125 thoughts on “volna itt egy félreértés”

1. Nagyon sajnálom Éva. Végtelenül gusztustalannak tartom, ami történt.
   Úgy gondolom, hogy egy társadalmi jelenségről/betegségről írsz, ami évtizedek óta a magyarok nyavalyája. Most már szövődményeivel együtt 😦

   “Amikor valamit azért állít be megtehetőnek, megteendőnek, hovatovább helyesnek az érvelő, mert nincs következménye, mert nem szankcionálják azonnal és keményen, mert nincs ott az Erő, aki beleverné az orrát. Vagy mert abból neki azonnali előnye — pénzbeli haszna, jóérzése — származik. És mert a másik, akivel megteszi, védtelenebb.”

   Pontosan. Következmények nélküli ország. Nemzeti sport az adócsalás, sikk a megcsalás, megtűrt a zsidózás és kit érdekel, ha nem fizetek a buszon? Keseregni tudnak, ha rosszul érzik magukat a saját környezetükben, de ostoba módon nem veszik észre, hogy ők maguk teszik elfogadottá a rendszert….
   Nem azért kell normálisan viselkedni, mert megbüntetnek. Hanem mert valamilyen belső erkölcs, etika és morál szerint kellene élni. Mindenkinek a sajátja szerint persze, de az alapvető az kellene hogy legyen, hogy tiszteletben tartjuk a másik gondolkodását, tulajdonát, érzéseit, stb.

   És milyen időt, energiát ne töltsön az ember ezzel?! Igen, mindenki felelős, aki nem szólal fel ellene és hallgat és hagyja hogy olyan legyen amilyen: gusztustalan.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • Most újraolvastam az egészet, és baromi ellenszenves, illetve érzékelem, mitől az, olyan propagandafüzetszerű. És mégis így gondolom.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • Nekem nem ellenszenves, minden szavát átérzem és helyeslem, ha ez vígasz. És nem hiszem, hogy az elkövetkező 25 évben komolyabb változások történnének. Nem a miénk az egyetlen ilyen ország és milyen érdekes, akik hasonlóak, azok szintén nagy szarban vannak gazdaságilag.

       KedvelésKedvelés

     • Igen, ez a periféria-jelenség. Hogy elvárjuk a német városok tisztaságát magyar kutyaszarszedési morállal.

       KedvelésKedvelés

     • És kicsiben nem szedem fel a kólásüveget a tanteremben, mert ez “csak” az iskola és majd a takarítónéni, neki úgyis az a dolga.

       KedvelésKedvelés

     • Én viszont mindig felszedetem a gyerekkel, mert a takarító néninek nem az a dolga. És ezt nálunk a diák is tudja már, abba is hagyták ezt az érvelést, és sokan közülük a szemetelést is.

       KedvelésKedvelés

     • Ú, de jót beszélgetnétek ti tre-vel!

       KedvelésKedvelés

     • Nem ellenszenves! És vagyunk még páran akik hasonlóan gondoljuk.

       KedvelésKedvelés

     • Ennek örülök, csak tudom, hogy ki mindenki olvas most, és röhejesnek tartanak biztos, szóval a szöveget látom kívülről, de nem zavar.

       KedvelésKedvelés

     • Ami veled történt önvizsgálatra késztetett. Megállapításaim nem túl hízelgőek magamra nézve 😦 . Még mindig igyekszem kerülni a konfliktusokat és nem konfrontálódni, akkor sem ha így volna helyes, normális. Simán (titokban azért remélem nem olyan simán) hagytam volna magam meggyőzni: “jaj, ne töltsek ezzel időt, energiát, meg hogy ez az állandó harc csak engem rombol” és hozzágondoltam volna anyám szavait, amiket egy életen át duruzsolt/duruzsol a fülembe: ez az élet, ilyen a világ úgyse tudsz ellene tenni semmit, csak te gondolkodsz ilyen furcsán.
       Számomra példaértékű ahogy kiálltál! (jaj, nem akartalak én tömjénezni, azért lubickolj benne ha jólesik 🙂 de nem tudom másképp megfogalmazni)
       Nem tudom mennyi idő kell ahhoz, hogy a helyzet változzon, lehet, hogy sok lehet, hogy kevés, de ismét megerősítettél, hogy nem hiábavalóság beszélni a problémákról és kiállni magunkért és másokért.

       (hát így visszaolvasva talán emelkedettre sikeredett, jobb szeretek viccesnek lenni, de a téma nem engedte)

       KedvelésKedvelés

     • Ez nagyon komoly felismerés!

       KedvelésKedvelés

     • Koi, én először tanácstalan voltam, hogy van-e értelme szólni (eredménye lesz-e), és utólag visszatekintve számomra is megdöbbentő, hogy egyáltalán felmerült a kérdés bennem a zsigeri tiltakozás helyett. Sokat tanultam ebből az esetből én is, talán még sokan mások is.

       Példaértékű volt ez az egész számomra.
       Főleg amiatt, mert én most tanulom, gyakorlom a magamért való kiállást, ami sokszor nehéz, félelmetes és (már egyre kevesebb) gyomorideget okoz – a végén mégis mindig arra eszmélek, hogy mekkora kő esett le a szívemről, és hogy erősebb vagyok, magasabb és méltóbb.

       Köszönöm, Éva, tényleg!

       KedvelésKedvelés

     • Hát, örülök. Ez nagy fejlődés. Úgy értem, korábban engem, ha ilyennek láttak, mindenki csak lebeszélt, csitítgatott. Szóval nekem előrelépés.

       KedvelésKedvelés

     • Cris256, csak ide tudom beírni, szóval a kőgördülést a szívről én is nagyon bírom, amikor sikerül kiállnom magamért 🙂

       KedvelésKedvelés

     • “Ki mindenki”- kinek a szövegedről, a tartalmáról alkotott véleménye fontosabb, mint a miénk? valami irodalmáré, művészé, miféle atyaistené? (remélem ennél hétköznapibb foglalkozású kimindenki nem aggaszt..) Ezt most komolyan kérdezem. Ki ítélhet röhejesnek?

       KedvelésKedvelés

     • Ez a laza, férfias, bátyámék-alapú, rá se rántó, vagány identitás, amilyennek én a nem-röhejes férfiakat hiszem, amiről az azért nagyon röhöghetnek rajtunk szól. Aki itt a fejemben kommentál mindent. Aki szerint a kockás ing ciki. Aki a drasztikus poént odakeni, megkérdezi a waldorfos gyapjúrendeléskor, hogy “és füvet honnan szerzünk be?” (Soha nem füveztem, nem is dohányoztam.) Akitől félek. Aki szerint a feministák komolysága röhejes. Aki szerint lehet csűrni-csavarni, akkor is nagy a seggem. Aki szerint ne nyafogjunk, irány az anális szex. Aki olyasmikre vesz rá, ami nekem nem jó. Kiirthatatlan, ő tiszteli a művész urat is bennem. De több perspektívát is ad.

       KedvelésKedvelés

     • Heller Ágnes mondja:
       “A kirekesztettek erre kétféleképpen reagálhatnak; behúzzák fülüket-farkukat, mert szégyellik magukat és úgy érzik, valami okot adtak a kirekesztésre, vagy pedig félnek, mert veszélyeknek vannak kitéve. De más hatása is lehet: büszkeség, összefogás, szolidaritás, új barátságok kialakulása. Büszkék is lehetünk arra, amiért szerintük szégyellni kellene magunkat. A tekintetet meg lehet fordítani. Ha valaki elítél minket, visszafordíthatjuk ezt, és őket ítéljük el saját tekintetünkkel. Rossz jelnek tartom, amikor egy kirekesztett csoport mentegetőzni kezd. Szerintem mindig sokkal jobb vállalni, amik vagyunk és nem védekezni.”

       KedvelésKedvelés

2. Te egy karakán csaj vagy és szuper, hogy nem hagyod magad, magam is szorongva követtem az események alakulását. Sajnálom, hogy nem vagyok jogász és ebben nem tudok segíteni (ezt a dolgot többször sajnáltam már életemben :)), de erkölcsileg-érzelmileg mindenképp veled vagyok, így a távolból 🙂
   A jelenségről nekem az jutott eszembe, hogy mint ha a mai huszon-harmincévesek egy jórészének szó szerint agyára ment volna a sok internetezés meg a facebook – valóban virtuális valóságban élnek, ahol nincsenek szabályok (vagy csak kevés), érzések, érintés, hús-vér emberek…. és már nem tudják, hogyan viselkedjenek az igazi emberekkel, akiknek igazi életük és érzéseik vannak, amivel nem lehet csak úgy szórakázni a kattintásszám növelése érdekében. Épp ezért el tudom képzelni, hogy Bálint először tényleg nem látta át a tette lehetséges következményeit, vagy nem tulajdonított neki jelentőséget. Ez persze nem menti, csak példának hoztam. Egy robot ember a többi (szerinte) robot között.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

3. nagyon igaz amit leirtal es ez az egyik ok amiert soha nem fogunk visszamenni Magyarorszagra. mert lehet harcolni es kell is, de ahogy a parom szokta mondani, a mi eletunkben mar nem fog jelentosen javulni a helyzet Magyarorszagon.
   Es nekem be van egetve az agyamba az a mondat (gyereknevelesnel szoktam ra surun emlekezni, marmint hogy mit miert tesz a gyerek) hogy amit egy ember megtehet, azt meg is teszi. Es itt jon hogy tisztelet a kivetelnek amibol szerintem nem sok van, de azert akad.

   “És azt se mondják meg nekem az — állítólagos — jóakaróim, hogy jaj, ne töltsek ezzel időt, energiát, meg hogy ez az állandó harc csak engem rombol” ezt en pl tenyleg joakarokent mondom, egyreszt mert voltam hasonlo szituacioban, ateltem amikor az a parom exe kiabalt rank alaptalanul kigyot bekat, ellenunk forditva a parom gyerekeit es a full barati kort es tenyleg minket rombolt. ugyhogy en tenyleg azert mondom mert teged feltelek, mert szeretnem ha nem rombolna teged ami tortenik korulotted. akkor sem ha az gusztustalan, igazsagtalan es felhaborito. en azt szeretnem ha te jol lennel, ha tudnal kikapcsolodni es pihenni, ha a gyerekeknek nem ideges anyjuk lenne es jol aludnal. En most epp egy ingatlan vasarlasba vagyok nagyon belemerulve, ma elem allt a ferjem es megkert hogy egy napig ne nyissam ki a laptopot vagy ha megis akkor ne nezzek ingatlanokat, ne hivjak fel ingatlanosokat es ha lehet akkor ne foglalkozzak lakasokkal hanem menjek ki a parkba, igyak egy jo kavet es foglalkozzak felhotlenul a gyerekekkel. ugyhogy ma ezt fogom csinalni. mondjuk a parkot leszamitva mert termeszetesen Londoban esik, de a kavezo szerencsre zart.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • JAj, ez a London, lehetetlenné teszi a lazítást… Itt is borús most.

     Nem csak emiatt vagyok a gépnél, ezer munkám és intézendőm van, volt ellenkampány, és közben írom és rendben tartom a blogot is — ha egy napig nem jönnék, azt hinnétek, bajom van.

