a nők fegyverei: érzelmi kicsinálás, hiszti

Akkor, melegében kellett volna megírnom M-nak a választ a jegyzetére. Többen olvastátok, az volt a címe, hogy A bántalmazott férfiakért mikor táncolunk?

De rengeteg dolgom volt, egy kicsit emberek közé is mentem (színház, beszélgetés ovistárs-anyukával, ebéd remek csajokkal), nagyon rámfért, mert, ööö, felfal a blog. Úgyhogy az a lendület, amivel azonnal megírtam volna a választ, eltűnt.

Aztán a maradékával megpróbáltam leküzdeni a téli hajnalt, és a gömbölyűen szuszogók mellől óvatosan fölkelni írni — nem sikerült. (“Mama, ne dolgozz!” Félálomban.)

És nem akartam személyessé tenni a vélemények és értékrend konfliktusát: M-val ismerjük egymást, és nagyon is egyfélét gondolunk a világról más tekintetben. Nem akarom őt bántani, itt van a blogon az egésznek a cáfolata vagy húsz bejegyzésben. De amúgy is annyi helyről halljuk ezt a fajta érvelést mostanában. (Nem, nem bátor, nem egyedi.) Minden második troll pontosan ezzel jön, tele vele a fé.r.fihang nevű portál. Úgyhogy mégis nézzük meg egy kicsit ezt a témát.

Az érvelésnek most csak ezt a részét vizsgálom meg:

Igaz, hogy a férfiak erőfölénye nagyobb, és használják is olykor, de a nők meg lelki módszerekkel, manipulációval készítik ki a férfiakat.

Azt sugallja ez az érvelés, hogy kvázi szimmetria: van, amelyik férfi üt, de más nők meg más férfiakat lelkileg kínoznak. És ebből nem logikai ugrás az sem, hogy a férfi talán csak azért üt, mert a partner viselkedésére reagál, tehát a férfiak által elkövetett fizikai erőszaknak kiváltója és előzménye a női terror, vagyis azok a férfiak ütnek, akiket előtte már lelkileg megkínoztak, és a felelős a kezdeményező, a rafinált módszerekkel hadjáratot viselő nő.

Néhány évvel ezelőtt Ranschburg Jenő szakmailag is szentesítette ezt az elterjedt tévhitet A meghitt erőszak című könyvében. A férfiak — ő így fogalmaz — vitézkednek, a nők viszont nevetségessé teszik, ugráltatják, gonoszul kibeszélik, leszólják a férjüket. Ez az erőszak láthatatlan, ezt bezzeg nem üldözi törvény, nincs tele vele a sajtó, ettől menekül, lesz hajléktalan és talán hal is meg túl korán az a sok férfi.

Először is, ahogy karcsikarcsi tette a kommentben, hüledezünk: miféle varázserejük van vajon a nőknek, amellyel jobban képesek manipulálni, mentálisan kikészíteni a férfiakat, mint azok őket? Úgy tűnik ebből, egyenlőség van, és kétféle szomorú család: amelyekben a férfi gyötör, ököllel, meg ahol a nő csinálja alattomosan, lekicsinyléssel, fondorlattal. Esetleg egyszerre zajlik a kettő.

De, kedves barátaim: nincs egyenlőség.

A fizikai bántalmazás nem szokott előzmény nélkül történni: előzménye pedig nem más, mint a bántalmazó által akár évekig is folytatott lelki és verbális gyötrés. Tehát a férfi ütéseinek a férfi lelki terrorja az előzménye.

A bántalmazás hatalmi kérdés, és a bántalmazó azért teheti meg, amit tesz, mert előtte már lekicsinylő megjegyzések, irreális elvárások, dührohamok, szeretetlen némaság, hibáztatás formájában lassan és módszeresen aláásta a nő önbecsülését, közben pedig bízvást építhetett a nők bizonytalanságára, megfelelni vágyására, arra a partner-, feleség- és anyaszerepre, amellyel mindannyiunk tudatát teleírja a világ, amelyben élünk, igencsak bűntudatkeltően.

A bántalmazók valóban úgy gondolják, hogy amit tesznek, az jogos. És épp itt a baj. Nem az egyes ember viselkedésével, hanem hogy azt gondolják, gondolhatják, hogy megtehetik, mert a vélekedésüket is a világ normái, a köz értékítélete irányítja. Ez határozza meg, hogy mitől dühösek, mire reagálnak indulattal, mi túl sok nekik, nem a szeretet és nem is az egyedi partnerük egyedi valósága. Ezért hibáztathatják a nőket a lelki terrorért, amely esetleg csak véleménykülönbség, vagy jogos reakció a férfi korlátozó, kontrolláló viselkedésére. Elmondhatja a nő százszor, mi baja, szépen, levélben, élesen, mediátorral: hiszti marad az akkor is, legfeljebb egy-két kósza ígéret a válasz.

Megdöbbentő, milyen sokaknak van bajuk, és mennyire hasonló. Nem, nem a feminizmus miatt, hanem azért, mert akármekkora az agymosás, a lélek nem elhallgattatható. Mi lenne, ha meghallgatnátok egyszer, de komolyan, hogy miért, mivel van örökké bajuk a nőknek? És ahhoz képest mérlegelnétek a veszekedő, fenyegető, rosszkedvű nők viselkedését?

Komolyan gondoljátok, de most logikailag, hogy ha az ököl válasz lehet, akkor egy fizikailag gyengébb nő meg meri kockáztatni az érzelmi kicsinálást? Nem fél vajon? Vagy tényleg azt gondoljátok, hogy szegény férfi tűri, tűri a terrort, és egyszer csak robban? De hiszen a végsőkig alkalmazkodásra kényszerített férfi — nyilván vannak ilyenek is — ütni sem fog, mert az ilyen típusú lelki gyötrés agymosáshoz hasonlít, végképp átírja a viselkedést, és mindig hatalmi kérdés. Azaz: ha egy kapcsolatban az egyik fél gyötör, módszeresen (nem “olasz házasság” tehát, ahol két irányból röpülnek a tányérok), akkor neki több a hatalma.

Amúgy meg az önvédelmen kívül tudtok olyan helyzetet, amelyben érthető válasz az ütés? Hát miért nem gyötri vissza lelkileg? És akkor nincs dolga a bétékával. Csak annyit mond: “nagy a segged, aranyom”, vagy “azért neked is megvolt már a fél falu”, és egál van. Egy nőt ennyire egyszerű vérig sérteni. Az nem merül fel, hogy a megütött, ám túlerőben lévő, manipulatív nő ebből a — lassacskán valóban tabunak számító — pofonból majd micsoda nyilvános cirkuszt csinál? És mindenki mellé fog állni, hiszen, mint mondjátok, ezzel van tele a média. Miért üttök akkor?

A nők bele tudnak szürkülni asszonyságba és anyaságba, és tényleg szoktak veszekedni, zsörtölődni, elégedetlenkedni. Tényleg vannak játszmák és manipuláció. De vajon mire válasz mindez? Vajon miért piszkálják annyit a férjüket? Úgy gondoljátok, elkényelmesednek, megvan a zsákmány, a gyerek kellett csak, aztán lehet hatalmaskodni? Tényleg? Nem lehet, hogy a házassággal járó élethelyzetekkel, előírt szerepekkel van a baj? És a férfiak a maguk privilegizált helyzetében (ha egy kicsit otthon vannak, már családcentrikusak, és könnyes szemmel mondja az óvónő, hogy nahát, Patriknak az apukája jött a szülői értekezletre!) ugyan miért elégedetlenkednek és ütnek?

A nők által folytatott lelki terror jellegzetesen a család dinamikájának része, ami azt is jelenti, hogy nagyon ritkán történik a családon kívül, más férfiak ellen, miközben a bántalmazó férfiak egy része kifejezetten fenyegetően viselkedik más nőkkel is, hiszen a társadalmilag garantált hatalma ott is érvényesül (a másik része meg kettős énnel rendelkezik, a külvilág szemében bűbájos).

Rengeteg, de rengeteg nő beszélt nekem szorongva arról, hogy ő nem elég szorgalmas, kedves, figyelmes, önzetlen, odaadó. És később kiderült: a partnerük ítéletét, szavait interpretálják így. Magukban keresték a hibát, és a kompetens énjük, önbecsülésük egyre csak porladt szét. Felbecsülhetetlenül sok nő él folyamatos lekicsinylésben, gúnyolódás céltáblájaként, elvárásoktól béklyózva, funkcióvá silányítva. Soha nem láthatja azt a partnere tükrében, hogy ő jó. És marcangolja magát, kínlódik. Cseppet sem sziszeg a foga közül, hogy az a szemét: a saját meg nem felelésétől, alkalmatlanságától, a belsővé tett ítéletektől szenved. A férj mondja meg, mi legyen — esetleg egyes részterületeket és az azokkal járó teendőket és felelősséget átengedi a nőknek –, a férj szabja meg, mi a normális, mi az, amiről érdemes beszélni, ha végre nekiülnek; a férj jelenti ki a nőről, hogy nem normális, túloz, bolhából elefántot csinál. És ezt senki nem tartja lelki gyötrésnek meg manipulációnak. Erre az alkalmazkodás meg a szeretet a megoldás a közvélekedés tanácsai szerint. Fáradt szegény, értetek dolgozik…

Ezek a nők a lekicsinylést, kritikát, szeretetmegvonást nem élik meg bántalmazásként, hanem kétségeik vannak, és a férj támadásai az önértelmezésük részeivé válnak. Ilyen a lelki gyötrés természete. Aki elszenvedi, a legtöbbször nem harsány, nem melldöngető, nem panaszolja fűnek-fának, nem ordít (ó, M., ez menyire rosszul esett, hát ki ordít? Lehet, hogy te az itteni érveket ordításnak meg örök elégedetlenkedésnek tartanád? Vagy a tánc az ordítás?). És akik a környezet tagjai közül tanúi ennek, nem szólnak: úgy gondolják, ez így normális, “egy kicsit hirtelen haragú a Feri”, meg magánügy.

A hatalmi viszonyok, a nemiszerep-felfogás olyan természetűek, hogy ezzel szemben a férj egy “már háromszor szóltam, hogy kész a vacsora”, “egyszer igazán hazahozhatnád te Vivient az edzésről” meg “miért nem hívtál, hogy később jössz?” mondatot is gyötrésnek, követelőzésnek, veszekedés-provokálásnak vesz. Nemcsak a rosszkedvet, némaságot, hanem a teljesen jogos, operatív kérdéseket is veheti nyaggatásnak, élni-nem-hagyásnak a férfi, mert ha komolyan venné, amit a felesége mond, ki kellene zökkennie a kedvező énképéből, abból, hogy minden pont úgy jó, ahogy ő csinálja.

Mikor gyötrődik a férj vajon azon, hogy ő elég jó férj-e, hogy tényleg túloz, fölöslegesen lelkizik-e, túlbonyolítja-e a dolgokat? Mikor szégyelli el magát a gyerekével kapcsolatban, mikor tesznek neki szemrehányást a fogadóórán? Hogy nem veszed észre, M., mennyire irtózatosan túlterheltek a nők?

Az anyagi függés tendenciája tökéletesen mérhető, és cseppet sem szubjektív: a nők gyesen vannak, eleve alacsonyabb munkakörben dolgoztak, kevesebbet tanulhattak, el se kezdték a pályájukat a szülés miatt, mindez persze átlagosan, avagy összességében, ezért a család bevétele és a vele járó kontroll a férfiaknál van, ráadásul, szocializációjuk révén szentesítve, a döntés és a hangoskodás joga is. Így, ezek között a körülmények között gyötrik a nők a férjüket lelkileg. Nekem ez valahogy nem jön ki.

És ezek a férjek mindeközben igencsak kötődnek a házasságukhoz. Bizony, nem kétségbeesett szerelemről van szó, amikor a válási szándék bejelentése idején olyan sok csúnyaság hangzik el a férji ajkakról. Csúnyaság persze kölcsönösen van, lehet, de amiről én beszélek, az fenyegetés, magából kivetkőzött dühroham, tombolás, nyomásgyakorlás.

Miért ragaszkodnak ők vajon a teljesen zsákutcás, zsörtölődős, akármilyen házasságukhoz? Megmondom. Az identitásukat féltik, azt az elképzelt, feljavított ént, amelyiknek az elégedett(nek tűnő) asszonya elfogadja a helyzetet, nem lázad, megmarad őmellette, hiszen ő értékes, jó szándékú férfi, hát nem? Na meg a gyerekek, de az már na meg.

A férfiak igen sokszor békések, húzzák az igát, hazamennek, van családi nyaralás is, meg házassági évforduló, virág a névnapon és tollasozás a kertben, minden rendben van. (Kvázi ezt is teljesítménynek könyveli el mindenki: ún. családcentrikus a férfi, nőre ezt a jelzőt nem használják, nincs neki információértéke.) A szoftver legtöbbször csak válsághelyzetben indul el. De akkor ugyanaz. A nő mást akar, nem jó neki, ami korábban, a nő megváltozott. A nő válna. A békés férj ugyanúgy nyomozni kezd, elmeorvosi vizsgálatot helyez kilátásba, ugyanúgy büntető jelleggel próbál szexelni, ugyanúgy összetör tárgyakat, nekilök a falnak, üvöltő kérdésekre vár választ, a nő ellen hangol mindenkit, és fenyegetőzik. Mert ez a szoftver fut mindannyiukban: megtehetik, megteszik. M., ezen meglepődnél, hogy ez mennyire egyforma mindenütt, és micsoda titok övezi. Ezek a férfiak fenntartják azt a jogot, hogy a házasság, ha véget ér, úgy érjen véget, hogy nekik van elegük, ők szerettek bele valaki másba, náluk van a kontroll.

És a reakcióknak ezt a különbségét magyarázza a marsos meg vénuszos népszerű pszichológia rogyásig, meg erre mondják, hogy “tudod, pasi”, ezért van szó annyiszor a férfi büszkeségéről, önérzetéről, mert végső soron ezt kell felmenteni, megmagyarázni valahogy, hogy ők válsághelyzetben erőszakosan reagálnak.

Bizony, a súlyos bántalmazási esetek (bezárás, kínzás, rabszolgaság) is akár évekig zajolhatnak következmény nélkül, tudván tudja védőnő, családsegítő, pedagógus, rendőr, mi folyik abban a családban, és senki nem csinál semmit.

Na, és ti egyetértetek azzal, hogy az erőszakos cselekményeket büntesse a jog? Ha igen, hol az igazságtalanság?

A manipulatív viselkedés, kiabálás, lelki terror szörnyű, akárki is csinálja. Túl a szubjektív mérlegelésen, fájdalmakon azonban társadalmi válasz, retorzió a büntetőjogi tényállássá fogalmazható esetekre érkezhet csak. Lehet véleményünk, de az életünket törvények igazgatják — pislantsunk a BTK-ra. Ami ott szerepel, az ellen az igazságszolgáltatás hivatott fellépni: a BTK-ról és annak korszerű kiegészítéséről van szó, amikor CSBE ügye, törvénytervezete a téma az újságokban. A többit emberi jellemzőnek, magánügynek tekinti a jogrend, sem női, sem férfi elkövető esetében nem bünteti — érett emberek kénytelenek valamit kezdeni vele a törvény szigora nélkül is. Mit tegyünk vele? A maga részéről az erőszak és manipuláció minden formáját elítélem, a lelkit is. De arra, ami nincs benne a BTK-ban, egyéni megoldás van: alkalmazkodás, szaksegítség, a kapcsolat új alapokra helyezése, szakítás, különköltözés.

Kár volna úgy beállítani a bántalmazást, mint ha egy pofonért már rögtön börtönbe kerülne az elkövető. A “leglelkibb”, BTK-ba foglalt bántalmazási formák a rágalmazás (nyilvánosság előtt), becsületsértés, zsarolás, személyi szabadságtól való megfosztás, zaklatás, illetve a fenyegető zaklatás. Magánindítványosak, lehet feljelentést tenni. A bántalmazás többi formája a könnyű és súlyos testi sértés, az erőszakos közösülés, illetve a súlyos testi sértés előkészülete. (Majd árnika vagy artep itt kiegészít.) A törvény az erőszakos bűncselekmények mérlegelésekor is gondosan megkülönböztet aljas szándékot, előre kiterveltséget, illetve hirtelen felindulást, és a büntetési tételek alsó meg felső határa között is bőven van mozgástér, a felfüggesztett büntetésről nem is beszélve, úgyhogy sokféle szempont mérlegelésével a jelen, speciális CSBE-törvény nélküli helyzetben is van mód az arányos büntetésre. Bizonyítani a négy fal között, a magánélet bástyája mögött zajló folytatólagos fizikai erőszakot sem egyszerű, mert például rengeteg a háztartási baleset, meg valahogy gyakran visszavonják a feljelentést az áldozatok.

De a legtöbb esetet nem értékeli sem bíró, sem közvélemény, sem szűk környezet: soha nem tudja meg senki, hogy megtörtént, a bántalmazó is tagad, annyira, hogy gyakran már a partnere sem tudja, megtörtént-e az a fojtogatás, vagy csak ő képzelődik.

Ti, akik ilyeneket mondotok, mint M., vagy ellenérdekeltek vagytok a valós összefüggések felismerésében, mert a saját indulataitokat, elfuserált, erőszakra alapozott kapcsolatotokat és kudarcotokat takargatjátok vele, vagy — mint szerintem M. — nagyon szép, felső-középosztálybeli, erőforrásokban bővelkedő életet éltek, intelligens és gyengéd partnerrel, amelyben megengedhető a bántalmazás kockázata nélkül, biztonságban a Hold-szerep, a női lágyság, alkalmazkodás luxusa, meg passzió tud lenni a mások szenvedése fölötti ítélkezés, és ezért vakok vagytok a körülöttetek élő emberek valódi helyzetére, ráadásul még ott az alternatív világmagyarázat bevonzásról, Hellingerestül, meg hogy mindennek oka van.

Bizony, mindennek oka van. A házasságok szétesésének az egyenlőtlenség és erőszak, a bántalmazásnak pedig a bántalmazó neveltetése és egyéni döntése.

97 thoughts on “a nők fegyverei: érzelmi kicsinálás, hiszti

  1. Szerintem ez nagyon ott van.
    Egyetlen megjegyzésem, amit notóriusan terjesztek mindenütt, mert senki nem akarja észrevenni, pedig nekem már ötéves koromban szöget ütött a fejembe:
    miért van az, hogy a magyarban a kurvának van a legtöbb szinonímája ?
    Ugyanakkor a becstelenül, erkölcstelenül viselkedő férfinak (de mennyi van!) nincs egyetlen ilyen össznépi megnevezése sem – nemhogy száz ugyanarra a dologra, mint a nőnél ?
    Miért szid a mi nyelvünk (és a többi patriarchális is…) a vétkes férfi helyett mindig egy nőt, jelesül az anyját, és azt is mint kurvát?
    Miért reális élethelyzet és napi tapasztalat az, hogy én, aki 1 millió km-t balesetmentesen levezettem, az utcánk sarkán máris egy szimpla büdös kurva leszek, ha a csúcsban el szeretnék érni a munkahelyemre, és ezért elsőbbségem nincs ugyan, de ki szeretnék sorolni az 1-es főútra ?
    És miért nem lesz soha gyalázatos bűn ugyanez, ha a férjem teszi ?
    Neki mikor kellett ezért nőktől ilyen erkölcseibe gázoló dolgot munkába menet elhallgatnia és zsebretennie ? SOHA.
    Biztos, hogyha ezek a változatos és “bicskanyitogató” (?) szitokszavak szűrődnek ki a világba az otthonokból, akkor ott a nők gyötrik a férjeiket – és nem épp fordítva?
    Nem csak a masszív fizikai és társadalmi, anyagi erőfölénnyel a hátunk mögött járhat az eszünk azon, hogy legyártsuk a hetvenhetedik megalázó kifejezést is a visszaütni képtelen másikra ?
    Mert megtehetjük?
    Mint azt is, hogy legyártsuk a számilliárdodik pornófilmet is, amiben a spermánkkal szemköz spricceljük a nőt ?
    Miféle ordas érzületek ezek – amiknek akárhogy is keresem, perpill kultúránkban sehol nem találom a szimmetkikus párját?

    Majd ha ezt meglelem, akkor ígérem, táncolok a férfiakért is.

    Kedvelés

    • ( Érzek egy kis gyűlöletet a férfiak világa ellen. Nem, nem a férfivilág ellen.)
      Ami a szitokszavat érinti… Nos, lenne egy elméletem, puszta elmélet. A nő mindig is a tisztaság jelképe volt (szűzies, stb), így ezen jelkép becsmérlése a legjobb a másik bántására. Az, hogy a “férfi szitokszó” nem létezik, az sajnálatos. De attól még őt nem dicsérik meg amikor olyat tesz. A férfiakat kevésbé érzékenyek a lelki vibrációkra (vagy, mikre), így nekik a szitkozódás inkább szitkozódás, mint egy több ezer évre visszahúzódó tematika modern kifejlete egy bizonyos kifejezésben kombinálva.
      Na jó, ha engem lebuziznak (bocs, most ez a szitokszó), akkor az nem esik jól, de nem megyek oda az illetőhöz, és tartok neki kiselőadást a homoszexuálisok mostani helyzetéről és a nemi életemet se bizonygatom.
      Sokszor a legnagyobb sérelem az, hogy a már berögzült (sajnos) viselkedésformákat még mindig új dolognak nézzük. Ha kékharisnyásak hívnának, akkor nem vennéd úgy magadra, igaz? De a k*rva a legelterjedtebb, és ez ellen nem tehetünk semmit. Én azt mondom, hogy inkább az a megoldás, ha pár évben gondolkodunk, mi legyen. Holnap minden olyan lesz mint ma volt, nem lehet változtatni könnyen a dolgokon.

      “Nem csak a masszív fizikai és társadalmi, anyagi erőfölénnyel a hátunk mögött járhat az eszünk azon, hogy legyártsuk a hetvenhetedik megalázó kifejezést is a visszaütni képtelen másikra ?”
      Na ez jó kérdés! Viszont visszaütni sok férfi sem képes. Hisz egy nő ütötte meg, és az illem… Na de azt is vegyük észre, hogy a jó férfi képe sehol sincs már a köztudatban, csak a ha jól dolgozik. Ez simán felér nekem egy jó pár rosszindulatú kifejezéssel. De attól a nő még ugyanolyan rossz helyzetben van.
      A közemberek kérdésével csak magánvéleményem van. Ez lehet sértő, de legalább őszinte.

