ők is léteznek

Amit az automatizmusokból gazdálkodó, magukat erkölcsösnek hívő fejcsóválók provokációnak neveznek: amikor megszólalnak ŐK.

Ők, akik eddig hallgattak, nem tehettek mást, mert minden önazonosság, helyeslés az elégedett többségnek jutott. Az ő kínjuk meg egyéni panasz volt. Elszigetelt cellákban töprengtek nem is a fényről, hanem arról, hogy létezik-e fény.

De volt egy pont, amikor megszólaltak. Megjelent egyikük sorsáról egy cikk. Összeálltak, és felszólaltak a lakossági fórumon, majd amikor kiderült, ennél is többen vannak, alapítottak egy kis egyesületet. Egyik hang a másikba kapcsolódott, és eleinte félve, aztán önmagukat egyre jobban felismerve, megértve, vállalni kezdték, hogy ők ők. Ilyenek, és nem deviánsok. Léteznek, szót és helyet kérnek a sokféleségben, és nem a számukra esetleg megmaradó résekben szeretnének létezni, hanem a maguk jogán. Egyre többen lettek, és annak, hogy rájöttek, nem magányos szégyenkezés a helyzetük, közösek a problémáik, radioaktív energiája volt. A hangjuk kórus már, többszólamú, és oda kell figyelnünk rájuk. Nem, nem provokáció, hanem az első hangok évtizedek, évszázadok némasága után.

Milyen elegánsan kívül helyezem magam. Tehát: Oda kell figyelniük ránk. Mert mi is szeretnénk nyugodtan, egyenlő lehetőségekkel, megbélyegzés, magyarázkodás és titkolózás nélkül élni. Nem szeretnénk, ha a többség kényelmére berendezett világban örökké lavíroznunk és reménykednünk kellene.

“Ha a négy fal között csinálják, engem nem zavar” — ismerős? Nos, ők valaha hálásak voltak azért, hogy legalább a négy fal között csinálhatták, de most már látszani akarnak. Meg akarják vitatni társadalmi értelemben közös dolgaikat, és sorstársakat keresnek. Többé nem óhajtanak szégyenkezni amiatt, hogy nincsen gyerekük és nem is akarnak. Szeretnének ők is boldogan csókolózni a parkban, ahogy mindenki más, nem fogják bambán hagyni, hogy bozótirtás címén lerombolják otthonaikat, és elutasítják a megvetést, amiért zenei ízlésük látszik a megjelenésükön. Fel szeretnének tudni menni a hivatalba ők is, és leveleket írnak a nagykereskedésnek, hogy legyen kapható balkezes olló is.

Minden ilyen kisebbség társadalmi értelemben is csoport, nem elszigetelt különös lények összessége, és amikor megszólal, és elmondja közös érveit, érdekeit és céljait, abban a reményben, hogy megváltozik a világ és könnyebb lesz az élete, az politika. Az Egyesült Államokban nagy hagyománya van annak, hogy a közös kínjúak összeállnak, elnevezik magukat, és érvényesítik az érdekeiket.

Aki erre a fejét csóválja, és azt szeretné, hogy az ilyen különösek hallgassanak, maradjon a régiben minden, hogy legyen az, aki sokan van, ab ovo erkölcsös is, valamint töltsük azzal az életünket, hogy őt helyeseljük és betonbiztos érdekeiért lobbizunk, az barbár. Legyen csak mindenki ugyanolyan, akinek nem megy, tűnjön el a közösség szeme elől, szenvedjen valahol máshol, ha már nem bír viselkedni? Ne kelljen látnod tőled valamiben különböző embertársaidat? Minden elismerés, kényelem és gördülékenység csak téged, a dölyfös többségit illessen? Barbár vagy. Buta vagy, kulturálisan vak és még önző is.

Sőt, van képed arról panaszkodni, hogy a te létedet veszélyeztetik emezek. Hogy lassan már mindenütt róluk lesz szó. Noha mindenki belőled indul ki, téged vesz prototípusnak, csak mert te vagy a gyakoribb típus. Azért van róluk szó, mert amit te készen kaptál, ami neked garantálva van, azt ők civil aktivitással évtizedek alatt tudják majd elérni, és nemrég kezdték. Azért ilyenek, mert az első szavak tétovák, és a megszólalásuknak meghatottsága és katarzisa van.

Az is barbár, aki segíteni akar: jóindulatúan elmagyarázza, hogyan lenne helyes élniük amazoknak, mert az nekik lenne jobb.

Boldog társadalmakban sok ilyen csoport hallatja a hangját. A többség odafigyel rájuk, és képes felismerni a saját privilegizált helyzetét, a csoport jogfosztottságát és életük praktikus nehézségeit. És eszébe jut, hogy tegyen valamit, mert neki van miből. Az ilyen társadalom polgára felgyűri mandzsettagombos ingének ujját, és rámpát épít. És nem gyanakszik és nem dumál, és nem önigazol azok rovására, akiknek nehezebb.

Hogy barbár, azt felháborodásomban írom. Aki reflexesen az ép és erős mellé áll, aki a fejét csóválja, aki szeretné, ha szépen, egyformára vágott hajjal léteznének az emberek, és nem ugrálna itt a sok deviáns, azt szakszerűen úgy hívjuk, hogy alterofób. Mindannyiunknak van ilyen sógora és facebookismerőse. Már nem vitázunk velük.

Mert mit felelnek ők, a bebiztosítottak? Jól tudjuk, a legerősebb motiváció az önigazolás, és amikor az erkölcsös polgár felháborodik, hogy megkaristolták a polírozott énképét, akkor büntetésből bezárul: jó, lehet, hogy igazad van, de nem mondtad szépen, ezért NEM ADOK, nem hallak meg. Ne toporzékoljál itten.

Eleve ez a tévedés, hogy engedélyt te (a többség) adsz. Jó, házasodjanak… De gyereket azért már mégse… Így érvel a kényelmesen többségi állampolgár, így érvelnek Normálisék: én nem engedném nekik, hogy… El ne kelljen gondolkodni azon, hogy az egység sugarú heteroszexuális szülő vajon mennyire, és: milyen mértékben a szexuális orientációja eredményeképpen lesz alkalmas szülő. Hogy netán egyáltalán nem az, mégse jut eszünkbe megkérdőjelezni a gyermekvállaláshoz való jogát. Kemény ezzel szembesülni.

Aztán a következő fázis: jó, legyen akkor nektek ez meg az, ennyi meg ennyi kegy, engedmény, ezzel legyetek boldogok, de most már csönd legyen. Nekem üvölthetnékem támad: miért, ki vagy te? Azért gondolod, hogy te adakozol, te engedsz, mert te beleültél a készbe, mert neked jutott, sőt, a másét is bitoroltad. A behízott fejeddel. Nem a többségnél van a jogok forrása, nem ők adományoznak, engednek, hanem mindannyiunknak jár. Mint ahogy nem is a férfiak engedik be a nőket a Rudasba, hanem az volt egy jogsértő állapot, hogy eddig csak ők lehettek ott, eddig voltak méltánytalanul kizárva a nők, és ezért nem dumálni kéne meg lobbizni a további elnyomásért, hanem kussolni és a korábbi állapotért szégyenkezni.

Igenis, aki más, az csoport, és mint csoportról is tudomást kell vennünk a létükről, és ráébredni a saját előjogainkra. Ez a válasz arra, hogy miért kell odafigyelni arra is, aki teljesen más, és akit eddig nem akartunk észrevenni. Ez az ok, hogy miért nem a férfiak — számos — erényéről és a többgyerekes lét boldogságáról írok én. Ezért volt fontos és rendkívül nagy hatású a gyermektelen című bejegyzés. Az a célom, hogy tudjunk róluk, döbbenjünk rá a valóságra, rendüljünk meg: jé, ők ilyenek, ezért viselkednek így? Részegnek nézik, amikor nagyrohama van? Ítélet helyett figyeljünk. Mindjárt megváltoznak a léptékek, másképp látjuk a magunk többségi helyét, és lebomlanak a kőfalak az elménkben — emberebb emberek leszünk.

normálisék

508 thoughts on “ők is léteznek

  1. Jóreggelt! Balkezes olló, ez nagyon jó! Hát igen, egyébkènt érdekes, hogy ha a kormányzat vagy a társadalom nem is, az embereket fogyasztóként látók előbb- utóbb kiszolgálják ezeket a csoportokat. Talán ez is segíti a változást, hogy vannak már ‘gyerekmentes’ üdülések, és Kolpinghotel, van laktózmentes tej és csipkés szoptatós melltartó is. Mert van rá igény!

    Kedvelés

    • Speciel balkezes olló témában otthon vagyok: a hazai felhozatal halotthalvány. A külföldit ezen a téren nem ismerem, utoljára 20 éve láttam egy videót, amikor még Londonban is kuriózumként mutogattak egy boltot, ahol volt mindenféle balkezes tárgy. És ez még mind hagyján lenne (na ja, kisebbség, kit érdekel), de igazán azon szoktam a szemöldököm felhúzni, hogy hányezerszer ráírják mindenféle jobbkezes ollóra, hogy kétkezes, csak azért, mert nincs rajta nagyon egyoldalú műanyag fogantyú (nem tudom, mi a rendes neve), és el sem jutnak a tudatig, hogy az éleknek kelllene fordítva állniuk. Meg amikor az egyébként értelmes tanítónőnek órákig magyarázom, hogy a jobbkezesekre készült munkafüzetet legalább az első pár hónapban milyen egyszerű megfordítani, és nem kiszúrni a gyerekkel, és nem akarja megérteni, szerinte ez marginális probléma és nem számít (ti. hogy a gyerek nem látja az átmásolandó mintát).

      Kedvelés

      • Nemrég a metszőollókat nézegettem, és láttam, hogy a finn márkánál a csomagoláson jelölve van, milyen kezes. Kíváncsiságból megnéztem, van-e balos. Mind jobbos volt. Feltételezem, gyártanak balost, csak nem rendeltek. Végül kacorkést vettem, de az sem kétkezes, mert az éle nem szimmetrikus. Én jobbkezes vagyok, de a férjem nem. Úgyhogy ezt csak én tudom használni.

        Kedvelés

      • Pedig többféle balkezes metszőollót is lehet itthon kapni (legalábbis netről), tudom, mert most jártam utána.

        Kedvelés

      • Ööö, amit én a sima boltban soha nem találok (de nem fektettem bele sok energiát a keresésbe): az a közepes méretű balkezes, mondjuk olyan 17cm körül. Van a kicsi (talán 13cm):az ovisoknak, max. alsósoknak való méret, és a nagy: a 21-23cm-es, és amikor felsőben kellett volna a gyereknek közepes méretű olló technikára vagy akármire, olyat nem kaptam.

        Kedvelés

      • Pont a Fiskarstól volt egy elcseszett ollóm régebben (ajándékba kaptam valakitől, aki nyilván nem értett hozzá, akárcsak a cég mérnöke): az él jobbkezes volt, a műanyag meg balkezes, mindenki számára használhatatlan (vagyishát nyilván használható volt, csak elég kényelmetlenül). Én alapvetően jobbkezes ollókat használok, mert gyerekkoromban csak az volt és azzal tanultam meg jobban bánni, a fiamnak viszont balkezeseket veszek (az oviban egy másik kisfiúnak is rendszeresen az én fiam ollóját adták oda, pedig elvileg mindenkinek volt sajátja), és néha “(agyi) edzésből” használgatom az övéit is. Viszont nem tudom, mennyire volt kiszúrás tőlem a fiammal szemben, hogy balkezes ollókat kapott itthon, mert akárhova elmegy, nincs, és küzdhet a gyakorlatlanabb jobbkezével. Ja és azóta azért a Fiskars is fejlődött.

        Kedvelés

    • Gyerekmentes hotel mindig is volt (mondjuk a hatvanas évektől tuti) és mindig is lesz, inkább csak szélesebb körben elérhető most már, illetve van hangos reklámja. A huszadik század második felében inkább az volt a “vívmány”, hogy egyre több ember viszi magával a gyerekét is nyaralni.

      Kedvelés

    • Hogy ez megint milyen óriási írás,köszönöm.Tudom,én is így tudom,csak megfogalmazni,megírni nem tudom,hát ezért vagy te nekünk,Éva,ezért sokszor kisebb mint három.
      Szappanbuborka,…csipkés szoptatós melltartó.Annak idején olyan boldog voltam,hogy kaptam kettőt-olyan nagymama-bugyi kategóriát,de kényelmes volt,lekapcsolható,működött,óvtam-védtem még a széltől is,eszembe nem jutott-pedig ajh,de kellett volna-hogy ez olyan “sub rosa” üzenet : ki anya lettél,hagyj fel minden reménnyel,világi hívsággal,de leginkább nőies mivoltoddal (akár kösd fel magad,mert már reprodukáltál).Hát,mit mondjak,fel is hagytam mindennel-most sajnálom 🙂

      Kedvelés

  2. hú, ez most nagyon fájt. és igen:
    “Aki erre a fejét csóválja, és azt szeretné, hogy az ilyen különösek hallgassanak, maradjon a régiben minden, hogy legyen az, aki sokan van, ab ovo erkölcsös is, valamint töltsük azzal az életünket, hogy őt helyeseljük és betonbiztos érdekeiért lobbizunk, az barbár.”
    a barbárság öl, butít és nyomorba dönt :(.

    Kedvelés

    • egyébként még azt is gondolom, hogy ez az a szemlélet amivel most mint ország szépen kiírjuk magunkat a történelemből. happy(?) end. ez az oka és nem a nemszülés. aki teheti elmegy innen, ebből a fullasztó, levegőtlen, középkori, feudális, nyelvébe zárt, egyszerre önhitt és önbizalomhiányos posványból. fáj elveszíteni a hazámat, látni, ahogy süllyedünk egyre inkább bele a sötétségbe, és legfőképpen azt, hogy erre társadalmi szinten szinte egy emberként bólintunk rá.

      Kedvelés

      • “egyszerre önhitt és önbizalomhiányos” – nagyon jól és világosan megfogalmaztad azt, amit érzek és egy ideje keresem rá a megfelelő szavakat! köszönöm.

        Kedvelés

      • Egyszer komolyan leírom, hogy miért mentem el. A mindenféle kisebbségek élni nem hagyása is a listán van. Úgy, hogy amikor elmentem, még nem intézményesítették a szegregációt, nem kezdtek el definíciókat adni arról, hogy ki az igaz magyar stb.

        Kedvelés

      • Te is? Te hová mentél? Én is, már hét éve, nekem elég komplex volt a motivációm és nem volt elsõdleges szempont az ország helyzete, azóta sok minden történt bennem és körülöttem és azt érzem, hogy a visszanemtérésemben nagy szerepet játszik az ország helyzete (meg még sok privát tényezõ), de azt is érzem, hogy eljutottam egy olyan szintre, hogy most már talán nem “nemzetképviselõket” keresek, hanem értelmesen gondolkodó embereket, akikkel együtt rezonálva akár a világot is ki tudjuk fordítani a négy sarkából és akár otthon is (persze jó lenne fizikailag nem belepusztulni abba, hogy nagyon az aljáról indulnak a külsõ alapfeltételek). Szerintem ilyen embereket máshol is nehéz találni, de lehet, hogy ez az én személyes tapasztalatom (nem tudom, de most úgy látom, hogy Éva tabudöntögetése és hasítóan pontos, éles hangja ebben az országban is elkelne, amelyikben én élek…)

        Kedvelés

      • Igazad van, és most, idén először töprengve és szorongva várom az április 6-át, mert szerintem nincs olyan a palettán, aki tudná a kiutat, vagy legalábbis halvány reménycsíkot mutatna. Úgy szeretném, ha csak egy kicsit is felvillanna valami olyan politikai erő, akinek legalább néhány programpontjára nagyokat tudnék bólintani, mert elhinném, hogy nem lesz korrupt, nem darálja be egy nagyobb, és tényleg meghallgatja azokat, akik értenek valamihez.

        Kedvelés

      • Politikai erő, írod. Miért kell nekünk a politika? Nekem élhető országra lenne nagy szükségem, ahol azt sem tudom ki a miniszterelnök. Elismert szakemberek irányítása alatt működne minden, Emberi erőforrások minisztériuma? Én csak egy erőforrás vagyok? Halkan írom, én ember vagyok, mindenki aki pl. Itt olvas vagy nem olvas, mert 1 évet vár a szemműtétre, így viszont nem tud elmenni a csodálatos focistadionokba. Tudnám írni reggelig…..

        Kedvelés

  3. A kilencvenes években még svédekkel beszélgettem a melegfelvonulásokról, ők már akkor látták és magyarázták nekem a mechanizmust, vagyis ez hülye szó rá talán, de még korán van. Ők úgy fogalmaztak, hogy ha a társadalom tolerancia- és elfogadásszintje mondjuk a zéró vonalán húzódik, és alulról, a mínusztartományból hiába próbálják a melegek áttörni ezt a plafont, akkor nincs mese, felülről kell rázúdulni a társadalomra. Azaz: ha hiába kérjük szépen, és érvelünk, és könyörgünk, hogy hadd lehessünk ugyanolyan jogú és státuszú emberek, mint ti, akkor nagyot dobbantunk, és provokálunk, és akkor kivonulunk, és látványosak leszünk. Nem szaporítom, de ennek az az eredménye, hogy az átlagSzabóJános egy idő után azt mondja, hogy oké-oké, csináljanak amit akarnak a hálószobájukban, csak ne vonulgassanak mááááááááár. Tehát nem alulról sikerült megtolni a toleranciaszintet, hanem felülről, és így elindul egy lassú társadalmi elfogadás.
    Sikerült elmondanom? Nem vagyok egy fogalmazásbajnok ma.
    http://www.origo.hu/kultura/20080705-hogyan-indult-a-melegfesztivalok-tortenete.html

    Kedvelés

      • Ha már itt tartunk, akkor elmondom, hogy nekem erről a blogról is ez a személyes megélésem, így tekintek rá. Azaz: elkerülhetetlenek a túlkapások, szükséges az érzelmi vehemencia, az ajtóberúgás, a hegyoldalbarobbantás. Igen, repül szanaszét a kő, a szilánkok, mindenkibe beleállnak. De egyszerűen nem megy másként, a nőket sem engedik át “alulról”.
        Azt mondta egy kollégám a melegfelvonulásokkal kapcsolatban – miután neki is vázoltam a mechanizmust, a háttérokokat -, hogy: és höh, most akkor mit értek el ezzel, jól megutáltatják magukat? Mondtam neki, hogy nem, barátom, ezzel azt érték el, hogy amiről addig tudomást sem akartál venni, meg úgy csináltál, hogy nem is létezik, vagy ha igen, akkor csak úgy beszéltél róluk mint nem-emberekről, azzal most kénytelen vagy szembesülni. Ja, hogy nem tetszik, hogy kénytelen vagy. Nekik sem tetszett, hogy kénytelenek voltak egy életen át hazudni.

        Kedvelés

      • ez az eszmefuttatas nekem nagyon tetszik, engedelmeddel beveszem az ervelesi repertoaromba.

        Kedvelés

      • Persze, ez csak természetes, én rengeteg gondolatot, megfogalmazást használok tőletek, nem is szoktam engedélyt kérni, abból a feltevésből rugózok mindig, hogy össze vagyunk láncolva a hegyoldalban, egyszer egyikünk lép feljebb (akár csak gondolati szinten, vagy egy-egy jó megfogalmazással, érvvel), egyszer a másikunk, és így szépen rángatjuk egymást felfelé.

        Kedvelés

      • És van, akit csak rángattok felfelé, például engem, és még sok-sok embert, aki eddig nem vette a bátorságot, hogy hozzászóljon, vagy úgy érzi, hogy nincs mit írjon, mert az ő gondolatait is megfogalmazzátok. (Ugye, csakolvasó kismamatárs? 😉 )

        Kedvelés

      • “Mondtam neki, hogy nem, barátom, ezzel azt érték el, hogy amiről addig tudomást sem akartál venni, meg úgy csináltál, hogy nem is létezik, vagy ha igen, akkor csak úgy beszéltél róluk mint nem-emberekről, azzal most kénytelen vagy szembesülni. Ja, hogy nem tetszik, hogy kénytelen vagy. Nekik sem tetszett, hogy kénytelenek voltak egy életen át hazudni.”
        Igen, nagyon igaz!

        Kedvelés

      • Melegfelvonulás kapcsán mindig összerándulok, mert pont az érintett barátaim szokták mondani, hogy nem kéne ilyen harsányra, hangosra, kihívóra, így csak “magunk ellen fordítjuk” a többséget, én meg szeretném elmagyarázni nekik, hogy nincs baj a pride-dal, nem a többség tiltakozik, hanem egy hangos kisebbség, a többség legfeljebb azért nyivákol, hogy útlezárás van, de ők nyivákolnak maraton futás, Critical Mass, utcabál és kirakodóvásár miatt is, mert ki kell hajtogatni a seggüket a kocsiból. De nem tehetem, mert heteroként fogalmam sincs, ők hogyan élik meg ezt, csak szar látni, hogy saját magukat húzzák le és hajtogatják be a résekbe, én meg csak tartom a pofám és annyit tehetek értük, hogy ott vagyok nekik barátnak, aki egyenrangúként kezeli őket.

        Kedvelés

      • Nekem megbicsaklik a logikájuk, hogyhogy “ellenük fordítja a többséget”? A többség ellenük volt fordulva eleve, csak éppen annyira összezártan és némán, hogy nem is volt téma a melegség. Ahogy én képzelem, ez totál vákuum és meghasonlottság lehetett, mármint a melegeknek.
        Most már legalább nyíltan van ellenük a többség, éljen, van mivel konfrontálódni (aki akar).

        Kedvelés

      • A barátaidnak üzenem, hogy ha ők nem állnak ki magukért, akkor más nem fogja megtenni.

        Vagy szeretnék, ha minden maradna a régiben?

        Kedvelés

      • Már bocs, de nem adom át. Kurva nehéz helyzetben vannak, és szerintem csak azt akarják, hogy hagyják őket békében. Aki tudja, az titkolja is és csak a szűk ismerősi kört avatta be. Aki nem tudja, az meg szenved is rendesen és külföldre menekülni készül, toleránsabb társadalomba. Én nem mondhatom meg nekik, hogy tartsák oda a hátukat, aprítsák azon a szent ügy fáját. Én csak annyit tehetek, hogy a saját környezetemben kiállok az egyenlő bánásmódért, és részt veszek petíciózásban, miegymás. Pride-ra is akartam már menni, de őszintén szólva féltem a testi épségemet.

        Kedvelés

      • Félre ne érts, én nem mártírt akartam faragni belőlük. Csak felhívni ugyanarra a figyelmet, amire Naja is: az érvelésük nem állja meg a helyét.

        Tudom, hogy nem akarnak nagy melegjogi harcosok lenni, de ahová menekülni készülnek se ment másképp, minthogy az ottani melegek kiálltak korábban az igazukért és tüntettek, felvonultak. Ugyanannyi homofób hülye vette körbe őket eleinte mint minket, ráadásul annyiban nehezebb dolguk is volt, hogy előttük nem állt példaképp – nem úgy mint már nekünk.

        Máshol is felvonultak a melegek, és a hosszútávú következményei pont nem az lett, hogy még ellenszenvesebbé váltak volna, hanem egyre toleránsabbá vált a környezetük. A saját jogaikra meg ne mint többségi adományra tekintsenek, hanem egy alapvető etikai minimumra, amit másokon más nem fog tudni bevasaltatni, csak ők maguk.

