miről szólt a szomszédok? 1.

Újranéztem. Igen, a 311 részt. Először összefoglalom a 13 évig képernyőn látható teleregény jelentőségét, érdekességeit, nosztalgiázom és némi bírálattal is illetem, majd a második részben kisszótárformátumban hozok jellemző, elgondolkodtató és szórakoztató példákat a sorozatbeli jelenségekre, abortusztól zsaruig.

A Szomszédok 1987 májusától kéthetente átlagosan fél órában volt képernyőn csütörtök esténként, és mintegy hatmillión nézték.

Mi családilag nem. Én egy-két epizódot talán. Az ismétléseket sem. De így is tudtuk, ki Magenheim vagy Etus! Mindenki tudta. EZT JELENTI X GENERÁCIÓS MAGYARNAK LENNI. A teljes történetet most, az elmúlt fél évben fogadtam be olyan estéimen, vagy utazásokkor, amikor más dolgom nem volt, csak zsibbadni.

Alapvetően három család élete a mitológia az első emeleten: Vágásiék és rokonaik, Magenheimék és Etus, Takácsék és unokájuk-unokavejük. Vannak még fő karakterként magányos nyugdíjasok, és rengeteg mellékszereplő.

A teleregény stabil megélhetést biztosított kezdő, mellőzött és legendás színészeknek egyaránt. Összesen 1400 színészt foglalkoztatott és még 600 statisztát. Gyakran az utca, a piac gyanútlan emberét láthatjuk a háttérben, néha komoly bakiparádé, ahogy viselkednek, integetnek, például a kezdeti időkben Koltai János és Frajt Edit hátterében a Felszabadulás téren.

Bővebben…

üde, esztétikus, pihentető film a Véletlenül írtam egy könyvet

Ismét, és milyen hamar az előző után!, azt tudom mondani, hogy irány a mozi családostul! Végre a műfajnak több, nívós darabja is van. Felőlem ehettek kukit is, én olyanba nem járok, de akárhol is, üljetek be erre, Lakos Nóra rendezésére 6 fölötti lánygyermekkel, a húgotokkal, anyukátokkal, férjetekkel. Öleljétek át őket! Ez a film szívmelengető, emberi és kitűnően egyensúlyoz a giccs határán – olykor mindig nagy poén jön.

Egy kiskamasz, akinek meghalt az anyukája, éli az életét, a művészapukája kedves, elvarázsolt fickó. Nina sportol, barátnőzik, megtetszik egy fiúnak és civakodik a testvérével, idill a kertvárosban. Közben azon szenved, hogy író szeretne lenni, majd az írói elakadásnak a dkumentéálása, illetve az utcabeli Lídia, az írónő mentorálása folytán válik mégiscsak íróvá. Így a könyv olvasóit, a film nézőit is kiokosítja alap bestsellerírásból (show, don’t tell, cliffhanger, perpektívaváltás).

Nagyágyúk a színészek: a szép-okos-érzékeny Rujder Vivien eddigi élete legnagyobb filmszerepében látható; Tenki Réka, Lovas Rozi, Mucsi Zoltán. A családapába, Andrásba (Mátray László) beleszeretsz kicsit (te, nem én!!!). Bővebben…

“effortlessly superior”

Mármint hogy ez legyek. Meg hogy úgyis vagyok.

Ezt a tanácsot kaptam.

Tudom én, amúgy. Bővebben…

mire is vágyhatnék még?

Hétkor én ledőlök, nem megy tovább a verkli. Azt mondta a Garmin, nagyon kiütöttem magam, a legdurvább fokozatú aktivitás volt ez, hogy futottam 22,36 kilométert (tehát nem csak félmaratont, az 21,1 km volna). Bővebben…

nézzünk-e roman polanskit?

Vagy bojkottáljuk az ilyen alakokat a pékbe? Ne toljuk őket a jegyvásárlással?

A minap megnéztem Woody Allen új filmjét, az Óriáskereket, és nagyon hatásosnak gondolom, megjegyezve, hogy szereti elverni a nőkön a port. Erre érkezett a kérdés, hogy elvi döntés-e, hogy nézek egyáltalán Woody Allent.

(Ez nem az a poszt, amiről írtam az előző végén, hogy a jóemberség a kérdés, vagyis, hogy én nem akarok már annyira mindenképpen és elsősorban jó ember lenni, de az is megvan.)

Izgalmas kérdés, annyi szent. Akarom-e én annak az alkotásait fogyasztani, akiről tudjuk, hogy kiszolgáltatott embereket bántott? Talán pont a művészi hatalmával visszaélve?

Szeretnék leszögezni valamit. Velem nem történt meg még az a fajta meghasonlás, hogy valaki a kedvencem lett volna, hatalmas formátumnak tartom, majd szembesülök a nem-művészi tetteivel, és az erkölcsi felháborodás miatt dilemmába kerülök, hogy szeressem-e, fogyasszam-e eztán. Bővebben…