      A pornófilmek témájára pedig a jól ismételt: “Az van, amire van kereslet.”
      Amúgy gusztustalan dolog amit leírtál, én sem értem.

      “Miféle ordas érzületek ezek – amiknek akárhogy is keresem, perpill kultúránkban sehol nem találom a szimmetkikus párját?”
      Már írtam. Keress férfiak bajairól szóló oldalakat a neten. Nőverést fogsz egyedül találni. Femédia, ez a férfiak baja. (azoknak,akik nem azok, akik megérdemelnék a felejtést)

      Kedvelés

      • Amit jóindulatúan írsz a nőről, hogy mindig is a tisztaság jelképe volt, az is szexizmus. A nők is emberek, jó volna már ezzel a sok ködös mítosszal szakítani.

        És teljesen érthetetlen a többi. Ez az “én mindig azt mondom, az a megoldás” elég vicces tőled.

        Kedvelés

      • Értem én, hogy rossz, de ha TE megmondod, mit gondoltak az emberek az elmúlt több ezer évben, én szívesen meghallgatom. Viszont a “nem jó” érv elég vicces.
        Amit régen csináltak, az rossz volt a nőknek. De az volt, fel kéne fogni, és javítani lassan a helyzeten. Ha csak zsörtölődünk a múlton, de nem nézzük meg, mi történt, akkor egy szép kis kerekasztal beszélgetéssel megy csak el több év, és kijutunk az elejére….

        Örülök, hogy mosolyt csaltam az arcodra. Tudod, ha van magánvéleményem, azt kimondom, nem pedig színészkedek és csavarom a másikat, hogy biztos az legyen a téma. Ennyi.

        Kedvelés

      • Tehát a nőket úgy szidalmazzák, hogy kurva, a férfiakat meg úgy, hogy buzi. Feltűnik, hogy mi a közös a bennük?

        Kedvelés

    • “Miért szid a mi nyelvünk (és a többi patriarchális is…) a vétkes férfi helyett mindig egy nőt, jelesül az anyját, és azt is mint kurvát?”

      A fiam kérdezte múltkor:
      – Anya, miért van az, hogy ha neked jó kedved van, akkor azt mondod: az anyád picsáját, ha meg mérges vagy, akkor azt mondod: az apád f*szát?
      Erre a másik:
      – Anyád feminista, azért.
      Röhögtünk, hát persze.

      Kedvelés

    • Szerintem is enyhén szólva bigott őrültség mindenféle karmával igazolni azt a világméretű ostort,
      amely földrajzi helytől és kultúrától függetlenül az utóbbi párezer évben
      mindenütt a gyengébben csattan.
      Nálunk sem pont rajtam, csak épp a szomszédon. Azt meg könnyű nem észrevenni, (pláne ha az én szemem is be van verve)

      Kedvelés

      • Igen, a karma, stb elméletek őrültségek a számomra.
        De most nem a fizikai dologról kezdődött az egész, tudjátok-e?

        Kedvelés

      • Danibusz, mit szeretnél mondani, bebizonyítani? Mi a mondandód lényege? Mert ez a “megmondom nektek, mi az igazság” valahogy vicces póz, nem áll jól. Néha egy kicsit egyetértesz, aztán meg kötözködsz, és rendkívül árnyalatlan, ötbites, amit írsz.

        Kedvelés

      • A lényeg? Olyan jól csavarodik az egész, szinte már nem is látszik az eleje a mondanivalónak. Ez egy egyszerű manipuláció. Kiragadtok egy motívumot és egy világot építetek fel belőle. Én a nekem nem tetsző részt is mondom, de ti csak árnyaltan fejezitek ki, miközben egy szent missziót indíttatok egy dolog ellen az egész történet helyett. Ez a lényeg.

        Kedvelés

  2. Konkrétan nem vagyok szakértője a CSBE témának. Ezt nyíltan be is vallom. na de ez nem azt jelenti, hogy nem hallottam már jó pár esetről. A legnagyobb baj a kategorizálással van. Nincs típusa/mértéke a lelki hadviselésnek. Viszont mindenki pontosan tudja/hiszi, hogy a férfi jobban csinálja…. Lehet.
    De azért könnyebb a bántalmazó férfit felismerni, mivel ő ütni is fog. A bántalmazott férfi (főleg, ha lelkileg) nem fog tenni semmit sem nyíltan. Inkább tűr. Igen, sok ilyennel találkoztam, többel, mint az ütlegelő-támadó fajtával. Inkább tűrik a magalázkodást, mint hogy CSBE legyen belőle. Máshol lehet tényleg úgy van, ahogy hallom tőletek, de a környékemen, Viharsarkon,stb. inkább tűr a férfi mindent. Remélem egyszer majd lesz valami megoldás a bántalmazók ellen mindkét félről anélkül, hogy a nem bántalmazókat is szabályoznák. Elvégre a lelki erőszak nem mérhető, a testi pedig kimagyarázható. Így általános törvény lesz először.

    Kedvelés

    • “Viszont mindenki pontosan tudja/hiszi, hogy a férfi jobban csinálja” – Pont fordítva van! Mindenki úgy hiszi, a nőknél van a “jedi trükk” (karcsikarcsi 🙂 köszi) Erről beszél Ranschburg is, meg még oly sokan mások, hogy ok, a férfiak ütnek, de van rá magyarázat, mert előtte a nők biztosan kikészítették őket lelkileg és szegények, mivel nem ismerik olyan jól a lelki bántalmazást mint a nők, ők kénytelenek erőszakkal reagálni. Ebből már csak egy ugrás levezetni azt, ahová Márti is szépen eljut, hogy: “Ha bántottak, azt te akartad. Elhiszed?”.

      Kedvelés

      • És a megerőszakolt nő mindig kicsit oka is a bajnak, mer’ olyan feltűnően öltözik…
        Szegény, szegény férfi nem is tehet mást, kiprovokálják a nők, amit kapnak.
        Ugye?

        Kedvelés

      • Elképedünk ugye a középkori emberek felfogásán, itt egy példa erre 1664-ből:
        “Az asszony vezérel minden rosszra, ő a bűnök felbujtója, akinek paráznasága miatt annyi házasságtörés és alávaló bujálkodás megy végbe. Ő az, akit a bűn és halál útjának nevezünk: ő a kígyó tanítványa, az ördög tanácsosa, a csalárdságok forrása: ő az okozója minden bajnak a világon. Ő a bűnök eredete, a vétkek anyja, az ördög fegyvere: őmiatta űzettünk ki a paradicsomból, ő zavarja meg a férfinemet: ő a férfi akadálya, a házasságtörés edénye, leggonoszabb állat, legsúlyosabb teher, mérges skorpiófullánk, gyógyíthatatlan seb, telhetetlen bestia, örökös gond, a bujaságra csábult férfi hajótörése. Páratlanul dölyfös, törvényt és igazságot nem ismer, méz van az ajkán, méreg és árulás a szívében. Megrontja a lelket, kiüresíti az erszényt, akadályozza a tudást. A vétkek anyja, a bűnök gyökere, minden rossznak kezdete és vége. Az asszonynak sok csábító tulajdonsága van, de végtelen gonoszsága és veszedelmes csalfasága is a férfi megrontására – ha mindezeket fel akarnám sorolni, a legvaskosabb könyv sem lenne elegendő.”
        Pedig akár Márta véleménye, akár Ranschburgé és a többi nőhibáztató álláspontot képviselőé, lényegét tekintve ugyanez, csak burkoltabb, nem ennyire nyíltan ellenséges formában előadva. Márta véleménye azért különösen elszomorító, mert ő nőként, jobban együtt érezhetne a bántalmazott nőkkel. Erre pont ő teszi a döbbenetes “Ha bántottak, azt te akartad. Elhiszed?” meg a “Ki akar a férfi fölé kerekedni? A nő. Örökösen.” kijelentéseket. 😦

        Kedvelés

      • Nem, de imádom letörni a sztereotípiákban élő embereket. Kicsit belesavanyodtatok a valóság egy részletébe, ennyi.
        Az öltözködés megnövelHETI (nem mindig) a megerőszakolás esélyét. Vagy “instanttá” teheti. Nem is kell semmit tennie, és már aktus is van.
        A legnagyobb baj a megerőszakolással az, hogy a megerőszakolókat egybeveszik a nem megerőszakolókkal. Így nehéz is tenni ellene. De ha engem is lenéznek, ha valaki megerőszakol egy nőt a világ egy másik táján, akkor azt mondom, tegye! Viszont ne várja el akkor, hogy egy házisárkány ismerése miatt ne legyek durva vele.

        Kedvelés

      • danibusz, most konkrétan ledobta az agyam az ékszíjat. ha téged vagy engem vagy bárkit lenéznek, kritizálnak mások és az annyira húsbavágóan érint, hogy nem tudom leszarni, akkor elmegyek pszichológushoz vagy valamilyen terápiára, hogy el tudjam viselni, hogy bizony “nem szerethet mindenki”. de ez NEM legitimálja, hogy a világ tetszőleges pontján emberek másik embereket akaratuk ellenére kínozzanak és dugjanak meg.

        Kedvelés

      • A lehet szó:jelentését most nem fejtem ki. Nézz utána. Ki mondta, hogy a nő verését favorizálom? Ti. Mivel ezt látjátok a saját árnyékotokban is. Nem csoda, hogy furán néznek az emberek egy ilyen oldalra.

        A “jedi trükk” pedig nem is jedi trükk, hanem ELNÉZETT trükk. A férfi pedig nem is nézi sokszor. Ami persze nem azt jelenti, hogy férfi nem használja, de ő a fizikálisabb legtöbbször.
        Ha csak a rosszat látjátok a hozzászólásaimban akkor nyíltam kimondom, hogy sikeres volt rajtatok a feminista média: NŐ JÓ, FÉRFI ROSSZ.

        Olyan szavak, mint könnyebb (mást nehezebb), többel (van kevesebb), máshol lehet (nem biztos hogy nekem van minden városban,stb igazam) nem mond már nektek semmit? Nyelvtan, nem pedig virágnyelv elemzés emberek!

        Kedvelés

      • “NŐ JÓ, FÉRFI ROSSZ.”
        Ilyet itt ki állított? Ez nincs így. De a bántalmazó, az bántalmazó. És többnyire férfi. Már csak fizikai adottságai alapján is. Hány férfi jelent fel bántalmazásért nőt? És hány nő? Nem a lelki terrorról beszélek most, hanem tényleges bántalmazásról.

        Kedvelés

      • Sajnálom mester, hogy nem fejted ki nekem a szavaid jelentését, csak utasítgatsz, hogy minek nézzek utána. Ez jó, megint megjelenik egy férfi, aki sportot űz a nők kioktatásából, úgy hiszi idejön és majd jól helyre rakja a mi kis butuska sztereotip nézeteinket. Aki pedig nem ért vele egyet az besavanyodott és gyűlöli a férfiak világát, stb., inkább nem idéznék többet tőled. Azt hiszed danibusz, hogy egyedi vagy ezzel a magatartással, pedig mi már hozzá vagyunk edződve (sajnos). Gondolod, majd ha jól megsértesz minket, mi majd jól megijedünk, és elkezdünk neked bólogatni, pedig annyira de annyira sablonos és annyira megszoktuk már, hogy betéved valaki aki másképp látja és felhatalmazva érzi magát, hogy jól megmondja nekünk a tutit, mert mi annyira butuskák vagyunk, hogy a segítsége nélkül nem vesszük észre a “másik oldalt”. Azt írod, “Nem csoda, hogy furán néznek az emberek egy ilyen oldalra”. Akkor minek vagy itt ha megérted a furán nézőket? Komolyan gondolod, hogy eltűnődünk “jé tényleg?” vagy megijedünk, hogy “jaj akkor majd ránk is furán fognak nézni az emberek?”, a blog írója pedig végre arról fog írni és úgy amiről te szeretnél? Nem muszáj a mi csacskaságainkat olvasgatni ám, miért nem mész olyan oldalra, ahol úgy gondolkodnak mint Te?

