valaki feküdjön le velem

Vannak férfiak, nem is kevesen, akik először is összetákolnak egy énképet: ők aztán nem olyanok, mint a szemét férfiak, ők kedvesek, rendesek, nem erőszakosak, igyekvőek.  Velük lehet beszélgetni, ők a tenyerükön hordozzák azt, akit megszeretnek. Aztán benyújtják az igényt, hogy akkor ide nekik a nőt, ők jó fiúk – hát nem ez kell a nőknek? Mi lesz már? Odamennek, beszélgetnek, romantikus verset küldenek és semmi? Telnek az évek, és még mindig szüzek. Döbbenten szembesülnek azzal, hogy a nőknek más férfiak kellenek. Más férfiak, akik mások, mint ők, legelsősorban is abban, hogy van nőjük, kellenek a nőknek, váltogatják a nőiket. És velük mi lesz? Pedig ők mindent, de mindent megtettek.

Akkor pedig írnak a panaszkönyvbe.

Egyszerre gyűlölik a könnyen csajozó férfiakat, a romantikus szerelemben élő férfiakat és az összes nőt, mert a nők nem hajlandóak.

Némelyik elszántan társkeresőzik, lélektelen kapcsolatokat létesít sorozatban, és belefeketedik. Mások kipróbálják a PUA-t (Pick Up Artists), ami tudományos nőfelszedési módszer, oktatói az igazán férfias csajozás elsajátításához sok pénzért, akár többnapos táborokban tuti módszereket kínálnak. A PUA-tanoncnak, amíg rá nem jön, hogy ez is csak multilevel marketing, csak paradicsomkivonat-tabletta helyett a saját farka az értékesítendő termék, felcsillan a szeme, pontozza a nőket, ügyetlen, lélektelen sikereit elégedetten nyugtázza. Akkora a KELL parancsa, és oly hidegek és uniformizálók ezek a módszerek, hogy ezek a férfiak soha a rezdülést, a nem akarás könnyűségét, a szerelem szégyenlős szépségét és földindulását nem fogják átélni.

Mások befordulnak, zúg el mellettük az élet. Nőkkel is előfordul, hogy telnek az évek, nem találnak partnert, de még visszajelzést se nagyon kapnak, és ettől rosszul érzik magukat, bele is torzulnak. Csakhogy ők várnak, várnak, mint a befalazott királykisasszonyok, esetleg évekig szerelmesek a volt biológiatanárukba. A leggyakrabban magukat hajlamosak gyűlölni, mert a nem elég jó nőket illető patriarchális ítélet lesújt rájuk, és ők azt interiorizálják. Esetleg néhány ügyetlen történet után kiegyeznek annyival, hogy boldog szerelem, méltó társ nincsen, nekik nem jár, nem jut. Akárhova nézek, ilyen jégtömbbe fagyott kiáltásokat látok.

Hanem egy frusztrált, kudarcos férfi! Ebben a társadalomban, amelyben a karrier, rang, úszómedence, mókusfarkas slusszkulcs és a bombanő a siker sztereotipikus mércéje. Az ilyen férfi nagyot tud robbanni. A kudarcos férfi sokféle lehet: az is lehet, hogy jutott neki valaki, de elhagyta, vagy csalódott a várakozásaiban, vagy jobb, szebb, több nő kellene neki, hogy megélhesse a hatalmát és kétes vonzerejét. Mivel magukat külsődleges elvárásokhoz viszonyítják, jó érzéseiket más emberek viselkedésére alapozzák, soha nem lehetnek sikeresek. Nem tudják elfogadni, aki jut, és azt sem, hogy se a szex, se a jó nő nem jár, sőt, gyakran nem is jut.

Van, aki pornófüggő lesz, dühödt tökéletestest- és extrémszex-mániás, a szexszolgáltatóipar vásárlója, és senki, aki élő, esetleges, borotválatlan, nem érthető többé a számára, ezeket aztán gúnyosan szidja is mindenféle kommentekben. Neki nem az embersége akar kapcsolódni, ezt a képességét teljesen el is veszti, nem hisz abban, ami spontán, szabad, rebbenő. Mindenben számítást, manővert lát, semmiféle tóparton regényekről beszélgetés (mi értelme), nyáresti langyos biciklizés-fagyizás (lehúzás az is) nem jön szóba. Neki a jogosultságérzete és a robbanó heréi keresik a partnert. Azok meg nem kapcsolódós valamik. Mérhetetlenül éretlen, kártékony, romboló ez az egész.

Van, aki troll lesz, úgy dörgölőzik nőkhöz, magasztalja fel magát, szerez pillanatnyi fölényt és áll bosszút rajtuk, ha elutasítják. A minden jó szándék, derű és kreativitás megcsúfolói feszültségre éhesen, lecsapni készen járőröznek az interneten, büntető hajlamukat a beszélgetés második percében kiélik a többieken. Kudarcaikat közhangulattá emelik, és persze minden bajukért az anyagias, máshoz vonzódó nő lesz a hibás.

Most Eszter blogjáról idézek, ott bonyolódtam bele egy masszázsra-kézi levezetésre járó somebodyval:

1. szemelvény

“… a gyerek mindig két ember felelőssége.”

Mint mondtam, ez csak társadalmilag van így. De ha ehhez az elvhez ragaszkodsz, akkor ragaszkodj a hagyományos családbeli saját kötelezettségeidhez is, ami a férfi kiszolgálása otthon, valamint a szexuális karbantartása. Ezért dolgoztak régen is a férfiak a nők helyett is. Ennek hiányában csak annyi búzát ültettek volna, ami saját maguknak elég, és akkor ti éheztetek volna. Ez volt a közös munkamegosztás alapja konzervatív szemszögből nézve. Az, hogy a saját oldali kötelezettségeiteket törvényi támogatással is ma már felrúgtátok, értelmetlenné tette az egészet.

2. szemelvény

“Ha partnert szeretnél, tegyél azért, hogy vonzó legyél, ápolt, igényes, ennyi elég.”

Jó is lenne, ha ilyen egyszerű lenne. Csak szépen megfésülködnék, aztán már hívnának is a csajok, meg fizetnék a vacsorát, vinnének nyaralni, kocsikázni, meg drága ajándékokat vennének nekem. 😀
Valamiért ez éppen fordítva szokott lenni. Pedig ez is mind pénz, munka, energiabefektetés. Tehát egy nőért mindig fizetni kell valamilyen formában. Az, hogy nem feltétlenül direktbe pénzt fizetsz, egy dolog. A befektetett energia, a megszervezés is munka, erőfeszítés, amit a férfinak kell beletenni.
Bár hozzátenném, hogy az a kevésbé rossz, amikor direktben fizetsz érte. Akkor szabályozottan történik, nincs lenyúlás, nem kell szervezni, előre tudod pontosan mit kapsz és mennyiért. És azt általában meg is kapod, nincs átverés, hitegetés, nem kell fölösleges köröket futni. És ilyenkor nincsenek túlzott elvárások, igények.

3. szemelvény

“…eleinte kedvesek vagyunk, moziba visszük, vacsorázni hívjuk, ígérünk neki fűt-fát. Ha a nőt ebbe belemanipuláltuk, akkor belepunnyadunk abba, amit mindig is akartunk: a kényelmes, tétlen létbe.”

Hát de most őszintén, nem ez van? Egyáltalán mégis miért gondolod, hogy egy palinak az a szórakozása, hogy téged elvigyen moziba, vagy vacsorázni, meg az igényeidet lesse? Nem tűnik fel, hogy ha mondjuk te lennél a férfi, akkor ezeket te is fölösleges erőfeszítésnek és munkának éreznéd? Attól, hogy nektek nőknek kellemes, a férfiaknak ez nagyon nem az. Jó lenne, ha már az elején se kéne csinálni. Ez legalább annyira kihasználás, mint amikor pénzügyileg használnak ki. Csak itt az erőnket, energiánkat kell olyan dologra fordítani, ami nekünk gagyi és kellemetlen dolog.
Egyáltalán nem akarunk sem moziba járni, sem bulizni, sem drága éttermekbe, egyszerűen kettesben szeretünk lenni azzal, akit szeretünk.

4. szemelvény

…[ti nők] dolgozHATTOK, ti ezt LEHETŐSÉGKÉNT kaptátok meg, hogy önálló keresettel rendelkezhettek.
Nekünk férfiaknak viszont ez nem egy lehetőség, vagy hobbi, hanem KÖTELEZETTSÉG. Mert ha nem, akkor az utcán döglünk éhen. Nagy különbség. Minket nem fog befogadni senki, nem sajnál meg senki, nem szerezhetjük meg mások pénzét a vonzerőnkkel, nem szülhetünk gyereket, amiért az állam megvéd az éhenhalástól. Tehát SEMMI MÁS lehetőségünk nincs, nekünk ez kötelezettség és nyűg.

5. szemelvény

…[a világot] MI HOZTUK LÉTRE, ha eddig még nem tűnt volna fel. Ez, amit magad körül látsz, a fűtött ház, az angolvécé, a folyó víz, a lapostévé, az ágy, az okostelefon, az autó ésmég sorolhatnám, mind mind a férfiak találmánya. A mi elődeink munkája, kreativitása, szorgalma hozta létre ezt a környezetet. Amíg ti nők szinte SEMMIT nem hoztatok létre az évezredek alatt, akkor is csak eltartattátok magatokat, illetve egyszerű házkörüli pepecseléssel tengettétek hétköznapjaitokat. Most meg bele akartok ülni a készbe, jó menyasszony módjára, és követelitek a részeteket. Úgyhogy szerintem lehetnél kicsit hálásabb a férfiaknak, amiért ezt a kényelmes, élhető környezetet biztosították számodra és a gyerekeid számára. Nélkülünk még most is a fa alatt gubbasztanál a gyerekeiddel együtt, éhesen és kiszolgáltatva a vadállatoknak. Ezt azért ne feledd.

A lényeg, hogy szexuálisan rendelkezésre kell állni szó nélkül, mindenféle igények és lelki macera nélkül, közben leborulni szellemtelen, igénytelen és taszító lények nagysága előtt, mert ha ők nem jutnak karikacsapás-egyszerűen kedvükre való nőhöz, akkor igaz a vád: mi nők szemét módon a lehúzásra megyünk, és szegények lecsúsznak és veri őket az élet. Nem sajnáljuk őket…?

Szereztünk belőlük elegendő tapasztalatot itt is a blog első másfél évében. Azóta nem jönnek.

Más blogot ír, honlapot alapít, ideológiákat fabrikál. Az óriási angolszász területen akármiből válik azonnal együtt mozgó tömeg, és ha néhány ilyen vicsorgó gondolkodó egymásra lel, akkor már egymásban erősítik a torz interpretációkat.

Aztán vannak ezek a férfijogi mozgalmak. Elvált apák érdekvédelme, bosszúállási taktikák és a tartásdíj elszabotálásának, a nőszívatásnak, a gyerek nő elleni fegyverként való használatának kifinomult fortélyai. Az ártatlanul vádolt incesztuselkövetők, meg a nemi erőszak elkenéséért-megúszásáért érvelő Don’t Be That Girl kampány mögött állók, akik a kierőszakolt szexet nem tartják erőszaknak, a klasszikus nemi erőszak létét pedig letagadják — az egész issú szerintük a nők mesterkedése, amelybe már a feminizmustól mérgezett igazságszolgáltatás, sőt, a teljes állam is beszállt.

THAT girl

az eredeti nőhibáztatás

THAT guy

…és a feminista válasz

Ezekben a csoportokban a közös, hogy a nőket és különösen a feministákat (ők egyébként az önálló, nem függőségben élő nőket jelentik) elvetemült, uralomra törő, rafinált lényekként láttatják, akik lábbal tipornak minden értéket és igazságot.

Nem szoktak köntörfalazni, nem hisznek ők az egyenlőségben, az nem természetes, nem működhet, szétvetné a világot, valamint úgyis csak ürügy, mert a női dominancia a cél, tudják ám ők.

Mindez nem ártatlan véleménykülönbség. Mi, akik ezen az oldalon állunk, meg szoktunk maradni a saját életmódunk megválasztásánál, esetleg némi érvelésnél, nem megyünk tovább. Nem járunk férfijogi oldalakra trollkodni, jobban tudni, nem hirdetünk másokra kötelező normákat, nem adunk javaslatot, ki mikor szüljön, kitartunk és reménykedünk a béna kapcsolatainkban is, aki meg utána lett nekünk, és méltó, azt nagyon is szeretjük, nem kívánunk bosszút állni senkin, elvagyunk a magunk életében. Nekünk akarják folyton megmondani, mit csináljunk.

Nem beszéltünk a blogon erről a döbbenetes esetről:

http://www.origo.hu/nagyvilag/20140524-szexualis-frusztracio-miatt-olt-a-kaliforniai-amokfuto.html

http://www.origo.hu/nagyvilag/20140529-elliot-rodger-amokfutasa-es-a-nogyulolet.html

Tehát van, aki odáig jut ezen a skálán (vegyük észre, hogy mindez egyetlen skálán van), hogy megöl hat embert és megsebesít tizenhármat, majd végez magával. Elliot Rodger videókat készített, kiáltványt írt, fegyvereket szerzett, és nem, nem egy volt a feltűnősködő kamaszok közül. Sőt, nem is kamasz. A szülei, látva az aggasztó jeleket, ráhívták a rendőrséget, akik a viselkedését félénknek találták, és nem tettek semmit.

Az utolsó videó, május 23.:

“the cruelty of humanity… and women…”

“I have no friends, no girlfriends, no love, no sex…”

És az utolsó szavak.

“Every time I go out, I always have to see these young couples, and I get jealous of them. They remind me of exactly what I am missing in life: sex, love, companionship. I desire those things. I desire girls. I am sexually attracted to girls. But girls are not sexually attracted to me. A major problem of that. A major problem. That’s a problem that I intend to rectify. Hehehe. I know my magnificence and power. I will not live this life. It is an injustice that needs to be dealt with.”

rectify: kiigazít, helyrehoz

Az origo második cikkéből:

Amanda Marcotte feminista szerző szerint a PUA által képviselt csajozóművészet azt vallja, hogy ha egy férfi nem tud felszedni egy nőt, akkor a nő a hibás. Ennek az elfogadásával a PUA tanítványok arra kapnak útmutatást, hogy megszerezzék a szexet, amelyről úgy gondolják, hogy jár nekik. Marcotte szerint a PUA-kultúra, amely a nőket teszi meg a probléma forrásának, teret adott Elliot Rodger dühének és neheztelésének.

Tehát annak a problémának a forrásai a nők, hogy ők, férfiak nem jutnak kedvükre való nőhöz.

Rodger zavarodottságát jelzi, hogy aktív volt egy PUA-ellenes internetes oldalon is. Itt azok a férfiak adták ki magukból a mérgüket, akiknek nem jöttek be az oktatott technikák, és azért dühöngtek, mert a nők nem értékelik a férfiasságukat. Ez a fajta dühöngés sokszor abba a következtetésbe torkollik, hogy a nőknek nem lenne szabad hagyni, hogy maguk válasszák ki, kivel létesítenek szexuális kapcsolatot. A kiáltványában maga Rodger is ezt írta: „A nőket meg kell fosztani a jogtól, hogy eldöntsék, kivel fekszenek le. Ezt a választást intelligens civilizált férfiaknak kellene meghozniuk a helyükben”.

Vorek is egy ilyen csajozóművész. Ezek mindjárt nagyon okosak lettek utólag, és a tragédia ürügyén a szolgáltatásaikat próbálták ajánlani.

Vorek szerint a történtekért leginkább a „hanyatló amerikai kultúrát” lehet hibáztatni, amely nem jutalmazza a jófiúkat, és a nőket arra bátorítja, hogy az alfahímek felső tíz százalékához vonzódjanak.

Jaj, ezek a sztereotípiák, hipergámiáról, törtető nőkről, akiknek csak a státus kell, az erő, az izmos férfi Audiban. Mind egyforma…

És egy nagyon bájos komment.

A sportkocsi és a luxusnyaraló nem létszükséglet, pénzt viszont ha nem is sokat de kap az ember nagyon sok államtól segélyként, amennyiben rászorul.

A szex kivételt képez mint tabutéma, pedig nagyon is létszükséglet. Nem úgy, mint a víz vagy a táplálék, ami nélkül meghal az ember, hanem úgy, mint a vitamin, elegendő napfény vagy emberi kapcsolatok, amik nélkül elsorvad illetve begubózik és megőrül.

A szex tehát elemi szükséglete minden embernek ami ugyanúgy szükséges az EGÉSZSÉGES ÉS KIEGYENSÚLYOZOTT ÉLETHEZ, mint a lakhatás, pedig valójában az sem létszükséglet, mert alszanak emberek a szabad ég alatt is.

Legalizálni kellene a prostitúciót és Erzsébet utalvány formájában lehetőséget nyújtani a rászorulóknak. Már ezzel nagyon sokat tennének az ellen, hogy ne legyen annyi “nőgyűlölő tömeggyilkos”.

S3mota blogjáról.

Mauék slameltek is a témában.

Most mondjátok meg, miért nem lehet nekik egy nőt biztosítani, hogy megelőzzük a tragédiát. Hát olyan nagy dolog egy kufirc?

Elliot Rodger problémája nem elszigetelt eset, magányos őrület, nagyon is a társadalom torz működésére világít rá.

263 thoughts on “valaki feküdjön le velem

      • köszönöm a linket, ahogy tudom megnézem. így, ennek hiányában csak elképzelni/feltételezni tudom, milyen lehet ez a szexuális segítségnyújtás, én még nem is hallottam róla.
        feltételezem, hogy a segítség önkéntes és nem vár érte anyagi ellenszolgáltatást. önkéntes abban az értelemben is, hogy aki felajánlja a szolgálatait, nem a rossz anyagi körülményeire való tekintettel önkénteskedik, egy kis “erzsébet utalványért”. vagyis nincs kényszerítve senki semmire. aki kapja, annak meg nem jár automatice, mert ő rászoruló és különben is kér egy katalógust amiből választani lehet, ha már van “utalványa”. maximum azt még feltételezem, hogy valamilyen szervezeten keresztül összehozzák az önkéntest és a rászorulót.

        hát vessetek rám követ, de ahogy írom, nekem olyan szürreális ez így :D. ettől függetlenül éljen az önzetlenség, a jószándék meg a fwb ésatöbbi, amíg kölcsönös és mindahány fél akarja és kielégíti.
        na de a nőt erzsébet utalványra felejtsük el, az nem ezt akarta, az nem erről szólt.

  1. “Neki nem az embersége akar kapcsolódni, ezt a képességét elveszti, mindenben számítást, manővert lát, “-És a férj, aki szívósann oly cuki és meglepôen megeértô, reménykeltô, hogy már azt hiszed, valami mégis változik. Talán mégis embernek tekint. Aztán végül mindig benyújtja a számlát.

