hősokk

Most már bevallom, csak így, ööö, rettegek a betörőktől: mi elutaztunk a szomszédos “Ausztráliába”, ahogy a gyerekek mondják. És onnan, tehát wellnesshotelbe száműzve írom vágyódó bejegyzéseimet hozzátok, egyetlen olvasóim, a Sunny Bunny vezeték nélküli hálózaton, melyeket azonban késleltetve bocsátok elétek, hogy e nagy csikicsukiban (időmátrix, sehová sem vezető kék nyíl, önmagát leleplező titkosügynök) még izgalmasabb legyen minden.

Üdülünk. Keserves sors ez, a tavaly májusban felújított, figyelemreméltó belsőépítészetű épületben, a felfoghatatlan figyelem, tisztaság, mindenre gondolás, vendégkegykeresés (utánam hozzák az elkódorgott síró gyereket kétszer, és valóban nem hánynak szemre) közepette, Michelin-csillagos étteremben tolni a svédasztalt… könnyű nyelvhalak, kacsamell, képzelhetetlen saláták, krémesek, créme brulée és sűrű kávék, hát ilyen itt, és csak ti vigasztaltok. És a legszörnyűbb az egészben, hogy nem nekem kell mosogatnom. Tudvalevő, hogy nincs mosogatógépem — no, nekik van.

Az ember hirtelen megérti, mi kerül ezen ennyibe, mert videón Lőrincke szerint sem nézett ki olyan jól.

Ő amúgy is mindent megért, észrevesz, összeszerel.

Egyébként nem szeretem azt, amit szokásosan a velnesz jelent, a strandot se, a medencéket, a fröcskölő és visító Patrikokat, a magnumkövetelést, az apró crocs-utánzatokat katicadíszekkel, szóval a pancsikolós létmagyarázatot. Ebből a körből egyedül a szaunát, ezt a kizárólag felnőtteknek fenntartott forró mennyországot. És nem nagyon csípem a gyerekeket sem, most már bevallhatom, a sajátjaimat élvezem olykor, mert ők tényleg cukik, a nagy meg egészen remekül ironikus, felelős, jó fej lett — de ők is az agyamra mennek többnyire (és persze ehhez tanár vagyok, tantárgyába szerelmes. Ígéretes kombináció).

Szóval, a velneszt mint üdülést én így túlbiztosítottam: jöhet, ha garantálja, hogy ilyen a színvonal — ilyen színvonalon bármi élvezhető. Ez teszi a gyerekeket is elviselhetővé, ha osztrákok is, meg jellemzően nyitott szájjal járkálnak is. Profi ez az egész, és persze nagyon drága, csomagban is, és itt beleütközöm önmagamba. Volt itt egy rövidke, magammal folytatott vita e tárgyban, mert örömforrások ügyében mindig hamar, mi több, elhamarkodottan döntök. Mondok magamnak: most egy kicsit feledünk, megjutalmazzuk magunkat és egymást. Sznobizmus, az. De nem csak az, higgyétek el. Nem azért nem leng ki itt a kínosság-barométerem, mert ezek itten, akik ide befizetnek, pénzes népek, és nem is azért, mert itt nem kell azt a magyar üdülőhelyekről oly ismerős, rémületes tohonyaságot, apucigizést néznem, mert kell helyette Jürgen-szemüvegeket (piros keret, lila inggel, tudjátok), és azért Sunny Bunny sem egyszerű, lássuk be.

Na és ez két és fél méteres bábban is, és úgy reggeli tornát tart.

Hanem mert a kicsinyesség, az nincs annyira. Mert mit látunk egyébként? Ha svédasztal, a kismagyar állampolgár kiszed négyszeres adagot, belepiszkál, rájön, hogy van desszert is, otthagyja széttúrva, mert úgy fogja fel, hogy ingyen van, há’ nem? Ha zuhanyozni lehet, folyatja a vizet negyven percig. És ez a lesben álló jól járni akarás bizony a jóléttel is összefügg, tehát aki csóró, az lesi a lepottyanót nyilván, de leginkább mégiscsak a reflexeinkkel függ össze, és épp ez az, hogy ha a reflexeink nem kicsinyesek, akkor lesz jólét is, akkor vigyázunk arra is, ami a másé. Ez a különbség a vécépapírlopó kismagyar és a boldogabb népek között, és ezért vagyok hajlamos inkább nyugatra menni. És ha nincs szükség a potyalesésre, de mégsem ötven orosz milliárdos lazít itt (úgy értem, az osztrákoknak nem a leggazdagabbjaik vannak itt), ha akkor sem ordítunk, ha mi vagyunk a vendég, ha nem hagyjuk szarosan a vécét (de az el sem dugul), na, akkor lehet egészen elégedetten pancsolni.

