xeno- és más fóbiák

Két történet Sznobbudáról.

Szerdán, ami néha kedd, de volt már péntek is, úszom, ugye. A minap bejött két figura a szaunába, pocakkal és harsánysággal. Két vendéglátós férfi, főnökök, üzemeltetők. Szidták egyrészt a saját alkalmazottaikat, akik minden harmincéves picsa kabátját lesegítik, kihúzzák a széket, hát válogassák már meg, kinek jár ez! Én álmomban nem gondoltam volna, hogy gond az, ha udvarias és úrias egy pincér, és a saját főnöke teszi majd szóvá. És nem kell mindenki elé kitenni az előételt, csak aki rendes nagy menüt rendel. Vagy lehet olcsóbbat, grissinit, az pár fillér. De akkor meg jönnek, hogy gluténmenteset akarnak. Ez a gluténmentes cirkusz is… faszom. Aztán megvitatják, hogyan lehet megválni a problémás alkalmazottól. Szervezz nekik egy tesztet. Hogyan sütsz gluténmentes grissinit? Aztán ki lehet őket szórni. Nagyon remélem, ezt rosszul értettem.

Tulajdonképpen ezeket a témákat megvitathatnák privát helyszínen is. Engem mindig megvisel, ha hallom a vendégre, ügyfélre nem tartozó panaszkodást, a munkaidőről, a főnökségről, a “jaj, legyen már hat óra” fajta sóhajtozás is. Na de pont a vendéget ócsárolni, meg az ő igényeit? Elszégyellem magam azon az oldalon, hogy probléma számukra az oldalam. Ez nem profi, ahogy a magánügyek kibeszélése sem.

Facebookon nagyon kedves, “mindenben segítek” edzőlány a büfében hangosan szidja az új vendégét: “ha lefáraszt, hol éri meg az nekem háromezerért”. Nem vagyok edzettje, de annyira szar ezt hallani. Legalább az illúziót őrizzük meg…

Szóval, nem kellemes, viszont hasznos értesülni arról, mit gondol a vezetés viselkedésről, vendégről és ételallergiáról. Ugyanakkor, a két hellyel szemközti uszodában harsánykodván, elég nagy öntökönszúrás is. Én nem megyek többet a Piccolinóba és a LeRoyba.

A másik, szintén rövid történet egy kicsit feljebb, az aprócska plázában, a MészárSteaken zajlik, ahova levesfőzési ambícióból minőségi ökörfarokért vagyok menendő. A kedélyes fiúk mindig poénkodnak, lejóképűzik az érdekes arcú, de jó humorú törzsvevőt, érvelnek, hogy a karácsonyi dekoráció jó lesz még húsvétra is. Valóban vidám pillanatok ezek. Ennek derűnek a jegyében beszélnek a két ázsiai nővel is, szándékosan és eltúlzottan parodizálva azok kiejtési jellegzetességeit, hanghordozását és minimálszólkincsét. Ezeee forint. Az jó? Nem jó. Finom csibe. Látszik az eladón, gyakran űzi ezt a fajta paródiát, és a többiekkel jól szórakozik rajta. Csakhogy a nők sok ezret hagynak itt, és persze nem hallják a gúnyt. Szerintem ez már nem a jópofaság jegye. A kerület tele van diplomatákkal, nemzetközi polgárként folyton költöző cégvezetőkkel és családjukkal. Ráadásul hergelik itt a migránsgyűlöletet is évek óta. Én nem megyek többet a MészárSteakre.

Én mondom, addig van jó világ, amíg az ilyen mozzanat eléri a fogyasztó ingerküszöbét.

19 thoughts on “xeno- és más fóbiák

  1. Hm, nem is tudom… Az éttermeket valószínűleg kerülném innentől én is. A hentesnél talán van remény a változásra.
    Az én arcomra kiül a felháborodás, hitetlenkedés, ha valaki ilyen szalonbunkó – a srác, ha megpróbál velem összekacsintani a külföldi vendég feje fölött, akkor utána lesüti a szemét, és nem nagyon néz az enyémbe többet aznap.

    • És ha igazán tanulékony, leveszi, hogy ez mindenkor gáz, és többet nem csinálja akkor sem, ha nem állsz felette szigorú tekintettel. Vagy túl sokat várok?

