mielőtt kommentelnél

Kiemelt

Kérlek, ha hozzászólnál, ezt olvasd el előtte.

A csakazolvassa blog egységes, nehéz bejegyzésenként megérteni. Célja nem az általános igazságtétel, hanem az, hogy a nőkre nehezedő nyomáson egy kicsit enyhítsen, megerősítse a nőket, hogy lássák végre a saját szempontjaikat, szükségleteiket is. Mára a közösség a blog fő vonzereje, amely a felvetett témákra idegyűlt és megosztja a gondolatait. A blog hisz a sokféleségben, nem szab normát, de soha nem biztat senkit erkölcstelen, jogtalan lépésekre. Ha neked itt bármi annak tűnik, nem jó helyen jársz.

Mielőtt véleményt formálnál vagy megírnád az első hozzászólásodat, legyél körültekintő:

ne ragadj le a bejegyzés címénél: a cím gyakran a leleplezni kívánt állítás (az anyjára van szüksége; nincs mimika, gesztusok; akkor eldobják; nekik szerelem nélkül is megy; ebben a nagy egyenlőtlenségben),

olvasd végig a bejegyzést, ne ítélj öt sor után — amikor írok, értelmes, kíváncsi, figyelmes, poént, utalást is értő olvasót feltételezek;

nézz szét a főoldal segítségével a címkék között, a kapcsolódó és a korábbi bejegyzésekben, ne egyetlen írásból alkoss véleményt, próbáld megérteni az előzményeket és a kontextust. Sok félreértés származik abból, hogy az olvasók nem pontosan értik a szavakat, nem tudják, mit jelent például a szexizmus vagy hogy idejekorán, vagy azt hiszik, minden egyes férfira igaznak gondolom, amit írok (és ha nem igaz, mert szerintük nem, akkor meg nem írhatok semmiről, ami tipikus — “száz százalék vagy nulla” logika). Azok olvassanak, akik ezen a szinten túl tudnak jutni.

Itt akkor fogod jól érezni magad, ha

  • érdekelnek a témák,
  • nem igyekszel görcsösen, hogy jaj, csak ki ne derüljön rólad semmi személyes, tehát ha lehetőség szerint szimmetrikussá teszed a kapcsolatodat a többi olvasóval és velem,
  • gyönyörködtet a gondolatok sokfélesége, a vélemények ütközése,
  • nem kapkodsz, nem vagy felületes,
  • nem arénát keresel, nem a feszültségedet levezetni jöttél,
  • nem eszményítesz engem — nagyon gáz vagyok,
  • nem engem jöttél megszaglászni, kiismerni, leleplezni, nem velem akarsz kapcsolatba kerülni, hanem azzal, amit írok,
  • nem teszel meg gurunak, nem előírásként, üdvözítő útként fogod fel az itt olvasottakat, különösen a személyes jellegűeket, és nem is kelt benned kellemetlen érzést mások életmódja, világnézete, hogy nekem például elvi okokból nincs autóm,
  • képes vagy irodalmi befogadásra, tehát ami olyan, azt megformált szövegként, esztétikailag olvasod,
  • érted a poént, az árnyalatokat, az iróniát, az utalásokat.

A “nem mindenben értek egyet” érv nekem érthetetlen. Miért kellene mindenben egyetértenünk? Ez nem tábor, hogy valahova kelljen állni, zászlót lengetni, kiabálni. mindannyian különbözünk egymástól, sőt, érdekesebb is a különbség a hasonlóságnál.

Naponta van bejegyzés, mondjuk két hét alatt tizenhárom, általában fél hat körül teszem ki a korán kelők kedvéért. Bővebben…

ha több pénzünk lenne

Kiemelt

közkívánatra: újra a főoldalon a blog egyik legsikeresebb írása

Ha egy kicsit több pénzünk lenne, akkor nem tologatnám úgy a csekkeket. Tanyasi csirkét tudnék venni, biotojást és legalább a gyökérzöldségek biók lennének. Megvenném végre azt a nyersselyem bodyt, álomfehérnemű. Bővebben…

sakktáblán a figurákat

Az az én bajom, hogy mindenkit komolyan veszek. Ez sok időmet, energiámat elveszi, de legalább árnyalatlan és igazságtalan nem vagyok. Nem bírok nem megfigyelni, megérteni. A tanárságomból ered, hogy mindenkinek a logikája, szempontja, működése érdekel (avagy: miért foglalkozom velük? Mert emberek, azért). Hátha kijöhet a kettes. Vagy a négyes?

Nem jön ki. A végén biztossá válik, ami az elején is az volt, és amit mindenki mondott nekem: facepalm.cropped-paris_tuileries_garden_facepalm_statue.jpg

Szóval érdekelt, hogy kik lehetnek ezek, akik engem olyannyira gyűlölnek és hetek óta rendületlenül elemeznek, pórusaimat vizsgálják, kinézetemen fanyalognak. Bővebben…

boribon és annipanni

Azt hiszem, jó lelkiismerettel mondhatom: nekünk megvan Boribon. Mint könyvtárgy és mint élmény, teljesen, és még azon is túl. Minden kötet, az újak is. Nem érzelmi kérdés, hanem olyasmi, mint a himlőoltás: van nekünk. Borzalmas amúgy, módosítás nélkül paródia, úgy, ahogy van, de ugye A GYEREK SZERETI. És mégis, ahogy az oltási heget, megszereti az ember. Tulajdonképp megejtően kedves. És mint az élet általában: ez van.

