az én hercegnőm

Ezt a képet a már említett trikóról egy olvasó facebookján találtam, aki lányos apa, és részletes elemzést is írt a témáról. Ursus arctos vendégposztja, a szöveget január 1-jén írta.

*

Ő az én hercegnőm, ő az én kislányom, ő az én tulajdonom…

rules for...Egy viszonylag népszerű fotó vissza-visszatér az üzenőfalamra. A képen egy póló, rajta feliratok, amelyekben egy lányos apa inti a képzeletbeli, leendő vagy akár aktuális udvarlót, barátot, hogy mire figyeljen, mit kerüljön el. A közepesen népszerű megosztás sok lájkot, egyetértő megjegyzést generál. Nem is érdemelne ez több figyelmet, mint az átlagos viccespóló – azokat sem szokás komolyan venni, azonban én úgy tapasztaltam, hogy nem csak netes, webkettes és korántsem csak férfias közegben uralkodó az a vezérelv, alapgondolat, amely a pólón jelenik meg.

A humoros(nak szánt) mondatok első blikkre tulajdonképpen egy indokolt, érthető érzés szándékoltan markáns megfogalmazásai: miden apa (szülő) szeretné a lányának a legjobbat, szeretné megóvni minden bajtól és – úgy tűnik – ennek akár az is helyes, elfogadható módja, hogy a kislány barátjával szemben egyfajta lelki terrort, vagy akár közvetetten fizikait helyez kilátásba.

Férfiak, nők, fiatalok és idősebbek egyaránt gyakran kérdezik meg tőlem, amikor megtudják, hogy két lányom van és már bizony nagyobbak: na, és nincs gond a pasikkal, mit szólsz a pasikhoz, nem félted-e a pasiktól, gondolom figyelsz a pasikra stb. Az ostoba klisé-észjárás még néha olyan szép formában is kiteljesedik, hogy engem nyugtatgatva közlik: „Ha téged meglátnak a fiúk, biztos összeszarják magukat!” Világos: aki 183 magas, száz kiló, javarészt (még) izom, kopasz és körszakállas, az nyilván ijesztő, agresszív figura, aki megjelenésével s esetleg egy acélos, erőfitogtató kézszorítással könnyedén lehűti lánya udvarlóinak helytelen gondolatait. Gyakran persze maguktól az “aggódó” apa-társaktól hallani hasonlókat, akár kérés nélkül is: „Levágom a faszát, csak próbálkozzon akármelyik!” vagy “Lefűrészelt csövű vadászpuskával várom a faszikat!” Igencsak jellemző, amit egy szintén lányos apától halottam panaszként. A lányának pasija van, de nem tud rá rosszat mondani: jó tanuló, jó sportoló, illedelmes, figyelmes, segítőkész. Hát mit csináljon ezzel, nincs miért utálni, milyen szar ez már…

Egy dolgot nem árt tisztázni, gyorsan az elején. A legtöbb hőbörgő vagy éppen nem hőbörgő apa kamasz lányával való “törődése” nagyjából ennyiben merül ki, leszámítva a “tanulj már, miért nem tanulsz” imamalmot. Manapság könnyű szembesülni azzal, hogy az átlag apa (vagy akár anya) mennyire nincs tisztában a gyermeke életével, azzal, hogy mi érdekli őket, mivel foglalkoznak, mi a menő, mi a ciki. A felnőttkor vélt bölcsességének piedesztáljára felkapaszkodott (mellesleg ez a piedesztál gyakran egy magánélet romjain billeg) szülők magabiztosan osztják az észt gyermekeiknek. Például a fűről (mert mi pl. nem ittunk, de az egyébként is más), internetről-facebookról (mert mi nem a Sky Channel és később MTV előtt töltöttünk egész délutánokat), divatról (hiszen mi nem akartunk mindenáron egy Nike-ot a Jákóitól és nem öltöztünk hülyén), vagy akár a szar zenét nyomó Lady Gagáról (hiszen a nyolcvanas-kilencvenes évek könnyűzenéje maga volt a megtestesült igényesség), persze tévedhetetlenül és rendíthetetlen magabiztossággal.

Ennek tudatában elszomorító, hogy ha csak viccből is (de félek, sokan komolyan) azt tartják egy lányos apa legfőbb és reális okot adó aggodalmának, hogy a leánya szexuális életet fog élni; vagy megesik, mint egy taknyos libapásztorjányka; esetleg hazavisz valamit a bugyijában, amit nem szeretett volna. Ezek megelőzésének legjobb és célravezető eszköze (és egyfajta komoly, nemes atyai kötelesség) természetesen a fiúbarátok verbális vagy pszichés terrorizálása.

Meggyőződésem, hogy az egész mögött a fiatalok, saját gyermekeik élete, gondolatai ismeretének teljes hiánya, korlátolt férfisovinizmus, és képmutató szexuális kulturálatlanság rejlik.

Nagyon nem is mennék bele abba, hogy mennyi és milyen sokféle, jóval nagyobb aggodalomra okot adó jelenséggel találkoznak és élnek azok a lányok, akiket apuci szeretne megvédeni. Mennyi másféle probléma, gond adódik, amelyek egy egész életre szóló gátlások gyökerei lehetnek, de a kedves apukák észre sem veszik, vagy éppen ők okozzák, rossz szóval, viselkedéssel, természetesen észre sem véve mindezt.

Mielőtt a kérdés szexuális vonatkozását boncolgatnám, érdemes még azt is tisztázni, hogy a megfelelő fiúbarát kiválasztása úgy általában nem a kedves apuka feladata, nincs köze hozzá, nem kell beleszólnia. Mindenki számára, akinek az IQ-ja meghaladja a cipőméretét, nyilvánvaló, hogy mindenféle tiltás, kéretlen tanács, erkölcsi és egyéb elvárások megfogalmazása és hangoztatása abszolút kontraproduktív, és semmi másra nem jó, mint kemény dac kiváltására. Nem tetszik a srác fültágítója, tetkója? Nincs rendes munkája (mert pl. “csak” biciklis futár)? Nem sportol? Nem jó tanuló? Valóban komolyan gondolhatja akárki, hogy egy 16-18 éves mai gyerek arról gondolkodik, aszerint választ, hogy a meglehetősen képmutató társadalmi klisék szerint ki lehet majd jó férj? Hiheti bárki, hogy überokos (és baromira unalmas monológjai és intelmei) befolyásolják majd a lánya választását? Ráadásul az egész dolog nagyon gyakran szánalmasan hazug: a gyereknek még nincs élettapasztalata, de nem nem vak és nem hülye. Ha egy házasság roncsai között marakodó szülők akármelyike akar jótanácsot adni, az nem fog menni, ebben biztos lehet minden érintett. Csak egy kísérlet erejéig persze érdemes lenne megfigyelni, mit szól egy ilyen apa, ha a kislánya hazahoz egy fiút, aki kifogástalan modorú, jó családból van, jó munkahelye van, sportol, nincs káros szenvedélye, van lakása, autója és így tovább – csak éppen mondjuk negyven éves, tekintve, hogy a túlbuzgó apák elvárásainak legfeljebb egy érett, komoly, felelősségteljes, áldozatkész, gyengéd, figyelmes, felnőtt férfi felelhetne meg. Amilyen, mint tudjuk, nincsen is.

Ha ez efféle “jogos” elvárásokon és aggodalmakon túllépünk és beismerjük, hogy értelmetlenek és feleslegesek, azt is be lehet látni, hogy a viccespólós-gondolkodás mögött valamiféle súlyos szexuális frusztráció és lelki nyomor lappang.

Kétségtelen tény, hogy a túl korán, meggondolatlanul kezdett nemi élet meghatározó lehet a későbbiekben és leginkább negatív módon. Érthető, hogy egyetlen apa sem szeretne olyant hallani, hogy imádott kislánya osztály ribanca, mindenki babája lett, de ha ez mégis megtörténik, arról nem a fiúk tehetnek, az biztos. Ez szinte minden esetben a kedves szülők hibája, leggyakrabban olyan egyszerű okból fakad, hogy egy gyermek egyszerűen sem figyelmet, sem valódi szeretetet nem kap otthon (valószínűleg már régóta), és ezt ilyen egyszerű módon próbálja megszerezni. Nyilvánvaló az is, hogy ha már így történt, akkor az apuci hasonló jellegű erőlködése már csak szánalmas kínlódás, amit a háta mögött vagy akár szemtől szembe is csak kinevetnek, mind a kislány, mind a fiúbarát.

Nem kívánt terhesség. Három szó, amely valóságos rémálom a lányos apuci számára, s ettől tűzzel-vassal megvédi a szeme fényét – hiszen, ha így alakul, erről nyilván a felelőtlen fiúk tehetnek. Nem tudom, mit képzel a világról, a fiatalokról, egyáltalán, emlékszik-e még saját fiatalságára az a férfi, aki komolyan gondolja, hogy egy átlagos 17-18 év körüli srác manapság felelősen gondolkodik és partnere iránt érzett felelősségtől áthatva például maga ajánlja az óvszer használatát. Talán van ilyen is. De a fiúk általában nem ilyenek. Mi sem voltunk ilyenek. Fel sem fogják az egészet. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy szigorú atyai tekintet lesz az, amelynek hatására egy lökött, tesztoszterontól szétrobbanni készülő, netes pornón szocializálódott és a szexualitást épp kóstolgató fiú majd a döntő pillanatban visszafogja magát, és óvszert használ annak rendje s módja szerint. Mert a csaja papája szigorúan nézett, amikor elkérte a buliba. Hát persze, így megy ez.

Ez a kérdés (védekezés) általában úgyis az, amelyet apukák az anyákra pöckölnek, az anya dolga nőgyógyászhoz menni a lányával, az apa szerepe annyi, hogy (jó esetben) talán tud erről. Hát mi köze lenne neki ilyen női dolgokhoz? Elbeszélgetni a lányával ilyesmiről? Hát az kínos, meg egyáltalán… az az anyja dolga, ahogyan a mosogatás, főzés, bevásárlás és minden egyéb.

S végül itt van ugye az utolsó rém, hogy a gyermek összeszed valamit. Ennek még a gondolatára is bőszült pszichopatává válik bármelyik apa.

Pedig a fenti három “bajtól” csakis egyvalaki védheti meg magát — maga a gyerek. S ha otthonról hoz annyit, hogy erre képes, akkor jó eséllyel meg is teszi. Ha nem, felesleges bármiféle megkésett erőlködés.

Az ilyen keménykedés, akár enyhe, akár vicces formában nem más, mint az – egyébként létező és súlyos – apai felelősség olcsó és gyors letudása. Ráadásul még egy egyszerű kis egotréningnek is megteszi, elhiheti magával és adott esetben a külvilág felé is vetítheti apuci, hogy ő mennyire gondos, csak a gyermekéért élő apa.

Meggyőződésem szerint van benne még két másik, elhallgatott, be nem vallott motívum is. Az egyik a nők tárgyként, tulajdonként kezelése, amely az egyik feliratban feketén-fehéren meg is fogalmazódik (Ő az én hercegnőm…). A valódi jelentés sokkal inkább az: ő az én kislányom (értsd: tulajdonom), én tudom, én mondom meg, neki ki és mi a jó, ha kell, még a hálószobaajtaja előtt is silbakolok, szelektálok, fenyítek. Ugyanezek az apák a fiuk legrázósabb szexuális kalandjait vállveregető, büszke cinkossággal veszik tudomásul, akár még szívesen kérkednek is vele, mekkora nagy franc a srác: minden héten mást nőt hoz haza!

