jaj, endre

Nem bírom ezt a sok süketelést. Nem túl szexi, nem túl summa cum laude férfiak magabiztos fejtegetéseit a világról, a kocsikról, politikáról és a nőkről. Miért nem lehet csak úgy együtt menni, lenni? Persze nem Endrével.

Jön mellettem az Endre a Bartókbélaúton, magyaráz, kezemben egy kurvanehéz doboz — megjavították a turmixgépem –, sietnék, botladozom, némán nyögök, úgy hallgatom. A piros lámpánál elém fordul, a kezével gesztikulál, arról beszél, egyre hangosabban, hogy mi a baj a nőkkel. Hidegek-ridegek a nők, irányítani akarnak, mindennel elégedetlenek, elfelejtették, hogy a kedvességgel és alkalmazkodással előrébb lennének ők is. Higgyem el, ő a feleségét is tejben-vajban fürösztötte. Ő Olaszországba vitte, meg ágyba a kávét. Egyre közelebb hajol, ráteszi a kezét a dobozra, ezt elképesztően arrogáns gesztusként élem meg, már zöld a lámpa, de még mindig félig előttem állva beszél hozzám, és amikor egy nyálcsepp fröccsen az arcomra, rászólok, fojtott vagyok: Endre, menjél most innen.

Endre a kollégám, naponta szerét ejti, hogy a kávéautomatánál elkapjon, és mondjon valami kedveset. Ezeket a megtervezett helyzeteket sem bírom. Mi bajunk nekünk egy férfival, aki beszélgetni szeretne? Nem bunkó, nem tolakszik, igazán csak beszélget. Nem csak hallgat, mint a sült hal, kiforrott véleménye van a világról. Hosszan gondolkodik azon, hogy hogyan köszönjön, dicséri a ruhámat, finoman beleszippant a levegőbe, és próbálja kitalálni  parfümömet. Látszik rajta, hogy a nők szeretik az olyan férfiakat, akik felismerik a parfümöket. Rajtam ez nem látszik. Én erről nem tudtam, hogy mi ezt szeretnénk.

A nők… a férfiak… Én meg én vagyok. Nem tudom, milyenek a nők.

Mi bajunk a bókokkal? Megédesítik az életet. Apró figyelmesség. Férfiből van, nem tehet róla, beindítom. Végül is mi bajom Endrével? Nem akarok senkit bántani, de annyira szeretnék két perc nyugalmat, nem szeretnék senkivel beszélgetni, illetve hát… reméltem, hogy Péter lesz az automatánál.

Endre fényesre van borotválva, kifogástalan mindene, nagyon figyel mindig. Péter kusza, kicsit furcsa, befele él, nagyon okos. Nem Péterhez képest idegesít Endre, hanem mindenképpen. Péter csak néz, ha elmegy mellettem a folyosón, elkapja a szemét. Péterrel van egy közös munkánk, együtt nézünk át végtelen számsorokat, keresve a hibát. Amikor először megpendült a hatékonyságunk: csak csinálta, kitaláltuk a módját, hogyan haladhatunk gyorsan, bent maradtunk kilencig aznap. Aztán kiszabadultunk az épületből, megittunk egy sört, akkor is hallgattunk, kettőt kérdeztem, néztük egymást, hazamentünk. Nem tudok magyarázatot. Péter Péter, ennyi. Nem pontszámot kell elérni. Péter nem akar semmit, csak van.

És azt se akarom, hogy Endre cipelje a dobozomat, de azt igen, hogy érzékelje a bizonytalan testi állapotom, hogy nehéz a cucc, és hogy mennék, és ne lépjen belém, és ne magyarázzon az arcomba. Azt érzem, hogy nem érez, azt érzem, hogy akar valamit. Azt érzem, hogy ő itt a lényeg.

Az a baj az Endrékkel, hogy ha hallgatunk, udvariasak vagyunk, azt biztatásnak veszik. Sejtelmesen mosolygok szerinte, és szép a mosolyom. Ő úgy értette, szóval kell tartania engem, mert unatkozom, és olyan szomorúan néztem magam elé a kajáldában, majd ő megvigasztal. Le kéne őket állítani, egyértelműen, de akkor megbántódnak, mint akiket rajtakaptak.

Nem szólok inkább, ha meglátom Endrét, megyek másfelé, beugrok a fikusz mellé, a lépcsőt választom a lift helyett.

