én már alig várom

A cinken olvastam, miket mondott a Botos Katalin. Csodálatos. Gyönyörű. Szemléletet váltok ízibe’.

Csak idézek belőle, a teljes fricska itt olvasható:

http://cink.hu/ez-a-no-akar-buntetonyugdijjal-hazassagon-beluli-dugas-1612577729

cink: Irtó vicces, ha valaki idegenkedik a szextől, ezért ezt kivetítve azt képzeli, hogy senki sem a szex kedvéért kúr valójában:

Botos Katalin:    Mivel nincsenek sem erkölcsi, sem materiális kockázatai

(was? a gyerek a matéria?)

a házasságon kívüli nemi életnek, mindenekelőtt a nők számára

(egy nem kívánt gyerek pölö??? az a nőnek kockázat? basszátok meg, ez milyen világkép?)

– és itt most nem az esetleges betegségek kockázatára gondolok –, a nők könnyebben belemennek a szexuális kapcsolatokba. Annál is inkább, mert így szeretnék magukhoz kötni férfi partnerüket. A nők egy jelentős részénél ez a szempont játszik elsődlegesen szerepet, nem maga a szexuális késztetés.

Mondja ezt a monogám házasságban élő, a házasságba tisztán menő, 1941-es születésű Botos Katalin.

Hogyan viszonyul ahhoz a nézethez, miszerint a nemi életet csak a házasságban kellene javasolni? Más szóval mi a véleménye a házasság előtti tisztaságra való nevelésről?

Én csak azt tudom mondani, hogy személy szerint egyáltalán nem vált káromra, hogy követtem az elvet, mi szerint ne kezdjünk bele a dologba házasság előtt. Tapasztaltam ugyanakkor, számos példát látva, hogy milyen komoly feszültség forrása, ha nem azonos a két fél igénye a testi kapcsolat terén. Úgy vélem azonban, hogy itt nincsenek megoldhatatlan problémák, ha megvan az egymás iránti tisztelet, szeretet. Biztos, hogy az erőteljes fizikai és szellemi leterhelés könnyebbé teszi a témáról a figyelem elterelését.

Milyen jó is az, amikor a nők nem mennek bele a szexbe (mert bizonyára könnyedén nemet mondhatnak, ha nem akarnak, vagy ha félnek — gyerekek, ilyen világ mikor volt?). Jó is az, amikor a társadalomban általános a szexuális frusztráció egyrészt, a nemi erőszak és kicsikart szex, valamint a prostitúció másrészt. Ha se gumi, se spirál, akkor a terhességtől való félelem tartja vissza a nőket az oly igen kívánt szextől! Akkor aztán nem trükköznek a luvnyák. Ha mégis, akkor jól elkapják a hepatitist.

Ahogy most állunk, nem mintha a szexbe belemenő nőknek olyan sok öröme lenne ebben, el van baszva ez az egész, mint arról már írtam itt és itt, de azért na. Nem tűnik megoldásnak a nosztalgikus regresszió a rendpárti, nőbüntető világba. A professzor asszony által kárhoztatott női emancipáció annál inkább.

cink: Nem akarom feleslegesen izgatni a magyar szolgáltató szektor szereplőit, de nem csodálkoznék, ha idén törvényileg tiltaná be a kormány a szolgáltatásokat:

Botos Katalin:    A házasságra ösztönzött az is, hogy számos egyéb szükséglet kielégítésére – étel, ital, a ruházat tisztán tartása, varrása, stb. – a családi munkamegosztás adott megoldást. Most ezt a szolgáltató szektorok megteszik.

De hiszen ezt olvastuk az egyik petíciós antifeministától. Meleg étel, tiszta ruha, ezért érdemes házasodni!

cink: És azt sejtetted, hogy van rosszabb a kurválkodó nőnél és a szabados férfinál? Hogy ki? Kapaszkodj meg: az anya! Igen, a fiát annak gyerekkora óta után is szerető majomanya Botos Katalin és a tízmilliós magyarság ellensége:

Botos Katalin:    Ráadásul sok férfit – igen helytelenül – anyai gondoskodás kényeztet, még idősebb korában is. Nem csoda, hiszen a kevés gyermek – valódi kincs, s az anyák manapság egy-két szem fiukat még felnőttként is szívesen szolgálják. Életet ad éveiknek ez a funkció. Amit – normál esetben – remekül betöltene az unokákkal való foglalkozás. De unokák nincsenek.