        Kedvelés

      • Tartok tőle, hogy ennek a danibusznak ez a szórakozása, a nőkérten is rendszeresen szétoffolta ilyenekkel a beszélgetéseket. Én benéztem és beszóltam néhány tipikusan és ordasul nőgyűlölő és nőalázásra szakosodott topikba anno az index fórumon, hát mit mondjak : egy háesz erejéig sem hagyták, hogy elmondjam a véleményemet, hanem első körben úgy kivágtak, mint a macskát szarni.
        Szóval tanulhatnánk egyet s mást a férfiaktól valóban, pl. hogy hogyan kell az ilyen malacs trollokat negligálni.
        Husom, megkérlek, hogy húzz már innen, amíg szépen beszélünk és verd az ablakot másutt 🙂

        Kedvelés

      • Ez nem szórakozás, hanem a figyelem kicsikarása. Annyira ismerem ezt a típust. Fiatal, általában harminc alatti pöffeszkedő anya kedvence, lányoknál sikertelen, nem jóképű, nem humoros, munkájában gyengén muzsikál. Sikertelenségét magának sem ismeri be, hanem komolykodással és dühösködéssel kompenzál. Beszólogat, megsért (titkon azért megdugna), majd amikor megvédem magam és vitába szállok, felemeli a kezét és okoskodó mentegetőzésbe kezd, mert a valódi, éles konfliktust inkább elsunnyogja. Ismertetőjelei az enyhe elhízás, ritkuló haj, enyhe szájszag, kezdetleges arcszőrzet, a rossz szabású farmer betűrt aprókockás inggel, rémületes bumfordi cipővel.

        Danibusz kommentjeit olvasva azonnal ezek az ismerőseim jutottak eszembe.

        Jézus, hogy én hány ilyet ismerek.

        Kedvelés

  3. Most olvastam ennek a Márta nevű nőnek az agyrémeit először és remélem utoljára, erre mondom én azt, hogy az ezotéria az agyára ment. Mint azok a keresztények, akik szó szerint értelmezik a bibliát. Hú. Elnézést, hogy érdemleges érvem nincs most, még csak hüledezek.

    Kedvelés

    • Én a szóban forgó illetőt nem ismerem, de sok ismerősöm tekint “mindent megmagyarázó elvként” Hellinger tanaira. Értetlenül állok felette hogyan tudnak sajátjukká tenni intellingens feminista emberek egy olyan nézetrendszert melynek olyan tanításai vannak pl.: házasságkor a nőnek kell költöznie a férfi szülőföldjére, hogy válás esetén a fiú gyerekeket az apának kell nevelni, a szülőkre pedig soha(!) nem szabad(!!!) haragudni,(Mert ők a nagyok… gyomorforgató!)
      Nagyon jellemző az is, hogy úgy beszélnek a “rendszer törvényeiről”, mint ahogy a fundamentalista keresztények a Bibliáról. (Nagyon találó analógia!) “A” megoldás mindenre a nyűgös gyerekektől a hideg hálószobákon és a munkahelyi konfliktusokon keresztül a meddőségig….
      Persze nem állítom, hogy mindenki ilyen, aki részt vett már családállításon, de tipikusnak tapasztalom.

      Kedvelés

      • Szomoró sztereotípia kezd kalakulni. Hellinger – elvitathatalan érdemei mellett – olyan követőkre is talált (sőt maga is egy szegmentált irányba halad így nagyon idős korában), akik valóban szélsőségesek, rosszul és félreértelmezik az elveket, túldimenzionálják a “mezőt” (ami egyébként nem old meg semmit!), stb, de nem akarok itt mélyen belemenni, sőt még tisztázni sem, mert nem itt a helye. Találón fogalmazod, hogy úgy beszélnek (egyesek!), mint a “fundamentalista keresztények” (szintén egyesek). Ezek tehát kiragadott példák, szélsőségek, mint ahogy vannak rendes, okos, szélelátókörű, stb keresztények, és vannak a a családállítást szakszerűen képviselők. (Szerintem jelenleg a témában káosz van, és remélem, le fog tisztulni.)

        Kedvelés

      • Én, mint segítő szakmában (is) dolgozó arra lennék kíváncsi, hogy ezeket a sarlatánokat (már elnézést, de szakamai szemmel csak így tudom nevezni őket, pláne, hogy sok ember önismereti munka HELYETT, valójában terápiás céllal látogatja a családádllítási szeánszokat) ki fékezi meg? A módszert szakzserűen képviselők miért nem határolódnak el tőlük nyilvánosan? Nem félnek, hogy ezek az emberek teljesen lejáratják a módszert, mint ahogy megjegyzem az én szememben már meg is tették? MIlyen intézkedések történnek szakmai körökben a helyzet orvoslására?

        Kedvelés

      • Az önismeret hosszadalmas és gyakran fájdalmas is. A családállítások azonnali “megoldásokat” ajánlanak, ez a résztvevők számára sokkal egyszerűbbnek tűnik (ezért lehet ilyen nagy piaca). Más kérdés, hogy mire mész vele, ha megtudod, hogy a problémáidat egy elhalt ikertestvér okozza. Természetesen ettől a frusztrációk nem szűnnek (bizonyára nem is ez a cél), de ez nem “baj”, mert mindjárt bejelentkezhetsz egy újabb állításra. És, ha már sokszor voltál, akár “szakemberré” is válhatsz és ha szerencséd van, ez az új “hobby” elfedi az önismereti gondokat:(

        Kedvelés

  4. Engem is erdekelnek a mukodo megoldasi javaslatok, lattal ilyet? Vannak ilyenek, vagy uj part kell valasztania annak, aki egy atlagos magyar ffit fogott ki (most nyilvan altalanositottam, bocs)?
    Amugy szavaztam a bloggerinan es beleneztem a tobbi blogba tegnap ejjel, nem vagyok biztos benne, hogy a gyongyeidet nem a disznok ele veted-e ezzel a versennyel. Bar lehet, hogy igy szelesebb tomegekhez eljut, amirol irsz.

    Kedvelés

  5. Koszonom a bizalmat!
    Az esetek nagy resze negy fal kozott marad. Ezt lehet akar elokeszuletnek is tekinteni.
    Konnyu test sertes es maganinditvanyos tarsai:rendre visszavonjak a sertettek, tehat folytatodik az ami otthon zajlik:elnyomas, megtores, meltosagot sertes.
    Ezert lenne nagyon fontos, ha kulon torvenyi tenyallas kerulne a btk-ba hiszen a jelenlegi szabalyozas nem alkalmas, nem hatekonyes nincs visszatarto ereje.
    Es ide kapcsolodik az is, hogy itt es altalaban a bantalmazott nok kommunikaciojaban rendre elojon a hatosag hozzaallasa. Nagyreszt bizonyosan jogosak ezek a felvetesek, de latni kell: a rendorseg a hatalyos -a fentiek miatt alkalmatlan-jogszabalyok alapjan tud csak eljarni.

    Kedvelés

  6. Olvasgatás közben még egy látványos aszimmetria képe rajzolódott ki előttem:
    Mennyire más a megítésése annak, ha egy nő kritizálja, szídja a férfiakat, ileltve ha egy férfi teszi ugyanezt a nőkkel.
    Ha egy nő panaszkodik, legjobb esetben is azt a reakciót kapja, hogy ez szomorú, de hát mit tehetnél? Tűrni kell.
    Ha szíd, akkor azt monják, túlreagál, hisztis, hormonok, bolhából elefántot csinál stb…
    Ha indulatos, netán gyűlölködik, akkor meg megátalkodott feminista, fapina, gerincre vághatná már valaki…
    Mindez érkezhet nőktől és férfiaktól egyaránt.
    Ha egy férfi panaszkodik, szinte sorban állnak megértő nők, és sajnálják csapatosan. A környezetében lévő férfiaktól kapja a jótanácsokat, vállveregetést, nem csoda, hogy megcsaltad véleményeket…
    Ha szíd, aláz, megértően bólogatnak hozzá, kórusban helyeselnek, cinkosan összeröfögnek a férfiak, a nők szépen csönben hallgatnak, és levonják a tanulságot, mit nem szabad csinálni a férjeikkel.
    Ha agresszív, és ez még ki is derül, mindenki elkezdi kutatni, mi lehetett az oka, vajon mit vétett a másik fél. Jó, jó, kicsit hirtelen haragú az ember, de biztos volt oka rá. Azonnal ezer oldalról keresik a mentségeket neki.
    A szimmetria iránti igény ilyenkor valahogy nem olyan erős az emberekben.

    Kedvelés

    • “Ha egy férfi panaszkodik, szinte sorban állnak megértő nők, és sajnálják csapatosan. ” – Atyaég, láttál te férfit közelről? Ha egy férfi panaszkodik, az a legjobb út afelé, hogy beskatulyázzák őt, mint “tehetetlen” “tutyimutyi” alakot, aki “férfiatlan”, mert nem tudja megoldani a saját problémáit. Az ilyentől elfordulnak a nők, mert nekik az erős férfi kell – szóval a férfi, ha szeretné megőrizni a róla kialakult pozitív képet, kénytelen nyelni és tűrni.
      “cinkosan összeröfögnek a férfiak, a nők szépen csönben hallgatnak” – azért ezek a hangulatfestő kifejezések sokat elárulnak a személyiségedről. Ja, a “szid” rövid i. 😀

      Kedvelés

  7. Ez a népszerű nőgyűlölet-gyűjtemény kiakasztó. Tenyerembe temetem az arcomat.
    Jó kérdés, hogy mi késztette ilyenek írására a szerzőket. Saját nemüket akarták kedvezőbb színben feltüntetni? Meg akarták szilárdítani az uralmát? Meg akarták törni az ellenállást? Következmények nélkül, sőt helyeslésre találva mondhattak ilyeneket?

    Kedvelés

    • Mély kultúrtörténeti és eszmetörténeti alapjai vannak, középkori filozófia, bibliamagyarázatok, aszkézis, világmagyarázattá növesztett bűntudat, a hústest megvetése. Nem egyes szerzőknek voltak szándékaik, teljesen adekvát módon váltak szócsöveivé a kor eszméinek és értékrendjének.

      Kedvelés

  8. aaannnyira tele van a tokom hogy allandoan magyarazkodni, ervelni kell es mindig jonnek az ujabb es ujabb alakok, akiknek megint csak magyarazni kell mindent nullarol.. mi a fraszert nem veszik a faradtsagot hogy elolvassanak egy par dolgot a blogrol mielott hozzaszolnak valamihez? nincs ma jo napom es amugy sem birom a hulyeseget.

