blog címkéhez tartozó bejegyzések

mit kezdjünk a kognitív disszonanciával?

Közzétéve Szerző:
42

Én például, mert a blogger magából dolgozik, tudom, hogy a tejtermék (valószínűleg) nem tesz jót nekem. Szándékosan nyitok egy ártatlan példával.

Nekem fontos szempont, hogy mi tesz jót nekem. Azt mondjuk nem tudom nagyon pontosan, hogy mennyire tesz rosszat, és nem is teszek erős állításokat erről, de sok jel utal arra, hogy nélküle jobb lenne. Sok mindent letettem már így, lassan, magamtól. Megtudtam, észrevettem valamit, érdekelni kezdett: jé. Amúgy intellektuálisan. Nem úgy tudtam meg, hogy olvastam egy könyvben, nem is úgy, hogy elmentem egy előadásra, vagy valaki rámszólt, hogy Így Van. Nem nekem mondták. Nem kapcsolhatott be bennem a védekező gyerek: anyu, ne szidj. Egyszerűen magától összeállt a kép: ráakadtam valami honlapra, és a kép félig intuitív volt. Nem is olyasmi volt, hogy meg kell tennem valamit, mert rákényszerülök (noha a kényszerek gyakran egészségesek, egyben tartanak, a túl sok lehetőség, a túl sok szabadidő széteséshez vezet). Valami gyanúm lett, és kipróbáltam kíváncsian, magamnak.

Hát akkor mi van a tejtermékkel?

Ehhez kell a kognitív disszonancia elviselésének képessége: tudom, mi az ábra, valószínűleg az az ábra. Jót akarok magamnak. Tudom azt is, hogy megtehetném, hogy elhagyom a tejtermékeket (azt már pont miért ne?). Mégsem teszem meg, valamiért. Bővebben… →

képeken az énem

Közzétéve Szerző:
39

Hűha, nem volt poszt kedd óta, egy kicsit zavarosak a napjaim — látom ám, hogy mire kiteljesedett a fotótár (a képek kedden készültek, folyamatosan küldi át őket Anita), megtizenötszöröződött az óránkénti kattintásszám.

Ez még engem is meglepett. Bővebben… →

a vita nem baj

Közzétéve Szerző:
32

, de ez így önös mundérbecsülete-védelem, hergelés, rámuszítás — nem sok értelmét látom, és nem tartom sem emberileg, sem szakmailag szép húzásnak az alimento.blog.hu bloggerétől, hogy így tett célponttá, láthatólag sértettségből.

Ez a poszt, amit most olvastok, november 9-iki.

Én vasárnap este, 15-én ovastam el végül az ottani kommenteket, a 8-iki írás alatt.

Eléggé döbbentem azon, ami ott folyt ellenem. Sándor, ezt te szabadítottad ki a kommentelőkből, a pszichopata négynevűből, és a látszólag mérsékeltekből, ugyanúgy ekézőkből is a magukét — a te sértettséged és személyeskedésed, ami méltatlan olyasvalakihez, aki ennyit hivatkozik a tudományra. Én legalább egy szenvedélyes laikus (meg irodalmár és publicista) vagyok.

Most már 21. van, és engem ma Sándor letiltott. Gondolom, azért, amit itt írok, a blogomon.

Úgyhogy te ne játszd el a mértéktartó felelőst, mert se a ketogénnel, se a személyemmel nem tudsz mit kezdeni, valóban vállat vonni, viszont hisztérikusan reagáltál.

A kommentem szövege egyébként a következő volt (arra reagálva, hogy tegnap törölte a mocskolódó kommenteket):

Én is köszönöm.

*

A laikus beleszól? Én nem szóltam bele Sándorba, se a tudományba. Neki az volt az első válasza, hogy inkább térjek át a VLC (very low carbra), mert az változatosabb. Pedig én nem is kérdeztem ilyet. És ő vonta kétségbe aztán az én “szubjektív valóságomat”, amin azt kell érteni, hogy felhasználóként mondtam el, hogy hibátlanul gyönyörű a vérképem. Valójában: nem hiszi el, mert nem akarja elhinni, mert az igazságom zavaró (mert ha megfontolná pl. Peter Attia orvos ketogén blogját, akkor kizökkenne a magabiztosságból, több más kényelmetlen kérdéssel és válasszal is szembesülne), s ha el is hiszi, korlátozott érvényűnek tartja, noha, mint annyiszor hangsúlyoztam: n = 1, rólam van szó.

