az írástudók felelőssége

Oravecz Éva Csilla új cikke hatására teszem ki ezt a májusi írásomat a főoldalra.

Visszajelzés az értő, rendszeres olvasótól, aki újságíró, és akinek a cikkeit nem olvastam még.

Én kérlelhetetlen vagyok, vagyis inkább csak tisztán látok, ha ekkora méretekben nézzük a világot: rendszerekben. Az baj? Előre bocsánatodat kérem.

…gyakran ekézed az újságírókat, meg a segítő szakmásokat. Azt gondolod, hogy a “4 valami az akármi sikeres eléréséhez” és a “tuti tippek a 12 csillagjegyre” jellegű írásokban ők szívük roppantáig hisznek, ezzel kelnek és fekszenek? Mert nem. Bővebben…

de hát a nők is ellenzik!

Ez a kommentelő a miénk a jövő című, provokatívnak szánt írás alatt valami naiv hit folytán erőlteti, hogy ő itt szívesen volna látva, holott kritizálni, zavarba hozni és megtéríteni jött, de olyan érvekkel ám, hogy én miért idézem Kosztolányit, hiszen ő férfi, lám, lám, no és ezért ugyan nem ugrotta meg azt a szintet, hogy beengedjem, van mégis a kommentjében valami, ami elég gyakori érv, és amire most válaszolok, mert hirlando is rákérdezett, köszönet érte. Bővebben…

az eszköz a különbség

Mi legyen ennek a címe? Paradigma. Az eszköz maga. Csak ésszel kell!!! A fejed tetejére állhatsz. Az elveszett ártatlanság. Szirénének.

Azt mondják, nem a telefonnal van a gond, mit sírok, hanem az emberrel, aki használja.

Meg azt is mondják, aki korrekt és figyelmes, az az lesz autóban is, a másik meg gyalogosként is bunkó, nem az eszköz teszi.

Azt is mondják, nem azon múlik, hogy férfi-e vagy nő, van ilyen is, olyan is mindkét nem tagjai között.

Bővebben…

miénk a jövő

Az éjjel hazafelé mentem, éreztem, bársony nesz inog. Egész úton hazafelé azon gondolkodám, nincsen többé elbújás, színt kell vallanom. Most már leszólítanak a szombat esti lázban is, hogy ugye, az én blogom? Most már nem kerülhető el a találkozás. Bővebben…

a nő, ha dolgozik

olaszorszagbajottem vendégposztja.

Mikor Éva „kiadta” a megtisztelő feladatot (köszönöm), hogy írjak arról, milyen, ha nők
felelős munkakörben dolgoznak, annyi minden eszembe jutott. De ahogy teevee legutóbbi
kommentjét olvastam, összeállt a dolog a fejemben (valószínűleg ő sem gondolta, milyen
hatása lesz). Bővebben…

én nem akarok sárkány lenni

2013. áprilisi írás

a kommentek történelmet írtak. Ekkor még mindenki örült, bízott, helyeselt, senkinek nem volt velem baja, nem tett meg ellenségnek, nem kente rám a depresszióját, szar életét, házassága kudarcát… aztán minden elromlott – elrontották, aljasok, pletykásak lettek vagy csak elnémultak és máshova tódultak a korábbi nagy rajongók, nem tetszett nekik, hogy én már nem vagyok dundi frissözvegy, akit sajnálni lehet, sikerem van a bloggal, lett szerelmem, edzek… Nagy pofon volt, hogy képesek voltak erre, de én azóta tudom, ki vagyok

én itt is férjlojális (ha már vele éltem) és gyerekpárti vagyok, de a kommentek igazak és sokfélék

Én sem akarok sárkány lenni.

Te sem? Mondják rád?

Miért van az, hogy fiatal, kedves, lelkes lányokból szinte kivétel nélkül leharcolt, fáradt, szorongó, gyanakvó, de legalábbis kedvetlen és néma nő lesz Bővebben…

majd csörgök

Modor Tibinek, nagyrabecsülésem jeléül

Micsoda áldás ez, korunk jelképe, a mosolygós témobilreklámokon is látjuk, ahogy boldogan csevegnek a szeretteikkel, megkönnyíti az életet, könnyen szervezhetővé a hétköznapokat, elérhetővé teszi a másikat, zsebben is elfér!

Én nem tudom, öregszem-e, vagy mi van, ahogy az évek telnek, bennem megint csak nyüszög valami: jaj, ne. Ne csörögj, és főleg ne rám. Ne hazudd, hogy ez olyan egyszerű és praktikus. Bővebben…

te is lehetsz bombanő

2013 tavaszi írás. Milyen érdekes most újraolvasni. A gurukról írottakat fenntartom, de azóta, ugyebár, nekivágtam futócipőmben a hegynek. És igen, időigényes az életvitelszerű sport, és van veszélye annak, ha az élet közepe lesz. De az valahogy elfelejtődött, hogy a mozgás mekkora öröm, a célok megvalósítása micsoda önbecsülést, sőt, szárnyakat ad, és hogy mennyivel jobb könnyű testben élni. Valamint a jövő iránti felelősség (milyen életem lesz hetven évesen, és milyen lesz ez a gyerekeimnek) sem szerepelt akkor még a gondolataimban.

Én a bujaságról szeretnék írni a hét főbűn sorozatban, de azt nem illik most, Nagyhéten… Nekem ez akkora tabu, miért?