Endre tényleg azt hiszi, hogy ez kell a nőknek. Endre igyekszik és gyakorol. Miért nem kell nekünk egy kedves, figyelmes férfi, aki a tenyerén hordoz? Kipróbálja rajtunk a remek technikáit.

Egy ideig elviseljük Endrét, aztán rászólunk, akkor nagyon meg van bántva, és még erősebb a bírálata a nők viselkedésével kapcsolatban. Gyűlik benne az agresszió, a be nem vált manőverek kudarca, a visszautasítottság. Hát mi kell ezeknek? Ő hiába kedves, a nők számítók, úgy látszik, csak a pénzre hajtok én is, biztos az a bajom vele, hogy ő nincs száznyolcvan. Hallom vissza, hogy rideg vagyok, nagyképű, és biztos leszbikus.

Endre, ha erre fél év után ráébred, önérzetében van megbántva, és meggyűlöl nem csak engem, hanem Juditot, Fannit, Máriát, Esztert, Lillát, Nórát s valahány név a naptárba’, és egész életében arról beszél — a cipője fényes –, hogy a nőknek nem kellenek a kedves, udvarias férfiak, a nők a nehézfiúkat szeretik, azt akarják, hogy megtiporják őket, aztán meg sipákolnak, hogy bántalmazás. Ki érti ezt? Endre megérdemelne egy kedves, helyes lányt, aki viszontszereti.

72 thoughts on “jaj, endre

  1. “Látszik rajta, hogy a nők szeretik…” ez tetszett. Én egy esetben szeretem, ha felismeri a parfümömet. Ha azt is felismeri, hogy elfogyott, és vesz nekem másik ugyanolyat. Ha már egyszer tartásdíjat nem hajlandó fizetni, és azt sem érti, hogy ez miért gáz…

  2. Endre nőfüggő, önállótlan, Péter pedig önálló. Ha otthagyod is megáll a saját lábán. Tudja, hogy egyéniséged van, amit kellő mértékig tisztelni kell. És neki is van, és a magatartásával eléri, hogy te is tiszteld ezt. Endrére még vár a magány pusztája, hogy meglelje önmagában léte súlypontját. Péter vélhetően már visszajött onnan. Nem kell brutalitás a nőknek, csak férfias önállóság, és belső tekintély – szerintem.
    Endre pl. szélsőségekben gondolkodik, nyáladzón simulékony, vagy agresszívan brutális. (Lenne, gondolom: nem mer. Mondjuk az már BTK, szóval jobb is.)
    Péter árnyalt. Megmondja, amit gondol, és segít az Életben továbbhaladni. Hogy te segítesz – e neki? Azt rád bízza. Mondom: megáll a saját lábán. Nem nem kellesz: majd eldöntöd te, mellé állsz-e? Ha van esély, hogy igen: kivárja. Ha nem: keres mást. Péterben szerintem van erő.

    Jó, a cím, Éva! Ezzel vonzottál be megint. Egyébként a gmail kísérő profil fotója is vidámabb. Mi van, kivirul az életed? Nos, kívánom, tudd meg, mi az, hogy: “százannyi”. 😉

  3. Nem, Zoltán, a fő különbség, hogy Endre magára figyel akkor is, ha kapcsolatot kezdeményez, Endre lényegében narcisztikus. Péter meg nem. Nem tolja magát, igen, önálló, elvan – de képes figyelni a másikra, ezért hatékony a munka is vele. Hogy kivár-e, vagy ebben a tekintetben bizony kifejezetten mamlasz, képtelen a kezdeményezésre, az érzelmei vállalására, közlésére, az jó kérdés. Ahogy az is, hogy egyáltalán akar-e bárkit is maga mellé, vagy sem. Esetleg másra vágyik, nincs szabad érzelmi vegyértéke. Vagy rejtőzködő meleg. Vagy ki tudja.

    • Vagy magamat magyaráztam bele… persze ez is lehet. Rossz stratégia “Nem, Zoltán” – nal kezdeni egy választ. Laci nem tudod jobban mint én. Legfeljebb ugyanannyira jól, egy másik szemszögből. Szegény Endre persze, hogy önző – mert kiforratlan egyéniség. És nem a nők (mama) szoknyája mögött, vagy alatt fog kiforrni az egyénisége – hanem ha tényleg megtanul egyedül élni. Külső energiaforrásról belsőre váltani. És ez bizony fájni fog. Lehet nem is kicsit. De nagyon kétlem, hogy a pusztai magány megspórolható. Amikor KÉNYTELEN önmagára figyelni. És nem csak a felszínes vágyakra, hanem azon túl, mélyebbre, amikor ha akarja, ha nem, fel kell táruljon: ki is Ő? Mi lakik benne? Meg kell látnia saját démonait, és találkoznia kell Istennel. Ha jól meggondolom, talán Endre nem is való a pusztába. Bele is halhat. Esetleg csak a démonokat látja meg, és százszor elmegy Isten mellett – akkor viszont őket is hozza magával onnan. Nem is olyan egyszerű kérdés ez. Talán tényleg kéne egy pótmama mellé. És akkor elcsihodna.