Én nem vagyok tudós, és ez nem szakblog. Én átformáltam a testem, az egész folyamat lényege és eredője az öröm és az önkompetencia, és felőlem most már azt mondanak a dokik (akik egyébként nem tudtak rajtam segíteni, akik hírét nem hallották annak, ami már rutinos eljárás boldogabb országokban, és akiknek egyébként a szigorú tekintete előtt is megállnék a vérképemmel), amit csak akarnak. Ha ez nekem jó. És jó. Én fogom tudni, meddig jó, a legapróbb rezdüléseket is, őket meg nem is érdekli, ezért nem fogok többet magyarázkodni, és nem adom át senki közönyös kezébe az egészségemmel kapcsolatos felelősséget.

Nem foglalok állást semmilyen tudományos kérdésben — én ketogén diétázom, sportolok, és — sok más téma mellett — írok róla, mert revelatív élményeket szereztem, mert van más út, és a szabad, emberhez méltó ember olyanon jár, és nem ijesztgethető. Nem, nem gondolom, hogy ez akkor tudóssá avat, nem hiszek az egy igaz útban, és nem vagyok ortorexiás sem — tévedésből és rosszindulatból eredő vád mindhárom (egy kommentelőé).

Nem bántottam senkit, nem kötözködtem, a Sándor által képviselt rendszerről, a kritikátlan lojalitásról, a szkepticizmusnak és ködpiszkálásnak nevezett hiányos érvelésről és hangulatkeltésről nem most lett lesújtó véleményem, és nem megyek bele szócsatákba. Remélem, eljut így is az érdeklődőkig a lényeg.

dr. doktor, majdnem naggyal írtam :)

Közzétéve Szerző:
72

Elolvastam tegnap a Páros kintorna egészségblog interjúi közül vagy tízet, és igazi reveláció volt. Rég éreztem ilyet: amiket én test, táplálkozás, sport témájában rendszerint olvasok, azok a már ismerős dolgokat viszik tovább, árnyalják legfeljebb. A lecke elsajátíttatott, már inkább szintentartó olvasmányok ezek, hogy-is-van-ez, megnézem újra, amúgy meg élem, ahogy jónak látom (és ahogy sikerül).

De ez, ez most sok újat mondott.

Ez egy paleó-ketogén blog, de nem elsősorban arról van szó rajta, hogy mit hogy érdemes csinálni, hanem interjúkat közöl: mindenféle foglalkozású emberek, köztük orvosok mesélnek az életükről, a szemléletük alakulásáról, a betegségeikről, és itt nem baj, hogy az állításaik sok tekintetben ellentmondóak, olykor ki is zárják egymást.

Újságírói értelemben egészen ragyogóak az interjúk. Bővebben… →

de akkor most hogy?

Közzétéve Szerző:
82
A csakazolvassa blogot 2012. április 16-án indítottam (a facebookoldalt 2012 augusztusában), akkor már több év netes jelenlét és alkalmi újságírás után.

A blog szövegalapú, a posztok többsége irodalmi jellegű, személyes publicisztika, esszé; van néhány novella. A szerző feminista, de a blog nem része sem a formális, sem az informális nőmozgalomnak.

Sokan próbálták utánozni: “én is sikeres leszek”. Nem lettek.

Ezen a felületen vagyok jelen a kezdetektől: nem törlök, nem váltok nicket; a sablon, a szerkesztői megoldás sem változott.

A szerző.

Olyan emberek laza közössége a blog, akik túllátnak a szelfi-pasi-gyerekabajgatás-kamuezotéria-sorozat-lájkok-Horvátország-idézetek-divat-gasztro-kisállattartás közhelyein, és valami összetettebbre vágynak. Nyelvi élményre, új gondolatokra, témákra, önismeretre, szépségre. Gyakran lázadók, sokszor hasonló a sorsunk. Inkább gondolkodnak, mint hangoskodnak. A pletyka, a szenzáció, a kavarás itt nem játszik. Sokat olvastak korábbi életükben, van ízlésük, tudják, miben hisznek.

Rendszeres hozzájárulásuk révén származhat a fő bevételem a blogírásból. A szövegírás munka, és ha elég jól csinálod, akkor bevételt hoz.

A blogszövegek írásán felül a szerző havonta 4-10 cikket ír, lektorál, fordít, könyvet ír.

