pedig árnyalt vagy

Te aztán nem vagy olyan, mint a kommentek népe. Gondolkodsz, világos elveid vannak: egyenlőség, szolidaritás, belátás, a sokféleség tisztelete. Tudod és hangoztatod magadról, hogy ilyen vagy, te már itt tartasz, véded a gyengébbet, kiáltasz az igazságtalanság ellen. Még másokra is rászólsz, akik lábbal tiporják az igazságosságot, belátást, irgalmat, mert ugyanezt elvárod tőlük is.

És mégis belecsúszol. Pontosan úgy érvelsz, mint azok, akiknél büszkén árnyaltabbnak tartod magad. Hatodik bés leszel naponta többször, kíméletlen és erőszakalapú.

Hogy fér bele az énképedbe?

Bénán érvelsz, és nagyon szeretnéd jól megmondani, mi hogy van, eközben irreleváns tényezőket említesz. Például valakinek a külsejéből vagy az életmódja külsődleges elemeiből (BMW-je van/idősebb a hapsija/szoláriumozik/hidrogénszőke/tűsarkúban jár) a lelkialkatára, tettei helyességére, emberi jellemzőire, komolyan vehetőségére vonsz le következtetéseket, és egy pillanatra nem jut eszedbe, hogy ilyenkor igazságtalan vagy.

Amikor a facebookon írtam a bloggerperről, majdnem odaírtam: alperesi jogi képviselő meg, ha jogtanácsosként nem is kötelező a talár, vegyen már zárt blúzt, mert cicikidobós szőkének fog tűnni, mint ahogy az is. Aztán nagyon elszégyelltem magam. Hiába hozza a nő a sztereotípiát, nem az a baj vele, hogy szőke, hanem hogy rosszhiszemű, hazug (és így nem is taktikus, könnyen cáfolható) a védekezése.

Vagy azt hiszed, a rendőrnek fontos, hogy betartsák a szabályokat, és rámordulsz arra, aki egyszerű polgár létére szól, hogy mit rendőrködik. Pedig világos, hogy zavarja, amit lát, csak szerinted kellene elviselnie. Az is világos, hogy a közösséget zavarja az a valami, és mint a közösség egy tagja szól, akit zavar, hogy elállod az útját. Te csak a hatalom előtt látod be, miért nem kéne a zebrán parkolni? És ha téged ér sérelem, ahhoz is rendőr kelljen, nem elég az emberi szó és az odafigyelés?

Reflektálatlanul használsz olyan szavakat, amelyek mélyén ott lappang a hatalom és az erőfölény. Buzgómócsing, hülye kurva, az anyja picsáját. Szófogadó, fegyelmezett. Megcsal, elhagy, lelép.

Játszod a mindentudót, hogy te aztán átlátod mások viselkedését, te pontosan tudod, mit miért tett, és ha valami megnyilvánulása az illetőnek zavarba ejtő, nem könnyen érthető, hibáztatni kezded. Rögtön van rá magyarázatod, mi az oka, és a lényeg az, hogy elítéled érte. Ami nem triviális, automatikus, azon megbotránkozol, pont mint egy kispolgár, aki pedig mennyire nem vagy.

Valójában egy elképzelt normához hasonlítod a viselkedését. Ha belegondolnál, milyen ez az elképzelt valaki — rendezett anyagi körülmények között élő, nem csúf, nem hivalkodóan szép, nem kövér, nem sovány, nem volt plasztikai műtéte, stabil heteroszexuális párkapcsolatban monogám, aktív szexuális életet él, amelyről azonban nem beszél, visszafogottan öltözködik, de nem lepukkant, nincsenek zavaró dolgai, nem teszi közszemlére a traumáit, nem bosszantja vele a környezetét, konfliktusokban méltóságteljesen, fegyelmezetten viselkedik, nem iszik soha két pohár bort, nincs összeomolva, gyengéd és türelmes a gyerekeivel, LÁTSZIK RAJTA AZ ERKÖLCS, NEHOGY MEGZAVARJA A TÖBBIEK NYUGALMÁT, mert hát ezt kell hoznia ahhoz, hogy biztosan ne szóld le –, és ha neked kéne ilyennek lenned, sírva fakadnál.

Ha értelmesnek tartod magad, nem tehetsz mást, mint hogy belátod: nem egyformák az emberek, sokféle érvényes út van; ami nem árt neked, afölött nincs okod ítélkezni, mert az fölöslegesen frusztráló a másiknak. A te szabadságodat is ez garantálja, jobb, ha komolyan veszed.