Csak a fiúkat szolgálják ezek a lelkes anyák, nem érdekes? Szegény, szegény lányos anyák, ők kénytelenek valami értelmesebbet csinálni. Egyébként egyetértek: a fiúk iránti majomszeretet tipikus patriarchális gusztustalanság, szenvedtem én is miatta eleget: pótélet, mártírkodás, csúf játszma az anya részéről, és tunya, önállótlan, elváró, szájtáti, sunyi, sugárban hányósan önző létmód a fiúkától. Aki aztán a feleségét basztatja ezzel, hogy mi a normális funkciója egy nőnek, de annak nem annyira örülne, ha a felesége is úgy nézne ki harminc év múlva, és olyanok miatt pörölne, mint az anyja. És a fiúkák soha nem állnak ki ám a társuk mellett, amikor az anyjuk a feleségüket piszkálja.

És hát mi más az élet értelme: az unokák. Én is alig várom. Véletlenül sem regényeket olvasnék csíkos napernyő alatt, enyhe koktélokkal, dehogy járnék én színházba, kiállításra, grazi operába, meg a barátaimmal kávézni, okos emberekkel történelemről vitázni, meg francianyelv-tanfolyamra, meg úszni meg a füleki meg szigetvári várba, meg body artra, meg maratont futni, squasholni, és provance-i főzőtanfolyamra meg Alsó-Csehországba, meg ébrednék rá, hogy mégse vagyok én teljesen heteró. Annyira szeretném, ha letörne a körmöm, mert szedjem szét a legókockát. Mexx pólóm óvodástakonytól csillogjon, nem tudok enélkül élni! Vágynék síró gyereket vigasztalni, még, még!, sütit sütni, morzsás asztalt törölgetni, meg segget, azt főleg, el sem tudom képzelni az életemet enélkül. És Boribont olvasni, hát már soha többé…? Ja, a legjobban szülői értekezletre szeretnék járni, meg fogadóórákra az elfoglalt szülők helyett.

Olvass még a témában:

tanárértékelés: http://www.markmyprofessor.com/tanar/adatlap/15390.html (van szexi rovat!)

Török Monika: http://torokmonika.blog.hu/2014/07/31/level_botos_katalin_urholgynek

444: http://444.hu/2014/07/29/ha-meg-akarjak-ismerni-mi-jar-annak-a-nonek-a-fejeben-aki-kitalalta-hogy-gyerekszamhoz-kene-kotni-a-nyugdijat/

Újra van blog, és meg sem rezzenek többé. A héten olvashattok kritikát egy őrületesen szellemes skandináv filmről, anyánk modellszerepéről a szexuális szocializációnkban; arról, hogy vajon mennyire itatja át a teljes életünket a diszfunkcionális párkapcsolat, illetve az okosság iránti rajongásomról és az okos emberek szerepéről az életemben.

86 thoughts on “én már alig várom

  1. de egyáltalán van valami köze bárkinek ahhoz, hogy én hány gyereket szülök? Kivel és mikor szexelek? milyen alapon vájkál a magánéletemben????? és több fizikai munka. persze. mert halálra unom magam, a sok megfizethetetlen szolgáltatás áldásos hatásait élvezve…

  2. Hm. A tesóm épp azért nem szül egy gyereket sem, mert csak neki van munkája, a párját max. addig alkalmazzák, míg állami támogatás valamely formáját kapják utána. Szóval a semmire nem fog gyereket szülni! A házasság előtti tisztaságról meg annyit, hogy az bizony egy okkal több, amit apó fejéhez lehet vágni, mikor elakad a szekér. Jaj, de sokat hallottam panaszkodni a nagy öregeket, tizenöt éves koromban (mikor már én is napszámba jártam, hogy ne anyámékat terheljem az új sportcipőm árával): “Ha én ennyi idős lennék, de másként csinálnám!!” Megkérdeztem, mégis hogyan? Hát, egyikük sem okosított, hogy “tisztán” menjek férjhez 😉 Viszont megfogadtam a tanácsukat, és “éltem”. Persze így is bevásároltam, de szerencsére mielőtt anyám meghalt, átadta a legnagyobb bölcsességet, amit rövid élete alatt leszűrt: Kislányom, csak magadra számíts, és támaszkodj, az biztos. Minden más bizonytalan.
    Szerintem nem a kétségbeesett hülye ötleteikkel fogják emelni a születésszámot. Az miért nem jut senkinek eszébe, hogy megélhetés nélkül ki a fene mer belevágni a családalapításba?

    • “Jaj, de sokat hallottam panaszkodni a nagy öregeket, tizenöt éves koromban (mikor már én is napszámba jártam, hogy ne anyámékat terheljem az új sportcipőm árával): “Ha én ennyi idős lennék, de másként csinálnám!!” Megkérdeztem, mégis hogyan? Hát, egyikük sem okosított, hogy “tisztán” menjek férjhez 😉 Viszont megfogadtam a tanácsukat, és “éltem”.”

      Tisztára Szerelempatak, ez jutott róla eszembe.

    • Ez a cikk érdekes, és szerintem meglehetősen igaza van. Mondjuk a házasság aszortatív volta nem értem, miért mond szögesen ellent a különbségek csökkentésének: jó, maga a házasság nyilván nem fogja felszámolni a különbségeket, nyilván hasonló a hasonlóval fog házasodni jellemzően, de egyéb módok (pl. tehetséges szegények helyzetbe hozása, szociális háló) segíthet.

      • igen, ezek szerintem sem következnek egymásból. a korábbi típusú házasságok is jellemzően hasonló helyzetűek között jöttek létre, nagy volt a „rangon aluli” kapcsolatok elleni társadalmi nyomás.

    • Én megpróbáltam ezt elolvasni, de nem sikerült. Nagyon zavart a nem tiszta stílus, de a lényeget talán felfogtam. Az se tetszik. Egyébként régebben bólogattam és tiszteltem az olyan konzervatív szociológusokat és mozgalmárokat (Pl Kopp Mária), akik azon dolgoztak, hogy több egészséges család és több gyerek legyen, de már látom, mekkora mellébeszélés az egész. Megy a blabla, a lényegről meg szó sem esik.

    • Szerintem ez egy nagyon értelmes cikk, az én számomra könnyen belátható és logikus.

      “Mire is jutottunk? Botos Katalinnak néhány dologban igaza lenne, ha 1800-ban, vagy még inkább 1500-ban élnénk, de mára a puszta jövedelemnövekedés olyan mértékben változtatta meg egy házasság “hasznosságát”, hogy ezek az ősrégi módszerek szinte garantáltan hasztalanok lesznek. Másrészt könnyen előfordulhat, hogy nem a házasságból lesz a gyerek, hanem épp ellenkezőleg, a gyerekvállalás miatt köttetnek a házasságok, így a házasságok erőltetése nem vezet automatikusan demográfiai fordulathoz. Harmadrészt, bármennyire is irtózik ettől a házasodást társadalmi kötelességnek tartó Botos Katalin, megmutatható, hogy a mai gazdasági környezetben, a mai jövedelmi viszonyok között már egy házasság “hasznosságának” egyértelmű feltétele a hasonló képességű felek közti kölcsönös gondoskodás, ellentétben a “dolgozó apa – otthon ülő anya” modellel. Negyedrészt, bármennyire is szomorú, a házassági piacon egyre bővebben elérhető információtömeg miatt bizony gyakoribb lesz a válás és az újraházasodás.”

      Végül is nem meglepő, hogy a mai házasságokat sokkal inkább az érzelmek alapozzák meg és tartják össze, mint a régieket, ahol a fő összetartó erő a gazdasági kényszer és a társadalmi nyomás volt. És igaz, hogy ezek az érzelmi alapú kapcsolatok változékonyabbak és kevésbé tartósak, mint amikor egy rideg rendszer betonozta a feleket egymás mellé, és ez valóban nagy kihívást jelent a társadalom és az egyén számára is, de szerintem sokkal emberségesebb, humánusabb, mint azok a régi idők, amiket Botos Katalin visszasír. És megint csak elhangzik: az idő kerekét nem lehet visszafordítani.

      • szerintem azért jelent nagyobb kihívást az egyének és a társadalom számára, mert fejben és intézményrendszerben még nem alkalmazkodtunk a megváltozott helyzethez, pl. még mindig abban a hitben élünk, hogy két gyerekkel „nem fogunk kelleni senkinek” (ezért nem is próbálkozunk), illetve nincs kiépülve a szülők köré a megfelelő (akár intézményes, akár közösségi életen alapuló) szociális háló, ami egyrészt segítene fenntartani az érzelmi alapú házasságot (mivel ehhez egy csomó energia szükséges, másrészt meg az is, hogy ne szürküljön bele egyik vagy mindkét fél a gyerekekkel járó rutinmennyiségbe), másrészt megkönnyítené a válást, ha szükséges.

  3. Vártam, hogy visszatérj!

    Hajj, hogy ezen a témán én hogy kiakadtam! Jó oldala, hogy legalább elsütöttem pár hosszú évek óta a padláson porosodó, de amúgy cifra és ötletes káromkodást, melyek eredete immár az idők homályába vész, és alkottam a meglévő paneljeimből néhány újat. Rossz oldala minden más. Még ha nem is valósul meg így, ahogy eltervezték – normális országban abszurdum lenne, de mint tudjuk, a lángoktólöleltre ezt a jelzőt már csak alig-alig lehet ráaggatni – akkor is beteg, hogy ilyesmi egyáltalán komolyan felmerülhetett. A hatására életemben először komolyan vettem a kivándorlást, nem akarok olyan országban élni, ahol ilyen törvényeket hoznak, még akkor sem, ha Londonban feketemosogatóként kerülhetek csak zsíros állásba.

    Botos Katalin – no komment, már maga ez a javaslat sokat elárult róla, aztán elolvastam a Markmyprofessoron a véleményeket, és elég jó képet tudtam róla alkotni. Nekem is voltak ilyen tanáraim, akik az órán a saját életükről és a politikai meggyőződésükről tartottak előadást. Ez már önmagában is elég gáz, de külön szemétség, ha az illető még szigorúan számon is kéri azt, amit meg se tanított. Persze, az egyetem nem középiskola, ahol mindent a szájába rágnak az embernek, ott a könyv, tanulják meg, ennek ellenére akkor is tisztességtelennek tartom, hogy valaki demagógiára, politizálásra, és saját maga nyomatására használja fel a diákok idejét – ráadásul abban az időkeretben, amiért fizetést is kap.

    Számomra egyébként is ijesztő, hogy manapság milyen elmebeteg ötletek merülnek fel “térjünk vissza a dicső múltba és a régi jobb időkbe” felkiáltással. Látható, hogy a kormány hogyan áll a demokráciához, és ez kitermel egy csomó önjelölt “reformert” akik a fentihez hasonló jobbnál-jobb ötleteket szállítják a helyzet megjavítására. Talán perverz vagyok, de érdekelne az ilyen emberek lélektana – mi kell vajon ahhoz, hogy ennyire szemellenzősen gondolkodjanak, miért van, ahogy amúgy képzett emberek fejében ilyen betegesen romantikus képzetek ötlenek fel a régi jó világról – amikor még nem szexeltek az emberek a házasság előtt (áh, dehogy!). Ennyire szar nekik most? Ennyire nem látják, hogy az idő előre megy és nem hátrafelé? Ennyire rá akarják nyomni a saját véleményüket másokra, ennyire ők akarnak lenni azok, akik megmondják? Mekkora kisebbségi komplexus, feltűnési viszketegség és hatalomvágy kell ehhez?

  4. Hat elég nagy bajok vannak ezzel a büntető, jutalmazó elképzeléssel. Esetleg akkor működbe igazságosan, ha a házasság idealisztikusan egyenlő lenne, gyermeknevelésestül, mindenestül és soha nem bomlana fel. Tehát jó és örök…elég bajos…már itt gyanús…
    Cserében a valóság, hogy míg anyu megszüli az akárhány gyermeket, addig apu dolgozik, anyunak sem a munkaéve sem a karrierje, sem semmije nem megy előre. Aztán tegyük fel, hogy a házasság mégis bomlik, gyermek marad anyunál, apu még fizeti két-három évig a gyermektartást, aztán azt sem…de második házasságában még összehoz pár gyermeket, azokat is az aktuális anyu neveli. Ő pedig mindkét fészekaljért benyújtja a jutalomkérelmet, amikor eljön az ideje? Hát lettek adófizetők, nemde? Mondjuk igaz is, hogy ebből a szempontból az apa végezte a legjobban a dolgát: az első feleség már nem akart több gyermeket, az apa a problémát felismerve felelős döntést hozott, és kiválasztva egy újabb vállalkozó szellemű nőneműt, haladéktalanul intézkedett.

    És akkor még nem is beszéltem arról, akiknek valamiért nem lehet gyermekük, hogy ezt még esetleg bizonygatni is kell az állambácsinak. És különben is miért, ha nem akarnak, akkor mi van? Nem csináltak gyermeket, akkor nem jár nekik ingyen bölcsi, így jártak. De a többinek, akik meg húzzák maga után a kölköket, azoknak kéretik rendes oktatás, rendes környezet, nem mások büntetésére, hanem a gyermekért. Mert sírunk a meg nem születettekért, de a megszületettekkel legyen boldog a szülő, és oldja meg, kerül amibe kerül. Mert a gyermek nagy boldogság, tudjuk ezt mindannyian…

  5. Szia! Szoktalak olvasni, néha kicsit berzenkedve a femin vonal miatt, de összességében nagyon jó a blogod. Ezzel a cikkel pedig (férfiként) teljes mértékben egyetértek!!! Főként azzal, hogy születnek a nyámnyila, személyiségzavaros, szájtáti, “kész picsa, meleg málé” típusú fiúkák.
    Nagyon szülő függő, hogy a lány-fiú nevelési és szeretet különbséget hogyan abszolválják, Úgy tűnik, hogy a te szüleid ezt az akadályt nem vették túl jól (csak tipp, de gondolom öcséd van, viszonylag nagy korkülönbséggel). Szerintem erre mondják, hogy minden ember jó valamire, ha mást nem, elrettentő példának. Gondolom nálad ez utóbbi.
    Az unokás dologról pedig… Ha jól nevelted a gyerekeid, és ők is jól tudnak majd választani, akkor a félelmeid alaptalanok. Na nem mintha nem esne jól az embernek, hogy néha lehet riadóztatni a nagyszülőket, de hallottam én már panaszkodni öregasszonyt, hogy tiltják tőle az unokákat 🙂

    • Szia, nézz szét a blogon, olvasd el a kép alatt a nemtrollok rovatot, amelyben a kommentszabályzat van. Nem tudom, jól érzed-e majd magad itt, de a te döntésed, hogy mivel töltöd az időd, min kerregteted az agyad. Sokan szándékosan olvasnak, néznek a meggyőződésükkel ellentétes dolgokat, mert szeretnek hergelődni. Arra megkérlek már most is, hogy ne elemezz engem! A bejegyzések jelenségekről szólnak, erre való az újságírói attitűd, tehát nem a magánéletemről, és nem panaszkodás. Ha mégis, legalábbis részben rólam van szó, azt a “személyes” címke jelzi. Én nagycsaládból jövök, három bátyám van, nem túl nagy korkülönbséggel. Rám nem nagyon jutott idő, figyelem, nagyon gondoskodnom sem kellett senkiről, tehát ez nem az én sérelmem, hanem látok nőket ebben a fiúszolgálatban megalázódni, belepusztulni. Viszont járhattam a magam útját, és kínomban komoly intellektuális teljesítményeim lehettek.

  6. Az elmúlt hetekben, hónapokban annyi ostobaságot, baromságot lehetett hallani ezzel kapcsolatosan a médiában. Elég nehezen viselem, hogy egy ennyire bugyuta, prímitiv országban élek.
    Bíztam/bízok benne, hogy fejlődünk, haladunk előre, de valahogy mindig visszalöknek minket.

    Az még nem merült fel ezeknek az okosaknak a fejében, hogy nem csak a gyerekszámmal van a probléma, hanem a foglalkoztatottak számával is.

    • Hát igen, ha jobban akcióznának azért, hogy több foglalkoztatott legyen jobb munkakörülmények között, magasabb bérért, akkor több lenne a befizetett járulék és a gyerek is. De akkor vissza kellene térni a tudásalapú társadalom elképzeléséhez a munkaalapú helyett. De csak a birkákkal lehet ez megcsinálni, ugyebár. Milyen régen volt, hogy vezető politikus kiművelt emberfőket emlegetett…

      • Ne is mond.
        Egy kis ízelítő:
        http://fn.hir24.hu/gazdasag/2014/08/11/elhagyja-magyarorszagot-az-osztrak-multi/#sl
        “Szerinte a problémát az jelenti, hogy Magyarországon még mindig a szürkegazdaság az uralkodó, és vannak olyan versenytársaik, akik dolgozóik 70-80 százalékát kénytelenek feketén foglalkoztatni.
        A magyar piacon 8 éve jelen lévő Reiwag csúcsidőben 600 embernek adott munkát, de fél éve már csak 60-an dolgoztak a cégnél – olvasható a napi.hu-n.”

      • Érdekes ellentmondás, hogy ma – sokak szerint – reneszánsza van egy bizonyos 24 esztendőnek. Akkoriban talán az oktatáspolitika tudta felmutatni a legtöbb eredményt. Az a része valahogy most mégsem megyen.

  7. Botos Katalin egy nagyon fontos dolgot nem vesz figyelembe: az ember egy olyan állat, amit meglehetősen nehéz egy olyan jutalommal motiválni, ami leghamarabb harminc év múlva érkezik el, ha ugyan egyáltalán. Ha az adott dolog (a gyerekvállalás) a jelenben inkább csak büntetésnek feleltethető meg (tekintsük csak meg az anyagi, munkaerő-piaci, társadalmi-segítségi és a többi velejáróját, a babakocsival járhatatlan városoktól a kisgyerekeseket esküdt ellenségüknek látó munkaadókig), épelméjű ember pont leszarja, hogy mit ígérnek neki harminc év múlvára. Megjegyzem, még a svéd kormánynak sem hinnék ilyen időtávlatban, nemhogy a magyarnak.

  8. Hogy ne csak Botos Katalint ekézzem, mennyire árulkodó már a cink összefoglaló mondata a saját örömükre szexelő emberekről? “És azt sejtetted, hogy van rosszabb a kurválkodó nőnél és a szabados férfinál?”
    Értjük. Tehát aki szereti a szexet házasságon kívül is, az “kurva”, ha nő és csak “szabados, ha férfi. Miért is? Csak nem azért, mert ennyire férfiprivilégiumnak tekintik a nemi vágyat, amit a nő max. kielégíthet, mivel szexért ő nem nyomulhat (miért tenné, neki azt neki azt nem illik és nincs is joga akarni), azt csak kegyként vagy pénzért adhatja, amolyan szolgáltatóként? Tisztességes lányt meg kell “szerezni”, amolyan értéktárgyként és minél nehezebb megszerezni, annál értékesebb. Mennyire találó a szexautomata hasonlat, mivel a társadalom üzleti kapcsolatként láttatja a szexet, a férfiak tényleg azt a nőt értékelik sokra, akibe jó sok zsetont kell dobni (mozi, színház, virágcsokor, vacsora de mindenekelőtt idő formájában), mielőtt alul végre kijön az áhított szex. Pont ezért utálom annyira azokat a kifejezéseket is, amik mind-mind erre az üzleti szemléletre utalnak: az “odaadja magát (az odadobja még szebb)”, “elvette a szüzességét” vagy a “nem adja magát könnyen (vagy nem adja magát olcsón)” és a sort még lehetne folytatni. Broáf…

  9. Engem két dolog zavart ebben a témában nagyon.
    Mindig haragudtam azokra, akik elismerően megveregették a vállunkat, ti már három gyerekkel teljesítették a hazafias kötelezettségeteket. (sőt, kicsit túl is, mert 2 gyerek…) Nem azért tettük. Mindig is hármat szerettünk volna. (na jó egy ideig 4et, de megegyeztünk a háromban végül) Nekünk jó így, aztán majd előteremtjük fokozatosan ami anyagilag kell a felnevelésükhöz. Működik. Mindenki felelősen, saját felelősségében döntsön erről. Nincs gazdasági modell rá,nem hiszek benne. Egy barátom azért nem akart harmadik gyereket, mert kettőnek tud majd adni indításul egy-egy lakást, kocsit, mai értéken 10milliót, de háromnak már nem. Nem ítélem el érte, mindenki döntsön erről saját keretei és elképzelései szerint.
    A másik, hogy a nemzeti érzelműség, a nemzettudatosság sokaknak valami idejétmúlt, régi, negatív, elítélendő dolog. Itt is többek kommentjében negatívan jött elő. Magam is irtózom az ebből táplálkozó politikai élősködőktől. Akik lejáratták a szót magát, és akik különbnek, “magyarabbnak” gondolják magukat másoknál. És hogy már lassan lóra sem ülhetek, mert jobbikosnak néznek. Érdekes módon ezekkel az emberekkel soha nem találkozom Erdélyben amikor a Dévai alapítvány otthonaihoz viszünk segélyszállítmányokat, és mikulásműsort szervezünk a gyerekeknek ott. (Ja, hogy 3000km 1hét 58 gyermekotthont érintve alatt amit mindenki magának finanszíroz szállásköltséggel együtt? Persze, pofázni könnyebb, hogy vesszen Trianon. Pedig bőven megéri. Annyi nevetést, mosolyt, szeretetet tömbösítve sehol nem kaptam még, mint ott szoktam.)
    A lényeg csak annyi, hogy lehet úgy is nemzeti öntudatú valaki, hogy közben másoknak nem árt. Nem egyenlő a sovinizmussal. Semmi mást nem kérek, mint azt, hogy ezt is tartsuk tiszteletben.

    • Azzal, amit a nemzettudatosságról írtál, nagyon egyetértek! A rokonságban van népi fazekas és bőrműves pár, a férfi a bőrműves, aki nagyon szép cuccokat készít, sokszor magyar, szkíta és hasonló motívumokkal, amiket régészeti leletek ihlettek. Nem jobbikos, semmi politikai szélsőség nem jellemzi, egyszerűen szépnek tartja ezeket. Készített a a lánynak néhány szép dolgot bőrből, hátizsákot, elegáns táskát, tarsolyt – de a lány egy idő után nem merte ezeket hordani, mert rosszul esett neki a sok beszólás mindkét oldalról. Vagy a szélsőségesek találták meg utcán, buszon is, és próbáltak haverkodni, vagy megkapta, hogy mit nagymagyarkodik. Ugyanez van akkor, ha március 15-én kokárdát teszel fel – mindjárt azt hiszik, hogy egy bizonyos párthoz tartozol, holott te csak emlékezni szeretnél az akkor történtekre.

      Nagyon szomorúnak tartom, hogy már nem lehet nyugodtan ilyesmit hordani, enélkül, mikor például Bajorországban simán viselhet az ember népviseletet akár színházban is, nem fogják kinézni.

      • Azért ez szörnyű. Egyrészt szegény lány, ha neki ez tetszik és bántják érte. Másrészt miért hagyjuk, hogy a nemzeti jelképeinket és motívumainkat bizonyos körök kisajátítsák? Sőt, egyáltalán a MAGYARSÁGTUDATOT…

        Én ez ellen évek óta tiltakozom, de mindenki csak elmarasztal már csak a kérdés felvetéséért is. És igen, lehetek úgy civilizált világpolgár, ateista (bár talán épp nem), feminista, meleg, hogy közben igen, MAGYAR VAGYOK.

        És szeretem olvasni Jókait, imádom Bartókot hallgatni (melyik hungarista szokott?), eszek gulyáslevest és igazságtalannak érzem Trianont.

        Na, megyek megetetni a ménest.

      • A kokárdáról meg ilyenekről jut eszembe, hogy el is határoztam, hogy életemben először kokárdát fogok hordani (amikor kötelező volt, meg Forradalmi Ifjúsági Napok, akkor igyekeztem elsunnyogni), meg veretes tarsolyt. Szépek, nehogy már kisajátítsák a mélymagyarok meg a neonyilasok.

        • Az ősmagyar viselet iránti rajongást soha nem értettem igazán. Szép és egyedi, de miért azt kapták fel ennyire? Nemzeti viseleteink vegyes gyökerekből (ősmagyarból is) táplálkozva egész az 1940-es évekig fejlődtek. Gondolok itt a népviseletekre, és nemesi (díszmagyar sic!) öltözékekre. Ez utóbbi sok kortárs divattervezőt is megihletett, egyedi és teljesen hordható ruhákat terveztek. Persze nyilván alkalmi viseletek ezek mind, de bőven van választék.

  10. Te jo isten.
    De tenyleg, hol elnek nemelyek?
    Az egesz nyugdijrendszeres-gyerekes cuccot valami nepszeru disztopiaszerzo irta…
    Mennyivel tobb gdp-t termel…. – Igy kezdtem, de nem, ez igazsagtalan, elnezest kerek.
    Ez az egesz… Szavak nincsenek.

  11. ja, anyam Ratko-gyerek, koszonom szepen akkor aktualis politikusok, meg en is nyogom a terheit.
    Nekem mar nem lesz egy gyerek se, en ezt nem adom tovabb, az tuti. Botos Katalin meg menjen es elvezze a nyugdijat es ne mas farkaval akarjon csalanozni.

    koszike, puszika mindenkinek cukikak…

  12. Anyám az utóbbi pár évbe rendszeresen azt fújja, unokát akar. Akar, mert kell neki. Töprengtem, hogy néha a nagyszülőjelöltek miért akarják (követelik, sietetteik) jobban a babát, mint a jövendő szülők. Mire az unszolás? Saját szülői csődjüket akarják jóvátenni az unokáknál? Nem tudnak mihez kezdeni magukkal? Anyám egyszer odáig vitte a rimánkodást, hogy kihordja ő helyettem(!) béranyaként a babárt, csak legyen már az az unoka! Futkosott a hátamon a hideg.
    De azt se tudom hova tenni néha, hogy minden (tényleg minden) hétvégén a nagyszülőknél randalírozik a kisunoka, és a felnőttek meg körbeállják és nézik. Ez konkrétan a főbérlőmnél lezajló hétvégi csendélet.

    • persze, kihordod, megszulod (ha szerencsed van mindketten egeszsegesen megusszatok az elmenyt), aztan o nagykegyesen vigyaz ra neked heti nehany orat a 168-bol.
      az enyem is evekig fujta. leallitottam, besertodott rajta.
      aztan egyszer elmagyaraztam neki a fentieket (a 168-orasat csak, nem a tobbit) es becsulere legyen mondva azota nem “baszogat”.
      sajnalom szegenyt, de csak azert hogy legyen mit mondania a szomszedasszonynak en nem vallalok be egy gyereket.

      • ja, nagyszulok (nagyszulojeloltek) amugy a mas farkaval csalanoznak tipikus esetei.
        tied a kockazat, a gond a felelosseg, es a heti 164 ora melo, az ove a maradek 4 ora, kockazat zero, felelosseg zero + full bragging rights etc.

      • Nálunk heti pár órát csak a babakorúakkal foglalkoztak a nagyik, aztán pár év múlva mikor a gyerek már nem annyira cuki és irányítható, ezért nem lehet vele dicsekedni a szomszédoknak, meg körbehordozni a barátnőknek, hogy “mennyire ééédes mikor mosolyog” és “milyen kis husi a kis combja, látod?”, akkor jön a havi 4 óra vigyázás (jó esetben).

  13. És ilyen gondolkodású emberek pozícióban vannak, sőt ők vannak pozícióban, és egyetemi tanárok, és formálják(?) a közvéleményt, és ezért a formálásért(?) még elismerést is kapnak… Hát, döbbenet! (Elismerést? Vállveregetést, gondolom)

  14. Ezt az okosember-fétisbe (mozgó-e?) markoló témát nagyon várom, nekem is a gyengéim, Erenya szerint szapiofil vagyok. Különösen szép, amikor annyira kiakad az IQ-tól a cukiságmérőm, hogy a, vihorászni kezdek; b, megkukulok; c, hülyeségeket kezdek beszélni; d, ezek tetszőleges kombinációja az okosember jelenlétében. És basszus, sokadszorra is, nincs előrelépés, nem fejlődöm, csak abban bízhatok ilyenkor, hogy az ellentétek vonzzák egymást.

    Disclaimer: Figyelem, ha indokolatlanul röhögcsélek, nagyokat hallgatok, fasságokat beszélek a jelenlétedben négyszemközt, színjózanul, akkor valszeg kurvaokos vagy, örüjjé!

    • En muvesz-kozegben detto. Gyakran zavarba jovok es a fent leirtakat produkalom, tetezve a rogeszmevel miszerint viccesnek, szellemesnek kell lennem es vegul csak egy idetlen idiota leszek. Az okos emberek esteben nincs ilyen izem. Ez azert jo, mert muveszek kozt viszonylag keveset forgolodok mostansag. Okos emberek kozt meg kevesebbet.

    • XD Eszter, az IQ-tól kiakadt cukiságmérő nagyon vicces lehet!

      Most azon gondolkodom, hogyan szoktam reagálni okos emberek jelenlétében – de nem tudom. Talán észre se vettem, ha különösen okos emberrel találkoztam – ezek szerint ennyire rosszul figyelek meg másokat? Általában úgy vagyok vele, hogy tök örülök, ha valaki olyan, hogy lehet vele értelmesen beszélgetni, de azt nem szoktam érzékelni, hogy most akkor ő nagyon okos-e.

      Amúgy ki minősül okosnak? Akinek 250-es IQ-ja van és simán elmagyarázza nekem a kvantummechanikát? Aki ért az alien technológiákhoz, mint Carter őrnagy a Csillagkapuból? Aki nagyon művelt, minden könyvet elolvasott és azokat fejből idézi is? Vagy akinek vág az esze és mindenhol feltalálja magát? Aki olyat tud, amit én nem – például, hogy melyik a jobb keze? Vagy mindez együtt?

      • Haha, valszeg inkább idegesítő, de utólag é is mindig röhögök.

        Ki az okos? Mindenki, aki elképesztően, átlag fölött, zseniálisan kompetens abban, amit csinál: lehet rendező, költő, tanár, akármi, a lényeg, hogy stimmel a Nagy Kép, és közben az apró kis nüanszok – hangsúlyok, félmondatok, fények… – is a helyükön vannak. Az okosság elképesztő, világító tudatosság abban, amit az illető csinál, az összefüggések szédületes átlátása, gyors reakcióidő, bizonyos szintig egyfajta látnoki vízió az egészről, amíg csak a rész látszik.

        Ez ellen védtelen vagyok, eh.

        • Értem, mire gondolsz, de azt hiszem, én elenyészően kevés hasonló emberrel találkoztam – számomra is imponáló és nagyon érdekes az ilyesmi, de annyira önmagában nem vonz és nincs akkora hatással rám, valószínűleg azért, mert magam sem vagyok egy túl intellektuális embertípus.

          Ami engem megfog és ami ellen én védtelen vagyok, az az, ha valakin érzem, hogy igazán jószívű. Attól elolvadok.

          • Igen, a zsenialitás baromira ritka, tényleg sok-sok ezerből egy… talán a ritkaság is különlegessé teszi a dolgot. Oké, most nyilván szexista voltam, és a pasikról írtam, de természetesen a női zsenialitás előtt is leborulok. De ez valami ösztön: amikor a párzás potenciális lehetősége is ott van a levegőben, elkábulok.

            Arita, a jószívűség kicsit más, az nem ilyen fétis-dolog, ami felizgat és térdre kényszerít, hanem inkább olyasmi, amitől olvadok. Teljesen nemtelen. Volt például a németországi orosz cserepartnerem: ha megdicsértem valamijét, rögtön nekem adta. Sose felejtem el, álltunk a Hősök terén a decemberi, csípős télben, és – minden hátsó szándék nélkül – megdicsértem a kabátját: már vette is le… Igazi, forró orosz szív volt Lydia, olvadtam. Menekültként került Németországba, és belőle ezt hozta a ki a tény, hogy már adhat.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s