      • Isten nem tudom, hogy jön ide, van, aki sosem találkozik vele, van, aki meg csak őt látja (?) meg, saját magával való találkozás HELYETT. Én pl. nem találkoztam vele, ezt számomra megkönnyíti az a tény, hogy szerintem nem létezik.
        A magányban egyetértünk.
        Zoltán, szólok, a mondatkezdésem teljesen helyes, amennyiben azt fejezte ki, amit gondoltam. Nyilván ezt te nem tudhatod jobban nálam. Szerintem amit leírtál Endréről, nem téves, csak nem az a fő. A fő az önzése, egocentrikus világa. Egyébként segítő foglalkozású embereket is ismerek ilyen atitűddel, Majd ők jól megmondják, hogy segítsen magán a másik. Csak nem nézik a másik embert, hanem azt, amit ők tanultak a témában, ÁLTALÁBAN. Endre ennél annyival rosszabb, hogy neki még a “tanulmányai” is tévesek, még az általánosításai sem sok emberrel való tapasztalataiból vannak leszűrve, hanem a saját fantáziái megspékelve némi férfitársaságban felszedett sztereotípiákkal.
        Természetesen a véleményemet fogalmaztam meg, de azt pontosan.

      • Nem tudom, amikor egy rosszul sikerült kapcsolat után kénytelen voltam évekig egyedül élni, nagyon élveztem, az, ahogyan előtte bántak velem, fájt, de az egyedüllét kicsit sem 🙂

    • Olyan a faszi, mintha könyvből tanulta volna a jófejséget. Be lehet magolni,hogy “a nők szeretik a figyelmességet”, és mellé néhány típusbókot, de ha megérzem, hogy szaval a csávó és csak az a lényeg, hogy mennyire “nice guy”, “rendes pasi”, akkor nekem se őszinte a mosolyom.
      Hogy egy ember miért lesz ilyen és miért nem érti a különbséget a között, ami tényleg működik, meg a bemagolt egyszeregy között, azt nem tudom, gondolom mindenkinél más-más oka van. Ahogy annak is, hogy mikor jön, avagy nem jön rá az illető, hogy ez nem oké, és miért nem az. Én se tudok jól kommunikálni, bár a bemagolt bájolgást nem is erőltetem, pont azért, mert nagyon lelombozó, mikor kiderül, hogy kamu.

    • Mint ahogy vsz te sem érted – szerintem – hogy Endrét micsoda sikító belső űr hajtja a nők felé, hogy velük pótolja a belőle hiányzó férfierőket. A meghódítás és birtoklás érzésével. Ha azok az erők ott vannak, nincs szüksége ilyenekre. Vajon egyedül nevelte fel az anyja? Apjával volt élő kapcsolata? Tanította rá, mit jelent Férfiként élni? Példával és jó szóval? Állította kihívások elé? Megtanította küzdeni? Hogy ne féljen, ha kiakolbólítják a “mások személyes teréből”? Ha dolga van ott: menjen be akkor is, ha nem hívják. De készüljön, hogy esetleg vasrúddal kap a képébe. És a másiknak igaza van. Mégis be kell menni, ha valóban úgy véli: dolga van ott. Aztán majd megfizeti az árát.

      • A férfierő, ami a hódításban nyilvánul meg, ezt hagyjuk, mert ettől kapok én sikítófrászt. Túrót. Nő kell(ene) neki, meg hallgatóság. Ahogy Szikra írta: az egyik oka az erőszakosságának az, hogy pasi társasága sincs, vagy legalábbis ott sincs annyira középpontban, mint ahogy szerinte az ő nagyszerűségének, eredeti gondolatainak kijárna.
        Persze, itt jön az árnyaltság. Persze, értsük meg. Értsük, nem is mondom, hogy nem. De a megoldás akkor sem az, hogy eltűri bárki az erőszakosságát, hanem az, hogy felnőtt módjára megpróbálja megoldani a problémáit. Mondjuk elmegy egy terapeutához. Persze, ha van rá türelem, lehet vele (próbálni) beszélgetni, elmondani, mi a zavaró – de ez egy narcisztikus emberről lepereg, aki őt nem értékeli, az ostoba, senki más szava nem számít. Ha sokan mondják, az csak azt erősíti, hogy sokan hülyék.
        Be kell menni dologhoz: nem, figyelni kell, megérteni a másikat. Nem kell bemenni, ahova nem hívják, illetve ahonnan kidobják. Nem akarlak berakni abba a skatulyába, nem rád vonatkozik, de vigyázz: ennek a logikának egyenes következménye lehet a nemi erőszakolók felmentése, az áldozathibáztatás. Elvégre az sem akar mást, csak “bemenni” oda, ahova nem akarják beengedni. Az erőszakoskodás semmilyen formáját nem menti sem a szülő viselkedése, sem más. Tahóságot sem, minősített eseteket sem.

        • ” Ha dolga van ott: menjen be akkor is, ha nem hívják. De készüljön, hogy esetleg vasrúddal kap a képébe. És a másiknak igaza van. Mégis be kell menni, ha valóban úgy véli: dolga van ott. Aztán majd megfizeti az árát.”

          Pont ezt akartam mondani, de Laci megelozott. Ebbol a” be kell menni” felfogasbol robbannak aztan a tragediak. Kivancsi lennek, hogy te mit szolnal, ha egy szamodra ellenszenves, viszolyogtato, legyen No, minden aron be akar jutni a szemelyes teredbe, mert ugy gondolja, hogy neki dolga van ott, de te nagyon nem ugy gondolod…es o csak meg, csak megy, nagy ivben leszarja, te mit akarsz. Nem is irok tobbet. Gondolkodj el rajta.

          • Volt ilyen nő az életemben, elkergettem szép szóval, megsértődött, engem meg nem érdekel. A nyomulós férfi is pont ezt érdemli, el kell küldeni határozottan, és leszarni, hogy megsértődik.

      • Férfiként élni, ja. Te, Zoltán, te gondolkodtál már azon, mit jelent EMBERKÉNT élni? Merthogy Endre tuti nem gondolkodik ilyen hülyeségeken.

  4. Endrét sajnos a férfokollégák sem kedvelik. Nekik rossz anyósos és szőke nős vicceket mesél. A harmadik után rámordulnak: -Na húzzál innen! Endre frusztráltan odébbkullog, és keres egy kolléganőt…

    • Ismerek ilyen Endrét, de mindenki némán tűri a poénjait, csak a háta mögött beszélik ki, hogy mennyire idegesítő. Ha meg rászólok a szőke nős viccek miatt akkor én vagyok a rossz fej és a konfliktuskereső, pedig mikor Endre nincs ott, mindenki panaszkodik a borzalmas viccei miatt.

      • Ez a másik, a sunnyogók, akik pufognak, de szembe nem mondják. Egyszer lényegében baráti társasággal volt ez, hogy páran mást szerettünk volna, meg is beszéltük, mikor szóba került, egyedül képviseltem a véleményt, én voltam a feketeseggű, még az elégedetlenek is csúnyán néztek rám – aztán mikor kompromisszum született, akkor persze már az én választásom mellé álltak, a nekik is tetsző lehetőséget választották.

  5. Volt pár Endre körülöttem, és miután engem jó kislánynak neveltek, mosolyogva bólogattam. Egyikhez majdnem hozzámentem húszévesen. Azóta inkább a Péterek. Nehéz őket levadászni, de megéri.
    Az én Péterembe akkor lettem látatlanban szerelmes – azt már tudtam, hogy meg sem közelíti az egynyolcvanat – mikor leírta, milyen régóta van egyedül, bár nagyon vágyik párkapcsolatra, de csak azért, hogy legyen dugás meg ágyba kávé, nem hajlandó az igényeiből alább adni. (Igények: intelligencia, humorérzék, olvasottság, empátia, szóval nem mellbőség meg hajszín.)

