a konditerem csak feministáknak való

Én arra a következtetésre jutottam tegnap, hogy a konditerem leginkább feministáknak való.

Na, mit szóltok? Womanpower, gymfeminism.

Fotó - 2015.10.24. 16.03 #3

Vagyis: nagyon stabil értékrenddel, saját motivációval, önreflexióval bíró személyiségeknek való ez a világ, olyanoknak, akiket nem rángat a szexualizált testkép. (Hogy szarjuk le, ki mit mond, hogy a külvilág ne hasson ránk egyáltalán, az naivitás és durcáskodás. Dehogynem hat, nagyon is, mi is úgy helyezzük el az önképünket, hogy mihez képest. Én például nem akartam úgy végezni, ahogy egy háromgyerekes egyedülálló negyven éves anyára ki van róva. A lényeg az, hogy mások elvárásai és normái nem írhatják felül a jóllétünket.)

Meg kell erősödni, és pontosan tudni, mit akarsz. Mert különben ebben a világban baj lesz. Bővebben…

a gyereket nem adom

Figyelj, te itt most fel vagy háborodva. Hogy te mekkora egy barom voltál, milyen sokáig tűrtél, bíztál. De ennek most vége. Na de a gyereket nem adod!

Állítod, hogy jogod van a gyerekedhez. Bővebben…

vágatlan verzió

Tegnap meg az történt, hogy ugye én ujjatlanban edzek, és az edző megkérdezte, mik ezek a karomon. És én elmondtam. Mostanában nem beszélek mellé, és úgy mondom, hogy van, aki ivott vagy agyatlanul pasizott ifjan, vagy elrontott tetoválásban vélte megvalósítani magát, nekem ezek nem voltak, nekem ez van. Mindenkinek van valami. Bővebben…

rendben van a bmi-d?

Megszaporodtak olvasmányaim között az olyan cikkek, amelyek arra intenek, hogy a tökéletes test hajszolása (quest, ez de jó szó) nem éri meg, nem kell azt az utolsó öt fontot leadni, ne torzulj bele, maradj egészséges.

Pölö. Egy modell, akinek testképzavara lett, és most ennek veszélyeiről beszél a nyilvánosságnak. Bővebben…

a férjem nem néz pornót

Ahha. Meg segít otthon. Nem is csal meg.

Persze, most mit nézel? Hát mondod, hogy nem. Most mondtad.

Meg reméled is, főleg. Én meg cinikus vagyok.

Valamint ő nem olyan. Kolléganői sincsenek. El se tudnád képzelni.

Vagy nem akarod.

Nekünk nincsenek ilyen problémáink. Nehogy azt higgye valaki. Én nem azért szólok hozzá vagy osztom meg a facebookon. Bővebben…

a forgatókönyv

Ez valami borzalmas, hogy a forgatókönyvek mi mindentől megfosztanak minket. Bővebben…

érzelmek koldusa

Szokták nekem a fejemhez vágni, hogy én mindenkivel összeveszek (még “a” feministákkal is), rosszban vagyok a családommal, nem kellek a férfiaknak, és “elhagynak az olvasók” — ez nekem a bajom, és persze az én hibám. (Amiről most írok, abban a tekintetben ezek az egyébként különböző vádak hasonlóak.)

Igen, az én hibám: a rosszban lét és egyre tisztább magányom oka az, hogy én ilyen vagyok és nem olyan. Nem egyezek.

Csakhogy én ilyen akarok lenni. Nagyon, és egyre inkább. Bővebben…

egy dobásod van

Ha mindenkinek egy dobása lenne, akkor is ez lenne vajon?

Ennyi neheztelés, remény, több éves kínlódás, megalkuvás, válság és tönkremenés? Bővebben…

idén karácsonykor

Ilyenkor földig ér a lélek, észrevettétek? Meglepő, ami bennem lezajlott. Pedig ellenálltam, ne legyen semmi, dráma főleg ne, láttátok.