***

De amiért írok, az a szauna, a Sauna World, a gyerekektől elzárt részleg. Megbízhatóan pancsol a naggyal a két kicsi, és én negyedórát kérek, és szökök. Mint utólag kiderült, volt egy kis sírás, olyan “pisilni kell, de csak a mamával” fajta, és a nagy morcos ettől, de megérte (és meg is beszéljük).

Ez a szaunarészleg meztelen, és tele van külsős (nem szállóvendég), pocakos, himbálózó tökű osztrákkal, akik vagy egyedül vannak, és a ritka nőket nagyon nézik, vagy van velük egy nő, aki mindig fiatalabb, szebb testalkatú, és az esetek felében távol-keleti, és akkor Otto vezényel, hogy most bemennek ide, most oda, most meg ki, és a nő megy utána szó nélkül.

Szóval: testek, felnőtt, meztelen testek.

Én ilyesmit igen rég nem láttam, de még csak nem is gondoltam, sőt, nem is olvastam, és amikor legutóbb igen, akkor meg katéter volt benne. És döbbenten figyelek. Nem is a kor, nem is a kövérség. A testtartás és a járás az, amitől annyira reménytelen egy-egy negyvenes férfiú. Nem szép alkatú férfi nincs, hanem szép mozgású.

És néznek ők is, és nem vagyok százas, de hogy formátlan nem vagyok, az látszik a pillantásokból.

Átmentem a bágyatag fényterápiás meg gyógynövényes fülkéktől az udvaron álló külön lapostetős faépületbe, ami igazán finn, közben meg kültéri termálmedence is van, és ott kilencvenhét fokos a szauna, nem viccelődnek. És én ezt nagyon szeretem, ahogy a futásban is: a határaim keresését, az igazi sokkot. Szóval bő negyedóra, ha lehetne, háromszor, mindenesetre a legfelső padon.

Itt azért ezt meggondoltam volna, de a nagyobbik szaunát, amelyikben egyedül voltam, épp akkor szellőztették (üvegablaka van) és takarították, és átküldtek ebbe a lógótökűekkel zsúfolt kisebbikbe. És ott tényleg nem volt hely máshol, csak a legfelső padon egy kicsike, a katlan mellett mindjárt, egy négyzetméternyi izzó kő, és a másik oldalon mindjárt egy Günter, ami meztelenül azért más érzés. Nagyon egyforma férfiak, negyvenesek-ötvenesek, az egyik vastag aranyláncokkal. A lábam is vagy ráteszem az alattam levő piros Adidas törülközőre, vagy felhúzom, a kikövetkeztethető következményekkel, és ehhez menstruálok is, Diva Cuppal.

Na és ülünk, némán, annyi a mozgás, hogy kimegy egy nő. És erre azt mondja egy férfihang, kérdőn-felszólítón, figyelemhívó céllal: Imre! Hopp, magyarok. Ááá, jön a válasz, lemondóan, leszólva, tömören.

Bejön egy ötvenes, izmos figura, nyitva hagyja az ajtót, kinyitja az ablakot, és a törülközővel köröz. Rendezkedik, odébbrakja a papucsomat, egy thai csajt elültet. Aztán jeget szór a felsistergő kövekre bőséges fakanállal, meg csapkodja a törülközővel a forróságot különböző koreográfiákkal (le, föl, köröz) és szó nélkül, persze a thai csajt így is fejbecsapja. Megint jég, és megint csapkod, pokoli a forróság, és az utolsó jégnél olyan gőz lesz, hogy megakad a lélegzetem ott a katlan mellett.

Egy kínban vagyok, mert mennem kéne, érzem, már nem jó a gyerekeimnek, de ez olyan, mint a mise, nem illik a közepén.

A figura csapkod a türcsivel, és mások is részesülnek a száz fölötti hőmérsékletből. Aztakurva, hangzik fel a nyögés a fukszostól, és ekkor derül ki a nemzeti hovatartozás, pedig ami őt érte, az smafu az én sokkomhoz képest.

Aztán túl vagyunk a katarzison, megtapsolják (pedig nem is landolt rendesen Schwechatnál), kimegy a tag, és lekászálódom, haladok a kerek fenekemmel kifelé.

És megint: Imre! Ekkor megértem, mire mondja. És a válasz is ugyanaz: ááá! Viszont ettől nem fagyok le, hanem az ajtót tartó jobb kezemmel búcsúzom, diszkréten feltartott középső ujjal, ha néznek, látják. Az én három gyereket szült, arányos, délceg testemre, a még-mindig derekamra, a híres seggemre…!

A hajam tényleg szar most.

Amúgy is rájövök, kint a mínusz kettőben, hogy itt szétvetett lábbal ülni csak férfiaknak volt szabad, a csajok vagy összekuporodtak felhúzott lábbal, vagy törölközőben nyomultak. És én voltam az egyetlen nő, aki úgy ült, mintha ruhában tenné, és aki egyedül volt, mindenki más tartozék (még aki kiment, és aki szintén nem ment át Imréék szűrőjén, az is a fickója után csattogott).

Akkor merülök a négyfokos vízbe, sokk az is, pedig a levegő hidegebb, és aztán látom, a napozóágyakon hó van, eredeti hóréteg! Hát nem fekszem bele? De, belefekszem, és dörzsölöm magam egy nagy jeges objektummal. És néznek nagyon a medencéből. Diadalmas vagyok, mered a bimbó, meg ilyet más nem csinál, mindenki a forró zuhany alatt tunyul. Egyszer csak megérzem a vérkeringés lódulását, a valószerűn túlit, a szív és az agy vészjelzését: ez az, beleereszkedem néhány másodpercre, aztán bemegyek a hódarabbal együtt a negyvenfokos medencébe.

IMG_6426Aztán megyek, jaj, megyek, drágáim, órám, köpenyem, csip, kilép, megvigasztalom őket. Fáj a jobb vállam. A gőz!

És erre mondaná János, aki úgy szeretett ilyennek, hogy fújjuk le Irixszel gyorsan. Ami nincs nálunk. Fogkrém sincs (és semmilyen krém, csak szemránc-.)

Most meg, mert így kerek, megírom, ez a csúcspont, és vedelem a Römerquellét.

55 thoughts on “hősokk

  1. Kiakasztó, hogy ez a suttyó, balkáni, nőket stírölő magatartás, mentalitás mindenhol utoléri az embert. Kedvem lenne beülni egy barátnőmmel abba a szaunába és Imre méreteiről hangosan csevegni :),érezze kicsit ő is a törődést…

    Kedvelés

    • Ja, erre nem is reagáltam, mert az írás vége túl szép volt ahhoz…
      Az is megtenné tán, ha te szólnál a barátnődnek: “Judit!” – erre ő (ránézve Imre méreteire): “Ááááááá…”

      (És milyen szép, hogy ez a végigmérős, nyálcsorgatós “demegcsinálnálak”-stílus sok helyen teljesen normális.
      Erre egyébként hogy kellene reagálni? Én képtelen vagyok higgadtan, asszertíven – erre?)

      Kedvelés

      • Én is úgy hinném. Sőt most is az az érzésem, hogy a jürgenek között ez nem dívik, mégiscsak a műveltebb nyugathoz tartoznak vagy mifene. Kicsi hazánk fiai a határok átlépésével sem lesznek mások, nyilván.

        Kedvelés

  2. Jajj, nagyon jó írás volt, úgy meghozta a kedvem, hogy azonnal elkezdtem számolni, hogy hová és mikor tudok elmenni szaunázni.

    (Kizárólag lepedőben. Annyiszor meg kellett már tapasztalnom ezt a bunkó stírölést a meztelen szaunában, hogy teljesen elment tőle a kedvem, sajnos. Nem akarom úgy érezni magam, mintha egy bárban vetkőznék a szórakoztatásukra. Egy szaunában ne legyen már bámészkodó megjegyzések tárgya a testem. Akkor sem ha fiatal, akkor sem ha öreg.)

    Kedvelés

  3. “Ne má, azok magyarok, ne nézz oda.” Ez honnan jön? Mindig is értetlenül álltam ez előtt a jelenség előtt. Nagyon rosszul esik ám külföldön, hogy hogy utálnak a többiek, mennyire nem akarnak közösködni vagy beszélgetni, mert az egy “bunkó magyar”. Vagy kismagyar, ez új. Aki csóró, lesi a lepottyanót? Jóljárniakarás? Ki nem akar jól járni? És ki az, aki már nem kismagyar, és nem megvetendő? Én az vagyok? Milyen alapokról hozzuk ezeket az ítéleteket (nem “te”, mert tudom, hogy ez a jelenség általános, nem most hallom először)? Vagy csak annyit szerettél volna mondani, hogy nem szereted a magyar szállók közönségét, és kész, csak én magyarázok bele egy jelenséget? Komolyan érteni szeretném, nem vitatkozni akarok.

    Kedvelés

    • Rita, a “jóljárniakarás” arra a típusra vonatkozik aki számolgatja, hogy ha 2000Ft/fő a reggeli, akkor leeszi ha belegebed is, de legalább kirakja a tányérjára, pedig már csak turkálni tudja, dobják csak ki de nehogy már rajta keressen valaki. Ezért zuhanyzik negyven percet, ezért járatja a klímát nyitott ablak mellett, hogy lelakja amit befizetett. Ő az aki az élményfürdőből szakadó esőben és síró gyerekek mellett sem jön el, mert befizetett tízezret nehogy már ezért csak 2 órát legyenek. A többség nem akar bármi áron jól járni na!

