fétis

Tele vagyok gondolatokkal, igyekszem lényegre törően megírni.

A minap valaki nagyon erősködött nekem, hogy a fétis, az nagyon izgi, továbbá normális, nem csak az a normális, amit én annak hiszek ám. Mindenkinek van fétise, én pedig prűd vagyok.

Ha társalogni kívánsz velem, előbb definiáld a fogalmaidat, így Voltaire.

Ha nekem kell megfogalmazni, a fétis egy nem konkrét személyhez kötődő tárgy, jelenség, bánásmód, amely szexuális izgalmat vált ki. Tehát te nem a Jenődre gerjedsz, akin történetesen homokszín térdzokni van, és az milyen izgató, mert ő a te drága Jenőd, hanem a homokszín térdzoknira. Nem azt élvezed, hogy a szerelmed, akivel kialakult a történeted, megérint, hanem azt, ha valaki pontosan úgy érint meg.

Wikipédia:

…az a jelenség, amikor az ember szexuális vágya élettelen tárgyra vagy a külső nemi szerveken kívül más testrészre fókuszálódik. A fétis szó ebben az összefüggésben a kérdéses tárgyat vagy testrészt jelöli. A hétköznapi életben a szexuális érdeklődést kiváltó tárgyakon, testrészeken kívül gyakran bizonyos tevékenységeket, szerepjátékokat is a szexuális fétis fogalmába sorolnak. A fetisizmus az egészséges szexualitás része lehet mint izgalmat fokozó tényező, de végletes esetben mentális zavarnak tekintendő.

A fétis mellett szexuális kisebbségnek nevezett csoportokról is szó lesz.

A definíció után magamra reflektálok. Miért akarok erről beszélni, mi az én felismerésem, és honnan beszélek? Épp minden nagyon normális (hagyományos, járt út, néha mosolygok, mennyire), és jó. De én nem vagyok őszintétlen magammal. Nem fojtok el dolgokat, nem szeretem erkölcsi alapon megközelíteni a szexualitást, illetve van rá hajlamom, de tudom, hogy ez nem praktikus, nem jó, nem igazságos. Viszont elemien idegenkedem például a társkeresőzéstől meg a swingertől, ezek cikik, mélyen érzem, hogy ellentétesek a szex lényegével.

De milyen lenne, kérdem most magamtól, ha ebben a szép szabályosságban egyszer csak találkoznék egy disszonáns, fura, szégyellnivaló vággyal, késztetéssel, egy makacs képpel, hogy engem a … izgat fel, soha nem ismert módon, és a klasszik változat unalmas lenne ehhez képest? Nem tudom, mit írjak a három pont helyére. Vagy egyszer csak más vizekre merészkednénk, mintegy véletlenül, és azt mondanám: ú! ez milyen jó! Én erről nem is tudtam.

Én a saját szexualitásomról azt tudom, hogy nem kívül történik: nem a dolgok teszik izgalmassá, nem is a technikák, hanem az a konkrét ember, a bizalom és a kötődés és a testi szépség, az egészséges, életteli működés, és abban az időszakban, helyzetben a másik ember felcserélhetetlen. Nem a paraméterek számítanak, hanem a lénye.

Hogy a három pont mit takar, az nem mindegy. Nem mindegy, az adott szexuális kedvtelés

  • mennyire teszi macerássá az életet, meg ne lássák pl.
  • mennyire pazarló mint szokás: időrabló, venni kell hozzá dolgokat, drága,
  • mennyit kell dolgozni azon, gyurmázni az agyad, hogy elfogadd és elfogadtasd másokkal,
  • van-e sérülés, trauma a háttérben,
  • unalom generálja-e, túl magas az ingerküszöböd,
  • pornóban fogant-e, kiégett emberek vittek bele,
  • találsz-e hozzá lelkes partnert, akivel megéled (ha nem autoszexuális jellegű), vagy úgy kell rábeszélni, és félsz coming outolni, hogy légyszi, sétáltass pórázon!
  • és a legfontosabb: ártasz-e a kiélésével a világnak vagy lényeknek.

