skandináv film

olvasóimnak, akik Skandináviában élnek

meg még a Mikinek

Voltam Koppenhágában, Malmőben, Turkuban. No- és ikea. Dizájn. Jólét. Tudom én, hogy a finnek mások.

Film.

Néhány döbbenetes skandináv alkotást láttam az utóbbi időben: A nimfomániást, A százéves ember…-t és Az eltűnés sorrendjébent. Skandináv filmklubban is egy s mást. Még izlandi filmet is.

Az eltűnés sorrendjében elején, mivel ez koprodukció, sorjáztak az egyes támogatók: Norske Filminstitut és más feliratok, a hatodiknál durcásan felemelkedtem a székből: na jó, én megyek is, és persze Balázs nagyon röhögött. Aztán nagyon-nagyon élveztem a film sokrétűségét, finomságát és a színészek játékát.

stellan skarsgard kristofer hivjuÉrdekesek ezek a filmek.

Trier nem nagyon néz istent, ember, ő fenegyerek, van is belőle baja. Hans Petter Moland filmremeke, Az eltűnés sorrendjében viszont kemény témáról akar szólni, húsba metszően, megrázóan, szellemesen, ugyanakkor nem lehet, hogy ne legyen tekintettel a társadalmi fejlődéssel járó egyes tabukra. Mert skandináv.

Ebben nem ért egyet velem a kritikus.

Az eltűnés sorrendjében nem csupán felhasználja a bosszúfilmek paneljeit és toposzait, de sajátos, a politikai korrektséget minden irányból semmibe vevő humorával ki is figurázza: egyszerre használja ki és fel őket.

Szerintem a film politikailag igenis mélyen korrekt, nem lehet más, épp ez a skandinávság lényege. Viszont szeretne erőseket mondani, élesen vicces lenni, és többféle kínos témát felvetni. Például a drogproblémát: milyen is a maffia közelről, és hogyan reagálnak a drogtúladagolt fiú halálára a döbbent szülők. A multikulti témái: hogyan nézik le a jóléti lakosok a délebbieket-keletibbeket, egyáltalán: mi a véleményük mások kultúrájáról. Mit számít Norvégiában az adott szó, mi a távol-keleti feleségimporttal létesített házasság tartalma, hogyan mutat az ortodox szerbek gyásza a hólepte északi tájban. A jólét túlkapásai: mennyire vicces a túlhajtott lakásdizájn és az őrületig fokozott vegánság, milyenek a norvég börtönviszonyok, és jól van-e ez így, miért tehetetlenek a rendőrök (itt is, és A százéves ember…-ben is). A homoszexualitás: lehet-e két maffiózó egymásba szerelmes, s ha igen, akkor ők nem lehetnek igazi negatív figurák, illetve legyen döntő dramaturgiai szerepük a kulcsjelenetben. A mai család problémái: hogyan felezzük el a gyereket, megvan-e a tornazsák, meg lehet-e egyezni a férjjel (nem), (és egyáltalán, mennyire vicces, hogy a maffiavezér, hogy lássák, ő jó apa, erőszakellenes előadásra is elmegy a suliba). Szóval a film minderről szól, ugyanakkor a bornírt vagy meghökkentő mondatokat a kifigurázott, jóléti norvégok szájába adja. Ha ők mondják, akkor mindjárt nem ciki píszí-szempontból sem: akkor mindez nem sértés, hanem leleplezés és önkritika. Hát mennyire kínos már, hogy mi, a píszí skandinávok is ilyen gőgös előítéleteket szajkózunk. Tükörbe nézhet Skandinávia. A film leginkább norvég, a pozitív szereplők viszont svédek, dánok.

A maffiavezér norvég, és kész karikatúra.

norvég fejekkraftidioten Az a tenyérbemászó mosoly! Hogy a Báró, akit a meghökkentő mimikára (hogyan kell vajon eljátszani a szem alatt rángó ideget?) képes, zseniálisan suttyó Pal Sverre Valheim Hagen alakít, micsoda egy aljadék, az kiderül abból, hogy nem csak rossz apa, rossz férj, de rossz stratéga és rossz gengszter is. És különösen az utolsó szavaiból.

Így ha ő nevezi a szerbeket következetesen albánoknak (míg életben van, aki kijavítsa, de utána is), ha ő lakik luxusdizájnban, ha ő üt ököllel egy nő arcába, ha ő emlegeti a norvégok híresen szavatartó üzletemberi mentalitását, akkor tudhatjuk, hogy a norvégok, de legalábbis a rendező minderről lesújtó véleménnyel vannak.