    • Egyet értek. A nős férfiak közül is sokan azt hiszik, hogy jár nekik a szex. Elvégre elvettek feleségül, elvégre dolgoznak, elvégre hűségesek (igaz fogcsikorgatva csak). És ők hajlandóak akár pár egységnyi házimunkát is elvégezni, meg gyerekezni, de mondjam már meg pontosan, mit is kell csinálnia ahhoz, hogy végre legyen szex. Hiába mondom, hogy nekem a kapcsolat hiányzik, nem érti, sajnos. Hiába mondom, hogy ne azért beszélgess velem, mert szexet akarsz, hanem, mert érdekellek, nem érti. Meg van sértődve rám, elméleteket gyárt arról, hogy milyen vagyok szexuális téren és nem érti, hogy én nem egy italautomata vagyok.

  2. O, de ismeros ez! Csak en ugy ismerem, hogy “friends with benefits”. Van ilyen no, hogy lefekszik az ipsevel, es akkor nem lesznek frusztraltak, mindketten megkapjak, ami ahhoz “szukseges”, hogy “elni tudjak a hetkoznapjaikat”. Sot igazi win-win helyzet, mert mellette mindkettonek “szabad” part keresni. (El tudjuk kepzelni az ilyen viszony melletti parkeresest?) Aki meg ebbe nem megy bele, azt mindjart felcimkezik, hogy ugy viselkedik, mint egy szuzlany, meg meg ervelnek is, hogy jobb egy ferfival, mint otthon a “keszulekkel”. Miert? Volt mar olyan, akit megbantott a keszuleke? Nem hivta fel masnap? Nem ertette meg, hogy most nem szeretne?
    Serult ferfiak ezek, es ha megis kozeledne hozzajuk valaki, azt sem tudjak egeszsegesen fogadni. Folyton varjak, hogy mikor derul ki majd errol a norol is, hogy o is “ugyanolyan szemet, mint a tobbi”. Romantikarol, randevurol ne is almodjunk, a szex meg legyen olyan, mint a pornofilmekben, mert nekik mar csak az extremitas okoz kielegulest. Unjak mar minden formajat, egy-ket honap utan unjak a partnert is, mert valahol erzik, hogy szerelem nelkul ures az egesz.
    Es nem, ezeket nem kitalalom, elo ember mondta nekem ezeket.

    • Őőő, tulajdonképpen nem tudom, hogy baj-e ez a friends with benefits. Mi van, ha a pasi a szexben figyelmes? Ha nem azért ilyen, mert képtelen értékelni a nőket, képtelen az empátiára, hanem másért? És miért képzeljük, hogy egy ilyen kapcsolatban levő nő feladja az önállóságát ezzel? Miért ne lehetne párt keresni mellette?

      • Nincs ebben tapasztalatom, az teny, de hogy tudnek odafigyelni egy masik, uj (valodi) kapcsolatra, ismerkedesre, mikozben ugymond massal kefelek? Szemely szerint egyebkent sem tudok pusztan biologiai funkciokent tekinteni a szexre. Ha en valakit kivanok, azt nem heti 1-2 orara kivanom, nem tartok mellette masokat stb.
        Itt en egy konkret embert irtam le, akinek evek ota csak ilyen jellegu kapcsolatai voltak, ugymond ez valt szamara normava, igy senkit nem enged kozel magahoz.

        • Nekem sincs tapasztalatom. Nyilván vannak köztük, sőt alighanem többségben vannak, akik érzelmileg sérültek vagy fogyatékosok, ahogy tetszik. De azt nem tudom, hogy kizárólag ilyenek-e mind, akik úgymond “szexkapcsolatban” vannak addig is, míg jobb, több nem akad.

          • Nagyjából csak olyan ismerőseim vannak akiknek van a “normál” párkapcsolatukon kívül is még szexuális kapcsolatuk, természetesen a párjuk tudtával és beleegyezésével. Nem állítom, hogy nem lennénk érzelmileg sérültek (bár ez nem meglepő, mivel nagyjából az emberiség egésze az), de azt cáfolom, hogy ezek lélektelenek lennének.
            Ha én egy másik nővel vagy férfivel látom a páromat, örülök az örömének, esetleg élvezem, hogy két olyan ember szexel előttem, akik tetszenek nekem. Ha ő lát engem másik férfival vagy nővel, akkor ugyanez. 🙂

            • Szerintem sincs vita. 🙂 (lehet virezma hozzászólására kellett volna írnom válasznak) Csak felmerült feljebb a lélektelen szexkapcsolatok problematikája, és leírtam, hogy nem csak ilyen van. Ettől még léteznek lélektelen és káros szexkapcsolatok. De szerintem, hogy mi lélektelen az az emberektől függ és nem a formától. Szal nem attól, hogy házasság, párkapcsolat, friends with benefits, poliamorous kapcsolat, szexkapcsolat stb.

            • szerintem ez az egész nem attól függ, hogy miylen formációban tolja az ember, lélektelen lehet egy szabályos házasság is, meg egy friends with benefits is (bár az talán kevésbé, mint egy csak szex, és nem baráti viszony). szerintem nem vagyunk mind lelki sérültek, csak másmilyenek. attól hogy az egyik oda tud figyelni töbfelé, a másik meg nem. és lefogadom, ha nem kizárólag egyfelé menne a szocializáció és a norma, akkor kiderülne, hogy nem vagyunk olyan baromira nagyon abnormálisok, sem pedig olyan nagyon kevesen. nyilván nem többségben, de nem is ennyire törpe kisebbség, mint most. előre is elnézést, nekem még új, hogy írhatok erről, vállalhatom, és ezért lehet, hogy kicsit megrészegülök tőle és a végén még túl sokat írok, de örülök neki ha találok hasonlóan gondolkodókat, és kevésbé érzem ufónak magam. majd írok még olyan poszt alá is, ami pont ilyesmiről szól.

            • Nitta, te nagyjából ilyen emberek között mozogsz. Legalábbis az eddigi hozzászólásaidból ez derül ki.
              Nincs ezzel baj, de ha valaki horgászklubba jár, és csak horgászok veszik körül, akkor az nagyon furcsán fog nézni rám, ha azt mondom, hogy én teljesen értelmetlen tevékenységnek tartom a horgászatot (és valóban).

        • Hm. Nekem kifejezetten tetszik ez a “friends with benefits” dolog. A mellette párkeresés mondjuk nem tudom, hogy működne. De ha, tegyük fel, nem is akarok kapcsolódni, hosszú távra tervezni? Egy ilyen fwb elrendezés kifejezetten jó is lehet valakinek, aki a méltó magányra tette a voksát a párkeresés helyett.
          Szóval szerintem ez se egyértelműen jó vagy rossz.

        • Nagyon precíz, amit írsz, de sok benne az ítélet. Nekem a betekintés végtelen hálával járt: úristen, köszönöm, hogy tudok szeretni, hogy intenzív érzéseim vannak, hogy elfogadok, hogy tudok kötődni…! Mert az általad leírt embernek nem könnyű ám: hiánya van, szenved, de kényelmesebb leegyszerűsíteni a dolgokat, és nem nézni befelé se, nem még a másikra. Ne értsd félre, ez nem mentegetés, csak tény… nyilván az ő felelőssége az élete, és egyedül ő tud változtatni a helyzetén kívül-belül, de… tudod, változtatni állatira nehéz, és nem megy keddről szerdára. Én más dologgal ugyan, de sokszor stagnálok, megtorpanok, visszalépek, tehát tudom, hogy a változás nem egyszerű, akkor se, ha unja már az ember azt, amiben van. Szóval, azt gondolom, hogy ha engem bánt egy ilyen szituáció (=érzelmek nélküli kefeparti), az én felelősségem nemet mondaná rá, de… minden tapasztalatnak, élménynek megvan a szerepe az életemben, és tudnom kell, miért mentem bele, mit adott és mit tanultam.

          • Nagyon örülök a kommentednek, mert én is hasonlóan gondolom, én is úgy látom, hogy az illető belül szenved, próbál változtatni, persze tényleg nehéz megítélni, hogy most csak mentegetem-e, de én komolyan így gondolom. Most már belátom, hogy kicsit dühből írtam azt a kommentet. Egyébként nem vagyok “kefepartiban”, de abban is teljesen igazat adok, hogy mindenki a saját életéért felel, meg hogy minden tapasztalatnak megvan a szerepe (ha okosan hasznosítani tudjuk).

        • Nekem volt ilyen kapcsolatom, de ha ezt nőként vállalnám, megkapnám, hogy mert mekkora ribanc vagyok. Pedig csak arról volt szó, hogy amúgy is kurvasokat foglalkozunk egymással, mivel nagyon jó barátok vagyunk, miért ne ápolhatnánk egymás testét is, nem csak a lelkét. Nem okozott gondot, mikor szólt, hogy lett barátnője. Örültem neki. Neki sem, amikor én mondtam, hogy lett kapcsolatom. Örült nekem.
          Az írás témájához talán még annyit tudnék mondani, hogy Elliot Rodger bármikor tudott volna fizetni magának egy prostit, mert gazdag volt. Ahogy itthon is lehet nyugodtan lányokhoz házhoz menni, akár egy idősebb embernek is, akár egy fiatalabbnak, mert nem olyan ritka, hogy apa fizet egy kört a gizinél a 18. szülinapra.
          A probléma az, hogy ezek az emberek úgy akarják a nőt, mint 2 éves a nyalókát, mint 10 éves az xboxot, mint 16 éves a kocsit. Ajándékból. Mert az jár. És itt a hangsúly az AZ-on van.

    • szerintem nem kell a „friends with benefits” szokását, koncepcióját összemosni azzal, hogy valaki „friends with benefits to the male”-ként képzeli ezt el. ez a hozzászólásod nem reflektál arra, hogy a nőknek ugyanúgy vannak, lehetnek szexuális igényeik a kapcsolatigényükön túl. simán van olyan, hogy valaki nem akar teljes párkapcsolatot vagy még nem talált olyan embert, akivel tényleg nagyon igen, de ettől még szívesen lenne valakivel szerető.

      • Tenyleg nincs erre ralatasom, de szerintem nagyon ritka az olyan, ahol ugymond “egyenloek” a felek, es egyik sem akar tobbet vagy mast a viszonytol. Persze tudom, a parkapcsolatban sincs olyan, hogy “egyenlo”, marmint az egyik jobban akarja stb.

        • Szerintem ez a két nem eltérő szocializációja miatt van. A lányoknak azt tanítják, hogy akkor értékesek, ha megházasodnak vagy ha komoly párkapcsolatuk van, amiből akár házasság is lehet. A fiúk ezzel ellentétben azt az üzenetet kapják, hogy az a menő akinek minél több szexuális kapcsolata van. Ha lehántanánk a szocializáció és a társadalmi elvárások mázát azt látnánk, hogy mindkét nemben vannak monogám komoly kapcsolatra vágyó, és teljesen másféle típusok is. (Szerintem a heteró és monogám párkapcsolat sokkal kevésbé lenne elterjedt, mint most.)
          Egyébként az tényleg nagyon rossz ha valaki szerelmes és komoly kapcsolatra vágyik, de csak friends with benefits jut. :S És igen a nők szoktak ezek lenni, mert nekik csökken az ilyen fajta kapcsolattól a társadalmi presztízsük, a férfiaknak meg nő. Viszont én a környezetemben inkább egyenlő szexkapcsolatokat látok, mikor mindkét fél csak ezt akarja, mert például tudják, hogy az élet más területein nem illenének össze.

        • nem tudom, szerintem ez nem a formát, hanem a tartalmat minősíti, ha érted hogy mondom:)

          ez amit az előbb mondtál, olyan, mintha azt mondanád, hogy a szex mint olyan hülyeség csak azért, mert a férfiak többsége leszarja a nők igényeit és többnyire a nőnek van benne kevesebb öröme.

          szerintem meg ha az ember nem szeret nagyon, életformára-gondolkodásra-mindenre igenlően egy másik embert, akkor semmi értelme belekezdeni egy párkapcsolatba, viszont ettől még lehet valakivel jó dugni meg együtt lenni.

          • Jaj, nem akarom magam prűdnek vagy szexellenesnek beállítani. Nem hülyeség a szex, szeretem a szexet, hiányzik is, csak magamról nem tudom elképzelni, hogy szexkapcsolatban éljek. Abban teljesen igazad van, hogy nem kell olyannal kapcsolatot létesíteni, akivel nem lennél egy hullámhosszon. És az sem igaz, hogy a nők nem szeretnék a szexet, vagy megalkuvásból mennének bele. Bér továbbra is azt gondolom, hogy gyakoribb az, amikor egy nő ad föl valamit magából.

  3. Huhhh! Iszonyat fenyegető ez a nőgyűlölő tendencia: nő tárgy, WC, amit biztosítani kell, ami _jár_!
    Akkor emlékeztetek az ősök hozzáállására, idézet a Yotengrit I.-ből:

    “A nőstény válogat – ez a fajta nemesülésének útja.”

    (a “nőstény” szó itt nem becsmérlő, hanem mint Primér principium értendő)

      • De igen, akörül. Az enyém 2006-os 5. kiadású. Máté Imre a rábaközi tudók szellemi hagyatékát gyűjtötte, rendszerezte és magyarázta, egy belső emigrációba vonult zárt szubkultúra szájról-szájra, tudóról tudóra szálló ismeretanyagát.

          • pont nem hogy hiszem, hanem meggyőződtem, utánajártam, elolvastam és utánaolvastam. és te egyáltalán elolvastad? vagy úgy söpröd le egy mozdulattal, hogy nem is olvastad a könyvet?

            • Sis, nem olvastam el. Ezért nem is vitázom azzal, hogy a könyv bölcs-e. Attól még az eredetében kételkedhetem. Kételkedem is, nem hiszem el, hogy ezer éven keresztül az eredeti, változatlan formájában marad fenn egy tanítás.

      • Megnéztem a linket. Ezen az oldalon sajnos több csúsztatás is van. És Évát és a többi olvasót tiszteletben tartva ez nem az a hely, ahol a pontokat egyenként bővebben kifejthetném. Ha tényleg kíváncsi vagy Máté Imrére, vagy bárki másra, akkor _ne_róla,_hanem_tőle olvass szvsz. Nekem legalábbis ez válik be. A hivatalos honlap pedig: http://www.yotengrit.hu 🙂

    • Nem állítom, hogy a Yotengritet releváns forrásnak tartom, ellenben a nőstény válogatása már Darwin szerint is az evolúció egyik hajtóereje.

        • Mert emberi termék, de nem tudáson, hanem elképzeléseken alapul. Ráadásul a magam részéről több mint szkeptikus vagyok az eredetével kapcsolatban is, azzal, hogy ez valóban valami régi hagyomány továbbélése lenne. De ez kvázi mindegy is, a hagyomány a lényeg, ha valóban fenn is maradt. Nekem a Biblia sem releváns tudományos jellegű kérdésekben. Az, hogy sokan elhiszik, nem tesz semmit valósággá. A ragadozók szerepe az evolúcióban nem attól tény, hogy az eszkimók legendáiban szerepel, hanem az, hogy tudományosan bebizonyították.

          • pont, hogy 2 lábbal áll a tudományok területén, tette lehetővé, hogy érdemben dolgozhasson ezzel az anyaggal, Máté I. a nyelv- és irodalomtudományok magisztere, különösen az összehasonlító nyelvészetben folytatott komoly tudományos munkát, továbbá tagja (volt) a MagyarPen Clubnak, a Magyar írószövetségnek, a M. Újságíró Szövetségnek, a C.E.T. Clubnak.
            A tudományban nagy súllyal bírt akadémikus, nem valami félvállról vehető kókler. ne higyj nekem! Isten mentst! soha senkinek se higgy! győződj meg és járj utána magad! én is így teszek.

            • Hogy jön a nyelvtudomány a Yotengrithez? Pláne a Pen Klub tagság a tudományhoz? Az Írószövetség tagsága meg ugye egy ideje minden, csak nem ajánlólevél nekem, tudott okból.
              Akadémikus? Idézek: “Mivel akadémikus állásra nem sok esélye volt, elment az iparba dolgozni. Villanyszerelő, majd felvonószerelő képesítést szerzett, és idővel önállósított.”

            • Lacinak: A nyelvtudomány a hagyományőrzés formáját illetően jön a Yotengrithez.
              Aztán, voltak olyan időszakok, sőt vannak is amikor sokaknak nem volt esélye akadémikus állásra, és elmentek az iparba dolgozni. Göncz Árpád is volt hegesztő, Bodor Pál se írhatott mindig, pedig…!

  4. A típust ismerem. Régebben elhittem nekik, hogy ők kedvesek, rendesek és ők bezzeg tisztelik a nőket, azon az alapon, hogy biztos igaz, hogyha ezt mondják. 😀 Nagyon naiv voltam.
    Igazából még ma se bírok haragudni bizonyos példányokra, mert olyan szerencsétlenek és geekok, és én is voltam ilyen, sőt még ilyenebb. Persze ez nem mentség a jogosultságérzetre és a hőbörgésre. Meg nem járnék PUA technikát bénán alkalmazó pasikkal, akkor se, ha épp nem lenne senkim, sőt nem is barátkozom velük, de néha szívesen elmagyaráznám nekik, hogy mit csinálnak rosszul úgy hogy ne sértődjenek meg és meg is hallgassák, szóval tényleg csak segítő szándékkal. ( De ez nagyjából reménytelen és értelmetlen, mert nem tartanak magukkal egyenrangú lénynek. Van bármi értelme annak, hogy én ennek ellenére sajnálom őket? )

  5. Jaj de érdekes, hogy a férfiak mindenért a nőket hibáztatják, mindig, minden körülmények között a nő a hibás, minden a nő hibája.
    De nem érzik hogy ez az egész felvetés, gondolkodásmód mennyire torz, irracionális.
    Szerintem meg a férfiak elfajzott, aberrált lények. Az egész világképük beteg! Tisztelet a kivételnek!

    • A “net másik oldalán” azt mondták rá, hogy csak egy elmebeteg a sok közül, kicsit túl sok pénzzel és fegyverrel, semmi különös, bezzeg a feministák ebből a tragédiából is általános férfigyűlöletet kreálnak.
      És a fő indok arra, hogy itt nem is nőgyűlöletről, hanem szimpla elmebajról van szó (figyelem!), hogy áldozatai között több volt a férfi, mint a nő.

