mégis kütyüvel edzek!

Május 13-án, a szülinapomra kaptam Macitól kütyüt (Garmin 55 Forerunner típusú sportórát).

Korábban az ő Garminját kértem el olykor, ha hosszút futottam (itt az erdőben vagy versenyen), és érdekelt a pulzusom, tempóm, útvonalam.

Most pedig elmesélem, mi az érdekes benne, miket tud.

Mégis lett kütyüm! Pedig mennyire elleneztem!… Volt, aki ezt számonkérően kérdezte. A választ erre a problémára Nyuszi mutatja be:

Teljesen mindegy, mit mondok én a Garminról – a lényeg az, hogy TE edzel-e.

Hasznos-e a sportóra/app? Attól függ. Ha nem edzel, nem sok értelme van. Ha edzel, hozzátehet ezt-azt, ha érted és értelmezed az adatokat, adhat önbecsülést is, fejlődésélményt. Ha csak kevés sportra költhető pénzed van, vegyél belőle felszerelést, jó cipőt, versenynevezést, ne kütyüt.

Az efféle órákat, illetve a hozzájuk tartozó appot leginkább futótáv- és -tempómérésre, ebből grafikonok és fotós ábrák készítésére, megosztására használják, illetve a pulzusszám monitorozására, pulzusalapú edzésekhez.

Én nem edzek pulzusalapon. Én csak tudok arról (Peter Attiától, megint, imádom egyszerűen), hogy a kettes zóna (nálam ez 104-121), másrészt a pulzus-variabilitás, tehát az, hogy rendszeresen elérem a négyes és ötös zónákat (139-156, illetve 156 fölötti zóna), jót tesz az anyagcserémnek és hosszú távú egészségemnek (longevity). Itt ír az 5-ösről is. Viszont a futós okoskodáshoz nincs idegzetem, mindent olvastam, de az aktuális futásomat nem igazítom pulzustervekhez, sem edzéstervhez, nem is résztávozok, csak a belső érzetemre hallgatok, hogy épp ott mi esik jól, mihez van kedvem. Nem mindig esik jól a magas pulzus. A fenti, első képen egy futópados kardió vége látható, ott a piros az 5-ös. A múltkor tízet futottam terepen, és az egy óra tízből 59 perc 56 másodperc a négyes zónában volt, ötös nem is volt, csak egy perc.

Utólagos megfigyelője vagyok csak az adatoknak, nem tervezek el semmit, nem cirreg közben Hermina, hogy gyorsabban. Boldogságos állapot ez:

nem akarok a futástól semmit.

Jó nem vagyok benne, unni sem akarom, de abbahagyni sem, mert fontos, szép és jó futni, mármint heti 20-25 km, két-három óra jó. Nem akarok semmi nagy távot, csak 5-10-eket, maximum félmaratont. Ne kelljen nagy fegyelem hozzá, öregember-krém se kelljen a fájdalmakra. Más sportra is szánok időt: súlyzózom, bringázok, úszom, nem akarok egyoldalúan edzeni, sem bemerevedni. Tehát én csak az élményért futok (többnyire kocogok, 6:20-7:07 perc/km közötti tempóval).

öregember-krém (Maci szóhasználata) izomfájdalmakra, agg futballisták kedvence. büdös.

A tempóval kapcsolatos általános megszállottság, önkínzás, okoskodás pedig kifejezetten elborzaszt.

Másra is jó a Hermina. Például:

Alvást monitoroz

Szenzor képes mérni az alvásom időtartamát (hibátlanul, visszaalvásostul-pisilésestül-fura álmostul, nem tudom átverni), közben a pulzust, az egyes fázisokat (REM, mély, éber). Elég szubjektív egyébként (mérés nélkül) az érzetünk, hogy “alszom én eleget?” Mindig akkor vagyok kipihent, ha Hermina szerint sok mélyalvásom van az alvás első felében (ez összesen másfél-két, néha három órát jelent), és összesen is megvan legalább hét és fél óra. Külön érdekes a szex utáni alvás: más a mintázata (azonnal hosszú mély, nincs éber szakasz egy darabig, ez akkor is igaz, ha hajnali a móka).

Pulzust is mér ügyesen, az én bitang szívemet

A folyamatos pulzusmérésből sok mindenre lehet következtetni: mennyire kemény az edzés, milyen a stressz-szint, mennyire vagyok fitt (a nyugalmi pulzus alapján), hogyan sikerült kiheverni az előző edzést, milyen hamar megy le intenzív mozgás után az érték; valóban HIIT volt-e az edzés. VO2 maxra is következtet a futásokból pulzusalapon (lásd lent).

A nyugalmi pulzusom átlaga 43-49, ez fontos faktora a fittségnek. Jó tudni, hogy alacsony a pulzusom és gyorsan vissza is áll edzés után.

Sport-e a jóga?

80-90 közben a pulzusom, de van, hogy 63. Állva, nehezebb, fél lábbal kitartott pózokban sem magasabb. A jógából ezen kívül semmit nem érzékel, a percenkénti légzésszámot rögzíti csak. Elszállt a maradék illúzióm is, hogy a heti nyolcvan perc jóga bármennyire is edző, erősítő hatású. Pihenésnek, nyújtásnak, egyensúly-gyakorlatnak és mentális erősítésnek jó.

A lépésszám-kihívás! Ráharaptam!

A Connect Garmin applikációja besorol tíz ember közé, és velük igyekszünk a heti mennyiséget (jelenleg 75 ezer) meglépni, ebben vetélkedünk. A múltkor nyertem:

Már írtam a gamifikációról: nagyon vicces, felszínes eszköz, de működik. Főleg akkor jó, ha magunknak csináljuk, tehát nincs tekintély, kontrollszemély, aki elvárja vagy jutalmazza a pont-, kitűző-, bármigyűjtögetést (a posztban a gyerekkel való lepaktálást bírálom: “ha edzel tíz percet, játszhatsz fél órát a gépen”). Legfőbb hatása a lépésszám-vetélkedésnek, hogy vadidegen neveket szívből gyűlölni kezdek. Ilyenkor az ember ezt felismeri és mulat önmagán, meg az ördögi appon, mert ez abszurd. Van, hogy vasárnap éjfél előtt frissítek, mire is mindenki hátrébb kerül, aki már lefeküdt, és jó ideges lesz reggel, hogy mégse nyert (velem is csinálták már, a következő héten visszavágtam!). Vasárnap tizenegy negyvenegykor még gyorsan kiviszem a szemetet és lépek hétszázat az utcában, ezzel nyerek… Szóval bohókás és értelmetlen, tény viszont, hogy többet lépek így, mint nélküle tenném. És állandó humorforrás. Maci kedvesen asszisztál, jön velem sétálni, benne van, hogy most a cél érdekében ne bringával menjünk a nyuszodába stb. Frissítés: időközben ő is nevezett, mivel Bécsben csatlakozott, csupa Jürgennel vetélkedik, épp egy céges állófogadáson masírozik a sztrapacska meg a sütik között fel s alá.

Lényeg: ha csak gamifikáció vesz rá az edzésre, ha többet nézegeted az órát, appot, mint amennyit (magas pulzussal!) mozogsz, akkor tévúton jársz, mert kifele élsz, és így a sportolásod nem lesz eredményes, sem hosszú életű. Bizony, bírni kell azt is, amikor lemerül Hermina. Ma úszásra menet, például. Se a nagy sétát, se az úszást nem mérte ma, harmadik helyre csúsztam vissza a lépésvetélkedőn. Figyeltem magam, zavar-e, hogy kütyü nélkül úszom (van, aki ilyenkor hazamegy, mert óra nélkül ő nem fut!). Nem zavart, jó is volt, hogy nem bajlódtam az indítással, leállítással. Amúgy a csatja csinált egy jó kis nikkelallergiát.

Futás és térkép

Az is érdekes, hogy merre járok, hol lassabb-gyorsabb a tempóm, és a táv hány kilométer. Korábban, amikor utólag térképen néztem a futásaimat, és közben csak lépést számláltam, hosszabbnak hittem a távot. Viszont órával meg nagyon zaklatott a futás, ha az ember folyton nézi, hol tart már, mennyi a tempó, miért jelez épp.

Én óra mellett is mindig számolom a lépteimet, mert nekem ez a befelé figyelés lényege, ez egy nagyon speciális, meditatív tudatállapot, nem tudok már máshogy.

VO2 max

Ez egy fontos fitneszmutató: az a térfogat milliliterben, amennyi oxigént maximális erőkifejtés mellett egy kilónyi testtömeg fel tud venni percenként. Minél több, annál jobb, tehát ez erősen összefügg a keringési, tüdő- és szívkapacitással. Itt írnak a becslés módjáról:

Running activity must be 10 minutes or longer in length.

Heart rate must be elevated to at least 70% of your maximum heart rate for at least 10 minutes continuously.

Az enyém jelenleg (május óta kettőt nőtt, de persze lehet, hogy ez is gamifikáció-biztatás):Táblázat, itt más számít kiválónak:

Fitnesz-kor, de jól nézel ki, letagadhatnál öt és fél évet!

 

Szóval én szeretem a Garmint, a DEXA-t is ugyanezért szeretem: megmutatja, mit ér a kitartó, kemény sport, és mennyire sportos vagyok. Az ember, amikor nagyon benne van valamiben, általában torzul érzékeli a valóságot, nem látja tisztán magát, de Hermina józan. Edzés nélkül, lanyha edzés mellett az adatok idegesítenének.

A lényeg lényege:

A sportóra érdekes adatokat mér és tudatosabbá tesz. Engem visszafog a túledzéstől, mert amikor ezt látom:

akkor nem kezdek el rágódni, hogy elég aktív vagyok-e. Minden a lustaság felé húz, így eléggé szubjektív érzéseink vannak azzal kapcsolatban, hogy mennyi az elég.

*

Idebiggyesztem még a legutóbbi InBodymat: lassú fogyásban vagyok a tavaszi nyűglődés, lábadozás óta, csak nyáron, egyben Herminával kezdtem újra igazán, a régi módon élvezni a sportot. Négy kilót fogytam, izmaimat őrzöm úgy nagyjából, talán egy kicsit sok az alacsony intenzitású kardió és kevés a fehérjebevitel. Az evésre a már kialakult preferenciákon kívül nem nagyon figyelek. (Szokásos: semmi cukor, kevés gyümölcs, az szezonális, zsíros tejtermékek, sok hús, inkább zöld leveles meg keresztesvirágú zöldségek, sok víz.)

Voltunk áprilisban is, különösen a zsigeri zsírom csökkent, 7-ről 6-ra, fél kilónyit, de volt ez 2 is, szóval megyek tovább.

lepaktálj-e a gyerekkel?

Amúgy is, de Amióta Otthon Rekedtünk, Azóta Meg Végképp, a gyerekkel egyezkedni kell. Rábírni a hasznosra, amellyel a jövőjét építi, hatni rá, “kreatív” “megoldásokat” kiötölni, “elmagyarázni szépen”, győzködni. Az a sok rendes, kertvárosi anya az üvegházi gyerekeivel! Régebben az ÉVA magazinban, mostanában a wmn-en látom ezt: az “egészséges” répát, cukkinit (hosszú i-vel írják…) hogyan csempészd sunyin az óvodásod sütijébe (jól átverted! nyeli a kis rohadék!), hogyan “limitáld a cyberidőt”, mivel vedd rá, hogy ne igyon, mértékkel bulizzon, rendet rakjon a szobájában, tanuljon, és a sikeres (kitűnő) érettségi esetén milyen jutalom jár. Mondjuk körkérdésként: te mivel motiválod a gyerkőt? (E szó használatáért, ha én lennék a belügyminiszter…)

A protestáns etika szerint, mely ugye gyönyörűen működő kapitalizmusunk alapja, a munkáért fizetség jár mindenkinek, márpedig (terjesszük ki!) a gyerek munkája nem más, mint a tanulás, esetleg a besegítés a házimunkába. Bővebben…

harminc nap, harminc futás…

Ezt tűztem ki a júniusi tromsøi maraton és az augusztusi Night Run közé:

júliusban minden nap elvonszolom magam futni, nem bonyolítom, csak nekiindulok. Ha nem jön össze, megyek másnap reggel is, este is, vagy egy hosszabbat. 2 kilométer fölöttieket futok, összesen 200 kilométer a cél. A 30 nap lehet 32, mert emberek vagyunk, meg van időjárás, menstruáció, program. 1-jén kezdtem, tehát tegnapelőtt lett vége.