    • Valaki magyarázza meg miért számít a kabátfeladás egy nőre udvariasságnak? Engem a hideg kiráz tőle. Mintha valami kis nyomi lennék akinek ez nem megy, mellesleg miért fogdossa össze a cuccaimat?! Olyan kínos. Ennél már csak az rosszabb ha valakit életedben először látsz és rögtön lepusziz. Grrr

      • Én belecsavarodom az ujjaiba, ha más adja fel rám. Vagy ha van a kabát alatt hosszúujjú, felcsúszik az ujja a kabátujj alatt és utána le kell húzgálnom. Vagy jobbra tartom a karjaim és a másik balról próbálja feladni. Akkor gyorsan balra tolom magam, de ő máris jobboldalt van. Vagy a bal karomra adja fel először, én meg a jobbat nyújtom.
        Vagy…
        Idétlen látvány. De leginkább a kabát alatt lévő pulcsi/trikó felcsúszott ujjai zavarnak utána.

        • Engem nem zavar, ha feladják a kabátot (a kézcsók sem, ha protokolláris oka van), legfeljebb szólok, hogy állj, meg kell kapaszkodnom a pulcsim ujjába, hogy ne tolja fel vállig.

  6. Kerüjük az Endréket. Én is nagyon viszkettem tőlük.
    Az okos, vicces, szellemes férfiakat kedveltem. Úgy gondoltam, hogy velük jó lenne nekem. Azután már nem voltam olyan biztos….mert a házasságban egyéb is kell…

    Hát az Endréket én sem csípem, de nagyon sok van belőlük.En nem értek valamit ? A patriarchális felfogás az oka, hogy ilyenek ? Más szocializációval ők is helyesebbek lennének ?

    • Lehet, hogy más szocializációval is lenne bennük egy adag esetlenség (kiben nincs?), de sokkal jobb arcok lennének, ha legalább ez a lábszagú iparkodás meg lovag/macsó/tök tudja milyen stílus erőltetése nem lenne rájuk jellemző.

  7. Én ismerek Endréket Zsuzsa névvel és Pétereket Kati névvel, bár értem a jelenséget, amiről szó van. Azt is gondolom, hogy vannak viszonyok (szerződések), amelyeken belül nem kell megértenem a sikító magányt vagy űrt, ami hajtja őket. Ha a viselkedésük folyamatosan zavar (pl. munkahelyi kapcsolatban), akkor az ellen tehetek, civilizáltan, elegánsan, törvényes keretek között, a zavar mértékétől függően, de nem gondolom, hogy minden tettemet és szavamat a másik vélt vagy valós érzékenysége kell befolyásolja. Ha a terapeutája vagyok, az egy másik helyzet, ott nem pattintom le, mert idegesít (bár …). De hadd legyen szabadságom megválasztani, hogy kivel szeretnék kávészünetben csevegni. Lehet, hogy Pétert pont így idegesítem én és akkor majd azt kell méltósággal elfogadnom.

    • Szerintem a zsuzsák nagyon finomakat főznek és miközben leszállnak a mérlegről (ami mindig pontosan 4 és fél kilóval mutat többet a kelleténél, vagyis annál, amennyit a Nők Lapja még elfogadhatónak tart) nem értik, miért nincs senkijük, amikor a férfiakat a hasukon át lehet megfogni.
      Jógáznak és tudják, hogy nem minden nő Nő, de a jógaórán azért szó van a nőiességről is.
      Szőkenős vicceket ők is tudnak, de mivel sok benne a csúnya szó, inkább nem mondanak – rendes nő nem beszél csúnyán és nem, ezt a férfiak sem díjazzák.
      De a férfiak szemetek, nem értékelik őket. Pedig péntekenként muffint visznek az irodába.

        • A zsuzsák nem direktbe nyomulnak, az biztos. Elvégre a rendes nő, az vár. Az nem kezdeményez. Egy barátnője javasolta neki ugyan, hogy írjon rá arra a helyes pasasra társkerin, de ő nem tenne ilyet, azt már nem.
          De azért ha péter kicsit borostásabb reggel, odagurul hozzá az irodai székkel, hát mi van veled? Mi történt?
          Elvégre ő jobban megérti, ő nő és zsigerileg, ösztönből empatikus. Péter igazán elmondhatná neki is, nem kéne a teakonyhában a férfiaknak, azok nem értik meg. Péter több ennél – csak még nem tudja, hogy ő, Zsuzsa tudja ezt.
          Aztán ha péter makacsul nem fogja fel, az a rohadt disznó, akkor elkezdi fúrni.
          Megint késett.
          Megint borostás. Nem business casual. Biztos iszik. Jól végzi ez a munkáját? Na nem azért, ő csak kérdi. Jót akar, ő olyan szeretnivaló tyúkanyó.
          Péter lehet, hogy majd elgondolkozik rajta, miért nem léptették elő/miért őt bocsátották el “az első hullámnál”/miért pletykálnak róla, hogy zugivó, de nem biztos, hogy rájön, ki kezdte a dolgot. Zsuzsa tuti nem, ő olyan kis szerencsétlenke volt mindig, és tök finomak voltak a muffinjai.