      • Az is kár, és akkor benne személyesen nem csalódok.
        Remélem sokaknak eléri az ingerküszöbét, csak azt nem tudja átlagjózsi, hogy ilyenkor lehet cselekedni is. Szóvétenni, elhatárolódni, vagy a blogon megírni, esetleg csak simán nem menni többé.
        Persze simán tévedhetek is, de szeretem azt hinni, hogy azzal van inkább baj, hogy nem hiszik, hogy lehet tenni és hogy az számít.

      • Pár hete nyolcezer forintot fizettem négy szelet húsért, amit nem bánok. Bár kértem, maradjunk ötezer környékén, a kiszolgálás kínosan harsány volt, tegeződve lettem elküldve az automatához, mert nincs bankkártyás fizetési lehetőség. Nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy zavar a lazaság, és proliból budai úrinőbe lényegültem át csak azért, mert ott vettem steakhúst. De nyolcezerért engem ne így szolgáljanak ki.

  2. “Én mondom, addig van jó világ, amíg az ilyen mozzanat eléri a fogyasztó ingerküszöbét.”
    Addig van jó világ, de ritkán éri el. Sokan gondolják azt, hogy ez csak a másikkal történik meg. Velük nem. Vagy így van ez jól. Mert ők nem kínaiak, mert az ő cégükben is ilyen-olyan az alkalmazott. Mert ügy szokás: panaszkodni, fikázni meg hőbörögni. Kielégítő érzés saját magunknál nagyobb(nak tűnő) lúzerekkel versengeni (és veszteni). A menthetetlen tahókkal kevesebb bajjom van (not my class…), mint azokkal, akik ilyenkor félrenéznek, eltűrik, elkenik. Mert a Leroy közel van. Mert Józsi azért mégis vicces arc, és a marhaszelet is nála a legszebben márványozott. Mert a másikig villamosozni kellene. Mert mittudomén. Mentségek, jólvanazúgy, ilyenavilág, másisjártígy.

    Én a jólvanazúgyban nőttem fel: örvendezz, fiam, hogy kapsz banánt mikulásra, két és fél órát állt anyád sorba érte a hidegben, nem reklamálj, ha nyomódott, edd meg! És örvendeztem.
    A Balatonra megyünk, végigálljuk a tikkasztó utat a csomagokon billegve a folyosón, de milyen jó lesz ott! Tényleg jó volt, de rögzült szépen, hogy biztos így jár a jó, csomagban a szívásssal.
    Étteremben nem balhézunk, nem elegáns, meg egyébként is, örüljünk, hogy étteremben és mégiscsak szülinap, hiába lóg bele a pincér ujja a levesbe, jajnerontsukmárel. OKé, kikanalaztam fanyalogva, de megfelelve.
    Selejtes vagy tönkremenet, amit vettünk? Biztos én rontottam el, nem figyeltem, meg kellett volna nézni még ott ésatöbbi… és ilyenkor még nekem volt lelkifurdalásom.

    Rémálom volt számomra visszajelzést adni, ha valami nem volt rendben. Megsemmisülten szégyenkeztem panasztevés közben. Ez innentől sok év terápia lett volna, ha nem találkozok valakivel, aki a fogyasztóvédelem Zorrója. Aki beír, beszól, visszajelez, kihvja a főnököt, aki addig megy, amíg. Eleinte persze úgy égtem, mint a drezdai kalapgyár. Jajnecsináldmár, nemolyannagyügy, húzzunkinnen. Ő azt mondta: tényleg nem az. De ha nem adok visszajelzést, semmi nem fog változni. Aztán szép lassan belejöttem. Amióta pedig olyan országokban dolgozom, ahol az ügyfélkezelést komolyan veszik, kihegyesedve figyelek ilyesmire: más hogy csinálja. De minta nélkül soha nem merészeltem volna, innen is köszi, a.

    Szólhatna ez arról, mekkora taplók ezek, alapból. Vagy a szétfrusztrált kisfaszkomplexusos ország általános mentális állapotáról. De elég lenne, ha simán csak a profizmusról szólna az egyik, és az egészséges önérzetről a másik oldalon.

    • Én a saját ingerküszöbömre és fellépésemre gondoltam. Nem arra, hogy mások bojkottálják ezt az éttermet, vagy bármit. Azért jó, ha tudnak róla. Volt egy időszak, épp ősszel, meg előtte, amikor beletörődtem, lapítottam, nyugalom legyen. Azóta megint van énerőm, és tök jól érzem magam.

