mesélek a testépítésről 1.

akármit csinálsz, légy profi

Meg az összes többiről is mesélek.

Lett egy csomó jéééé! mostanában, azzal kapcsolatosan, hogy mit csinálnak ezek az izmos emberek körülöttem, és miért. Megértettem valamennyire érzetként is, a saját élményt, megfigyelőként meg a tendenciát, összefüggéseket, az újságíróagyammal, és tudok róla élményszerűen mesélni.

Titeket érdekel ez? Mert engem minden, most épp ez.

Innen most kiveszek négyszáz szónyi magyarázkodást arról, hogy miért írok egyáltalán erről a témáról, és ez miért nem felszínes, és mit gondolok azokról, akik annak gondolják. 🙂 Mindenesetre sztereotípiákkal nem vagyunk előrébb. Ne az énedet keresd mindenben, ne viszonyíts. Figyelj! A világ érdekes.

A lecsó a végén van, vagyis a kolbász, előtte írok egy kicsit arról, amiről azt hittem, egyértelmű, de beszélgetéseimből jöttem rá, hogy nem.

Hülyén reagálunk néha más emberekre, azonnali ítéletekkel, sztereotípiákkal.

Nézzétek, így edz Toldi Zsuzsi:

És így a Victoria’s Secret modell, Romee Strijd:

Ő apró, finom mozdulatokkal, kitartóan edz, látható rettegéssel az izomtömegtől, de formásító gyakorlatokat.

Mit gondolsz?

Az összehasonlítás érdekes: ki miért úgy edz, és mit ér el vele. De hogy melyik a “helyes” edzés, ez hülyeség. Márpedig ezt mondják a népek, reflexszerűen: miért így, miért úgy, én nem így edzek, én így nem tudnék, ez hülyeség, a modellek egyébként is… nem tudom. Két kivételes testű nő, az edzéseik hatékonyak — a saját céljuk szempontjából. Különbözőek a céljaik. A céljaikhoz pedig ilyen út vezet.

Őket nem érdekli, hogy én mit gondolok az edzésmódszerükről, a céljaikról, a testükről, meg az egész életstílusukról. Meg az se, hogy én hogyan szeretek edzeni, nekem mi szolgálja a céljaimat.

Azok véleménye se érdekli őket, akik szerint gázos ennyit foglalkozni a testtel. Az ő munkájuk ugyanis a testük. Az én munkám nem a testem, viszont tanulhatok tőlük, amikor és amennyiben épp a testemmel foglalkozom. És nem is teszek olyan állításokat, hogy én helyeslem-e általában ezt vagy azt a célt.

Ha nem gondolod át az ítéleteidet és a motivációdat, hülyeségeket fogsz beszélni. Ne dőlj be a házilagos, önérdekű feminizmusodnak se. Ez is csak alterofóbia. Ha feminista vagy, légy profi. A celebek, modellek, szexualizált testű nők elleni idegenkedést is úgy hergelik bennünk a kattintásvadászok. Könnyen vagyunk hergelhetőek, mert primer aljasságunk húrjait pengetik, és azért is, mert lusták vagyunk, unatkozunk, öregszünk, be vagyunk szorítva a monoton életünkbe, és meg akarjuk magyarázni, hogy miért nem csinálunk semmit. Én nagyon nem szerettem azokat, akik ezt elnevezték feminizmusnak, és ma is ostoroznak, az én szavaimmal, és űznek másokat.

Aki nem unatkozik, az nem másokat fog véleményezni. Vagy éppen azt mondja, azt is szeretem még: “én is sportolok, de nem esem túlzásba” (és hát nem is látszik rajtad a sport).

Aki tehetséges, essen csak túlzásba, abból lesznek a csodák. Hegedűművészek esetében is.

Én — azt hiszem, bat nevör széj nevör — nem fogok versenyezni, ennek van számos oka, az életkorom, vagy a szerepem, amelyből ennyire nem akarnék kilépni, vagy hogy annyira istenáldotta azért nem vagyok, meg ekkora áldozatot nem tudok, nem akarok hozni. Továbbá félek a csalódástól: magamban, meg ebben a világban is csalódnék talán. Tudjátok, a metálozott test Angéla írta, hogy egyszer csak úgy gondolta, elindul egy fitneszversenyen, és nyolc hét alatt összehozta a színpadi formát. Edző, módszer nélkül, egyedül. Amiért én nagyon becsülöm, meg lett ebből saját módszer és könyv, az is okés. De ő azon a versenyen tizenhamadik lett, ami persze mezőnytől függően kis vagy nagy dolog, na de az ember erős mezőnnyel számol, ha versenyzésre adja a fejét.

Ugyanakkor azt a feszességet, céltudatos munkát, együtt dolgozást, várakozást, diadalt, amelyet a versenyzés jelent egy sikeres versenyzőnél, szívesen átélném.

Én mindkét fent említett nő arányait, összképét csodálatosnak tartom, akkor is, ha az, amit látunk belőlük, valójában médiatermék, és sok az illúziókeltés benne.

