány miatt. Ideje lenne elgondolkozni rajta, hogy miért. Csak tán nem azért, mert nem kívánta?

    Ültesd át ezt a következtetést nőkre, hasonlóan végtelen egyszerű eredményre jutsz, és minden misztikum eltűnik. Csiribú-csiribá.

    3. Szexhiányba még senki nem halt bele. Szükséglet, de nem elemi létszükséglet.

    Ha ezt a három pontot képesek lennének egyesek megérteni, be lehetne zárni a Férfihangot.

    • Egyetértek.
      Teljesen el van tévedve. Abból a csapból, nem víz folyik, nem fog szomjan halni, ha nem ihat belőle.

      Abból a csapból, bónusz folyik. Valami plusz. Helyzettől, embertől, megéléstől függően más-más. Van, mikor valamiféle jól felvizezett ócskábbnál is ócskább sörszerűség, és ellenpontként van bizony, amikor különleges nedű, egy semmivel össze nem hasonlítható ízélmény.

      Valahogy nem nagyon hiszem, hogy ezeket az árnyalásokat képes megérteni, hiszen már az alapokat nem érti.
      Számára a szex az szex. Akárkivel, akármikor. Ha az egyik nem megy vele a csaphoz, menne a másikkal. Mindegy kivel. Elképesztő, hogy mennyire nem veszi emberszámba, érző, élő (nem is tudom leírhatom-e, gondolkodó) lénynek a nőket. Ha működne a csap guminővel, akkor az is jó lenne.

      Ja, most jut eszembe, működik azzal is! Hát akkor rajta!

      • És igenis egyedül is ki tudja nyitni! Ha már olyan nagyon szorult helyzetben van, hogy úgy érzi szomjan hal.

        Mások is ki tudják nyitni, nők is és férfiak is, akár csak mert egyszerűen egy kis málnaszörpre vágynak. Tök egyszerű. De meg is tanulható, ha valakinek nem volna alapból érzéke hozzá.
        Még csak szupermáriónak sem kell lenni.

  13. Az elején olvasva még azt gondoltam, a mai imre a tegnapi endre-féle karikírozás valamilyen folytatása … de ez a szex szükséges dolog nagy betűkkel, meg a szex nem játék (amúgy de), meg a nemi erőszak szomjúság, ez egészen ijesztő nyomor.

  14. egyáltalán nem frappírozott válasznak szánom a következőt:

    nézzétek meg a bebukottak című dokumentumfilmet. fent van youtube-on. a tököli börtön elítéltjeivel forgatták, nagyon kemény szeletét tárja fel az életnek. bár számomra durvább volt hallgatni, ahogy egy fiú elmeséli, hogy miért ölte meg az apját, de a börtönön belüli szexualitás is megrázónak bizonyult. hát, ott genetikusan nem magyarázható, hogy ki kivel mit tesz és kivel mit tesznek.

    na ne már, az erőszak az erőszak, hát ne legyünk már hülyék! ha valakit megerőszakol egy férfi, legyen az áldozat férfi avagy nő, álljon ki mellette a törvény és a társadalom is! a tettessel szemben pedig legyen empatikus a terapeutája, hogy ilyesmi többet ne fordulhasson elő.

    —–

    ha meg frappáns szeretnék lenni:

    az ilyen teoretikusok magyarázzák el a nagymamájuknak, hogy milyen szomjasak lehettek az orosz katonák és ezért kérjék számon az empatizmust a nagymamától!

    • Pont a börtön-erőszakolások mutatják a legjobban azt szerintem, hogy a nemi erőszak kevésbé szól a nemi vágyról, sokkal inkább a hatalomról. Megteszem, mert megtehetem. “Az erősebb kutya b..ik”. Ugyanis nem gondolom, hogy a börtönben hirtelen a heteroszexuális férfiak x százaléka homoszexuálissá válik, és nemi vágyat érez a cellatársa iránt. Azért “használja” a cellatársát, mert a kialakult szokásjog szerint ez így van (sajnos), és mert ezzel tudja a hatalmi pozicióját biztosítani hosszú távra. Vagy ő b.., vagy őt b..ák.
      Egyébként szörnyű, hogy ezt természetesnek veszi a börtön élettere és az alkalmazottak sem tesznek sokmindent ellene. 😦

      • Ez így van, mármint, hogy a hatalomról, valmaiféle lapleosztásról szól, a legeslegtöbb esetben. (Egyébként, de nem mellesleg azt gondolom kint, úgymond a szabad életben is erről szól a nemi erőszak.) Egykor gyakorlatféleségként voltam börtönökben, illetve voltam kapcsolatban egész hosszan elítéltekkel és nagyon megmaradt, hogy bent ez egy a mindennapok törvényei közül. És ez a cikk így is felkavart, vagy éppen ezért. http://cink.hu/bortonszex-a-valosagban-1637344133/+borosandras

        • “viszont sokan tényleg a “feleség” vagy a csicska szerepbe kényszerülnek, annak minden következményével együtt.”

          Kalupszo, az altalad belinkelt cikkben van egy erdekes mondat, a fenti. A no statuszarol sok mindent elarul a feleseg es a csicska koze vont egyenloseg jel.

          • Igen, tudom, részben ezért is hoztam ide. Pontosan ezek a szavak, ez a “kapcsolás”, ami felderengett a saját tapasztalataim alapján is és akkor egykor zsengeként, sokkal kevesebb világ- és egyéb látással, tapasztalással borzasztóan felkavart, irritált és emlékszem nem tudtam senkivel ezt kibeszélni, feldolgozni.

  15. Imre csökönyösen, éretlen kisfiúként az erőszakot legalizálja és totál nincs képben a valóságot illetően. 😦 Tartok az ilyen emberektől. Félelmetesek, mert képtelenek értelmezni mások érzéseit, igényeit. Kizárólag csak az motiválja őket, hogy ők mit akarnak. Pedig tényleg jobb a szex, ha mindkét fél akarja. Ezeknek a férfiaknak fogalma sincs, hogy milyen a jó szex, milyen a tartalmas párkapcsolat, és milyen egy virágzó, boldog nő. Kizárólag a kielégülés izgatja őket. Olyan ez mint a só imádata, minden túlsózott, nincs is más íz. Kétségtelen, hogy a só fontos a testünknek, de kevés elég belőle, és normálisan sózva az ételeket, előjön a több tucat többi íz is, és egyszeribben a sós étel rajongó rájön, hogy mi a teljesség. Az Imre féléknek rá kell jönnie, hogy a világ nem a farkuk és a kielégülésük körül forog. Monomániásan erre koncentrálnak, és nem veszik észre a világ gazdagságát. 😦

  16. egyébként (tudományosan alátámasztva) a nemi erőszak nem szexuális motivációból fakad. mindig a dominancia kifejezésének és a fájdalom okozásának a vágya az indíték. ha egy férfi a szexuális feszültségét akarja levezetni, sokkal egyszerűbben szokta ezt intézni. a nemi erőszak viszont gyakran (a csoportos mindig) előre tervelt cselekedet.

    http://www.rapecrisis.org.uk/commonmyths2.php

  17. Kedves Imre, átgondolásra ajánlom személyes tapasztalatomat: A kölcsönös megkívánással kezdődő és kölcsönös akaratból kölcsönösen figyelmes aktus nagyságrendileg felsőbb kategóriás kielégülést okozott az általam ilyen helyzetben megismert férfiaknak.
    Ha mindenképpen csak árértékarányosan értelmezzük az életet, ez akkor is megfontolandó.

  18. Bocsánat, hogy linkelek, de idevágónak érzem egy múltkori könyvesbolti élményem, amit a blogomon is megírtam, annyira felháborított. A lényeg, hogy belelapoztam egy férfiaknak íródott spirituális könyve kíváncsiságból és egy komplett fejezet szól arról, hogy a nő nem azt akarja, amit mond. ha igent mond, azt nemként kell értelmezni, mert ténylegesen a pasi akaraterejét eszi próbára… Aztán mikor eszter is megírta a sztorit, ott jegyeztem meg kommentben, mennyire veszélyles ez a tézis, mert így lesz a nemből pedig pikkpakk igen:( A linket leginkább azért eszem ide, mert ott a könyv lapjai megtekinthetők, annyira kiakasztott, hogy lefotóztam.

    Szóval… Mit csodálkozunk, hogy némelyik pasi ilyeneket mond és ír, mikor egy iparág épül rájuk és könyvekkel is adják alájuk a lovat.

    http://fiamma.blog.hu/2014/08/30/_a_no_nem_azt_akarja_amit_mond

  19. “inni nem olyan borzasztó”
    Imre, ezt műtétek előtt szokta mondogatni magának az ember.
    Gyönyörű, ha a szexre így kell gondolni, hogy “nem is olyan borzasztó”!
    Ilyen hozzáállással csodálkozol, ha senki nem megy veled a csaphoz?

  20. Látom, mind tudjuk a tutit.Ez megnyugtató. Én is, ti is. Elcsörtézhetünk, jó darabig. Nekem fárasztó. Mi, Imrék, Zolik meg vagyunk sértődve rátok, ti ránk. Mi számon kérjük, hogy nem értitek meg, ti pedig hogy mi titeket nem. Patthelyzet. Ez innentől nekem állóháború. Hála az Istennek, nem kell köztetek elérnem semmit. Úgyhogy ezennel feladom. Nem tudtatok meggyőzni, ahogy én sem titeket. Békésebb alapokról menne, de ez itt, most nekem nem jön össze. Talán máskor.
    Nézd Imre, ha csépelnek, is megtűrnek. Ez is valami. De szeretni nem fognak. Én befejezném a témát. Értelmetlen ebben a közegben feszegetni. Le is zártam a magam részéről.

