utólag minden olyan világos

Kiemelt

Régi posztjaimat olvasom, hosszú a nyári nap, nyomok egy brazIllyt, zümmög a légy, elmélyülök a múltban: a blogéban és a magaméban. Vettem és kaptam is egy csomó könyvet egyébként, de hónapok óta nem olvastam szépirodalmat, annyira más szavak szólnak most bennem. Fogok, kell, akarok, csak jöjjön egy új korszak, legyen már vége ennek az egésznek, ami most van. (Mindenekelőtt: legyen ovi!) Lássam tisztán, merre van az arra.

Olvasom ezt például Bővebben…

a boldog szülők hiányának vesztese

Kiemelt

A gyereket nem kellene kitenni ennek a szörnyű cirkusznak, amit a válás jelent — feddett meg minket iskolánk igazgatóhelyettese nemrég a szülői közösség gyűlésén, látva, egyes osztályokban milyen feszültségek terhelik a gyerekeket. Az a sok háborúskodás! Szegény gyerek! Az ő ép kis égboltja, ím, kettétörik. Szülei baltával zúzzák az egységet…

De milyen egységet? Ha egység lenne, nem válnának el. Bővebben…

ha igazi Nő akarsz lenni

Kiemelt

A legnagyobb hökkenetet, kommentözönt kivívó írás, 2013. február.

Zaklatott világunkban gyakorta ellentmondó üzeneteket kapnak a Hölgyek arról, mi is a feladatuk ebben a felgyorsult világban. A Nők szülik a gyermekeket, életet adnak, szépek, okosak, teherbíróak, jól főznek és még szépek is. De nem csak a kencék érdeklik Őket. Bővebben…

végül te vagy az agresszor

Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a nagyon szomorú alaptapasztalatommal, hogy a szüleim nem igazán tudtak engem, nem vettek komolyan, és nem is tiszteltek soha mint szuverén emberi lényt, sem mint az akármilyen gyermeküket, sem mint kvalitásokkal rendelkező valakit, ellenben nem voltak restek engem terelgetni, hibáztatni, bennem bűntudatot, alkalmatlanságérzést kelteni. Fogalmuk sem volt arról, ami igazából fontos volt nekem, soha nem mondhattam el, nem is lehetett téma. Egyedül voltam minden kínommal, azzal is, amikor a bátyáim nagyon csúnyán bántottak. Az önállóságomat a szüleim annyiban támogatták, amennyiben ez azt jelentette, hogy nem okozok nekik problémát. Alig emlékszem arra, hogy örültek volna nekem, büszkék lettek volna rám, az önértékem számított volna. Ma sincs ez másképp. Ami nekem fontos, nekik nem érdekes, a többi témában meg helyre akarnak tenni. Bővebben…

hobbihelyesírók

A blogon valaha nagy sikerű helyesírási sorozat ment, meg volt nyelvhelyességi is. Mert ami itt a sokféle témájú írásokban közös, az az intellektuális feszültség. Ideteszem a linkeket, vannak elemzések meg tesztek, és sok poén, ha érdekel valakit:

csakazolvassa.hu/tag/helyesiras

csakazolvassa.hu/tag/korrekt-urno

a legviccesebb nyelvhelyességi írás:

rettegnek az alanytól

(nem alany, hanem ágens, de az szakszó)

Most azonban szétválasztanám ezt a tevékenységemet a blogtól. Tanáros jellegű akcióimat ezentúl a Facebookon folytatom.

Itt: https://www.facebook.com/gerleevahobbi
Csatlakozzatok, rendszeresen lesznek helyesírási, nyelvi tesztek, típushibák, hírek, érdekességek, fel lehet fejlődni, a határ a csillagos ég.

teszt2Extanítványaim addig ingereltek a rácson keresztül, és idézték fel a hajdani nyelvtanórák legemlékezetesebb momentumait, a kézzel írott artisztikus teszteket, poénokat, hogy beígértem nekik egy helyesírás-tökéletesítő facebook-oldalt. Igen, ez talán kötőjellel jó. Bár a facebook magyarul nem számít összetett szónak, a kéttagú összetételeket pedig egybeírjuk. Így inkább: Facebookoldal. Nem jó, az egybeírás mindenképpen kiheréli a nagybetűt. Akkor: facebookoldal.

Nem tudom. Többszörös helyesírásiverseny-győztes vagyok, karlendítős nyelvtannáci, hatodikos koromban le tudtam írni azt, hogy tősgyökeres, aztán rengeteget olvastam, aztán magyar nyelvi OKTV, magyar szak, Fábián Pál szemináriuma, aztán tanítottam, a nyelvtant mindig szenvedéllyel, és a teljesség igényével gyűjtöttem össze a típushibákat, aztán lektor és korrektor lettem, oldaltízezrek mentek át a szemem alatt, aztán meg blogom lett… és most tévedhetetlen olvasóim szólnak az elütések miatt, mert megvakultam a saját szövegeimre, és rontok és nem tudom, és nagyon sokat írok, és van, amit egyre kevésbé tudok. De vannak szempontjaim. A közösség célja sem a száz százalékos eredmény, és főleg nem a szorongás, hanem a tudatosodás, folyamatos fejlődés, kiélesedés. Izgalmas intellektuális játék is ez.

És egy kicsit szorongok, mert van egyediség, kreativitás és lezserség is az itteni helyesírásomban (velkám, fészbuk), és nincs kedvem örökké szótárazni és megfeszülni. Szeretem az elütéseimet is, ők is én vagyok, mostantól viszont, legalábbis ott, szabályszerűen fogom kötőjelezni a hosszú, három- vagy többtagú összetételeket, és közben hangosan zokogok, mert pont ez a kötőjelezés, szótagszámlálás, mozgószabály borzasztó mesterkélt tud lenni, de muszáj valami közös referencia, egyféle üdvözülés. És az az Osiris (illetve a tavalyi ún. kisreform).

a csap, amelyikből ketten lehet csak inni

A valaki feküdjön le velem című, keddi elemző írásra heves nőhibáztatás, a nőgyűlölet jelenségét relativizáló, kifejezetten ellenséges módon értetlen kommentáradat érkezett. Újra körünkben üdvözölhettük a legkitartóbb kommentelőt, a bőrcipős-karórás Tibit, aki itt a blogon hagyományosan nem érti, miért nem akad ínyére való partnere, és szerintem inkább máshol gondolkozzon ezen. De a pálmát “Szücs Imre” viszi:

szücs imre“A nem az nem!” – szól a feminista szlogen. Mi is ezzel a gond? Bővebben…

jaj, endre

Nem bírom ezt a sok süketelést. Nem túl szexi, nem túl summa cum laude férfiak magabiztos fejtegetéseit a világról, a kocsikról, politikáról és a nőkről. Miért nem lehet csak úgy együtt menni, lenni? Persze nem Endrével.

Jön mellettem az Endre a Bartókbélaúton, magyaráz, kezemben egy kurvanehéz doboz — megjavították a turmixgépem –, sietnék, botladozom, némán nyögök, úgy hallgatom. A piros lámpánál elém fordul, a kezével gesztikulál, arról beszél, egyre hangosabban, hogy mi a baj a nőkkel. Bővebben…

pedig árnyalt vagy

Te aztán nem vagy olyan, mint a kommentek népe. Gondolkodsz, világos elveid vannak: egyenlőség, szolidaritás, belátás, a sokféleség tisztelete. Tudod és hangoztatod magadról, hogy ilyen vagy, te már itt tartasz, véded a gyengébbet, kiáltasz az igazságtalanság ellen. Még másokra is rászólsz, akik lábbal tiporják az igazságosságot, belátást, irgalmat, mert ugyanezt elvárod tőlük is.

És mégis belecsúszol. Pontosan úgy érvelsz, mint azok, akiknél büszkén árnyaltabbnak tartod magad. Hatodik bés leszel naponta többször, kíméletlen és erőszakalapú. Bővebben…

valaki feküdjön le velem

Vannak férfiak, nem is kevesen, akik először is összetákolnak egy énképet: ők aztán nem olyanok, mint a szemét férfiak, ők kedvesek, rendesek, nem erőszakosak, igyekvőek.  Velük lehet beszélgetni, ők a tenyerükön hordozzák, akit megszeretnek. Aztán benyújtják az igényt úgy általában a világnak, hogy akkor ide nekik a nőt, hát nem ez kell a nőknek? Odamennek, beszélgetnek, romantikus verset küldenek és semmi. Telnek az évek, és még mindig szüzek. Bővebben…

a sok resztli

Jaj, le kéne tudni tenni. Elengedni, megválni tőle, kidobni, átfesteni. Magam mögött hagyni. Elköszönni. Törölni. Továbblépni, kiüríteni, újat kezdeni.

Szoros ujjal fogom én az életem darabjait.

Olyan nehéz ez nekem. Bővebben…