        Mindegy, én a magam részéről azért próbálok megtenni mindent a helyzet javítása érdekében, amíg lehet. Mert mi lesz, ha majd nem? Bánni fogom, hogy addig amíg lehetett nem cselekedtem.

        Kedvelés

      • Értem a témát, elvben egyet is értek veled, csak ezzel együtt nem érzem, hogy jogom lenne olyasvalamire bíztatni őket, amit hasonló helyzetben talán én se tennék meg, hisz mondtam is, hogy félek a pride-on. Mivel hetero vagyok, valószínűleg sokkal jobban ismerik a melegjogokkal kapcsolatos infokat, mert hiába tájékozódom időnként, engem nem érint, úgyhogy nem is ragad meg annyira az agyamban. Én kívülről, sőt, ha azt nézem, hogy a rendszer nekem hátszeles, felülről nem pofázhatok nekik. Ha később megbánják, hogy nem cselekedtek, akkor meg majd ott leszek nekik vigasztalni.

        Kedvelés

      • @fonixtoll: “Pride-ra is akartam már menni, de őszintén szólva féltem a testi épségemet.” – csak el akarom mesélni, hogy az utóbbi három évben mindegyiken végigmentem, soha nem volt semmi gáz, és az egyik legjobb hangulatú “demonstráció”, amin valaha is voltam. Hátha találkozunk az idein. 🙂

        Kedvelés

      • Ez nagyon jó, tetszik. Egyébként én is ilyen…izé vagyok!voltam, mittudomén. Hogy a szobában, a négy fal között csinájjákmáán!
        Mindig szélesítenem kell a látókörömet. És az empatikus képességem messsze nem akkora, mint gondoltam, a tolerínciáról nem is beszélve. 😀 Vagy inkább 😦

        Kedvelés

      • Én tökre tisztellek azért, hogy ezt ki merted mondani. Ha szeretnéd, beszélgethetünk erről.

        Kedvelés

      • Igen, én is ilyen voltam. Ráadásul végig marhára toleránsnak éreztem a véleményemet.
        Először: Oké, elfogadom, de ne előttem csinálják.
        Aztán: Oké, mért ne csinálhatnák előttem is, végül is nem zavar, sőt házasodjanak is nyugodtan. De gyereket, azt már nem. Mert ott már egy másik emberről is szó van, és hát milyen példát lát, egy gyereknek heteró szülők kellenek, természet rendje…stb.
        Végül rájöttem, hogy mekkora baromság ez így, de ehhez információk kellettek: főként az internet és a nyitott gondolkodású ismerősök Szeretném hinni, hogy nem gonosz vagy barbár voltam (legalábbis nagyobbrészt nem), csak tájékozatlan. Persze kérdés, hogy hol a határ, meddig lehet ezzel takarózni…
        Azt akarom ebből kihozni, hogy a figyelemfelkeltés, a lázadás nagyon fontos, igenis toljuk az arcukba az embereknek, ha már maguktól nem látják. És ez bármilyen kérdésre igaz. Lehet, hogy naiv vagyok, de remélem, hogy az emberek többsége több információ birtokában nyitottabb lenne, vagy legalábbis elgondolkodna azon, hogy felülbírálja az eddigi értékrendjét.

        Kedvelés

      • Szerintem nem, mert a legerősebb motiváció az önigazolás, és amikor az erkölcsös polgár felháborodik, hogy megkaristolták a polírozott énképét, akkor büntetésből bezárul: jó, lehet, hogy igazad van, de nem mondtad szépen, ezért NEM ADOK, nem hallak meg.

        Eleve ez a tévedés, hogy engedélyt te (a többség) adsz. Jó, házasodjanak… De gyereket nem… Így érvel a kényelmesen többségi állampolgár, így érvelnek Normálisék:én nem engedném nekik, hogy… meg jó, legyen akkor ez meg az, ennyi meg ennyi kegy, engedményt. Nekem üvölthetnékem támad: miért, ki vagy te? Azért gondolod, hogy te adakozol, te engedsz, mert beleültél a készbe, mert neked jutott, sőt, a másét is bitoroltad. Nem a többségnél van a jogok forrása, nem ők adományoznak, engednek, hanem mindannyiunknak jár. Mint ahogy nem is a férfiak engedik be a nőket a Rudasba, hanem az volt egy jogsértő állapot, hogy eddig csak ők lehettek ott, eddig voltak méltánytalanul kizárva a nők, és ezért nem dumálni kéne meg lobbizni a további elnyomásért, hanem kussolni és a korábbi állapotért szégyenkezni. És van olyan is, amikor vér folyik, például munkásfelkelések vagy egyes etnikai forradalmak. Amikor a kisebbség, tehát a jogfosztott csoport többen van, vagy élelmesebb, vagy megszervezi magát, és úgy dönti meg a túlhatalmat.

        Érdekes a munkásoké, hiszen jóval többen vannak, mint a tőkések, és nélkülük leáll a tőke működése — ők emberi jogi szempontból akkor kisebbség, vagy nem?

        Kedvelés

      • Éva: Ajaj, én is láttam már nem egy ilyen önigazolós felháborodást.
        És marára igazad van, maga a szemlélet dühítő, hogy milyen jogon gyakorol a többség kegyet. És ezért is volt nekem nagy fejbekólintás, amikor erre rájöttem. Mérges voltam, egyrészt magamra, hogy mért nem láttam ezt korábban, másrészt a társadalomra, hogy erre mért magamtól kell rájönnöm, mért nem ez az evidens?

        Kedvelés

      • Nagyon nehéz toleránsak lennem, ha normális családban nőttem fel. Elfogadni a mást, 20 évesen nehezebb, ahogy egyre több mindent megéltem rájöttem, hogy változtam és változom és változni fogok. Ezt a változást ami saját magukban végbemegy, nem akarják elfogadni, sőt sokan még merevebbé válnak. Furcsa kimondanom, en úgy látom, hogy annak 35-50 éves korosztálynak aki itt kommentel van a legnagyobb szerepe abban, hogy a gyerekeink, kollégáink is érezzék , hogy jobb nyitottabnak , elfogadóbbnak lenni, mert úgy könnyebb a saját másságát is megélni. Így őt is elfogadják. Kicsit zűrösen írtam , talán értitek a fordított érvelésemet.

        Kedvelés

      • Egy ismerősöm mesélte, hogy hátizé, bizony ő sokáig ilyen szalonantiszemita volt. Persze, ne bántsuk őket, meg liberálisok vagyunk, meg van nekem is zsidó barátom, de …. Aztán egyszercsak azzal szembesült, hogy alighanem van benne is belőle.

        Kedvelés

    • felülről megtolni, ez érdekes, milyen jó megfogalmazás.

      ilyet akarunk mi is a magyar Asperger-szindrómások közösségében. mi azt szeretnénk, ha az Asperger-szindrómára nem betegségként/rendellenességként, hanem másságként tekintenének, vagyis felnyitni a társadalom szemét arra, hogy nem azért kerülünk hátrányba a neurotipikusokkal szemben, mert defektesek vagyunk, hanem azért, mert az iskolarendszer, a nevelési tanácsadók, a pszichiáterek stb., vagyis mindenki a neurotipikusok igényeiből indul ki, és eszerint rendezi be a világot.

      és hogy a kommunikációs/szocializációs nehézségeink szintén nem a kommunikáció ab ovo nehezítettségéből fakadnak, hanem abból, hogy másképp és más ritmusban tanuljuk a kommunikációt, mint a neurotipikus gyerekek-kamaszok-felnőttek.

      de a kommunikáció módjában köztünk sincs egyetértés.

      sokan úgy vannak vele, hogy ne legyünk radikálisak — ha megütnek, tartsuk oda a másik orcánkat, és ne keressük a konfliktust, mert ezzel csak magunkra haragítjuk az embereket.

      én amondó vagyok, hogy ki kell állni, meg kell mutatni magunkat. kommunikálni kell az igényeinket. és ki kell állni magunkért és a jogainkért. ha jelen vagyunk, és mondjuk a magunkét, akkor előbb-utóbb áttörjük az emberek ingerküszöbét és bekerülünk a közbeszédbe.
      és ha valaki megsérti a határainkat, akkor igenis meg kell védeni a határainkat, akár kemény konfliktus árán is, különben mindenki ellenállás nélkül át fog gyalogolni rajtunk.

      Kedvelés

    • megnéztem a videot. az indexeset. elmerengtem az mszp-s kampányfilmen és ugyanezt jutott eszembe, amit te is írsz. hogy tényleg robbantani kell, beleordítani a pofájukba, az arcukra önteni.

      Uraim! a nők ott vannak a munkahelyeken lassan 150éve (tömegesen, mert előtte is ott voltak, csak akkor még szegénységnek hívták)!
      miről beszélnek, mit mutogatnak?
      mintha – ahogy a melegekről is – nem vennének tudomást róluk. igen??? engem nem érdekel csinálják csak otthon- mondják, sugallják.
      ha nőkről van szó. mit is kéne otthon csinálni? ja ugyanazt amit eddig is, azt meg hogy közben a munkahelyeken is helytállnak nem vesszük számításba. nem vesszük észre. sőt mi több! szégyellnivaló, dugdosnivaló dolognak tekintjük, amiről álszent módon nem beszélünk, mintha nem is lenne. ha nem beszélünk róla, nem jelenítjük meg, ha eldugjuk (ahogy a melegeket, hajléktalanokat, elesetteket, romákat stb szeretnék) akkor az NINCS!

      hogy van pofájuk egy ilyen kampányfilmet készíteni!!!
      döbbenet.
      (el is képzeltem egy ellenkampányfilmet, amiben ad hoc módon a stáb bemegy munkahelyekre és gyors snittenként be-benyit irodákba, helyiségekbe és mit talál ott: nőket. nini! minő csoda!)

      Kedvelés

      • Ja, értem az említett kampányfilm amiből a részleteket mutatták ez:

        Tényleg döbbenet, hogy a nőket kizárólag gyerekek körül, az ő gondozójukként mutatják.
        Amikor munkahelyen dolgozó embert, értelmiségit mutatnak, akkor az minden esetben férfi, csakis. Az az érzésem, mintha az összes kampányfilm, meg reklám (az egész nap vidáman és mosolygósan lakást ganézó háziasszonyokkal) egy alternatív világban játszódna.

        Kedvelés

      • Jajj milyenek vagytok!
        Hát nem látjátok ti, hogy az oviba megjelenik az apa is, ahogy öltözteti a kislányt, és megjelenik a nagyi, meg a nagyapa is az oviba… 😉
        Szerintem ezektől remélték a kiegyensúlyozást… Szánalmas.

        Kedvelés

      • Bajnai Gordon úgy méltatta Gyarmati Fannit a halálakor: A világirodalom leghűségesebb hitvese! Ez mindent elmond arról, mi a mérce az országban..
        És egy gyomorforgató sztori: a minap rádióztam a kocsiban és a music fm azt méltatta, hogy csináltak egy felmérést, amiben az lett az eredmény, hogy a 15-25 év közötti magyar lányok 53 %-a a htb karrierre vágyik. Poénkodtak az eltartottságon,méltatták, hogy milyen fasza is, mikor a férfi (tudjátok, FÉRFI) eltartja a nőt, aki otthon henyél (kimondva az, hogy henyél). Szó sem arról, hogy ezeknek a lányoknak fogalmuk sincs a htb valódi világáról, hogy javarészt hisznek abban, hogy a férjük majd szeretni fogja őket, míg a világ világ. Elbűvölő párkapcsolatuk lesz. Arról sincs fogalmuk (és nem is mondja el nekik senki, sőt), hogy micsoda kiszolgáltatottság feladni a saját, lehetséges egzisztenciát, hogy mekkora meló, leépülés, beszorítottság vár rájuk “eltartottként”. Hat az agymosás, a női szerepnyomás, a munkát, gyereket. Gusztustalan volt és rendkívül egyoldalú.

        Kedvelés

      • Ebben a rádióban, főleg a reggeli műsorban (mert abból hallottam már részleteket) folyton ilyen ocsmány, hímsoviniszta, (nőkkel együtt) nőkön röhögő, nőket minősítő témák, beszélgetések zajlanak.
        Volt már olyan, hogy írt valaki a műsornak, hogy tiszteletlenül beszélnek a nőkről, erre a kedves ffi műsorvezetők elővették az egyik nő kollégájukat, és megbeszélték egymással, hogy de hát ők nem is tiszteletlenek a nőkkel szemben.

        ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

        Ez meg nem ugyanaz a rádió, de majdnem:

        http://keretkoalicio.blogspot.hu/2012/12/randieroszak-vagy-szerelmeskedes.html

        Kedvelés

      • Sajnos a többség ezt szeretné hallani. Hát ezt hallja…….meg.
        Cinikus, de nem így van? Kiváncsi vagyok melyik vezet “sikerre” , a nyakon öntjük vele vagy az adagoljuk verzió? Az indexes videó nézettségéről van-e statisztikád Éva? Kiváncsi lennék , persze ha lehet.

        Kedvelés

      • Persze, hogy nem vagy index, csak érdeklődtem. A videó címe, ami már erősen utal a témára, vajon hány embert ingerel megnézésre. Keveset, sokat, végignézik?

        Kedvelés

    • Oké, értem a gondolatmenetet, de tegyük hozzá, hogy a provokatív, vehemens, határfeszegető jelző a többségi társadalom szempontjából ábrázolja a helyzetet. Ha objektívan megnézzük, akkor ezek az emberek nem csinálnak mást, csak békésen felvonulnak, megmutatják, hogy: “Hahó mi is itt élünk, számoljatok velünk, ne gyűlöljetek minket.” Nem agresszívek, nem szidják a “begyöpösödött heterókat”, “szemét politikusokat” stb. Szerintem ez még bőven a szépen kérés kategóriája.

      Kedvelés

  4. “És eszébe jut, hogy tegyen valamit, mert neki van miből.” és nem és nem.
    mert úgy érzik, nincs nekik sem elég. minek pattognak már megint ezek? örüljenek, hogy lyuk van a… ha nem tetszik, el lehet menni. mi lenne, ha mindenki leülne a parkban a fűre? na mi?

    Kedvelés

  5. Meg van az, aki azt mondja, ő teljesen elfogadó. Mindenki a maga életének kovácsa és őt aztán nem érdekli, hogy az a másik hogyan él. Ja, hogy annak nehezebb? Tegyen érte, hogy máshogy legyen. Tegyen úgy, ahogy emez (ez a liberális elfogadó, na, én aztán nem nyomok el senkit, meg előítéleteim sincsenek típusú, akinek elmondod, hogy sok ember nem tud tenni, sok ember sötét veremben él, akkor azt mondja, nahát, én egyet sem ismerek! Nekem csupa csupa jó fej barátaim vannak, felvilágosult és nyitott emberek, de azok mind tettek is érte, bizony ám! Tettek érte, hogy ne cigányok, balkezesek, melegek, nők /ja, a nőket meg tisztára egyenrangúnak kezelik/, állami gondozottak, elhanyagoltak, szellemi avagy testi fogyatékosok, illetve olyan gyermeket nevelők, extrémek, túl magasak, túl kövérek legyenek. Tettek érte!). Tegyen hát magáért minDenki, ahelyett, hogy nyávogna!
    Ez a tipus az, aki miután felépíti magát, rákérdez, hogy tán neked személyesen van problémád? Mesélj hát magadról, mitől vagy ilyen szkeptikus és boldogtalan (ergo mit nem tettél TE meg). Könnyű besétálni, azt hinni, hogy figyelmes, érdeklődő. Vigyázzatok, az ilyennek szót se.

    Kedvelés

    • egyetértek. és szerintem ez legfőképpen az előjogait féltő finnyás és kényelmes középosztály, és az értelmiség sara a rendszerváltás óta, és a legfőbb ok, amiért itt tartunk ahol.

      Kedvelés

      • Aha, pontosan! A belvárosból ki nem látó, cigányokat Budáról elfogadó, csóróságot romantikusnak beállító, szellemileg lusta értelmiség és középosztály.

        Kedvelés

      • Szerintem az is ilyenné válik, aki már sok mindenen keresztülment és megoldotta.
        Az sem érti, hogy a másik miért nem. Én sem, én is ilyen vagyok. Segítek ahol tudok, de nem biztos, hogy értem ezt a hozzáállást. Előbb-utóbb bele is fáradok, és magára hagyom az ilyen embereket. Nem tipikus középosztálybeli válik csak ilyenné. Egykori „feketelyukas” punk-ként, később (még most is) rockerként, melós szülők gyerekeként. Rendőrök és szülők által bántalmazva(én konkrétan nem, de a barátaim közül volt ilyen is bőven)…De ettől még én is azt mondom, minden az egyénen múlik javarészt. A tanulás, a nyitott szemmel járás, a lázadás. Nem mondom, hogy ez a könnyebb, de csak rajtam múlt. A következményeivel együtt is. Ez alól csak a konkrét bűncselekményeket látom kivételnek, amit a gyengébbek ellen követnek el. Azt sokkal súlyosabban büntetném, mint ahogy történik.
        Nagyon érdekes út ez. Megkeményedni, a társadalomnak és egyes embereknek fricskát mutatni jó dolog. Később már ez sem kell. Nekem már nem tűnik fel, ha fintorognak azon, hogy jócskán tetovált vagyok, nem zavar, hogy a munkahelyemen is csodabogárnak látnak az érdeklődési köröm, vagy éppen akármi miatt. Engem riaszt a tipikus kispolgári lét, az a fajta családmodell, amit látok magam körül, a napi szintű gyerekezés, reggel ovi, onnan munkahely. Kiráz a hideg, ha 5 évben egyszer be kell mennem a TESCO-ba, és utálom a tömegközlekedést. Használom, de mindig olvasok. Már eljutottam oda, hogy a legnagyobb szélsőségek kivételével a legtöbb dolog nem zavar. (A mocsok, a bűz, a rongálás igen, és fog is) Ami a legérdekesebb, hogy nem várom már rég a megértést. Nem várom el, hogy a 3 gyerekes anyuka, aki másképp él, szimpatizáljon velem. Ami örökre meg fog maradni életem legszebb korszakából, az hogy CSAK HAGYJATOK BÉKÉN érzés! Már ez is bőven elég. Viszont ha nem, akkor rohadtul nem vagyok megértő. Aki átlép egy bizonyos határt meg is érdemli a rázúduló következményeket.
        Nagy nagy örömmel olvastam Éva írását, mert mindig is kisebbség voltam. Többszörösen is ha azt nézzük. De engem ennyire nem zavarnak ezek a ferdén nézések és akadályok, és tudom, hogy sokunkat nem. Inkább nevetségesnek látjuk ezt a fajta ítélkezést, és a konkrét szituációkban jellemzően mi vagyunk azért felül. Ja, és balkezes is vagyok. Utálom a balkezes tárgyakat, mindent meg lehet fordítani, és akkor máris működik. Gondoljatok bele: balkezes, punk-rocker, tetovált, gyermektelen vénlány, aki műkörmös és egyben napi szintű magasan kvalifikált alkalmazott. Nem szeretek színházba járni, nem érdekel a komolyzene, anyámmal élek Öööö…nem is tudom mi van még. Ja nő vagyok ráadásul 
        Ha valóban emberebb emberekkel találkozunk nagyon kedvesek, mosolygósak és segítőkészek vagyunk mi is.

        Kedvelés

      • Ha lehetetlen lenne teljesen, akkor abban sem lennének jó példák az önerőre. Mindkét nagyszülő párosomnak sikerült. Apám pontosan tudta, mit jelent a nyomor, de nem maradt benne. Hihetetlen nagy kockázat elindulni, de benne maradni a posványban, maga a vég lett volna. Itt tudunk ezen a pontos segíteni, de csak az elindulásban. Egyetértek, de mégsem.
        Két példa volt hétvégén előttem, az egyik az exem, aki éppen megteremti magának a nyomort, pedig egészséges, de ragaszkodik a hülyeségéhez, a másik a barátnőm, aki 46 éves, elvált és egyedül neveli a lányát, még csak nem is teljesen egészséges. Mindkettőjüknek ugyanazt a segítséget ajánlottam fel. Mit tudok adni? Pénzt, ha tudom nélkülözni. Tanulásra, továbblépésre, akkor is, ha nem kapom vissza, vagy csak soká. A barátnőm lassan végez az általa kiválasztott tanfolyammal, utána meglátjuk, hogy boldogul az új végzettségével. Lelkes és akar. Fog is! Az exem már látja magát a híd alatt. Sajnos ha így áll hozzá meg is fogja teremti ezt az opciót, pedig van másik lehetősége simán. Több is. Egymással is beszélgettek hétvégén, és a barátnőm is azt gondolja, hogy hihetetlen éles az ellentét. Nincs mit tenni. Ez kapcsolódhatna a „mindent megtettünk érte íráshoz is”.

        Kedvelés

      • Nem erről beszélek, hanem az igazi mélyszegényégről Ritók Nóra ó nagyon jól leírja a blogjában.

        Kedvelés

      • ez Európára még nem igaz sztem , de az lesz. Ettől egyébként még az akaraterős és az akaratgyenge emberek a nyomor közepén sem fogják érteni egymást. Azok semmilyen társadalmi szinten nem juthatnak közös nevezőre. Annyira más szemlélet van mögötte, hogy még akkor sem, ha már a két cipőt is kipróbálta valaki. Nem vagyunk képesek kilépni magunkból, empátiával is csak kis időre.

        Kedvelés

      • Magyarországon a mélyszegénységben ez a helyzet szerintem, ez már nálunk is milliós szám.

        Kedvelés

      • az akaratgyengeség meg eléggé háttér kérdése. pontosabban: jó (társadalmilag ÉS emberileg is) háttérből mondjuk 80% akaraterős/tudatos és 20% akaratgyenge/reflektálatlan lesz, rossz háttérből meg fordított az arány.

        az a húsz százalék aki megcsinálja ellenszélben is, az meg mutogat a nyolcvanra, akinek nem sikerült. mintha a műlábas focistát tennénk etalonná minden mozgássérültnek.

        Kedvelés

      • Mert dörgölőzik az előnnyel születettekhez (akik persze ezt örömmel veszik, lehet a maradék 80 %-ot szidni). Olyan ez, mint a patriarchális berendezkedés lyukait kihasználó nő, aki aztán értetlenkedik, hogy a maradék 80 (90? 99?)% mit nyavalyog, hát neki is sikerült, nincs itt hátrányos helyzet.

        Kedvelés

      • Igen, ettől megyek a falnak, amikor mutogatnak a szegregátumban élőkre, hogy dolgozni kellene ám. Ja, csak munka nincs úgy száz kilométeres körzetben, meg három generáció óta nincs munkakúltúra a családban.

        Kedvelés

      • A tartós munkanélküliségnek elképesztő hatása van. Egy rakás faluban, ahol részben a TSZ-ben, részben a közeli városokban dolgoztak az emberek, a munka mellett kertet műveltek, állatot tartottak. Mióta a faluban 50 % feletti a munkanélküliség, azóta a jelentős szabadidejükből már nem telik ezekre, az ólak összedőlnek, stb, Van, ahol arra hivatkoznak, hogy mert a termést ellopnák. Fenét! A fáról (kezeletlen, metszetlen) lehullott almát nem szedi fel senki, ott rohad meg az utcán. Mennek a boltba a segéllyel, almáért. Ahol meg van munka, ott a kertek is műveltek, minden második háznál legalább tyúkokat tartanak.

        Kedvelés

      • Igen, ezt nem értik, hogy a nincsből, vagy a nincsbe nem megy csak úgy a művelés, ahhoz kellenek magok, szerszámok, növények, állatok.

