“beauty with plus”

Myla Dalbesio egy plus size modell. De legalábbis nem nullás méret, hanem az európai konfekció szerint M-L (40-42), amerikai 10-es. Calvin Klein, meghallva az idők szavát, 2014-ben vonta be a kampányába. Amúgy híresen csupa 0-ás modellje van.

Myla Dalbesio dereka-melle-csípője megfelel a 10-es méretnek – elég nagy a melle, viszont nincs rajta fölösleg, magas (180 centis), fiatal és feszes:

Ez sokaknak nem tetszik.

Ki is akadtak. Mert “szeretnének ők ennyire vékonyak lenni”. Megdöbbentő, mennyire felhúzzák magukat azon, hogy néz ki egy másik nő. De nem a barátnőjük, a férjük új szerelme, hanem egy képen egy ismeretlen nő. Hogy mekkora frusztráció nekik bárki más.

Azt mondják, a nők több mint fele nagyobb méret, mint Myla Dalbesio. És tényleg úgy gondolják, hogy akkor Calvin Kleinnel van a baj. Biztosítsa nekik Calvin Klein, hogy ne érezzék magukat szarul!

Hát én azt mondom, kedves utca embere, hogy ha a te testedet jelenítenék meg a plakátokon, sírnál. Mindenki a szépet, az eszményt, az ápoltat akarja látni, te is. A valóságra nem kíváncsiak. Ezért torzítgatják a saját fotókat is, effekteznek, simítgatják a szemkörnyéket teljesen amatőr nők.

A divatfotó nem fogja leképezni az utca emberét. A modellek mindig magasabbak, ívesebbek lesznek, mint az átlagos ruhavásárlók. A bőrük, a vonásaik, a köldökük formája is szebb. Ez van.

Given that plus sizes keep getting smaller and smaller, using a “plus-size” model doesn’t seem all that empowering.

https://mic.com/articles/103944/calvin-klein-believes-this-is-a-plus-size-model?utm_medium=social&utm_source=huffpost#.RNqqg3QBD

Tudod, miért? Mert nem is az a célja, hogy számodra empowering legyen. Nem téged, a hamis önképedet akarja kiszolgálni. Te azt hitted?

It is not plus size that is getting smaller and smaller. It is the average western female size that is getting bigger and bigger…

De nem ám egyszerűen bojkottálják Calvin Kleint meg az összes vékonymodelles márkát: ostromolják, vádolják, dühöngenek. Ők is menő ruhákat szeretnének, nem Ulla Popken-féle öreganyám-zsákokat. Skinny fazont, testhez álló dzsekit, tangát, megkötős bikinit. Kilátszó térdet, felkart, és ne legyen ciki, ha felcsúszik a póló.

Nehéz mit mondani, kínos ez az egész. Vajon az arcukba kell kiabálni az igazságot? De akkor meg megsértődnek. Csak az nem látja, hogy ez mekkora önigazolás, akinek a szeme előtt áll a saját kövérsége, a mindent a maga javára magyarázó hajlama.

Ma is uszodában voltam, és elgondolkodtam, mit érezhet a Mai Egyetlen Százötven Kilós úszó. Nagyon megnézték. Neki bizony könnyebb lenne, ha nem ő volna az egyetlen. Ha egy kicsit megszokottabbnak számítana az ő testképe, nem extremitásnak. Akkor nem lenne egyedül.

Azokban az országokban, ahol izmos a fat acceptance és a fat pride irányzat, ez történt. Sokan vannak, sokan lettek, már nem ritka és nem akkora döbbenet a testük, sem divatosan öltözni, strandra járni, fesztelenül táncolni, jogokat követelni, jógaórára menni százötven kilósként. Nem hallgatnak és nem szégyenkeznek, kiállnak a… miért is? Az elfogadásért. Igen, az elfogadásért. Nem a kövérségért, dehogy.

Vagy mégis?

