a nyolcvanéves testépítő

V. T-nak

Ismerőseim egyre-másra küldik nekem a kilencvenöt éves futóbajnokokról, nyolcvanéves testépítőkről és hetvenhét éves akrobatákról szóló videókat. Volt a néni is, aki minden nap sétál. Még ennyi idősen is…! Örülünk, ha megérjük. Lenyűgöző, nem? Motiváló.

Amikor valami virálisan terjed, tömegesen osztják meg, akkor én mindig gyanakszom. Mert ott valami nem valódi, nem ízléses, nem igazi.

A “neked ez biztos tetszene” velem nem működik. Általában nem tetszik. Pont mert “biztos”. Vagyis, triviális.

Ő Ernestine, korrekorder-testépítő versenyző.

 

http://lifespiritlove.com/80-year-old-woman-bodybuilder/

Egyrészt: diadalmas jelkép, életigenlés, amerikai “never too late” sztori – ötvenhat évesen kezdett izmot építeni. Másrészt elszomorodom: ebben a legelőnyösebb pózban is látszik az ösztrogéntúlsúlyú évtizedek nyoma, és pont azt a megvastagodott, gyulladt térdet látom, amit az uszodában. Ami már sosem, sehogysem lesz olyan, mint az anatómiája. És a formálhatatlan vádlit. Az “ahhoz képest” októberi napfényét. Hát szép, szép, de na. Kiáltozik a kép mögül az, ami nem ő. Annak a hiánya. A húszévesség.

Engem ő akkor nyűgözne le, ha teljesen arányos lenne ennyi idősen. Létezik-e ilyen?

Frank Zane 34 és 74 évesen. Megőrizte az arányait. Az ő titka érdekel.

A híresen fiatal tajvani nagyinak viszont inkább a fotói és a sminkje ügyes. Túl szenvedélyesen akar az Instagram-generáció tagja lenni. Döbbenj meg! – kiált rám a kép. Jó, mindjárt, csak előbb megiszom a kávémat.

https://www.boredpanda.com/youthful-taiwanese-woman-mother-sisters-lure-fayfay-sharon-hsu/

Valami diszharmonikus van az “ötvennek/harmincnak se néz ki” állapotban. Vagy annak az akarásában. Érzem a nyomást: illik gratulálnom, lenyűgöződnöm. Csakhogy, ha nőkről van szó, a lenyűgözésnek jól bejáratott eszköztára van: kíméletlen arcplasztika, szájfeltöltés, implantátum, tapadós cucc, sötétre szolizás, pózolás, beauty filter, kislányosság. Rubint Réka azt mondja: nem lehetsz csalódás, tessék a fotón is, életben is ugyanúgy kinézni. Kedvelem Rubint Rékát, és nagyon kemény figyelmeztetés, amit mond – alig negyven évesen.

Viszont például Sharon Stone (60) is lenyűgöz. Az anti-KimKardashian. Mert méltósága van annak, ahogy ő hatvan éves. Erős, egészséges, ápolt és visszafogott. Nagyon finom ráncok, tökéletes fogak, leheletnyi plasztika, semmi drámai frizura vagy rafinéria. Skandináv letisztultság, és az a papnői jelleg, ahogy nem vegyül hússal-vérrel (mondom egyszerűbben: híresen nincs pasija, kívül áll ezen a műsoron. Vagy fölötte). És véletlenül sem bikiniben. A lába nem jobb, mint Ernestine-é, de rajta nem azt nézem.

http://www.justjared.com/2017/11/05/sharon-stone-takes-a-dip-in-a-black-bathing-suit-at-the-beach-in-miami/

Az uszoda nagy lecke, nézem az embereket az újságíróagyammal. Sok a fiatal és a középkorú. És a legeltökéltebb élsportolók kivételével senkinek nem deformálatlan a felsőteste. Mellkas, has, köldök lefele fittyed, a válluk beesett. Nem kell sem az egyes testrészeket, sem a bőrt tanulmányozni: a megroskadás messziről látszik. Felemás, sántikáló, görnyedt mozgás, kókadt fő, merev csípő, látható fájdalmak. Mind életmóderedetű, ebben biztos vagyok.

Most akkor én számon kérem, hogy miért nem néz ki mindenki huszonötnek? Ne sportoljanak, mert az már nem olyan, és nekem nem tetszik? Nem: a megöregedés méltóságát teszem szóvá. És a sikeréhes önmutogatást, azokat a mindig előnyös, beállított fotókat. Mert így elsikkad a mozdulat és a teljesítmény. Sportoljon mindenki, de a tipegés nem facebook-tartalom. Már nem nyűgöz le senkit, nem éppen motiváló.

