technikai jellegű

Itt a nyár, sok finom eper, fagylalt és futás.

eperfotó-dekonstrukció. a terasz koszos!!!

Ezért (!) egy kis változást vezetek be a blog működésében.

Kezdő bloggerként rettentően örültem az olvasóknak és a sok kommentnek, a visszhangnak, de valami (az ízlésem) mindig visszatartott attól, hogy mesterségesen nyomjam, generáljam, prörgessem a csakazolvassát. A “szerves” elérést szeretem: ne azért legyen itt az olvasó, mert bombasztikus a cím, mert felugrott a hirdetés, hanem mert erre keres rá, ez kell neki, ez érdekli (és ezért esetleg feliratkozott).

Ma már túl sok a komment. Jó, hogy sokan vagyunk, de van, aki úgy érzi, ettől már a blog közös, vagyis: az övé. Sajnos, a témák és a szövegek összetettsége nem tudott cenzusként működni: marad mit kapirgálni annak, aki szemétdombhoz szokott. Nem is a kommentek mennyisége a gond, inkább az, hogy nagyon vegyes jellegűek, rengeteg motiváció keveredhet ide az igényes együtt-gondolkodáson, önmegértésen, információterjesztésen, tanuláson kívül. A kommentelők egy része mocskosul visszaél a bloggal, a láthatóságommal és a netes trükközés lehetőségeivel. A felület hizlal ítélkezési kényszereseket és súlyosan frusztrált, sértődött, magukat blöffölésben és szemétkedésben kiélő embereket (ezt pedig azért sem hagyhatom, mert nem lesztek tőle jobban).

Nézegetni, nyomozni rendkívül passzív tevékenység, ha nem gondolkodsz. Unalom, élethiány ellen nem jó a csakazolvasás, csak rosszabb emberré tesz. Annak való a blog, aki nem ártani akar, akinek vannak hasonló impulzusai (akár gondolatok, akár sport, élmény, gyerek, kultúra), és gondolkodni akar, nem ítélkezni. Tehát ez nem az én kérésem, hogy szállj le a bloggerről, hanem értelmetlen máshogy itt lenned. Amit támadsz, általában nem érted.

Van még a felelősség, igazságosság, határok kérdése is: kedves olvasóm, bárki is légy, te akarsz itt olvasni és kommentelni, ezért neked is van dolgod. Ne basztasd és ne is kóstolgasd a bloggert. Magánéletéhez nincsen semmi közöd, arról sokat nem tudsz, és az életmód-döntéseihez se nagyon. Ezek személyes dolgok, ami azt jelenti: én írhatok róla, tehetek állításokat, bírálhatom pl. a köldököm formáját, te nem. Te a sajátodról tehetsz.

Mint házigazdának vannak kéréseim. Én hadd írjak, szerkesszek, ne kelljen folyton rámolni, takarítani. Mostantól másképp lesz a kommentelés, mert ennyi időm nincs, és nem akarom, hogy még mélyebbre süllyedjetek.

Mindenki, aki eddig bent van (és: találkoztunk, ismerem, tudok nevet kötni hozzá, VAGY egységes, megbízható kép áll össze az eddigi kommentjeiből), teljesen rendben van, nincs teendője. Körülbelül százötvenen vagytok. Ne vedd magadra, nem neked szól!

(Előfordulhat, hogy a beállítások miatt, vagy előttem ismeretlen okból spam mappába kerül a komment. Újabban pl. sue, fflamingjue jár így. Ezek mindig megvannak, mindig előszedem őket hamar.)

A többieknek írom: tudom, nagyon érdekes, megunhatatlan, hogy mit csinál már megint a blogger, mibe lehet megint beleszállni, szájat húzni, kavarni. Témáim egy-két napos késéssel megjelennek máshol, másik előjellel (ha én bíráltam, ő szereti), ez is vicces.