MIT CSINÁLUNK? KONKRÉT TEVÉKENYSÉGEK A CSAKAZOLVASSÁN

A legújabb kezdeményezés: feminizmus felsőfokon angolnyelv-fejlesztés, csoport a hazai alapítóval. (Írj, ha érdekel!)

Bár mindig fogadkozom, hogy nem csinálom, több tucat olvasóm rendszeres lelki támasza vagyok. Mesélnek, kérdik a véleményemet.

Kiállás van ügyekért, más nőkért. Ezek nem a személyes konfliktusaim. Csak arról írok, amihez értek, amiben nyakig benne vagyok, és innovatív módon tudok róla írni. Utánajárok. Ha nem tudok eleget, akkor nem foglalok állást.

Információt adok, nyelvi és helyesírási kérdésekben segítek.

Edzőterembe járunk, szabadtéren edzünk, képzéseket szervezek. A facebookcsoportunkban is intenzíven tapasztalatot cserélünk (Ne félj az edzőteremtől!).A Kör. Ez is csoport, színházba járunk együtt. Néha mi vagyunk az egész első sor, és vastapsokat generálunk. Csak a legjobb, az élvonal érdekel.

Irodalmat elemzünk. Novellát, verset, regényt. Találkozókat, irodalmi esteket szervezek. Kvízek, tesztek vannak a blogon: nyelv, helyesírás, műveltség.

Futunk.Miért csináljuk mindezt? Mert értelmes, minőségi életet akarunk élni, és nem elégszünk meg azzal, amit a hazai közeg a nőknek, anyáknak szán.

NINCS A BLOGON

Termék, marketing, semmilyen üzleti érdek, más blogok, honlapok nyalása.

A közösségi finanszírozás demokratikus: mindent olvashat az is, aki nem támogató.

Nincs smink, csajoskodás, celebeken csámcsogás, mainstream tartalmak.

Dühösködés, acsargás, barátnősködés, feszkólevezetés, “együtt vagyunk erősek” hergelődés, közös ellenség elleni uszulás. Nem magányenyhítésre indítottam a blogot, van IRL társaságom, erős, megbízható emberi kapcsolataim.

Nincs lájkszámolgatás. Nem feltűnési vágy, az elismerés éhsége íratja a blogot, hanem szenvedély és elvek.

Nem reagálok napi hírekre, nem dühöngök olcsón, nem esztétizálom fel bagatell történeteimet, nem szimpátiára hajtok.

Vállalom magam. Következetes vagyok. Több mint hét éve tartalmas, értelmes posztokat írok, jelenségekről, trendekről, viselkedési mintázatokról, minőségi kultúrélményeimről. A bírálatom nem finnyogás, hanem megalapozott érvelés.

Tudom, hogy sokaknak nem tetszik, sokan nem jóindulattal vannak itt. Nincs velük dolgom.

Soha nem hittem volna, hogy fenyegetések özöne érkezhet egy intellektuális blogra. Hogy vadidegenek azt méregetik, miből, hova utazom, mennyi a színházjegy.

Nem félek, hogy majd nem szeretnek, mert ha félnék, nem írhatnám meg azt, amit gondolok.

MIÉRT UTÁLNAK?

Mert üres az életük, irigyek, tehetségtelenek, szar a melójuk, betegek és depressziósak, eltorzult a személyiségük, és nem bírják elviselni, ha valaki nem az ő szintjükön van, ráadásul ki is mondja az életükről, a hazugságaikról az igazságot. Azt hiszik, én is lájkokat számolgatok, mohón táboroskodom és szimpátiára gyúrok. Engem csak az írói szuverenitásom és az életem minősége, színessége érdekel.

*

Megváltozott az olvasótábor, és túl is vagyunk a

feminista aktivistából, ügyek képviselőjéből mámorosan edző magánszemély, sőt, fitnesz-motivátor Gerle Éva (wtf?)

sokkján, megszokta a blogom azt, aki lettem, és nem kell már folyton védekeznem. Felmerült az életmódváltással kapcsolatban rengeteg kérdés, sok olyan is, amelyekről többször írtam már, de azok a mondatok leperegtek a napokkal a blog mélyébe. Aki rászánja az időt, szétszórtan a jelszavas sportrovaton kívül is számos információt találhat, ehhez ajánlom a blog főoldalának oldalsávjában a címkék szerinti tájékozódást és a kommentek végigolvasását is. Bővebben… →

az igazán boldog ember mítosza

Közzétéve Szerző:
62

Az igazán boldog ember csupa derű és könnyűség. Átsiklik bármin, mindenki azt ír a szívevére blogjára, amit akar, ő nem veszi fel, neki mindegy az, nem is válaszol. Se irigynek, se direkt szúrogatónak, se rasszistának.

