no jó

Kiemelt

Akkor most már elárulom, hogy lesz blogtalálkozó idén is, természetesen, sőt, csak egyeztettem itten a manageremmel, a házi zeneszerzőmmel, a dietetikusommal, a sztájliszttal meg az egzotikusvadászommal (a fácánvadászt elküldtem lazítani Balira).

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer két születésnap, a blogé (2012. április 16.) meg az enyém (1976. május 13.), ezek csúnyán összevesztek egymással, elannyira, hogy nárciszhagymákkal és eprekkel dobálták a másikat, majd jött az anyukájuk, és akkor kiegyeztek 2015. május 2-ben, a nárciszhagymákat pedig a legnagyobb egyetértésben megették.

Délután 4-től kivilágos kivirradtig.

Mondogassad, hogy idén végre eljössz, nem jöhet semmi közbe, nem fog esni, nem lesz fülgyulladás.

Ne kérdezd meg, mindent lehet, mackónadrágban, az új szélesszájú orrszarvúddal, motorostalálkozóról jövet is, igen, más kérdés?, a hetedik gyerekedet se hagyd otthon. Illetve mindenki felszabadultabb gyerek nélkül, de jöhetnek. Van elég tér és luftbalmok immár hagyományosan.

Én mondjuk szeretek megjelenni, ha már, de azért nem feszes a casual. Veriférje abszolút rózsaszín ingben lesz szíves pölö. Házastársi csókolózás is a must. Nem, nem védett női tér, hanem a legjobb értelemben vett emberi pezsgés.

Lesz szabadtéri kiülés, dohányzás, lesz zene és torta és mindenféle információ- és árucsere (sok más mellett marczinorso átveheti a lime jellyjét, amely a februári hónapkommentje-nyeremény, itt figyel a hűtőn!), fotózás, tombola és kacagás, valamint egy kísérleti atomrobbantás. De igazából semmi különös ne legyen, hanem beszélgessünk.

cropped-torta-fejlc3a9cbe.jpg

A jövés úgy van, hogy írj nekem egy e-mailt mintegy jelentkezésül, de a privátra: geerle.eva kukac gmail pont com, és akkor én tudni foglak, és megmondom a budapesti helyszínt.

Ittalvás a tavalyihoz hasonlóan felajánltatik, kb. tíz fő, igény szerint, másnap élénk grillezések, valamint erdei séták képzelhetők el.

hogyan kezdjek bele?

Kiemelt

Kezdjem el, írtam elébb a címben, aztán javítottam. Bele. Bele, a közepébe. Azt kérdezitek a sok lelkendezésem után, hogy hogyan fogjatok bele az életmódváltásba. Én nem vagyok szakember, és nem is tudom a speciális problémádat, hogy hol fáj vagy hogy min szeretnél változtatni. Nem írok itt rezümét az ektomorf meg endomorf alkatról, sem a kívánatos BMI-ről, és főleg nem a nagy súly-kis ismétlésszám vs. kis súly-sok ismétlés vitáról. Mindezekkel tele vannak a többször ajánlott oldalak. Viszont sporttárs vagyok, nő vagyok, három gyerekkel, nem volt személyi edzőm, és egy-két hasznos szempontot kifejezően meg tudok írni. Bővebben…

imádom a szőrös férfitestet

Kiemelt

Kattintásbarát cím uborkaszezonban.

Szőrtelenítés, öntudatos szőrös lábú nők tumblr-ja. Megy a diskurzus az okos, feminista nők körében. Borotvalobbi! Hát a férfiak? Jaj, amikor a hátuk is szőrös, hmmmm! Már ők is borotválják magukat. Nekem ez tetszik, mmmmm. Nekem ez nem tetszik. A szőrtelen férfi legyen természeténél fogva az! Tetovált szemöldök, behalok. Egyébként én leszbikus vagyok. Nem láttátok a borotvámat?

Ezek voltak ők, de persze parodizálok. Én hallgattam.