      Kedvelés

      • No, hát ebben én is egyetértek veletek (írtam már ilyesmiről korábban, egy kommentben). Illetve, úgy írom, egyetértek veletek!!! A wellness szállók közönségéről rendesen megvan a véleményem (nem is megyek), és most összekapcsoltam a kettőt, azt, és amiről a bejegyzésben szó van.

        Magyarként külföldön néha mégis olyan rossz a többi magyart látni, ahogy összesúgnak, kikerülnek.

        Kedvelés

      • Csakis az utolsó mondatodra reagálnék. A többivel egyetértek, ahhoz nincs is mit hozzáfűzni.

        Én külföldön élek most egyhuzamban három éve, előtte kétszer, rövidebb ideig.
        Mi a párommal borzasztó hiúk vagyunk, ez látszik is rajtunk, és beszélgetni is normális hangnemben, trágárságtól mentesen szoktunk, leginkább ő, én néha megfeledkezem magamról. Az utcán mégis kikerülnek, nagy ívben, pofát vágva, felcsapott orral, szemforgatva. Ebből általában tudom, hogy magyarok az illetők.
        Mivel tapasztaltam azt, hogy milyen sumák és jófejségből, fölényeskedésből hazudozó tud lenni a magyarság külföldön, én sem fordulok segítségért honfitárshoz, nem is bízom rájuk magam, és igyekszem elkerülni minden olyan helyzetet, amiben egy magyartól függhetnék. De ha magyar szót hallok, nekem akkor is dobban egyet a szívem, és ha hozzám szólnak, válaszolok, igyekszem rövidre zárni, ha nem érdekel az illető, de nem fordulok sarkon, csak mert ő is onnan jött ahonnan én.
        Fogalmam sincs, ennek mi az oka, de a legközelebbi ismerőseim is ezt teszik, sőt, egyetlen magyar kolléganőm is bunkó megjegyzést tett, amikor megtudta, hogy én is onnan, ahonnan ő. Még föl se vették, csak interjúra jött, épp a köszönésen voltunk túl. Nagyon rosszul esett, én nem tettem volna ezt, még ha gondoltam volna se, ki vagyok én ahhoz?
        Akit valaha megkérdeztem erről, mind azt mondta, hogy ő nem fog egy idegennel csak azért beszélni mert magyar, különben is olyan suttyók és mindig akarnak valamit. Én ezt nem így tapasztaltam, bár tudom irányítani a beszélgetést, privát témákba nem megyek bele, aki állást keres, az keressen hirdetésben, de ha épp tudok is valamit, maximum céges telefonszámot vagy cégnevet adhatok, minden mást intézzen magának, és ne is hivatkozzon rám, nincs befolyásom. Én ezt így korrektnek érzem, ha egy spanyol vagy lengyel jönne oda, ugyanígy járnék el.
        Mellesleg a beszóló kolléganő azóta eléggé megvetette a cégnél a lábát, szurkál is olykor, mert úgy érzi megteheti, és ő az egyetlen, aki hazalopja a maradékot, meg néha a nem maradékot is. De persze, minden más magyar a bunkó, azért nem áll velük szóba 🙂

        Kedvelés

      • El szeretném mondani, mert emlékeztem rá, hogy ide a blogra valahova egyszer kommenteltem ilyet, és direkt visszakerestem most, hogy akkori, mindenkire irigykedő és keserű önmagamnak most válaszoljak, hogy a héten egy négycsillagos “wellness szállóban” voltunk a Mátrában, és az egész napos lelkes túra után azért rohadt jó volt ám jól bekajálni a szálloda által kínált kitűnő és minőségi választékból (marhafelsál! szarvas birsalmával! vargánya és máj!), majd ezt követően zárásig dögönyöztetni magunkat meg szaunázni meg úszogatni az icipici “úszómedencében”. Szóval: megyek még wellnessbe. A véleményem pedig az, hogy jaj, de jó volt! Éljen az örömalapú élet.
        És, Éva, boldog születésnapot kívánok.

        Kedvelik 1 személy

      • Ide tartozik még a hotel hűtőjéből kiinni a piát aztán feltölteni suttyomban a közértből hozottal. Ja, ha már közért, ott a lemért beárazott körtékhez hozzádobni még kettőt, azt mondani a pénztárosnak, hogy a zacskóban 10 db zsömle van, utána elégedetten vigyorogni, hogy hehe pedig 11 🙂 Forgalomban a kocsisor mellett elsuhanni és befurakodni, a végén, stb. Erre a suttyóságra nagyon találó szó a “jóljárniakarás”. A röhej, hogy az ilyen típus szemében Te, aki nem csinálsz ilyesmit, leszel a balek.