      Jó ember is akkor tudok lenni, ha erősnek érzem magam, olyannak, aki dönt, választ, aki azt csinálja bűntudat nélkül, ami jó neki. Akkor hihetetlen cuki vagyok, segítek, gondoskodok meg minden.

      • Fején találtad a szöget. Aki erősnek érzi magát, az egészségesebb határokat húz, tisztább fejjel. Kevesebbet hasonlítgat, romlik.

    • Mindemellett én nem vagyok panaszkönyvkikérő. Nagyon együttérzek a dolgozóval. Itt pont a dolgozó volna normális, és a főnök sajnálja a kedvességet (!, tehát nem csak a pénzbe kerülő előételt) a vendégtől. A másik esetben is gyönyörű árut kaptam (minimális flörttel és pasimról kérdezősködéssel, és azt nem tenném szóvá, engem az ütött meg, hogy a két nővel a bolondját járatja). A xenofóbia gáz.

      • VIlágos. Mindenkinek megvan a maga élménye és határai. Én örülök, hogy megnevezted a helyeket, ez normális. Nem lázítottál senkit bojkottra. Nekem meg kellett tanulni érezni valahogyan ilyen helyzetekben, a szégyenen kívül. Nagyon furcsa, hogy ilyenkor nem tartanak visszajelzéstől, következménytől. Mert valószínűleg nincs. Majd ha lesz, és csökken etől a forgalom, vagy kicikkezi őket a Dining Guide, akkor különös módon hirtelen megtanulnak viselkedni. Így megy ez. A xenofóbia gáz, akkor is lesz, csak nem lesz nyilvánvaló/elfedi az udvarias üzleti érdek. Hogy ne legyen, ahhoz sok kell. És szűkűlő erőforrások mellett szinte papírforma.

    • Nagyobb súlyú esetben gondolkodás nélkül szólok. Viszont a kevésbé látványos vagy jól kenegethető szitukat még mindig nehezebben kezelem, mint kellene. Nekem az okoz nehézséget jelzésnél sokszor, hogy még neki áll feljebb, személyeskedni, sértegetni kezd, csak hogy magát mentse. Sokszor csak azért nem szólok, mert már látom, hogy annyira ostoba lesz a reakció, hogy meg akarom kímélni magam az érzelmi megterheléstől. És ez nem jó, mert magamat alázom meg végül, ha nem tudok rávilágítani az igazságomra. Frappáns gyors szavak, reakciók hiányoznak a készletemből. Nem vagyok harcra berendezkedve.

  3. Kínaiakat hülyének nézni, kiejtésükön gúnyolódni standard. A szorgalmukba belegondolni, a munkához való hozzáállásukat megtanulni fel sem merül.

    • Fú, én nagyon nem szeretném megtanulni a kínai munkamorált.
      Egy félkommunista/félkapitalista fellegvár Kína, ahol az emberélet olcsóbb mint az árucikk, amit előállít, és körülbelül agymosás szintű az állami propaganda, ami örökös munkára és igénytelen egyéni életre buzdít.
      Igaz, még sosem jártam, de barát angoltanár ott, lakótárs meg kínai, ex-kolléga is onnan származik, tőlük vannak az információim.

      • Azokra gondoltam, akik itt élnek. Az otthoni viszonyaikról én is durva dolgokat hallottam, de azért azt se felejtsük el, hogy nagyon szűrve kapunk onnan információkat.
        Itt baromi sokat dolgoznak, építik a vállalkozásokat. A G63 AMG mercik és S8as audikból ítélve amivel néhány év után járnak, a szerénység parancsa itt nem hat rájuk úgy látszik.

  4. Ugyanezt tapasztaltam nevezett henteséknél, karácsonyi birkahúst náluk rendeltem – a birkahús ugyanis kihalóban van, úgy kell rá vadászni, mezei hentesnél sosincs, többieknél is csak rendelésre.
    TOP10 hentes Budapesten-lista alapján választottam őket, aztán alig vártam, hogy szabaduljak. nekem inkább kínosan erőltetett egy-egy ilyen “ugye milyen nagyon jópofák vagyunk?” menet. Hogyan kellene reagálnom rá? Nincs kedvem vele együtt röhögni az ízléstelen kiszolgáláson, rámerőszakolja, bele akar vinni a szar játékába.
    Az nem vicces, hogy nem tisztelik a vevőt. Pont ezért nem megyek többet én sem.
    Nagy csalódás volt, hiába minőségi a hús. Ugyanezen okból kifolyólag már a Nagycsarnokban sem tudok venni, ott más stílusban nyomja a csapat, akiknél szintén kincsekre lehet lelni. Ők csak szimplán lekezelőek – bocs, hogy ki kell szolgálni.