Mondjuk, valaki imádja a bőrruhát. Sok sorstársa van, nem gond találni hasonlót. Ez elég drága mulatság, meg egy kicsit erről fórumozni is izé, illetve a vegánoknak is volna ehhez egy-két szavuk, de ez egy viszonylag szelíd verzió.

Mi van, ha azt élvezi, hogy fulladozik? Ismerjük az érzet anatómiai okait, izgi lehet, de ha elfajul a buli, egyrészt veszélyes, másrészt morális terhet pakol a partnerre. Rendben van ez?

Vagy a diaper lover (pelenkakedvelők) közössége (DL és AB: adult baby). Nem is hinnénk, mennyien vannak, nem tudjuk, milyen a valóságuk, nem beszélünk róluk, tabutéma. Hát azért itt egy kicsit nem csak az van, hogy tabu és el vannak nyomva. Esetükben nem igaz, hogy problémátlan kiélni a kedvtelést. Nem igaz, hogy csak a világ miatt problémás, amely ítél és stigmatizál. Egy részül belepisil, belekakil a pelenkába, ez tölti el gyönyörrel. És nem az van, hogy van egy randi, amely a magánélet része, szombat este, és szépen pelenkázza egyik a másikat. Nem nagyon tudom elképzelni ezt munkahelyen, és hogy a csúnya világ legyen megértőbb.

Nem igaz, hogy ez politikai jellegű emancipációs küzdelem és identitás, mint ahogy ne faragjunk identitást semmilyen betegségből vagy kóros állapotból, mert ezek nem kívánatos állapotok: az állapot ellen érdemes küzdeni, kikerülni belőle. Egyébként a tolószékből is. Hogy nem lehetséges, az egy másik kérdés. Ha lehetséges lenne, mit választanál? Ez a kardinális különbség az identitás és az állapot/érdek között.

Már megírtam ezt a különbséget, az elhízás kapcsán. Előbbi a lényed része: akkor is büszke lehetsz rá, ha az ítélkező többség miatt hátrány sújt az ürügyén. Az elnyomás miatt nehéz az életed. A másik keserves állapot, amellyel együtt kell élned, nem szégyen, de nehéz, és emiatt nehéz az életed elsősorban, nem a kirekesztés miatt. Vannak speciális igényeid, például akadálymentes legyen az épület bejárata, vagy nagyobb a repülőgép ülése, hogy elférj, és ezen az alapon(érdek) szerveződsz közösségbe.

A kérdés: ha másnap úgy ébredhetnél, hogy nincs az az állapotod, megszűnik, kész, mit választanál? Lennél-e fehérbőrű? Heteró? Cisz? Ötvenöt kiló? Hibátlan bőrű? Nem-cukorbeteg? Látó? Járó?

Akkor beszéljünk erről a fétis vonatkozásában: lennél-e olyan holnap, aki őszintén élvezi a legklasszikabb aktust, amikor két ember meztelen, és változatos testrészeikkel orgazmushoz juttatják egymást, és ennyi, nincs benne más, nem kell se szőrme, se pelus, se lábfej, se husáng, se könnyek és vér, se harmadik, se körömlakk, se latex? Lennél ilyen? Mondod persze, hogy de az nem elég izgi (ez fontos téma), de épp az, hogy másnap ez elég izgi lenne, ez lenne az izgi, erre vágynál, ez esne jól, ezt a változást hozná a holnap. Választanád ezt?

Vagy nagyon kereszténydemokrata vagyok?

Nem vagyok kereszténydemokrata, mert nem beszélek perverzekről, nem okoskodok pszichiátriailag, és nem vagyok heteronormatív sem: a boldog ember és az emberi jogok felől nézem ezt az egészet. Amit biztosan állíthatok: a sérülés, a trauma, az elakadás és az abúzus nem lehet jó. Az áldozatiság és ellenségeskedés se jó.