      • Legyen szép napod! így írják alá a levelet. Mesepszichológiára, meg Pál Feri atya előadásaira járnak, mert este a mosás van, szex már rég nincs.

        • Na, na, pedig röhögtem elsőre. De azért csak árnyalnám ezt is, a gombotz képét is: Endrének a szabadidős tevékenységével vagy önkeresési útjaival nem élcelődtünk, a jógaóra, muffinsütés, mesepszichológia vagy Pál Feri értékelése nem tesz senkit sem vagány, sem idétlen emberré. Pontosabban számomra ezek nem irányadók, olyan, mintha azt mondanád, hogy barna a szeme. Endrével, az én értelmezésemben, az a baj, hogy nem ismeri fel a határait, vagyis inkább a másikét, masszaként kezeli a nőket, általánosító jelzőket húz rá egyedekre (olvasta, hogy a nők úgy/azt szereti), nem kiváncsi, mert azt sem tudja mire, és a visszautasítást nem képes méltóságteljesen kezelni, sőt leginkább sehogy, mert kicsinyes és bosszúálló lesz tőle. Nekem ezek jellemhibák (reflektálatlanság, önismeret és fejlődés igényének hiánya, ilyesmik), míg a fentiek max. ízlésbeli deficitek, ha egyáltalán.

  8. Az endrékben az a kínos még, hogy fájdalmasan modorosak. Jönnek, nyomják a blőd paneleket és az ezeréves poénokat, internetes mémeket idéznek, merev udvariaskodással leginkább csak az útban vannak, közben nincs egy emberi pillanatuk.
    A szemükbe nézve kiüvölt a semmi, esetleg a visszafojtott agresszió – niceguy típus -; néha meg a (szándékosan?) rosszul leplezett “basználak”.

    • Az erőltetetten poént poénra halmozó altípus, ha lehet, még rosszabb. Az elején mosolyogsz, válaszolsz te is viccesen, aztán már azt se, csak ignorálod.

  9. Hú, az Endre. Az Endrék. Ha udvarolna, be nehéz udvariasan lekoptatni.

    Volt egy pár az életemben, próbálkoztak, kívülről nem értették, miért vakarózom. A látlelet pontos.

    “Péterrel” kívülről nem illettünk össze egy rakás mindenben, de valóban volt közös munkánk, nem is egy, évekig, ott egy rakás dologra rá lehet jönni, ha figyel az ember. Amikor már egy éve azt látod, hogy egyetlen darab izzadtságszagú, erőltetett jelenet sincs, na akkor működik valami, nagyon, látszólag észrevétlenül.

    Azóta eltelt vagy húsz év, hálistennek az Endréknek már öreg vagyok és félelmetes.

  10. Viszont az ezoterikus tanítások szerint minden endrének megvan a maga zsuzsája.
    Belőlük élnek az utazási irodák last minute akciói. Ez utóbbi nem ezotéria, hanem marketing.

  11. “Az a baj az Endrékkel, hogy ha hallgatunk, udvariasak vagyunk, azt biztatásnak veszik.”

    Ez egy újabb dolog, amire túl későn jöttem rá. Rengeteg Endrét ismertem, a nagyrészük utólag panaszkodott, hogy én hitegettem, csak mert udvariasan próbáltam lerázni. Ma már látszik rajtam, ha valakit nem kedvelek, bunkónak is tartanak. De igazából még ez se elég hiába jelzem minden eszközzel a konkrét arcába üvöltésen kívül, hogy én őt ki nem állhatom, attól még ő elköszönéskor puszit akar. Milyen jogon? Végül kapott puszit olyan pár centiről, mintha félteném a sminkemet, ami nem volt rajtam. Az arcunk nem ért össze szerencsére.

    Hogy lehet a búcsúzáskor puszilkodókat leszerelni? Ha kezet nyújtok neki, akkor megcsókolja, ahelyett, hogy megfogná. A másik taktikám a mintha a sminkemet félteném puszin kívül az az hogy elmenekülök ha elindul felém, de az meg tényleg bunkóság, plusz attól se tudok így elköszönni, akitől szeretnék.

