Amiről a felvonuláson beszélnek, az szerintem nincs. Mindenki aszexuális, aki nem torzult el. A sérült emberek, akik aszexuálisnak nevezik magukat, különleges állapotnak, saját választásnak és méltóságteli identitásnak akarják beállítani azt, amit rájuk mért a sors. Hogy tudniillik nem érzik a lángolást.

Azért jött létre ilyen mozgalom, mert ma már nincsenek érvényes társadalmi ügyek, valódi forradalmak. Nem is mondanak semmi érdemit (de elérték, hogy róluk beszéljünk!).

Erre a videóra reagálok, a felvonulás 15-én volt, a videó 16-iki, egy nap alatt megnézték 110 ezren. Április 18-iki frissítés: 128 ezren.

Eléggé ugrottak rá a kommentelők is a YouTube-on és a Facebookon, és a felvonulás hírére, fotóira a 444-en is.

(Nézd meg, utána olvass tovább!)

Hát mi közöm a személyes életükhöz? Miért fáj ez nekem?

Ezt már kérdezték tőlem transzügyben. És ez megint elhallgattatás. Ócska trükk, éncsak bólogathatok. Állításokat kizárólag ők tehetnek. (Vádaskodnak.)

Hát pedig ez itt nem magánügy, hanem utcai demonstráció, közterületfoglalás, média és politika. Ezért reagál rá a médiafogyasztó és a köz. Nem fáj, hanem hamis és káros, illetve irritáló. Rengetegféle embert ismerek, abszolút nem szólok vele az életükbe, de ettől még a mézmázba burkolt hamisság nem lesz valódi, csak hamisság marad, és szabad róla beszélni.

Ez itt az ötlettelen LMBT maga. Már az LMBT is vérzik több helyen, hiányzik az azonos érdek, illetve rohadt unalmas, hogy ráérős emberek panaszkodnak folyton divatos ruhákban, a kultúra csúcsairól. Az aszex ügy meg szürke, semmilyen, állítás nélküli. Maci: “az otthonülők utcára vonultak a jogaikért.” #bestofmaci

444-es komment. Leegyszerűsítő? Egy: ez ilyen egyszerű. Kettő: a honfitársaink többsége ezt gondolja.

Az lett, hogy ki lettek röhögve a vonulók egységesen, és láthatólag már a videó készítői is röhögtek. A kommentelők bő humorral álltak elő, vagy magas minőségű szarkazmussal. Ez a komment revelatív, “nézőpontjaik kihívatlansága”, ez pontos:

A kommentelők a Telex fegyelmezgetésére (“tilos a személyeskedés, őket tisztelni kell, ők bírálhatatlanok!”) is kreatívan reagáltak.

Sulyok Viktóriát, aki “csak 36 évesen jött rá, hogy ő aszex”, és az identitásokat alsóneműként váltogató, újabban mégiscsak-aszex, elvált, egyben már transzférfi Balta Flórist évek óta látjuk interjúzni, színpadról kinyilatkoztatni, miközben semmilyen saját gondolatuk, álláspontjuk, teljesítményük nincsen, az aszex téma sima importja egy eleve is gyengécske irányzatnak. (Flórissal, amikor még Fruzsina volt, egykor felléptünk a sunyi nőgyűlölő könyvtárossal szemben.)

Valid, spektrum, a társadalom, kirekesztés és a többi, jól ismert bullshit. Mindenesetre jutalmazó lehet gondolatok nélkül, társadalmi háttér és felhatalmazás nélkül évekig bátor hősként szerepelni a “progresszív” médiában. De nem csak ennyi a móka: az oldalukon egy százalékot kérnek. Havonta hármat-ötöt posztolnak, , amire jön egy-három lájk. Szóval nagyon komoly mozgalom, mindenképpen ajánld fel nekik az adód egy százalékát!

Ha lenne értelme az aszexuális szónak, ügynek akkor is sovány lenne, hiszen senki nem nyomja el őket, nem is kérnek semmit, “felhívjuk a figyelmet arra, hogy láthatatlanok vagyunk és hagyjatok békén”. De:

nincs olyan, hogy aszexualitás, ez kreálmány.

Ezt fogalmilag értem. Aszexuális az, aki csak akkor szexel, ha érzéki vágyat érez, és mivel nem tapasztal ilyet (kölcsönösen), nem szexel. Ez sors, megfosztottság, amelyet saját döntésként, Méltó Nemet Mondásként állítanak be. Ők döntöttek, nem az élet! Az egyoldalú kívánkozás részét épp ezért letagadják.