  6. Ettől is jó az itteni hangulat, hogy az ilyen rideg-szikár-ellenséges hangok nem kapnak szót.
    Mi itt kiröhögjük az olyan férfiakat, akik jogosultnak hiszik magukat a változatos szexuális életre és a tökéletes nőkre, miközben ordít róluk az önzés, a frusztráció, csak buta fejtegetésre telik nekik, és kivetkőznek emberi mivoltukból, szánalmas módon sivár baszógépnek tartják magukat és az embereket, a szexet az ő kényelmüket szolgáló öncélnak. Vagy akiknek a PUA megoldásnak tűnik. Vagy vonzó vagy sokaknak, akkor nincs problem, vagy nem. Ha nem, akkor reménykedhetsz, hogy az, akinek mégis, az utadba kerül. Ne rontsd el nyálcsorgatással, zaklató közeledéssel, rámenős mesterséges manőverekkel az esélyedet. Figyeld az embert, a fasz csak utána kap szerepet, és akkor is csak kölcsönösségben és felelősen. Addig meg önkielégíts, és ne torzítsd el a szexről alkotott képzeteidet és elvárásaidat.
    Igenis, fontos, hogy valaki okos, jó humorú, lelkileg rezdül-e, és nem szeretjük, ha valaki csak azt akarja, és ennyire ki van szolgáltatva a szexuális éhségének, mert abban nincsen semmi méltóság, az ilyen férfi nevetséges. A szexualitásod nem érdekes, amíg nem vagy közel emberileg.
    Nem, a szex és a párkapcsolat nem jár és nem is az élet közepe. Inkább a sója. Ha akad, tessék megbecsülni, nem elbaszni. Ne a csajozógépektől, pénzes élet császáraitól akarjatok tanulni, hanem azoktól, akiknek szép és kiteljesítő szerelmeik voltak szabad és szenvedélyes nőkkel.
    Nagy mázlim van, hogy engem intelligens, gondolkodó, tisztelettudó, vállvetve-barátságra is képes, érzelemgazdag, a szexet nem tengelynek tekintő férfiak tartanak vonzónak, és ők közeledtek hozzám. A többiek röhejesek, ahogy ennyire megaláznák magukat egy kis szexért, majd ha elutasítás a részük, bosszút állnak.

  7. “Az alapprobléma, hogy manapság nem lehet csajozni.”
    De miért KELL?
    “Legalábbis nagyon nehéz, és sokszor undorító a felhozatal. Egyeseknek. Akik közben azon panaszkodnak, hogy másoknak bezzeg jól megy, érdemeiken felül dúskálnak a keblek és popsik között. Nyiszáltam már ezt a gordiuszi csomót nem egyszer, de a válasz nem jut el mindenhová. Jó lenne, ha az érintett férfiak választ kapnának kérdéseikre, de erre a remény viszonylag kicsi. Valószínűleg tovább fogják tengetni életüket sanyarú magányukban, holott a megoldás karnyújtásnyira van tőlük. Épp csak a hátuk mögött, ahol nem látják és ahol eszükbe sem jut keresni.” És a megoldás? A kurvázás. Ha jól értem.

    • Hétvégén több szórakozóhelyen volt szerencsém megfordulni. Hát a férfifelhozatal sem volt éppen minőségi. De én ezt nem ragozom és nem becsmérlem általánosságban a pasikat a kinézetük miatt.
      És nem pasizni mentem, csajbuliztunk, mellette meg van normális barátom.
      Mindezt “érdekességként” írtam le.

      A szemelvények különösen érdekesek. 😀
      A világot a férfiak hozták létre, persze miközben erőszakkal tartották otthon a nőket, erőszakkal szexeltek velük, sorozatban szültek, tanulni nem engedték.
      Így nem igazán lehet “világot létrehozni”. Ok-okozati összefüggéseket sem érti sok férfi.

  8. Szerencsétlen ámokfutó rettenetesen frusztrált lehetett, a gyilkolásig pörgött benne a düh és a keserűség. Abszolúte rosszul választotta meg a vágyainak tárgyát, önmagával sem volt tisztában. Milyen segítséget kapott a szüleitől? Hogyan nevelték? Jaj, van ez a pszichés problémája, lökjük be egy kezelésre, kapjon nyugtatót és meggyógyul. Egy fenéket! Aztán az állapota romlásával a szülei rendőrt hívtak rá! Micsoda szülők az ilyenek?!? Mély magányban rohadt a gyermekük lelke és ők sem voltak ott neki, hogy elhitessék vele értékes ember, aki nem attól lesz valaki, ha elveszíti a szüzességét. Micsoda rohadt ügy. Egyszerűen a szülők elfelejtenek példaképek és támaszok lenni, hagyják, hogy a közvélemény zaja nevelje fel a gyermekeiket. Aztán csodálkoznak, ha az eleve érzékenyebb utóduk összezavarodik, bepörög és lövöldözni kezd. Elképesztően rossz a fejlődésünk érzékenyebb szakaszaiban egyedül lenni. A gyilkosság barbár és visszafordíthatatlan tett, de ugyanilyen gonoszság egyedül hagyni a gyermeket, megvonni tőle az első fontos kapcsolat lehetőségét, amit a gyermek a szüleivel alakít ki. Miért nem fogják fel a fontoskodó emberek, hogy a gyermek időigényes vállalás? Nem lehet a nevelését és a problémáinak megoldását áthárítani másra. A pénz nem oldja meg az első kapcsolat hiányát. Itt nem az ámokfutó nőgyűlölete a legnagyobb gond.

    • Nem, az egész közeg és társadalom megágyaz az ilyen gyilkosoknak a rivalizálásmániával, a külsőseégek fétissé emelésével, rangkórsággal, pénz- és hatalommániával, a sztereotip boldogságképzetekkel. nőhibáztatással, az áldozathibáztatással, a szexnek életcélként, sine qua nonként való kezelésével, meg azzal, hogy nem kérdőjelezi meg a szexre való jogosultságot.

      Az valami nagyon súlyos lehet, hogy Elliot kiment a tengerpartra, és más emberek, boldog párok láttán keserű irigységet érzett. És hogy ezt tudta magáról. Ez a fickó teljesen tisztában volt azzal, hogy mi volt benne, nem tagadta az érzéseit és késztetéseit, tettére pontos magyarázatot adott, és szólt előre. A társadalom, még az amerikai is, mégis tehetetlen volt.

      • Szerintem eléggé általánosító gondolatok ezek. Volt egy ámokfutó, aki bekattant és embereket ölt meg. Ezenkívül, nap, mint nap történik más gyilkosság, más bűncselekmény, mégsem lehet azt kijelenteni, hogy pl. a társadalom megágyaz az idős embert kifosztó rablóknak.

        Szexuális bűnesetek mindig is voltak, függetlenül a társadalmi “közegtől”. Minden társadalomban van pár elvetemült,aki nem képes a közösség szabályait betartani. Mondjuk egy olyan híreset kapcsán mikor a feleség levágja a férje péniszét, bosszútól vezérelve, senki sem kezdi el a nőket ócsárolni, mert mindenki tisztában van vele, hogy általában a nők nem tesznek ilyet és semmilyen társadalmi közeget nem hibáztatnak, mert nincs olyan, hogy a társadalom megágyaz az erőszakos bűncselekményeknek.

        • Nagyon tévedsz, Elliot Rodger példája tömeges, rengetegen érzik magukat hasonlóan ott és itt is. Ahol kapcsolatban volt más sziszegő gyűlölködőkkel, ott elég világosan kiderül, miféle gondolatok táplálták a vérengezhetnékjét.
          Olvassátok el a cikkeket, és ne csak a magyarokat, mielőtt ítéltek.
          A többieknek (nem hittem volna, hogy ma ennyien és ilyen agresszívan jöttök): én sehol nem állítottam, hogy Elliot Rodger bármilyen kapcsolatban volt konkrét férfijogi mozgalommal, de a felvetései, hogy például a nőktől el kellene venni a szexuális önrendelkezés jogát, riasztóan hasonlóak, és ez a gondolati kör és érdek táplálta ezt a férfit, míg ha jól megmondták volna neki, hogy apukám, a szex nem jár, sem neked, sem senkinek, úgy értve, hogy ha ez lenne a norma és nem a nemierőszak-kultúra és a pornó, akkor ez a tragédia nem történt volna meg, és rengeteg szexuális erőszak, molesztálás, kikényszerített szex sem. A nincs csajom-gyűlölni kezdem a nőket vonal közös bennük, a férfijogi mozgalomnak nevezett nőgyűlölet pedig ijesztő és erőszakos, ráadásul hazugságokra alapul.

          Nem tudom felfogni úgy Elliotot, mint áldozatot, mert ilyen nincs, hogy valaki a világ áldozata, a szex és az emberi kapcsolatok nem járnak alanyi jogon, ezt mindenki felfogja, hogy csak az önkéntes szex a szex, a többi erőszak, és ha nem adják neki szívesen, akkor úgy járt, nem lehet senkit kötelezni, hogy szexeljen valakivel (maga a prostitúció is kötelezés és erőszak).

          Az a különbség a nőjogi és a férfijogi mozgalmak között, hogy előbbiek valós hátrányok kompenzálására törekszenek, amely hátrányok létezését tagadva, paranoid módon az előjogaikat féltik utóbbiak, és agresszívan támadják a feministákat is meg a nőket is. A másik fontos különbség, hogy a nők nem csüggenek így a férfiakon, nem koldulnak szexért, el tudják képzelni az életüket férfi nélkül is, ha nincsen méltó társ, nem szorulnak rá arra sem, hogy állandóan nők körül, molesztálva, erősködve, női blogokon, portálokon ólálkodva fröcsöghessék szét a nézeteiket.

          Mivel ez egy független, de olvasott blog, amely a ti büntető-érdekelapú-dehumanizálódott gondolataitokkal ellentétes írások révén lett népszerű, és ez a nyilvánosság értékes és védendő (mert így is kisebbségben van és rengetegen provokálják), nézeteitek terjesztésére nem áll módomban lehetőséget biztosítani.

          Aki meg azzal jön, hogy de hát beteg volt, magyarázza meg, hogy a többi aspergeres vagy hasonló problémával küzdő miért nem tesz közzé ilyen manifesztókat, és miért ilyen világos Elliot Rodger tettének indoklása. Az Asperger nem viszi el a balhét, sem semmilyen személyiségzavar, ezek nem egyéni problémák, hanem társadalmi működésmódok lenyomatai. Nőgyűlölet lesz ez, sokfelől megtámogatva, szítva, cinikus let-it-go. Az meg nevetséges érv, hogy több férfit ölt meg, mert akárkit is ölt meg, a nőgyűlölet,nőhibáztatás, a hamis jogosultságérzés volt a tettei mozgatórugója. Petriarchy hurts men, too.

          Aki itt kommentel, olvassa el a kép alatti kéréseimet, nem engedek be ismeretlen húsz bekezdést író kommentelőket, ha nem tartják tiszteletben, ami itt norma.

          • Hogy lenne már tömeges példa? Sehol nem látni nőgyűlölő ámokfutókat. Összemosod az egyszerű, boldogtalan embereket,akiknek nem sikerül párt találni és az Elliot Rodger féléket. Úgy állítod be az esetet, mint ha félni kéne azoktól a férfiaktól, akik barátnőre vágynak, általánosítasz, és még másokat vádolsz agresszív megnyilvánulással.

            ” A másik fontos különbség, hogy a nők nem csüggenek így a férfiakon, nem koldulnak szexért, el tudják képzelni az életüket férfi nélkül is, ha nincsen méltó társ, nem szorulnak rá arra sem, hogy állandóan nők körül, molesztálva, erősködve, női blogokon, portálokon ólálkodva fröcsöghessék szét a nézeteiket”

            Nőként van rá tippem miért írsz ilyeneket a férfiakról és miért utálod őket ennyire.

            Az meg továbbra is érdekelne, hogy miért nem akadsz ki mondjuk egy péniszlevágós feleség miatt? Simán lehetne ilyenekből is cikket írni, hogy a női bosszúvágy mikre képes, óvakodj az ingerült nőktől stb..

            Mégsem jut senkinek az eszébe ilyen, mert nem általánosít.

            • Antifeminista, PUA-ellenes, incel: ezek jól körvonalazódó trendek, sok-sok frusztrált emberből, nagyrészt férfiakból álló csoportok ezeken a gyűjtőneveken futnak. Érdemes utánanézni például, hogy hányan és hogyan fenyegették meg Anita Sarkeesiant, aki csak annyit szeretne elérni, hogy a videójátékokban megváltozzon a nők reprezentációja, mert a felhasználók között is sok lány van/lehetne. Nők miért nem fenyegetnek tömegesen halállal vagy nemi erőszakkal olyan embereket, akiknek a tevékenysége nem tetszik nekik?

              A férjük péniszét levágó nők nem társadalmi jelenség, nincs mögötte tendencia, vagy nem olyan méretű (vagy nem tudok róla, hogy lenne, mert ez is lehet).

              • Nem szólva arról, hogy a férjük péniszét éppen a férj erőszakossága miatt vágják le ezek. A sokadik nemi erőszak UTÁN jellemzően. Nyilván nem azért, mert nem elég nekik a szex.
                Ha már evolúciós meg biológiai párhuzamok: a libák pont ezt teszik az erőszakos gúnárokkal.

            • Nem utálom a férfiakat, ne leckézess. Rengeteg nőgyűlöletből fakadó bűncselekmény van, és nem olyan ártatlanok a barátnőre vágyó férfiak sem, sokan közülük ugyanolyan nőgyűlölőek és átlépik mások határait, amikor próbálkoznak, zaklatóvá válnak.

            • És lehetne tekinteni kelet felé is, ott van pl India a maga átalakulóban lévő társadalmával és a szörnyű gang-rape ügyekkel. Mindez igenis jól körvonalazható társadalmi jelenség és a gyökere ugyanaz, mint Elliot Rodger esetében, és az a társadalom kevesebb féket tartalmaz, így mindez sokkal tragikusabban van jelen.

            • “Nem utálom a férfiakat, ne leckézess. Rengeteg és nem olyan ártatlanok a barátnőre vágyó férfiak sem, sokan közülük nőgyűlölőek és átlépik mások határait, amikor próbálkoznak, zaklatóvá válnak”

              Ezek üres megfogalmazások csak. Természetes emberi késztetés, hogy párt találjunk magunknak, mindegy, hogy férfi vagy nő az illető. Hogy “sokan”, “rengetegen” gyűlölik a nőket, zaklatnak minket, azt érdekes módon csak ti hangoztatjátok, ráadásul csak dobálóztok a mértékkel, ráfogjátok, hogy “sokan”, azt sugallva ezzel, hogy a férfiak, úgy általában rosszak. Ez semmiben nem különbözik ” a nők r.b.ncok” mentalitással, csak épp fordított a helyzet. Saját szemében a gerendát se, ahogy tartja a mondás.

              • Akkor te vak vagy a nemi szerepekre és a nők elleni erőszakra, ami ennek a blognak az egyik kiemelt témája.

                Senki nem mondta, hogy a férfiak rosszak, társadalmi működésmódokról beszélgetünk, a hatalom problémájáról.

                Itt akkor kommentelhetsz, ha tiszteletben tartod a kommentszabályzatot. Jellemző, hogy ezektől a felvetésektől ennyien lettek idegesek, és rosszhiszeműséget tételeznek fel, pedig talán csak ismeretlen nekik ez a gondolkodásmód. Mi az oka annak, hogy ilyen hevesen adsz hangot annak, hogy nem lehet így gondolni, ahogy én látom?

                Mi itt remekül beszélgetünk, és elég régóta, komoly alapokon, légyszi, ha sisteregve szólnál hozzá, akkor inkább olvass itt többet, és csak utána írj.

            • “Hogy lenne már tömeges példa? Sehol nem látni nőgyűlölő ámokfutókat.”
              Olvasd el mégegyszer, mit írt:
              “Nagyon tévedsz, Elliot Rodger példája tömeges, rengetegen érzik magukat hasonlóan ott és itt is. Ahol kapcsolatban volt más sziszegő gyűlölködőkkel, ott elég világosan kiderül, miféle gondolatok táplálták a vérengezhetnékjét.”
              Nem a vérengző ámokfutás a “tömeges”, hanem az azt tápláló negatív érzelmek, a dühödt nőgyűlölet.
              Elliot Rodger “ámokfutott” “csak”, ő jutott csak el idáig, de: ott volt mögötte, mellette “elvtestvérei” bázisa. Éva róluk beszél. És igen, sokan vannak; ők azok, akik fröcsögve, szinte kéjelegve hibáztatják a nemi erőszak áldozatát; ők azok, akik Huffnágelnél helyeslően bólogatnak arra a gondolatra, hogy a mai nőket “le kéne vágni”, majd újakat tenyészteni, mert csak így lesznek “normálisak” (ami persze költői túlzás, de akkor is).

            • Nem lehet így gondolkodni? Írtam én ilyet? Itt véleménykülönbségekről van szó, szerinted „a nők nem csüggenek így a férfiakon, nem koldulnak szexért, el tudják képzelni az életüket férfi nélkül is, ha nincsen méltó társ, nem szorulnak rá arra sem, hogy állandóan nők körül, molesztálva, erősködve, női blogokon, portálokon ólálkodva fröcsöghessék szét a nézeteiket”
              és
              „nem olyan ártatlanok a barátnőre vágyó férfiak sem, sokan közülük ugyanolyan nőgyűlölőek és átlépik mások határait, amikor próbálkoznak, zaklatóvá válnak”
              Ugyanakkor „Senki nem mondta, hogy a férfiak rosszak”
              Kritizáljátok azokat a férfiakat,akik a nőkkel ugyanilyen hangnemben nyilvánulnak meg, de a ti részetekről ez tapasztalat, vagy a vakság hiánya. Pusztán érveléstechnikailag, miből gondolod, hogy a nőket kritizáló férfiak tévednek,nekik rossz a tapasztalatuk , és ti látjátok objektíven a valóságot? Mitől lesznek ők nőgyűlölőek és ti mitől nem vagytok férfigyűlölőek, ha ugyanaz a hangnem, ugyanaz az érvkészlet?

            • Nőként van rá tippem, hogy miért tartod olyan fontosnak, hogy egy alapvetően feminista elveket valló blogra idegyere, mindenféle körülnézés, tájékozódás és gondolkodás nélkül, főlényeskedve előadjad a megingathatatlan antifeminista elméleteidet, nem mellesleg egy mondattal övön alul odaszúrva megkérdőjelezd a másik fél nőiességét és szexuális (meg egyéb emberi) tevékenységét, értékét. (Jaj, persze, bocsánat nem kérdőjelezted meg, csak finoman utaltál arra, hogy van egy tipped…)
              Monjdam? Ne mondjam? Lehet hogy tévedek?
              Bármit is mondok, az felhasználható ellenem, visszapasszolsz egy másik övön aluli érvet (és még csak észre sem veszed, hogy ezeket az övön aluli érveket mennyire a férfiak gyártották a nők,- vagy néha egymás megalázására).

              Tudom, hogy jól esik az a kis buksisimi, megnyugtat, biztonságot ad azaz érzés, hogy a nagyon erős, okos, menő fiúk bevettek a játékukba, pedig még normális matchboxod sincs, amivel versenyezhetnél, meg még kukid sem.
              Ha jó csaj vagy, szerencséd van, legalábbis egy bizonyos életkorig biztosított a helyed a játékban. Ha rossz csaj vagy, akkor buksisimi ide vagy oda, egy idő után sajnos nagy eséllyel ki fognak dobni. Persze minden egyes antifeminista kirohanás meghosszabíthatja a részvételedet az “elit clubban”. Mentsd el ezeket jól, hogy aztán meg tud mutatni majd a menő srácoknak, ha rezeg a léced!