Ez érdekes, mert mondjuk lelkes természetjáró aktivistaként az a célom, hogy legyen sok természetjáró, feminista mozgalmárként meg az, hogy egyre többen megértsék, megismerjék, azonosuljanak az Üggyel, legyen egyre több feminista, ne legyen egzotikum vagy stigma ez az identitás.

És kövérként? Érthető, ha nem akarod ufónak érezni magad. De valóban azt szeretnéd, ha sokan lennének kövérek? Ha másnak sem sikerülne lefogyni? Ha többen tudnák, így értenék meg, milyen az élet kövéren? Ha a plakátok nagyobb arányán lennének láthatóak szép ÉS túlsúlyos emberek?

És ha így lenne, akkor mi zavarna? Túl tökéletes a bőrük? Túl szép az arcuk? Tól divatos a ruhájuk? Akkor mire szerveződne a szakítsunk-az-irreális-elvárásokkal aktivizmus?

Bármi irreális, ami jobban néz ki nálad?

Mindenki a saját testéről beszél, amikor mások testéről beszél. A fenti instagramon kiboruó színésznő, Catherine Tyldesley sem volt mindig karcsú szőke. Valaha 22-es mérete volt, aztán rettentő energiákkal lefogyott, és fitneszapostol lett.

Ha bedőltél a plus size műbalhénak és giccsnek, tudd: a mosolygós, selypegő aktivista sem gondolja komolyan. Egyszer vehetne fel megkötős bikinit, hagyná a pékbe ő is az egészet. De őt megfizették azért, hogy promotált ruhákban téged vigasztalgasson a neten. Az elfogadás, a “minden méret szép” kamu. Igazából azt követelik, hogy ők lehessenek a szépek. Mint hatodikban, amikor elég sokan hitték azt, hogy ők is lehetnének modellek, miért ne, csak smink, ruha és fotó kell hozzá. Fogalmuk sem volt, mi különbözteti meg a modellt a többi nőtől. És nem, nem a legszebbek, legvékonyabbak lesznek a leghíresebbek.

Mindig fel kell háborodni, és ez jó móka, igaz? Azt állítod, előírják neked, milyen legyél, és ezzel nyomasztanak, önértékelési válságba kergetnek, pedig luxusprobémákban pácolódsz nyavalyogva, és te vagy az, aki nem elég erős. Azt szeretnéd hinni, hogy csakis a strandról, a férfiaknak való tetszésről meg a ruhaméretről van szó, pedig az életminőségedről van szó és arról, hogy hajlandó vagy-e becsületesen tekinteni a dolgokra, vagy maszatolsz. Te vágysz ugyanis vékonyságra, te nem tudod eldönteni, hogy akkor jól vagy-e így, vagy fogyjál le mégis, te szeretnél garanciát arra, hogy nem fog semmi frusztrálni. Eközben te nézegeted más nők fotóit, taglalod az alakjukat, és te sóvárogsz olyan ruhákra, amelyek nem állnak jól. A tested meg valami sors adta istencsapása, az elhízás genetika és betegség, nem lehet mit kezdeni vele, sajnos. Nem számít az anatómia valósága, mindent rá lehet fogni a gonosz médiagépezetre és a divatdiktátorokra. Ők kergetnek étkezési rendellenességbe, örök fogyózásba és depresszióba, tiszta sor. Nem pedig az, hogy nem és nem tudod megszeretni a sportot, hogy pár hét után feladod. Hogy nem törődsz a tested igényeivel, az evés körül forog az életed, és csupa gyorskaján éltél húszas éveidben.

Telnek az évtizedek, az átlagos nő rég nem európai 38-as, M-es, hanem 42-es. Ha a nők több mint fele nagyobb a 40-42-es méretnél, az népegészségügyi probléma, amit nem a divatvilág fog megoldani. Rég nem indulhatunk ki abból, hogy hogyan néz ki az átlagos amerikai nő, mert az átlagos amerikai nő el van hízva, junk foodon él, és 50 százalékos valószínűséggel cukorbeteg vagy inzulinrezisztens.