Szépen írtam, iktattam mindent (vagyis én csak a távot, az időt szoktam, becsléssel), számoltam a lépteimet. Futottam egyszer 1 km-t (ott menni kellett váratlanul), egyszer tizenhármat, általában 4-7 km-t. Futottam földúton, pályán, rekortánburkolaton, aszfalton, és a hegyen enyhe szintet is. Végül egyetlen olyan nap volt, amikor kétszer mentem.

A célom az volt, hogy rászokjak a futásra, amihez nekem nagy lelkierő kell, mert nem vagyok jó benne, nehéz vagyok, és csak az egyharmad táv után kezdem élvezni.

Mivel tudom én motiválni magam? Van, aki tárgyat ígér be magának, vágyott cucc beszerzését. Más rázuhan az időeredményekre, vagy nagy versenyre készül. Én a menő akármit megveszem bármikor, a maraton pedig nem motivált eléggé, mint kiderült. Viszont jó volt a konkrét időtáv, szám, a kihívás műfaj, amit nem kedvelek, általában a gamifikációt, vagyis egy kicsit tömeges, és, hogy is írta Eastern egyik kommentelője, próbálj ki 30 nap alatt 30 mungóbabcsírás receptet… szóval ilyenek, meg mindennek a mutogatása az instagramon. De a saját vállalásom mégis segített most, hogy többet fussak, mint valaha. (Valaha egyébként nem fut olyan nagyon sokat.)

A projekttel július utolsó napjaiban leálltam. Valami nem stimmel, iszonyatosan beödémásodtam, mentem is kezelésre. Kéne kompressziós szár, de nem akartam beruházni, meleg van, a cipőt sem tudtam fölvenni. Illetve amikor lohadt, akkor nekiindultam újra.

Kinti futásokat terveztem, végül egyszer futottam két gyors kistávot (3,5 és 4 km) teremben, egy nyálkás-viharos napon, az jó volt, tempót fokoztam, szakadt a víz.

Tehát összesen volt 23 alkalom, és 131 kilométer. (Ha elszámoltam, javítom, nincs velem most a varázsfüzet.) Ez nem annyira van rendben, menti egy kicsit a hőségriadós hőség, viszont tanév közben nem vagyok ennyire szabad, volt időm.

Nem fogytam, de sokkal jobban kajálok, mint júniusban, és formásodott-feszesedett a combom.

Hőségben futni pusztító.

Holnap Night Run Juliskámmal, 14 kilométer, ez talán valamennyire mutatja, gyorsultam-e. Menők leszünk. Amilyen vagyok, kezdek szkeptikus lenni a szervezett versenyekkel kapcsolatban, de ott lenni azért még mindig jó. Nem tudom most, merre vezet a futóutam. Wizzair szeptemberben, félmaraton. Olvasom Andit. Élvezem a nyart, sok a baráti találkozó, csajos közös élmény, harmónia a gyerekeimmel, spontaneitás.

Júliusban a futások mellett voltam többször élő vízben, napon, strandon is, nagyon le is barnultam (megemlíteném, hogy a fényvédős pánikot túltolták, hisztéria megy ez ügyben is a bjutiblogokon, és megint a pénz mozgatja a dolgot…); úsztam komolyan kétszer, squasholtam hetente kétszer, terembe háromszor mentünk. Volt négyszer közös kinti edzés is, és két Eszter-szervezte extraság: légkarika és body art a hídon. Sok biciklizés. Gyakorlatilag naponta edzek továbbra is, van, hogy háromfélét.

Ti merre vagytok és hogy?