Ilyen testre persze nagyrészt születni kell. Azért érdemes elkezdenie, vagy folytatnia, mert alkalmas rá a teste, olyanok az adottságai. Sokan mesélik a nagyágyúk közül, hogy csak úgy edzegettek, kipróbáltak több mindent, aztán látványos lett az izmozás eredménye, és akkor kezdték komolyabban is csinálni.

A modell főleg olyannak született, és azt tökéletesíti, tartja karban, vigyáz rá, formásítja. A fitneszlány pedig tudatosan építi a testét, és jelentős változásokat ér el.

IMG_2164

Most azért ballagtam ki a konyhába a rajzfüzetemhez, kerestem vonalzót meg olyan filcet, ami fog, majd fotóztam le és töltöttem föl, hogy végül ezt se lehessen elolvasni rávilágítsak arra a népszerű tévhitre, hogy “ha nekem ennyi időm lenne, ha én is lejárnék, meg szedném azokat a szereket, ha lenne rá pénzem, én is így néznék ki. Szerencsés, aki megteheti”.

Egy az, hogy nem jársz le, nem csinálsz semmit, ellenben irigy vagy.

Kettő: sose tudjuk meg, mi lenne belőled. Nem tudod a tested titkait — a tested, hacsak nem űztél kitartóan többféle sportot, hallgat. Én sportosnak számítok, mint kiderült: gyerekkori szertorna és rsg, autótlan lét, bringa, semmi ülőmunka, de az én testem is csak most árulta el. Lehet, hogy te hajlékony lennél: egy akrobata vagy jógaművész. Remek táncos, sprinter. Vagy pompás a labdaérzéked. Nem tudhatod meg, ha nem csinálod. Ha csinálod, és élvezed, ha hal a vízben érzésed van, az biztató, és azt bűn abbahagyni.

Három, sufniban is kigyúrják magukat emberek. Ha azt akarják.

Négy, a hogyan kevésbé számít: amit a piramis tetején látsz, a profi módszer, az edzéstrükk, a táplálékkiegészítő, de még a plasztikai sebészet, a high tech bőrápolás, az mind csak pár százalék ahhoz képest, hogy nagyon tudatosak az étkezésben, és céltudatosan edzenek. Ami meg az adottságaikra épül, anélkül nincs rendkívüli forma.

A barátnőm (ez itt egy metaforikus barátnő, gyűjtőnév), amikor ilyen képeket lát, azonnal rákezdi, hogy neki ez túl vékony/izmos, ez az egész ijesztő, neki ez nem tetszik. Úgy érzem ilyenkor, nem tiszteli azt az embert (nem a vékonyságért vagy izomért, hanem csak mint egyedi embert), és azt hiszi, az ő tetszésén bármi is múlik.

Nekem amúgy tetszik, meg nekem elég sok minden tetszik vagy belefér, illetve a teremben már megszokta a szemem az izmokat. De engem ki kérdezett, amikor edzeni kezdett? Ki várja, hogy én helyeseljem? Ők olyanok, és én elfogadom ezt. Beléptem a terembe, és ezzel elfogadtam, hogy itt testépítők (is) vannak. Megszállottak, versenyzők is. Nem kell okoskodni róluk, hozzájuk képest definiálni magam, csak csinálni, amit én akarok.

Én szeretek izmos lenni amúgy, de ha engem előtte valaki megkérdezett volna, hogy szeretnék-e ilyen izmos lenni, nem tudtam volna válaszolni, mert kijjebb volt ez az egész izomdolog, mint amennyit beláttam. A helyes válasz: nem tudom, mert eddig éltem, szültem, szoptattam, helytálltam.

Olyan könnyű lenne nekem is leszólni őket. Felkértem edzőnek Edet (a neve Ed, Ed Ző), és megkérdeztem valami szakkérdésben. Ő válaszolt, én pedig nem kezdek vele vitatkozni. Pedig meglep, amit mond. Ő egy testépítő, abban, amit csinál, profi. Viszont csak akkor mondja, ha kérdezem. Nem okoskodik, pedig tudja, amit tud.

Neked sem kell okoskodni, főleg ha nem érted az egészet. Azon az átlagosan informált szinten biztosan nem, hogy de miért eresek, miért vannak úgy bebarnítva, és hogy tényleg lefekszenek-e a pontozókkal.

Én most így leszek problémaérzékeny. Előbb kíváncsi.

*

Arnoldról szokás mondogatni, hogy micsoda sokoldalú ember: sportoló, politikus és színész is. Na jó, mondja erre barátom, G., de: a sport a testépítés? Kaliforniai kormányzó, ahol mindig süt a nap? Robotzsaru?

A testépítés nem olyan sport, mint a többi. Le van nézve, például. És sok a tévhit.

Eredetileg az atlétika, az erősport leágazása. Görög félistenek és cirkuszi erőművészek a távoli rokonok.

A testépítők súlyokat emelnek ugyan, de a cél nem a súly felemelése, vagy hogy nagy súlyt emeljenek fel (ők az erőemelők), és nem is az, hogy valami ügyességet igénylő mozdulatot mutassanak be az izmaik segítségével (ők az atléták, crossfitezők, akrobaták, labdajátékok űzői). Az erőemelők, súlyemelők teste nem is olyan, mert ők a mozgásaikhoz szükséges izmot edzik csak, a testépítők meg minden egyes izmot, arányosan. A crossfitezők és funkcionális mozgás híveinek teste sem olyan, bár az övék arányosabb.