        Kedvelés

      • Ajjaj, ebben persze van valami, de hidd el, vidékfejlesztési programokban is benne vagyok, vagyunk, nem csak kirándulás közben látom: az alap nem ez. Az alap a mentális változás a munkanélküliség hatására. A meglevő gyümölcsfák kezelése, a meglevő tyúkok megültetése nem pénzkérdés, az ól tetején a megmozdult cserép helyrerakása sem. A megtermett gyümölcs elfogyasztásáról meg ne is beszéljünk. A magok sokkal olcsóbbak, mint a répa meg az uborka a boltban, egy zacskó répamag 180 Ft és terem belőle legalább 4-5 kg. A tyúkok sokkal kevesebb takarmányt esznek meg, mint amennyi a tojás értéke, ha tápon tartják, akkor is, de minek táp egy család meg egy kert mellé?
        Pont olyan programok vannak, amik ingyen vagy nagyon olcsón adnak magot, naposbaromfit, stb. az embereknek. És mellé kell szaktanácsadás, és ösztökélés is, a falu vezetése igyekszik kicsit lelkesíteni az embereket. Mert 20, vagy kevesebb év alatt elfelejtették, hogy tartották addig az állatokat. És nincs kedv, nem értik, minek dolgozzanak a plusz jövedelemért, a saját termékekért.
        Belefásulnak sajnos, a haszontalanság érzése mentálisan teszi tönkre az embereket. Nem rosszabbak ezek az emberek, amíg volt munka, dogoztak rendesen! Egyszerűen a sok próbálkozás, a hiábavaló munkakeresés megeszi a lelküket. Ebből kirángatni őket nehéz.
        Egyszer beszélgettem pár emberrel, kisebb-nagyobb vállalkozók, a falujuk lelkes, motivált, valamennyi tőkével is rendelkező emberei. Az egyik nekiállt siránkozni, hogy nem mennek oda a vállalkozások, hogy segítsenek nekik. Mondjuk a többi fogta is a fejét, hogy b+ azért vagyunk itt, arról beszélgetünk, hogy mit tudunk MI tenni, hogy ne várjuk a sült galambot.

        Kedvelés

      • Laci, ez pontosan így van. Nagyon okos, empatikus hozzáállás, én sem tudtam volna jobban megfogalmazni!

        Kedvelés

      • Ja, és amiket írtam, azzal nem relativizálni akartam, vagy tolni a felelősséget a nyomorban élőkre, ellenkezőleg, azt akarom mondani, hogy a tárgyi, anyagi eszköztelenséget a helyzetből, és nem a nyomorban élő emberekből fakadó pszichés “nyomor”, erőtlenség, kétségbeesettség, fásultság tetézi. És akkor erre jön a többségi társadalom által nyomott, jellemzően sajnos a bajban levők által is valamennyire elfogadott, elhitt sztereotípia.

        Kedvelés

      • Igen, teljesen egyetértek, hogy a mentális elfáradás, a lelkesedés hiánya nagyon sokat jelent.

        Amit írtam, azt arra a csoportra írtam, akiknek huszonéve nincs munkája és putriban laknak, tényleg a szegregátumok legalja. Hogy onnan kitörni szinte lehetetlen a jelenlegi felállás mellett.

        De az egyenlőtlenség szerintem nagyon konzerválódik szinte az egész társadalomban, húsz éve jóval nagyobb volt a társadalmi mobilitás. A magyar kormány 2011 óta nem publikált új Gini indexet, pedig biztos, hogy jelentős a romlás.

        Kedvelés

      • Persze, pontosan úgy van. A mentális “nyomor” ráadásul azt jelenti, hogy rajtuk már anyagi dolgokkal nem lehet hatékonyan segíteni. Mármint CSAK anyagiakkal. Komoly mentális szaksegítség is kellene.

        Kedvelés

      • Igen, pont erre gondoltam. Olvasok mindenféle számokat, állítólag olyan százezer mentálhigiéniás és szociális munkásra lenne szükség.

        Kedvelés

      • Simán elhiszem
        És persze a szocmunkásoknak ehhez komoly mentális képzést is kellene kapniuk, nem úgy, hogy mondjuk pszichológusként is üzemeljenek, hanem az előítéleteik lebontásához, meg ahhoz, hogy egyáltalán meg tudják szólítani ezeket az embereket.

        Kedvelés

      • Meg van még a lelki nyomor is, annak az a szintje, ahonnan már nem nagyon lehet lendületet venni, nem annyit, hogy tartósan felszínre jusson az ember. A műgonddal tönkretett gyerekkort és fiatalkort nem nagyon lehet következmények nélkül hátrahagyni. És arra a legkönnyebb azt mondani, hogy csak rajtuk múlik.

        Kedvelés

      • Ezt barátnőnek szánom, de az övé alá már nem tudom tenni.
        Szerintem tavasztündérnek van igaza, van olyan nyomor-határ, ahonnan önerőből lehetetlen kitörni.
        Főleg, ha az a nyomos több nemzedéken át is tart.
        Az apukád idejében feltehetően volt segítség (csak becsülni tudom, hogy mely időszakra esett), amennyiben a társadalom erőteljes mozgásban, kavargásban volt nálunk egy időben. Tudom, annak vesztesei is voltak, de nekik volt tanult alapjuk a továbblépéshez, ha igazán akarták.

        A baj azokkal van, akiknek semmi, de semmi szocializációs alapjuk nincs bekapcsolódni a társadalomba, vagy egyszerűen nem látnak ki a gödörből.

        Kedvelés

      • szia Barátnő!

        Te vagy a tetovált alteregóm?
        Melós szülők bántalmazott gyereke, éhezős-fázós csóróság, ám valamennyire mégis sikerült kitörni. Én úgy érzem, előre menekültem, mert nem volt választásom. Ha úgy tetszik, nem volt lejjebb, persze ez nem feltétlen igaz, inkább nekem nem volt opció sem az a szint, sem az annál lejjebb lévők.
        Nagyon is értem amit írsz, mert már magam is gondolkoztam ezen, ugyanabból az okból kifolyólag, hogy amikor elértem, amit akartam, elhittem, hogy ez kizárólag akarat kérdése. De már nem hiszem.
        Akarni is tudni kell. Nekem, kvázi veleszületett tulajdonságom a makacs előretörés, mint egy véreb, amikor szagot fog. Nem mindenki születik ilyen szívós makacssággal és becsvággyal. Van, akiből a tanult tehetetlenséget váltja ki a körülményei nyomorúsága, míg belőlem ösztönző dühöt. Dacot, ‘csakazértis’ reakciókat.
        Ami miatt írtam a kissé odacsapós kommentet, az az, hogy mostmár látom, mekkora bűnt követ el az, aki nem onnan indul, ahonnan én, hanem onnan, ahová nekem egy eszmény volt megérkezni, ám mégsem veszi a fáradságot ahhoz, hogy kinézzen a palotaablakon. Neki van módja ezen gondolkozni, adottak az eszközei, az éleminősége inkább lehetővé teszi, és a rálátása sem feltétlen annyira beszűkült képet tár elé, mint egy ellehetetlenült ember elé.
        Ha én most bezárkóznék, és örülnék a szerzett javaknak, akár a tudást tekintve, akár anyagi értelemben értjük, és tennék azokra, akiknek nem ez jut, mondván tegyenek érte mert akarat kérdése csak, akkor semmi értelme nem lenne annak, hogy küzdöttem. Persze, a jelenlegi életem szempontjából lenne, de a társadalom szempontjából jóval kevesebb. Magának az útnak nem lenne semmi értelme, pedig nagyon fontos eleme az életemnek. Vagyis a magamét, magam egy részét dobnám ki így.
        Valahol szerencse, valahol veleszületett adottságok kérdése is ez, nem kizárólag hozzáállásé.
        Ugyanakkor a jobb sorsba születettek között is vannak jócskán lázadó, harcos alkatok, meg vannak belenyugvó, érdektelenek is.

        Egyébként tetszik a nicked.

        Hagyjanak békén érzés? 🙂 Nagyon jól ismerem. Már csak azért is hálás vagyok, ha nem veszel észre.

        Kedvelés

      • Nem, szerencsére nem teljesen. Írtam is, hogy nem én voltam bántalmazott. Sőt, nekem igen bölcs és nem értelmiségi szüleim voltak. Én mindenhonnan kilógok akkor is. Nekem ez az egész magam körül nagyon szűk. Mindenhez közel megyek, hogy elég jól lássam, de nem feltétlenül váltja ki belőlem sem a sértettséget, sem a segíteni vágyást. Legfeljebb csodálkozom egy nagyot. Valahol túl idealizáltnak vélem az itt sokszor felvázolt igényeket. Az én másságom azt is jelenti, hogy azért hagyjanak békén, mert oka van annak, ha valahova nem akarok tartozni. És ne akarjanak ebből kimozdítani, ha én eldöntöttem, mert azt nem tolerálom. Imádok bizonyos értelemben a periférián lenni. (Nem anyagilag, ez igaz, de a poszt nem a pénzről szólt elsősorban)
        Pontosan tudom, hogy nem mindenki ekkora akarnok, nem is mondom, hogy ilyennek kéne lennie. Egyszerűen el tudom fogadni, ha neki nem sikerül. De nem biztos, hogy megérint. El tudom fogadni magam körül, sőt a saját életemben is. Nagyon érdekes érzés ez. Török előre a magam kis világában, ahol szintén van hímsovi, vannak szabályok, van munkahely, de ahogy itt olvasgatok, mintha kevesebb görccsel léteznék. Mintha nem lenne dolgom azért mindennel.
        Ráadásul amit viccesnek találok, -ezért nagyon szeretek itt olvasgatni-, ha minden megvalósulna, én nagyon rosszul érezném magam abban a „kiegyensúlyozott” világban, mert az igaz, hogy itt részben nagyon liberális a gondolkodás, de mégis ugyanúgy meg lehet fordítani. Tudod, mint a balkezes olló kérdése.
        Valami olyasmit próbáltam érzékeltetni, hogy aki nem élt ebben a jól felépített burokban, annak mindez közelről teljesen más. Egyrészt nem olyan súlyos, másrészt lehet ellene tenni. Annyira más lelki alkat kell hozzá. Ha én értelmiségi családba születek, akkor komoly gondok lettek volna velem ezzel a természettel. Szerintem haza sem mentem volna már 14 évesen.
        Így is megcsináltam lázadásból a legnagyobb faszságokat. Pedig hol volt nekem lázadni valóm otthon! Ellenben mindenhol máshol van a mai napig. Ezt is megtanuljuk a helyén kezelni sérülések nélkül. Remélem.

        Kedvelés

      • Ez nagyon szíven ütött, ahogy írod. Igen, én is sok mindenen túl vagyok, sok mindent megoldottam, és én is annak örülök a legjobban, ha békén hagynak, ahogy én is békén hagyok mindenkit. Köszönöm 🙂

        Kedvelés

      • Az én kedvencem az, amikor egy leányanyán próbálok segíteni. Egy cigánynka szült magyar létére, de onnan is elűzték. Ettől pária lett. Szerveztem neki fodrász képzést, mert az akart lenni, meg vittem, amire szüksége volt a babának. Kitámadtak az uton, hogy úgyis hiába. Mondom, nem azért teszem, hogy bizonyítson, hanem azért mert ha van benne erő, akkor változtatni fog. Röhögnek.

        Pár hét múlva elbeszélgetünk az anyával. Mondja, hogy csalogatják vissza a cigányok. Mondom neki: két lehetősged van. Maradsz és harcolsz, képzed magad, önálló leszel és idővel elfogadnak. Vagy mész vissza, ott azonnal elfogadnak, de “csak egy cigány leszel”, te is meg a fiad is. Rám nézett és tudtam, hogy akkor eldöntötte helyben. Inkább fogadják el egy kis közösségben… két hétre rá megszökött. Vissza a cigányok közé. Jól van. Kimagasló pozicióban. Azóta szült még egy fiút.

        Másnap szembe megyek az egyik öregasszonnyal, kajánul mosolyog. Na úgye megmondtuk, hogy hiába segített. Elmagyaráztam, hogy nem hiába… de nem akarták megérteni.

        Rá egy évre eljátszottuk mégegyszer… más szereplő, más körülmények.

        Kedvelés

      • Én ezt sikerként könyvelem el. Mert volt választási lehetősége Erikának. És ő választott. Nem kényszerült bele egy méltatlan helyzetbe. Jó látni, hogy elégedett a döntésével. De ezt kevesen látják így. A többség azt, hogy rangon alul ment férjhez.

        Kedvelés

      • Nem az ilyen helyzetek kapcsán mondják, hogy: Büdös az akol, de meleg?
        Pszichológusom magyarázta így a visszalépéseket. Hogy mennyire érthető, emberi döntések azok.

        Kedvelés

      • Ó, ez mennyire ismerős. A környezet hozzáállása is.
        Ezt csináltam én is évekig.
        És örültem minden kicsi eredménynek. Azért szerencsére akadt olyan is, akinek sikerült.

        Kedvelés

      • Nekem nagyon megdöbbentő volt nemrég, hogy egy egyébként liberálisan gondolkodó barátnőm – akivel kapcsolatban meg voltam győződve, hogy elfogadja a homoszexualitást – azt mondta, hogy nagyon nem örülne, ha a fiai melegek lennének. Nem szakítaná meg velük a kapcsolatot, de pl. nem lenne hajlandó megismerni a párjukat. És meg akarta magyarázni, hogy pedig biztosan én sem örülnék, ha a lányom… (A kék szemnek sem örül az ember, hanem tudomásul veszi.) Ez nagyon elszomorított. Hogy képes lenne ezzel bűntetni a gyerekét. Hogy ez lehet valakinek probléma, aki minden másban – sok másban – olyan felvilágosult. Szóval ez is kicsit olyan, hogy “nincs bajom a melegekkel… csak a családban lehetőleg ne lássak egyet sem”. 😦

        Kedvelés

      • Ezt (már) annyira pofátlanul gőgösnek tartom, hogy egyesek (sokak) teljesen komolyan veszik magukhoz a jogot arra, hogy megmondják, melyik fajta embernek van létjogosultsága, és melyiknek nem.

        Magától értetődőnek tartják, hogy ők elmondhatják mások előtt az ő véleményüket “a melegekről”, “a feministákról”, satöbbi, mintha számítana , mintha mindenki csak az ő kinyilatkoztatására lenne rászorulva. Ha ő nem mondja el, mit gondol, nem adja áldását rám vagy rád, akkor sajna neked el kell ásnod magad.

        Itt Mo-n még mindig annyira mély sötétség honol az emberek fejében, hogy még mindig általános a legtöbb közegben a homoszexualitással való viccelődés (mintha ez – melegnek lenni – vicces lenne vagy torz vagy szégyellnivaló), és nagy hangon előadják magukat a nagyfejűek arról, hogy ők mit gondolnak a melegekről. Annyira megkérdezném (és néha meg is teszem, ha nem árt nekem) ezektől, hogy “te mi a francot képzelsz magadról, ki vagy te?! Szerinted “a melegeket” hol érdekli a te nyomorult véleményed?”

        Micsoda önteltség ez, ó, te jó ég!!!

        Kedvelés

      • Nekem is megmondta anyám hogy nem örülne neki ha meleg lenne bármelyikünk is, mert nehéz társadalmi intoleranciában élni.

        Biztos nem örült amikor megtudta. Viszont hálás vagyok érte, hogy elfogad.

        Kedvelés

      • Hát az más, ha a társadalmi intolerancia miatt nem örül, meg az is más, ha egyszerűen nem tudja elfogadni és megérteni, hogy az a másik férfi a fiával az olyan, mint amit neki a saját férje jelent. Hogy ha felvinné bemutatni, akkor ő inkább elmenne és inna egy kávét valahol.

        Kedvelés

      • Nekem innen erednek a huszonéve létezō elfojtódásaim, egyszerűen annyira erōs volt anno a társadalmi nyomás. Sose felejtem, hogy a kollégámat, akit addig nagyon megbecsültek, seperc alatt kirúgták amikor kiderült a homoszexualitása. Na akkor szereztem be egy fal pasit (ez a kollégák magánéletének firtatása is ōsi magyar szokás) , a barátnōmmel meg vidéken, titokban találkoztunk, meg a négy fal között maradtunk. Szülōkkel meg soha nem merült fel a téma valahogy. Mivel nekem csak apukám véleménye számít, ō meg nagyon elfogadó, nem hinném, hogy gond lett volna belōle.

        Kedvelés

      • Igen, a kamupasi/barátnő beszerzése általános hagyomány és jelenség amivel próbálják levédeni magukat az emberek.

        Sajnálom hogy ilyen szörnyű és kellemetlen élményeket kellett szerezned, el tudom képzelni milyen nyomasztó lehetett a légkör 20 évvel ezelőtt, ha olykor még én is úgy érzem, hogy ami megy az elviselhetetlen.

        Nem tudom, ezek a sebek begyógyíthatóak-e. Én nagyon bízom benne hogy igen, és meg tudod tenni azokat a lépéseket, melyek a körülményekhez képest maximálisan fel tudnak szabadítani.

        Kedvelés

      • Itt Angliában nem ütközik meg senki azon, hogy nyíltan vállalják a LMBT emberek egymást, ez sokat segít. A pubban is van egy meleg srác, mindenki elfogadó. Most heteroszexuális párkapcsolatban élek, így nem merül fel a kérdés. De régebben sokszor nem mertem lépni, mert annyira ott voltak azok a félelemben leélt évek, pedig abban az országban is elfogadó volt a közeg. Az ostoba meleg vicceket nem bírom, azt szóvá is teszem. Egy közeli családtag homofób (szerintem rejtetten meleg, persze családja van), amíg beszéltünk ebből rengeteg konfliktus volt.

        Kedvelés

      • Pedig pont azt gondoltam, hogy ha szeretem a gyerekem, megpróbálom megismerni, jobban megérteni, és ha van szoros kapcsolatom vele felnőttkorában is, akkor nem kell akkora hézagot átugrani. Nem tudnék úgy beszélni a gyerek gyerekemről, mintha felnőttként idegen lenne majd. Meg akarnám ismerni a párját is, mekkora hülyeség ez már, hogy nem! Ha becsukom a szemem, akkor nincs?

        Kedvelés

      • ez lesz a témában íródó posztom címe: Nekem nincs bajom velük, de. ütnék az ilyenért, friss most az élmény.

        Kedvelés

      • A “de” már azt jelenti, hogy van baja. A “de” logikailag szembeállít, cáfol, ellentmond, tagad.

        Kedvelés

    • az utóbbi időben hozzám több ember is bekommentelt felháborodva, hogy ő nem érti, miért írom, hogy a neurotipikusok előítéletesek és kirekesztők, amikor ő személy szerint nem is az. ő nagyon nyitott és toleráns, és sértve érzi magát azért, mert én imígyen általánosítok.

      az én tapasztalatom egyrészt az, hogy aki valóban nyitott és elfogadó, az az AS-esek általam leírt problémáira reflektál elsősorban, és nem azt nézi, hogy min lehet megsértődni, mibe lehet belekötni, és mit vehet magára. és pláne nem gondolja úgy, hogy az ő privát sérelmei többet nyomnak a latban, mint a kirekesztett csoport sérelmei, amit én a blogomon megfogalmazok.

      a másik dolog pedig az, hogy minden ember tele van előítéletekkel, csak van, aki reflektál magára, és igyekszik felderíteni és kiiktatni az előítéleteit. aki nem reflektált a neurotipikus-privilégiumaira és az Asperger-szindrómásokkal szembeni előítéleteire, az jó eséllyel előítéletes is — és miért reflektálna rá, hogyha még sosem szembesítette velük senki?

      Kedvelés

      • “nem azt nézi, hogy min lehet megsértődni, mibe lehet belekötni, és mit vehet magára.”
        Pontosan!!

        Kedvelés

      • Igen, ez van minden kissebbségi/többségi probléma kapcsán. Én többségiként sose fogom problémaként érezni, ha egy kissebbségnek valami fáj, amíg nem szembesülök vele, hogy bizony az a kissebbség létezik, és van problémája. És az előítélet igenis dolgozik bennem, és el kell csitítanom.
        Kellenek az ilyen oldalak, hogy a többség szeme felnyíljon.

        Kedvelés

      • Mi kisebbségiek sem vagyunk jobbak. Több meleg ismerősöm pl. NEM HISZI EL, hogy tényleg vannak akik biszexuálisok. Merthogy ő nem tudja elképzelni hogy egy ember két nemhez is vonzódik, és biztos csak nem tudja eldönteni az illető ki kell neki jobban. Meg hogy ilyet csak unatkozó emberek csinálnak…

        A bűnbakkeresés is megvan ezerrel és a problémákat is lehet a biszexekre fogni, például hogy a nemi betegségeket is inkább ők terjesztik, mert fűvel-fával, nővel-férfival lefekszenek stb.

        Cigányozás is előfordul, vannak akik viszont ezerrel zsidóznak és a legsúlyosabb összeesküvés-elméletekben hisznek, pl. miszerint a csapvízben lévő hormoncuccoktól lesz valaki meleg.

        Ehhez mit szóltok?

        Pont ebből gondolom hogy az előítéletek feldolgozása, a problémák észrevétele, az ostoba konteókkal való leszámolás ezért inkább intelligencia, mintsem többség-kisebbségi lét kérdése.

        Kedvelés

      • Még a zsidók is zsidóznak olykor.
        Na ezzel nem ralitivizálni szeretnék, csak némi humorral egyetérteni az általad írotakkal. Különben igaz a példa, cigányt hallottam cigányozni negatív kontextusban, meg zsidót is zsidózni. Azért vicces volt, bevallom.

        Kedvelés

      • Szó trú, egyik zsidó ismerősöm is imád zsidózni, ő is meleg. xD

        Szegénykét sajnálom is, hogy egyszerre ennyi stigmát kell viselnie, ez már tényleg kicsit túl sok.

        Kedvelés

      • És akkor a kirekesztő többség ezáltal igazolva érzi az előítéleteit: hát hiszen még a cigány is cigányozik, akkor már csak nagyon elítélendő dolog annak lenni, nem? Ajjjj…

        Kedvelés

      • Egy ismerősöm egyszer egy magyarországi szerb táncegyüttessel utazott valamilyen fesztiválra. A szerbek ugye nagyon nagyra voltak a szerbségükkel. Aztán megérkeztek Szerbiába, háború után asszem, szegénység, és hát valljuk be, kosz. Na akkor jött, hogy igen, ők szerbek, nagyon szerbek, de nem ilyen koszosak (vagy nem tudom már milyen jelző volt), hanem magyarországi szerbek.

        Kedvelés

      • De még mennyire. Legalábbis utólag.
        Leesett állal halottam kolompározni a volt anyósomat, a falu másik végén élő cigány népcsoportra vonatkoztatva.

        Kedvelés

      • Volt régen egy haverom, Dzsibutiból származott. Kérdezgettük, náluk milyen az élet, hát leakadtam, hogy milyen niggerezést szalajtott ki a száján, főleg a szomszéd etiópokról, hogy azok milyen koromfeketék, kívül-belül. Kicsit le is akadtam, hogy nézd már, a fekete rühelli a feketébbet? Kicsit enyhített is a fehérbőrű bűntudatomon, mert először szembesültem vele, hogy az előítélet emberi tulajdonság, nem fehéremberi.
        Arra is élénken emlékszem, hogy a házunkban lakó cigányok hogy szidták Győzikét minden rajongójával együtt, hogy rossz fényben tüntetik fel és rossz irányba viszik a cigányokat.