    Kedvelés

    • semese, teljesen együttérzek veled, nekem is tele vele a tököm. kezdem marhára unni. főleg hogy ma este a bimbó úton láttam, amint tőlünk pár méterre kiszáll egy nő egy kocsiból, és ordít befelé, hogy szerinted az a normális hogy rángatsz meg megütsz? mire a faszi bömböl kifelé a kocsiból, hogy nem ütötte meg, és minek hisztizik itt az utcán. a nő futólépésben elindult, a mocsadék meg villogóval megállt az út közepén és kiszállt, és ment a nő után. mi meg utánuk, eltűntek a sarkon, akkor visszamentünk a kocsimhoz, beszálltunk és elindultunk arra, hogy hátha tudunk csinálni valamit, őszintén szólva gyalog nem mertünk, de addigra a pasas leparkolt és eltűnt. mire kiálltam, addigra meg jött szembe teljes gázzal, egyedül. kopasz faszkalap, fekete audi tt cabrio, rendszáma ba-232-xk /szlovák rendszám,naná/, aki látja, köpje le. off vége. bocs, kicsit kurucinfós, ha közzéteszem a rendszámát, de pont megérdemli. csakazolvassa majd moderál, ha úgy gondolja, hogy ez önbíráskodás. nyilván provokálta a nő, ezért jogos volt természetesen.

      Kedvelés

  9. Kedves Mindenki!

    Meglepve látom a személyes posztom linkelését a t. blogon. Erre Éva előzőleg nem kért tőlem engedélyt, mint ahogy arra se, hogy név szerint (tehát saját nevemen) emlegessen, és nevemmel, személyemmel kapcsolatban különféle dolgokat hozzon összefüggésbe. Ez számomra rendkívül sértő, kértem Évát, tegyen róla, hogy ezt korrigálja.

    A másik meglepetés, hogy nevem mellé – tudtomon kívül – mindenféle vélemény kerül.

    Kedves Mindenki,
    szeretném ha tudnák, tudnátok, hogy a posztomat a saját üzenőfalamon tettem közzé, és csak ismerőseim tudják megosztani. Más publikus portálokra, blogokra csak előzetes engedélyemmel kerülhet – ez itt most nem történt meg.

    Privát életemről, sorsomról Éva SEMMIT nem tud, ezért a nevemmel kapcsolatos összefüggéseket, feltételezéseket ez úton is elutasítom és sértőnek tartom.

    Kérek mindenkit, aki idegenkedve, sőt, szomorúan, vagy felháborodva olvasta, olvassa soraim – vegye számításba a fentieket.

    Hogy miért írtam meg, CSAK AZ tudja, aki személyesen és régről közel áll hozzám. Hosszú beszélgetések, naponkénti találkozások, személyes kálváriáink végig kísérése ad megértést. Ha szerettem volna, hogy a nagy nyilvánosság, a világ elé kerüljön, akkor ezt megtettem volna saját blogomon. Nem tettem, mert rengeteg olyan sarkított és félre érthető mondat van benne, amit – ismétlem – csak a hozzám közel állók értelmezhetnek a maga helyén. Nem vonom vissza, DE NEM EZ a megfelelő fórum, ahol szeretném, hogy publikusan fönt legyen – egyáltalában sehol nem szeretném publikussá tenni, saját üzenőfalamon kívül.

    Tisztelettel, az engedély nélkül linkelt cikk írója (töröltem a nevet)

    P.S. Mivel nem önszántamból jöttem hozzászólni, hanem a személyem és becsületem megvédéséért, nem szeretnék senkivel vitába szállni. Köszönöm, ha ezt tiszteletben tartjátok.

    Kedvelés

    • Kedves M., nincs miért elnézést kérnem, nem írtam semmi sértőt. Ezt gondoljuk, ennyire felháborodtunk, és én is helyet biztosítok itt a te véleményednek. Ilyenek vagyunk, ennyiféleképpen lehet látni a világot.

      A blogra nem tettem semmilyen szöveget, csak linket, amely nyilvános, bárki számára elérhető, ezt viszont csak te tudod szabályozni, vagy ha annyira magánügy egy politikai eseménnyel kapcsolatos véleményed, akkor előtte is átgondolhattad volna.

      Kedvelés

  10. Kedves Marie,

    írsz nekem, annak ellenére, hogy kértem, ne vitázzunk. Kizárólag ismerőseim oszthatják meg és kommentelhetik a posztom. Sem az írásom, sem az írásomra mutató link közzé tételéhez nem járultam hozzá, nem is fogok. Nem Éva miatt és nem a nézeteink miatt.
    Pont azért, mert olyan írás, aminek nyilvános vállalásához még át kell gondolnom és fogalmaznom ezt-azt. Rendkívül sértő a mód, ahogyan ez itt terítékre került. Évával is megesett, hogy írásainak linkjét kirakták ide-oda, és utólag levetette. Most én kérem ezt. Ezen a jogon: https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/09/15/ne-vedd-at-az-irasaimat/

    Kedvelés

    • Tévedsz, linket sosem vetettem le sehonnan, ez irreális is volna, hiszen beléptünk az internet nyilvánosságába. A lelopott cikkeket vetettem le, amikor saját tartalomnak tüntetik fel, meg kérem, hogy buta kontextusba ne linkeljenek.

      Nem rossz az, ha intelligens nők elgondolkodnak a véleményeden. Senki sem bántott személyedben, a véleményed azonban elképesztő. Én órákat írtam ezt a bejegyzést, ne haragudj, hogy nem dobom a kukába. És én sem tudom, hogy mi történt veled, mégis láthattam az egészet. Az én blogom pont erről szól, harmincan kérték a választ az írásodra.

      Amit én írtam a bloggal kapcsolatosan ELŐZETESEN, azzal utólag ne lőjél már rám, nem emberi jog, amit én megírtam, és ne rajtam követeld már. Te nem kértél ilyet. És — főleg — nem vettem át az írásodat, kérlek, gondold át ezt.

      Kedvelés

    • Kedves M.!
      A link bárki számára szabadon elérhető, hisz nyilvános. Te döntöttél úgy hogy nyilvános a bejegyzésed. A szöveg részeinek másolása már szerzői jogokat sértene. A link nem, mert az közvetlenül a forrásra mutat. Sőt, inkább a forrás megnevezésének számít. Semmiképp sem csorbítja szerzői jogaidat.

      Kedvelés

  11. Ez most nagyon kínos. Én nem akarok senkit tetemre hívni, tisztességtelen lenni, megszégyeníteni. De egy nyilvános helyre mutató linket nehogy már ne tehessek fel a blogra, és a véleményemet is leírhatom. Emiatt reklamálni nem sok értelme van. És a keresztnév sem inkorrekt. Ehhez képest M. bocsánatkérést, átfogalmazást követel, és azt állítja, róla, a személyéről írok terhelő dolgokat.

    Kedvelés

  12. Éva, írod: “Ehhez képest M. bocsánatkérést, átfogalmazást követel, és azt állítja, róla, a személyéről írok terhelő dolgokat.” Soha nem kérek bocsánatot, és soha, senkitől nem kérek bocsánatkérést, tőled sem. ELNÉZÉS-kérést igen. Mibe kerülne neked, tényleg nagy kérés? Tényleg nagy kérés oda rakni egy iniciálét a nevem helyére?? Kicsit váratlanul ért, hogy a nevemet láttam olyan kontextusban, ami nem épp hízelgő, egy olyan poszt után, amiről NEM TUDTAM, hogy te linkelted, és amiről TUDOM, hogy jellege nyers, provokatív, sok helyütt sarkított és sűrű, olyan mondatokkal, amik mögött sok-sok hasábnyi tartalom van.
    Ha a nagy nyilvánosság elé akartam volna vinni, akkor természetesen a saját blogomon közlöm – nem tettem, és nem is fogom. A saját nevem kapcsán pedig: Sztem soha nem kommenteltem wordpressbe még 🙂 Hát képzeld, vagyok olyan naiv, hogy nem tudtam, hogy így fog megjelenni, s nyilván módosítani már nem lehet. 🙂 Ilyen vagyok. Csak te tudnád, de ha nem akarod, hát ez van.

    Kedvelés

    • Hideglelős volt ez a nem is tudom, mire alapozó követelőzésed. Hogy ilyen félórás melókat osztasz ki nekem ilyen dühödten és ellenségesen, noha nem bántott senki sem: a véleményedről, amelyet több százan olvastak, és olvashattak egészen estig, beszélgetünk. A becsületedet véded, ez volt a legszebb.

      Kedvelés

  13. érdekes, hogy az internet világában otthonosan mozgó, fiatal, igazán értelmes, értelmiségi ember így ki tud akadni.
    érdekes
    együttérzek M-mel, mert mint írja: “át képzeld, vagyok olyan naiv, hogy nem tudtam, hogy így fog megjelenni, s nyilván módosítani már nem lehet. ”
    oly sok helyen, fórumon, beszélgetések során, cikkekben, előadásokon elhangzik, hogy amikor tartalmat teszünk fel, annak melyek a következményei, hogyan él tovább a virtuális világban egy-egy megosztás.
    nagyon sajnálom M., ha bántó volt itt bárkinek a véleménye a bejegyzésedről.

    ugyanakkor azt gondolom – ha számít valamit a véleményem – , hogy nem történt boszorkányégetés, sem bűnöst kiáltás. a facebook bejegyzésed gondolatokat ébresztett, vitát gerjesztett. nem volt benne semmilyen sértő, téged degradáló – én legalábbis nem olvastam ilyet.

    (azon kívül pedig a bejegyzésedből én a magam részéről kiolvastam a személyes érintettséget. ezeket már én is rengetegszer megrágtam magamban. közvetlen környezetemben nem egy olyan nő él, akik állandó lelki terrorban tartják a társukat. ezek az elnyomott férfiak azonban másképp sérülnek, és másképp viszonyulnak a világhoz. egész mások azok az akadályok, melyeket le kell győzniük, mint egy bántalmazott nőnek. vannak nekik is gondjaik, ezt senki nem vitatta.
    de: a rendszerszintű túlhatalomról szól ez a blog és nem a papucsférjekről.)

    Kedvelés

    • Engem nagyon lehangol ez a spirituális komolykodás, rossz fejség, humortalanság, görcsösség és gőg. Ahogy végtelenül magabiztosan arra biztat másokat, hogy nyomják le magukat, és keressék magukban az okot. És igenis szól valakinek, igenis sért. Nagyon sokan megdöbbentek rajta.

      Kedvelés

      • De, persze. Csak aludtam egyet, és úgy ébredtem: uramisten. És ha támadó, buta dolgokat ír ilyen felkentségtudattal, aztán itt követelőzik, az nagyon taszító, és belőlem nem a megértést váltja ki.

        Kedvelés

      • Sajnos lemaradtam a linkről, de talán javasolhatnád neki a hét főbűn bejegyzésed, “felkentségtudatra” nagyon hatásos:)

        Kedvelés

    • volt még néhány… hát, “jópofa” fordulat: “t. blogon”, “nem önszántamból jöttem hozzászólni”, “Pro 1-2-3” (sajnos ez már nem látható), “sok-sok hasábnyi tartalom”.