Az én állításom pedig az, hogy mindenki így van vele: ha érez vágyat, szexel, ha nem, akkor nem. Aki akkor is szexel, amikor nem érez vágyat, az rosszul dönt. Unalomból vagy csak gyerekcsinálásként… ezt amúgy SV is mondja, hogy ilyen van aszexéknél is, ilyen okokból ők is szoktak szexelni, de ők nem éreznek érzéki vonzalmat. És vegyétek tudomásul: aki csak simán nem szexel, mert nincs kivel, az nem aszex, BAZMEG! 4:33 

Mindezzel a teoretikus azt állítja, hogy mások, az “őket elnyomó többség” vágyat érez, sőt, folyamatosan, nekik minden arról szól.

Az aszexualitás egyébként szerintük egy (ójaj!:) spektrum (és hagyjuk is a többi fontoskodó buzzwordöt: pánorientált, aromantikus, mert fűrészpor). A spektrum a kedvencem, előveszem újra.

Olyanok a dolgok, mint a szivárvány, tehát egymásba áttűnő, egymást nem kizáró jelenségek, nem válik el egymástól ridegen az Az és a Nemaz. Helyezd el magad, hogy te hol vagy spektrumon! Például a nem (sex) is egy spektrum, játszol a nemeddel, ma kicsit vagy fiú, holnap nagyon, holnapután egyáltalán nem:

https://transvanilla.hu/support-transvanilla/genderqueer/genderqueer-identitasok

Ez úgy marhaság, ahogy van, mert így a nem, a férfi, a nő, nőies szónak nincsen többé jelentése. Mindig elkenés megy, nem véletlenül, és mindig a világos beszéd a válasz. (Valójában nemként, identitásként ők belső érzetekre és főleg ruhákra, frizurára, körömlakkra stb. gondolnak.) 

A sex (biológiai nem), az vagy férfi, vagy nő. A fogantatás pillanatában dől el. Ivaros szaporodás, hatodik osztály. Nem, az interszexek ezt nem cáfolják.

Nincsen köztes állapot az épek körében, és főleg: nem az identitás (érzet) dönti el, ki “mennyire” fiú. Aki ezt elmossa, más aljasságokra is képes.

Az aszex spektrum, azt mondják, úgy néz ki, hogy az egyik végen van az aszex: nem érez vonzalmat, a túlvégen a legyet-is-röptében alloszexuális, aki bárkit, bármikor, és “középen” van a demiszexuális, ami, nem hiszitek el, azt jelenti, hogy érez vágyat, de csak ha ismeri is a másikat, kötődik hozzá!

Ti is üveges szemekkel néztek magatok elé? KI NEM AKAR KÖTŐDNI? A pornóagymosottak és a szexuális bűnözők. Meg a fétispartikon a furák.

Aszexék azt állítják, hogy az alloszexuális a norma, ők az elnyomók, a kényszerítő többség (mert ők vannak a legtávolabb a spektrumon?). Én egyet sem ismerek. De ha léteznek, akkor túl sok pornót néztek, nem olvastak, hímeztek, kertészkedtek, kapáltak eleget. Nincs dolguk, agyuk, igényük, hogy mással üssék el az időt. Ezt joggal bírálják aszexék. Csak az nem igaz, hogy ők a többség, és az sem igaz, hogy ez veleszületett beállítódás volna.

Ismerek viszont olyat, aki kényszeresen sztorizik a korábbi aktusairól, iszonyú bunkónak és butának tartom, és ha beszélnem kell vele, megkérem, hogy ne traktáljon ilyesmivel.

A spektrumszemléletnek a minden szarra ráhúzását már bíráltam, mert visszaélésekre alkalmas. A jelenségek többsége nem szivárvány, hanem megkülönböztethetőek az entitások, nincsenek áttűnések. Azok imádják a spektrumot, akik például öndiagnózissal titulálták magukat neurodivergensnek, tehát valójában nincs semmi bajuk, csak akarnak valami könnyű kifogást a kupira, késésre, szétesettségre (abszolút van rá hajlamom nekem is, csak pofám nincs ilyenekkel takarózni).

A poliamóriáról írja a Szabadnemen az okoska interjúalany, ott is forszírozzák ezt:

Szerintem monogám fejjel is érdemes az emberi kapcsolatokra is spektrumként gondolni. Az egyik végén lehetne a jóban-rosszban-intimitásban jellegű kapcsolat, a másikon meg a nincs-köztünk-semmi. A barátság valahova a kettő közé kerülne, és persze a barátságnak is többféle árnyalata lenne ezen a spektrumon. A „néha elmegyünk sörözni meg fociról dumálni” valahol a nincs-köztünk-semmi irányában található, míg a „szívből szeretjük egymást, megbízunk egymásban és élvezzük egymás társaságát” a másik irányban. És egy barátság időben is váltogathatja a helyét, csúszkálhat jobbra-balra az ember élete során ezen a spektrumon.