      • A nők élete folyamatos harc. Csak nem értem miért? Vagy valami ellen, vagy valamiért….. Nem jobb lenne egy közös békeidő? Talán a férfitársadalom nagy része eljutott már arra az intelligencia (értelmi és érzelmi) szintre, hogy felfogjon egy nemleges választ. Aki nem, az vagy fiatal még, vagy menthetetlen. 😉 Viszont egy állandóan harcoló nő igazán idegesítő lehet. Ki akar hosszú távon egy hisztérikával élni? Ki akar hosszú távon egy agresszív bunkó férfiállattal élni? Ugye senki? Így ebben a felállásban marad az, hogy a nők alapból minden közeledést elutasítanak, a férfiak meg az “egy dugásra jó lesz” kondenzcsík mentén indulnak el. Ennek a párosításnak sosem lesz jó vége. Minden zátonyra futó kapcsoltat két emberen múlik. Nincs olyan, hogy csak az egyik hibás. És egyik kapcsolatban sem szabad megbosszulni egy előző sérelmet! Nyitottnak kell lenni, többet találkozni és beszélgetni ágyba bújás előtt. Minek annyira rohanni? Aki mindig versenyzik és harcol, az állandóan frusztrált….így hibázni fog. Az meg valakinek úgyis fájni fog! 😉

        • “Minden zátonyra futó kapcsoltat két emberen múlik. Nincs olyan, hogy csak az egyik hibás.”

          Ez jól hangzó mondat, de sajnos nem igaz. Bizony, hogy van olyan, hogy csak az egyik hibás! Miért ne lehetne? Mondjuk a pasi megver, én meg elhagyom. Szerintem elég egyértelmű a helyzet. Itt nem nagyon lehet maszatolni, hogy “két emberen múlik”, és egyéb bölcsességek.

          • Még az sem igaz, hogy annyiban múlik két emberen, hogy aki nem hunyó, az is miért választotta a másikat. Mert mi van, ha a másik a találkozáskor, a kapcsolat kezdetén jó fej volt, jó volt vele, aztán nagyon megváltozott? Vagy egy új élethelyzetre reagál úgy, hogy már nem működik a kapcsolat?

    • Én tényleg nem értem. Megfogja a vécében, kettőt ránt rajta, oszt a tesztoszteronnak annyi. Miért olyan rohadtul fontos ehhez egy nő? Ha már ennyire szerencsétlenek vagytok, akkor ott a kicsi kezetek. Miért kell énnekem szívni a ti bénaságotok miatt? Tényleg annyira szánalmasak vagytok. Egy ejakulációhoz csupán minimális finom motorikára van szükség.

        • Ide jön “segítséget” kérni. Okádnom kell tőle.
          Tudod, Éva, az a baj, hogy te azt írod, majd végül nekik lesz rosszabb, mert a nők már nem, úgy nem. El kell, hogy keserítselek: De igen. Nem nekik lesz rosszabb. Ők mennek prostituálthoz, erőszakolják a nejüket, nézik a pornót és lesz szeretőjük. A nőknek meg verik bele a fejükbe mindazt a sok baromságot, ami őket szolgálja. Sok nő elhiszi. Okos, normális nők is. Sok nő magát hibáztatja. Ezek itt a legalja. Azok a lények, akik még ilyen körülmények közt sem kapnak eleget és olyat, ami szerintük járna nekik. De sok sajnos mindig meg fogja kapni a mi rovásunkra.

          • Dehogy. Kinek-kinek ami való: Imrének van az erőszakos, keserű logika, Zolinak ugyanez szenteskedő-önsajnáltatóban, és vannak férfiak, akiknek valamit másképp csinálnak, vonzóak, igényesek, őszinték, nekik meg van a lelkes, nevető szemű, szép szerető.

            • Mindig nagy tisztelettel figyelem az idealizmusodat. Ehhez képest millió nőt “erőszakolnak” a házasságban, millió kislány képzeli, hogy a járással egyértelmű, hogy akkor dugunk, mikor a partner úgy kívánja, hogy akkor kapja be, akkor nyeli le, oda engedi be, amikor, ahogy a pasinak jó, valamint hogy az orgazmus csak a kiváltságosoknak jár, de szexelni KELL, mert – élve az itteni díszpéldányok kifejezésével- egy mai modern nő adja magát. Úgy és akkor, ahogy és amikor a hímnek jó.
              Sajnos a világ javarészt ilyen.

    • Tök igazatok van, a felháborodásotokkal meg kiakadással, igen, tudom, hogy förtelmes dolgokat ír Zoltán néha, és, hát, ítéljetek el, de szerintem Zoltán fejlődőképes. Én örülök, hogy ennyi poszton keresztül képes normális hangon kommunikálni velünk. A legalja erre nem képes. És olvas minket! Szerintem érdekes színfolt itt. Arról nem beszélve, hogy a kommentjeire újra és újra összerendezhetjük az érveinket. Fárasztó, persze, de mégis csináljuk mind, nem? Nem tudom, Éva, azért ilyen kulturáltak Zoli kommentjei, mert a mocskosabbját nem engeded be, vagy magától moderálja magát?

      • Leveleztünk, érdekli a téma, szeret itt lenni, nem akarom bántani, és az emberem is szereti. Amikor egyszer megütötte a mércét, onnantól minden kommentje bent van, nem válogatok. (Nem is mindig olvasom.) Nem ír mocskosat, csak sajnálja magát és szeretne jobb belátásra téríteni minket. Ámen.

        • Hát, most szemét leszek, és ne legyen igazam, de nekem továbbra sem szimpatikus ez a Zoli. Nehezen tudom elképzelni, hogy jó szándékkal (vagy legalább semlegessel) jött ide.

    • Zoltán leszűrte a tanulságot. Kedves Zoltán, én nagyon empatikus nőstény vagyok; ha neked fárasztó itt jelen lenni, a világért se fáraszd magad, még a végén a libidód sínyli meg.

  21. Nagyon jó és fontos, hogy Imre megirta ezt a levelet, mert biztos vagyok benne, hogy férfiismeröseim, exeim, unokatesóim nagy része is igy gondolkozik. A te válaszod pedig ismét döbbenetesen tüpontos.
    Úgy döntöttem, nem keseredem el, hanem a nemek közti eddig szinte nemlétezö kommunikáció egy lépésének tekintem a posztot, azaz a mailt és a válaszodat.

    (A férfiak szexhiánya és a megeröszakolás közti állitólagos kapcsolatról jut eszembe Frank Underwood mondása: Minden a szexröl szól. Csak a szex szól a hatalomról.)

    Amúgy meg nincs más lehetöségünk, ez a generáció már nagyon nem fog változni csak a gyerekeink, fiaink (!) nevelésével folytathatjuk a frontok közelitését, és ott még nagyon sok a tennivaló.

  22. Tegnap volt egy érdekes élményem, mikor nem akartak nekem kezet nyújtani, mert nő vagyok. 46 évesen ez az első, tudom, szatyor. Háromszor kellett megkérdeznem valakitől, amire kíváncsi voltam, egyre hangosabban, mert úgy tett, mintha nem hallaná. Mikor már nagyon kiabáltam, válaszolt. És ez csak egy sima lakógyűlés, szexről szó sem volt.

  23. Az a büdös nagy harci helyzet, hogy megvilágosodásom támadt. Én egész életemben féltem a férfiaktól. Azoktól, akik vonzónak találtak, és ki is fejezték vonzódásukat. A párkapcsolat gondolatától feláll a szőr a hátamon, a házasságot börtönnek találom, ha egy idegen férfi ismerkedni akar velem, én megijedek és elfutok (képletesen, de néha szó szerint is). Vagy fogcsikorgatva ott maradok, és eljátszom, hogy érdekel ez az egész udvarlási mizéria. Nem úgy működöm, mint a rendes lányok, akik szűkölve várják, hogy végre valaki rájuk vesse a tekintetét. Azt hittem, defektes vagyok. De NEM! Most kell rádöbbennem, hogy az a bajom, hogy engem egész életemben Imrék vettek körül! Nekem csak Imrék udvarolnak, velem csak Imrék beszélgetnek, Imrék a kollégáim is. A barátnőim is Imrékkel járnak, és hozzájuk mennek feleségül. Nemimrékkel is találkoztam már, de azok már rég párkapcsolatban élnek, és olyan ufónak tűntek, nem átlagos (normális) férfinak. Az átlag benyomásom a férfiről nekem Imre. Az apám is imreszerű. Azt tanították nekem, ahogy Imre gondolkodik a nőkről, és ezt be is szoptam sokáig. De az az alapélményem, hogy nem érzem biztonságban magam az Imrék között, nem érzem, hogy valódi emberi lénynek látnának. Valahogy mindig az az érzésem, hogy olyan meleg húsdarabnak tartanak, amibe szívesen beleürítenének. Miután lefutották a kötelező köröket, elvitték vacsorázni, meg moziba. Olyan ez, mintha állandóan meg lennék fázva, és szarul érezném magam miatta, de mivel a közvetlen környezetben is mindenki meg van fázva, ezért ez a normális. Ez a blog antibiotikum nekem amúgy is, de most panaszt emelek, amiért nincs szűrővizsgálat az Imrék kimutatására (ne legyen nekünk is panaszkönyvünk?), és az elterjedt fertőzés kezelésére.

    (Oké, ha egy ember a feminizmus és liberális szavakat szitokszóként használja, az már elég jó szűrőteszt, de a legtöbben azért jóval kifinomultabban nőgyűlölők)

      • Számomra azért hihetetlen erejű Chiaki kommentje, mert egy az egyben azt fogalmazta meg, amit én is érzek-éreztem már nagyon régóta. Azt, hogy féltem/félek a férfiaktól, és hogy miért féltem/félek tőlük

        Azért, mert Imrék, mert úgy néznek, ahogy az Imrék néznek, mert azt várják, amit az Imrék várnak. És mert az Imrék semmibe vesznek és lenéznek, ha nem vagy vonzó a számukra, ha pedig az vagy, akkor vérszagra gyűl az éji vad. Az Imrék mindenhol ott vannak, a családodban – az én apám is Imre – az iskolában, az egyetemen, a munkahelyen, az utcán, a filmekben, a könyvekben – mert még a társadalom is azt sugallja, hogy az a normális férfi, aki Imre. Ha neked nem kell Imre, még a nőtársaid is azt fogják mondani, hogy mit válogatsz, ilyenek az igazi férfiak. Lehetsz a szemükben sok minden, a gúny vagy a vágy tárgya, piedesztálra emelt angyal, úgynevezett “jó anya és feleség” esetleg “jó bőr”, vagy ha kiábrándultak belőled, lehetsz utolsó szemét és büdös kurva – de egy valami nem lehetsz soha: ember. És sokan nem értik, miért akarsz te ember lenni, miért nem elég neked, hogy NŐ vagy, és ha még JÓ NŐ is, akkor nyitva előtted a világ. Lófaszt. Maximum az Imrék világa nyitott előtted, ahol előbb-utóbb úgyis megszívod . Az Imrékkel amúgy nem az a legnagyobb baj, hogy milyen férfiak ők, hanem az, hogy milyen emberek – és erre akkor jössz rá, ha találkozol valakivel, aki Nemimre, és hirtelen minden a helyére kerül.