    A kezet fogni képtelen fickó ráadásul nem csak egy ember, hanem rengeteg. Kb. mintha az összes keresztény-konzervatívan nevelt fickó ezt csinálná. Nem tudom, hogy hol tanították nekik, hogy nőkkel soha ne fogjanak kezet inkább csókoljanak nekik kezet/ puszilják meg csakazértis / hátráljanak 3 lépést. És igen tudom, hogy elvileg a férfiaknak kéne kezet nyújtaniuk a nőknek, de egyrészt nem érdekel, másrészt a puszilkodókat akarom így leszerelni.

    • Hát, én annak idején déditől megtanultam, hogy mindig a nő nyújt kezet. (Néhány kivétel van, nagyon nagy korkülönbség a férfi javára, vagy nagy szociális különbség – a dalai lámának vagy a pápának nyilván nem nyújtanék előre kezet.) Miután utálok puszilkodni-ölelkezni, még a saját gyerekeimmel is, általában a kézfogást preferálom. A kézcsók csak akkor játszik, ha a női hölgy ráutaló magatartást tanúsít, tehát ha a faszi emeli a kezét, nem nyomja vissza diszkréten. Jó, van, hogy ez átmegy egy falusi kék nyomóskútba, de azzal az emberrel úgysem fogsz még egyszer kontaktálni. Közelebbi ismerősöknek meg egyszer elmondom, hogy én nem csókolózom, kizárólag egy emberrel, és az nem ő 🙂 Hálásan szokták fogadni.

      • Előnye manapság az előre nyújtott női kéznek, hogy nem vagyok zavarban. Ő dönt: ha kezet nyújt, kezet fogok, ha az arcát tartja, akkor puszit adok. Volt már, hogy kaptam a fejemre, hogy persze pasikkal kezet fogok, lánynak puszi. A döntés a lányé volt. Sőt, adtam már puszit pasinak is.

    • Neeeem, nem a férfinak kell kezet nyújtania, hanem a nőnek! Nyújtsd csak bátran! 🙂 Én nagyon ritkán találkoztam olyan taplóval, aki nem fogja meg a kezem, ha nyújtom neki. Mondjuk én elég karakánul csinálom. Amolyan férfijassan. Nehéz nem észre venni.

      • Oké megnyugodtam. 🙂 Eredetileg én is úgy gondoltam, hogy a nőnek illik kezet nyújtania illetve hogy manapság már mindegy, de aztán egy csomó ismerősöm azt mondta, hogy azért reagáltak ilyen furán, mert a férfinak illik először és a nő ne legyen kezdeményező.
        Régebben én is határozottan nyújtottam, csak az ilyen reakciók miatt, hogy hátraugrik mintha skorpiót akarnék neki adni, meg hogy csak azért is megpuszil még meg is szorongat közben vagy hogy elforgatja, felemeli a kezemet és megcsókolja (kézfogáskor ugye máshogy áll a kéz, mintha kézcsókra nyújtanám, bár ez utóbbit nem szoktam, csak a kosztümös filmekben láttam), szóval ezek miatt eléggé elbizonytalanodtam és értelemszerűen már kevésbé karakánul nyújtok kezet.

        • Egyébként szerencsére én se találkozom nap mint nap ilyen emberekkel, csak régebben volt egy barátnőm, aki nagyon vallásos volt, és akkoriban folyton lejátszódott, hogy sétáltunk az egyetemen és be akart mutatni ismerőseinek, és akkor ez a jelenet ezerszer lejátszódott. Általában a huszonéves és nagyon keresztény és/vagy jobboldali pasikkal vannak ilyen tapasztalataim, de attól persze még számos kivétel lehet ezekben a körökben is.

        • Én nem zavartatom magam. Nyújtom a kezem, főleg érdekel az illető. Ha nem, akkor is, de csak mert az illem ezt írja elő, és pont azt hogy enyém a kezdeményezés. Jó!

        • Nekem anno úgy tanították, hogy alapesetben azért a nő nyújt először kezet, hogy ne a férfi nyúlkáljon a nő felé (mert az már elvileg intim zóna).