        Kedvelés

      • Es most azon gondolkozom, hogy vajon ez a rasszista környezetből ragad vissza a kisebbségekre, vagy maguk is képesek ilyen előítéletekre, a társaikat illetően?
        Es errol eszembe jutunk, mi magyarok, hogy milyen ocsmányul szidjuk egymást világszerte, milyen gyanakvó előítélettel viselhetünk egymás iránt..
        Es ez meg az egyik legnagyobb fájdalmamhoz vezet ami van nekem a külföldi létben. Ahogy mi kikerüljük egymast. Mar Szerb Antal is leírta, Márai is, nem uj dolog. Valahogy megis faj.

        Kedvelés

      • Egyszer jártam olyan helyen, ahol a fehérekkel szemben van rasszizmus. Megdöbbentő volt. Nem vett fel a taxi, kizavartak egy étteremből (vicces, hogy gyorsétteremlánc volt, a csirkés). Azóta nagyon átérzem, milyen lehet a másik oldal, főleg folyamatosan, nem csak egy hétig.

        Kedvelés

      • pikareszk: tudom, hogy csak mesélted, csak én meg továbbfűztem. Nem érzés ez részemről, hanem viszonylag sok ilyen megnyilvánulás emléke, beszélgetésektől fészbúkposztokig. Néhány éve keringett is ilyen videó, amiben cigányok cigányoztak, és ezeket bőszen osztogatták a rasszista hajlamú ismerőseim, hogy na lám, igazuk van. Mondjuk azóta nem látom, mit osztogatnak…

        Kedvelés

      • erről ez a poszt jut eszembe: http://lettersfromthegreenroom.tumblr.com/post/74876243326/on-bisexuality-and-the-concept-of-the-one

        „maybe one reason bisexuality is so frown upon because in a sense it’s seen as offensive to the idea of The One True Love/soulmate/the special one. The only person you ever should have sex with, especially if you’re female. Like you are supposed to find that one, and if that person is the same gender as you then you are gay, if the opposite gender, you are het. You might have others before but all of them was just trials and mistakes. ”

        …talán a biszexualitásra azért fújnak annyira, mert bizonyos értelemben offenzívnek tekintik az Egyetlen Igaz Szerelem/Lelki Társ elképzelésére. Az egyetlen emberre, akivel szexelned kellene, főként ha nőnemű vagy. Mintha te determinálva lennél, hogy megtaláld azt az embert, és ha az az ember ugyanolyan nemű mint te, akkor meleg vagy, ha meg másnemű, akkor heteró. Lehetsz előtte másokkal, de akkor azok mind csak problkozások és hibák voltak.

        Kedvelés

      • Nekem ezzel kapcsolatban az a benyomásom, hogy azért is fújnak , mert nem lehet kategorizálni, mint a rendes hetero és a kirekesztendő homoszexuális. Nem tudják eldönteni, mit gondoljanak, melyik csapatban játszol, hisz a világ jók (heterók) és rosszak (homoszexuálisok) küzdelme, mindhalálig. Teljesen összezavarjátok a rencert. 😀

        Kedvelés

      • “talán a biszexualitásra azért fújnak annyira, mert bizonyos értelemben offenzívnek tekintik az Egyetlen Igaz Szerelem/Lelki Társ elképzelésére. Az egyetlen emberre, akivel szexelned kellene, főként ha nőnemű vagy.”

        ja és ha kétfelé is vonzódik az ember, akkor az egy az már mindjárt kettő? hát ez elég elcseszett egy logika.

        Kedvelés

      • én elég rosszul viselem, mikor egy kisebbségi csoport értelmiségi tagja elkezd normatívan állításokat tenni. egyszer beszélgettem egy transznemű emberrel, aki dühös, önjelölt kirohanást tartott a nyitott házasság ellen, hogy az nem normális. rendesen tiszta ideg volt. még most is lefagyok ettől. hogy lehet ennyire nem reflektálni? közben persze elfogadást, toleranciát követelt a társadalomtól. én ezt komolyan nem értem. azt, hogy normálisék nem látnak ki a fejükből ezügyben, azt sokkal jobban értem, de hogy egy totál megkülönböztetett és elnyomott kisebbség tanult tagja sem, ezzel még nem tudok mit kezdeni. biztos velem van a baj…

        Kedvelés

      • Van egy érdekes érzésem ezzel az egész másság-elfogadás-tolerálás-kritizálás-ellenségeskedés kérdéskörrel kapcsolatban.
        Akármilyen normától való eltérést egész más megélni, és kívülről nézni. Kívülről szebbnek, de szörnyűbbnek is tűnhet, attól függően, hogy az egyén a saját lelkivilágán és szocializációján, esetleg személyes érintettségén keresztül hogy dolgozza fel.
        Nagyon jó törekvés az ellentétek elfogadása, de az elsimításuk már agresszió. Az sem mellékes, hogy az egyén döntése hol szerepel az ok-okozati összefüggésekben, és a következmények kialakulásában. Összetett téma, és jó. Mondok egy példát:
        Alakul egy közösség abszolút módon az egyének döntéséből. A közösség működésének szabályait azonban már az fogja meghatározni, amiből többség van. Pl. gyermektelenek, férfiak, fehérek, stb.. Aki kívülről szemléli és vonzónak találja, önként csatlakozik. Esetleg több olyan is, aki gyermekes férfi. Elkezdődnek a konfliktusok, mert a kisebbség sokkal nagyobb toleranciát akar, mint a közösség. Hmm… Ki csatlakozott, kihez? Miért nem megy el, ha ezek a feltételek közelről már nem tetszenek? És szépen mindenki kicsit, vagy nagyon fusztrált lesz. Aki nem akar megértő lenni, mert a szabályok létrehozásakor a saját érdekeit, erkölcsi álláspontját megerősítendő részt vett a megalkotásukban, adott esetben rosszul érzi magát, mert nem tűnik megértőnek. A másik fél, aki családos, szenved a meg nem értettségtől, és az azonos szintű elvárásoktól. Holott saját döntése volt csatlakozni, és távozni is az lenne. De ő nem, ő változtatni akar azon, amibe belemászott. És nem beszéltünk a személyes érintettségről, a kialakult barátságokról, illetve arról, hogy változik az alapítók élethelyzete is. Egy kis közösségben csodálatosan lehet kivonatolni a társadalmi felépítést, és konfliktusokat is. Kicsiben se nagyon találkoztam még a tökéletes megoldással. Ott is mindent a kötődések és a szocializáció dönt el.
        Az élet minden szegmensén elkezdődik ez. Normális? Biztos, mert minden így működik. Egyik embernek fáj, másiknak előnyös, a harmadik meg leszarja. Nekem mindig bajom van azzal is ha olyan nagy megértést, toleranciát várnak tőlem. Miért? Csak az lesz erre képes, aki tapasztalati úton már megszerezte a szükséges érzelmi információt is. A tudat, a beleérzés, ehhez nagyon kevés. Minden ember tapasztalati úton működik. Tapasztalat nélkül szétesik az érzés és a gondolati háttér.
        De ezek csak az önként vállalt dolgoknál normális. A nem önként vállalt helyzetekben jogos a lázadás is, a segítő külső hatás is Pl. gyermekbántalmazás. A párkapcsolatokra már nem lehet ezt ráhúzni, az önként vállalt döntések sorozata. A gyerek-szülő egyoldalú, a gyerek nem kérte, a szülő dönthetett.
        Bocsi, megint hosszú lett, nem akarok Éva helyett írni, csak elszabadultak a gondolataim.

        Kedvelés

      • “Minden ember tapasztalati úton működik.”

        Honnan tudod, hogy hogyan működik minden ember?

        És ezt a példát, amit felhoztál, egyébként mire érted?
        “Miért nem megy el, ha ezek a feltételek közelről már nem tetszenek?”

        Te valamit nagyon nem értesz, nem szeretni kell például az LMBT-embereket, még csak az elfogadásodért sem esedezik egyikük sem, csak éppen jó lenne, ha hagynák ugyanúgy élni , mozogni, dolgozni, szórakozni, házasodni stb. őket is, mint ahogy a többségi heteró embereket. Ilyen kurvaegyszerű az egész.

        Kedvelés

      • Barátnő, álokos dolgokat írsz, olyan terjedelemben és hevülettel, ami a kedvemet szegi, hogy feleljek.

        Mi az, hogy csatlakozik? Az emberek közösségéhez nem kell csatlakozni, a társadalomhoz sem, annak jogán vagy benne, hogy embernek születtél, illetve az adott országban.

        És igenis, lehet plurális, mindenkit tisztelő, ugyanakkor a közbiztonságot garantáló törvényeket hozni.
        És aki a “más” emberekre azt mondja, hogy veszélyesek — ezt nem te írod, de gyakori érv –, az egyszerűen gőgös, és mindig tájékozatlan. Félni az ismeretlentől szoktunk.

        Egyébként meg mindenki más. Csak például a szabályos, derék székely családapa majd megfeszül, hogy ő milyen jó ember, és maga öntudatával hazugul el fogja titkolni és lehazudni a maga kínjait.

        Itt az a bátorság virult ki, bennem is, hogy megmutatjuk a kínjainkat és máshol vállalhatatlan identitásunkat is, sorstársakra lelünk és nem félünk az ítélettől.

        Kedvelés

      • először is bocs mindenkitől, én általánosan írtam valamit, senkinek nem szántam válasznak, csak nem néztem meg, hogy beraktam valahova. A blog végére szántam úgy, hogy konkrét témához ne kapcsolódjon. Innen értem is a felháborodást, mert az ég világon semmit nem szándékoztam hozzá kommentelni. Volt kollégám, aki nem hetero, teljesen jól elboldogultunk a munkánkban. Nekem ez egy embernek olyan magánügye, amibe soha nem szólnék bele. Azt hiszem elég rendesen megmutattam én is a magamét.
        És rögtön itt a balkezes olló esete. Hmm…

        Kedvelés

      • “A közösség működésének szabályait azonban már az fogja meghatározni, amiből többség van. Pl. gyermektelenek, férfiak, fehérek, stb.. Aki kívülről szemléli és vonzónak találja, önként csatlakozik. Esetleg több olyan is, aki gyermekes férfi. Elkezdődnek a konfliktusok, mert a kisebbség sokkal nagyobb toleranciát akar, mint a közösség.”

        – senki se választja azt, hogy társadalom tagjának szülessen.
        – mint ahogy azt se tudatosan választja senki, hogy megszülessen — egyszerűen így alakul.
        – senki sem választja azt, hogy egy közösség tagjának szülessen.
        – az meg pláne nem választás kérdése, hogy az embert a közösség a mássága miatt kirekessze, vagy a mássága elfedésére kényszerítse.

        ha meg az ember megrántja a vállát, és azt mondja, “ez van, ezt kell szeretni”, az végső soron a többség nézőpontjának az elfogadása. “igaz, így működik a világ, de mivel engem ez nem érint, nem kell vele foglalkoznom, akiket pedig érint, azok jobb is, ha kiszelektálódnak a genetikai állományból. sztrögl for lejf, szörvájvel ov dö fiteszt stb.”

        Kedvelés

      • Szerintem nagyon különbözik a két dolog, amiről írtál. A társadalom és a közösség. A társadalomból nem lehet elmenni, nem lehet másikat keresni. Lehet, csak az másik életet is jelent, és nem mindenki képes megtenni, tehát a többség számára nem opció. A közösségek alakulásának saját dinamikája van, a nagy társadalmi folyamatoktól szerintem eltér. Lehet ki-be mászkálni, lehet újat alapítani, lehet kívül állni. Teljesen más tészta.
        Az együttérzéshez szerintem sem kell tapasztalat, csak kis empátia. Például sosem voltam még vak, sőt, a Láthatatlan kiállításon sem voltam, de nagyon értem őket, tudok is nekik segíteni, anélkül, hogy érezném, milyen.

        Kedvelés

      • Mondjuk túl nagy megértés és tolerancia soha nem jellemzi a hozzászólásaid. Nyilván a tapasztalatok hiánya miatt.

        Kedvelés

      • ez is egyfajta kisebbség, a posztban leírtak miatt. A rockerek, a punkok ettől lettek. Ezt is a társadalom termeli ki. A szembenállás szembenállást fog szülni, erre próbáltam rávilágítani. Ezzel szemben sem volt senkiben “értés” megértés. Ez is egy tapasztalat, és a sok kommentel fentebb “hagyjanak békén” ilyenekből alakul ki. Szerintem oda- vissza érdemes visszaolvasni. Hogy szét lettem cincálva rögtön, pedig egy gondolatsort indítottam csak el!
        Nekem most bűnhődnöm kéne. Mert itt is tökéletesen fennáll a többség-kisebbség. Pont erre kívántam rávilágítani személyeskedések nélkül. Sikerült, de a személyeskedést én azonnal megkaptam,többektől megszólítással. Ja, bocsi, ez önigazolás, persze! Ezt igazságnak is hívhatjuk.

        Kedvelés

      • Ha egy olyan közösségben, ahol egyébként a többség igyekszik megérteni a másik ember álláspontját, ahol jellemzően van odafordulás a másvélemény felé is… Ha egy ilyen helyen engem újra és újra az a “vád” érne, hogy megmondó, intoleráns kommunikációt folytatok, magamat valami nagyon okosnak tűnő, ám inkább önigazolás szagú szerepbe helyezve, azért minimum elgondolkodnék (már csak a nagy számok törvény miatt is), hogy tán valamit mégse tökéletesen csinálok. Talán néha személyes tapasztalatok hiányában is meg kellene próbálni belehelyezkedni más emberek élethelyzetébe és nem a magam szerencsés pozíciójából tudni, mások mit nem csinálnak jól. Voltál már ilyen helyzetben nálam is, és hát itt is folyton belefutsz ebbe. Én csak azt nem értem, ha oly régóta jelen vagy a csakazolvassán, hogy lehet, hogy nem tudod mégsem letenni ezt a fajta megmondogatást.

        Kedvelés

    • Ez egyébként a legveszélyesebb. Nem csak azért, mert az erős mellé áll, hanem azért, mert ezzel – ha én megcsináltam, csináld meg te is – negligálja őt, ezzel őket, ergo ha nincs ilyen csoport, annak nem lehet ilyen ‘problémája’, ez tehát valóban egyéni-szoc-probléma, akkor meg miről beszélünk, kezdjen vele valamit ő. Bevált módszer. A legszebb, amikor ezt akár alulról, akár felülről, kenyérharccá butítják, értsd: ha neki, nekik adunk, engedünk (eleve szép megfogalmazás, mert ugye mi vagyunk azok, akik nekik adhatunk, engedünk és nem ám jár nekik is etc.), neked, nekünk lesz kevesebb. Egyre gyakrabban látni ezt. Gyomorforgató.
      Egyébként a boldog társadalmakban is könnyen meg tudnak fordulni a szelek: elvileg ez egy igen boldog társadalom és van is miből, mégis mintha egyre több lenne a gyanakvás és a magyarázkodás és a vége egyre többször az, hogy nem adunk. Az persze tény, hogy az arányok itt jobbak. A generáció azonban érdekes: a legtöbb ilyet a mára meglett-befutott, egykor talán hosszúhajúak szájából vélek hallani és a tőlük idősebbektől. Erősek lettek, ma ők az erősek.

      Kedvelés

      • Hūha ennek minden sorát aláírom és sokkal jobban megfogalmaztad, mint amennyire én valaha is össze tudtam volna barkálcsolni a tapasztalataimból. Ez az “én is megcsináltam, te is csináld meg!” vagy “ha nekem sikerült, nehogymár neked, aki sokkal ilyenebb-olyanabb vagy, ne sikerüljön!” c. berzenkedést nap mint nap látom, hallom a saját életemben (pl. háromgyerekes anya: “Ha 3 gyerekkel sikerült nekem az, hogy a cégem megengedte, hogy otthonról is dolgozhassak távmunkában és a gyesrõl vezetõ pozícióba várnak vissza, akkor nehogymár te (ti. én) az ezernyi diplomáddal, nyelvtudásoddal és külföldi munkatapaszalatoddal nem találsz állást! Biztos nem akartad eléggé!” (Ez a kedvencem!) Én elhiszem, hogy meg kell magyarázni mindent egyszerūen, különben még kiborulna a bili és túl sok …ral kellene egyszerre szembesülni… de akkor sem értem, hogy miért nem lehet meglátni, hogy vannak dolgok, amelyek nem csak a mi akarásunkon, erõfeszítésünkön múlik? (“Meghalt rákban, biztos nem akarta eléggé a gyógyulást!”)

        Kedvelés

      • Jaja, és ha én ÍGY csináltam, akkor azt te nem csinálhatod ÚGY, mert ezt csak ÍGY lehet megoldani.

        Hidd el nekem, ÚGY nem jó. Mert az nem lesz OLYAN.

        Kedvelés

      • Á, te nem érted eléggé a biológia és a karma összefüggéseit. A karma a mitokondriumokban lakozik, most már tudod. Hogy ők nem hallottak még mitokndriumokról? Az más kérdés.

        Kedvelés

  6. A megmondoemberekrol nekem mindig Babits jut eszembe, sot mar akkor is o jutott az eszembe, mikor nem is ismertem:) Vagyis pont ugyanez, csak nyilvan en nem vagyok kolto:)

    Mindenik embernek a lelkében dal van,
    és a saját lelkét hallja minden dalban.
    És akinek szép a lelkében az ének,
    az hallja a mások énekét is szépnek.

    Ha ott bent “rendben van” minden, vagy legalabbis eleg sok dolog, akkor a “kinti dolgok” sem zavarnak. Pelda: szerelmes az egesz vilagot szepnek latja.
    Akit a legkisebb dolog is zavar embertarsaban, azt valoszinuleg onmaga zavarja a legjobban.

    Viszont senki nem tokeletes, engem pl. a “gyerekmentes” kifejezes zavar:) De elfogadom, hogy masokat nem, ez van. Nem teszi tonkre a napomat azert.

    Kedvelés

    • Én ezt is félrenézésnek értelmezem. Akinek a lelkében rend van- Már elnézést! Milyen rend van annak a lelkében, aki anyagi szűkölködésben, párkapcsolati csapdában, egzisztenciális nyomorban él? Milyen álszent szöveg ilyenkor az, hogy ha benned rend van, akkor nincsen semmi baj. LEGYEN REND, bassza meg! Hát nem érted? Mosolyogjál, virágozzál a legnagyobb szartenger közepén és akkor majd boldog is leszel. Ezek a fogcsikorgató elégedettségek. Én ezt nagyon károsnak érzem. A nyomor, a bánat, a kilátástalanság, gyengévé, sőt, gonosszá teszi az embert, nem elégedetté. Így tekeredik a társadalom erkölcsileg és lélekben egyre mélyebbre. A FB- on megosztott ostobaságok, amik mind azt sugallják, ha rosszul érzed magad, te vagy a bűnös, csak féligazságok (vagy még annyik se). Nyilván van saját felelősség, ezt pontosan látni kell, hogy mennyi, de nagyon komoly társadalmi felelősség is van minden nyomorúság mögött. Gyakran jogos a benned lévő káosz és jogos a kietlen sivatag is.

      Kedvelés

      • De szépen írtad ezt az utolsó mondatot!

        Egyébként meg nem hiszem, hogy attól, hogy nekem lelki/egyéb problémáim vannak, kéne, hogy zavarjanak azok az emberek, akik a többséghez képest valamiért “mások”. Nem attól leszek nem barbár, hogy jól érzem magam a bőrömben, milyen logika már ez?

        (Ezt a “más”-kategóriát is lehetne cincálni: mikortól mondjuk, hogy valaki más? Hány tulajdonságának kell egyeznie a többséggel ahhoz, hogy még ne legyen az? Hol a határ? … Így szokott kiderülni, hogy ha nem is “mindenki más ” – ezt közhelynek tartom -, akkor is sokkal többen mások, mint ahogy gondolnánk. Ez azért van zárójelben, mert nem akarom összemosni a kettőt: a valóban elnyomott csoportokat azzal, hogy valójában sokaknak vannak különleges tulajdonságai, szokásai.)

        Kedvelés

      • Adel, en nem vagyok irodalmar. Vagyunk igy nehanyan. Nem kell tamadni, inkabb arra is gondolhatsz, hogy az emberek nagyresze, plane egy hozzaszolasban, nem mindig tudja magat tokeletesen kifejezni. Ezert is kapcsolodik ide Babits: azert szeretjuk -tobbek kozott- a koltoket, irokat, mert sokszor ugyanazokat fejezik ki, amiket mi erzunk, csak nem tudunk JOL megfogalmazni.
        Szoval relax, chill es mas egyeb divatossagot javaslok.

        Te valamilyen ezoterikus marhasagot akarsz a szamba adni. En direkt hoztam a peldat a szerelmesekrol, de probalok mast hozni: en azt figyeltem meg, hogy aki frusztralt, annak van baja masok eletevel, az akarja megmondani, hogy eljenek, stb. Pelda: van egy nagyon jo fiubaratom, evekig volt egyedulallo. Igazi kulonc, es nem is az a “trendi magazinfiu”, es kicsit belekeseredett. Alberloi vannak es kikototte, hogy az illeto NEM hozhat fel mas nemu egyent. Pont. Mert o nem turi. Persze, hogy hulyeseg, mikor elmondta nekem, kirohogtem. Most mar van baratnoje, boldog, elvan, es a szomszed szobaban is hagyja, hogy az alberlo csokolozzon az aktualis szerelmevel. Lenyugodott.
        Tehat talan rend helyett a nyugalom szot kellett volna hasznalni. De abba is bele lehet kotni. Szoval maradjunk a frusztracional, az sztem nagyon jo: aki frusztralt, azt sokszor zavarja a vilag. En is szoksyor vagyok ilyen, csak most mar, par eve, probalom felismerni ezeket a helyzeteket. Amikor idegesit valaki. Van, amikor jogosan, de van, amikor pontosan tudom, hogy semmi gond nincs a masikkal, nekem van bajom – a vilaggal.

        Aki jol megvan, vagy legalabb tudja kezelni a problemait, az nem megy mondjuk pride-ra ellentuntetni, nem akarja megmondani a masiknak, hogy eljen, nem azzal foglalkozik, hogy a masiknak HOGY KENE.
        Hat igy ertettem.

        Kedvelés

      • az en ertelmezesemben adel hozzaszolasa csak arra vilagit ra, hogy mennyire ketelu az idezet, es teljes mertekben ugy is ertheto, ahogyan o ertelmezi, es ugy is, ahogyan te.
        nem art tobb oldalrol megnezni egy dolgot. Lelki ugyekben a nagyon egyszeru, egy okra visszavezeto magyarazat nekem altalaban gyanus…

        Kedvelés

      • Őőő, te nem nő vagy, ugye? Kicsit úgy érzem magam, mint mikor pasikkal beszélek. Magyarázod a viselkedésem, az én feltételezett érzéseimről beszélsz, megvádolsz, hogy támadok, majd magad kihátrálsz abból, amit leírtál. Hogy az nem is úgy van, csak én magyarázom félre. Igen, határozottan férfias vitakultúra (már elnézést a nem ilyet alkalmazó férfiaktól).
        Nem fogok magyarázkodni, hisz épp ez a cél. Eltérni a témától és engem sarokba szorítani. Amit írtam, állom.

        Kedvelés

      • Nem kihátráltam, hanem feltételeztem, hogy nem mondtam el eléggé jól, érthetően, amit szeretnék. Gyakran megesik. Szerintem az érthető, világos és szabatos kommunikáció sajnos nem velünk születik (velem legalábbis nem), kb. olyan lehet, mint a matek, tanulni kell és sokat sokat gyakorolni.