        Kedvelés

    • Egy bizonyos mentalitást nem szeretek, nyugtalanít, elkeserít. A magyarok közül több van, igen, és ahogy én látom, ez szomorú helyzetünk fő oka. Ahogy a közös dolgokkal bánni szoktak honfitársaink. A vöröskeresztes dolgozó, aki 1997-ben már nem szorult rá, hogy ellopja az adomány-vécépapírt, de már úgy megszokta. Ugyanez nagyban is, potentátok, politikusok, cégvezetők (mindig őket szokás hibáztatni), de a kicsik többen vannak, és megválasztják, megtűrik az ilyen nagyokat.

      Nem, nem pénzkérdés, ha nem akarsz görcsösen jól járni, hanem lelki luxus (vö. megengedhetem magamnak). Kis-Magyarország címmel is volt bejegyzés, arra utalok.

      Kedvelés

  4. Nem szeretek szaunázni, de a Balaton parton ugyanez megy – sok 30 évesen lapattant apuka, az átlag szörnyen néz ki, pökhendli arckifejezéssel stírölik a hús-vér nőket, és rendszerint olyanokra tesznek megjegyzést, akik jól tudják, szóba sem állnának egy ilyen mucsajival.
    Szereted Finnországot – na én többek között ezért érzem, hogy majd kiugrok a bőrömből, amikor északon vagyok, mert oda kevébé jutnak el az ilyen Imre-félék, és nem ez a jellemző hozzáállás a nőkhöz.

    Kedvelés

  5. túl közel van a magyar határhoz ez a hely. az a gond.
    kicsit kell mélyebbre menni nyugati irányba és megszűnik ez a rossz szájíz, a stírölés kellemetlen érzése.
    nagyon jó úgy szaunázni, hogy mindenki a szaunázással foglalkozik és nem azzal, hogyan kap valami lepattanót (valahogy csak jól kell járni, ha már bejöttünk ide ilyen kurva drágán Palikám!)

    itt pesten a meztelen szauna részlegen két-három pasi üldögél a padokon. lesi, nézi, hogy mikor jön arra egy-két csaj és akkor azt nézik. a nők melleit, meg seggeket, meg nunikat. szánalmas.

    aztán még van itt magyarhonban egy egészen mélyen lévő szaunázási kultúra. papucs a padra, hosszú gatyában vizesen törölköző nékül beülünk, újság a kezünkben. hangosan beszélgetünk és kiosztjuk azt, aki ezért szólni mer.

    ahol szauna mester tartja fenn a rendet: ott a szauna mesterrel úgy beszélnek, hogy “megveszlek kilóra baszd meg!”.

    ez az elitünk.

    ez pontosan ugyanaz a jelenség, amikor a budai oldalon autózva a hegyekben úgy érzem: itt mindenki tapló. és tényleg, mindegyik az. aztán leesik: ez itt kérem szépen a magyar elit.

    szégyenkezve, pironkodva kell ezt újra és újra megállapítanom. a szaunákban szinte mindig.

    Kedvelés

      • nagyon jól összefoglalta az említett problémakört.
        bár megjegyzem, hogy nyugati részén európának, szintén nem úgy születnek a fürdőt/szaunát használók, hogy automatikusan kultúrember módjára viselkednek. bizony keményen betartatják az ott dolgozók az egyébként úton-útfélen kifüggesztett szabályokat. rengeteg kis táblácska jelzi, hogy honnan nem lehet tovább menni fürdőruciban, hogy hová mit lehet, kell elhelyezni, hogyan kell a törölközőt úgy elhelyezni a padon, hogy a láb sem érhet hozzá a padhoz stb. stb.

        akinek nem megy, ahhoz oda lép a szauna-személyzet és megigazítja. aki fürdőruhában van, azt kiküldi, aki nem a szabályok szerint viselkedik arra rászól, majd kiküldi. ennyi.

        higgyétek el a svédek/finnek/osztrákok/németek sem rendes embernek születtek.

        itt nálunk vannak a szabályok, amelyeket sehol nem szokás betartani. a szauna csak ez egyik ilyen hely.

        és vagyunk mi, a kisebbség (ez a szomorú valóság) akiket ez zavar. és mindig is zavarni fog, mert mindig kisebbségben leszünk.

        (ide ollózok egy 168 óra cikk részletet, hogy látható legyen: szociológusok szerint is kevesen vagyunk:
        “Tehát az elgondolás szerint jobbközépen az egykori MDF és SZDSZ szavazói után kell kutatni: liberális fórumosokat és konzervatív liberálisokat. A kulturális preferenciákat, attitűdöt, életformát és szokásokat felmérő közvélemény-kutatások szerint e tábor jó évtizede háromszázezer, legfeljebb félmillió szavazót számlál. Iskolázottak, a világra nyitottak, városiak, és legalább a középső középosztály életszínvonalán élnek. S bár 2010-ben még egy részük a Fideszre, az MDF-re vagy az SZDSZ-re szavazott, ma már a bizonytalanok táborát erősítik.”

