…és te is kövér vagy

Mintha a női média körülbelül két éve rájött volna, hogy nyár elején mégis inkább a sporttal érdemes foglalkozni, az igényes-egészséges ételreceptekkel, és nem az önigazolással. Ezzel eladhatóbb a lap, mint a “mindenki szép” üzenettel, mert persze, mindenki szép, elismerjük papíron, de azért nagyon nem akarunk úgy kinézni. A magazinok már okosabban csinálják, úgy, hogy a testszégyenítettekre érzékenyítettek ne boruljanak ki. Azt elvégre ők sem tagadhatják, hogy a sport egészséges.

De a tipikus magyar nőnek nincs kedve sportolni. Egyáltalán, semmit.

Te hogy vagy ezzel? Volt fogadalmad? Ezt a strandszezont már elengedted? Kimondtad már, hogy idén is baszhatod? Elkezdted, egy kicsit egészségesebben, mozgékonyabban, csak aztán eltelt az idő valahogy, és visszakúsztak a rossz szokások? Bővebben…

micsoda nap!

Egy, hogy sütött. Csicser. Jó ébredés, a tegnapi képzés élménye még kering bennem. Vasalt (!) zöld vászonruhámban:

és a kislányommal leszálguldok a városba, miután oviba zúztuk Babadávidot. Nagyon büszke vagyok, hogy ilyen szinten biciklizik a lányom, nem egyszerű az útvonal. Friss szemmel nézem: de szép a városom, és még mindig nem esett szét alattam a bambuszbiciklim, pedig már nagyon odavan. Bővebben…

izmos fejbúbomat beverem az üvegplafonba

Kommentben már linkeltem ezt a gyönyörű darabot:

Nőnek lenni jó! Ne akarj férfias dolgokat, férfias kinézetet!

Tényleg nem hittem a szememnek, hogy egy fehérjékben-vitaminokban-aminosavakban, gyúrós, de nőknek szánt táplálékkiegészítőket kaseroló cég honlapján megjelenik ekkora öngól. Majd összeszedtem a gondolataimat arról, hogy 1. miért kéne egy nőnek okvetlenül lágynak lenni, ki írja ezt elő, és hogyan lehet, hogy itt tartanak emberek, 2. tényszerűen igaz-e, hogy a zúzós sportok keménnyé, szögletessé és zsírtalanná tesznek (nem, sőt, évekig lehet a konditeremben is küzdeni a nőies formákért és a szírréteg ellen…), 3. mit tartok én elérendő célnak, emberileg szép testnek, mit tartok teljesítménynek, mit gondolok nőiesnek.

Én amúgy még azt is utálom, amivel tele vannak a magazinok, a “divatot”, ami állítólag minket nőket annyira érdekel, a rafinériát, mert ez látszatkeltés: előnyös hosszított blézer, egy csinos sál, amely eltereli a figyelmet a túlságosan kiálló lépedről stb., meg a trükközés mintákkal, szabásvonalakkal és színekkel. Erre annak van szüksége, aki takargatja a formáit. Én protestáns lány vagyok, a nettó, egészséges testben hiszek, kissé androgün módon, sallangok nélkül, testhezálló ruhában, ujjatlanban, bikiniben. Ezért jelenítem így meg magam.

Aztán rájöttem, hogy Nagy Gréta cikkeihez is tudok kapcsolódni:

Nem félsz, hogy túl izmos leszel?…

7 inspiráló sportolónő, akiket imádok online követni

Itt annyit írnék, hogy ezúttal nem arról van szó, kinek milyen test tetszik, és mi néz ki jól. Hiába próbálja egyrészt a szépségre-lágyságra, msárészt a női szerepre kihegyezni a dolgot a butácska cikk, amit hirdet, az sem szépséget, sem valódi nőiességet nem jelent. Ha te valóban át szeretnéd alakítani a tested összetételét és így az anyagcserét és a hormonális működésedet is, akkor ebben nincs hatékonyabb és gyorsabb módszer, mint a nagy erőkifejtést igénylő mozgásformák: a súlyzós edzés, súlyemelés, crossfit, sprintek, plyometrikus gyakorlatok.

A határokig elmenés pedig sokaknak döbbenetes, megvilágosító és lelki élmény, a mentális erőd tesztelése, kéretik ezt nem lebecsülni és pláne kitiltani onnan a nőket. Ilyet a “torna” nem tud, ezekhez a testi és mentális élményekhez képest az amúgy üdvös és hasznos pilates, body art csak óvatoskodás. És ezt én sem tudtam korábban.

Na, a cikk így az Üvegplafonra való, és végül oda írtam meg, rögvest ki is tette Anna. Enjoy:

Súlyemelés vagy balettóra? Amelyik jólesik!

ezen a képen 50 kilóval maxolok. ez férfias súly, a gyakorlat neve fekve nyomás negtív padon (a fej lejjebb van), és a mellizmot edzi, ebben a szögben az alsó részét. két és fél ment (a harmadik segítséggel), de az kétszer.

ez pedig az egyik szokásos akrobatikus gyakorlatom. hagyományosan ezek nőiesnek számítanak, de olyan izomerőre és testtudatosságra van szükség hozzájuk, amit a súlyzós edzésekből szereztem.

mesélek nektek a cukorbetegségről

Tegnap az Egy Csepp Figyelem Alapítvány éves sajtótájékoztatóján jártam. Igen profi  rendezvény volt: látogatóbarát, nagyvonalú, informatív és lenyeglátó. Erős Antónia vezette az eseményt, ő kezdeményezte az alapítvány létrejöttét, és szerezte első támogatóit is. Vendégként volt jelen Tarján Zsófi énekes és Tóth Vera, mindketten prediabéteszesek voltak. Mellettük a Magyar Diabetes Társaság elnöke és a támogató cégek (vércukormérő-gyártó, egy szűréseket szervező bank és egy biztosító) képviselői kapott szót.

Néhány döbbenetes adat:

Kempler Péter, a Társaság elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy egyénnek és társadalomnak milyen sokba kerül a cukorbetegség. Szenvedésben is, rettenetes testi állapotokban, korai halálban, pénzben is nagy teher.

Olyan kezelt beteg, aki kiváltott vércukorcsökkentő szert, 2014-ben 772 ezer volt, és akkor vannak még a gyógyszert ki nem váltók, meg a diagnosztizálatlanok is. Másfél milliósra becsülik a hazai cukorbetegek számát.

Tizenöt év alatt 71 százalékkal nőtt a 2. típusú (felnőttkori) cukorbetegek száma Magyarországon. 60 év fölött minden ötödik ember cukorbeteg. Bővebben…

tizenhárom év, tizenhárom kilométer

Az történt, hogy egy hónap alatt megdupláztam az életemben teljesített futóversenyek számát! (A versenykilométerekét nem.)

2004 őszén futottam ugye első versenyemet, egy gyalázatos 5,6-ot a SPAR Maratonon, a záróbusszal a seggemben, érdekes, kevesebb kiló voltam, mint most, csak nem tudtam még hatákonyan futni. Tavaly július 30-án éjjeli félmaraton, készületlenül, a távot lefutottam végig, az utolsó harmadban végeztem, és testi sokkot és melankolikus rossz élményeket vittem magammal, utóbbiak hetekig eltartottak, viszont volt alkalmam magamon gondolkodni és futásügyben olvasni az olimpiáig. Azóta is inkább teremben és ritkán futok, 5-6 kilométert legfeljebb. Április 9-én tíz kilométert nyomtam a Vivicittán, és azt a magaménak éreztem végre, 1 óra 4 perc 16 másodperc

Ma délelőtt pedig tizenhármat az Európai Uniót ünneplő rendezvényen.

Azannya (azanyáknapját), már azt hittem, lemaradtam róla, mert betelt a létszám. Bővebben…

amíg még megvan

Kedves olvasóm, komolyan szólok most hozzád.

Mindannyian csak azzal kalkulálunk, ami van. Így jár az agyunk, egyszerűen. Hogyan is képzelhetnénk el a meredek lehetőt? Azt, ami mélyen szunnyad bennünk? S a bajt se képzeljük el: se a hirtelen lereccsenést, se a lassú kopást, fakulást. (Ilyen az élet, ugyebár.) Ami csak lehetne, vagy amit lassan elvesztünk, azzal nem számolunk. Ki láthatja azt? Ezért nem általános a testünkkel kapcsolatban sem a preventív, megőrzésre törekedő szemlélet. Viszont hangos azok szava (panasza), akik aztán megbetegszenek. És érthető, ha a bajban már nem azt mondjuk nekik: tehettél volna ellene. Bővebben…

amazon

Már megint annyi mindent írok egyszerre, írok olyat, hogy öt kérdés, ami interaktív lesz, írok Schäffer Erzsébetről (miért nem ártatlan, ellenben romboló a patetikus giccs), írok az önmegvalósításról és a férfiak szexuális félelmeiről, mert nem csak olyanok ám, elképesztő, mik vannak!

Vasárnap Vivicittá, ma súlyemelés!

that’s what I call feminism

Bővebben…