A másik – ami azért némiképp összefügghet az elsővel –, hogy számos apának feldolgozhatatlan a tudat, hogy a kislányuk már nem az édes, totyogós baba, szép kis bakfis, hanem szexuális obejktum. (Pedig ez, bármennyire közhelyszerű, az élet rendje.) Úgy néznek rá nem csak kortársai, de bizony akár kéjsóvár vén kecskék is, és ráadásul előbb-utóbb nyilván ténylegesen szexuális életet is élni fog a gyerek. Arra gyanakszom, az apák egy részének ez a tény legalábbis nehezen elfogadható. Az persze nem könnyíti a feldolgozást, ha megint csak ugyanez az apa több-kevesebb rendszerességgel szívesen elnézeget egy kis pornót. Nem feltétlenül függő, de egy kevés munkahelyi lazítás, mutatnak a kollégák ezt-azt, vagy egyedül ragad otthon egy hétvégére, és az üres órákat így fűszerezi. Talán még kifejezetten a “teen” kulcsszóra keres rá. A képernyőn a hamvas kis tizennyolcas szakavatott ügyködése teljesen rendben van, no de próbáljon meg csak bárki az ő drága kislányára pajzán módon gondolni — hát levágja a faszát, az biztos!

A vicces póló valójában egy jelzés: a tudatlanság, olcsó vélt megoldások és pótlékok, bunkó férfisovinizmus, teljes szereptévesztés szomorú szimbóluma, külön tragikus, hogy gyakran nők is tapsolnak hozzá. Azt a képet erősíti, hogy a férfi dönti el, mikor érett egy nő a szexualitásra, s ha megérett is, nem szabad rábízni azt, szüksége van az apa kéretlen, macsó hatalmaskodásra, úgynevezett védelmére.

181 thoughts on “az én hercegnőm

    • Bátran, vitaindító. Nekem is van vele bajom óvszertájt, ott van egy könnyű felmentés, illetve a sejtetése annak, hogy akkor szedjen gyógyszert a lány. Ám szerintem tizenévesek ne tolják a hormont, még ezt a mai nagyon minimálisat se, hanem vagy legyenek leleményesek (nem-hüvelyi akciók gazdag tárháza), vagy vigyázzon a fiú; ha nem, nincs szex.

      Kedvelés

      • Igen, ez az gyik bajom nekem is. A másik hosszabb, majd ha nem lóg a gyerek a nyakamon. 🙂

        Kedvelés

      • Fogalmazzunk úgy, hogy nem behatolásos szex, akkor a fertőződés esélye is minimális. Régen ezt pettingnek hívták, az én tinikoromban ez volt a bevett gyakorlat, és milyen jó is!

        Kedvelés

      • Egyébként is, mint tudjuk, az egyetlen valóban “biztonságos”, minden más módszer mellett van esélye a teherbe esésnek.

        Kedvelés

      • És ennél a pontnál jön be a pornónéző kamaszok vágya, nem mindenki éri be előjátékkal, akkor már minimum orál, persze nem kölcsönösen. Nagyon nincs ez rendben.

        Kedvelés

      • Bennem azért felmerült, hogy valóban tudunk-e a mostani kamaszok szexuális életéről tényszerűen dolgokat, vagy csak találgatunk? (Én biztos, hogy az utóbbi.)

        Kedvelés

      • Én tudok ezt-azt, mert néha mesélnek. Annak meg, ami látszik, általában a fele történik meg.

        Kedvelés

      • Igen, én is gondoltam erre… De van olyan olvasat, amit el tudok fogadni, és ez a következő: Ott a lányod és a barátja. Melyik a logikusabb, a lányodra hatni, bizalmi kapcsolatot kialakítani vele és rávenni, hogy óvszer használjon, vagy megfenyegetni a vadidegen fiút?

        Szerintem szülőként az a dolgunk, hogy a saját gyerekünkre hassunk, függetlenül attól, hogy fiú vagy lány.

        Kedvelés

      • Igen, ez szerintem is így van. A védekezés mindkét fél feladata, ezt be kell vésni már nagyon korán az agyakba, de szülőként az ember csak a saját gyerekét nevelheti, még azt is csak korlátozottan, a másét nem.

        Kedvelés

      • Nálam ez úgy szól, hogy mindkét fél KÖZÖS feladata. Nem vagyok az alkalmi kapcsolatok embere, ezért nem tudom, hogy olyan esetben értelmezhető-e egyáltalán a “közös” fogalma – minden más esetben viszont ragaszkodom hozzá. Közös öröm, közös feladat, közös felelősség!

        Kedvelés

      • Én is úgy értettem, ahogy te. Nem látom, hogy miért lenne egyértelmű, hogy hormont ajánl.

        Kedvelés

      • Igen, én is úgy olvastam azt a részt, hogy ne bízzunk abban lányos szülőként, hogy a fiú magától és egyértelműen óvszert fog használni. Sokkal jobb ha ebben nem bízunk túlságosan és mi beszéljük meg a lányunkkal, hogy ez mennyire fontos és így neki lesz teljesen egyértelmű és természetes az óvszerhasználat. Úgy, hogy ő éreztesse a fiúval, hogy ez nem vitatéma, mert enélkül nincs szex és kész. Teljesen egyetértek ebben Ursussal és nagyon jó a poszt amit írt. Gratulálok!

        Kedvelés

      • Amikor én voltam kamasz, még “ciki” volt, ha a lánynál van gumi. (Nem nagy merítés, osztálytársak, baarátnők.) Most nem tudom, mi lehet a helyzet. De józan ésszel átgondolva, jobb, ha van, mint ha a fiúnál nincs és a buli után már sehol sem tudnak szerezni.

        Kedvelés

      • egy olyan anyától hallottam ezt, aki számomra mértékadó anyamodell volt és gyakran kértem a tanácsát, két lánya van: “baszás, szopás csak óvszerben!” ez volt az alaptézis, amit mindig mondott a lányainak, és én is ezt mondom a gyerekeimnek, próbálom sütni bele az agyukba, mint a fogmosást (egy lány, egy fiú).

        “Fogalmazzunk úgy, hogy nem behatolásos szex, akkor a fertőződés esélye is minimális. ”
        a HPV-től eléggé féltem a lányom, és az tudomásom szerint az orális szexszel is terjed és elég gyakori. az oltásról meg nem tudom eldönteni, hogy jó-e vagy inkább árt. engem sokkol, hogy több száz nő hal meg Magyarországon méhnyakrákban évente, vagyis napi 1-2, a statisztikák szerint, ha jól emlékszem.

        Kedvelés

      • HPV: Valóban, és elég nehéz ellene védekezni, az előfordulási helyei miatt és hogy rendkívül fertőző. Én mindenképp oltás-párti vagyok, a hpv nagyon alattomos cucc és csúf dolgokat tud csinálni. Én is be vagyok oltva.

        Kedvelés

      • Tegyük hozzá, hogy a jelenlegi oltások, amennyire én tudom nem védenek az összes hpv típus ellen, de a legdurvább tünetek/következmények, azaz a (hpv okozta) méhnyakrák és a hpv szemölcsök ellen igen. Ez végülis mindegy, csak a pontosság kedvéért.

        Kedvelés

      • Be vagyok oltva HPV ellen. Amikor anno kérdeztem róla a nőgyógyászomat, azt mondta, tuti biztonság nincs. A tuti az, ha nem szexelünk, akkor semmi nem történhet. Az oltás, ami Magyarországon kapható, Európában és az USA-ban lett tesztelve. A HPV ugye vírus, aminek lehet 100 féle verziója és típusa. A kapható oltás a négy-, az USA-ba és Európába leggyakoribb HPV típus ellen véd, azok ellen hatékony, a többi fajtájával szemben nem. Szóval a semminél jobb és hasznosabb, de elég egy partner, akinek volt máshonnan is partnere és máris semmit sem ér egy ötödik vírus altípussal szemben…

        Kedvelés

  1. Egyelőre csak egy elemet megragadva: azt nehezen tudom elhinni, hogy az elmúlt 20 év – kb. amióta megjelent a HIV – nagyon intenzív óvszer-propagandája ennyire semmit sem ért. Tényleg így lenne?

    Kedvelés

      • Ez a “pornóagymosott” szó külön megérne egy posztot. Nagyon erős téma. És nagyon-nagyon tabu. és nagyon sokak számára végtelenül érthetetlen.

        Kedvelés

    • Nekem az a döbbenet, hogy ezt nagyon nem kéne természetesnek és adottnak venni, még ha így is van. Azt kellene tudatosítani valahogy a lányokban, hogy aki nem hajlandó értük, a biztonságukért és egészségükért egy nyomorult gumit felhúzni, az nem ér egyetlen smárt sem, nemhogy szexet.

      Kedvelés

      • A fiúk általában nem jelentik ki kerek perec, hogy ,márpedig ők nem (mert akkor ugye könnyű lenne őket azzal a lendülettel faképénél hagyni), hanem finom zsarolással, hazugságokkal, behúzó szövegekkel operálnak (épp nincs nálam, ha felhúzom, nem áll fel, ne félj, csak bízz bennem, miért pont most lenne baj) miközben olyan kedvesek mint életükben soha, És a (kamasz) lányok sincsenek fából, szóval a trükk elég sokszor működik.

        Kedvelés

      • igen, igen, pontosan! ha nem ilyenek lettek volna, lehet, hogy szüzen mentem volna férjhez, de legalábbis a férjem lett volna az első, ha nem is a házasság után. szánalmas, mennyi mindent tudnak összehazudni egy kis dugásért. komolyan. én meg elhiszem, mert hát, szeretném, ha szeretnének. ez is szánalmas, csak máshonnan ered. ugyebár.

        Kedvelés

      • Ezzel tökéletesen egyetértek! Én is azt mondanám a lányomnak, hogy akinek te, a te egészséged nem ér annyit, hogy óvszert húzzon, akinek nem számít, hogy az ő felelőtlensége miatt esetleg majd te mehetsz abortuszra, az azonnal kuka. Az a durva, hogy mondtam én már ilyen 26 éves barátnőmnek is, ő meg mentegette a pasiját…

        Kedvelés

      • Anno a gimiben a fiúk mindig tartottak maguknál óvszert, jellemzően a pénztárcájukban, ami tök menő dolognak számított és kifejezetten kérkedtek vele.
        A nem-húzok-gumit attitűd szerintem a felnőtt férfiakra sokkal jellemzőbb, egyrészük bizonyára kényelemből, más részük meg kezdődő merevedési zavarok miatt…

        Kedvelés

    • Lehet én vagyok vak, de én meg éppen hogy a fütyülős óvszer óta alig látok erre vonatkozó állami propagandát. Ott a nagy kaliberű prevenciós lendület mintha megszűnt volna, inkább kisebb egyesületek, alapítványok megmozdulásai, de azok meg pénz hiányában réteg -jelenségek maradnak csak, általában célcsoporttal.

      Kedvelés

    • Eltűnt a kommentem.
      Szóval, én meg azt látom, hogy a fütyülős óvszer óta mintha nem is lett volna nagy állami / kormányzati óvszer propaganda, inkább kisebb, alaptíványokhoz és egyesületekhez köthető szerényebb megmozdulások, célcsoporttal, specifikusan. Utóbbiak jóval kevesebb emberhez jutnak el.

      Kedvelés

  2. Egy összefüggés szerintem nem elég hangsúlyos a posztban: hogy ezek az apukák valószínűleg magukból indulnak ki, és az az elképzelésük, hogy a férfiak szükségszerűen pszichopata-szerű lények, akikkel szemben mindig résen kell lenni és akik biztosan csak bajt hoznak a lányok fejére. Vajon honnan ilyen jól informált a kedves apuka? Talán ő maga is éppen ilyen (volt)?

    Kedvelés

    • Nem, nem hiszem, hogy ilyen volt, viszont a narancsos cikkhez hasonló általános közvélekedés, hogy ti. a férfiak mind ilyenek, már régóta internalizálódott, és épp ezért veszélyesek az ilyen, a közvélekedést megerősítő, bebetonozó megnyilvánulások, mint a narancsos cikk, ahogy ezt többen kifejtették nálam pontosabban.