        • “nem lehet azt kijelenteni, hogy pl. a társadalom megágyaz az idős embert kifosztó rablóknak.”
          De igen, abszolút megágyaz, az öregek magukra hagyásával, az alacsony nyugdíjjal, a rossz mentális-testi állapotokat lehetővé tevő előzményekkel, a rossz közbiztonsággal, és tömeges jelenség is.

        • az egy dolog, hogy valaki bekattan és nekiáll gyilkolászni. (bár én végigolvastam a naplóját, és szerintem ez az ember nem kattant be, egyszerűen csak annyira eltávolodott a valóságtól, hogy nem maradt semmi mása, mint a gyűlölet.)
          az viszont, hogy _milyen_ indítékkal teszi ezt, és hogy a közvélemény hogyan reagál rá (a youtube videója alatt pl százával olvashatók az olyan kommentek, amelyek hősként állítják be E-t, aki „jól megmutatta a szemét kurváknak”), az sokat elárul a társadalmi közegről: minden gyűlölet-ámokfutóra jut ezer másik, aki hasonló indítékból és gondolkodásmóddal cselekszik csak nincs annyira pszichotikus állapotban, hogy ennyire kirívó dlgokat csináljon, hanem „csak” mondjuk erőszaktevő lesz vagy „csak” nem tekinti embernek a nőket/másetnikumúakat/stb.

          • ‘ minden gyűlölet-ámokfutóra jut ezer másik, aki hasonló indítékból és gondolkodásmóddal cselekszik csak nincs annyira pszichotikus állapotban, hogy ennyire kirívó dlgokat csináljon, hanem „csak” mondjuk erőszaktevő lesz vagy „csak” nem tekinti embernek a nőket/másetnikumúakat/stb ‘

            Igen, és adott esetben ők lesznek azok, akik pszichózis, kurázsi, szikra híján tömegbe szerveződve odaállnak elnyomó, erőszakos ügyek mellé. Bármikor mozgósítható erő. Ijesztő.

        • A patológiás esetkre érdemes odafigyelni. Az hogy milyen esetek és hogyan fordulnak elő igen sokat elárulnak egy társadalom állpotáról, tendenciáiról. Az, amikor azt mondod, “szexuális bűncselevmények mindig voltak” nem túl értelmes magyarázat, csak a te gondolati restségedet jelzi. Persze értem én, hogy megérteni és szembenézni adott jelenségekkkel iszonyú fárasztó és egyszerűbb ilyen lózungokat puffogtatni… Ám, ide ez kevés lesz.

    • Bonyolult dolog egy ember.
      Ha a lelke, szelleme beteg, annak rengeteg oka lehet.
      Talán mindig is az volt, talán nem; és ha később romlott el benne valami, akkor talán tehetett róla valaki, talán nem.
      Szeretünk mi ilyesmiben hinni, hogy csak az ilyen-olyan szülők gyerekével fordul elő nagy baj. Pedig nem. A világ, ugye, nem igazságos.
      (Kifejezetten áldozathibáztató dolog olykor a szülőt okolni.)

      Ez a mozgalom (vagy mi…), amelyikbe ez a szerencsétlen belekapaszkodott, ettől még ugyanolyan taszító, és nyilván így egyértelműbbé tehető, hogy mennyire az.
      De alapesetben nem azért, mert ölnek miatta (egy ennyire beteg srác rásziffanhat akármire, aztán nagy eséllyel csalódik, és akkor puff…), hanem azért, mert aki bedől neki, az hosszú, boldogtalan életet élhet.

      • Tulajdonképpen 7 milliárd egyedből mindig fog akadni egy pár, aki bekattan. Olyan ez mint a zivatar, sok villám van benne, de csak néhány vág bele az emberbe. Fogjuk fel a szerencsétlen őrülteket természeti csapásként. Mást nem tehetünk. Hiszen Amerika se tud mit kezdeni az ámokfutókkal. Lehet napestig okoskodni, ötletelni, de sehová sem vezet.

        • Mindenütt és mindig vannak, lesznek őrültek. Ez igaz. De vannak módszerek, amikkel a határon levőket vissza lehet tartani, vagy legalábbis az agressziójuk mértékét csökkenteni, és vannak más módszerek, amikkel fokozni lehet az őrületüket és agressziójukat. A nők tárgyiasítása, a szex alanyi jogon járóként való bemutatása, kezelése az utóbbi módszer.

          • Meglep, milyen élénken tiltakoznak itt többen az ellen, hogy ez társadalmi jelenség volna. Nem látják, hogy körülöttük is pornónéző, nőket bámuló férfiak gondolják azt tipikusan és tömegesen, hogy nekik jár a szex? Legfeljebb eltitkolják, ha jó okuk van rá.

            • Mert sérül a biztonságérzet. Amíg azt hiszik, hogy elszigetelt jelenségről van szó, addig olyan, mint a villámcsapás: persze, épp még engem is érhet, de azért alig van esélye. Ha kiderül, hogy társadalmi jelenség, olyan, mint egy szellem a palackban, kihúzod a dugót, elönt mindent (ld. India), akkor már nehezebb szembenézni vele.
              Jár a szex: hát nem. Kell(ene), de járni nem jár. Kelleni meg a nőknek is kellene. Jó szex, nem a pasi kielégítése.
              Jó ok: az értelmesebbje tudja, hogy ezzel a mentalitással pont nem kapna. Lehet, hogy fortyog magában, de jó képet vág. Meg bőrcipőt húz. Mert azért a kierőszakolt szex talán mégsem jó neki, annyit tud a dologról, hogy neki is jobb, ha a nő legalább valamennyire jól érzi benne magát. Vagy legalább el akarja játszani.

              • Azt bírom, amikor azokat gúnyolják, akikről tudvalevő, hogy nincs szexuális életük, vagy önkielégítenek, és azok a nők, akik örömtelen, nyomás alatt folytatott vagy a szex valódi lényegét soha nem érintő, kielégítős szexuális aktusokban vesznek részt, mennek a normális kategóriába, hiszen normális nő párkapcsolatban él és szexel, nemde? Hogy jobb lenne neki nem szexelni, vagy mással, vagy máshogy, az meg kit érdekel?

            • Ugyanezért válnak áldozathibáztatóvá nők. Mert akkor elhihetik maguknak, hogy ők, a decens ruhájukkal, sötétben nem hazamenésükkel védve vannak.

          • Mondjuk ez is igaz.
            Először valahogy úgy gondoltam, hogy ez az ember jó eséllyel ugyanígy bekattant volna, legfeljebb mittudomén, feketéket ölt volna, ha véletlenül egy olyan társaságra talál rá a maga frusztrációival, ahol őket teszik felelőssé a világ bajaiért.
            De jobban átgondolva ez pont rámutat az egész dolog lényegére.
            Mert az olyan társaságokat, ahol a rasszok közti magától értetődő jogi egyenlőtlenséget vallják, reflexből nem csak undorítónak, hanem rohadt veszélyesnek is ítéli egy kultúrember.
            Valahogy azzal a területtel kapcsolatban már tudatosítottuk magunkban, hogy az ilyen egymást hergelő, bűnbakot kereső és találó körök nem csak önmaguk épségének ártanak.
            Már csak azt kell tudatosítani, hogy ez ugyanolyan…
            Például én most tudatosítottam. 🙂

        • Ha a nagy számok törvényét nézzük, valószínű, de szerintem ezzel egy ekkora problémát nem lehet elintézni, mivel nem olyan világban élünk, ahol minden feltétel – nagyjából – adott a kiegyensúlyozott életre, hanem éppen ellenkezőleg. Innentől kezdve azt mondani, hogy ‘á, hagyjuk, úgyis lesznek mindig ámokfutók’, ez szerintem nem helyes, sőt, súlyosbítja a nyilvánvaló problémákat. Az sem érv, hogy Amerika nem tud velük mit kezdeni.

          • A véletlen sok irányba hathat, bármerre, ezért véletlen. Egy irányba a szelekció és a szocializáció hat, amennyiben a természeti illetve társadalmi környezet változatlan. A patriarchátus, a nők felé (egy irányba) tartó elvárás ilyen, állandó társadalmi környezet.

  9. A legundorítóbb az az amplitudó, ahogy ezek a férfiak váltogatják az önsajnáltatást és az agressziót. Vö. Minden Áron, aki összerezzen egy világos állítástól, határszabástól, kommentbenemenegdéstől, sírdogál, üldöztetésről beszél, fájdalmával telesírja a netet, engem állít be agresszornak, majdnem két éve játssza ezt, és amúgy olyan hangot és eszközöket enged meg magának, ha engem lehet szidni, hogy nem hiszed el. Mindezt biztonságos rejtőzködésből.

  10. Én ezt rettentő szomorúnak találom, azt hiszem, sokkal inkább szomorúnak, mint dühítőnek. Mindamellett, hogy ha egy ilyen típusú fickó közeledne hozzám, akkor az valószínűleg dühítene is. Szerintem ez tipikus példája a “patriarchy hurts men, too” esetének, ezek a férfiak, fiúk nem így születnek, így válnak egy torz társadalom áldozatává. Hogy idővel támogatottságot találnak, hogy mindezzel az életképpel a nők még nagyobb áldozatok legyenek, azt nem tagadom, de összességben mégiscsak szomorú, hogy egyébként okos, vagy potenciálisan normális férfiak ennyire eltorzulnak és vakon élnek. Nem beszélve arról (ez személyes hitem, nem szentencia), hogy hosszútávon biza sok köztük a depressziós és beteg ember, rövidebb élettartammal stb. Az külön pikantéria, hogy van ilyen ember az életemben, bár annyi különbséggel, hogy, igaz, hogy azt gondolják, hogy jár nekik a szex, sőt, olyan erősen hajtja őket, hogy nagyjából mindent alárendelnek ennek, nem erőszakolják magukat, de minden nőnél bepróbálkoznak, ha a válasz nem, lépnek is tovább a következőre és mindeközben hajtja őket a kielégületlenség (nem igazán fizikai, mert az azért többnyire összejön), a társas kapcsolat hiánya (teljesíthetetlen feltételeket szabnak és nem látják be), a tárgyi dolgok felhalmozása, mert anélkül értéktelenek és eképp süt belőlük a bizonytalanság és a valóságos önbizalom. Bár, legyek velük igazságos: megdöbbentő mennyiségben jutnak hozzá olyan nőkhöz, akik egyrészt nem is látnak túl ezen az álcán, másrészt vonzerőnek tartják a felhalmozott dolgokat és látszatokat.

    ps. még véletlenül sem az erőszaktevőkről beszélek és annak támogatóiról, azt gondolom a skálán van addig még néhány fokozat és engem inkább azok érdekelnek. Az erőszaktevőkkel nyomdafestéket nem tűrő, de különösen kreatív fantáziára utaló dolgokat művelnék.

  11. http://velvet.hu/sztori/2014/05/30/osszeroppant_a_szuz_gyilkos_csaladja/
    “Elliot Rodger hat embert ölt meg, és családja is inkább őket gyászolja, mint az elkövetőt. A csajozási sikertelenségét kitomboló 22 éves fiút apja boldognak látta a gyilkosság előtt. Eközben a Guardian levelezett azokkal, akik csatlakoztak Rodger nőgyűlölő csoportjához a Redditen, ahol kőkeményen ment a nők alázása és egy másik gyilkos istenítése. Ebben a zárt szubkultúrában várhatóan Rodger hamarosan félisten lesz.

    A Redditen amúgy a ForeverAlone (azaz MindörökkéEgyedül) nevű csoport tagja volt, ahol az úgynevezett incelek gyűltek össze. Az incel kifejezést magára is használta a gyilkos, ez az involuntary celibates, azaz önkéntelen cölibátus rövidítése. Ezen belül volt egy aloldal, ami a majdnem legelkeseredettebbeket gyűjtötte össze, akiknek elegük volt abból, hogy a legdögösebb csajok felszedésére esélyük sincs. Ennek is egy keményvonalas aloldala a PUAhate.com, azaz a csajfelszedő-művészek gyűlöletére építő oldal. Ezt nem más alapította, mint Rodger.
    Azt írta itt, azokat a férfiakat várja ide, akik úgy ki vannak éhezve a szexre, mint ő, és egyetértenek vele abban, milyen degeneráltak lettek a nők. A csoport egyik tagja elmondta a lapnak, hogy semmi szűrés nem volt a kommentek között. “Volt ott rasszizmus és határozottan sok nőgyűlölet. Az Elliot Rodger-féle kommentek nem voltak túl szokatlanok” – mondta egy Tom nevű tag.”

  12. “Ezért dolgoztak régen is a férfiak a nők helyett is. Ennek hiányában csak annyi búzát ültettek volna, ami saját maguknak elég, és akkor ti éheztetek volna.”

    Bocs, de nem úgy szól a mese hogy a férfiak halásztak-vadásztak, a nők pedig gyümölcsöket és bogyókat gyűjtögettek?

    És mivel vegetáriánusok is léteznek… éhenhalásról szó sincs.

    “…[a világot] MI HOZTUK LÉTRE, ha eddig még nem tűnt volna fel. Ez, amit magad körül látsz, a fűtött ház, az angolvécé, a folyó víz, a lapostévé, az ágy, az okostelefon, az autó ésmég sorolhatnám, mind mind a férfiak találmánya. A mi elődeink munkája, kreativitása, szorgalma hozta létre ezt a környezetet. Amíg ti nők szinte SEMMIT nem hoztatok létre az évezredek alatt, akkor is csak eltartattátok magatokat, illetve egyszerű házkörüli pepecseléssel tengettétek hétköznapjaitokat. Most meg bele akartok ülni a készbe, jó menyasszony módjára, és követelitek a részeteket. Úgyhogy szerintem lehetnél kicsit hálásabb a férfiaknak, amiért ezt a kényelmes, élhető környezetet biztosították számodra és a gyerekeid számára. Nélkülünk még most is a fa alatt gubbasztanál a gyerekeiddel együtt, éhesen és kiszolgáltatva a vadállatoknak. Ezt azért ne feledd.”

    Anyja ennek a szerencsétlennek nem volt?

    Az Erzsébet-utalványos hozzászóláson visítva röhögtem már először amikor megláttam, de sosem felhőtlen a szórakozás mert valami egészen elmebeteg és perverz világkép húzódik meg emögött.

      • Isten adja, hogy ne legyenek novel soha eletukben semmilyen vonatkozasban. Notol ilyen mely ferfigyuloletet, megvetest nem lehet tapasztalni. Suljenek csak a sajat zsirjukban az ilyen pasasok, nagyon is megerdemlik es nyilvan nem veletlen, hogy egy kudarc a maganeletuk. En nem sajnalom oket.

        • Igen, csak tudod nem csak nőkkel, és nem csak párkapcsolatba lehet lépni ahol kizárólagosan le lehetne ezt vezetni. Ezért a feszültség leadása máshová terelődik, legyen az a munkahely vagy családi összejövetel, hosszabb távon meg tömeges méretekben beszivárog a közéletbe aminek a levét mindenki szívja.

    • Én csak azt nem értem, hogy f@szomban élnek ezek az emberek, akik ezeket az Éva által idézett hozzászólásokat írják. Mint pl. az a Somebody, komolyan, elszáll az agyam, hogy ezeket a gondolatokat honnan szedte. Vajon saját kútfőből vagy valami férfihang-jellegű oldalról? Akárhogy is felettébb aggasztó. Hol a bánatban látnak ezek egy csomó nőt, akiket mások tartanak el? Mikor ma, Magyarországon egy átlag fizetés arra elég, hogy egy ember épp hogy éhen ne haljon? Szerintük a nőknek nem kell ugyanúgy fizetni a boltban? Hol élnek ezek, szatyorban?

      És még hozzá is teszi, neki minden kimozdulás, moziba menés, bármilyen program csak kínlódás, kényszer, amire a szexért hajlandó, de amúgy csak punnyadni szeretne és nézni a levegőt, valamint neki megerőltető dolog kedvesnek lenni a másikhoz és ezt is csak szex reményében teszi. Hihetetlenül sokoldalú, érdekes személyiség lehet, széles érdeklődési körrel, barátságos vidám, kedves természettel… Az ilyen miért csodálkozik, hogy nem kell a nőknek?

      • Nem, a nő csak szépen néz az eladóra, vagy lefekszik vele, és nem kell fizetnie. Ja, várj, az eladó is nő, nem stimmel…

        Tényleg, ezen csak sírni lehet, de nagyon ijesztő is. Mert mi van, ha egyik-másik kollégám is hasonlóan gondolkodik, mondjuk a csendes, kicsit duci fiú, a tipikus informatikus. Pedig olyan kedves abban a pár mondatban, amit naponta váltunk.

      • A saját környezetünkből kiindulni nagyon megtévesztő lehet… Igen, vannak környékek, ahol tömegével tartják el férfiak a nőket, ahol a feleség a gyerekeket viszi pólózni vagy akrobatikus táncra, míg a férfi hajtja a pénzt. Igen, ezek nem az átlagemberek.

    • Számomra a férfiak-nők ilyen szintű elválasztása és kollektivizálása érthetetlen. Miért nem azt mondja, hogy mi, emberek? Mi, fehérek? Mi, angolok, skótok, akármik? Mi, kék szeműek? Mi, katonák? Mi, katolikusok? Mi, királyok? Mi, űrhajósok? Mi, sírásók, kezünkben koponyával? Ehh… Én semmit nem tudok kezdeni azzal, ahogy a “mi, férfiak”-at, (vagy a fenti mi, többi-t) történelmi távlatokban emlegetik. Mit jelent hálásnak lennem “a férfiaknak”? Kik azok a férfiak? Mennyivel van több közük pl Thomas Alva Edisonhoz (akinek – gondolom – hálásnak kell lennem meleg és fűtött lakásomért), mint nekem? Tényleg nem értem.

  13. ‘[a világot] MI HOZTUK LÉTRE, ha eddig még nem tűnt volna fel. Ez, amit magad körül látsz, a fűtött ház, az angolvécé, a folyó víz, a lapostévé, az ágy, az okostelefon, az autó ésmég sorolhatnám, mind mind a férfiak találmánya. ‘

    Aha, néhány férfié, de nem az összesé. Egyszer. Másodszor, őket is meg kellett szülni, fel kellett nevelni, és nagyon elgondolkodtató, hogy fenti idézet gazdája ‘házkörüli pepecs’-nek titulálja önmagát. Mondjuk, olvasva a sorait, én is őt.
    Harmadrészt, épp ezek miatt a remek dolgok miatt, amit ti, férfiak összehoztatok, nincs már kivágható fa, érintetlen terület, elorozhatatlan hatalom. Igen, köszönjük szépen, hogy annyira tele volt (CSAK)veletek a világ, hogy minden negatív vonatkozását is bele kellett töltsétek a férfi létnek.
    Nem baj, megyünk a Holdra!!!
    Beteges, hogy mennyire nem tudtok mit kezdeni a megszerzettel, mohón kapnátok minden után, ami még nincs benn a tarsolyban/fenn a falon/kinn a garázsban/a farkatokon. Közben meg ürességtől kong a belső. Ha nem úgy volna, észrevennétek, hogy megtölthetnétek akár azzal is, ami már megadatott.

