apukastratégiák

Mivel három gyerekem összesen hatféle intézménybe járt, én meg háromban is tanítottam, és voltam osztályfőnök is, valamint mert figyelek nagyon, bátorkodom Brehm-szerűen összeszedni az apukák fajtáit, ahogy a szülői értekezletről gyaníthatóak.

A) (mintegy 80 százalék) sose láttuk

Lehet, hogy sokat dolgozik, vagy mindig délutános. Lehet, hogy a legjobb apa, csak az oviba járásban nem erős. Lehet, hogy külföldi, elvált, ismeretlen, meghalt. Nem tudjuk. Anya sem beszél róla.

B) a látható apák

1. típ. Alkalmilag beesik az oviba fél hatkor, válságban még szülői értekezletre is. Tömör, néma. Nem érti, hova csöppent. Úgy köszön, hogy ne kelljen magázódnia, tegeződnie se (további szép napot! úgy szeretném megtalálni azt, aki ezt először kiejtette a száját, és kinyomni a két szemét, halk loccsanással). Ott van, mert ott kell lennie, zavarban van, fogalma sincs, nincs nála toll, másik rubrikába ír vele, megúszós, ja, ez nem az Őzike úti tagóvoda?, menekül.

2. típ. Hozza Lilit rendszeresen, pont olyan komolyan, mint az anyák, volt már szülői értekezleten is, és van nála toll, jegyzetel vele, de ha közelebb ülsz, látod, hogy Krenner István-típusú aktokon dolgozik. Nyílt, kifejezetten jópofáskodni jár, esetenként könnyű ginszaga van, az évzáró után hosszasan beszélget az anyukákkal, anya már hazament Lilivel. Egyszer az óvónő kérésére (férfimunka!) bever négy szöget, hogy a pletyka ágai ne lógjanak összevissza. Fogadja az ezért járó hódolatot három évig. (Az óvónő amúgy is édesen bazsalyog mindig: megkérünk néhány apukát, erős, okos apukát, hogy az erdei iskolában majd üsse össze a sátrat. Lehetőség szerint nők által is végezhető, ám magas renoméjú, “férfias” elfoglaltságokat mond. Munkamegosztásnak tűnik, valójában sűrű szexizmus.) (Majd akkor verjen cölöpöt apuka, és legyen rá büszke, ha már hímzett jelet a törölközőbe. Az a valami.) Addig-addig hozza Lilit, amíg össze nem jön Patrik anyukájával. Októberben válás, onnantól Patrikot hozza.

3. típ. Mindig ő jön, anyát nem látjuk. Példás férj és apa, mindenkivel beszél, de távolságot tart. A legapróbb ügyekben is részt vesz, tudja a jogszabályt, sőt, azt is, hogy kinek ki a gyereke. Közösképviselő-alkat, a csoport ügyeit illő komolysággal kezeli, szavazásra bocsátja, hogy Pilóta vagy darált keksz legyen-e a majálison, iktatja a tartózkodókat is, tabletet hoz, excel-táblában vezeti a kirándulás befizetéseit, mélységesen lenézi azt, aki egyéni igényekkel jön (méghogy a nagymama temetése!), és nem A Közben gondolkodik. Az óvónő jó hasznát veszi, és elismeri, hogy ez igen, ő itt a vezető. Decembertől már fél is tőle, csak bólogatni mer, míg Apuka eszmefuttat. Apuka előszeretettel mansplainingel, az anyukákat nézetei fejtegetésére használja, interpellációk, felháborodás a mai helyzeten, adócsalókon, hatásszünetek, szónoki kérdések stb.

4. típ. Vasárnapi apuka, hétfőn látható, engesztelhetetlenül soha egy szót nem beszél senkivel. Aki fél gumicsizmában hozta be ölben a Ricsit. Nem baj, apuka, megoldjuk. Szülőin egyszer láttuk. Hallgat, pofákat vág, modoroson gúnyos kommentben megírja a szülői értekezletre járó anyukát. Van tolla, de nem adja oda. Ha rajta múlik, nincsen osztálykarácsony, kirándulás, sütemény. Ez az egész tyúkól, nőies pótcselekvés, méghogy környezetismereti vetélkedő, telefont nyomkod, férfihangra kommentel valós időben, mert felismerni véli a feminista bloggert, csak nem tudta, hogy ennyire jól néz ki. Negyedóra után elmegy, mert várja az ügyvédje, még mindig nem osztoztak meg a vagyon.

5. típ. Részt vesz, gyakran jön, orrát fújja, mosolyog, ő sütötte a tönkölypogácsát, teljesen anyukaszerű, kötött, bő, barna pulóvere combközépig ér, nem bizonygat, nem okoskodik, nem nyomkod, békít óvónő és szmk elnök között, töltőtolla van, odaadja, semmi Patrik, egy közülünk, hazavisz — én eddig csak Waldorfban láttam ilyet, de az se az volt.

110 thoughts on “apukastratégiák

  1. “Negyedóra után elmegy, mert várja az ügyvédje, még mindig nem osztoztak meg a vagyon.” jihihhihiiiii 😀 Tudom, hogy ordít, akkor is, akkor is! Nagyon jó- és hát igen…anyukat is tipizálod? 😉

  2. 6. tip. Elfoglalt apuka, akinek a gyerek hozasa-vivese nem fer bele az eletebe, de mivel o Reszt Vesz Gyermeke Neveleseben, a szuloire es a fogadoorara eljon szorgosan, am nem egyedul. Csendben varakozik, hagyja anyukat megnyilvanulni, kitaposni az utat, szuloin anyuka fulebe pusmog, aki ezt kovetoen felszolal. Tamogatja anyukat, adott esetben harciasan kiall a csalad erdekeert: “En nem vagyok hajlando azok helyett fizetni, akik linkek”. Szulokre kozepesen kenyszeredetten mosolyog, szmk-anyuka eseteben a mosoly szelesebb.