Attól tartok, a fétis és a szexuális kedvtelések jelentős része az utóbbi csoportba tartozik: a kisebbség tagjai érdekközösséget alkotnak, de ez nem identitás a fenti értelemben. Visszautasítják a stigmát, szeretnék nyugiban megélni a dolgaikat, szeretnék tudni, hol lehet kapni nyuszis pelenkát és a BDSM-hez partnert találni, közösen lépnek fel, és ez oké. Nem kéne őket se stigmatizálni – de azért ne tagadjuk le, hogy nagy szívás, ha ilyen vagy.

Hogy lettél ilyen? Mi a történeted?

Miért nem izgi nekik a “sima” szex? Az egyik fajta fétiskedvelő traumatizálódott, elakadt valahol, volt egy erős, fura élménye. Ez az erős, fura élmény gyakran visszaélést jelent. Molesztálta például egy szakállas felnőtt, és izgalomba jött, most meg odavan a szakállért. Vagy egy diszfunkcionális anya, aki bántotta, feltételhez kötötte a szeretetet, és felnőttként a hasonló élmény lesz a mennyország. Vagy ő maga kilesett valamit. Sok-sok történetet olvastam, és nagyon szomorúak.

A másik fajta fétiskedvelő túlpörgette a dolgot. Vannak emberek, elsősorban férfiak, akik dölyfösen élik meg a szexualitásukat. Az milyen jó, szórakozás, szükséges, és jár. Nincs mit tenni, erős a késztetés. Szívesen tagadják a dolog formálódó, formálódott, változtatható jellegét. Ők egyáltalán nem kötik a vágyaik megélését ahhoz, hogy találnak-e hozzá lelkes partnert, akivel egymást élvezik. Ilyenkor jönnek a nem-kölcsönös húzások: az erőltetett ismerkedés, a tinder, a pornó, a prostitúció, a segédeszköz, a swinger, a fórumozás, ismeretlen emberekre rányomni, hogy mitől izgulnak fel. Ők áruvá teszik a szexet, kommercializálják, hitvány szórakozássá süllyesztik, és/vagy erőszakot követnek el mások ellen. És ők nem úgy áldozatok, mint egy traumatizálódott gyerek. Ők döntöttek.

Az egész posztot az ihlette, hogy felismertem ennek a dehumanizáló magatartásnak az összefüggését a fétissel, amelyet annyit magyaráznak, hogy fantázia, izgalmas, és ártalmatlan, és szólni szeretnék, hogy ez nagyon nincs rendben. Nincs rendben az, hogy a partnert győzködni kell. Hogy behelyettesíthető, amíg ellátja a funkciót. Nincs rendben, hogy kiégtek, hogy durván megemelkedett a szexuális ingerküszöbük, és nincs rendben, hogy a viselkedésük eredete az, hogy nem találtak a basic szex (hogy mondjam, a nem-fétises) élvezetéhez lelkes partnert. Így fognak ők mesterkélt megoldásokhoz, műanyag árucikkekhez, a prostitúcióhoz vagy erőszakhoz fordulni, hogy vágyaik teljesüljenek.

Az ember az identitását nem adja fel. Érthető, hogy a fétis identitásszerű, de inkább ne dédelgesd, hogy te olyan vagy, ne hergeld. Senki nem akar bántani senki furát, de sajnos, a furák eléggé vissza tudnak élni. Egy párkapcsolatban, közeli családi viszonyban a szexuális kedvtelésed teher, elmagányosít, gubancokat okoz.

Valami nagyon mesterkélt, nem önazonos dolog ez a fétis.

Ne felejtsük el, hogy pedofilok és agresszorok is szexuális kisebbségnek titulálják magukat, NAMBLA meg BDSM elnevezéssel.

https://en.wikipedia.org/wiki/North_American_Man/Boy_Love_Association

Kommentek:

Azért te nem vagy semmi kedves blogíró. Az ismerkedésben sikertelen férfiaktól a pornót, a szexjátékokat, a prostitúciót is el akarod venni. Sikertelenek az ismerkedésben, szóval nehogy már bármi más módon is kiélhessék a szexualitásukat, igaz?

Mikozben o duskal a joban. Ezt ne felejtsd el hozzatenni 🙂

Mondjuk a pornoval es a faszveressel kapcsolatban igaza van. Ha odakerulsz, hogy partnerrel kellene akciozni, csodot fogsz mondani. Pont a porno es a matyizas miatt.

Egyszerűen nem érti meg, hogy a férfinak sokkal nagyobb a szexigénye, mint amit civilizált keretek között ki lehet élni (jó, ha valakinek van egy nagyon vonzó, hasonló vágyakkal rendelkező partnere, akkor lehet, de ez sokaknak nem jön össze, plusz a legjobb vonzalom is megkopik évek alatt), és ez egyszerűen egy biológiai funkció, amire a férfinak szüksége van. Ha nem lenne pornó, akkor is lenne, csak más formában. Csak neki tele van a feje ezzel a vérfeminista baromsággal, hogy az egész erről a patriarchista osztályharcról szól, ami egy f**ság.

Nem, nem értem meg. Nem élheted ki, ne hergeld magad a monitor előtt, mert olyan lesz a billentyűzet.

Persze, hogy van mindenféle változat és furcsaság, ahogy sokféle test is van, és ne bántsuk őket, de némelyik szexualitás és test traumák lenyomata, és mindig egy kicsit nyomi és szomorú lesz, és nem arrafelé van a mély és valódi öröm és jóllét.

Amit mondani szeretnék: az alacsony ingerküszöbű szexnél nincs szebb. Amit nem ront erőlködés, akarás, mesterséges izgatás, pornó. Amikor a valódi vágytól olyan intenzív, nem a technikától és az inger erősségétől. A vágyat, az igazi élményt, a mély szeretést vagy az atomvillanást kivárni, ez nagyon szép és méltó. Ritkán éli meg az ember, de akkor az paradicsomi. Nem pörög örökké a szexen, a pasikon, nem kell mindig partner. Így egészen kamaszos gesztusok is heves szívdobogást váltanak ki, nem kell a fist fuck a legemlékezetesebb élményekhez.

A végén néhány szöveg, a fentiek után lehet mérlegelni.

NAMBLA:

Q:  Why do you oppose age-of-consent laws?

A:  Opposing age-of-consent laws is not our only focus; it is one part of our broader criticism of North American social and legal practices.  We believe that these laws do great harm to people and relationships that do not deserve to feel the crushing weight of the heavy hand of the law.  Just as important, age-of-consent laws do not adequately protect young people.  They have often been applied arbitrarily and unjustly, and have long been used to terrorize gay males.  Gay youth in particular have been targets of extreme persecution through the selective application of age-of-consent laws.


Q:  What is this “ageism” you refer to?

A:  Ageism refers to age-based discrimination, and includes the tendency to discount and devalue the feelings and opinions of children and youth.  This tendency pervades our society and has implications in every area of a young person’s daily life: at home, at work, while shopping, hanging out with friends or going places, and especially at school.  It has the socially corrosive — and costly — effect of breeding fear and distrust between the generations and isolating them from each other.

A pelenkakedvelők facebookoldaláról:

Régóta foglalkoztat, hogy miként és miért fordulnak emberek, a saját vágyaik ellen, hogyan jutnak el odáig, hogy megtagadják azokat.
Most, hogy egy hozzám közelálló ember került ilyen helyzetbe, nagyon szíven ütött, mély bánatot okoz számomra. Leírom hát a gondoltaimat, hátha egyszer elolvassa és segíthet neki vagy esetleg másoknak, akik hasonló helyzetbe kerültek.

