Nak több típusa van. Most sorra veszem a heteroszexuális, kapcsolódós tapasztalataimat. Bővebben…
vonzalmaink
22
szerelem címkéhez tartozó bejegyzések
komoly kapcsolatot keres
Elvált és ifjú nők körülöttem — a magamfajták — komoly kapcsolatot keresnek, és nem találnak. Bővebben…
beszéljünk a pasikról
Na, én voltam az, aki, amikor ilyesmi elhangzott, bután nézett.
Nekem ez nem megy.
Milyen pasik, kik azok? Mi a közös bennük? Csak nem a…? Bővebben…
teher lettél
Nekem is teher. Nekem is reagálnom kell. Nekem is kínos.
Nem szabad teherré válni, soha, senkinek.
Voltál már teher?
Egy másik emberen?
Elragadott már a romantikus elképzelésed, a forgatókönyved úgy, hogy arról őneki nem volt tudomása?
Szőttél-e sztorit köré úgy, hogy neki fogalma sem volt erről (vagy épp már nemet mondott), vártad-e el és képzelted-e el, hogy ő is rád gondol, azt találgatja, mi lehet a foglalkozásod, hol laksz és mit csinálsz épp? Ki ez a rejtélyes, nagyszerű lány?
Gondoltad-e már valakiről, aki szimplán kedves volt veled, hogy fontos vagy neki? Minden jel ellenére, mégis? Voltál ennyire empátiátlan és önös? Bővebben…
a tibi beállít
A Tibi átjött vasárnap, egyszer csak megjelent a teraszajtóban, a napfényben.
Döbb. Szia, Tibi. Bővebben…
elégeti a naplóját
Te megsemmisíted az emlékeidet? Voltak nagy kidobásaid, égetéseid, fényképösszetépéseid? Dunába hajított jegygyűrű? Könnyűbúvárok felbérlése baráti áron?
Miért csinálják azt emberek, hogy akár naponta, azonnal is törölnek leveleket… jó, ezt még értem, bár nekem nem szokásom ez se: akármi fontos lehet később (kivéve a csekkszelvényeket, azok nincsenek meg, hehe). De hogy a hajdan dédelgetett, oly fontos leveleket, e-maileket, tárgyakat egyszerre, indulatból vagy hideg racionalitással kidobják, megsemmisítik? Én ezt nem értem.
Annyit értek belőle, na jó, mégis, hogy
- így kevesebb a cucc, ami mindig előny (tudjátok, ha minden nap kidobok harminc tárgyat a szokásos szeméten felül, és nem kerül új a háztartásba, 2027-re rend lesz.
- ezzel el vannak rendezve felelősen a dolgok: ha jó megsemmisítési technikát választasz, nem olvasgatja a naplódat, erotikus levelezésedet senki véletlenségből (anyós! takarítónő! kamaszgyerek!), vagy épp a halálod után.
De hogyan képesek rá? Mit éreznek közben? És nem bánják, hogy az értelmezéseik arról a múltbeli eseményről így megkövülnek, vagy épp lassan eltorzulnak, csak a csalóka emlékeik maradnak? Egy előbukkanó tárgy vagy dokumentum nem tud majd megértést jelenteni később.
Gyerekrajzokat vetek épp tűzre, és megszakad a szívem az utolsó irkafirkáért is.
Könnyű annak, aki sokat költözik. Aki külföldre megy. Akinek elvész, megsemmisül sok tárgya. Vagy akiben van hajlam időnként átnézni, rendszerezni, selejtezni a dolgait.
Én ilyet soha. Dokumentáló, felhalmozó, érzelmes-hűséges hajlamom az eredete, és legendásan kaotikus otthonom az eredménye annak, hogy a legizébb kis sunyi tanítvány karácsonyi, jójegyreményű üdvözlőlapjával sem cselekszem ilyet. Bővebben…
megzsarolt nők
Itt látható a nagy hírű bűvész!
A lábával karikázik,
a kezével citerázik,
az orrával orgonázik,
a fülével figurázik,
a szemével gurgulázik,
a szájával vacsorázik!