Én három gyereknek olvastam fel a Boribont, üdítő mondjuk a Fehérlófiához vagy a Maugli-diafilmhez képest. Amúgy nem üdítő, sőt. Azok, akik szerint például a kis herceget is jól meg kéne verni, szöges bakancsban és csapatostul, ne olvassanak tovább. Magam is közéjük tartozom, de én írom a posztot, ugye.

Évek óta van a Boribon. Kiszíneztük az első és a hátsó rajzot. Együtt tároljuk a köteteket. Eligazodunk a mitológiai térben. Tudom én ezt pókerarccal is.

Azon filóztam, most, hogy Babadávid kérésére újra előkerült (Boribon beteg), hogy mi ez a viszony Boribon és Annipanni között. Bővebben…

antidepresszió

Volt idő, amikor érzelmi életem fordulatai valós időben voltak követhetőek a blogon. Mindent megírtam, mindent artikuláltam, mindenem felismerhető volt. Legalább a jelszavas posztokban.

Ezt nem tehetem többé, sokkal többen lettünk, ismeretlen rosszakarók lesnek, védem az életem szereplőit.

De ez most nagyon érdekes.

Húsz és fél éves koromban volt nekem az első, már nem kamaszkori szerelmem, akivel átléptük a Rubicont. Bővebben…

spontán

– az Olvasó vendégposztja –

Íródott: Már Utána

Vannak ezek az életmód-képek, meg videoklipek, meg a sztereotípiák a bölcsészekről, meg az alternatív (!) filmek, és ott a boldogok törökülnek a fűben (a hosszú fűben), spontán, és nagyon egynek látszanak önmagukkal, kiegyensúlyozottak, menők. Erről van szó.

Ha kisgyermeket látnak, szájuk mosolyra, karjuk ölelésre húzódik, erről is van szó.

Arról is, hogy ha szerettük beteg, aggódnak és gondoskodnak. Bővebben…

utólag minden olyan világos

Régi posztjaimat olvasom, hosszú a nyári nap, nyomok egy brazIllyt, zümmög a légy, elmélyülök a múltban: a blogéban és a magaméban. Vettem és kaptam is egy csomó könyvet egyébként, de hónapok óta nem olvastam szépirodalmat, annyira más szavak szólnak most bennem. Fogok, kell, akarok, csak jöjjön egy új korszak, legyen már vége ennek az egésznek, ami most van. (Mindenekelőtt: legyen ovi!) Lássam tisztán, merre van az arra.

Olvasom ezt például Bővebben…

a szabadidő tartalmas eltöltése

bocs

az “idegesítsük a halálba a kiegyensúlyozott családokat” sorozatból

melynek további darabjai:

óccsó

miért nincs mosogatógépem

a leaszfaltozott világ

finom, nőies hobbik

de szépet csináltál!

majd csörgök

kétszáz forintért túrtam

Ez milyen hülye kényszer?

Boldog, négytagú családok. Nem bírnak otthon maradni. Mit zsizsegnek ezek örökké kalandparkban, millenárison, otthonszülő találkozón, repülőbemutatón, almaegyütteskoncerten, szüreten, tökfesztiválon, nagybevásárláson, közlekedési múzeumban, anyunál a telken, szentgyörgynapi vásárban, interaktív faszomtudján, bábelőadáson, kisvasúton, horgásztalálkozón, zenebölcsiben, strandon, utcabálon, hordozóhéten, búcsúban, helytörténeti sétán, virágkarneválon, évnyitón, gyerekzsúrban, tűzijátékon, sportnapon, misén, pizsamapartin, prájdon, szigeten, mászóvárban, busójáráson, nagynéni temetésén?

Minek mutatkozni? Meg vagy hízva. Szar a sportosnak gondolt szandálod. Bővebben…

imádom a szőrös férfitestet

Kattintásbarát cím uborkaszezonban.

Szőrtelenítés, öntudatos szőrös lábú nők tumblr-ja. Megy a diskurzus az okos, feminista nők körében. Borotvalobbi! Hát a férfiak? Jaj, amikor a hátuk is szőrös, hmmmm! Már ők is borotválják magukat. Nekem ez tetszik, mmmmm. Nekem ez nem tetszik. A szőrtelen férfi legyen természeténél fogva az! Tetovált szemöldök, behalok. Egyébként én leszbikus vagyok. Nem láttátok a borotvámat?

Ezek voltak ők, de persze parodizálok. Én hallgattam.

Elgondolkodtam, szeretem-e én — például — a szőrös férfiakat. Bővebben…