Arra viszont megtanította a közösségi média, hogy követelje a jogait.

Hogy van ez, hogy állandóan kifelé figyelsz, rivalizálsz, jól akarsz kinézni és megfelelési kényszeres vagy, másokról van véleményed, hogy azt magyarázod, amivé a te tested vált, az igenis szép – ahelyett, hogy a tested igazi jóllétére figyelnél és felelősséget vállalnál?

Akárhogy leplezed, kilóg a lóláb: haragszol azokra, akik, veled ellentétben, gondoskodnak a testükről, és nem hagyták elformátlanodni. Tele vagy haraggal, mindneki ellenség, aki másképp gondolja. Ezért kell a nyelvedbe harapnod: már majdnem kimondtad, hogy piszkafa modell meg csontkollekció, meg edzésmániás, egy teljesen egészséges, szép nőre, de akkor eszedbe jutott, hogy minden méret szép, és ti BEZZEG elfogadóak vagytok.

Csak akkor honnan ez a düh? Hogy képes egy elhízott nő odaírni a világ legdöbbenetesebben tökéletes arányú modelljének fotója alá, hogy NEKI NEM TETSZENEK AZ OLYAN NŐK, AKIKNEK KILÁTSZIK A BORDÁJUK?

És ne röhögjek?

Én nem a kövéreken röhögök, hanem az önáltatáson és az önfelmentésen. Hogy nem érzik, mennyire ciki elbújni a valóság elől. Hogy azt mondják: több vagy, mint egy ruhaméret!, és az egész tevékenységet a testekre, a méretekre, divatfotókra építik. Folyamatosan ruhákról, csinosságról és más nők testéről beszélnek.

Miért lepődtök meg, hogy piaci szereplők piaci módon viselkednek, és olyan nők képeit használják fel, akikre más nők hasonlítani akarnak? Az összes “jó fej” cég, amely zászlajára tűzte a plus size jelszót, ugyanúgy a pénztárcádra sandít. Etikus? Befogadó? Dehogy. Abból él, hogy te igen nagy erőkkel gyógyítgatod a sérült lelkedet. Abból él, hogy jól akarsz kinézni te is – és átvered magad.

És miért mindig az anorexiás, önsanyargató, aszketikus nőkről beszéltek? Tényleg azt hiszitek, csak ilyen áron lehet túlsúly nélkül élni? Az egyszerűen aktív, mozgékony, mértékletes életmódról miért nincs szó? Miért tűnik neked akkora sanyargatásnak, hogy a bemutató előtt a Victoria’s Secret modellek naponta kétszer edzenek, és NEM EHETNEK pizzát? Ez a durva?

De már az is gyanús, hogy “minden méret szép” – egyenrangú, egyformán értékes verziónak állítod be az egészséges és az elhízott testet. Azét, aki dolgozik rajta, ápolja, célszerűen táplálja, meg azét, aki ilyesmivel nem foglalkozik, hanem “élvezi az életet”. És mindezt a szubjektív tetszés körébe utalod, mintha az egész csak ízlés dolga volna. Tényleg nem érted, mit teszel magaddal? Termékenységeddel, mozgékonyságoddal, életerőddel, szíveddel, következő évtizedeiddel? Nem leszel mindig fiatal. Már ötvenévesen sem lesz mindegy: kövéren sántikálni fogsz, és egyre passzívabbá válik az életmódod. Tele leszel frusztrációval, amit persze a világra fogsz majd. Kiszedegeted a téged sértő képeket és megnyilvánulásokat, hogy másra foghasd azt, amit te csinálsz magaddal. Meg amit te mulasztasz el.