A film fő témája az interkulturális sokk.

A déli államoknak kiosztott fricskát valószínűleg kevesen merték volna bevállalni, de itt nagyon ül. Már azért is, mert ettől kicsit sem tűnik kellemesebb helynek a messzi Észak, sőt. De ugyanilyen jó a Kínainak hívott dán, aki mellesleg japán, a folyton albánoknak emlegetett szerbek, akik ettől biztosan kitérnének a hitükből. Ezekből is látszik, hogy a film nem kímél senkit és semmit…

Papp Sándor Zsigmond írja ezeket a Népszabadságban. Szerintem meg nagyon is kímél, és okosan ostoroz: nagy-nagy szeretet és társadalmi felelősség van ebben a filmben. Erkölcse már-már primitív — a dolgos ember jó, a drog rossz. Gyereket nem bántanak benne, és a gyerek természetesen angyalarcú. A végső leszámoláskor az ő lelkére vigyáznak: ne lássa, ne hallja. A pozitív hős nem csak elégtételt vesz és meg is ússza, hanem valódi jellem is marad. Csak embernek nehezen tekinthető, véres kezű, elszánt, egyébként meg pitiáner bűnözőket öl meg.

Gondosan, kétszer is megnéztem a bravúros komédiát-maffiafilmet-emberi drámát-társadalomkritikát. Az egyes szólamok nem zavarják egymást: ami nem vicces, azon nem nevetünk, ellenben megrendülünk és átérezzük, ami vicces, azon nagyon is. A film nagyon szépen van szerkesztve, rövid jeleneteivel tartja fent a feszültséget. Alapvetően a halálesetek tagolják, összesen huszonkettő, és a legváltozatosabb halálnemekkel. A gyászfeliratokba is belerejti a kulturális sokszínűséget és egy slusszpoént is. Az Ole Forsbyhoz, a maffiavezérhez (még mindig: a Báró) tartozó szimbólumot napokig kutattam. A magyar kritikusok nem szóltak róla, de íme.

http://theatheistslog.blogspot.hu/2008/06/search-for-atheist-symbol.html

https://humanism.org.uk/humanism/the-happy-human-symbol/

Az egyik ateista-humanista jelkép: az önlényegétől boldog, Isten nélküli, Isten nélkül teljes ember. Dennis Barrington tervezte 1965-ben a brit humanista szövetség pályázatára.

the happy humanAz ismétlődő képek a norvég tájról részben országimázsfilmmé is teszik a produkciót, másrészt nagyon riasztóak is innen Közép-Keletről, és gonoszul ki is figurázzák a hazájukat például a síház enteriőrjével. Meglepő és hatásos a zenék elhelyezése is.

Nagyon érdekes a színészválasztás, elkerül minden hollywoodi klisét. Nem ám Bruce Willis szolgáltat igazságot, de van azért férfiasság és könyörtelenség abban is, aki az örök havat kotorja hatalmas gépével.

hókotróA Nils-t alakító, lenyűgöző színészfejedelem, Stellan Skarsgard összesen ha mond húsz mondatot. Csak néz. Azt nagyon tud. Ütni is tud, lestem a dublőrt, de nagyon hihetően van megcsinálva. A nimfomániásban is leginkább néz, de ott beszél is sokat. Itt egyébként a főszerep mellett operatőr vagy valami képi szaki, és producer is.

A bukásból ismert Bruno Ganz játssza a szintén szótlan szerb maffiafőnököt. Feledhetetlen karakter, és őt is ábrázolja a bűnbarlangi enteriőr, amely teljesen máshogy buta és tékozló, mint a Báróé. Az valami csodálatos, ahogyan a szerb maffia tagjai egyre csak csodálkoznak a gőgösen jóléti Norvégiában.

Bruno Ganz

hófedteHogy emberek nem beszélnek, nem mondanak el egymásnak fontos dolgokat, sőt, semmit, annak nagyon fontos szerepe van a filmben. Mit lehet mondani, ha drogtúladagolásban hal meg a fiad, aki soha nem drogozott? Ahogy a felesége, Nils, a főszereplő is hallgat, ellenben cselekszik. De nincs ez így jól: a fiuk halála után az ordító csend megöli a házasságukat. A szerb Papa pedig hörög, alig tud beszélni, norvégul meg egyáltalán nem.

Csak a Báró fecseg. És képtelenül vicces.

Nagyon komplex, sokfelé gondolkodtató film, ne hagyjátok ki. Premierje május 8-án volt, a Művészben néhány hétig adták negyed tízkor, de csak ott, és most ott se. DVD-premierjének nincs nyoma az interneten. Ettől borús lettem, mint Skandinávia.

