Újranéztem. Igen, a 311 részt. Először összefoglalom a 13 évig képernyőn látható teleregény jelentőségét, érdekességeit, nosztalgiázom és némi bírálattal is illetem, majd a második részben kisszótárformátumban hozok jellemző, elgondolkodtató és szórakoztató példákat a sorozatbeli jelenségekre, abortusztól zsaruig.

A Szomszédok 1987 májusától kéthetente átlagosan fél órában volt képernyőn csütörtök esténként, és mintegy hatmillión nézték.

Mi családilag nem. Én egy-két epizódot talán. Az ismétléseket sem. De így is tudtuk, ki Magenheim vagy Etus! Mindenki tudta. EZT JELENTI X GENERÁCIÓS MAGYARNAK LENNI. A teljes történetet most, az elmúlt fél évben fogadtam be olyan estéimen, vagy utazásokkor, amikor más dolgom nem volt, csak zsibbadni.

Alapvetően három család élete a mitológia az első emeleten: Vágásiék és rokonaik, Magenheimék és Etus, Takácsék és unokájuk-unokavejük. Vannak még fő karakterként magányos nyugdíjasok, és rengeteg mellékszereplő.

A teleregény stabil megélhetést biztosított kezdő, mellőzött és legendás színészeknek egyaránt. Összesen 1400 színészt foglalkoztatott és még 600 statisztát. Gyakran az utca, a piac gyanútlan emberét láthatjuk a háttérben, néha komoly bakiparádé, ahogy viselkednek, integetnek, például a kezdeti időkben Koltai János és Frajt Edit hátterében a Felszabadulás téren.