        Nő vagyok, de az is igaz, nincsenek körülöttem nők. A partnerem férfi, a néhány hozzám nagyon közel álló ember ugyancsak férfi. És ez szerintem már így is marad. Időről-időre ugyan felbukkannak körülöttem nők, akik egy hét utána BFF-nek kiáltanak ki, aztán amilyen hirtelen jöttek és lelkesedtek, olyan hirtelen el is tűntek. Nincs szerencsém a nőkkel való kapcsolatokban.
        Lehet, hogy ez befolyásol, de az is lehet, hogy csak ilyen vagyok.
        Amúgy véletlenül akadtam rá erre a posztra, nézegettem valamit, bocs, hogy nem válaszoltam előbb, de szerintem nem is volt olyan lényeges :-]

        Kedvelés

      • Az igaz, hogy aki belul nincs rendben, az a kulvilaggal is hadilabon all, de forditva sajnos (halisten) nem. Attol, mert valaki belul bekes meg zavarhatjak kulso korulmenyek, es a lelki beke egyaltalan_nem_azt_jelenti, hogy nincsenek erzeseim, indulataim, fajdalmaim, hianyaim, vagyaim stb. sot, nagyon is vannak, de kapcsolatban vagyok veluk, az elet termeszetes velejaroinak tartom oket es elfogadom a pillanatny allapotot, amit a korulmenyek lehetove tesznek, de ha nem jo, akkor nem tapsikolok kicsit sem, mi tobb, amin tudok, azon igyekszem – a lelki bekem megtartasa hataraig – valtoztatni.

        Kedvelés

      • azért lépjünk már túl a saját frusztráltságunkon amikor mások sorsával kapcsolatban hozunk döntéseket! segítünk nekik, vagy legalábbis korrektek vagyunk velük.

        gombotz! nehogy már azzal mentsük fel magunkat akkor amikor bunkók vagyunk, mert éppen nem virágos belül a lelkünk.

        (ez nekem ahhoz hasonló, hogy basszus dús hajból kurva könnyű szép frizurát készíteni. a jó fodrász pár szálból is képes csodát varázsolni. nos tegyük meg a csodákat nap, mint nap akkor is, ha éppen borús a lelkünk. babits-sal meg légyszi ne frusztrálj, ha kérhetem)

        Kedvelés

      • Nemtom, én meg többnyire nem vagyok jól meg, és egy csomó komoly problémámat nem tudom kezelni, aztán közben mégsem dobálok záptojást habzó szájjal. Meg sokan mások sem.
        Tökjó lehet annak, aki kiegyensúlyozott, de sokkal többen vagyunk, akik nem vagy gyakran nem vagyunk azok (hohó! valamiben többség! 😀 ), ez nem mentség semmire. Egyébként mostanában elég sok megmondóembert látok naponta közelről, ijesztően sokan stabilak, kiegyensúlyozottak, megingathatatlanok. Jól megvannak, kezelik a problémáikat. És ítélkeznek non-stop. Erre gombot?

        Kedvelés

      • “Gyakran jogos a benned lévő káosz és jogos a kietlen sivatag is.”
        Hū ez nagyon pontos. Rögtön asszociáltam arra a kérdéskörre, ahogy errefelé a kiégetteket letudják össztársadalmi szinten, pedig egyre többen lesznek és pont ez lenne a mondandójuk, megélt tapasztalatuk lényege! Én errõl készülök írni egy friss könyv recenziója kapcsán, nagyon illene bele a mondatod, felhasználhatnám esetleg névvel, pontos hivatkozással?

        Kedvelés

    • A gyerekmentes csodálatos kifejezés. Én mostanság frászt kapok boltban, rendezvényen, postán bömbölő gyerekektől, miután hallgattam eleget a saját otthonomban. Egyszerűen az idegeim nem bírják. Ettől függetlenül tűröm és értem és sajnálom azokat, akik még benne vannak (olykor én is, csak éppen mutáló hangszínnel hallgatom). Az, hogy teremtődnek közegek annak a kisebbségnek, aki szeretné visítás nélkül eltölteni az idejét, az nagyszerű dolog!
      Hol van ilyen felnőttbarát hely?

      Kedvelés

      • Bocsánat, de nekem meg a „takarítsuk el a gyerekeket mindenhonnan”-mentalitás bassza fel az agyamat.
        A gyerekek milyen kisebbség már?
        Azért, mert téged kicsinált az anyaság, azért zárjuk be őket mindet?
        Az egész kibaszott világ felnőttvilág, ha a gyerekeddel járnál valahova, akkor mindenhonnan kinéznek.
        Inkább csináljunk olyan közegeket minél többet, ahol, ahogyan konstuktív módon tudnak beilleszkedni a társalaomba. Ahol nem zavaró tényező lesznek, hanem színfolt.
        Ha több téren vannak jelen a gyerekek és szabadabbak lesznek, akkor kevésbé lesznek frusztráltak és nem fognak visítani hogy engedjük ki őket a dobozukból.

        Kedvelés

      • Jó! Legyen úgy! És legyen pár olyan hely a sok gyerekbarát (na, jó, nem sok, merthogy gyerek jelenlévő inkább és nem gyerekbarát a legtöbb) hely mellett egy-kettő, ami hatátozottan gyerekmentes. Mi ezzel a baj?

        Kedvelés

      • akkor legyen néhány nem-öreg-barát, nem-lmbtq-barát, nem autisztikusbarát, nem-nőbarát is? szerintem bőven vannak ilyenek, nem ez az a dolog, aminek változnia kéne. természetesen mindenkinek szüksége van olyan helyekre, ahol nyugodtan, egyedül lehet minden zavaró tényező nélkül, de a közösségi tereknek szvsz pont nem ez a funkciója.

        Kedvelés

      • amúgy szerintem is fontos a saját közösségi tér a hasonlóknak (társadalmi csoportok etc.), meg kultúrantropológiai példa is van rá bőven, de jelenleg a szegregáció sokkal nagyobb probléma.

        Kedvelés

      • Igen, miért ne lehetne? Mondjuk az lmbtq annyiban más, hogy azért alig észrevehető. De legyen nem-tiniszerelmesek-barát is, ahol nem lehet egymást feltűnően nyalni-falni. Például.
        De komolyra fordítva: tényleg épp az a baj, hogy ma a helyek többsége kisebbség-kizáró, és nem, nem gyerekbarát. Épp ezért lesznek a mégis betévedő kisgyerekek iszonyú nyomasztóak, mert alkalmatlan a számukra a hely.

        Kedvelés

      • kivéve a kocsmaállatkák:)

        amúgy a gyerekbarát szvsz nem azt jelenti, hogy van pelenkázó meg két négyzetméter színesre festett sarok ahol van három darab ceruza meg egy hintaló, hanem hogy a hely fel van készítve arra, hogy egy gyerek ott mászkál, nem tud benenni a pultba ha ez probléma (vagy van elég hely hogy ne csináljon galibát ha igen); van olyan része a személyzetnek, aki rajta tartja a szemét, nem félnek irányítani, nemet mondani neki, és nem neked kell full haptákban állnod hogy mit csinál éppen.

        Kedvelés

      • Pontosan. Az, hogy beteszünk egy etetőszéket, az alap, nem bababarátság. Csak épp nincs kitiltva. Mint a kutyabarát hely: az sem az, hogy beviheted a kutyád, és megengedik, hogy odakösd az aszal lábához.

        Kedvelés

      • Azért jó nagy csúsztatás azt mondani, hogy a legyen egy-kettő gyerekmentes hely, azt jelenti „takarítsuk el a gyerekeket mindenhonnan”. Dehogy, attól mert létezik néhány gyerekmentes hely, még lehet, sőt legyen az összes többi gyerekbarát! Teljesen megértem Adélt, mondjuk néhány dackorszakban lévő, éppen mindenen hisztiző gyerek mellől elszabadulva (amikor úgy érezzük kész, szét megy a fejünk a visítástól) van az úgy, hogy a hátunk közepére kívánjuk a hasonlóan “jó passzban” lévő gyerektársaságot az étteremben.

        Kedvelés

      • persze csúsztatás, csak legalább annyira, mint gyerekmentes helyekért könyörögni amikor valóban gyerekbarát helyek vannak éppencsak-mutatóba. gúnyolódtam.

        nem hiszek a dackorszakban… a visító gyereket valami egyéni vagy rendszerszintű probléma okozza, amit igen nagy százalékben meg lehet oldani vagy meg lehetne előzni.

        meg ez olyan, hogy azért mert van néhány idegebeteg gyerek, aki visít, miért szívatjuk az összes többit, aki meg nem.

        egyébként ha gyerekmentes helyet akarsz, menj a szimplakertbe, onnan egyszer kidobtak csak azért, mert a kicsilány velem volt (semmi nem volt, a barátainkkal ültünk és beszélgettünk, erre megjelent a gorilla, hogy tizennyolc év alatt nem lehet bent tartózkodni este nemtudomhány után és húzza a picsába).

        Kedvelés

      • Ez még akár egy idióta rendelkezés betartatása is lehetett, azért, hogy ne őket büntessék. Ami persze baromság, csak akkor nem a helyé.

        Kedvelés

      • részben igen, van egy ilyen meglehetősen diszkriminatív rendelkezés.

        de volt már olyan is, hogy (másutt) a biztonsági őr önhatalmúlag nekiállt velünk gecizni, hogy hát ő látja hogy a gyereknek ez ROSSZ [az hogy vigyorog a nyakunkban meg ugrál, nyilván nagyon rossz neki] és ő nem enged minket vissza (koncerten voltunk).

        Kedvelés

      • elmentünk, nem akartunk balhét (amúgy is már a vége felé volt). aztán írtunk az esemény fészbúkoldalára egy panaszlevelet, aztán sűrűn elnézést kértek és kaptunk asszem kedvezményes belépőt a következő koncertjükre. azt nem tudom, hogy a majommal mi lett, gondolom semmi :/

        Kedvelés

      • Jaja, nem elég az a sok hülye koncertre menő, magát jól érző fiatal, akikkel csak a baja van szegénynek, még ti is mentetek egy gyerekkel. Egy GYEREKKEL! Na az aztán a fenyegetés.

        Kedvelés

      • “ha gyerekmentes helyet akarsz, menj a szimplakertbe”
        Engem már nem érint, a legkisebb gyerekem is kinőtt ebből a korszakból. Én azért nem neveznék idegbetegnek egy visító gyereket. Lehet a foga nő, az is lehet, hogy túlpörgött és fáradt vagy éppen én vagyok ideges, ami átragadt rá is, esetleg a nagyobb tesó cukkolja suttyomban halálra, ezernyi oka lehet a sírásnak, miért lenne ettől idegbeteg?

        Kedvelés

      • ezzel én tisztában vagyok (írtam is fentebb). az idegbeteget kb ugyanúgy értettem, hogy felnőttre szokás érteni. tudtommal ennek a szónak közhasználatban nem nagyon van más jelentése, mint az aki rendszeresen közvetlen ok nélkül szorong, ingerült, morcos, agresszív stb.

        de ha tudsz hasonló szót, ami jobban illik ide, de nem háborodtok fel rajta akkor használjuk azt, én nem ragaszkodom hozzá.

        Kedvelés

      • Ja, így értelek. Valóban használjuk sokféleképpen. Nekem az idegbetegség elég súlyos és mindenképpen kezelésre szoruló, idegrendszeri betegséget jelent, azért volt itt fura. Mondjuk én is szoktam használni azt, hogy dilizik vagy dilinyós hangulatban van, az se túl píszí.

        Kedvelés

      • nem tudom, én tényleges betegségre (már?) nem hallottam (legalábbis élő szövegben, nekem ez ilyen századfordulós pszichiátria-szagú kifejezésnek tűnik, mint a hisztéria, azt se használjuk már).

        Kedvelés

      • Hát szerintem a dackorszak létezik, és nem vagyok benn biztos, hogy a problémákat nagy százalékban meg lehet oldani, vagy előzni. Mert az egy dolog, hogy a hasfájós/túlpörgött/az ingerekkel megbirkózni nem tudó gyerekkel éppen nem ülök be egy csendes étterembe, hanem maradok otthon. De vannak helyzetek, amiket nem tudok kikerülni, ha orvoshoz kell menni, ha vásárolni, ha sürgősen ügyintézni és tegyük fel nem tud az apja pont vigyázni rá. Igen, az én gyerekem volt, hogy visított, igen, lehet, hogy az én kompetenciám hiánya is. Az egy dolog, hogy ilyenkor megfogom, és kiviszem mondjuk a bankból vagy akárhonnét, de a boltból, ahol a szalagon áll, amit vásárolok, onnét lehet, hogy nem, csak megteszek mndent a lehetőségeimhez mérten, hogy megnyugodjon. Nem hinném, hogy idegbeteg. Vagyis: tudom, hogy nem az. Vannak rossz tapasztalataim, nőről, aki odajött és hosszas előadást tartott a háromévesnek, hogy miért és hogyan szégyellje magát, és hasonlók. Nem, nem tudom és nem is akarom eldugni a gyerekemet, akkor sem, ha nem tud mindig az elvárásoknak megfelelően viselkedni. Lehetnek gyerekmentes helyek, lehet gyerekmentes business class, ez rendben van szerintem. Nem büntetünk ezzel senkit. De bárhol máshol legyen már létjogosultsága a gyerek jelenlétének, Nem kell szeretni, csak elviselni.

        Kedvelés

      • Nekem meg teljesen mindegy, hogy éppen miért visít az a gyerek. Dackorszak, vagy melege van, vagy szomjazik, hát teljesen mindegy. Joga van visítani. Nekem meg jogom van ettől szarul lenni. Jogom van úgy dönteni, hogy ha szállodába megyek, akkor gyerekmentesbe menjek (már ha van ilyen). Épp annyira jogom van hozzá, mint az anyukának ahnoz, hogy én ne forgassam a szemem a kínja (meg a gyereke kínja) láttán. És én nem forgatom. Meg nem is mosolygok elnézőn (jaj, az az édes picike, de csodaszépen sír! Na én meg ettől is megőrültem annak idején). Egyszerűen úgy teszek, mintha ez a dolog nem történne meg, ugyanis azt is tudom, hogy ilyenkor a kisgyerekes anyukának leég az arca, szeretne köddé válni, mert pontosan tudja, hogy a gyerek ordítása legtöbbek szemében az ő alkalmatlanságát bizonyítja. A legtöbb, amit tehetek érte, hogy közönyös maradok, ami-remélhetőleg- azt közvetíti felé, hogy mindaz, ami történik, a világ legtermészetesebb dolga.
        DE!
        Amikor elmegyek a pasimmal mondjuk pihenni, mert sikerült munkából és a gyerekeimtől 48 órára megszabadulni, akkor mondhatom azt ugye, hogy én, a 180 centimmel nem akarok egyetlen kiskorúban sem felbukni (hát le se látok odáig, ahol ők futkosnak) mikor az étterem szőnyegén végigvonulok? Mondhatom ezt? Nagy kérés, hogy mondjuk egy országban legyen három ilyen szálloda?
        Idősekkel nincs bajom, nem ordítanak, csak a termálba ne pisiljen senki!

        Kedvelés

      • Adél!
        mennyire egyforma időszakokat élünk!
        én éppen a napokban fogalmaztam meg (jó, jó rásegített, hogy a legnagyobb “családot” akar, mondjuk megnyugtatott, hogy onoka nem lesz még…), hogy egy olyan sac per kábé 10 évet szeretnék kérni, amikor nincs gyerekzsivaj. nyugi van. csend, békesség. saját tempó.
        ha ez a 10 év letelik megígérem, hogy hiányozni fog a bömbölés, de addig neeeee! lehet ilyet kérni?

        és igen. kimondom. nem fojtom el: kurvára idegesít, ha valahol egy gyerek bömböl, sír, üvölt, nyafog. nem gondoltam volna magamra így. de ez van. nyilván nem bántok emiatt senkit, de folyamatosan rácsodálkozom, hogy mennyire alacsony lett ebben a tekintetben a tűrésküszöböm.

        Kedvelés

      • Jaj de jó! Már kezdtem nagyon szarul érezni magam. Csak a pofám nagy, amúgy teli vagyok gátlásokkal :-)))

        Kedvelés

      • Jaj. Lehet, hogy én is így leszek pár év múlva? Jelenleg egyáltalán nem zavar más gyereke, szinte meg sem hallom, mert semmi dolgom vele. Csak a sajátom zavar, mert vele kell valamit csinálni.

        Kedvelés

  7. Ezért nagyon-nagyon hálás vagyok.
    És nagyon kellett.

    Elszomorított, hogy a gyermektelen alatt is el akarták egyesek hallgattatni azokat, akik elmondták a többségtől különböző véleményüket.

    ***

    És örülök, hogy kicsit meg lett említve az LMBT-szempont is. Ha kívánhatnék, szívesen olvasnék még erről többet. Nagyon hiányolom innen.
    Biztosan olvasnak sokan (én is egy vagyok, B, de engem nem ért hátrány emiatt, mert nem is tudja senki, és a négy közül egy női B szerintem a leginkább tolerált csoport, sőőt), és én nagyon hiányolom az ő hangjukat, történeteiket, szempontjaikat.
    Lehet, hogy nem így van, de szerintem sokan azért sem szólalnak meg, mert nem beszélünk erről a témáról.
    De mivel ez nem az én blogom, nem is akarok ebbe beleszólni. Viszont itt muszáj volt megemlítenem.

    Kedvelés

      • Én nem nagyon tudnék mit írni magamról, de amúgy szívesen írnék valamikor. Akár erről a témáról is.
        Egyszer-kétszer itt a blogon megemlítettem amúgy, de az nem sok. 🙂

        Én azt érzem, hogy mivel ez itt nem téma, ezért nem is szólalnak meg például a meleg vagy transznemű emberek, vagy legalábbis nem mesélnek életük ezen oldaláról, és az ezzel kapcsolatos problémáikról, a különböző megélt helyzetekről, a párkapcsolataikról. Pedig borzasztó érdekes lenne, számomra legalábbis biztos. Nyilván olvas itt olyan is, aki meg nem szívesen látná ezt a témát ezen a helyen.

        Persze már az internetnek köszönhetően van hol megszólalniuk, én mégis úgy érzem, ordító a hiánya az LMBT-emberek itteni megszólalásainak. Akár csak a párkapcsolat vs. patriarchátus hatásai viszonylatban.

        Kedvelés

      • “Nyilván olvas itt olyan is, aki meg nem szívesen látná ezt a témát ezen a helyen.”
        Akit nem érdekel, az azt a posztot, kommentet ne olvassa el, lépje át és kész, de azért ne írjunk, olvassunk valamiről mert az zavarna egyeseket…na, ne már!

        Kedvelés

      • Persze, persze, igazad van, nem is ezért mondtam, csak megjegyeztem.
        Igazából fogalmam sincs, hogy a többség mit szólna, merthogy ezzel kapcsolatban nagy a csend.

        Kedvelés

      • Merthogy nekem fogalmaim sincsenek, ezért hallgatok és figyelek.
        Érdekelne nagyon is, különösen, hogy vajon bizonyos értelemben kisebbségként eleve egyenlőbbek tudtok-e lenni, mármint mint egyének és kapcsolatban? És vajon akkor hogyan nyomasztó-e az nektek, ami úgy egyébként mindenki másnak? Vagy nem is így van? Mondjuk engem ezek minden kisebbség-léttel kapcsolatban érdekelnek. Mert talán eleve azt gondolom, hogy feltehetően több kérdésben eleve finomabban rezonál, mert kell. Vagy lehet, hogy nem is érthető a kérdés, vagy lehet, hogy evidens rá a válasz és csak én nem tudom.

        Kedvelés

      • Engem is érdekel, mert egy meleg barátomon kívül nincs kapcsolatom senkivel, aki nem hetero.

        Kedvelés

      • Nagyon köszönöm a meghívást, megtisztelő, megnézem a blogodat is. Most nincs ihletem vagy ötletem, de nem felejtem el!

        Kedvelés

      • Én is szívesen hallanék többet a témában, akár tőled, akár Évától, vagy mástól, aki átlátja vagy testközelből ismeri a témát. Mert bár ugyan elviekben azt gondolom, hogy elfogadó vagyok LMBT témában, a gyakorlatban ezt semmi nem tudja igazolni. Nem tudom eldönteni, nem csak könnyen szövegelek-e.

        Kedvelés

      • Tégy egy próbát: ha a Fiúk a klubból legmocskosabb részeit is szenvtelenül végigtudod nézni (mondjuk 3. évad), akkor állítom, hogy jobban tolerálsz minket, mint mi magunkat 😀

        Kedvelés

      • Pedig eddig se titkoltam, sőt, néha többet pofáztam az LMBT dolgokról mint magáról a poszt témájáról 😀

        Kedvelés

      • Ja, hát az kérlek számomra nem annyira szempont, én anno heteróként mentem az első (és második :D) “felvonulásomra”.

        És itt cáfolom is azt, hogy “minden ember tapasztalat alapján működik”, én akkor nem is ismertem személyesen LMBT-embert (vagy nem tudtam róla inkább), és mégis nagyon érdekelt a téma, és szívügyemmé vált.

        Kedvelés

      • Vicc, de én eddig egyen se voltam. Viszont jövőre szándékozom elmenni, remélem addig nem tiltják be 😀

        Kedvelés

      • Akkor valószínűleg te többet tudnál mesélni. Bennem csak olyan húszéves korom körül tudatosodott a dolog. Ha van kedved írni, szívesen olvasnék tőled erről.

        Kedvelés

      • Most egy más témájú poszton töröm a fejem, de egyelőre a szakdoli és a munkám a prioritás a családi kötelezettségek mellett. Szerintem írd meg nyugodtan a posztot.

        Már azt hiszem, írtam, hogy pont a társadalom részéről érkező negatív szociális nyomás és durva megkülönböztetés volt az, ami miatt nem vállaltam fel soha, ha azonos nemű partnerem volt, illetve egy idő után a karrieremben is nyilvánvaló hátrány lett volna, így volt sokszor, hogy nem léptem. Nehéz ezt jól megfogalmazni, de bár nekem tényleg teljesen mindegy az illető neme, akibe beleszeretek, egy idő után kényszeredett heteronormatívnak kezdtem magam érezni. Egy akkori kolléga nyomozgatott a magánéletem után, nem értette, hogy miért vagyok annyi ideje szingli, (ő elég homofób volt), ez eléggé megmaradt bennem (nagyjából mindenki ismer mindenkit a szűkebb szakmában), így elkezdtem kerülni a lehetőségét, hogy női partnereim legyenek, abból csak a baj van felkiáltással.

        Kedvelés

      • Ezt meg kell írnod. Tényleg, szeretném ha megírnád a tapasztalataid akár itt, akár a blogomba. Cris-nek is felajánlottam és őt is szívesen várom, de téged is, már a fent említett okoknál fogva.

        Ráadásul én, a modern kor és az internet gyermekeként fogalmam sincs, hogyan nézett ki a meleg élet azelőtt. Szerintem sokan mások sem.

        Kedvelés

      • Ok, de május 1 előtt nem tudom ígérni.

        Háát, nagyjából szájhagyomány útján találtam rá az Eklektikára. Az Angyal meg nagyjából az egyetlen hely volt, ahol békén hagytak a férfiak és nem fogdostak, így eleinte azért kedveltem. 😀

        Kedvelés

      • Basszus, ez szörnyen hangzik “elkezdtem kerülni a lehetőségét, hogy női partnereim legyenek, abból csak a baj van felkiáltással.”
        Persze, tudom, van rosszabb is, de akkor is.