Ami még érdekes: Calvin Klein soha nem mondta, a kampány sem állította, hogy Myla Dalbesio plus size modell volna. CK egyszerűen szakított azzal, hogy csupa 0-st vonultat fel. Vagyis, Myla a többi modellhez képest plus size. A modellek a testükből élnek, és ezért keményen dolgoznak rajta, hogy olyan legyen, ami fotón, éles fényben, mindenféle ruhában jól néz ki. A modellek méretei nem egyformák, de mindegyikük sokat foglalkozik a testével, a bőrével, a hajával, a formáival.

Kicsit sem zavar a tudat, hogy még Tess Holliday is többet edz nálad?

 

38 thoughts on ““beauty with plus”

  1. Annak a kampánynak, amelyben Myla Dalbesio is részt vett, a nádszálvékony Lara Stone volt a húzóneve.
    Itt van a 2014-es, fotózós csúcsformában:

    2015-ben egy magazinban:

    És itt 2016-ban, paparazzifotón:
    http://www.gotceleb.com/lara-stone-bikini-photoshoot-in-miami-2016-04-30.html/lara-stone-bikini-photoshoot-2016-43

    Szerintem aki azt szeretné, hogy ne nyomasszák őt a modellek a tökéletességükkel, az bőven talál reális képeket is, és megnyugodhat. Ők is emberek, őket is előnyösen kell fotózni, ők is meghíznak, és nem is arányosan.

    • Azta, de rohadt jól néz ki ez a csaj!
      Vá, én ilyenkor mindig úgy örülök, hogy szép valaki nem pedig csúnya. Most mennyivel rosszabb egy csúnya embert nézegetni, mint egy szépet?
      Bizonyosan nagy sekélyességre vall, de én ilyen egyszerűen látom ezt.

      • Volt. Ez az ún. éheztetés eredménye, fotózás előtt. A későbbi képeken nem valami arányos, derékra, hasra és felső combra hízott. Lehet, hogy visszavonult.

  2. Itt a többi, “sample” modell is látható:

    http://www.cosmopolitan.com/uk/body/news/a31129/calvin-klein-model-myla-dalbesio-inbetweenie-sparks-conversation-conventional-model-sizes/

    “Despite the fact that the average dress size for women in the UK is 16, many girls with healthy BMIs do fit into that size 10-12 bracket, which was deemed the “ideal” size by a YouGov poll last year.”

    Érdekes ez – szerintem nem közvélemény-kutatás fogja eldönteni, mi az ideális méret/alkat, és nem arról van szó, ki mire gerjed, mi tetszik neki.

  3. Én azt szoktam felvetni, amikor jön valaki ezzel a hőbörgéssel (ritka, szerencsére), hogy ha ideröppenne egy jó tündér, és egy suhintásra olyan testet kaphatnál tőle, amilyet akarsz, tényleg a sajátodat választanád? Én már igen.

  4. Nagyon érdekes, hogy épp tegnap egy kisebb női társaságban beszélgettünk, és szóba került a Pintér Tibor féle Jimmy musical. Meg mertem jegyezni, félig viccesen, hogy jobb hely lenne a világ, ha a 40-es pasik így néznének ki. Nem tudom mivel tudtam volna nagyobb hisztériát kiváltani. Az én értelmes, intelligens, nyitott barátnőim azonnal kifordultak magukból. Mert nem az van ám, hogy a kockahas “nem tetszik” nekik. Hanem hogy az undorító. És amikor megkérdeztem az egyiküktől, hogy amikor megismerte a férjét, nemdebárvéletlenül kockahasa volt, (amiről többször is büszkén mesélt) az volt a válasz, hogy az 30 évesen még oké, de aztán “nem normális”. Ők még elborzadoztak hosszasan, hogy fúj, meg milyen jó is az apapocak, aztán reggelre az üzeneteim között volt az egyiküktől egy netről kukázott vicces felmérés, ami szerint a pocak sokkal jobb mint a kockahas. Ezek szerint ez baromi fontos. Nem unattalak volna ezzel, ha nem épp most olvasom…de számomra döbbenetesek voltak a reakciók..és kicsit ufónak éreztem magam. 🙂

    • Hát, az én férjemen sincs kockahas, csak sör-, de elkezdett futni, és tegnap boldogan újságolta, hogy már újra látja a pöcsét (már elnézést). Úgy látszik, ez nekik fontos. Hamarosan meglesz az a kockahas, vagy valami ahhoz közeli, remélem.