Sokan azért írnak, mert bár tudják, nem fognak megjelenni, remélik, hogy azért olvasom. Érthetetlen, miért nem írnak e-mailt. Nem beszélgetek, nem levelezek olyanokkal, akik a valós nevüket nem írják meg.

Új komment mostantól csak akkor jöhet, ha

  • az írója köszön, kapcsolódik, emberként szól,
  • magáról ír, vagy saját álláspontot, a saját szavaival, gondolatot, élményt,
  • az e-mail címe nem kamu, és kiderül belőle a neve,
  • egy nevet használ (jegyezd meg, kérlek!).

Nekem nem hiányzik senki kommentje, aki ezekre nem képes. Nem is olvasom.

Nem jöhet:

  • csak link, idézet,
  • nőgyűlölet, rasszizmus, kirekesztés, fehérfölény, incel,
  • bármilyen gyűlölködés, szimpátiatoborzás (férjek ellen sem),
  • öncélú bulvár, lerágott csont, párthoz kötődő politika,
  • lelkisegély-igény: elsírom a bánatom-ti majd megoldjátok teherletevés — keress coachot, pszichológust!
  • más blog linkje kommentár nélkül (az említett “megsétáltatom a blogomat” jelenség miatt),
  • és: ne akarj itt blogot írni, “te is elmondod a véleményed/történeted” alapon, leuralva a beszélgetést, hogy aztán mindenki veled foglalkozzon.

Aki a fentieket nem tartja be, azt magyarázat és figyelmeztetés nélkül törlöm és tiltom.

Ezek pedig minden kommentelőnek szólnak:

  • kérlek, gondolkodj kommentelés előtt, vagy írd meg és várj egy kicsit a közzététellel,
  • biztos, hogy rám haragszol? Ne told rám, nem kérem. Kösz!
  • ne állítsd magad szembe a többiekkel, miszerint a többi olvasó mind egyetért/szervilis/nő/buta, de bezzeg te. Tényleg ez kell az egódnak? Ők sem egyformák. Te sem vagy más. Tisztelet!
  • témába vágót kommentelj, ne csak fecsegj: legyen köze a poszt lényegéhez (a “hogy a lényeget emeljem ki” szőrözés, csak mert eszedbe jutott, nem annyira vicces), vagy legyen köze a többiek kommentjéhez – persze a téma elkanyarodhat, ez teljesen oké,
  • a “jut eszembe, akciós a tejföl/nekem is kiszakadt a harisnyám” típusú kommentek inadekvátak egy irodalmi vagy személyes, nehéz helyzetről valló poszt alatt. Butának tűnsz tőlük. Fogd vissza magad, és első kommentként ne gyalogolj bele a csendbe, hátha érkezik értőbb,
  • nem, ez nem azt jelenti, hogy csak dicsérni lehet (sőt, feszélyez a “köszönöm”, “minden sorával egyetértek”), esztétikai, technikai, tartalmi bírálat jöhet,
  • ne magyarázkodj, hogy te mennyire vagy állatabajgató/öko/miért nem eszel húst/sportolsz-e, nem kell levizsgázni a posztból. Semmi baj azzal, ahogy te csinálod (írj róla meggyőző szöveget!), lehet más a véleményed is! ne legyél szubmisszív!
  • ne szidjatok itt felismerhető házastársat, rokont, nagyon kínos, és rám száll vissza,
  • gondold meg, mit írsz, milyen néven, ne kérj később törlést,
  • az elütés nem baj, ne mentegetőzz!
  • de ne várd, hogy komolyan vegyenek elemi helyesírási hibákkal, az gáz,
  • kifejezetten nem szokta jól érezni magát itt a mérnöki-materialista-racionális típusú, aspergeres jellegű alkat: metaforákkal nem vitatkozunk, ízléssel szemben nem érvelünk. A nem-trollokkal való konfliktusok nagy része ilyen, és nekem nincs türelmem hozzájuk,
  • ne elemezd a bloggert, nem az ő személye a téma, ne taglald a motivációit,
  • ne kérd számon, hogy “te, aki azt írtad, most meg…” – változunk, te is, és olyan is van, hogy egyik témában az ember súlyosan konzervatív, a másikban meg progresszív,
  • ha eleve utálod a bloggert, nem tetszik, le akarod leplezni, azt csináld máshol, ne használd a blogja felületét. (Ilyenkor látszik, hogy nem az a cél, hogy a nyilvánosságban bírálhass, hanem hogy engem piszkálj, zaklass.)

