felhívás egynémely olvasóhoz

Kedves olvasó!

Azért vagy itt, mert idekattintottál, nem másért.

Érted? Te. A te gépeden, a te kezeddel.

Ne írd, hogy csak felugrott a poszt a facebookon (az is azért van, mert lájkoltad az oldalt). Vagy hogy egy ismerősöd linkelte, nem tehetsz róla. Vagy hogy nem is olvasol sokat, csak öt perc.

Felnőtt ember felelősséget vállal a kattintásaiért. Senki nem rohan utánad blogposztokkal.

Ha úgy döntöttél, elmélyedsz a szövegben, és nem mondjuk Garfield videókat nézel helyette, akkor feltételezem, hogy neked ez jó.

Ha pedig úgy döntöttél, hogy kapcsolódsz a beszélgetéshez, amely értelmes, jóhiszemű és őszinte, és amely beszélgetésnek deklarált vagy jól letapogatható normái vannak, és eközben velem vagy a többiekkel (“ti feministák”) olyan bunkó vagy, amilyen élőben sosem mernél senkivel lenni, holmi szabad vélemény jogára hivatkozva, a nagy bátor névtelenségben, akkor én például megvetlek.

Ez miért jó neked?

Másvalaki felületét használod, és dúlod épp, amelyet ő munkával, pénzzel, lelkesedéssel tart fenn, és ahol nem feszengeni, magyarázkodni, vitázni akar. És nem érted, mi ezzel a baj.

Én nem vagyok forrása a te véleménykifejtési jogodnak, és nem vagyok köteles semmilyen zavaró, ámokfutó, szándékosan értetlen tartalomnak itt figyelmet vagy publicitást szánni.

Nem arról van szó, hogy mennyire van igazam, én mit bírok elviselni, vagy hogy hogyan kezelem az “ellenvéleményt”. Úgy, ahogy — ez nem számít.

Hanem arról, hogy TE miért csinálod ezt, amikor láthatod, hogy nem, nem, nem.

Ha látod, hogy ez nem az a hely, ahol építőnek és értelmesnek számít a mondandód, akkor miért nem máshol nyomatod az ideológiát, a gyűlöletet?

Nem is jelennek meg ezek a kommentek, következetesen. Többször írtam, hogy ez nem szint, ezzel szóba se állunk, és azt is, hogy lopott szöveget nem engedek be. Azért sem engedem be ezeket, mert a beszélgetés minőségét, az őszinte megnyílás és értelmes érvelés esélyét durván rontják. Ti nem vállaljátok a személyes dolgaitokat, idézetek és másoktól vett érvek mögé bújtok. Ha mégis van személyesség, akkor nyávogás van, meg mások gyűlölködő hibáztatása.

Sokszor kértem, írtam már ezt. De nem adod fel, és így világos: zaklatni, piszkálni akarsz.

Ez ciki.

Nem írok elő neked semmit. Nem tiltok be semmit, nem hallgattatlak el, nem szégyenítelek meg. Nincs ilyen szándékom, nincs ehhez eszközöm sem. Azt gondolsz, amit akarsz. Csak ne nyomd rám.

A blog nem szolgáltatás (azért fizetni szokás), nem vagyok veled semmilyen jog- vagy egyéb viszonyban, ezért ne reklamálj és ne követelj itt semmit, és nem kérem a visszajelzésedet sem.

Ne légy infantilis, és ne akarj magadnak a bloggerből eszményt se faragni. Nem tudom megmondani, hol csajozz, mitől lesz nőd, mi a titka annak, hogy szexhez juss, és ez nem is dolgom. Ezek itt szövegek. Valahol van ember is, de azt nincs jogod minősítgetni, nem vagy vele kapcsolatban. Ezek publicisztikai szövegek, akként olvasd őket. Itt nincs ideológia, se “genderfeminizmus”, én nem igazodom semmihez, ez a véleményem. Neked is lehet véleményed, engem nem zavar.

Ha eleget olvastál életedben, felfogod, mi a szövegek célja, és jóra használod. Ha nem, semmi dolgod itt.