     Azt szerettem volna kifejezni az idézett sorokban, hogy EGYRÉSZT fájt, persze (hogyne fájt volna? én nem vagyok robot), MÁSRÉSZT meg nem vagyok tehetetlen, vannak eszközeim, ezt vedd észre. Akkor rombol az ilyesmi, ha nincsenek eszközeid. Akkor megoldás, hogy nem is foglalkozol vele. De ez tanult tehetetlenség is. Diktatúrákban mondták általános életelvként, hogy fog összeszorít, ne lássák rajtad. Nos, ez a világ nem diktatúra,és a jog, az általános jóérzés engem véd, és tök jó lenne már a netes önhittségnek, hogy itt mindent lehet, odacsapni egyszer egy vállalkozó szellemű ügyvéddel és próbaperrel, mert hiába szedték le, a jogsértés megtörtént, olvasták rengetegen hogy én a férjem hírének farvizén és a többi.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • szerintem nem csak akkor rombol ha nincsenek eszkozeid. Rombol ez mindenhogy. es persze, jo dolog odacsapni, meg hasznos is, de en akkor szoktam le errol amikor rajottem hogy annyi energiam megy el arra hogy megkuzdjek masok hulyesegevel, rosszindulataval, butasagaval, hogy nincs aranyban a befektetett energia az elerheto eredmennyel. hogy hiaba vannak eszkozeim es csaphatok oda, attol meg en nem alszom, en vagyok ideges, engem bant jobban, az en gyerekeimnek ideges az anyja, stb.es amugy sincs felesleges energiam, az a kicsi ami van meg inkabb menjen el masra. ezert irtam a gilicze balintos irasodnal is hogy eleinte meg azt csinaltam hogy visszacsaptam, legyen neki rossz es ezzel kiadtam a bennem dulo negativ eroket, aztan rajottem hogy sokkal energia kimelobb ha csak legyintek ra es en tovabbra is jol vagyok. Az ex eseteben szimplan csak rabiztam az idore a dolgokat es igy jopar ev utan a barati kor is es a gyerekek is rajottek hogy mi is volt igaz es mi nem. es azt is meg kellett hogy tanuljam hogy kinek a velemenye erdekel es kinek a velemenye nem. erdekel engem hogy a hatodik szomszed mit gondol az alapjan amit az extol hall. hat nem erdekel. aki erdekel, annak elmondtam az en verziomat de aki nekem fontos az vagy amugy sem hitte el amit az ex mond, vagy vette a faradtsagot es megkerdezte tolem hogy hogy is tortent ami tortent.

       KedvelésKedvelés

     • És ezzel elveszted a lobogó hitedet, és az érzékenységedet is. Ilyen a világ, nincs mit tenni. én aztán nem húzom fel magam, visszavonulok a jó kis otthonomba, a dévédé elé… Társadalmi méretekben a végeredmény: közöny, passzivitás, és további romboló esetek, és azt csinálják meg velünk, amit nem szégyellnek, mert nem álltunk ki magunkért.

       Más karakterek vagyunk akkor. Nem úszható meg a rombolás. Engem az rombol igazán, ha tehettem volna valamit, de elmulasztottam.

       KedvelésKedvelés

     • igen, masok vagyunk. evek rombolasa, nem alvasa, gyomorgorcse, idegeskedese kellett ahhoz amig feltettem magamnak a kerdest hogy hogyan vedhetem magamat, hogyan rombolhat engem kevesbe, hogyan veszhetek kevesebb energiat. evek utan belattam hogy szelmalomharcot vivok, mert lehet hogy o leveszi az irasat rolam, lehet hogy az ex nem mer rolam tobb mocskot mondani mert fel hogy feljelentem ragalmazasert, de mindekozben nekem sokkal tobb energiam vesz karba mintha az elso perctol hagytam volna az egeszet a fenebe es nem foglalkozom vele. es hiaba erem el hogy a masik nem tehet meg dolgokat, netan bocsanatot is ker, szerinem nincs aranyban az altalam befektett energia az eredmennyel. es lehet hogy nem mer belem kotni mert en nem engedem neki, de akkor a masikba fog belekotni aki nem mer/akar visszutni. es kozben meg azt is latom hogy a masik fel elvezi, boldog attol hogy en szenvedek, hogy az o szemetsege miatt rossz nekem. hat ebbol en nem kertem. igen, lehet harcolni, de en inkabb Angliaban elek. mert egy eletem van es veges energiam es nem akarom arra felhasznalni hogy kuzdok a ragalmazas es mocsok ellen, mikozben fordithatnam arra is hogy a gyerekeimnek nyugodt, mosolygo anyja legyen. felreertes ne essen, nem akarlak teged biralni, nem ezert irtam, hanem azert mert azt gondolom hasonlon atmenve megtanultam mik azok a modszerek amik nalam onvedelemkent eleg jol mukodnek. es par evem rament mig felmertem hogy mit erdemes es mit nem, gondoltam ezt megosztom veled. ez nem jelenti azt hogy neked is ezt kellene csinalnod, meg csak azt sem hogy jo amilyen kovetkeztetesre en jutottam. csak el akartam mondani en mire jutottam es latom hogy orlodsz hogy bant teged, ezert meseltem el en hogy vedtem meg magam.

       KedvelésKedvelés

     • Az, hogy teszel valamit, miért volna szenvedés? Épp eltüntetti a szenvedést, transzformálja a szenvedésben összpontosuló energiát, jóra fordítja. Nehogy már a cselekvésnek nincs értelme, hát rabszolgaság lenne meg minden. Vicces, ahogy nemzeti ünnepeinken a hősöket ünnepeljük, a való életben meg apró konfliktusokban is ennyire megalkuszunk. És a “látom, hogy őrlődsz és bánt” igaz, persze, de mégis annak az eszköze tud lenni, hogy hallgass már, jobb a békesség, és ez fenntartja a status quót.

       KedvelésKedvelés

     • Feltűnő továbbá, hogy a nőket szándékosan ilyennek nevelik, hogy jó helyre használják az energiáikat, ne rágódjanak fölöslegesen, maradjanak nyugton, ne idegeskedjenek. Ezek olyan férjek szövegei is, amilyennel én egy percet nem bírnék ki. De ugyan, milyen életminőség az, hogy mindent csak elviselni, fület bezárni, óvónőnek sem visszajelezni, túlélni, örökké csak illeszkedni…? Aki nem marad nyugton, az per definitionem agresszív, és igen furcsán néznek rá, a nők is.

       Ez is luxus tulajdonképpen, hogy van időm ilyeneken gondolkodni, minden túlterheltség ellenére. Megengedem magamnak. Szeretek mindent átrágni, körbejárni, ezért tudok írni is, ettől vannak témáim. Nem szeretek legyinteni. Az érzelmekkel meg nehéz mit kezdeni: jönnek, mennek. Le lehet őket persze tagadni.

       KedvelésKedvelés

     • es itt jon be az hogy megtanultam merlegelni mi az ami fontos. mi az amiert megeri kuzdenem, amiert megeri nekem ha nem alszom, ha ideges leszek, ha ramegy egy csomo energiam, ha a gyerekeimnek ideges az anyja. itt jon be hogy kuzdok-e azert hogy mit gondol a hatodik szomszed, mit gondol rolam valaki aki nekem nem fontos, mit erhetek el az ovononel milyen aron, mi az az ugy ami miatt megeri. es nem sok ilyet talaltam.

       KedvelésKedvelés

     • Teljesen értem, amit írsz, de szerintem a mostani eset egész más, mint az, hogy a hányadik szomszéd mit gondol. A sz.ánalmas eset alapja pont a kettős mérce, a nők elleni fölényeskedés, tárgyiasítás, satöbbi, ami ellen íródik a blog is. Szerintem ezt nem lenne jó összemosni azzal, hogy nem állsz le (sokan mások sem, mert minek) egy akárkicsodával vitázni piszlicsáré dolgokon, véleménykülönbségeken. A kettő között én nagy különbségeket látok, vannak emberek közötti viták, és vannak rendszerszintű lenézések, gúny, relativizálás, össznépi szemétkedés, sárba tiprás, satöbbi (Amanda Todd).

       Egyébként meg igazad van abban, hogy ne izéld ez az energiáidat jelentéktelen emberekkel zajló jelentéktelen vitákra (én is nekiállhatnék a kedvesem exével vitázni, de minek, ő nem fog változni), szerintem ezzel a véleményeddel nehéz is lenne vitatkozni, csak ez a mostani eset nem olyan volt, amire legyinteni kellett volna. Ez nem olyan, hogy a kispista a hatodik szomszédban elmondja a véleményét a szűk társaságnak rólad, ez sokkal nagyobb méretekben és gyűlöletesen zajlott.

       (Bocsi, ha kusza voltam. Szerintem neked nincs okod úgymond magyarázkodni, mert jogos, amit felvetsz. Csak – az én véleményem még mindig – erre az esetre nem igazán passzol.)

       KedvelésKedvelés

     • De Emese, az idegesség nem választás kérdése. Az emészt, szaggat. Nem magadat hergeled vele, és főleg nem szándékosan: bizonyos helyzetekben nem tudsz máshogy reagálni. Ki lehet persze dolgozni technikákat, hogy ne szaggasson annyira, csak, nézetem szerint, az ilyen mesterségesen önhiggasztó emberek lényük legértékesebb vonásait is elveszítik, beleöregszenek az életükbe, amely, köztudottan, nehéz. Az érzékenységet, spontaneitást, a hirtelenséget, ártatlanságukat veszítik el. Nem arról van szó, hogy reflexből bántanak meg másokat, nem azt igazolom ezzel, mert az tett, és döntésen alapul, de az érzések nem ilyenek, nem eldönthetők, nehéz mit kezdeni velük, a legjobb szembenézni. Folyton úgy beszélünk róluk, mintha irányíthatóak, megváltoztathatóak lennének. Szerintem ott van benned is a sok”nem éri meg emiatt idegeskedni” mögött az elfojtott érzelem. Másképp mondva: nem lehet megúszni a szenvedést, vagy ha igen, nem éri meg. Sérülékeny vagyok, meg tökéletlen is, de szabad és elemi a létem, nem kényszerítek magamra semmit, és a szemébe nézek bárkinek.

       KedvelésKedvelés

     • Persze, ma már én sem jelentem fel, aki a lábamra lép a buszon. 😀 De ordítok egyet, és nem érzem magam hülyének, hiszen fáj. A bloglét, a blogom, személyem és a férjem óriási tömegek előtti megjelenése viszont nagyon-nagyon nem hatodikszomszéd-kategória.

       Életem legbátrabb, legjobb cikkére egyébként így reagált egy borzimorzi nevű, kissé küldetéstudatos-fölényes-paranoid indexes kommentelő:

       “…firkászkodásból annyira meggazdagodni nem lehet, hogy testőrük is legyen, meg erődített otthonuk is öreg korukra. Ezért aztán nevenincs külsősöket kell efféle cikkecskék legyártására becserkészni. De hamarosan már olyan se sok lesz, mert a netre felkerült cikkeket örök időkig meg lehet találni. S aki ekkora nyálas butaságokat képes kiengedni a klaviján, mint ez a XXX Éva, azt épeszű munkáltató nem szívesen veszi fel. Nem a politikai nézetei miatt, az magánügye. Hanem ezért me be van oltva valóságmegismerés és logikus gondolkodás ellen. Az ilyen minden munkahelyen csak bajt csinál, legfeljebb arra képes, hogy jól benyalja magát. De abból meg profit nem szokott lenni, és előbb-utóbb minden főnök úgy van vele, hogy a tisztára nyalt hátsója nem kárpótlás az üresen maradt hasáért…”

       A vélemény szabad, persze. Ő leírta a nevemet egyébként.

       KedvelésKedvelés

     • Melyik az a legbátrabb cikk, megmutatod? Vagy nincs már fent? Köszi!

       KedvelésKedvelés

     • http://nol.hu/lap/allaspont/20120903-ok_csak_ne_szaporodjanak
       Itt is volt, júniusban talán.

       KedvelésKedvelés

     • Nagyon jó írás! Egyébként hasonló mondattal, mint amit Te is említesz (“Ez jó suli, nem? Nem láttam itt egyetlen cigányt sem.” ), nekünk a védőnőnk(!) ajánlott egy iskolát, mondván, többek között ezért választotta ő is!

       KedvelésKedvelés

     • Tényleg mennyire másként működnek az emberek. Én is harcolok a végsőkig, és nem hogy rombolna, inkább még feltölt energiával. Ha felmerül bármi probléma, rögtön terveket gyártok, és van több variációm a lehetséges kimenetelek függvényében. Ettől már csökken is rögtön a dühöm. Én attól nem tudok nyugodni, ha nem teszek semmit, akkor állandóan az jár a fejemben, hogy mit és hogyan kellett volna.

