valentin-napi bejegyzés

Öt év alatt egyszer sem emlékeztem meg erről a szép ünnepről.

Voltál te már szerelmes?
Igazán?
Mindig így írom: rebbenő módon? És úgy értem: teljes lélekkel, legjobb önmagaddal, érdekmentesen. Hogy a neve kezdőbetűitől hevesen vert a szíved, úgy? Hogy csak nézted volna egy centiről, szempilláját simogatva: te drága?
Nem voltál?
És úgy érzed, lemaradtál róla? Soha semmi? Csak titokban sóvárogtál? Csak egyszer moccant olyan igazán valami, de az sem az volt?
Ne érezd úgy, hogy lemaradtál. Más is lemaradt. Szinte mindenki. Nem, nem azért, mert frigid vagy.
Szólnak a szerelmes slágerek, az isler szív alakú volt ma (de még egy plusz piros marcipánszívecskét is rátettek!), kilencig tartanak nyitva a virágboltok, celebek kérik meg celebnők kezét, majd csókolóznak a címlapokon fél évvel később új celebekkel (hiába, a szerelem!). Minden filmet, könyvet, sztorit a SZERELEMnek nevezett rejtélyes valamivel adnak el. A barátnőd is szerelmes, a férjed legjobb barátja épp válik, mert megőrült – az igazi szerelem mégis olyan ritka, mint sivatagban a virág.
A magazinokban pózok, fortélyok és rafinált fehérneműk, amelyek rajtad persze borzalmasan állnak. Vacsora és velnesz. Mérhetetlenül mesterkélt volna az egész igyekezet, hiszen nem szereted a testedet és nem szereted a partneredet.
Mert szó nincs szerelemről a férfi–nő interakcióban. A forgatókönyv a következő: ha fiatal nő vagy, a szépségedet (annyit, amennyit) és a szexuális hajlandóságodat, gyorsan, amíg még értékes, mézesmadzagként használva bebiztosíthatod magad. Igádba hajthatsz egy bódult férfit, megígértethetsz vele mindenfélét, kipréselhetsz belőle gyereket, megélhetést és – ha elég ügyes vagy – jólétet, családi házat, státuszt.

Aligha úszod meg a forgatókönyvet. Nem lehetsz spontán, és nem lógathatod a lábad, mert akkor lekésed a termékeny éveket. Harminc fölött már pánik kezdődik, mert szerelmet nem érzel ugyan, de gyereket akarsz, és minél jobb apát, teljes családot. Esetleg a saját érzelmi hiányaidat gyógyítani, vagy az apakomplexusodat. Így a többi szempont háttérbe szorul, a vonzalom és a szenvedély terén megalkuszol. Eközben azt mondod, s talán hiszed is, hogy egymásra találtatok, egyeznek a céljaitok és szeretitek egymást, pedig arról van szó, hogy elvársz tőle valamit.

Eközben lassan minden második pár meddő. A másik (talán gyakoribb) lehetőség, hogy valami küszködős, diszharmonikus, pár hónapos kapcsolatban véletlenül (vagy állítólag véletlenül) teherbe esel. Az embered nem akar gyereket, de belekényszerül.

Együtt éltek majd, ami nem lesz vidám. Vagy csak pár hónapig tart a mámor, vagy soha nem is éreztél igazi vágyat, nem élvezted a szexet, és nem lesz jobb. Mégis végigcsinálod, beleroskadva, konfliktusokkal. Elhízol. A forgatókönyv erősebb, mint a lélek, az ember, a szenvedély.
Más férfiaktól is elvárják, és ők is végrehajtják kényszerűen. De ha tehetik, lelépnek csapatépíteni, túlórázni, motorozni, pecázni. A férfiak menekülnek otthonról, és, sajnos, dolgozniuk kell. Az anya a gyerekkel vigasztalódik, rátelepszik, túlgondoz, és elfelejti, ki is ő, amikor nem anya. A gyerek pedig változatos tüneteket mutat.
Ez a párválasztás és családalapítás nevű műsor. Viszonylag szabad döntésed, hogy eközben önjogon válsz-e valakivé, vagy függelék maradsz.
Ha önjogon is leszel valaki-valami (más szóval: keresel pénzt), vagy apuék megtolnak egy lakás árával, akkor szinte biztosan el fogsz válni. Ha nem, akkor nem válsz el, mert hova is mennél.
Boldog nem leszel egyik esetben sem. A szexet nyüstölésnek érzed, nem élvezed, mert nem volt a vágynak komoly szerepe. Nem őszintén mentél a kapcsolatba, hanem az előnyökért.
Az igazi szerelem érdekek ellenében is kialakul, mégse rombol, hanem teljessé tesz. Nem használja a másikat, hanem nettó módon szereti. Nagyon ritka.
Most érzem a retorikai kényszert, hogy írjak valami vigasztalót. Miután leélted a fél életedet, hozzáromlottál a szerelemtelenséghez, és nem vársz már semi jót, váratlan varázslatként még megtörténhet veled.

132 thoughts on “valentin-napi bejegyzés

  1. Vagyok. Így. Neki minden porcikája tökéletes. Pláne hozzám képest. Sosem fog elmúlni, ha így folytatjuk örökké tart. Nem fogunk soha összeköltözni, max kéthetente randizunk. Két párhuzamos élet. De nekem ez a szerelem. Mellette ülve legszebbek este a város fényei. Nem giccsezem tovább. De vagyok.

  2. Terni Szent Bálint a szerelmeseken felül a lelkibetegek védőszentje is. Lám, már őseink is tudták, hogy ez komplikált dolog. 🙂

  3. Olyan fura nekem ez a szerelem-fétis itt. Az is fura, amit a legtöbb családnál látni, hogy minimális kapcsolódási felület tart össze két embert, hosszútávon, a gyerekek és a lakáshitel. Ha a gyerekek megnőnek és a hitelt kifizették, közük nincs egymáshoz, de általában egy zavaró tényező (szerető) már megbillenti az instabil kapcsolatot.
    Megint sikerült válókat látni a környezetemben. Egy év alatt végigtolták a válást, és most kezdenek kurvaanyázni, betartani egymásnak, ráadásul mostantól a változatlan összjövedembe bekerült egy második kocsi (volt férj) és egy második lakás (volt feleség) törlesztőrészlete. De legalább szabadok….

    Továbbra is azt tartom, hogy a boldog élethez nem a szerelem vezet, hanem a kiegyensúlyozott derűs élet, jófej társ, közös és betartott szabályok, azaz bizalom, közös értékek, és minél több kapcsolódási felület, ami előnyökkel jár (gyerek, tulajdon, barátok, munka)
    Ha valaki nem tud a házastársával együtt dolgozni, akkor az ő házassága lehet hogy nem jó. A családi élet is jelentősrészt munka, feladatok és problémák közös megoldása. A munka ugyanez pénzért, ha az egyik megy, akkor a másik is.

    A szerelem pár hónapos lángolás, BNO kódot kaphatna, mivel rendellenes emberi viselkedés. Nem tudsz koncentrálni semmire, csak a szerelemre, rosszul dolgozol, rosszul vezetsz, nem figyelsz a gyerekre, a családra…

      • Le sem merem itt írni, de igazad van, ha egy pár ezt szereti, akkor ez is nagyon jó felület az összetartozás növelésére. Különösen amíg sokaknak nem tetszik. Ezzel is azt erősíthetjük meg magunkban, hogy mással kevésbé lenne teljes az élet, nem akarunk mással élni 🙂

      • És persze a húsvásár-jellegnek, a tárgyisasításnak, idegenek orr előtt zajló szexualitásának, a használatnak semmiféle következménye nincs a lélekre és az emberségre nézve. A feleséged pedig pont úgy igényli és élvezi, mint te, csupa szép emléket szerez, sőt, az ő ötlete volt, hogy érdekes lenne egy keményebb farok, végül is. A gyerekek pedig mélyen alszanak valahol egy másik kerületben, elégedett szüleik nemsokára hazaérnek.

        Már leírtad, arra célzott Ritalll.

      • A szvingerklub nem egy heti cucc nálunk. Inkább régi, baráti párokkal vannak itthoni összegabalyodások. Messze nem húsvásár jelleggel. Érdekes módon amikor többesben vagyunk, a nőknek tetszik jobban, de hazafelé őket szokta furdalni az első alkalmakkor a lelkiismeret, mert arra kondicionálják magukat, hogy a “társadalmi elvárások” mindenekfelett valók. Aztán rájönnek, hogy ezek a normák nem annyira fontosak.

      • Szerintem alapvetően mindegy, milyen gyakran és melyik helyszínen idegenítitek el magatokat, és mitől érzed magad extrának, mivel dicsekszel, miközben arról van szó, hogy unod szexuálisan az élettársad, és kergetsz egy jobb élményt, amiről magabiztos állításokat teszel nick mögül, de nagyon zavaros lehet. Sokan vágtak bele menőségből mindenféle felállásokba, és belebuktak, mert nem tudtak őszinték és játszmátlanok lenni. Ép érzelmi életű, intim kapcsolatra képes embernek ez nem működik, ez nem lelkiismeret vagy kispolgáriság kérdése. A virággyerekek is igen sokat ittak és drogoztak, valami nem stimmel az orgiákkal. Talán létezik a dolog spontánul, de az még a szerelemnél is ritkább. Az otthonban történő, előre szervezett “összegabalyodások” még viszolyogtatóbbak.