Én nem akarok sántikálva futni, jaj, nem. Akkor majd inkább ülök a diófa alatt, térdemen kockás pléddel, arcomat a fénybe fordítom, mint Törőcsik Mari. És nem mutatom meg azt, ami már nem esztétikus. Csendben edzek, egymagam. Ha büszke leszek valamire, az olyasmi lesz, hogy lefaragtam egy percet a maratonomból.

De az is lehet, hogy akkor már, nyolcvan fölött, inkább csak túrázom szelíden.

Ed Whitlock kanadai bányamérnők és futóbajnok tavaly halt meg, 86 évesen. Ő volt az első futó, aki hetven éves kora fölött hivatalos versenyen három órán belüli maratont futott.

Fauja Singh még él, de 2013-ban, 102 évesen visszavonult. Legjobb maratonját 92 évesen futotta 5:40-nel. Nem hivatalos korosztályos rekorder, mert nincs hiteles születési anyakönyve.

Ehhez a teljesítményhez vagy hasonlóhoz rengeteget kell futni, és a legtöbb ilyen csodasportoló éppen abba kopik bele. Én nem akarom, hogy úgy legyen szenvedélyem a sport, hogy belekopjak. Hogy ellenem forduljon az, amit azért csinlok, hogy jobban legyek. Ha fáj a futás, ha nem öröm már, akkor majd nem futok.

63 thoughts on “a nyolcvanéves testépítő

    • Na jól van, de azon a képen tényleg fiatalabb 10 évvel. Mert ha 77-ben volt 34 éves, akkor 07-ben “csak” 64. Mostanra ő is sokat ereszkedett.
      Amúgy a szépen prezentált fotón és a hibák szűrőzésén túl ez az asszony valóban nagyságrenddel jobb karban van, mint a kortársai. Nekem ez megint egy példa, hogy a súlyzós edzés a fiatalságszérum.

      • Ja, ja. Pedig kétszer is átszámoltam. Mondom, én is kb. akkor születtem, most meg 41.

        Szóval, a másodikon biztosan 74, az elsőt nem tudtam, de akkor mínusz 30.

        Persze hogy jobb karban van Ernestine! Fitt, sima és gyönyörű. Egy világraszóló csoda. És későn kezdte, nem élt mindig így. Csakhogy ő versenyző, a legélesebb, legkíméletlenebb műfajban, és akként ez a forma hanyatlás, szomorúság. A fiatalság diadalának sportjában elég szánalmas a masters kategória. És egy kicsit a futásban is. Mindig hozzá kell tenni: ahhoz képest.

  1. Nagyon sokat ad nekem ez a fajta mentalitás, amit ez az írás is tükröz. Pont azért, mert korábban azt hittem, ha valami ilyesmi gyanús nekem, akkor már megint én vagyok a szőrözős, meg mindenbe belekötök, meg miért kell már megint máshogy gondolni.
    Ha már öregedés, akkor nekem Békés Itala ilyen példakép-félém. Olyan méltóságteljes, a Macskajátékban meg, hát, kb mindenki összeszarta magát a nézőtéren, amikor benyitott. Egyszer azt mondta, hogy ha három napot kihagy egyhuzamban torna nélkül, akkor érzi úgy magát, mint egy “rendes” kilencvenéves. És evezni jár, terembe. Én is ilyesmi szeretnék lenni kilencvenévesen.

  2. Hmmm… erről most az jutott az eszembe, amin már egy ideje gondolkodom: hogy van-e olyan szakember, szolgáltatás, aki most 35 évesen tud abban segíteni, hogy hogyan sportoljak annak érdekében, hogy 50 évesen majd ne fájjon a derekam meg ami még úgy szokott fájni az embereknek. Most a sport egy másik projekt miatt tavaszig kicsit jegelve van, de utána rendesen el akarom kezdeni megint.
    Pl. a múltkor egy csoportos óra végén egy pasi rámszólt, hogy ne üljek kifelé forduló térdekkel, mert kilazulnak a szalagok és az baj. És a következő egy hét volt a bölcsis beszoktatás, állandóan ott kuporogtam a gyerekek között a földön és azon paráztam, hogy hogy vannak a lábaim, mert nekem tényleg úgy a legkényelmesebb, ahogy mások nem is tudnak ülni :)… Meg hogy a hátamon melyik izmot kéne hogy erősíteni, hogy a heti egy tenisz alatt ne fájjon…
    Ti esetleg tudtok valakit ajánalni?

    • Ahogy jólesően ülsz, az biztosan kényelmes és egészséges is. Én nem hallgatok a paráztatókra (lábfej ne menjen a térd elé, jaj, ne úgy emeljem, mert a porckorongnak baja lesz), vagy nem úgy működöm, nagyon rég és nagyon jól körbe vannak izmozva az ízületeim, vagy olyan súlyhasználatnál nem számít. Ha 90 kilókat emelgetnék, övben és óvatosan tenném.

      • Én nem tartom ezeket paráztatásnak, legalábbis az általam tartott órán óvatos vagyok. Egyszerűen sokszor van, hogy valamelyik részünknek már sok lesz. Komolyan sportolóknál is rengeteg a para, egyoldalú terhelések miatt. Nekem is volt ilyen, azóta rendbe hoztam. Neked nem volt és most sincs, ez jó!

    • Egyébként sok ilyen instrukció azt a trendet tükrözi, azt, hogy a nyugatiak jellemzően tizenév székben üléssel és plusz laptop/mobil nézéssel a hátuk mögött kezdenek – mondjuk – jógázni, ami mindenképpen zömében egyoldalú terhelés szintén. De múltkor beszélgettünk a lótuszülésről és simán megcsinálta az egyik, nagyon hajlékony tanítványom, a többieknek meg mondtam, hogy én nem tudom ezt, sok év futása megtette a magáét. A legtöbben körülöttem nem tudnák. De azért van sokféle mozgásóra, hogy találhass olyat, ahol a tanár leginkább azt tanítja, ami neked kell. Egészen érdekes (hit)viták vannak amúgy 🙂

      • Fontos tanulság nagyon: számít, hogy az ember (minden sport nélkül) gyalogol, házimunkázik, gyereket hordoz vagy ül, autózik, kiszolgálják.

        Vagy nem az számít? Ki tudja?

        Tegnap volt a teremben egy előzmény nélküli rosszullét, azóta ezen gondolkodom, amit írsz. Nem sérülés, hanem keringési gond. Ki tudja? Benenm fel sem merül, hogy bármi bajom lehet. Kell az óvatosság, de ha valaki úgy beszéli le magát a szükséges mozgásról, hogy jaj, le ne sérüljek, abból nem lesz sportteljesítmény. De egészségmegőrzés sem.

        Ti is bármikor szarul lehettek egyedül az erdőben, erre van valami megoldás, előkészület? Csak telefon?

    • Gyogytornasz! En moccanni nem birtam 39 evesen derekfajassal, aztan jartam egy darabig egyeni orara, mellette otthoni gyakorlatok es aztan kiscsoportos gerinc tornara. Persze abban van egesz test nyujtas, joga, hatizom es a hozza tartozok erositese. 5 evig semmi bajom nem volt, abbahagytam egy evre es ujra elojott. De azért nem kellett nullarol kezdeni halistennek. Biztos mukodik preventive is.

      • Gyógytornász… nagyon hasznos, de félelemből, előre vigyázva? Akihez aztán nem jársz, drága, nem ér rá, mégse jó…
        SPORTOLJATOK, egyszerűen. Sokat. Ne szervezd ki, ne bízd másra. Te vagy a kulcs.
        Én az extrém, megszállott futókra, teremben élő súlyzómániásokra, triatlonosokra mondom, hogy belekopnak. Hol vagyunk mi attól? Beleértve magamat.

    • Csak kozbekotyogok, nem vagyok szakember. Nem tudom milyen sportea gondolsz, a derekfajast altalaban az okozza ha gyakorlatok kozben nem dolgoznak a has es fenekizmok es igy a gerinc terhelodik. Az emberek tobbsge valag-halott, eszre sem veszed es kompenzalod. Es fontos nyujtani elotte, utana akkor sok baj nem tortenhet. A mi szintunkon legalabbis. A rossz lehet problema egy bizonyos kor utan foleg, ezert erdemes olyan mozgassal kezdeni ami ezt javitja. Pl gorbe hat, eloretolt csipo, terdek kifele/befele fordulnak. Ezeket baromi gyorsan lehet javitani, ahol gorbul, azon az oldalon izmositani, az ellenkezon nyujtani. Ez semmit nem akadalyoz, csak kicsit tudatosabban kell belevagni.

      Futasrol mindenkinek: kiprobaltam a mezitlabas futocipot (fenomenalis), sok asszimetriara egybol ravilagotott. Erdemes kiprobalni.

      • Bocs, ez az elozo kommentem Anna Gyongynek ment, csak nem oda rakta.

  3. Öregedni? Sokszor gondoltam, hogy majd 60 évesen is maratont. De lehet, hogy inkább mászni, vagy túrázni fogok, na és persze jógázni, azokat lehet lágyan és könnyedén, szerintem akármeddig. Az biztos, hogy valami lesz, mozgás nélkül élni sem tudok 🙂 remélem, tudok majd tanítani is.

  4. “Ha fáj a futás, ha nem öröm már, akkor majd nem futok.” Szoktad macerálni az embereket – és igen, magamra is veszem – hogy nem sportolnak, mert a sport az élet, az egészség, a minden. De én még nem találtam olyan sportot, ami nem fáj, ami öröm. Látod, te se csinálnád…

    • Nem az ízületi kopásról beszélek, meg a szétment térdről, a gyulladásokról. Legfeljebb izomláz, terhelés és erőfeszítés az én fájdalmam, de ez mindig együtt a dögös örömmel, a robbanás, a fiatalság érzésével. Az a lényeg, hogy a test összességében jobb állapotban legyen a sporttól. Ha rontja, az megszállottság. És nem arról beszélek, hogy Reninek is, nekem is igen furán néznek ki a lábkörmeink.
      Vagy hogy beköt az izom, a súly, de a futás is. Ha köt, nyújtok. Ellensúlyozok. Nem egyfélét űzök őrülten. Hiába lennék jobb, emelnék többet, ha csak arra koncentrálnék, az nem éri meg nekem. Az egyensúly éri meg.

      “Kiégéstől kiégésig, itt tartottam. Mivel kezelnéd a depressziót, amit a futás okoz, ha már futással nem lehet? Ismerek olyan embert, aki a lelkiismeretfurdalását pofozza helyre futással, de a sok futás miatt már lelkiismeretfurdalása van, amit futással próbál gyógyítani. Az emberek problémát adnak-vesznek. De van olyan is, aki szégyenből fut, mert a gyerekei nem sportolnak. Meg százezer más motiváció. A futók valahol mind sérültek. Azért (is) futnak. és abban is megsérülnek – testileg-lelkileg.
      Öl, butít, nyomorba dönt – gyök alatt.
      Nemesít, tisztába tesz magaddal, felemel – valóságosan.”
      Simonyi Balázs, nemaze blog
      http://nemaze.blog.hu/2018/01/03/2017spartathlon1
      Az arány nem mindegy.

    • Ne add fel! Valami biztos van, ami nem fáj. Nem az izomlázra, vagy az eddig nem mozgatott részek megmozdítására gondolok, mert az biztos fáj valamennyire az elején. De ahogy mozdul a test, egyre jobb lesz.

      Én nem vagyok sportguru, érteni se értek hozzá, csak egy kevés saját tapasztalatom van. Két évre abbahagytam minden mozgást (tipikus kisgyerekes lét) befagyott a vállam, ami egy rossz mozdulattól még rosszabb lett. Konkrétan fekvőtámaszban nem tudtam megállni úgy fájt, futni nem tudtam mert fájt a karmozgás. Nem volt orvosi eset, de fájt, lerontotta a közérzetem. Elmentem egy gyógytornászhoz, aki összeállított egy gyakorlatsort, de nem csak a vállamra, hanem az egész testre, mert ahogy az első felmérésen kiderült, szánalmas állapotban voltam. Két hónap után nincs fájdalom, intenzíven jógázom, jó időben futok saját örömömre, hosszan ugrálok a gyerekkel a trambulinon, és nem fáj semmi.

      Szóval ha minden sport fáj, és tényleg fáj, akkor ott a gyógytorna lehet a megoldás. Nem mintha az nem egy izzadva nyögős, erőfeszítést igénylő műfaj lenne, de úgy kell rá tekinteni mint egy orvosi kezelésre.

  5. Igen, a futás eléggé beköt. Vagyis az a fajta futás, amikor nincs mellette gimnasztika, célzott erősítés és nyújtás. Lehet, hogy más is (pl. amikor sokat másztam, a vállam nagyon kötött lett), csak nekem ezzel van sok tapasztalatom és sok futót is látok.