  12. Én eddig csak messziről láttam Endrét, valahogy mindig elkerültük egymást. Nálunk András van, aki képtelen egyedül lenni, és képtelen befogni. Folyamatosan adásra van állítva, mint a rossz rádió, barátságos beszélgetést tol, mesél valamit, kioktat, elemez, magyaráz, hadd segítsen, rossz a tartásod, ő mutat gyakorlatokat, amivel kiegyenesítheted a hátad, meg is mutatja, itt helyben. Nem is az, hogy nem tudja, mikor van vége a beszélgetésnek (nem veszi észre a beszélgetést lezáró szófordulatokat), hanem az, hogy nem lehet ott hagyni, és nem lehet elküldeni, megy utánad (ha tud). Az sem zavarja, ha konkrétan mondod neki, hogy most már fogja be, mert nem bírsz dolgozni, ugyanúgy folytatja. Egyik alfaja érti, hogy a beszédével zavar (csak fizikailag képtelen befogni), a másik nem érti (én őket nem értem, szocializációs defektre gyanakszom). Az életerődet mindkettő leszívja.

    Aki engem idegesít igazából, az Tamás. Tamás nagyon kedves, és segítőkész, mindig jön, ha kéred, mindig nagyon figyelmesen, mosolyogva hallgat, nagyon koncentrál arra, amit mondasz, nagyon figyelmesen reflektál, végig a szemedbe néz. Sosem káromkodik, mindig visszafogott, ha dühös, vagy csalódott, akkor is mosolyogva csóválja a fejét. A kedvessége valahogy izzadságszagú. Nem tudod eldönteni, hogy a vicceiden őszintén nevet, vagy csak azért, mert illik. Azt sem tudod eldönteni, hogy mikor miről mit gondol, mert mindig csak mosolyog. Azt sem tudod eldönteni, hogy téged kedvel-e, vagy hogy kedvel-e valakit egyáltalán. A hülyékkel, a gyökerekkel, és az elmebetegekkel is mindig kedves (akiket te már többször is elküldtél a faszba). A kedvességétől, az állandó mosolygástól egy idő után feláll a szőr a hátadon, mert valahogy hamisnak tűnik, az az érzésed, hogy hazudik a teste, és úgy tűnik, kurva nagy energia van abba fektetve, hogy mindig ilyen kedvesnek látsszon. De mi a francot rejteget egyáltalán? Én félek az ilyen emberektől, a túl kedves emberektől, a félelemtől meg dühös leszek, és kiabálok, meg feszült hangon beszélek vele. Pedig Tamás olyan kedves, hát neked ez sem jó, ez sem elég?

  13. Kopipaszta: “A köszönés utáni következő lépés a kézfogás. Ennek menete pont az ellenkezője a már a köszönésben leírtaknak. Mindig a nő a férfinak, az idősebb a fiatalabbnak és a magasabb rangú az alacsonyabb rangú embernek nyújt kezet elsőként. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy egyszerre mondják a nevüket, így egyik fél sem érti a másikét. Fontos, hogy kézfogáskor egymás szemébe nézzenek a felek, hogy határozottan, de ne durván szorítsák meg a másik kezét. Vannak kultúrák, ahol a kézcsók és a meghajlás szigorúan tilos, de Magyarországon ezek a kiemelkedő udvariasság megkülönböztető jelei. A kézfogás mindig jobb kézzel kell, hogy történjen, ha valamit fogunk benne, akkor azt át kell tenni a bal kezünkbe. Nem illik két kézzel, a férfiaknak pedig kesztyűben kezet fogniuk, ez utóbbi a nőkre nem vonatkozik. Ha egy ülő társasághoz érkezik egy nő, akkor a férfiaknak fel kell állniuk, hogy üdvözöljék, a nőkre ez csak akkor vonatkozik, ha egy nálunknál idősebb hölgy jelenik meg.” A nálunknált nem tudom értelmezni, egyébként pedig erre voltam én is szocializálva.
    Nem esem kétségbe, ha nem állnak fel a Férfiak megjelenésemkor, kesztyűt nem viselek, viszont szarul érintene, ha valakinek kezet nyújtanék, és nem tudna vele mit kezdeni.

  14. ‘Látszik rajta, hogy a nők szeretik az olyan férfiakat, akik felismerik a parfümöket. Rajtam ez nem látszik. ‘

    Hannibal Lecter is kitalálja, még az összetételét is, mint fejjegy, meg ilyenek. Na, hát értem már, miért olyan népszerű.

  15. Én nők között is ismerek ilyet. De gyakoribb, hogy olyanokkal futok össze, akik kiábrándultak mindentudó fölényével közlik, minden pasi milyen.

  16. Visszajelzés: zseniális genetikus | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s