      • Hat ez tok jo, vicces iras. reg nevettem ennyit, csakhat vizualisan elkepzelek mindent amit olvasok es a halk loccsanassal kinyomott szemgolyo, Atyam! Amugy viszlattal meg nem magazodik vagy tegezodik vagy mi…nem?

        • A szemgolyó hommage á Örkény:
          http://geminii3.uw.hu/orkeny/allvamar.txt

          Az “ennyire jól néz ki” hommage á Modor Tibi:
          http://modoros.blog.hu/2012/02/07/arcok_a_gymbol
          “A fitneszgyúrós: ő már nem a régi iskolát követi, ő már az izmok puszta növelésén túllépve hangsúlyt fektet a helyes táplálkozásra (hiszen minden elért eredmény 70%-ban azon múlik), a megfelelő bemelegítésre, kardióra, nyújtásra, a túl statikus gyakorlatok mellőzésére, a megszokott mozdulatok rendszeres variálására – a sportosan izmos, hajlékony, arányos test kialakítására.

          Kellett ehhez a 90-es évek gyúrós-tetovált-kidobós férfiideáljának halványulása egyrészt, meg persze a rengeteg, az interneten egyre könnyebben hozzáférhető (egymásnak nem ritkán ellentmondó) szakirodalom- és vélemény. Rájött, hogy az élet nem csak csirkemell+rizs, és nem biztos, hogy a kreatinnal meg a fehérjeturmixokkal fog csak szépen kinézni. Általában művelt, intelligens, szabadidejében blogolgat.”

  3. A Belgiumban eles ma reggel jo dolog: a tipusok megvannak, de gender-fuggetlenek. Apukak es anyukak szama ugyanannyi, vannak reggelesek meg estesek, de az is neha forditva. A szuloin is mindenki ott aki teheti, mar a korhazba is mindenki megy szules elotti eligazitasra, pedig ott azert megis inkabb a nok szulnek meg. Es eszre sem vesszuk, ez a termeszetes…csak a ma reggel tartott tukor miatt.

  4. Az én férjem olyan apa, amilyen már nincs is! Ha éppen útjába esik, hozza-viszi, intézi, beszélget, szülőin, csoportos tevékenységen ott van, ha kell segít, szájat nem húz, eszet nem oszt. És én mégsem tudom, hogy akarok-e még gyermeket a háromévesem mellé, pedig olyan rendes ember. Csak annyi minden van még azon kívül, hogy jó apa…

    • Ezt igazán öröm olvasni,olyan meseszerű.Csak az is benne van a pakliban ugye,hogy bármikor,akármi végett, egyszer csak 18o-as fordulat áll be,a “nincs is ilyen ember” más lesz,egészen más és még eszet is oszt mellé,ha kell,ha nem,aki meg nem változhat,”mert milyen anya az ilyen”,az csak néz mint a moziban.Sosem lehessen azt tudni….

  5. Az én gyerekeim apja kettes. Csak ő nem Patrik anyukájával jött össze, hanem az óvónővel. Tavaly még bőgtem is ezen, ma már csak röhögök.

  6. Egy másik típus, akit én ismerek, a rendes munkásember, aki eljön mindig a szülőire, figyel, kérdez, érdeklődik, látszik, hogy érdekli a kamasz gyereke sorsa, gondja, problémája, értelmes, jó modorú, teljesen normális. Nálam főleg ez a típus dominál.

    • És szinte mindig együtt jön anyukával, sőt, hármasban a gyerekkel, és remegve bízik, hogy a gyereke már járhat majd egyetemre. Év végén pedig mindig megköszönik a munkát a tanárnak. Meg év közben is. Nem mindig csokorral, viszont mindig őszintén. Még a gyereket is megtanítja rá. Olyan közegben, ahol nem ez a típus dominál, az ő gyereke a legtisztelettudóbb.
      Saját gimis koromban a harmincsokból egy volt, akinek az apukája intézett mindig minden ilyesmit. Olyan fazon, mint amilyet leírtál, csak ő kénytelen volt egyedül jönni mindig, a felesége tartósan beteg volt. Akkoriban esett le a tantusz, hogy ilyen feladatokat az apukák is maradéktalanul el tudnak látni egyedül, még az sem számít, ha nem is fia van.

  7. Hehe! Az “osztoztak a vagyon”-fordulatot megtartom, különösen nagyon s de nagyon tetszik!
    Jót derültem, hogy a épp múlt héten kérte meg a gyerekem (bölcsis csoportjának) egyik pedagógusa a férjemet (aki intellektuális, és utál szögelni, de minden nap ö´viszi a gyereket), hogy tudna-e lyukat fúrni a falba valami képeknek? A férjem egy hét alatt eljutott addig, hogy itthon feltötte az “agyonhasznált” fúró akkuját… A “mienk” egyébként privát Montessori-ovi, apából látok itt több ötöst is. Lehet, hogy ez “afejlettnyugat”, vagy csak nekem van nagy szerencsém a férjemmel? (- aki egyébként német, mellesleg, de tényleg csak mellesleg).