      Kedvelés

      • egy férfi ismerősöm, akivel sokat beszélgetünk ilyen kérdésekről azt mondta, hogy szerinte az apák pont azért ilyen iszonyú idegesek ettől, mert tudják azt, hogy ők milyen fantáziákkal szoktak lányokra, nőkre gondolni, és rettegnek attól, hogy más pasik is így gondolnak a saját lányukra. én is azt gondolom, hogy ez elég gyakran így van.

        és csak hogy teljesen belekavarodjak a témába, a lányom a múltkor megmutatta az egyik pasit, aki tetszik neki, egy popsztár. hát megmondom nektek férfiasan, én szörnyethaltam, mikor elképzeltem hogy ez az ember szexuálisan közeledik hozzá. magam is megdöbbentem a saját érzelmi reakciómon, de próbáltam nem mutatni, és határozottan érzem, hogy ezzel dolgoznom kell. azt is tudom, hogy nálam azzal van a baj, hogy a jelenlegi férfiaktól féltem a gyereket, a pornón szocializálódott kandúrkáktól, és ráadásul még elég jogosan is, de ez így akkor sem állapot, közben meg teszem bele az ideget a gyerekbe. elég nagy dilemma ez nekem.

        Kedvelés

    • Igen, valóban ezt hiányolom én is a posztból, hogy egy férfi tudhatja a legjobban, hogy mitől kell félteni egy lányt, mégpedig azért, mert valahol mélyen tudja ő nagyon jól, hogy anno ő mit csinált a lányokkal. Igazából ez hiányzik a férfiak mentalitásából, hogy amit nem szeretnének, hogy az anyjukkal, vagy a lányukkal megtegyenek, azt ők sem kellene megtegyék egy nővel sem…

      Kedvelés

      • De ez csak azért lehet, mert a férfiak fejében a szexualitás és az érzelmek külön pályákon futnak… Aki iránt éreznek valamit, azt nem megdugják, hanem szeretkeznek vele. Nem mindegy ám!

        Kedvelés

      • Szerintem sok esetben a homofóbiának is ez az alapja pasiknál: a félelem, hogy a meleg férfiak ugyanúgy egy darab húsnak tekintené őket, ahogy ő a csajokat.

        Kedvelés

    • Igen, nekem is ez jutott eszembe. Volt egy évfolyamtársunk az egyetemen, a legtisztességtelenebb, legbunkóbb fasz volt, ami a nőkkel való bánásmódot illeti, na ő nyom most ilyen szöveget, pedig csak ötéves a kislánya. Azt hiszem, ő pontosan tisztában van vele, hogy mitől kell félteni egy fiatal lányt, mert ő mindazt megtette másokkal.

      Kedvelés

    • Képviselőné, valószínűleg igazad van.
      Amikor 18 évesen azon dühöngtem anyámnak, hogy miért kell nekem apám miatt 10-re hazaérnem, mikor csak az általuk is ismert osztálytársakkal mennénk el biliárdozni, meg egyikükhöz, miközben az akkor 15 éves öcsém éjfélre, de néha 3-ra járhatott haza, a fene tudja honnan, hát nem bízik bennem?!
      Az volt a válasza, hogy tudja mit csinálnak az ilyen korú fiúk a lányokkal… Ergo a tesómnak (mivel fiú) szabad volt a(z idegen) lányokkal csinálni?
      Ebben az évben fordult elő az is, hogy tesóm szülinapjára nagy melldüllesztéssel apám részéről egy csomag színes óvszert kapott…

      Kedvelés

      • Igen, ez annyira gyönyörű…mi hős lovagok megvédjuk a “nőinket” a többi csúnya gonosztól – akik ugyanúgy más nők bátyjai, férjei, apái, és ők is a saját
        “nőiket” védik, mintha valami territoriális harc lenne…

        Kedvelés

  3. Tök jó írás, és kivételesen kellemes emlékeket hozott fel bennem. Az én apám ugyanis kivételesen jól kezelte a gondolatkört. Egyrészt egyértelművé tette, hogy mindig is az ő kicsi lánya leszek, másrészt érzékeltette, hogy bízik bennem és ezért szabad kezet kapok. Elmondta, hogy a kamaszfiúk mind “azt” akarják, és nem az ő hibájuk, így vannak programozva, anno ő is ilyen volt. Elmondta, hogy eszesnek tart, ezért döntsem én el, mikor és kivel kezdek szexelni, ő csak annyit kér, hogy tényleg az én döntésem legyen, ne hagyjam magam zsarolással, manipulációval vagy hamis vagánykodás okán belerángatni egy aktusba, amit később megbánok. És hogy mindig használjak óvszert.
    Viszont azt is hozzátette, hogy amelyik pasi megüt, annak eltöri a kezét. Csak hogy ő se legyen makulátlan. 🙂

    Kedvelés

      • Nem mentegette a fiúkat. Azt magyarázta, mire számítsak és miért. És a hormonok mellett elmondta, hogy sajnos a fiúkat máshogy nevelik, nekik többet megengednek, és emiatt a srácok önzőbbek és többre tartják magukat, pedig nem értékesebbek a lányoknál. Nem mentette fel őket a pöcsfejként viselkedés felelőssége alól, csak úgy akart felkészíteni, hogy közben ne riasszon el végleg a pasiktól.

        Kedvelés

      • “sajnos a fiúkat máshogy nevelik, nekik többet megengednek, és emiatt a srácok önzőbbek és többre tartják magukat, pedig nem értékesebbek a lányoknál.”

        így már másképp hangzik, köszi a kiegészítést.

        Kedvelés

  4. tök jó cikk. Nagy élmény volt olvasni.

    Nemrég egy pszichológus baráttól hallottam, hogy szerinte csak az anyák viselkedése számít a gyerekek fejlődése során, mert a legtöbb gyerekkori negatív üzenet (amit ő a pácienseitől hall) az anyáktól származik. Én ezt nem is csodálom: Mivel az apák jellemzően nincsenek ott. Még akkor se, ha úgy látszik, hogy ott vannak.

    Ismeritek azt a “viccet”, amikor van két oszlop, anya és apa.

    Anya oszlopban: “hol van…?” “elmehetek…?” “kérhetek…?” stb.
    Apa oszlopban: “hol van anya?”

    Ez elsőre vicces, de ha belegondolunk, hogy ez mennyire alapvető élménye napjaink emberiségének, az elképesztő. Én nem ismerek egyetlen jó apát sem személyesen. Futólag talán találkoztam 1-2 apukával, aki igazán figyelt a gyerekére, de az is leginkább Svédországban volt. Ja, és egy amerikai fickó, akit órákon keresztül beszéltettem, hogy halljam, amit a gyerekeiről mond. Gyengéd volt, értelmes, figyelmes, része volt az életüknek… És nekem ez olyan volt, mint egy állatkerti látványosság. Úszómedence az afrikai kisgyereknek, aki egész életében nem ivott egy jót.

    Egyébként az apák többsége úgy tekint a gyerekére, mintha a gyerek célja az ő egójának a fényezése lenne. Saját lakás – pipa. Szép autó – pipa. Gyerek heteroszexuális és egyetemre jár – pipa.

    A legtöbb apa nem kommunikál semmi mást, csak utasításokat és tanácsokat. Nincs minta, nincs semmi. A napi problémák intézése az anya dolga, apa meg heti egy mondatban elrendezi a lényegi kérdéseket.

    Kedvelés

    • Az a pszichológus, aki ilyet állít – és ezzel az összes “bűnt” a nők nyakába varrja-, annak nem volna szabad, hogy pszichológusként dolgozzon. Ha a nőre marad minden feladat, és így a gyereknevelés is, akkor az a férfi hibája.
      A fotelból kritizálni azt, aki dolgozik, ez a legalja mindennek. Ez a papírral bíró “pszichológus” ugye férfi?

      Azonban szeretném erősíteni a hitünket a jó apák létezésében 🙂 Hálás szívvel mondom (nem kérkedésből), hogy nekem/ nekünk bizony az volt.
      Hogy mitől volt jó? (ódát zenghetnék) Pöttömleánykorom óta kompetensnek tartott mindenben, amihez neki kezdtem és segített bármiben, de csak ha kértem rá.
      Egyszer pl. eldöntöttem, hogy én építek egy házat a kertünkbe a cseresznyefa alá. Apának elmondtam, ő azt mondta, hogy jó, akkor kell egy 50 cm mély alap. Halálosan komolyan vett, belehelyezte magát a gondolatvilágomba és úgy próbált segíteni a megvalósításban. Megmutatta, hogy kell ásni és én azt még napokig csináltam. A ház 2 fala majdnem ki lett ásva, aztán elbizonytalanodtam az egésszel kapcsolatban, majd feladtam.(valójában túl magasak voltak az elvárásaim magammal és a házzal szemben) De ő nem nevetett ki, megkérdezte az okokat, a problémákat, amikkel menteközben szembesültem, majd apa koncepciójával építettünk közösen egy fóliaházat gumiabroncsokból, meg limlomokból nekünk gyerekeknek játszani, meg egy régi rácsoságyból bódét. Minden percét élveztük, bár csorgott rólunk a verejték a nyári szünetben a fólia alatt! Nem a kudarc maradt meg, hanem az öröm. Minden játék volt! 🙂

      Kedvelés

      • De jó volt ezt olvasni! És milyen ritka az ilyen, bár én látok már pozitív tendenciákat… (a bölcsiben, rendelőben, játszótéren mostanában kb. ugyanannyi férfi és nő van, mint 15 évvel ezelőtt, amikor a nagyobbik gyerekem volt kicsi)
        Ez érdekes gondolat, hogy melyik szülőtől, mit tanulunk…Az biztos, hogy egy kislánynak az első találkozása a férfiakkal, az apához fűződik. Az első reakcióit a saját nőiségére vonatkozóan általában tőle kapja. és ez mély nyomokat hagyhat pro és kontra. Ha nincs ott, nincs jelen az apa, az is egy mély üzenet lehet arról, hogy egy férfitól mi várható, mennyire megbízható, mennyire lehet rá támaszkodni, mennyire veszi komolyan a körülötte élő nőket. stb. Ezenkívül az is mély üzenet, hogy kommunikál egymással a nő és a férfi vagyis az anyja és az apja. Ezek a dolgok a későbbiekben sok mindent elindíthatnak, gátolhatnak, felerősíthetnek.

        Kedvelés

      • De még az igazán jó szülök összes példamutatása sem védi meg biztosan a gyereket egy-egy szarvashiba elkövetésétől.
        Nekem pont az volt a trauma, hogy én nem tudtam se a szüleimet, se a vakszerelmet okolni a későbbi sz@r eseményekért. És nem tudtam magamnak sem megválaszolni a kérdést, hogy: “Hogy lehettem ilyen hülye!??” Magamat okoltam és a hülyeségemre nem találtam felmentést. Ez nagyon rombolóan hatott degeneratív betegségek nőttek az önvádló gondolatok nyomán. Mára kilábaltam ebből.

        Kedvelés

      • Elhiszem, hogy nagyon rombolóan hatott…Én nem okoltam igazán senkit, csak egy kicsit mindenkit. 🙂 Én végtelenségig naív, fiatal voltam és sznob is. A szüleim szigorúak és merevek, akik nem engedtek kísérletezni és próbálgatni magam egy párkapcsolatban. (Orvos anyámmal akkor először beszéltünk áttételesen a szexről, amikor bejelentettem, hogy terhes vagyok…:-) )
        Így aztán lett egy rossz választásom, ami után levontam a tanulságokat, és soha többé nem követtem el ugyanazt a hibát. (csak más hibákat 🙂
        Biztos temperamentum kérdése is, ki mennyire tud “átlépni” saját hülyeségein. Nálam nagyon működik az önvédelmi mechanizmus (vagy optimizmus vagy a harcos tettvágy vagy a franctudjami), és ez sokszor kihúzott a szarból.