      • Pl. attól függ, sprinter vagy-e 🙂 Az enyémet a futás és túra formálta, az biztos, és nem lapos, sőt. De lehet, hogy ez alkati is, mint a vádli, abból is kétféle legalább van.

      • Jó, persze, a sprinterek.

        De hosszú távokról beszélünk, arról, ami tömegsport, az egyenletes, lassú, fogyózós kocogásról, 5-10 km-ekről.

        Én úgy látom, de ezért mindig megköveznek, hogy a hobbifutóknak nagyon rossz formájú a fenekük.

  6. A fegyenc edzés mintájára meg fogom alkotni a laundress edzés fogalmát.
    Eléggé dinamikus mozgásforma, kitépni az ipari mosógépből a rugalmas szövésű, nedves pamutlepedőket, például, vagy mindig-van-még-egynek-hely alapon kitörésben begyömöszölni még egyet a negyven ágytakaró mellé, esetleg teregetni pipiskedve a többszáz takaróhuzatot, időre.

  7. én meg az ő titkát szeretném tudni.
    itt 50 éves volt:

    a balettmesterem egyébként azt mondta, ha valaki alkatilag alkalmas, (és jó a technikája) akkor nem megy tönkre a teste 30 éves korára és táncolhat tovább is.
    Pliszeckaja is pont azon kesereg a könyvében, hogy a kislányokat nem lenne szabad túl korán elkezdeni trenírozni, mert mire odakerülnek, nem lehet tudni, hogy mennyi ebből a folyamatos terhelés és mennyi az eredeti alkalmasság, tehetség. aki csak a tréning miatt jó, az hamar elkopik, tönkremegy, és nem éri meg.

  8. Ma már a médiából nem a teljesíthetetlen szépségeszmény ömlik.
    Hanem az, hogy “sajnos, ma a médiából a teljesíthetetlen szépségeszmény ömlik”.
    Kitűnően meg lehet lovagolni vele a tanult tehetetlenséget, a befagyást, az egoizmust (“én így vagyok jó”), a lustaságot, a sültgalambvárást.
    Osztja is mindenki.
    Az oldalsávban meg ott vannak a reklámok.

  9. Ha rendben van a súlyom és karban vannak az izmaim, ízületeim tartva, nem tűnik ki a mozgásomból, hogy születésemtől fogva gond van a csípőmmel. Ám ha egy kicsi is felszalad, egyből kompenzál a testem az egyensúly máshová pakolásával és kilóg a lóláb.

  10. Nekem ez. A szaltót leszámítva pont erre vágynék 90 előtt pár nappal, ha már addig élnék. A néni történetében épp az a nagyszerű, hogy nem is világraszóló szenzáció. Legalábbis ebben a térben, ahol élek, nem az. Rengeteg az idős ember, aki szemmel láthatóan élvezi az életet. Csoportosan sétál vagy akár egyedül, ha úgy alakul. És, ha a séta már nem megy, akkor még mindig ott van a bicikli. Ha már az egyensúly is kezd problémás lenni, akkor itt nem gond egy háromkerekűt beszerezni. 50-60asok kocognak rendszeresen, esőben, télben, jó időben. Annyira más ez a közeg, mint amiben felnőttem, és annyira különbözik attól is, amiből eljöttem. Az üzenete, hogy mozogni, élni, nem valami alterság, kitűnőség, hanem természetes. Szívet melengető és motiváló, hogy ez minden korosztálynak adott, és a környezeti adottságok miatt igazából még anyagiakhoz sem kötött.

  11. Tanulmányozd csak a blogomat, szorgi! Mászkálj utánam. Az izgalom mindig én leszek, te a kutyát nem érdekled. Bedőlt a kamukatedrálisod. Semmit nem tudsz az életemről, a múltamról. Neked csak a net van.