Kathi Béla arról híres, hogy erőemelőként kezdte, aztán testépítő bajnok, aztán megint erőemelő, és végül, több sérülés ellenére nyert egy szolid Superbody Grand Prix-t (testépítő királykategória, a legfontosabb magyar verseny legnívósabb versenyszáma) 2012-ben, majd visszavonult. Ez kivételes karrier.

Mi a cél a testépítésben? Az anatómiai jellegű, arányos, szimmetrikus, minden ponton kidolgozott test maga. A teljesítmény a test, annak az esztétikuma. A végeredményt, a testet mutatják be a versenyen, az átlagember szemében röhejes külsőségek közepette. A fizikumot nézik a bírók részletekbe menően, a testtel mint produktummal lehet nyerni, nem azzal, hogy mennyit bír, mit tud. Az mellékhatás inkább.

Minden röhejes külsőség, a póz, a póznadrág, a csillámos bikini, a barnítás, a szőrtelenség és kopaszság, és főleg a teljes leszárítás arra kell, hogy a versenyző minél meggyőzőbben tudja bemutatni az izomzatát. (A vicsorgás nem, az csak a híresek utánzása.)

A profi versenyeken nincsenek súly- vagy magasságkategóriák, ott az indul, aki hatalmas, tehát: a legnagyobbak, a genetika csodái.

Embertelen pénzekért, 2013-ban például így nézett ki a díjazás:

Mr. Olympia: $650,000open, semmi magasságbeli, súlybeli megkötés, szép 130 kilós versenyzők

212 Showdown: $60,000 a 212 itt azt jelenti, hogy annyi font alatt kell lenni, durván 100 kiló, “testépítés light”

Ms. Olympia: $60,000

Fitness Olympia: $60,000

Figure Olympia: $60,000

Bikini Olympia: $40,000

Men’s Physique Showdown: $10,000

Women’s Physique Showdown: $10,000

Az IFBB, a legrangosabb szövetség, 1946-ban alakult, Mr. Olympia verseny pedig 1965 óta van. Az utóbbi években mindig Las Vegasban. Az első versenyek díja ezer dollár volt. A maiaké, ahogy látjátok, több százezer.

A magyar wikipédia testépítés szócike érdekes és informatív, főleg a színpadi teljesítmény, a bírók szempontjai, a testépítők életmódja és tápálkozása ügyében, de egyáltalán nem szól a nőkről.

Mi van ezzel a női testépítéssel?

Megint kitérő. Azon filóztam, milyen testet akarok. Láttam, hogy a versenyzők a teremben mást csinálnak, mint én, aki csak a kedve szerint és sokoldalúan edz, és nem akar kötött lenni. Láttam a póztanulást, a verseny előtti várakozást, majd a csalódottságot, és láttam egy-két sikert. Tesépítő nő kettő van, egyik se versenyez már, és van még egy feltűnő, komoly versenyeken induló bodyfitness alkat. És megszámlálhatatlan bikinimodell és bikinifitnesz (hazai köztes kategória) versenyző.

Az egyes kiírásoktól függően kell nagy izomtömeggel, és alacsony zsírszázalékkal színpadra lépni. Ami az egyik kategóriában előny, például a kockás női has, vagy a markáns, kifelé domborodó, sőt, szögletes combfeszítő, azt egy másikban lepontozzák.

Ami hökkenet: az üvegcipő, 12 centis sarokkal. Igen, magasabbnak tűnik tőle a versenyző, meg kiadja a vádlit, na de teljesen alkalmatlan sportolásra. A versenyen olyan öltözetben van a versenyző, amely alkalmatlan a sportra. Van még egy ilyen sportág? És a mellimplantátum is alkalmatlan. Még én is beverem a térdem a cicimbe a lábtolón. Mégis kötelező elem. A hosszú haj, amit úgy igazgatnak dobálnak a fordulat után, hogy látszódjon a hátizom, meg oldalsó pózban a váll, az is alkalmatlan, és az is szinte kötelező. Két rövid hajú versenyzőt ismerek. A kiírás szerint nőiesnek kell lenni, és a nőiesség ezeket a hagyományos jegyeket jelenti. Mintha a nőiesség ráaggatott kellékeivel ellensúlyoznák az izmokat, mert az izmokat és a zsírtalanságot nem gondolják nőiesnek.

Hogy ki? A férfiak? A Tekintet, inkább.

Ki dönti el ezt, amúgy is? Ed azt mondta a kérdésemre, a szövetségben vannak női bírók, női vezetőségi tagok is. Persze ugyanazt a szekeret tolják. Elemien férfifókuszú közegben nő is hiába vagy, nem fogsz a nők valódi érdekeiért kiállni, még Amerikában sem.