        Kedvelés

      • csak vicceltem. arra gondolok hogy a biszexuális nőt kb. úgy képzelik el az egységsugarú arcok, hogy mekkora kúlság lehet a pasijának lenni mert van ingyen leszbisó. 😀

        Kedvelés

      • Nézzétek meg a filmeket: leszbikus, biszex nőket már mióta lehet látni bennük? Akár +/- aktus közben is. A meleg pasik meg max az Örült nők ketrecében jelennek meg. Maga Tony Curtis, aki ugye mégiscsak nőnek öltözött a Van aki forrón szereti-ben, mondta ki, ha nem tévedek, hogy meleg film nem nyerhet Oscart. És hát nyilván arról van szó, hogy a pasiknak tetszik a leszbisó, a meleg férfiak sója meg nem.
        Egységsugarú arcok, ez de jó!

        Kedvelés

      • Nehéz a felfogásom, de asszem megértettem. Nem tudtam, vagy elfelejtettem.
        De a Curtis szöveget magam vettem észre jó régen. Az első komolyabb melegpasis amerikai filmről mondtal, azt hiszem.

        Kedvelés

      • Ja, most fogtam fel valóban. Mondom, hogy nehéz a felfogásom.
        Jó, akkor így hivatkozom az egységsugarú arcokra.

        Kedvelés

      • én egyszer csókolóztam egy csajjal nyilvános helyen — hát, tapintani lehetett a helyiségben a pozitív szexizmust 😛

        egyébként én sokat gondolkodtam rajta egy időben, hogy bi vagyok-e, de aztán arra jutottam, hogy nem. legalábbis nem határozom meg magam akként, mert nőkhöz csak szexuálisan vonzódtam még, és ilyen eset is csak viszonylag ritkán volt. szerelmes kivétel nélkül mindig férfiba voltam.
        inkább azt mondanám, hogy nem a Kinsey-skála fullheteró végén vagyok, hanem eggyel beljebb.

        Kedvelés

      • igen ez nekem is egy érdekes kérdés, meg az utóbbi időben eléggé képlékeny is vagyok, ezért a meghatározás identitásbeli részeit hagyom is, viszont saját definíció szerint a következetes vonzódás bizonyos nőkhöz az inkább biszexualitás mint nem (vagyishát valamilyen nem-heteroszexualitás). valahogy nekem nagyon külön szálon is fut a kettő meg más mintákkal.

        Kedvelés

      • Egyébként úgy gondolom (mióta hallottam erről a spektrumelméletről), hogy az is csak egy hülye elvárás, hogy definiáld magad mindenképpen (mint heteró- vagy bi- vagy homo-, akárminek). Minek? Kinek olyan fontos ez? Mert általában nem saját magunknak. Ha békén hagynának minket, meg úgy általában az embereket, akkor nem lenne ennyire létfontosságú meghatározni…

        Kedvelés

      • az egyik barátnőmnek amúgy van egy olyan teóriája, hogy egy AS-es sem fullra heteró, csak a más irányú késztetéseiket sokan lefojtják/be sem vallják maguknak.

        Kedvelés

      • (Ez most az Asperger “AS” vagy az Asexual “AS”?)

        És még amolyan szösszenet-gondolatok jutnak eszembe:
        1. szerintem jól megmondta Márai azzal, hogy a legtöbb ember néha homoszexuális, s néha nem az.
        2. a definíció…. Kanada, 2002, kitöltendő adatfelvételes papír az egyetemi érdekvédelmi és egyéb bizottságoknak, neve, születési ideje, blabla, aztán a beikszelendő rovatok: (Addig a male/female-hez voltunk szokva.)
        Male Female Bigender Transgender Transsexual Intersexual Self-Identified Prefer not to answer.

        Dobtunk egy hátast. És aztán hozzászoktunk. És aztán meg nem lett “téma” – illetve az elején néhány vicces helyzet adódott, mert nekem ehhez egyáltalán nincsen szemem, én nem tudom, hogy milyen külső jeleket kellene vagy nem kellene észrevenni. Megkérdeztem egyszer egy ismerőst, hogy a közös ismerősünknek (akivel akkor egy színdarabban játszottam és kb. négyszer találkoztam vele addigra próbán) van-e barátnője, felesége stb.. Döbbent arc, “he is gay!” – Döbbent arc részemről: tényleg? Ismerős zavarba jön: igen… lehet hogy nem mondta most ebben a társulatban? de hát… ő annyira nyíltan az.. … most akkor lehet hogy jobbnak látta ha… de hát ez lehetetlen, igen, ő homoszexuális, de ezt mindenki tudja róla, tényleg mindenki.
        Egy pár héttel később nagyon vidám félórát szereztem a sztorival a társulatnak meg ennek az illetőnek; akkorra már nyilvánvaló volt a számomra hogy a fél csapat homoszexuális, de akkorra barátkoztunk össze úgy egyébként annyira, hogy én elmondhattam, hogy Magyarországon abszolút nem forogtam “ilyen körökben”, vagy ha igen, akkor nem tudtam róla, mert a téma egyébként sem beszédtéma, úgyhogy én teljes naivitással és őszinteséggel csináltam magamból hülyét egyetlen kérdéssel.
        Utána már nem (ennyire), de ezt azért sokáig emlegettük a társaságban.

        Kedvelés

      • Én ilyen teszteket is töltögettem, mert nem nagyon értettem a szexualitásomat egy időben, azon csak olyan húsz százalékban vagyok hetero, a valóságban meg pont fordítva jött ki a lépés. Azért ebből elég világos lett, hogy a társadalom heteronormatív szorítása bizony elég erős.

        Kedvelés

      • Ja, gondoltam, hogy erről van szó. Ingyen leszbisó, ingyen sztorik a haveroknak, aztán gondolom meg vannak lepve, hogy mégsem úgy van az, ahogy elképzelik.

        Kedvelés

    • Én is biszexuális vagyok, és sajnos én nem úgy tapasztaltam, hogy tolerált csoport lenne a női biszexuálisoké.

      Igen, néha tolerált, mert nem értik meg, hogy tényleg, meg hogy ez egy létező kategória és nem csak az aktuális pasijainkat szórakoztatjuk vele. (Pont most vasárnap futottam bele egy ilyenbe.)
      Ha rájönnek, hogy nem nézhetik, meg, hogy valaki járna a saját nemével, akkor már fujj fujj fujj, meg dögöljön meg az ilyen.

      És rengeteg barátságom ment rá, nem mintha bánnám, mert ezek szerint amúgy se voltak igaziak, de mikor épp heteró párkapcsolatban elmeséltem a csajoknak, hogy én azért a nőkhöz is vonzódom, hát elég drasztikusan kicserélődött a baráti köröm.

      Ja és az egyetemen is hallgathatom a napi 3-4 homofób megjegyzést. (Nem tudják rólam, de a homofóbkodás kedves évfolyamtársaimnál csapatösszetartó erő.) És tudom, hogy ilyen közegben semmi értelme nem lenne az ismeretterjesztésnek.

      Kedvelés

      • Ja a pasim is biszex, ráadásul időnként szeret nőnek öltözni. 😀 Na ezt látszólag se tolerálja senki. De azért tök fura, hogy amikor épp nem teszi, akkor mi vagyunk a tökéletes heteró szerelmespár, és a derékig érő hosszú haja ellenére mosolyognak ránk az utcán az öreg nénik.

        Kedvelés

      • Ennek a végén nagyon nevettem! 😀
        Igen, emlékszem, te írtad máshova is, hogy a pasid is bi, én meg ennek örvendtem. 😀

        Kedvelés

      • Biztosan nekem is lennének hasonló tapasztalataim, ha nyíltan beszélnék erről, de nem szoktam. Hm.
        Nem gondolom egyébként, hogy totál elfogadott a női biszexualitás, de ha a többi kategóriát nézzük, akkor viszonylag őket meg a leszbikusokat basztatják a legkevesebbet. Viszonylag…

        Kedvelés

      • Épp most verték meg a kozákok ostorral a Pussy Riot tagjait, úgyhogy azért ez nem teljesen igaz.

        Kedvelés

      • Igen, a biszexualitás a férfitekintetig oké, ha azt kizárja, akkor a három T-ből a tiltott kategóriába sorolandó.

        Kedvelés

    • ki szeretné, hogy a nők nagy lábon éljenek? stabil lábakon álljanak? legyen a láb kicsi, ingatag, hordjon magassarkút, és fusson abban az utcán, ha valami szűkagyúnak kergetni támad úri kedve!

      Kedvelés

      • Tavaly év végén besokalltam, és egy visszafogottabb stílusú férficipőt vettem magamnak télre. Olyan sportosabb fajta. Hát hogy az milyen kényelmes! Életem első cipője, ami nem törte fel a lábam sehol, 43-mast vettem, pedig elvileg a szélesebb-magasabb (=nem létező) fazonú 42-es is jó (nőiben a 42 a legnagyobb, csak mondom), és két nap után azon kaptam magam, hogy séta közben a cipőn jár az eszem, hogy ilyen érzés miért csak férfiaknak jár… Én meg ha akarnék egy lábamra passzoló cipőt nőiesebb formában, utazhatnék messzire, csináltathatnék drágáért egyedit, vagy ha nagy nehezen kapok cipőboltban, akkor hordhatom hetekig kínlódva, amíg a megfelelő helyeken megadja magát, és már nem nyom.
        Múlt héten vettem egy férficipőt tavaszra is.

        Kedvelés

      • Úúú, én az elmúlt hetekben vagyok ettől felháborodva, keresnék egy lapos, pici sarkú elegáns, vagány cipőt, és egyszerűen nem találok, csak férfiban, de abból meg nincsen 38-as!! Vávávávává!

        Kedvelés

      • hihi…ram megdobbenve szoktak nezni, hogy ilyen nincs is, mert az elegans ciponek magas sarka van. Ferficipoben pedig mar 40-es is alig van, szegeny ferjem meg attol szenved, s csak labra jol rabogozhatot veszunk, a beledugost elhagyna…

        Kedvelés

      • Orokzold tema nalam mivel raadasul ortoped labam is van, es vagyok olyan kulonc, hogy raadasul szeretem a finom vonalu, habkonnyu, vajpuha, kenyelmes, noies, nem nyanyas, LAPOS TALPU cipoket, amelyekben meg ludtaplbetetet is lehet hordani…. ez a fogyasztoi igeny minden jelek szerint nem letezik, Magyarorszagon semmi esetre sem.

        Kedvelés

      • Hát igen. Senki sem feltételezi, hogy aki kényelmes cipőt szeretne, az még nem hatvan feletti. Ezért vagy vesz az ember csinos, nőies cipőt, ami baromi kényelmetlen, vagy kényelmeset, amiben úgy néz ki, mint a nagyanyám. Eszter írt egy jó cikket erről “Rohadt, soviniszta, náci cipőhelyzet” címmel, abban benne van minden, amit pl. én is megéltem ebben a témában.

        Kedvelés

      • Fixpont ez a helyzet nálam is. Legyen olyan, amibe befér az ortopéd betétem, de legyen olyan is, ami nekem szép (és vörös) és legyen lapos, mert 180 cm vagyok és a gyaloglás életformám, ami minimum napi 5 km. Nah, hol lelek ilyen cipőt?
        Hogy álltok amúgy a magasság témához? Hogy szinte csak komédiákban látni magas nő alacsonyabb férj párosítást. Hol vannak a reklámokból, a kampányfilmekből, a mindenféle filmekből? Ez mindig nagyon furcsa volt nekem, honnan jön és még mindig tart? Hogy úgy választ cipő sarkot, hogy az urát ne verje hosszban, vagy az ura a megmondója a választásának is.

        Kedvelés

      • Hozzászólás a banyáról (még néha belenézek az értesítésekbe):
        “jé, én meg azt utálom, hogy 174 centi vagyok 🙂 sokkal szívesebben lennék kicsit alacsonyabb, szerintem az nőiesebb”

        Kedvelés

      • Üdv a klubban, én már farmerből is férfi fazont hordok, mert csak abból nincs ki a vesém. Lábunk is egy méret. Ha pesti vagy, itt tudok olyan boltot, ahol 45-ig vannak női cipők.

        Kedvelés

      • Nem vagyok pesti, de évente párszor arra tud vinni a szerencse. Hajnalka mindent tud rólam, , és meg is kérném, hogy hozzon össze minket, na de hová lett Hajnalka?

        Kedvelés

      • Most lelövöm a meglepit, de igazából tudnom kellett volna a címedet (csak elfelejtettem) mert homlokodon barna jel. 😀

        Kedvelés

      • Pestinek én farmerboltot tudok. Olyan nadrág is van, amiből akkor sincs kinn a vesém, ha lehajtogatom a 185 cm-met a gyerekhez. Cipőből meg:mi elcserélt méret vagyunk.

        Kedvelés

      • bocsi, tudom, hogy nagyon késő, de napok óta nettelen.

        Szabad ilyet? Ha kivág Éva, akkor Hajni megdhatja csilagdunenek a mailcímem. Vagy Éva, vagy akitudja.

        Szóval egy Teréz krt-i kisboltban egy udvarban egy esküvői kölcsönző mellett egy picuri bolt. Ahol a bácsi megnézi a hosszamat, a széltemet és nem vonja föl a szemöldökét, hogy nemhogy a fenekem vágását de a derekamat sem szeretném megmutatni a vilának, még akkor sem, amikor leülök. Ezután én legutóbb kaptam 5 női farmert, amiből megvettem kettőt. De azért nem mindig van 5 különböző szabás.

        Kedvelés

      • Vesevédelmet azzal oldottam meg, hogy vettem féltucat elasztikus derékvédőt, és szeptembertől áprilisig hordom. Közben diszkréten fogom a fejem, mert már most látom, hogy a lányom túl fog nőni engem, a ruha- és cipőipar meg ugyanott lesz, mint húsz éve.

        Kedvelés

      • hosszított nadrág ugyanez. régen az egyik boltban sok fazon volt, pár éve csak rövidített van, de az mindenből, meg is marad nekik szezon végére. ez azért is meglepő, mert mikor tanítottam tavaly, a gimis lányok 1/5-e majdnem olyan magas volt mint én (185), tehát igény lenne rá. (nem hiszem, hogy elkapkodják, szezon elején se szokott lenni, csak elvétve pár darab.) szép női fazonú kabát? hahaha, édes álom, az alkarom feléig szokott érni az ujja, mindnek. persze ez inkább kínomban vicces, mert igaziból folyton inkompetensnek érzem magam, hiszen “meg lehet találni a neked valót, csak egy kicsit körbe kell járni a várost”.

        Kedvelés

      • Én amióta kövér is vagyok, találok nadrágot, persze szezononként mondjuk kettőt, és csak azért nem vagyok gondban, mert most amúgy is utálok öltözködni. Régen szabóhoz jártam, szuper nadrágokat csinált, és egy télikabátot is varrattam, mert a szép szabott kabátoknak sosincs jó helyen a derekuk, és az ujjuk is necces. Szabó akad minden városban, sőt, azóta sokat ügyesedtem, és talán már képes lennék magam is megvarrni egy egyszerűbbet. Nem is gondoltam volna, hogy a népességhez képest ilyen kis mintában is lesznek olyanok, akiknek ennyi hasonló gondjuk van a fizikai paramétereik miatt. Még az is lehet, hogy üzletet lehetne rá alapozni.

        Kedvelés

      • exemmel elmentünk cipőket nézni, majdnem mi is ugyanolyat vettünk… 😀 szerencsére nekem negyvenes a lábam, olyat már vesztegetnek (gondolom későn növő kamaszfiúknak)…

        Kedvelés

      • nekem 35.5 -s a lábam, de jó széles lábfejjel
        tudom miről beszélsz, még ha a 42-s férficipő nem is oldja meg a gondomat 😀

        Kedvelés

      • Végre egy sorstárs 😀

        A cipővásárlás nekem is frusztráló, mert ha nem is túl nagy a lábam (bár ifjú koromhoz képest nőtt kb. 1,5 számot), viszont jó széles a lábfejem és magas a rüsztje (ezt nem tudom, hogyan mondják magyarul). Ráadásul néhány éve az ócska papucsokhoz (mmint az elócskult, de rém kényelmes Scholl) való ragaszkodásom miatt sikerült egy középső ujj ínhüvelygyulladást beszerezni (csak nem tudtam, hogy az), miáltal az érintett ujj bezsugorodott, az első bütyke jelentősen kiemelkedik a többi közül.

        Tavaly én is férficipőt (velúr bőr) vettem, és igen kokettáltam a férfi sportcipőkkel is, de sajnos mind túl darabosak voltak, ráadásul vagy fekete, vagy hófehér színben.
        Nos, a feketét utálom, nem érdekel, hogy “mindenhez megy”, a fehér meg nem praktikus, vidéken, sáros utcák között élek, meg különben is, a kutyáim folyton letapossák a lábamat 😀

        Kedvelés

      • Igen, ezért a kis női láb a kívánatos.

        Vicces adalék: az öcsém lába is 39-40-es. Egy lánybúcsún vetkőzött baráti szívességből, és a résztvevők a csodájára jártak a kis lábfejének 😀

        Kedvelés

    • Tizenhét éves voltam, csinos cipőt szerettem volna venni egy kis cipőboltban. Ki is választottam egyet, és megkérdeztem az eladót (középkorú férfi), hogy van-e nagyobb méretben, mert a kitett modell 36-os volt. Igen, mondja, még az olyan lólábakra is tartunk ilyet, mint a 39-es. Tippeljetek, hányas a lábam? Ekkor még bőven nem voltam öntudatos, és megvettem, ma is megvan, nyáron felveszem (ezüst színű, hátul magasított talpú szandál).

      Kedvelés

      • Utoljára általánosban volt 39-es a lábam. Deichmannban meg a 42-es cipőkre kirakják a neonszínű XXL matricát. Mert eddig nem éreztem mutánsnak magam.

        Kedvelés

      • De egyedül szüljön ám, hogy ne zavarja a férjét! Vagy kórházban a főfőorvos úrnál, aki jobban tudja, hogyan kell, mint maga a nő.

        Kedvelés

      • Az apás szülésről amúgy volt egy jó kis rajzom, de a költözgetésben eltűnt. 😦 Kutyával volt rajzolva, ahogy az anyakutya szüli sorba a kölyköket, apa meg a haverjaival sörözik közben, és néha odanéz, kissé megrovón.

        Kedvelés

      • Nyaraláson volt egy csaj, nézegette a strandpapucsomat (40-es), majd a barátnőmét (39-es), majd megszólalt, hogy milyen borzalmasan nagy lábunk van, egy nőnek 38-as vagy annál kisebb lába kell hogy legyen.
        Most mi a faszt csináljunk, vágjunk le belőle, mint Hamupipőke nővérei? (Ezt nem kérdeztem meg tőle hangosan, csak mérges voltam.)

        Egyébként meg 40 és feles a lábam és emiatt csomó 41-es cipőm is van.

        Kedvelés

      • Nekem negyvenes, ráadásul vidéken lakom (nincs választék), és nyáron alig találok értelmes lapos talpút. Vékony a lábam, én is vékony vagyok, a rossz szabású lapos cipőben, szoknyával kb. olyan az ember, mint egy hülye manó.

        Kedvelés

      • Lólábak, köszi. 🙂 Alapból 40-es, de széles lábfej, két gyerek után átlényegült 41-re. Áááá, nem szenvedek a cipővásárlással, dehogy. Ja, ráadásul csakis lapostalpú strapacipőket vagyok hajlandó hordani, minden más életveszély lenne.

        Kedvelés

      • Ó, nem csupán ennyi. Az én lábfejem olyan, kérlek, hogy két nőt is képes volt frusztrálni (anyám és a stresszes gyerekcipő vásárlások…). Ez valami karmikus dolog lesz.

        Kedvelés

      • Jaja, biztos előző életedben nem tisztelted eléggé a férfiakat a nagy lábuk miatt, ezért aztán a sárkány farka belelógott a levesbe a születésedkor. Úgyhogy ideje megtanulnod tisztelni a szaturnuszi erőket, különben a következő életedben 45-ös lábad lesz!

        Kedvelés

      • 😀 Minden itt olvasgatott év után eggyel nő a lábméret (a következő életben), vigyázat!

        Kedvelés

      • Mondtam már a viccet itt? Asszem nem, de ha igen, akkor repetitio est …
        Zongorista a bárban, van egy majma, ott ül a zongorán. Kis szünet, a zenész kap egy levest vacsorára, de forró, hát vár. A majom meg belelógatja a farkát. Odamegy egy vendég: uram, azt tudja, hogy a majom farka belelóg a levesbe? Hm, várjon, rémlik, mindjárt meglesz. Aha!
        Majom farka bele-lóg a leveeesbe …

        Kedvelés

      • Én egyszer azt hallottam, amikor barátnőm nagybátyja megkérdezi az étteremben a prímástól, azt ismeri-e, hogy “átdobták a szart a kerítésen”? Már elkezdtem röhögni, hogy ez tuti valami vicc, de már el is kezdték húzni és énekelni, hogyaszongya: “Átdobták a szart a kerítésen, Megbaszták a hites feleségem… Ha még egyszer meg tudják csinálni, Le fogom a faszom amputálni”
        🙂

        Kedvelés

      • Ennek egy változata, hogy Pista bátyám, azt tudja, hogy nyitva van a slicce? Nem, fiam, de kezdd el énekelni és majd megyek utánad!

        Kedvelés

      • Ez már kicsit hasonlít ahhoz a rendőr-vicc változatban is terjedt vicchez, hogy: – Komám, mekkora lófasz!
        – A számból vetted ki!

        Kedvelés

    • Ezen most felröhögtem. Bírom, higy ilyen blokkokba rendeződnek a beszélgetések. Olvasom a biket meg homokat, egyszercsak itt van az előírt női láb elleni lázadás. 😀

      Kedvelés

    • Főleg azért nem értem, mert tapasztalatom szerint a nők IGEN NAGY részének nem kicsi, vékony és alacsony lábfeje van. Ha cipőre kerül sor mindenféle csevegésekben, hamar kiderül, hogy valójában mindenkinek fáj, szorít és kényelmetlen a konfekció.

      Nagyon szeretem a szép cipőket, sajnos a kedvenc márkám is csak szűk fazonokat gyárt, amit én persze megveszek, feszengek benne pár hétig, aztán kitaposom, kényelmes lesz, de már nem szép. Örök dilemma.

      Kedvelés

      • A konfekció MINDENBEN ilyen. Nekem a nadrágokkal van gondom, de pl az az ing is, amiben nem fulladok meg, lötyög rajtam (vállban is). Póló dettó, de az inkább lehet “lezser”. Cipőből egy számmal majdnem nagyobb kell még edzőcipőkből is, amit meg öltönyhöz felvehetek, ha muszáj, az végképp gáz.

        Kedvelés

      • Sajnos ami szép és kényelmes, az gyakran drága. A non plus ultra az Chie Mihara és az Earth Shoes, meg a magassarkú verziója, az Earthies.

        Kedvelés

  8. Épp nemrég gondolkodtam rajta, hogy az ilyen szétszórtan jelen levő csoportoknak mennyit segít a net, hogy önszerveződjenek, hallassák a hangjukat. Régen sokkal nehezebb lehetett. Ez a blog is például ilyen fórum.

    Kedvelés

  9. Egyszer voltam egy konferencián, ahol egy szociológus előadó azt feszegette finoman, hogy a hagyományos család fogalmát igenis ki kell bővíteni, és ami eddig elfogadott volt, azt felül kell bírálni, mert nem felel meg a jelen helyzetnek. (ergo, család lehet a meleg pár, az elvált szülő gyerekkel stb.) Utána beszélgettem róla szakember kollégáimmal, akik szintén ott voltak (addig is tudtam, hogy más felfogású, értékrendű emberek), és ez az előadás teljesen kiütötte náluk a biztosítékot. Azt kezdték el magyarázni, hogy pld. minden meleg férfiról kiderül előbb-utóbb, hogy sérült, vagy a korai gyerek-anya kapcsolatban, vagy később, de az anyjával biztos nem jó a viszonya, és mint olyanok, segíteni kell nekünk rajtuk. Ordíthatnékom volt, de muszáj volt fegyelmeznek magam, és csak annyit makogtam, hogy nekem vannak meleg barátaim, nem sérültek, és nem kell rajtuk segíteni, mert ők így érzik jól magukat.
    És sajnos, nagyon sajnos, sőt elborzasztó, hogy olyan közegben élünk és ahogy kinéz, egyre inkább fogunk élni, ahol a kirekesztő, nagyszájú többség ül a nyeregben és dirigál. Vagy úgy csinálnak, mintha nem ők ülnének a nyeregben, hanem sajnálkozva leguggolnak az általuk szerencsétlennek és betegnek tartott emberekhez, és megpróbálják őket álságosan megmenteni.
    A többiek, a maradék, a kisebbség, vagy hogy is nevezzem, meg kussolva, kis közösségekbe tömörülve suttogva beszél a toleranciáról és az elfogadásról.

    Kedvelés

      • Na es ha van koze traumahoz, akkor mi van?? Ok igy elnek, nem kivannak ezen valtoztatni, senkinek nem artanak vele, ennek epp elegnek kellene lenni, hogy hagyjuk oket bekebe. Akit zavar a sajat szexualitasa valami miatt, az remelhetoleg maga keres segitseget, de a melegeket speciel nem a sajat melegseguk szokta zavarni, hanem maga a homofobia es a homofobok.

        Kedvelés

      • Arról nem is beszélve, hogy találunk olyan kort és társadalmi szituációt, ahol például a férfiak egymás iránt érzett szerelme volt az emberi kapcsolatok csúcsa. Akkor ők voltak normálisék, a többiek meg a másság – nők, rabszolgák, stb.

        Kedvelés

      • Ez azért így erős, szerintem. Nagyon sokféle kutatási adat van a témában, de nincs mindent vivő válasz. Inkább úgy közelíteném meg, hogy az emberek sokfélék, vannak köztük meleg emberek is, de ez nem nemnormális, hanem ők éppen ilyenek.

        Kedvelés

      • Hát pont ezért estem le a székről, hogy neves egyetem hallgatóinak arcába tolni ezt axiómaszerűen, na az kicsit erős.

        Kedvelés

      • Bevallom, szándékosan nem írtam az eredeti kommenthez a saját reakciómat és véleményemet. Csak leírtam az eseményt. Interpretálja mindenki szíve/elméje szerint.

        Kedvelés

      • Nem kutatási adat, hanem -eredmény, csak félreírtam.

        Sokan, köztük összefüggéseket több oldalról vizsgálni képes és kész emberek hiszik, hogy gyermekkori trauma, vagy a “normálistól” eltérő fejlődési út áll a homoszexualitás hátterében, és mint ilyen, korrigálandó. Ha ez szóba kerül, mindig igyekszem rávilágítani, hogy ez nem jó irány szerintem.

        Kedvelés

      • Nagyon tetszik a hozzáállásod. A párom orvosi biológiát tanít, és azt mondta, hogy egyértelműen genetika és nem trauma, és teljesen normális variáció egy populáción belül. Mondjuk ő ezt az egész magyar homofóbiát meg úgy általában a kisebbségekhez való hozzáállást nem érti (néha fordítok neki cikkeket).

        Kedvelés

      • Tizenx éve volt egy röpke hír a tv-ben, hogy megtalálták a gént, ami a homoszexualitásért “felelős”. Azért jegyeztem meg, mert egy melegjogi aktivista kommentálta, miszerint örül a tudomány fejlődésének, de mielőtt ráállnak a melegség gyógyítására, talán keresnék meg az AIDS ellenszerét, szeretettel. Még arra is emlékszem, hogy ez az MTV (music) híradójában volt, azokból az időkből, amikor videoklipeket játszottak egész nap.

        Kedvelés

      • Teljesen normális variáció, de nem csak genetikai alapon. Teljesen normális hormonális variáció és teljesen normális kulturális variáció is.

        Ráadásul a homoszexualitás egy orvosi konstrukció, egy Kertbeny Károly nevű magyar orvos használta először ezt a kategóriát, medikalizált egy nagyon összetett jelenséget és betegségként beállítva gyógyítani akarta.

        Kedvelés

      • Ez a trauma miatt lettél olyan amilyen érv, azért nagyon érdekes, mert egyrészt egyértelmű, mit akarnak vele mondani: betegség, most azonnal gyógyulj meg, másrészt hiába jön ki bármennyi kutatás, hogy a “normál” népességnek is pont ugyanannyi és ugyanolyan traumája van, mindig tartani fogja magát ez a nézet. És még az adott szexuális kisebbség tagjai között is, mert visszaemlékszik a saját, a partnere vagy a haverja gyerekkorára és hát tényleg voltak benne durva dolgok, de azt már nem veszi figyelembe, hogy mindenkijében, főleg mert még mindig nagyon elterjedt a tekintélyelvű nevelés és a fekete pedagógia.

        Kedvelés

      • Pontosan!

        És akkor még ott van az elvált szülős hülyeség is, amitől a hajamat tépem ha meghallom.

        Kedvelés

      • “visszaemlékszik a saját, a partnere vagy a haverja gyerekkorára és hát tényleg voltak benne durva dolgok, de azt már nem veszi figyelembe, hogy mindenkijében, főleg mert még mindig nagyon elterjedt a tekintélyelvű nevelés és a fekete pedagógia.”
        Nagyon köszönöm neked Nitta ezt a mondatot. Evidens, meg minden, de engem most eltalált.

        Tegnap óta gondolkodom azon, hogy én mennyire vagyok elfogadó, toleráns. Mert én úgy gondolom magamról, hogy elégé az vagyok, de mikor olvastam a kommenteket az LMBT emberekről, és itt többen is kezdték felvállalni a másságukat, akkor nagyon érdekes volt figyelnem magamban, hogy azok akiket jófejnek tartottam, azokról mennyiben változott a véleményem, csak mert beszéltek a másságukról… Érdekes volt belegondolni, hogy milyen lennék, ha találkoznánk személyesen. Hogyan viselkednék? Tudnék-e a helyzettel egyáltalán mit tenni? Odáig merészkedtem, hogy mit éreznék, ha majd a fiam más lenne?
        Szembesültem azzal, hogy könnyű úgy toleránsnak, meg elfogadónak lenni, amíg nincs éles helyzet, csak “tegyük fel, ha” beszélgetések…

        Azt hiszem be kell látnom, hogy mégis tele vagyok előítéletekkel, elvárásokkal, ideákkal, illúziókkal. És bár a felismerés, a belátás nem könnyű, mégis tudom, hogy hosszú távon jobb a realitásokkal élni, és azokkal dolgozni, változtatni, ha kell.

        Kedvelés

    • Kedvesen az illeto vallara teve kezunket lagy hangon meg lehet kerdezni: gyeremekkorodban edesanyad meselt neked valami kellemetlent homoszexualis emberekkel kapcsolatban?

      Kedvelés

    • Kérdés, mi tekinthető traumának.
      Eléggé régen olvasom ezt a blogot, és talán az egy kezemen meg tudom számolni, aki semmilyen komolyabb traumáról nem számolt be gyerek-, ifjúkorából.
      Nem könnyű felnőni…

      Vajon akkor – ha trauma okozza elsősorban – miért is nem több itt a homoszexuális?
      Esetleg a férfiak esendőbbek ebből a szempontból? Miért is?

      Szerintem a traumatizált gyerekkor sok mindenféle következménnyel járhat, de nem pont a homoszexualitás az, amivel jellemzően összefügg.

      Kedvelés

      • Minden “trauma”, ami a konzerv szexista, 50-es évek Amerikájának plakátjait idéző idealista nézetrendszerbe nem fér bele – ha homoszexualitásról van szó.

        Ha jól értelmezem általában ennek a hívői általában pedofil megrontást vélnek felfedezni a háttérben, vagy válást. Merthát ugye hiányzik a gyerek életéből az apa, mint férfi példakép, hát valahogy pótolni kell azt később, plusz az hogy férfiakkal szexel az egy anyától átvett rossz viselkedésminta. xD

        Kár hogy ökörség az egész – egyik ismimet az apja 3 testvérével együtt nevelte miután az anyjuk meghalt – az arányok úgy alakultak hogy ebből 1 fiú és lány hetero lett, két fiú meleg.

        Ráadásul azt sem lehet mondani, hogy az anyja halála után jött volna egy kritikus pont amikor megjelent volna melegvonal, mert úgy meg a születési sorrend nem stimmelne.

        Kedvelés

    • “minden meleg férfiról kiderül előbb-utóbb, hogy sérült,”
      Ebben a homofób, kirekesztő, ellenséges környezetben az lenne a csoda, ha valaki ép lélekkel megússza a másságát. Én ismerek srácot aki öngyilkos lett ebben a kurva megértő környezetben. Gondolom rá is azt mondanák, hogy azért lett öngyilkos mert sérült volt lelkileg. Ja, lehet de, hogy a környezete tette azzá az biztos.

      Kedvelés

      • Én voltam pretend bride egy meleg ismerősömnek szívességből, ő is öngyilkos lett. 😦

        Kedvelés

    • Van erről valami új szakirodalom, kutatás? Engem nagyon érdekelne, hogy az ilyen-olyan érveket mi támasztja alá. Van pl annak a vitának alapja, hogy genetikai vagy később kialakuló dolog a szexuális orientáció?

      Kedvelés

      • Megpróbálom szépen kérni a páromat, többek között genetikát is tanít és naprakész, hogy linkeljen nekem legújabb kutatásokat. Most a pubba menet csak annyit kiáltott fel az emeletre, hogy genetika. 🙂

        Kedvelés

      • Genetikai, hormonális és társadalmi-kulturális hatások eredője a szexuális orientáció és minden embernél más arányban. Vagyis minden erre vonatkozó állításnak lehet alapja, de nem kizárólagos.

        Kedvelés

  10. “Léteznek, szót és helyet kérnek a sokféleségben, és nem a számukra esetleg megmaradó résekben szeretnének létezni, hanem a maguk jogán.”

    Ezt mennyire így érzem. Mármint hogy résekben kell élnem és ezt utálom.

    Kedvelés

  11. A deviáns szótól kirázott a hideg!
    Nekem a gimis ofőm mondta, hogy “annyira deviáns vagy, hogy még az érettségiig sem jutsz el és nem lesz belőled senki! A társadalom ki fog lökni magából mindig!”

    A (tragi)komikus az volt, hogy közben én voltam az osztálytitkár (egyben a pénztáros is), mert a 28 főből 5-en voltunk csak lányok és senki más nem vállalta, mert senki más nem bírta volna viselni az ofőnk léleköléseit.
    Nekem sem volt kellemes, csak nem hagytam magam. Dobbantottam is ebből az osztályból 3. (mostani 11.) évfolyamon, ÉS a sors fintoraként megcsináltam mégis 2 diplomát, meg nyelvvizsgát, szemben az akkor agyonsztárolt kedvenckéivel, akik nem sokan vitték valamire.
    Persze a deviáns billogot ma is magamon érzem, mert belém égett azért. Csak már jobban tudom kezelni, jobban tudok vállrándítósan önbizalmas lenni.

    Kedvelés

      • Lehet, de ha ezt értette alatta, nem talált.

        Legalábbis akkoriban semmiképp nem; de esküszöm, akkor még ortodox vindóz júzer voltam. Csak pár hónapja linuxozom – lehet már látta a baljós jövőmet? 😀

        Kedvelés

      • Mekkora infó a férjről! 😀

        Az én ofőm amúgy férfi volt. És inkompetens. Talán csak a szaktárgyaihoz nem (matek,fizika), de tanítani nem tudott szegény. Emberileg is faék típus.
        Életem egyik legnagyobb kérdése azóta is: “Hogy lehet az ilyenből fiatalokkal foglalkozó TANÁR?”

        Kedvelés

    • én az ország egyik legismertebb reformpedagógiájú gimnáziumába jártam. itt én olyanokat kaptam a nagyontoleráns, nagyonszéleslátókörű, nagyonreform stb. tanáraimtól, hogy hú. az egyikük például javasolta a szüleimnek, hogy vigyen el pszichiáterhez, mert kezelhetetlen vagyok.

      Kedvelés

      • Ha belegondolsz, akkor tényleg nem tudtak kezelni. 😉 Szerintem ma sem nagyon hallottak még az AS-ról. Még szakemberek sem nagyon, nemhogy pedagógusok…
        Szerencsére én felszólítás nélkül, önként kértem segítséget egy nagyon jó szakembertől (pszichiáternő), aki jelenleg vizsgálja a 7 évesemet AS gyanúra…
        Nekem ne titulálja senki majd simán deviánsnak! 🙂

        Kedvelés

      • én az olvasós, ambíciózus, tanulni szerető típus voltam. csak a hatalmaskodást és “majd én felülről megmondom neked, hogy mi a jó” attitűdöt nem lájkoltam. azokkal a tanárokkal, akik partnerként kezeltek, és észérvekkel elmagyarázták, hogy miért kell azokat a szabályokat betartani, amiket, azokkal tudtunk együtt dolgozni. aki meg hatalmi szóval és “mert csak”, meg “mert azt mondtam” érveléssel tolult, azzal összevesztünk.

        Kedvelés

      • Most, hogy ezt leírtad, az nyilallt belém, hogy lehet, hogy én is AS-es vagyok? Ugyanis kísérteties a hasonlóság… 🙂

        Kedvelés

      • nekem ez alap. Az egész boldog családom ilyen. Én simán ki is mentem óráról még középiskolában is. Ma is így tennék. Melóból is léptem már ki kétszer így. De én ezeket soha nem bánom, mert tudom, miért teszem. Szerintem ezen semmi kezelendő nincs,

        Kedvelés

      • mi sem betegségként tekintünk az Asperger-szindrómára, hanem egy eltérő képességprofilként. meg egy identitásként, ami körül lehet szerveződni. erről szól a neurodiverzitás-mozgalom 🙂

        Kedvelés

      • szerintem a motoros társadalom tele van velük/velünk. Lehet hogy ettől olyan rohadt jó? Azt szoktuk mondani, hogy itt mindenkinek jóval több, vagy jóval kevesebb a fogaskerék.

        Kedvelés

      • s3mota, én nagyon szeretem, hogy a 9 éves AS-es lányom mennyire tud nemet mondani, és nem lehet kényszeríteni olyan dologra ,amit nem akar. A suliban van belőle konfliktus, ilyenkor elmondom adott tanárnak, hogy egyetértek a gyerekkel( miért kéne pl. startkőről vízbe ugrani, ha retteg tőle?). A tesóknak is tanítani próbálom ezt a hozzáálllást.
        (Egyébként nagyon örülök , hogy itt vagy, vadászok a hozzászólásaidra.)

        Kedvelés

      • ez egy nagyon hasznos képesség ám, főleg egy aspergeresnek, aki egyébként is nehezen veszi észre a ki nem mondott szándékokat, így a rosszindulatot is. engem rengeteg szarságtól védett meg az, hogy egy bizonyos távolságtól messzebbre nem lehet kitolni a komfortzónámból, mert menekülök/ordítok. nagyon jó, hogy a saját lányodnál ápolod ezt a hozzáállást, és nem letörni próbálod.

        Kedvelés

  12. A poszt tetszik, és teljesen igazad van abban, hogy barbárság lenyomni a bármely okból kisebbségbe szorulókat.
    Azonban megkérdezném, ” az ilyen társadalompolgára felgyűri mandzsettagombos ingének ujját, és rámpát épít” mégis miként valósulhat meg, ha nem szólunk bele mások életébe?
    Mivelhogy a megjelenő posztok és kommentek jelentős többsége pontosan arról szól, hogy mennyire kompetenciasértő a környezet viselkedése.

    Tényleg kíváncsi vagyok, bár kissé provokációnak is szánom a kérdést 😀

    Persze, vannak esetek, amikor ez egyértelmű, pl. pont a rámpák létesítése. De sokféle “rámpa” létezik, és nem mindegyik ilyen nyilvánvaló.

    Kedvelés

    • Én arra gondolok, hogy a társadalompolgára jó esetben akkor tűri fel keményített mandzsettáját, ha észreveszi az igényt, vagy meghallja a segítségkérést. Idealista vagyok-e?

      Kedvelés

      • Pont az a lényeg, hogy ez egy nagyon is konkrét kép lehetne az önkéntes munkára. Én legalábbis úgy értelmeztem, hogy a mandzsettás, stabil egzisztenciát nyújtó állással rendelkező, aktív korú ember munkaidején kívül, magánemberként időt, energiát, esetleg pénzt áldoz egy célért, amiben ő csak egyszerű munkásként építi a rámpát, hogy arra hol és kinek és miért van szüksége, azt mások, akiket az adott társadalmi probléma közelebbről érint, úgyis tudják. Ha a mandzsettás segíteni akar, csak odamegy és megmondják neki, hol kell betonozni. Ezzel csak annyit akartam mondani, hogy éppen nem az a lényeg, hogy mindenáron nekem, magamtól kell észrevennem a konkrét igényt egy olyan területen, ami az én életemtől távol áll. Bőven elég, ha elszánom magam, a kivitelezésben nálam kompetensebb emberek majd vezetnek. Nem? Ez lenne a civil élet lényege, hogy ne csak akkor vegyek részt valamiben, ha engem közvetlenül érint, hanem merjek nyitni és másokra bízni magam.
        Bocs, ha túl szájbarágós volt…

        Kedvelés

      • Nem, ez egyáltalán nem szájbarágós és nagyon is jól látod. Nemrég rádióban halottam egy üdítő példát: egy cég emberei (jól kereső értelmiségiek) önkéntes munkában felújítottak valami karitatív célú intézményt. A cég fizette az anyagokat, az alkalmazottak pedig szabadidejükben fúrtak, festettek, mázoltak, stb. DE nem a cég és nem is a dolgozók “kutatták fel” ezt a lehetőséget – ezt egy erre szakosodott, valamiféle alapítvány végezte, aki összehozza az igényeket és a segítségre hajlamos embereket. Hétvégén azután ott álltak a programozók, mérnökök, stb. és egy szakember meg megmondta, mit kell csinálniuk.
        Ez a létező legjobb megoldás, hiszen konkrét segítség jut el oda, ahova kell, és a segítő sem tudja le egy átutalással a lelkiismeretét. Fizikai munkát végezve, elfáradva közvetlen, érzékelhető áldozatot hoz, közben közvetlenül szembesülhet olyan körülményekkel, sorsokkal, életekkel, stb., amivel esetleg soha máskor. Megértőbbé, türelmesebbé válhat, árnyaltabban gondolkodhat – ha úgy tetszik, egy esély, hogy kitörjön a középosztály egzisztenciaféltő gőgjéből.
        Azt hiszem, Brazíliában volt egy katolikus kezdeményezésű mozgalom, amelynek a lényege az volt, hogy jobb módú, polgári családok meghívtak egy szegény családot karácsonyi vacsorára. Nem lehetett ajándékozni, adakozni, ilyesmi, de le “kellett” ülniük egy asztalhoz, ahol nyilván beszélgettek, megismerték egymást.
        Az ilyen és ehhez hasonló kezdeményezések úgy vélem, százszor értelmesebbek és sikeresebbek, mint a néha idegesítően szájbarágós, hiperPC okosító füzetecskék, kiadványok, műsorok, egyebek.

        Kedvelés

      • Nem akarom fényezni a céget, ahol dolgozom, de nálunk pl. megkérdezik a munkatársakat, hogy a karitatív célokra szánt összeget, önkéntes munkát, stb. hova fordítsák.
        Szoktak tombolát szervezni pl. a céges bulikon, meg játék, ruha, egyéb gyűjtést, és akkor ezt a kiválasztott intézménynek juttatják el, de volt épületfelújítás is.

        Kedvelés

      • A példát, amit hozol, nagyon fontosnak tartom. Annak meg nagyon örülök, hogy magyar példa is van rá (ha jól értem, amit írsz). Legyen egyre több! Az ilyennek elég nagy hagyománya van, sőt van, aki képes huzamosabb időre kontinenst és életformát váltani egy ilyen community challenge-szerűség miatt, de helyben is, akár az irodánk ablakából látszó lepukkant játszótéren is megvalósítható.
        Nekem csalódás volt anno látnom, hogy míg Londonban ez tök természetes volt és nem volt kérdés, addig Bp-en, amikor szervezni próbáltunk volna ilyet nem volt nyitottság rá, sőt nagyon nem píszí röhögésbe fulladt.
        (Ez most nem szorosan idetartozik, de nem mellesleg, legalább 2-3évente receptre írnám fel mindenkinek pár napra-hétre, hogy kiléphessen a saját kis fakkjából. Nagyon jó annak is, aki csinálja, aki ebben látszólag csak ad, mert igen, ahogy írod más a fókusz és szerintem még kiégés ellen is jó lehet akár. /Pld. http://www.youtube.com/watch?v=fuw1HHCFgj0 /)

        Kedvelés

      • Hát, a példa magyar is, meg nem is.
        Mivel ez egy német tulajdonosi gárdájú multicég itthon. Igen, az egyik üldözött…

        Kedvelés

      • Ez a fajta kezdeményezés egyre több cégnél megtalálható, és Corporate Volunteering néven fut. Akiknek én dolgoztam, ők újítottak fel óvodát kis falvakban, építettek játszóteret, festettek kerítést. (mint Tom Sawyer 🙂 Nagyon szeretik, szívesen mennek, és meghatódnak, mert látják, mennyire örülnek nekik. És itt tényleg “testközelből” látják a szegényeket, fogyatékkal élőket stb.

        Kedvelés

      • Nem akarnék ünneprontó lenni, de működött ez régen is, csak akkor a cucilista brigádok vonultak ki ovikerítést festeni, játszóteret építeni, aztán valahol a rendszerváltás környékén ez eltűnt, most meg megint nagyon örülünk neki…

        Kedvelés

      • Nem volt az 🙂 szerintem ez egy fontos momentum, hogy a jószándék hogyan tud konkretizálódni; a “mandzsettás” általában maga is segítségre szorul, legalábbis kezdetben, hogy mit hogyan csináljon úgy hogy valóban segítsen vele, és néha zavarba ejtő az ezzel járó nyitás, akár beszélgetésben, akár tettekben.

        A “Ha a négy fal között…” kezdetű bekezdés nagyon ott van, kétszer is elolvastam.

        Kedvelés

      • banatko, a cucilizmusban is volt persze, fásítás, parkgondozás, de _hivatalosan_ szegénység, drog, cigánykérdés, stb. nem.
        Az szerintem teljesen más volt, amikor társadalmi munkában, kvázi kényszerből fát ültettünk, pláne más volt, amikor ún. vietnami műszakot, kommunista szombatot szerveztek.
        Ipari tanulóként még megismertem ezeket, de fel sem merülhetett volna, hogy menjünk el pl. a cigánysorra segíteni.

        Kedvelés

      • Jaja, vén trotty, mint én. Talán még építőtáborban is volt. Én a hármas metrót is építettem, a Marx-téri állomást egyszer, oroszóra helyett. Sőt, úttörővasutas is voltam.