  12. Nem tudom, mi van a képeken, megy a lomtárba.
    De ha ugyanaz, akkor
    1. Én nem vagyok versenyző, hanem egy amatőr, írással foglalkozó bölcsész, háromgyerekes anya. 42 leszek, jelenleg maratonra készülök, a félmaraton most is simán megy. Van rendes szakmám, nem kompenzálós pótcselekvés és erőszakos bizonyításvágy a sport. Meg merem mutatni hétköznapi valóságában, mozdulat közben a testem. Igen szép tőlem ez a forma, és hogy nem álltam le az évek alatt. Nem hazudok be végezttségeket. Amit tolok, azt reklámmentesen, korrekten, intelligensen tolom, soha nem hazudok, ezért az erre fogékony emberek találnak meg. Mindez nem igaz a fitneszvilág szereplőire.
    2. Engem sose fotóztak fiteszmódra: hazug pózokban, lebarnítva, magassarkúban, szarrá sminkelve, póthajjal, retusálva, beauty filterrel. Én ezt mint eszményt prolinak, igénytelennek tartom. Nem volt se has-, se mellplasztikám, és nincs rajtam ocsmány tetoválás sem. Így is nézek ki úgy, mint egynémely versenyző a derékhadban, off seasonben.
    3. Sose volt on-seasonom, emiatt nem tettem tönkre az anyagcserém, nem manipuláltam a pajzsmirigyhormonnal, nem szedek gyógyszereket.
    3. A bőröm és a hajam szép, és mindenem egészséges – ezt a legtöbb fitneszversenyző szintén nem mondhatja el magáról. Én egészséges lettem a sporttól. Ők a versenyzéssel, a formacsikarással megbetegítik magukat, full depressziósak, édességfüggők, bulimia is van. A testük semmilyen érdemleges teljesítményt nem tud, az élvonalnak van némi mozgáskultúrája, illetve Béres Alexandra tudott akrobatikus dolgokat. De a többiek semmit. Merevek, mint a bot. Nem tudnak ugrani, futni, úszni, síelni, előre hajolni, hídba lemenni. Jobb ez így nekem.
    4. Néptelen kategóriákban, B és C nívójú szabadidős versenyeken nem nehéz hatodiknak lenni.
    Ezért kár engem manipulált fotókhoz, huszonéves csajokhoz hasonlítani.
    Csókoltatok mindenkit.

    • De hamar lesed! Te rajongó vagy!

      Évekig néztem. Depressziós, bántalmazott és 2014 és 2017 között nem tudott lefogyni, aztán lett neki ez a diagnózisa és akkor ügyesen szedte a Letroxot. Húsz nála jobb csaj és eredményesebb versenyző van a Flexben, nagyon mellélősz ezzel. Emlékeztetlek, hogy a képet már odaokádtad más néven nekem. A formámról és a sportteljesítményemről itt találsz vegyes, amatőr, feljavítatlan fotókat, mert látom, nagyon érdekel. Én ezt, ennyit tudok, bizonyára vannak nálam sokkal szebbek és fiatalabbak, de én nem hazudok be olyat, ami nincs, és nem vezetek meg embereket, nem is kell könyörögnöm meg akciókat hirdetnem, hogy jöjjenek hozzám edzeni.
      https://csakazolvassa.hu/fototar/
      https://csakazolvassa.hu/edzesnaplo-2018/

      és még:
      https://csakazolvassa.hu/testosszetetel-meres/

      • Ez nem pletyka. Ezt ő maga a verseny előtt kiírta szépen facebookra, hogy most akkor háromszoros dózis… Csodálatos sportteljesítmény! Már csak 400 anyajegyet meg a fél törzsnyi rusnyaságot kellett lekenni.

      • Én nem haragszom senkire, annyi hitványság és gyarlóság van. Csak látom, amit látok, és ezek szemkiszúrósak. Hökkenet, hogy bárkinek eszébe jut engem ilyen nívóval, ennyire kétséges, csücsörítős, nemokos húzásokkal összehasonlítani, miszerint én biztos irigylem őt.

      • láthatólag bassza
        azért mászkálsz, nyomozgatsz utánam, nézegetsz, létesítesz álcímeket, kavarsz, szurkálsz, variálsz, hazudsz
        hátha kibillenek
        de nem számítasz
        senki nem számít a fejlődés élményéhez képest, az igazi emberi kapcsolatok, intellektuális találkozások mellett, aki fb posztok, kifelé mutatott kép, számok, fizetés, rongyrázás, pornós reprezentációk alapján ítél
        ez igénytelenség, butaság, semmi közöm hozzá, hozzátok
        én jól ismerem ezt a világot, bő három évig figyeltem, nem fb-n, hanem élőben, az összes hisztit, a hazugságait, a vetítést, és siralmas
        profi (hozzáértő iparos) jajdeszépvagyok-tárgyiasított képein is szarul kinézni, az a művészet

      • nyilván nem vagyunk egyformák. neked tetszik az olyan bőr, a póthaj, az erőszakos implantátum. oké.
        csak akkor itt mit keresel?
        engem abajgatsz.
        mert nem bírod elviselni.

