adhd címkéhez tartozó bejegyzések

hello, kényszeresség, my old friend

Közzétéve Szerző:
6

Újra edzek! Sokat! Újra kócos és boldog vagyok – az egész életem ilyen. “Mit csinálsz?” kérdezi néha az emberem, erre küldöm ezt, ilyen a hajam, ilyen a fotóminőség, NEM ÉRDEKEL:

Végre edzhetek: nem tiltja már heggyógyulás, semmi más. Kirepültek a felvételizők is, sokkal több időm lett. Tavasz van, újra van kedvem – én mindig csak erős, belső eredetű kedvből edzettem. Már az se nyomasztó, ha sötétben bringázom haza, mert az is tavaszias. Lett kondibérletem is gazdaságosan (köszönet érte itt is!).

Főleg a futásaimra készülök most. Az első futás inkább utazás, életélvezet, annak csak ürügye a tíz kilométer. A második lesz a komoly, ősszel (21,1). Van időm feljönni. De ha nem leszek gyors, az se baj. Csak ne legyen szenvedés.

Az ismerős érzés most: ez az! Ugyanaz az öntudat: értelmes, amit csinálok, meghaladom önmagam. Megint érzem a fejlődést, ha lassabb is. Élvezem is… húsz perc után, mert addig az elme erősködik, nem enged (ez ellen van a lépésszámlálás, szaunában a lélegzeteké, az visz bele abba a speciális állapotba), de utána jön a hormonözön. Ki kell bírni, belejönni, a negyedik kilométertől lesz jó. Meg aztán utána órákig.

De közben… nyomasztó is. És mindig egyszerre van a kettő.

Egyrészt a kényszeresség miatt: nem tudok leállni, ha egyszer belekerültem abba az állapotba. Belső elválasztású drogot termel a sport. Mindenkinek ezt termeli, ha komolyan csinálja, de nekem ez a függőségem. A futópadon cipelem magamat, ez már a harmadik blokk, előtte volt súlyzó és lépcsőgép vagy evezőpad. Mindenem másfélszer, kétszer akkora, mint a normál adag: az izomtömeg, a vállalás, az edzésidő, a kalóriaégetés. Két rágó, 45 gramm protein, 100 gramm kreatin. Nézem a futógép kijelzőjét, meg néha az órámat is. Legyen kerek: negyven percig elmegyek. Jó, akkor már inkább hat kilométerig. De akkor már, nem nagy ügy, legyen ötszáz kalória (ezt az óra méri)… és egész perc legyen… már csak egy kis szauna, de jó, legyen 25 perc… és az a vége, hogy oltják a villanyokat.

Tízkor lépek ki, záráskor. Semmi telefonnyomkodás, locsifecsi nincs az edzésidőben. Nem tudok mértéket tartani, olyan fáradt vagyok, hogy alig bírok hazamenni, és akar kezdődik a belső érvelés: így két edzésnyi lett egy közlekedés, egy mosás árán, tiszta haszon… úgyis hajat akartam mosni… Már megint… ötkor jöttem, hogy lett tíz óra…?

És hát nem újdonság már. Örömét a sok év alatt megszoktam: tudom, hogy ilyen, hogy képes vagyok rá, jól megy, nem vagyok bizonytalan, sem csodálkozó, tudom alsó és felső határaimat. Mindenestül a sajátom az edzésem, az énem kiterjesztése. Nem csúcsélmény, hanem minimum, ami alá nem megyek. Ha mégis (ez volt a műtétek után), akkor szar. Közepes mennyiségű edzéssel semmi különös, simán élhető az élet. Sok edzéssel pedig sugárzó.

Bővebben… →

hat irritáció

Közzétéve Szerző:
1

Viselkedések, mentalitások, emberek, akikkel nagyon nehezen vagyok.

aki “inspirálódik“

Igen, vannak ilyen emberek: ők egyedül, intuícióból vagy Google alapján nem tudnak kitalálni egy edzést, egy szőrtelenítést, egy diétát, egy hobbit. Megbeszéli a fodrászatban, felteszi a kérdést a csoportban, az kell neki, ami biztos, bevált, ami a legjobb. Utóbb a tanácsadóknak panaszkodik, hogy nem sikerült így se! Alfaja: ha valamit három napnál tovább csinál, azonnal oldalt, módszert alapít rá. Mások véleményei között lavírozik.