Mert mi a karácsony, ez az egész őrület, amitől az emberek, a nem épp lelkiek, az aligpénzűek, az egymást gyűlölők is erre a sok macerára rávehetők? Bővebben…

a sértődött kislány 3.

Az előző részek:

a sértődött kislány 1.

a sértődött kislány 2.

Hagyjuk mármost kedves fitogtatnivalómat, a sportot, ami nekem nagy szembenézés meg változás volt, mert nem tudtam magamról, hogy efféle volnék, de ettől még nem lesz kevésbé idegesítő annak, aki nincs benne.

Szóval, a tündökölni akarás nehéz dolog.

Elmeséled, hogy azt mondta a harisnyagyáros, hogy gyönyörű a lábad. Végül is, nem te mondod, ő mondta, mit tehetsz te arról.

Miért csinálod ezt ma is?

Mert önbizalomhiányos vagy. Bővebben…

a sértődött kislány 2.

Azóta felnőttünk. És most már a sikeres élet c. nyaktörős loholásban méregetjük egymást, a szomszédot, a celebeket.

Én ugye fullértelmiségi, fővárosi közegben élek középiskolás korom óta (előtte nem full-). Igen, az húzza és viszi az embert, ha nála okosabb emberek körében tölti a napjait, “erős” osztályba jár. Biztosan termékenyítő hatással van mindenkire, ha motivált, eszes, eredeti emberek között és a nekik szánt, őket kielégítő pezsgő közegben van, én mégsem hiszek abban, hogy “a közeg felzárkóztat”. Abban meg egyáltalán nem, hogy egy másik ember teljesítménye, az utolérni-legyőzni akarás szerencsés motiváció volna. Sőt, hogy bármiben érdemes másokat nézni. Teljesítmény kicsikarható, de a lélek és a belső motiváció elsorvad, és rengeteg stressz és frusztráció termelődik.

Azok csinálják ezt, akik nem érkeztek meg önmagukba. És iszonyúan rombolja őket.

Az összeméregetésről beszélek, és nem arról, hogy jó, jobb, nagyon jó akarsz lenni valamiben, amit amúgy mások is csinálnak. Bővebben…

a sértődött kislány 1.

Azért mindannyiunkban ott van az a harmadikos, aki azt nézte, hogy neki a legszebb-e a tolltartója. (Természetesen, kicsim.)

Vagy hogy nő-e már a cicije neki is. Aki szeretné, ha csak ő tudna kézen állni, mások nem.

És akinek a hegedűszólója előtt lett áramszünet. Bővebben…

nőies, spontán, szenvedélyes

A cím most nem fedi a posztot, de innen indul a téma.

Hányszor gondoltad, magyaráztad magadnak, mondtad másnak, hogy azért viselkedtél úgy (kínosan), mert te nőből vagy? Esetleg: érzékeny vagy, terhes, menstruálsz?

Igazi nő, szertelen, szabad? Aki kimutatja az érzéseit? Aki leszarja, mit gondolnak, mert ő nem elvárásoknak felel meg? (Dehogynem. A hisztis nő sztereotípiájának.) Bővebben…

gyerekpara

Lobster másképp is hat rám.

Mert egyébként hogy?

Úgy, hogy végre el merem mondani, amit gondolok, élesen. Bővebben…

a végtelen katalógus

Ötödik rész? Vagy új téma?

Kommentből csináltam posztot, bocsánat. Bővebben…

örök második

Most már talán az utolsó része ennek a témának. (Leágazásokkal, mert megint felberregett Kispolgár Gyűlölködő.)

Az előzők:

a majdnem, az majdnem semmi 1.

a majdnem, az majdnem semmi 2.

a majdnem, az majdnem semmi 3.

Annyi minden előjött.

1. A szeretők motivációjának, habitusának lélektani elemzése. Bővebben…

a majdnem, az majdnem semmi 3.

Hogy a másik eshetőséggel mi van? A nem csak majdnemmel?