Elgondolkodtam, szeretem-e én — például — a szőrös férfiakat. Bővebben…

mostanában nem tudok aludni

Kiemelt

Nem tudom, mi van velem. Nem tudok aludni, ha mégis nagy nehezen, kettőkor kipattan a szemem. Jár az agyam. Beteg vagyok? Nem vagyok beteg. Öregszem. És tolulnak ezek a nyugtalanító kérdések. Merre tart az életem? Mi lesz velem? Mi az igazán fontos? Így akarok én élni tíz év múlva? Elég az, hogy nem nyomorgunk, egészségesek vagyunk, és nálunk nincs hangos szó? Bővebben…

mondatok, amelyeket nem feledünk

Kiemelt

“Kellene egy olyan gyűjtemény, ahol az égbekiáltó igazságtalanságokat, megalázásokat összegyűjtsük, feldolgozzuk, amolyan “hogyan is lehettem magamból és ép eszemből annyira kifordulva, hogy mindezt eltűrjem” című bejegyzés. Mert felszabadító beszélni a kimondhatatlanról, ami tulajdonképp nem az én szégyenem, hogy így bánnak velem” — írta L.

Ezt kértétek. Meséljetek.

minimálanya

Kiemelt

Újra kellett gondolnom nekem ezt az anyaságot. Újrainstallálnom.

Mert egyedül maradtam velük, mert nem korlátlanok az erőforrásaim, és mert nagyon sokat kivett belőlem babakorukban a komolyan vett kötődés. Nem csinálnám másképp, de akkor is.

Hántsuk most  le az anyaságról mindazt, ami nem anyaság, tehát nem a gyerek jóllétét szolgáló, vállalható cselekedet, érzület. Bővebben…

a hét főbűn 3.: bujaság

Kiemelt

  1. A kevélység.
  2. A fösvénység.
  3. A bujaság.
  4. Az irigység.
  5. A torkosság.
  6. A harag.
  7. A jóra való restség.

Azt mondták mindig, erősen szexuális vagyok. Bővebben…

gyomorgörcsös gyermekeink

Kiemelt

Iskolakritika: népszerű bejegyzés a blog elemző, rendszerkritikus, nem feminista vonalából, 2013. február.

Szülői értekezletre mentem tegnap, biciklivel tizenhét perc, és mindig csak lefelé, és lassan megyek, mert azt képzelem, csúszik (nem csúszik, de már csak én vagyok nekik). Irhakesztyűm narancssárga, Bővebben…

lehúz

Egyszerűen meg vagyok döbbenve azon, ahogy ismerőseim, még a tudatos-szerencsés-jó fejek is, az énjükhöz és az életükhöz viszonyulnak. Vagy az én — esetenként extravagáns — izéimhez.

Nézik ezt az én bambuszbiciklimet, ez elég népszerű. Gondolkodnak erőst. Kérdezgetnek.

De az drága, mondják.

Észrevettétek, hogy milyen gyakran megy ki a beszélgetés arra, hogy nincs pénz, nincs idő? És akkor sajnos.

Ezek a beszélgetések sosem azt jelentik, amit. Bővebben…

helyettük élünk

Még olyan kicsik, és mi gondoskodunk róluk.

Beemeljük az etetőszékbe, kibontjuk a mackósajtot, elsimítjuk a lepedőt, visszük a kismotorját, felemeljük a mászókára, kifésüljük szőke tincseit, lehámozzuk és felszeleteljük az almát, és kis dobozkába is rakjuk. Összeszedjük a kifordult szárú nadrágokat, homok pereg belőlük.

Nézd, ott egy daru! Vigyázz, jön a villamos.

Később kiszínezzük a házi feladatot, végigírjuk a sormintát, belekukkantunk a táskába, minden megvan-e.

És megtanuljuk az Árpád-házi királyokat meg a halogéngázokat (elszalasztott esélyünk volt ez hetedikben, de most végre). Álmatlanok vagyunk, mert holnap témazárót ír, versmond. Ő édesdeden alszik.

Mi vagyunk azok a szülők, akiknek erre telik időben, tudatosságban, jelenlétben. Rendkívül gondosak vagyunk. Bővebben…

miről beszélek, amikor testről beszélek?

A címet Murakami Harukitól vettem, aki a futásról beszél, és az esszékötet előszavában a címet (udvarias japán!) megköszöni Raymond Carvernek (vagyis az özvegyének), aki meg a szerelemről beszél, és akinek a Katedrális című kötete a fejemre esett az előbb, mert a gyerekek kihúzgálták alóla a Bot Benőt meg a Zog, a sárkányt.