aki egy ideig tudja, hogy lusta, szorong is miatta, aztán ráfogja az ADHD-re

…és mivel megvan a Szent Magyarázat, az Etikus Identitás, a könnyítés, egyre gyakrabban “nem bírja” a munkát, “nincs kedve” az emberekhez, “megterheli” a helyzet, “elfogynak a kanalai”. A neten sok ilyen vélemény kering, ezek az emberek förtelmesen hiúk, buták és rosszindulatúak. Aki enged a felmentő magyarázatnak, mind elzüllik, még kaotikusabb lesz az élete. Mindenki lusta egy kicsit, élete élete egyes szakaszában vagy állandóan. Mindenki tudja, hogy mennyivel könnyebb reggel nem kelni fel, és van, aki meg is teheti (én is, mert délután tartok órákat). De akinek kéznél van a hivatalos magyarázata azon el fog hatalmasodni. ne akarj “diagnózist”! Drága és kamu, csak rosszabb lesz az életed tőle. Ha tablettákat is adnak, akkor biztosan.

Bővebben… →

ostobaságok… (8.): beszélni kell a tabutémákról!

Közzétéve Szerző:
2

Minél többet! Beszélj csak, a legjobb, ha érintett vagy, akkor sztár lehetsz!… Aztán jajgathatsz, hogy kritika ér! És írhatsz cikket arról is…

Másoknak megtetszik a siker, kedvük támad a tabutémában utazni, és akkor nekik is van a bú, baj, nyöször, különlegesség (minden tabu szomorú állapot!). NEKEM IS ROSSZ! RÁM IS FIGYELJETEK!

Így lesz egyre több szenvedő, ám harsány ember.

Az ostobaságok… sorozat médiakritika, internetesvéleményformálás-kritika. Az eddigi darabjait most elláttam “ostobaságok” címkével, így olvashatod el őket:

csakazolvassa.hu/tag/ostobasagok

…ez megmutatja, hogy hogyan keress más témákra a blogon. Igyekszem pontosan, széles körűen címkézni a bejegyzéseket, utólag is javítok, tökéletesítem a címkék rendszerét. Tegyük fel, válni akarsz. Tag = címke. Ha a hazassag szót (tehát ékezet nélkül) beírod az ostobasagok helyére, vagy a gyerekneveles, a vegan címkét, akkor előjönnek a témába vágó posztok. Olyan is van, hogy irodalom (ezek részben a saját irodalmi jellegű írásaim, részben elemzések művekről és az irodalom működéséről). És van legolvasottabb, meg legjobb címke is (inkább régebbiek, ma már nem írok annyira jókat – vagy a mércém emelkedett, és nincs kedvem nekem meghatározni, mi a legjobb).

Most jön a poszt.

Hát hiszen mindez tabu! Akkor feszegetni kell, nem? Essék, ez ikes ragozás, csak szó az ADHD-ról, a tudatos gyerektelenségről vagy a mellrákról! Ezek a cikkek segítenek, tabut törni hasznos, sőt, küldetés!

Régebben én is így gondoltam. Ha valamiről nem beszélnek, az baj, beszéljünk csak róla épp ezért! Hozzuk fényre, mert ezek FoNtOs TáRsAdAlmI pRoBlÉmÁk. Aki nem érintett, érzékenyedjen, az érintett pedig találkozhasson sorstársak történeteivel, tanácsokkal, újfajta kezelésekkel… Bővebben… →

legyen-e mobiltelefon az iskolákban?

Közzétéve Szerző:
9

A helyzet, nem túlzok, rettenetes. Én ezért megkönnyebbüléssel olvastam a Közlönyt és benne az új tilalmakat június 6-án. Részben a késelések miatt, de a telefonaddikció is nagyon durva. Ez a most következő már a felvételi éve ugyanis. És végre nem lesz telefon, nincs konfliktus, nem zombik ülnek majd az órán – lehet végre tanítani!

Viszont ismét vért könnyezett Gyurkó Szilvia köztéri szobra: Bővebben… →

hogyan függ össze az istenhit és a felelősségvállalás?

Közzétéve Szerző:
3

Bepöccenek mindig ezen a rengeteg panaszkodáson… bepöccenek, azaz: tudom, hogy amit hajtogatnak, az hamis és káros, továbbá ismétlődik, és ezt mint jelenséget meg akarom írni posztban. Elemezni, megtalálni a működésmódját az adott érvelésnek, viselkedésnek.