Az odacuccolás (és a visszacuccolás)? A válás és az új élet? Hogy ő az igazi, és vállaljátok ezt, gyerekeiteket hátrahagyva, vagy őket a forgatagba beleállítva?

Van, aki megharcolja, van, akinek sikerül. A szerelem nem szokta kibírni, de amelyik kibírja ezt is, az megéri. Az mindent.

Létezik megértés, új esély, csak általában a régi élet mindent megtesz, hogy megbüntesse az új élet szereplőit. Csecsemőt is. Bőven mesélhetnék. De van az a szerelem. Szabad, méltó, az életüket igazán megváltoztatni akaró emberek között.

Én nem nyugtatgatom magam, hogy á, nem is lett volna jó. Nem tudom, milyen lett volna. Én nem tudom, mennyire volt ez igazi, sem azt, hogy mi van azóta, nem is firtattam soha.

Ha még nem ment tönkre a férfi abban, ami elől menekül, akkor van esélye egy igazibbra. És ha a nő nem lesz ugyanolyan feleség a darálóban, akkor.

De ezt ketten kell akarni, egyformán, erősen, és ketten is vagytok rá. Nem fog senki bólogatni, egyetérteni, segíteni. És nem csak a zárványszerű közösségekben nem, hanem sehol. Nyomorban sem jó élni, anyádtól újra függeni. A gyerekeit megszeretni se könnyű, költözni, iskolát váltani, főnök firtató tekintete, pénzen huzakodni, bíróságra járni, közös barátok elfordulása, pletykákat visszahallani… Bővebben…

a majdnem, az majdnem semmi 2.

A tegnapi poszt folytatása.

Eleve a szavaink, jaj, istenem: megcsalás, hűtlenség, visszatérés, a házasság megmentése, bizalom, kitartás. Lefordítom: villanásnyi öröm, a lemez bé oldala, új esély és visszatáncolás, élni gyávaság, elkopás, bigottság, beletörődés. Minden egészséges, élő lélek az öröm felé törekszik, ahogy az organizmusok a fény felé. Ezen nem változtat az, hogy a háromnegyed társadalomnak, harmincöt fölött a kilencven százaléknak halott a lelke.

A szóhasználatból kiderül, hogy valaki itt késznek és elvégeztetettnek gondolt hullámzó, örökké változó állapotokat, lelkeket, helyzeteket. Negyven-ötven éveket, amelyekben az nem baj, ha befagy valakibe eleven lényege, a vitalitás és a szexualitás, ha rossz fej lesz, alkesz, játszmázó, ha másokat basztat, csak megcsalás ne legyen… vagy nagyon diszkréten, az rendben van, ugye?

És még egy, az eredeti gondolatom: a bölcs asszony, aki tudott a szeretőről, de nem balhézott. Bővebben…

a majdnem, az majdnem semmi 1.

pl. emiatt ideges: az ő személyiségi jogai. ???

Most hirtelen sok olvasó lett itt. Nagyon sokan lettünk. Pletyka, düh, indulat? Sértettfeleség-lobbi?

Amiatt a linkgyűjtemény miatt lettünk sokan, amelyet tavaly októberben szedtem össze (a saját, korábbi írásaimat), most került elő, és írtam az elejére még pár sort.

Erre megosztották huszonnégy óra alatt hatszáznegyvenen.

Mi van ebben az országban? Mi van ezekben a családokban, a műanyag ablaktokok és a fényfüzérek mögött?

Menjünk bele? Még? Ezt most majd nem fogják annyian megosztani.

Látom, a szeretős linkekre mentetek rá. A szerető sorsa a soha, és az azok a szemét kurvák, a blog első posztja. Amilyen vagyok, ebből mindenféle következtetéseket vonok le. Legyen.

Na, fogd meg a kávét, helyezkedj el kényelmesen, és akkor diskuráljunk most egy kicsit ifjúkori önmagunkkal, azzal, aki szerető volt. Van.

Ma is szembesülünk, ma is fájni fog. Bővebben…