        • Szép amit írsz, fájdalmasan szép.
          Életem nagy részét Imrék határozták meg, illetve Imrénék, mert őszintén szólva ők sem jobbak. Sőt, néha rosszabbak, mert vagy azon görcsölnek, hogy elszeded tőlük Imrét, potenciális konkurenciát, tehát ellenséget látnak benned, vagy rajtad keresztül akarják a saját “jónőségüket” érvényesíteni, úgy hogy lenyomnak téged, Imre előtt (is) nevetségessé tesznek.

          • Plusz az Imrénék azért gyakran mégiscsak frusztráltak, nyilván belül nem tudnak elégedettek lenni az életükkel, te meg rohadt kellemetlen látvány vagy, amiért nem vagy Imréné, gyanús, hogy mégis van másmilyen élet, hát meg kell mutatni, hogy nem, nincs.

            • “Plusz az Imrénék azért gyakran mégiscsak frusztráltak, nyilván belül nem tudnak elégedettek lenni az életükkel, te meg rohadt kellemetlen látvány vagy, amiért nem vagy Imréné, gyanús, hogy mégis van másmilyen élet, hát meg kell mutatni, hogy nem, nincs.”
              Ezért kerülünk légüres térbe miután leválunk egy Imréről. A volt társ Imre barátai és Imrénék megszakítják veled a kapcsolatot, a családban lévő Imrék és a nejek is hanyagolnak már, és ha apád is Imre, akkor elkezdenek büntetni (sokszor talán nem is tudatosan). A imrekollégák, akik eddig minden helyzetben bepróbálkoztak már nem merik megtenni, mert akár rájuk nézve KÖVETKEZMÉNYE is lehet, hiszen iméréné őrzi őket, de addig senkit nem zavart amíg mi is imérénék voltunk.

              • Különösen súlyosbított a helyzet, ha Imre társasága az egyetlen társaság, a saját régi baráti körödet sikerült eltávolítani tőled.

    • Alkalmazzunk “csapszűrőt”. A közeledő férfinek megmutatjuk Imre elméletét a közös csapról, és nézzük a reakciót. Persze a metakommunikáció is számít, mert nyilván manipulációból mondhatja azt az egyed, hogy “ez szörnyű”, miközben egyetért vele. Fontos tehát ez is, hogy a válasz előtt jobbra néz föl, vagy balra (már nem emlékszem melyik-melyik, de egy testbeszédes könyvben olvastam, hogy az egyik az a tudatos hazugság, a másik a “nem is tudom” válasz).

    • Chiaki, aritareal! Nagyon jól írjátok!

      Én egyébként nem félek a férfiaktól, de a legtöbbjük igenis frusztrál. És elbizonytalanít. Mert egyszerűen nem tudom, mi a fenét akarnak tőlem, és ez idegesítő. Nem tudok férfi-nő viszonyban kapcsolódni, csak ember-ember szintjén. És meglepően kevesen vannak, akikkel ezt meg lehet csinálni. “Csak úgy” beszélgetni, “csak úgy” szívességet kérni / elfogadni, “csak úgy” ember módjára létezni egymás mellett.
      Gyerekkoromban egyszerű volt: gyerek-gyerek, felnőtt-gyerek, ismerős-ismeretlen viszonylatokban kellett gondolkodni, és ez logikus és érthető volt számomra. Aztán felnőttem, és most nézek, mint Rozi a moziban.

      • Pár éve megismerkedtem netes társkeresőn egy korombeli nővel. Sokat beszéltünk, éjszakékon át…..egy húron effektus. Aztán találkoztunk, de nem volt meg a szikra….van ilyen. Azóta is beszélünk, tudjuk mi történik a másikkal, elmeséli a férfi-sztorijait, a gyerkőce problémáit. Néha leutazok hozzá és jót beszélgetünk….mindez 6-7 éve tart. Szimpla barátság, egy csók sem volt, semmi. Szóval létezik ilyen. Minden évben elhatározzuk, hogy ha karácsonyig egyikőnknek sem lesz senkije, akkor összeköltözünk. 😉 Persze mindig felváltva van párunk…meg amúgy is ez csak vicc. 😀

  24. Ezek szerint ez a Szücs Imre írogat Boris néven a Férfihangon, vagy csak egyszerűen beollózta onnan a cikket kommentént? Én még valamikor 2012-ben olvastam ezt a csapos hasonlatos szöveget arrafelé, már akkor is égnek állt a hajam tőle.
    A válaszod nagyon erős és pontos ismét.

    Először is én eleve megkérdzőjelezem azt, hogy a csapot csak ketten tudják megnyitni? Miért is? Most ha konkrétan a kényszerítő szexuális kielégülés hiányára gondolunk, azt miért ne lehetne egyedül megoldani? Jól megmarkolja a csapot a férfi, kicsit húzogatja, és már kész is. Persze tudom, lelkileg nem felemelő, de ha már “biológiai kényszerről” beszélünk, akkor próbáljuk meg olyan “kényszermegoldásokat” találni, ami nem okoz súlyos sérülést másoknak. Miért nem egyértelmű ez a férfiaknál? Miközben igen sok nő használja egyedül a csapot, még párkapcsolatban is, ha nem akar szomjas maradni, visszamegy utána egyedül is inni. A nők meg tudják oldani, a férfiak nem?
    A másik meg ez az irritálóan finomkodó nemi erőszak-realitivizálás: “Oké, tegyük fel, hogy a nőnek akarata ellenére inni borzasztóan megalázó.” Ne csak tegyük fel, hanem ez tény. Akaratunk ellenére inni fizikailag rendkívül fájdalmas (egyébként ez nem csak szimbólikusan igaz, konkrétan volt ilyen kínzási módszer az inkviziciónál!), lelkileg pedig életreszóló traumákat okoz, örökre elmehet a kedve az ivástól az áldozatnak. Úgy hogy én őszíntén szólva nem Szücs Imre kínjaival foglalkoznék (ahogy Zoltán elvárná tőlem), hanem annak a többezer nőnek (és férfinak) a kínjaival, akiket akaratukon kívül megitattak olyanok, akik elhitték magukról, hogy ehhez joguk van, mert hatalmuk is.

  25. Nagyon pontos írás.
    Amennyiben megengeded, még annyival kiegészíteném, hogy közben is lehet nemet mondani.

    Valahol másutt jött velem szembe az a véleményáradat, hogyha már belement a csapból ivásba a nő, akkor kutya kötelessége legalább addig inni, amíg a férfi szomját nem oltja.
    Számomra felfoghatatlan, hogy halom embernek ennyi a szexualitás.

    • “Hát elméletileg nagyon szép dolog az, hogy akár orgazmus előtt 3 másodperccel is meggondolhatja magát a csaj, hogy “most akkor hagyjuk abba”, de a gyakorlat az, hogy ez kurvára nem fog menni. Akkor ugyanis a legtoleránsabb férfinál sem az agy működik már, hanem az ösztönök.
      Akinél nem, az még nem dugott egy jót életében. Bár elméletben biztos nagyon karaj, amikor a dugásról kell beszélni (tudom, azoknak ez nem dugás, hanem minimum szerelmeskedés, szerintem meg bullshit).”

      A csúcs hozzászólás:

      “A fesztelen hangulat az, amikor el tudod engedni magad.
      Amikor folyamatosan a partneredre figyelsz, az minden, csak nem fesztelen. Az görcsölés.
      A dugás sajnos már csak ilyen önző faszság. Persze lehet máshogy is csinálni, csak minek.
      (Félre ne érts, szó sincs arról, hogy nem kell a partnerre figyelni, de annak is van határa. Gondolom, új dolgot árulok el neked, de egy jó dugásnál az orgazmus környékén percekre megszűnik a külvilág. Benne a partner is. És nemcsak a férfiaknál.)”

      Ha a szexuális orientáció befolyásolható lenne, szerintem a nők jelentős része 30-on túl inkább nőkkel feküdne le.

      • Na, ez csodás.
        Alapvetően én értem, hogy szar félbehagyni a megkezdett szexet (bár itt megint visszatérnék vesszőparipámhoz, a kielégítetlen nők hadához, akik orgazmus nélkül fejezik be az együttlétet, azaz férfi szempontból nézve “félbehagyják”), de mi van akkor, ha a partner olyasmit akar csinálni hirtelen felindulásból, ami nekem nem hogy élvezet, de kifejezetten fájdalmat okoz, lelkileg mindenképp? (pl. aktus közben eröltetett análszex, volt benne részem sajnos)
        Szar úgy inni, hogy közben a másik leharapja a nyelvedet, mert neki úgy élvezetesebb. Erre sem illik nemet mondani?

        • Szerintem csak a sürgető, célratörő reszelést rossz abbahagyni, a valameddig tartó, orgazmus nélküli játékot, a fel-lehorgadást nem. Az előfordul mindkét nemnél, béke van, a kísérletezés a lényeg.

          • Én azon döbbentem le a múltkor a céges bulin, alkohol társaságában, hogy a kollégák mit gondolnak szex alatt.
            Mondtam, ha ez lesz a téma, akkor definiálnunk kell, mire is gondolunk pontosan, ha a szex szót használjuk.
            Erre a férfiak egyöntetűen rávágták:
            Ha valaki valamit valahova bedug.

            Atyaisten!
            Mondom ez elég heteronormatív, a leszbikusok ezek szerint nem szexelnek?
            Dehogynem, dehát ők is bedugnak valamit!