Ezt nevezzük intertextualitásnak.

Jaj, én nem a címlapra való bikini bodyról beszélek, de nem ám.

Én nem az illúziókeltésről beszélek, és nem a rivalizálásról beszélek. Bővebben…

neked miből van konfliktusod?

Tanulok hallgatni.

Újabban az emberi kapcsolataimban legfeljebb mulasztásosan vétkezem (nem hívom fel, nem érek oda, nem vagyok elég figyelmes). Soha nem leszek már ideges olyan emberektől, akikkel hosszú múltam van. Megbecsülöm őket, hálás vagyok nekik, értem és elfogadom a különbözésüket, nem akarok beléjük szólni. Nem teszek éleseket, nem haragszom meg hirtelen, nem lesz elegem.

Érettek vagyunk, nem lelkesedünk könnyen, nem hepciáskodunk, és nem fáj a másik ember, mert én vagyok én, és énnek lenni jó.

Ő meg ő, másképp, és nekem az is tetszik. Egyenlő a kapcsolat, elférünk a világban. (Mondjuk hogy lefele teszi be az evőeszközt a tartóba… na.) Bővebben…

zseniális genetikus

Hát akkor, jaj, de szívom a fogamat, ugorjunk ugyanarra. Mostanában nem szoktam ugrani arra, amire mindenki, mert úgy érzem, manipulálva vagyok, gombokat nyomogatnak rajtam, nem én választom a témát. Ha írok róla, akkor én is csak gombokat nyomogatok, ami elég könnyű, intellektuálisan nem épp kihívás, illetve nem vezet sehova, nem lesz belőle jobb világ, csak hőzöngtünk egy kicsit. Idegesít, hogy mások is ezen témáznak, és akkor a kedves olvasó fejében ez az egész összegyűlik, mint a Happy, mert a többieknél is ez megy, és kiszorít mást. Az olvasó felhevül, szem elől téveszt, önigazol, akolmelegszik, ítél, annak meg mi értelme.

A felháborodásommal ráadásul további publicitást biztosítok a szarnak, és a szar pontosan ezért van így megírva.

Na de azért… ez gyönyörű darab. Engedtessék meg. Bővebben…

mit egyek ma?

Most pedig beszéljünk a kajáról, á lá ahogy nekem élmény. Ez most komoly, igen, ez a téma. (De miért is nem lettem gasztroblogger?)

Mert ez mindig felmerül, mit együnk, mit főzzünk, és van, akinek ez komoly macera. Van, aki elé odateszik a tányért, nem annyira kell kitalálnia. Van, aki egyszerűen megoldja: rendel, hozat, hideget eszik, jól bírja az egyformát. Van, aki maga szerzi be és maga készíti el, magának és többeknek: közülük könnyedén, alkotó módon, és van, aki örök agyalással, zsörtölődve működteti a saját rendszerét. Bővebben…

tiszta elviség

Az elviség, elveinknek a sokféle, lüktető valóság fölé helyezése, megszállott hirdetése, mások elveivel vagy gyakorlatával való szembeállítása veszélyes és torzító hatású. Ráadásul nagyon gyakran önbecsapás.

Jézus például azt mondja:

…menj el, add el minden marhádat és osztogasd a szegényeknek és kincsed lészen a mennyben; és jöjj, kövess engem!

Annyira emlékszem a tiszta logikámra. Ezen fennakadtam. Ha a keresztény atyafi tisztán következetes volna, akkor mondjuk el kéne adnia házát és kocsiját. Nem adja el, sőt, fizetésemelésért akciózik. Megtértünk, Jézust követjük, minden vasárnap erről van szó. Akkor…? Ha ezt mondja, és mi hiszünk benne, akkor indulás MOST, mezítláb. Apám, a nagy keresztény, miért van még itthon, mit ül a huszonöt fokra fűtött szoba foteljében?

Csak a gyerekek képesek erre.

Jaj, hát nem úgy van az. Ez nagyon szép igevers, meg a tízparancsolat is nagyon szép, minden jogrend alapja, csak hát mégse tiszteljük a szüleinket és nem is szenteljük meg a szombatot, de a vasárnapot se, valamint többnyire paráználkodunk is.

Nem úgy van az. De mások fölött lobogtatni a Törvényt, az remek. Bővebben…