       KedvelésKedvelés

     • igen, irtam hogy evekig en is azt gondoltam hogy reagalok, kuzdok, mert ez engem felvillanyoz es van ertelme, majd en megmutatom. aztan evek utan meg mindig ott tartottam hogy hiaba reagalok, attol meg en nem alszom es az en energiam megy el az ugyre, mikozben a masik mar vagy reg tullepett az egeszen, vagy elvezi hogy en annyira felboszultem hogy non stop reagalok.
       “És a “látom, hogy őrlődsz és bánt” igaz, persze, de mégis annak az eszköze tud lenni, hogy hallgass már, jobb a békesség, és ez fenntartja a status quót.” nem, pont nem ezt irtam, nem azt hogy halgass mar es jobb a bekesseg. en azt irtam hogy mi az a modszer amivel leginkabb vedeni tudod magadat. hogy nekem mi lett evek utan az a modszer ami engem leginkabb megvedett. az energiamat, az alvasomat, a gyerekeim anyjat. kuzdeni is jo dolog, de erre irtam hogy egy ido utan azt lattam hogy nincs aranyban a befektett energia az eredmennyel. es nem feri hatas volt hogy hasznaljam az energiamat jobb dolgokra, hanem en jottem ra hogy szep lassan ramegyek egy ugyre, mert hiaba kuzdok attol meg rombol, tehat megkerestem azt ami legkevesbe rombol engem. ha neked nem ez az utad, azt is ertem. itt jon be hogy nem vagyunk egyformak. en nem birtam evekig gyomorgorccsel, almatlanul, idegesen elni, mert hiaba reagaltam, utottem vissza attol a hatterben meg rombolt engem az ugy nem is kicsit.

       KedvelésKedvelés

     • De mi lesz azzal a helyzettel, jelenséggel, ami ellen küzdesz? Az úgy marad? Tévedés azt hinni, hogy például az ex rágalmazásait te tartod fent, erősíted azzal, hogy reagálsz, hogy felveszed. Egyszer kell lépni hatékonyat. Megtalálni a módját. Erőt ad, hidd el.

       Exügyben sokat enyhültem, megértettem, nincs ingerem visszabántani, csak nagyon sokáig hittem, hogy ő az erősebb. Furcsa, ellentmondásos viszonyban vagyunk, kerül, rejtőzködik és tisztel, ha lát, akkor meg az önfeladásig segít.

       KedvelésKedvelés

     • visszautni, visszajelezni fontos es jo, amig ez nem megy at olyan szintu rombolasba sajat magamat tekintve hogy nincs aranyban a befektett energia es a haszon. leallok a ragalmazokkal, rosszakarokkal, exszel, ovonovel, mifenevel kuzdeni, de van egy pont ami utan nem eri meg. amikor latni kezdem hogy jelentos valtozast nem erek el, a masik felet nem erdekli kulonosebben az en reakciom, amikor en nem alszom evek ota es az en idegeim lettek hajszal vekonyak akkor ugy dontok hogy acsi, en jol akarok lenni. az adott korulmenyek kozott. akkor is ha az ex ragalmaz. ezt hogy erem el? ugy hogy letojom magasrol amit mond. puffogjon o azon hogy en nem reagalok a ragalmazasara.

       KedvelésKedvelés

     • irtam meg ide, csak feljebb rakta, a 11.34es irasom.

       KedvelésKedvelés

     • Nyilván nem foglalkozom olyan dolgokkal, ami nem érint. A hatodik szomszéd véleménye nem érdekel. De ami engem sért, bánt, velem igazságtalan azt nem tudom tűrni. Ha teszek valamit nem lesznek álmatlan éjszakáim, ha megpróbálok simán túllépni rajta, akkor foglalkoztat.
       Ismerek olyan embereket, akik meg ellenkezőleg.

       KedvelésKedvelés

4. A szanalmas.hu-s történettel párhuzamosan zajlott egy másik eset a közvetlen környezetemben, amiben részlegesen érintett voltam, és ami semmi egyébben, csak a következtetéseiben nagyon hasonlít erre. A kettő együttes hatására úgy aludtam el az éjjel, hogy pöröltem a világgal (nem tudom másnál mennyire van ez, én nagyon sokat vitatkozom a sötétben, némán valakivel, akivel ilyen bátran nappal és hangosan nem mernék/tudnék), és a leghasonlóbb gondolatokat vágtam a fejéhez. A vadliberalizmust álliberalizmusnak hívtam, mert még nem vagyok kész elhinni, hogy amit ez a cimke alatt elművelünk, az beleférhet a liberalizmus eszmeiségébe.
   Egyszóval, a kérdésem az lenne, hogy megoszthatom-e a bejegyzést a saját fb falamon?

   ps. azon gondolkodtam, hogy vajon nincs valami megoldás, hogy ne a te blogodból kattintsunk egy-egy borzalomra, bosszant, hogy növeljük a látogatottságukat 🙂

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • Mindegy, honnan kattintasz, nem? Mindenképpen növeled, ha megnézed. Igazán az én olvasottságom nőtt egyébként, mert az ottaniak kíváncsibbak voltak (látom a kifele-befele forgalmat is a statisztikákban).

     Én is szoktam így pörölni, de néhány éve meg is mondom, írom már az érintettnek. Nem nagyon szeretnek emiatt.

     Nyugodtan tedd ki, föl, minden nyilvános!

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

5. “Összességében is furcsa volt látni, hogy a korosztályok és nemek szerinti megoszlásban ki mennyire becsületes: a fiatalok általában könnyebben hajlanak csalásra, mint az idősebbek, ami pedig a nemeket illeti, a nők becsületesebbnek bizonyultak az erősebb nem képviselőivel szemben.” Ez nem az én véleményem (még mielőtt valaki kikéri magának), az alábbi felmérésből való:
   http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:UoFgxoey14wJ:webbulvar.hu/tart/rcikk/d/0/50223/1+&cd=4&hl=hu&ct=clnk&gl=hu

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

6. nagyjából végig olvastam az elmúlt nap eseményeit.
   egy alapvető különbség van köztem és közted. ezért volt egy kis űr köztünk, úgy érzem (bár érdekes, amikor az emilt írtam talán pont akkor írtad be az ominózus “aki kurvának áll…”-t) ennek a távolságnak az oka, hogy ilyen helyzetekben én tökéletesen lebénulok és hagyom, hogy történjenek a dolgok (amikor lekezelően, bár nem jogosan kiabál velem a hímsovinizmusa teljes mocsarából az utat nem engedő budai milliomos autós én nem állok ellen. csendben félreállok és még magamban ideológiát is gyártok, hogy én milyen nagyon pacifista vagyok).
   te pont ellenkezőleg. és el is érted, hogy levegye arról az oldalról, tehát jól tetted,hogy harcoltál.

   tanulok tőled. mert – e történet tanulságaként – nagyon sokszor azt érzem nekem nincs erőm mindehhez. nekem nem lenne erőm ahhoz amit te végigviszel.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • És ez erőt is ad. Próbáld ki!

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • azt hiszem maradok a homokhordásnál. egy-egy szem elhordása ugyan nem látványos, de hosszú távon van némi hozadéka. talán. garancia nincs semmire.
       (pl. ma is vittem egy teljes autónyi papírt. kaptam érte 600 forintot. )

       KedvelésKedvelés

   • Ez a lebénulás még nálam is be szokott kapcsolni és a hozzá kapcsolódó ideológia gyártás is! Nagyon kell figyelnem magamra konfliktus helyzetekben, nem is mindig sikerül, kemény meló na! Azért is szeretek itt, mert ilyenkor belekapaszkodom É. lendületébe.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

7. Inspirál, ébren tartja a lelkiismeretemet, ahogy fáradhatatlanul küzdesz az emberi gyengeség ellen. Én sokkal elnézőbb vagyok magammal és másokkal is, de nem tartom helyesnek. Jó látni példát arra, hogy nem kell beletörődni semmibe. Erőt ad a magammal vívott harcokhoz.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • Pontosan, és mennyire meghatványozza az erőidet, amikor kiállsz magadért! Tapasztalatból mondom. Nagyon az út elején járok, de elképesztő a hatása. Amikor leblokkolok, gondolkodom egy percig, aztán felállok, utánamegyek a másiknak, és kérdőre vonom, hogy ezt mégis, hogy? Aztán, mikor nyomatja tovább a sületlen szövegét, én könyörtelenül visszautasítom, nem tűröm. És nő az erő, növök én magam is. Utána meg remegek egész testemben (az idegtől), de érzem, hogy élek, vagyok, fent, nem pedig a mélyben.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

8. Ami egy kicsit furcsa, hogy Bálint elérte a célját, amióta őket olvastam, röhejesnek érezem magam, a fotóimat, az életmódomat, a szövegeimet, de még a férjem versét is. Egy kicsit kiábrándító érzés ( az azért nagyon röhöghetnek rajtunk című bejegyzés közérzete). Na mindegy, majd biztos lehántom a modorosságaimat, közben Nobel-díjas leszek, és az átadáson hálát mondok Bálintnak.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • Éva, remélem, ez az érzés el fog múlni idővel. Mert nem vagy(unk) röhejes(ek).

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • Hát tudod, ez nem a könnyű népszerűség útja. Gondolj O.N.-ra..

       KedvelésKedvelés

   • Amióta téged olvaslak, azóta érzem azt, hogy nem vagyok csodabogár a hülye gondolataimmal. Nem is tudod milyen megkönnyebbülés, hogy láthatom, hogy milyen sokan vagyunk. Aztán csak hagy röhögjenek. Különben meg ha Bálint egy törött ágú fa képét rakja fel hogy szánalmas, azt ugyan ilyen nagy elánnal fikáznák.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

   • Csatlakozom az előttem szólókhoz!

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

   • Éva, egytől egyig olyan dolgok ellen szólalsz fel, amelyek nélkül emberibb lenne a világ. És még csak nem is moralizálva teszed, hanem okosan és élvezetesen!
     Hogy így utólag ilyen furcsa érzéseid is vannak, csak annyit jelent nekem, hogy ember vagy, sebezhető. Ezért is remélem, hamar elmúlik a bántások utórezgése. Mert épp erről beszélsz: hogy az agresszió elszenvedője utólag mégiscsak értéktelenebbnek érzi magát. Nem?

     Olyan jelenségekre világítasz rá minden szinten (párkapcsolat, szülő-gyermek viszony, iskola, társadalom), amelyek ha tudatosodnak bennünk, méltóbb lesz az életünk. És ez a szándék önmagában is jellemez téged.
     A saját szándékairól Bálint talán elgondolkodott, de azok őt jellemzik, ha viselned kellett is a következményeiket.
     Kiállásod példa, és ponosan azért az, mert nem annak szántad, csak méltósággal és felelősen cselekedtél egy ilyen nehezen kezelhető helyzetben is. Hangosan nemet mertél mondani, és lám, az a nem hallatszott. Sokunknak volt ez bátorítás szerintem – hogy erkölcsi felelősség kimondani azt a nemet, mert hanem mi magunk tartjuk fenn a káros tendenciákat, amelyeket elvileg elítélünk.

     Nem vigasznak szántam, mert tudom, ilyesmi, nem vigasztal. A magam életében, döntéshelyzetek után azt vettem észre, mindennek keményen megfizetem az árát, jónak-rossznak egyformán, bármily igazságtalannak éreztem is ezt. De ha már fizetek, jóért fizessek, ebben áll a szabadságom.
     Szabad vagy, példaértékűen szabad. Nem azonnali jóérzés lett a jussod, ellenkezőleg. Hálás vagyok az univerzumnak, és neked, hogy volt elég erőd ebben az embertelen, arctalan harcban – nem gólyagilice, hanem egy sodró tendencia ellen, melyet ő akarva? akaratlan? (sz.á.n.almas-an naivan merem remélni, kicsit inkább utóbbi) kiendedett a palackból.

     Nem pályázom irodalmi babérokra, most megengedtem magamnak, hogy csepegős, m.o.doros, terjengős legyek… Te nem vagy az!
     Szívből remélem, lesz némi nyugtod, hogy kipihend a felkavaró eseményeket.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • De, ez nagyon is vigasztal, köszönöm. Voltam színházban, aludtam is, elrendeződött ez az egész, sokkal jobb most.