      Kedvelés

      • “sosem Kér Bocsánatot” – úgy tudtam, ezt mindig sértésként szokták az emberek egymás fejéhez vágni. Még életemben nem hallottam, hogy valaki büszkén érdemként magát fényezi vele. Ez így amolyan “tudja meg a világ, bármi történjék én soha nem veszek vissza az arcomból” vagy “én nekem nem kell bocsánatot kérni mert kizárt, hogy bármikor is tévedjek”. Pedig tévedni nem olyan ciki szerintem, mint ezt soha be nem vallani. Fura nagyon…mint ahogy az is, miért tiltakozik valaki ennyire az ellen, hogy a (nyilvánosan megjelentetett) véleményére bárki is reagáljon. Annyira groteszk ez az egész, hogy szinte már várom a magyarázkodást, miszerint ő azt hitte a naplójába írja a gondolatait szigorúan csak magának, csak nem tudta, hogy is működik ez.

        Kedvelés

  14. Odáig értem, és nekem sem újdonság,hogy a bántalmazás nem úgy működik, hogy a bántalmazó a lelki terrorért cserébe “törleszt”, és abban is egyetértek, hogy nem összekeverhető, összemosható a bántalmazó és az áldozat szerepe, és az erőszakra – legyen bármilyen fajta – nincs mentség.
    De az, hogy a bántalmazók a legtöbb esetben férfiak, miért zárja ki, hogy a bántalmazott férfiakért is szóljon valaki? Nem az erőszak rossz, hanem a férfiak? Tényleg csak nőből lehet áldozat? A bántalmazott férfiak ügyének elbagatellizálása nem kettős mérce?
    Hovatovább, az elmúlt két napban, amióta idetévedtem, elég sok (20+) bejegyzést elolvastam, és többükbe is szerepelt, hogy a női hiszti, érzelmi zsarolás, duzzogás, stb. mind reakciók valamire,viszont ha egy férfi csinálja ugyanezt, az “a bántalmazó neveltetése és egyéni döntése”. Csak én látok ellentmondást?

    Kedvelés

    • Érdekes, amit felvetsz, és ha nem provokálni jössz, szívesen látunk, van kávé is. Én most indulok, és a bántalmazott férfiakért is fogok táncolni. Nincs ellentmondás: a férfiaknak sokkal több hatalom van biztosítva társadalmilag, és sokkal könnyebb szerepet ír elő neki a közeg, amelyet sokkal büntetlenebbül bojkottálhatnak, miközben a maguk nehezebbjének a nők nagyon is meg akarnak felelni. Ami nehéz a férfiakéban, az mind “férfias játék”, mint amilyen a rivalizálás, pénz-és erekciómánia, nővadászat, hatalmaskodó politizálás és háború. Nekik nem metszik ki a hűség garantálásáért a csiklójukat, nem spriccelnek spermát az arcukba-hajukba-gyomorszájukra, és ha mégis, nem kell mosolyogniuk közben, nem kurvázzák le őket, ha feljelentést tesznek az őket ért sérelemért, nem méregetik állásinterjún a seggüket, és nem nyomják az ajtónak őket, ha elköltöznének a végképp nem működő kapcsolatukból. Ők sokkal előbb lépnek, akár unalomból is, meg teljesebb szexélményre vágyva, és biztos van a gyerekéért zokogó elvált apa is számos, de sokan eléggé könnyedén veszik a gyerekmentes hétköznapokat, mondván, nem az ő dolguk, és eléggé fontos szokott lenni, hogy ne kelljen tartásdíjat fizetni, ami viszont a dolguk volna. Ellentmondást akkor fogsz látni, ha azt keresed, ha rideg logikát követelsz itt ahelyett, hogy egy kicsit figyelnél, és ha nem hiszel ama valóság létezésében, amiről a blog írva vagyon.

      Kedvelés

    • “Tényleg csak nőből lehet áldozat?” Nem, de a valóságban mégis leginkább a nők az áldozatok.
      A nők elleni erőszakos bűncselekmények 22 százalékát partnerük vagy volt partnerük követte el.
      Magyarországon minden héten legalább egy nőt meggyilkol férje vagy volt férje, élettársa vagy volt élettársa, barátja vagy volt barátja.
      A nők átlag 35 verést szenvednek el mielőtt segítségért fordulnak, és akkor átlag 5-12 intézménynél, szervezetnél, hatóságnál kérnek segítséget az erőszak megállítása érdekében, mielőtt hatékony segítséget kapnak vagy megölik őket vagy gyerekeiket.
      A férfiakra vonatkozó hasonló adat 3 százalék volt.
      Regisztrált családon belüli erőszak esetek 2010-ben :
      Férfi elkövető: 1299
      Női elkövető: 349
      Férfi áldozat: 403
      Női áldozat: 1402
      “A bántalmazott férfiak ügyének elbagatellizálása nem kettős mérce?” Ezek után szerinted igen?

      Kedvelés

      • Nem mellékesen (hiszen a statisztika olyan, amilyen, az sem mindegy, miről beszélünk: bejelentett vagy látens esetekről) pedig nézzük már meg, kik félnek a sötét utcán éjszaka? Kik szokták szemérmetlenül gusztálni a másik nemet? Kik mondják azt, hogy a másik nem neme igen, és még a talán is az?
        Kik rabolnak és/vagy kényszerítenek prostitúcióra kiket tömegesen? És kiket nem, vagy csak elvétve? Mi a tendencia?
        Melyik nem agresszióját, erőszakos viselkedését szokás megmagyarázni (sőt eleve adottnak tekinteni), míg a másik nemnek akár csak az öntudatosságát is hisztinek, kiállhatatlanságnak, kezelhetetlenségnek kikiáltani?

        Kedvelés

  15. Visszajelzés: hulljon, bizony, sőt: hulljék | csak az olvassa

  16. Ezt talaltam, erosen tanulmanyozom, kinyomtatva orzom. Nyilvan nem ettol fogok megvilagosodni, de szep igy, egyben es rendszerezve latni mindezt. Par napot eltoltottem a sajat csaladommal, tokeletes hetkoznapisagban, tavol a bantalmazomtol es most nagyon nehezemre esik “haza”indulni. Semmi kulonos nem tortent, a legutobbi veresekrol hallgatok, mint hal a szatyorban, most csak keseritenem es megijesztenem oket. Vegtelen jo erzes fizikai es erzelmi tavolsagba kerulni az eroszaktol es segiti a tiszta fejjel valo gondolkodast. Na, akkor ezt most felhimezhetem a falvedore… http://www.theduluthmodel.org/pdf/PowerandControl.pdf

    Kedvelés

  17. Ujabb sztorijaim vannak. Oooo… A legutobbi veres utan eljottem otthonrol, anyamnal, matracon, oten masfel szobaban, nyocker, eleg komoly Szudan-hangulat. A ferjem valoszinuleg megsertodott, biztos attol, hogy nem verhetett meg meg jobban vagy hogy minden mocskolodasa ellenere higgadt maradtam es egy onmagabol kifordult, artikulatlan telefonbakurvaanyazasa utan nyolc es fel masodperccel felhivta az anyamat, sajnalkozo-szomorkas hangon a segitseget kerte, ugyanis en sulyos beteg vagyok, orvosra van szuksegem, kepzelgek. Uldozesi maniam van szerinte. Sajnos, csak most lett szamara vilagos es hat nem tudja, mit tehetne, mert nincs betegsegtudatom, de ez egyebkent tipikus tunet. Celt tevesztett anyamnal, gondolom, azota a sajat kornyezetet oltogatja, artatlan kutyaszemekkel. Mellefogott, mert engem egyaltalan nem erdekel mar ez a fajta presztizsveszteseg. Ha sokat szorakozik velem, kiirom ide vagy barhova a nevet, ahogyan a magame sem titok. (huha, ez hogy fog beleilleni az uldozesi maniaba?) Vallalom, bar megbelyegzo, engem vernek. Nem szeret a ferjem, es ezt nem ismertem fel idoben. En magam mentettem fel sokszor, igen, mert hulye vagyok. Szegyelltem, a veresektol jobban szegyelltem a szembesulest, hogy olyan ferfival osztom meg az eletem, akinek szamara nem vagyok eleg jo. Majd a szeretet mindent megold. Ja, meg melyebbre visz az egyenlotlen szeretet es egyenlotlen helyzet. Erositi a bantalmazot es gyengiti a bantalmazottat.

    De sztorit igertem: miutan eljottem otthonrol, meguzente a szomszeddal (most ide felkialtojelet tegyek, vagy kerdojelet?!), hogy nem ohajt tobbe velem elni. De el sem kivan koltozni. Es szoba sem all velem, marad tehat a szomszed. Hiszitek vagy sem (en nem hinnem), higgadtan es csendesen jottem el otthonrol.

    Aztan jott a canossa, szep sorban.
    1, latletel, korzeti orvos. Nagyon tapintatos es tenyszeru volt, hala neki.
    2, rendorseg: videki minivaros, bemegyek, elmondom az ugyeletesnek, hogy bantalmazas ugyeben tanacsot kerek, mi a teendom. Kozol ket hivatalos mondatot, aztan hatraszol: “vegyetek mar fel a telefont” es kijon a hivatalos kis feszekbol, elkezdi a szemuveget torolgetni es ilyeneket mond: “asszonyom, tudom, milyen nehez, de nincs mas megoldas, adja be a valopert. Anyamat apam folyton verte, rettenetes volt, mi gyerekek vegigneztuk, ebben telt a gyerekkorunk.”

    Megrendulok, a rendor kuszkodik a konnyeivel, gyurogeti a zsebkendojet.

    Asszonyom, vannak gyerekei? Menjen, mindegy, ha csak egy boronddel is, latja, itt vagyok es a mai napig nem bocsatottam meg neki.
    Mi lett az anyjaval? Hogy el?
    Apam meghalt, elvitte az ital. (A hangsulybol erzem, szinte odakivankozik a halistennek.)

    Es meg fel orat magyaraz, tordeli kozben a kezet, a fiuk meg bent az ugyeleti kis irodaban felvesznek helyette minden telefont. A vegen bocsanatot kerek tole, hogy ilyen emlekeket ebresztettem benne, borzasztoan sajnalom, mert latom, hogy a legalabb harminc evvel ezelotti esemenyek emleke alig tompult benne. Pedig nagyon meg vagyok verve, faj a beszed, mimika.

    Most jon a slusszpoen, birosag, panaszfelveteli iroda, fiatal birono. Mondom, feljelentest tennek, eleg volt. Reszletesen kioktat: “nezze, nagyon sok dolgunk van, maga megteszi a feljelentest, aztan hazamegy es kibekulnek. Latszik magan, hogy szereti. Lattam mar ilyet. De van ennek ertelme? Miert nem a valokeresetet adja be? Ja, es keressen maganak egy normalis ferfit, de surgosen.”

    Kesz, mindenki kiesett a szerepebol, ugy ereztem magam, mint Dorothy a gyava oroszlannal meg az eszaki boszorkannyal.

    Holnap meguzenem a szoszeddal, hogy nincs tobb mondanivalom.

    Kedvelés

      • Harom het suritve, plusz rengeteg munka: fesztival szervezese, egy konyv elokeszitese, egy palyazati projekt legaktivabb szakasza, hires iro programjanak szervezese es szemelyes jelenlet napi 10-14 oraban (egy napra akart jonni, egy hetig maradt, ami nagyon jo es hasznos, csak kimerito volt), nemzetkozi media study szervezese-levezenylese plusz random vendegek kalauzolasa. Ekozben uj munkakkal kapcsolatos megbeszelesek, rettegtem tole, mert belul nyuszitek es ugy erzem, kihallatszik, de sikerult es nagyon szep feladatot kaptam.