      • Ez a fúrógép használat miért ennyire férfidolog? Csodálkoztam is, mikor láttam a pár héttel ezelőtti Lidl katalógust, ahol a fúrógépet nővel reklámozták, aki meglepetésemre nem ám bikiniben pucsított szexin a kamerába nézve, ahogy megszoktuk eddig, hanem egy kék kezeslábasban fúrta a falat, szóval dolgozott vele. Valami elindulhatott, mert a múltheti számban, egy konyhai kötényt reklámoztak férfival (aki főzött is benne!). Gyorsan ki is vágtam és elraktam 🙂

        • A Lidl német cég és majdnem egész Európában jelen van, gondolom, olcsóbb volt meghagyni az eredeti illusztrációt, mint minden országban a sztereotípiákhoz igazítani 🙂

        • Engem nagyon irritálnak a tévében a reklámok. Mégpedig a gyógyszer reklámok. Ahol az esetek 99,9%-ban, ha anya beteg, akkor gyorsan szedjen be egy rakat gyógyszert, mert hogy képzeli ő, hogy beteg lett. Közben minden a feje tetejére áll, apuka áldozati bárányt játszik, mindenki megvetően néz anyura.
          És anyának tessék gyorsan meggyógyulnia és húzzon vissza a teendőihez, mert az csak neki van az egész családban. De ha apu beteg, akkor anyu még a pohár vizet is szervírozza apunak és simogatja, mint egy kisgyereket, és apu halálán van a náthától, így ő lepihen és teljes nyugalmat, csendet kíván.

          Igazán felfrissülés néha belefutni abba a reklámba, amikor apa elhozza a kislányt és annak barátnőit az iskolából. Majd megfájdul a feje.
          Tényleg a reklámkészítők ennyire vakok és szexisták?
          Mikor lépünk már túl ezeken a 100 éves beidegződéseken?

        • “Ez a fúrógép használat miért ennyire férfidolog?”
          Jó kérdés. Mintha egyes eszközök használatát is kizárólagos nemek általi használatra bontanánk. Mosógép, mosogatógép, porszívó az olyan nőies, fúrógép, láncfűrész, csiszológép pedig férfias eszköz. Én meg nő létemre nagyon is szeretek barkácsolni, szerelni, férfias szerszámokkal dolgozni. Nőismerőseim pedig megrökönyödnek, amikor elmesélem hogy egyedül szereltem össze az xy bútorboltban vett lapra szerelt kisbútort, hogy saját magam csiszoltam és festettem át a gardróbszekrényt. Olyan szavak hallattán, hogy imbuszkulcs, úgy néznek rám, mintha a holdról jöttem volna. Nekik én egy furcsa nő vagyok. Ja, és a villanykörtét is saját magam cserélem.

          • Mint amikor én visszakérdeztem a barátomtól, h Philips csavarhúzó kell?
            A saját lakásomban lakkoztam polcot, falat gletteltem, a konyhaablakot csiszoltam, majd festettem. A szomszéd férfi meg hüledezett, h miért én festem. Mondom mert a saját lakásom és még élvezem is, 5x jobban, mint mondjuk a főzést.

  8. Nagyon jó! Nagyon jókat röhögtem!
    “Októberben válás, onnantól Patrikot hozza” Ez különösen.
    Ez a világ nekem nagyon idegen, vagy elküldenék mindenkit a halál madár…, vagy felvágnám az ereimet.
    Az óvónénik miért teszik még jobban a férfiak alá a lovat???
    Nekem ők valahogy egy furcsa faj.

  9. Én nem tudom, melyik típusba tartozom az alábbiakkal:
    Mivel két alsós gyerkőc is jár egyszerre suliba, és a szülőik általában átfedésben vannak, mindketten járunk szülőire. Keresek egy üres széket. Rajtam kívül két apuka szokott lenni maximum a 27-ből. Nem szoktam hozzászólni, mindent felírok a telefonomba. Ezért nem viszek tollat, amit kérek a mellettem ülő anyukától, mert adatlap… Próbálok rájönni, mi lehet a “bontás” amit a gyerekekkel gyakoroltassunk otthon. Néha bebambulok. Közben azon tűnődöm, tényleg azt mondta az egyik anyuka az imént, hogy “hányadék szar a kaja a menzán”? Nekem nem lenne pofám… A mieink szerint nem is olyan.
    Tanítónéni sorozatban tájékoztat a munkahelyi problémáiról. Ilyenkor arra gondolok, egyszer jelentkezem és elmondom az enyémeket. Jó poén lenne, kivéve a gyerek jövője szempontjából.
    Eltelik az egy-másfél óra. Otthon kölcsönösen ismertetjük az elhangzottakat, jókedvű időszakban komoly teátrális elemekkel kiegészítve. Aztán arra gondolunk, anyáink idejében több értelme volt-e ennek?

    • szeretnék egy olyan világban élni, ahol együttesen, sorozatosan és tömegesen fellázadnak a szülők és a meghirdetett időpontban a tanárnő egyedül néz ki a fején az üres osztályteremben

      akkor, majd akkor jön el végre a kánaán, és lesz talán változás.

      addig bambulás van, meg idő elb— ás.

      én nem jártam, nem járok és nem fogok járni. a magam részéről forradalmár vagyok éltető tömeg és napi éhezés nélkül. szóval olyan lájtos, keleteurópai. pötit forradalmár na.