Hát pedig én azt gondolom, hogy az izom nőies. Az az izom, ami természetes módon, amatőrként, az edzéssel és táplálkozással fejlődik ki egy nőn, az benne van mint potenciál, és bele kell hogy férjen a nőiesség fogalmába. Sokféle test van. Csak épp a médiaképesség, a versenyek marketingje azt kívánja, hogy a versenyzők testképe a társadalom számára is vonzó legyen. Azaz: patriarchális módon szexualizált.

Én rövid úton arra jutottam, hogy akkor most vagy sportolunk, ami egy androgün dolog, vagy nőiesek vagyunk, abban a modelles-pornós értelemben. Ez nem megy, hogy én azon görcsöljek az edzésem folyamatában, hogy nőies vagyok-e még. Mi is ez a nőiesség? A heteró konszenzus, azokra a nőkre való hasonlítás, akiket ők szívesen nézegetnek. Ami meg manipuláció, és nem kell, hogy érdekeljen.

Én szeretnék jól kinézni is, de ez a megcsinált nőiesség távol áll tőlem. Engem a nettó test érdekel. A nettó test, az meg olyan, hogy ha magas a tesztoszteronom (és magas), akkor megtaszítja az ösztrogént is, kiegyensúlyozásképpen. Mert nő vagyok. És jelez, ha valami nem jó. Csodálatos a test!

Egy külföldi verseny mezőnye és stílusa egész más, mint a magyaroké. Ezen az amerikai videón az én fogalmaim szerint is nőiesek a nagyon izmos kategória versenyzői is, nincs az a szögletes fej, a leszáradt, árkos arc, látható hormonborulás. Persze nagy a merítés, a legszebbek lesznek csak versenyzők.

Ez a verseny showrésze, a szabadpózok. Engem lenyűgöz, és szerintem a hétköznapokban is viselhető egy ilyen test.

És itt a nők tényleg mosolyogva vonulnak be, jól leplezik az ezüstérmesek a csalódottságot, barátnőként viselkednek. Színpadon mozogni, pózolni, viselkedni, az külön tudomány, és ők vérprofik.

Aki nem műttette meg a mellét:

A magyar lányok, egy-egy nagyágyú kivételével mintha nem lennének készen. Mintha alig várnák, hogy felvegyék a csillogó bikinit, és színpadon legyenek. Nagyon sok a körítés, és nem annyira a sportolói szellem hatja át a színpadi megjelenést. Talán a pontozókat sem. És kínlódnak, feszengenek ezek a nők merev mosollyal. Valakik pedig sok pénzt keresnek ezen az egészen. Kis ország, kis foci.

(folytatás jön, és abból megtudjátok, miért nincs már női testépítés)

 

33 thoughts on “mesélek a testépítésről 1.

        • Hosszan beszéltem egy 23 éves fiúval, aki — nagyobbrészt azért, mert az ő részükön voltam az open időszakban (amikor épp nincs csoportos edzés), kisebb részt ránézésre — kérdezte, versenyző vagyok-e.

          Mondom, nem, és akkor így megnézett, és 6138 zsargon használatával elmesélte, és meg is mutatta, miket csinálnak, én is csináltam egy kisit, pl. kötélmászás vagy hasazás hiperhajlító(szerű)n.

          A crossfit életforma, hamar bele lehet jönni, rohamos a fejlődés, de az heti 5 edzés, adott időpontban, fegyelem, és edzés közben is verseny: ki végez előbb. Kiképzésszerű.

          Mondjuk tizenöt húzódzkodás, 10 fej fölötti guggulás, 20 dobogóra ugrás, 5 perc evezés, 40 négyütemű fekvőtámasz és 10 snatch (súlyemelős hirtelen magasra felkapás), ez egy kör, és ebből 3. Ez a WOD. De biztos nem vagyok szakszerű, csak ezek pl. crossfit gyakorlatok. És aki előbb megvan vele, az nyer, és közben edző baszogat, hogy csináld szabályosan. Asszem, nem menne, sem a versenyrésze, sem a kötött időpont, sem a tekintély, abból Kisst viselem el, akit imádok és nagyra becsülök emberként, és őt is csak heti egyszer, nem szeretem másra bízni magam még a fejlődés érdekében sem. Miközben vonz engem is a crossfit.

          • Bizonyos elemei tetszenek, de nem mind. De versenyezni meg baszogatást pláne nem szeretnék. Ezzel mentek el az iskolai tesiórák. Csoda, hogy ezek után felnőttként rátaláltam a mozgásra.

            • Nahát, abban a csodálatos gimnáziumban (nem viccelek!)?

              Na de közben felnőttünk, itt már mi akarjuk, hogy kemény és kiképzős legyen, önmagunkat meghaladni. És persze segítség van, támogatás, nem megszégyenítés. És közös verítékes mámor. Fú, tegnap is tornázgattunk barátnővel, és ilyen rettenet izmosak ott a base-ben lenyomtak mellettünk egy olyan edzést… dupla dobozra ugrálás, az van valami másfél méter (na, neki volt vádlija), szolid 140 kiló emelése (vállról föl), medicinlabda (9 kg) hajigálás falon jelzett csík magasságáig, kettlebell, evezés.