            Szóval vegyük tudomásul, szex csak fasszal, vagy legalább annak utánzatával létezik. Még a leszbikusok sem tudnak meglenni nélküle.

            Gondolják a férfiak. A női kollégák mélyen hallgattak. Én meg visszatértem a heterobormatív szexre, és pedzegettem, hol is kezdődik a szex.

            Aztán inkább témát váltottam, mert a kolléganők végig szótlanok voltak. Én meg nem térek magamhoz azóta sem.

            • Úgy rémlik, mintha a Clinton-botrány esetében is valami hasonlóval takaróztak volna, hogy az orális szex nem szex, szóval nem kéne úgy kiakadni egy szopástól.

              • Azzal zártam le a témát, hogy nem szívesen megyek el velük így bulizni, mert míg az ő definíciójuk szerint esetleg csak jófejek, addig lehet, hogy én részemről meg már a szex kategóriába esik.
                Na erre elhallgattak.

                Egyébként meg ha az orálból nem kell ügyet csinálni, mert az nem szex, akkor miért nem egymáson gyakorolják ezen férfiak?
                Lepippantja, megkönnyebbül, aztán viszonozza segítségét, és még az ebédszünet sem járt le!

        • Alapvetöen szar felbehagyni a megkezdett szexet (es most a mindket fel altal belegyezesenel tartunk), de közben barmi jöhet, barmelyik felnel, ami kizökkenti. Ez a fasszal rendelkezö resztvevönel egyertelmüen kezzelfoghato következmennyel jar, DE az en tapasztalataim szerint igen hamar eszre lehet venni mindezt a puncival rendelkezö embereknel is. (akinek vulgaris vagyok, sajnalom. De ezeket igy hivjak, es nem orvosnal vagyunk.)
          Persze ehhez az kell, hogy a masik fel figyeljen, ugyanis szamos jel van.
          Es alapvetöen szar ezen jelek mellett folytatni, mert atvalt reszelesbe, illetve gyakorlatilag egy önkielegitesbe, amihez a masik testet hasznaljuk, aki igencsak szeretne mar a helyzetböl kikerülni.
          Aki egy picit is tud a masik helyzetevel azonosulni, az ilyenkor rögtön kisz´all, igen, 3 masodpercel az orgazmus elött is. Ha nem hagyja abba, az üres ejakulacio, nem pedig orgazmus.
          Ja, es orgazmus közben lehet, hogy a külvilag megszünik, de a patner NEM. Leginkabb az en, es a te szünik meg, igaz az mar a szex közben is feloldodik, de ez a tetöpontja.

          Az eröltetett dolgokhoz nem is tudok igy hirtelen mit valaszolni.
          Lehet, hogy hirtelen az analhoz azt mondtam volna, oke, de elöször en csinalom neked a vibrimmel, aztan ha tetszett, jöhetsz te.
          Egyebkent felhaborito a szexben a masikra barmit is raeröltetni.

  26. Visszajelzés: a szex, ez az egész | csak az olvassa — én szóltam

  27. Kedves Mindenki! Örülök, hogy találtam egy olyan fórumot, ahol ezzel a problémakörrel foglalkoznak, illetve beszélgetnek róla.
    Szerencsére jól müködő párkapcsolatban élek, van két gyönyörü gyermekem. A feleségemet nagyon szeretem és nagyon jól kiegészítjük egymást. Ö is szeret engem. Szexuális téren azonban fennáll köztünk az ellentét, ö hozzám képest ritkán kívánja a szexet…
    Nagyon hálás vagyok a női kommenteknek, végig is olvastam őket. Segítenek megértenem, hogy gondolkodnak a nők általánosságban, habár nehéz így gondolkodni, szerintem a férfiak agya nagyon másként van kódolva.
    Férfi lévén “férfi módon” gondolkodom. Sok dologgal egyetértek, amit George és Szücs Imre írt. Hasonlókat éltem át én is. Sokszor nem értettem, hogy ő hogy gondolkodik, miért úgy gondolkodik, miért nem kívánja a szexet a nap 24 órájában, ahogy én? Különösen, hogy amikor együtt vagyunk/voltunk nagyon is jó mindig mindkettőnknek.
    Öszinte a kapcsolatunk, többször is beszéltünk róla, meg is állapodtunk, hogy odafigyelünk erre, aztán hosszú távon minden maradt a régiben.
    Azért tévedtem erre az oldalra, mert igazából arra lennék kíváncsi, hogy mi az, ami általánosságban fontos a nőknek? Mi a recept? (Tudom, hogy nincs ilyen.) Várom leginkább azoknak a nőknek a kommentjeit, akik segítőkészen, konstruktívan hozzá tudnak/akarnak ehhez szólni. (Szeretném, ha az általánosságokat, közhelyeket, sztereotípiákat, egymás szídását mellőznénk…, láttam, hogy néha ebbe az irányba indult el a beszélgetés…) Akár konkrét példák is érdekelnének olyanok életéből, akik átéltek valami hasonlót, hogy ellaposodott a szexuális életük, és főleg, hogy hogyan lettek urrá rajta? (A válás számomra nem opció…:)) Mi a megoldás? Mi az, amire szerintetek a férfiaknak és a nőknek oda kell figyelniük egyenként és külön-külön, hogy a kényes egyensúly a házasságban, házaséletben megmaradjon, hogy aztán mindenki maradéktalanul boldog legyen? (Senki ne kerüljön a ló túlsó oldalára, senki ne éljen vissza a helyzetével.)
    Várom a kommenteket! Előre is köszönöm.

    • Szia! Üdv!
      Ez nem fórum.
      Engem az érdekelne, hogy arról beszéltetek-e, hogy neki mire lenne szüksége ahhoz, hogy többször kívánja a szexet? Megkérdezted, hogy miért kívánja annyiszor, amennyiszer? Hogy ő valójában vágyik-e többre, vagy neki elég ennyi?
      És a másik: mi van akkor, ha ő – bármilyen jó is a kapcsolatotok, bármilyen kiegyensúlyozottak vagytok mindketten, mégis – csak ennyiszer kíván szexelni. Mert ő ilyen. El tudnád ezt fogadni? Ugyanis nem kötelessége a te igényeidhez igazodnia attól, mert neked többször kell a szex. Nincs ilyen “szabály”, hogy aki többször kívánja, azt sajnálni kell, és annak mindenáron a kedvére tenni.

      • Szia!
        Köszönöm a hozzászólást.
        Igen, én többre vágynék. őneki azt hiszem, ez megfelel, de mindig jó neki is, ha velem van. Ezért hiszem azt, hogy több is lehetne, és ezáltal jobb lenne mindannyiunknak. Kirángatna a fásultságból, amibe kerültünk a gyerekek születése után. ő is ezt akarja.
        Tény, hogy a házasság alkalmazkodásokból (is) áll mindkét fél részéről, de nem mondtam, hogy kötelessége neki az én igényeimhez alkalmazkodni… Senkinek semmi sem kötelessége a másikkal szemben. Nem elvárásaim vannak, maximum vágyaim (talán az “igény” erős kifejezés). úgy gondolom, hogy a szeretetet (ezzel együtt a megfelelő minőségü és mennyiségü szexet is) nem követelni, hanem kiérdemelni kellene…
        Ehhez kértem (volna) segítséget nekünk férfiaknak, akik szeretik a párjukat, hogy hogyan közeledjenek egymáshoz az igényeink/vágyaink, mi az, amit a nők általánosságban fontosnak tartanak… Számomra fontos, hogy a kapcsolat ne laposodjon tovább, ha rossz irányba indult, állítsuk meg közös erővel.
        Köszi.

        • Általános megoldások nem nagyon vannak a párkapcsolati problémákra, kérdésekre szerintem. Ha olvasol itt, láthatod, hogy a mit szeretnek, milyenek “a” nők ill. “a” férfiak típusú kérdés itt vörös posztó, mert nincs “a” nő és “a” férfi. Két dolgot mondanák azért, hogyan lehet jó a kapcsolat: kérdezz, és figyelj – de mondd is. Tényleg, őszintén. Szánjatok rá időt, legyetek kettesben. Talán még annyit, hogy könnyen lehet: nagyon fáradt. Gondold meg, tényleg kiveszed-e a részed a háztartás és a gyereknevelés nevű projektből. Ha az jut eszedbe, hogy de hát te segítesz, akkor máris rossz nyomon jársz, mert nem az ő dolga.

        • Balázs, én tudok olvasni, de én innen csak annyit látok, hogy te megfogalmaztad a saját igényeidet. Arról, hogy a feleséged mit érez, mit gondol ezzel kapcsolatban, nem tudunk semmit. Te sem írtál semmit.
          Azt írtad, “azt hiszed”, neki megfelel annyi szex, amennyi van. Ismét csak azt tudom mondani, hogy először őt kéne megkérdezned erről, és ahogy blaci is írta, figyelj oda a válaszokra. Sem itt, sem máshol nem fogsz megoldást találni a problémádra, mert minden ember más-más univerzum.
          Szerintem a szeretet és a szex két külön téma, sokak tudnának mesélni arról, hogy azzal, akit imádnak, valamiért nem megy a szex.
          Az meg, hogy kinek mennyi a “megfelelő mennyiség”, azt tényleg mindenki maga tudhatja csak.

          A szándékod értékelendő, de nekem kicsit furcsa, hogy anélkül kérdezed meg itt a társaságot a “megoldást” keresve, hogy ha jól értem, az alapokat sem tudod e témában a feleségedről.
          Lehet, hogy nem lenne jó szembenézni a válaszokkal?

          Én nem tudom, csak találgatok.

          De kilóg a lóláb: ha szereted a másikat és azt akarod, hogy mindketten boldogok legyetek, akkor először is hozzá fordulsz.

          • “Az meg, hogy kinek mennyi a “megfelelő mennyiség”, azt tényleg mindenki maga tudhatja csak.”
            + hol ennyi elég, hol annyi. Ha korábban, a gyerekek előtt nagyobb volt az igény, annak lehet oka (átmeneti) hormonváltozás is, de az is, amit írtam: hogy marha fáradt.
            Azért kicsit hadd védjem meg nem is annyira Balázst, mint inkább általában azokat a pasikat, aki ilyeneket kérdeznek. A szocializációnk (nem csak a pasiké) ebből a szempontból elég pocsék. A pasik azt tanulják, hogy ne beszéljenek sokat (a pasi nem lelkizik, meg nem is sír ugye), a nők meg azt, hogy ne merjék képviselni magukat, mert az nem nőies. Ezzel szemben kell megtanulni kommunikálni, kérdezni, őszinte válaszokat adni, azokat elviselni. Elfogadni, hogy ha vannak hibáim, attól még elfogadható vagyok. Szóval nem egyszerű dolog ez.

            • Tudom, tudom, jó is, hogy írod ezt most, Laci, most nekem is megfordult a fejemben, hogy nem vagyok-e túl szigorú. 😀
              A kulcs szerintem ott van, hogy szembe tud-e nézni az illető saját magával. Mert az bizony, nehéz.

              • Nem szigorúság ez, amit leírtál, az alap – de azt gondolom, hogy ha valaki ezt nem tudja, mert honnan tudná, sehol sem látta (esetleg), az azért nem az ő hibája.

            • Most akkor tömören, hogy szerintem miért általános, hogy a házasságban vagy hosszú távú együttélésben elromlik, megritkul, megszűnik, tortúra lesz a szex.
              Iszonyatos mentális, érzelmi, testi leharcoltságban és önbizalomhiányban vannak a magyar nők. Minden műanyag. Az anyaság, a feleségszerep, az ezotéria, de még a testápolás, szépítkezés is mind menekülés az igazi Élet elől.
              Traumatizálva vannak szexuálisan igénytelen, őket nem eléggé szerető, így vagy úgy, de leginkább szexet (és ellátást) akaró férfiak által. Alapéményük, hogy rábírják őket a szexre.
              A szexuális sztrájk az egyetlen, ahol azt érzik, hogy ők vannak felül. Nem hagyják ki. Va, aki rájön, hogy a férj zsarolható, és a minimális normális élet reményében próbálja ezzel irányítani.
              Gyűlölik a testüket, nem élhetik meg, hogy sugárzóak, kívánatosak, kompetensek. Nem is azok.
              A szexért sóhajtozó férjek jó része is többször megcsalta már a feleségét, a nő ezt tudja, és nem bocsátja meg.
              Együtt maradnak olyanok, akiket régóta kényszerek vagy a látszat fenntartása tart össze csak, lelki összetartozás, őszinte kíváncsiság, együttrezdülés nincs, éket vert közéjük rég a némaság, a beszélgetések hiánya, az elhallgatott lényeg. Külön élnek valójában.
              A férj vagy a nők saját belső mozija is a teljesen agyament pornóhoz viszonyít, amely önző, férfiközpontú és köze nincs a valósághoz.
              Durva népbetegség a potenciazavar és a korai magömlés, és sokaknak extrém ingerek kellenek egy rendes merevedéshez. Ők magyarázzák, hogy a nő nem elég szűk, nem elég jó a teste, melle, nem elég bevállalós… Ráadásul állandóan olyan nők testét nézik, akiknek az a foglalkozásuk, életformájuk, hogy jó a testük, és eleve is, még az életformává válás előtt is tízezerből egy alkalmas erre. A hús-vér nő nem érdekes. A saját testükkel és ápoltságukkal nem ilyen szigorúak az urak, ők jók úgy is.
              A jó külsejű férfi olyan ritka, annyira túl van értékelve, hogy leginkább hiú, nárcisztikus majom, aki tudja (vagy tévesen hiszi), akárkit megdughat, nem is lát el a másikig.
              A férfiak jelentős része, de nem volnék meglepve, ha egy nap kiderülne, hogy a többsége csak tessék-lássék nézi a nő örömét (letudja, kinyalja pl.), amúgy simán önkielégít a hüvelyben.
              “Ha szeretsz, megteszed nekem, szexelsz velem”, “csak egy kicsit”, beléjük ivódva, kitörölhetetlenül, amúgy nem tartják önálló, szuverén lénynek a nőt, nem akarják megérteni vágya és igényei természetét, és különösen nem akarnak azzal szembenézni, hogy mitől lett ilyen testi, érzelmi, mentális romhalmaz, és ebben nekik mi a szerepük és mit tehetnének ellene. (Rövidebben: nem szeretik a nőt igazán, nem is tudják, mit jelent szeretni.)
              A férfiak nem viselkednek felelősen szexuálisan, sem a terhesség, sem a fájdalom, sem a nemi betegségek ügyében.
              Fehér holló az érzelemgazdag, nem trófeákat gyűjtő, nem gépies, nem egótupírozó, technikás, szexuálisan igényes férfi.

  28. Sziasztok!
    Köszönöm a hozzászólásokat. Sok dologgal egyetértek.

    Cris256: El kellett gondolkodnom nagyon azon, amit írtál. Lehet, hogy tényleg vissza kell az alapokhoz mennem… A válaszok viszont (ezen gondolkodtam) nem lennének olyan kemények, hogy ne mernék szembenézni velük. Provokatív, amit írtál, de nem bántó, ezért nem vettem rossz néven. Szerintem nem is bántásnak szántad. 🙂

    “Szerintem a szeretet és a szex két külön téma, sokak tudnának mesélni arról, hogy azzal, akit imádnak, valamiért nem megy a szex.”
    Ezzel nem értek egyet… Szeretet (illetve szerelem) nélkül nincs igazán jó szex…

    “Az meg, hogy kinek mennyi a “megfelelő mennyiség”, azt tényleg mindenki maga tudhatja csak.”
    Biztosan vannak szélsőséges példák, de szerintetek lehet egymáshoz közeledni, illetve kell-e, ha a vágyak, igények messze vannak?

    Blaci200: Megpróbálom ezirányban, amit írtál. Odafigyelni, kérdezni, figyelni, kettesben lenni, öszintén. Sajnos nem mindig minden feltétel adott egy felhőtlen beszélgetéshez… Pláne a szexhez.
    Igen, valóban fáradt. Sokszor ezért sem megyek bele a témába… Ördögi kör… Mókuskerék…

    Köszönöm, egy-két választ már így is kaptam. Várom a további kommenteket.

    • Namost ha fáradt, akkor az összehangolódás egyik módja, ha te is fáradt leszel. Nem, nem edzésre gondolok, hanem pl. a gyerekek körül több tennivalóra. Nem tudom, mekkorák, de ha pl. fel kell kelni hozzájuk még, akkor időnként azt. Vagy ha nagyobbak, akkor fogd őket, és vidd el, hogy a párod egyedül lehessen – de akkor vedd a szavát, hogy nem áll neki takarítani, hanem ledől/olvas/akármi. De nem úgy, hogy “nyugi szívem, ráér a takarítás”, hanem úgy, hogy “nyugi, szívem, majd mi kitakarítunk, ha visszajöttünk” 😉 Természetesen a takarítást behelyettesítheted bármivel.

      • De nem csak a faradtsag. Eleve az orokos anyai keszenleti allapot,( masra jar a nok agya) az azert lecsokkenti a libidot rendesen. Anyukak tomegei panaszkodnak erre. Biztos van megoldas. Foleg mivel szeretitek egymast.

          • Igen, igazatok lehet ebben.

            Viszont ha ez így van, akkor eszerint a gyerekes párok többségénél ez problémát jelent, nem? Ott is lecsökken rendesen az aktusok száma?
            Vagy valaki elismeri, valaki nem? Valaki másképp éli meg, valaki beletörődik? Valaki meg elválik??
            Mi a véleményetek?
            Esetleg ki hogy élte ezt meg? Ki hogy lett urrá rajta?
            Kíváncsi lennék konkrét dolgokra, ha megírjátok.
            Köszi.

            • Minél kevésbé vesz részt az apa a gyereknevelésben és a házi munkában, annál inkább lecsökken. ÉS annál több a feszültség, a nő egyre többször fog azért szexelni, hogy le legyen tudva, anélkül, hogy neki jó lenne – és ezért egyre kevésbé fog vágyni rá. A fáradtsággal együtt ez a frusztráció teljesen eltávolítja a pasitól.

            • Szia, Balázs!
              Az, hogy másoknál hogy van, a te szempontodból tök mindegy, ez itt a te problémád, nem az emberiségé.
              Tudod, én úgy éltem meg, hogy sokkal, sokkal hamarabb is jó lehetett volna a szex a férjemmel, ha ő van olyan bátor és elszánt, hogy engem kérdezzen meg, mi a fene van. Elmondtam volna sok mindent. Hogy fáradt vagyok, hogy egyedül érzem magam a gondjaimmal, hogy néha sokkal jobban esne egy kellemes hátmasszázs. Hogy el szeretnék menni egy hotelbe vele, ahol nyugodtan lehet óbégatni szex közben, legfeljebb a szomszéd szobában irigykednek a lakók, de legalább egyik gyerek se sétál be plüssmacival a hóna alatt. Hogy amíg a tévé előtt álmodozott az orális szexről, addig én kipucoltam a szaros vécét utána.
              Remélem, érted, mit kvartyogok. Hogy beszélj. Vele. Sokat, sokszor. Hallgass és figyelj. Ha biztonságban érzi magát, mert érted, amit mond, talán majd azt is elmondja, hogy az ágyban ne azt és ne úgy, kicsit lejjebb, kicsit feljebb, erősebben, gyengébben…de ezek csak részletkérdések. A titok a bizalmában van.
              Sok sikert és kitartást!

    • Szia Balázs!

      Én nem igazán szeretem a bájcsevejt meg a mismásolást, ezért belevágnék a közepébe, ha nem baj (lehet, hogy egy kicsit hosszú lesz).

      Én valahol egyetértek cris-szel. Kizárólag arról írtál, hogy neked mennyire fontos lenne a szex, és hogy hogyan tudnád rávenni a feleségedet, hogy lefeküdjön veled. Te, te, te, te, te, NEKED ez a fontos, TE többre vágysz, SZERINTED ez megmentené a kapcsolatotokat, közvetlen azután, hogy kezdésként felvázoltad, hogy ti mennyire boldogok vagytok.