A csakazolvassa nem való mindenkinek, sőt, igen keveseknek való. A többség nem érti: nem volt közepes-komoly irodalmi művelődésben része. A majdnem bátrak, akik nekifutottak az életük megváltoztatásának, de mégse sikerült, gyakran teszik át rám az indulatokat. Ráadásul olyan témákat piszkálok meg, olyan döntéseket hozok és olyan életmódot élek, amely az egyszeri, nem gondolkodó emberből tiltakozást vált ki. Nincs alku – én hadd legyek boldog.

Ez a blog azért ilyen, mert a blogger az ilyen szövegekben, témákban hisz, ezek megírása tölti el szenvedéllyel, és ez a véleménye a világ dolgairól. Próbáld értelmezni a szövegeket. Nem azért írom a posztot, hogy bántsalak, megítéljelek. Nem vagyok senki képviselője, megbízottja. A blogon továbbra is ilyen szövegek, képek, témák lesznek. Kell hozzájuk agy, nem árt némi képzettség, érzékenység, elmélyültség, olvasottság, ettől egy kicsit elit a dolog. Sajnálom, ha ez frusztrál valakit. Ne magyarázkodj, ha más a közeged, hanem figyelj. Én nem csoportképző, politikai-mozgalmi, hanem intellektuális és énkifejező blogot akartam, és utálom a közhelyes, kész, indulatos, nem egyenes szándékú tartalmakat.

hogyan kezeljük a kritikát?

És igen! Már megint rossz a kérdés.

A kérdés inkább az: miért érzik ennyien a kényszert, hogy “kritizáljanak”? Mire jó ez? Elkezelgetjük a sok döfködést, marcangoljuk magunkat, pedig a valódi kérdés ez: őt mi hajtja? Bővebben…

kultúrmozaik

Micsoda retró cím, fekete-fehér tévében lehetne műsor! Szóval, a közelmúlt élményei, rövid értékeléssel.

Könyv

Ian McEwan: Amszterdam, Lukács Laura fordítása. Trükkös, tömör, katartikus. Morális sokk. Mint minden jó történetben, minden szereplőt meg lehet érteni. A főszereplő nem él (és nem is kísértet).

Megvettem még:

Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék, különös, tömör, szövegtípusokkal játszik. Feltűnt, hogy a Magvető adta ki, és Bart István fordította, ami egy rang. Egyetlen vessző sincs a szövegben.

A könyvek egy része impulzusvásárlás, a többi választás alapja a Magyar Narancs könyvkritika-összeállítása.

Lubics Szilvit is olvastam egy hosszú buszúton. A többi még csak terv.

Film

Fantomszál, Paul Thomas Anderson rendezése, Daniel Day-Lewis, aki Sir, utolsó szerepe valószínűleg, legjobb férfiszereplőként jelölték Oscarra, de van már neki három, Gary Oldmannek meg egy se volt. Még hat másik kategóriában kapott jelölést a film. Végül a legjobb jelmezért kapott Oscart.

http://www.origo.hu/filmklub/20180202-fantomszal-majdnem-romantikus-film-a-divatvilagrol.html

Ultra, még egyszer… ez már a harmadik. Ha futós filmet nézek, addig se kell futni, így okoskodik a futó, aki túltervezte magát.

A linket Balázs bocsátotta a rendelkezésemre, tehát nem okosba’ van. Külföldi vagy? Érdekel, miért jó embereknek, ha szenvedhetnek? Ugyanez ajándékba: most jön ki DVD-n!