              A tegnapi képzésen előkerült ez mint negatív mindset:
              az edző, akire az ember befizet, mert profi, és mert hajt, az a jó! — majd, mintha valami testnevelő vagy apafigura volna, akivel dacolni lehet, sőt, muszáj, “jaj, ne már, ne legyen még egy sorozat”, szabotálja a saját fejlődését, vitakozik, megúsz, nincs kedve, ő lejött, fizetett, dolgozni kevésbé akar, csak simogatja a súlyokat. Poénos vátozatban állandóan tapasztalom ez, hogy jaj, ne, és én szégyellem magam. Az én játszmáim: úgy, hogy ne vegye észre, mindig többet csinálok mindenből. Van, hogy elköszön, ottragadok, és csinálok mindenből még egy vagy két sorozatot, ezek szuperszettek, és újabban négyféle izomra, amelyek a gyenge pontok), meg én javaslom a nagyobb súlyt, és ő beszélne le. Szerdán volt, hogy nincs nagyobb súly, mert van 2,5 kilós, meg 5 kilós súlyzó, az 5 kilós sok, van 4 ki kettlebell, de az vagy valakinél van, vagy nem lehet abban a szögben megfogni, és akkor javaslatot teszek, lekúszok egy emelettel lejjebb egy tízfontos súlyzóért, mert az 4,5 kiló (ez egy vállizom-hátsófej gyakorlat, tehát izoláció az izoláción belül) (és lent vannak a font-súlyok).

          • Köszi a linket. Viszont én most vékony vagyok, és gyors az anyagcserém, ezért főleg súlyzós és hasazós edzést végzek, mert nem szeretnék súlyt veszteni, hanem inkább izomtömeget növelni. Mondjuk a hasazásban is vannak ugrálások, csak azok fekvőtámaszból.

  1. Eddigi sportéletemhez képest teljesen új, hogy egy rakás ember vesz körül mozgás közben, ezt meg kellett szoknom, de mivel “őket nem érdekli, hogy én mit gondolok az edzésmódszerükről, a céljaikról, a testükről, meg az egész életstílusukról. Meg az se, hogy én hogyan szeretek edzeni, nekem mi szolgálja a céljaimat.”, elég hamar átlendültem azon a furcsa szorongós szemérmességen, ami eddig visszatartott az edzőtermektől.
    Soha nem voltam még teremben hétvégén (immár 5 hetes termi pályafutásom alatt 🙂 ), de ma épp igen, és elég intenzívre sikerült, talán azért, mert nem volt időkorlát vagy mert otthonosabban mozgok a testemben, ha koncentrált vagyok (mint ma), érzem, mi kell, egyik mozgássor hozza a másikat. Kicsit olyanná válok ott, mint egy gyerek az új EU-konform játszótéren.
    Írtad már az Életmódban, h ez teljesen más tudatállapot. Hát az! És az már csak zsíros hab a tepertőkrémes tortán, hogy még látszik is ez a változás.
    Szoktam ám szemlélődni, ki mit és hogyan. Már azt is kezdem felismerni, ki van ott belső, ki külső motiváltságból. Nyilván engem is szemlélnek, pl. ha sok súlyt pakolok a gépre( de főleg gépről), majdnem mindig felajánlja vki a segítségét. Nem tolakodóan, hanem respektből, olyan grundosan (már megint ez az utcagyerek hasonlat 🙂 ), mert már én is “tag” vagyok. És én még csak nem is beszélgettem eddig senkivel. 🙂
    Jó ez, na!

    Nekem amúgy Toldi Zsuzsi alkata jobban tetszik, mint Romee-é, ez a helyzet a célsportjukkal is. Pedig lehet, h R. vázizomzata sokkal erősebb attól, amit ő csinál, mint egy fitneszesé.

  2. nem néztem végig a women’s physique videót, csak az elejét, de olyan gyönyörű ez a nő benne, hogy na. és toldi zsuzsi teste is az (ő nekem mint egész jelenség nem tetszik, arcra se, meg ezzel az egész tangában futós, baribabás külsőséggel,de mint, hogy úgy mondjam, testkompozíció, tényleg tökéletes. nagyon szívesen néznék ki így, mi tagadás, bár ehhez a szinthez lusta vagyok étkezésileg (nem is úgy mondom, hogy sajnos, hanem csak mint egyszerű tény) , és azért ez talán már tényleg egy kicsit alkat is. de nagyon csodálom, szerintem tényleg nagyon szépek.

    • “ő nekem mint egész jelenség nem tetszik, arcra se” :DDD Pont erről a laikus finnyogásról írok, ő biztos szomorú emiatt, első számú nemzeti fitneszkincsünk, az egyetlen jelenleg, akinek esélye van valaha Ms. Olympia vagy ilyesmire, fitneszakármi kategóriában…
      NEM dekoráció, hanem teljesítmény. És az arcát nézegetni, az ugyanaz a jó kis szexualizált csali… ő egy sportoló, túl van a modellszinten. Az se szólja le, aki jobban néz ki nála.
      És igen, alkat és életforma, és kiskortól kemény sport, és rohadtul nem csak a lustaság az akadálya, vagy az étkezés, hogy te nem vagy ilyen, ne haragudj.
      Pont azt akartam a poszttal, hogy ezeket a bulváros, magunkat profikhoz mérő reakciókat felismerje mindenki magában, egyébként sok teremjáró csinálja ezt, hogy hát ő is edz, akkor már ő is olyan, vagy lehetne olyan… nem, mert a piramis alja, meg a közepének a háromnegyede, meg a teteje hiányzik. Ez a reflexió fontosabb cél volt, mint hogy meséljek a testépítésről.