Van, hogy csak sóhajtok, mert unom.

Amiről most írok, az végső soron a felelősség vállalása. Ami azt jelenti, hogy nem vagy már kamasz, felnőtt vagy.

És azt is jelenti – nekem –, hogy nem csak mi, emberek létezünk. Van Isten.

Folyamatosan panaszkodik mindenki, én meg, aki hallgatóságnak vagyok gondolva, azt mondom:

Valaha túl sok lehetőséged volt, haver. Összevissza mámoroskodtál, felvágtál, hogy te döntesz, mert a te tested. Bulizol, nem akarsz gyereket, “felfedezed” a szexualitásodat (úgy nyomták beléd a pornóval, erőszakkal azt, amit sajátnak hiszel!). Vagy katás “vállalkozó” leszel, esetleg büszke “telt nő”. És harsánykodtál, hogy neked ez meg amaz az identitásod.

Magabízó voltál és nem törődtél a következményekkel. Keresztényék ezt úgy mondják, hogy elfordultál Istentől és bálványimádtál.

Később pedig rosszul jártál. Rád járt a rúd. Részben a döntéseid miatt, részben azért, mert ilyen az élet, és van, aki rosszul jár (túlmámoroskodás nélkül is előfordul). Bővebben… →

adhd és más presztízsdiagnózisok

Közzétéve Szerző:
6

Előre bocsánatot kérek… de nem is, mert nem bűn ez – ha bűn lenne, nem követném el. Szóval disclaimer:

Vállalom az esetleges megbántódást, és most is egy szent tehenet, felfutóban lévő korszellem-jelenséget elemzek, vele egy olyan netes “művészt”, aki láthatólag több olvasóm kedvence.

De hogy én túlírom ezeket, és verébre rontok ágyúval, mondják.

Ó, de hiszen a világból nem a béke, az elsimítás, a kedvesség, a nagyvonalúság hiányzik – az erre vágyók sem nagyvonalúak. Inkább megalkuvók. Nagyvonalúságra nincs mód, mert ellentétes érdekek vannak, éspedig nem vélekedésekben, ízlésben, hanem az anyagi-fizikai valóságban. Nem jön ki a matek. A felismeréséhez éles elme kell, ami máris konfliktuskeresőnek, agresszívnak tűnik, és csak férfiaknak engedélyezik a használatát. A bátor szó hiányzik a világból, amely felrúgja a sunyiság kompromisszumát. Nem én vagyok agresszív, hanem olyan elvadult dolgok zajlanak, amelyek ellen pontos szavakkal lehet és kell szólni.

És nő vagyok. (Akként is aláznak, amikor kiállok. A testemmel, szexualitásommal.)

Nőként tipikusan kerüljük az ütközést, a nyílt állásfoglalást, elvek helyett a gyakorlatra figyelünk, hogy mindenki lakjon és legyen jól, és pont ezért lettünk kihasznált erőforrások. Ezért nem becsülik semmire a munkánkat, a személyünket, nemünket, mert ezt meg lehetett velünk csinálni. De amikor végképp lestrapálódtunk az ingyenmelóban, még akkor sem szóltunk. Önként jelentkeztünk segíteni! Jóindulatú vagyok, tehát nő vagyok. Mifaszban vettem részt én is, idegenek kedvéért…

Az anyasághoz szükséges gondoskodási hajlamunkat, segítőkész reflexünket, empátiánkat felnőtt férfiak és zavaros eszmék élik fel. Drogos kéregetők (“pedig te jó fejnek tűntél”, mondja – “mindenképpen az vagyok, mert a családomra és magamra költök, nem érzelmi zsarolókra”). Részeg bántalmazók (aka hajléktalanok). Önazonosságot kínál mindez a liberális ügyek körül networkölő, középkorú nőknek: én az vagyok, aki segít. Megyek, intézem, adakozom, szervezek, kampányolok, ha cserébe egy kicsit fontosnak érezhetem magam! Mindenféle ügyekben részvényessé válnak, osztalékuk az önbecsülés. Pedig már szétosztogatták magukat: nekik kellene három hónapot aludni, két új cipő, wellnesshétvége, egy jó ebéd, amit más főz meg, és eléjük teszi… saját idő, nevetés, szeretve lenni, önös csacskaságra költeni pénzt. A pihentebb állapotból derengene a lényeg nekik is. Mert agyonhajszoltan azt sem látják, mi a bajuk.

Bővebben… →