Már számolni se tudom, hogy mennyi embert láttam arra az elhatározásra jutni, hogy lemondanak a vágyaikról, eldobva a kedvtelésüket vagy éppen a szerelmüket, mondván, hogy „normális, átlagos emberhez méltó életet kívánnak élni és hasznos tagjai akarnak lenni a társadalomnak”.
– Hallottam ezt pelenkakedvelőktől, bi- és homoszexuálisoktól és sorolhatnám még. –

Hol kezdjem? Hiszen számos gondolat kavarog a fejemben. 
Egy pelenkakedvelő, egy felnőttbaba vagy egy bi-, homoszexuális vagy egy transznemű (nem mindenkit sorolok fel, ezért bocsi), azaz olyan emberek, akiknek az átlagostól eltérő érzelmi és szexuális vágyai vannak, nem élhetnek erkölcsös és a társadalom számára hasznos életet, ha a vágyaiknak és orientációjuknak megfelelő szexuális és érzelmi kapcsolatban élnek?
Elvileg élhetnének! De mégse, hiszen a gyerekkoruktól kezdve csak azt hallhatják és láthatják, hogy mindenhol kiközösítik a valamiért „más” embereket. A társadalom, a családok, a kisebb és nagyobb közösségek kizárólag csak a „normális” életmódot mutatják be, annak megfelelő erkölcsi és társadalmi normákkal. 
Mi történik, ha egy pelenkakedvelő, akiben vannak biszexuális hajlamok is, találkozik a szerelemmel, történetesen egy olyan emberrel, aki szereti emberként és szereti a pelenkás dolgai miatt is?
Azt gondolnánk, hogy boldog ember lesz és örülni fog annak, hogy megtalálta a párját. De nem! Ehelyett amikor tükörbe néz, mit fog látni? Egy olyan embert, akit a társadalom többszörösen undorítónak, erkölcstelennek tart, hiszen erkölcstelen, ha a saját nemével és beteges, ha mindezt pelenkásan képzeli el.
Mit tesz ilyenkor az egyén? Elkerülő manőverbe kezd! 
Ahelyett, hogy megküzdene azzal, hogy Ő ilyen és aztán elfogadná önmagát, helyette az úgynevezett „normális, tiszta utat” választja, ahol hasonlíthat a többi emberre.
A baj ott van, hogy ameddig nem néz szembe önmagával, addig nem tud lelkileg egészséges életet élni, csak a problémát halogatja és az idő előrehaladtával csak fekélyesedik a baj. És vajon az nem hazugság, hogy a „normálisok csoportjába” tartozik?

„Annyi csodálatos tulajdonsága lehet egy embernek, amiért szeretni lehet, hogy mire sorra vennénk mindet, már tökéletesen lényegtelenné válik, melyik nemhez vonzódik.” Paul Newman

https://www.facebook.com/abdl.hu

*

Számos más „kultúra” kapcsolódhat az AB, DL témakörhöz, teljesség igénye nélkül, ilyen az Age Play, a gumi és műanyag és bőrruhák kedvelői, a női ruhák kedvelői, Sissy Baby, Furry és Baby Furry, búvár ruha kedvelés, katona ruha kedvelés, BDSM és még sorolhatnám.
Alapvetően azt kell látni, hogy az emberek és közösségeik színesek és egyedi vágyakkal, tulajdonságokkal rendelkeznek.

https://abdl.hu/

Betegség, káros? Nem, hisz egészségkárosító hatásai nincsenek. A szakirodalom sokat foglalkozott a pelenkakedveléssel és más szexuális és lelki vágyakkal és játékokkal. A fórumban már sok szakember írását közzé tették (tagok), akik nem betegségnek, hanem a szexualitás részének definiálták. Bár nem ilyen egyszerű, mert az orvosok (pszichiátria, pszichológia) sok esetben betegségként, “jobb esetben” pszichés vagy szexuális zavarként próbálják beállítani. De nem lehet egyszerűen a címkét felaggatni minden pelenkakedvelőre, felnőtt babára, hogy “beteg és gyógyítani kell”. Hiszen akkor szinte minden szexuális játékot vagy lelki és életmód béli szerepjátékot kedvelő embert fel lehetne címkézni valamilyen betegséggel. 
A felnőttbabák se mondhatóak betegeknek, akár részben vagy egészében a szexualitásukhoz tartozik vagy akár életmódként gyakorolják, akár a lelki kiegyensúlyozottságukhoz szükséges szerepjátékként élik át.

30 thoughts on “fétis

    • Zseniális 😁😂
      Most, hogy végre megvilágosodtam a BDSM-mennyországban, már csak egy kérdésem maradt: a három részre esett személyiségemmel mit csináljak?
      Elismerésem a szerzönek, holnap szerintem elkezdem nézni a többi videót is🙂

      Kedvelés

    • Ez meg egy kurvajó komment:
      “As a sex-positive feminist, I have internal conflicts about this sort of thing all the time, not just with BDSM specifically but sexual practices more generally. Why is it that sex gets a sort of ‘pass’ but we analyze all other aspects of society very critically? Is it because it feels good and thus there must not be any harm associated with these activities? Why do these things arouse us?

      On the one hand, I completely agree that two (or more) consenting adults should be able to do whatever they want behind closed doors. On the other hand, I’ve always been curious about where these kinks/fetishes come from and why is that certain acts are more pleasurable to certain groups of people. When culture impacts so many other, if not every other area of our life, it feels weird to me to not consider the possible culture origins of popular sexual activities and even more obscure kinks. One example that has always been unsettling to me is deep throating and how it was introduced into pornography in the 70s. Linda Boreman, the woman who starred in the film “Deep Throat”, was coerced into performing these acts by her abusive husband and her ability to consent in that situation was pretty questionable. Despite this, the film ended up being fairly successful and iconic. Nowadays, deep throating is pretty common place in porn and it just sort of bothers me on some level that a commonly accepted sexual act has this dark history behind it. I know this isn’t related to BDSM specifically but your radical feminist character reminded me of all of this. Of course, I recognize that consenting adults can participate in the activity of deep throat with no harm done to either party. It’s just sort of interesting I suppose that what may be considered a consensual activity nowadays may not have had consensual origins?

      That being said, at the end of the day, I feel like I can’t really come up with a good argument as to why consenting adults shouldn’t be able to do whatever they please behind closed doors since if no one is really being hurt, there shouldn’t be cause for concern. Although, I do wish we had a better understanding of how certain fetishes develop and where they come from because goddamn I’ve psychoanalyzed the fuck out of my childhood and I still have no idea why I like the shit that I like when it comes to sex. It feels like there’s a part of myself that I don’t fully understand and I guess on some level that bothers me too.

      Anyways, I’ll stop arguing with myself now and go masturbate away my confusion like I usually do. Great video like always…”

      Kedvelés

      • Erről nekem a Nimfomániàs jutott eszemne, minden teorizáló általánosìtàsnál jobban èrzékelteti, hogyan függ össze a szadizmus es a mazochizmus, a dominancia és a szubmisszió az egyéni élettörtènettel, életszakasszal, meg ùgy általàban a női szereppel, a női szexualitàs társadalmi kezelésèvel, a bosszùvàggyal, elégtételszerzéssel meg a bűntudattal, egèsz kultúránk állapotával.

        Kedvelés

  1. Pár évvel ezelőtt kórházban katétert kaptam egy fél (vagy talán egy egész) napra. Iszonyú nehéz volt az első pisilés, de nem a fizikális gondjaim miatt, hanem amíg legyőztem a fejemben azt a gátat, amely szerint az ágyban fekve nem pisilünk(-ek).

    Az első (és egyúttal utolsó) Coelho-könyv, amit olvastam, a 11 perc volt. Nagyon nyálas történet arról, hogy egy felnőtt férfi hogyan nyeri vissza az alacsony ingerküszöbű szexualitását.

    Kedvelés

      • Bocs, ha nem eléggé, csak arról jutott eszembe, hogy bennem számomra meglepően erősen ott van a szocializációm, hogy hova pisilek és hova nem (azért elég sok helyre igen, nem csak a WC-be, de ágyban fekve valahogy nem), és hogy mennyire más az elképzelésem ezek szerint erről, mint más egyeseknek.