      • “Pont erről a laikus finnyogásról írok” – tudom, még gondoltam is rá, hogy basszameg, tényleg pont erről van szó, miközben leírtam 🙂 tök égő, belátom. mert tényleg elképesztő, ahogy kinéz a nő. de mondjuk nem gondoltam arra egy pillanatra sem, hogy mondjuk ez őt kéne, hogy érdekelje, meg hogy dekoráció. nyilván nagyon nehéz nem szexualizált szűrőn keresztül nézni egyrészt azért, mert nyilván bennem is ott van a tekintet, másrészt abszolút szexualizáltan is
        van megjelenítve.

        “rohadtul nem csak a lustaság az akadálya, vagy az étkezés, hogy te nem vagy ilyen, ne haragudj.” – ezt megint rosszul fogalmaztam, kicsit pont azt akartam ezzel mondani, hogy miylen baromság, amikor emberek húzzák a szájukat, hogy ja, ő úgyis ilyennek született, én meg nem, és akkor úgyse kell felállnom a fotelből, mert úgyse fogok úgy kinézni. pont úgy nyilván nem, de épp az lett volna a mondandóm lényege, csak elbasztam, hogy ennek a jelentős része iszonyú nagy munka és kitartás, és az, hogy nem nézünk ki úgy, az sokkal nagyobb százalékban lustaság, meg életmód, mint nemolyannak születés.

        • Nem voltam még izmos, amikor már feltűnt ez a célpont jelleg: ha van valaki, aki letesz valamit az asztalra, nincs az az isten, hogy az összehasonlítás frusztrációját ne úgy oldja fel Átlagember, hogy jó, jó, de a szája, a haja, a köldöke! Keres valami apró finnyognivalót, mert nem bírja elviselni a kiválóság LÉTEZÉSÉT. És ez most nem csak neked szól.

          A második: én sokakat látok, akik nagyon keményen edzenek, tudom róluk, hogy évek óta, és hogy jól kajálnak, és alig jön valami izom. Keservesen küzdenek a grammokért, és maradnak a bikinis kategóriában. Az izmosodási képesség is genetika, én ezért tettem az adottságokat alulra az ábrán, a terhelhetőséget, az ízületek állapotát, az anyagcsere-állapotokat, a váll-derék-csípő arányt, a csontok hosszát, a kötőszövet- és bőrminőséget stb. És nem az átlagtestek mércéje és a hozzá nem értők elismerése számít.

          Magamról tudok beszélni (az ilyeneket tartja önfényezésnek az, aki nem figyel a részletekre): én örülök, hogy én az az alkat vagyok, mint kiderült, aki rohamosan izmosodik terv nélküli edzéssel és ketogénnel is, és olyan is szeretnék lenni, aki nagyon izmos, mint a mezítlábasok, mert ez az alkatom, igazi lényem, és edzek is keményen, már tudatosabban, és beviszem a fehérjét meg az aminókat, nem nyígok se a pénzen, se az időn, se lustaságból. És még elég magas is vagyok. Csak ez nem elég ahhoz a formához, mert nekem, asszem, a kötőszövetem (már) nem olyan jó, és hát vannak olyan aránytalanságaim, amitől, ha teljesen leszálkásodnék, a fejem már nagyon száraz lenne, a mellemről ne is beszéljünk, mert most jó, de mínusz négy kilóval megint siralomház volna, és a seggem alatt meg a belsőcombomon meg az egész combomon még mindig sok zsír volna, mert az a hormonraktár. És vesztíenék is izmot a szálkásításkor.

          Szóval szerintem az adottság fontosabb. De mindenki javíthat sokat, hihetetlenül sokat is a formáján, csak az nem lesz ilyen élvonal-forma. Érdemes megnézni magyar amatőr versenyeket, minősítőket (FitBalance pl.) vagy tehetségkutatókat (Suncity), kemény, több éves munka van azokban a testekben is, és hát nagyon izé néha a helyzet, mert valami nem működik. Nem gondolom, hogy ne azt ennék, ami kell, hajtja is őket a team vagy az edző, nem hiszem, hogy ne edzenének vádlira, nem gondolom, hogy ne tennének meg mindent, hogy kettős kontúr nélküli, igazán magasan álló, formás seggük legyen, vagy rendes válluk, és nem és nem. Meg van, aki rossz kategóriában indul.

          De kösz, hogy nem sértődtél meg.

          Szerintem pont attól dögös, ami nem babásan szép rajta, ilyen traktorkerekes fíling, erő, nem cicáskodás. Romi sokkal inkább Barbie.

