A Családinet interjúját, mármint:
Nekem is küldik: ez azért ütős, annak ellenére, hogy ő írta! Van ezen fogás? Most mit mondjak? Kapásból tíz állítás simán hazug, meg a stílus, meg a téves pozíció, amiből beszél… és mögötte az ember is. Őszintétlen, felületes, önigazoló, téves, sunyi, pánikkeltő, hatalmaskodó, áltudományos, továbbá “a halál kultúráját” és az örömgyilkosságot képviseli.
Bővebben…Annyi minden volt a héten, hogy mostanra sikerült csak a Szombati Botrányt leírni, és mindazt, amit az LMBT-aktivizmusról gondolok. Ezért nem fog titeket “elfogadni” senki, akinek van élete (öröme, rendes szakmája, családja) és ép értékrendje.
Előtte gyorsan: én nem veszek részt a rítusaikban, ezért a magyar törvények és a józan ész nevében mindig az okmányaikban szereplő személynevüket használom (Ónodi Adél pl. Adél hivatalosan is, bár fiú). Én nem értek egyet azzal, hogy ne az igazi nevük-nemük legyen az okmányaikban. “Nemet váltani” nem lehet, a beavatkozásaik nem keletkeztetnek olyan jogot, hogy bárki a másik nem tagjaként ismerje el őket.
A történetből kiderül, hogy az uniós pénzekre pályázó honi aktivisták hisztis amatőrök, akik élvezik a hatalmaskodást, a sérelmek felnagyítását, az érzéseiket és érzésnek hazudott dühüket objektív jelenségekkel keverik, a pitiáner, személyes bosszút jogvédelemnek maszkírozzák. Az aktivista mint embertípus (a vegánok is, pár éve még Gulyásmarci is) rajong a botrányért: csak olyankor érzi láthatónak, cselekvőnek magát. Tehát nemcsak hisztis hülyeségeket ír, nyilatkozik borzalmas nyelvezettel az “ellenzéki” médiának, hanem direkt konfliktusokat is generál, címkéz, emberkedik. Miközben Magyarországon őket nem fenyegeti, veszélyezteti senki, még akkor sem, amikor provokálnak, a folyton szajkózott állításukkal ellentétben, miszerint “a kormány uszítása miatt” ők mi mindennek vannak kitéve. Felmerül a kérdés, hogy nekik miért szabad agresszívnek lenni, rágalmazni, és hogy ha olyan nagy sérelmeik vannak – engem egy tucat résztvevő füle hallatára bűncselekményekkel vádoltak –, ugyan miért nem tesznek jogi lépéseket a remek szakembereikkel.
Szombaton ezen a konferencián voltam: Bővebben…
az ötödik kétharmad rövid története
Amikor azt láttam, hogy ájultan tisztelt liberális újságírók durva nyelvi és ténybeli hibákat vétenek, nem szóltam. Biztos csak tévedés!
Amikor láttam, hogy Kőszeg Ferenc minden felelősséget leráz, csak ő kefélhessen, Révész Sándor pedig a pedofíliát mosdatja, nem szóltam. Nem akartam, hogy a liberális ismerőseim görbe szemmel nézzenek rám.
Amikor az intellektus és igényesség fellegvárának hitt Narancs értekezett arról, hogy a nem (férfi, nő) spektrum és nem bináris, hallgattam, mert biztos ők tudják, és az is csak egy elmélet.
Amikor jókat röhögcséltek Szájeren, de Homonnay Gergely halálakor nem vonták le a tanulságot, hogy hogyan függ össze a homoszexualitással az, hogy elidegenedett, önző és gyerekgyűlölő lett, ellenben egy kvázi keresztény sztárt faragtak belőle, már tudtam, hogy nagy a baj, és hogy ez a poszt túl hosszú lesz. Én láttam Perintfalvi Ritát nagypénteken mekis hamburgert zabálni.
A cancelelésem, szociális kiközösíttetésem nem az LMBT-őrület-kritikus és TERF szövegeimmel kezdődött ám. Már 2012-15 között a szeretők megvetett csoportjáról írtam, azon is sokan kiakadtak, de az átment, mert sokan voltunk, idegyűltek, meg igazunk is volt: a rég elhalt, használós házasságokban az ocsmány dölyffel ítélkező feleségek húzásait lepleztük le a szeretés, az új élet, az őszinteség nevében. Az érem ritkán látott, másik oldala. Soha nem írtam az ellenkezőjét, akkor sem, amikor kiegyensúlyozott, megszokássá váló kapcsolatban éltem.
A kövérek felszabadítása, ünneplése a tízes évek közepén kezdődött, Tess Holliday, Ashley Graham, a body positivity, a “fogadd el magad” mozgalommal és annak siralmas színvonalú magyar változataival. Megosztó téma ez is, intellektuálisan izgalmas az okokat és a sokféle beszédmódot elemezni, én is írtam erről akkoriban, például itt és itt. Kaptam ezért is, lejjebb idézek belőle. (A trendvonat továbbszáguldott: ma már nem a kövér nők a legszebb nők, hanem a férfiak!)
Nyáry Luca cikkére reagálok, ezért veszem elő a témát:
https://wmn.hu/wmn-life/60543-inkabb-a-halal-mint-a-logo-has–a-koverfobia-nyomaban
Mi a baj azzal, ha valaki kövér? Bővebben…
Hogy úgynevezett bátor-aktuális beszólás megy a hatalomnak valami klasszikus színdarabból.
És nem lett semmi.
Én ezt unom, ezt a debátorságot. Valamit kéne éreznem, de nem érzek, és nem akarom ezt többé átélni színházban. Kellemetlen. Annyira, hogy el is rontja az estét.
Rontja a katarzist, azt, hogy van színpadkép, ötlet, és a színésznek van hangja, mozgása, kisugárzása, ereje. Öt nagyervint kinyír egy fóliázott lakatosmárk.
Mondjuk az ilyesmit ők is hisztinek tartják és viccelődnek vele, de legalább a néző is elidegenedik. Lakatos Márk a Konferansziét játszotta a fóliás magánszámmal. Itt Béres Attila rendező, Ónodi Eszter és Nagy Ervin színészek beszélgetnek:
Na várjatok, a Chicagóról akartam írni, de van frissebb:
Az egyik író (költő), aki nem írt mostanában semmi jelentőset, és nem róla szól a kultúrsajtó, de sosem szólt amúgy – én is csak a coming outjáról szóló Narancs-publicisztikát olvastam tőle, noha művelt ember vagyok –, nyilvánosan szóvá teszi a rendszerelnyomást annak az írónak a posztja alatt, aki épp hatalmas ally, és van is elérése, mert mostanában üstökösnek számít. Közepes író vagy? Vedd elő a buzikártyát! Mi mással nyernéd meg az olvasót?
Írd a homlokodra az orientációdat, avasd politikává, írjál a rendszerről okoskodó, elemző mondatokat, korhold a szövetséges heterót is – mintha nem a kudarcod fájna. Ne mulaszd el az elnyomást hangoztatni, nem lehet elégszer beszélni róla! És “a nap végén”, fújj, magyar költő amerikaiaskodik. (Ezt úgy mondjuk, hogy végeredményben, összességében.)
Mintha érdekelné az írónő a Gerevichet (aki egyébként Szvoren Edina, a minősége jogán ismert, és soha nem háborog így).
Ami engem illet, az ilyen viselkedés eredménye: egyértelmű, azonnali bojkott. Írjatok jó szövegeket!
Szóval, szombaton a Chicagót szombaton, felturbózták (és meg is húzták) a tavalyit, vannak benne mindenféle Bátor Beszólások, Amelyeken Nevet A Közönség – hát, én nem. Ahogy elnézem, nem is a klasszik színházjáró nevet, hanem a megyeszékhelyi öltönyös, állaza sugardaddy vállalkozó a csöcsös-platformtalpú macával, aki a kétezerötszázas aperolspritzet úgy issza, mint mi a csapvizet. Legfőbb erénye, hogy kicsengeti a tizenhétezres jegyet.
Ha színész lennék, nem a harsány-buta kacajból, a triviális, sőt megjósolható poénra adott alantas reakcióból nyernék erőt, hanem a megdermedő csendből (ami persze szabadtéren nem nagyon tud lenni). Minden profi, elképesztő, mit alakít Mészáros Máté, Ónodi Eszter, Czakó Julianna és Nagy Ervin, de ezek a kiszólások olcsók és önimádók. Beriaszt a hamisságdetektor, amit megfejel az is, hogy a konferansziénknak finoman szólva nincsen beszédtechnikája, se hangképzés, se mondatlejtés.
Amúgy több ilyen gesztus nem csak poén, hanem megrendítőnek van szánva (a fináléban mindenki bőrönddel énekli, hogy “Ez szép… ez jó… ez csúcs”), de mit jelent ez? Kéne valamit éreznem? Tényleg el akartok menni? Magyar anyanyelvű színészek, innen?
De legalább ők jól szórakoznak, hogy milyen Erőset Mondtak.
Hiú ábránd azonban azt gondolni, hogyha nagyon szépen játsszuk el a Chicagót, akkor másnap reggel forradalom lesz Szegeden.
Mondja Nagy Ervin a fent linkelt interjúban. Pedig pont az a forradalom. Higgy nekem, Ervin, huszonöt éve járok színházba, és törzsnézővé biztattam a boggal több száz embert. A szépen játszás, a minőség, az a forradalom. Azt mindig meg fogják fizetni, ott teltház lesz és valódi katarzis. A talmisággal szemben a minőség a gesztus! Nem a direkt kiszólás meg a tokenbuzi giccskirály a kiszámítható nyafogással. (Akit egyébként nem bánt senki.)
Hány éve döbbenünk már meg az ilyen bátorságon? De tényleg. Főleg Alföldi, főleg az az Átriumban, ott mindig jól beszólnak az oligarchának, minden travi bátor és mennybe megy, “alámegy az előadásnak a valóság” – hazaballag a néző, és másnap ő is ott közbeszerez, nyaral, iskoláztat, néz meccset, ahol kénytelen, mert minden erőforrás náluk van. Liberális fiatalok is az MCC-be járnak.
És miért van így? Mert nem volt elég erő, ember, karizma, hogy ezeket leváltsa. Min csodálkoztok? Ti megvezetettnek tartjátok és lenézitek a választókat? Vagy még nem hallottatok arról, hogy a polgárok igen nagy része nem kér abból, amin ti pörögtök – és nem azért, mert nincsenek edukálva. Éppenséggel unják a kenetteljes szövegeket az elfogadásról. Egész Európában, az euroatlanti közegben válságba került a liberalizmus. A Rózsadombról háborog a csok szűkítésén (!) a harmincnyolc éves, koktélozgató, agyontöltött arcú szingli, aki lakáskiadásból él, közben jócsajkodva szelfizget, hobbiból edukál, hergel lincseléseket, jóemberkedik. Mit tud ő annak az életéről, aki lakáshitelt törleszt, óvodát keres, számológéppel a kezében vásárol tejet és felvágottat, és csak reméli, a gyereke nem vadul el tőle holmi divatos (és költséges) ideológia nevében?
Egyébként a Katonában, Örkényben, Radnótiban nem szoktak ilyen direkten kiszólni. Mert ott tudják, hogy ez rontja a nívót. A könnyen hevített hangulat annyit is ér. (A Bajnokban sem ilyen a rendszerkritika, hanem konkrét történetet mesél el, amely a konkrét politika nélkül is érvényes.)
A klímatémát sem oldják meg a vászonszatyraitok, vegán sütijeitek, facebookos háborgásaitok – leginkább semmi nem oldja meg, de az utolsó réteg bőrünk akkor is a tisztánlátás. Legalább ne áltassuk magunkat. És főleg ne a két lábon járó, kiszáradt konzumszaloncukrok avassák magukat szentté a hashtagjeikben. Ugyanígy hazánk szomorú állapotain sem segít a “bátor” infláció-, fólia-, Lölő-emlegetés. A kápózás, -fóbozás, a nagy elemzések unalmatokban, az egész fölényes ítélkezés. Mérhetetlen műveletlenséggel, tudatlanul és indulatból elemzik a társadalmat.
És külföldről, ez a kedvencem. Elmentetek, ott kolbászból van a kerítés, hát örüljetek… És a teljes vakság az ottani társadalom súlyos, mély árkaira. (Istennek van humora, Meloni lett az elnök a külföldre menekülő íróházaspár új hazájában…)
Nem igaz, hogy nem értitek! Vagy tényleg nem értik (okos barátaim, újságírók sem, a fiatalok sem), vagy nem áll érdekükben érteni, és ezért végig sem gondolják. (Valószínűbb ez.)
A lefóliázást (újabban: CELOFÁN /???/), “cenzúrát” mármint. Bővebben…
Amiről a felvonuláson beszélnek, az szerintem nincs. Mindenki aszexuális, aki nem torzult el. A sérült emberek, akik aszexuálisnak nevezik magukat, különleges állapotnak, saját választásnak és méltóságteli identitásnak akarják beállítani azt, amit rájuk mért a sors. Hogy tudniillik nem érzik a lángolást.
Azért jött létre ilyen mozgalom, mert ma már nincsenek érvényes társadalmi ügyek, valódi forradalmak. Nem is mondanak semmi érdemit (de elérték, hogy róluk beszéljünk!).
Erre a videóra reagálok, a felvonulás 15-én volt, a videó 16-iki, egy nap alatt megnézték 110 ezren. Április 18-iki frissítés: 128 ezren.
Eléggé ugrottak rá a kommentelők is a YouTube-on és a Facebookon, és a felvonulás hírére, fotóira a 444-en is.
(Nézd meg, utána olvass tovább!)
Hát mi közöm a személyes életükhöz? Miért fáj ez nekem?
Ezt már kérdezték tőlem transzügyben. És ez megint elhallgattatás. Ócska trükk, éncsak bólogathatok. Állításokat kizárólag ők tehetnek. (Vádaskodnak.)
Hát pedig ez itt nem magánügy, hanem utcai demonstráció, közterületfoglalás, média és politika. Ezért reagál rá a médiafogyasztó és a köz. Nem fáj, hanem hamis és káros, illetve irritáló. Rengetegféle embert ismerek, abszolút nem szólok vele az életükbe, de ettől még a mézmázba burkolt hamisság nem lesz valódi, csak hamisság marad, és szabad róla beszélni.
Ez itt az ötlettelen LMBT maga. Már az LMBT is vérzik több helyen, hiányzik az azonos érdek, illetve rohadt unalmas, hogy ráérős emberek panaszkodnak folyton divatos ruhákban, a kultúra csúcsairól. Az aszex ügy meg szürke, semmilyen, állítás nélküli. Maci: “az otthonülők utcára vonultak a jogaikért.” #bestofmaci
444-es komment. Leegyszerűsítő? Egy: ez ilyen egyszerű. Kettő: a honfitársaink többsége ezt gondolja.
Az lett, hogy ki lettek röhögve a vonulók egységesen, és láthatólag már a videó készítői is röhögtek. A kommentelők bő humorral álltak elő, vagy magas minőségű szarkazmussal. Ez a komment revelatív, “nézőpontjaik kihívatlansága”, ez pontos: Bővebben…
Mivel a világ politikai és gazdasági centrumában az uralkodó eszme az inkluzivitás, én nem látom, hogy ti volnátok elnyomva.
Új szerző, tündenevű nemtudjukki, a SzabadNemen, e bátor, hiánypótló platformon:
https://szabadnem.444.hu/2023/03/25/ha-magyarorszagon-maradsz
A posztban lényegében Nadja Tolokonnyikova (így írjuk magyar helyesírással a nevét) Pussy Riot-aktivista könyvét idézi, aki Václav Havelt és Timothy Snydert idéz (sokszoros fordítással ferdül minden; igényes!), majd egy kicsit köríti helyi, cselekvésre buzdító gondolatokkal.
Így indít:
A hatalom bemantráztatta az emberekkel a plakátokon és egyéb médiumokban szereplő propagandaszövegeket, melyekben démonizált személyeket (Soros, menekültek, LMBTQ-emberek), fogalmakat (gender), egy várost (Brüsszel), és nemcsak elülteti a félelem magját, hanem elhiteti, hogy amit mond és megmutat, a létező legnagyobb fenyegetés.
Micsoda lenézés! Azok mind buták, megvezetettetek. A szerző bezzeg semmilyen agysásnak nem dőlt be, ő szuverén gondolkodó!…
És ez a vége:
Van-e értelme bármit tenni, ha alig változik valami? Tegyük fel, hogy nincs. Vagy képzeljük el, hogy soha nem is léteztek segítő és civilszervezetek. Vége, ennyi volt, nem is volt. Nincs mit tenni. Akkor ezt meg kellene mondani a roma gyerekeknek, akik az Igazgyöngybe járnak rajzolni, hogy többet nem mehetnek. A párkapcsolati erőszak túlélőinek, hogy már nincs olyan nőjogi vagy segítő szervezet, akikhez fordulhatnak. Vagy azoknak, aki épp most jönnek rá, hogy a szexuális orientációjuk, nemi identitásuk nem a társadalmi többséghez tartozik. A kilakoltatásra váró, hajléktalan élet elé nézőknek, hogy senkit sem érdekel a sorsuk. És a már hajléktalanná váltaké sem. Nem volt egyetlen Pride sem. Nincsenek közösségek, ez a blog sincs, senki nem kapcsolódik senkihez. És még sorolhatnám…
Kiemelés tőlem. Micsoda ízléstelenség! Pár elkényeztetett, zavart, értelmiségi netező “rájön”, hogy ő ezt vagy azt érzi, így meg úgy élvezi/nem élvezi a szexet. Őket ezért senki nem üldözi, tele van velük a drukkermédia, ők a “bátrak” – a szerző a képzelt sérelmeiket a legkiszolgáltatottabbak, a hajléktalanok, kilakoltatottak, mélyszegény romák közé keveri.
A szerző premisszái:
1. Magyarországon üldözik a melegeket (stb.).
2. Ezt a kormánypárt, a diktatúra irányítja, hozza létre. Erős: Orbán. Gyenge: LMBT.
3. Agymosással hergelik a tudatlanokat.
4. Földi paradicsom, inkluzív mennyország lenne a pannon lanka Orbán nélkül!
Magyarországot én sivár purgatóriumnak mondanám (ez nem a legrosszabb! menny tán nincs is), de ennek Orbán és bebetonozottsága nem oka, hanem tünete. Ami viszont valóságos pokol, az például Nashville: ott a transzneműek a politikai sérelmeiket gyerekek lemészárlásával torolják meg. Ennek a borzalomnak az előzménye, hogy a nemváltók példátlan gyorsasággal kaptak plusz jogokat, elismerést, terepet. A létszámuk is robbant, az összes nyomorú perverz munkanélküli transznemű áldozatként vonul fel. Most akkor innen vond vissza a törvényeket, hajrá. (Hányszor mondják a magyar aktivisták, hogy mi még nem tartunk ott, majd ha lesz szélsőség, túlkapás, akkor foglalkoznak vele?)
Ahogy a nagy szabadlelkűek kussolnak a nashville-i esetről!
Ha a szerző megvizsgálná a premisszáját! Nem teszi, hiszen premissza. Hát mondom én.
Magyarországon semmiféle intézményes hátrány nem éri a melegeket. A hisztis, önös, nőnek beöltöző provokatőröket éri némi kritika, akik/mert… cikik. Soha semmilyen edukáció, fejlettség nem fogja lenyomni őket a torkokon. Messziről bűzlik, hogy zavaros, nem tiszta a szándékuk, a világ a fétisek kiélésének terepe.
A kommentelő itt összefoglalja, hogy a munkahelyeken minden a transznemű alkalmazott egója, sebzett lelke körül forog, és ezt nem komálják:
Manapság ott is legfeljebb pletykálni fognak a furákról, ahol archaikus, tradicionális a közeg, egymást lesik az emberek. Az ellenzéki sajtó évente két-három enyhe konfliktust tud előrángatni és felhabosítani. Nincsenek támadások, verések.
Az ellenérzést nem a kormány hergeli. Persze jól jön nekik, ha van mit forró üggyé tenni, de a passzív idegenkedés a másságtól itt minálunk eleve is megvan az emberekben. Ide születtél, haver. Nem ünnepelnének egy buzit a “bátorságáért” könnyes szemmel, ez nem az a hely. Valamennyire már elfogadóak, mert az idő halad: nem komoly botrány out melegként élni, de igazán nem érdekli ez a téma az átlagembert. Vállat von. (Ami fáj a Mónika-típusnak.)
Sehol egy nagy ügy! Aktivista berkekben viszont hatalmas a tolongás a bátor hős szerepéért. A tünde szerző ezt a Timothy Snyder-idézetet gondolja iránymutatatónak a magyar LMBT-aktivisták számára:
Beállni a sorba könnyű, valami mást csinálni viszont először furcsa érzés. De a kényelmetlenség nélkül nincs szabadság.
De hiszen a sor, az az LMBT-aktivisták sora, és nemhogy nem először, de repetitíven és halál unalmasan, ezredszer zsarolnak érzelmeket.
A már elnyert elfogadást a szivárványos aktivisták olykor erősen visszavetik. Épp ők! Döbbenet volt Homonnay Gergely története: lévén ellenzéki, agyonhallgatták vagy nyíltan hazudoztak a haláláról értelmes emberek is. (Merénylet!) Ezzel szemben Szájer lebukásakor, amely hasonló körülmények közt történt, a legliberálisabb, tanult balpesti újságírókról is kiderült, hogy durván homofóbok és szexnegatívak, álszentséget kiabálnak, de simán kiröhögik a másságot és a megszégyenülést (megalázott emberbe még egyet rúgni, az aztán az autentikus, balos cselekedet). Mit vártok akkor a kisvárosok népétől?
És fintorodj csak el a kikötözős, nőalázó bujálkodás (BDSM) terjedő propagandáján, rögtön te is szexnegatív, prűd, felvilágosulatlan, lefojtott leszel.
Ettől undorodik a többség, akit lekezelően megvezetettnek, butának állít be a SzabadNem írása. Pedig hát ők a választópolgárok. Az ő elfoigadáasukat akarjátok elnyerni. nem fog menni fensőbbrendűsködéssel.
Valóban vannak a Fidesznek ellenségképei, de rég elismerte, az alkotmányban is benne van a melegek egyenlősége. Felnőtt ember éljen, ahogy akar, “nőként” akár, csak “a gyerekeinket hagyják békén”. Van Pride, biztonságban vagy, nem vernek meg ellentüntetők. Sétálhatsz kézenfogva, nem rúgnak ki, nem kell bujkálnod, akármilyen karriered lehet. Megjelentethetsz aktivista kiadványt. Ami nem lett továbbra sem: melegházasság, erről már írtam; amit “elvettek”, az a nem- és névváltoztatás bürokráciája, a fantáziák valósággá avatása. Azt csinálsz, amit akarsz: hülyén rád nem a Fidesz miatt néznek, hanem mert (ha) elviselhetetlen, önző, diszharmonikusan rút és buta vagy. Tehát a “transzfóbia” annyi, hogy az állam nem asszisztál adataid, neved megváltoztatásához, ezt nem kérheted, és a születési anyakönyvi bejegyzés utólagos megváltoztatását, a múlt eltörlését sem. De miért tenné?
És: nem szeretnénk indoktrinációt az iskolákba a nemváltásról. Én sem. Lapozz bele a tankönyve, megdermedsz:
Általában gyerektelen emigráltak, queer csodabogarak harsogják, hogy kéne az iskolákba a “hiteles információ”….
Nincs Magyarországon valódi (orosz, kínai, ugandai) homofóbia. Sweet point, mondja Maci, a pont jó hely a háborgásra: ez itt a periféria, ha meleg vagy, igazán nem üldöznek, de egy kicsit azért idegenkednek (nem a Fidesz miatt, hanem mindig is). Egy kicsi baj azért van, egy kicsit lehet kiabálni, egy kicsit kritizálnak is érte. De nem visz el a rendőr, nem fognak perbe. olcsón leszel hős. Viták vannak, de nem közösít ki a társadalom pusztán azért, mert a saját nemedet szereted, vagy mert ezt hangoztatod. Nem néznek rád görbén azért sem, ha nem házasodsz (ezzel minden harmadik ember így van). Egyébként ugyanolyan jogod van házasodni, élhetsz is együtt a szerelmeddel, mint bárki.
Enyhe (perifériára jellemző) ellenérzés van. A tündenevű szerint viszont diktatúra, elnyomás, börtön!
Most jön az igazi a turpisság:
A fejlett világban az uralkodó eszme az inkluzivitás, transzpátyolgatás. Ahol hatalom, erő, jólét van, ott hegemón eszme a woke-ság. Az emberek egyenlőek, a nemi identitásuktól és szexuális orientációjuktól függetlenül, ezt még a jobboldal sem akarja visszavonni. Nincs cáfolat.
Én nem sajnálom tőlük az egyenlőséget, nagyon is fejlett állapot, magam is vallom. De azt látni kell, hogy ott támogatják a szivárványt, ahol a gyarmatosítás halmozott fel több évszázad alatt véres, érdemtelen jólétet, ez ágyazott meg a kapitalizmusnak, liberális demokráciának, szólásszabadságnak. A mohó szabadpiac ugyanakkor ökológiai katasztrófát eredményezett a teljes világon (fokozottan a széleken, mert még ahhoz is van hatalmuk, hogy ne nekik kelljen a szennyezett tengert, a szeméthegyeket nézniük). Ott lesznek kövérek, tétlenek, magányosak és depressziósok az emberek, ott mészárolnak tömeg.
A szivárvány a hatalom ma. A hatalmasoktól jön és hatalmat ad. A centrumban államvallás az elfogadás, az önmegvalósítás, az emancipáció (ennek a nagy virágkor, az előző század utolsó negyede óta van már ellencsapása is, de ez másodlagos).
És erre a trendre ül rá a vigyorgó kapitalizmus, amely szereti, ha a fogyasztója kötöttségektől mentes, individuálisan dönt és ezáltal többet fogyaszt (utazik, divatozik, maga kedvére él, szórakozik). Az eszem is áru, egyben reklámszöveg: szivárványos csokikat, jelszavakat és sportcipőket dobnak piacra. A melegekről van szó minden filmben. Ez nem valami nagy vívmány, mert, mintha a feminizmust, a nyolcvanas-kilencvenes évek relatív nődominanciáját elunták volna, elsősorban homoszexuális férfiakról van szó. Újra és szinte kizárólag gazdag, független, ráérős, excentrikus férfiak vannak mindenhol, most épp nem popsztárként, hanem a szexualitásuk okán (hú, de utálom ezt a névutót, szerintem életemben másodszor írom le).
Ők az elnyomottak, értük írják itt a cikkeket, harcolnak az egyik napról másikra élő aktivista nők, esetleg valami Open Society ösztöndíjon, és holmi börtönüzenettel öntenek lelket a társaikba.
Soros ellen is hergel a Fidesz, Brüsszel ellen is – egyik sem elnyomott. A melegek sem. Ők hasonítanak magukhoz kisebb hatalmúakat.
Mi a centrumnak nem vagyunk részei, mi fél- (vagy egész) periféria vagyunk. Itt kevés a világlátott, nyitott, nyugis, elégedett ember és emiatt az elfogadás is: ez anyagi és kulturális kérdés. Könnyű hergelni. Identitásmizériáidat luxusnyafogásnak fogják tartani. Nem jössz divatba. Nem fognak félmillióan követni. Viszont nem is lövöldözik senki.
De felnőttként úgy élsz, ahogy akarsz, még itt is. Ha meleg vagy, vagy queer, vagy bármi csodabogár, a világ hegemón eszméje és a kapitalizmus áll mögötted. Így idézz kényszermunkatelepről szabadsághősöket.
(Egyébként a Pussy Riotot úri kedvében alapította egy kvázi oligarcha férfi. Sose kapták el, sose vitte vásárra a bőrét, és a létező legjobb reklámot csinálta a cicis csajokkal Putyinnak.)
Érdekes, ez a poszt, mert ezt is én írtam:
És az olvasó azt szereti, akkor “ért egyet”, ha én ékesen, cizelláltan, idézhetően erős tömörséggel azt írom meg, amit ő már előtte is gondolt. Nagyon ritka, hogy valaki elgondolkodik az érvelésen, formálódik, megváltoztatja a véleményét.
csak az olvassa. én szóltam 