    SOHA nem megyek vissza helyekre, ahol azt tapasztalom, hogy nem értik, hogyan kell kiszolgálni vevőt, vendéget, klienst. Kis apróbb hibákat persze elnézek, ha az igyekezet legalább megvan. Sokszor már ennek is örülök.
    Vendéglátóztam egyetem alatt, 1. osztályú helyen is, azóta is sokat kell foglalkozzam vevőkkel, ügyfélkiszolgálással, nálam ez nem fér bele. Válasszon másik szakmát, ha nem tetszik neki, amivel jár. Szolgálni kell, igen. Nincs, nem lehet mód közben önfényezésre, egocsiszolgatásra a vevő jóérzésének kárára.
    A Petrusban – akiknél minden étel fenomenális egyébként – attól készültem ki, hogy a főpincér mindenről úgy beszélt, mintha ő csinálta volna egyedül, miközben ott a komplett csapat, nem beszélve a szakmailag elismert tulajdonosról. Sajnálom azt a konfitált kacsacombot:(((

  5. Előfordul, hogy nem bunkó a pincér/eladó, csak valami miatt elmegy a kedvem a vásárlástól. Egy kenyérsütés témájú csoportban valaki lisztet ajánlott. A terméket nem ismerem, de hallottam róla, sokan dícsérték már. A csomagoláson rovásírás, adjonisten, hálisten, igazimagyarliszt igazimagyarföldből, csakezamagyar, épp csak a a könnyező szűz Mária meg a bezerédi tarsolylemez hiányzott róla. Megjegyeztem, hogy engem a rovásírással és a szittyamarketinggel elvesztett.

    Na, amit kaptam… hogy a minőségről fogalmam nincs. Meg hogy válasszuk már szét. Meg hogy a rovásírás nem tükrözi a liszt minőségét. Először csak az amatőr pékek akartak bevetni a kemencébe (de nem fértem rá a lapátra…), majd megjenet az Igaz Magyar Molnár is, aki kifejtette, hogy ő 20 éve rovásír, a tananyagban is benne van, minek kellene szégyellni. És persze, ha tudnék olvasni. Itt elgurult a pöttyös. Jeleztem, hogy nem a liszt minőségéről van szó. Hanem másfajta minőségről. Felőlem vásárolhatja bárki, lehet ez a legjobb, én be fogom érni a második legjobbal.

    Nekem egy liszt ne üzenjen, a liszteszacskó meg másmilyen zacskó se legyen állásfoglalás. Nem kívánok ideológiát vásárolni egy kiló nullás lisszttel, de bármi mással sem. Sem ilyet, sem másfajtát. A rovásírással örömmel találkozom múzeumban meg irodalomban, a hieroglifák, a tagalog meg a csomóírás mellett, de rosszul vagyok tőle, ha termékeken vagy helységnévtáblákon olvasom. Ha szimbólum. Számomra rossz az üzenete, és a vásárlásaimmal sem tudom ezt a vonalat támogatni. Ha már kiderült…

    Vagyunk így egy páran, de semmi baj, mert sokan vannak azok is, akik pont ilyesmit keresnek. Vásároljon boldogan mindenki, akinek ez tetszik vagy semleges. A magam nevében beszélek. Én nem fogok. Ennyi. Aztán persze megbántam, hogy belepofáztam, mert nyilvánvaló volt, hogy senki nem fogja megérteni. Vihar a biliben egyébként, de számomra tanulságos volt. Minek állok szóba olyanokkal, akikkel egyébként nem állnék?

    • Lehet, hogy jó a liszt, de ha nem szimaptikus a cég, akkor esik bele a fene. Emberemnél a nemzetiszín is ilyen, azt mondja, ha jó a termék, azért ne akarják azzal eladni, hogy magyar, ha meg vacak, akkor azért ne. Ennek a giccses, még jobban túlpörgetett változata a rovásírásos verzió – nekem se jön be mint stílus, marketingfogás, karakter. Ezen össze nem veszek senkivel, de cégarculatként engem se lehet pont ezzel “megvenni”.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.