naplórészletek

2012. október 25. F. jött, itt volt a gyerekekkel, végre elszabadultam. Mondjuk késett, úgyhogy a body artra nem jutottam be, de voltam a kórházban. Kapott vért, sokkal jobban van.

2012. december 7. Milyen kedvesek S-ék, mennyit segítenek, nem tudom, nélkülük hogy intéztem volna el a temetést.

Bővebben…

mi a posztmodern?

Persze azonnal a módszertan jár az eszemben, amikor belém döbben a posztmodern. Hogy hogyan érzékeltetném ezt nyolc-tíz okos, érdeklődő érettségizőnek.

Posztmodern az, amiért, vagyis egy konkrét esemény elbeszéléséért a blogot indítottam eredetileg, de nem írtam le mégse Bővebben…

metafora

Avagy: a férfiak szívéhez a hasukon keresztül vezet az út…

csinevának

Régen csóró voltam, nem voltak nagy igényeim. Zsömle, kefír reggelire, abból is a legolcsóbb. Néha töpörtyű. Piros Arany. Savanyú. Ünnepnapokon tavaszi párizsi, tudjátok, néhány szánalmas sárgarépa meg zöldborsódarab benne, egy kiló hatszázkilencven forint. Bővebben…

minden Egész eltörött

23-ára ígértem irodalmat, fel is teszem mindjárt a válogatást. Addig is, ez az említett konferenciaelőadásomnak a  tanulmánnyá szerkesztett változata. János megjegyzései a végén. Ott hagyom.

„Minden Egész eltörött”

Az egész-képzet eltűnésének megnyilvánulásai a 19. és 20. század irodalmában Bővebben…

összetörted a szívemet

A bátortalan kívánkozás a munkatárs iránt. A felismerés: igen, ez az. Az óvatos jel.

A tehetetlen szerelem. A kétségbeesett, fogcsikorgó szerelem. A férfi, aki beéri a barátsággal, mert az is jobb, mint hogy ne lássa soha a nőt.

Dalszövegek, amelyek a férfi vágyáról szólnak, a viszonzatlan szerelemről. És a mondatok alanya a nő. Darabokra törted a szívem, megtiportál, játszol velem, kegyetlen vagy. Erről szól a fél világirodalom. Bővebben…

a sorsom szépsége

ez is 2012. őszi, a férjem utolsó napjaiban

Mi van ezzel a jelszótémával? Bővebben…

és most becsukom az ajtót

Szabálytalan kritika, egyszerre Az ajtó című Szabó Magda-regényről és adaptációjáról, Szabó István filmjéről.

Úgy ismerem, úgy szeretem Szabó Magdát, mint önmagamat és úgy is van bajom vele, éppúgy. Rajtakapom folyton és elszégyellem magam. Bővebben…

“gyöttek a külön tényállásval tangás jódógukba”

Mer nem tuttak megnyugszani benne, hogy a magyarok eggy család, min bévül ollan nincs, hogy vóna, ami van. Ami esetleg van, az nem az, avval kész.

http://www.es.hu/_partinagy_;magyar_mesek;2012-09-12.html

de jó ez, de pontos

Sztyepan Arkagyics igazságos volt önmagához. Nem tudta áltatni magát, nem bizonygatta, hogy megbánta, amit tett. Most sem volt képes bűnbánatot érezni amiatt, hogy ő, a harmincnégy éves, szép, szerelmes természetű férfi nem szerelmes a feleségébe, öt élő s két halott gyerek anyjába, aki csak egy évvel fiatalabb nála. Egyedül azt sajnálta, hogy nem tudta jobban titkolni előtte. Bővebben…

mit jelent magyarul tudni?

Magyarul tudni (és amit nem tudunk, annak utánanézni, átgondolni) azt jelenti, hogy lubickolsz az anyanyelvedben: magabiztos lehetsz minden helyzetben, amikor írni vagy felszólalni kell, és nem kerül sok erődbe vagy idődbe az ilyesmi.

Nem fogsz félni, hogy a nálad műveltebb, tájékozottabb majd mosolyog a vesszőhibáidon, mert lehet műveltebb, tájékozottabb, de a leveled nyelvi minőségébe nem köthet bele. Te viszont észreveheted, hogy hiába jár Volvóval, elipszilonnal írta, hogy ijesztő.

Nem fogsz félni már soha semmitől. Bővebben…

boldog új tanévet!

Idén, sőt: az idén elseje harmadikára esik, de akkor nem lesz időtök elolvasni.

Mit tegyünk tehát? Rendőrködjünk? Büntessünk? Ez fölébreszti a dacot, s nem hat a lélekre, a voltaképpeni akaratra, az igazi erkölcsre. Sőt gyakran éppen azokra legkárosabb, akik hajlékonyabbak volnának a javulásra. Mert a dac gyakran nemes tulajdonság, és nem a legrosszabbaké. Miért tartjuk mi, tanárok a dacot a legrosszabb tulajdonságnak a gyermekben? Megmondom őszintén. Mert ez nekünk a legkényelmetlenebb. S egyáltalán, nem egész fegyelmi rendszerünk ebből a szempontból van-e felépítve: a tanár kényelmének szempontjából?

Ezt Babits Mihály írta (Erkölcs és iskola) és Pető Péter–Csunderlik Péter idézi remek esszéjében (csak ne forszíroznák ennyire a mai áthallásokat).

Megyek köpenyt vasalni.