      Nagyon az volt az érzésem az összes kommented alatt, hogy te a boldog házasságot legfőképpen a folyamatos és kielégítő szexszel azonosítod, és ha ez nincs meg, akkor szerinted máris zuhan a kapcsolat (ismétlem, kizárólag azért, mert te nem kapod meg amit akarsz, vagyis nincs szex). Valószínűleg (te is) azért gondolod így, mert ez folyik a csapból is. Aki állandóan baszik (már bocsánat) az boldog, jó élete van, sikeres a munkában, kiegyensúlyozott, egyszóval az a normális, főleg ha házasságban van.

      De ez egy orbitális marhaság. Mindenki annyiszor szexszel, amennyiszer akar, ahogy, amikor kivánja, ezt nem lehet így mindenkire átlagban belőni. Nekem is volt olyan, hogy hónapokon keresztül még csak rá sem gondoltam, aztán meg nem múlt el egy másodperc sem anélkül, hogy ne gondoltam volna rá. Az, hogy a feleséged nem akar veled lefeküdni, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem szeret vagy kevésbé lennél fontos neki. Lehet hogy neki a heti egy is bőven megfelel.

      És ha ez így van, akkor az a legnagyobb kérdés, hogy ezzel együtt hajlandó vagy-e őt így elfogadni. Mert az alap, hogy a szexet nem csikarod ki tőle, nem manipulálod, nem zsarolod érzelmileg, nem próbálod meg belevinni hülye játékokba, csak azért hogy te kieélégülj (gondolok itt az “elviszlek vacsorázni, hogy te aztán jól meghálálhasd utána” csapdára).

      “őneki azt hiszem, ez megfelel, de mindig jó neki is, ha velem van. Ezért hiszem azt, hogy több is lehetne, és ezáltal jobb lenne mindannyiunknak. Kirángatna a fásultságból.”

      A szex, mint egy mód arra, hogy kirángasson a fásultságból? Meg mi ez a “neki jó, ha velem van, ezért lehetne több, ezáltal jobb lenne mindannyiunknak”? Ez egyáltalán nem biztos. Ismét: sok szex nem egyenlő boldog házasság, és ahogy látom ez neki nem akkora öröm, mint neked. Te biztos boldogabb lennél tőle, de ne magadból indulj ki, ő egy külön személy, őt valószínűleg valami más sokkal jobban felvillanyozná.

      A másik dolog amit éreztem az írásodból, hogy téged azért érdekel elsősorban, hogy mi a “recept” a nőkre, meg mi az ami boldoggá tenné “A nőket”, mert gyors, hatékony és tuti biztos módszert akarsz arra, hogy szexhez juss. Ez az első, a kapcsolat másodlagos.

      Figyelmeztetni szeretnélek arra, hogy “A nőknek” ( bocsi, ezt nem tudtam kihagyni) erre tökéletes szemük van. Lehet, hogy ő is érzi, sőt, tűélesen látja a hátsó szándékaidat egy kedves gesztus, vagy egy meghitt beszélgetés mögött.
      Ezért én number 1 tanácsként azt tudom javasolni, hogy először tényleg a kapcsolatot próbáld menteni, és ne azt nézd, hogy mikor tudod megfektetni. A legelső szempont az legyen, hogy mindketten boldogak legyetek.

      Ebben Lacinak igaza van, beszélgess vele, minek örülne, mi teszi boldoggá, tényleg jól érzi-e magát, és tényleg annyira tökéletes-e ez a házasság, mint ahogyan ezt te itt lefestetted nekünk. Megcsinálod-e a házimunkát, nem raksz-e túl sok terhet a vállára, stb.

      És persze itt jöhet a nemvárt csattanó, hogy akármit csinálsz, akármit adsz, vagy legyen akármilyen boldog, nem fog veled többször lefeküdni, azért, mert ilyen a beállitottsága.
      Szóval ismételten az a kérdés, hogy te ezzel szembe tudsz-e nézni.
      És hogy tényleg a nőt szereted-e magát, vagy csak azt szeretted, hogy sokszor szexeltetek és volt, aki kielégítse az igényeidet.

      Remélem azért segítettem valamennyit, még akkor is, ha nem voltam néhol túl PC.

      • “őneki azt hiszem, ez megfelel, de mindig jó neki is, ha velem van. Ezért hiszem azt, hogy több is lehetne, és ezáltal jobb lenne mindannyiunknak. Kirángatna a fásultságból.”

        Igen, heather. Elobb a fasultsagot kellene megszuntetni, az mar jo kiindulasnak.

    • Kedves Balázs! Nem hiszem, hogy nemek szerint másképp vannak “programozva” emberek a szexre (noha a szülés után lehet libidócsökkenés, stb., de ebbe most nem megyek bele). Egy 24 órás szolgálatban lévő kisgyerekes anya nem tud egy perc alatt szexistennővé változni, bármit is ír a Kiskegyed. Nemrég olvastam egy kutatás eredményét, amely szerint a férfiak libidója is csökkent, ha átvették a feleségük szerepét (nonstop gyerekezés, házimunka), szóval ez ilyen. Sajnos az élet egy olyan étkezés, ahol nem csak a desszertet kapjuk meg, a főzeléket is meg kell enni.
      A saját tapasztalataimról annyit tudok írni, hogy nekem volt már szinte libidó nélküli partnerem (férfi), de olyan is, aki engem nyomasztott, hogy legyen több szex. Ő rendszeresen pornót nézett, az ottani kliséket használta, egyszerűen unalmas volt vele a szex, nemsokára szakítottunk is.

    • “szerintetek lehet egymáshoz közeledni, illetve kell-e, ha a vágyak, igények messze vannak?”
      Ez a kérdés akkor értelmes, ha a libidó, szexuális igény valami állandó tényező. De nem az, nagyon változékony egy-egy ember életében is. Egy kapcsolaton belül is, élethelyzetek szerint is, meg életkorral, lelki jólléttel változik.
      Aztán van olyan, aki sokáig hitte, hogy nem annyira élvezi és igényli a szexet. Mígnem berobbant valaki, aki felragyogtatta, és akkor tudja meg, hogy ő nem az, akinek hitte magát.
      Azzal, akivel együtt élünk, egy idő után, minden harmónia ellenére, nem olyan izgalmas a szex, mert felfalnak a szerepek. Én nem mondom azt, hogy a hétköznapok falnak fel, vagy a hajtás, mert meg lehet őrizni a lángot ilyen körülmények között is, de nagyon figyelmesnek, eredetinek, erős akaratúnak és igényesnek kell hozzá lenni, és tényleg a másik embert látni, nem az elvárásokat meg a kizsarolható szexet.

      Olvasd el ezeket is:

      a lángolás elmúlik https://csakazolvassa.hu/2014/05/23/a-langolas-elmulik/

      nem elég jó a szex 1. https://csakazolvassa.hu/2014/07/27/nem-eleg-jo-a-szex-1/

      nem elég jó a szex 2. https://csakazolvassa.hu/2014/07/28/nem-eleg-jo-a-szex-2/

      amiért a nő nem… 1. https://csakazolvassa.hu/2012/06/22/amiert-a-no-nem-1/

      amiért a nő nem… 2. https://csakazolvassa.hu/2012/06/22/amiert-a-no-nem-2/

      és amiért a férfi nem, mert sokszor ő sem https://csakazolvassa.hu/2012/06/25/es-amiert-a-ferfi-nem-mert-sokszor-o-sem/

      hölgyeim és uraim https://csakazolvassa.hu/2013/01/17/holgyeim-es-uraim/

      nincs szex https://csakazolvassa.hu/2013/03/12/nincs-szex/

  29. Kedves Mindenki!
    Köszönöm az értékes hozzászólásokat!
    Elgondolkodtató, amit írtok. Ezért próbálok kilépni a saját gondolatvilágomból és globálisan látni a problémát és a megoldásokat, talán úgy jobban megértem.
    Lehet, hogy az a baj, hogy a társadalom, a média sujkolja (remélem jól írtam) belénk ezt, hogy aki nem szexel, az nem is igazi férfi, legalább heti 1 szex stb. Ezért érzi sok férfi azt (ahogy én is), hogy akkor lemarad valamiről, így a szex nem eszköz lesz, vagy a partnerkapcsolat része, hanem cél…
    Emellett a média sujkolja, hogy TE vagy a fontos, ne érdekeljen más, egy életünk van, stb. egyéb közhelyek. Mindenki inkább magára gondol a kapcsolatban, nem pedig arra, hogy a párja mit érez.
    Ezek nem tesznek jót egy kapcsolatnak.
    Valóban, ahogy írjátok, a lényeg, hogy felülemelkedjünk a közhelyeken, illetve a ferde társadalmi képzeteken, azt hiszem… (ebbe talán a pornó is beletartozik)
    Az ember gondolkodását nehéz megváltoztatni. Ha valaki abban nevelkedik, azt látja, azt sujkolják belé, hogy egy bizonyos dolog jó, akkor azt nagyon nehéz átértékelni, ha egyáltalán lehet… Valamelyikőtök írta, hogy óriási akaraterő kell illetve odafigyelés a másikra. Talán ez a megoldás, ha a nő tényleg érzi az igyekezetet, nem pedig azt, hogy azért csinálom, mert le akarom fektetni (mert nem is így van…). Persze ha az ember igyekszik, akkor valamilyen szinten “jutalmat” is érdemel (nemcsak szex formájában). Ez persze mindkét félre igaz…
    Utána meg lehet, hogy a “szexprobléma” is magától megoldódik.

    • Ez az attitud, hogy ugyanis aki igyekszik jutalmat erdemel, aztan ujra es ujra okozza a problemat a parkapcsolatban.

      Nem, nem jutalomert teszem. Azert teszem, mert rohadt jo nekem, ha a masiknak jo.

    • “a média sulykolja, hogy TE vagy a fontos, ne érdekeljen más, egy életünk van, stb. egyéb közhelyek. Mindenki inkább magára gondol a kapcsolatban, nem pedig arra, hogy a párja mit érez.”