    • Csak egyvalamit idéznék – minden sikeres férfi mögött egy erős nő áll.

      Annyi sorsfordító nőt tudnék idézni – jó, persze nem hoztak paradigmaváltást a világra, mint Darwin, de volt egy Jeanne D’Arc, Szapphó, Virginia Woolf, Mária Terézia… és még rengeteg nő van, aki jelentőségteljeset alkotott, az utókor számára is fontosat.

      Hát ki gondolhatja ennyire kétpólusúnak a világot?

      Egy beteg – és főleg – sikertelen elme. Aki a nőgyűlölete mellett a Háttérhatalmat is hibáztatni fogja. Pedig nincs világméretű összeesküvés, csak sikertelen emberek. Ha ismernének önkritikát, akkor nem lennének azok.

      • Es meg mennyi mindere hatassal lehettek volna a nok, ha a ferfihatalom nem kenyszerit mindenfele korlatok koze es beklyoba evszazadokon keresztul. Ugy nagy szank lehet, ha mi egy altalunk krealt igazsagtalan rendszernek a nyertesi vagyunk es gyakorlatilag elojogaink reven barmilyen ut nyitva allhat elottunk. A barmilyen ut alatt nem csak a csodas felfedezeseket es az angol wc-t erthetjuk hanem, a mocskos haborukat, eretnek es boszorkanyuldeozeseket, fajelmeletet es nepirtasokat es kurva sokat lehetne meg sorolni, ami nem a noi fejekbol pattant ki. Szoval ne pattogjon aztan senki (foleg ne olyan, aki nyilvanvaloan nem egy felefedezo, hanem egy kudarcara itelt gyulolkodo) , hogy mindent a ferfiaknak koszonhetunk.
        A tobbi gondolatomat nem irom le, mert az mar durva lenne.

    • Az alapvető kiindulási pont, hogy nők nélkül nem is létezhetnének a férfiak. De hát ez szerintük mellékes. 🙂
      A nők nem hoztak létre SEMMIT, á csak azt a több milliárd embert a Földön.
      Az okostelefon Hedy Lamarr találmányára vezethető vissza. Fentebb linkeltem.

    • “A világ 10 legfontosabb női találmánya

      Kicsit ironikus, hogy a férfiak életét megkönnyítő találmányok, munkaeszközök nagy része nők fejéből pattant ki. Ezt nem azért mondom, mert nem hiszek a női egyenjogúságban, hanem azért, mert mindezeket a világtörténelem olyan időszakában tették meg legtöbben, amikor a nők az anyai és háztartási szerepen kívül kevés esélyt kaptak az érvényesülésre.”

      http://www.ferfibarlang.hu/a-vilag-10-legfontosabb-noi-talalmanya.html

      • Aki leír ilyet, hogy a nők nem találtak fel semmit, a saját tudatlanságáról, butaságáról tesz tanúbizonyságot.
        Kedvencem még a másik aranyköpés, hogy nincsenek Nobel-díjas nők, csak Madame Curie.

      • “És még hány és hány találmány, tudományos előrelépés kötődik a gyengébbik nem képviselőihez, amiket nem jegyzett fel a történelem! S hány korszakalkotó találmányon agyalhatnak ebben a pillanatban is nő társaink, melyek dagadó büszkeséggel tölthetnek el mindannyiunkat.”

  14. Én ismerek hasonló helyzetben levő csajokat is, akiknek húszon túl, sőt, esetleg negyvenhez közel sem jött össze egy normális párkapcsolat, de olyan is van a családban, akinek harmincasként még szexuális kapcsolata sem volt. Nagyon jól jellemzi a két nem neveltetésének különbségeit, hogy míg a fent említett férfiak a nőket okolják azért, mert nekik nem jutott barátnő, a lányok önmagukat hibáztatják a magányosságukért. Merthogy biztosan ők nem elég szépek, szexisek, érdekesek, nem elég ilyenek vagy olyanok, és azért nem kellenek a férfiaknak.

    • Én is több ilyen lányt ismerek. És egy fiút is, aki jó értelemben incel: a szüzességét a húszas évei második felében vesztette el, azzal a lánnyal, akivel előtte kölcsönösen megismerték és -szerették egymást. Mondjuk ő sosem gondolta, hogy bármire jogosult lenne, csak azért, mert férfi, meg ő hozta létre a világot.

      • Nekem is van egy ilyen fiú barátom, aki sokáig küzdött ezzel, de végül nagyon kemény munkával és kíméletlenül őszinte, önreflektív hozzáállással kikeveredett belőle. Az ő viselkedésében is fel lehetett fedezni pár, a posztban is említett jellegzetességet, de soha nem jutott el arra a szintre, mint a fent idézett kommentelő.

      • Az említett srácban nem voltak olyan gátlások, amik akadályozták volna akár csak szex-kapcsolatok létrehozásában, egyszerűen megvárta az igazit, és teljesen rendben volt ezzel.

  15. Áron. A nagy különbség kettőnk között, hogy én nem zaklattalak, nem nyálzottam, nem koslattam utánad, és mindenkor a saját blogomon védekeztem, valamint soha nem hazudtam. Te vagy kíváncsi rám, te jössz ide, te nyomozol és mentegetsz. Miért? Te egy nick vagy, nem véletlenül, én viszont egy méltóságteli, igazi ember. Ha neked ez az írás támadás, miután végigokádtad a petíciót undorító hazugságokkal, és most kínodban itt szaglászol, az elég kínos. Nem függök tőled, semmi dolgom veled, állj le, ne kövess el bűncselekményt, minden mást szabad. Ne vesztegesd ezzel az életedet, azt fogom írni,amit gondolok, és ami igaz. Ezt te nem látod, mert torz vagy, nincs önreflexiód. Nem érdekel sem a kíméleted, nem vagyok rászorulva, sem a kíméletlenséged, nem jelent nekem semmit, nem számítasz. Nem érdekel, miket írogatsz, elmebeteg, aljas nyomoronc vagy. Engem az minősít, amit én írok. Ne próbálkozzál itt többet. Az, hogy itt olvasol, bizonyítja, hogy te vagy képtelen leszakadni. Most már rendőrség jön, ne hidd, hogy kinyomozhatatlan vagy. A hozzászólásodat fenyegetésnek veszem és ekként kezelem.

  16. Tesztoszteron – a fő különbség. Láttam már sok mindent. Nagyon durva dolgokat nőktől-férfiaktól.
    Az biztos, hogy rengeteg beteg elme van mindkét oldalon. A különbséget abban érzem, hogy a beteg férfi általában “tesztoszteronos” agresszióval a beteg nő a fizikumból adódó hátrány miatt általában “kifinomult alattomos agresszióval” él. Nem jobb – kedvesebb. Más. Szerintem.

    • Tipikus nőhibáztató érvelés. Én nem hiszek a tesztoszteronban, ugyanaz a tesztoszterontól átitatott férfi a rendőrt vagy a főnökét mégsem pofozza le. Hatalomról van itt szó: amit megtehet, azt megteszi, és hozzáigazítja a lelkiismeretét. Nagy önreflexió és belátás, meg jó viselkedésminták kellenek ahhoz hogy ne tegye meg azt, amit megtehetne.

      • Egyébként nők is élnek vissza hatalommal, ha megfelelően szocializálódnak, csak ugye kevesebbet “kapnak” a társadalomban. Ahogy vannak férfiak, akik nem élnek vissza a hatalmukkal, úgy vannak nők, akik meg igen. Beosztottakkal (főleg más nőkkel, főleg tisztán nőtársaságban, börtönök, apácák, stb.), gyerekekkel (főleg árvákkal). Szocializáció és frusztráció kérdése, nem tesztoszteroné. Az a tény, hogy a férfiak nagyságrendekkel többször teszik, a nagyobb hatalomból fakad, a több lehetőségből.

        • Én úgy tanulnék ebből Laci…
          Olyan nagyon nem szeretném, ha hatalomvágytól vagy hatalomittassan tomboló nők járnák a fériak útjait. A nekünk tulajdonított, sosemvolt bölcsesség (beletörődés, kilátástalanság KD mázban) elég volna erre? Hiszem, hogy a közösségek, mint ez is, épp ebben segítenek. Nem a hatalomszerzésben, nem az erő átcsoportosításában, hanem azoknak a jobb használatában.

          • “Olyan nagyon nem szeretném, ha hatalomvágytól vagy hatalomittassan tomboló nők járnák a fériak útjait.”
            Én azért erre nem vágyom. Nagyon durva, maradandó lelki bántalmazásokat kaptam én nőktől is. És bizonyos szempontból nehezebb, mert a nők gyakran nem “szemből támadak”, és úgy nehezebb védekezni.

          • Tudod, kicsit olyan ez, mint az ókori rabszolgaság. Ugye a nagy Spartacus, a rabszolgák felszabadítója. Frászt. Hát konkrétan neki is volt rabszolgája! Nem a rabszolgaságot akarták eltörölni, csak személy szerint felszabadulni. A nők között is elképesztően sok van, akik csak át akarnak kerülni a jobb oldalra.

        • Teljesen egyet értek. Nekem volt két eléggé agresszív, gonosz, hatalommal visszaélő főnöknőm. És ugyancsak két nagyon korrekt, kedves férfi főnököm.

      • A hatalommal valóban igazad van. Meg az önreflexióval is. Ahogy blaci200 is írja – a hatalommal mindkét fél visszaél, ha helyzetbe kerül. Férfiak gyakrabban kerülnek ilyen helyzetbe – tény. Abban tartom a véleményem, hogy a tesztoszteron jelentősen hozzájárul az impulzív agresszív reakciókhoz – tettekhez. Ha visszagondolok az általános iskolai tapasztalataimra – rengeteg agresszív állat fiú volt az iskolában, igazán agresszív lányra nem emlékszem. Azért ebben van biológia. A másik tény: anélkül, hogy “nőhibáztatnék”, sok példát láttam arra, amikor jógyerekeket agresszív állatokra váltottak “nőismerőseim”, teljesen szabad akaratukból. Nagyon sok számomra irracionális dolgot láttam.
        Ide kifinomult, olvasott, érzékeny lelkű (bár sokszor keményen kommentelő) nők járnak. Ezen a körön kívül van egy szerintem nagyobb kör – akiket nevezzünk “ösztönös tigris asszony anyáknak”, akik ha szabadságot és választási lehetőséget kapnak, egy elnyomót – de minimum egy “vagányt” választanak. Nagyon nem a logika mentén zajlik ez az egész sex, párválasztás dolog. Idősebb korban, “okosabbaknál” talán igen…

        • “Azért ebben van biológia.”
          Hím majmok tesztoszteronszintjét mesterségesen megnövelték. Az állatok agresszívebbek lettek, de a rangsorban alacsonyabb szinten álló egyedek felfelé nem lettek egy cseppet sem erőszakosabbak, csak lefelé. Az embernél erre meg már rárakódott évezredek kultúrája, szocializációja.

          • Ezzel nem vitatkozom. Ebben a férfi és a nő is hasonló. A gyengébbet elnyomja mindkettő. Az évezredes szocializáció is a természetes fizikális adottságok alapján alakult ki. Nem igazságról beszélünk. Igazság nem volt – nem lesz. Csak egy általunk kreált fogalom. Az erősebbek megeszik/elnyomják a gyengébbet.
            Még 100 éve sem volt kérdés, hogy a férfi adja meg az alaphangot a családban. A mai férfiak nem kaptak kézikönyvet, hogy akkor innentől kezdve így kellene. Pedig látom hogy vannak sokan akik szeretnének megfelelni, és nem farokközpontúak. De a legnagyobb igyekezet mellett is szinte állandó konfliktusban élnek.
            Ha naponta szólok a baszogatás miatt, hogy ezt NE = kibírhatatlan vagyok. Ha nem szólok, akkor a baszogatás fokozódik. Mintha ez lenne a másik fél lételeme. És ami végképp 22-es csapdát alakít ebből a helyzetből: a másik fél a baszogatást viccnek, játéknak, sőt kommunikációnak értelmezi. Pedig nem vicces. Morcos, baszogatós, kötekedő, megnyomorító – nem kellemes és vicces.
            Szenvedek ettől a rendszertől. Szenvedek az alvajáróktól.
            Nem érti a “környezetem”, hogy a szarban túrás, a baszogatás, a múltbeli “szörnyűségek” állandó felmelegítése megöl mindent. Mintha az öröm büntetendő lenne. Mintha nem szabadna jól érezni magunkat… SZABAD 🙂

            • Ez egy emberi komment. Nem jó sárkánnyal élni, és nem vigasz, hogy de hát egyenes eszközökkel ő nem tudná érvényesíteni az igényeit.

              Melyek a baszogatástémák? Írj néhány tipikus mondatot. Én a jókedvű, engedékeny, tiszteletteli, a másikon nem csüngő, nem birtokló együttélésre szavazok, de ahhoz nagyon tisztán kell látni az elejétől, kinek mi a feladata, ki mivel száll be a közös életbe, hogy az együtt töltött idő kincs, tessék beszélni az igényekről, érzésekről, nem magában fortyogni és megfelelni, nem némasággal és szemforgatással háborúzni, és az egész legyen igazságos és kölcsönös. Ha ez az alap, és nem cél, akkor jókedv lesz, szabadság, örök szerelem, főnixmadár-nő, aki tíz év után is a hazatérő nyakába ugrik.

              Amúgy van, amit nem lehet megbocsátani, a megbocsátás nem lehet elvárás. De elég torz folyton felemlegetni az ügyet, bántani vele. Válás, vagy néha beszélgetés, de ebben a felemlegetős légkörben élni szar lehet,és hatalmi játszma is.

            • Köszi.
              Látod most az az érzésem nem voltam igazságos, mert messze nem sárkány a feleségem. Inkább kevésbé tudatos, és anyuka jólánya, aki teljesített, de nem tud élni. Ahogy én sem tudtam 35 éves koromig…
              Nagyon jó ember, és szeretem. Nálunk semmi olyan nem történt amit nem lehet megbocsájtani. Sem fizikálisan, se másképp… Inkább ezek a sérült gyermeki ego megjegyzések: “TE soha nem… TE mindig (ilyen-olyan vagy)… Még MINDIG NEM CSINÁLTAD MEG…??? Vagy ha fáradt, morcos a munka miatt, akkor csend van és robbanásveszély…” Tudom, hogy maga is érzi, hogy ez rossz és szenved tőle.

              Bármennyire hihetetlen, kakukktojás férfinak érzem itt (meg máshol is) magam. Nálunk a feleségem a csend, én pedig aki kommunikálok, kimondom, nem hagyom, robbantok. Az elfojtás, csend családi vonás. Ettől még nagyon jó emberek (tudom ez nem függ össze). Sokszor tudatosan “dobtam kézigránátot a nappalijukba” azzal, hogy kimondtam tabukat, nyíltan nevettem ki elfogadott hazugságokat. Eleinte pár másodperc csend, sokkos arcok, erőltetett folytatás. Mára annyit elértem, hogy tudják – komolyan gondolom, hogy másképp fogunk élni, és valamivel lazábbak 🙂
              A vidék, és azon belül is a vidéki nők eszméletlen nyomás alatt voltak évszázadokon keresztül. A csend, ott talán még nyomasztóbb…
              Budapesten, értelmiségi közegben valamivel könnyebb.
              Tudom a múlt generációk traumáinak iszom a levét, ebből jön a kompenzálás. Az hogy meg kell mutatni. Az, hogy tudatalatti “asszonyként” (ez nálam kb. szörnyet jelent) viselkedne a párom is. Ha hagynám. Vicces, mert mintha nálunk minden fordítva lenne, én törném magam, hogy a párom szabadítsa fel magát. Hogy a tudata arról szóljon, hogy szabad ember. Hogy nem fontos apró baszogatásokkal keseríteni a mindennapokat. Hogy fogadja el magát. Szerencsére nincs tragédia, csak rohadtul fontos számomra a harmónia. Amire mások azt mondják, de hiszen ez semmi. Meg a házasság ilyen – az nekem élhetetlen. Szerintem nem ilyen. A miénk nem lesz ilyen. Na valahogy így… 🙂

            • Egy sziget ez a blog. És büszke lehetsz arra, amit eddig véghez vittél.
              Így a színpadra állni, a gyerekek mellett, és ilyen őszintén fogalmazni…
              Feldmár mondta, hogy csak az lesz jó gyógyító – sámán, aki maga is szenvedett.
              Te egy jó sámán vagy.

    • Aha. Szóval a férfi adottság miatt, míg a nő hiányosságból fakadóan olyan ‘beteg’ amilyen. Látod a mércéd alapjának kettős voltát?

      • Nem mindig sikerül találóan – pontosan fogalmaznom. Igyekszem. Látom:)
        Azt szerettem volna megfogalmazni, hogy a nők is tudnak nagyon alattomosak és kíméletlenek lenni – olyan emberrel is, aki nem ártott nekik. És nincsenek kevesen. A hatalomról szól ez a dolog – igaza van Évának és blaci200-nak.
        Én úgy látom, hogy sok lány érez hatalmat fiatalon – virágzása okán – és vissza is él vele. Úgy ahogy a férfiak az erejükkel, pénzükkel, egyéb hatalmi eszközökkel.

        • Írhatnál róla, hogy veszi a párod ezeket a tisztázási kezdeményezéseket.Adél írta itt egyszer, hogy a férje “na, kezded mán” reagál a problémafelvetésre. Kíváncsi vagyok, hogy lehet úgy, hogy a másik oda is figyeljen és ne csak a csesztetést érezze.

          • Szerintem az, hogy két ember hasonló intelligenciával rendelkezzen alapvető fontosságú egy kapcsolatban. Ha az egyik fél gondolkodó típus a másik meg csak enni szeret, abból csak a kínlódás van. És még csak haragudni sem tudsz a másikra, mert látod hogy egyszerű. Szerintem Adél ebben a szerencsétlen helyzetben van. Az ácsok ritkán elemzik Hessét az ebédszünetben, nem értik az “unschooling” fogalmát, nekik az a fontos hogy a tetővel elégedett legyen a szomszéd.
            Szerencsére a párom okos, csak kevesebb a tapasztalata. Kivártam, nem kötöttem értelmetlen kompromisszumokat. Szerencsés vagyok.
            Persze ez így sem megy simán. Sokszor magam is befeszülök, utána tudok elnézést kérni. Kiröhögöm a hülyeségem. A párom ha elsőre sértődötten is reagál, vagy nehezen viseli, azt látom, hogy ha elmondom a miértek, megérzi, hogy jót akarok.
            Erősen és képszerüen fogalmazom meg azt, hogy csak kétfajta jövőt tudunk kreálni: egy neheztelő, fojtogató, mindig mást hibáztatót, ahonnan a leendő gyerekeink majd menekülnek és mi csendben ülünk a szobában. VAGY – és ez csak rajtunk múlik – egy kellemes, elfogadó, nem ítélkező, nem másokkal foglalkozó, minden témát-állítást megkérdőjelezhető, gyerekeket személyiségükben tisztelő, nem nevelő légkört. Ahol érezzük, hogy senkit és semmit nem lehet megfogni, magunkhoz láncolni. De lehet szeretni. Hihetetlen, hogy pár éve még nem láttam ez mennyire fontos. Már tudom, hogy sok férfi azért vár el tiszteletet, mert nem képes szeretni. Csakhogy ez erőszak. És az első tabu, az első “erőszak” feleségem, gyerekeim irányába örökké megváltoztatja a kapcsolatot. Mindenkinek magával kell kezdenie, aki nem szabad, nem fog kellemes környezetet teremteni. Szerintem.