      • nagyon csendben meghuzom magam
        nalunk az ovodaban voltak a kozepesen parttalan szuloik, de meg parttalansaggal egyutt is belefertek egy oraba, az ovonenik joindulatuak, de enyhen szervezetlenek voltak
        az iskolaban a tanitoneni elkezdi, levezeti, befejezi
        elmondja a datumokat, programokat, problemakat, beszedjuk az osztalypenzt, es a szuloi vegen a “kotelezo” csacsogassal egyutt 3/4 ora alatt megvagyunk, ebbol a hivatalos resz kb. felora, ebben benne volt az osszes (2) hittantanar szemelyes bemutatkozasa is
        szmk-anyuka vagyok, en szedem az osztalypenzt. mindenki szo nelkul befizette, a tanitonenik mindenrol idoben szolnak, az ofo szorgosan e-mailezik, a leggyagyabb kerdesre is keszseggel valaszol, mindig mindent tudunk – a kolkok is!
        szoval nagyon csendben lapitok
        sima mezei 13. keruleti altalanos iskola

      • Árnika, többé-kevésbé ez történik a legtöbb suliban. Alig jönnek el a szülők a szülőikre, pedig én fél óra 40 perc alatt lezavarom, a fogadóórákra meg még annyian sem jelennek meg… Engem ez őszintén szólva zavar, Az iskolának arról kéne szólnia, hogy a pedagógus és a szülő együtt munkálkodik a gyerek javáért, együttműködünk és a problémás dolgokat is együtt beszéljük meg. Ezért aztán nagyon rossz, ha a szülők el sem jönnek, le se szarják, hogy mi van a suliban, mi van a gyerekkel.

        • Megertem. Egyutterzek veled.
          Eppen most szamoltam ki hanyeve tolom ezt. Apropo az volt, hogy alegkisebbnek vagtam a kormet es feltettem a nagy nagybetus eletes kerdest:mikor vagod magadnak, mert en ezt 24 (!)eve nyomom es mar abbahagynam.
          Hogy jon Ez ide?Ennyi ideje nem talakoztam egyuttmukodessel, gyerek erdekeivel az iskola reszerol, megertessel, empatiaval.
          Kocka rendszer kocka tanarakkal.
          (Jelenlevok kivetelevel termeszetesen)

        • En elmentem fogadora, erre megkerdezte a tanar, hogy miert jottem, az en gyerekemmel nincs semmi gond ?! Szoval most nem ertem, csak akkor erdeklodjek, ha gond van?? 😛

    • Áhh nem hinném. Anyám a 80’as években úgy jött haza a szülőiről hogy kockákat, geometrikus formákat rajzolt.. logikusan gondolkodó nő, nemhiába.

  10. Nálunk a suliban döbb magas az apukaarány. Jönnek szülőire, kirándulni, hangversenyre, gyerek elé meg minden. Néha tűnődöm, ennyit fordult a világ? (és teljesen normális apák, a fenti típusokba be nem sorolhatóak, max. az osztály közös bográcsozásának végén tolják túl a sörözést, de csak annyira, hogy beszállhassanak még kötélhúzásba a kölkökkel)

    Ilyen szögbeverésre amúgy már az enyémet se lehet befogni, gyerekek elé megy rendszeresen (engem látnak ritkán, a város túlvégéről négyre csak rendkívüliben érek oda, vagy ha beteg vagyok amúgy is), de negyedik gyerek sokadik intézményét már nem vágyik kifesteni, különben is, 80%-ban dolgozik hétvégén, amikor ezek a kommunista szombatok mennek.

    Én is megúszós vagyok már, nem, nem tudok karácsonyi estre házisütit hozni, a fejem nem tom oyankor mi van, mások hoznak csillagocskát fényes ehető dekorgyönggyel, fogalmam sincs, hol, mikor, hogyan.

    • Nekem lett volna időm mézeskalácsot sütni az oviba. Sorban kezdték el az anyukák, december elején, nem volt megbeszélve, csak úgy. A gyerek persze mondta, hogy ma x hozott, máskor Y, stb. Kidekorált, szép. Van, amit két napig ettek. Nekem az volt az első gondolatom, hogy az alsó hangon 80 db. Ha kettőt kap mindenki. Én ennyit itthonra sem csinálok. És nem csináltam oda sem, nem tudom megmagyarázni, miért. Mert olyan undok vagyok, hogy mindig látok valamit a dolog mögött? Pedig nem is kellene? (Olyan, mint amikor közös ajándékot veszünk a búcsúzó óvónőnek, de x szülei hoznak külön is. Vagy megmondják, hogy nem kell vinni cukrászati minőségű sütikölteményt, de Y és Z mégis visznek.)

  11. Hát nem tudom.
    Nálunk az oviban (körzetes állami, nyolcadik kerület) sokféle népség megtalálható, de elég sok olyan apuka van, mint pl a férjem is, sőt, a baráti-testvéri körünkben is ez dominál. Kábé a skandináv apuka magyarított változata. Tehát pl a férjem: gyereket viszi az oviba (gyalog, biciklivel, nincs autónk) és általában jól képben van a gyerekek érzelmi életét és fejlődési szakaszait, érdeklődési körét illetően. Szívesen játszik, beszélget, focizik, hancúrozik, kirándul velük. Megtanítja sakkozni, együtt fűtenek be a kályhába, jó pedagógiai érzéke van. Elviszi őket magával ezt-azt elintézni. Eljár szülőire, nyílt napra stb vagy otthon marad a gyerekekkel, amíg anyuka van ott, ahogy éppen jobban kijön. Figyel, megjegyez, nem akadékoskodik, nem ajánlkozik, sokszor nem érti a hűhót, de azért lelkiismeretesen teszi a dolgát. Kicsit mint az ötös típus, de tönkölypogácsa és barna pulóver nélkül. Nem anyukaszerű. A gyerekek körüli operációs teendők és fizikai ellátásuk iránt kevésbé lelkesedik. Kötelességtudó, de igyekszik úgy intézni, hogy ezek a tennivalók őt kevésbé terheljék. Kevésbé (szóism.) állnak kézre neki a dolgok, de azért elboldogul egy esti vacsora-fürdés-fektetés kombóval egyedül is és ez később sem lesz “bezzeg én” alap. Ugyanígy kábé bármit megcsinál, főleg “kérésre segít”, de azt azért önállóan, nem kell instruálni, okos, értelmes, szereti a gyerekeket, megtalálja a háztartásban a cuccokat akkor is, ha anyuka nincs ott. De azért mégiscsak jobb, ha ott van. Gond nélkül, teljesen természetesen szervez magának estére programot. Ellenkező esetben (anyuka megy el) ez már korántsem ilyen egyszerű és kézenfekvő, de azért azt is megoldjuk, persze.
    Hát, így vagyunk mi.