          • “Szerintem pont attól dögös, ami nem babásan szép rajta, ilyen traktorkerekes fíling, erő, nem cicáskodás” – szerintem is. azt csodáltam tátott szájjal. és azért sajnálom, hogy mégis pont arra kell ráerősíteni, meg rárajzolni, mint kötelező külsőség, a fényes tangában edzés, meg a videóban a csöcsfókusz, meg a nagyonmagassarkú, pont elviszi a hangsúlyt a traktorkerekes fílingről, és valahogy ettől idétlenebb lesz az egész. mert a nő amúgy nagyon nem cicababa forma, és mégis erővel csinálnak azt belőle. ha ez így értelmes.

            • Annak a közegnek a normáit, amelyben ő sikeres akar lenni, foglalkoztatott, sokat fotózott, nem ő írja, neki sem szabadok a döntései. De az izmaival mondjuk elviszi a figyelmet, szerintem, mondjuk jó néhány ismerős fitneszlányhoz képest ő valódi sportoló.

              Vagy csak én szoktam meg a csöcsöket nagyon, már kisültek a receproraim.

            • “Annak a közegnek a normáit, amelyben ő sikeres akar lenni, foglalkoztatott, sokat fotózott, nem ő írja, neki sem szabadok a döntései. ” – persze, hogy tudom. nem is őt egyénileg gondolnám felelőssé tenni ezért, nyilván. hanem az egész szomorúan groteszk lesz ettől, még jobban megmutatva ezt az egész hülye patriarchális tekintetet. nekem ettől karikatúraszerű lesz az egész videó, inkább dühös leszek, hogy mi ez, hogy a csöcsét mutatja a kamera hosszú másodpercekig, meg hajdobálás, és ez a fókusza az egésznek, miközben micsoda teljesítményről van szó, amit alig tud valaki utánacsinálni, és micsoda izomzat, és akkor ez az egészben az érdekes, hát menjen már a sunyi picsába az egész tudattalanul mindent belengő férfitekintet. biztos, hogy nem igazán jól fogalmazom, de valami nagy düh van bennem, ha ebbe így jobban belegondolok.

              • Legyünk mi a megoldás része, mindenekelőtt ne finnyogjunk egyes testrészeken szextől átitatott tekintettel (profi sportolók kinézetén finnyogni, wtf? Persze erős a kísértés a műfaj miatt, meg hogy modellek). És eddzünk keményen. Öltözzünk csinosan és mértéktartóan. Ne pakoljuk ki a cicit, még ha van, se. És újítsuk meg a fitneszfotózás műfaját. Nekem ez komoly tervem, egy hányás ez a Végh Zoltán-féle, giccses vonal.

            • Végre, de jó, hogy erről beszélgettek. Jött, hogy bemutassak az operatőrnek, aki garantáltan hímnemű, és aki nem munkát lát és a munka eredményét, hanem csak csöcsöt, csak segget. És ezért nem szeretem a testépítő versenyeket sem, mert még a legprofibb profinál sem hiányozhat a csillivilli bikini, meg smink, meg haj, meg pornóscipő (utóbbit úgy láttam, néha elengedik, hurrá?). Persze, csak ha nő. Ha férfi, akkor mindegy a haja, meg zoknit sem kell tömnie a bugyijába, és mezítláb is érvényes. Fenébe már. Ha a testépítést zsűrizik, akkor az izmokkal foglalkozzanak. Ha nem azt zsűrizik, akkor legyen a neve szépségverseny. De ez így nagyon rossz, hogy elvárják ezeket a vackokat a versenyeken, olyanok tőle a nők, mint egy párduc rózsaszín kisbaba-főkötővel.

              • A cipőt a kategória köti, egyedül a physique a mezítlábas, amióta nincs hivatalos profi női testépítés, szóval a műfajok közül a két legizmosabb engedi meg a mezítlábat, ott már nincs szépségverseny-jelleg, nem magasabbnak akarna tűnni, meg hosszabb lábúnak.

                A férfiaknál mindegyik kategória mezítlábas, a showfitnessben van talán valami táncos cipő.

                Ami a női versenyeket illeti, az egészet áthatja a bírók nőiességfogalma, elvárása, ami mélyen pornóalapú (a pornó meg, állítólag, azt jeleníti meg, amire a hetero férfiak igazán vágynak), de az is, milyen attitűdűek, testre-testmódosításra-szexualitásra hogyan tekintenek a versenyzők. A versenyszabályzat mondjuk ízléses ékszert ír elő, de nem részletezi — az sokaknak lesz óriás fülbevaló meg köldökpiercing.

                Viszont ne ítélkezzünk, ez erős fény, színpad, és arra az énekesnők is hangsúlyosan sminkelnek.

                Elvileg szabad választás a bikini színe, nem köti előírás, csak annyi higy a gluteus felét vagy harmadát takarnia kell, a zsinórtanga tilos. Skandináv bodyfitness kategóriákban (norvég és dán versenyejet néztem) van fekete közepes sarkú cipő és fekete bikini, és talán a Superbody kiírásában olvastam ilyet.

                Majdnem biztos vagyok benne, hogy a falatnyi póznadrágot a fiúk egy része igenis kitömi, nagy a nyomás rajtuk is, és feszengenek a zuhanyzóban.

