egy kis nyelvi tűnődés

Ebben a túlkiabálós, botrányos, panaszkodós, bizonygatós, elvadult, másrészt nyaralós, fotós és nyaralósfotós nyilvánosságban maradt még, akit érdekel az ilyesmi?

Bízom benne! (És abban is, hogy csak ők jönnek ide.)

A korrekt úrnő címke a blog egyik erős vonala ugyanis. (Kedvem is támadt valami hasonlót tanulni újra!)

A helyesírás miatt került elő a téma: rám szólt valaki, hogy az illesz szó (te illesz, kijelentő mód, az ill(ik) tőből) két sz!!!

De nem.

Az E/2. igeiszemélyrag-sz majdnem soha nem hosszú (kijelentő módban).

Vannak ezek az egytagú, hosszú magánhangzóra végződő igetöveink: lő, fő, nő, sző, lő, ró, nyű, rí, van rájuk helyesírásszabályzat-pont is. Az a szabály, hogy a kiejtés ellenére írjuk őket jelezve-ragozva egy mássalhangzósan, nőj, lősz, főjön, rítok, rónak alakban.

A múlt időt nem érinti: lőtök, de lőttek. Az lehet -tt, van rá külön szabály (egyszerű: mássalhangzó után -t, magánhangzó után -tt a múlt idő jelének írásmódja).

Van viszont a jön, és arra nem igaz, sőt, az egyetlen kivétel, szép következetesen: jöjjön, jössz, jöttök. A rövid ö miatt, pontosabban, azzal összefüggésben. És talán a tő n-je miatt.

Szabály:

42. A felszólító mód jele a szótövek nagyobb részéhez -j (a rendhagyó ragozású jön ige rövid magánhangzós tőváltozatához pedig -jj) alakban kapcsolódik: fújjon, lépjen; lőjön, szőjön; folyjon, hagyjon; jöjjön; stb. Más esetekben a tő végi mássalhangzóval azonos hangként jelentkezik: ásson, lopóddzék, öntözzön, vesszen stb. A t végű igékhez sajátos szabályok szerint járul [vö. 76., 77., 78.]. Az eszik, iszik, lesz, tesz, vesz, visz igék magánhangzós tövéhez -gy alakban kapcsolódik: egyem, igyál, legyen, tegyek, vegye, vigyed. A hisz ige felszólító alakjaiban a -gy hosszú: higgyem, higgyen, higgyünk stb. [Vö. 54., 55., 56., 57., 67., 81.]

A jöjjön, ezt mutasd meg a gyereknek, különleges szó: hétpettyes, mint a katicabogár!

Annak a régies formája egyébként a jő. Jősz, jőtök, jőnek, jőne, jőj – olvassuk ósdi Shakespeare-fordításokban és Petőfi-versekben. Tehát ugyanaz a szabály érvényesül, ha hosszú a tőben a magánhangzó. (Ezek hangzók, nem betűk.)

Az -sz amúgy E/2. személyragként, kijelentő módban a jössz kivételével soha nem hosszú: állsz, állasz, adsz, ugrasz, termesz, illesz.

Ezek a szavak (a fenti, hosszú magánhangzós egytagúak és a jön) mindenféle alakjukban gyakoran előkerülnek helyesírási felmérésekben és felvételis feladatokban. Érdemes kiírni a lakásba is ezeket, ne legyen a gyereknek gondja vele. Nem is kell semmit mondani, de lássa, hogy lőjön, lőtök, lőttek, és esetleg megbeszélni, hogy az utóbbi kettőből az egyik T/2. jelen idő, a másik T/3. múlt idő. Bármely igét villámgyorsan jellemezni tudni: idő, mód, szám-személy, határozottság szempontjából (ez az utolsó volt régen az alanyi, tárgyas, most általános és határozott ragozás a neve).

Ha érti és felismeri, mi a különbség az ír és az írja között (ír valamit, írja azt), néz, nézi között, akkor okés a nyelvtani érzéke, ez már ötödikes gyerektől elvárható. Ha nem, akkor fejlesztendő.

És vannak még az ikes igék: eszem (alanyi és tárgyas ragozásban is). Kivéve tájnyelv, műveletlen nyelvhasználat és József Attila: “harmadnapja nem eszek”, mert neki mindent szabad. (Nem amúgy, de ebben a versben imitál).

Mindezt akkor lehet, ha a gyerek nem gyűlöli szívből ezeket a szavakat, témákat. Amiért sokat tett a szívbéli, figyelmes, tehetséges magyartanára.

Meg persze vannak gyerekek, akiknek az ilyesmiben nincs semmi nehéz. Viszont annyira eluralkodott a nethasználat, messengerhelyesírás, hogy olvasott, értelmes gyerekek helyesírása is megrendítő lett (igekötők!).

A három típust is kiírhatod (a szemetesre?):

kivitte igekötő+ige

nem viszi ki tagadó szórend

ki kell vinni, le se viszi (másik ige/segédige/partikula van közben, de a két szélső szó tartozik össze!)

Nekem meg azt kell megértenem, és meg kell mondjam, nehezen megy, hogy hogy nem élvezi ezt mindenki. Miért nem egy komplett szóelemekre bontó, helyesírás-összehasonlító, szófajokon eltűnődő, mondatelemző buli az egész világ, minden nap? És nálam legyen a kék és lila filctoll…

Irodalmi kvíz is lesz, beteszem majd a linket.

Az ikszelgetős, feleletválasztós formátum népszerű, okos gyerekek és a szüleik élvezik, öt perc. Ezt gimnazistáknak, humán érettségire, esetleg dráma OKTV-re vagy hasonló megmérettetésre készülőknek ajánlom.

És egyébként bármely autózáskor, éttermi asztalnál vég nélkül nyomjuk a csacsipacsit, érdekes, hogy ebben Dávid a leggyorsabb!

Ott (a linken) fogom folytatni. Kicsit felfrissítem a rovatot!

5 thoughts on “egy kis nyelvi tűnődés”

  1. Koszonet ezekert, nekem volt olyan magyartanarom (elitgimiben!), aki nem volt hajlando nyelvtant tanitani, mert az “unalmas” :O a tobbiek is csak kotelezo korkent tudtak le. Engem csak a rengeteg olvasas mentett meg a sok helyesirasi/nyelvtani hibatol az erettsegin…

    Kedvelik 1 személy

  2. Visszajelzés: úgyis netezel – frissítve | csak az olvassa. én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .