Sok minden, ami keserves, azért van, mert nem tudjuk a valóságot, nem beszélünk eleget, ezért a jelen helyzetben nem halogathatom, írnom kell most néhány egyszerű mondatot.

Az első, hogy nem vagyok most intenzíven jelen a blogon. Nincs már ovi, újítják fel a konyhámat, minden poros, eltűntek létfontosságú tárgyak, nem lehet rálépni arra, ami szárad, közben valami tízen vagyunk a lakásban épp, és négyféle céllal vannak itt az emberek; nem tudok főzni és alig tudok mosogatni, nehéz az élet. De nem is ez a lényeg, sokkal fontosabb, hogy megterhelő, szívszaggató érzelmi helyzetben vagyok, a szerelmemmel levelezem. Nem foglalkozom Kozma Szilárdékkal sem, csak annyiban, hogy a bicska-arcszétkaszabolós többrendbeli fenyegetés miatt tettem feljelentést.

A másik, hogy a blogon a hullámokban zajló távozás, pártosodás, a magánlevelezések és különböző egyéni, információhiányos interpretációk beszüremlése mind a blogot rombolja, mind elkeserít, rossz nekem, visszavet az írásban és a blog iránti lelkesedésben.

Aki szeretné, hogy legyen blog tovább, ilyen maradjon, közös ügynek érzi, az legyen tudatos és óvatos: ne támadja, és ne vétsen ellene mulasztással sem, ne kritizáljon, legyen kedves, nyitott és gyengéd a többiekkel. Nem bírok el ennyi mindent egyszerűen.

Akinek mindegy, vagy nem szeretné, az menjen innen, ne járjon vissza. Nem akarok senkit tiltani, de rohadtul elegem van már.

Ha hallotok valamit rólam, ami zavarba ejtő, akkor tudjátok, hogy lehet, hogy egyéni interpretációval álltok szemben, és ha kétségetek van, és érdekel a dolog, kérdezzetek meg engem. Többen habarják a kakit, sajnos. Elegánsnak kéne maradni, nem törődni vele, de látom a nyomait annak, hogy akármit írok, vannak, akik gúnyosan átlátnak rajtam, tudják ám, milyen vagyok, részben azért, mert megbíztam bennük, és kegyetlenül ítélnek és jobban tudják. Ezt NEM Hajnalkámról írom.

Az elmondhatom a véleményem? című írást május végén írtam, nem Hajnalkámról szól, vele nem ez a helyzet volt szerintem, tehát szándékom nem volt vele, nem neki üzentem, de aki olvassa, interferálhat, mindennek sok értelmezése van, és minden mindennel összefügg.

Ember vagyok. Vannak határaim. Elegem van. Író vagyok, szövegeket írok. Nem ígértem olyat, amit most némelyek reklamálnak. Nem felelek mások interpretációiért, nem akarok megfelelni mások eszményeinek, ne célozgasson senki kommentben a személyes történeteimre, azt csak én tehetem. Az olvasó nem barát. Sajnos. Ezt azért írom, mert pont azokkal van a feszkó, akikkel közelebb jöttünk, és akiknek egyébként rengeteget köszönhetek.

Kínban, de le kell írnom: többedszer hallom vissza, hogy én “kirúgtam Hajnalkámat a blogról”, ez nem igaz, sem ebben a formában, sem sehogy. Konfliktusunk volt, itt feltárhatatlan okokból, Hajnalkám nekem a bizalmasom volt, ez félrement, az én hibámból is, visszahúzódott, jelezte, hogy nem vagyok oké, és akkor megkértem, félszívvel, rám neheztelve ne legyen itt, adja át a missziót. Lehet, hogy ez kirúgás, de nem azért nincs itt, mert én ezt írtam, a törés előbb történt, és nem és nem tudtunk beszélni.

Azóta nem csitultak a dolgok, többekkel kapcsolatban maradt, levelezik velük, mondja a saját interpretációját erről a helyzetről, közülük néhányan, akik itt vannak, engem gyanakodva figyelnek, én nem mondok semmit, nincs erre figyelmem, konyha, hideg élelem, szerelem, de én baszok rá végül.

Nagyon sok interpretáció kering, Naja, Hajnalkám, Kozmáék ügyében, próbáltam hallgatni, írni, mintha mi se történt volna, majd elmúlik, most már nem tehetem.

Szeretem az olvasóimat, nem vitatom el senki igazságát, de nekem a blogom a legfontosabb és a saját életem, lelki nyugalmam, ezeket a szempontokat fogom választani, ha ütköznek az érdekek, és nem kérek több terhet.

Meg van kötve a kezem, bizonyos témákról nem írhatok, még ha nem is annak szánom, célzásnak veszik, fájdalmat okozok, be vagyok szorulva a magánéletem és a blogom közé, ez látszik is, rengeteg kárba veszett munkám van.

Ha segíteni akarsz,

• szólj e-mailben, ha hibát látsz
• kommentelj
• kerüld el a kínos témát, ne célozgass
• ha nem kerülöd el, légy konstruktív és kedves
• ne keverd a szart, ne pártoskodj, én sem teszem
• ne tudd jobban
• ne firtasd, nem akarok indiszkrét lenni
• küldj csokit valakinek, szívesen adok e-mailt
• írj vendégposztot
• hívj meg kávéra.

Ha kérhetek még, az elvek a következők:

• ne legyetek élesek, ne bántsátok egymást, figyelmesen fogalmazzatok
• aki elmenne, ne teátrálisan köszönjön el, mert újabb rossz érzéseket és zavart generál vele
• vegyétek figyelembe, hogy sokan egyáltalán nem tudják, mi megy a blogon kívül, kapcsolatokban és levelezésben, sőt, azt sem látják át teljesen, hogy a blogon mi, ennek tudatában fogalmazzatok
• legyetek tudatában annak, hogy sok minden van, amiről nem tudtok, és sok az egyéni interpretáció
• ne várjatok túlzó dolgokat a blogtól, se tőlem, ez beszélgetőhely, olvasnivaló, nem annyira emberi kapcsolat
• olvassátok el és tartsátok be a kommentszabályzatot, rimánkodva kérem:

Kérlek, úgy kommentelj, hogy mindenki jól érezze magát. Általában figyelmes, kulturált, szeretetteljes és derűs itt a légkör, demokrácia van, a blogon nem kell óvatoskodnod, bocsánatot kérned a hozzászólásod hőfoka, terjedelme vagy személyes volta miatt, és a helyesírás miatt sem, az ékezet nélküli billentyűzetért sem, meg azért sem, ha nem értesz valamit, ha olyan kérdésed van, amit triviálisnak gondolsz.

Köszönöm, írjatok, figyelmesen. Ez jelszavas poszt.