      • Dehát mi szeretjük. A házasságom előtt is szerettem, olyan partnert választottam, aki szintén ilyen.

      • Én tök szívesen vettem volna részt, de csak úgy hogy húszéves vagyok és egy pár másik szép ismeretlen huszonévessel spontán együtt feloldódunk az univerzumban meg egymásban, meg persze egy csomó tudatmódosítóban. És szóljon a háttérben a Jefferson Airplane, meg legyen lágy nyári éjszaka, na így igen. De úgy hogy előtte bébiszittert kell keresni a gyereknek, hogy nagy előkészületek után kényszeresen beborozva végignézzem, hogy Józsi haver felesége tapogatja a szerelmem, miközben rajtam liheg egy másik, nem szeretett középkorú, akinek valószínűleg béna a cipője is… Hát azt hiszem ebből nem kérek, bármilyen szabad szellem is vagyok.

      • Jaj, de pontos. Engem is viszolyogtat, ahogy középkorú emberek igyekeznek élményt, izgit szerezni, majd azt hirdetik, hogy ők mekkora szabad szellemek. Vagy spontánul, vagy sehogy.

      • huszonéves korom óta csinálom. bocs hogy középkorosodom, mint mindenki más is…

      • Vizuális típus vagyok, és elképzeltem. Nem érzem azt a nagy turbómegkívánást, de lehet, hogy te isten maradtál. Csak nem értem, miért itt bizonygatod a remek gyakorlatod akkor.

      • Ez a mazochista énem. Meg amikor a 888-on kommentelek. Most épp ráérek pár napig.

        Gyakorlom az önuralmat, amikor értetlen emberekkel kell beszélnem.
        Van, amikor milliós tétje van az ilyen szituációknak, és ott sem veszthetem el a fejem.

      • Szegénykém, mit kell neked kiállnod a sok sötét nő között! Pedig te mindent megpróbáltál. Okos is vagy, tiszta is a szándékod, ja, és jól is keresel.

      • Nem tudom hogy mennyit keresek, sosem érdekelt a pénz fogyasztási célra különösebben. Van elég, de biztos élhetnék drágább életet. A beruházási oldala jobban érint.

      • “kell beszélnem”
        nem kell. Hanem berohansz nyitott szájjal a tudod, milyen erdőbe.
        Fölényeskedni akarsz te, kicsi a pöcsöd, éls ha b. nejed elmesélné, milyen az élet, az egy másik sztori lenne.
        Én nagyon utálom az ilyen embereket, a nagyzolásukat, a gyermekded fölényszerzési eszközeiket.
        Nagyon finoman fogalmazva: nem vagy okosabb, és zavaros, amit írsz.

    • Taníts minket! Tanulunk tőled.
      Aki nem élte át a szerelmet, és az életét technikai jellegűen, gyakorlatiasan éli, rosszabb ember. Érzéketlen, ítélkező.
      De a lényeg, hogy te különb ember vagy.

      • Itt vannak a boldogság molekulái:
        https://www.psychologytoday.com/blog/the-athletes-way/201211/the-neurochemicals-happiness

        A szerelem pont olyan, mint az éhség, egyszerű, erőteljes, pár molekula kombinációja által kiváltott érzés. Nem ember, állati. A legszerelmesebbek a költők, meg a fiatalkorúak, köztük is azok, akik nem tanultak semmi kontrollt az életükhöz. Náluk jellemző a szerelemmel kapcsolatba hozhatóan elkövetett tettek végletessége. (Gyikosság-öngyilkosság. )
        A legtöbb ember csak úgy éldegél a valamennyi szerelem, valamennyi tudat villágában.

      • “A betegség legegyszerűbben úgy fogalmazható meg, mint az egészség ellentéte. A testi – lelki – szellemi egyensúly felborulása, amely akadályozza a beteg élőlény életfolyamatait, mindennapos tevékenységét és a társadalmi életben való részvételét. ” – wikipedia

        A szerelemnél felborul a testi-lelki és szellemi egyensúly, monomániássá válik az ember, csak a szerelme érdekli, rosszabbul dolgozik, elhanyagolja a baráti,családi kapcsolatait. Simán kaphatna BNO kódot 🙂

    • Neked van valami detektált problémád? Aminek BNO kódja van?
      Nem mintha gond lenne azzal, ha van neked. Csak könnyebben menne az elfogadás, ha tudnánk.

      • Miért kezdesz itt személyeskedni? Max a hörghurut J2090 lehet.

        De megpróbálhatnál abba belekötni, amit írtam, ha tudnál 🙂

      • Szimplán nem akarok, mert általában nem kötözködöm.
        A retorikád elárul.

      • Én azt látom, hogy szándékosan domborítva a különutasságodat, csodálatot várva, messziről jött ember… stílusban megszálltad és leuralod a témát, miközben a poszt nem arról szól, hogyan rúgjuk fel az intimitás lényegét, és nem is arról, hogy a szerelem romboló, vagy fölösleges. Érthetetlen, mihez kapcsolódsz, vagy mit szeretnél itt, márint a dicsekvésen kívül. Máskor is jeleztük. Az a gond, hogy a szílídebb, önreflektív kommentelők ilyenkor elhallgatnak, tönkrevágid a beszélgetést.

    • Egyetértek veled abban, hogy sikeresebb lehet egy jó szövetségen, kölcsönös tiszteleten és barátságon alapuló házasság, mint egy olyan, ami elsőre szerelemnek tűnik, de valójában csak a párválasztás kényszerére épült családalapítási esztrádműsor.
      De a tévedés ott van, hogy ez egy hamis dilemma. Hogy vagy ez van vagy az van.
      Van olyan is, amikor igazán szeretedés elfogadod a másikat, mindennel együtt, nem akarod meggyőzni és megváltoztatni, kisajtolni belőle a célt. Hanem egyszerűen csak megtörténik, ha meg kell történnie. Ha meg nem, akkor nem és ezzel mindkét fél jól van, vagy szétválnak.

      Egyébként, a gyerek nem jár. A többség szereti azt hinni, hogy de, elengedhetetlen része az életnek, és épp azért, mert JÁR. Nem, nem így van.
      Jut, adódik, megtörténik. De nincs jogosultságunk és beváltható, alanyi kreditünk rá.

      • Végtelenféle opció létezik, inkább tendenciákat lehet megfigyelni. Ahogy látom, a legtöbb ember nem boldog. Teszik a dolgukat, elfoglalják magukat munkával, hobbival, rokonokkal, gyerekkel, de nem is akarnak maguknak jó életet.
        Beleragadnak, sőt belekerülnek eleve reménytelennek látszó kapcsolatokba, vagy felrúgnak egy középszart, mert szerelmesek lesznek.
        A mi megoldásunk egy a sokból, tizenéve működik, minden családtag kiegyensúlyozottan boldog, amennyire ebben az országban ez lehetséges, de erről is teszünk hamarosan 🙂

    • ” Nem tudsz koncentrálni semmire, csak a szerelemre, rosszul dolgozol, rosszul vezetsz, nem figyelsz a gyerekre, a családra…”
      Én például szárnyalok. Munkában, gyerekekkel is, remekül tudok koncentrálni. Minden fényesebb, ha rá gondolok. Nem az ablakon kibámulva (esőt nézve, drapp pulcsibanészokniban), hanem úgy általában.

      • Én emlékszem még a régebbi ilyen pillanataimra, kimondottan el tudtam mélázni 🙂

      • Engem is motivált, jobb emberré tett, amikor megéltem. A posztom azt állítja, hogy a szerelem létezik és jelenvaló, hatalmas és boldogító erő, csak az emberek nem szerelemből élnek párkapcsolatban és családban, sőt, a legtöbb családban őszinteség, bizalom, intimitás, öröm sincs a pár tagjai között. Szerelem nélkül lehet élni, és nem is keserű, de a hiánya ellen tudatosan kell egy csomó önszerető tevékenységet és érzelmet biztosítani, mivel erőltetni, akarni, társkeresőn lelni rá nem lehet.

      • True 🙂
        Csak mindenkire másként hat a szerelmesnek levés. Az szerintem rosszabb, hogy nincs intimitás, öröm, bizalom és őszinteség a legtöbbeknél.

      • Ugyanígy.
        Abból tudom, hogy egy teljessé tevő viszonyról van szó, hogy egész egyszerűen jobban vagyok tőle, motivál, inspirál és kiegészít.
        Amikor destruktívan hat, az nem szerelem, szerintem hanem függés. Nagyon-nagyon leegyszerűsítve és ketgorizálva.

      • Én ilyenben élek. És belefér a többes szex is. Mert a szerelem nem önző

      • Viszont nem is szerelem. Ahogy írtad is. Annyi van, hogy nem nyírjátok egymást, illetve panaszmentesen viseli a másik fél, amikor az van, amit te akarsz.