De a leginkább azt, hogy nem tudhatod. Nem tudhatod, ki mit miért tesz. Ezerféle okuk lehet az embereknek, meglepő titkaik vannak, és nem látunk bele a fejükbe, sorsukba. Létezik olyan is, amit el se tudsz képzelni, létezik más logika. Ha tudnád, miért teszi, nem ítélnél. Nem jó fej, mert már az erői végén jár.

Itt a blogon is belecsúszunk ebbe: mi átlátjuk a viselkedésüket, köszörüljük a nyelvünket: jaj, de ciki. Itt jól el is mondjuk, amit hétköznapi helyzetekben sosem, de mi nem vagyunk olyanok. Mi itt a blogon egymást erősítve hirtelen olyan tökéletesek leszünk. Hova lett az önkritika, csajok? Olyanok vagyunk, sokszor, igenis. Kíméletlenek, sztereotipizálók, rosszakaratúak.

A vége mindig az önigazolás, az énkép polírozása.

Egyáltalán, mi ez a heves másokkal foglalkozás? Ez gyenge emberek sportja, elégedett, ügyeivel elfoglalt embernek ilyenre nincs figyelme, ideje, szeme. Érvényesen csak önmagadról beszélhetsz, meg a saját igényeidről. Szorosan véve csak ahhoz van jogod, ítélethez nem. Ha olyasvalakit fikázol, akinek a tettei nem hatnak ki a te életedre, akit könnyedén elkerülhetsz, csak megítéled, hogy mit tesz a férjével/nemtudomkijével, akkor zavarosban halászol. Akkor azért véleményezed, mert jólesik a nyelvedet köszörülni.

Ja, és hibázni is szabad. Ma így gondolni, holnap úgy. Korrigálni. Neki is. Neked is szabad. Nem érdemes rajtakapósdit játszani. Mindenkinek van sok kreditje ebben a nagy emberi számontartásban, és nem kell szégyellni a hibákat sem. Az össztársadalmi frusztrációt az okozza, hogy leplezünk, rejtegetünk, lehazudjuk. Félünk, hogy mi lesz, ha kiderülnek az emberi viselkedésből szervesen következő, kis jóindulattal is érthető dolgaink. Nézz te is így másikra. Miért fontos, hogy azt tegye, amit te látsz helyesnek, ami kielégítené az erkölcsi igényeidet, és miért kell lehülyézni, ha a saját normái szerint él? Vagy hogy nem mindig lát tisztán, hogy nem korlátlan a teherbírása, hogy stressz alatt és sürgetve nem mindig hoz jó döntést. Hogy aki védekezik, az már nem olyan szabad, mint aki megtámadta, és a tette nem is esik egyenlő elbírálás alá. És hogy joga van védekezni, és érthető, ha nem szereti a támadót, sőt, az is, ha gyűlöli.

Én nem félek. Attól sem, hogy ki mit gondol. Meg kell mondjam, felszabadító.

Mindig, minden helyzeten jó felülvizsgálni magunkat. Milyen hiedelmek mondatják velük, amit mondunk, tényleg átlátjuk-e a helyzetet, vagy csak pillanatnyi fölényt akarunk szerezni mások fölött a mindennapos stresszben. Mennyivel építőbb, ha az, aki frusztrált, nem áll bosszút a többieken, nem engedi szabadon a benne élő farkast, hanem elmegy egy jó hangos koncertre, szaunázni, vagy fut egy röpke tízest.

44 thoughts on “pedig árnyalt vagy

  1. “rendezett anyagi körülmények között élő, nem csúf, nem hivalkodóan szép, nem kövér, nem sovány, nem volt plasztikai műtéte…stb”

    Ettől a bekezdéstől röhögésre fakadtam 😀
    Hogy lehet az ember olyan tökéletes ? Én sem hiszem el pedig vannak ilyenek. De úgy uuunom őket 😐

      • Szintén, ráadásul egy 2013-as poszt alatt, embereket nem szoktam leszarozni, de most ez is sikerült, annyira felhúztam magam. Holott amúgy mennyire rühellem a valamelyik oldalra fröcsögni odaálló sokfelkiáltójeleseket…

        • Szerintem tegnap a poszt kapcsan becsuszott meg nehany soven velemeny innen-onnan, amire eleg nehez urino modjara reagalni. Olyan hude nemtom milyen frocsoges nem volt, nemi indulat pedig ertheto. Engem is elkapott a hevulet, de ez nem azt jelenti, hogy az embert nem birom elviselni, hanem azt amit kepvisel, amennyibben az gonosz es ostoba. Mert van ilyen es ez nem itelkezes hanem teny. Arra, ha valaki elkezdi magyarazni, hogy mindent az o nemenek koszonhetnek a leha nok,(finomitva adom elo, figyelitek) arra lehet esszeruen magyarazva vitaba szallni vagy nem reagalni ra. A vita heveben olykor akadnak kevesbe szalonkepes kifejezesek, de en nem ugy lattam, hogy eldurvultunk volna. Legalabbis akinek a hsz-t olvastam, nem. A pocskondiazos reagalas nyilvan mas teszta.

    • Az oké, hogy “én nem csinálnám,mert ez nekem nem volna jó”, vagy “próbálta, de eztán neki sem jött be, a példájából okulva én sem csinálom”. De hogy “ő miért csinálja, micsoda hülyeség ez, mert én nem csinálnám”, az nem.
      De nem rátok gondoltam, amikor a posztot írtam.

  2. ja. ne ítélj, hogy ne ítéltess, ezt például olyan sokan mondják, és aztán utána jön a tömény ítélet. na, ezt megmutatom pár embernek.

  3. Igen, néha nekem is volt olyanom, hogy szólok (sőt volt, hogy szóltam is) ilyenek miatt. Még jó, hogy én MINDIG tényleg árnyalt vagyok. Éva is megmondta: “Hova lett az önkritika, csajok?”. Tehát nekem van önkritikám, nem tévedtem!
    :p

  4. Nekem ez mostanában a vesszőparipám:
    “De a leginkább azt, hogy nem tudhatod. Nem tudhatod, ki mit miért tesz. Ezerféle okuk lehet az embereknek, meglepő titkaik vannak, és nem látunk bele a fejükbe, sorsukba. Létezik olyan is, amit el se tudsz képzelni, létezik más logika. Ha tudnád, miért teszi, nem ítélnél. Nem jó fej, mert már az erői végén jár.”
    Van az a bizonyos testedzés, a plank nevű. Na, az nagyon hasonló. Úgy csinálsz valamit, hogy nem látszik, hogy bármit is csinálnál, de megszakadsz bele. No, az életben is vannak ilyen esetek, mikor az utolsókat rúgod, de nem látszik. Akkor kintről nagyon nehezen értelmezhetőek a hülye reakcióid.

  5. Igyekszem én figyelni és nem beleokoskodni, ahogy csak bírom. De belenyomják a képembe naponta, hogy ” azt úgy kéne csinálnod, azt úgy kell gondolni, ezt így nem lehet megcsinálni…” És gyűlik bennem a feszültség, aztán egyszer csak a főnökömet küldöm e l a picsába 😀

  6. Magamon is észrevettem, hogy válsághelyzetben, fokozottan stresszes szituációkban bizony gyakran előjönnek belőlem is az amúgy helytelennek tartott mondatok, nézetek. Itt nem párkapcsolati hanem hétköznapi szituációkra gondolok. Na aztán szégyellem magam, vagy utólag átgondolva látom, hogy ez én voltam? Sokat gondolkodtam ezen, hogy miért van ez. Mert jelentheti azt, hogy próbálunk felvenni egy jelmezt, ami kicsit kényelmetlen, ezért csak kiegyensúlyozott helyzetben viselhető. Jelentheti azt is, és magam inkább így gondolom, rendkívül nehéz az ár ellen úszni, folyamatosan figyelni kell. A társadalmi előítéletek, sztereotípiák körülvesznek. És bizony néha könnyebb azokat helyesnek tartani. Sokkal könnyebb.

    • Most tanulom az ütközést. Nagyon gáz felnőtt embereknek megmondani, hogy hülyeséget beszélnek, rossz indulattal beszélnek és dolgozzanak már , a fenébe…

    • A sztereotípiák nem ok nélkül alakultak ki és nagyon sok esetben helyesek is. Ahhoz kell igazából jó megfigyelőnek lenni, hogy észrevegyük a kivételes eseteket.

    • Ezt magam is tapasztaltam, az említett körülmények között ugyanígy szakadnak ki belőlem olyan mondatok, amiket más helyzetekben nem érzek magaménak. Ilyenkor a közhelyekbe kapaszkodva úszom az árral, mert úgy valóban könnyebb, holott tudom hogy nem a megúszásra kellene játszanom, hanem képviselnem az álláspontomat.