       KedvelésKedvelés

   • Kedves Éva! Irodalmi Nobelre ne hajts, az 100% kompromisszum eredménye, és a legjobbak mind megosztóak. 😉

     Én a Bálintos kérdésben egy dolgot nagyon nem értek: annak, akinek a munkája terméke szerzői jogi védelem alatt áll (fotográfus fényképei), hogy gondolkodik ilyen “lazasággal” az internetes világról?
     Bálint, ha a fotóidat lelopják a honlapodról, és a szerző megjelölése nélkül közlik másutt (akár csak illusztrációként – naná, hogy előzetes beleegyezésed nélkül), nem nyílik ki a bicska a zsebedben?
     Itt ugyan nem szóról szóra ugyanez a helyzet, de az erkölcsi probléma hasonló, sőt: súlyosabb.

     Anyósom naplót ír a családi eseményekről (izgalmas volt olvasni megismerkedésünket követően, hogy a férjem milyen közegben cseperedett fel). Tegyük fel, hogy egyszer kiadja ezt a naplót. Kerülnének bele fotók is. A könyvből a könyvtárakba is jutna. Jön egy ember pár hónappal később, és a könyv egyik fotóját kimásolja, és az Idétlen fotók gyűjteménye című könyvben megjelenteti. Ez jogsértő. És erkölcstelen meg ízléstelen – volna.

     Ugyanez a helyzet Éva esetében is, pusztán az internet személytelenségébe burkolózva könnyebb ezeket az erkölcstelenségeket és jogsértéseket elkövetni. És nehezebb fellépni ellenük. Éva, harcolj! Most még sokan csak csendben olvasnak (olvasunk), később talán csendben meg is szólalnak (szólalunk), és ha érik bennük (bennünk) a tettvágy, akkor egy idő után a fel is emelik (emeljük) a szavukat. Nem szélmalomharc! Van értelme!

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

   • az ilyenektől leszünk jobbak, erősebbek, (ön)kritikusabbak – még ha kiábrándító is első belégzésre. jön majd a nobel-díj is. vagy valami hasonló.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

9. egyszer a modoroson hosszan érveltem amellett, hogy ez az ország egy igazi jó kis lábvíz, és mi lenne belőlünk kisstílű adócsalás, mutyizás, villanyóra-okosítás, lézerblokkoló, szlovák rendszám, fusizás, százforintos bolt, zsebbefizetés, mozgássérült parkolókártya, nepotizmus, ingyenes letöltés, kamutáppénz, és egyáltalán, mérhetetlen kisstílűség és házmester-mentalitás nélkül. húsz forint a meleg lángos, éljen soká kádár jános. feltűnt már valakinek, hogy teljesen normális dolog bemondani a rádióban, hogy hol van éppen traffipax, és vigyázzanak? 🙂
   és igen, ez egy ilyen hely. én is csodálom az erődet, amivel az effajta mentalitás ellen harcolsz. itt kommentben is írod, hogy micsoda életminőség már állandóan igazodni, szemlesütni, vigyázni, félrenézni, lenyelni. sokban igaz is, pl én is sokat változtam az elmúlt egy-két évben remélhetőleg a javamra, a totális igazodásból és félrenézésből egy kicsit feljebb emeltem a fejemet, pl munkahelyen. már nem annyira rettegek, de továbbra is utálok konfrontálódni. viszont ehhez tudni kell, hogy tényleg jó vagy. hogy nem lehet félreállítani, elhallgattatni egy legyintéssel azért, mert igen, tényleg szar amit csinálsz. engem lehetett, mert elhittem ez utóbbit mindenkinek, aki épp bármi kritikát is mondott.
   de én azt gondolom, hogy nem lehet mindenkitől, akinek nem tetszik a rendszer, elvárni, hogy folyamatosan széllel szemben hugyozzon. azt csak kiemelkedő küldetéstudattal lehet, és azt hiszem, akkor is lehet valaki normálisan gondolkodó, tisztességes, az általában itt felmerülő alapértékek szerint élő ember, ha nincs kiemelkedő küldetéstudata. és nem tartom elítélendőnek, ha az ember mérlegel, hogy melyik helyzetben nyissa ki a száját, ha nem tetszik valami, és melyikben értelmetlen szélmalomharc. nem mindenki vállalja szívesen a céltáblaságot, én azt gondolom, hogy a simulékonyság sem mindig undorító politika. nem lehet ezt en bloc mondani. az nagyon szép és tiszteletreméltó, hogy te mindig kiállsz, mindig kinyitod a szád, mindig megmondod, és írod is, hogy sokan nem szeretnek érte. én azt gondolom, hogy akkor is tudok jót képviselni, igaz módon élni, ha ezt például nem lennék hajlandó vállalni. ez már szerintem egyéni berendezkedés kérdése, és nem pedig meghunyászkodás.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • Azért leszünk céltáblák, mert kevesen vagyunk. Tulajdonképpen velünk végeztetik el a piszkos munkát, azt, amit ha a többség csinálna, vagy akár csak egy kicsit többen, már nem lenne ennyire sok és veszélyes.

     A boldogabb országokban, ól tudjuk, öntudatosabbak és reagálósabbak a polgárok. Nem szép feljelenteni a tilosban parkolót, de tilosban parkolni még csúnyább. Ha a a tilosban parkolót másképp nem lehet rászorítani arra, hogy ne foglalja el a batárjával mondjuk rendszeresen a babakocsi elől a helyet, akkor, mondhatni, erkölcsi kötelesség. Hogy ez (a reakció, a feljelentés) ennyire stigmatizált viselkedés, az nagyon szomorú és jellemző.

     Nem, nem azért jelenteném fel (persze nincs értelme hazánkban ennek sem), mert engem zavar, hanem mert ellentétes mindannyiunk érdekeivel, és próbálom meglátni az egyénin túl is az összefüggéseket. Amiért azok, akik erre nem képesek, csúnyán néznek. De ha őtőlük veszik el a cafetériát, az parkolóhelyükre áll valaki, vagy őket utasítják el az okmányirodában, akkor nagyon is moralizálva háborognak.

     Jó a felsorolás az elején, nagyon! Én erről kis-magyarország címen írtam:
     https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/08/23/kis-magyarorszag/

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • “Azért leszünk céltáblák, mert kevesen vagyunk” pontosan. es szamomra nem lathato hogy mikor leszunk tobben, ebben nem hiszek en hogy megerem hogy sokan legyunk. annyian hogy ne legyunk celtablak. (es en elfaradtam celtablanak lenni, atkapcsoltam onmagamat vedo uzemmodra, mar csak akkor nyitom ki a szamat ha nagyon nagyon fontos nekem valami.) annyian hogy ha valakinek odaszarik a kutyaja a park kozepere, es az a kutya pitbull es a gazdi meg nagy es kopasz ferfi, akkor a vilag legtermeszetesebb modjan menjek oda es szoljak neki hogy elnezest, lattam a kyutyaja epp kakalt, biztos elkerulte a figyelmet, gondolom ezert nem szedte ossze rogton. es erre o azt mondja hogy o, koszonom hogy szolt, tenyleg nem vettem eszre. es azert en szolok neki mert en jartam epp arra es vettem eszre, de mas pont ugy szolna. es ez egy konkret pelda volt az angol tengerpartrol. es Anglia nem a kanaan, azert irom peldanak mert itt lakom. de itt igenis ez van. es nem kozlik a traffipaxot a radion, hanem kiirjak hogy mindjart merunk, kirakjak melle hogy mennyi a megengedett sebesseg, kiraknak egy jol lathato nagy sarga merot az ut melle es felfestik az utra hogy itt merunk. es merfoldenkent van ilyen. es betartjuk a sebesseghatart es nem erezzuk hogy meglesnek, kijatszanak, bokor moge bujnak, lefizethetok, megyek gyorsan, mert megtehetem. nem megyek gyorsan. mert betartatjak a szabalyt es mert rajovok hogy az en erdekem lassan menni. hogy nekem is jo ha nem szaguldozom. es nem azert jo, mert kulonben kiugrik a bokorbol a rendor. es millio ilyen peldat tudnek irni. sajnos. es ha valaki jardan parkol hogy nem fer el a babakocsi, akkor tutira 10 percen belul megbuntetik. nem kell feljelentenem, jon a parkoloor magatol is.es nem allnak a jardan es vesznek parkolo jegyet. es persze, lehet hogy csak azert nem all jardara mert tudja hogy megbuntetik, de pont errol beszeltunk nemreg hogy az emberek tobbsege megteszi amit megtehet.hat itt kicsit szigorubban van fogva mit lehet es mit nem. es van kovetkezmeny, es az nem az hogy ha bejelentem a jardan allo autot akkor meg en erzem szarul magam es engem szolnak meg.

       KedvelésKedvelés

     • es ertem en azt is hogy ha mindenki azt csinalna amit en, akkor nem maradna ember Magyarorszagon. es ertem en azt is ha mindenki azt csinalna amit en akkor nem lepne elore semmilyen ugy, akkor minden maradna a regiben. bar irtam hogy amit nagyon fontosnak talalok azert ott belemegyek a konfliktusba teljes erobedobassal de azt is ertem hogy nem akarok celtabla lenni egesz eletemben, hogy nincs erom es energiam mindenert kiallni, hogy a jo eg se tudja mikor leszunk annyian hogy az en normam valjon a koz normajava, hogy egy eletem van es el kell dontenem azt hol es mivel toltom.

       KedvelésKedvelés

     • Részfelelősséged is van, mindannyiunknak van. Nem kell minden ellen, ó, nem. El kell hinned nekem, hogy én is csak a fontos ügyekben tiltakozom, legtöbbször úgy, hogy — ingyenesen és röviden — szólok. (Most egy meglepően intelligens és jó szándékú nőközösség vet ki magából emiatt, és veszi semmibe a jelzéseimet épp.)

       https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/07/18/csak-az-ongyilkossag-csak-az-aranyloves-csak-a-vegstadium/

       Ezekre mondják, hogy nem volt előjel, és nahát. Pedig van, mindig van, csak nem akarják észrevenni.

       KedvelésKedvelés

     • milyen nőközösség?

       KedvelésKedvelés

     • tényleg nagyon érdekel, mert talán sejtem, talán teljesen hülyeséget gondolok.

       KedvelésKedvelés

     • Jaj, ne itt, nem akarom kibeszélni őket.

       KedvelésKedvelés

     • Mi ittmaradtunk, és az ötödannyi fizetésünkből vergődünk, és itt szólunk.

       KedvelésKedvelés

     • itt jon a maslow piramis. ha egy orszagban azert kell kuzdenem hogy az alapveto emberi jogaimat ne tiporjak TORVENYESEN a sarba akkor nem azert fogok kuzdeni hogy a kutyaszart szedjek ossze. Angliaban mashonnan indul a kuzdelem, a piramis egeszen mas szintjerol.

       KedvelésKedvelés

     • Hát, én még egy olyan kor vagy állapot szülötte vagyok, amelyik lyukas nadrággal is összeszedi. Megjegyzem, nem azok nem szedik össze, akik éheznek, mint ahogy sarokra-járdára sem a kispénzűek parkolnak. Ez tudati dolog inkább, reflexek és félelmek igazgatnak. Egyébként a hajdani tartás akadályozta meg a lecsúszott középosztály tagjait, hogy beálljanak az ételosztós sorba. Mostanában már beállnak, és hosszú a sor. A kabátjukon látszik, hogy valaha jobban ment nekik.

       KedvelésKedvelés

     • Igen ez nagy dilemma, amikor van választási lehetőség, s nem feltétlenül az anyagi kényszer motivál, hogy mennyit áldozzunk fel az életünkből harácsoló-rövid távon tervező honfitársainkkal hadakozva, a politikának láthatóan nem érdeke felszámolni ezt a mentalitást, amikor tombol a vadkapitalizmus, ahol nincs semmiféle társadalmi szerződés, kis “gettóktól” eltekintve ez nem civilizált európai ország, akkor is, ha tb-re orvosi ellátás még éppen van. Hihetetlen, amit Magyarországon normalizáltunk, amit eltűrünk, amiben mégis elboldogulunk, jövőt tervezünk mi, jószándékúak, adót nem-nagyon csalók, másokkal szolidárisok. Kissé ugyan megkérgesedünk, azért rendületlenül szelektíven gyűjtünk. Időnként emigrálunk, a többség mégis bennemarad egy “bántalmazó kapcsolatban”. Én sok külföldivel beszélek, nekik leesik az álluk a nálunk mindennapos jelenségektől, s hogy hogy tudunk így élni. Hát így, hogy néha aztán menni kell.
       Én is éltem Angliában, Olaszországban elég ideig ahhoz, hogy lássam, mi lenne az alap, a hétköznapi európai polgárhoz méltó légkör és egymással való bánásmód. Nem a pénzről beszélek.

       KedvelésKedvelés

     • Hozzáteszem, ellennék itt lyukas nadrágban, ha nem az a szellemi ugar venne körül, amiben úgy kell oázisokat találni. Milyen köz- és kereskedelmi média van nálunk, milyen politikai kultúra, milyen alakok diktálhatják a stílust? Ezek labdába nem rúgnának egy igényesebb közönség előtt. Ahol igény van, ott választék is van, erős a mezőny. Miért lehet bármit megcsinálni, minden szart eladni drágán is? A szexizmus toleranciája egész Európában nálunk a legnagyobb, a Balkánt kivéve. Ez nagyon fontos mutató. Sokak esetében a provinciális léten túl felfedezett szellemiség kínálata az egyik oka a kivándorlásnak. Ez nem mai keletű gond. Az utazással, olvasással járó megismerés okozza az igényt, nem a gyenge lelkierő.
       Kicsit off lett, elnézést.

       KedvelésKedvelés

10. Kedves Éva!
    Eddig bírtam read only-ban, de úgy érzem, most nekem is meg kell szólalnom. Kb. 5 napja találtam rád. Végigolvastam már egypár blogot, de eddig még nem tapasztaltam ezt: a blogod felnyitotta a szemem. Talán viccesen hangzik, de ez van. Ahogy, és amiröl írsz, az reveláció. Ahogy vagy, ahogy megmutatod magad, őszintén, maskarádé nélkül, törékenyen és hihetetlen erősen, ahogy meglátod a mázak alatt a lényeget; azt gondolom, csak így van értelme írni. Köszönöm neked! Azt is meg kell mondjam, hogy ennyi emberi, kultúrált (milyen szomorú, hogy ezt kell írnom), és érzelmileg intelligens hozzászólóval sem találkoztam még egy rakáson, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy most megírtam életem első kommentjét. Kívánom, hogy erőt meríthess ezen emberek támogatásából! Hát így elsőre talán ennyi…

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Fejlett stílusérzékem paródiát jelez, de köszönöm azért. Akárhogy is, maradj velünk.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Azért ti nagyon, nagyon benéztétek ezt az egészet. Hogy én hiú majom volnék, meg buta is, ennyire.

        KedvelésKedvelés

      • Az enyém nem. Valaki úgy érzi, hogy az elmúlt napok szennyáradata után jár neked a megerősítés, dicséret.
        És nem túlzó szerintem, amit ír.
        Tehát ha mégis parodista volna, akkor gyenge a teljesítménye.
        De kedves Gimely, én fenntartás nélkül hiszek neked, osztom alelkesedésed, és köszöntelek a kommentelők közt!

        KedvelésKedvelés

      • A második reakció gondolom az IP-cím miatt íródott…:(
        Nem tudom, elsőre egyáltalán miért gyanakodott, hisz mindennaposak itt a valós, ugyanilyen jellegű és tartalmú beköszönő hsz-ek. És én is így gondolom.

        KedvelésKedvelés

      • Tudod, a stílusérzékem. Minden elemét összeszedte annak, amit szokás írni, és nekem ez most gyanús lett. Örülök, ha örültök, meg a szeretet is jólesik, csak… na, majd írok erről a hét főbűnben. Szóval, zavarba ejt.

        KedvelésKedvelés

      • Te jò ég, most làtom, mit vàltott ki, amit ìrtam! Egy kissé el vagyok hülve, nem tudom, most mentegetözzek, magyaràzkodjak? Hogy én jòt akartam, azt akartam kifejezni, mennyi mindent megmozgattàl bennem, és mivel most szükséged van minden bìztatàsra… Sajnàlom, ha közhelyes, éreztem én is, miközben ìrtam, ùgy tünik, ilyen érzéseket csak közhelyekkel lehet kifejezni. Mindenesetre biztosìthatok mindenkit, hogy nem vagyok troll! Pusztàn arra reagàltam, amit Èva maga ìrt, hogy foglaljunk àllàst. Elkezdtem magam kukkolònak érezni ebben a helyzetben…

        KedvelésKedvelés

      • Nem akartunk megbántani, jó, hogy itt vagy, csak a dolgok logikája ezt is megengedte volna bőven. Na. Nem közhely, hanem pont olyasmi, amit már többen leírtak, és könnyű lett volna összeszedni. De ha eredeti, akkor örülök (csak zavarban vagyok).

        KedvelésKedvelés

      • Nem a szöveg tartalma, hanem a stílusa miatt. Nekem is kilengett a troll-méterem. Minden szófordulata, minden egyes mondata elcsépelt közhely, egyetlen eredeti megfogalmazás nincs benne, személytelen, ezért így egyben kifejezetten paródiának hat. A troll szándéka szerint kóstolgatás, bepróbálkozás, mennyire gyanútlan a fogadó.

        KedvelésKedvelés

      • Én inkább bocsánatot kérek utólag, ha mégsem kóstolgató, addig fenntartom a gyanút.

        KedvelésKedvelés

      • Akkor bocsánatot kérek ezennel. Csípőből tüzelek, stílusnáci vagyok. (Bár itt nem kapom össze magam.) Most is éppen gyanakodva méregetek egy szöveget, pénzért.

        KedvelésKedvelés

      • Hàt pontosan ez, amit ìrsz, igen… Jò, ùgy tünik, nem csak közhelyes, hanem nyàlas is lett a hozzàszòlàsom. Az elöbbire azt tudom mondani: pedig minden mondatot a lelkemböl vettem. Az utòbbira pedig azt, hogy én ilyen vagyok, öszinte, és talàn tùl tömény. Ùgy éreztem,olyan sokat kaptam Èvàtòl, és most pròbàltam valamit visszaadni azzal, hogy megnyilvànulok. Meg kell mondjam, elég rosszul esik a reakciò, -bàr megértem, hogy gyanakvò lettél, lettetek,- azt hiszem, ezzel be is fejeztem kommentelö pàlyafutàsomat. Eddig is jòl elvoltam nélküle… De azért olvaslak, és szeretem, amit csinàlsz! Juszt is! 🙂

        KedvelésKedvelés

      • Jófej vagy, én levettem egyből! Írj máskor is, ha egy téma személyesen megszólít.

        KedvelésKedvelés

      • ez egy elég szomorú történet lett. itt. (IP cím miatt volt a gyanú, vagy csak a stílusa miatt? mert ha ez utóbbi, akkor súlyosabb a gond.)

        KedvelésKedvelés

      • Kedves Gimely, borzasztóan sajnálom, hogy megbántottalak, kérlek, emiatt ne húzódj vissza. Elragadtattam magam a bírálattal: ha nem lenne ennyi kaján troll, ha nem vezettek volna már meg, nem jut eszembe nagyítóval figyelni. Óvatosabb leszek ezután.

        KedvelésKedvelés

11. Egyetértek a kiállásoddal, írtam már korábban, hogy megértem egy hasonló esetet egy netes társasággal, bennünket is fikáztak eleget és egyszer még meg is hekkelték a honlapunkat. Én ott tanultam meg, hogy igenis nagyon jó érzés kiállni magadért és az igazadért. Nem lehet mindig csöndben lenni és elsunnyogni, inkább nem szólni az óvónőnek, hogy ne tömjék meg erőszakkal a gyereket, ha nem akar enni (úgyis kihánytam mindig, de azért megcsinálták), mint ahogy anyám tette egy csomó esetben. Amúgy engem anno tavaly május körül, nagyon meglepett, amikor megtaláltam a blogodat, és láttam, hogy képekkel, eléggé beazonosíthatóan vállalod ezt az egészet – igazából nem is meglepett voltam hanem döbbent, hogy ezt csak így… Emlékszem, azt gondoltam: ezt a nőt darabokra fogják szedni. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy csak így lehetsz hiteles, hogy erről a témáról így érdemes írni, és igazából nincs ezen semmi szégyellnivaló, semmi rejtegetnivaló: kiállsz és igazat írsz. Szerintem, aki nyitott szemmel jár a világban, az látja, hogy ezek a problémák valóban jelen vannak a mai társadalomban. Emellett a százforintos boltot szeretem (nekem sajnos számít, hogy egy százassal olcsóbb ott a vízkőoldó) és az ingyenes letöltést is. Sokszor áldottam rajongói feliratkészítők és fordítók, könyveket, képregényeket a netre feltöltők és torrentoldalak nevét, mert ha csak azokat a könyveket olvasnám, filmeket nézném, amikre van pénzem, akkor már belehaltam volna a kulturális éhezésbe. Ami nagyon tetszett, arra előbb-utóbb úgyis összespórolom a pénzt.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

12. es le a kalappal elotted es a blogod elott. es azt is eszreveszem hogy sajat peldamon keresztul probalok sok dolgot megmagyarazni, megvilagitani, felismerni, felismertetni, mig te ezt rendszer szinten teszed. reszemrol ennyire telik. mar annak is orulok ha valaszolsz, nem celom hogy meggyozelek, biraljalak, kritizaljalak, celom a beszelgetes.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Tudom, és oké, gondolatébresztő! Én nem érzem magam példának, én kérdezni próbálok. És attól nagyobb a szám, hogy sokan olvasnak.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

13. Szerintem se hagyd magad!
    Nem lehet lelkiismeret-furdalásod olyasmi miatt, ami a te teljesen jogos igényed. Ilyenkor nem felesleges konfliktust okozol, hanem a te jogos igényedet érvényesíted. Meg kell tanulnod különbséget tenni a jogos igényed érvényesítése és a szándékos konfliktusokozás között, és nem szabad hinned azoknak, akik úgy állítják be, mintha az előbbi az utóbbival lenne azonos!
    A “ne törődj vele” a megúszós megoldás, ami éppen azokat erősíti, akik azt hiszik, hogy bármit meg lehet tenni másokkal! Én veled vagyok!

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • De jó ez, köszönöm!

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

14. Én nem olvastam a kommenteket, amiket rólad írtak, s nem is hallottam még a szánalmas oldalról, így először nem is teljesen értettem az ehhez kapcsolódó bejegyzéseket. Most már összeállt a kép. Sokan mondják azt, hogy trollokkal nem kell foglalkozni, meg nem kell felvenni, de mégis miért jutottunk el ide? Miért nem tiltják ki őket minden oldalról? Nekem az a véleményem, hogy nem kell őket beengedni, mert elviszik az egész beszélgetést egy teljesen más irányba, mint amiért eredetileg indult, még akkor is, ha az olvasók levegőnek nézik őket. Mert csak átsiklik a hozzászólásaik felett a szemünk, s valamit megérzünk belőlük. S ha sok ilyen van, az nem tesz jót a színvonalnak. Meg senkinek sem tesz jót.

    Nekem néha ilyen esetek kapcsán eszembe jut a Kísérlet c. film… mert ez is hasonló. Az emberek az ilyen “szánalmas” oldalakkal lehetőséget kapnak arra, hogy kiforduljanak magukból, ösztönlényekké váljanak; ez történt a filmben is. Ilyenkor azon szoktam gondolkodni, hogy ennyire torzultakká tudunk válni? Tudom, nem mindenki ilyen. S akkor megint oda jutok, hogy az egy dolog, hogy vannak, akik ilyenekkel szórakoznak, de miért hagyjuk ezt? Nagyon bátor voltál, hogy léptél az ügyben, igen, szerintem ez bátorság, tartás, érzékenység, s igazságérzet, jogos is egyszerre. Kevesen képesek erre, s inkább legyintenek, hogy nem kell a trollokkal foglalkozni. Ezt is megértem, mert hasonló helyzetben nem tudom, mit reagálnék.

    Kívánom, hogy mások is merítsenek erőt, bátorságot ebből az esetből, s cselekedjenek, ha hasonló helyzetbe kerülnek. Neked pedig nem tudom, mit kívánjak… nem tudom, mi lenne most jó, ezért azt kívánom, hogy minden legyen rendben.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

15. “És azt se mondják meg nekem az — állítólagos — jóakaróim, hogy jaj, ne töltsek ezzel időt, energiát, meg hogy ez az állandó harc csak engem rombol. Nem velem van itt a gond, nem nekem kell tanácsokat adni. Kaptam ilyen üzenetet is vagy húszat — ez ugyanolyan erkölcsi relativizmus, amelyik kényszeresen azt elemzi, aki kiállt, aki szólt, és sosem azt, ami ellen szólt, “hát, a világ már csak ilyen”. Ne legyen ilyen. Ha értik, ha vették a fáradságot, hogy beleszóljanak, akkor tessék bátornak lenni. Tiltakozzanak ők is.” Nagyon tisztellek azért, amiért a vesztett(nek hitt!) csatákat is megvívod! Sokan nem tesszük, pedig tényleg csak ez visz előbbre, amikor van remény, akkor könnyű, ott és akkor kell hangosnak és kitartónak lenni, amikor reménytelen(nek tűnik), mert annak van látszatja, az tükrözi vissza az erőt! Tanulságos számomra, igyekszem erre minden legyintésnél és vállrándításnál figyelmeztetni magam!

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • ja, és az megrémiszt, hogy ha te leírod, hogy valamit nem adsz, ne vigyenek, maximum kérjék el, akkor azt attól függetlenül vihetik…ez tényleg így van? (úgy értem jogilag?)

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nem, csak a szerzői jog szigorú törvényeit a neten senki nem tartja be és nem is kéri számon. Nem nagyon vannak jogi esetek, precedensek sem.

        Nekem az esküvői kép és a férjem belekeverése volt erős, a többi tényleg csak a szokásos siralmas netes-férfias állapot.

        KedvelésKedvelés

16. Nem olvastam minden kommentet vegig, lehet, hogy nem ertem a helyzetet, de szerintem barmilyen kep, ami az interneten van annak a tulajdona, aki a fotot keszitette, blogon kozolte. Ha nem lenne “ne lopj” az oldaladon, ami eleg egyertelmu, akkor sem hasznalhatnak fel a blogodon megjelent kepedet az engedelyed nelkul. Teljesen mindegy, hogy rad iranyul-e vissza, jo vagy rossz fenyben tuntet fel, stb…

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

17. NOBODY IN THE WORLD, NOBODY IN HISTORY HAS EVER GOTTEN THEIR FREEDOM BY APPEALING TO THE MORAL SENSE OF THE PEOPLE WHO WERE OPPRESSING THEM.

    Assata Shakur (thatneedstogo)

    “A világon senki, a történelem folyamán még soha senki nem kapta meg azáltal a szabadságát, hogy megpróbált azoknak az embereknek az erkölcsi érzékére hatni, akik elnyomták.”

    Dézsától: http://dezsa.tumblr.com/

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • És: “ha nem vesznek emberszámba, vagy nem veszik emberszámba a szeretteimet, akkor az már nem egy vita, nem egy nézeteltérés, továbbá az “engem több jog illet meg, mint téged”, az nem pusztán egy lehetséges vélemény a sok közül.”

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

18. Mi is változott pontosan? Hol van térben és időben egy olyan pont, ahol nincs elnyomás, hatalmi lenézés, hatalmi játék, agresszió és az összes következménye? Kisebbség. Akik hisznek a jogban. És melyikben? Erkölcsi érzékenységünket mi határozza meg? Az uralkodó jogrendszer ugyan figyelembe veszi-e az összesírt párnáinkat? Ha akárcsak két ember összekerül, elképzelhető, hogy az egyik ne akarná meghatározni a másik létét önös érdekből, vagy egyszerűen természetéből adódóan? Én még azért “nem fogtam be pörös számat”, hogy olyan könyvet olvashassak, nem titokban, amilyet csak szeretnék, hogy hangosan elmondhassam, mit gondolok, ne fenyegessenek központilag, felülről. Egy örökös felháborodás voltam. Naiv és idealista, hogy ilyen avittas kifejezéssel éljek. Elnevezések, módszerek változtak, a lényeg nem. Adócsalásos nemzet. Valaki valahol azt írta, nem igaz, hogy nem lehet anélkül. Nos, nem lehet. Ha megpróbálod, ellehetetlenülsz. És ez személyes tapasztalat. Teljesen szabályosan csinálni, az körülbelül olyan, hogy adtál magadnak három perc tiszta lelkiismeretet, aztán hitetlenkedve tapasztalod, hogy rajtad röhögve felzabálnak. Amíg egy rendszer támogatja a kiskapukat, törvényeivel, tudatlanságával, alkotóinak sültgesztenyekapragatós hajlamaival, lehetünk elmés nemes Don Quijote-k, de lehetünk-e forradalmárok? Megélhetjük-e örömmel, hogy igazunk van?

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nézz bele polgári és büntető törvénykönyveinkbe, én sem nagyon mondok mást, elvileg az a társadalmunk alapja, kerete, alkotmányostul.

      Kissé sarkos vállalkozásügyben a véleményem: Aki legálisan nem tud boldogulni, az nem elég jó. És az adóterhek meg a járulékok pont a csalók miatt ilyen magasak.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ezzel nagyon tudnék vitatkozni, mert tizenévig benne éltem (’96-2010-ig), Unió előtt és Unió után, és belülről láttam, az összes politikai és érdek-összefonódásával együtt – nem szeretném megnevezni a szektort, elég annyi, hogy import-nagyker -, és itt olyan mértékű csalások, sikkasztások, akármik mentek, az egész szektorban, hogy nem pár tízmilliós tételekről beszélünk, és nagyon sokáig nem értettem, miért tűrik a szemet kibökő nyilvánvalót a hivatalos szervek. (Fővárosi önkormányzat 51 %-os részvénytulajdonos, pl.) Aki nincs benne, annak fogalma sincs, és ezzel nem bántani akarok, csak a belülről megélt helyzet hiányának idealizmusban megnyilvánuló következményére utalok. A piaci helyzeted egyszerű matematikává válik, és vagy kimenekülsz, vagy beállsz a sorba, vagy marha gyorsan tönkremész. Nincs “jónak lenni”, meg “nem elég jónak” lenni. A jó attól jó, hogy pofátlanabbul tud áfát, járulékot, csalni. Jó, ez import-nagyker ágazatra jellemző nagyrészt, de ott nagyon. Tudom, a blogod nem erről szól, de talán, ha az esélyegyenlőséget tekintjük kiindulópontnak, akkor nem lóg ki annyira.:)

        KedvelésKedvelés

      • Én veled értek egyet. Jó példa rá egy ismerősöm aki elhatározta, hogy az üresen álló budai lakását nem feketén fogja kiadni a turistáknak (ahogy a többiek 90%-a teszi), nála aztán minden hivatalos és teljesen legális lesz. Gondolta megteheti, a forgalom jó, a lakás gyakorlatilag mindig lakott. Nem akarom részletezni a viszontagságait, a lényeg, hogy szomorúan konstatálta a végén, a bevétel alig 10-15%-a maradt meg neki, ami bőven “a nem éri meg kategória” (hiszen minden munkát ő végzett, naponta átjárt takarítani, mosni, stb.). Jobban járt volna sokkal, ha nem vállalkozik, inkább eladja a lakását és a pénzt beteszi a bankba, mert több lett volna kamat év végén. Különösen mikor kiderült, hogy korai volt annak “örülni”, hogy meghagytak neki valamicskét és mégsem ingyen dolgozott ennyit. Mert a történet azzal végződött, hogy kicsesz….pardon róttak rá valami építményadót is (mert ha kiadod a lakásod már kereskedelmi adó alá esel) ami elvitte a 10-15%-os nyereségét is. Most a lakásban bent lakik a vidéki rokon egyetemista gyereke féláron (aki magára takarít és mos) és mindenki jól jár. Kivéve a magyar államot, aki mérhetetlen kapzsiságában, a legnagyobb támogatója a fekete iparnak. Itt egy nagyon jó cikk ezzel kapcsolatban (is).
        http://jakabandor.blog.hu/2013/03/02/megmondom_miert_nem_novekszik_a_gazdasag

        KedvelésKedvelés

      • Vagy a sok kényszer egyéni vállalkozó üzletkötő, biztonsági őr stb. Csak a havi fizetendő egy minimál bér után kb. 60 000 Ft. Kézbe meg jó ha kap 150 ezret. És ha késik valamilyen befizetéssel olyan büntető kamatot kap, hogy míg él fizetheti. Vagy a festő, üveges, kőműves, burkoló akiknek télen nincs munkája, viszont a járulékot fizetni kell, nem teheti meg, hogy idényen kívül nincs jövedelme, nem fizet. Ezért inkább dolgozik feketén. Ez a téma kimeríthetetlen.

        KedvelésKedvelés

      • Hihetetlenül pontosan fogalmazza meg, mi történik. Én először tegnap nekifogtam, de aztán kitöröltem, mert nem akartam agyonmagyarázni. De szóról szóra ezt éltem át (én is). Nagyon köszi a jakabandort, eddig nem ismertem.:)

        KedvelésKedvelés

      • Elgondolkodtató, amit írsz.

        KedvelésKedvelés

19. “Amikor valamit azért állít be megtehetőnek, megteendőnek, hovatovább helyesnek az érvelő, mert nincs következménye, mert nem szankcionálják azonnal és keményen, mert nincs ott az Erő, aki beleverné az orrát. Vagy mert abból neki azonnali előnye — pénzbeli haszna, jóérzése — származik. És mert a másik, akivel megteszi, védtelenebb.”

    Mostanában nincs túl sok időm a blogodra. Nem olvastam el a comment-sort. Nem értek egyet azzal, hogy ez olyan exkluzív “férfi” betegség lenne. Ma láttam egy nőt ohne zsenír parkolni egy fogyatékos parkolóhelyen. A konszenzusos etika nem csak a férfiakra jellemző. Nők ugyanúgy élnek vele. Etikus az, amiben megegyezünk, hogy az. És ebbe minden belefér. “Ha te hallgatsz, én is hallgatok.” Nem jövök a saját példámmal, de az égbekiáltóan igazolja, amit mondok. Ha nem csap beléd a villám rögtön, nyugodtan elkergetheted a gyerekeid apját otthonról, és elcsábíthatod másik kettőét. És a társadalom megnyugtat, hogy tetteid következményein nem is kell reflektálnod. Hisz csak a boldogságot kerested. Mindenáron. Kinek az árán? Ez a nagy kérdés. Hogy a szabadság szobra mellé mikor állítjuk már fel végre a felelősség szobrát? (Frankl) Vagy ez csak amolyan bűntudatkeltő, maradi duma? Tényleg anything goes? Tényleg? Ilyenkor, téged olvasva, nagy ellentmondást érzek sok mindennel, amit korábban írtál.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Csineva, ne, könyörgöm, ne.
      Nem, nem igazán szoktak nők weboldalakat létrehozni abból a célból, hogy az arra feltöltött tartalmakat mindenféle férfigyűlölő, szexuálisan megalázó, hatalomgyakorló, gyűlöletes megjegyzésekkel illessék.

      Atyaég.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • illetve ők például ezt a blogot pont ennek tekintik (“férfigyűlölő, szexuálisan megalázó, hatalomgyakorló, gyűlöletes megjegyzésekkel” telinek)

        ők ezt a blogot ilyennek látják.

        ez nem kisebbíti annak élét és jelentőségét, hogy ott milyen a kommunikáció stílusa.
        nem felmentem ezáltal az ottani kommenteket. és nem csak a szánalmas.hura, hanem számos társára is gondolok.
        gyalázkodó, méltóságot sértő és nyelvi igénytelenséget tartalmazó hozzászólás egyébként rengeteg honlapon, fórumon fellelhető.
        ha valamelyik hozzászólás egyénileg sért valakit, akkor meg vannak a jogi lehetőségek. minél többen élünk ezekkel annál kevesebb lesz. talán?

        KedvelésKedvelés

    • Miféle villám csapna, hogyan képzeled a szankciót, ez valami örök, isteni parancs, hogy a házasságot nem lehet felbontani? Szemmel láthatólag a feleséged ebben nem hitt. Érdekes kísérletet javaslok, fogalmazd meg a házasságtörés/válás tilalmát világi törvényként. Próbáld meg. Minden olyan házas személy, aki… kivéve, ha a házastársa görény volt, lelki, testi, gazdasági módon vagy passzív agresszióval büntette, nem hagyta kiteljesedni… Nem marad semmi büntetendő, mert ha az emberek boldogok, akkor benne maradnak a házasságukban. Nekem nem tetszik, hogy a házasságot azért ruházod fel abszolút erkölcsi tartalommal, mert téged raktak ki belőle. Köteles összeszorított foggal elviselni, ha házastársa… megint azt a csalódást érzem, hogy hónapok óta, talán fél éve olvasol, és nem érted az egészet.

      Senki nem mondta, hogy a kis-magyar állampolgár vagy a tilosban parkoló az mindenképpen férfi, mutass már rá, hol írok ilyet. Ha egy pillanatra levennéd a férfigyűlölet-kereső szemüvegedet, jobban értenéd az érveket.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Jaj, csineva! Olvastad valahol, hogy csak férfiak játszanak megúszásra, csak ők vakok és ráadásul mindig mindenki más szempontjára? Arról volt szó, hogy G.B. megtette, hogy átgondolatlanul prédának vetette csakzolvassát mindenestül ennek a magatartásformának a jegyében, és történetesen férfi ő is, meg a kommentelők is jórészt. És hogy férfiaknàl gyakoribb az a helyzeti ‘előny’, ahonnan ilyen visszaélés elképzelhető, az is implikálva van. De ezt a most látott női visszaélés példával nem fogod megcáfolni. Tudod, érvelési stratégiák!
      És hogy te azt egy kalap alá veszed, hogy valaki egy tőle függetlenül és távol létező valakinek — most eufémizmus jön — kellemetlenkedik, pedig békén is hagyhatná, és hogy más meg téged elhagy, mert nem akar élethazugságban élni, a kimondott egykori ígérete ellenére sem bírta már, és ennek szellemében döntést hozott a saját valóságának a megváltoztatására, szóval hogy ezt a két dolgot egybemosod, arra nem találok szavakat.
      Kell a felelősségvállalás, de mindenkinek önmagáért is. Ami meg a szánalmason történt, ott nem volt nyoma a felelőségteljességnek.
      Bocs mindenkitől az elütésekért, telefonról, járművön írtam.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nagyon nem értjük egymást, és az az igazság, hogy elfáradtam. Elfáradtam annak magyarázgatásába, hogy ezt meg azt nem így és úgy gondoltam. Most történetesen CSAK a konszenzusos etikáról beszéltem. A megegyezéses erkölcsről. Valahogy az É. szavaiban ez elleni felháborodást éreztem. Ezért úgy éreztem, nekem is ez a bajom. Őt szemét módon kipellengérezték egy idióta baromcsürhe előtt, és megtették, mert büntetlenül megtehették: “mert nincs ott az Erő, aki beleverné az orrát. Vagy mert abból neki azonnali előnye — pénzbeli haszna, jóérzése — származik. És mert a másik, akivel megteszi, védtelenebb.” Én pont a szeretetemmel voltam védtelenebb, a küzdelmeimmel, a kínlódásaimmal, és azzal vagyok most is védtelenebb, hogy most is azon töröm a fejem, hogy mit csinál négy gyerekkel, ha muszáj lesz lakást vennem, márpedig muszáj lesz, és kérem, hogy a házból nekem járó nem túl nagy részt megkaphassam. És ő megtett velem és ellenem, nagyon sok mindent. És rendben van, hogy megtette. És hogy nincs polgári instancia ami elmarasztalná azért, amit tett. De tényleg semmilyen instancia nincs? SEMMILYEN? Erkölcsös az, amiről úgy gondoljuk, hogy az? Már érveltem itt a gyilkossággal. Konszenzusos etikánk kiűzte az emberölés halálbüntetésben és párbajban történő formáját, de a cselédlépcsőn visszaengedte az abortuszt, és a másik lelki kinyírását. Nem, nem tudom elfogadni, hogy a blog pellengérre állítása botrány lenne, a házasságtörés pedig nem. Ma jött meg a bírósági végzés, ami szerint már hivatalosan sem én vagyok az ikrei apja. A keresetben szó szerint az áll, hogy az új fickó akkor jelent meg az életében, amikor én már elköltöztem. Ez egy szemenszedett hazugság, mégsem szakad le az ég attól, hogy leírja. A bíróság bólógat, tudomásul veszi, hisz ő mondta, s majd a manóimnak magyarázhatom, ha nagyok lesznek, hogy hát tudjátok, anyátok izé… Én az igazságot keresem. És az én felemet nagyon próbálom vállalni. De ne mondja senki, hogy akkor most KÉT igazság van, az enyém és az övé. Nem, ez így nincs jól. Mint ahogy É-nek sem esne jól, ha valaki elmagyarázná, hogy a szani gesztusa teljesen jogos, érthető, píszi és mittudoménmilyen pozitív volt. És századszor ugyanoda kanyarodom vissza, hogy a konszenzusos etika minden hóhér tettét meg tudja magyarázni az áldozat rovására. Ígérem, a napokban hallgatni fogok. Szép nőnaputáninapot.

        KedvelésKedvelés

      • csineva, egy valasnal nem lehet ugy velemenyt formalni, hogy csak az egyik felet hallgatja meg az ember. ki tudja a feleseged mit meselne, miert valt el. a valas es a hazassagtores nem minden esetben es automatikusan elitelendo cselekedet es reszemrol az abortuszt is indokoltnak latom bizonyos esetekben. a masik lelki kinyirasat nem egeszen ertem hogy szerinted hogy lehetne a jog szerint definialni es buntetni. egy valasnal altalaban mindket fel tesz valamit, kolcsonhatas zajlik idonkent azzal az eredmennyel hogy az egyik kilep a hazassagbol, mig a szanalmas.hu eseteben Eva nem tett semmit, vele tortentek a dolog az o tudtan, kozremukodesen es akaratan kivul. ebben az esetben nehez lenne azt modanom hogy halgassuk meg mindket felet, hiszen nem kolcsonhatas eredemnyekeppen loptak el a cikket. szoval a parhuzam ugy erzem nem relevans a sznalmas.hu es egy valas kozott. es vannak esetek ahol a valas jobb megoldas mint a hazassagban maradas. akarmit igertunk egymasnak az elejen, sok sok evvel azelott es akarhany gyerekunk szuletett.

        KedvelésKedvelés

      • Az abortusz nem gyilkosság:
        http://tmblr.co/ZVrKjwAxQyV8

        KedvelésKedvelés

      • Ne, ne hallgass, csineva, szeretünk, de fejezd be ezeket a mesterséges társításokat és a kínos önsajnálatot.

        “Nem, nem tudom elfogadni, hogy a blog pellengérre állítása botrány lenne, a házasságtörés pedig nem.”
        — ilyeneket ne írj, semmilyen párhuzam nincs. A házasságtörés a te tükröd, botrányod, fájdalmad, értelmezésed, ezen a blogon ehhez nem fogsz kapaszkodót találni. Viszont a blog elleni támadást, értelemszerűen, itt fogjuk megvitatni, és megszólalt a másik fél is. Ez az én botrányom az én blogomon, és itt történetesen megértették. De a feleséged ellen nem fog az olvasóközönség erkölcs állásfoglalást deklarálni. Egyébként meg nekem a történetben valami bűzlik. A rendesférfi-effektus, amely felemlegeti, hogy ő volt otthon a gyerekekkel, meg hogy nem csalta meg a másikat, pedig megtehette volna (emlékszel?).

        Tedd le a rendes férfit! Légy önmagad! Légy esendő! Légy olyan, aki nem biztos benne, hogy nem jöhet olyan fordulat, hogy megcsalja a társát, de erős, önmaga, őszinte, nem moralizál, nem csimpaszkodik, nem hány a másik szemére folyton!

        “Én pont a szeretetemmel voltam védtelenebb, a küzdelmeimmel, a kínlódásaimmal, és azzal vagyok most is védtelenebb…”

        Ilyen NINCS érett párkapcsolatban. Ez romboló, ez érzelmi zsarolás, felejtsd el.

        Csineva, kérlek, ne lovalld bele magad abba, hogy veled hogy elbántak. Nézz szembe önmagaddal! Az agyalásoddal, a kérlelhetetlenséggel, a másikra mutogatással! És ne magyarázd a manóidnak. Ne. Nem vállalod, nem érted a magad részét, ezt csak azért mondod, hogy hibáztathass tovább.

        Nekem tényleg ne magyarázza ezt senki, hiszen tényleg szemétség volt, meg jogsértés is, de ennek mi köze ennek két ember magánéleti katasztrófájához? Miért erőlteted megint ide a feleséged rágalmazását? Hogy a száni mit tett, azt mindnyájan tudjuk, láttuk, ugyanannyira. Viszont sem férjeket, sem feleségeket nem ítélünk el, legfeljebb megértjük annak az érzéseit, aki ír róluk, én meg tendenciákat rajzolok fel, jelenségeket összegzek. Nem, a blogon általában nem ítéljük el a házasságtörést, nem ab ovo ítéljük el. A szemétséget és a hatalmi visszaélést ítéljük el, az emberi történeteket nem. De nem magyarázunk neked semmit. Csak nagyon rossz látni, hogy fél (két és fél) éve ugyanott tartasz.

        KedvelésKedvelés

      • Szerintem fel kellene tenni a kérdést a házasulandó feleknek, miszerint: ígéri-e, hogy szeretni fogja-e a párját holtomiglan, illetve hűséges lesz-e hozzá mindörökké. Aki pedig szemrebbenés nélkül azt válaszolja erre, hogy igen, azt hazaküldeni gondolkodni, mert vagy nem érett meg az illető a házasságra vagy szemérmetlenül hazudik. Ugyanis a helyes válasz az, hogy nem esküdhetek olyanra ami nem csak rajtam múlik, mert nem tudhatom mit fogok érezni tizen-huszon-sok év múlva. Én például nagyon szeretem sok-sok év elteltével is a férjem, de nem azért mert ilyen erkölcsös, klassz nő vagyok. Ha ő egy érzéketlen, alkoholista gyökérré vált volna például az évek alatt, valószínűleg utálnám és össze-vissza csalnám is (most pedig éppen válnánk).

        KedvelésKedvelés

      • Egyházi esketésnél felteszik és mind fogadjuk és ígérjük 🙂 Persze, kérdés az is, hogy kinek milyen súllyal bír ez, engem különösebben nem hatott meg az Isten előtt tett fogadalmam (nem is emlékszem az eskű szövegére), de férjemnek ez például sokkal fontosabb, mint a törvény előtti “szerződésünk”. Én ezen általában mosolygok, de most a baráti körünkben van egy férfi, aki nagyon fiatalon nősült, egy év múlva elvált és most, 10 év múlva újra nősülni szeretne és elég bonyodalmas neki az előző házasság egyházi érvénytelenítése.
        Na, ez csak adalék volt, értem, amit mondasz, eszembe jutott az a semmi kis film Robin Williamssel, ahol egy fiatal házasulandó párt állít különféle próbatételek elé, mert csak akkor hajlandó összeadni őket, ha azokon átmennek.
        És hogy lopjak innen egy gondolatot, ha én lennék a belügyminiszter, ritka komoly feltételekhez kötném a gyerekvállalást (is). Szerencsére nem leszek.

        KedvelésKedvelés

      • Szerintem a házassági eskünek ez a része az erre való törekvést, a szándékot jelzi. Hogy szándékunkban áll hűségesnek lenni a másikhoz. Aztán lehet, hogy rosszul gondolom.

        KedvelésKedvelés

      • Én úgy értettem, pont azt tartom éretlennek vagy naivnak, aki képes hűséget és szeretetet esküdni előre…ezzel az erővel arra is esküdhetnénk, hogy nem leszünk betegek életünk hátralévő részében…vagy esküdjünk, hogy nem fog baleset érni. Ki látja milyenek lesznek az érzelmei mondjuk 30 év múlva?