  4. Természetesen a férfiak sem szerelmesek, nem vonatkoznak teljes lélekkel, sérülésveszélyt is vállalva a másikra – ők legtöbbször arra irányuló intézkedéseket tesznek, hogy legyen szex, ne legyen veszekedés és ne kelljen túl nagy felelősséget vállalniuk. Eközben tudnak kedvesek lenni. A sok kicsim, szívem, szeretlek, szívecskés szmájli nem takar igazi vonzalmat, együtt lenni akarást.
    Kell valaki, akin tesztelni lehet a vonzerőt, a hatás képességét – erről szól a flört és az ismerkedés.
    Kell valaki, aki miatt este nem csak a tévé marad, akit fel lehet hívni, ha beszélgetni akarsz – ez a kapcsolat.
    És kell valaki, akivel minél bonyodalommentesebben lehetséges a szex.
    Ha bonyodalmas, akkor kell egy kis hízelgés.
    Most nem a családról írtam.
    A szerelem létezik, és nem ilyen. A gond az, hogy a fenti koreográfiákat hiszik és hazudják maguk előtt sokan szerelemnek.

  5. Érdekes a szerelem… Az a rebbenő mód, amiről a bejegyzés elején szó esik, az egy olyan élmény, ami semmi máshoz nem hasonlítható. Ha megkérdezem valakitől, hogy volt-e már szerelmes, és ő azt feleli, nem tudom, akkor azt szoktam mondani: Ha szerelemről és orgazmusról van szó, és nem vagy benne biztos, hogy volt-e, akkor nem volt. Mert ha volt, azt egyszerűen tudod, megkérdőjelezhetetlenül.

    A 20-as éveimben többször átéltem ezt a rebbenő szerelmet, kapcsolatban is. Az eufória sajnos mindig hamar elmúlt, és nem, nem azért, mert a szerelemnek múlnia kell amolyan Zoránosan, fájdalmasan, hanem egyszerűen mert az érzelmi képességeink, igényeink nem egyeztek. Míg én több éves együttélés után is vágyakozva, epekedve néztem a másikra, ő csak annyit böfögött oda, hogy “mi van, mit nézel”. Nem tudom szavakba önteni, milyen fájdalom ez. Nem az fáj, hogy múlik, hanem pont az, hogy nem múlik, de már nem kölcsönös.

    Aztán a 30-as éveimben újabb férfiak jöttek-mentek, volt, akiért nagyon odavoltam, de szerelmes már soha többet nem lettem. Sokat gondolkodtam, hogy miért nem, és arra jutottam, hogy a szerelemhez nekem kell egyfajta naivság, az, hogy idealizáljam a másikat. Nem abban az értelemben, hogy felruházom nemlétező pozitív tulajdonságokkal, hanem hogy lenyűgöz úgy, ahogy van, imponál már a puszta létezése is. Valószínűleg kiábrándultam és megkeseredtem az évek és tapasztalások alatt, de engem senki nem tud így lenyűgözni többé. Túl racionális vagyok már ehhez. Fiatal koromban sem jött egyszerűen az érzés, az első látásra beleszeretni valakibe pedig mindig is felfoghatatlan volt nekem. Én szépen, lassan, komótosan kedveltem meg a másikat, beleszerettem az eszemmel, aztán egyszer csak átkattant valami, és végem volt. Ez az akaratlan tempó mindig megóvott például a reménytelen szerelmektől. De arra nem voltam felkészülve, hogy a másik “szerelme”, lelkesedése ilyen gyorsan ellobban, én meg ott állok majd nyitott mellkassal, szívem a kezében, keservesen figyelve a pillanatot, hogy mikor dobja le a porba.

    A mostani kapcsolatom nem “tökéletes”, nincs bennem rebbenő szerelem. Őbenne van, sugárzik minden porcikájából. És mégis, ilyen boldogságot és szenvedélyt még soha nem éltem át, a kölcsönösségnek ilyen fokát soha nem tapasztaltam meg. Nekem egy kapcsolat mércéje mindig az volt, hogy van-e bennem hiányérzet (még jó, hogy mindig volt, a kérdés inkább az volt, hogy mennyire elviselhető). Életemben először nincs bennem hiányérzet, nincs érzelmi kompromisszum. A rebbenés sem hiányzik. Nem eltagadni akarom ezt, biztosan csodálatos lenne, ha lenne, de nincs, és ezt nem lehet megerőszakolni. Inkább úgy értem, hogy a szikráját sem érzem annak, hogy valami nem teljes. Talán az első alkalommal szerettem utoljára ilyen ősbizalommal. Ő a mindent átható értelem, így tudom ezt visszaadni. Évek után is – nevetségesen hathat, tudom – heti rendszerességgel elbőgjük magunkat, hogy mekkora kincset kaptunk az élettől. De nem furcsa ez? Pont az, ami ennyire boldoggá tesz, nem vált ki rebbenést? Tönkre tud menni a szerelemre való képesség?

  6. Erről úgy eszembe jutott az az időszak, mikor megismerkedtünk a kedvessel, és most döbbentem rá visszamenőleg valamire: mi társkeresőn futottunk össze, egyikünk se “esete” a másiknak, sem külsőleg, sem élethelyzetben, számomra óriásinak tűnő fizikai távolság, viszont közös időtöltések, ugyanazok a fontos könyvek, filmek, zenék, humorérzék. Sebaj, lehet belőle egy jó haverság, gondoltuk mindketten. Tíz napig cseteltünk, szigorúan írásban, egymásról csak egy-egy nagyon kicsi, nagyon rossz fényképet látva. És én pár napon belül szerelmes lettem, mint állat, ültem a vonaton, és röpködtek a pillangók, és ami a döbbenetes, hogy egy pillanatra sem merült fel bennem, hogy esetleg valami gáz lehet: hogy nem fog tetszeni külsőleg, vagy mégsem olyan jó fej, mint írásban, vagy mondjuk én nem fogok neki bejönni – pedig amúgy nem tengett túl bennem az önbizalom soha, sőt.
    Voltam előtte is nagyon szerelmes, mondjuk utoljára huszonéve, de ez az “és látá Isten, hogy ez jó” érzés nem volt még meg soha ilyen hamar és hirtelen.
    Ennek már hat éve, egek, hogy múlik az idő.

    Két-három év elteltével vártam, mikor jön már az az időszak – mint exférj esetében -, hogy szeretem, szeretem, de kellemesebb az élet, ha épp alszik vagy nincs otthon 😦 De egyelőre még mindig leszaladok elé nyakába ugrani, ha hazajön.

    Viszont, VLacira reflektálva, megpróbálkoztunk a közös munkával, és fél év után kiderült, hogy ez nem fog működni, illetve vagy a céget, vagy a mi jól létünket és lelki egészségünket veszélyezteti. (Az alapvető probléma valamennyire rajtunk kívülálló: a kedvesem húsz éve üzlettársa, kvázi szintén “főnököm” nem bírt elboldogulni ezzel a helyzettel. Bizonyos reakciók alapján az a helyzet, hogy eleve féltékeny az én létezésemre, neki anyagilag, munkabeosztásilag, egómasszírozásilag sokkal jobban megfelelt, mikor a kedvesem nagyon rossz kapcsolatban, illetve egyedül élt.) Így is sokat “dolgozom” neki, fordítok, lektorálok, szaladgálok, programot tesztelek stb., de a hivatalos együtt dolgozás nem működött.

    Ja, és közös gyerek nincs – neki eleve nem lehet, nekem meg bőven elég a meglévő létszám, meg öregek is voltunk ehhez a projekthez már hat éve is -, viszont egy hónapja lett közös kiskutya, szigorúan előre egyeztetve a nevelési alapelveket, derék, gondoskodó apuka 😀

    • Nekünk úgy megy könnyen a közös cég, hogy ketten vagyunk benne. Együtt indítottuk, én álmodom a stratégiát, ő meg menedzseli a feladatokat.
      Alkalmazottakkal nekem kevés, neki sok dolga van. Most azon dolgzunk, hogy egy nagyobb projektnél beengedjünk más tulajdonost is. Annyira össze vagyunk nőve, illetve kiegészítjük egymást, hogy a harmadikat elég nagy feladatnak látjuk, hogy hogyan tudunk majd megfeleő infóátadást és döntési jogkört csinálni. Igazából a célok egyezőségét érzem nehéznek biztosítani, mert szerintem a közös célok és értékek miatt működünk ketten nagyon jól, és egy harmadikkal ezt összesimítani nem könnyű.
      Érdekes, az ágyban ez sokkal kevésbé munkás, de az nyilván nem sokéves kapcsolat, csak játék.

      • ‘Egyszerűsítem a modelleket, mert gondoltam nem értitek meg őket ‘

        ez is, elég sokat elárul

        Figyelj, te tényleg nem látod, hogy ez a blog éppenhogy szisztematikussá, mintázattá vált jelenségeket ír le?
        Miért ne értenénk meg tehát objektív, többszörös összefüggéseken alapuló gondolatmeneteket?
        Leginkább arról van itt szó, hogy a tapasztalati korlátokat felülvizsgálva rendszerbe helyezünk olyan elemeket, amik önmagukban silány, vagy akár téves üzenettel bírnak, ám kontextusból nem kiragadva, folyamatában vizsgálva határozott képet adnak arról, amiben élünk.
        És a világ értelmezésünk attól érvényes, hogy a miénk. Nem abban az értelemben, ahogyan egy óvodás teszi, bár ő is jogosan érzékeli óriásinak a karosszéket és kellemetlennek a cipőfűzőt. Hanem abban, hogy egészen másféle sorsa van egy nőnek, és ez épp úgy teljesértékű adat, ahogy egy férfié.

        Lentebb írsz az elváltakról, a nem éhenhaló gyerekekről, meg az utcára kerül apákról. Ha a tényeknél maradunk, számoknál és adatoknál, egy nő élete válik szignifikánsan rosszabbá egy válástól, ugyanis csak mindent tizedik gyerek marad az apjával. Gondolom a többit, a húszezres gyerektartással kezdve, nem kell magyaráznom. Utóbbi a leggyakoribb megítélt összeg, a minimálbéres munkavállalók országában. Húsz-ezer-forint. Nevelsz te is, ha jól értettem, tehát tudod, az mire elég. 🙂

      • Pedig már elküldtél 🙂

        Szerintem remekül alkalmazod a bullyingot, vegyük csak az asztal alatti kéz példáját… Ahogy én látom, a személyes tapasztalataitokról sokkal inkább szólnak a posztok és hozzászólások, mint általános jelenségekról.
        Itt pl. egyenként írtátok le, hogy miképpen éltétek meg a szerelmességet, én pedig a szerelem okát keresem – mert van neki, racionális oka.

        De vegyük a 20000 Ft-os tartásdíj példáját. Nem lehet eldünteni, hogy sok-e vagy kevés, egy kisfalusi közmunkásnál kevés, egy pesti átlagbéres anyánál elég. Ezt két gyerekkel le is vezetem számokkal:

        Kisfalu: Tartásdíj 40000, csp 27400 anyától a 47000-ból max 10000 így egy gyerekre 35 kHuf jut. Kevés

        Pest, boltpénztáros anya, 300e Bruttóval 234 eFt adóalap-kedvezményt kap, ez 35 eFt havi SZJA kedvezmény, így a gyerekekre apa 40 eFt, adóból 35 eFt, Csp 27,4 eFt, és anya is betesz 20 eFt-ot. Összesen 142 EFt, gyerekenként 71 eFt. Ez azért elég kell hogy legyen, mi ennél pénzben kevesebbet költünk sztem a gyerekre, és nem tűnik szegénynek. Amikortól többre van ennél szüksége, akkor már dolgozhat is 🙂

      • Én nem küldtelek el.
        ‘Szerintem remekül alkalmazod a bullyingot, vegyük csak az asztal alatti kéz példáját… ‘
        ?

        Szerintem meg nem tudsz szöveget értelmezni.

        Behozod ide a napi hírekben éppencsak megjelent összegeket :DDDD

        komolyan. és akkor vegyünk téged komolyan
        lol

      • Lefordítom:
        “Számodra izgató, szexuálisan kielégítő, ha azt hiheted, jól megmondtad a nőknek, hogy te milyen remekül csinálod, ők meg milyen egyszerűek.”
        Miközben te jössz ide szabad akaratodból, követed az itteni eseményeket, kapcsolódsz… állati szarul csinálod, egózol, sértett vagy és ostobaságokat írsz.
        Nem bullying, hanem a saját blogom védelme.
        Az olyan okoskodás, fölényeskedés és butaság ellen indítottam még hat éve a blogot, amelyet te adsz elő.
        És még mindig tolod…

        Havi 71 ezer forint egy gyerekre elég? A gázt-vizet-villanyt-telefont hova számolod? Hát a lakáshitelt? Mit esznek a tieid? Vettél már gyerekcipőt életedben? Tudod, mennyi egyhavi edzés ára? Egy nyelvkönyv?

        Az adókedvezmény miért feltétlenül a gyerekre költendő, és miért nem a gyereket nevelő, kompromisszumokkal dolgozó (beteg gyerek, du. odaérni, részmunka stb.) anya juttatása?

      • A gyerekre 50-60 között költünk havonta. Azért költendő az adókedvezmény a gyerekre, mert miatta kapja a szülő, ahogy a tartásdíj is a gyereké. Ha nincs gyerek, nincs adókedvezmény. Kb. ennyire egyszerű a képlet.
        El lehet többet is költeni a gyerekre, de kevesebből is lehet értelmesen nevelni. Nem veszem észre, hogy a milliós magániskolás, csak márkás ruhát kapó gyerekek boldogabbak vagy sikeresebbek lennének.
        Az elváltak és gyerekeik azért élnek rosszabb anyagi körülmények között, mert az összjövedelem a két szülőnek nem változik, de új költségelemek lépnek be: Mégy egy lakás bérlet vagy törlesztőrészlet, még egy kocsi törlesztés, még egy lakás rezsije.
        Van még új beruházás, a második lakás berendezése, valamint megemelkednek a közlekedés költségei a látogatások miatt.

        Ez egy kétgyerekes átlagcsaládnál ahol 480 nettóból (csp és adkedvezmény benne van) emberien éltek, kb 120-150 extra költséget jelent, ami a volt család költségvetésének 30%-a. Ne csodáld, hogy rosszabbul él mindenki a válást követően.

      • “Nem veszem észre, hogy a milliós magániskolás, csak márkás ruhát kapó gyerekek boldogabbak vagy sikeresebbek lennének.” Ja, nem is. Bár nyelvet jobban tudnak, és minőségibb oktatást kapnak, több programmal, különórával, illetve többet látnak a világból, és jobb orvosi ellátást kapnak, de ez, ugye, mindegy. Én, egy-két minőségi rigolyámat (étel pl.) leszámítva a puritanizmus mestere vagyok, gyalog járunk, nem használok öblítőt, fürdővízzel öntöm le a klotyót, meg minden. A nagyfiam igen sok meghívást kap az apja miatt kultúrporogramokra, de így is többet költünk neki havonta színházra, mozira, programra, edzésre 71 ezernél.

        És ha a gyereked benne van egy közegben, ahol senkinek nem téma hó végén kicsengetni a 15 ezres úszást, a menő jelmezt, az uzsonnásdobozt, a tanítónők ajándékát, meg ha nem akarod, hogy szutyok kinézete legyen, és ott élsz, ahol annyi a ruha/gyerekprogram/korizás után a kakaó/sítábor ára, amennyi, akkor inkább 200e lesz az/gyerek/hó.

      • Azt gondolom, hogy átlagfizetésből nem kell olyan közegben lenni, ahol a gyerek költsége 70 felett van havonta.
        Szerintem mi az átlag többszörösét hozhatnánk haza, de megelégszünk havi 400 körüli pénzzel, a többiből beruházásaink vannak. És ez a pénz messze nem kevés, ha nem akarunk pazarlóan költekezni.

      • “Azt gondolom, hogy átlagfizetésből nem kell olyan közegben lenni, ahol a gyerek költsége 70 felett van havonta.” Deal, így lesz! Köszi!

      • vagy lehet, de akkor valaki szarul fog élni. jellemzően az anya.
        szíve joga

      • “egyenként írtátok le, hogy miképpen éltétek meg a szerelmességet, én pedig a szerelem okát keresem – mert van neki, racionális oka.”

        Nem, te egózol, hiún kakaskodsz, lenyomásra használod a “gondolataidat”, és ostoba blöfföket írsz, amelyekkel egy tizenhat évest tudsz elkápráztatni max. Mi önreflexíven írtunk a saját élményeinkről, te meg fingot fűrészeltél: elméletieskedő, tudományosnak tűnő, téged igazoló lózungok és blöffök (feledhetetlen volt az egy generáción belüli evolúció!).

        Közben, mint minden érzelmi fogyatékos okoshuszár, azt hiszed, te vagy itt az összegző, a Férfi, és csak a ráció számít, amihez mi nem érünk fel. De legalább lennél valóban racionális, okos… Nálad sokkal okosabb férfiak is belecsúsztak ebbe, hogy az érveket egózásra és lenyomásra használták.
        Pl. az tteni érvelés. Valóban okos, tisztességesnek tűnő, filozófiát végzett férfiú is hazafelé (férfiönzés-igazolás) érvel:
        https://csakazolvassa.hu/2013/10/23/ok-is-szenvednek-1/
        https://csakazolvassa.hu/2013/11/06/ok-is-szenvednek-2/

        Téttelenül ontod a jól hangzó nőellenes közhelyeket, és TÉNYLEG azt hiszed, érvelsz…

      • “tőlem meg az áll meglehetősen távol, amikor emberek roppant nagyvonalúan eltekintenek a szereplők érdekeitől és társadalmi státuszától, és dekontextualizálnak olyan eseményeket, amik teljességgel értelmezhetetlenek anélkül, hogy ismernénk a szereplők hatalomhoz való hozzáférésének mértékét… meg az is, amikor emberek úgy tesznek, mintha fehér, cisz.het., középosztálybeli férfiak érzéseit kellene szem előtt tartani egy női önrendelkezésről szóló párbeszédben.”

        Dézsa szavai, másról, de pont ide illik. Ízlelgessük.

        Dölyfös férfi mindig beront a nők közé, akik igyekeznek már máshogy élni, dimenziót váltanak, és d. f. csakazértis magyarázza, támad, önigazol, mert ez rohadtul zavarja, és Neki Igaza Van. Mert matematika, mert evolúció, mert a saját csodás élete.

        Egyszerűen bűntudatotok van, szar embereknek érzitek magatokat a mélyben, és okkal.

      • Mennyibe kerül egy gyerek? 71 ezerből kijön vajon?
        Kis lista fogalmatlanoknak – úgy, hogy én soha nem panaszkodom ez ügyben, de hogy nem 71, az tuti.

        Eszik, ha be van fizetve az intézménybe, napi 450-600 ft, ha teljes árú, de van még a vacsora, meg gyümölcs, meg édesség, meg hétvége, meg farsangi fánk…
        lakik: rezsi arányosan, vizet elég sokat fogyasztanak, áram
        egy fizetős különóra: havi 6-15 ezer ft
        takarítószer arányosan (vagy -nő), mosószer, mosogatószer, klotyópapír, sampon, zsepi, szappan, ragtapasz, fogkrém…
        évszakonként egy cipő, szerintem enyhe voltam, nálunk 4 pár kell: iskolába menő, váltó, kinti és benti tesi
        sportcucc: úszósapka, fürdőruha, judojelmez, focicipő, nyelvkönyv…
        ruha: nő, kopik, szakad, foltos… vízhatlan cucc, korcsolya, bicikli, táska…
        veszel neki egy hónapban EGY könyvet/színes magazint/DVD-t/színházjegyet/mozit/kalandparkot: 3-5 ezer
        olyan elvetemült is van, aki néha vesz játékot is a gyereknek, vagy rajzeszközt, hajgumit, kütyüt, telefonfeltöltést… nem elvadult dolgok
        egyszer beteg, kell a gyógyszer, nálunk vitamin, vas: 2-8 ezer
        fogszabályzás sokaknál, szemüveg, talpbetét… fodrász
        viszed kocsival, sokan naponta 10-30 km-eket is… számold ki
        bérlet 3450 ft, ha az is kell
        gyerekbútor
        osztálypénz, osztálykirándulás, tábor, tisztaságcsomag, szülinapi ajándék, ha meghívják…
        bébiszitter alkalmanként
        mennyi lett?

      • Eszik, ha be van fizetve az intézménybe, napi 450-600 ft, ha teljes árú, de van még a vacsora,
        9000 az elmúlt havi díja

        meg gyümölcs, meg édesség, meg hétvége, meg farsangi fánk… két hétvége a másik szülőnél
        otthoni étkezések 12000

        lakik: rezsi arányosan, vizet elég sokat fogyasztanak, áram
        Nem kell arányosítani, nem kell többet fűteni, ha 3 ember van a szobában, nem 1 🙂
        De legyen 6000 miatta, annál biztosan kevesebb. Víztakarékosságra meg lehet nevelni….

        egy fizetős különóra: havi 6-15 ezer ft
        12000 – hoki

        takarítószer arányosan (vagy -nő), mosószer, mosogatószer, klotyópapír, sampon, zsepi, szappan, ragtapasz, fogkrém…
        ő van itthon a legkevesebbet, 30 a takarítás havonta, legyen
        3000

        évszakonként egy cipő, szerintem enyhe voltam, nálunk 4 pár kell: iskolába menő, váltó, kinti és benti tesi

        ruha, cipő 5000. sok jön nagyobb ismerős gyerekektől, így is túloztam, 5 sincs

        sportcucc: úszósapka, fürdőruha, judojelmez, focicipő, nyelvkönyv…
        ruha: nő, kopik, szakad, foltos… vízhatlan cucc, korcsolya, bicikli, táska…
        veszel neki egy hónapban EGY könyvet/színes magazint/DVD-t/színházjegyet/mozit/kalandparkot: 3-5 ezer
        2000 színház

        könyv – letöltjük, film, letöltjük, a papír roppant környezetszennyező, kerüljük, ha lehet

        olyan elvetemült is van, aki néha vesz játékot is a gyereknek, vagy rajzeszközt, hajgumit, kütyüt, telefonfeltöltést… nem elvadult dolgok
        telefonfeltöltés van 2000

        egyszer beteg, kell a gyógyszer, nálunk vitamin, vas: 2-8 ezer
        ritkán beteg legyen 1000, de ez is messze felülről

        fogszabályzás sokaknál, szemüveg, talpbetét… fodrász
        0

        viszed kocsival, sokan naponta 10-30 km-eket is… számold ki
        napi 10 km, villannyal 100 – 2000 összesen

        bérlet 3450 ft, ha az is kell
        OK

        gyerekbútor
        havi 500 átlagosan

        osztálypénz, osztálykirándulás, tábor, tisztaságcsomag, szülinapi ajándék, ha meghívják…
        2000
        bébiszitter alkalmanként
        0

        mennyi lett?

        59-et számoltam.

      • ez az másik szülőnél is így van, a gyerekeknek jellemzően mindkét szülőnél van szobája, és ez pénzbe kerül. mindkét szülőnek.
        de jellemzően az anya marad a régi lakásban a gyerekekkel, és abból elég nehéz eladni szobákat

      • telefon: készülék is van
        egy csomó mindent koncepciózusan nem számoltál, a gyerekedet meg úgy tartod, mint önző, netező apukák, leszarod valójában
        de nem a te gyerekedről van szó, bár ti ezt is zseniálisan megoldottátok, mint a swingert: majdnem a közmunkabérből kihozható a jószág!
        sok gyereknek ezen felül fejlesztés, gyógytorna, pszichológus, különtanár…
        de nektek swinger van… az a lényeg!
        csupa használt ruha, gondolom, cipő is, gratulálok, menő lehet

        az adókedvezmény azt a szülőt illeti, aki egy csomó (egyébként ingyen)melót, stresszt, időt beleöl a gyerekbe. neki is fontos az életminősége, jár neki a plusz ahhoz képest, aki gyereket vállal, de leszarja, mint te, vagy nem is vállal.

      • Messze nem szarom le a gyereket, a pénz meg különösképpen nem érdekel, most összevadásztam, hogy mennyit költünk rá,
        A telefonja egy újkorában 40000 ft-os telefon, amit egyéves korában kapott meg, talán 20000 értékű lehetett, 2 évre egy 1000 alatt lesz havonta.

      • haja bokáig ér, vagy… hajvágógép? és az mennyi volt?
        miből jár a mosógép?
        nálatok nincs szemüveg, akkor ilyen költség nincs is! bravó!

      • ittthon vágjuk, az enyémet is.5000 Ft a gép 10 évente, ez 41 Ft havonta, meg 30 fillér a villany alkalmanként 🙂

      • arra költesz, amire akarsz. mi fodrászra nem. szolgáltatásra jellemzően keveset,

      • mindenből a legszarabbat, hiszen csak gyerek. ja, meg dolgozzon. az élet több területét oldod meg te zseniálisan, nem is érted, mit sír a sok hülye.

      • lehet iphonet is venni, havi sokért, de mi valahogy nem szeretjük másnak adni a pénzünket, nem azért dolgozom, hogy az apple gazdagodjon.

      • Iszonyatosan szar feszes, pénzen görcsölő, igénytelen szülők mellett felnőni. És ha telne jobbra, csak megy a spúrság, akkor pláne. Nagyon könnyű azt érezni, hogy nem szeretnek. Főleg, ha apu még swingerez is, és hétközi, hétvégi estéin is ismeretlen nőknek ír kioktató, nőgyűlölő dolgokat tízesével.

        Ráadásul nem ritka az olyan gazdasági környezet, ahol jobban megéri a pénzt elkölteni (felélni, vagy értelmesen befektetni pl. eü vizsgálatba, tanulásba, fogorvosba, életminőség-javításba), mint félretenni.

        Ha nem ilyen agresszív gőggel írnád, hogy te mennyit keresel/milyen jól spórolsz/swingerezel/tartod a gyereket 120 ft-ból, és milyen hülye mindenki más, még érdekes is lehetne, amiket felvetsz. Csak a pöff, a dölyf, az nagyon nem. Valami lelki zavart takargatsz, kompenzálsz.

      • Körülnéztem, nem látok ebben a lakásban pénzen görcsölő szülőket, igényteleneket sem.
        Hatékonyan dolgozókat igen, akiknél a jövedelem megszerzése és elköltése nincs kapcsolatban egymással. Tisztességesen gazdagodni csak így lehet, vagy valami hatalmas ötlettel és szerencsével, meg sok munkával ismét.
        Annyit dolgozunk, amennyit akarunk, és annyit költünk, amennyit akarunk. Szerencsére a bevételeink többszörösen meghaladják a szükségleteinket. Nem pazarlunk, nem veszünk olyan dolgokat, amiket nem használunk, nem dobunk ki élelmiszert, nem veszünk szatyrot a boltban, vagy nagyon márkás dolgot.
        Amin durván sokat lehet megtakarítani úgy, hogy nem vesztünkszinte semmit, az a szolgáltatások kerülése. Fodrász, kávézó, mozi. Van helyette itthon nagy vászon. A másik megtakarítási lehetőség az új helyett használt dolgok vásárlása. Egy autó 4 éves korában az új árának a felébe sem kerül, 5 év alatt elveszít még 20%-ot, vagy kevesebbet.
        Magyarországon a legtöbb ember jobban él, mint tehetné. És morog, hogy nem él elég jól. És nem elég a gyerekre havi 70.

      • Nézd meg a jól működő országokban élő embereket. Mennyivel szerényebben élnek a jövedelmükhöz képest, mint a magyarok.
        És vond le a következtetést, hogy miért lehetnek azok az országok gazdagok…

      • ja nem, ez az elvált 70000 ft-os tippem. nálunk itthon eszik, elég gyakran a barátai is. nem tudom mennyi a kaja, de ha kell, egy hónapig mérem hogy mit eszik 🙂

      • Nagy meglepetés nem fog érni, mert 400 eFt a hazahozott pénzünk, és a magánbankszámlánk kb. tartja magát.

      • nálunk elhatározás kérdése, hogy mennyit költünk, most 400 nettó amit jónak látunk + adókedvezmény + cspótlék.
        2 alkalmazottal tavaly 55+árbevételünk volt, mehetne több is, de nincs rá szükség. Ez messe nem puritán, de azt gondolom, hogy kb. egy osztállyal a megtermelt jövedelem alatt élve a család felfelé megy.

      • Sziasztok! Érdekes a téma, bár nem ez volt az eredeti felvetése a posztnak.
        VLacihoz kapcsolódnék, két részletet emelek ki:
        1. ,,szolgáltatásra keveset költünk”

        Ti sose nyaraltok? A hétvégétek is azzal telik, hogy ültök otthon, netezel? (Ami szintén szolgáltatás.) Elvből nem mentek el egy koncertre, múzeumba, étterembe, sportolni, gyerekvasutazni? Van persze, aki így él. De ezt te követendő modellnek látod? Nem érzed, hogy ez szegénység és kulturálatlanság?
        Minden fejlett országban sokat költenek szolgáltatásra a polgárok. A takarítónő is szolgáltatás. A felemelkedés útja pedig az értelmiségivé válás, a tanulás, még ma is. Sok-sok szolgáltatás igénybevételével (tanulás, kultúra…..).

        2. ,,Azt gondolom, hogy átlagfizetésből nem kell olyan közegben lenni, ahol a gyerek költsége 70 felett van havonta.”

        Tehát aki megörököl pl. egy budai lakást, de nem keres túl jól, az költözzön lepusztultabb környékre, ahol alacsonyabb a közbiztonság, szennyezettebb a levegő, gyengébbek az iskolák, több a hátrányos helyzetű – csak hogy neked teljesüljön az elméleted? Ez szolgálná a család javát?

        +++ Mennyibe került a fiad hokifelszerelése? Az elektromos autód? Kreatív könyveléssel vette a cég, és magáncélra használod?
        Hogy jön ki havi 400 ezer jövedelem egy 55M nettó (?) árbevételű cégből?

      • “Ti sose nyaraltok? A hétvégétek is azzal telik, hogy ültök otthon, netezel? ”
        Alapvetően igyekszem kerülni az olyan tevékenységeket, amik CO2 termeléssel járnak. Tudod, van ez a globális felmelegedés nevű dolog, amivel az emberiség ki fogja magát irtani. Így kerülöm a hosszabb autóutakat, általában az autózást, repülést. Kirándulunk, sokat, nyáron a balatonnál lakunk.
        Mostanában sokat kell repülnöm, mert látva a magyarországi politikai tendenciákat új életet építünk fel európában, idővel feladva az itthoni bevételeket, de kimondottan nem boldogít, hogy mennyit szennyezek emiatt.
        A kapitalizmus sajátossága, hogy ráveszi az emberek többségét nélkülözhető, felesleges, sőt káros termékek és szolgáltatások megvásárlására. Egyre több tudatos vásárló létezik, akik szándékosan kerülik a vásárlást. Nyugaton és amerikában jóval több, errefelé kevesebb, itt sokan azt hiszik, hogy a vásárlástól lesznek emberek. (vö az olcsó telefonom leszólása általad).
        Sokan az elvárásokkal, a “mit szólnak a többiek” hozzáállással indokolják a drága cégautó, óra vásárlását. Enélkül is lehet drágának lenni, nincs szükség ezekre, lehet tudatosan, a jövő generációkra tekintettel csökkenteni a fogyasztást, nem kell minden jövedelmet elkölteni.

        A koncerteket nem szeretem, a színházak meg kicsit upgradelhetnék magukat, pl. olyan székekkel, ahol az ember térde nem ütközik az előtte levő székbe. Fájdalmasan.

        “Tehát aki megörököl pl. egy budai lakást, de nem keres túl jól, az költözzön lepusztultabb környékre, ahol alacsonyabb a közbiztonság, szennyezettebb a levegő, gyengébbek az iskolák, több a hátrányos helyzetű – csak hogy neked teljesüljön az elméleted? Ez szolgálná a család javát?”
        Erre röviden ezt lehet válaszolni:
        “akinek lova nincs az járjon gyalog”
        Hosszabban azt, hogy budán kívül is van élet, nem magas a bűnözés, nem rosszabbak az emberek.

      • “csak hogy neked teljesüljön az elméleted”
        Nem csak azért írja, hogy mi is olyan jól élhessünk, mint ők (és mert persze nem létezik beteg vagy problémás gyerek se, továbbá bárki meg tudja venni az elektromos autót, amelynek nyilván 0 a szervize, kötelezője, és amely pláne jól fut használtan…), hanem hogy alátámassza azt a nőgyűlölő és gyerekellenes elméletét, hogy az apa ne fizessen korrekt gyerektartást, hiszen, lám, kijön a jó élet szemünk fényének havi 59-ből (nem a saját gyereke). Mondjuk neki sem jön ki, de mindegy.

        Ez a “mindegy, milyen, csak ingyen legyen” megközelítés, ez a halálom. Az árral zsarolhatók, a turkálók, leárazások, kifőzdék célcsoportja. Nyomor esetén ez kényszer, ott nem marad méltóság. De ha van pénz, és mégsem belefektetni a gyerekbe, hogy jobban érezze magát, több lehetősége legyen, mert apu sajnálja rá? És ezt hirdetni ráadásul?

        Valójában nem tudja, mennyi az annyi, egy csomó mindent nem számol, csak győzni akar a vitában.

        (Én nem így képozeltem a rendet. Hogy kíváncsi, rosszindulatú, egózó emberek használják a blogomat, ostobaságokkal árasztják el, a kommentelést pedig hatalmi harcnak hiszik. Nem ezért dolgozom rajta ennyit.)

        Nekem sincs okostelefonom. Rozzant Nokia van. Valahol kiszúrta a MacBookot, az fáj neki.

      • Tehát ha a lusta, igénytelen, spúr szülő soha nem viszi el semmilyen kultúrprogramra a gyereket, az nem hátrány. Sőt!
        Megvilágosodtam.

      • Apám is mindig megmagyarázta. Mindent. Az ördög műve, mi oda nem megyünk, vasárnap templom és kész. Nem érdemeljük meg. A farmer a lumpen elemek öltözéke. Neki van kulcsa csak ahhoz a helyiséghez, ahol a bojler van, tehát elzárhatja a meleg vizet, ha úgy dönt, hogy ez a böüntetés. Egy nő ilyet nem csinál (nem bontja ki a haját, mert azt csak a nászéjszakán – kicsit sem problémás ilyet mondani a 8-10 éves lányodnak).

      • Kedves Laci! Nem szóltam le a telefonodat, és nincs ilyen sznobizmusom. Ősöreg Samsungom van. Neked meg van vásznad (és projektorod) otthon.

        Nem minden a megtakarítás. A gyerek esélyei jobbak, ha ő viszont eljut koncertre, színházba, kézbe tud venni könyvet, és az is lehet, hogy neki befér a térde. Értelmiségellenességgel biztosan nem szolgálod a javát. Szerintem csak nem foglalkoztok vele. Hiszen ő jószág. Ne ragozzuk túl.

        Köszönöm a választ!

  7. Én kétszer voltam felnőtt fejjel igazán szerelmes. Az egyiknél összetört a szívem, nem volt viszonzott egy röpke pár hónapos viszonyon túl, és ez a mai napig fájó gondolat.
    A második nagy szerelmem, a mindent elsöprő, oltári és hatalmas egymásra találás a férjemmel volt, villámgyorsan össze is házasodtunk. Nehéz ez a házasság műfaj, nehéz magunkra találni a szülőszerepben, és a házastárs szerepben, szerelmespárnak lenni könnyebb volt. De (és amióta ez a de tudatosult bennem, nem tudok hinni a szerelem nélkül, józan elvek és kölcsönös előnyök mentén kötött házasságban) a legrosszabb formánkat, a legalja énünket mutató pillanatokban is vitathatatlanul ott van, hogy de basszus én szerelmes vagyok ebbe az emberbe, még mindig vadul kívánom ha megérzem az illatát. Ez nem racionális, mára sokkal inkább állati mint humán szerelem. Furcsa hogy inkább a szerelem intellektuális része kopott meg az évek során, pedig nem hülyültünk el.

  8. De tényleg nincs olyan, hogy többen szeretik egymást?
    Vagy ha nem is szerelmesek, de őszinte, egyenlő és nem kihasználós kapcsolatban vannak? A féltékenység hozzátartozik a szeretethez, vagy csak a szerelemhez? És egyébként is, mi a különbség.
    Volt mostanában több ilyen ún laza kapcsolatom, egyiket se nevezném szerelemnek de jó volt mind, és ilyeneken töröm a fejem, hogy honnantól szerelem, és ha nem szerelem akkor mi az, mert azért nem csak lélektelen szex.

      • Igen, igen, azt ismerem, meg olvastam másokat is erről, és az oké hogy elméletben létezik, csak azt nem tudom, milyen ez a valóságban. Az a baj hogy nem nagyon látok igazán nyílt és értelmes embereket magam körül, akikről el tudnám képzelni hogy tudják kezelni ezt a helyzetet sérülés nélkül. Én se tudnám. Ami kevés ilyet látok meg tapasztalok, abban valaki nyel.

      • Szerintem akkor müködik, ha fiatal korban már eleve igy indit az ember, ezzel a hozzáállással. Volt tavaly az elég szinvonalas Spiegelben egy hosszu cikk erröl, miszerint a poliamória a nöknek fekszik inkább, a nyitott kapcsolat a férfianak. Ez igy persze durva leegyszerüsités most, de ez volt a cikk egyik üzenete.

    • Talán van, Eastern is erről jelent, de én arról hallok többet, hogy próbálkoznak ilyen viszonyokkal, amióta neve van és trend, és nagy, éretlen katyvasz a vége, sok fájdalom, és tisztázatlan vérvonalú gyerekek.

      • A gyerek vérvonala azóta nem fontos, mióta középosztálybeliekké teszi őket a társadalom, ahogy az ősközösségben sem volt az.
        A vérvonal az ősközösség felbomlásával lett fontos, amikortól lett örökölhető jószág, ami fokozta az egyes utódok túlélési esélyeit, és onnantól az apa csak annak akart ételt adni, aki az ő vérvonala.
        Mióta nem halnak éhen a gyerekek, és az unokák száma nem függ a gyerek vagyonától, a vérvonal genetikailag nem fontos, sőt az apa szerepe sem. Lett is sok egyszülős család hirtelen. Megyünk vissza a matriarchátus felé. :))

      • Gratulálok a nagyívű fejtegetéshez. Szerintem érthető, amit írni akartam, egyáltalán nem mindegy identitásilag és jogilag, ki az apa, főleg ha valaki kiszáll a poliamoriából vagy amit annak hisz. Ha majd zoxó nélkül neveled a nembiztoshogytiéd gyereket, akkor írj újra.

      • Az nem _matriarchátus_, hogy az agyongyötört, megcsalt anyák egyedül és elszegényedve kínlódnak a problémás gyerekeikkel, eközben volt férjek sorra kúrják le a harmincéves nőket. Nézz utána, mit jelent a szó. Asszem, annyit érezhetnél, hogy erre a blogra nem kéne dikerkt nőgyanakvó/nőellenes dolgokat írni.

      • Ez eléggé egyoldalú. Ilyen is van, meg utcára tett férj aki albérletben lakik, a házban marad a felség, és havi 2-300 a tartásdíj a 2 gyerekre.
        A gyakorlati megvalósulás mindig egyedi. De nagyon kevés elvált szülő gyereke hal éhen, és az elváltak gyerekeinek nincs szignifikánsan kevesebb gyereke, mint a házasságban élőkének, így a családban felnövés nem eredményez több utódot, genetikai sikert nem okoz. Ezért a matriarchátus terjedése.

      • Ez urban legend. Ne viccelj már, olyan embernek miből vonnának 2-300 ezret, aki annyit keres, hogy nem tud hol lakni?

        Azért az nem egy nagy elvárás vagy szint, hogy a GYEREK ne haljon éhen. Érted, ő nem tud dolgozni, tanulnia kell, meg ilyenek. Az egyedülálló szülő roppan bele inkább, meg érzelmileg tudnak sérülni, ha cirkusz környezi a válást.

        De igen, szignifikánsan kevesebb a gyerekük: több gyerekkel kevésbé mernek válni, és ha elváltak, abból az alomból nem születik már új gyerek.

      • Én a gyerekekre célzok, az elvált szülők gyerekeinek nincs kevesebb gyereke (az elvált szülő unokája) mint a nem elváltaknál.
        Azaz a genetikai program, a sokszorosítás jól működik az elváló apáknál is, a válás miatt nem lesz kevesebb unokájuk. Így tehát az ő szempontjukból a válás a célszerű stratégia, a gyerekek elkészülte után, ami maximalizálja a hasznukat. Nem etikus, de kiszámítható és igazolható.

      • Ilyen időtávon nem értelmezhető az evolúció meg a genetika. Pláne ha ennyire le akarod egyszerűsíteni a dolgokat. Még a sokkal okosabb Szendi is sokat blöfföl e témában.

        Amikor nőknek írsz ekkora fölényes baromságokat, közben jár a kezed az asztal alatt?

      • Generáción belül is hat az evolúció, a rossz bánásmód jenetős változásokat okoz a gyerek génjeiben is. Gyorsabb, mint 20 éve gondolták.
        Én épp azt fejtegettem, hogy az evolúciós célok nem változtak, de a körülmények változásával az egyedek viselkedése megváltozott.
        Az alap, ami nem változott, az a génállomány bővített újratermelése. Ehhez más stratégia kellett az őskorban, akkor amikor a vagyon megszületett és fontos volt, és most, amikor nem kell a vagyon a túléléshez. Ezért választanak máshogy most a nők, mint az őskort mintázó törzsi társadalmakban.
        A szurkálódásod meg mókás :)))

      • Vlacihoz: szerintem kurvára fontos a gyerekek “vérvonala”, jogi és pszichés szempontból is, de a genetikán alapuló orvostudomány rohamos fejlődésével egyre fontosabb. Érdeklődő laikusként most csak a sarlósejtes vérszegénység vagy a vérzékenység jut eszembe, de nyilván rengeteg van.

      • Egy kicsit arra emlékeztet a dolog, amikor a 44+ feminista egykori nagyrajongók, akik már befejezték a szaporodást, 2-3 gyerekkel intették a huszonéveseket, hogy ne szüljenek, mert az szar.

      • Mert gondolkoznak. A racionális hozzáálás a nem szülés. Az ösztönös a sok gyerek. Ez van a génjeinkben.
        Most – kivételesen helyesen – az állam a CSOK, meg adókedvezménnyel az értelemre hatva befolyásolja az embereket, hogy legyenek gyerekeik. Meg vagyok döbbenve 🙂

        A gyerek a 20. század közepéig jószág volt. Ahogy tudott járni, kapott feladatokat, többet hozott, mint amibe került. többek közt ezért is menekültek el a fiatalok a szülői háztól a korai házasságokkal.
        Ez mostanra megszűnt. Anyagi szempontból a gyerek egy hobbiállat/státusszimbólum lett. Igazolja ezt, hogy a gazdagok, politikusok vagy csinálnak vagy vesznek gyerekeket (angelina pl, de orbán is jó példa) megmutatják, hogy megengedhetik maguknak…

        A racionális magatartás meg az, hogy amit keresek magamra költöm (meg az államra adó formájában), és az fizesse a gyereket, aki majd a hasznát húzza adófizető polgárként.

      • Gondolkoztak is, persze – de azért azért főleg, mert ők már szültek, minden érzelmi és társadalmi előny a zsebben, a többiek meg biztos nem tudják egyedül eldönteni, őket agresszív posztokban és kiáltványokban kell figyelmeztetni. Valahol nagyon hamis ez.

        A te levezetéseid rettentően konyhapszichológia szintűek, úgy magyarázol, mintha mi nem ismernénk ezeket az összefüggéseket (csak komolyabb szinten).

      • Egyszerűsítem a modelleket, mert gondoltam nem értitek meg őket 🙂
        Ti mindng egyedi dolgokat vizsgáltok, én meg a mögöttes okokat, amik az egyedi esetekben nagyon máshogy nézhetnek ki.
        Konyhában nem nagyon járok. 😉

      • Nem értjük, mi csak nők vagyunk, én meg, mint az a posztjaimból, érdeklődési területeimből kiviláglik, különösen egyszerű lélek. Taníts minket! A házimunka iránti közönyöddel már érzékenyen eldicskedtél itt egyszer, gondolom, asszony most is mosogat. De a konyhapszichológia, az bizony azt jelenti, hogy butácska, leegyszerűsítő.

      • Asszony sem mosogat. Gép igen, amit együtt pakolunk ki/be. És nem is takarítunk. Soha.

      • Az apa, mint biológiai gép egyetlen célja a génállományának sokszorosítása. Az anyáé is, de más az “ára”. Nekünk 10 perc munka, a nőknek sokhavi terhesség, szoptatás, amitől kötődés is lesz, így még párév gondozás….
        A nő régebben úgy választott, hogy képes lesz-e az apa ellátni élelemmel őket, amíg nő a gyerek. Aztán az is szempont lett, hogy olyan apa kell a gyereknek, aki miatt a gyerek “értékes” szülő lesz, akit az ellenkező nemű partnerek szívesen választanak…
        Ezért alakultak ki a párválasztási rituálék, ezért jött létre a szerelem és szeretet, hogy az embert motiválják alapvetően irracionális tevékenységek elvégzésére. (terhesség, gondozás, ragaszkodás)

      • Egyetlen megjegyzés. Az, hogy “a rossz bánásmód jelentős változásokat okoz a gyerek génjeiben is”, az nem evolúció. Én is olvastam erről szövegeket, de értelmezésem szerint az állítás az, hogy a gyermekkori bántalmazás hatására (egyébként csupán egy bizonyos gén egy bizonyos variánsának hordozóinál) a fokozott stresszhormon-termelés miatt a DNS-molekulákról bizonyos molekulacsoportok “estek le”, amelynek a hatása az volt, hogy a stresszhormonok termeléséért felelős gén aktivitása nőtt, még akkor is, amikor a gyereket már nem bántalmazták. Ez azonban nem az adott gén belsejében zajlott, azaz a genetikai információra nincs hatással, tehát nem jár együtt mutációval, ami azt jelenti, hogy az adott egyén életében játszik szerepet, de a gének továbbörökítését nem érinti.

        Ha már racionálisak vagyunk, meg tudományosak, meg a dolgok mögöttes okait kutatjuk, meg minden.

        De azért egyszerűsítsed még a modelleket, hát látod, hogy nem értünk semmit.

      • A többivel kapcsolatban meg nem nagyon van mit mondanom, gondolom, a kommentelő már a sokadik házasságában maximalizálja előnyeit és gyerekei számát, boldog matriarchákat hagyva maga mögött. Vagy nem is, mert a racionális az, ha nem vállalunk gyereket, nem vagyunk mi ösztönlények. Jaj, nem tudom, úgy összezavarodtam, sajnos a “vérvonal genetikailag nem fontos”-nál én is elakadtam, azt hittem, létezik olyan, hogy családban előforduló öröklődő betegségek, és anamnézisnél is kulcsfontosságú, de ezek szerint tévedtem. Mindegy, inkább megyek vissza a bonyolult modelljeimhez.

    • Szerintem nagyon nehéz és mindenkinek érett egészséges személyiségnek kell benne lennie, aki tudja, hogy ez jó neki és ezt akarja. Egyébként működésképtelen. Én saját magamról elképzelhetetlennek tartom, hogy mondjuk három apától van három gyerekem és hétfő- kedd apa1 alszik ott, szerda-csütörtök apa2, péntek-szombat apa3 vasárnap pihenő…. Fogalmam sincs, hogyan lehetne ezt kezelni és hogyan kezeli ezt egy gyerek, akinek ténylegesen lehet, hogy hat anyja és hét apja van…

  9. A húszas éveim elején megszerettem valakit. Ennek a szerelemnek semmilyen jogosultsága nem volt. Se korban, se státuszban, reményt se adott, szinte alig ismertem, mint magánszemély. Jó pár évig gondolkodtam azon, hogy ez hogyan lehetséges. Később jobban megismertem. Volt egy pár “élettől lopott”, együtt töltött pillanatunk, ahogy akkor fogalmaztam. Gyönyörű volt minden perce.
    És azóta is tudom, hogy ez volt A szerelem.
    Előtte-utána-közben stabil kapcsolatok, gyerek, férj, az összes hétköznapi gonddal és örömmel együtt. Szerettem/szeretek másokat is. De valahogy az érzés nem ugyanaz.

  10. “az apa mint biológiai gép” kommentre:
    Te nagyon szeretnél egy ilyen száraz, rideg világot, mert akkor érvényesülhetne az önzésed, és tíz perc “munka” lehetne a szex, aztán kalap-kabát.
    A nő nem választott, hanem nyomták, később szülői érdeknek megfelelően házasodott, és/vagy meg is erőszakolták, házasságon belül is, naponta. Ma is ezt teszik a világ nagyobbik felén. Hétéves kislányt is akár. Fizikai fölény, jogosultságtudat, patriarchátus. Az, hogy nektek nők nemet mondanak, nem azt jelenti, hogy a nő választ.
    Senkiről nem látszik, képes lesz-e élelemmel ellátni a gyereket majd 5-10 év múlva.
    Az sem, nincs-e genetikai baja.
    Nem az őskorban élünk már.
    Az apa nem biológiai gép, hanem 1. az anya romantikus/érzelmi partnere, 2. ő is kötődik, jelen van, részt vesz, ha nem, az nagy szívás a szeretteinek, 3. ő is jobban jár, ha családban él, jobbak az életesélyei, 4. a modern jog kötelezi a gondoskodásra.
    Vulgárpszicho-evo, amit tolsz, iszonyú buta és önös (önigazoló), de ezt már annyiszor írtam, hogy többet nem.

  11. Jézusanyámborogass. Hát mit olvasok itt fent Valentin témájában.

    Ennél van tipikusabb nethuszár figura? A szolgáltatásokra nem költő, a torrentezést a kultúra csúcsának tartó középkorú vállalkozó, aki jól kiszámolja kockás papíron, hogy a minimál gyerektartás elég, mert használt cipőben (mondtam hogy béna cipős!) meg parizeren is felnő a gyerek.

    Hát b+ értem már hogy miért a swingerklub az életed csúcsélménye 😀

    (Bár nem ez a téma, de meg kell jegyeznem, hogy amit eddig a net elém sodort swingerklub témában, annak vermut és műszálas zokni szaga van.)

  12. Örülök, hogy ennyire lealacsonyodsz a legmélyebb, leprás szarba.
    Ez azt jelenti, hogy te is tudod: az ocsmánykodás nem hat, én bizony meg se rezzenek. Nincs hozzám elérésed.
    Az én életem valóságát én tudom, meg akivel megéltem, az egy keveset.
    Hiába nyomozgatsz, ötlöd ki a lelked mélyéből a gusztustalan mozzanatokat, és játszod a mindentudót.

      • Mindenesetre én tisztán látom, mi ez benned, hogy ilyen módon emeled az áramütés erejét és veted be a nehéztüzérséget, habár, elég átlátszóan csinálod. Kis, pitiáner rohadék vagy, unatkozol, feszkózol – nincs jelentőségteljes esemény, érték, teljesítmény az életedben.

        Amit én érzek, tudok, megélek, ahhoz sosem lesz hozzáférésed, és ahhoz se, ami két ember között történt, akik rebbentek és egymásnak voltak életük szerelme. Ez nem fog megváltozni utólag, nem írható át, hiába forr benned a gyűlölet.

      • Bő húsz éve nem létezik villamosjegy.
        Azért járnak ide olvasni annyian, mert látom és erős szavakkal meg is merem és szoktam írni az igazságot.
        Te meg egy nagy nulla vagy, ezen felül mocskos, mínusz 270-ig alacsonyodó zaklató.

  13. Igen, igen, megtörtént! Kegyelmi ajándék! Életem első felnőtt párkapcsolatába ugrottam 39 évesen. Nem is reméltem. Azt hittem, nekem már csak alkalmi szex lesz minden második hétvégén. Amíg még nézek ki valahogy. Hát nem!
    Kétkedve olvastam az itt írogató nőket, akik válás után találtak szerelmet, igazit. De eltette az agyam, jó hátra, titkos fiókba, merthogy én már úgyse. És, egyébként is, kinek kellenék? Hát neki! Oly mértékben hasonló pályákon mozogtunk, hogy félszavakból is. Olyan egyforma a temperamentum, hogy fél mozdulatokból is. És csinálja, amire vágyom, mielőtt tudnám, hogy arra vágyom. Elképesztő. És pontosan tudom, hogy tíz évvel ezelőtt rá se néztem volna. Meg ő se rám. Most jött el a pillanat, mikor ugyanott tartunk.
    Ketten együtt harmincnégy évig voltunk házasok. Az utolsó négy-öt évben pokolbéli kínokat szenvedve, családot hátunkon cipelve, víg napokat csak barátokkal vagy gyerekekkel megélve. Minden perc értékes, amikor együtt vagyunk, mert évek teltek el értéktelenül, kifosztottságban. Fogalmam sincs, hogy mi lesz, de mámoros szerelmesnek lenni!
    Az év minden napján. Rózsacsokorral vagy anélkül. Ez már mind nem számít.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.