                A bikiniszabást meghatározza, ki mit akar megmutatni és elfedni, hol csíkos, tetovált, heges, nem jó tónusú. Általában szeretik az egész hasizmot egybefüggően megmutatni, hosszítani a törzset, a bikini szegélye így szőrhatárra kerül.

                Minden hip slip divat ellenére magasan ívelnek a bugyik, a lábhosszabbítás miatt.

                Mindenkinek műtött a melle, színpadias a sminkje, szempillája, és gyakori az ajakfeltöltés, ez egy ilyen milió, ilyen emberek, értékrend, nem a természetesség a menő. A kigyúrtságnak és szálkásságnak ez a foka is mesterséges, erőszakolt. És minél keletebben, délen vagyunk az Atlanti-óceánhoz képest, annál erősebb a szexualizált jelleg, a csiricsáré, a magas sarok. Nálunk nincs igazi sztár fitneszmodell műtött mell, mégpedig agresszív méretű, guminő-szerű implantátum nélkül, Amerikában rengeteg, sőt, igen foglalkoztatottak is vannak köztük. Jen Selter, Erin Simmons se műttette meg, a második részében bemutatott Dana Lynn Bailey meg így lett bajnok.

                Ez egy nagyon fontos cikk:

                https://sports.vice.com/en_us/article/the-judges-want-to-see-boobs-how-the-competitive-fitness-industry-pressures-women-into-getting-breast-implants

                “For competitors like Dana Linn Bailey, who want to win, the question is inevitable: Do I need to get breast implants to succeed in my sport?

                This question is being asked in the first place because in female bodybuilding, femininity counts as much or often more than physique. There are five divisions in IFBB- and NPC-sanctioned contests: Bikini, Figure, Fitness, Physique, and Bodybuilding. Femininity is most important at the Bikini level, and the need to adhere to traditional feminine physicality becomes less stringent as you move towards more muscle- and mass-oriented divisions. In the Bodybuilding class, the most extreme of the five in terms of muscularity, breast augmentation is less prevalent because femininity is not the most necessary aspect to win.

                In the other four, however, femininity is crucial. Women in the Bikini, Figure, and Fitness classes are even required to wear high heels. In addition to femininity, symmetry of muscle groups, posing, hair and makeup, suit aesthetic, and overall presentation are taken into consideration for all divisions. But the actual judging is subjective.

                “Panel One likes chicken, Panel Two likes fish. Is it chicken or fish today?” Bailey says.

                Much of the official judging criteria is fluffed with vague nonsense terms such as total package, beauty flow, balance, and shape. IFBB Women’s head judge Sandy Williamson, in a 2010 video interview with fitness blog HardBody.com, described the ideal Bikini division competitor as “soft,” “curvy,” and “round.”

                “The IFBB could never specify that large breasts are a necessary feature without facing huge legal and/or political ramifications,” writes Sheena Hunter in “Not Simply Women’s Bodybuilding: Gender and the Female Competition Categories,” her women’s studies master’s thesis at Georgia State University, “so the authority to judge in such a way is hidden behind vague language.”

                But for women who want to compete, there is no avoiding these criteria.”

                A testépítést és az izmokat zsűrizik, de a versenynek látványosnak, nézőcsalogatónak és médiaképesnek kell lennie, a sportágaknak meg népszerűnek, elfogadottnak.

  3. Volt egy vendégem, aki megkért, hogy ne kelljen határterheléssel edzenie, mert amikor fej fölé nyom egy bellt, ami nem elég könnyű, akkor kénytelen “hülye fejet” vágni, és az nem nőies. Sosem gondoltam erre így korábban, azóta bezzeg minden nyomásnál eszembe jut 😀 Fura, hogy mennyire belénk tetoválódik, hogy viselkedjünk(!) nőiesen…

    • Biztos, hogy hülye fejet kell vágni? Úgy értem: az arcizmok nem kellenek ahhoz, hogy felemelje :-). Mióta erre ráébredtem, a légzéssel segítek csak. De nem tudom, talán van az az erőlködési szint, ahol már beleremeg minden :-).

        • Érdekes, engem pont szülés közben próbáltak rábeszélni, hogy nyugodtan hangoskodjak, de nem esett volna jól. Viszont épp ellenkező szituációban meg csöndben maradni esik nehezemre.
          (Orgazmus meg edzés közben meg ki nem tesz rá magasról, hogy fotogén-e? Hacsak nem fotózzák éppen. De ez velem még sosem fordult elő.)

      • Az all-out olyan, mint az orgazmus, nem kontollálható. Van olyan teniszező, aki nyög ütéskor, alkati kérdés, kicsit védjegy is, celebgesztus talán. Van olyan élvonalbeli testépítő, aki hörögve nyom fekve, van, aki ordít. Énedzőm soha. Én se, pedig ma azt hittem, beszarok. Van, aki torzul, azért azt nehéz elkerülni.
        (Amúgy ilyen edzésekről van szó, szóval ne ítéljünk: https://www.youtube.com/watch?v=D8GjrtdHXLE

  4. Visszajelzés: mesélek a testépítésről 2. | csak az olvassa — én szóltam

  5. Visszajelzés: amíg még megvan | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s