        KedvelésKedvelés

      • Én azért valahogy értem, amit Csineva mond. Összességében, mert az abortuszról és az élni és élni hagyni elvről fix másat gondolok.
        A házasságtörésről nincsen különösebben kialakult véleményem, még nem voltam egyik oldalon sem, de azt tudom, hogy nincs mindenhol egyforma megértéssel és elnézéssel kezelve. Az Egyesült Államok 23 államában bűntettnek számít, bűnvádi eljárással és akár életfogytiglani börtönbűntetéssel jár, míg az ENSZ szerint a házasságtörés bűntettként való minősítése a nők emberi jogainak semmibe vételének számít. http://en.wikipedia.org/wiki/Adultery
        Eképp van rá példa, hogy egy házasság tönkremenését törvénybe foglaljuk, mégha én speciel nem támogatom, vagy Európában nem így működik.
        Másrészről nem is kérném számon Csineván a lelki kinyírás jogi megfelelőjét, hiszen csak ezen a blogon számtalanszor előjött ez a téma, férfiak milliói hogyan teszik a nőiket lelki sérültté és csak azért mert megtehetik, mert semmilyen rendszerszintű büntetés nincs, illetve, mert pont a rendszer engedi meg nekik.
        Én megelőlegezném Csinevának a saját igazságát, hogy az ő esetében lehet, hogy a felesége volt a szemetebb, pont ahogy megelőlegezem száz meg száz nőnek az igazát, anélkül, hogy megkérdezném, vajon a férjük mit gondol a válásról. És ez most nem az az eset, amikor kérem, hogy legyünk már igazságosak és hallgassuk meg a férfiakat, mert – igaz, kicsit lassan – de mára teljesen megértettem, amiről É. (nem tudom, mi lenne a legmegfelelőbb módja, hogy ismeretlenül a blog szerzőjére utaljak) beszél, hogy ez az a felület, ahol a rendszerszintű igazságtalanságokról beszélünk, és kerüljük a klisé szerű “de azért a nők is tudnak mocskok lenni” típusú válaszokat. Annyit mondok, csupán, hogy a tömeges jelenség mellett azért tökéletesen elférnek olyan esetek is, ahol a férfi egyszerűen normálisabb, esetleg áldozatabb, mint a nő.
        A román törvénykezés a gyermekelhelyezés terén, például, alapból a nőnek ítéli a gyerekeket. Iszonyú sok rosszat kell rábizonyítani az anyára, hogy a gyermekeket az apjuk kapja. Ugyanakkor van néha, nem gyakran, és nem jellemzően, amikor a gyerekeknek jobb dolguk lenne az apjuknál, de törvényesen szinte kizárt, hogy hozzá kerüljenek. Lehet, hogy ti is ismertek ilyen családokat.
        Kérlek, ne értsetek félre, nagyon igyekszem nem belecsúszni ebbe a fentebb említett a nők is szemetek csapdába, főleg, hogy tényleg nagyon szeretem ezt a blogot és alig három hónapja olvasom és máris használom az itt tanultakat (mintha valami gyorstalpaló önvédelmi lenne számomra 🙂 ), de azzal nem értek egyet, hogy Csineván mindent számon kérjünk, amit egyetlen asszonytársunkon sem, csak mert férfi és haragszik egy nőre. Nem a nőkre általában.

        KedvelésKedvelés

      • A francba, hogy mindig a személyes példámhoz kerülünk. Felejtsük el. Ha lehet, kérlek, most. Megpróbálom vázolni azt, amit én értettem: É.t megalázták, bántották, és megtehetik, mert sem polgári törvény, sem jóérzés nem tiltja, hogy megtegyék. Erre ő azt mondta, hogy fáj neki, hogy ez így van, és azzal érvelt, hogy azért nem kéne mindent megtenni, amit szabad. És én is pontosan ezt mondom. Hogy a francba… nem csinálhatok azt, amit akarok. Felelősség is van, nem csak szabadság. Egyszer egy drogdílert kérdezett a riporter, hogy nincs lelkiismeretfurdalása, hogy tönkreteszi fiatalok életét, az volt a válasz: Azt csinálok, amit akarok. Ennyit kérdeztem. Egy-egy tettünk, talán még ez a megjegyzésem is, kiválthat olyan hullámokat, melyektől mások sérülhetnek. Igen, ilyen egy fogyatékos helyen való parkolás, egy megcsalás, egy dugás, egy válás, minden. Azzal nem csak gyönyört okozunk magunknak, hanem fájdalmat is másoknak. Tényleg CSAK az ő bajuk? Nekünk semmi felelősségünk nincs? Nem áll az aranyszabály? Csak az a fontos, hogy nekem legyen jó? Én nem tudok így élni, ne haragudjatok. Nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy másoknak mit okozok egy-.egy döntésemmel. És ha ennek az az ára, hogy nem leszek elégedett, gyönyörteli életű, inkább szenvedek tiszta lelkiismerettel, mint élvezzem az életet terhelt lelkiismerettel. Legalább nem ártottam senkinek. És az nagy szabadság, de nagy ám. Telefonról írtam, rettenetes kínlódások közepette, bocs a slendriaságért.

        KedvelésKedvelés

      • Engem nagyon zavarnak ezek a túlzó hasonlatok. Drogdílert összehasonlítani egy válni akaró emberrel? Én értem, hogy nagyon szeretnéd ha az utóbbit is ugyanolyan bűnösnek látnánk, de nekem nem megy, ne haragudj. Azt írod inkább szenvedsz tiszta lelkiismerettel, mint élvezzed az életet terhelt lelkiismerettel. Az, hogy neked mi a bűn fogalma, mitől lesz a lelkiismereted terhelt, Te tudod és érzed, ehhez természetesen jogod van. De nincs jogod a saját erkölcsi normáidat másokra erőltetni. Én tényleg kívánom, hogy találd meg azt a társad, aki ugyanígy gondolkodik ezekben a kérdésekben mint Te, de nem lesz könnyű. Látod itt is annyi nő megfordul és olvas téged, de nem tudok olyanról aki egyetértene veled. Max. értenek, ami nagyon nem ugyanaz.

        KedvelésKedvelés

      • csineva, azert keveredunk mindig a te szemelyes peldadhoz, mert te azt hozod fel, ahhoz hasonlitasz, azzal magyarazol, peldalozol. ha nem tudnam hogy 2.5 eve valtal, azt hinnem a mult heten. es egy valas eseteben, termeszetesen a valopert indito felnek is van felelossege, o (is) otthagy egy sok eves kapcsolatot amibe valoszinuleg sok idot es energiat, miegymast fektetett be, o vallalja a te esetedben hogy gondoskodik a kozos gyerekeitekrol, hogy ugy keres majd uj partnert hogy viszi magaval a gyerekeit az elozo hazassagabol, es meg igy is vallalja. hogy nem veled akar elni, mert veled nem boldog. ha az lett volna, nem valt volna el. ha en valaszthatnek hogy tiszta lelkiismerettel elek egy boldogtalan,rossz hazassagban vagy ugy elek hogy elhagyom a boldogtalan hazassagomat, a ferfit akivel nem akarok tobbe egyutt elni, cserebe a boldogabb elet lehetosegeert, akar azzal a tudattal hogy az elhagyott ferj 2.5ev utan sem birja feldolgozni a tortneteket, hat nem sokat gondolkoznek. es en azt gondolom hogy a gyerekeknek is jobb elvalt, de egymassal emberi viszonyban levo szulokkel, mint egyutt marado boldogtalan szulokkel. az emberi viszonyba nekem beletartozik az egyuttmukodes a gyerekek erdekeben. es ott nem kell apakent anya hata mogott magyaraznom dolgokat, hanem anyaval egyutt leulunk es egyutt magyarazunk. vagy anyaval megbeszelem elore hogy mit mondunk kulon-kulon is a gyerekeknek. vagy megvarom amig a gyerek eleg idos legyen hogy erdekelje a dolog es kerdezzen. de gyereket nem szoritok apa es anya koze, nem mondom neki az ellenkezojet mint a masik szulo. max annyit mondok hogy nem ertek egyet bizonyos dologkban anyaval, ha idosebb leszel akkor majd megbeszeljuk. ha valamit nem ertesz, valamire kivancsi vagy, kerdezz nyugodtan.

        KedvelésKedvelés

      • Azért kerültünk (em) a személyes példádhoz, mert az egész érvrendszered alapja a benned lévő keserűség, csalódás. A bántás elleni tiltakozásod, helyzettel való visszaélések elleni felszólalásod, a felelősségvállalás számonkérése mind az egyéni történetedet veszi alapul. És én értem azt, hogy miért várod el, hogy a megcsaló fél gondoljon a tette következményeire is, ugyanezt nem tudom megérteni válás esetére. De a felsorolt esetek számomra nem egyenrangúak, eképp a felelősségvállalás vagy esetleges büntetés sem.

        KedvelésKedvelés

      • Igenis tiltja polgári törvény. Mindazt, amit felsoroltam (potyázás a buszon, tilosban parkolás, szerzőijog-sértés, nyilvános gyalázkodás) törvény is tiltja. Csak nem azonnali és/vagy gyakorlati a szankció. Megteheti — technikailag és (vélt) hatalma révén, de nem csak szerintem tilos, és a legkevésbé azért tilos, mert nekem rossz. És még (és főleg) a jóérzés tiltja, erről szól a bejegyzés. Csineva, ne ennyire szelektíven olvass. Egy Bovary típusú rendes férfit megcsalni nem ilyesmi, azt a jóérzés nemhogy tiltja, de előírja.

        KedvelésKedvelés

      • És még az a rettentő manipulatív abban, amit írsz, hogy te azt érzékelteted, hogy itt a vállrándító, maguk gyönyörét hajszoló, szabad, ám felelőtlen nők állnak szemben a felelős, lemondó, erkölcsös férfival. Nem az önfeledten önző gyönyöreikről híresek azok a nők, akiknek szeretőjük van/volt. Ez, hogy “inkább szenvedek tiszta lelkiismerettel” a vallásosságnak a legtorzabb, önfelmentő, moralizáló, másokat hibáztató ága — hogy nem veszed észre? Nincs jogod szenvedni, mártírkodni, mások életét megmérgezni! Viszont, figyelj,

        KÖTELESSÉGED

        boldognak lenni, hogy adhass, és ezért MINDENT megtenni! A frusztrált házmestertársadalom, az “én lemondtam érted” zsarolása soha nem vezet boldog, elégedett sorsokhoz. És kilóg a lóláb, hogy mindezt azért mondod, mert elérhetetlen a számodra a gyönyör, ami után egyébként némi elfojtással ugyanúgy sóvárogsz. Ugye, a csúnya lányok is nagyon rátartiak az erkölcseikre meg a szüzességükre.

        Te is dönthetsz felelősen, hogy ugyan jólesik, de nem nevezed ribancnak a feleséged nyilvános blog hozzászólásában, sem a partnerét maszkulin tahónak. Igenis ártasz vele, nem lehet tiszta a lelkiismereted. Ja, és az sem erény, hogy ilyen görcsösséggel nem találsz partnert. Soha, soha nem fogtok tudni az egészről értelmesen beszélni, a gyerekek is méregben nőnek fel, ha ugyanúgy pörögsz rajta évekig, és csak magadat sajnálod.

        Én vállalom az esendőségemet, nem hazudok, nem mutogatok másokra, és ennek a szabadságából adódik, hogy le tudtam mondani, vállalni felelősséget akkor is, ha nem volt kellemes. Volt olyan szerencsém, hogy olyan partnerre találtam, aki nem kizsarolta belőlem a szeretetet és a hálát, hanem minden számítás nélkül adott és elfogadott engem. És nem tudom, hogyan mehet másképp.

        KedvelésKedvelés

20. Fontos bejegyzés, sokunk élményeiről:
    http://betukert.wordpress.com/2013/03/08/ne-torodj-vel

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • hasznos olvasmány!
      hasonló tapasztalatok és hasonló (sőt, ugyanolyan) következtetés.

      végig kell vinni, ha tudod igazad van.

      eszembe is jutott a papucsos sztori meg az úttörő nyakkendő szétvágásos sztori. ott az én drága jó apám (keresem minden férfiban őt, ahogy kell) végigvitte. balhézott, ügyet csinált, elnézést kéretett.
      közben anyám a háttérben: húzd meg magad lányom. ne te legyél már a központban. maradj csöndben, ne mondj semmit, ne törődj vele.
      mondjuk a húgomat aztán ki kellett ebből a suliból venni, szóval nem kerek a sztori, mert megérkezett a rendszer válasza.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .