naaa, csak egy kicsit!

Támogató Július 3.

Az a helyzet, hogy nem kell sokat sportolni… csak mindig. Simonyi Balázst idézem, aki Rákóczi Ferencet idézi. (Fú, nagyon meghatározóak az utóbbi hónapjaimban ezek az ultárs beszámolók. Lehet, hogy a futással többre mentem volna a sok olvasás helyett, de nagyon ott voltak a fejemben a norvég fehér éjszakában.)

Arra szeretnélek buzdítani, hogy inkább eddz egy kicsit, mint semmit. Mert a testednek kell az impulzus. Még én is úgy vagyok vele vele, hogy ha két napig nem teszem ki a testem megerőltetésnek, izzadásnak, önmeghaladásnak, de legalábbis szintfenntartó, több izmot érintő gyakorlásnak, akkor eltávolodom attól a boldogságos, motivált állapottól, amiben egyébként négy éve vagyok. A flowban nem kérdés, hogy beillesztem a napba a mozgást: megyek, megszervezem, költök rá, szívesen öltözöm át. Kívül a flow-n távolodom, egyre kevésbé van kedvem hozzá (“jaj, hagyjuk már”), miközben nagyon hiányzik a hatása. És bűntudatforrás is. Nem ezt ígértem a testemnek, önmagamnak, a követőimnek.

És újrakezdtem, és azonnal az öröm, a bírás, visszajön minden. És meglátszik.

Tehát ne legyen az, hogy nincs időd edzeni, és akkor nem is edzel. Akkor csinálj valami pár perceset, enyhét. Fuss kettő kilométert. Vagy reggel pár perc, és este is. (Követő megjegyzi, hogy én Cate Blanchett nézése közben is hasaztam a galériában. Nos, gondodsan mérlegeltem, csak akkor zendítettem rá a hasprésekre, ha épp nem volt ott más. De pont olyan az ülés, mint egy nagy fitneszpad.)

Vagy:

Esetleg, ha van ilyen magas rúd, párkány a közelben – ezt hívjuk rituális nyújtásnak. Szerdán is lesz! Minden izom sorra kerül, a középső akrobatikus elem kihagyható. Ne feledd, a fejjel lefele pózok áldásosak a belső szerveknek, a pajzsmirigynek, az agynak, a keringésnek és az arcbőrnek.

Nagyon jó, hogy időt szántam ezekre a videókra két évvel ezelőtt: jó érzés őket most nézni, és akkor is segítettek látni, pontos-e a mozdulat.

Vagy ugrókötéllel ötször száz.

Vagy pár jógapóz.

Vagy menj el dinnyéért bringával.

Engem nagyon bénít az agyam. Hogy kell egy csomó előkészület futás előtt, és így meg úgy. Pakolok, melegítek. de már tudom, nem kell. Ki kell lépni az ajtón, és futni. Valahogy, akárhogy. Az eleje mindig nehéz. Aztán nagyon jó lesz.

Kezdd el! Kezdd újra! Csípj le fél órát a reggelből! Te is tudod, hogy jó.

11 thoughts on “naaa, csak egy kicsit!

  1. Szia Éva, és mindenki. Én irodában dolgozom Pesten és a közelében van egy edzőterem. Délben is vannak csoportos órák. Én nehezen tudnám megoldani munka előtt, munka után az edzést, ezért délben megyek le ebéd helyett, és utána az asztalomnál eszek valamit. Nagyon jó így megszakítani az egész napos ücsörgést, és nem vesz el plusz időt. A munkába kizárólag biciklivel járok, kivéve amikor havazik, de ez nem sokszor fordul elő az évben. Angyalföldről megyek a Müpáig, ez olyan 13 km körül van, visszafele szintén. Pont annyi ideig tart, mint bkv-val, sőt sokszor gyorsabb, biztonságos és egész más arcát mutatja a város. A Duna mellett haladok szinte végig. Van ebben szerencse faktor nyilván, de azért a szervezésen is múlik. Szerintem a déli edzés az egy szuper opció irodistáknak.

    • Igen, egyetértek. Mégsem így csinálom, mert a közelemben nincs jó edzési lehetőség, meg bonyolult átöltözni, stb. Viszont az irodában vannak súlyzóim, gumiköteleim. Ezekkel szoktam megszakítani az ülést. Ebéd helyett meg járok egyet. Az is igaz, hogy bringával ugyanolyan gyorsan be lehet érni. Én Békásmegyerről jártam be a közgázra régen sokszor. Most inkább rollerezek, de kerülöm a kipufogógázt.