Nagyon tudományosan hangzik, a spektrum mint metafora nagy divat (gender, neurotipikusság), de mi haszna? Az, hogy az egyes emberikapcsolat-fajták lényegi jegyeinek elkenésére alkalmas, a határok elmosására (“csúszkál”). De a barátság nem szerelem, nem is határos vele. A szerelem máshol van, lényegileg más, mint bármi (szánom azokat, akik ezt nem értik), merőleges a tengelyre, fölötte ragyog. Akihez semmi közöd, az meg nincs is rajta a spektrumon. Nincsen spektrum, nem létezik.

itt van ez a poszt, benne a szabadnemes link

*

Amit szexnek, saját alkatnak hiszel, az nem születettt veled. Jelentős részét az elidegenedett 21. század, a patriarchátussal lepacsizó kapitalizmus ültette el a tudatodban. Ami azt jelenti, hogy tudsz rajta változtatni, a hatásokat csökkenteni vagy törölni, és ez jó hír.

Az, hogy “minden a szexről szól”, a filmek, a regények, kulturális jelenség, amely gazdasági érdekeket tükröz. Újabban pedig a szex maga is áru, és a film stb. ennek a reklámja, sulykolója. Nem a veleszületett, nem emberi-egyetemes vonás, és nem is gyerekkori, egyedfejlődési traumák lenyomata a szexualitásunk, hanem a “mit szokás csinálni” csomagnak a kínálata, tanult magatartás, alkalmazkodás a környezethez. Többféle változat van, de a már kész kínálatból választasz. És még valami: hatalmi kérdés. Ha fürödhetsz szüzek vérében, ha be tudod zárni a lányod húsz évre a pincébe, akkor lehet az is szexualitásod. Nem zárja be mindenki, de csak az zárhatja be (stb.), aki megteheti.

Tehát a szexualitásod, libidód és ízlésed nem az Igazi Lényed, amelyet kíváncsian kibontakoztatsz, hanem pici hormon és adottság, többnyire pedig mindaz, amire rákondicionáltak kulturálisan – és ezen valaki pénzt keres, hatalmat szerez. Ezért érdemes ebben a témában nagyon kritikusnak lenni, és nem bedőlni “szexpozitívéknak”.

Aki a folyton szexen agyal, ez feszíti, azt megfertőzte a pornó, segítségre itt számíthat. Az ilyesmi nem felszabadult, felnőtt, hanem torz, embertelen és veszélyes, mert

1. a szított “érzékiségnek” a lényege az élményvásárlás, tehát emberek és élmények behelyettesíthető tárggyá, szolgáltatássá és áruvá válnak,

2. a tilosban járást, az áthágást (transgression) provokálják, vagyis, az erőszakot és a bizarrt, és szó nincs igazi kölcsönösségről, humán jellegről. Bármi is tilos, az ingerküszöb emelkedésével lesz az izgalmas. Ennek elembertelenítő jellegéről itt írtam decemberben.

Szítani a szexet, a “hedonizmust” férfiérdek és férfihaszon, és mindig nők és gyerekek szenvedik meg, tőlük veszik el az önrendelkezést, az időt, a pénzt.

A többség aszex, mert nem kattog örökké a szexen, rá sem ér erre, csak aki unatkozik vagy perverz, az szexfejű. Kölcsönös, erős vágy nélkül bénaság a szex. Erőltetett, nejlonzokniszagú.

Ezt állítom.

Az ember ritkán párosodik, de akkor nagyon. Mi, akiket levaníliáznak, lesajnálnak bőszen, nem címkézzük fel magunkat. Ha épp érzünk vonzalmat és kölcsönös a dolog, továbbá van lehetőség is rá, akkor hajrá. Ha meg nem érezzük, nincs lehetőség, akkor nem. Na most, az aszexek soha nem éreznek (nem jön össze), de ez nem külön valóság.

Ha nincs lehetőség, akkor esetleg levelezünk meg sóhajtozunk érzelmileg (mert erre kondicionáltak). Adott esetben a falon is átmegyünk érte. Már ha megőriztük a testi erőnket, illetve szerveink, hormonjaink is alkalmassá tesznek rá. Magánügy, nincs miért vonulni. Kivételes élmény, az biztos, és van neki egy korlátja az élettartamban. Én nem érzem, hogy ez hatvanévesen is ugyanolyan lesz, mint harmincévesen, a funkciója sem az. Erőltetni, hangoztatni, tupírozni béna, a többi “szex”, a fétis, app, pornó csak nyomorú pótlék. 

Vannak különös emberek, különös hajlamok, de ezek megnyilvánulása és az azonosulási, önmegértési terep inkább a művészet, nem a politika. A művészetben viszont nagy élmény és hiteles. Nekem semmi hamisságérzetem nincs, ha a valódi művészet ábrázolja a partikuláris szexuális élményt. (Igen, még mindig az Emlékiratok könyvét olvasom.)