Remek kritika angolul: http://www.hollywoodreporter.com/review/order-disappearance-kraftidioten-berlin-review-678865

A píszíről itt írtam: www.commmunity.eu/ennemfogombe/2012/10/18/a-piszi-csodje/

Skandináv filmklub: https://www.facebook.com/events/297699673745743/?ref_dashboard_filter=upcoming

16 thoughts on “skandináv film

  1. Az érzéseim a májusban látott filmmel kapcsolatban nagyon hasonlók voltak. Ebben az írásban igen meggyôzôen tárod fel, miért és miképp ütôs ez az alkotás, alapos megfigyeléseid, akutatómunkád és persze a szavaid által megragadhatóvá váltak a gomolygó elképzeléseim.
    Szòval nemcsak a filmet anno, de a kritikát is nagyon élveztem.

  2. Zoli, tulajdonképpen lenyűgöz, hogy még mindig írsz ide, hogy ittragadtál. Ha nem oktatsz ki másokat, nem adsz ismeretleneknek egy-két komment alapján visszajelzést és tanácsot, illetve nem folytatsz itt keresztény propagandát, beengedlek, és hogy érezd ennek a súlyát, most bejelöllek a fészen.

    Írod: “Végre egy szép borító. Van elég belső kínom, nem kell, hogy még kívülről is depressziós hangulatok bombázzanak. Tudom, te másképp gondolod, de én meg így.”
    Én sem úgy gondolom, de nem magyarázom. A lényeg, hogy olyan tartalmakat olvass, amelyek tetszenek neked. Sok a szép borító. Sok a szép kép. Sok az értékelvű írás, de hogy ezt értsd, nagyon szabadnak kell lenni belül.

    A nimfomániásról amit írsz, az meghökkentő, szerintem nem értetted a filmet, sem Uma feledhetetlenül vicces jelenetét. Triert nézve nem nagyon érdemes moralizálni. Annyit megsúgok, hogy Joe nem szerette azt a férfit, már épp meg akart tőle szabadulni, ebből lett a börleszkjelenet, hogy a férfi beállít két bőrönddel, majd a feleség is a gyerekekkel, és tt járkálnak a lakásban, miközben már a következő szexpartner is ott van. És nem, nem tartja Joe-t a film maga sem egészségesnek, egyáltalán nem foglal állást arról, mi helyes, üdvös, és mi nem, ellenben megmutatja a maga komplexitásában, ahogy a művészet szokta az emberi dolgokat. Olvastad az Anna Kareninát? A Bovarynét?

  3. Nemrég kaptam rá a skandináv filmekre. Több helyen is olvastam, hogy milyen jók (pl. itt is 🙂 ), gondoltam, megnézek már párat. És tényleg. A tetovált lány, A vadászat, Zöld hentesek, Picasso kalandjai…stb. Van bennük valami nyers, lecsupaszított ábrázolásmód, és szokatlan humor. Talán a humoruk tetszik a legjobban: a szarkasztikus, a morbid és az abszurd fura keveréke. Nekem egyébként is bejön a skandináv mentalitás, az egész ország, a táj… Ha választhatnék, hol élek, habozás nélkül felköltöznék északra.

    Kábé 4-5 éve történt, hogy az egyik dán ismerősöm lelkendezve mesélt a kedvenc színészéről. Nem ismertem az ipsét, elmentettem a telefonomba a nevét, hogy majd később utánanézek, de aztán elfelejtődött. Pár hete tök véletlenül megtaláltam. Mads Mikkelsen volt.

  4. Most türelmetlen lettem, mert nem láttam még az említett filmek egyikét sem, pedig fanatikus rajongója vagyok a dán filmeknek. Vagyis az volt elôször, aztán jött a fotó, Anders Petersen iszonyúan éles, minden benne van. Két hete pedig egy nagyon különleges ember mutatta nekem Liv Carlé Mortensen képeit. Nekem a danish way a highway.
    Ma gondolkoztam míg az erdôben zötyögtem a babakocsival, melyik volt az elsô. A Rekonstrukció, két évvel a film bemutatása és az elsô dánokkal való találkozásom (jájj) után. Mai napig emlékszem, éjjel adták valamelyik magyar csatornán, olyan késôn, hogy az öt másik, akikkel egy szobában laktunk éppen, már aludt, én meg magam alá gyûrt lábakkal, fennakadt lélegzettel lestem.
    Trier, aki nekem az alfa és az omega. Két hete, hogy barátnôm úgy rontott be a finn magányomba Colombia mélyérôl, hogy A nimfomániás! Én meg jobb híján a fejem ráztam.
    Mióta Finnországban élek, nem láttam skandináv filmet. Szeptembertôl Pesten majd minden pótolok.
    Szóval nekem Trier, szôröstül-bôröstül. Minap reggel a porridge-ot is úgy kavartam, hogy faltól falig táncoltam közben és duettet énekeltem magammal, You haven’t seen elephants, kings or Peru! és rá, I’m happy to say I had better to do és elhittem, hogy björkhangom van és mandulaszemem. Vagy mikor két naponta áfonyát szedek és ritkábban egrest, hallom a narrátor jellegzetes hangját a Dogville-bôl, ahogy meséli, Grace megállt a bokroknál…és megállok a bokroknál és Grace vagyok. De tényleg, ennyire nagy nekem Trier. Breaking the waves, Melancholia!

    Jó és hasznos volt ezt a posztot olvasni, köszi.

  5. A bejegyzés alapján nagyon nagy kedvet kaptam hozzá, hogy megnézzem a filmet, de sajnos felénk nem hoznak ilyeneket a mozikba, és a neten sem találtam meg online… 😦

    Amíg szünet volt a blogon, addig a filmajánlós topikban kutakodtam, és rengeteg jó (nem csak dán) filmre leltem. Sokat meg is néztem ajánlásotokra (Születésnap, A nimfomániás, Vadászat, Életrevalók). Ezért is várom, hogy megnézhessem A százéves ember…-t és Az eltűnés sorrendjében-t is!
    Köszi az Együtt jobb-os beszélgetéseket is, mert sokat tesznek hozzá nekem a filmek, olvasmányok megértéséhez!

  6. Megnéztem Az eltűnés sorrendjében -t. Igazából tetszett. Én a családi kapcsolatok mentén szólnék hozzá.
    Először is, amikor a főszereplő és felesége számára kiderül, hogy fiúk meghalt. Hirtelen két külön világba kerülnek. Az asszony hisz a rendőrségnek, és átéli, hogy egyszerre veszíti el fiát, és a bizalmát benne. A gyerek messze nem az az ember volt, mint akinek hitte. Drogfüggő, aki túladagolta magát. Elveszett a fiú, többet nem találkozhatnak, és besározódott a múltja is.
    A férfi nem hiszi el a dolgot. Ő bízik benne, hogy ismerte a fiát, svindlire gyanakszik.
    Ám mind a férfi, mind a nő eltéveszti az utat egymás felé, és saját világaikba záródnak. Szerintem tipikus férfi és női válaszokat adnak a helyzetre, az asszony éli a hétköznapokat, és közben kérdéseken őrlődik, próbál rendet tenni a szívében, a férfi a világba menekül, az elrontott, megszentségtelenített Igazságot akarja helyrehozni., És egyikük sem gondol rá, hogy a másik még mindig ott él mellette, és az eddigi hidak leomlottak: a gyökeresen új helyzetben ismét el kell kezdeni hidat építeni egymás felé,s talán még mélyebben megismerhetnék egymást, mint az addigi talán közös ötven évben.
    Számomra rendkívül beszédes, amikor az érzelmi magányt nehezebben bíró nő (ők adják fel általában hamarabb, a válást leginkább ők indítják meg, talán kevésbé tudnak tevékenységek mögé menekülni, nekik társ, társak kellenek a túléléshez) kilép a kapcsolatból egy üres levelet hagy hátra. Szerintem telitalálat a rendezőktől, virágnyelven közli: “Nem kéne megkérdezned, mit akartam írni a papírra?”
    Persze a férfi nem érti, nem csoda, hogy mi találtuk fel a számítástechnikát, aminek az alapja ez: igen-nem. Vagy vezet az áramkör, ez az 1, vagy nem, ez a 0. Máris kész az információ alapegysége a bit. Nagyon sokszor, ha egy férfinek nem mondja meg a felesége feketén-fehéren mi a helyzet, nem fog rájönni. Az árnyalatok nyelve, az a női nyelv. Meg a művész lelkű, és sokszor a homoszexuális férfiaké. Az jobb agyféltekéjük aktívabb.