        és a teljes cikk, de nem a politikai vonzata az érdekes, hanem hogy – talán az itt kommentelők többsége ide tartozik – milyen kevés. összesen 3-500000 ember:

        http://www.168ora.hu/itthon/konzervativok-kerestetnek-109085.html
        )

        aki

        Kedvelés

  6. Magyarországon nem megyek be szaunába, mert csak nájlon fürdőruckóban lehet, és rámolvad. Ahol meg be lehet menni pucéron, ott általában nem a stírölős magatartás jellemző, lehet, hogy én a határtól messzebb voltam, de voltak ott oroszok is, magyarok is, de zömében helyi osztrák parasztok az egész napi traktoron ülés után, senki nem stírölt zavaróan senkit.
    Olyan volt, hogy egy nagyobb társasággal voltunk magyarok pucérkodós helyen, és a hazautazás után egyik kedves barátom barátnője felhívott, hogy én milyen módszerrel szőrtelenítek, mert – és ezt külön kiemelte – a barát (fiú) ugyan nem direkt, de észrevette, hogy milyen a p….trimmelésem, és nagyon tetszett neki. De értitek, nem úgy, hogy rám izgult, hanem hogy mi lenne, ha a barátnője is úgy. Megbeszéltük, nevettünk egy jót, elmeséltem, hogy én hogy szoktam, és ennyi.
    Viszont életem egyik szaranya élménye egy ilyen osztrák szaunához kapcsolódik. Négyéves (legnagyobb) kinn pancsol, én benn élvezkedem. Megbeszéltük, hogy békén hagy, és mindig mindegyik ezt be is tartotta. Öt perc múlva kopog az ablakon, én integetek, hogy haggyámábékén. Még öt perc. Tizenpár perc múlva nyitott be, hogy “bocs, anya, tudom, hogy ez a te időd, de már nagyon kell kakilni, és nem találtam meg a vécét…” Még mielőtt bárki bármit mondana genderszempontból, apuka nem volt ott, különben elvitte volna kakilni ő is szívesen.

    Kedvelés

  7. Hogy mennyire a szolgáltatók professzionalizmusán múlik a vendégkör viselkedéskultúrája – és hogy milyen nagyok a pedagógiai lehetőségeik – bizonyítja néhány nyugat-magyarországi nagy fürdő. Ott a jelentős osztrák meg német vendégkör miatt muszáj volt bevezetni (és folyamatosan betartatni) az ottani normákat, és láss csodát, a magyar vendégkör is képes elsajátítani ugyanazt (na jó, néha kisebb hiányosságokkal, de Róma sem egy nap alatt épült fel 🙂 )

    Kedvelés

  8. Sajnos ugyan azt csinálod mint az attila… Bemész a gőzbe, stírölöd a pasikat… lóg a töke, elhízott, ronda, nincs csinos férfi. Magadban minősítesz , megjegyzéseket teszel. Mit vársz? Te is ugyan olyan vagy . Mindannyian ugyan olyanok vagyunk. Másikat nézzük, ki csinos, ki nem. Ki gusztusos, ki az aki smukkot hord a gőzben is. Az attila is a saját “kulturális” szintjén stírölt. Nincs ebben semmi rossz. (legföljebb hogy bunkó)
    És nem hiszem, hogy a magyar az lezabálja a svédasztalt, vagy kétszer ennyit vesz. A kulturálatlan osztrák is leeszi, meg a német, és az angol is . Ezt láttam Korzikán, Krétán. És Japánban az elit kiállításmegnyitón alig várta közönség, hogy befejezzék a beszédet, és rohantak az asztalokhoz a potyakajáért. Ez nem nemzeti függő, hanem kinek milyen a belső értékrendje.

    Kedvelés

    • Természetesen mindenki megnézi a többieket, és gondol, amit akar, elég furcsa lenne, ha nem így volna. Tényleg nagyon feltűnően nagyhasúak, meg aztán én rég láttam ilyesmit. Meg aztán írófajta is volnék, ebből élek, hogy figyelek. De nem szexuális módon, én nem állítom, hogy nekem “fúj” kizáró ok a nagy has, egyszerűen én nem szexuálisan megyek oda nézelődni. És nem mondok és nem is éreztetek semmit ebből, különösen nem a barátnőmmel összesúgva.

      Az egyetlen férfi, aki egy kicsit tetszett, mondjuk neki meg ijesztően nagy farka volt, semmit nem vett észre ebből.

      Ja, és én kimondottan gusztusos vagyok a hosszútávfutásommal, biciklizésemmel, meg szültem három gyereket is.

      Én Imrét írtam, ki az az attila?

      Kedvelés

    • Természetesen mindenki megnézi a többieket, és gondol, amit akar, elég furcsa lenne, ha nem így volna. Tényleg nagyon feltűnően nagyhasúak, meg aztán én rég láttam ilyesmit. Meg aztán írófajta is volnék, ebből élek, hogy figyelek. De nem szexuális módon, én nem állítom, hogy nekem “fúj” kizáró ok a nagy has, egyszerűen én nem szexuálisan megyek oda nézelődni. És nem mondok és nem is éreztetek semmit ebből, különösen nem a barátnőmmel összesúgva.