Blogger, ha nem vagy igazán boldog ember (a továbbiakban I. B. E.), megkapod.

Ez amúgy a fórumévek egyik élménye, a legbutább személyeskedő érvelés: az agresszor, amint lélekbe túr, definiál, hogy igaza lehessen valahogy, mert máshogy nincs, és főleg a morál, az nem stimmel.

Úgy basztatja a másikat, hogy igazi érvelés helyett kielemzi vulgárpszichológiailag, és levonja a következtetéseket. Bővebben… →

mi legyen a szavakkal?

Közzétéve Szerző:
52

Két évvel ezelőtt gondos, ám felületes kutatás után végigvettem volna, hogyan lett a negróból black, aztán Afro-American, és hogy vált mindegyik szó sértővé és gyűlöletkifejezővé.

Most már csak annyit kérdezek: mi legyen a szavakkal? Szegény, jó szavakkal? Bővebben… →

a blogger válaszol

Közzétéve Szerző:
81

Mégpedig mindig egy újabb kérdésre. Várom a kérdéseket, bár már összegyűlt sok, meg vannak még az aktuális események.

82. Mikor jelenik meg a könyv? Mi a címe? Hol kapható? Hány példány? Bővebben… →

elfogadni a kövérséget

Közzétéve Szerző:
345

Nagyon szelíd, megértő, magyarázkodós poszt 2015-ből, akkor volt nekem DEXA szerint 16,4, InBody szerint 9% a testzsírom. Így néztem ki. Ehhez képest érdekes Lorax kommentbeli macerálása, aki meg így.

parodisztikus gyakorlat: kötélrázás. ha nem volna elég poros a levegő (nem az).

…imádtam edzeni, nem esett nehezemre a szigorú ketogén, és szabadkoztam folyton. Nem is értem ma már (2022 nyara), miért óvatoskodtam, miért próbáltam igazságos lenni, nem látni a valóságot. Erre is, így is érkezett 64 gyűlölködő, agresszív, személyemet alázó komment…

A két blog közben megszűnt, archívan kikereshető talán.

Ezt a blogot olvasom:

embracethefat.blog.hu ő a fat acceptance nick

Meg ezt:

breakingfat.blog.hu ő Noisy Suzy (nincs már fönt a tartalom, de lejjebb összegzem, a szerk.)

Két blogger, huszonéves lányok. Mindkettőnek a kövérség és a saját kövérsége a fő témája. Egyik sem aktív már, illetve fat acceptance átnyergelt a facebookra, de már ott sem ír. Bővebben… →

édes

Közzétéve Szerző:
80

melléknevek sorozat 27.

az éd-, az valami tő lehet: édeleg,

az -s meg egy denominális nomenképző

Lejöttem a szénhidrátról. Még tavaly ilyenkor, egyébként, onnantól csak alkalmi drogos voltam, kenyeret nem ettem egyáltalán. Vagyis a finomított szénhidrátról jöttem le: a fehérlisztről és a cukorról. A durum- és tönkölylisztől és a belőlük készült olaszos jellegű tésztákról nem. De aztán a gabonákról is ám, úgy, ahogy van, rizsestül, kukoricástul, meg az édesebb zöldségekről, és lényegében a gyümölcsökről is (csak citrom, lime, nagyon savanyú alma kiáztatva, bogyósok). Tejtermékek is csak mértékkel, mert azok is édesek ám.

Fokozatos volt a lejövés, nem dogmatikus, nem tiltós, nem kényszerű, inkább kísérlet, és mivel nem más akarta, én akartam, vagyis alakultam olyanná, a testem jelzéseit követve, aki ezt akarja, mert ez a jó neki, nem volt nehéz. Nagyon jól lettem tőle.

Általában az édes íz szerepe jelentősen visszaszorult az étkezésemben. Bővebben… →

manipuláció

Közzétéve Szerző:
53

Az előbb megszólalt a telefonom, és a hívó, aki egy nő volt, de nem mondta a nevét, Gerle Évát kereste.