Ezúttal egy, el sem hiszitek: JELENSÉGet veszek górcső alá, amellyel SZOCIALIZÁCIÓNK során mindannyian találkozunk, és amelynek — döbbenetes, de — RENDSZEROKAI vannak. Bővebben…

az én feminizmusom

Itt mondom, hogy hát persze,

feminista vagyok,

Itt meg hárítom alant,

inkább a líra és a lant:

Tétje van a dolgainak, Vasárnapi Hírek

Harcos feminista, írják rólam máshol, természetesen gúnyos-idegenkedve. Az valami állatfaj.

Hogy van ez? Bővebben…

szeret a fiam, de…

Mivel kérték, szívesen adok publikálási lehetőséget más nőknek.

Akik megvilágítják, milyen iszonyatos mocsarakban és élethazugságban kínlódnak, és hogyan tükrözik vissza a körülöttük élők a viselkedésüket. Az összevissza nevelők, a szubmisszívek-rikácsolók, a gyerekeiktől elismerést és lelkizést követelők, a mindent másra kenők, a Bovarynéként nekik járó dicsőségről, értelmiségi karrierről és udvarlókról fantáziálgatók pokla ez, akik rengeteget magyaráznak: “közélet”, “politika”, “tehetség” – egyvalamit nem tudnak: tisztességgel, hiszti és más nők baszogatása nélkül helytállni abban, amit magukra vállaltak. Murinai Angéla a családjáról ír őszintén.

Bővebben…

soha nem tudják meg, miről maradtak le

A Napraforgó Egyesület nőnapi konferenciát szervezett a Kossuth Klubban, négyen voltunk előadók. A moderátor Betlen Anna volt. A közönség és köztük a blogolvasók szép számmal képviseltette magát (modorost olvastam az előbb), noha a fodrászom túlzásba esett, élmény volt hallgatni Nagy Beáta szociológust (a nők közéleti szerepéről), Arapovics Mária művelődéskutatót (a szabadkőműves nőkről), Márki Anitát, az Otthon szültem című könyv szerzőjét (a férficentrikus-agyonműszerezett, illetve a háborítatlan szülésről), és élmény volt beszélni is (előadásom címe a bejegyzés címe). És a legjobb volt találkozni veletek, olvasókkal, látni az arcokat, és örülni egymásnak. Köszönöm a meglepetéseket! Megjelent egy trollunk is, nagyon jól mulattunk rajta. Bővebben…

volna itt egy félreértés

— a vadliberalizmusnak nevezett cinizmus ellen —

A ne lopj! menüpont — ami a szerzőjog-policy — alatt egy intelligens férfiolvasó, aki jártas a net világában, felvetette ugyanígy, mint most Bálint, hogy milyen naiv vagyok, az internet ilyen, ezt nem kérhetem, hogy ne lopják le, amit feltettem, hát menjek zártba akkor, és egyáltalán, aki blogot ír (aki kurvának áll…). Bővebben…

már csak egy kicsit

Fut a pénze után — így jellemezte találóan Betlen Anna azoknak a nőknek az érthetetlen erőfeszítéseit, akik kiállnak a sorvasztó partnerük mellett. Akik minden észérv ellenére maradnak, a tönkremenésig. Bővebben…

a társadalom visszavág

avagy: a Feri, amint kondole- és gazsulál

Jaj, vártátok a hajnali bejegyzést, szépen kialakult ez, hogy öthúsz és ötnegyven között jön, ahogy a csillag megy az égen, egy kis ráhagyással, mert úgy érdemes, de az élet bonyolultabb. Olyan is volt régebben, hogy a szombat kommentelőnap. Ehelyett minden nap van valami, néha lerágott csont. De jó az néha. Csak én szeretek tartalmasakat írni, igazán, telibe, nem megúszósat.

Ma kettőkor dobott ki az ágy, annyira el vagyok maradva a blogon kívüli munkáimmal. Kezd húsba vágni a felismerés: nem tölthetem a napomat azzal, hogy trollokkal vitatkozom. Bővebben…

bloggerina, szívem, bloggerina

Eldőlt a verseny.

Gratulálunk és rágcsáljuk a tanulságokat, telefonok, levelezőlisták, kommentek zsonganak, halványan felsejlenek ellenkampányok.

Bővebben…

manapság minden második házasság

A mondatot mindenki be tudja fejezni. Bővebben…

a nők fegyverei: érzelmi kicsinálás, hiszti

Akkor, melegében kellett volna megírnom M-nak a választ a jegyzetére. Többen olvastátok, az volt a címe, hogy A bántalmazott férfiakért mikor táncolunk?

De rengeteg dolgom volt, egy kicsit emberek közé is mentem (színház, beszélgetés ovistárs-anyukával, ebéd remek csajokkal), nagyon rámfért, mert, ööö, felfal a blog. Úgyhogy az a lendület, amivel azonnal megírtam volna a választ, eltűnt. Bővebben…

hősokk

Most már bevallom, csak így, ööö, rettegek a betörőktől: mi elutaztunk a szomszédos “Ausztráliába”, ahogy a gyerekek mondják. És onnan, tehát wellnesshotelbe száműzve írom vágyódó bejegyzéseimet hozzátok, egyetlen olvasóim, a Sunny Bunny vezeték nélküli hálózaton, melyeket azonban késleltetve bocsátok elétek, hogy e nagy csikicsukiban (időmátrix, sehová sem vezető kék nyíl, önmagát leleplező titkosügynök) még izgalmasabb legyen minden.

Üdülünk. Keserves sors ez Bővebben…

megengedhetem magamnak

az ember azt hinné, nyolcmillió rokkantnyugdíjas országa ez

Megengedhetem magamnak, hogy Bővebben…