Színház

Átrium: Az öldöklés istene, r. Bereczki Csilla, Yasmina Reza virtuóz dialógusai

Átrium: A félelem megeszi a lelket (r. Alföldi Róbert), Hernádi Judit nagyon nagy színésznő

Átrium: Vaknyugat. Martin McDonagh írta, aki az Ebbing-filmet is, meg A kriplit meg a Piszkavasat. Gothár Péter rendezte, aki A kriplit és a Hóhérokat is. Alföldi a pap, döbbenet, főleg a több perces némajátéka.

A Radnótiban Alföldi Lear királya, külön írok Lear-elemzést. Utolsó előadás, rendező, műfordító is jelen. Nagyon erős atmoszféra. Felneveltek ezek az előadások, nagyon mély esztétikai élmény, gondolatokat generál. Olvasom a nemzetis Varródani-féle és a Nádasdy-fordítást.

Hóhérok, ez a Katonában, Gothár Péter rendezte, az est csillaga Jordán Adél, átütő, megdöbbentő, és Fekete Ernő nagyon jó. Lőrinccel láttam, állójeggyel.

Még kettő jön:

Katona: Ascher Tamás Háromszéken (Pintér Béla), három széket is kaptunk,

Radnóti: III. Richárd (Serban)

Egyéb

Konferencia és kiállításmegnyitó a Magyar Papírmúzeumban, május 28-án. Jótékonysági papíremlékek az első világháborúban.

Vízjelek! Háborús Piatnik kártya! Megváltási jegyek, bélyegek, képeslapok, hadsegélyező plakátok, karácsony a fronton felhívás! Eszméletlen érdekes volt.

Pályáztam, és Lőrinc is, novellával. Majd írom, ha lett valami.

 

állathiszti

Mármost ha túllendültünk azon, hogy Zoé az öntudatlan, haldokló nagyanyjával szelfizik csókos ajakkal, lájkgyűjtési céllal, figyeljük meg ezt a tartalmat is. Bővebben…

szeresd magadat, mert más nem fog

Igen, jól látod. Nincs kedvem nem-provokatívan megfogalmazni ezt, annál sokkal fontosabb téma.

Önzőn, elidegenedetten hangzik? Azt hiszed, ez az én problémám?

Pedig nincs más út előtted sem. Bővebben…

tartható-e a forma?

Kotrom a blogot, évekre visszamenőleg, rendet rakok, mérlegelem a szövegeimet. Van, amit erősnek érzek, ez kellemes (és egy az egyben megy pályázatra). Máskor ámulok: hogyan bonyolíthattam ennyire túl, miről szól ez az írás? Vagy: ez én voltam, ilyenek foglalkoztattak? Elvesztem a részletekben. Mennyivel egyszerűbb most a lét!

Azóta ugyanis történt egy s más. Sorolom. Bővebben…

lelki pedofilok

-Nak ezúttal azokat nevezem, akik középkorúként vagy idősebbként olyan nagyon ravasz arccal érdeklődnek a fiatalok kapcsolatairól, szerelmi és nemi életéről. (Ez nem valami bevett terminus, most találtam ki.)

Megmondós poszt, sok felszólító módú igével. Viszont ez a téma legalább nincs tövig rágva. Azért tudom megírni, mert nagyobb gyerekem is van, így innen is, onnan is látom a témát.

Ártatlannak tűnik, ahogy megkérdezi a nagynénéd, mi hír, “van-e már valaki komoly”. Családi beszélgetés, barátnőség. Ahogy óvják, szemmel tartják a fiatalokat. Anyák, apák, osztályfőnöknők, szomszédasszonyok, anyubarátnője-k. Engem egyszer fel is szólított az egyik, alig ismertem, hogy ha bármi nyomja a lelkem, meséljem el, ő segít, van tapasztalata. (Lehet, anyám izzította be, így akart információt. Sosem tudhatom. És csak most döbbentem rá.)

De ez perverzió. Bővebben…