      • Foglaljuk össze mármost, amit tudunk.
        Te álneveken, magadat mindig másnak kiadva, magadat csoportnak hazudva, proxykról írogatsz tucatnyi kommentet nekem rohamaid idején, mindezt évek óta, lassan 100 álnévnél tartunk.
        Neten át nyomozgatva, folyamatosan megfigyelve, szenvedéllyel, 20 különböző ügyet.
        Kavarsz, mentegetsz, küldözgetsz “bizonyítékokat” embereknek, akiket a facebookról lesel le. Azt hiszed, majd neked hisznek és akkor nekem rossz lesz, nem bíznak bennem, elbukom.
        Leveleidben a “hájfej, haha, vehehe, de úgy kell neked, ostoba, rusnya” és más, erősen pejoratív szavak, illetve teljesen vegyes állítások sorakoznak, a szájszagtól az iskolai ügyen át a szerelmi életemig, fölényes, lenyomó, fenyegető stílusban, kéretlenül.
        Nem vagy gyűlölködő, nincs benned rosszindulat, egyenes vagy, jellemes, a saját életedet éled. Sikeres vagy. Jól keresel. Szép is vagy. Én irigy vagyok.
        Tiszta sor.
        Logikusan következik mindebből az is, hogy én elmebeteg és rosszindulatú, feljelentgetős vagyok, és élvezem a botrányt.
        Nem hozok létre értéket, semmi különöset nem tettem le az asztalra, érdektelen az egész. Kamu a díj, a versenyeredmény, a cikkeim, a könyvem, a blogom, és fényt eszünk évek óta 3 gyerekkel. Ők se léteznek. Nincsenek izmaim se. elkergettek mindenhonnan, nem is voltak képzések.
        Az olvasóim, köztük a törzsolvasók több százas csoportja most már, de most már tényleg, igazán rájött, milyen vagyok, 2014 óta jönnek rá, rád hallgatnak, hatalmad van fölöttük/fölöttem. Te vagy a lényeg, a főszereplő, te mozgatod a szálakat, nálad van az igazság. Ez nem pótlék és nem pszichopatológia, dehogy!
        Én elmebeteg vagyok.
        Aki “elhagy”, véletlenül sem kiszáradt, csóró, elszúrt életű klimaxos irigy epigon volt, aki pofátlanul koppintott, aztán teleszórta a netet azzal, hogy nem is, illetve én milyen vagyok, ő kiismert, majd halmozta a nyomort és az egyéni tragédiákat. Pompás állapotban vannak mind. Körülöttem se depressziós ám az összes kortárs anyuka.
        A KLIKes feljelentéshamisítás-cirkuszt és a “síron táncolást” nem te lested, hamisítottad, figyelted, hergelted, magyaráztad hazugul, hintetted szét az éterbe, továbbá nem te ötölted ki a falopás, kisállatgyilkosság, emberölés, kifosztás, utál-a-szerelmem-megbánta, szexuális életem, szájszag vádjait, és nem bosszúból, irigységből, hát persze.
        Az említett versenyző komoly izomzat nélkül (a kategóriája se kíván tisztességes izmokat, de még így se, a döntősök “sajnos, túl izmosak, ez nem nőies”), a versenyzéstől egészségkárosodottan, pornóra hangolt kinézettel és mű képekkel, egész nap a gymben tengve-lengve, a közröhej tárgyát képező, elviselhetetlen pukkancs, szarrá kokszolt, soha semmilyen komoly eredményt el nem érő, facebookon nagyszájú, nárcisztikus, 167 centis fickójával, aki Mesternek szólíttatja magát, egyesületének évek óta 0 versenyzője van, kis pöcs ellen BMW és szivarestek (!), szappanoperában évek óta, úgy vadásszák az edzetteket, mindketten többszörös súlyos eü problémákkal, infertilitással, szétment bőrrel, elfecsérelt évekkel, alulkvalifikáltan, de behazudott végzettségekkel, ÉS versenyeredmények nélkül, és én pont őt irigylem.
        Nem a világbajnoki döntőseket, a komoly izomzatúakat.
        És szeplő. Értem.
        Összeállt a kép.

        (szeplő az, ami nem emelkedik ki a bőr síkjából, nem tapintható ki. egész másról van szó. és a visszavonulás sem véletlen.)