        Nem volt mas valasztas, kellett csinalni. Jot is tett, sodro ereju volt az allando elfoglaltsag. Sikerelmeny is akadt.

        A fesztival idejen tele szokott lenni a haz, a kert vendegekkel. Egy tavoli ismeros lanye lett a kanape. Helyes, ertelmes. Annyira tetszett neki, hogy ottmaradt meg egy hetig. Elvezte a nyarat, a tarsasagunkat, turistaskodott, pogacsat sutott, birtokba vette a hazat, megtetszett neki egy baratunk es akcioba lendult. Jo volt a hangulat, bar nekem nulla percem volt minderre, de a ferjem nagyon elvezte a tarsasagat. Kedves, nyilt es tamogato volt vele, ezzel egy idoben velem rideg es elegedetlen. Erzekenyen erintett, hogy valaki ennyire belelat az eletunkbe, ereztem, hogy a ferjem a tavolsagra hajt. Csak annyit jegyeztem meg, a Perseidak meteoresojenek csendes ejszakajan, kint, a kert vegeben beszelgetve, hogy nagyon orvendek az uj baratsagnak, de kerem, velem csak annyira legyen kedves es elfogado, amennyire egy ismeretlennel tud az lenni. Kontrasztosnak erzem es bant a megkulonboztetes. Ne formedjen ram, foleg mas elott es bajologjon ket perc mulva egy ismeretlen novel, a sajat otthonunkban, tartogassa az elegedetlenseget privat helyzetekre.

        Szerinte nem volt ilyen. Ha feltekeny vagyok, kuldjem haza a not. Nem feltekeny vagyok es nem kuldom haza, mert nincs vele bajom. Veled, mondom, veled van dolgom es szeretnem ezt megbeszelni.

        Ez hiba volt egyebkent, plusz olaj a tuzre. Meg kellett volna mondanom egyenesen a lanynak, aki hirtelen a balhe kozepebe kerult, hogy ez most nem alkalmas es legyen szives hagyjon minket magunkra. Nem tett jot a tovabbi jelenlete es szinte egy privat percunk sem volt, leszamitva a kert vegi esti felorakat.

        Terveztuk, hogy egy kikuldetesem oszekotjuk kirandulassal. Megkoronazta a hetet a miszter azzal, hogy nemi bizonytalankodas utan (o, ilyenkor mar annyira latom, mire fut ki a dolog…) kozolte, menjek egyedul, o marad. Kimondtam nyiltan, hogy ezek utan nekem nem jo erzes oket kettesben hagyni a hetvegere es nem latok mas okot arra, hogy meggondolta magat, minthogy demonstralja a lany elott, hogy nekunk nem jo. Es meg bele sem gondoltam jobban…

        Egyebkent valoban nem jo, csak en ezzel nem turnezok a celbol, hogy idegen pasikban rokonszenvet keltsek.

        Emlekszem, mikor a Rabszolgasorsot vetitettek, nagyanyam hangosan vegigsportkommentalta a sorozatot. Szurkolt Isauranak, hogy vegye eszre, ami a leghulyebb tevenezo szamara is egyertelmu volt. Amikor Leoncio gonosz pofakat vagott a naivkodoan hulye I. hata mogott, nagyanyam instrualt: fordulj meg! Nezz oda! Most, most!! Ott ha jol emlekszem, gyozott a jo. Az igaslo szerepet is elvallalnam, vagy az oreg patikuset, akit a masodik resz elso kockain leszurnak, egy ilyen sorozatban, ahol a vegen minden jora fordul es raadasul mindenki szamara vilagos, ki melyik oldalon all.

        Sokat jelent, hogy le tudom ezt irni es hogy van, aki megerti es erzekenyen reagal. Koszonom nektek, nagyon fontos ez, de nem szeretnem a privat nyomoromnak kisajatitani a feluletet es one-man-show-t nyomni. Hatarozottsagom ellenere hatarozottan zavarodott vagyok es nem latom a jovot. A helyzetunk specialis, het eve osszekapaszkodva koltoztunk egy tavoli helyre, amit mondjuk ugy, felviragoztattunk. Vastagon az en munkam eredmenye, hogy ma ezt a helyet jol ismerik, vagyjak, jon a nep, keresnek a helyiek, a kihalas mellett megjelent egy uj perspektiva es visszajott az elso, tanult fiatal, hogy itt boldoguljon, bekoltozok, gyerekszules, felujitas, tervek, jovokep. Magyarorszag egyik legnyomorultabb helyerol beszelunk, nem a Kali-medencerol. Elkepzelhetetlen szegenyseg, ciganyok, kilatastalansag, ongyilkossag, mint gazdasagi megoldokeplet, altalanos alkoholizmus. Ezek a legsotetebb vonatkozasok. Innen sikerult forditani. Voltak ertelmes munkaim ezelott is, de ez most egy kozosseg, egy terseg kozvetlen javat szolgalja. Szerintem mindenki ilyesmirol almodik: csinalni valami maradandot, ami szamit.

        A ferjem torekvese, hogy takarodjak innen, az iranyt is megszabta: anyam picsajaba.

        Keresem az ertelmes, duhtol es keserusegtol mentes megoldast, idot szeretnek, tisztanlatast. Anyamnal, a masfel szobaban a gepi perzsan ulve irom ezt most nektek, mindez atmeneti, de nagyon vagyom ra, hogy legyen egy hely, mely biztonsagos es lehetek benne neha egyedul is. Vissza kell mennem hetfon, kotelezettsegek, munka. Az egyik pillanatban szeretnem megnyomni a reset gombot, felmondani mindent, ami odakot es fejest ugrani a semmibe, ami lehet akar jo is. A masikban kemeny vagyok, mint a Rolling Stones es otthon a szomszed utcaban kiveszek egy szobat, atviszem a cuccaim es vegigcsinalom, amit ott elezdtem, legfeljebb majd nezem a sovenyt, ha szembebiciklizik velem. Huh, de naiv mindket elkepzeles.

        Egy hete jottem el, ekozben a furcsa lany visszatert a faluba, de a holmijaval egyutt es osszekoltozott szomszedfiuval. A ferjem minden idejet veluk tolti. Nagy, kozos munkak, tervek, dinnyezes, Tisza-part, kommuna-feeling. Nagyon jol erzik magukat, a lany tele van tervekkel es ambicioval, lehet, ez az a pillanat, amikor bizni kellene, hogy ami elindult, menni fog tovabb es rahagyni mindent. Azzal az erzessel elobb-utobb meg kell birkoznom, hogy potolhatonak es konnyen eldobhatonak tart, mert hat az is vagyok. Legalabbis neki. Komoly erokkel kuzdok, hogy ne az ebbol fakado duh mozgasson. Kozben mindaz valos, ami a jo nekem cimszo alatt megjelenik tolem. Hat ilyen fura ez a rohadt elet. Na bekussolok, sok vagyok mar magamnak is.

        Kedvelés

      • Le vagyok döbbenve. Rajtad, mert ritkán találkozom, még virtuálisan is, ilyen erős, okos, életrevaló emberekkel, és közben olvasom a kálváriádat, hangosan koppan az állam a padlón. Nem vagyok otthon ebben a bántalmazás-témában, ezért egyáltalán nem értem, hogy ami így, kibic-szemszögből annyira egyértelmű, neked miért lehet nehéz. Az látszik, hogy mindent egyedül érsz el, egyedül dolgozol meg érte, szakmai sikerek, gyereknevelés, hivatástudat: mind ott van a te hatalmas szívedben és az agyadban, és közben ellenszélben kell élned. Én csak simán gyáva voltam, mikor pár éve olyan megalkuvó lettem, hogy benne maradtam egy rossz kapcsolatban, nade engem nem bánt senki. Mi lehet az, ami téged mellette tart? Nagyon-nagyon érdekel, mert olyan ellentétet látok, amit nem tudok feldolgozni. Egyáltalán nem vagy sok! Nagyon szurkolok, hogy minél többször legyen jó neked!

        Kedvelés

      • Koszonom. Gondolkodom a kerdeseden. Jogos. Probalok este valaszt adni ra, most nagy a zaj korulottem es csak szanalmas mentsegeket gyartok, kormondatokban kalandozva. Pedig a kerdes a leheto legjobb es jo lenne, ha szembe tudnek nezni a valodi valaszokkal. Kiszelloztetem a hulye fejem, irany a Margitsziget vagy Margit-sziget vagy margit sziget (sic!) man kinomban az uj helyesirasi szabalyokkal probalok baratkozni, eleg rugalmatlanul. Anyam kolcsonadta a furdoruhajat, lanyok-asszonyok, ha a szerencsetlenseget lehet meg tetezni… Ugy nezek ki, mint amikor Gobbi Hilda el akarta csabitani Javor Palt, es volt humora az oltoztetonek… Okozok nehany vidam percet majd az uszodaban.

        Kedvelés

      • Az tart mellette es ad erot a szembeszelhez, hogy jobban szeretem ot, mint sajat magamat. Es ez sajnos vele is igy van. Ketten szeretunk egyet es az o.

        Nyilvan van egy pont, ahonnan nincs vissza, barcsak gyengebb vagy akarattalanabb lennek, hogy hamarabb elertem volna.
        Egyebkent eleg gaz vagyok, ne a barikadokra kepzeljetek, mert ennek a helyzetnek valami/valaki mindig karat latja. A gyerekek megtanultak kinyitni a hutot maguk, mert sokszor nem kaptak vacsorat. A szerkeszto megtanulta, hogy egy honappal korabbi hataridot kell nekem szabni es titokban tartani a valodit. A lakas siralmas, a mosatlan halomban, sokszor a teraszra sem mertem kimenni es vissza is menekultem, ha hangokat hallottam a szomszedbol, nehogy eszrevegyenek. Aztan, amikor jol mennek a dolgok, nekiallok es hirtelen mindent be szeretnek potolni, ezt kivulrol nem olyan vicces nezni. Lenduletben elhiszem, hogy most akkor mar jo lesz… Csinalom, amirol azt gondolom, na, most vegre megoldottam, orulni fog. Tapsot nem varok erte, de amikorra beallna valami normalitas, elkezdi a piszkaturat. Mar nagyon sokaig birom, mert tudom, hogy a kritika csak provokacio es a cel a kibillentesem. Es egyebkent is, csak ugy lehet jo, ahogy o jonak kepzeli. Akkor, ugy, azzal a logikaval es olyan sorrendben, ahogy az o fejeben van. Csak sajna az en nyakamon az en fejem van.

        Kedvelés

      • Maggie, draga lelek, koszonom a jo szot. A legfontosabb segitseg az lenne, ha megigerned, hogy ha bantalmazast tapasztalsz, allast foglalsz. A bantalmazo fele is.

        A legtobben elitelik mindezt, de inkabb elforditjak a fejuket. Kerlek benneteket, gondolkodjatok a valaszaitokon: mit tennetek, ha bantalmazassal, bantalmazoval kerulnetek kapcsolatba? Nem is olyan egyszeru ez. Amiatt is nehez a helyzetunk, nehez a megszolalas, mert erezzuk, ilyenbe senki nem avatkozik, foglal egyertelmu allast szivesen. En tulleptem egy hatart, a szegyenet, de tudom, hogy sok olyan no van, aki hasonlot el meg es leplezi. Foleg a magasabb tarsadalmi osztalyokba tartozok.