Nagyon kiképezhették, hogy hogyan kell átmenni a felhívottak falain és sáncain. Figyeljétek: Bővebben… →

olvasd újra

Közzétéve Szerző:
16

Vagy el. Az elmúlt négy és fél hónap legütősebb posztjai. Ha rég jártál erre, ha csak átfutottad, ha kíváncsi vagy arra, hogy szerintem mi fontos írás.

A blogon jelen pillanatban 1453 poszt van, ennek egy kis része semmiség, resztli, efemer, nem vállalható, egyszer kitépkedem majd ezeket az ősz hajszálakat.

Az elmúlt hetekben 440 különböző IP kommentelt a blogomra.

3187 lájkolója van a blog facebookjának.

Az olvasottság miatt meg ne tessék aggódni. Ehun e: Bővebben… →

mit látsz a képen?

Közzétéve Szerző:
80

Az a helyzet, hogy én ezt a képet, és ez először van, szándékosan, provokációként fotóztam és raktam ki.

Didaktikusan.

Tehát nem azért, mint a többit: nem önkifejezésként, nem a szöveggel való izgalmas kapcsolatteremtés céljával, nem azért, hogy megmutassak egy hangulatot vagy az életem egy tényét, nem azért, hogy én magam emlékezzek valamire, ami szép volt, a gyerekeim babakorára, a házasságomra vagy a szerelmemre, nem azért, hogy üzenjek vele, és nem is azért, hogy legyen valami szép a fejrészben a cím alatt.

Én tudom, mi van az olvasók fejében. A jó fejek fejében, a kukkolókéban, az irigyekében, azokéban, akik hasonlóan élnek hozzám, és azokéban, akik nem. Bővebben… →

fogadd el magad

Közzétéve Szerző:
85

c-nek

Jaj, ez milyen egy hálás, olvasószerző, valódi feminista üzenet volna. Mennyit írhatnék én harmincas-negyvenes, értelmes, életük által szorongatott nőknek arról, hogy ne búsulj, jó vagy te így. Kitölthetném a dühöm az irreális szépségelvárásokon, lehetnék éles, gúnyos és hatásos. Írhatnék a “természetes testekről”, amelyeken ugyan nyomot hagynak az évek és a szülések, de igenis mindenféle női test szép, és büszkén viselhető, és nem kell megfelelni holmi külső elvárásoknak!

Milyen könnyű lenne ilyeneket írni. És milyen lelkes osztáshullám és helyeslés volna.

Csakhogy én nem akarok ilyet írni, és nem is tartom nagyon értelmesnek azt, aki ilyesmihez tapsol. Mert én szarul érezném magam abban az elfogadásban. És hát már megírták ezt elegen: ahogy erről szólni szokás, például így vagy így, mindig ugyanazokkal a hatásvadász, világot hibáztató, a valódi problémára (nem vagy jól a testedben, és reménytelennek érzed, hogy változtass) választ nem adó módon, azt én mellébeszélésnek tartom. Egész pontosan: az életemmel cáfolom.

És épp azért voltam képes a makacsul egyedi utamra, mert dörömbölt bennem, hogy ezek a cikkek hamisak, ez önvigasztalás, ez nevetséges, és szövegnek is rossz. Patetikus, hamis, és csupa csodálatosan ápolt, vékony nő hajtogatja ezeket. És odagyűlik a sok, szerepébe zárt, leharcolt nő helyeselni.
Bővebben… →

felhívás egynémely olvasóhoz

Közzétéve Szerző:
58

Kedves olvasó!

Azért vagy itt, mert idekattintottál, nem másért.

Érted? Te. A te gépeden, a te kezeddel.

Ne írd, hogy csak felugrott a poszt a facebookon (az is azért van, mert lájkoltad az oldalt). Vagy hogy egy ismerősöd linkelte, nem tehetsz róla. Vagy hogy nem is olvasol sokat, csak öt perc.

Felnőtt ember felelősséget vállal a kattintásaiért. Senki nem rohan utánad blogposztokkal.

Ha úgy döntöttél, elmélyedsz a szövegben, és nem mondjuk Garfield videókat nézel helyette, akkor feltételezem, hogy neked ez jó.

Ha pedig úgy döntöttél, hogy kapcsolódsz a beszélgetéshez, amely értelmes, jóhiszemű és őszinte, és amely beszélgetésnek deklarált vagy jól letapogatható normái vannak, és eközben velem vagy a többiekkel (“ti feministák”) olyan bunkó vagy, amilyen élőben sosem mernél senkivel lenni, holmi szabad vélemény jogára hivatkozva, a nagy bátor névtelenségben, akkor én például megvetlek.