    • De szépen leírtad. Kb. ez megy itt is, és baráti körben meg oviban is látok hasonlót. És még ez sem elég, szóvá teszem, hogy mikor lesz az, mikor én előzetes szervezés nélkül lépek le 2 órára. 20 év múlva? És a jó apukán túli tartományról még nem is beszéltünk, ahogy majdmegnövök írja feljebb.

    • Jaj, te eső, én azt érzem néha, hogy minden vágyott, óhajtott, megkívánt, követelt válozás bekövetkezése túlontúl hosszú távra várható, úgy ítéletnap délutánra kábé. Van, ami megy szinte magától, és van ami meg szinte sehogy. De látok néha derűt, csak most sötétebben.

  12. 🙂 az én apukám a tesóm gimijében volt láthatatlan, az enyémben viszont anyukám volt az. Felosztották egymás között, aztán olyan rémtörténeteket meséltek, hogy mindkettejük úgy érezte, hogy a másikét már nem bírná elviselni 🙂

  13. Az én kedvencem az a típus, aki olyan, mint én: lelkes, de képtelen. Szülőire jön, jegyzetel, de nincs képben az iskolai alapfogalmakkal kapcsolatban. Nem tud nyugton végigülni 2 órát, így a mellette ülővel állandóan rendetlenkedik. A lényeget közben leírja ügyesen, vagy a szomszédról másol. Suttogó megjegyzésekkel röhögőgörcsbe kergeti a padtársát, aztán röhög rajta. Tanítónő vagy imádja, vagy legszívesebben beírna az ellenőrzőjébe. Jellemzően a hátsó sorban ül, mert pontosan érkezik ugyan, de mindenki más már 5 perccel korábban ott van, hogy jó helyet kapjon(?!)
    Ez az a fajta apuka, aki ha úgy adódik, néhány napig simán bonyolítja az életet anya nélkül is, legfeljebb vizilabdacuccban megy a gyerek focizni, de éhes nem marad.

    Van még a ráfeszülős, aki a fenti eredményességet hozza, csak közben túlaggódik végtelen nagy lelkiismeretességében. Tanítónő imádja, így megnyeri a karácsonyfa lábának hétvégi befaragását.
    Nála inkább a duplasál fordul elő, de a keresztszemöltőtű így is otthon marad.

    Akit nem szeretek, az a lenézős (érdekes módon inkább idősebb), aki nem áll neki jegyzetelni, mert ezt a keveset meg lehet jegyezni, és úgyse hangzik el semmi fontos. Kicsinyes problémának érzi, hogy nincs fénymásolópapír és ennek hangot is ad: Hát akkor vegyen az iskola! Nem is nagyon figyel. Tanítónő tiszteli, mert egyébként fontos ember és udvarias.
    Később kiderül, hogy nem tudta megjegyezni, szerencse, hogy anya a párhuzamos osztályban leírta a szünetek időpontját, a többi az osztálytársaktól derül ki. Ő az, aki edzésről hazajövet nem áll neki megkeresni az elveszett sapkát, mert fogalma sincs, hogy a hónapban ez a negyedik volt és már nincs otthon tartalék.

  14. Az én férjem a láthatatlan típus. Soha nem volt még szülői értekezleten.
    Egészen egyszerűen azért, mert én akartam mindig elmenni. Nyilván, ha úgy alakult volna, simán elment volna ő is.
    Más alkalommal sajnos nem volt időm eljutni túl sokszor az iskola közelébe sem, hiszen nálunk a gyerekezés nagyjából oroszlánrésze a férjemre hárult, ezért a szülői értekezleteket én vállaltam.
    Ő hozta-vitte oviba, suliba a gyereket, a délutánt együtt töltötték, én gyakran csak este zuhanok haza. Azért a múlt idő, mert most már önjáró a gyerek :-).
    Az általános iskolában leggyakrabban arra csodálkoztam rá, hogy a 30 körüli osztálylétszámból kb. 10 gyereknek az anyja/apja volt a szülőin, és mindig ugyanazok. Nagyjából fele-fele arányban apukák és anyukák. A gimiben azért jobb a helyzet, általában az összes gyerek szülői eljönnek, viszont itt kb. 2/3 arányban vannak anyukák.
    Egyébként az ovis, iskolás “közösségi feladatokból” (süti, farsang, iskolafestés, kertrendezés) hol kivesszük a részünket, ha meg nincs időnk, akkor nem megy. Nagyon sokszor fuvarozok gyerekeket, cuccokat, a gyerek szerint én vagyok az “anyataxi”. Sütisütésre még nem futotta sajnos az időmből, viszont ha valamit vinni kell, igyekszem minőségit venni/vinni.
    Biztosan gáz, hogy távoltartjuk magunkat a tágabb iskolai közösségtől, de nincs időnk rá. Igyekszünk a lehetőségeinkhez képest, de ennél több nem megy.

  15. Múltkor Anyukám ment a gyerekekért az oviba, mondta az óvónéninek, hogy azért, mert anyuka beteg. (3 napig csak feküdtem, ne tudjátok meg) Azt válaszolta erre óvónéni, “gondoltam, hogy beteg anyuka, ha már 2 napja apuka hozza a gyereket oviba” es kicsit mosolygott ezen. Én meg nevettem egy jót itthon, miután anyukám elmondta. Micsoda éleslátás! Amúgy betegségem idején apuci rá eddig nem jellemző módon, szó nélkül hozta-vitte a gyerekeket, meg nekem a vizet és a vajaskenyérkét az ágyba, meg is köszöntem neki, hogy legyen megerősítés (abból otthon nem sok volt). Nevelődnek azért az apukák az évek során, legalábbis a rendesebbje. pl régebben simán elvitte volna pizsamanadrágban és ksbát nélkül a gyereket oviba ha nem figyelek, most ilyen bakik nem voltak. 🙂

  16. Gyerekeim ovi-sulijába azt látom, hogy sok apuka hozza-viszi a gyerekeket. Akár fele-fele is. szülőire viszont alig járnak. Igaz, én is. Viszont óvó-/tantónénivel beszélgettem, ha gond volt a gyerekekkel, mindig én. Annak láttam értelmét, bevallom, a szülőiknek nemigen, pedig a tanítónő nem beszélt sokat vagy feleslegesen, a szülők egy része már igen.

  17. Ma nagyon vacak napom van, ekezetem sincs es nagyon rossz hireket kaptam, de ez most kicsit helyrebillentett. Nagyon jo szemed van erre! 🙂

  18. zseniális! 🙂
    “férfihangra kommentel valós időben”
    De még egy csomót idézhetnék.

    Egyébként (most ellent fogok mondani korábbi “nem is élek boldogabb országban” véleményemnek) Franciaországban az apukák aktívabb részesei a gyerek iskoláztatásának, ezért nincsenek is ilyen ismérveik, illetve nyilván vannak, de nagyobb a szórás, vannak teljesen “normál” apukák, és nem kellett elanyukásodniuk ehhez.

    Viszont a “további szép napot” itt is nyomják, sőt a “további szép estét” meg a “szép délutánt” is. 🙂

    • Ezt mar kint megszoktam, termeszetesebben hangzik mint itthon. Itt a jo napot, jo reggelt stb, bucsuzaskor viszonlatas’. Amott meg a godday hatott furcsan eleinte, mert viszonylag ritkan es kevesek mondjak.
      De engem mar ez nem zavar annyi variaciot atveszunk, nem lehet megallitani ezt, sajna vagy sem. En a csao-t is hasznalom, azt meg en vettem at, raadasul a spanyoloktol es nem az olaszoktol, akik sosem koszontek igy el tolunk.

    • Például a törvény kimondja, hogy az iskolában nem lehet osztálypénzt szedni. De a szülők dönthetnek úgy, hogy szednek (nem döntenek, megmondják nekünk, ugyi), és akkor jön az SZMK-s anyu, és beszedi. Mi lenne jobb név? Ha meghallom, már kiráz a hideg, és soha semmikor nem voltam tagja, még akkor sem, mikor az oviban kínos húsz perc feszengés és mutogatás után se voltam hajlandó elvállalni.

    • talán az az oka a bottal piszkálásnak, hogy egy normális világban és rendszerben a szülők csak úgy önmaguktól spontán közösséggé válnak.
      de mivel ez nem történik meg szólnak nekik fentről, hogy kéne közösséggé válni.

      én teljes hálával és áhítattal szoktam az szmk-s szülőkre tekinteni, mint a rendszer súlyos szekerét toló, húzó áldozatokra szokás. (egyben fizetem egész évre az osztálypénzt, hogy terheiket némiképp csökkentsem és mindig megkérdezem, hogy valamit tudok e segíteni? )

    • Jó esetben érdekképviselet és tájékoztató fórum, erők egyensúlya és a jobb iskolát segítő csoport. A fiam sulijának eléggé példás, aktív szülői élete van hagyományosan, az iskolai szintű SZMK rengeteg feladatot átvállal. Meglepett, mennyire nem közönyösek. Dédelgetik a tanárokat, kávégépet vesznek nekik meg fénymásolópapírt, szpozorokat szereznek (sok a gazdag), ugyanakkor ők a kritikus ellenzék is, és minőségbiztosítás is jobbító javaslatokkal. Fejet törve, hogyan legyen mindennapos a testnevelés, jó-e a gyereknek délután a könyvtárban, vagy ott csak randalírozik, ki hogy használja a sportpályát, mekkora a jó napközi-létszám, és hogy engedjük csak haza, ne kínlódjon ott 4-ig, érdemben alakítva a házirendet. Volt néhány önkéntes, akik bejártak a menzás megmaradt adagokat kajálni, és tájékoztatták az ételszállító céget, az önkormányzatot is és a többi szülőt is, hogy tényleg olyan rémes/langyos-e, milyen legyen. Szóvá teszik, hogy miért nem adnak jó jegyet a hatodikosoknak félévkor (azért, hogy ne dobbantsanak hatosztályosba). Ki tudták lobbizni, hogy valami szokás (már nem emékszem) máshogy legyen az ebédlőben, megszavazzák, hogy az órarend nyilvános legyen-e a honlapon (biztonsági aggályok), takarítást szerveznek, és ha valamire a tanár azt mondja, hogy csak azért nem tudja, mert…, akkor megteremtik a feltételt, és akkor már nem tudja azt mondani. Iszonyú sok munkával, kommunikációval nyomják, együttműködve az igazgatóval, és mindig jóindulatúan.

  19. NEM OSZTOZTAK MEG A VAGYON.
    ezt nagyon köszönöm, a nap második fémpontya, az első a cukrász tanítványaim sütije volt.
    Az én férjem egyik típus se, mert szülőire ugyan nem jár, de a gyerekeket hozza-viszi. Ő az az apuka, aki köszön ugyan, de fogalma sincs, ki kinek az anyukája-apukája. Csak a saját gyerekével foglalkozik, néha otthagyja a suliban a sapit. Ő itthon bontakozik ki.

  20. en hasznalom a tovabbi szep napot es a have a nice dayt is. elkoszoneskor itt kell mondani valami ilyet. mellesleg meg altalaban komolyan is gondolom

  21. Franciaországban olyan magyar jellegű szülői nincs, van “reunion” szülőknek, ez általában az egész iskolára vonatkozik, és hétvégén van, szombat reggel. Ott az igazgató előadja, hogy mi van, majd lehet kérdezni, aztán külön-külön a tanároktól is. Gyereket hozni nem muszáj, de lehet. Ide általában mindkét szülő eljön, (vagy egyikse, mert nem érnek rá, vagy leszarják, de ez is közös döntés).
    SZMK viszont van, pontosabban “szülői tanács”, akinek a képviselőit szabályos választással jelölik ki. Lehet jelentkezni jelöltnek, majd kiplakátolják az iskolában a jelölteket, és az egyik reggel fülkében, szavazócédulával, urnába bedobva lehet szavazni. Én is szavaztam, de már meg nem mondom, hogy kiket választottunk meg. Meg azt sem tudom pontosan, hogy mit csinálnak, de akarnám, tudhatnám, mert szerintem ki van valahol plakátolva. Itt az osztálypénz nem kötelező jellegű, ha akarsz, adsz pénzt az iskolának, havonkénti összeget a tanárnak, aki külön dokumentumokkal ezt rögzíti. Ha adtál pénzt, kérhetsz részletes kimutatást arról, hogy mire költötték. Az évvégi buli külön belépős, azt azzal fedezik. És sosem kérnek meg apukát (vagy anyukát) hogy furjon fel egy polcot a falra, mindenhol van karbantartó.

    • Csak nekem tűnik árulkodónak a szülői tanács és a szülői munkaközösség – a szóhasználat? Nem csak az iskoláról, de az egész társadalomról.

  22. Enyémek apja 5., kivéve a sütést meg a hosszú barna pulóvert. (Szerintem jó a segge is.) Amíg kicsik voltak, együtt jártunk szülőire, aztán már mikor mindhárom intézményesedett, muszáj volt oszlani.
    Összes óvónéni/tanítónéni szereti nagyon, fest klotyót, lakkoz parkettát, rak föl lambériát, fúr mindenféle lyukakat.
    Most értelemszerűen csak ő jár szülőire – ő van helyben -, jegyzetel, beszkenneli és elküldi nekem. (Mondtam már neki párszor, hogy én is fenn vagyok az e-mailes osztálylistán, úgyis mindent megkapok első kézből, de ő azért mégis. Szeretem ezt az édes embert, csak hát már nem úgy.)

  23. Kicsit lehet, hogy off, de ha van már elektronikus napló (is), akkor miért nem e-mailben mennek a tudnivalók a szülőknek? Mobilról is megnézheti és nem kell jegyzetelni. Jó, a tanárnak egyszer le kell írni, de gondolom, őt sem szóban tájékoztatják az iskola működésével kapcsolatos dolgokról. Magyarországon a háztartások71%-ában már van internet. Mobiltelefon meg minden háztartásban.

    • Ahova a kölykök járnak, ott nincs ugyan elektronikus napló, de vannak egyrészt központi osztály-levelezőlisták, valamint – inkább hatodik-hetediktől felfelé – fészbúkcsoportok. Van egy-két olyan osztálytanító, akinek nincs affinitása rohanó modern világunk eszközeit használni (azért őket is szeretjük), azok helyett valaki felrakja a megfelelő tartalmakat.

  24. Általánosban jártam délutánonként zongoraórára, amit egy pestről lejáró (erősen ezogyógymód, meg önsegítő csoportos beálítottságú) tanárnő tartott. Szervezett egyszer egy koncertet a szülőknek, hogy lássák a kis ügyi-bogyi gyerekeiket. Délután kettőre tette talán, én meg se mondtam anyámnak, mert rohadtul nem akartam, hogy eljöjjön, amúgy meg az egész falu a kisboltos meg a pedagógusok kivételével a helyi gyárban dolgozott, szóval két vakbuzgó szmk-s szülő jött el. A tanárnő a következő szolfézs órán sírásig hergelte magát, mert minket nem szeretnek a szüleink, milyen emberek az ilyenek. Az ilyenek miatt nem mertem elmenni hordozókendő tanfolyamra, két nap velük, és még pénzt is adjak? 😀 Remélem ezzel nem sértek meg senkit, de hát na.

    Ez már nem tartozik a témához, de le kell írnom, én érzékeny gyerek voltam, ezért kaptam tőle egy szórólapot egy gyerekpszihológus önsegítő köréről, telefonszámmal, (és bp-i címmel), hogy adjam oda a szüleimnek, és vigyenek el, ez a kétezres évek eleje, vajon mi volt az ő fejében?

    Az szmk-sokra meg haragszom, vagy nem is tudom, ez inkább viszolygás, mindig az ő gyerekeik voltak a tanító nénik szemében a skála tetején, képességeiktől függetlenül (meg az akaratuktól is, őket sajnálom, szívás mindig a leghosszabb verset kapni anyák napján, ha még a csokipapírt sincs kedved elolvasni) amikor kísérők voltak az osztálykiránduláson mindig volt egy ilyen megfésüllek/megetetlek/kioktatlak, mert a te anyukáád úúgyse tud/szokott ilyet. Az én muterom volt a fura antiszoc nő a faluban. egyébként szerintem senkinek nincs ilyen jó viszonya, meg egyáltalán muterja az ismerőseim közt, mint nekem, de mindegy is, a falu lecsap, ha kell

    Csak attól félek, én leszek a legvérmesebb szmk-s, ha a gyerekem isk.-ba megy

  25. Szakács. Így aztán nincs kételye, hogy neki joga van. Elmondani az óvónéninek, hogy kellene igazán jól megfőzni azt, amiből a gyerekek 3 fazékkal két pofára és sosem elég. Még egy kis sav, meg bors, diszkontáron az élettől, mert neki beszerzési forrásai is vannak. Nem is érdekli, hogy kiszereléséből adódóan 10 évre elegendő borsikafű nem tud elég olcsó lenni, hogy megvegyük. Darabig hallgatom, óvónéni kedvesen viccre viccel reagál, Apuka meg egyre jobban főz. Mondom neki, hogy mennyei boldogság, hogy végre itt is tanulhatunk, mi támaszra szoruló nők, a jó szándékú, nagy tudásúaktól. Óvónéni, a tőle elvált exnej röhögnek, ő pedig azt mondja, szívesen, és persze bármikor. Majd visszavág, hogy vitatkozhatnánk arról, melyik nem főz jobban, de ne tegyük. Rendben, kiegyezünk, ne tegyük. Elindulok, összeszedek két gyereket, sapka, sál, kesztyű, fadarab, radiátoron szárított narancshéj ott maradt, jaj még pisilek, overall le, kezdjük elölről, a fonaldarabkígyót itt ne hagyjuk, már kilépünk az ajtón, erre csak utánam szól, mert nem bírja ki, hogy nehogy már: ” nem örülnél, ha tudnád, melyik nem főz jobban!”

    • Jaj Istenem! Az egész arról szól, hogy ez neki szakmája, ebből megél (tehát nem ingyen, kényszerből főzöget otthon), ebben ő milyen jó, és ezt mindenkinek tudnia kell. Erőfitogtatás. Ha villanyszerelő lenne, akkor állandóan a villanykapcsolókat akarná átszerelni. És persze arra is azt mondaná, hogy ehhez a férfiak jobban értenek. Sőt, “mi lenne velünk, nőkkel nélkülük, még áramunk se lenne..”. Mert hogy ő maga Edison persze.

    • Elég nevetséges ez az állandó versengés. Már több férfitől hallottam ezt a kijelentést, hogy miért a nők miben jobbak?
      Miközben nagyon nem lehet az életünket összehasonlítani, mivel teljesen más alapokról indul a két nem.
      Azonban nem rég olvastam, h világviszonylatban az angolt, mint idegen nyelvet a nők jobban beszélik. És egyre több olyan terület van, amiről kiderül, hogy a nők jobbak.
      De általában a tök átlagos férfiak szokták ezt a férfiak jobbak, mint a nők ebben és ebben bla-bla.
      Szerintem ez az én jobb vagyok nálad összehasonlítósdi rém gyerekes és primitív dolog.

      • Szerintem is gyerekes, én azt hittem, ha kijárjuk a gimnáziumot, akkor ez a “ki a jobb” eltakarodik az életünkből, és végre mindenki maga választ, a többi meg befogja a száját, elvégre senkinek sincs köze más döntéseihez.
        Amikor elmúltam 21, azt mondtam magamnak: Oké, mostantól TÉNYLEG felnőtt vagyok, már az Egyesült Államokban is az lennék. Éljen, bontsunk pezsgőt! 🙂
        Hát marhára nem így van, ugyanúgy lesi egyik a másikat, verseng, lekörözni akar.
        Ovi.
        A nők meg, ha jobbak ugyanazon területen, akkor az azért van, mert a nőknek alapból többet kell teljesíteni, ha vinni akarják valamire.
        Egyszerűen azért, mert a férfiak jó része lenézi a nőket, úgy, ahogy vannak.
        Biztos van, aki nem, de nagy részük igen.
        Szerintem.

        • Ja hát persze, aminek semmi alapja nincsen.
          De könnyű úgy kitűnni az informatikában, hogy miközben a nő főz, mos, takarít, ők unalmukban is a számítógépet buzizzák.
          Megnézném, ha hirtelen csak fele-fele arányban kellene kivenniük a részüket minden otthoni szarból, vajon hogyan teljesítenének.

          • A számítógépet sokszor hülyeségekre “buzizzák”, ám!
            Megy el az idő, meg az energia a sok szarra, “Dolgozom”!
            Aha!
            Nem hiszem én el a nagy zsenialitásukat.
            Bocs, ha bunkó vagyok, de ez a “Megfeszülök, brühühü…”, hattyú halála, ez nagyon sokszor ürügy csak.

            • Valamint: értetek gürizek ennyit, csak miattatok kell ennyit. Szerintem ugyanennyit dolgoznának család nélkül is, most legfeljebb a kamu több, amivel menekülnek, de a pénz nem.

              A Fogd a pénzt és fussban gyönyörűen van karikírozva, hogy értetek rabolok bankot. Zseniális.

  26. Szülőire egyébként szokás volt sütit vinni, mikor már kimondatlanul mindenki utálta a céklás-bionarancsos-tönkölymuffint, akkor dafke vittem öt zacskó tejfölös-sajtos-hagymás-paprikás-nagyonbüdös csipszet. Az összes ősanya úgy kapott rajta, mint gyöngytyúk a taknyon. (bocs)

  27. Apa semelyik kategóriába nem tartozik. Együtt nevelünk, együtt cselekszünk, egyenlők vagyunk, nem “segít”, mert nem segíteni kell, ott lenni, részt venni, Apának lenni.

  28. Visszajelzés: papucsférj | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s