      A média leképezi azt, hogy mi nyugtatja meg a fogyasztóját. Én nem így fogalmaznék. Azt mondom, az legyen a párod, akinek az érzése érdekel ahhoz mérhető mértékben, amennyire a sajátod (jobban nem fog tudni, szerintem ha jobban érdekel, az súlyos tünet), és addig legyen a párod, amíg így érdekel.

      Bármit remélni akármilyen vislkedéstől (“aza megoldás”) nagy csapda. Van férfi, aki keményen dolgozik, előléptetik, házat épít, jó férj, kedves, igyel a nő orgazmusára, türelmes, játszóterezteti a gyereket. Mindent megtesz — a nőért. Aztán kiderül, hogy ennek ellenére nem szereti őt a nő. És akkor azt érzi, hogy de ő mindent megtett, és iszonyú dühös és csalódott. De a nőt nem lenyűgözni kell, meg tejben-vajban füröszteni. Azért fontos kérdés, hogy valóban, igazán szeret-e a másik. Ha nem, akkor nincs segítség.

    • Balázs, riszpekt, komolyan. Az elemzésed helyes a médiáról, elég sok mindent máris másképp látsz, jó úton haladsz szerintem.
      “ha a nő tényleg érzi az igyekezetet”
      Egyrészt ez nem csak a nő dolga, hanem a pasié is, hogy az igyekezet őszinte legyen. Nem rád értem most, elhiszem, hogy a te igyekezeted őszinte. A másik oldal viszont az, hogy a pasi is vegye észre a nő igyekezetét, ez viszont neked is szól – persze annyira vedd magadra, amennyire az inged 😉 Hogy az, amit eddig alapnak hittél, az valójában (részben legalábbis) baromi nagy igyekezet, nem a női természet alapvető vonása.

  30. Hello,

    Köszönöm. Tanulni jöttem alapvetően ide, illetve hogy megoldást találjak a problémámra, problémánkra. Szerintem is jó úton haladok, emellett örülök, hogy hozzászóltok, mert sokat segítetek, szerintem nemcsak nekem.
    Lehet, hogy rosszul látom, de valószínü sok férfi szenvedhet ettől, és ezáltal sok kapcsolat is. Csak nem mindenki képes globálisan gondolkodni…
    Jelenleg ott tartok, hogy ésszel felfogom, most már “csak” gyakorlatba kellene átültetni… Az ösztönöket nehéz legyőzni, ha egyáltalán lehet…
    Szerencsére nagyon (igazán, ahogy írtad) szeretjük egymást, csak nagyon beleszürkültünk a mindennapokba, hétköznapokba, és ez okozza a problémát.
    Azt a hatalmas munkát, amit ő végez, azt hiszem, fel tudom mérni, és tudom értékelni. Konkrétan volt (igaz nem sokszor), hogy rám maradt a két gyerek 2-3 napra… Igencsak kifáradtam…
    Ezúton is le a kalappal az összes anyuka előtt… 🙂
    Megpróbálok tudatosan odafigyelni arra, hogy mi a jó neki. Segíteni, ahol és amikor tudok a házimunkában, gyereknevelésben még jobban. Szerencsére nem esik nehezemre, nem kell megerőltetnem magam, hanem szívesen csinálom, csak sokszor eddig a mindennapi dolgok között elvesztek ezek a tényleg fontos apróságok. Pld. az, hogy úton útfélen adok neki egy-egy puszit, ha elmegyek mellette a lakásban… (Persze az is fontos, hogy ne vigyük túlzásba…)
    Hiszem hogy a jó dolgok egymást gerjesztik (mint ahogy a rosszak is), jótett helyébe jót várj.
    Megpróbálok ezen az úton elindulni:
    1. Odafigyelés (beszélgetésekben, teendőkben), olyan dolgokban is, ami nekünk, férfiaknak látszólag nem probléma vagy édes mindegy (mit mesélt a barátnő, mit álmodott aznap, mi legyen holnap a kaja stb.)
    2. Legyünk néha kettesben (gyerekek nélkül pár órát… (nem feltétlen “az” miatt, ha értitek…))
    3. ő is elmenjen néha szórakozni egyedül, ha akar.
    4. Ha nagyobb harmónia van, talán több szex is lesz ezáltal.

    • “Segíteni, ahol és amikor tudok a házimunkában, gyereknevelésben még jobban.”
      Balázs, amíg nem érted meg, hogy NEM segítesz, hanem részt veszel, nem az ő feladatából vállalsz át, hanem a te feladatod IS, egyszerűen teszed a dolgod, addig azért nehéz ügy lesz. Ha ugyanis segítségnek fogod fel, akkor az lesz a kép a fejedben, hogy neked azért valamiféle köszönet jár, pedig NEM.

    • “sok férfi szenvedhet ettől, és ezáltal sok kapcsolat is”
      Nagyon onnan nézed te ezt. Mintha a feleséged szemszöge nem létezne.
      Nagyon fájna, ha az derülne ki a sok beszélgetésből, hogy veled nem annyira jó a szex, hogy többször akarja, az elkeserítene?
      Az állandó nyomás, a burkolt nyomás is még jobban elveszi a nők kedvét.
      A végén, amit írsz, hát, ha csak most indultok el ezen az úton, miközben azt írtad, hogy boldog a házasságotok, szóval ez elég nagy baj.
      “Ha nagyobb harmónia van, talán több szex is lesz ezáltal.” Ha mindent ennek a reményében csinálsz, szerintem az nagyon torz.

    • Olvasgatom Balázs kommentjeit és eszméletlenül durva látni, hogy milyen mélyen gyökeredzik a közfelfogásban, hogy a gyerek, a házimunka és a család összetartása a nő dolga, és a férfi, ha jófej akar lenni, akkor segít. Amint a mellékelt ábra is mutatja, még azok a férfiak is, akik elkezdtek gondolkodni, és jobb társak szeretnének lenni, még ők is beleesnek a hibába, hogy ezt valami opcionális dolog. Holott ez nem segítség, amiért külön köszönet és vállveregetés jár – elégedett, mosolygós nő és szex formájában – hanem kibebaszott KÖTELESSÉG, amit akkor vállaltak, mikor a gyereket összehozták. Nem akkor tesznek hozzá valami pluszt, ha csinálják, hanem akkor mulasztják el a kötelességüket, ha nem. Ez lenne az alap, a minimum.

      Balázs, a feleségeddel kapcsolatban, az jutott eszembe, hogy ezt szerintem mindenki megéli, akinek hosszú kapcsolata van. Van, amikor egyszerűen nem megy a szex, mert másról szól az élet, és az nem úgy van, hogy az ember egész nap gyerekezik/húzza az igát/vizsgára tanul, és amikor este bekerül az ágyba, akkor mindjárt fellángol a libidó. Sajnos ez nem így működik, mert a szexualitás az agyban kezdődik, és ha ott más dolgoké a prioritás, akkor a szex háttérbe szorul.

      Szerintem, ha magamból indulok ki – de ez csak saját tapasztalaton alapuló vélemény, találgatás – a feleséged pontosan tudja ezt, és azt is érzékeli, hogy neked ez nem jó, de nincs energiája, plusz kapacitása erre. Még úgy sincs, hogy valószínűleg aggódik, nyomasztja a dolog, lelkifurdalása van és fél, hogy mi lesz, meddig bírod. Ha van benned tudatalatti sértettség, követelés, azt is pontosan érzékeli és ettől csak még görcsösebb, idegesebb lesz és még kevésbé lesz kedve – hiába szeretné a lelke mélyén esetleg ő is, de túl feszült, túl stresszes. Ördögi kör. Egyedül úgy tudsz ebben segíteni, ha őszintén tudod vele éreztetni azt, hogy semmi nem kötelező és megérted a helyzetét. De ehhez tényleg értened is kell.

    • Az a baj, Balázs, hogy még mindig nem érted, és hogy az egészet a “legyen több szex NEKEM” – zászlaja alatt csinálod. Ez nagyon embertelen és önző hozzáállás (és sajnos nagyon gyakori).
      Nem a feleséged boldogsága a cél, hanem, hogy többször megdughasd. Ez tök világos, a negyedik pontban pedig villog, mint a stroboszkóp.
      Sajnálom, de ez förtelmes, annak tükrében pedig még inkább hátborzongató, ahogy az elején előadtad, milyen boldog is a kapcsolatotok.

      Ha valóban szereted a feleségedet (nem azért, mert hasznosak a funkciói, hanem saját magáért), akkor nagyon erősen nézz magadba, mert egyelőre ez az egész csakis saját magadról szól, semmi másról. Még ha ennek ellenkezőjét szeretnéd magaddal elhitetni.

    • “Odafigyelés (beszélgetésekben, teendőkben), olyan dolgokban is, ami nekünk, férfiaknak látszólag nem probléma vagy édes mindegy (mit mesélt a barátnő, mit álmodott aznap, mi legyen holnap a kaja stb.)

      Ne vedd személyeskedésnek, de nekem (már) nem lenne olyan partnerem, aki “a férfiak” pozíciójából “női” szeszélynek kezel csuklóból témaköröket, mint az ebéd (ha neked kéne gondoskodni róla, mindjárt nem lenne mindegy), meg mondjuk az álmok megbeszélése. Mintha lenne a komoly férfivilág, Forma-1, fúrógépek; meg a buta női, amit meghallgatnak a férfiak, hogy legyen szex, de amúgy nem érdekes.

      A másik, hogy képzeld el a libidódat meg az ösztöneidet, ha tényleg megosztva gondoskodnátok a gyerekekről. Máris nem lenne akkora probléma, hogy nincs elég szex.

      • Nos igen, azzal kéne tisztába kerülni, hogy amit a feleség csinál, az a valóságban embertelen és fárasztó munka.
        Nagyon leereszkedő ez a stílus, hogy “na jó, meghallgatom, mit csacsogsz, drágám”.

      • Igen, ez nekem is fájdalmas volt. Miért édesmindegy, hogy mit álmodott a másik? Ennyire nem érdekel? És az ebéd se? Mindegy, mit esztek? Az egyik legszarabb része a házimunkának, kitalálni, hogy mi legyen a kaja. És az egyik legdühítőbb, ha erre a másik úgy reagál, hogy nekem mindegy, amit akarsz, azt főzöl, drágám – csak ne kelljen még gondolkodni se rajta. Ha meg nincs, vagy nem az van, amit a másik szeret, akkor jön a nyafogás.

