hello, kényszeresség, my old friend

Újra edzek! Sokat! Újra kócos és boldog vagyok – az egész életem ilyen. “Mit csinálsz?” kérdezi néha az emberem, erre küldöm ezt, ilyen a hajam, ilyen a fotóminőség, NEM ÉRDEKEL:

Végre edzhetek: nem tiltja már heggyógyulás, semmi más. Kirepültek a felvételizők is, sokkal több időm lett. Tavasz van, újra van kedvem – én mindig csak erős, belső eredetű kedvből edzettem. Már az se nyomasztó, ha sötétben bringázom haza, mert az is tavaszias. Lett kondibérletem is gazdaságosan (köszönet érte itt is!).

Főleg a futásaimra készülök most. Az első futás inkább utazás, életélvezet, annak csak ürügye a tíz kilométer. A második lesz a komoly, ősszel (21,1). Van időm feljönni. De ha nem leszek gyors, az se baj. Csak ne legyen szenvedés.

Az ismerős érzés most: ez az! Ugyanaz az öntudat: értelmes, amit csinálok, meghaladom önmagam. Megint érzem a fejlődést, ha lassabb is. Élvezem is… húsz perc után, mert addig az elme erősködik, nem enged (ez ellen van a lépésszámlálás, szaunában a lélegzeteké, az visz bele abba a speciális állapotba), de utána jön a hormonözön. Ki kell bírni, belejönni, a negyedik kilométertől lesz jó. Meg aztán utána órákig.

De közben… nyomasztó is. És mindig egyszerre van a kettő.

Egyrészt a kényszeresség miatt: nem tudok leállni, ha egyszer belekerültem abba az állapotba. Belső elválasztású drogot termel a sport. Mindenkinek ezt termeli, ha komolyan csinálja, de nekem ez a függőségem. A futópadon cipelem magamat, ez már a harmadik blokk, előtte volt súlyzó és lépcsőgép vagy evezőpad. Mindenem másfélszer, kétszer akkora, mint a normál adag: az izomtömeg, a vállalás, az edzésidő, a kalóriaégetés. Két rágó, 45 gramm protein, 100 gramm kreatin. Nézem a futógép kijelzőjét, meg néha az órámat is. Legyen kerek: negyven percig elmegyek. Jó, akkor már inkább hat kilométerig. De akkor már, nem nagy ügy, legyen ötszáz kalória (ezt az óra méri)… és egész perc legyen… már csak egy kis szauna, de jó, legyen 25 perc… és az a vége, hogy oltják a villanyokat.

Tízkor lépek ki, záráskor. Semmi telefonnyomkodás, locsifecsi nincs az edzésidőben. Nem tudok mértéket tartani, olyan fáradt vagyok, hogy alig bírok hazamenni, és akar kezdődik a belső érvelés: így két edzésnyi lett egy közlekedés, egy mosás árán, tiszta haszon… úgyis hajat akartam mosni… Már megint… ötkor jöttem, hogy lett tíz óra…?

És hát nem újdonság már. Örömét a sok év alatt megszoktam: tudom, hogy ilyen, hogy képes vagyok rá, jól megy, nem vagyok bizonytalan, sem csodálkozó, tudom alsó és felső határaimat. Mindenestül a sajátom az edzésem, az énem kiterjesztése. Nem csúcsélmény, hanem minimum, ami alá nem megyek. Ha mégis (ez volt a műtétek után), akkor szar. Közepes mennyiségű edzéssel semmi különös, simán élhető az élet. Sok edzéssel pedig sugárzó.

Bővebben…

mi lett lexivel?

Volt egy pillanat az életemben, amikor rájöttem, hogy emberek egész komolyan azt hiszik, hogy miattam szar az életük. Engem látva, mert “fokozódik a depressziójuk”, vagy az én tetteimtől. Emberek, akik egyébként ocsmányul belém kötöttek. Emberek, akik lelkesedtek, kapcsolódtak.

Ez egy másik történet, itt is ez a dinamika van: követőkből “leleplezők”.

@fatgirlfedup. Emlékeztek? Ő fogyott le több száz kilót 2016-tól kezdve, edzéssel és diétával. Vagyis, ezt mondta. Én nem tudom, mi igaz, de osztotta bőszen az instán. És megműttette 2018 őszén a lógó hasbőrét.

A sikerén felbuzdulva (már akkor is több százezres, ma 1,1M instakövető) beszállt “edzőként” a DietBetbe. Ez közösségi, pénzdíjas fogyózás, influenszerekkal, akik az instán át beszervezik és támogatják tanácsokkal, lelkesítő szövegekkel, edzéstervekkel a népet. Különböző influenszerek játékaihoz lehet csatlakozni rendszeresen, és a testsúly 4 százalékát kell lefogyni az adott időszakban. Bővebben…

miért mondják, hogy ne fuss?

Meg ezt se, azt se, tehát ne csináld többet azt, amiben eddig hittél, hogy az majd meglátszik a testeden. Gondolom, nektek is felugranak ezek a cáfoló jellegű, új módszert ígérő tartalmak.

Az amatőröknek, a mindig újrakezdőknek azért mondják, hogy ne fuss, ne kardiózz (annyit), mert az átlagember, ha belevág valami egészség/testformálás projektbe, akkor futni, kardiózni fog, ez a legkézenfekvőbb. Még a teremben is a kardiórész felé veszi az irányt, én is ezt csináltam a teremben 2010 és 2015 között. Észre se vettem a súlyzókat, a gépeket.

De hatékony-e a futás?

Az attól függ. Mt akarsz? Testformálni, fogyni? Élményt? Egészséget? Élvezetet? Hosszú távú kondimegőrzést? Csinálsz mást is a futás mellett? Bővebben…

újabb internetes csaló bukott le

Hangzatos cím, az igazság összetettebb ennél, de a jelenség érdekes.

Update, 2023: Lexi nem volt csaló, nem hazudott a betegségéről, újra edz. De a fogyását marketingeszközként a weight loss-ipar gamifikációjára (kvázi szerencsejátékra) használta, és elég jól keresett.

Nyilván azért írok erről (fogyás, ki mit mutat/vall be magáról, vergődés), mert nem vagyok jól azzal, ami február óta lett belőlem.* Lásd lent. Persze a kanyarban nem vagyok az amerikai luvnyákhoz képest (a témaválasztás lélektani haszna ez számomra).

Amúgy ez csak az egyik ok, a másik az, hogy érzékeny kérdés nekem ez, hogy a sport stb. megmutatására hogyan reagál a dühödt, arctalan tömeg.

Ez a baj a közkeletű, testről való beszéddel, a hősnőkkel. Hőssé avatja mindenki önmagát lelkesen, aztán meg ha az élet változik, meg van sértve, hogy most mi van, nem tud már akkora hős lenni, mit szólnak, nem ő a nagy győztes, akinek oly könnyen hitte magát? Most mi van, mi lesz, mi tölti ki az életét?

Egózás ez, de ami nagyon érdekes: nem a saját érdek, jólét a lényeg. Inkább a pozitív üzenet. A buta ragaszkodás a kis aranyba foglalt tanhoz. Nem a csúcsformához, hanem az, amit kihirdetett. Hogy az működik, az jó, több kérdés nincs. Mint valami szekta. Kinek a speckó diéta, kinek a tökéletes forma vagy a konkrét egyéni rekord (futóknál), kinek a kis vállalkozása, mert pörögni kell, kiállni naponta az üzenettel, “hitelesen” létezni, erőt adni. Mindent betörnek abba a kerékbe. Önmagukon túlmutató jelentésük van a gesztusoknak: tömegek kapaszkodnak bele a sikerbe, vigaszba, motivációba.

Emlékeztek Lexire? Igazi amerikai sikersztori. Roppant értékes a networkje: 1,2 millió követője van, úgy bizony. Bővebben…

ne dőlj be! mi az, ami NEM működik az életmódváltásban?

nyilvános poszt a nyolcadik életmódváltós évem első napján

Az alapvetés:

Amikor edzünk, mértékletesen eszünk, akkor nem valami hóbortos mániába vágunk a normális élet helyett, vagy azon felüli vállalásként, hanem VISSZATÉRÜNK A MŰKÖDŐ MODELLHEZ, ahogyan mindig is kellett volna. Helyrteállítunk, mert ez a test természetes állapota.

Amiből jössz, az a torz. Bővebben…

fekete-móró andrás fogyása

Tanácsadó rovatunkban igyekszünk egy frissen életmódváltott férfinak segíteni, aki azt írja, ő 176 centi és 77 kiló. (A képen az előtte állapot látszik, 100 kiló fölött van.)