        Kedvelés

      • Nagyon szimpatikus! Apukamnak soha nem volt ideje. O nagyon stresszes volt.Mindig csak a munkajaval foglalkozott de aggodott az egeszsegunkert es ilyen szempontbol utanunkjart. Ennyi tellt tole…
        A te apukad fele szerepet nagytatam toltotte be nalam. Bizott bennem,komolyan vett.
        Szerettem vele egyutt dolgozni falusi munkat .Naluk semmi nem volt teher es volt sikerelmenyem amit szuleimnel nem ereztem. A rohanas, az elet nehezsegei gatoltak meg oket. Most ,hogy szulo vagyok latom hogy mit kellene….
        A legjobb baratnomnek volt meg a tiedhez hasonlo apukaja.bizony jo dolog.

        Kedvelés

    • A pszichológushoz: Winnicot még az elég jó anyáról írt. Egy mai fejlődés-lélektani könyvben már elég jó szülőket olvastam. Nem mondom, hogy észbontóan, de azért kicsit jó hír.

      Kedvelés

  5. Csodáltam is, hogy annyi olvasmány után EZT olvasom itt a blogon, de megnyugodtam, hogy É. sem azonosul teljesen az óvszeres résszel. Nekem kilencéves fiam van, pár év, és a pornón szocializálódás komoly probléma lesz. Épp megnéztem a Shame-et, és elborzadtam, mennyire öl, butít és nyomorba dönt a pornó, meg a modosoron olvastam egy “ömlengést” a 12 évesek maszturbálási szokásairól, hát teljesen kibuktam… Szóval nekem külön gond és kihívás ezt határok között látni? tartani? a gyerekemnél… legtöbbször a nagy aggodalmaskodásban az marad, hogy elkezdek imádkozni: Istenem, add meg a bölcsességet, a szeretetet és a méltó megoldást, hogy ő ne legyen ilyen. Azzal nagyon egyetértek, hogy a lány azért lesz az osztály qrvája, mert nem kapott elég minőségi szeretetet és időtt otthon, de azt hiszem, a srácok is azért lesznek olyanok, mert a hormonaik alkalmassá teszik, de a szüleik nem teszik késszé őket a szexre: itt empátiára, EQ-ra, érzékenységre gondolok… arra, hogy alaposan megértik, hogy a szex nem lehet tárgyiasítás kérdése, hogy ha ők tárgyiasítják a szexet, maguk is tárgyakká válnak. És azt is fontosnak tartom, hogy a túlburjánzó hormon-gerjedelmet valamivel megfelelően kanalizálni lehessen: sport, kirándulás, biciklizés, kemény, kitartó fizikai teljesítményt igénylő kihívások. Azt olvastam valahol, hogy az ember legtöbbször unalmában kezd el maszturbálni… úgy gondolom, a kóros masztizgatás az elhanyagoltság fokmérője (ajánlom az Anyádat is… c. filmet a témában – Y tu mama tambien az eredeti cím). Szívesen olvasnék a témában olyan hozzászólásokat, hogy miként oldották meg mások a kérdést, miként lettek nem szexfüggő, nőt tárgyiasító, popót és szopást előnyben részesítő fiaik, és ezt hogy érték el.

    Kedvelés

    • Szerintem a fiúk az apjukkal való kapcsolatból is erősen merítenek. Már többször volt itt is szó róla, hogy pl. az én tapasztalataim szerint azok a férfiak a legszelídebbek, empatikusabbak és érzelmileg intelligensek, akiknek EGYÁLTALÁN nem volt apjuk! (Meghalt, nem ismeri, nincs vele kapcsolata stb. és nem került új férfifigura a családba). Ez szomorú és egyben elgondolkodtató, de azt nem jelenti, hogy szükségeszerűen így kell lennie. Egy apa, ugyanúgy, ahogy lerombolhatja a fiúgyermek érzelmi életét, empátiás készségét, ugyanúgy a maga jó példájával elöl is járhat, más kérdés, hogy ez nem jellemző, de lehetséges. Lehetsz ebben úttörő!

      Kedvelés

      • Én a legjobb barátomnál tapasztalom ezt, szintén apa nélkül nőtt fel. Döbbenetesen jó férfi lett belőle. Ennek ellenére azért nem általánosítanék. Egy igazi, jó apaképpel nagyságrendekkel jobban jár a fiú is, csak ilyen kevés van.

        Kedvelés

    • Értelek, csineva, de nem a szüleik teszik késszé (avagy alkalmatlanná) a(z örömteli) szexre a gyereket, hanem a saját lelki fejlődése, meg a kiismerhetetlen sok minden, amit itt-ott hall, lát. Nincs ilyesféle hatáskörünk a gyerekek felett.

      Blogunkon más vélemények is megjelennek, tessék megvitatni, érvelni.

      Kedvelés

    • Az enyém tudatosan neveltem úgy, hogy ne legyen szexista. Elmagyaráztam összefüggéseket, jelenségekre hívtam fel a figyelmét. (Pl. az olvasókönyvekben máig jelenlévő anya főz -apa olvas panelre, később súlyosabb dolgokra.) Nagyon anyás volt mindig, és őszintén együttérzett velem, ha az apja hatalmaskodott velem, a maga módján tanácsot is adott. (“Ne vedd fel a telefont!”) Ehhez képest egyszer a gépemen nyitva felejtett FB chaten – hát, ez nem szép dolog – olyanokat nyilatkozott a nőkről… jaj! Szóval nincs tippem, egyébként is csupa lánytestvérem, unokatestvérem van, semmi mintát nem láttam korábban..

      Kedvelés

    • legyél szíves nem lekurvázni azokat a lányokat akik sok mindenkivel lefekszenek. akkor sem, ha lelki sérülésből, akkor sem, ha szeretethínyból, akkor meg főleg nem, ha netán szabad akaratból, mert éppen csak nem akarnak valakiéi lenni.

      Kedvelés

      • Nagyon sajnálom. Nem szitokszónak szántam, és nem is moralizálok, és az osztályomban nem tartottam q…nak azt, aki köztudottan minden sráccal, sőt, én voltam az egyik, aki mindig szívesen beszélgetett vele. Én a bejegyzésnek erre a mondatára utaltam: ” Érthető, hogy egyetlen apa sem szeretne olyant hallani, hogy imádott kislánya osztály ribanca, mindenki babája lett, de ha ez mégis megtörténik, arról nem a fiúk tehetnek, az biztos.” Szóval erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy ugyanígy a pornófüggőségről és a szar szexuális szocializációról sem a gyerek tehet egyedül, az biztos.

        Ismét bocs, ha sértettem bárkit is. Nem állt szándékomban kicsit sem.

        Kedvelés

      • Beszelgettel vele.
        Beszelgettel vele!
        Csineva!
        Szobrot, dijat, emleklapot, nemzeti emlekremet netalan vasarnapi misen halaimat rebegjunk mindezert. (Az utolsoert maris bocsanatot kerek, eleve jaratlan vagyok miseben , imaban, vasarnapban, nem bantasbol, inkabb a
        Vicceskent irtam)
        Elnezest, de ott hagyom, oke?

        Kedvelés

      • nem, nem. ez nem sapka kérdés.
        ezzel a sapka/nem sapka felvetéssel azt hiszem nem javítottál, inkább rontottál a jóindulatú szexista megjegyzésed élén.
        hiszen ezzel pont azt mondod, hogy
        “most mi van? nektek semmi se jó? hát én legalább beszélgettem vele!”

        holott a probléma nem a beszélgetés tényével van, hanem annak kihangsúlyozásával.
        a mögöttes tartalma ugyanis e megjegyzésnek az, hogy igen, szerintem is kell ahhoz gyomor/nyomot hagyott rajta a több szexuális aktus/átment rajta a félváros/tisztátalan/talánkicsitbetegis , hogy még nőnek tekintsem, de én ezen túl tudtam lépni (mert annyira rendes és nyitott ember vagyok) és beszélgettem vele.

        és ez nem kötözködés volt, hanem megvilágítása annak, hogy még egy ilyen nyitott és feminista férfi is él a jóindulatú szexizmussal, internalizált nőgyűlölettel.

        ugyanakkor ez a fajta nőgyűlölet igen nagyvonalú a férfiak szexuális aktusainak száma/minősége terén. nem kéri számon rajtuk sem ezt, sem azt. és nem is gondolja, hogy ettől tisztátalan, vagy romlott, netalántán pszichésen zavarodott lenne a férfi. (ekkor szokott még érvként előjönni menetrendszerűen, hogy a farkat le lehet mosni, a vaginát meg nem. és a férfi szórja a magokat, a nő meg nem, meg még egy sor patriarchális ostobaságot, vagy ezek finomított változatait)

        Kedvelés

      • 1. Nem kívánok javítani a helyzetemen. Az én lelkiismeretem tisza. Messze nincs bennem annyi előítélet, mint amennyit tapasztalok itt egyesektől: miszerint, ha én egy férfi vagyok, meg pap, akkor csakis erőből gondolkodó, izomból feszülő, moralizáló, patriarka faszkalap lehetek, aki azért írja la azt szót, hogy qrva, mert úgy is gondol egy nőre, hogy az.
        2. Nem kívánom fényezni a helyzetemet, hogy én az erkölcsi normák maximumát nyújtanám azzal, hogy meghallgatok embereket. Egy lelkésznek ez alap. És én nem válogattam régen sem az emberekkel. Nem érdekelt, hogy mit mondtak., mit gondoltak mások róla, vagy rólam, hogy szóba állok x-szel vagy y-nal. Egyszerűen sem a negatív, sem a pozitív véleményük nem érdekelt.
        3. NEM TARTOK KURVÁNAK SENKIT, akinek egynél több nemi kapcsolata volt, még akkor sem, ha ezt hivatásszerűen űzi, és pénzt is keres vele. Az én elvem az, hogy mindenki úgy él, ahogy tud. Az ő nemiszerve, az ő teste, azt csinál vele, amit akar.

        Az a lány, akiről beszéltem, velem osztotta meg a kalandjait, elmesélte pl., hogy miként vesztette el a szüzességét, élvezte a szexualitását, és örült, hogy nyitott vagyok, és fejcsóválás nélkül és borzadó tekintet nélkül hallgatom. Mindenféle emberrel beszélgetek, néha nagyon mély dolgokat mondanak el, (pl. lánykori abortusz, vagy öngyilkossági kísérlet), szerintetek milyen lelkész lennék, ha erre elkezdenék nekik ötkrajcáros morálprédikációt tartani vagy hátat fordítanék nekik?

        Számtalanszot futottuk le ugyanazokat a köröket. Tele van a hócipőm azzal, hogy írok ide valamit, nem vagytok kíváncsiak – jó, tisztelet a kivételnek -, hogy valóban mit akartam mondani, hanem belém eresztetek egy tárat az ilyen-olyan megjegyzésből abból kiindulva, amit ti ott kiolvastatok. Kikérem magamnak, hogy minősítsetek. Én nem minősítek, és elvárom, hogy engem se minősítsen senki…

        Még egyszer: a qurvás szöveget a bejegyzésből idéztem. Nem azonosultam a tartalommal, csak azt mondtam, ha apák nem szeretnék, hogy a lányuk blablabla, akkor jól tennék, ha azt sem szeretnék, ha a fiuk lator lenne. Mindkettőnek az elbaszott nevelés az oka, és aki így viselkedik, nem szemét, csak nyomorult. És a nyomorultat meg kell hallgatni, megérteni és szeretni kell. Nekem ez hivatás, és nem szobor kérdése, úgyhogy kérlek, ne cinikuskodjatok velem. Jóval azelőtt ilyen voltam, hogy teológiára mentem volna.

        Ha pedig nem tudjuk a tisztázó kérdéseket előtte feltenni, és nem tudunk normálisan kommunikálni, akkor köszönöm, nem kérek ebbből az egészből. Elegem van, hogy a pasiknak agymosott feminista, a nőknek meg jóindulatú szexista vagyok. Aki nem tud elfogadni olyannak, amilyen vagyok, az inkább kerüljön.