        És még valami: ha csak azért hallgatod meg a másikat, hogy legyen szex és nem azért, mert tényleg érdekel, amit mond, érez, gondol, akkor ott nagyon-nagy bajok vannak.

      • Na, pont ez volt a fejemben nemrég, hogy egy csomó férfinak tök mindegy, hogy mit mondasz.
        A beszélgetés szükséges, ámde alapvetően értelmetlen rítus a dugáshoz vezető úton.
        Mint egy háttérzaj egy étteremben, van, de minek?
        Ezt nagyon utálom, meg is érzem, ha valakit én nem érdeklek, mármint úgy, mint személy, csak úgy, mint potenciális b@szópartner.
        Ezt nem, köszi!
        Ha nem lehet beszélgetni, odafigyelni a másikra, akkor hogy élünk normálisan együtt?
        Őszintén szólva nekem se volt soha kedvem olyannal dugni, aki még beszélgetés közben se figyelt rám
        Akkor hogy figyelne szex közben?

      • Csatlakozom azokhoz, akiket mellbe vágott ez a “butus, nőies témákat is meghallgatok, hogy jó fejnek tűnjek ” szöveg.
        Balázs, érezhetően a jószándék vezérel, de ha lenézed a feleségedet, az a valódi problémákat nem fogja megoldani, viszont lehet, hogy egyszer csak meglepődsz, de az már késő lesz, akkor már költözni fog. Az, hogy neki milyen beszédtéma a fontos (barátnők, álom, főzés), az nem azon múlik, hogy ő nő (akit te szeretnél megdugni), hanem azon, hogy milyen a személyisége, érdeklődési köre. Ha ez neked nem fekszik, akkor nem vagytok egymáshoz valók. Kamuból nem kell ilyenekről beszélgetned se vele, se mással. Ebből kiindulva sajnos nekem is van egy olyan gyanúm, hogy a feleséged nem élvezi annyira a szexet veled, mint te gondolod, ezért nem fontos annyira neki. Ha annyira veszed komolyan a véleményét szex közben is, mint beszélgetés közben, akkor még inkább ezt gondolom.
        Persze lehet, hogy magamból indulok ki, de nálam a libidó elvesztése (egészségügyi, lelki problémákat, meg a fáradságot leszámítva) leginkább azon múlott, hogy nem elégültem ki szex közben. Ennek jelzését is adom mindig, de úgy sem könnyű, az ember nem akarja megbántani a párját, amikor együtt van vele, fontos neki. És belementem sokszor olyan együttlétbe, amit a hátam közepére sem kívántam, mert arra lettem szocializálva, hogy ez a “feleség kötelessége”, meg elhittem azt, hogy ha ezt nem adom meg neki, akkor félrelép. (Pedig ha valakibe bele van kódolva a megcsalás, az egyébként is megteszi). Most az van, hogy nekem elvileg lenne vágyam, visszatért a libidóm, de a vele való szextől kicsit elment a kedvem, ezért már szinte én nézelődök félre (mondjuk csak elméletben).
        Az előttem szólók sok mindent elmondtak, én talán annyit tennék hozzá, hogy ki kéne derítened, van-e a libidó csökkenésnek valami általad nem ismert oka? Amit fontos lenne megtudnod:
        Élvezte-e igazán valaha is a szexet a feleséged? Szereti-e önmagát? A testét? Ismeri-e egyáltalán a saját testét? Te ismered-e az övét? Volt-e szexuális traumája? (Ez lehet akármi, nem csak konkrét erőszak). Voltak, vannak-e fusztrációi? Túl vallásos, prűd neveltetés? Bármi, amiről te nem tudsz, és eddig nem akart veled beszélni? Vágyik-e néha csak simogatásra, masszázsra? Mit jelent számára a veled való szex? Mit jelent szülés után?
        De a legfontosabb az, hogy ezekről úgy kérdezd meg, hogy meg is akarod hallgatni a választ, hogy figyelsz rá, és ne az csillogjon a szemedben, hogy “mond már végig, és aztán dugjunk gyorsan”.

  31. Hello Mindenki!
    Hálás vagyok a kommentekért, bár nem mindennel értek egyet.
    Lehet, hogy nem jól fogalmaztam egy-két dologban, és ezért kapom most ezt a sok kritikát.
    Arra kérlek benneteket, hogy ne egy mondatot, kifejezést ragadjatok ki a mondandóimból, hanem Ti is globálisan nézzétek azt, amiket írtam.
    Szóval… Nem gondolom, hogy bárkinek bármi is kötelessége lenne egy kapcsolatban… Nem tudom, nálatok hogy van, de vannak dolgok, amihez a feleség/pár jobban ért, és vannak, amihez a férj. Egy idő után kialakulnak a szerepek, kinek mi a feladata… (Mi a jó magyar szó erre? Feladat, szerep? Mindegyiknek van negatív kicsengése, de én nem arra gondoltam…) Szóval az átvállalással, odafigyeléssel erre gondoltam. Tehermentesítem őt, mert szívesen csinálom és szeretem őt. Újraosztunk egy-két szerepet bizonyos napokon. Nem azért, mert bármit is elvárok, illetve ágyba akarom vinni, hanem hogy harmónia legyen. Sosem húzom/húztam ki magam a feladatok alól.
    Az alapproblémám ez volt, hogy ő kevesebbszer kívánja a szexet. Attól hogy szeretek vele szeretkezni, és gyakran gondolok rá, nem az a célom, és talán ez nem is baj. A cél a boldogság mindkettőnknek. Ennek része a szex. Ettől még igaz valószínű, hogy ha harmónia van, akkor szex is van. De ez a mondat nem jelenti azt, hogy csak a szex a cél…
    Azért írok a saját gondolatomról, mert más nevében nem írhatok. Nem gondolom, hogy önző lennék, fontos nekem az Ő boldogsága is. Attól, hogy az embernek jól esik valami, nem azt jelenti, hogy egyfolytában elvárja. Nektek nem esik jól, ha a párotok azt mondja, hogy ma nagyon ügyes voltál, nagyon finomat főztél stb.? Minden nap ezt csináljátok, de azért jól esik hallani, és persze nem azért mondja, hogy ágyba csaljon… Nekem jól esik, ha valaki a mindennapi szürke dolgokat is értékeli… Persze oda-vissza. Erre akarok odafigyelni.
    Ti egyébként párkapcsolatban éltek? Ha igen, akkor biztos vannak dolgok, amin lehet javítani, nem? Ha igen, akkor érdemes? Amellett, hogy elfogadjátok a párotokat, hiszen együtt éltek vele, biztos van egy-két dolog, apróság, ami nem tetszik. Akár benne, akár magatokban. Ha igen, akkor mi ez? Attól, hogy elfogadja valaki a párját, még törekedhet tökéletességre… Én jobban szeretem azt, ha valaki megmondja, hogy valami nem jó és törekszik a megoldásra. És nem azért, mert a másikat meg akarja változtatni, hanem azért, hogy jobb legyen mindkettőjüknek. Lehet, hogy csak valami nagyon apró dolgon múlik a dolog.
    Szívesen várok ezirányú magánjellegű infokat is Tőletek, ha megírjátok… Kizárólag tanulási célzattal.
    Ami a “beszélgetést” illetve a “mit főzzünk című” megjegyzéseimet illeti, másodszor elolvasva valóban elég bugyuta, buta megjegyzés volt… Sajnálom. Igazából az odafigyelésre akartam példaként felhozni, nem pedig eszközre természetesen, hogy ágyba vihessem… Nem sikerült… Hülyeség! De talán, ha a kommentjeimet olvassátok, nem pedig csak ezt az egy megjegyzést, akkor nem lesz annyira torz a kép rólam…
    Amúgy mindenkinek boldog karácsonyt kívánok és köszönöm az építő jellegű kommenteket.
    Balázs

  32. Mástól lopott, angol nyelvű, forrást sem megjelölő, nőgyűlölő szövegeket, lúzer férfiak apoteózisát nem jelentetem meg a blogon. Itt köszönünk, magunkról írunk, őszinték vagyunk, nem bújunk mások szavai mögé.
    Amúgy felejtsétek már el ezt az alfahím-parát, nem érdekel az alfa, a szűk szemű gyűlölködő önfelmentő nőcsikarót viszont kiröhögjük.
    A nem vonzó nők sem jutnak könnyen nekik megfelelő partnerhez. Kompromisszumokat kötnek, vagy szex nélkül élnek, és őket még a pornó sem ugrálja körbe (amitől mondjuk szexfejűvé se torzulnak).
    Annyival nagyobb a nő hatalma, amennyivel te jobban rá vagy feszülve “a” pinára, mint ő a hímtagra. És ez saját döntés, tehetsz róla, tehetsz ellene, a nőnek viszont nincs ezzel dolga, feladata.

  33. Albert!
    Aki akar szexelni, mert jó neki azzal az emberrel és az a fajta szex, az fog.
    Akinek nem jó, vagy nem úgy, vagy nem azzal, az nem fog.
    Esetleg valami előnyért cseébe kicsikarható belőle.
    Senki nem egy életre vállalja, hogy odatartja, pláne azt nem, hogy lelkes lesz, ilyesmi a legtradicionálisabb esketési szövegekben sincs.
    Ha a nőre jobban rászorulsz, mint ő rád, csikorgó lúzerként végzed, utálni fogod a nőket is meg azokat a féfiakat is, akik nem ilyen kétségbeesetten akarnak nőt.
    Több tartást!
    A pina nem hatalom!
    Nincs külön pina, emberek vannak!
    nem csak éhes heteroszexuális emberek vannak!
    Nőként nem gondoljuk azt sem, hogy fel kéne állni mindenképpen ránk bárki bármijének!
    A világ, a nők nem arra vannak, hogy a ti fantáziáitokat betöltsék, kár ezt várni!
    Ne ajánlgass olvasnivalót, hanem te olvass itt!

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s