    • El tudom képzelni, hogy van olyan, aki szerint a lepucolt, markáns izom nem természetes, művi. Azért is, mert ritkán lát ilyet. Én az emberiség másik feléhez tartozom. És döbbenet, milyen kevés a jó tartású, szép mozgású, széles vállú, keskeny derekú, formás hasú, csípőjű, vádlival is bíró ember pl. az uszodában, a fiatalok között is.

    • Nő vagyok, és vállalom, nekem számít h hogy néz ki egy férfi ruha nélkül.

      Eleve, legyen egy viszonylag aktív életmódja! Én is megoldom ülőmunka mellett, hogy még mindig vállalható mennyiséget tudok gyalogolni – futni! – oldja meg ő is. Akinek annyira a seggéhez nőtt az autó hogy csak a kávézó bejárata mellett közvetlenül akar parkolni azzal már 10 éve se volt második randi. Mostanában már első se – megtanultam kiszúrni és kiszűrni az ilyeneket 🙂 mióta egyre kevesebb időm van.

  5. Erdekes, hogy milyen marhanagy drama a plussize modellek hianya, es mennyire nem a fogyatekkal elo modellek hianya. (Elvetve akad ugyan, de nem csak elvetve kene)

  6. Most direkt leellenoriztem, hogy ne mondjak hulyeseget, Madeline Stuart down szindromas model 20 kilot fogyott mielott model lett. A down szindroma genetikus az elhizas nem. Az orvosnak legyen diplomaja, a modelen meg alljon jol a ruha. Mondjuk anorexiasnak sem kene lenniuk, de ez szerintem valtozik mar.

  7. “egyelőre nem kell attól félni, hogy a média hirtelen 22-es méretű nőkkel lesz majd tele, bár a szerző saját bevallása szerint nem igazán tudja, hogy az mit jelent. Viszont lehet, hogy egy ilyen fajta elmozdulás, különböző testalkatok megjelenítése hozzájárulna mondjuk ahhoz, hogy kevesebb fiatal lány kíséreljen meg öngyilkosságot, kövessen el önsértést, éheztesse, hánytassa, hashajtózza vagy “csak simán” utálja magát a negatív testképe miatt. A felsoroltak mind károsak az egészségre; akkor ennek végül is örülnénk, nem?”

    https://kirkee.kinja.com/fuj-a-koverek-betegek-reakcio-a-444-tulsulyrol-szol-1708957607

    • Ezt a posztot a Tess Hollidayről szóló 2015-ös írásba linkeltem, amikor friss volt a jelenség.
      És tudjátok, akkor valahogy félig elhittem, hogy tényleg.
      Hogy “minket” esztétikailag zavarnak a kövérek.
      És álszent módon az egészségről beszélünk, pedig csak zavarják az ízlésünket.
      És hogy tudják ők jól, mi a szitu, nem kell mondanunk.

      Azóta tudom:
      tényleg és mindenképpen súlyos egészségügyi kockázat az elhízős, már a kis fokú is,
      az elhízás nagyon ritkán áll meg következmények és folytatódás nélkül egy biztonságos, okés sávban,
      a kövérek nagyobb része kerüli a tükröt, a mérleget, az éles fényben való fedetlen mutatkozást, tehát nem, nem tudja (“már nem mértem”),
      a plus size szövegek harsánykodó, vádaskodó maszatolások, amelyek céja, hogy a valóságról és a felelősségről eltereljék a szót,
      kamaszlányok milliói kínlódnak az elhízás miatt, váltak nassfüggővé, szégyellnek uszodába menni, futni, rövidnadrágot venni,
      és nem ám a gonosz média meg a modellek meg az elvárások miatt, hanem amiatt, amiben felnőttek – a saját felelőtlen, túlkajáló, lusta, rövidlátó szüleik miatt.