K. S. Zs.-nak
Tegnapelőtt (javítom “tegnap”-ról, elsüvített mellettem a szerda, most is rohanok) konferencián voltam. Ritkán megyek ilyenre, ezért is pezsdítő élmény. Szeretem ezt, rákészülni, megjelenni, emberek között lenni, figyelni, új megfogalmazásokkal és mentalitásokkal találkozni, és hát ebből bőven volt. Játszóhely is volt gyerekeknek, vittem a kisebbik kicsit. Nagy köszönet érte a szervezőknek.
Szerelem: Személyes? Politikai? volt a címe, egészen különböző szakmájú emberek tartottak előadásokat, izgalmas fókuszokból. Bővebben…
most akkor ne úgy
Mindenféle improduktív körökben ragadunk, ezt gyakran mondogatom: helyzetről helyzetre (ide tesznek kötőjelet a gyíkok! pedig ez nem az a szerkezet) tökugyanazt csináljuk, és szoktunk csodálkozni, hogy jé, már megint nem más az eredmény. A kimenetel jobb szó talán.
Nekem például narratívák vannak a fejemben, történetek. Nagyon erős, de azonosítatlan elképzelések arról, minek kell történnie két ember — vagy épp ember (é/menjünk még beljebb a zárójelbe?/n) és csoport — között. Úgy értem, felismeretlen bennem az, hogy mindez, amit történésnek érzékelek, nem a valóság, hanem az én interpretációm, történetté faragásom, dramaturgiám. Ez magyar szakosságomból, olvasmányaimból ered, de már egész kicsi gyerekként is folyton sztorikban és lírai tartalmakban gondolkodtam. Nekem mindenem szöveg és cselekmény, így születtem. Nem is tudtam megkülönböztetni a saját érzéseimet másokéitól, regények és elbeszélő költemények hőseiétől, szenvedtem, mint a kutya, mint Werther, mint Goriot apó, mint Szilveszter és Gregor Samsa. Rendkívül erős elvárásaim voltak, és szükségszerű csalódásaim, mert ugyan azok a narratívák remekművek voltak, klasszikusban és eredetiben is, de hát a valóságban persze nem az történt. Lásd a művész urat. Bővebben…
szerelmes a világ
Love is in the air.
Szól a rádió, minden slágerrefrén erről szól: a nagy, a felforgató, a feledhetetlen, az őrültségre hajlamosító szerelemről. Nézzük a filmeket, és beleépülnek a narratívák és hepiendek az agyunkba. Hogy végül mindenki. Hogy egyszer az életben mindenki. Hogy végre, és akkor nagyon. És az a lényeg, és akkor van boldogság, nélküle meg nincs.
Nos, nem így van. Kapcsoljuk ki a rádiót. Ez is egy cím, amit majd jól megcáfolunk itten. Bővebben…
the friend zone: barátzóna
T. J.-nak
Ez a fiúk szava ám: friend zone. A fiú csalódott, nem azt kapja, amit várt, őt a barátzónában tartják, ő a kedves, rendes, de a királynő mással fekszik le, másra ragyog.
Hát olyan nagy baj, hogy valaki a barátod?
Miért nem jó az? Szép, közeli kapcsolat.
Úgy értem, olyan nagy baj, hogy csak a barátod?
Jobb volna, ha ő senkid sem lenne, a barátod sem?
Te vágyakozol utána, közelebb mennél, örökké a közelében vagy, de ő nem érti a nézésedet, se a célzásodat? Vagy érti, és nemet mond?
De mégis ott van, naponta látod, keresi is talán a társaságodat, sőt, szüksége is van rád?
Úgy érzed, kihasznál azzal, hogy “csak” barátjának tekint, nem fekszik le veled?
Ez nem szép tőled. Bővebben…
már beszélgetni se lehet
Panaszolja huszonkilenc éves fiú ismerősöm.
Hosszan beszélgettünk erről. Hogy neki milyen frusztráló, hogy odalép egy lányhoz, és próbál vele szóba elegyedni, és olyan elutasító és gyanakvó a lány. Bármely lány, bárhol. Miért van ez.
Mondom, Laci (igazából persze nem így hívják), te nem beszélgetni akarsz, és ezt a lány nagyon jól tudja. Mindenki tudja a kódokat. És olyan lányhoz lépsz oda, akihez már sokan odaléptek hasonlóképp, és kérdezgették, hogy milyen zenét szeretsz, van-e barátod, neked milyen férfiak tetszenek, kissé vagy nagyon is átlátszó esélylatolgatásként. Világos, mire megy ki a játék, az is, hogy te is sokaknál próbálkoztál már így. Mindenki tudja, hogy te most “ismizel”, szeretnél valamit, sikernek éled meg, ha megadja a telefonszámát. Bővebben…
kis pocakkal is, ne parázz: a dad bod (aputest)
Annyira vicces az új rágógumi, a dad bod (kb.: apukatest). Egy teljesen átlagos, 19 éves lánytól, Mackenzie Pearsontól indul a dolog. Leírta az interneten, de nem valami okos elméletnek, tanulmánynak ám, hanem creative writing-típusú, iskolás, 500 szavas kis okfejtésben, hogy neki is, és több barátnőjének is a valóságos, hétköznapi, “többségi, jóléti” (behízott) férfitest tetszik. Azé, aki az edzőterembe néha lenéz, ám hétvégén besörözik. Neki ezek a férfiak sokkal jobban bejönnek, mint a plakátfiúk. A dad bod kifejezés nem az ő leleménye, de általa lett híres.
https://theodysseyonline.com/clemson/dad-bod/97484
Érvei: Az ilyen férfiak teste nem nyomasztó(an tökéletes) számunkra.
Mellettük mi nők vagyunk a szépek.
Jobb megölelni egy ilyet, mint a “sziklaszerű” (The Rock) testet.
Mert velük jókat lehet kajálni, olcsó gyorséttermi kajákat is.
És: ők azok, amik, így kaptuk őket, nincsenek illúzióink, vagyis nem lesz döbbenet, ha a kidolgozott test később elhízik. Bővebben…
létezik-e barátság férfi és nő között?
Ha bornírt vagy egyszerűen egyértelmű címet adok, szóval semmi trükk és irónia, akkor kidob első oldalon a kereső, és sok új olvasó jön, amit szeretek. Nem szoktam semmilyen módon optimalizálni amúgy, ráhajigálok néhány címkét, a többit a Google szorgos manói elvégzik.
Ez egy olyan keresőkifejezés, amelyet igen gyakran pötyögnek be azok, akiket feszít a kérdés, és rajtuk kívül még valószínűleg újságírók is. A keresőkifejezés így megfogalmazva mondjuk olyan képzetet kelt, mint ha az internet másik végén szorgos kicsi emberek ülnének, akik majd megfelelnek minden égető kérdésünkre, hát hiszen ez a dolguk (miért nem kíván a feleségem, megcsal-e a feleségem, mit szedjek hátfájásra, mikor jön a busz, Einstein tényleg megbukott matekból?).
A kérdés feszítő, én azért írok róla, mert már négyen kérték, sőt, évek óta kérik. Általában a barátságot is kérték, és ezt is, hogy férfi és nő között van-e, külön.
Bennem ez a kérdés nem merült fel, ezért sem írtam róla magamtól. Bővebben…
elköteleződni
Emlékszem arra az érzésre, fiatal önmagamra. Hiába szuverén, hiába saját kereset, hiába okos, azt vártam, reméltem, hogy jön valaki. Jó lesz együtt, megemel, zsongunk, és főleg:mindezt az jelképezi, valamint foglalja keretbe, hogy deklarálja majd, hogy én vagyok az és igazán, és elköteleződik, mert ez így komoly, és mostantól mi együtt, prolongálva az örökkévalóságba.
Mit tudtam még akkor, hogy csak úgy, mondjuk egy Koppenhága–Budapest járaton is megélhető a jóféle, heteroszexuális tartalmú emberi közelség, úgy, hogy az a két ember gazdagodik tőle, és többé nem is látja egymást, sőt, telefonszámot sem cserél. Bővebben…
majd belerúg ő is
Közhelyvadász lettem. Írja a magazin gyereknevelős cikke, kifejti az anyatárs a fórumon, meg mondja az óvónő is, hogy azért nem szabad lenyomóan beszélni a gyerekkel, erőszakosan viselkedni, megütni, mert akkor a gyerek azt tanulja meg, hogy így kell bánni a gyengébbel, továbbadja az agressziót.
Tényleg vannak gyerekek, akik bemutatják szüleik döbbenetes viselkedését, akár az egész repertoárt. Mindannyian láttunk már ilyet. Ismételgetik a riasztó mondatokat, megbüntetik a plüssmackót vagy űzőbe veszik a kiscsoportost az ovi udvarán. Megrázó lehet így belepillantani egy család életébe.
Ez, tulajdonképpen, egészséges reakció, kis keménykötésű Ricsik csinálják a grundokon: agresszió ért, továbbadom. Hát hova tegye? Szoktak aggódni miatta, gyerekpszichológushoz való eset, ez kétségtelen.
De ennél sokkal rosszabb is történik. Bővebben…
nem lehet kiérdemelni 1.
Folytatom a tegnapi gondolataimat, mert hajnalban ömleni kezdtek ezek a mondatok. Remélem, el tudom kapni azt az árnyalatot, jelleget, mert erős és világos volt. Mint mindig, amikor épp nem tudom leírni.
Azt akarom ma elmondani, hogy nem érdemre megy. Bővebben…
mindenki maga bassza el
Édes jó barátnőm, akármilyen okos vagy az én életemben, én inkább elbaszom egyedül, nélküled.
Jó lesz?
Én meg sose csináltam semmit azért, mert szóltak, figyelmeztettek. Soha passzt el nem kaptam, legfeljebb lepattanót. De eredetileg… ööö… eredetileg én találtam fel a labdát, ezt mondtam már? Bővebben…
papucsférj
Azzal vádolnak minket, hogy elpapucsosítjuk a férjeinket. Hogy nekünk az ideális férfi a papucsférj, aki behódol, bólogat, mindent ránk hagy. Túlértékeljük magunkat, imádunk diktálni, a rémült férjeink meg feladták a szuverenitásukat, és jutalomfalatokért cserébe némán szolgálnak.
Na, nem, én ilyen nem leszek, mondják. El is megyek MGTOW-nak.
Ez nőgyűlölő magyarázat. Azoké, akik nem szerettek eleven testet-lelket, nem szeretik a saját gyereküket, akiket csak a kényelmük érdekel, és nem értik, miféle erők és munkák és érzések összhangzattana a család. Bővebben…
megcsaltál ezerszer
Van ez a Daily Mail-cikk azokról a férfiakról, akik megcsalják a terhes feleségüket. A szülés éjszakáján is. Barok Eszter írt róla. Váá, fúj, őt kiveszem, mint arra időközben rájöttem, sunyin röhögcsélt a blogján, nyilvános kommentekben ő is rajtam a “csalódottakkal”, úgy, hogy soha nem bántottam.
Ti mit láttok?
Megcsalt, megalázott hétköznapi nőket láttok?
Megmondom, én mit látok. Bővebben…
hogy lehet ezt kibírni 2.
A bejegyzés első része: hogy lehet ezt kibírni 1.
Arról írok, milyen halálig kísérni azt, akit szeretünk, és utána milyen az élet.
Sok feladat, kicsi gyerekek, rengeteg teendő, félelmek és elkeserítő emberek.
A listaírásra szánt papír nagy volt, de annyi minden került rá, hogy én már nem fértem az aljára se. Természetes: én nem vagyok fontos, most a gyógyulás a fontos — a nagynéném szerint –, meg a gyerekek.
Nem ettem, nem mostam hajat, nem aludtam, nem volt időm elgondolkodni semmin. És volt egy pont, amikor nem ment tovább.
De nagyobb papír nem volt a listapapír-szaküzletben, hát beírtam magam mindenki elé.
Mert az kiderült, hogy senki nem fogja átkarolni a vállam és gyengéden a füles fotelhez kísérni: pihenj egy kicsit, Éva. Ha én nem figyelek és gazdálkodom jól az erőimmel, akkor tuti az elmeosztály. És ezt nem engedhettük meg magunknak, mert ha én nem vagyok, akkor semmi sincs, nincs család, nincs betegápolás.
Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 