        Kedvelés

  2. Az utóbbi órák kommentjeiből, meg egy pár facebookos (máshol folyó) okosságból egy kukkot nem értek, de biztos azért, mert megnéztem Nolan The Prestige-ét, így már soha többé semmit nem fogok érteni, kicsit abszurd minden most.

    Kedvelés

  3. Biztos tök maradi vagyok, szóval szerintem itt az önkülönlegességek, a szexfurcsaságok dédelgetése helyett el kéne menni kapálni, de komolyan mondom ezt most. Tipikus jóléti faszság az egész identitás-kreáció, az erről szóló viták, hogy a picsába lehet, hogy embereknek erre ennyi idejük, energiájuk van? Hizlalják itt a pszichológusokat, veszekednek a tumblin, generálják a pornót. Én nem hiszem, hogy ezek a kink népek valami hihetetlen mély örömöt élnek meg minden esetben, mondjuk a klasszik szeretéshez, közelséghez képest, ez inkább csak játék, kísérletezés, hivalkodás. És akkor ott van az a sok kertvárosi feleség meg a magányosak, akiknek én vagyok meredek ezekkel a posztjaimmal, amelyekben az igazi közelségről meg transzcendens szempillabámulós szerelemről írok, és ők meg oly mértékig unják vagy traumatizálódtak vagy van fantáziátlan férjük, szeretőjük, vagy betegek, hogy semmiféle örömük nincsen, gyakran szex sincsen. És akkor a swingerrel dicsekvő VLaci meg ezek, “éld ki a vágyaidat”, tényleg lelazulnak ott az alagsorokban vadidegen és csúf emberekkel a nejlonzoknikban… a pocakjaikkal eleve hogy bírják szusszal, vagy mit csinálnak?

    Szerintem ezek csak mondják, hogy szexelnek és élvezik, szó ne érje a ház elejét, a magazinok is csak kamuból pörgetik a témát, igazából becsukják az ajtót, és tévéznek. Tényleg nem értem, hogy jön ki a matek.

    Kedvelés

    • “Fejben megvan” esete.
      Dehogy szexfurcsállkodnak ennyit, hol, hogy, miből?
      Csak a csámcsogást élvezik, ennyi az extraság az életükben.

      Egyáltalán nem tudom ezt komolyan venni.

      Kedvelés

  4. De jó téma.
    Zseniális a videó, én egyszerre vagyok mind a három és a fejemben vitázok egymással már egy ideje. Kiválóan tudok érvelni bármelyik mellett. De az utóbbi időben arra hajlok, hogy nem feminista és nem empowering és valahogy muszáj elviselnem ezt a belső ellentmondást magammal.

    Igen, lennék másmilyen. De nem lehetek. Nem szenvedek miatta és nem akarom elfojtani, az katasztrófát okozott. Nincs traumám, gőzöm sincs mitől van ez. Nem tartom identitásnak, nem szerveződök közösségbe senkivel, a kiegészítők, tárgyak, szakszavak túlhangsúlyozását rohadt nevetségesnek tartom.

    Van amúgy valódi vágy, és mélység, és nagyon fontos a személy.

    Kedvelik 1 személy

  5. “Biztos tök maradi vagyok, szóval szerintem itt az önkülönlegességek, a szexfurcsaságok dédelgetése helyett el kéne menni kapálni, de komolyan mondom ezt most.”

    A poszt olvasásakor azon melegében fogan első gondolatom pontosan ugyanez volt:-)) Sőt: majdnem mondtam egy cifrát. Mindenesetre, egy hét kapálás, reggel hattól legalább délután ötig, kiűzné az alanyokból az ilyen praktikákban való identitáskeresés neurotikus ördögét.:-)
    “Felnőtt babák” és társaik?????? Jóságos ég! Eddig a pillanatig nem is volt tudomásom róluk:-) Lehet, hogy maradibb vagyok a maradiságnál is, de ez az elmekórtan körébe tartozik. Egy túlérett civilizáció keltette szorongásos zavar?? Lehet – de nem csak az.

