Lehet, hogy veletek ez van?
Amiért még sokan fuldokolnak egyébként jól induló kapcsolataikban: az eltolódott arányok.
A helytállás (a továbbiakban: Meló) és a laza szeretés, közös egymásra nézős időtöltés (a továbbiakban: Intim Velnesz) aránya általában torz. Mihez képest? A fontosságukhoz képest. Bővebben…
Hát ez nehéz.
Arról már írtam, hogy a Nagy Őszinteség (őszintéskedés) nem biztos, hogy jót tesz a kapcsolatnak. Bővebben…
Kicsit hirtelen kezdtem el ezt a sorozatot: mindenféle állítások és kérdések vannak már, miközben nem tudom, az olvasóimmal mi a közös nevező, ők meg nem tudják, én honnan beszélek. Ez itt afféle előszó, az alapja annak, amiről minden részben írok, valójában az első rész elé való. De felőlem legyen ez a harmadik rész, nem fontos.
Ezek jelentek meg eddig:
Honnan beszélek én? Erős felismerésből beszélek: kritikusnak érdemes lenni azzal, ahogy az emberek a kapcsolataikat általában élik. Nem akarok többé arra sem gondolni, hogyan legyenek a dolgok (vagyis: az elvárásaimra, az irányításra), csakis az érdekel, hogyan vannak, hagyni magam, és megélni őket. Olyan emberrel tudom ezt megtenni, akiben bízhatom, aki érzelmileg tisztességes, akivel ez a “hagyom magam” projekt valami széphez, erőshöz vezet, ahhoz pedig az is kell, hogy én magam legyek elég erős, önjogú. Bővebben…
Hogy mit tegyél szóvá a kapcsolatodban?
Sietsz változat:
Azt, ami fontos és ami releváns, és azt is kedvesen, józanul, építően, sose bántóan.
Többször hallgass. Nem ér annyit.
De ne ellenséges némasággal hallgass. Bővebben…
Azoknak, akik kissé lányregényes-szappanoperásan olvassák a blogot és környező szövegeit, vagy egyéb módon tanúi a Blogger Zajlásainak, szeretném azt a hatásvadász utóiratot leírni, hogy Bővebben…