58 thoughts on “felhívás egynémely olvasóhoz

  1. Én erkölcsi kötelességemnek érzem, hogy megpróbáljalak jobb belátásra téríteni. Olyan ez, mintha te egy nemzetiszocialista diktatúrában élnél, és megpróbálnád a Der Stürmer magazin szerkesztőit meggyőzni arról, hogy embertelen nézeteket propagál. Reménytelen, nem igaz? De, de a világ pont ettől szép, hogy a helyes útért néha vállalni kell a nehézségeket is. Az, hogy neked írok, a Gumiszobás mocskoknak meg nem, azt vedd megtiszteltetésnek. Őket reménytelenek tartom, téged nem. Ők száz méter mélyre belekaparták magukat a sátánizmusba, te meg csak fél. Te még simán kihúzható vagy. Hidd el, Isten látja lelkem, én aztán nem akarok neked semmi rosszat, nem akarok beleszólni, hogy élsz, mit szeretsz csinálni, szereted-e székelykáposztát vagy Bartókot.

    De.

    De az itt található üzenet egy része KIBASZOTTUL káros. Káro a nőiolvasóid kapcsolatára, káros a társadalomra, és káros magukra a nőolvasókra is. Sok hasznos észrevételed is van, igen, ezeket ki is gyűjtöttem egy külön Word dokumentumba, az a neve, hogy
    Gerle Éva helyes gondolatai.docx
    Javadra szóljon, hogy nem is rövid ez a doksi, ha nem így lenne próbálkozna a halál.

    Gumiszoba esetében nem lehetne ilyen doksit kreálni.

    “Nem tudom megmondani, hol csajozz, mitől lesz nőd, mi a titka annak, hogy szexhez juss, és ez nem is dolgom.” – De írsz erről, foglalkozol vele, aktívan javaslatokat fogalmazol meg, méghozzá olyan dolgokat írsz, amik ebben károsak. Olyan, mintha a cukorbetegeknek azt írnád, hogy szokjanak le a szalonnáról, holott a helyes nézet az, hogy a szénhidrátról kell leszokni.

    Azt írod az ide tévedő, tanácstalan férfiaknak, akiket ide-oda rugdosott az élet, hogy legyenek engedelmes jófiúk, álljanak be mosogatni, és akkor majd talán egyszer rájuk mosolyog a szerencse. Pedig ilyeneket írni ezeknek a szerencsétleneknek felér egy öngyilkossági felhívással.

    És most leírom nagybetűkkel a tételmondatot: MÉG SOHA SENKI NEM CSAJOZOTT BE AZZAL, HOGY A NŐ BEVALLOTT IGÉNYEIT KIELÉGÍTETVE TELJESÍTETTE MINDEN KÉRÉSÉT. MÉG EGYETLEN NŐ SEM LETT ATTÓL BOLDOGABB, HOGY PÁRJA NŐI SZEREPET VETT FEL.

    És ha te erre buzdítod őket, akkor nagyon kitols velük, még ha nem is akarsz rosszat.

    “Itt nincs ideológia, se “genderfeminizmus”, én nem igazodom semmihez” – Ez talán igaz, nem vagy olyan vonalas, mint Dézsa vagy Gumiszoba, te nem állsz be a dagadtnő-védő fat acceptance baromság mögé, mivel magad is látod már, hogy sportolni szép és jó, és nincs ebben semmi elnyomás és gonoszság. Gondolom okozott ez némi kognitív disszonanciát, de szerencsére a jó utat választottad. Ez mutatja, hogy független elme vagy, azok meg droidok. És még egyszer mondom, ezért írok be én néha hozzád.

    Szóval én nem “gyűlöletet” nyomok, hanem az általad gyakran feldobott témákhoz kapcsolodóan adom számodra az alternatív véleményt, érvekkel alátámasztva, ANNAK ŐSZINTE REMÉNYÉBEN, hogy felülvizsgálod a genderfemiminista nézeteidet.

    Amúgy tudtad, hogy “genderfeminizmus” kifejezést nem az antifeministák találták ki, hanem egy nőjogi aktivista, akit Christina Hoff Sommers-nek hívnak? Ajánlom figyelmedbe: http://docdro.id/jdVsHoX

    “Sommers’s book popularized the idea that there is a split within American feminism between what she called “equity feminism” and “gender feminism”. Sommers contends that equity feminists seek equal legal rights for women and men, while gender feminists seek to counteract historical inequalities based on gender.”

    Using the term “gender feminists” to describe those she sees as arguing based on false assumptions and ideology rather than belief in true equality, Sommers states that those activists “have proved very adroit in getting financial support from governmental and private sources” and “hold the keys to many bureaucratic fiefdoms”.

  2. Aquilius,
    rutinosan első két sort olvasok minden kommentből, aztán döntök.

    Nincs ideológia, nincs tévtan, ezek az én gondolataim, érveim, kiérlelt igazságaim. Ezt nem befolyásolja, hogy nektek ezek publikálása nem áll érdeketekben, és emiatt a lomtárban hörögtök, esetenként a legundorítóbb módon zaklattok.

    A bizonyíték, hogy az igazságaim/ez az irány működik: tömegeket érint meg, ismernek rá a sorsukra és erősödnek meg, utána jobban vannak, mint előtte. Férfiak is.

    A másik bizonyíték: amióta világosan látok, és nem hagyom, hogy baleknak nézzenek, én is hihetetlenül felszabadultam, jól érzem magam, és képes vagyok nagyon komoly sikerekre.

    Nem szentelek figyelmet minden 1. erőszakos, 2. buta tartalomnak, nem bolondultam meg. Én a blogomon jól akarom magam érezni.

  3. Basszus, apukám próbált így lenyomni és fölém kerekedni. Na de neki volt szülői felelősége mégiscsak, én meg gyerek voltam.
    “Én erkölcsi kötelességemnek érzem, hogy megpróbáljalak jobb belátásra téríteni.”
    Na, igyekezzél… :DDDDDD

      • Á, az nem érdekes, mert ott nem lehet izomból lenyomni senkit, demonstrálni a hatalmat. Mert igazából ez az igény lapul az erkölcsi kötelesség nagysága mögött.

  4. Azon gondolkodtam, hogy egyébként mi ez, játszmakényszer? Lehet e mögé valami viselkedéstani, pszichológiai elméletet húzni? Vajon azért van ez, mert ebben a hierarchikus, többnyire alá-fölé rendelt rendszerben, annyira súlytalannak érzik magukat az emberek, akik így viselkednek, annyira kicsinek tartják önmagukat, annyira nem tapasztalják az életben, hogy számítanak és a véleményük, meglátásaik is, hogy aztán a biztonságosabb online térben már kényszeresen ráharapnak az önigazolási lehetőségekre és tudattalanul belevonódnak egy ilyen folyamatba?
    Csak hadd érezzem, hogy most nekem van igazam? Hogy most én tudom jól, hogy most én mondom meg? És persze neked meg a többi hasonlónak, mert amikor olyan dolgokról is írsz, amiről sokáig csak magunkban hallgatunk, akkor nálad könnyebben, gyorsabban kibújhat ez a szög a zsákból? Hogy akkor most végre beszélhetünk róla, teregethetjük a lapokat? A való életben meg sokszor csak tovább hallgatunk és ott ahol meg kell, kellene, ott marhára nem mondjuk?
    És lehet, hogy a téma nagyjából akkor mindegy is, nem is az a lényeg? Hanem, hogy én az erős, most, most majd érzem, hogy valaki vagyok, tudok valamit és én leszek az, aki megmondom, hogy te milyen legyél, mit gondolj, hogyan érezd magad?

    • Ez az üresség ego – megnyilvánulása. Másuk sincs, mint a patriarchális fölényük, és nem hogy azért küzdenek (a küzdelemhez kell stratégia, eszközök, harcmodor, meg efféle háborús zsargon), még küzdeni se tudnak, hanem fölényesen kihőbörögnek a pozíciójukból, máskor atyáskodva leereszkednek hogy megvédjenek minket önmagunktól. Magyarán a maszkjukat fönntartva próbálnak eladni valamit, aminek nincs létjogosultsága, és ráadásul átlát a szitán a vevő, de ezek beakadt tűként újra és újra fújják ugyanaz a nótát, mert másuk sincs. Mondom, üresek.

    • A net nagyon elvadítja az embereket. A névtelenség, az ártani akarás/tudás (vagy ennek illúziója) gyönyöre, másokat lenyomni, megalázni, bosszút állni akárkin, aki alkalmasnak tűnik az egyre bizalmatlanabb, idegesebb közhangulatban, ahol a net terep a frusztrációkiélésre.
      Aki magáról beszél, aki látható, az nyilván meg is ítélhető, saját célra kielemezhető, megtehető szimbolikus ellenségnek, vagy lehet fölötte atyáskodni, neki tanácsot adni.
      Hogy miért érez ilyen felelősséget egy vadidegen “ideológiai tévútjáért” vagy mi a bánat…?! Szerintem azért, mert veszélyesnek, céljaikat keresztező társadalmi méretű tényezőnek gondolja a blogot. Holott sem ez, sem a Gumiszoba nem az.
      És nehogy már, nyomasszuk, hallgattassuk el.
      Azt várták, majd szépen eltűnök, szarul leszek, abbahagyom.
      Azért is csinálják, mert nő vagyok — a netes agresszió és a nők elleni erőszak metszete.
      És hát irigység is, keményen. Nincs olyan sok kitartó, olvasott, figyelmet fenntartani képes blogger.
      Ma a figyelem(keltés képessége) a legértékesebb jószág.
      https://markmanson.net/attention