        Kedvelés

      • “milyen lelkész lennék, ha erre elkezdenék nekik ötkrajcáros morálprédikációt tartani vagy hátat fordítanék nekik?”
        Sajnos az a tapasztalatom, hogy átlagos. Igen, én is ismerek kiváló lelkészeket, és téged is annak tartalak, de félek, hogy nem a jellemző lelkészt hozod. 😦
        “Elegem van, hogy a pasiknak agymosott feminista, a nőknek meg jóindulatú szexista vagyok.”
        Sorstárs. Mellesleg elszánt jobboldalinak kommunista, baloldalinak Orbán-szavazó. Zsidónak goj, jobbikosnak zsidóbérenc. Egész jól érzem így magam.

        Kedvelés

      • köszi Csineva!

        (az elbaszott nevelés részével vitatkoznék, de most nekem sincs kedvem.
        nekem is elegem van, hogy férfias nő vagyok, meg nőies férfi. )

        Kedvelés

      • Mikor a férjem megtudta, hány fiúval voltam előtte, dobott egy hátast. szerintem nem sok. Szerinte igen. Hát, minden relatív.

        Kedvelés

      • Ó…. van egy barátnőm, aki szerintem – eddig azt hittem – szabadosabban, lazábban fogja fel az ilyen dolgokat, mint én, és a múltkor összeszámoltuk, és mindketten meglepődtünk, amikor kiderült, nekem több pasim volt, mint neki. Főleg úgy, hogy nekem volt kétszer is, hogy évek is elteltek partner nélkül (ha bánatos vagyok, aszexuális leszek). Modjuk ő egyszer volt férjnél, én meg nem. Számot nem mondok (kétjegyű!) 😀

        Kedvelés

    • Ha én körbenézek a baráti körömben, ahol vannak már kamasz gyerekek is, azt látom, hogy rengeteget foglalkoznak a gyerekekkel, kiterjedt ismeretségi körben mozognak, igyekeznek bevonni a gyerekek barátainak szüleit is, együtt szerveznek programokat. Iszonyatos mennyiségű idő és energia, hogy mindig képben legyenek, hogy nagyon jó iskolákat válasszanak nekik, hogy mindig le legyenek foglalva sporttal, tanulással, zenével, nyelvórákkal, tánccal. Ha csapatban játszanak, együttesben táncolnak, általában ezek a baráti kapcsolataik is. Sok év után azért lehet tudni, ki milyen családból jön a barátok közül, és lehet erősíteni a szülők barátainak gyerekeivel is a kapcsolatot. Nem nagyon vannak üres délutánjaik, és hétvégén is együtt csinálnak programokat a gyerekekkel. Akinek nagy háza van, inkább oda szervez minden eseményt, mert akkor szemmel tudja tartani a fiatalokat. Általában szeretnek is hozzájuk járni. Meg persze rengeteg beszélgetés, intim légkör, mindent el lehet mondani, nem másik szobából jövő lebaszás van. Kell ehhez rengeteg idő, nem kevés pénz, és figyelem, energia. Ezek a kamaszok műveltek, nyelveken beszélnek, világot látnak, sportosak, nem nagyon lehet őket megvezetni. Vannak céljaik, vágyaik, nem lézengenek.

      Kedvelés

      • Bele lehet: anya sok évig otthon, apa tolja haza talicskával a pénzt, mindenki több nyelven beszél, diplomás, zenél. Én nem szorongok emiatt, mert tudom, hogy sose lesz ennyi időm és energiám a gyerekeimre, és nem én tehetek róla. Nekem momentán tényleg az a cél, hogy ne kallódjanak, mert ha kallódnak is majd, olyanokkal kallódjanak, akikkel érdemes. Igen, az nagyon fontos, hogy ne legyen baj. Nyilván nem akarom én sem burokban nevelni őket, nem is lehet, de ne szedjenek össze 16 évesen egész életre szóló nemibetegségeket, ne találják magukat félholtra verve a Hajógyárin decemberi hajnalon, és ne dobáljanak tablettákat a koktéljaikba. Ezek miatt viszont kifejezetten szorongok. Fognak járni önvédelmet tanulni, mindig tudni akarom majd, hol és kivel vannak, és figyelek rá, hogy ne legyen érdemes hazudniuk nekem. Ilyenek.

        Kedvelés

      • Ez nem megy.
        A gyerek, a kamasz, a fiatal felnott lazad. A kulturalis kozeg ellen lazad, ami korulveszi. Es ez lehet ertelmisegi kultura, lehet proli, lehet tartalmas program, lehet egyutt a csalad program. Egy ponton kiszall belole, nem akar reszt venni.

        Ez a termeszetes, felnotte valik, onallova, es ez csak harcokkal es ellenallasokkal lehetseges.
        (Bevezettuk a szinhazat, hogy egy gyerek mindig jon velunk:az egyik feszeng, nem akarja, a masik maganak megveszi a jegyet, ugy lazad, hogy lassuk tud o is szinhazba jarni, nem kellunk hozza. Es ez csak egy pelda a sok kozul.
        Ja es nem azert irtam, mert ertelmisegi kulturat kozvetitek, vagy en magam annak tartanam.)

        Kedvelés

      • Nekem van erről egy elméletem: a kamasz a tekintély ellen lázad. Ha a nevelés nem tekintélyelvű, ha a szülő eleve nem fentről osztja az észt, hanem akár az is kiderülhet róla, hogy olykor téved, akkor ellen már nem annyira érdekes lázadni. A társadalom, a keretek ellen fog, persze, meg a szülő ellen is, tuti, de nem mindegy, mennyire, és marad-e az őszinteség. Meg a szeretet.
        Okosok szerint a kamaszkori válság azokban az “ősi” társadalmakban, ahol a gyerekkor nem tolódik ki annyira, nem válik el a felnőttkortól ilyen mértékben, ahol a felelősség fokozatosan rakódik rájuk, a felnőtt foglalatosságba fokozatosan kapcsolódnak bele, integráltabbak a csoport egészébe, nem jelennek meg olyan erősen a kortárs csoportok – gyakorlatilag ismeretlen.

        Kedvelés

      • igen. igen. igen.
        Lacinak!
        és a hozzászólásodban megemlített leválás abban az esetben tud gördülékenyebb lenni, ha nem idealizáljuk a jószülőséget és gyerekközpontú maszlagban töltetjük a gyerekeink életét szigorúan 18 éves korig.
        aztán akkor, születésnapja után kérünk számon a gyereken olyan dolgokat, melyeknek – a hibásan értelmezett gyerekközpontúság okán – a feltételeit nem teremtettük meg.
        kell egy jó nagy adag tudatosság, hogy ezt lássuk mi magunk is a saját gyerekeinknél. ne rázzuk le ennek felelősségét. és ne gondoljuk egy percig sem azt, hogy bármit lehet ezen a területen akárcsak jól csinálni.
        (nincsenek minőségi kategóriák ebben a tekintetben . Úgy rétem nincs jó és rossz szülő. nincs jó és rossz gyerek)

        Kedvelés

      • Többször is megforgattam magamban ezt a hozzászólást, igen. Valami ilyesmit látok-tapasztalok én is, bár hozzátenném, hogy az én ismeretségi körömben jelenleg nincs túl sok kamasz gyerekes szülő (kisgyerekesek vannak főleg, meg gyermektelenek, meg egyedülállók), de hasonlóra emlékszem a saját kamaszkoromból meg a jóbarátaim kamaszkorából. De úgy látom, hogy valahogy ez inkább a szülők életvezetéséből, életformájából fakad, nem? A szülők azok (vagy pontosabban: ők is), akik dinamikusak, érdeklődők, barátaik vannak, céljaik, vágyaik, hivatásuk, kirándulnak, utaznak, örömeik vannak és mindebbe bevonják a gyerekeiket és mindezt biztosítják a gyerekeiknek is. És ez jó minta, önkéntelenül is átveszi a gyerek, mert jól érzi magát benne.
        A kamaszok nagyon kritikusak, pillanatok alatt átlátják, ha a szüleik életformája nem hoz elég örömet és boldogságot (valódit, nem mondottat), akkor kidobják, értékrendestül, életforma-modellestül, mindenestül, ha unalmas, ha lézengő, ha semmitmondó, ha őszintétlen. Aztán lehet, hogy találnak helyette jobbat, lehet hogy nem, vagy csak sokára.

        Kedvelés

  6. “Érthető, hogy egyetlen apa sem szeretne olyant hallani, hogy imádott kislánya osztály ribanca, mindenki babája lett, de ha ez mégis megtörténik, arról nem a fiúk tehetnek, az biztos. Ez szinte minden esetben a kedves szülők hibája, leggyakrabban olyan egyszerű okból fakad, hogy egy gyermek egyszerűen sem figyelmet, sem valódi szeretetet nem kap otthon (valószínűleg már régóta), és ezt ilyen egyszerű módon próbálja megszerezni.”

    értem, tehát akinek sok szexuális partnere van, az “ribanc”.
    és nyilván az otthoni figyelem és szeretet hiányából fakad.

    és mi a helyzet azokkal a fiúgyerekekkel, akik sok osztálytársnőjükkel fekszenek le? ők is szeretethiányosak vajon? (azt a kérdést fel se teszem, hogy ribancok-e.)

    Kedvelés

      • Meg hogy erről nyilván nem a fiúk tehetnek. Mert ők ilyenek, evvan. Na, EZT szerintem nem kell elfogadni, és nem szabad hagyni, hogy a lány ezt elfogadja, és ehhez képest működjön.

        Kedvelés

    • Szerintetek tényleg nem baj, hogy egy 15 éves lánnyal csak az nem feküdt le a suliból, akinek már nem volt gyomra hozzá? Egészséges, jó dolog ez, fejlődik tőle a személyisége,? Ribancnak nem nevezném, de az biztos, hogy nagyon súlyos gondokra enged következtetni az ilyen viselkedés.

      Ugyanakkor egy fiú részéről is ugyanolyan gáznak, nagy problémának tartom ezt.

      Kedvelés

      • “Qrvává három okból válik az asszonyszemély:
        hajlamból, mert a változatosságot szereti;
        butaságból, mert belevitték;
        elkeseredésből, mert megtépték lelkét.
        _Egyik_sem_igazi_kurv@_.” !!!

        Kedvelés

      • szerintem nemigen van. csak nagy baj, meg nyomor, meg kiszolgáltatottság, meg modern kori rabszolgatartás, meg emberkereskedelem, meg élősködés, meg genocídium, meg erőszak, meg gyűlölet, meg kiközösítés, meg megvetés. na ezek vannak.

        Kedvelés

      • De, baj. Valószínûleg súlyos családi-lelki. Ėpp ezért ne ribancozzuk.
        Az is érdekes, hogy ha egy fiú dug meg egy rakás csaj, azzal kapcsolatban nem használunk olyan kifejezést, hogy valakinek nincs ahhoz a fiúhoz gyomra.

        Az nem dugta meg, akinek nem volt hozzá gyomra = aki sokakkal dugott (nônemû), ahhoz gyomor kell, hiszen = aki sokakkal dugott (nônemû) az értéktelenebb. Wtf?

        Rajtam a fél szülôvárosom átment anno, de annak nagyon örülök, hogy a férjemnek ennek ellenére is volt hozzám gyomra…

        Kedvelés

      • “Rajtam a fél szülôvárosom átment anno”

        ebben a mondatban is befigyel az internalizált nőgyűlölet azért.
        (ha szándékosan választottad ezt a kifejezést azért, hogy leleplezd a közgondolkodás abszurditását, akkor nem szóltam.)

        Kedvelés

      • Azért használtam ezt a kifejezést, mert konkrétan egy ismerős fiú fogalmazott így – az illető srác egy buliban nem akart tizediknek beállni a sorba – lehet nem kellett volna, de nagyon ez volt a fejemben, akkor nagyon kiakadtam rajta. Nem is elsősorban a lány viselkedésén, hanem a fiúkén.