      Az egyetlen férfi, aki egy kicsit tetszett, mondjuk neki meg ijesztően nagy farka volt, semmit nem vett észre ebből.

      Ja, és én kimondottan gusztusos vagyok a hosszútávfutásommal, biciklizésemmel, meg szültem három gyereket is.

      Én Imrét írtam, ki az az attila?

      Kedvelés

    • Nos, itt nem kell attól félni, hogy lezabálják az asztalt vagy besétál valaki kintről, ennek megfelelőek a szabályok is. 3-tól lett volna szobánk és ellátásunk, de 12-kor vígan sütiztünk (megkérdeztük, nem bánták). Mert És én ezt nem bánom, ha már drága volt.

      De figyelj, én szívesen elolvasom a te élményeidet, bár eredetileg nem számítottam a kommentjeidre, viszont az enyéimről ne akard megmondani, milyenek, jó?

      És óva intenélek attól is, hogy agyadat felbaszni járj ide. Jó itt neked? Idegesítelek?

      Nagyon kérek mindenkit, vitázzon úgy, hogy ne keltsen felesleges negatív érzéseket a másikban. Én nem szoktam panaszkodni, de leszámítva ezt az álomüdülést, nem annyira vidám az életünk most.

      Kedvelés

      • Jók az írásaid, jók a hozzászólások, folyamatos önvizsgálatra késztetnek, elemzésre, hogy milyen vagyok ,milyen a házasságom, jól látom látom a magam és környezetem viszonyait. Akkor is, ha van amit másképp látok.
        A kérdésedre válaszolva: igen jó itt, jó ezeket a sorokat olvasni amiket írsz, írtok.
        Mint ahogy a belépőmben írtam néha morgok. Van amivel nem értek egyet, vagy nem értem. Ilyenkor kérdeztem, lehet hogy provokáló él is volt benne.

        Óva intesz? (na ilyenkor kezd felmenni az indulati szintem) mitől, kitől? Kitiltasz? Minősíthetetlen hangot használsz, sértegetsz? Hogy én felbaszom az agyam azért jövök ide? Nem így szóltam eddig hozzá.

        Azért egy történetet hagy osszak meg a “stírölésről”. Hat éves voltam, mikor otthon a hatvanas évek elején először került a kezünkbe egy nagy nyugati vásárlási katalógus. Ötszáz oldal, színes, ruha, szerszám, játék, kert, háztartás. Álmodni sem lehetett, hogy ilyen mennyiségű dolgok vannak, van amiről azt se tudtam micsoda, mire kell használni, találgattuk a testvéremmel a német szavakat betűzgetve. Mint egy álomban, két óra múlva rémülten néztem körül, hogy hol vagyok, és tértem vissza az életbe. Felváltva lehetett nézegetni. Hol anyám, hol apám ,hol mi gyerekek. Egyszer apám nézegette, én mellé ültem. A női fehérnemű oldalalkat nézegette. Modellek bugyiban melltartóban. ( korabeli szoft pornó) Azt mondta apám:” Figyelj. Hármat számolunk, aztán stoppolunk, melyik a legszebb, ki melyikünké. Aztán lapozunk. ” Jó mókának tűnt, élveztem hogy apám játszik velem, bár a lényegét nem fogtam fel akkor. Ma amikor eszembe jutott, szégyelltem magam, és elgondolkoztam, hogy ismertem az apám? Azon túl, hogy velem milyen volt (elnéző, néha szigorú, összetört, vert) látom, hogy milyen személy volt ő? Mi érdekelte? Milyen volt a belső világa? Mikor eltemették, a kollégái tartottak beszédet. És mintha nem róla beszéltek volna. Egy idegen emberről beszéltek, aki kedves segítőkész világot-látott kutató, aki vidám, és mindig nyitott mással beszélni. Hát én ezt az embert nem ismertem. És ugyan ezt éltem meg anyámmal, mikor a kollégái beszéltek róla. Hol és kik között éltem? Miért voltak ilyen zárkózottak.
        És egy súlyos kérdés merül fel bennem: engem vajon ismernek a gyerekeim? Meg tudok előttük nyílni, vagy csak egy messzi várfok vagyok nekik?

        Kedvelés

      • karcsikarcsi, annyira jó volt olvasni amit írtál, férjemnek is megmutattam 🙂 “messzi várfok” – nagyon találó, miért lesznek ilyenné a férfiak? Mert kényelmes? Mert egyszerűbb? Mert ezt várja a társadalom? Nem tudom…
        Tegnap a szülői értekezleten férjem volt az egyetlen apuka! Írjátok itt, hogy általánosítunk és sértő, mert nem minden férfi ilyen nem törődöm a családdal kapcsolatban, stb. Tényleg nem, szerencsére! Viszont a többség sajnos ilyen. Hol vannak az apukák a gyerekeik jelenében? Miért nem vesznek részt tevékenyebben a családjuk életében?