Először is, gratulálok a fogyásodhoz, 50 körül nem olyan könnyű, főleg ülőmunka, számítózás mellett. A BMI-d épp a normál tartományban van, ezt meg kell ünnepelni valami finomsággal. 24,9.

De sajnos, sem az egészség, sem a jó kinézet szempontjából nem a kilók számítanak, mert ennyi erővel eltávolíttathatod a combcsontodat vagy a vakbeledet is, az se fogyás. Amit magadról írsz, abból tudható, hogy nem sportolsz, viszont sok szénhidrátot eszel, gyümölcscukrot, ami gyilkos a hasi zsír szempontjából. Nagy valószínűséggel ezzel a bebizonyítós, 30 kilós fogyással nemcsak zsírt, hanem sok-sok izmot is vesztettél, és még némi csontszövetet is.

Ami a tested és egészséged szempontjából fontos, az a száraz testtömeg, lean mass, vagyis, hogy zsírszövet nélkül mennyi az annyi (izom, szervek, bőr, csont). Lehet, hogy valakinek nagyon magas a lean masse, miközben alig van rajta zsír, mégis, a BMI-je szempontjából elhízottnak számít.

Nézd csak! Neki is milyen szép szakálla van. Ezt az egészet, amit el akarok neked magyarázni, bemutatom egy férfin, aki a kérdezőnél csak egy évvel idősebb (de ezen a képen pont 50 ő is).

Bővebben…

tíz ok, amiért nem jutsz egyről a kettőre

Végignéztem sok év alatt olvasók és barátok történeteit, és rengeteget beszélgettem velük az élet megváltoztatásáról, mivel sokan ébredtek rá itt, nyertek inspirációt és információt (satöbbi, a blognak ez a sokat emlegetett szerepe). És úgy látom, hogy nagyon ritka az, aki beleáll bele és valóban megváltoztatja az életét.

Vajon miért van ez? Bővebben…

a lehetőségek hazája, ahol szintén meghülyültek

Mintha most csak az jutna szóhoz, annak lehetne igaza, aki elég szarul van. Aki belerokkant, lereccsent, elhízott, beteg, megcsalták, nem tehet róla… nekik egyben igazuk is van, automatikusan.

Arról akartam írni eredetileg (a szerdai posztban), hogy Bővebben…

sokféle szépség van

Megírtam ezt a posztot, elolvastam, és azt mondja az önreflexióm: könnyen beszélsz te most, a diadalmas éneddel. Bővelkedsz élményben, javakban, szeretésben.

Na de amikor ez nem így volt, vagy nem ennyire volt így, de sőt: egészen sötét pillanataimban sem éreztem kényszert, hogy hülyeségeket beszéljek. Inkább nem mondtam semmit. Írtam másról.

Ezért nem gyomlálom ki a szöveget.

A csakazolvasó, ha figyel, egy idő után képes lesz arra, és aztán meg könnyedén is menni fog neki, hogy felismerje az önigazolást: a harsány mondatokat, megnyilvánulásokat, amelyek a nyilvános térben keringenek, sokan rájuk harapnak, de csakis a hirdetőjüknek (vagy tovább-közvetítőjüknek) a megvigasztalására, kínjának enyhítésére, valóságának elfedezésére szolgálnak.

Így az olvasó önmagán is képes lesz rajtaütni. Azt mondja, például: miért is akarom én kirakni ezt a mesterkélt hosszúfejes simabőrű szelfit? Miért van erre szükségem? Hát menő ez? Nem menő.

Ugyan ki hiszi el, hogy ennyire szép vagyok a valóságban? Bővebben…

te is utálod a tested?

Megint egy poszt, amely nem “érzékeny és megértő”. Ezzel szemben igazat mond, nem gyáva, nem önáltató. Van, aki ezt nem bírja. Neki nem javasoljuk a blog olvasását.

Bemutatom és lebontom az önelfogadás és testpozitívság állításait, érveit, mert önösek és infantilisek, a tetejébe még improduktívak is. Ne dőlj be nekik! Bővebben…

visszahízzák

Mi a franc folyik itt?

2018 nyarán kérdem ezt. Nem ma kezdtem testügyben gondolkodni, cselekedni, olvasni. Meg vagyok döbbenve.

Újra életmódügyi cikkeket írok, anyagot gyűjtök.

Régebben nem láttam ezeket, egyszerűnek tűnt minden. Bővebben…