    • Vajon miért van az, hogy ’agresszív’ nőként – néha bennem is túlcsordul a tesztoszteron! – nem rögtön pofozkodással indítok? Pedig szívem szerint megtenném. És meg is tehetném. A következményektől sem félek.
      Ja, mert megtanultam kulturáltan viselkedni…

  17. “valaki feküdjön le velem”
    Ez a mondat nekem fáj.
    Lelkemben adózom azoknak az embereknek akik nem tapasztalták meg az egyesülés megtartó, feloldó érzését.
    Eltorzulásukon nem csodálkozom. Hiszen bennem is nagyon sok a frusztráció olyan területeken ahol tehetetlen vagyok, nem értem mi történik velem. Senki nem segít kijutni ebből az állapotból, ezért megjelenik bennem az irigység,gyűlölet, düh.
    Ki törődik velem Senkit nem érdekel az én személyem. Jelzéseimet nem értik. Akár agresszíven is viselkedhetnék ebben az állapotban és néha ugy is viselkedem mikor már nem bírom kontrollálni magam. Pedig egy finom lelkű gyerek voltam…

    • “Lelkemben adózom azoknak az embereknek akik nem tapasztalták meg az egyesülés megtartó, feloldó érzését” – ezt azért elég sokan nem tapasztalják meg sajnos. Például azon nők sem, akik nem élveznek el együttlét közben, akiknek az egész egy bizonyítási kényszer, meg arról szól, hogy “valamit produkálnom kell, hogy ne maradjak egyedül”. Akiket nem a zaklató bókolások zavarnak, hanem az ejti őket kétségbe, hogy senki sem bókol. Ha pedig mégis, annak mindent, minden formában, minden testnyiláson. Akkor is, ha szar. Akkor is, ha már alig várod a végét. Mert a magánynál minden elviselhetőbb. Mert ha van valaki melletted, legalább ideiglenesen lekaparhatod a homlokodról az “értéktelen szar nő” matricát.
      Én ezek közé tartozom, de szerintem nem vagyunk kevesen.

      Remélem sosem fogok eljutni addig, hogy embereket öljek dühömben.

      • Egyet kell tudni mindenkinek.Nőnek,férfinek-hogy ő nem értéktelen. Még akkor is ha éppen senki nem bókol pillanatnyilag.
        Egyszer,akkoriban mikor még nem volt partnerem ( igaz nem is nagyon igyekeztem hogy legyen )azt mondta nekem egy srác .-Elég jól nézel ki.Hogy, hogy nincs partnered ? Ez kicsit mulatságos volt, bíztató is egyben. Furák az emberek 🙂

          • Ezek axiomak. Egez pszihologiai elmeletek epulnek ezekre az igazsagokra.Hogy mi valtja ki az ertektelenseg erzeset a szeretet hianya vagy funkcionalis zavar az mas kerdes.
            De jo tudni mit mantrazzunk 🙂

            • Milyen igazsagokra? Hogy mindenki ertekes? Ez mit jelent pontosan? A nem ertektelenbol kovetkezik-e, hogy valaki ertekes…JA, es mi van ha valaki tenyleg nem ertekes, sorozatgyilkos, gyermekbantalmazo, allatkinzo? ott is segit a mantarazas?
              Vagy mentalisan annyira beteg, hogy…Szoval ez a bajom az altalanos receptekkel es a “Kell tudnikkal mindenkinek”. Mi van, ha valaki szeretne, de nem tudja?

              • Lucerna,
                éppen az,hogy mindenki meg kell tudja, mielőtt sorozatgyilkos lenne.
                Nyilvánvaló dolgok ezek csak figyelni kell, de ahhoz le kell csendesedni, hogy figyelni tudjunk. A kognitiv funkciók nem működnek ha a pulzusunk tul magas.
                A természetbe is bele van írva a harmónia. A harmonikus emberek is hirdetik. Csak figyelnünk kell.
                Na. elég fenkölt vagyok ?
                😐

              • Nálam az van,hogy nem mondom.Nagy türelemmel tolerálok sokmindent ahhoz, hogy végül a férjemnek mondom az egészet
                😀
                szegény.Nálam ő a seggfej
                Hiába.Nyuszika vagyok, nem vagyok agresszív csak otthon.Beismerem.

        • “Hiába.Nyuszika vagyok, nem vagyok agresszív csak otthon.Beismerem.”

          Fura. Intelligens nő vagy és nem érzed, hogy ez mennyire megöl mindent?

            • Túlreagáltam, talán nem véletlenül 🙂
              Az teljesen jogos, sőt… szerintem is fontos elmondani, ha kell robbanni – robbantani.
              A neheztelés, a csend, az apró folyamatos csipkelődés, feszültségkeltés, ezek a dolgok ölik meg a kapcsolatot.

        • Jaj, kedves Eső, ha lenne a fejemben egy gomb, amit megnyomok, és már rögtön törlődik is minden öngyűlölő, vélt értéktelenségemmel kapcsolatos gondolat, én lehetnék a legboldogabb ember a világon.
          Berögzül ez. Hogy én rögzítettem, vagy mások, az ilyen szempontból mindegy is, a tényen nem változtat. Meg azon sem, hogy nagyon nehéz ezt az üzenetet átkódolni, a külvilág pozitív visszajelzései nélkül meg szinte lehetetlen.

    • És hogy melyikben van igazság? Csak ennek megválaszolásával értelmezhető, mert talán nem véletlen, hogy melyiket tartja az állam támogatandónak. Az egyik a zavaros szexbe bonyolódó férfiak seggének mentése, minden felelősségnek a nőre tolása, a másik a nők önrendelkezését, biztonságát szolgáló figyelemfelhívás, annak tudatosítása, hogy kifejezett hozzájárulásuk nélkül nem lehet őket — teherbeesési kockázattal is járó — szexbe belevinni. Ez törvényeinkkel is összhangban van.

      Vagy azt is tagadod, hogy létezik szexuális erőszak, mégpedig kiterjedten? Hogy sokan vágytól űzve, ködös szemmel csak baszni akarnak, és ennek érdekében kétes eszközöket is igénybe vesznek, valamint nem nagyon érdekli őket a másik öröme?

  18. Mindkettőben, vagy épp egyikben sem, ízlés dolga.Nekem nem tetszik különösebben egyik sem, de az nem mindegy, melyik volt előbb. Nem létezik kollektív bűnösség, egyik nemnél sem.

    “Vagy azt is tagadod, hogy létezik szexuális erőszak, mégpedig kiterjedten?”

    Mármint hogy létező dolog-e a “rape culture”? Pár hülye agyréme ez, maximum.

    • Néz már utána, olvasd el a megerőszakolt lányokról szóló hírek kommentjeit, ezt a szegény Balázst, tájékozódj. Rape culture-ről. Nyilván hazugság a megerőszakolt nők száma, a házasságon, párkapcsolaton belüli erőszak, hogy minden negyedik lánygyereket molesztálták szexuálisan. Ami neked nem tetszik, az hazugság.
      Ki beszél kollektív bűnösségről, Zoli? Az a baj többek között veled is, hogy ha valaki azt mondja, hogy a férfiak nagyon gyakran, akkor mindjárt találva érzed magad. Vajon miért veszed magadra?

      • Lacikám, te teljesen hülye vagy? Minden negyediket? Várom, hogy mikor lesz ebből minden harmadik, aztán második a feministák szerint. Csak idő kérdése.
        Az, hogy nekem mi tetszik, mellékes. Csak az számít, társadalmi szinten minek van haszna, ill. kára. A hazudozás, hisztériakeltés egyértelműen káros.

        Én nem vettem magamra semmit, a kanadaiak tették, mert ott volt mindkét plakátkampány.

        • Kedves Zoltán, nyugodtan csukja be a szemét, ne halljon meg semmit sem, ami véletlenül kizökkenti önt a komfortzónájából. Szerintem csak az igazság számít.
          “Csak az számít, társadalmi szinten minek van haszna, ill. kára. A hazudozás, hisztériakeltés egyértelműen káros.” Jó akkor legyen az ami a többség számára hasznos, és önnek káros…..

        • Mondom, ami neked nem tetszik az hazugság. No a tények eltagadása, az hazugság , kedves Zoltán. És bizony, magadra veszed, azért érzed magad támadva, ha férfiak által elkövetett szemétségekről van szó.
          Hogy hülye vagyok-e vagy sem, az teljesen irreleváns a kérdésben, a szexuális molesztálás persze nem azonos az erőszakos közösüléssel. Igen, cseppet sem mellesleg minden hetedik fiúgyereket szintén. Ez a különbség elég nagy, de nem akkora, hogy ne láthassuk be: az ilyen erőszakoskodás nem is elsősorban férfi-nő ügy, hanem hatalommal való visszaélés, valamint emberek tárgyiasítása. Erőszak-kultúra.

  19. “Egy népszerű tévéműsorban a következőiket lehetett látni: Négy férfi mesélt arról, hogyan ütötte őket deréktájon a feleségük egy rúddal,
    hogyan vágta őket fejbe vagy nyakon egy nyeles serpenyővel. A hallgatóság meg-megújuló nevetéssel nyugtázta a történteket. A férfiak a PMS Férfi Önsegítő Csoport tagjai voltak.

    Képzeljük csak el, amint a férfiak nevetik ki a nőket, amikor azt mesélik, hogyan veszélyeztette a férjük az agyuk és a gerincük épségét azzal,
    hogy fejbe vagy hátba vágta őket egy nyeles serpenyővel!
    Az sem mellékes, hogy e megvert férfiak mindegyike még a feleségével élt. Ha egy nő együtt marad a férjével, aki veri őt, akkor menedéket
    ajánlanak fel neki, és arra biztatják, hogy lépjen ki ebből a kapcsolatból. Ha ezt mégsem teszi, azt mondjuk rá: „megvert nő szindrómában” szenved.
    A bántalmazott nők önsegítő csoportjaiban a nőkről mint áldozatról beszélnek. A PMS Férfi Önsegítő Csoportban a verés lehetséges okairól
    folyt a vita – a tény, hogy megverték őket, már nem is volt fontos. Gyakori dolog, hogy a bántalmazott férfi a közelmúltban vesztette el az állását; ám
    nagyon ritkán hallunk olyasmit, hogy a Munkanélkülivé Vált Férfiak Feleségeit Támogató Csoport arra keresné a választ, mi is a valódi oka a
    bántalmazásnak – ti. a munkanélküliség (hogy magáról az ütlegelésről ne beszéljünk). A férficsoport esetében a hangsúly a helyzet megértésén,
    feldolgozásán és megváltoztatásán – vagy ha ez nem megy, a helyzetből való kilépésen – volt. A bántalmazott nők csoportjaiban a hangsúly a helyzetből való kilépésen van, és csak ezután következik a probléma (vagyis a férfi) szemrevételezése.
    Összefoglalva, ha a nők bántalmaznak, a férfiak a nők megértésére és a változás elősegítésére helyezik a hangsúlyt; ha férfi a bántalmazó, a
    nők a helyzetből való kilépést és a férfi börtönbe juttatását tartják elsőrendű feladatuknak. A feministák mottója: „Soha nem lehet ok arra, hogy valaki megüssön egy nőt.”Nem hangzana jobban így: „Soha nem lehet ok arra, hogy valaki megüssön valakit?”Erre a distinkcióra senki sem hívta még fel a figyelmet a tévéműsorban.
    Az amerikai kultúra sajátosan támogatja a férfiak bántalmazását, legalább úgy, mint a bálnák megmentését. Azokban a hirdetésekben, amelyekben az egyik nem képviselője megüti vagy bántja a másikat, százból százban a nők azok, akik ütnek. Vagyis, száz százalékban. A vicces tévéműsorok gyakran mutatják, hogy nők vernek férfiakat, de azt nem, hogy férfiak vernek nőket. Ha a férfi nem hagyja el a nőt, aki megütötte őt,
    azt nem hívják „megvert férfi szindrómának”, sokkal inkább komédiának. A férfiverésről szóló fejezetben látni fogjuk, hogy mindenütt megjelenik ez
    a motívum – a nők által egymásnak küldözgetett képeslapoktól kezdve a gyerekműsorok Disney filmjeiig. Így aztán nehéz észrevenni a valóságot, ha a férfi az, akit bántalmaznak.” – részlet Warren Farrel, miért nem értik a nők amit a férfiak nem mondanak ki c. művéből.
    Tanulságos, ajánlom mindenkinek.

    • most itt csak egy részletbe szólnék bele, de erősen téves a kép “a feministákról”. ha például a hazai feministákra gondolunk, nos, elsőként és egyedül ők, a démonizált feministák voltak azok, akik a napokban megerőszakolt férfiról szóló vicces felhangú, gúnyolódós írások ellen szót emeltek például a médiahatóságnál, itt: http://nokert.hu/index.php/a-nkert-egyesuelet/2014-09-15-14-52-28
      csak úgy mondom.

    • “Ha a férfi nem hagyja el a nőt, aki megütötte őt,
      azt nem hívják „megvert férfi szindrómának”, sokkal inkább komédiának.”
      Szerintem azért ebben is vastagon benne van a “Patriarchy hurts men, too” . Azért lehet társadalmilag elfogadott a bántalmazott férfin való élcelődés, mert alapból arra vagyunk kondicionálva, hogy egy férfi nem is lehet áldozat. Illetve, hogy “nevetséges puhány”, ha “eltűri”. Itt még nagyobb teret is ad az áldozathibáztatásnak a férfi társadalmilag előnyösebb helyzete, hiszen feltételezzük, hogy megvannak az eszközei és lehetősége kilépni a helyzetből. Innen már csak egy lépés a “minek marad”.

    • Tibi, kezdheted te azzal, hogy látványosan nem nevetsz. Igérem, én sem fogok nevetni. Ha elég sokan nem nevetünk, akkor egy idő után az lesz a ciki, aki nevet.
      Alapvetően amúgy egyetértenék a mondanivalóddal. ha nem arra akarnád kihegyezni a dolgot, hogy “persze mindig mindenki csak a nőket sajnálja, a férfiakat nem. Mert a feministák ezt nyomják, stb., stb.” Nincs értelme folyton mérlegre pakolni a sérülteket, és utána egymásra mutogatni. Általában a nő van kiszolgáltatott helyzetben, már csak a férfi erőfölénye miatt is. De készséggel elismerem, hogy a férfiáldozatok nehezebben kérnek segítséget, mert nem veszi őket komolyan senki. Mert társadalmilag beléjük van nevelve, hogy a “fiúk nem sírnak”. Talán ezt is le kéne végre tenni már…

    • ” A vicces tévéműsorok gyakran mutatják, hogy nők vernek férfiakat, de azt nem, hogy férfiak vernek nőket.”

      Ebben van valami. Vannak azok az “öregbácsis” (alternatív változatban “székelybácsis”) viccek, ahol a néni jól elveri “az urát”, az valahogy elfogadott.
      Tényleg, ha már bántalmazás, miért kell ez a “nőt nem ütünk meg”?
      A másikat nem ütjük meg…nem?

  20. Á, én csodáltam a türelmedet, hogy ilyen szépen, türelmesen elbeszélgettél vele, nekem az ilyesmi az egyik fülemen be, a másikon ki, a végén meg már nem is olvasom, aztán pedig a végén az egyszerűség kedvéért és a verbális környezetszennyezés elkerülése érdekében tiltom, beszélgessen csak magával a lomtárban inkább. Tudom, ez valszeg nem a helyes attitűd, mert edukálni kéne őket, hátha felébrednek, de… időm meg kedvem ilyesmire nincs sajnos.

    BTW, a poszthoz: ez a “jár nekem a nő, mert én rendes vagyok” attitűd teljesen le tud lombozni. Nem egyszer előfordult már, hogy kedvesen, udvariasan visszautasítottam egy érdeklődő hímet, és utána én voltam – ismeretlenül is – az antikrisztus leggonoszabb unokahúga, a megtestesült ördög, a szemét, a ribanc, az önző, akinek “senki se elég jó”. Ha egyszeri eset lett volna, aszondom, oké, de sajnos több ilyen sztori is van a tartalomjegyzékben. Én ezzel nem tudok mit kezdeni.

    Ahogyan azzal sem, amikor rám ír a fazon, hogy én vagyok a fény az iccakában, kávézzunk. Nem válaszolok. Akkor, hogy ő elvinni Írországba, így meg úgy, komoly kapcsolat, házasság, muhaha. Mondom neki, hogy ember, ezt így mégis hogy, így in medias res, eszednél vagy? Nyomja a sódert, erre ír egy barátnőm, hogy engem is zaklat ez a kisjóska? Mondom, ja, mire felvilágosít, hogy őt is folyton kávéztatná meg Írországba vinné, mert ő a fény az iccakában. Teleír nekem a faszi hatezer karaktert anélkül, hogy válaszolnék, úgyhogy végre megírom neki, hogy nagyon kedves vagy, de ez így nem nyerő konstelláció. Mire szó nélkül tilt, és idegen helyen tér vissza, trollként, ahol engem szid. Mégis mit kezdjek az ilyennel, a vállrándításon kívül?

    Ezek tényleg azt hiszik, hogy ez a nyerő duma, akár egy életre, akár egy éjszakára? És az a baj, hogy nem a duma a lényeg, mert azt tanulhatták valami elbaltázott PUA-táborban, hanem a hozzáállás mögötte: az, hogy nekem jár, mert én jófiú vagyok, és aki engem elutasít, az szemét, önző ribanc, akinek az érzelmileg elérhetetlen kurvapecérek kellenek nagy fasszal és még nagyobb autóval, és az ilyen rohadjon meg egyedül.

    Ha most idejön “valaki”, és megkérdezi, hogy akkor mi a nyerő duma, mit “várok”, akkor elmondom: őszinteséget, korrektséget, érzelmi intelligenciát, kölcsönösségen alapuló kommunikációt, nem monológokat, pláne nem konctrolcével. Azt, hogy figyel rám, veszi a jelet, engem érdekel-e, és ha nem, akkor azt tiszteletben tartja, hiszen én is udvariasan normálisan kommunikálom mindezt (oké, néha nem tudok mit kezdeni a túlzón rajongó megkeresésekkel, és akkor ignorálom a választ, de gonosz soha nem vagyok, senkit sem alázok meg soha).

    Nem lehet emberséggel, méltósággal, tisztán, őszintén, figyelve és megértve a másik fél világát is?!

  21. Jó írás, tetszik!

    Az jutott róla eszembe, hogy nekem is ilyen barátom, férfi, aki vagy 8-10 éven át társkeresőzött, próbálkozott; rendes ember, értelmes, de valahogy nem jött be a nőknek. Tényleg csodabogár, mellé még 160 centi sincs, szóval nem biztos, hogy sok nőnek ő az ideál.
    Aztán a történeteiből (panaszaiból) kivettem, hogy a legtöbb nő, aki azért nem akart geci lenni vele elutasításkor, inkább magát cikizte (öreg hiba, régen én is csináltam), hogy “jaj, nem benned van a hiba!”, “én nem akarok még kapcsolatot/gyereket/nem találom a helyem/veled minden rendben, én vagyok a gáz” stb.
    (én is sokszor mondtam ilyeneket férfiaknak, ostobaság volt)
    Végül a srác tényleg lhitte ezeket. Hogy ő “jó”, csak “a nők gázak”. Nem akarnak gyereket (általában azért akarnak, csak nem tőle. De ezt ugye nem mondják meg neki), félnek “az elköteleződéstől” (de legalábbis vele)…ebből aztán kialakult egy elképesztően negatív véleménye a nőkről. Amit a mai napig is hangoztat. “A magyar nők…”
    Pár éve aztán talált egy hozzá hasonló lányt végül; ez a barátnő is tele van előző kudarcokkal, barátom pepitában – “a férfiak…”-kezdetű litániával. Egyre inkább úgy látom, őket nem a szerelem sodorta össze, hanem két kudarcos, embergyűlölő ember végre összetalálkozott, hogy együtt szidják a társadalmat, férfiakat és nőket.
    Két ilyen dosztojevszkiji egérlyukból szabadult valaki. És nagyon sajnálom. Látom bennük a haragot a világ ellen, de szerelmet sehol. Csak végre mindkettőnek van valakije.

  22. Akik a fütyizörejről még idetévednek olvasni:
    https://au.news.yahoo.com/a/25010145/one-in-five-australians-believe-drunk-women-partly-responsible-for-rape-survey/
    “Ötből egy ember szerint az ittas nő részben felelős azért ha megerőszakolják, derült ki egy széleskörű Ausztrál felmérésből. A kérdőív alapján más döbbenetes véleményekre is fény derült: hatból egy ember ért egyet azzal, hogy ha egy nő nemet mond a szexre, az valójában igent jelent.”
    Nyilván ez is hazugság.

  23. Megint egy nagyszerű írás. Erős, pontos! Köszönöm.
    Amíg még a Férfihangon tébláboltam én is, nemtudommit keresve, rendre beleakadtam ebbe a “mi építettük a világot” szövegbe. Ilyenkor azért megkérdezném, hogy konkrétan aki írja ezt, az mit tett le az emberiség asztalára? Van egy gyanúm, hogy minél hangosabban és gyakrabban ismételgeti valaki ezt, annál valószínűbb, hogy semmit. Pusztán azzal akarja Newton, Eistein, vagy bárki más dicsőségét magáénak tudni, hogy neki is kuki lóg a lába között, mint a fentieknek. Bravó!
    A “nőt Erzsébet utalványra” kampányra is rákérdeznék: Ugyanígy kötelezően kiutalnak majd orgazmust is nőknek? Mert ha igen, jó néhány családos férfi bajban lesz majd….
    ” A leggyakrabban magukat hajlamosak gyűlölni, mert a nem elég jó nőket illető patriarchális ítélet lesújt rájuk, és ők azt interiorizálják.” – ez megint egy olyan mondat, amin elfacsarodik a szívem.

  24. Visszajelzés: a csap, amelyikből ketten lehet csak inni | csak az olvassa — én szóltam

  25. Visszajelzés: 7 érv és ellenérv, amiért (nem) kell a nők jogairól beszélnünk | Eszter's Offtopic

  26. „A több női partner több ejakulációs lehetőséget jelenthet a férfi számára, az ejakuláció pedig korábbi tanulmányok alapján védelmet jelent a prosztatarákkal szemben.” Ha az ejakuláció véd, akkor miért kel ehhez nő? Ja, ez is zsarolás, drágám, ugye nem akarod, hogy prosztatarákom legyen, gyere, ejakulálok beléd.
    Avagy hogyan erősíti meg a média a hímsoviniszta jogosultságérzetet, hogyan ad érveket, tippeket a követelőzőknek meg a felelőtleneknek, hűtlenkedőknek is.
    http://www.origo.hu/egeszseg/20141028-rak-szex-kutatas-osszefuggesbe-hoztak-a-szexualis-kapcsolatok-szamat-a-prosztatarakkal.html
    A címe meg blöeee:
    Húsz nő ölelő karja a prosztatarákot távol tartja
    Nemi erőszak is jó, az is ejakuláció, a lényeg, hogy ne legyen prosztatarákjuk szegényeknek.

  27. Visszajelzés: miről maradtál le? | csak az olvassa — én szóltam

  28. Ez a mai komment ide illik:
    “Ezt a női femminizmust ami itt megy … Azt l ekell szögezni, hogy nagyrészt igaz amit írnak, de nem látok arra való kitérést hog ymi van akkor ha a pasi segít otthon (mosogat, ha kell poszívózik, gyerekeket etet, mindig Ő fürdet, a gyerekek haját Ő mossa, szárítja, baba korukban Ő kelt fel hozzájuk este etetni,reggel ő viszi öket oviba, suliba) , nem csajozik, nem iszik, nem lóg a haverokkal, családcentrikus, mindemellett sportos, tehát ad a kinézetére, hogy kellően vonzó is legyen, de van akinek ez sem elég, mert nem érzi magát nőnek mellette, mert állítólag nem simogatja, nem kedveskedik neki, vagy nem tudom mit nem csinál még, és a nő évek óta fenyegeti hogy válljanak el, de a férj ennek ellenére sem akar,és más nőre sem kacsingat, mert nimádja a gyerekeket és a feleségével sem lenne gondja, csak válljon normálissá. Van-e szex? Nem nagyon, mert esténként kb 50 kezdeményezésből egyszer nem utasítja vissza a nő, mondván, hogy nem alvásból kell felkelteni ..stb ..Na ,nagy feministák, erre varjatok gombot , Akkor kivel van itt a baj ?A nővel vagy a férfival. Saját történetemet mondtam el”

    Szerintem azzal mindenképp baj van, aki
    1. hibást keres, elvárások és harag hajtja, garanciákat akar arra, amire nincs, a rendesemberségét fitogtatja
    2. két m-mel írja azt, hogy feminizmus.

    • Leírta, kivel van a baj: “mert állítólag nem simogatja, nem kedveskedik neki, vagy nem tudom mit nem csinál még” Tehát TÉNYLEG nem kedveskedik, nem simogat, és igazából nem is érdekli, hogy VELE mi lehet a baj (vagy nem is tudom …) És még álmából is kelti fel az asszonyt. (Ha nem jár el otthonról, a gyereket ő fekteti, tehát nem jár munkából sem későn haza, akkor mi ennek az oka?) De persze ha szerinte ő SEGÍT és nem RÉSZT VESZ, az eleve gyanús.

    • Miért van az, hogy a feminizmust sokan csak a párkapcsolatra vetítik ki? Mi több…. a férfiak tényleg azt hiszik, hogy egy pasas azzal tesz le valamit az egyenlőség asztalára, ha főz, mos, takarít?

      • Ahogy kis hazánk állapotait elnézem, ez nagyon is releváns. Nagyon sokan élnek az apák közül abban a hitben, hogy ők aztán mennyit, de mennyit segítenek. A tudatuk torzít: egy-egy gyereköltöztetéssel, ovibavitellel, elmegyek-kenyérért-akcióval betelik a rubrika. Hogy ez mekkora meló, és mennyire nem lehet meccset nézni, kanapén lazulni, ide-oda elmászkálni, ha élesben és tényleg mindenestül az övék egy közepes háztartás, két gyerek meg mondjuk egy háziállat hetekig, nagyi és kedvesen mosolygó óvónő (“nem baj, majd behozza holnap, apuka”) nélkül, ez akkor derül ki, amikor az anya valóban és teljesen kiesik valamiért.

        • A probléma ott kezdődik, hogy nők is élnek ilyen téveszmékben. Épp pár hete futottam bele egy hasonló kommentbe… hogy aszondja… neki milyen szuper a párkapcsolata, a barátja rengeteget segít neki, meg aztán mocskosul megértő… Ő egyébként is feminista és nem érti ezt a direkt gerjesztett ellentétet a nők és férfiak (feministák és hímsoviniszták) között. Én is magamból indulok ki, meg a kapcsolataimból, viszonyaimból másokkal. Sajnos ezt a hibámat, nem mindig tudom levetkezni, de tényleg ennyire nem látunk át a sövényen (költői kérdés)?

    • “Nem nagyon, mert esténként kb 50 kezdeményezésből egyszer nem utasítja vissza a nő, mondván, hogy nem alvásból kell felkelteni ..” – negyvenkilencszer felébresztett a férjem, pedig már édesdeden aludtam, de neki dughatnékja támadt, ezért ötvenedszerre hagyom magam, hagy örüljön, utána alhatok nyugodtan.
      És nem érti, mi a gond. Pedig ő segít, mosogat, gyereket fürdet, nem jár el, és még sportos is.

      • De mit művel, ha el sem jár, a gyerek fürdetésétől az asszony elalvásáig, ahelyett, hogy az asszonyra figyelne. Nem, nem minden nap, OK, az tényleg túlzás lenne, hogy minden nap egymásra (is) figyeljenek, értem én, unortodox ötlet. De mondjuk legalább akkor, ha dugni akar. És akkor az asszony nem aludna el (kivéve persze, ha annyira szar a nőnek a szex vele, hogy mire a gyerek elalszik, már ő is alvást színlel inkább).

  29. A mennyiség és a sorrend nem mindegy.
    “Mert így is lehetne: minden nap beszélgethetnénk, gyakran elmosogatnék és néha az ölembe ülhetnél…” (naplómból idézve, régebbről)

  30. Visszajelzés: miért röhejesek az antifeministák? | csak az olvassa — én szóltam

  31. A nagyon felizgult fiatal férfinak rohadtul tud ám fájni az előrehaladott események félbeszakítása. És hogy az ő teste mennyire van már “előrehaladott” állapotban, akár csak néhány percnyi intenzív erotikum után, az nem mindig érzékelhető. És jönnek az égető szúrások a lágyékban, a herezacskó tövénél és a has legalsó részén levő területen erősen összehúzódott erekben lüktető vér és a görcsössé váló simaizmok nyomása miatt a herére is kiterjedő szorítás fájdalmától én is csillagokat láttam néhányszor. Amit a néha valóban hisztérikussá vált lelkiállapot tud nehezen elviselhetővé tenni. Érdemes rákeresni Google-vel a következő kulcsszavakra:
    – Vőlegénybetegség
    – Kék here szindróma
    – angolul: blue balls

    Ez a fájdalom még az érett férfiban is jelentkezni tud, gyengébb, de igen kellemetlen szorításként, amely akár egy órán át is meg tud maradni. Azt, hogy a here megnyomódása milyen fájdalmat képes okozni, azt csakis a férfiak tudhatják. A nőknél ma elterjedt ötlet a férfi lágyékon rúgása, ha szerintük a férfi őket veszélyezteti, de azt azért jó észben tartani, hogy a here sérülése maradandó károsodáshoz vagy rákos daganat kialakulásához vezethet, amit nem lehet azzal indokolni, hogy “a pasi nem akart leszállni rólam”.

    Azt pedig döntse el a lány, hogy akar-e jó lenni a szerelméhez vagy nem. Ha ő rosszul dönt, akkor később nem hibáztathatja a férfit. Sajnálhatja, és valószínűleg a volt szerelme is sajnálná, ha később az derül ki, hogy ez az egész averzióhoz, aszexualitáshoz, frigiditáshoz vagy hasonló lelki-testi károkhoz vezetett. Ezt tényleg sajnálni kell, mert a szex jó, az életünkbe nyomuló mérhetetlen mennyiségű szexuális inger viszont még annak is lehet rossz, akinek egyébként nagyjából kielégítő szexuális élet élésére van lehetősége. De a férfit, fiút igazán hibáztatni ezért nemigen lehet, és a posztban is ez olvasható, aminek örülök.

    Sajnos az ilyen dolgok nem láthatók előre. Az ember sokfélét megtesz a szerelméért, ez a férfira is érvényes, és nem lehet előre tudni, hogy ez végül összegyűlik-e valami nyomasztóvá vagy nem okoz lelki problémát. A poszban szereplő nő számára is érdekessé válhatott volna maga a szex is, például attól az örömtől, amit a fiú érzett a kielégülés elnyerésekor, amivel együtt szokott járni a lány iránt érzett erős, lelkes szerelmesség érzete is, és ez a lányt nem csak elfogadóvá, hanem szerelmesebbé is teheti. A közös öröm a szexuális vágyat is képes táplálni.

    Mi a tanulság? Nem tudom. Az embert sokféle élmény éri, amely később mutatja meg a rossz hatását. De ha valaki egyáltalán nem érzi képesnek magát a szexuális élvezetre, annak valahogy meg kell értenie, hogy egyfajta áldozatot hoz, amikor szexel a szerelmével. Ez ritkán, de a férfival is megesik. De tény, hogy egy fiatal nem biztosan képes az idősebbek élettapasztalata híján okos döntést hozni, az idősebbek sem. Ez egy lelki sérüléssé válhat, és akként kell bánni vele.

    Azt viszont nagyon fontos lenne megérteni, hogy a lány is kérhet a fiútól. Ha a lány tudja magáról, hogy ő hogyan képes szexuális izgalmat vagy akár kielégülést találni, akkor próbáljanak ebben az irányban is kísérletezni. Ha a fiú erre nem hajlik, az szerintem el is dönti a kérdést.

  32. “előrehaladott események félbeszakítása” bármiért történhet, a nem az nem. vagy feltételezed a másik félről, hogy csak úgy a vicc kedvéért csinálja, nevetségessé akar tenni? szerintem kevés ilyen ember van, és inkább tartozik a csekély kisebbséghez mint a többséghez. az, ahogy azt ecseteled, hogy ez fizikailag milyen “rohadtul tud ám fájni”, és milyen sokáig, még nem csinál a ‘nem’-ből ‘igen’-t.

    “A nőknél ma elterjedt ötlet a férfi lágyékon rúgása, ha szerintük a férfi őket veszélyezteti, de azt azért jó észben tartani, hogy a here sérülése maradandó károsodáshoz vagy rákos daganat kialakulásához vezethet, amit nem lehet azzal indokolni, hogy “a pasi nem akart leszállni rólam”.”
    de, lehet. ha valaki veszélyeztetve érzi magát nem fog mérlegelni, hogy a fejét üsse a másiknak (aminek a “sérülése maradandó károsodáshoz vagy rákos daganat kialakulásához vezethet” szintén) vagy a lágyékát rúgja. inkább a veszélyeztető fél tartsa jól észben, hogyha félelmet kelt a másikban számíthat valamilyen védekezésre, mondjuk lágyékon rúgásra.

    “Azt pedig döntse el a lány, hogy akar-e jó lenni a szerelméhez vagy nem. Ha ő rosszul dönt, akkor később nem hibáztathatja a férfit. Sajnálhatja, és valószínűleg…”
    ezt a bekezdésedet nem is értem… “döntse el a lány” “ha ő rosszul dönt” mi van? nem két egyenrangú félről beszélsz? a lány dönt, a másik fél meg tűri és minősíti a döntést?

    “A poszban szereplő nő számára is érdekessé válhatott volna maga a szex is, például attól az örömtől, amit a fiú érzett a kielégülés elnyerésekor, amivel együtt szokott járni a lány iránt érzett erős, lelkes szerelmesség érzete is, és ez a lányt nem csak elfogadóvá, hanem szerelmesebbé is teheti.” ha jól értem örömmel kellene, hogy eltöltse a fiú kielégülése, ami még ráadásul elfogadóvá és szerelmesebbé is teheti? no comment

    “De ha valaki egyáltalán nem érzi képesnek magát a szexuális élvezetre, annak valahogy meg kell értenie, hogy egyfajta áldozatot hoz, amikor szexel a szerelmével.” vannak aszexuálisok is. ez a mondat fordítva is elhangozhat: ha valaki egyáltalán nem érzi képesnek magát a szexuális élvezetre, annak a párjának meg kell értenie, hogy egyfajta áldozatot hoz, amikor nem szexel a szerelmével.

  33. Amit szerelemnek neveznek, az esetek többségében csak sima vegetatív funkció, talán üvölt(ene) a lélek a valódi intim közelségért (?). Talán.
    A nőhibáztatás, nőkritizálás, gyermekbántalmazás folyik mindenhonnan. Nagy baj van… ,,bezzeg régen, hálás bociszemekkel várták a nők a kérőket, most meg büszkeségükben az orruk a plafont szántja…” Aha. Használni egymást, használni a másik ember testét. (ááúccseértik, a buksisimihez vezető 2-3 évtizedes út is tragikus elemekkel van átszőve, eztsem)
    Nemhogy mennének eme jeles polgártársak kapálni, pincét ásni… tüzifát aprítani, lógushoz esetleg áterhez …jódolgukban kezdhetnének valamit magukkal.

    Menekültek ? Menekülnének azok a nők, de nekik szavuk nem lehet, testüket és gondolataikat a férjük és a családjuk birtokolja. A nők otthon őrzik a tüzet. Nincs hova menniük.
    Magyarországon dettó. Emberlét ez ?

    Képesek vagyunk szeretni ? Tudunk szeretni ? Jól szeretünk ? És magunkat…? Mókuskerék.

  34. Kommentek.
    “Az igazi bajom a “nemi” kérdések túlzott és erőltetett kezelése.
    Mi van ha egy ronda odavágással (“akkor se randiznák veled, ha….”, “ennyire ügyetlen és alkalmatlan embert még soha…”) olyan mély sebet ejt az illető egóján, amihez semmi egy fenéksimi? Börtönbe vele?”

    “Az általad említett példák pedig abszolúte nem relevánsak.
    Ha valaki közeledik valakihez, akkor az saját szabad akaratából teszi ki magát a visszautasítás lehetőségének.”
    http://hvg.hu/elet/20170816_Taylor_Swift_segge_nem_azert_van_hogy_idegenek_fogdossak

  35. A jófiú és a modern randizás

    A jófiú kora péntek este megérkezik egy lány lakásánál és megajándékozza őt egy csokornyi válogatott, egzotikus és drága virággal. Az emberünk méltatja a hölgy szépségét egy kicsit, majd elkíséri a nem túl drága, de környezetkímélő autójához. Aztán elmennek egy nagyon drága francia étterembe, ahol a jófiú természetesen megkérdi a hölgyikét, hogy mit szeretne enni, aztán mikor a pincér megérkezik, ő pontosan azt rendeli (természetesen franciául), amit a lány szeret és semmi olyat, amit nem. A randi nagyon jól halad, annyi közös dolguk van a fiataloknak. A fickó azt gondolja, hogy ez a lány lehet az, akire egész életében várt. Már el is képzelte, hogy milyen szép jövőjük lesz kettesben. Minden annyira jól ment és ez a csaj olyan tökéletes, hogy a mi jófiúnk nem is akar siettetni semmit. Ez persze jó, mivel a csaj is azt mondta, hogy nem akarja siettetni a dolgokat.