  7. Én sajnos gyakran ítélkezem – ha meglátok valakit, akkor a külseje, az öltözködése, frizurája, sminkje, beszédstílusa, modora, viselkedése alapján besorolom őt valahova és kapásból alkotok egy képet, ami nem mindig hízelgő. Sokszor jutok arra, hogy “na, hát ez is hülye” vagy arra, hogy “de gáz, amit csinál, úristen”. Olyanok is eszembe jutnak, hogy “de jó, hogy nem az én osztályomba jár” vagy “de mák, hogy nem az én szomszédom” és “te jó ég, hogy tudott ahhoz a faszihoz hozzámenni” és “hogy volt képes csipketangát felhúzni egy átlátszó fehér gatya alá, ráadásul mindezt egy ekkora seggre” “hogy képes ennyi hagymát enni reggelire, mikor utána eljön melóba” “micsoda barom aki ezt a képet kirakta Facebookora” és így tovább .

    Talán nem utal elég fejlett világképre, hogy ilyesmi jut eszembe, hiszen tudom, hogy nem szabad ítélkezni, és nem szabad másoktól elvárni, hogy úgy éljenek mint mi, és hasonló értékeket képviseljenek, Valóban nem tudhatom én, hogy X milyen oknál fogva tépette ki minden szál szemöldökét és festetett a helyére egy vízszintes vonalat, vagy miért részeg Y minden este, ezért nem is ítélhetem meg. De nem is szükséges megítélnem, és kimondanom, amit gondolok, hiszen a véleményem nem valami abszolút tény, amit mindenkinek ismernie kell – valamint annyira nem izgatnak az emberek, hogy az ő dolgaikon csámcsogjak. Még csak nem is vagyok túl pletykás. Felháborodni sem szoktam, kivéve, ha valaki nagyon agresszív, vagy bánt másokat, esetleg kárt tesz másban, emberben, állatban, környezetben, akkor szólok, de egyébként mindenki csinál, amit akar. A gondolataimról azonban nem tehetek és nekem sokszor és sokat segítettek már ezek a sztereotípiák a világban való eligazodásban. Nem vagyok jó emberismerő, de az ítéleteim, amiket magamban alkotok másokról úgymond belső használatra – szerintem inkább ösztönösen, mint a logika segítségével – nagymértékben hozzásegítenek ahhoz, hogy jó emberi kapcsolatokat alakítsak ki és sokszor megsúgják, hogy kiket tartsak inkább távol magamtól. Arra is rá kellett rájönnöm, hogy az emberek általában azok, aminek látszanak – csak jól kell értelmezni a látszatot.

    • Szerintem az természetes, és rendben is van, hogy van véleményünk. Pl. tök mindegy, hogy miért részeg Y minden nap, segíteni nem tudok rajta, de nyilván indítéktól függetlenül zavar, ha egész éjjel részegen gajdol, én meg dolgoznék másnap.
      Az árnyalás akkor kezdődik, mikor kimondod (másnak), a dolgot, vagy kapcsolatba kerülsz vele. Hogy akkor simán kimondod, hogy milyen szar alak (vagy épp: milyen csodálatos!), anélkül, hogy előtte tájékozódnál. Pláne, ha kapcsolatba kerülve, a kialakult véleményeden az ő valós viselkedése alapján nem tudsz változtatni, na az a gáz. Szerintem.

      • De altalaban nem az emberrol alkotsz velemenyt,”hogy ez a kocsog, reszeg diszno akkora bunko, nem hagyja az embert aludni sem” hanem arrol amit csinalt, kijelented, hogy “ez a joska mar megint reszegen gajdolt az iccaka”
        Mindenkiben felemulrenk ilyen-olyan iteletek masok fele, aki azt mondja, hogy benne aztan nem soha, az hazudik szerintem En peldaul eleg ugyesen el tudom donteni 1-2 beszelegtes utan, hogy valaki buta, agressziv vagy hasonlo, ha a benyomasom utan azt gondolom, hogy igen, akkor az itelet ugyan, de nem egy kulso jegy/latszat alapu eloitelkezes. Viszont meg igy is elofordul, hogy tevedtem es az illeto se nem buta, sen nem agrassziv csak rossz napja volt, amugy harmadszorra kiderul, hogy tok jo fej ember. De ez egyszeruen az, hogy emberekrol vagy inakbb hozzajuk valo viszonyulasunkrol donteseket hozunk es azokat felcimkezzuk vagy azt amit akkor eppen kepviselnek. Nem hiszem, hogy ezt ki lehet kerulni en ugyan ismerek egy ilyen iteletmentes szemelyt, de az egyetlen az eletemben akivel talalkoztam, masok ezt 20-30 evig gyakoroljak kilonfele meditaciokban.
        Oltozkodes, pirszing, tetko stb alapjan merlegelni valakit, nem hiszem, hogy szerencses, valahol egy csapda ez es elzar bennunket egy csomo lehetosegtol. Remelem lassan kinovunk belole.

