lassan két éve

A csütörtöki Civil rádiós beszélgetés jó alkalom volt, hogy visszanézzek az életmódváltásomra, amelyet 2014 szeptemberében kezdtem. Az adásban sikerült egész pontosan megfogalmazni, hogy ennek az egésznek mentálisan, kríziskezelésként, személyiségfejlődés tekintetében milyen szerepe van, lett az életemben, ami meg is magyarázza, miért taglalom ennyit a blogon.

Egyáltalán nem ujjongok úgy, mint az elején. Egyre több a kérdésem. Egyre jobban tisztelem a mindenféle sportágak elkötelezett, amatőr űzőit. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy nekem a ketogén való, de egyre kevésbé gondolom univerzális megoldásnak, és keveset beszélek róla. Viszont megyek finomhangolásra olyanokhoz, akik értenek hozzá (és ők a taplalkozasbeallitas.hu).

Csak dogma ne legyen, identitásból vakhitté merevedő póz, rég másról szóló viták, egótréning.

Nem fontos, ki mit szól. Mindig szólnak valamit, mindig belemagyaráznak, tulajdonítanak. Mostanra megszoktam. Ed is alien, azzal a kidolgozott strandtestével nem jár strandra, mert úgy megnézik. Nincs kedvem érvelni, hogy ez miért jó. Nincs kedvem védeni magam, feljavítani és megpromózni a dolgokat, a szebbik részt mutatni. Maradnak az esendő, egyben álszerénytelen beszámolók. Úgyis annyi, amennyi. Nagyon mély önismeret ez. Képesnek kell lennem kimondani azt is, és nem csak magamnak, ha mégse az a cél, amit korábban annyira akartam. Ha besokkalltam. Ha elcsüggedek. Ez sem csoda, ez is csak az élet. De milyen! A jogos büszkeséget is képesnek kell lennem kimondani, és csak én tudhatom, mi volt nehéz, miben mennyi munka van, és én mit akarok, mit tartok szépnek és jónak, hol tartok a céljaim elérésében.

Az viszont nem mindegy nekem, hogy általában hogyan van szó edzésről, izomról, tudatos táplálkozásról a közbeszédben, keringenek-e téves információk, és ebben szeretnék némi szerepet vállalni. A célom, hogy legyen egy hely, ahol máshogy van szó testről, alakról, kinézetről, táplálkozásról, mint az üzleti érdekek vezérelte médiában, egymás átszexualizált méregetésében vagy a tüzes szavú, gőgös alterek honlapjain. Szeretnék szólni a sport és táplálkozás mellett a kitettség és a belemenés élményéről. És azt szeretném még, hogy legyünk többen, akik ezt a testképet, életmódot erőmegélésnek és termékeny változásnak gondolják, nem szégyellik a “felszínességet”, a “testmániát”, és megizmosodván nem magyarázkodnak már senkinek, hogy ők attól még okosak, értékesek és elfogadók. Jobbak, élettelibbek szeretnénk lenni, és nagy örömforrás ez: már nem csak a “majd valamikor” köde, hanem napi valóság a cél és a munka. Nem is lehet másképp.

Örülök, hogy egyre többen a sporttémára kíváncsian jönnek a blogra, és innen mennek a társadalmi egyenlőség, párkapcsolat, bringa, tudatosság, irodalom, ökolét, minimálanya irányokba. Én sokkal jobban érzem magam a blogomon, mint két éve, és szerintem jelen állapotában azoknak szól, akik valóban mozdulnának, örömelvűek, és vállalják a felelősséget.

A rádióbeszélgetéshez készítettem egy felvételt. Mégiscsak olimpia van — ez a felvétel két konyhai videó (spontánul csirkét szeletelek, kávét nyomok, rárakom a mandulakrémre a tetejét, áhhh!) után készült, azokat meg töröltem. Egyszerűen nincs távlata, és folyamatosan grimaszolok.

Képernyőfotó 2016-08-06 - 22.59.02

 

 

melyik olvasómat egyem meg reggelire?

melyik olvasómat egyem meg reggelire?

Képernyőfotó 2016-08-06 - 22.55.35

Képernyőfotó 2016-08-06 - 22.56.38Inkább eddzünk! Szombaton volt a félmaraton, kedden egy zúzós lábazás, azóta csak kutyaséta és erős motivációhiány. Mereven, óvatosan, de ideje volt újrakezdeni. Ilyenek a nyugis, itthoni nyújtások. Holnap már futok is.