      • Egyébként a leány áldozat: elvesztegetett évek, testképzavar, Hashimoto + Danyé
        nyilván utálnak, amiért kimondom, de ez van
        “mi legalább nézünk ki valahogy”, szólt a 167 centis HÍDÉPÍTŐ MÉRNÖK ÉS KÉTSZERES EURÓPA-BAJNOK
        :DDDDDDDDD

      • Nana.
        Én soha senkit nem koppintok.
        Tényszerűen: ami rajtam extra (nem tömegmárka), annak neve Daquini. 2016 óta. Emlékszel, akkor is agresszív leveleket írtál, nem bírtad elviselni.
        Soha senkin nem láttam azóta sem. Tehát ebben engem sem koppintottak.
        Ennek több oka van.
        Csillát tavaly óta szponzorálja a Liamaar, ami teljesen más árfekvés, koncepció és minőség (nagyon finoman fogalmaztam, semmi baj ezzel, csak nagyon ronda a bőre). Többszínű. Sok varrás, bonyolítás, nem funkcionális.

  13. Én nem azt nézem a világból, amit te lesel nagy ostobán, külsőségmániásként, megfelelési kényszeresként.
    Én dolgozom magamon, nem pofázom, pózolok, feszengek, póthajazok, és életem csúcsán vagyok.
    Hát te?
    Van egy képem ugyanebben a pózban 2016-ból, és olyan jó látni a fejlődést.
    És a fürdőruhám telitalálat, pedig nem próbáltam fel.

      • Akkor neked a feketére lekent, aszott, hegyes arcú, aligizmú, szempillás, műtött mellű lányok valók, nézegesd őket, én nem bánom, jól vagyok a testemmel, ezért dolgoztam, nem kérem a jóváhagyásodat.

        Agyilag és emberileg ezen a blogon semmi keresnivalód.

  14. Ma forgatáson voltam (Homeland c. am. sorozat, kétszeres Golden Globe-díjas amúgy), és annyira vidám volt, amellett, hogy idegölő meg fárasztó is. Én nem szoktam már azon gondolkodni, hogy másokhoz képest hogy nézek ki, de ilyenkor nagy dózisban kapom, hogy mennyire extra: amikor nem a saját közegemben vagyok, mindig odalépnek, hogy mit sportolok, és úristen. Nem mintha ez lenne a lényeg, de megerősítő nagyon. Jó érzés, menőség, és szokatlan, mert a közegem már ismer, és nekik nem csak a testem van. És nem molesztálás meg unalmas bókok. Közben ha poénkodva és/vagy intellektuálisan is egy húron tudunk pendülni valakivel, az a legjobb.

    • Tömeg voltam, minisztériumi dolgozó, fekete ruhások támadása miatt kifele menekülve az épületből (Országos Széchényi Könyvtár). Ez azt jelentette a gyakorlatban, hogy próbaként 5-10-szer és felvételként is 15-20-szor kellett ugyanúgy a márványpadlón(-lépcsőn magassarkúban futni.

      • Na majd figyelek. Amugy mindig megallapitom, hogy a nok a filmekben, meg a CIA-s, terroristaellenes ugynok is, meg a sivatag kozepen is magassarkuban rohan. Ha menekulnom kene biztos a tusarkut dobnam el eloszor.

        Ez most nem ide tartozik, de itt Angliaban azon megy a harc, hogy a noknek ne legyen munkahelyen kotelezo a magassarku. Es tenyleg, milyen dolog ez mar, 8-10 orat kotelezoen magassarkuban nyomni.

      • Nem, nagyon kevesen voltunk casualben, és a többség laposabb sarkúban, én ragaszkodtam a saját, extrém minőségű magassarkúmhoz. Tele volt terepruhás katonanővel az “orosz” intézmény, meg normális, nadrágkosztümös, enyhén elegáns cipőssel.

        Biztos felismered az oroszlános udvart meg a könyvtárat!

        És biztos kivágnak nagyrészt, nincs illúzióm.

  15. Így, hogy most lesz egy éve, hogy elkezdtem futni, és intenzíven sportolni ia csak két éve (gyerekkoromban egy év úszóedzés, utána semmi, egyetemen kis aerobik, utána jóga és tejóisten, zumba), elég nehéz elképzelni, hogy leálljak, már eleve az furcsa lesz, amikor terhes leszek, meg utána újra felvenni a fonalat. Nem akarom a régi önmagamat, nem az anyám testét. Erős, egészséges, öntudatos és szárnyaló akarok lenni.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.