    Egy valami azért valószínű: az antropomorf külsőbe ügyeskedett mesterséges intelligenciáknak, amelyeknek a magára szabadításával derék emberiségünk máris játszadozik, nem lesz (azonnal) igényük pelenkára, sem bevizelős identitástudatra – kapálni azonban tudni fognak. Eleinte egész biztosan. Csak aztán később nehogy…:-)) De ne fessünk Apokalipszist a falra: ha itt sündörög úgyis az a…”szép új világ”:-)

    Kedvelés

    • Szeretnétek egy filmet? Amikor valaki, szép, hosszú lábú fiatal lány, közterületen mászkálva, rövid szoknyában tapogatja a pelenkkáját? Miért is? Hát, az erre gerjedő középkorú urak örömére. Ebben a “szubkultúrában” férfiak vannak, élveteg, torz, dölyfös vagy épp megnyomorodott, nyüszögő férfiak, 90 százalékban.

      Kedvelés

  6. Pár éve, amikor még “kerestem önmagam”, regisztráltam egy bdsm partnerkeresőre.
    Elsősorban a kíváncsiság vitt, nem a konkrét vágy.

    Eszméletlen tanulságos pár hónap volt számomra. Például azért, mert rádöbbentett, hogy én abszolúte a “normál” szexualitást képviselem, távol áll tőlem minden bizarr dolog, és fétis.

    Levelezgettem pár emberrel, volt közöttük egy nagyon “érdekes” eset.
    Úriember 64 éves, nős, felnőtt gyerekei vannak, és unokái. Azt állítja magàról, hogy ő világ életében “szadista” volt, és domináns karakter. És persze voltak úgynevezett szubmisszív, mazochista partnerei. Jelenleg 2 mazo partnere van, mindkettő a lánya lehetne. Ezekkel a nőkkel heti rendszerességgel találkozik, és “játszanak”.

    Eleve nem értem a dolog lényegét. 2 fiatal nő, 1 idősödő férfi, mégis mi ebben a meghitt, a valódi? Ezt kérdezem magamtól.

    Aztán egyszer ez a férfi bevallotta nekem, igaz hogy ez a két nő az ő “szolgája”, és hogy ő nagyon élvezi a szexuális szolgálatkészségüket, de… nem teljes az élmény. Mert hiányzik belőle a szerelem…

    Hát igen. Csak oda lyukadunk ki, hogy èrzelmekkel túlfűtötten a normál szex bőven elég.

    De ennek az említett férfinak már olyan magas lehet az ingerküszöbe, hogy őt a hagyományos érintés, a “szimpla szex” már lázba sem hozza.

    Talán nem kellett volna hagynia, hogy idáig “süllyedjen” .
    És valójában több olyan férfival beszélgettem e pár hónap alatt, akik bevallották, higy a bdsm sok éven át tartó gyakorlása annyira megemelte az ingerküszöbüket, hogy pl a feleségük és az otthoni szex már nem hozza lázba őket.

    Szerintem ez szomorú…

    Kedvelés

      • Micsoda luxus! Akkor én egy házat szeretnék Dominikán.
        Arghh. Középkorú, nős, erőforrásokban bővelkedő férfiak és mindenre finnyognak, hát tényleg mifaszt akartok még. Eltelt az élet, és akkor nemtomhány évesen, megroskadva, minden jóval elkényeztetve még azon hisztizni, hogy de ugyanez szerelemből lenne jó… Persze mindez spekuláció csak, nem tudjuk, az illető mit érez, de ez az öntudat, ezek az igények azért léteznek.
        Másnak meg nem jön össze egy kósza dugás vagy egy emberi beszélgetés se, és nincs pofája panaszkodni.
        Amúgy miért kell okvetlenül elnevezni, kategorizálni mindent? Ha szétszálaznám, miket művelek, felmerülhetne egy-egy szubkultúra neve, de nincs kedvem, mert totalitás van.

        Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.