Ez miért jó neked?

Másvalaki felületét használod, és dúlod épp, amelyet ő munkával, pénzzel, lelkesedéssel tart fenn, és ahol nem feszengeni, magyarázkodni, vitázni akar. És nem érted, mi ezzel a baj.

Én nem vagyok forrása a te véleménykifejtési jogodnak, és nem vagyok köteles semmilyen zavaró, ámokfutó, szándékosan értetlen tartalomnak itt figyelmet vagy publicitást szánni.

Nem arról van szó, hogy mennyire van igazam, én mit bírok elviselni, vagy hogy hogyan kezelem az “ellenvéleményt”. Úgy, ahogy — ez nem számít.

Hanem arról, hogy TE miért csinálod ezt, amikor láthatod, hogy nem, nem, nem.

Ha látod, hogy ez nem az a hely, ahol építőnek és értelmesnek számít a mondandód, akkor miért nem máshol nyomatod az ideológiát, a gyűlöletet?

Nem is jelennek meg ezek a kommentek, következetesen. Többször írtam, hogy ez nem szint, ezzel szóba se állunk, és azt is, hogy lopott szöveget nem engedek be. Azért sem engedem be ezeket, mert a beszélgetés minőségét, az őszinte megnyílás és értelmes érvelés esélyét durván rontják. Ti nem vállaljátok a személyes dolgaitokat, idézetek és másoktól vett érvek mögé bújtok. Ha mégis van személyesség, akkor nyávogás van, meg mások gyűlölködő hibáztatása.

Sokszor kértem, írtam már ezt. De nem adod fel, és így világos: zaklatni, piszkálni akarsz.

Ez ciki.

Nem írok elő neked semmit. Nem tiltok be semmit, nem hallgattatlak el, nem szégyenítelek meg. Nincs ilyen szándékom, nincs ehhez eszközöm sem. Azt gondolsz, amit akarsz. Csak ne nyomd rám.

A blog nem szolgáltatás (azért fizetni szokás), nem vagyok veled semmilyen jog- vagy egyéb viszonyban, ezért ne reklamálj és ne követelj itt semmit, és nem kérem a visszajelzésedet sem.

Ne légy infantilis, és ne akarj magadnak a bloggerből eszményt se faragni. Nem tudom megmondani, hol csajozz, mitől lesz nőd, mi a titka annak, hogy szexhez juss, és ez nem is dolgom. Ezek itt szövegek. Valahol van ember is, de azt nincs jogod minősítgetni, nem vagy vele kapcsolatban. Ezek publicisztikai szövegek, akként olvasd őket. Itt nincs ideológia, se “genderfeminizmus”, én nem igazodom semmihez, ez a véleményem. Neked is lehet véleményed, engem nem zavar.

Ha eleget olvastál életedben, felfogod, mi a szövegek célja, és jóra használod. Ha nem, semmi dolgod itt.

“primal”

Közzétéve Szerző:
52

Ősi, eredendő.

Volt egy kajarecept a KetoDietBlogon, hogy az ketogén, paleó és egyben primal. (A ketogén egyébként mint lowcarb alirányzat a paleó egyik leágazásának tekinthető, és a lényege az anyagcsere-kapcsolóátállítás: zsírból élünk, nem glükózból. Nem azért nem eszem croissant-t, mert a szénhidrát rossz, vagy mert az ősember sem evett, hanem mert akkor nincs ketózis.)

Már megint egy terminus, ezek tele vannak ilyen sosem hallott szavakkal. Rákerestem hát, mi a bánat az, hogy primal. Bővebben… →

a legelőnyösebb verzió

Közzétéve Szerző:
18

Olyan tisztán látunk mi, olyan élesen. Mi, nők, mi, bloggerek, mi, kommentelők, mi, feministák. Mindenkinek a motivációját, meg a Rend működését, az összefüggéseket, az elhallgatott információkat, a tettek mozgatórugóit, érdekeket, társadalmilag, egyénileg. És egyre élesebben. Már. Már tudjuk. Régen nem tudtuk, ahogy nem tudja a sok kis bohó…!