    A Báró, és felesége (mivel még mindig kötődik hozzá, ezért részemről nem ex). Ja nem, kezdjük a gyerekével.
    Első jelenet, a fiú közli apjával, hogy tart az osztálytársától, mert az meg akarja verni. Az apa válasza: hát ne hagyd magad! A fiú érzelmi támaszt várhatott, de bevallom, én is ezt mondanám az én fiamnak. Nem szorulhat mindig másra, nem lesz ott a tanárbácsi, tanárnéni, a rendőrség, hogy megvédje! Meg kell tanulnia kiállnia magért. Különben csak dobálni fogják a többiek ide-oda. Ha eldurvul a helyzet, ha a másik nem retten meg attól, hogy a fiúnak két ökle van, és nem fél használni, az új szituáció. Akkor már mindenképpen kell a tanár, rendőr, akárki. Mert konfliktusok ne rögzüljenek, idővel valószínűbb, hogy csak durvábbak lennének. Nekem rettenetesen meglepő, mikor a gyerek azt mondja az apjának, hogy “De szeretem xy-t!” Született Stockholm szindrómás? Az én nagyobbik fiam is jött már haza azzal, hogy nálánál rosszabb tanuló Milán gyomorba ütötte (vélhetően kompenzálni próbálta a maga relatív kisebbnek érzett értékességét), de nem áradozott az örömtől, sem attól, hogy úgy megölelné azt a Milánt. Megbántottnak, haragosnak és némileg ijedtnek tűnt. Azóta már számítógépeztek együtt, szóval egyszeri eset volt. Mert a Máté fiam is játszmázik, ő is érezteti a többiekkel, ha okosabb náluk, akárcsak azok vele, hogy ők meg erősebbek, ügyesebbek…. ez van, ha nem ismerjük el egymást. Nem kapjuk meg, hát lekarmoljuk. Mert meglenni nem tudunk nélküle.
    Szóval Marit és a Báró. Olyan mókás volt, mikor a Báró kétségbeesetten keresi az ismét elvesztett tornazsákját agyereknek, és persze megint nem találja meg. Szerintem azért olyan ideges, mert érzi: már megint nem tud az asszony kedvére tenni. És meg is kapja, mint felteszem, mindig: “Mindketten tudjuk, te milyen apa vagy…” És a Báró nem tiltakozik! Upsz, önismeret, belátás? Viszont nekem megdöbbentő, hogy Marit egyáltalán nem veszi észre, hogy a férfi mennyire igyekszik. A piszkos dolgaitól távol tartja agyereket, a fogdmegei, tényleg előzékenyek a fiúval, bár utálja, de eljár a kötelező iskolai találkozókra, és őszintén, tök jó megoldást talál a tornazsák ügyre. Mivel van annyi esze, hogy belássa, ő megváltozni nem fog, x-edik ügy után, ezt azért képes belátni az ember – ad annyi pénzt Maritnak, ami az iskola végéig elég tornafelszerelések megvételére. Én a nő helyében fél évre meg is venném, mint kiderült, kb heti egy tornazsákkal számolva. Addigra nő annyit a gyerek, hogy új méret kell. Mert mi a fontos? Hogy nekem legyen igazam, vagy, hogy megoldást találjunk egy problémára? Bevallom, mikor a gyereket az öreg hótóló elrabolja, és Marit és a Báró is tök ki van, én nem csodálkozom, hogy az kiüti a nőt. Nem tette helyesen, én inkább elpucoltam volna egy órát sétálni, és lecsillapodni – bízva benne, hogy a nő is ezt teszi. Mert Marit csak elvár, és SOHA nem ismeri el a férfit. Ha az arra hivatkozik, milyen idegőrlő a munkája, (ami nem munka, mások totális tönkretételéből jól élni, ez totál helytelen) akkor csak cinikusan sóhajt. Pedig a Báró tevékenysége tényleg idegőrlő. Még a főhős is bérgyilkost küld rá, és biztos nem ő az egyetlen, akinek oka van rá. Ebben a Bárónak igaza van. Bár magának köszönheti, mert lehetne rendes munkája is. Viszont Marit is elfogadja a piszkos pénzt, annyira azért ő sem erkölcsös. Pedig Norvégiában ha szűkösen is, de talán meg tudnának élni ő és a fia, főleg, hogy fél hónapokat az apja gondoskodik a gyerekről.
    A Báró utolsó szavai ezek egy rendőrnek, mielőtt meghal: “Mondja meg Maritnak, hogy egy kurva!” Úgy vélem, még mindig fájt neki, hogy nem kapta meg azt a szeretet a nőtől, amire mindig is vágyott.
    Végül egy szép pillanat: a szerb maffiafőnök, akinek ok nélkül megölték a fiát, és az öreg hótóló, akivel ugyanez történt, együtt a hatalmas hóeke mögött, haladnak a havas Norvég utakon. A két gyászoló apa. Szavak nélkül is értik egymást.

  7. Visszajelzés: rókatündér | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s