        Kedvelés

      • Szépet írtál és fontosat. De tényleg ne idegeskedj. “Óv”: véd, kímél; “int”: figyelmeztet, javasol. És még mindig az én blogomon vagyunk, és nők tapasztalatairól beszélgetünk, ezért nők csak a sáros cipőt veszik le, férfiak azonban a zoknit is, meg még lábat is mosnak.

        Kedvelés

    • “Sajnos ugyan azt csinálod mint az attila…Magadban minősítesz , megjegyzéseket teszel.” – nem, korántsem ugyan az a kettő. Márpedig a második mondat miatt. Egészen más ugyanezt hangosan tenni és ezzel megalázni az illetőt. Azt, hogy kiről mit gondolok, egy dolog, de ha ott és akkor ezt magamban tartom, azzal kinek ártok? Persze, hogy mindenki megjegyzi magában mondjuk egy 150 kilós embert lárva, hogy jesszusom de kövér, de a kulturáltság ott kezdődik, hogy nem kiáltunk fel, hogy “jé azt hittem a bálnák már kihaltak!” (ezt a mondatot pont a velem lévő tényleg eléggé túlsúlyos ismerősömre tették, hát mit ne mondjak napokig rosszul volt tőle szegény, de én is.)

      Kedvelés

  9. Visszajelzés: a kitágult negyedóra | csak az olvassa

  10. számomra a szauna nem velnesz, és semmiképp nem kelet-európai. a szauna nekem welness, ladies’ day, jóllét, meditáció, valódi meztelenség, agyürítés, gyógyulás, tisztulás. finnország közepén legalábbis ez.
    igen, minden körülmények között meztelen. szétett lábbal is. ha nő, akkor is (dugóval vagy dugó nélkül). legalább 93 fokos, fával fűtött, füstös. az első száraz, a testért. bent ülök, az orrlikaim felforrósodnak, a körmöm érinthetetlen (nincs nyaklánc, se fülbevaló), a hajam ropog (dehogy áll!), a szemhéjam parázsló homok. meg kell várni az első izzadságcseppet (néha csak 25 perc után jő), aztán futás ki a hóba hemperegni, dörzsölődni, pirosra, csípősre. rohanás a mólon, és ugrás a tóba vágott lék közepébe — a szívem a leghosszabb hajszálam végében dobog, majd a lábujjkörmeimet feszíti. elakad a lélegzetem, aztán kimászom pihegve, mint amikor szüléskor nem volt szabad tolnom, és a kinti -18 fok megnyugtató.
    vissza a szaunába, ezúttal nedves, a léleknek (hogy sírja ki magát), és van nyírfaolaj is a kőre fröcskölt vízben. nem 98 fokosnak érzem, hanem égő katlannak, ömlik a víz rólam, tömény, sós. tengeri tökkel dörzsölgetem bőröm (ha nyár lenne, zsenge nyírfaággal csapkodnám), és megvárom, míg a testem is gyepszagú. akkor megint ki a hóba, jeges vízbe, de ez már nem sokkoló, hanem elönt a jéghideg tudatosság, átfolyik rajtam, felsorolja minden szervem.
    a harmadik a békességé. amikor már alfában vagyok, tiszta, mint a csecsemő, aki az emlő illatáról álmodik. könnyű mártózás a végén, puha hófehér köntöst kerítek magamra, leülök a verandára, s iszom egy pohár finom házisört.
    férfiak, nők (terhes nők!), gyerekek együtt. imre helyett ilmar ül a padon, behúnyt szemmel, ugyanolyan átszellemült arccal, mint én.

    Kedvelés

  11. Visszajelzés: meztelenül a szaunában | csak az olvassa

  12. nekem annyi a kérdésem a Diva Cuphoz, hogy gondolkoztam rajta, de hogy oldod meg azt, ha a WC-ben nincsen csap? hogy mosod ki? engem ez tart vissza az egésztől – hogy rohanhatok egy véres izével a mosdókagylóhoz, miközben jobbra tőlem sminkelnek…

    Kedvelés

  13. Vegre latom kekben – marmint medenceben. Nem a kek bugyi van rajta. Diszmagyarban uszik.
    Porzik a jeg tenyerunk alatt, atmegyunk infraba. Hell – lebegunk az Ezsebet-hid felett majdnem Barry White-ra. Bele tudnam foglalni mindennapi imamba. Levezekelem sult libas rukkolaval.

    Kedvelés

  14. Visszajelzés: szabadság, szabadosság | csak az olvassa

  15. Visszajelzés: öngyötrő | csak az olvassa — én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.