Erről blogokat hozunk létre, vagy ha az nem megy, blogutánzatokat…

Ez annyira kedvező nekünk, voltaképp. Ez az egész pozíció és beszédmód. Fel kellene figyelnünk erre, mert ami nagyon kényelmes, az mindig gyanús. Az jó érzés persze, ha vitahatatlanul igazunk van, és még bátrak is vagyunk. Ha mindenki más butának tűnik. Aki számít, egyetért. A sértett férfiak dühösen próbálkoznak, a kitiltás után is évekig kommentelnek, ettől általában nevetségesek, vagy némán csikorgatják a fogukat. A vagány, sokat látott, okos nők meg lájkolnak és megosztanak, valóságos sztárokká lettünk. Micsoda sikerélmény! (Ezt önmagában is tematizáljuk: “már annyira népszerű a blog…”, “nemsokára elérjük a hétszázadik lájkot” — ez igen, de hogy lett pont a hétszáz kerek szám?)

Erősek vagyunk, okosak, rendszerkritikusak. Mást mondunk, mint a sztereotípiáktól nyűgözöttek, a birkák. Mi tudjuk. Mi áldozatok vagyunk. Minekünk szűk a mozgásterünk. Igazságot nekünk! Mi tudjuk, milyen lenne egy jobb világ, és azt is, hogyan önáltatnak mások. Mi nem tehettünk mást. Bővebben… →

amikor ideges leszel

Közzétéve Szerző:
71

Én tényleg nem akarok bántani senkit, és nem is teszem, ez durva félreértés. Vannak emberek körülöttem, akiket érzékenyen érintene egy-egy blogtéma, mert, igen, ők ihlették, róluk, nekik szól, azt dolgozom fel a szöveg megírásával, amit velük éltem meg. Ezek a bejegyzések vázlatban maradnak. Nagyon is vigyázok én.

És mégis sokan, olyanok, akiket nem ismerek, úgy érzik, nekik szól egy-egy téma vagy mondat, itt ők vannak megtámadva azzal, ahogy én a világ absztrahált dolgairól elgondolkodom. Megbántódnak, és úgy vágnak vissza, mint ha én személyükben őket sértettem meg, őket baszogatnám.

Ők, akikről én gyakran semmit sem tudok. Nem tudom, mi fáj neki, nem tudom, honnan is tudnám, hogy nyolctól négyig dolgozik, és azt feltételezi, hogy én lenézem, csak mert leírom, hogy én tudatosan akartam azt, hogy ne legyen kötött munkaidőm. Vagy nem végzett egytemet, és akkor bántja, amit a kiművelt emberfőkről írok. Nem tudom azt se, hogy nem szeret sportolni, vagy hogy valóban pizzán meg kakaós csigán él.

Magára veszi, ugrik, és ingerült kommentet ír. Bővebben… →

kinek rovod fel

Közzétéve Szerző:
46

A zöld részt délben, a közzététel után másfél órával írtam bele, fontos kiegészítés.

Kaptam kommentben egy ilyen linket:

http://slatestarcodex.com/2014/08/31/radicalizing-the-romanceless/

Nagyon köszönöm, érdekes poszt. Haladó angol, meg hosszú is, de érdemes átrágni magunkat rajta, jó volt olvasni például a feminista Nice Guy TM témájú idézeteket, bár itt a posztban “a könyökünkön jönnek már ki a feministák” módra vannak tálalva, a magyar nyelvű közbeszédben ezek radikálisan új gondolatok, vagy inkább megfogalmazások.

Lejjebb, már a IV. részben van egy idézet Barrytől, aki 45 éves, soha nem élte át a romantikus szerelem élményét, és úgy érzi, egyre távolabb is kerül attól, hogy átélje. Erről ír, de nem akar panaszkodni, mert a “manosphere” nőgyűlölő beszédmódja ennek a lehetőségétől megfosztotta, nem akar olyan lenni, mint ők, hozzájuk csapódni, hiszen ő nem nőgyűlölő. Bővebben… →

cicik és popsik mindenhol

Közzétéve Szerző:
80

Itt az uborkakovászoló hőség. Kerthelyiségek és tópartok, lenge ruhák, farmersortok és ujjatlan felsők. Csak úgy káprázik a szem a nagy fényességben, el vannak veszve, azt hiszem. Nagy gyötrelem ez a férfiembernek! Dekoltázsok, lebarnult combok látványa ingerli, és több hónapra prolongálják a gyötrelmet. Már a villamoson sem lehet nyugodtan ülni, és próbálj csak elmenni egy szórakozóhelyre… Bővebben… →