        Egyébként érdekes módon, lánytól is hallottam már olyat, nem is egyszer, hogy az illető fiú azért nem kellett, mert fúj, az már megdugta a fél kolit, és nem akart úgy végigmenni vele a folyosón, hogy a szembejövők feléről tudja, hogy megfordultak a fiú ágyában. Sokat beszéltettünk róla, hogy ha egy srác így viselkedik, akkor azért nála sincsen minden rendben lelki szinten.

        Sajnos azonban azt látom, hogy maguk a felnőttek, az iskola sem tud a legtöbb esetben mit kezdeni az ilyen fiatalokkal. Van, hogy a tanárok például tudnak róla, és nyilvánvaló, hogy az illetőnek más súlyos gondjai vannak, ez pedig csak a tünet, de mindenki tehetetlenül áll. Lehet értesíteni a szülőt, aki esetleg indulatosan elzavarja a pedagógust, – hiszen pont a család a diszfunkcionális – lehet szólni a gyermekvédelemnek, akik aztán eljárnak, de kérdés, hogy milyen hatékonyak, ezen kívül viszont nem sok lehetőség van. Azért érdekel ez a téma, mivel idén kerültem először kiskorúak közé közoktatásba, és látom mi megy, és őszintén szólva kétségbe ejt.

        Kedvelés

      • Bajuszcic ,
        A tegnap teljesen fejreallitottal hozzaszolasoddal, es az egesz beszelgetes a tobbi hozzaszolasok…Nekem nagyon idegen az egesz. Mar menekulni akartam innen. Hol vagyok? Az a no akinek sok partnere volt kell kerkedjen ezzel? Vagy a fiuk, ferfiak az aktivitasukkal…
        Aztan az otlott fel bennem, hogy talan en is igy kellett volna csinaljam.Talan nem kellett volna olyan sterilen eljek…Talan bajuszcicnek van igaza…
        Mikor kezdtem beleelni magma, ereztem hogy nem lenne kellemes nekem. Nalam nem volt vonzalom, sot undor volt. Es nem hiszem hogy más sok ferfival szemben erzi az igazi vonzalmat…Es akkor ,ha nem erzi-nem is olyan jo neki. Akkor mar nem kell
        annira megrokonyodni rajta. Sőt.
        Ha te le merted irni partnereid sokasagat akkor merjem leirni ,hogy nekem egy se volt es Érettsegi bankett utan sirtam mert egy osztalytarsam sem kert fel tancolni…
        En nem szulettem meg, nem kapcsolodtam be,nem harcoltam.
        Nem elek noiessegemmel ma se. Nem dob fel egy jo ruha.Most is ugy erzem,hogy nem tudok viselni egy frizurat, egy ruhat…Farasztonak tunik hordozni a szerepet…
        Azt hiszem maradt bennem valami hiany a nem kielt nemiseg miatt. Hajlamos vagyok depressziora is.
        Szuleim jol eltek,apam nem volt bantalmazo. Talan burokban nottunk fel, fiutestvereimmel egyutt. Ok se voltak aktivak. Szuleim elveztek a csaladi idillt de nekunk mas is kellett volna. Keson ertem ,valamennyire kitortrem, de ugy latom meg
        sokat kell alakulnom…A fiam 14 eves lesz e kezd fesulkosni,oltozkodni…orulok neki,
        figyelem a kovetkezo bejegyzest.

        Kedvelés

      • Nem erkölcsi kérdés,hogy átment-e, és nem maradt le végképp mindenről, akin nem. A kérdés inkább az, hogy miért tetted, jó volt-e neked, mi volt a jó benne: a csábítás? a hatalmad? az egyes emberekkel lenni? a szex?

        Kedvelés

      • Bizonyara valami motivalta azokat akik belementek tobb kapcsolatba. Nalam Nem szuletett meg a lepes mert feltettem a fentihez hasonlo kerdeseket es mind athuztam oket. Egyedul a szeretet ehseg motivalt volna zsenge koromban de nem volt bizalmam a partnerekben es mivel annyira feltem , bena is voltam nem tudtam vonzo lenni. Gondolom negativ jelzeseimmel elriasztottam az esetleges kozeledoket.
        CSABITAS-nem akartam
        HATALOM-nem akartam
        EGYES EMBEREKKEL LENNI-akartam volna….
        SZEX-nem akartam ; csak azutan kovetkezett be mikor tenyleg belehabarodtam valakibe es akkor tudtam hogy a szex is benne van a pakliban mert ha most nem ,akkor soha…Es nagyszeru volt….

        Kedvelés

      • Elméletileg lehetséges. A gyakorlatban persze valószínűleg volt benne egy csomó méltatlan kapcsolat, meg azt nem hiszem hogy van olyan, hogy valakinek egy közösségen belül mindenki annyira tetszik, hogy nem-pótcselekvésképpen dugjon vele. Azt viszont nem érdemli meg senki, hogy leribancozzák vagy mesziről ítélkezzenek fölötte. Simán rá lehet függeni a szexre is ugyanúgy, amint bármi másra, és rutinból fölszedni valakit, aki nem is feltétlenül érdekel, ha ez az egyetlen küonnyen elérhető pozitív visszajelzés. Nem rosszabb pótcselekvés, mint cigizni vagy csokit enni, csak egy nő számára kevésbé elfogadott.

        Kedvelés

      • nekem 17 és 18 éves korom között volt egy olyan párkapcsolatom, amiben így utólag számos bántalmazó mintázatot azonosítottam be.
        ezután a párkapcsolat után én úgy döntöttem, hogy a hosszú távú kapcsolatot nem nekem találták ki, mert rosszat tesz a lelki egyensúlyomnak és rengeteg energiát visz el.
        ezért aztán az egyéjszakás kapcsolatokra rendezkedtem be — sok ilyenem volt, sokféle pasival. azért, mert így döntöttem. a szexet jó dolognak tartottam, csak az nem tetszett, hogy egy pasit is el kell viselni hozzá, aki drámázik, játszmázik, manipulál, próbál lenyomni. és így sokkal inkább úgy éreztem, hogy az én kezemben van a kontroll.

        szerintem nem az a kérdés, hogy az ember hány pasival fekszik le, hanem hogy szexuális objektumként vagy szexuális szubjektumként viselkedik. én szubjektumként viselkedtem, kőkeményen.

        sok nő szexuális objektumként viselkedik, mert ezt látta maga körül, nincs önbizalma, és nem elég tudatos ahhoz, hogy felismerje a valódi igényeit és kikényszerítse azok figyelembe vételét.

        “Egészséges, jó dolog ez, fejlődik tőle a személyisége,?”

        azt nem tudom, hogy a személyiségem fejlődött-e tőle, de az biztos, hogy a szociális készségeim rengeteget fejlődtek. olyan tudásra tettem szert sokrétű ismeretségeim által, amelyek később egy csomó súlyos kellemetlenségtől kíméltek meg — engem is, másokat is.

        Kedvelés

      • Szexuális szubjektum, ez tetszik! Az egyéjszakás kapcsolatokkal nekem személy szerint az a bajom, hogy nem érzem biztonságosnak őket. és itt visszatértem a fizikailag és érzelmileg biztonságos szex, mint (nők számára nem elérhető) alapjog témájához.

        Kedvelés

      • “a fizikailag és érzelmileg biztonságos szex, mint (nők számára nem elérhető) alapjog”

        nagyon igaz.
        és mélyen egyetértek.

        Kedvelés

      • ha azt mondom, így klimax táján, némiképpen aszexuális életvitel mellett, mintegy összegezve a múltamat, már ami a szexet illeti, hogy a legszebb és legmaradandóbb és legemlékezetesebb és legvisszavágynivalóbb élményeim MIND egyéjszakás kalandok voltak, akkor megkövezés jön?
        vagy mi lesz?
        (költői volt , persze)

        Kedvelés

      • Szerintem félreértettél.

        Én a fent írtakban nem az olyan esetekre gondoltam, mint a tiéd, ahol egy felnőtt ember felelős döntéséről van szó, hanem azokra a kiskorú lányokra, akik megfelelési kényszerből, szeretethiányból viselkednek így. Én a posztból is azt szűrtem le, hogy Ursus Arctos is erre gondolt, általános iskolás, gimis kislányokra, akik valóban szexuális objektumként viselkednek, hagyják magukat kihasználni, esetleg bántalmazni is, a törődés illetve figyelem reményében. Ez szerintem biztosan nem egészséges dolog, és biztosan nem szolgálja a testi-lelki egészségüket.

        Kedvelés

      • Ez a szexuális-objektum, szexuális szubjektum analógia nagyon tetszik.

        A a facebookos ismerősöket és megosztásokat elnézve (az Adryfashion portékáit kísérő lájk-áradatot is beleértve), félelmetes, hogy mennyi fiatal lány veszi magára a szexuális-objektum szerepét öntudatlanul! Az pedig még félelmesebb, hogy a felnőttek nagy része mennyire nem érti ennek az egésznek a miértjét és csak leszólni képesek a fiatalokat.. jórészt irigységből, meg az elcseszett életük kompenzálásának okán..

        Kedvelés

  7. “Igencsak jellemző, amit egy szintén lányos apától halottam panaszként. A lányának pasija van, de nem tud rá rosszat mondani: jó tanuló, jó sportoló, illedelmes, figyelmes, segítőkész. Hát mit csináljon ezzel, nincs miért utálni, milyen szar ez már…” — persze nem ismerem a részleteket, hogy ki és hogyan és milyen körülmények között mondta ezt, de nekem így a távolból becsülendő ironikus önreflexiónak tűnik…

    Kedvelés

  8. Attól, hogy az apa tiltja a lányának a pasizást, még nem fogja tudni megakadályozni, hogy pasizzon. Ha eltiltja a bulizástól, akkor szombat este a lány az ablakon fog kimászni, és titokban fog elmenni bulizni, úgy, hogy azt se tudják, hogy otthon van. Ha eltiltják a “problémás” barátaitól, akkor titokban fog találkozni velük. Ha eltiltják a pasizástól általában, vagy valamelyik konkrét pasitól, akkor titokban fog találkozni vele.
    És ezzel az a fő probléma, hogy így is ugyanúgy megtörténhetnek vele ugyanazok a rossz dolgok, mintha a szülő tudtával menne el bulizni, csak éppen
    – nagyobb eséllyel kerül bajba
    – ha bajba kerül, akkor nem a szüleinek fog szólni, hanem
    + a haverjainak, akik nem egy felnőtt kompetenciáival segítenek, hanem egy 15 évesével
    + idegen felnőtteknek, akik vagy jóindulatúak, vagy nem.

    Pl. hogyan fordulhatna az apjához egy olyan kamaszlány azzal, hogy nemi betegséget szedett össze, hogyha azt egy olyan buliban sikerült begyűjteni, ahonnét eleve el volt tiltva? Vagy egy olyan, nála 20 évvel idősebb pasastól, akitől a szülei eltiltották?

    Egy személyes történetet fűznék ehhez hozzá

    Én ugye Asperger-szindrómás vagyok, ami azt jelenti, hogy 13-17 évesen
    – képtelen voltam beilleszkedni kortárscsoportba, az iskolai közösségben a periférián voltam
    – képtelen voltam arra, hogy felismerjem más emberek ki nem mondott (esetlegesen rossz) szándékait. (például fel se merült bennem, hogy egy olyan pasinak, aki az interneten csupa kedves dolgot írt nekem, esetleg rossz szándékai lehetnek, és mondjuk a személyes találkozás során elcsalhat egy olyan helyre, ahol csak kettesben vagyunk, és bánthat.)

