naplórészletek

2012. október 25. F. jött, itt volt a gyerekekkel, végre elszabadultam. Mondjuk késett, úgyhogy a body artra nem jutottam be, de voltam a kórházban. Kapott vért, sokkal jobban van.

2012. december 7. Milyen kedvesek S-ék, mennyit segítenek, nem tudom, nélkülük hogy intéztem volna el a temetést.

Bővebben… →

mi a posztmodern?

Persze azonnal a módszertan jár az eszemben, amikor belém döbben a posztmodern. Hogy hogyan érzékeltetném ezt nyolc-tíz okos, érdeklődő érettségizőnek.

Posztmodern az, amiért, vagyis egy konkrét esemény elbeszéléséért a blogot indítottam eredetileg, de nem írtam le mégse Bővebben… →

metafora

Avagy: a férfiak szívéhez a hasukon keresztül vezet az út…

csinevának

Régen csóró voltam, nem voltak nagy igényeim. Zsömle, kefír reggelire, abból is a legolcsóbb. Néha töpörtyű. Piros Arany. Savanyú. Ünnepnapokon tavaszi párizsi, tudjátok, néhány szánalmas sárgarépa meg zöldborsódarab benne, egy kiló hatszázkilencven forint. Bővebben… →

minden Egész eltörött

23-ára ígértem irodalmat, fel is teszem mindjárt a válogatást. Addig is, ez az említett konferenciaelőadásomnak a  tanulmánnyá szerkesztett változata. János megjegyzései a végén. Ott hagyom.

„Minden Egész eltörött”

Az egész-képzet eltűnésének megnyilvánulásai a 19. és 20. század irodalmában Bővebben… →

összetörted a szívemet

A bátortalan kívánkozás a munkatárs iránt. A felismerés: igen, ez az. Az óvatos jel.

A tehetetlen szerelem. A kétségbeesett, fogcsikorgó szerelem. A férfi, aki beéri a barátsággal, mert az is jobb, mint hogy ne lássa soha a nőt.

Dalszövegek, amelyek a férfi vágyáról szólnak, a viszonzatlan szerelemről. És a mondatok alanya a nő. Darabokra törted a szívem, megtiportál, játszol velem, kegyetlen vagy. Erről szól a fél világirodalom. Bővebben… →

a sorsom szépsége

ez is 2012. őszi, a férjem utolsó napjaiban

Mi van ezzel a jelszótémával? Bővebben… →

és most becsukom az ajtót

Szabálytalan kritika, egyszerre Az ajtó című Szabó Magda-regényről és adaptációjáról, Szabó István filmjéről.

Úgy ismerem, úgy szeretem Szabó Magdát, mint önmagamat és úgy is van bajom vele, éppúgy. Rajtakapom folyton és elszégyellem magam. Bővebben… →

“gyöttek a külön tényállásval tangás jódógukba”

Mer nem tuttak megnyugszani benne, hogy a magyarok eggy család, min bévül ollan nincs, hogy vóna, ami van. Ami esetleg van, az nem az, avval kész.

http://www.es.hu/_partinagy_;magyar_mesek;2012-09-12.html

de jó ez, de pontos

Sztyepan Arkagyics igazságos volt önmagához. Nem tudta áltatni magát, nem bizonygatta, hogy megbánta, amit tett. Most sem volt képes bűnbánatot érezni amiatt, hogy ő, a harmincnégy éves, szép, szerelmes természetű férfi nem szerelmes a feleségébe, öt élő s két halott gyerek anyjába, aki csak egy évvel fiatalabb nála. Egyedül azt sajnálta, hogy nem tudta jobban titkolni előtte. Bővebben… →

mit jelent magyarul tudni?

Magyarul tudni (és amit nem tudunk, annak utánanézni, átgondolni) azt jelenti, hogy lubickolsz az anyanyelvedben: magabiztos lehetsz minden helyzetben, amikor írni vagy felszólalni kell, és nem kerül sok erődbe vagy idődbe az ilyesmi.

Nem fogsz félni, hogy a nálad műveltebb, tájékozottabb majd mosolyog a vesszőhibáidon, mert lehet műveltebb, tájékozottabb, de a leveled nyelvi minőségébe nem köthet bele. Te viszont észreveheted, hogy hiába jár Volvóval, elipszilonnal írta, hogy ijesztő.

Nem fogsz félni már soha semmitől. Bővebben… →

boldog új tanévet!

Idén, sőt: az idén elseje harmadikára esik, de akkor nem lesz időtök elolvasni.

Mit tegyünk tehát? Rendőrködjünk? Büntessünk? Ez fölébreszti a dacot, s nem hat a lélekre, a voltaképpeni akaratra, az igazi erkölcsre. Sőt gyakran éppen azokra legkárosabb, akik hajlékonyabbak volnának a javulásra. Mert a dac gyakran nemes tulajdonság, és nem a legrosszabbaké. Miért tartjuk mi, tanárok a dacot a legrosszabb tulajdonságnak a gyermekben? Megmondom őszintén. Mert ez nekünk a legkényelmetlenebb. S egyáltalán, nem egész fegyelmi rendszerünk ebből a szempontból van-e felépítve: a tanár kényelmének szempontjából?

Ezt Babits Mihály írta (Erkölcs és iskola) és Pető Péter–Csunderlik Péter idézi remek esszéjében (csak ne forszíroznák ennyire a mai áthallásokat).

Megyek köpenyt vasalni.