    • Igen. Hatalomkiélés. Eltaláltság. Másoktól szerzett sérüléseit rajtam bosszulja meg. És ideológiai vak düh is. Nagyon kemény a “férfijogi aktivisták” világa, szóhasználata, ahogy semmi mást nem érzékelnek a világból, mint dobozokat. Semmi eleven, lágy, kedélyes, vicces, megbocsátó, soha, csak ítélet, hibás keresése, és okosnak tűnni önmaguk előtt meg a közegükben. Szex, nő meg jár, igazságosság-alapon.

      Helyreállítják a sérült rendet, megerősítik: mégis a férfi az okos.

  5. Na, ezt mégis elolvastam, parádés:
    “nem állsz be a dagadtnő-védő fat acceptance baromság mögé, mivel magad is látod már, hogy sportolni szép és jó, és nincs ebben semmi elnyomás és gonoszság. Gondolom okozott ez némi kognitív disszonanciát, de szerencsére a jó utat választottad.”

    És:

    “az itt található üzenet egy része KIBASZOTTUL káros. Káro a nőiolvasóid kapcsolatára, káros a társadalomra, és káros magukra a nőolvasókra is. Sok hasznos észrevételed is van, igen, ezeket ki is gyűjtöttem egy külön Word dokumentumba, az a neve, hogy
    Gerle Éva helyes gondolatai.docx
    Javadra szóljon, hogy nem is rövid ez a doksi, ha nem így lenne próbálkozna a halál.

    Gumiszoba esetében nem lehetne ilyen doksit kreálni.”

    Ez kész, és no comment…

    • Jaj, mert mi olyan kis butácskák, megvezethetők vagyunk! Olyan jó, hogy vannak ilyen értünk aggódó, okos férfiak, akik fölnyitják a szemünket. Éva, nem szégyenled magad, hogy így bepalizod az ideológiáddal nőtársaidat?! Szégyennn!

    • Kedves jóakaróm,
      annyira meghat, ahogy definiálod nekem a helyes utat, és felelősséget érzel az észhez térítésemért, miközben egyáltalán nem bánod, hogy rázkódik az internet a röhögéstől.
      És közben nem látod, milyen ordasul lenyomó, egyenlőtlen (tartalomtól, konkrét érvtől függetlenül) maga a szándék is.
      Nem, nincs kognitív disszonancia. Nincs fordulat, itt nem volt semmilyen dogmatikus, meg nem élt gondolat, és fat acceptance sem. Soha nem védtem a túlsúlyt, a sajátomat sem, leginkább hallgattam, hogy ne bántsam meg anyatársaimat.

      Te gyűlölöd a feministákat, akik SZERINTED védik a kövérséget, ÉS ÉN FEMINISTA VAGYOK, THEHÁT biztos én is, DE MOST MEGVÁLTOZTAM — és egyszerűen nem olvasod el, amit írok. Ez igénytelenség és sztereotipikus gondolkodás.

      Benne rekedni a megfosztottságban és a kövérségben, a szénhidrátfüggésben, már szétment hormonális-anyagcserebeli-ízületi-mozgásszervi helyzettel nem annyira egyszerű ügy, hogy azt lehetne rá mondani: hát kezdj el sportolni!

      Egész életemben, terhességeim alatt is sportoltam, többfélét is, amellett mindig is bringáztam, hegyre föl, amúgy meg gyalog járok. A (jelentős) kilóim 83 százalékát kitevő zsírmentes testtömeget nem fél év alatt építi az ember…
      Viszont rohadtul nem tetszésből meg férfirábeszélésre/elvárásra, kontroll alatt csinálom, nagy tévedésben vagy.

      A blogot olvasó és sportolni kezdő nőket meanwhile elnyomójuk basztatja, hogy minek ez, csak rögeszme, otthon a helyük. Úgyhogy ennyit arról, hogy ti javasoljátok a sportot, a mi javunkért (valójában a szemetek kívánja csak az idomokat, gusztálgatás és kontroll van ebben is. A nők egészsége és jó közérzete nektek ugyan nem téma. Pláne a megerősödésük…).
      Én a nem sportoló férfiakat nem nyúzom, nem baszogatom, hanem, ha nem tetszenek, nem nézem őket/nem szexelek velük. Nem bonyolult.

      És hadd ítéljék már meg a nők, mi káros nekik. Helyetted, aki hatalmaskodsz és önérdekvédsz, a nevetségességig.

      • Az is ciki, hogy így meg akarod mondani másoknak, mi káros nekik. Nem is ismered őket, csak a saját vak ideológiádat.
        És azt, hogy mit gondoljanak, mi a “helyes”.
        De a legcikibb talán ez a “gondolom, okozott némi kognitív disszonanciát”.
        Ebből tűnik ki, mennyire előítéletes vagy, és mennyire nem figyelsz arra, amit olvasol (gyűjtögető üzemmódban!).

    • ” ezeket ki is gyűjtöttem egy külön Word dokumentumba, az a neve, hogy
      Gerle Éva helyes gondolatai.docx”

      Nos ez nem lesz egy túl konstruktív komment, igazából leginkább egy hüledező arcot tudnék ide berakni, de olyan emotikon nincs.
      Nem térek magamhoz.
      Ez nyomasztó.

    • Ez nagyon tetszik, veszi a fáradságot és kigyűjtögeti:)) nincs ezzel egyébként semmi baj, van, hogy az embernek kell a támasz, lehessen hova menni újra és újra erőt meríteni. Oly sokféle módon próbálunk fejlődni, tanulni, előrébb jutni. Nekem a falon a pozitív megerősítéseim lógnak /azokat mondjuk én írtam teljesen önállóan:)/ és könyvekben a legjobb, számomra sokat mondó mondatokat is ki szoktam húzni sorkiemelővel. Csak mondjuk nem írok az általam magasztalt gondolatok írójának ezek után és becsmérlem, minősítem le a munkáját, nem keresem benne direkt a hibát.

      • Az az ijesztő, hogy láthatólag nem túl sikeres emberként lóg mások blogjain, és ami szerinte helyes, az kötelező irány, ami meg nem tetszik neki, az káros. Ez az iszonyú elvakult, dogmatikus és önérdekvédő felfuvalkodottság, amely lábbal tiporja mások valóságát, verzióját.

  6. UHhh ez az új borító kép nadjon ott van a szeren! Tetszik, jó a mozdulat. Szép forma.
    Az írásra most nem mondok semmit, emberek között kell munkálkodnom, ámbár amikor aranyművessékre adtam a fejem azt hittem csak a fémet kell reszel nem.

  7. ““Nem tudom megmondani, hol csajozz, mitől lesz nőd, mi a titka annak, hogy szexhez juss, és ez nem is dolgom.” – De írsz erről, foglalkozol vele, aktívan javaslatokat fogalmazol meg, méghozzá olyan dolgokat írsz, amik ebben károsak.”

    Nem, már csak azért sem, mert én sem, és az itt maradó férfik sem gondolják, hogy a csajozás, a szexhez jutás volna a legfőbb jó, a Cél.

    Ahhoz adok kapaszkodót, hogyan reflektáljanak önmagukra, legyenek emberebb emberek, és hogyan szabaduljanak meg az infantilis nőfüggésből és a gyűlöletalapú/jogosultságalapú létezésből.

    De azt se kötelező megfogadni ám, lehet menni a férfihangra sokkal jobb olvasmányokért. Miért van az, hogy itt vannak, és nem ott, ha az én tippjeim károsak? (összeesküvéselméletet, mások szuverén ítéleteinek elvitatását nem kérjük)

    Mosogatni nem ciki amúgy, és nem is nőies dolog.

    • “én sem, és az itt maradó férfik sem gondolják, hogy a csajozás, a szexhez jutás volna a legfőbb jó, a Cél.”

      Tehát akkor teljesen rendben van azoknak, akik csajozni és szexhez jutni akarnak, olyan tippeket adni, amik ezt nem hogy nem segítik elő, de még hátráltatják is?

      • De basszus, én nem vagyok tanácsadó, nem adok tippeket, aki azt keresi itt, nagyon buta. Nem dolgom senkin segíteni. Az szakember dolga, személyes találkozókon, sok pénzért. Nem vállaltam ilyet, és férfiaknak biztosan nem. Én jelenségekről írok. Nem, nem látok megoldást, gondolkodni kell sokat, meg alakulni, kilépni a romboló körökből.

        Ez egy blog, olvasmány, szöveg, amely olyan sikeres hobbim és szenvedélyem volt, hogy foglalkozásom lehet. Mindenki arra használja, amire tudja. Nem adok társtalálási tanácsokat, sem házasságmegmentőseket, nem hiszek a szófogadó olvasóban és a tuti univerzális módszerben, elvárom, hogy okosan értelmező olvasói rutinja legyen annak, aki idetéved (lásd a címet), és idegesítőnek tartom a fölényedet.

        Aki nem önző, az még nem papucs.

      • És minél erősebb benned az ELVÁRÁS, hogy neked a szex jár, minél csorgóbb nyállal közelítesz egy másik EMBERhez, annál kevésbé lesz szex. Az egyetlen, ami neked jár, az az ötcombú menyasszony, de ez persze a nőkre is igaz: nekik sem jár a fasz, ahogy nekünk sem jár a punci. Aki nem fogja fel, hogy a punci egy érző, értlemes emberi lény szerve, akinek a kapcsolatból ennyire csak a szex kell, az hoppon marad könnyen. Esetleg hozzájut pénzért, ravaszsággal valami szexpótlékhoz, ami nem biztos, hogy jobb Marok Marcsánál. Ez, hogy jajj, még a nap se süt ki, ez nem hormon meg ösztön. Ez a durcás gyerek duzzogása, aki nem kapja meg a játékot a csúnya anyucitól.

        • És megint: őket kell sajnálni, frusztráltak, meg vannak nyomorítva… hogy lehet ennyire függeni egy másik embertől? És nem a szeretetétől, hanem a sima hajlandóságától, és ezeket egyáltalán nem érdekli (csak dicsekszenek, hogy ők hű meg ha), hogy a másiknak milyen élmény velük a szex?

          • “Ha nem jut ehhez hozzá, akkor az életminősége, a hangulata, az életöröme katasztrofális mélységbe zuhan. Az ilyen depresszióba zuhan, és azt kívánja, bár ne született volna meg.”
            Szegényke. 🙂
            Legyetek nagyon-nagyon kívánatosak, vonzóak, mert máshogy nem fog menni (drága lesz/állandóan hazudozni kell).
            És mi mindenre hajlandók, hogy hozzájussanak. És nem tehetnek róla.
            Gyerekek, mások csikarása, zsarolása, visszaélés helyett fel kéne nőni.

  8. Aquilius mindenhez ért. Nem csak ideológiailag terelget, és a férfiak nemmosogatását vezeti le tudományosan: dietetikai tanácsokat is ad.
    “…alakul a kockahas, a felső kettő alapból látszik, a középső kettő kialakulóban, jövő nyárra meg lesz a sixpack.”
    Te figyelj, férfiként ez elég ciki.
    Én szültem három gyereket, nő vagyok, akinek még a 25 is normális zsírszázalék volna, nagyon feszes az életem, mégis öt hónap alatt lett kockahasam.
    Valamit nem jól csinálsz te.
    És nyomatja, hogy mit kell enni, a mindentudó szerepéből. Ő mindent jól csinál.

    • Gyanítom, nem ugyanonnan indultunk. Rajtam igen sok súlyfölösleg volt, világ életemben dundi kisfiú voltam. Én voltam a Gyerek, Aki Nem Tud Tesi Órán Kötelet Mászni, stb. Ahhoz képest most 20 kilót magamra kötve húzódzkodom, és súlytárcsákat a hátamon tartva egykezes fekvőtámszozom. Természetes, hogy a leszálkásodás is lassabban megy.
      De nem szép tőled, hogy ennyire koncepciózusan, megvágva hozod le a kommentem, pont arról szólt volna, hogy még az extrém kövérségről induló, extrémen hízékony emberek is formába tudnak lendülni

      • Ú, kemény vagy!
        Tárcsát pöcsödre kösd, úgy jobb.
        Nem, nem természetes, ha igényes lennél, már rég szálkás lennél, hát te már 2012-ben a ketogén miatt ujjongtál a blogodon nagy fölényesen. Aztán abban sem tartottál ki, gyanítom.
        Basszus, nekem páváskodik itt, nem hiszem el.
        Azt csinálok a kommentekkel, ami jólesik, ha szarnak tartom, megvágom, ennek tudatában kéretik írni. De csak a mocskokat leckéztetem így.
        Nem szép tőlem… Hát tőled, hogy idejössz, és kioktatsz, atyáskodsz, minősítgetsz?
        Hogy ami szerinted helyes, az mindenkinek kötelező is, amit meg károsnak tartasz, amiatt apokalipszist jósolsz?
        Szakembernél voltál-e?

    • Gondolom te nem 30 kiló súlyfeleslegről indultál 🙂 Én már így is rengeteget értem el. Az előtte-utána fotóm reklámokba is elmenne, annyira látványos.

      • Nem, nem volt 30 kiló plusz zsír sose, mert én nem pofáztam, én egész életemben sportoltam, csak nem ennyit. Most lett rá időm.

        Nem válik előnyödre, hogy férfiként felhalmoztál ennyi cuccot, és eközben a nők viselkedésén és testalkatán rugóztál a fütyizörejen.
        Most meg hirdeted az igét a táplálkozásról valakinek, aki sokkal elmélyültebb és eredményesebb nálad. Meg hogy milyenek legyenek a nők. Ajaj…

  9. “Mégis mi a tökömért lennél te sokkal eredményesebb nálam? A kockahas meg a szálkásság mióta a sportosság egyetlen fokmérője.”
    Na, erre ugrottál, nem is vártunk mást.
    Mindenekelőtt azért, mert nem pofázok róla, nem kommentben virítom oda minden bizonyíték nélkül, hogy mi a helyes út, micsoda kockás hasam lesz nekem jövő nyárra (ezt mondjuk nem tudhatod, ne kiabáld el), és mit kell enni, valakinek, akinek ötven fotón látható a teljesítménye, és abszolút nem kért tanácsot, ilyen okoskodó, “kell”eket használó szerencsétlennel meg beszélgetni se szívesen szokott.
    Mindezt gyűlölködő, minősítgető kommentek özöne után írod nekem. Te mit képzelsz? És azóta is itt lógsz? Menjél edzeni. Nyolcas zsírszázalék, addig vissza se gyere, minden más kifogás.

    Másrészt azért, mert nő vagyok, egyedül nevelek három gyereket, anyagilag is. Nekem egész nyugodtan lehetne 25 is a zsírom, és feleennyi is az izmom, és még mindig egészséges volnék, de én nagyon jó testet akartam, és ezért szépen lassan addig terheltem magam, amíg annyiakat nyomok, mint a fiúk.

    Én nem állítottam, hogy egyetlen fokmérő, nem a sportosságról volt szó. Te kezdtél six packról, kilókról beszélni. Gondoltam, akkor ez a keret, ebben kell lenni, six pack, te mondád.

    Magyarázod itt, hogy mi a helyes út, holott elég szerény az, amiről írsz. Én legalábbis nem érném be vele, ha olyan büszke észosztó férfi volnék.

    Aki zsíros, annak kevésbé megy a sport. Lassabban fut, szarabb a húzódzkodása. A zsír rontja az üzemet. Eleve harminc kiló fölösleg, hát, mit mondjak, onnan egyenes út a Red Pill meg az MRA.

    Vízben a zsír szigetelő réteg, ez kétségtelen, de te nem vízilabdázol.

    Nekem nem tetszenek a vizes sportok testei amúgy, nekem a tornászoké és a street workoutosoké meg a futóké tetszik.

    Nekem is van zsír a hasamon, csak annyira definiált a hasizmom, hogy így is kockás.

    Azért nem vagy eredményes, mert gyűlölködsz, mélyen hiszel a tekintélyben meg a saját okosságodban, összehasonlítod magad másokkal, nem vagy fegyelmezett, kitartó, kíváncsi, lenyomni akarsz másokat, hogy neked legyen igazad. Kiéletlen fölény, kínzó frusztráció, kommentelgetés.

    • “Onnantól viszont sima tajparasztság, ha a másikat lepocskondiázod, ha a te kategóriádban nem olyan eredményes, mint te, holott nem ugyanabban a versenyszámban játszik. Mondjuk igazi sportoló általában senkit se mocskol le, aki egyáltalán bármit sportol, és azt igyekszik a maga képességei szerint komolyan venni, (viszont a fotelben édességet majszolókat, és erre mentségeket gyártókat azt igen, de azokat neked védened kell, engem meg fikázni).”

      Ó, jaj. Mi van, megsértődtünk? Nekem nincsen kategóriám, táplálkozom és testet formálok, pont mint te. És annak ellenére, hogy egy kommentem sincs, amelyben a kockás hasat jelölöm meg célnak, az lett. Pedig nő vagyok.

      Ha kioktató vagy és dicsekszel, könnyen lehet, hogy tükröt tartanak neked. Én csak dürrögést látok, meg kényszeres pofázást.

      Milyen könnyű titeket megbillenteni, és mennyire nem bírjátok ki, szó nélkül hagyni, továbbmenni. Aztán megy a sipákolás, hogy Gerle Éva milyen agresszív… bírom ezt. Nők is csinálják, mint az engem fotóhamisítással vádoló irigy csaj. Idejönnek az én gyönyörű, okos, jó szándékú blogomra, amit nem kötelező olvasni. Jönnek dúlni, hitelrontani, hazudozni biztonságos kis álnevek mögül, de maguknak méltányos, barátságos bánásmódot követelnek, és a szemük se rebben. Ha reagálok, akkor meg “megtámadtam őket”.

      És idetapadnak, napokra, hónapokra, és folyamatosan írják, hogy nekik milyen szar, meg a blog is szar, én is, minden.

      • A pocskondiázásról.
        Éppen azt szeretem ebben a blogban (és a sportrovatban) hogy mindenféle sportág kedvelői jól érzik magukat, és a leszólás helyett lelkesítést elismerést kapnak. Legyen az testépítés, torna, falmászás, jóga, squash vagy éppen ultrafutás.

  10. “Ez is egyfajta arrogancia, minden sportirányzat művelője a maga sportirányzatána erényeit tekinti kizárólagosnak.”

    Te beszélsz arroganciáról, remek. Így én a nyomakodó, nevetséges kommentelőkkel szoktam beszélni, hogy érezzék. Szembesítek, kvázi, csak nekem igazam is van. Ne feledd, ez reakció.

    Ja, és nekem nincs sportágam. Olvass figyelmesebben, ne írj annyit. Nekem tök saját módszerem van. Hat- vagy hétféle sportot űzök, és nem külön, hanem egy-egy edzésemen.
    Nevezzük egynek a kardiót, melynek része a futás (sprint és hosszú táv is), gyaloglás, evezés, ugrókötél, lépcső, ellipszis, taposó.
    Klasszikus, izolált, gépes erősítés.
    Klasszikus tornasport akrobatikus elemekkel, talajon, nyújtón, korláton/teljes testes saját súlyos gyakorlatok.
    Balettemlékeim.
    Jóga.
    Súlyemelés.
    Kettlebell, ezt nem tudom, hova kéne sorolni.
    És van még a bringa, terepen.

  11. Abból gondoltam, hogy Deansdale vagy, mert
    neked szokásod ilyen kényszeresen nőgyűlölni
    ÉS
    más blogján sunyi módszerekkel (“te még nem vagy reménytelen”, kb. Rákosi börtöneiben próbáltak így manipulálni) és paternalista módon a helyes utat előírni,
    ÉS
    félpaleósként a paleóról körülményesen érvelni, miközben nem tudni, mit eszel (legalább igazi paleós lennél, vagy valami)
    A blogod leírása:
    “Deansdale
    Férfiszféra: antifeminizmus, nőzés, satöbbi. Ja, és táplálkozás.” :DDDDD
    A nők is ehetnek azért?
    Kicsit katyvasz ez így…

    De lehetsz Suum Cuique is, két beakadásod alapján:
    1. én mint fitneszblogger (hehe)
    (“Apropó, Csakazolvassa mostanában alig ír a szokásos feminista bullshit témákról, az ilyen mosogassanak a disznó férfiak és társairól, ehelyett felcsapott kvázi fitnesz bloggernek. Most írt egy cikket a férfi külsőről is, amit minden további nélkül ide linkelendőnek vélek: kis pocakkal is, ne parázz. Ez persze aktívan apasztja a régi törzsközönséget…”) kis félreértések vannak itt, soha nem volt ennyi olvasóm.
    2. mosogassanak a férfiak
    + latin nick

    Ne gyötrődj álnevekkel, sunyi kis szokás.
    A profilképed meg a fütyin, beszarok, egy görög isten szobra? De hát neki kockás a hasa…

    • Egyik tipped sem jött be, sem Deansdale sem Suum nem vagyok 🙂
      A férfiszférában volt egy figyelmeztetés, hogy ide csak nemzetközi proxy mögül, álneveket váltogatva szabad beirogatni, mert megüthetjük a bokánkat. Elég sokan csinálják, ne is próbálj bárkit beazonosítani 🙂

  12. Aquilius, vond le a tanulságot: majdnem-kockás hassal nem dicsekszünk egy tényleg kockás hasúnak, mert még kiröhögnek.
    Aztán persze mikor ezzel szembesítenek, akkor hirtelen nem is számít a kockás has. Vicces.

  13. Visszajelzés: elfogadni a kövérséget | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s