      • ugyanitt, kommentben:

        “nekem ne mondja senki, h a csapvíz többe kerül, mint egy cukrozott lónyál, amit rohadt sokan isznak az elhízottak közül, az alkoholról már nem is beszélve. 1 kg rizs kerül köbö annyiba, mint fél kg tészta, és sokkal kevésbé hizlal, plusz tovább tart. a 2 kg-os zöld alma asszem 400 ft körül van a lidl-ben, a gyerkeknek szívesen adott cukrozott pelyheknél sokkal olcsóbb a zabpehely. persze mindenre lehet vmi fasza kis önáltató magyarázatot gyártani, csak marhára nem érdemes.”

        válasz:

        “_senki_ nem mondta, hogy a csapvíz többe kerül, mint a cukrozott lónyál.

        emellett az zajlik, hogy épp tereled el a témát arról, amiről a cikk szól (énkép, médiareprezentáció, szexizmus stb.) afelé, hogy kéretlenül életmódtanácsokat adj, ami abszolút indokolatlan és a túlzásba vitt térfoglalásnak egy megnyilvánulása”

        ez annyira jellemző (kiemelés tőlem)

  8. Vajon az miért nem merül fel, hogy a szülei tönkretették a gyerekkorát? És a többiek, akik nem modellek?

    The photo on the left was taken when I was in my first (& only beauty pageant) when I was 13 years old. Growing up in Mississippi, pageants were life & all of the “pretty” girls did them, & my god how badly I wanted to feel beautiful & fit in. My mom searched everywhere to find a dress to fit me, & this was the only one in town that fit. The rest of the girls competing were showing much more skin, they were all dolled up & I remember the pit in my stomach of feeling so unloveable & unworthy because to me, I didn’t look like them. When it was my turn of stage, they asked what my hobby was & I said “collecting tweety bird” & the audience laughed. I held my tears back as I walked off stage. Unsurprisingly, I didn’t win that night, but man, did I end up winning in life… I wish someone could have shown that sad, lonely 13 yr old kid the photo on the right of her future: shooting a fashion campaign in Paris, wearing a gown that not only fits me, but allows me to no longer hide. As I write this, I’m packing my bags for #NYFW, & I have moments where so still feel like that little girl, sad, & overwhelmed by how hard the world can be to those of us who have never quite fit in. If you are reading this, please know you aren’t alone. Please know it gets better, & that the #glowup is real. Life is so weird, but things always have a way of working out. ⭐️💘#effyourbeautystandards #thenotsosubtleartofbeingafatgirl

    A post shared by Tess💥 (@tessholliday) on

      • Én elhiszem, hogy őneki jobb így, mint a fogyózással kínlódni. Sokat keres, nagyon népszerű, van férje, két gyereke, partiarc.
        De a nemvilághírű nemszupermodellek, ha rá hallgatnak…? Velük mi lesz?

    • Ezen eldobtam az agyam 😀 Nagyon survival mozgáskeptelenné és cukorbeteggé halogatni magad. Not everyone has resources, ez mi, nincs amerikaban vezetekes víz? Mennyibe kerülhet annyi kaloriat bevinni, amennyivel fenntarthato egy ekkora test? Na mindegy, ez az egész írás annyira irracionális, hogy már olcsónak érzem a viccelődést is rajta. Hol élnek ezek az emberek? 😀

      És az hol/mikor/miert megnyugtató az elhízottaknak, hogy itt van egy kép a 200 kilós Tess-ről, ahol ezt a szűk szabású fekete fodros szoknyat viseli, amiben fogadok, hogy nem tud kényelmesen járni, mert ez a fazon kis lepeseket enged csak, és a combjai folyton egymashoz kell dörzsölődjenek, és ha alatta biciklisnadrág van, akkor ez mar nem nyari viselet többé, és ez nem haute couture, hanem egy hetköznapi szoknya, amit egy normalis alkatú nő kényelmesen tud viselni.