        Kedvelés

      • Nocsak, még valaki, aki emlékszik ezekre 🙂

        Bizony, a kommunista műszak nem egészen az volt, mint amiről fentebb beszéltünk. Cigánykérdés nem volt (de, csak nem a mai értelemben), az idős emberek megsegítése elméletileg az úttörők és a KISZ-esek feladata lett volna, de én nem emlékszem, hogy ténylegesen szerveztünk volna ilyesmit.

        Kedvelés

      • Az úttörő tiszteli és segíti az időseket, volt egy ilyen pont, nem? Meg úgy él, hogy méltó legyen a KISZ tagságára.

        Kedvelés

      • Az úttörők 12 pontja

        Az úttörő hű gyermeke hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak, felelősséggel dolgozik érte.
        Az úttörő erősíti a népek barátságát, védi a vörös nyakkendő becsületét.
        Az úttörő szorgalmasan tanul, a világ és önmaga megismerésére törekszik.
        Az úttörő gyarapítja és védi a szocialista társadalom értékeit.
        Az úttörő ahol tud, segít és önként szolgálja a közösséget.
        Az úttörő igazat mond és igazságosan cselekszik.
        Az úttörő szereti, tiszteli szüleit, nevelőit és az idősebbeket.
        Az úttörő igaz hű barát.
        Az úttörő bátor és fegyelmezett.
        Az úttörő szereti és védi a természetet.
        Az úttörő edzi testét és óvja egészségét.
        Az úttörő úgy él, hogy méltó legyen a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagságára.

        Kedvelés

      • Köszönöm, most nekiállok nosztalgiázni. Lehet, hogy a hétvégén felmegyek a Gyerekvasúttá lett Úttörővasútra.

        Kedvelés

      • 2* voltam építőtáborban 🙂

        Másodszor főleg azért, mert jó buli volt az első. Az első alkalommal idősebbekkel voltam (csak én mentem az osztályból), katonai sátrakban laktunk az alföldi homokon, élveztem.
        Másodjára az osztálytársaimmal mentem, máshová, ott kollégiumban laktunk, sokágyas hálóban, az már nem volt jó, de kibírtam 😀

        Kedvelés

      • ne mááár. egyidősek vagyunk ursus arctos-sal!
        (mi akkor voltunk iskolások amikor ti születettek, szóval azért mi kaptunk a cucilizmusból egy általános iskoláskort+középiskolát+felsőoktatás első felét (kettévágta na! népművelő helyett én művelődésszervező lettem és a heves megyei tanács is megszűnt, mint leendő munkahelyem, ilyenek. de ez még nem nyugdíjaskor, azéééé ne mááá)

        Kedvelés

      • Igaz, igaz, ezért írtam ovikerítést meg játszótér építést, mert azt legalább a saját szememmel láttam.

        Kedvelés

      • 44, már mondtam.
        Nyomdában voltam ipari tanuló 1985-89 tanévekben és az akkor még igazi szocialista nagyüzemként működött, munkahelyi pártbizalmival, igazgató elvtárssal, egyebekkel. Jó, vietnami műszak az már akkor nem volt, de komenista szombat (lényegében ugyanaz) még akadt. Arra már nem emlékszem, hogy azt kinek kellett felajánlani – nekünk már nem jutott vietnami szabadságharcos.

        Kedvelés

      • Kis taknyosok 😀 😀
        (a születési évem a nickem 😛 )

        Ó, az óvoda udvar felújítás, az megvolt, az apukákat megkérték, segítsenek lemázolni a játékokat. Kb. 88-89-ben.
        Ex is volt, ráadásul neki pont szakmába is vágott 🙂

        Kedvelés

      • Én csináltam társadalmi munkát, vidéken még 1991-ben is kötelező volt. És ez volt a baj, hogy kötelező. Nálunk óvodákban, iskolákban kellett segíteni, meg szüretelni.

        Kedvelés

  13. “Aki reflexesen az ép és erős mellé áll, aki a fejét csóválja, aki szeretné, ha szépen, egyformára vágott hajjal léteznének az emberek,”
    Szinte látom magam előtt. 😀

    Kedvelés

  14. köszönöm, Éva, kellett most ez, a napokban pattant el a carotisom egy “mikor lesz már hetero büszkeségi felvonulás” típusú megnyilvánuláson, most ezt jól kitettem fészbukra, épp “összeveszek a seggfejekkel” hangulatban vagyok.

    Kedvelés

  15. Szlankó Bálint sorai ugrottak be azonnal, mikor a posztot olvastam. A Miért jó a demokrácia? című könyvében fogalmazza meg roppant világosan, hadd idézzek szó szerint, mert érdemes:
    ’’A demokrácia nem egyszerűen azt jelenti, hogy azoknak az akarata érvényesül, akik többen vannak. Ez ugyanúgy zsarnokság volna, mint egy alkotmány nélküli királyságban vagy egy diktatúrában: a többség zsarnoksága. Hiszen a többség is tévedhet és lehet kegyetlen. A többség zsarnoksága pedig még talán veszélyesebb is lehet, mint a királyoké, hiszen ott áll mögötte a nemzet legitimitása. Nehezebb megkérdőjelezni és megtámadni olyan döntéseket, amiket a többség támogat, mintha csak egy ember akarná őket’’.
    Szlankó megkérdi, hogy mi van van akkor, ha a többség olyan döntéseket hoz, amelyek súlyosan károsítják a kissebbséget és benne egyeseket. Ez lényegében zsarnokság.
    Szuper, ajánlani tudom ezt a fejezetet ehez a témához.
    ’’Az egyszerű leszavazás problémája is komoly, és igazából elég mindennapi. Mindenki ismeri, akit már leszavaztak egy társaságban, és úgy érzi, a dolog ezért vagy azért igazságtalan volt. De nincs mit tenni: leszavazták! És mi van akkor, ha a szavazás valakinek a legalapvetőbb érdekeit sérti? A legtalálóbban egy Franklinnek tulajdonított kis hasonlat fogalmazza meg a dolog lényegét: ’’A demokrácia az, amikor két farkas és egy bárány arról szavaz, hogy mi legyen vacsorára. A szabadság pedig egy állig felfegyverzett bárány, ami óvást nyújt be az eredmény ellen.’’ A demokratikus politika csak akkor működhet jól, ha rendelkezünk pár ilyen állig felfegyverzett báránnyal, vagyis erős és törvényes garanciákkal arra, hogy a többség akarat nem nyomhatja el teljesen a kisebbségek és az egyén legitim törekvéseit és jogait.’’

    Kedvelés

  16. Annyira jól van megfogalmazva ez a poszt, hogy hihetetlen! Örülnék, ha az a pár anyuka, akikkel “hajba kaptam” a homoszexualitáson a blogomban, elolvasnák. Falra mászom, az “én elfogadom csak ne lássam” hozzáállástól, annyira ellentmondó, hogy már fáj!!! És jöttek a normával, a követendő példával, meg az értékekkel és hogy mennyire felháborító, hogy fényes nappal 2 fiú csókolózik a tv-ben, hát mi van, ha a gyerekük látja ezt, hát felháborító… Hogy jönnek ezek ide??? A szexuális beállítottság nem érték, hanem genetikailag meghatározott tulajdonság. Miért kell keverni a szezont a fazonnal???

    Kedvelés

  17. Ítélet helyett figyeljünk, ez egy nagyon fontos mondat az írásodban. Amikor kívülről valakire vagy valamilyen csoportra rákényszeríteni próbálnak identitásokat leegyszerűsítő ítéletek vagy sztereotípiák által, akkor ezekkel szemben védekezni nagyon fárasztó és méltatlan feladat.

    Ezért azt gondolom: az lenne a szép világ, ahol elterjednének a queer “identitások” vagy inkább anti-identitások – a queer ugyanis elutasítja, hogy bármilyen módon egy identitásba akarják beskatulyázni. Minden ember elsősorban egyéniség és venni kell a fáradságot, hogy egyéniségként és nem egy csoport reprezentánsaként tekintsenek rá.

    Túl egyszerű valakire rámondani, hogy cigány, buzi, plázacica, nyugger, macsó – ezek olyan bélyegek, amivel elkerülhető az érdeklődés, kommunikáció, az elismerés, a megértés feladata. Pedig minden emberi lény megérdemli, hogy a maga összetettségében viszonyuljunk hozzá és nem egy specimenként.

    Kedvelés

    • Ez szép és jó és igaz, de az a gond hogy az emberek is vágynak arra, hogy valami mentén meghatározzák magukat. Szerinted miért hangsúlyozzák a nácik a magyarságukat? Mert azon kívül nincs semmilyük, ami csoportképző tényező lenne. Van akinek a világnézete, vagy a párttagsága ilyen.

      Kedvelés

      • Vagy esetenként a szexuális orientáció is ilyen, láthattad it veregettük egymással a hasonszőrűek vállát.

        Persze a kérdés lehet jogos, mi volt előbb a tyúk vagy a tojás: az hogy minket meghatároztak mások, vagy mi magunkat.

        Kedvelés

      • engem pl. kifejezetten riaszt, hogy akár a szexualitásom, akár pl. az étkezési szokásaim alapján határozzam meg az identitásom. ez nekem pl. annyira barbár és bizarr. azzal nyilván semmi bajom, hogy valaki magát ilyenek mentén határozza meg, de az igen, ha az az elvárás, hogy én is ilyeneket gondoljak magamról.
        meg persze értem is, hogy a társadalom jelenlegi állapotában, ahol még ilyesmik alapján baszogatják egymást az emberek, ez fontos csoportképző érték, csak én inkább egy olyan világra vágyom, ahol ezek, mint a szexualitás vagy az étkezés, (de ideértem a vallást is) tökéletesen lényegtelenek az identitás meghatározása szempontjából, és szigorúan magánügyek.
        mert azért az elég gáz nem, hogy abból van bajom, hogy eszem-e húst, vagy lisztérzékeny vagyok-e, vagy hogy melyik másik embertársammal és közülük is hánnyal van kedvem intim fizikai kapcsolatot is kialakítani.
        ezeknek mind csak addig van jelentőségük, amíg egységsugarú normáliséknak kicsit kupálódik a látóköre, nem? de ezt meg jó lenne, ha csak az ő problémájuk lenne.

        Kedvelés

      • azért vannak olyan országok, ahol normálisék már egészen máshogy normálisak mint itthon. én ebben reménykedek, a mozgalmak erejében és az időben. jobb híján.

        Kedvelés

      • Persze, a mimézis miatt életünk kezdetétől fogva másokhoz, csoportokhoz tartozónak képzeljük magunkat, vagy vágyunk arra, hogy valahová, valamilyen csoporthoz tartozzunk. De a megváltoztathatatlan identitás hangsúlyozása az összetett és változékony egyéniséghez képest több kárt okoz, mint hasznot. Sok időbe telik, míg le lehet váltani az identitáspolitikákat az affinitáspolitikákkal, a különbségek hangsúlyozására épülő közösségi létet a hasonlóságok keresésére épülő közösségiséggel.

        Kedvelés

  18. “Én az ő helyükben…”
    (ezt a legkönnyebb mondani)
    Remélem nem gond, hogy néha ideteszem magam dramatistaként is. A rövid írás, amit ideteszek, nekem perspektívába helyezi a csakazolvassa blogot is, és bennem összekapcsolja Éva magánemberségét és azt a mondatát is, hogy “minden érdekesebb, mint elkeserítő”. Hát hosszú távon (is) gondolkodunk, vagy mi a fene. Bennem legalábbis mindig fut paralell egy jövőkép is, amikor a mában reagálok és küzdök, teljesen tudatában léve annak, hogy amit én ma (holnap, a saját életem alatt) megteszek, azért nem feltétlenül én fogom már meg- és átélni a változást, az eredményeket. Lehet, hogy giccsesen hangzik, de pereg a szemem előtt mindig a film a következő nőgenerációkról, és nem, nem várok személyes lelki fizetséget az úttörésért. Értem és tudom, hogy a társadalmi változások lassú mederben folynak, és hát hogyne, élvezném én szívesen a saját életemben is az eredményeket, de tisztában vagyok vele, hogy csak egy része fog az én fejemre hullani. Küzdök tehát a mindennapokban magánemberként, és mellette dramatistaként “százéves” viszonylatban, ahogy ebben a pár mondatban is szerepel:
    http://enazohelyukben.blogspot.hu/2014/02/szociodrama-vs-pszichodrama-2.html

    Kedvelés

    • A polyamoryról tudnék mesélni. 🙂

      Ebben a cikkben a pszichológusnő azért nem kicsit előítéletes. A polyamory nem megszokott, ezért biztos a nem megfelelő anya-gyerek kapcsolat lehet mögötte. Micsoda logika. Kb azt feltételezi, hogy ha valaki jól kötődik kiskorában, akkor majd nem mer különcködni. Pedig sztem fordítva kéne lennie: megfelelő érzelmi biztonságot kapott az egyed, ezért mer eltérni és tabukat döntögetni.

      Kedvelés

      • Ez nekem is szemet szúrt, és szégyellem magam, de reflexből a pszichológusnő anyukájáról gondoltam csúnyát.

        Kedvelés

      • Én olyan 5-6 évesen egyszerre 3 fiúhoz akartam feleségül menni 😀
        Jól összeválogattam őket, az egyik úgy fél évvel fiatalabb volt nálam, a másik 6-7 évvel több, a harmadik meg 13 évvel volt idősebb, mint én 🙂

        Mindhármukért rajongtam, de voltak még rajtuk kívül is barátaim (nem, nem barátnőim, az csak később jött, de gyerekkoromban sosem volt olyan mély, mint a fiúkkal).

        Kedvelés

      • Gyerekkorban akit nem metszegettek állandóan vissza – mégsem körtefa – az valószínűleg nyitottabbá teszi a saját életét is.

        Kedvelés

  19. Nyilván nem tűnik fel egy heteronormatív társadalomban a heteró többségnek, de nekem nagyon felszalad (ma már) a szemöldököm attól, hogy ezt kutatni kell. Ez egy ilyen küldetés, hogy kiderüljön, mitől is vannak nem heteró emberek. Mert hát ők a sztenderdhez képest mások. És ezt nem lehet nézni tétlenül, meg kell magyarázni, hogy ez mitől van.
    Kábé olyan ez, mintha azt kutatnák lázasan, hogy valaki miért szereti a kék színt. Genetika? Biológia? Hormonok? Nevelés?

    Párhuzamot látok azzal, amikor tudósok a női (!) orgazmust vizsgálják, kutatják. Sok-sok férfi, műszerekkel. A férfi megmondja nekem, hogy hol van a gépont. Nőkön kísérleteznek, figyelik, monitorozzák őket orgazmus közben.

    Mint valami furcsa, egzotikus állatok ők: a homo-, bi-, transz-, és aszexuálisok (stb.), meg a nők: az origóhoz, a heteró, (fehér) férfiemberhez képest legalábbis. Mint azt már 65 évvel ezelőtt Simone de Beauvoir is megmondta, ők – a heteró, fehér férfiak – a viszonyítási pont, a többiek a mások .

    Most megfordítom a kérdést: mi lenne, ha a heterókat vizsgálnák így? Mondjuk heteró férfiakat: rácsiptetnénk ilyen kis elektródákat a farkára, és figyelnénk őt, miközben orgazmusa van. És jegyzetelnénk róla és tudományos (?) cikkeket írnánk arról, hogy mi megy végbe az agyban a férfi orgazmusa közben. (Megállapítanánk, hogy a férfi csak hüvellyel érintkezve tud megfelelően ejakulálni.) És találnánk mi is egy pontot valahol mondjuk a szeméremdombon, és azt mondanánk, hogy az a K-pont, azt kell ingerelni ahhoz, hogy a férfiaknak orgazmusuk legyen. Azt megnyomod, és bumm! És ezt mindenki alapvetésnek is fogja venni innentől kezdve.

    ***
    Nem értem. Miért kell így kezelni embereket, miért ez a kényszeres párhuzam-, logikakeresés abban, ami olyan illékony, változékony és egyedi: mint a vágy vagy az orgazmus?

    De főleg: miért nyúlkál mindenki a bugyimban?
    Mi köze van bárkinek is ahhoz, hogy én MIÉRT vonzódom nőkhöz?
    Ennél fontosabb kutatnivalója nincs a tudóstársadalomnak, nincs elég megoldandó probléma?
    De tegyük fel, ez fontos téma, lehet belőle tanulni, oké. Viszont ha már itt tartunk, akkor azt miért nem kutatják ilyen lázasan, hogy vajon mitől lesz valaki heteró ?
    (Tudom. Költői.)

    ***

    Senkit nem ítélek el, mert ez a norma, így beszélnek az emberek általában az LMBT-kről: vannak “ők” meg “mi”. Holott totál mindennapi emberek ők is, csak ebben az egy tulajdonságukban eltérnek a (normálisnak kikiáltott) többségtől. Ugyanúgy dolgoznak, esznek, szarnak, gyereket nevelnek, szeretnek és veszekednek, mint akárki más.

    Aki tudja, képzelje el a fenti esetet: képzeld el, mikor terólad beszélnek mások így, ilyen jogosultságérzéssel, mely alapján mások meghatározhatnak téged, az identitásodba belenyúlhatnak, belenézhetnek (jé, milyen fura szerzet vagy!) és a legtermészetesebb módon véleményezhetik is. Náluk van az ehhez való jog. Sőt, ők mondhatják meg, hogy te most normális vagy-e vagy sem. Ha jó helyen vagy, akkor többé-kevésbé legitim vagy, de ha nem, akkor szívsz, mert egy deviáns kis köcsög/ribanc vagy. Csak azért, mert az egyik tulajdonságod eltér a többitől, és annak ellenére, hogy ezzel kibaszottul senkinek nem ártasz. (És a magánügyed. De mint a női test és vágy, ez is közügy.)

    Kedvelés

    • Ez nagyon így van. Mondjuk nekem majdnem mindegy, mert Aspergeres vagyok, ezért az emberek egy része amúgy is kényszert érez, hogy véleményezzen és beleszóljon az életembe, meg megmondja, hogy mi a jó nekem, szal kb. fel se tűnik, ha ezen felül is beledumálnak. Amiatt, hogy már eltérek, könnyebb is meglépni, hogy még jobban eltérjek.

      (Egyébként nem tudják, hogy aspie vagyok, illetve az a kevés ember aki tudja, az nem véleményez és osztogat tanácsokat. A többiek csak azt látják, hogy eltérek, és hiába vagyok boldog így, ők megmondják, hogy nem lehetek, és javasolnak ennagrammát (azmiaz?) meg “bölcsességekkel” teli könyveket.)

      Kedvelés

    • “Viszont ha már itt tartunk, akkor azt miért nem kutatják ilyen lázasan, hogy vajon mitől lesz valaki heteró ?”
      A másik amit szinte kötelező minden “másságát” (ez is de hülye kifejezés) nyíltan vállaló embertől megkérdezni: -Te mikor jöttél rá, hogy a saját nemedhez (is) vonzódsz?
      Ilyenkor én a megkérdezett helyében úgy visszakérdeznék, hogy “és te mikor jöttél rá, hogy az ellenkező nemhez vonzódsz?”.

      Kedvelés

      • Szerintem ebben (is) lehetnek megosztásra érdemes történetek. Mert nemrég pl. mesélte egy melegaktivista férfi, hogy ő emlékszik a következőre: óvodás korában sokáig nap mint nap arról ábrándozott, hogy az egyik kisfiú csoporttársának segíthessen bekötni a cipőfűzőjét. Én pedig emlékszem arra, amikor nyolc éves koromban egy születésnapi összejövetel után többen osztálytársak a szüleinkkel mentünk hazafelé. Alig vártam, hogy jöjjön az elköszönés pillanata, mert titokban elhatároztam, hogy akkor kezet fogok majd azzal a szintén 8 éves fiúval, akihez vonzódtam, és így végre hozzáérhetek.

        Kedvelés

      • Nekem egy meleg ismerősöm mesélte, hogy ő már kisgyerekkorában tisztában volt vele, hogy ő nem Luke Skywalker, hanem Leia hercegnő.

        Kedvelés

      • Hát én lány létemre mindig Luke Skywalker akartam lenni, de szerintem csak mert ő volt a főszereplő, meg a kiválasztott.

        Kedvelés

      • Én úgy voltam Leia, hogy azt se tudtam, ki ő, csak a fiúknak kellett másodikban egy nő, engem vettek be, és ez komoly rangsort jelentett az osztályban. Még egyszer sem néztem végig a filmeket. Sokról maradtam le?

        Kedvelés

    • A hangyák nemi élete nem hír, a szomszédé meg xy színész , tényleg az is, na az kell sok, magvas, de legfőképp 5 mondatos mélyinterjúkat tartalmazó újság címlapjára.

      Kedvelés

  20. “Kíváncsi hetero”:
    “Nah, hat sokat gyozkodtek a Sracok h irjak errol a themarol is, es tessek. Eloszor teljes mellszelesseggel leszogeznem h full hetero vok es mar eleg sok csajost osszesikerult szednem party-kon, Symbolba meg hasonlo helyeken. Am viszont ugy erzem h korunkban nagyon fontos a nyitas az eddig elnyomott subcultura-k fele & nem szabad automatice elzarkozni minden elol. Pl nezzetek meg h a lesbian mennyire nepszeru, azellen senki nem emel kifogast, mert szocialisan is elfogadott mert ‘szep’ a ket meztelen noi test.

    Hat tessek megkapaszkodni, ket ferfi test is naon szep lehet, ha kellokeppen apoljak es sportoljak magukat, a korabbi post-okban mar kitargyalt modon!! Amit nagyon talaloan Eric meg ixde is megfogalmazott anno. Szoval igen is vonzo lehet egy apolt, izmos, de nem TUL izmos ferfi test.

    Sza’l en soha nem akartam igazan bele menni a gay dolgokba – voltak & vannak is gay beallitotssagu barataim, nem volt ebbol gond. Am egyszer elcsavartak azt a bizonyos fejemet!! 8))

    Tortenetesen Vic & Gabe volt a ket tettes akik amugy szinten full heterok, de nem zarkoznak el a ferfiaktol sem!!”

    Kedvelés

    • 🙂 “full heterok, de nem zarkoznak el a ferfiaktol sem!!” ahhha, értjük 😉
      Egyszer magyarázta valaki, hogy a miért van annyi “ladyboy” prostituált (ők azok, akik férfi nemi szervvel de női külsővel rendelkeznek) Olaszországban, Spanyolországban és a latin országokban, míg északabbra (pl. Németország, Svédország, Norvégia) alig találhatóak. Nos a válasz abban rejlik, hogy míg az északi országokban a melegek helyzete már elfogadottabb, így ha mondjuk egy német férfi rádöbben, hogy a saját neméhez vonzódik, könnyebben elfogadja és felvállalja, ez nem akkora probléma sem neki, sem a környezetének. Ellenben a déli “macsó” országokban egy férfi ezt a végletekig tagadja, ááá ő nem meleg, csak egy “kíváncsi hetero”, aki szeret kipróbálni kissé extrémebb dolgokat is. Ezek pedig lányok tulajdonképpen, na jó van a lábuk között egy kis plusz, de a velük való játszadozástól a férfiember még nem lesz homoszexuális, á dehogy.

      Kedvelés

      • Öööö, ha nőként volt szexuális kapcsolaton egyszerre egy másik nővel és férfival, bár soha máskor nem kívánom a női testet, akkor biszex vagyok?

        Kedvelés

a kommentelés lehetőség, nem jog: legyél nyitott, jóakaratú, olvasd el, amire reagálsz, és érvelj! vagy mesélj. NE személyeskedj, vagdalkozz, ne röhögtesd ki magad!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.