    Emberünk korán haza viszi a lányt (mivel korán kell kelnie), megpuszilja az arcát és elmondja mennyire élvezte a randit. Persze már a következő randit is tökéletesen eltervezte, sőt a csaj is beleegyezett. Ezek után a mi jófiúnk haza vezet. Gyorsan felugrik Facebook-ra és közzé teszi, hogy hol volt illetve milyen jól érezte magát. Aztán lefekszik, közben még mindig azon gondolkodva milyen szép jövőjük lesz ezzel a lánnyal, majd maszturbál egyet és mosolyogva elalszik.

    A csajszi, amikor a srác letette, gyorsan besiet a házba és egyből megy is fel az internetre. Aztán előveszi az újonnan vásárolt hiper-szuper okostelefonját és ráír az alfahímre, akivel találkozott néhányszor az elmúlt hetekben. Megkérdezi tőle, hogy éppen mit csinál. Ő persze nem válaszol. Egy óra elteltével a lány úgy dönt, hogy lefekszik aludni. De aztán még két óra múlva is ébren van, mikor kap egy üzenetet az alfahímtől, amiben ennyi áll: “gyere át, de ne legyen rajtad semmi csak egy kabát”. A csaj azt válaszolja, hogy alszik és, hogy holnap találkozhatnak. Nem kap választ, így tíz perc múlva azt írja az alfahímnek, hogy már úton van. Megérkezik az csávó lakására, leveszi a kabátját, az alfahím pedig azt mondja neki, hogy térdeljen le. A csajszi persze mohón engedelmeskedik. Másnap reggel, mikor dolgozni kell mennie nagyon fáradt, de úgy érzi megérte.

    A mi kis jófiúnk közben alig várja a szerdát, amikor a második randija lesz a lehetséges új barátnőjével. Öt perccel hamarabb ott van a csaj lakásán, mint ahogy megbeszélték, de ő még mindig készülődik. Persze ez rendben van, mivel emberünk egy megértő alak. Mikor végre 28 perccel később elkészül a csajszi, a jófiú meglepi őt egy kis ajándékkal, egy aprócska nyaklánccal, amiről eszébe juthat. Ezután elkiséri őt az autójához és elmennek a korcsolyapályához. Remekül érzik magukat, nagyon jót korcsolyáznak, aztán elmennek egy pizzériába, ahol a csaj felajánlja, hogy fizeti a számla felét, de a jófiú ezt visszautasítja, mivel egy úriember. Tudja, hogyan kell bánni egy hölggyel. Eszegetnek egy darabig, aztán a lány megemlíti, hogy holnap milyen korán kell mennie dolgozni. Az órára pillantva a jófiú megkérdezi, hogy mennie kell-e már, és a lány igennel válaszol. Hősünk gondolkodás nélkül hazaviszi a csajt. Mikor megérkeznek, a srác összeszedi minden bátorságát és megkérdezi, hogy felmehetne-e a lányhoz egy bögre forrócsokira. A csaj azt mondja, hogy ő tényleg lassan akar haladni, nem akar siettetni semmit, külöben is holnap dolgoznia kell. A jófiú megérti ezt és megpuszilja a lány arcát, majd távozik.

    Pénteken az emberünk felhívja a lányt és megkérdezi, hogy van-e kedve elmenni moziba. Azt a választ kapja, hogy válaszottja már programot szervezett magának a legjobb barátnőivel. Aztán megkérdezi, hogy holnap ráér-e, de a csaj azt válaszolja, hogy vannak már tervei, de esetleg találkozhatnak. De ezt is csak holnap tudja megmondani. A srác azt mondja rendben van és remek estét kíván a csajnak. A csajszi este elmegy a helyi diszkóba a legjobb barátnőivel és táncolnak. Rengeteg fickó próbál vele táncolna, de sokat elzavar, néhánnyal viszont táncol. Az egyik csávó különösen tetszett neki, de kiderült, hogy eléggé bunkó. A csaj megkérte, hogy vegyen neki egy italt, amibe a fickó beleegyezett, elment a pulthoz és két pohárral tért vissza: egy pohár whiskey-t hozott magának és egy pohár csapvizet a csajnak. Még nevetett is rajta. Persze a csaj egyből elzavarta a fickót.

    Az este folyamán a mi jófiúnk több üzenetet is küldött a csajnak, kérdezvén, hogy jól érzi-e magát. Persze ő nem foglalkozik az üzenetekkel. Inkább folyamatosan a fickót bámulja, aki egy pohár vizet hozott neki. A csávó több másik csajjal beszélget és nevet. Nem veszi túlságosan figyelembe a csajt, csak néhányszor pillant rá. Közeledik a buli vége, a diszkó lassan bezár, a csávó odamegy a csajhoz és mondja, hogy mehetnek. A lány meglepve kérdezi, hogy hova. A fickó mondja, hogy természetesen hozzá. A csaj döbbenten néz és várja a magyarázatot, amit persz nem kap meg. Néhány másodperccel később a csaj azt mondja, hogy benne van a dologban. Felmennek a fickó lakására és nagyot szexelnek – óvszer nélkül.

    A jófiú egész este nem tud aludni, aggódik, hogy mi van a szerelmével, miért nem válaszolt egyik üzenetére sem. Reggel felhívja őt és érdeklődik, hogy rendbe van-e minden. A lány azt mondja, hogy a telefonja lemerült az este, így nem kapta meg egyik üzenetet sem. A srác megkérdezi, hogy van-e kedve elkísérni őt egy bálba, de a csaj azt mondja, hogy nem ér rá, de ha valami változás van, akkor szól.

    Este a csaj újra elmegy a diszkóba a barátnőivel, ahol találkozik az alfahímmel, akinél múlt pénteken járt. Az alfahím egy nagyon csinos nővel van és nem vesz tudomást a csajról. A csajszi elpanaszolja a barátnőinek, hogy milyen tuskó az alfahím. Este, mikor hazamegy egyből közzé teszi a világgal az interneten, hogy milyen szégyen, hogy már nincsenek normális férfiak. A jófiú félvén, hogy a csaj róla beszél, gyorsan ír a csajnak, hogy ő itt van, ha beszélgetni szeretne. A lány ezt megköszöni, és elmondja a srácnak, hogy milyen cuki ez tőle, aztán lefekszik aludni. A jófiú megérti, hogy ez egy teszt volt, hogy szereti-e és el is készít egy romantikus tervet, hogy hogyan fogja megnyerni a lány szívét örökre.

    Másnap délután az emberünk tudván, hogy szerelme milyen sebezhető, megkérdezi tőle, hogy szeretne-e vásárolni egyet, hogy jobban érezze magát. A lány természetesen szeretne, és mondja is a pasinak, hogy milyen cuki ez tőle. Elmennek egy plázába, ahol a jófiú türelmesen vár, miközben a lány próbálgatja a ruhákat. Amikor eljön a fizetés ideje, akkor az emberünk vidáman nyújta a hitelkáryáját a pénztárosnak. Így a csaj látni fogja, hogy el tudja tartani őt és bármit megtenne, hogy megnyerje a szívét. A vásárlás után visszamennek a lány lakására és most a lány behívja a jófiút. Leülnek a kanapéra és a csaj újból felpróbálja az összes ruhát, amit vett. A srác megjegyzi, hogy milyen csinososan áll a lányon a ruha, amire ő egy mosollyal válaszol. Majd a csaj leül a kanapéra és megcsókolja a fickót. Emberünk mohón visszacsókol. Egy perccel később viszont a csaj eltolja a jófiút magától, mondván nem akarja ennyire siettetni a dolgokat, mivel a legutóbb is összetörték a szívét. A srác megértő. Azt mondja, hogy nem akarja siettetni a dolgokat, illetve azt, hogy ha készén áll, akkor szóljon neki, mert ő itt lesz.

    A jófiú elhagyja a lakást, megérti, hogy szerelmének egy kis térre és egy kis időre van szüksége, hogy rendbe tegye érzéseit. Eközben a csajszi a telefonjával fotókat készít magáról a fürdőszobában – természetesen teljesen meztelenül. Aztán a képeket elküldi az alfahímnek, aki nem foglalkozott vele az előző este, azzal az üzenettel, hogy “ez az, amit megkaphatnál”. Az alfahím nem válaszol. A csaj elkeseredve bejelentkezik kedvenc közösségi oldalára és tudatja a baráti körével, hogy férfiak olyan bunkók és csak egy dolog érdekli őket, valamint már nincsenek igazi megértő férfiak.

    • Picit frusztráltnak tűnsz.
      Az én véleményemre vagy kíváncsi, vagy miért nyomod ezt ide?
      A dilemma a jófiú és az alfa köztött tipikus hamis dilemma, és nagyon tantörténet-szagú, mesterkélt, önsajnáltatós.
      Mindenki azzal fog hevesen, saját akaratból szexelni, akit kíván, vonzónak tart, aki megérinti őt érzékileg. Igen, a nők is. Jé!
      A többi nem éri meg.
      A szexualitás nem megvásárolható.
      Elvárható, hogy felnőtt, önálló keresetű nő maga fizesse a vacsoráját, és ne akarjon ajándékokat, valamint elvárható, hogy a mégoly “lovagias” férfi ne ne szexet akarjon az ajándékokért cserébe, ezeket a gesztusokat ne keverje össze a kedvességgel.
      Mit van mit tenni, az élet nem igazságos. Nem mindenki vonzó. nem jt mindenkinek vonzó partner, izgalmas élet, ahogy egészség se, vagyon se, tehetség se.
      Nem szabad olyan nővel kezdeni, őt leknyerezni próbálni, reménykedni, metakommunikációból nem érteni, aki nem kíván egyértelműen.
      Szex, közelség nem jár senkinek, az más kérdés, hogy nagyon szeretné.
      Nem kell konvenciók szerint élni.
      Lehet dolgozni azon, hogy a saját készletedből (te, vagy akiben ilyen frusztráció van) minél vonzóbb legyél.
      Ki okozza a jófiú bánatát? Ha szerinted a nő, ha ő a kétszínű, az bizony nőgyűlölet.

      • ” Ki okozza a jófiú bánatát? Ha szerinted a nő, ha ő a kétszínű, az bizony nőgyűlölet.”

        Dehogynem: a példázatban szereplő nő miért találkozgat a jófiúval, miért fogadja el a gesztusait? Nem tudja, hogy miért teszi ezt? Nem tudja, hogy miben reménykedik? És nemhogy eloszlatja, még táplálja is ezt a reményt? Miért nem mondja meg kerek-perec, hogy nem akarok tőled semmit? Egyenes és kerek lenne. Igenis ez manipulatív pszichopata viselkedés, vannak ilyen férfiak is, akik szeretnek másokat dolgoztatni.

        • Látom, még mindig a szögletes ideológia megy csak, az önigazolás, csajozásban semmi fejlődés három év alatt.
          Nem akkora ügy amúgy, ne bánd.
          Azért fogadja el, mert mindenki azt választja, ami az ölébe hull, ami egyszerű, előnyös, kézenfekvő, ahogy a sorsjegynyereményt sem utasítod vissza azzal, hogy nem dolgoztál meg érte. A nő nem ilyen helyzetekben akar majd szigorúan becsületes lenni, és nem is idegesíti nagyon a jófiú, szeret korcsolyéázni, randiról van szó, nem szexelésről. Nem is szexel. Ott settenkedik körülötte annak a tudata is, hogy mások sok pénzért, sokkal több pénzért szexelnek. Ezt az intézményt ti férfiak hoztátok létre és tartjátok fent, alapja az erőszak, az elképzelés, hogy szexet jogod van vásárolni is, és végső soron nektek fial.
          Mert a nőt arra tanítja a társadalom, a közeg, egészen pontosan: ha kellően “értékes a húspiacon”, akkor az ilyen jó fiúk tömege, az ő gesztusaik hogy az ő homályos szexígérete, talánja is ennyit ér.
          Aki kihasználható, ki fogják használni, 30 meg 35 évesen nem kéne már bambán nézni. A jófiú tudja, hogy ha nem volna ajándék, romantika, le lenne pattintva. És jófiúval ennyi az élmény, mert jófiú nem vonzó szexuálisan.
          Az a felelős minden interperszonális érintkezésben, aki a kezdeményező gesztust teszi.
          Ha a nő hiteget, nem egyenes, ott kell hagyni.
          A jófiú nem birtokosa a nő szexualitásának, nem kontrollálhatja, nincsenek párkapvcsolatban. Megértem, hogy ez fáj, hogy birtokolni volna jó, de ez veszélyes tévedés.
          Ne kenjétek másokra a saját, nem kért, nem elvárt gesztusaitokat, önként felajánlott ajándékaitokat, ameylek nem ajándékok, mert viszonzást vársz érte. Ez nem nagyvonalúság, hanem üzletkötés, amiben béna és balek voltál. Hogy aztán lehessen dühöngeni, és a saját hülyeségedet a nőre kenni.
          Mondjuk neked ilyen randid se volt soha, az egész példázat élettelen, metrev csikorgás. Jófiú soha nem frusztrált, ő mindig előzékeny, türelmes, korcsolyázik, ajándékot vesz, gazdag. Véletlenül sem ír törleszkedő esemest, nem fenyegetőzik, balhézik. Alfa meg nem kedves, alig ír vissza, és csak szopatja a nőt.
          Nő mégis odavan. Valószínű.
          A valóságban a jófiúk követik, nyomják a nőt, nyáladzanak, nincs jó kocsijuk (micsoda vágykép ez is), és kibeszélik mindenkinek, mekkora kurva, amiért velük nem.
          Ne írj kamu e-mailt a rovatba.

      • A nő maga mellett tartja, mert az orbiter anyagilag és érzelmileg is önkéntesen a nő alá rendeli magát. Lenyalogatja mindenkiről a környezetében a mézet, a kellemeset, ami a hasznára van. Ez az igazi tárgyiasítás.

        • Lenyalogatja mindenkitől, aki önként odamegy hozzá, felajánlja, reménykedik, adja neki.
          Aki kezdeményez valamit egy másik emberrel, a maga választásából teszi ki magát a visszautasítás kockázatának.
          Az élet nem ovi, nem fog rendet tenni az óvó néni.
          “Szeretnél egy nyakláncot?” “Igen.” Hol itt az átverés? Az az átverés, hogy a nyomifiú közben szexet akar? A nő viszont nem akar szexet. Ha akarna, már nyaklánc nélkül rég az ágyban volnának. Ezen mi nem világos?
          Nyakláncért cserébe várni szexet manipuláció, érzelmi zsarolás. Szexet csak kölcsönös vágyban lehet várni, máshogy nem működik, mindenképpen hamis lesz.
          A probléma az, hogy ennyire erősen sóvárogtok a nőre, akit egyébként gyanúsnak, nem-humánnak gondoltok, illetve jognak gondoljátok a párkapcsolatot, a szexet.
          És hogy nem tudtok belenyugodni abba, hogy nincs többé nemi erőszak (házasság, aka. eltartás üzemszerű gyömködésért cserébe), ezen alapszik a szexuális forradalom bírálata.
          Senkinek nem ígért 1968 alanyi jogon járó szexet, csak a buta, értelmetlen korlátok, a polgári normák felszámolását. Woodstock gyönyörű testű, lelkes, életigenlő fiatalok ünnepe volt. Értem, hogy fájdalom, ha nem vagy ilyen, de ez nem a nők hibája. Azt nem oldja meg semmilyen személeltváltás, hogy valaki nem vonzó, irritáló, szexkoldusként viselkedik, nem jó vele lenni, vagy nem tud jól nyúlni a nőhöz.

    • Tehát kitalálsz egy sztorit, kisarkítod a nőgyűlölő, szexhiányos narratívád alapján.
      Jófiú egy angyal, a lány meg hiteget.
      Majd a béna sztorira mutogatsz, hogy ott a bizonyíték, ilyenek a nők, miért ilyenek?
      Ügyes, valóban!

    • “Én egyébként nő vagyok, és igenis érzelmi biztonságra vágyom. Bármilyen partnerrel, ez a minimum.

      De nem arra, hogy felhívjanak, virágot vegyenek, végighallgassák a sirámomat, kényeztessenek, szépeket súgjanak a fülembe, komoly kapcsolat legyen.

      Hanem hogy biztos lehessek abban, hogy nem kell elfojtanom önmagam, nem baj, ha mondok valamit, és nem lesz büntetős, kontrollálós játszma, nem beszél hozzám senki fölülről, nem oktat, nem beszél ki másokkal, és nem jön beljebb, mint szeretném. Kijjebb maradhat, vétójoga neki is van, és szólhat, ha én mentem túl be, vagy ha szeretné, ha beljebb mennék, ezeket ki lehet fejezni.

      Továbbá, biztos lehessek abban is, hogy tiszteletben tartja, amit nem akarok, nem erőltet semmit, el tud köszönni méltósággal, nem hagy infó nélkül, ha neki volt elég, és leszáll rólam, nem zaklat, nem vagdalkozik, ha vége.

      Mit szóltok ehhez, fiúk?”

    • ‘A randi nagyon jól halad, annyi közös dolguk van a fiataloknak. A fickó azt gondolja, hogy ez a lány lehet az, akire egész életében várt. Már el is képzelte, hogy milyen szép jövőjük lesz kettesben. ‘

      ez nem jófiú hanem hülyegyerek aki annyira kétségbeesett hogy az első randin beleéli magát a kisgyerek naccsalád mantrába aztán rí ha pofára esik, vagyis elvették a játékát, az illúziót

      • bocs, tovább nem is olvastam annyira tizenkét évesek szintjén íródott butaság ez, bár lehet, hogy a tizenkét éves unokahugom ennél érettebb azért és nem fantáziál házasságról az első randin

    • Mindeközben a jófiú kövérkés, pattanásos, szemüveges kolléganője hónapok óta epekedik, küldi a jeleket, legyezgeti magát a dossziéval, elsuhan napi tízszer az íróasztal előtt, dicséri a kolléga profi táblázatát, hozza a kávékat, de semmi, a jófú csak a széplányról ábrándozik, hiszi, hogy jól halad a hódítás.
      Aztán egyszercsak elege lesz a kolléganőnek, és
      A: feliratkozik egy szexoldalra
      B: Elmegy kozmetikushoz, fogyókúrázni kezd, edzőterembe kedz járni, kontaktlencsét vesz. És egy év múlva, amikor már látszik a változás, és a kollégának is végre feltűnik, akkor meghívatja magát a francia étterembe…

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s