      Na de mindegy, ott ők lehetnek elrugaszkodva a valóságtól, de magyarországon? A mi egészségügyünk mellett? A mi társadalmunkban? Magyarorszagon, ahol tömegeket érint a gyermekszegénység? Ahol nem létezik akadálymentesítés? Nálunk nem luxus elhízottnak lenni, hanem orosz rulett.

      • Ott is luxus, mert magánbiztosítás van, és iszonyú drága minden.
        Tess 26-os méret, 127 kiló. Tess megcsinálta: ehet fánkot, így is világhírű, szépen kisminkeli magát, a ragyák egy részét tetoválás rejti, felöltöztetik, beint az egykori csúfolódóknak, és hülyére keresi magát.
        De a többiek?

      • bazira hazug üzenet amit ez a csaj tol
        és épp a tömegek elérése teszi hazuggá

      • Azzal az uzenettel, hogy alakits ki uj es jo szokasokat, majd takaritsd ki a taskad, illetve a hutod, hogy ne kelljen pusztan abbol a buvos akaraterobol tolni, nemigen tudna keresni. (Ez kit erdekel abban a korban, amikor mindent arukent vagy szolgaltataskent veszunk igenybe … az ki van zarva, hogy valamit te magad tegyel meg coach-ok nelkul.) Meg hat akkor meg info es utanajaras is kene meg, amit szinten nem lehet csinadrattaval es megdizajnolva eladni. Amugy meg szerintem hiaba az eszervek, a cukorrol (ertsd: ures, de gyors ch-k) leginkabb kulturalisan nem lehet lejonni, olyasmit jelkepez, ami nelkul a megfosztottsag, a nihil lengi be a lelkeket … es persze jo koran ra kell tenni a nepeket, lehetoleg meg csecsemokent. Es hat aztan egyes allapotokban, legyen kover vagy nem kover, mar nagyon nehez is letenni, nemhogy uj szokasokat kialakitani, majd azokat fenn is tartani.

  9. Mondjuk azt sem ertem miert epp a testalkat. A legtobb embernek a feje sem model-szep, hanem csak ugy hetkoznapian vagy egyeniseggel egyutt. A legtobben fotogenek sem vagyunk. En sem. De nem tesz tonkre a gondolat, hogy a modellek igen. Nem erzem ugy, hogy nekik kene csunyabbnak lenni, hogy en elfogadjam az atlagos fejem. Mi lesz vajon abbol a generaciobol, aki epp most no fel ugy, hogy azt latja a szuleitol, hogy muszempilla kell fel meteres, muhaj meg virsliszaj, meg instagram szuro. Remelem forradalmat csinalnak.

    • És még a modellek se olyan szépek… azok a szépségkirálynők. A modellekkel inkább az a helyzet, hogy van rajtuk egy alkalmassá-tevő jegy: általános, jól sminkelhető, viszonylag szabályos jellegtelenség, vagy egy markánsan szép testrész (ajak, járomcsont, szemzug, telt-természetes mell a vékony derék mellé), és persze nagyon fiatalok, magasak. Palvin Barbi nem magas. Mihalik Enikőnek igen fura a feje.

      • jaja, inkabb fotogenek. Es fontos adottsag, hogy tudnak nagyon tudatosan es erdekesen pozolni, na az kulon muveszet. Meg kontrolallni az arckifejezesuket, ami szamomra egy orok kerdes, az en arcom kulon eletet el, minden foton idiotan nezek ki es menekulok a kenyszerkattintgatok elol. Molly Blair jo pelda egyebkent, eletben egy ufo, a fotoi meg iszonyat jok. A konceptualis fotok, a divat annyira nem erdekel, de persze azok is.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s