        Nekunk nagyon sokat jelent, ha kapcsolatba kerulunk hasonlo sorsuakkal. Tanulunk egymastol sokat. A magyar onsegito csoportok nagyon kulonosek, mindenki ugy vesz reszt benne, partvonalrol, ovatoskodoan, mintha csak veletlenul tevedt volna oda, kozben pokoli tortenetei vannak, de megbelyegzo szamara feltarni ezeket. Ertheto ez is. Nalunk meg erosen tartja magat az, hogy a bantalmazas elfogadhatatlan, de nezzuk meg az okokat. Ne nezzuk. Onnantol kezdve, hogy magyarazatokat gyartunk meg okoskodunk errol, csokkentjuk a bantalmazo felelosseget. Ha a bantalmazas elfogadhatatlan, ne keressetek okokat.

        Amellett, hogy a bantalmazottnak sokat jelent a tamogatas, ne titkos szovetseg legyen ez. Tegyetek egyertelmuve a bantalmazo fele is, mit gondoltok.

        Par hete tortent velem valami nyugtalanito. Vasarlas kozben egy par otevesforma, durcas gyerekkel kuzdott. Az apa sziszegett, a fogai kozt mozsolva a veres igeretet. A gyerek bebujt a fem bevasarlokocsi ala es nem jott ki. Nana, en se jottem volna. Az apa belecsipett, a kissrac kugrott, de a parej a terdevel odanyomta a fejet a femlabhoz, megbenitva a gyereket. Kozben az anyuka betett meg egy Vegetat a kosarba. Borzaszto volt, a latoterben minden rendben ment, papirforma: vasarlas durcas gyerekkel. Ovon alul azonban ott volt egy vastol kockas halanteku gyerek, aki nem sirt, nem orditott, velhetoen tudta, hogy az rosszabb – csak duhtol-konnytol homalyos szemmel, neman turt.

        Mellettuk alltam, mindent lattam, es csak annyit mondtam: latom, hogy maga kinozza a gyereket. Azonnal hagyja abba, mert rendort hivok.

        A szemembe rohogott. “En? Kinzom? Dehogy. Foglalkozzon a sajat dolgaval!” Es fakepnel hagyott.

        Az anyuka nema robotkent kovette. Es tolem csak annyi telt, hogy kovettem oket vegig a tekintetemmel. Es szegyellem magam, hogy nem mondtam azt a kissracnak: kiabalj! Kerj segitseget! Jar neked! Es hogy nem mondtam hangosabban, ott, az uzletben, rengeteg ember elott: emberek! Segitseg kell! Gyereket kinoznak!

        De kinek mondtam volna? Ugyanazoknak, akik leszegett fejjel mentek el mellettuk?

        Latjatok, benne elek, ismerem a bantalmazas formait es hasonlo esetben nem tudom, mit tegyek. Azota forgatom magamban ezt az esetet es rajottem, nem vagyunk ilyesmire felkeszulve.

        Emiatt kerlek benneteket, alljatok meg egy pillanatra es gondoljatok vegig, mit tennetek. Porgessetek vegig magatokban, hogy ha ilyen helyzet adodik, ne a zavarodottsag legyen urra rajtatok. Legyen valaszotok.

        Az ismeroseim nagy resze ertelmes, empatikus. Aki tud a bantalmazasokrol, tamogato velem, de vele mintha-mi-sem-tortent-volna. Az is, aki kozvetlen tanuja volt. Ket ember van az ismeroseim kozt, aki allast foglalt. Egy veres utan kibekultunk, de Tamara baratnom annyit mondott erre: te azt csinalsz, amit akarsz, szerintem hulye vagy, ha megbocsatasz megint. En ezt nem tudom elfogadni es akkor nem megyek el hozzatok, ha otthon van, mert az ilyet latni sem birom. Uff.

        Tamara a legegyenesebb, legtisztessegesebb emberek egyike, akit ismerek. Ove a cinqueterre.hu oldal, ha oda keszultok, nala vagytok a legjobb kezekben. Kitrollkodom ide, bocsanatot kerek erte, de terjedjen a jo a joszandeku emberek kozt.

        Ulok a gepi perzsan, gondolatban veletek beszelgetek. Massal most nem is tudok.

        A ferjem eli gyongyeletet szomszedfiuval es ujbaratnovel, ma kenuzni mennek kozosen, betesznek egy nagy, erett dinnyet is a csonakba, a kies helyeken kikotnek, fuzfarol ugralnak.

        Szomszedfiu es ujbaratno kozvetlen tanuja volt gyalazatos dolgoknak. Szomszedfiu tegnap felhivott, elmeselte, hogy orakig beszelgettek, o mindkettonket kedvel es hat csunya dolog a bantalmazas, de a ferjem elmeselte, hogy micsoda feszultseg gyulemlett benne es hat persze nincs mentseg, de az okokat gondoljam vegig. Mert szegeny akar, csak hat rosszul kommunikal, meg rossz csaladi mintai vannak, stb.

        Mi van?
        Mit gondoljak vegig?

        Most akkor elfogadhatatlan vagy elfogadhato?
        Gaz, de magyarazhato? Es meg en ertsem meg? Netan sajnaljam is ot es en keressek szamara megoldast? Vagy epp magamat vadoljam, hogy nem ertem meg es nem vagy eleg jo tars?

        Ebreszto, meg vagyok verve, hajam kitepve, fulem mogott sebes, szakadt a bor, okolnyomok nem latszanak, anyamnal szorongunk a gyerekekkel, nem szol hozzam, telefont nem veszi fel,haza nem mehetek, szomszedfiuval uzenget, kozos munkaval sakkban tart (o a fonokom, palyazati ugy, nagyon komolyan meg kell felelni. Mindent o birtokol, pecsetek, alairas, de visszatartja az infot es most mar az ukran partnereket is szivatja. A retorika az, hogy velem nem lehet beszelni, dolgozni, egyuttmukodni es ezt nyomja most mar a munkatarsaknak is.)

        Mit ertsek en meg? Mit vegyek figyelembe? Milyen gyerekkori trauma kompenzalasara sussek palacsintat es kossek fodros kotenyket?
        ??????

        Ilyen nehez kerdes ez?

        Kedvelés

      • ez húsba vág, menekülj! mindennel mindig sakkban fog tartani…
        … nálunk épp egy unokanővér bújkál mert a szolgálati fegyverét fogta rá a férje.
        sosincs vége mindig jön az újabb hullám lentről fentről, védd magad menekülj!

        Kedvelés

      • Megosztom veletek:
        Marie Marel: Nők talpig szégyenben

        Mikor már annyira féltek, mint az űzött vad
        mikor lehajtjátok a fejetek
        mert már mindent lehet veletek
        talpig szégyenben
        mert sem szomszéd, sem család,
        sem barát, sem anyád
        előttük nem mutatja ki a fogát
        meg különben is: jó ember
        nem tudja kimutatni
        a családért dolgozik
        otthon pihenni akar,
        és őt meccs közben minden zavar
        csak söre legyen – akkor nem lesz baj
        hát mit akarsz lányom…
        meg
        jódolgában már azt se tudja…
        talpig szégyenben
        hallgattok, s bárcsak bújhatnátok
        valahová mélyen magatokba
        úgysem látható a rettegés foka
        – meg a gyerekek
        és a munka, munka, munka –
        minden önbecsülésetek elveszett
        megint lehajtjátok a fejetek
        innen kikapaszkodni nem lehet
        rejtegetitek a sebeket;
        s maradtok:

        talpig szégyenben

        2013. szeptember 8.

        (Ez ma felszakadt belőlem. Nem is értem, miért. Húsz(!) éve történt, hogy bántalmazó kapcsolatomból kiléptem…)

        Kedvelés

    • Irén, én értelek, nagyon pontos vagy, és nagyon erős. Első húsz évemet úgy töltöttem, hogy az apám ezt játszotta az anyámmal és velem. Nagyon durva dolgokat tett meg a szemem láttára, na meg velem is.

      Én meg egyre kérlek. Nem tudhatlak, nem ismerhetlek, anyámból indulhatok csak ki. Neki is sokszor volt annyi ereje, bátorsága, hogy elköltözzön az anyjához (engem is vigyen magával). De mindig visszament. Az erő soha nem tartott sokáig. Én már évek óta leléptem, ő még mindig ott van, lassan 27 éve. Volna hova mennie (nekem van egy lakásom, ahol most albérlők vannak), mégsem teszi.

      Én csak arra kérlek, hogy tarts meg az erődet! Soha ne menj vissza, egy napra se, fél napra se, egyetlen órára se! A ruháidat, holmidat akkor hozd el, ha ő nincs ott. Soha, egyetlen tíz másodpercre se állj szóba vele többé, na hagyd magad manipulálni és visszakényszeríteni, ahogy az anyám tette. Kérlek. Akármilyen szar az anyáddal, ha hiányzik mégis a saját ágyad, a saját kerted, ahova te ültetted a saját virágaidat, a saját házad, ahova te vetted a függönyt, kérlek, ne sajnáld, ne akarj oda visszamenni. Kérlek.

      A rendőrség bizony impotens ilyen helyzetben. Nekem egyszer sikerült az apám fejére egy év refet kikönyörögni, amikor utcán vert meg, és így garázdaságnak számított. Ami a négy fal közt megy, arra nekik nincsen kapacitásuk és intelligenciájuk. Rájuk nem számíthatsz, magadra számíthatsz meg a barátaidra (ha még nem üldözte el őket mellőled). Kérlek, hogy soha többé ne menj vissza, ne tárgyalj vele, még annyit sem, amíg elmondod neki, amit róla gondolsz. Ne hagyj rést a pajzsodon. Egyetlen mondatnyi rést se hagyj!

      Iszonyatos lelkierőt kívánok neked a továbbiakhoz!

      Kedvelés

      • bajuszcic, állandóan elbőgöm magam, ha a soraidat olvasom. A gyerekeim sorban menekülöset játszanak, a történeted megrendítő és tudom, hogy igazad van…

        Kedvelés

  18. Nagyon sokszor elolvastam a válaszaitokat újra és újra. Mérhetetlenül hálás vagyok nektek… vagyis igazából meg vagyok rendülve a felém áradó ismeretlen jóindulattól. Sok erőt ad, sokat jelent.

    Ma elindítottam a válást, a bíróságról jövök. A körülményekkel nem untatnék senkit, a mintázat ugyanaz: agresszió, majd ő meg van sértődve. Nyilván most át kell majd esnem a “hogy lehettem ekkora barom” című szakaszon, aztán meg kell bocsássak magamnak, neki, mindenkinek, aki ölbe tett kézzel nézte.

    Meg fogok, igyekszem, múlj, idő!
    Köszönöm nektek, bízom benne, hogy eljön az is, mikor már nem csak a magam szerencsétlenségét látom, nem kétségbeesésből, nem sebeket nyalogatni meg együttérzésért járok ide, hanem érzékenyebb tagja leszek ennek a csoportnak. Várom nagyon. Szeretném.

    Örülök, hogy rátok találtam.

    Kedvelés

  19. Visszajelzés: metablog 3.: trollok | csak az olvassa — én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.