      • Úúúúúúúúú, ezek nagyon jó megoldások. Nekem nem volt ehhez így fegyelmem, felnézek. Csak előtte, vagy utána…

  2. Igen, szerintem ez a legeslegfontosabb motiváló üzenet, mármint nekem saját magamtól.
    Az a titok, hogy ha egészséges vagyok, akkor nincs olyan opció, hogy nem megyek el.
    És ez, hogy “ha egészséges vagyok”, olyan, hogy nem alku tárgya, tehát a jaaaj, ma fáj a fejem/mittudomén, ilyen-olyan hisztik, az nem “beteg”, plusz a fejfájáson tud segíteni egy jó alapos edzés. Ráadásul amióta rendszeresítettem a mozgást, sokkal ritkábban vagyok beteg, és az is inkább felfázás. Mondjuk ehhez hozzátartozik, hogy multivitamint is kb azóta szedek egész évben, nem csak télen.
    Egyszerűen csak el kell menni, a hiszti meg a nyaff ellenére. Hányszor, de hányszor volt, hogy magamban nyűgösködtem, hogy nemakarok, miközben a testem ezt figyelmen kívül hagyva, közömbösen csak bement és átöltözött. Nekem a bemelegítő 20 perces futás a legnehezebb része a tüdőm miatt, de már annak a kb negyedik percében érzem, hogy hát persze, hogy jó, hogy jöttem. Mindig erre gondolok, ha nagyon tiltakozom belül valamiért, hogy a futás negyedik percében már jó lesz.
    Bevallom, hogy nekem a valamilyen órára jövő, öltözőben egymásnak panaszkodó nők, “jaaj, megint jönni kell, annyira nem akartam, két hete nem voltam, remélem, nem hajt bennünket agyon az Orsi” mindig arra sarkallnak, hogy azt mondjam magamnak, na, én nem ilyen vagyok, ha jövök, akkor én JÖVÖK. És bevonulok. De ez inkább külső hatás, nem annyira tartozik ide.
    És aztán meg vannak azok a napok, és többségében ilyen napok vannak, hogy menjünk már, mi lesz már.

    • Fú, ez nagyon ismerős. Mind. Az öltözős beszélgetőkkel együtt. Meg a csak fogyni akarókkal.
      Nekem amúgy könnyű, mert régóta nem fejlődöm sem akrobatikában, sem súlyhasználatban, így mindig komfortzónán belül edzek. Ne már, hogy ez megviseljen. Buli, poén, dögösség és közösségi élmény. Néha úgy érzem, ez semmi, a sport már nem hat. Erre kjell a tükör meg a mérés. Úszni szoktam egy kicsit hosszabbakat mostanában, az kilépés a komfortzónából. Megyek ma is, itt se vagyok.

    • Ismerős, igen. Ott, ahova én járok – rendkívül felkészült, ügyes, és megfelelően következetes edzővel – a rendszeres panasz, hogy elfáradnak a végére, vagy megizzadnak, vagy esetleg másnap is éreznek még valamit egy-egy végtagban (izomláz). Közben némely gömbölyű csoporttársak – akik nem csak fogyni, hanem egészségesedni is jönnek – feszesülnek, lelkesülnek, többet akarnak. nem akarok ítélkezni, csak csinálni akarom, mindig, állandóan – a flow-hoz nem illik a bezzegőkmegmilyenek, igaz?

      • Ez egy népszerű, szinte kötelező BESZÉDMÓD. Átvették, nem tudatosak, nem reflektáltak. Nem is gondolják komolyan. Olyan ez, mint arra panaszkodni, hogy jaj, mindig fogat kell mosni, meg pizsamát venni, de durva.

    • A volt kollégáimhoz bejárok jógát tartani, ez egy tornaterem az irodaház földszintjén. Jó menni, mozogni együtt és aki rendszeresen ott van, annyira fegyelmezett és látszik rajta a fejlődés… közel két éve csináljuk már.

  3. Elbiciklizni az irodáig. Onnan a városba, gyerekért és haza. Mikor nem biciklivel, akkor sokszor gyalog hazáig. A gyerek is belejön a gyaloglásban és ilyenkor remekül tudunk beszélgetni. Négy évesen már nagyon sok mindent megért, közben figyeli az utat, a részleteket. Szól, ha jön autó. Szól, ha valami érdekeset lát. Megfigyel. Élmény vele 3-4 km-t járni.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.