    Nagyon korán értem, a hormonjaim dolgoztak ezerrel, tehát pasiztam volna én is, de a kortárs csoportból ki voltam zárva. 13-16 éves korom között az interneten ismerkedtem, ahol főként 30 körüli pasikkal chateltem. És lazán találkoztam velük személyesen is, olyanokkal is, akik igencsak creepy módon közelítettek hozzám. Én is éreztem, hogy van valami gáz, de a kíváncsiság erősebb volt bennem, meg egyébként is, úgy éreztem, hogy nem lehet baj, mert meg tudom védeni magam.
    Az utóbbi egyébként igaz volt, már gyerekként is nagyon asszertív voltam, és minden olyan helyzetből kiszálltam, ahol egy kicsit is diszkomfortosan éreztem magam.
    Mindazonáltal ma már egyáltalán nem értem, hogyan találkoztam olyan, nálam 15-16 évvel idősebb pasival, aki olyat ír nekem chaten, hogy “szívesen kipattintanám a szűzhártyádat az ujjammal, hogy ne fájjon annyira”. És nagyon durva belegondolni, hogy 14 évesen ennyire nem volt bennem semmi veszélyérzet. (Nem sok ilyen volt, 1 vagy 2, de akkor is. Hátborzongató belegondolni, milyen kevésen múlt sokszor, hogy súlyos trauma áldozatává legyek.)

    Azért is írtam le ezt, hogy azok a szülők, akiknek AS-es gyereke van, tudják, hogy miféle veszélyek leselkednek rájuk.
    Engem ezekkel a veszélyekkel kapcsolatban fel se világosítottak rendesen, mert az átlag fölötti intelligenciám “elfedte” a naivitásomat. Egy olyan kislányról, aki 15 évesen Kantot olvas, senki sem feltételezi, hogy az élet más területein egy négyévesnél is kevésbé lát át a szitán.

    Kedvelés

  9. Nagyon jó írás! Sok minden eszembe jutott…Az egyik, hogy az ismeretségi körömben az kap sokkot a gondolattól, hogy a lányának pasija lesz, aki a legnagyobb kujon… aki egyszer kifejtette nekem, hogy ne legyenek illúzióim, a férfiak mind kivétel nélkül dugni akarnak. Aki beszélget velem az is, aki valamilyen bókot mond, az is… És a férfiak életcélja, hogy minél több nőt megdugjanak, semmi más. Na, ez a faszi nagyon féltékeny a lányára.
    A másik dolog, és ez akkor esett le, amikor a Trafóban láttam az “East balkán” c. darabot, hogy a kamaszok valahol igénylik is, hogy féltsék őket. Itt nem azt az elmebeteg tiltást értem, amikor a gyerekemet a tulajdonomnak tekintem. Nagyon nehéz azt a balanszot megtalálni, ami felszabadító, de biztonságot adó. Engem csak tiltottak. Így aztán a barátnőmmel hazudoztunk, ablakon másztunk ki és be, autóstoppoztunk, aztán tökéletesen félresikerülten választottam az első férjemet.
    Aztán láttam a fiam egyik barátnőjét, aki 14 évesen éjszaka kószált a városban, mert a kutyát sem érdekelte, hol van…Volt, hogy mi fogadtuk be, mert már lekéste az éjszakai járatot. Abban a családban egyébként semmilyen formában nincs jelen az apa.
    Nálunk jelen volt, de csak a korlátozásban és tiltásban, kevésbé a szerető támogatásban.

    Kedvelés

    • “ne legyenek illúzióim, a férfiak mind kivétel nélkül dugni akarnak” – a legkevésbé sem ez a baj velük 😀 A lányok is többnyire azt akarnak, de milyen jó lenne, ha – érzelmi és fizikai értelemben is – biztonságosan megtehetnék ezt. Jelenleg, életkortól függetlenül, a nők jelentős része ettől a jogtól van megfosztva.

      Kedvelés

      • De tudod, amikor ezt mondta nekem, akkor éreztem azt a lenézést és lesajnálást, hogy “te szegény hülye, mit reménykedsz szerelemben, törődésben”, és üvöltöttem vele, hogy ez nem igaz…:-)

        Kedvelés

      • Hűha! : “Ezek 3 kivételével a pszichopátia Cleckley által meghatározott jellemzői:

        Felületes báj, amit fel is használ ahhoz, hogy elérje céljait
        Okszerűtlen gondolkodás
        Idegeskedés hiánya
        Megbízhatatlanság
        Őszinteség hiánya
        A megbánás és szégyenérzet hiánya
        A szociális normák szándékos megszegése
        Gyenge ítélőképesség és a saját hibáiból való tanulás hiánya
        Kóros egoizmus
        Öngyilkos szándékok, bár ritkán valósítja meg
        Empátia teljes hiánya
        Személytelen, unalmas szexuális élet
        Felelőtlenség

        Megjegyzés: egyes szakemberek szerint, ha ebből 3 jellemző illik egy egyénre, az pszichopatának nevezhető.”

        Kedvelés

      • Ez pontosan azoknak a pasiknak a jellemtára, akik csak dugni akarnak és azt képzelik, hogy a nő nem, ezért be kell csapniuk.
        Amúgy én ilyennel csak zaklatás szintjén találkoztam, és 2 mondatnál többet nem is váltottam.
        Ennek ellenére a második, immár húsz éve tartó házasságom egy nettó egyéjszakás kaland bruttósítása.

        Kedvelés

    • “a kamaszok valahol igénylik is, hogy féltsék őket.”
      Igen ez így van! Volt olyan tanítványom, akinek az volt a gondja, hogy teljesen szabadjára engedték, és semmi kontrollt, féltést, törődést nem érzett a szülei részéről. Egy darabig én voltam a pótanyja.
      Ugyanígy nekem is jól esett volna, ha az apám érdeklődés mutat irányomban, és legalább csak egy kicsit érzem, hogy félt, hogy törődik velem – és nem mondja azt, hogy felőle az utcasarokra is kiállhatok, ha pénz kell, mert ő nem tud adni.

      Kedvelés

  10. “Pedig a fenti három “bajtól” csakis egyvalaki védheti meg magát — maga a gyerek. S ha otthonról hoz annyit, hogy erre képes, akkor jó eséllyel meg is teszi. Ha nem, felesleges bármiféle megkésett erőlködés”

    Valoszinunek latom ,hogy ez igy van. Tetszik egeszeben a poszt, alaposan elemzi a szuloi hozzaallast a serdulok problemaihoz.
    Barcsak mas ferfiak is ennyire tisztan latnanak!

    Kedvelés

  11. Ez a cikk mintha a nagyapámról íródott volna. Két méteres testmagasság, atléta testalkat, vesébe látó, világító kék szemek, indulatos, mint egy bölény, akit csípnek a darazsak, és mindemellett két golyós és egy sörétes puska figyel a szekrényében, mert a ő a környék legbiztosabb kezű és legjobb vadásza. Két lánya és két lányunokája volt, közülük egyedül az én férjemnek nem kellett soha puskacső előtt állnia – neki is csak azért nem, mert a papa két generációra visszamenőleg ismerte minden felmenőjét, és rendes embereknek tartotta őket.

    Anyut eltiltotta apámtól, bár azt hiába, csak összeházasodtak, anyu második férjét puskával hajtotta el (mondjuk esetében jó volt a megérzése, az a pasi egy ritka nagy fasz volt, majd tönkretette anyámat), a nagynéném férjét szintén elzavarta egyszer (őt meg bár lőtte volna agyon, szemét bántalmazó). Ilyen kontextusban akkor került elő utoljára a kisebbik golyós, amikor a 17 éves tesóm összejött a 34 éves barátjával, aki enyhén szólva egy kalandor hippinek tűnt. A srác életben maradt, tesóm meg elment az öreghez és úgy letolta, hogy nem állt meg a lábán, azóta a papa is visszavett.

    Amúgy a lányaival unokáival nem sokat foglakkozott, nem érdekelte, mit veszünk fel, miből lesz a lábunkra cipő, hogy tanulunk-e, mikor van a születésnapunk vagy esetleg karácsony, és ha valaki szóba hozta volna előtte a lelkivilágunkat, kiröhögte volna. Számára a gyerek elsősorban munkaerő volt, akinek az a feladata, hogy menjen a szőlőbe vagy a kukoricaföldre kapálni, ha ő azt mondja neki. Szerintem élete egy nagy kudarca volt, mikor kiderült, hogy ez nem így működik.

    Kedvelés

    • “Szerintem élete egy nagy kudarca volt, mikor kiderült, hogy ez nem így működik.”
      Meggyőződésem, hogy tősgyökeres paraszt apám abba kattant bele végül, hogy az ötvenes évek elmúltak, mi már nem magázzuk, nem *tiszteljük* őt úgy, ahogy a hagyományos családban az elvárt volt. Hány ilyen kisiklott, fókusztalan élet lehet még? Vidéken, gyanítom, még elég sok.

      Kedvelés

  12. Minden ágam-bogam tiltakozik a póló ellen, tudom, mi ez, kábé benne éltem. Szóval no way. Viszont innen nézve, s titeket is olvasva, meg másokat látva, márpedig ha jellemzően nincs minta, sőt ellenpélda, antiminta van (mármint a szólamokhoz képest), és mivel tényleg ennyire turbulens az internalizáció lánynál, fiúnál ebben a korban, akkor mégis mi marad, mi működik?
    “S ha otthonról hoz annyit, hogy erre képes, akkor jó eséllyel meg is teszi. Ha nem, felesleges bármiféle megkésett erőlködés.” ezt nagyjából (értsd: szerintem lehet olyan külső hatás-eredő, ami képes az otthonról hozott cuccot felülírni) így látom én is, mégis azt érzem, hogy aztán valahogy mégiscsak a jó öreg póló marad. Mármint nem optimálisan, hanem reálisan.

    Kedvelés

    • Szerintem is lehet bármiből bármi, de mégis: ha van olyan apa, aki anyát tiszteli, szeretetben élnek együtt, van bizalma a gyereknek a szüleiben, talán nem választ nagyon gáz partnereket, nem?

      Kedvelés

      • Remélhetőleg.
        És amúgy tényleg választ? Úgy értem, egy kamasz tényleg választ a szó valódi értelmében? Tud(hat)ja mi az? És mi van mondjuk a kortárscsoportnak való megfeleléssel? És ebben a korban tényleg olyan akarok lenni, úgy akarok tenni mint anyámék? És egy fiatal felnőtt? Nem tudom, kérdezem.

        Kedvelés

      • Mittudomén. Arra gondoltam, hogy akit megbecsülnek otthon, az nem biztos, hogy két napnál többet bír ki az olyan pasival, aki megalázza. Vagy akit szeretnek, az elvárja a pasijától is, hogy szeresse, ne tárgyként kezelje. Nem tudom, hogy választ-e vagy csak jön valaki, akibe belezúg, vagy menő sráccal jár, akihez egyébként semmi köze. Viszont láttam olyat, hogy 17 éves lány az apukája fiatalkori változatát választotta, feleségül is ment hozzá később. Aztán nem tudom, mi lett. Sok ennek az ága-boga, na, igazad van.

        Kedvelés

  13. Szerintem ma, 2014-ben, egy apát ilyen pólóval vagy hozzáállással jól kiröhög a kamasz lánya. Ha szemtől szembe nem is, akkor majd jól átveri. (Találkozni fog a tiltott pasival, el fog menni a buliba, stb.) Apám korán meghalt, nincs ilyen jellegű tapasztalatom. Anyám a munkába temetkezett, egy cseppet sem értékelte, hogy mindent elmondtam neki. Rémes kamasz voltam, kerülhettem volna bajba nem egyszer, de szerencsém volt. Nem az eszem mentett meg. Ha nem azt hallgatom mindig, hogy “ezt én hallani sem akarom”, hanem valaki leül velem beszélgetni – lehetett volna, nem zárkóztam el – az sokat segített volna. De szerencsére semmi visszavonhtatlan nem történt.