        • Nem úgy alkotok véleményt az emberről, hoyg egy szemétláda, büdös állat, aki maga tehet a saját sorsáról, de úgy igen, hogy bárcsak ne lenne a szomszédom 😉 Az egész ember, úgy ahogy van. Aztán ha szóba elegyedünk, lehet, hogy megpróbálok segíteni, megérteni, stb. Tehát nem elítélem, de valamennyire bizony megítélem, annyiban, hogy tudom-e tolerálni tartósan a viselkedését.
          Hasonló a piercing, a külső stílus: nyilván nem képzelem, hogy az alapján megismerem az illetőt, de ritkán csalódtam eddig abban, hogy aki külső stílusban nagyon eltér az enyémtől, az egyéb vonalon is nagyon másképp él, gondolkodik. Nem rosszabbul természetesen, csak egészen eltérő módon. És nyilván ez nem jelenti, hogy nem lenne érdemes megismerkedni, beszélgetni vele.
          Az első benyomásaim nekem általában bejönnek – de ezt azért merem kijelenteni, mert azok ellenére igyekszem megismerni az illetőt, és ezt tapasztaltam, természetesen tévedések is voltak bőven, sőt, hosszabb ismeretség után is csalódtam már – volt hogy pozitívan. És az ilyen első benyomások csak bizonyos tulajdonságokra vonatkoznak, nem az egész emberre, a jellemére.

          • Vegul is ugyanazt mondjuk. 🙂 Reszemrol nagyon szeretnem ha nem az lenne a szomszedom aki. Elismerem, akkor is ha ez nem arnyalt hozzaallas. A ferfi egy frocsogo gonosz ember, meg sosasem hallottam, hogy ne ocsmany jelzokkel beszelne mas emberekrol, akik amugy nagyon is segitokeszek vele, mert…En mar nem is vagyok hajlando szoba allni vele. Mar meg is csappant a lelkesedesem ami az itt elest illeti. Rossz a tudat, hogy egy rosszindulatu, agressziv ember alig 20 meterre lakik tolem. A rokonai meg itt fosztogatnak, oregasszonyokat kotoznek meg es kifosztanak. Ennek tudataban mar nehez nem ovatosnak lenni veluk, hogy finoman fogalmazzak.

            • Egész más, ha valakit a személyes, konkrét tettei, rendszeres, nem egyszeri tettei alapján ítélsz meg, akkor nemigen beszélhetünk sztereotípiáról. És sajnálom, bár nem hiszem, hogy ez magyar(országi) jelenség volna, hasonló emberek sajnos mindenfelé akadnak. Esély a költözésre?

    • Őrület, hogy ez már a sokadik alkalom, amikor szinte szószerint olvasom a szavaimat nálad :D. Ha még néhányszor leírom ezt, akkor az kínos is lesz.
      Szóval, én hasonlóképp működöm, de az elmúlt években sikerült annyi önfegyelmet tanulnom, és folyamatosan gyakorlom azóta is, hogy nem mondom ki. És ha bárkivel, akiről azelőtt ilyen summás gondolataim születtek, kapcsolatba kerülök, akkor várok. Nézem, hogy működik, hogy reagál, miket mond és/vagy csinál és utána döntök, hogy az eredeti elképzelésem igaz volt-e (pontosabban elfogadom-e igaznak és nem kívánok mélyebben kotorászni a lelkében), vagy totál félrevezetett és kiváncsi lettem időközben erre az emberre. Bár én is azt gondolom, hogy nem szoktam igazán nagyokat melléfogni, vagyis az első benyomás legalábbis irányt mutat egy értékrend felé, ami talán nem kompatibilis az enyémmel, voltak már olyan meglepetéseim, amik súlyos magamba nézésre késztettek. Mivel évek óta folyik az önismeret, most már néha sikerül oda is eljutnom hogy ha valaki indokolatlan indulatot ébreszt bennem, akkor hántsam le a kézzelfogható magyarázatokat és gondolkozzak azon is, hogy mi az isten bírt így kiborítani az illetővel kapcsolatban. De messze vagyok még az általam idealizált énképtől, valószínűleg valahol útközben fogok meghalni, egyébként is.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s