    Kedvelés

  14. Most 25 vagyok, még nagyon élénken él bennem a kamaszkorom. Apám ‘elkezdett félteni’ 13 éves koromban, mert a faluban, ahol laktunk nagyon népszerű voltam a fiúk körében. Szerencsére hamar elváltak a szüleim, úgyhogy néhány szégyenteljes jelenetnél több nem jutott. Anyukám bízott bennem, én sajnos korán gyógyszert kezdtem szedni, de nagyon kiszámíthatatlan életem volt, így éreztem magam biztonságban.
    Hamar kezdtem szexelni és sok partnerem volt. Sokan lekurváztak már, hitték, hogy szeretethiányom van, megfelelni akarok, ‘Olyan vagy, mint egy fiú!’ stb stb stb. (Közben a barátnőim rettegve néztek és némelyik megkért, csak az ő barátjukat hagyjam békén 😀 Szegény fiúk, hát biztos rájuk ugrottam volna! :D) Azóta is családi poénok tárgya vagyok, de tőlük nem bánom 😉
    Visszatérve az akkori korosztályomra. Ijesztően nyárspolgár tud lenni egy tizenéves. Képtelenek voltak elfogadni, hogy így is lehet élni és boldogan. Hogy én nem hosszútávú kapcsolatról ábrándozom. Szabad voltam. Tizenéves fiúk szabták meg tizenéves lányoknak a szoknya hosszúságát 40 fokban. De jókat nevettem!
    Néha azt gondolom, szomorú, hogy még mindig azt hiszem, az volt az ideális.

    Kedvelés

  15. A pólóhoz: mindenkinek igaza van, nagyon gáz. Én viszont vágytam ilyen apukára, mert egyáltalán nem volt nekem olyan. Sőt, fordítva: nevelőapámat rakta meg nagyon egyszer a pasim, mondjuk meg is érdemelte.

    Kedvelés

    • Sanszosan a szüleitől. Lánykát neveltem, de nekem is mindig volt otthon a fiókban, szükség esetére.
      Ez már sokéves történet, sanszosan (naiv remény) ez már nem lehet kérdés.

      Kedvelés

      • de az o kicsi lanya nem szexel. hiszen meg eskuvoje sem volt. hat miert kellene neki ovszer? nonszensz.

        na szoval szerintem eleg sok gyerek nem beszeli meg a szuleivel hogy elkezdett szexualis eletet elni, tehat ovszert sem a szulotol fog kerni. viszont sajat jovedelme meg nincs. es az ovszer nem olcso.

        Kedvelés

      • “na szoval szerintem eleg sok gyerek nem beszeli meg a szuleivel hogy elkezdett szexualis eletet elni,” Ez így van. Sok kamasszal beszélgettem akkoriban (lánykám korosztályával), zömük nem volt őszinte a szüleivel, pedig nagyon szerettek volna lazán megnyilvánulni, a befogadó közeggel volt baj. nem kicsi.
        Az otthonunk annak idején nem csak a laza bulik helye volt, ahol a fiatalok elengedhették magukat, hanem olyan hely is, ahol a kérdéseikre válaszokat is kaphattak a legkényesebb témákban is. Nem kicsit voltam megdöbbenve például olyan megnyilatkozásoktól, hogy a lányka nem először tolja a kamasz testébe az esemény utáni (abortáló) tablettát, amikor is az én lánykám még érintetlen volt.
        Én otthon voltam, amikor a lánykám elveszítette az ártatlanságát.
        Nekem volt a legmeglepőbb, mivel a randi előtt (szokásomhoz híven) feltettem a kérdést, hogy elmenjek itthonról? amire a válasz az volt, hogy ne viccelj, maradj a seggeden…..
        Másnap elmesélte, hogy megtörtént. akkor volt 17 éves.
        A korosztályában csodabogárnak számított.
        Évekig visszajárt hozzánk a baráti köre. Nem egyszer fordult elő, hogy lánykám rászólt a barátnőire ( amikor órákig beszélgettek velem a konyhában) : ” hozzám jöttél, gyere már……”, Ők meg vissza: anyuddal beszélgetek, ne zavarj…..
        Summa summárum, kevesen vagyunk, akik időben és jól tudjuk elengedni.
        csemetéinket.
        Gyönyörű idők voltak. Visszasírom 🙂 Főleg, hogy már sok ezer km választ el minket egymástól.
        De boldog vagyok, mert megtalálta önmagát.
        Pont. 🙂

        Kedvelés

    • Az egy dolog, hogy nem ingyenes, de milyen kurva drága! Erre most, 38 évesen, két gyerek után kellett rájönnöm, mert már öreg vagyok a gyógyszerhez. Komolyan mondom, döbbenten álltam a drogériában, a gumis polc előtt, és csak meredtem az árakra percekig, hogy mégis milyen valutában vannak kiírva?

      Kedvelés

      • Tudom, hogy nem ez a lényeg, de létezik olyan tabi, amit 40 után is lehet szedni, én is szedtem 42 évesen, igaz, csak pár hónapig, gyógyászati céllal. Semmit nem éreztem belőle (mellékhatást). De amúgy alapvetően én is hormon-ellenes vagyok, csak azért mondom, hogy nem vagy öreg. De szerintem a tabletta is rohadt drága, szóval kb egál (persze attól is függ, mennyi gumi fogy egy hónapban ;-))

        Kedvelés

      • “Semmit nem éreztem belőle (mellékhatást).”
        Érezd magad nem kicsit szerencsésnek.
        Én akkor hagytam abba a tabik szedését, amikor a leletem p3-at mutatott.
        A dokim közölte, hogy ha a következő lelet is ilyen, vagy nagyobb értéket mutat (p4), akkor kipakol.
        Kedvesem volt olyan belátó, hogy onnantól ő vette a vállára a gondok nagyját.
        Persze ez sem járható út sajnos mindenkinek, mert bécsbe kellett kijárnia, ahol is havonta kapott szurit az ágyékába, meg a fenekébe.
        Nünükém lett azóta az antibébi, mint gyilkos szer.
        Kevesen vagyunk még, akik be-és átlátják a miérteket.
        Lánykám 24 éves, már 1.5 éve, hogy nem mérgezi magát.
        Van remény, ha kevés is.

        Kedvelés

      • Semmit nem ajánlhatok zsigerből. Szerencsés, akinek nem okoz gondot az óvszer.
        Azt gondolom, hogy mindenki megtalálja a neki megfelelő módszert, ha eléggé nyitott.

        Kedvelés

      • Én meg azt, hogy ez az egész örök, kompromisszumos nyűglődés. Fiatalon még oké, de ha az ember gyermeket akarván rákapott arra, hogy nem kell védekezni, keserves a visszatérés.

        Kedvelés

      • Rengeteg botrány volt mostanában hormonális fogamzásgátlók körül. Nem szabadna 35 felett szedni, sőt, előtte sem. Én azt a nyolc évet is bánom már. Sokkal szorosabb kontrollt igényelne, figyelembe véve az anamnézist, nem fűnek fának felírogatva.

        Kedvelés

      • Hormonális fogamzásgátló eredményei (nálam): túlsúly, visszerek, aszexualitás.
        Mikor abbahagytam, a súlyom csökkent – sajnos van még mit kezdeni vele, a visszerek maradnak, mert az nem visszafordítható folyamat, a szex rendben.
        Ja, és nekem is írta az orvos, bemondásra – ma már tudom, hogy milyen hülye is voltam …

        Kedvelés

      • Felénk is bemondásra írta fel az orvos… Én nem sokáig szedtem, de arra emlékszem, hogy pocsék volt tőle a közérzetem, puffadtam állandóan és egy vizilónak éreztem magam.

        Kedvelés

      • Lehet hogy már írta valaki, de gyógyszertárban sokkal olcsóbb az óvszer, mint a drogériákban. Sokszor ugyanaz a márka kerül párszáz forinttal kevesebbe.

        Kedvelés

  16. Nekem nagyon tetszett ez a poszt – jó írás, gratulálok.

    A póló szerintem is nagyon gáz.

    Csak saját tapasztalatokat tudok megosztani.
    Az én szüleim nagyon szigorúak voltak, sehová nem mehettem, senkivel nem találkozhattam. Csak az iskola, tanulás, sport, és különórák. Volt olyan, hogy jött értem a baráti társaság (16 éves voltam, délutáni programról volt szó), és az apám elhajtotta őket, hogy nem vagyok otthon. Majd mikor kijöttem én az ajtón, a társaság előtt kaptam egy taslást, hogy miért jöttem ki, amikor azt mondta, hogy maradjak benn.
    Dacos ellenállás lett a vége, nagyon sok rossz kaland, majd 18 évesen beleszaladtam egy bántalmazó házasságba. A minap azon is gondolkodtam, hogy ha akkoriban elérhető távolságban lett volna a drog, azt is kipróbálom nyilván. De volt minden, ami kell, cigi, pia, sok szex, nem vagyok rá büszke. Isteni szerencsém volt, hogy megúsztam függések, betegségek, terhesség nélkül.

    Kamaszkoromban megfogadtam, hogy mindig emlékezni fogok arra, hogy milyenek voltak a szüleim, és ha lesz gyerekem, akkor mindig emlékeztetni fogom magam arra, hogy mit NE csináljak majd.
    17 éves a lányom, nagyon aktuálisak a felvetett kérdések. A lányomnak két éve van egy barátja, aki most 18 – egy nagyon kedves, “jóravaló”, csendes fiú. Közös az érdeklődési körük, a srác tömegközlekedéssel másfél órára lakik tőlünk, ezért általában csak hétvégén jön, hétköznap marad a skype, telefon, internet.
    Többször aludt már nálunk a fiú. Nem tiltottuk, mi úgy vagyunk vele, hogy bárhol megtörténhet, ami úgyis megtörténik.
    Mindent őszintén megbeszéltünk a gyerekkel, tabuk nélkül. Kértem, hogy jelentkezzen, ha kell segítség, ha azt mondta volna, hogy kell gumi, szó nélkül megvettem volna. És csendben kereszbeteszem az ujjaimat, és reménykedek, hogy ez így is marad …
    Nem tudom, hogy ez a jó megoldás-e, nálunk eddig még bevált, de bármikor megdőlhet az elmélet, megkergülhet a gyerek, és tanácstalan leszek … bár az őszinteség szerintem a kulcsszó.

    A férjem igazából nem ezt a kort sínylette meg, hanem a lányom 11-12 éves korát, amikor ráébredt, hogy ez a gyerek már nem egy tündéri baba/kislány, hanem igenis hamarosan felnőtt lesz. Aztán valahogy elsimult ez is, bár nehéz a kamaszkor, vannak csatáik, és mégis tudom, hogy nagyon mélyen szeretik egymást a lányommal.

    Nyilván, ha bántaná a lányomat bárki, akkor előbújna belőle az apaállat, de mivel ez a kissrác már szinte a családunkhoz tartozik, úgy tekinti, mint tiszteletbeli gyerekét, és nem úgy, mint egy ellenséget, vagy vetélytársat.

    Azon is sokat gondolkodtam, hogy miért pont ezt a fiút választotta a lányom, és vajon meddig fog tartani a kapcsolatuk. Nem gondolom, hogy szerelemként indult, csak egy volt a srác a baráti társaságból, aztán szép lassan több lett a dologból, mint barátság. Nem látom, hogy lenne olyan nagy viharos lángolás köztük, de tényleg olyan, mintha családtag lenne – összetartoznak.
    Valahol meg azt is gondolom, hogy korai még ez a hosszú kapcsolat, ismerjen meg mást is – de nem élhetek helyette, ezt neki kell tudnia.

    Jajj, hosszú lett, és remélem nem csapongtam nagyon …, ha mégis, akkor bocsi.

    Kedvelés

    • És kihagytam a legviccesebbet:
      Már kb. fél éve járt hozzánk a kissrác, és egyik este a férjem megkérdezte tőlem csak úgy csendben, hogy: “szerinted smárolnak” 🙂 Ránéztem jelentőségteljesen, és megkérdeztem, hogy ő vajon mit csinált 15-16 évesen? Ugye emlékszik még rá?
      Utána gurultunk a röhögéstől.

      Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.