Á, végül tegnapelőtt futottam. Negyvenkét órán keresztül töltötte fel a youtube.

Ott nem voltam elégedett, visszahallgatva jobban vagyok vele. Hallgassátok szeretettel!

 

 

13 thoughts on “lassan két éve

  1. Szerintem jo, kibontottad amennyire ki lehetett ilyen rovid idoben. Tudom, hogy sokakat a fogyas erdekel, de nekem tetszett, hogy csak roviden kerult szoba es meg tudott maradni a tudatossag a lenyegnek.

  2. az életmódváltás technikai részletei teljesen hidegen hagynak
    ami fontos és érdekes (nekem) az a változás és a reflexió erre
    az eposz ugyanis

    • De érdekes, ahogy írod. Igen, a személyiségfejlődési része fontosabb, nekem is.

      Meg a megértés. Régen az egészség se érdekelt, azt is olyan túllihegett, ürügyszerű valaminek tartottam, divatos szólamnak. De azt is hittem, azok, akik jól akarnak kinézni, akik örülnek a testüknek és mindenfélével kényeztetik magukat, tetzeni vágynak, időt, pénzt fordítanak erre, a pokol kénköves tüzében fognak elégni. Voltam ehhez húsz meg harminc éves, és baromi intellektuális.

      • én most sem tartom igazán fontosnak ezt a hogy nézünk ki témát. Meg az egészséget is csak módjával.
        viszont arra jöttem rá sok-sok év alatt, hogy csinálja mindenki, amihez kedve van. Nem véletlen, hogy egy-egy életszakaszban éppen mihez van kedv. És nem érdemes ezeket mártíromsággal megerőszakolni.
        engem pl. pont a mások megértése érdekel mostanában 🙂
        ezért szeretem olvasni a történetedet

        • Köszönöm.

          Az egészségről annyit (sokan elfelejtik valahogy), hogy én láttam a halálig vezető elfogyást, közelről. Talán nem véletlen, hogy ifjú, vérzubogós izmot építek, és a gömbökből szerkesztett Ed a -zőm.

          • 🙂 drukkolok mindenkinek, akinek épp ez a projektje. Egyébként jó erről a lelkesedésről olvasni és végképp jó, hogy a csalódásokat is meg bírod írni. Ettől hiteles. Rendes eposzba kell a próbatétel is.
            ezt az elfogyást én is láttam, az apám volt
            nekem két tanulság adódott:
            bármilyen közel áll valaki hozzád, nem tudsz segíteni neki, ha ő nem akarja
            és
            addig kell megérteni az embereket, amíg még élnek
            de ez egy másik történet és messze vezet a posztodtól

            • Van valaki a közeledben, aki…?
              Én néha úgy remélem, hogy emberek meghalnak már végre, mert akkora terhek és mérgek mindenkinek. Tudom, ez tabu.

              Azon filózom, miben csalódtam én.
              Nem az emberekben, nem a valaha-oly-lelkesekben, akik nagyon ambicionálták a barátságot, majd betámadtak, és befeketítenek, hogy ne legyen annyira kínos.
              Nem a jóindulatú értetlenek miatt, akik panaszkodásnak értelmezik az elemzést és kiállást, meg mártírkodásnak, és veregetik a vállam, hogy “rá se ránts”, habár ez a típus külön idegesít.
              Nem is abban, hogy mások meg olyan nagyon akarták, mondták, hogy motiváló, és ők is akarják, aztán mégsem, mert kényelmesebb az ugyanaz, és úgy elnémultak (neheztelnek?).
              Nem amiatt a mindig hasonló kóstolgatás miatt, hogy hosszú kommentben elemez, betámad, hogy nem is úgy van, majd megkérdezi, miért foglalkozom vele (hát nem azért írta? nem pont arra pályázik, hogy komolyan veszem?), majd nem marad más, mint hogy milyen hosszú a válaszom, illetve neki nincs ideje erre, én lihegem túl.
              Vagy aki inkvizítorként igazolja az elmebeteg gyűlölködését (“ez Isten akarata, veled szemben minden eszköz megengedett”), lekurvázós megjegyzések és nyílt agresszió mellett hivatkozik Krisztusra. Habár ez komolyan ijesztő.
              Hanem a szavaim erejében, talán. Hogy van értelme megrágni, kimondani, megalkotni a mondatot. Hogy nekem ez a feladatom, és ebben vagyok jól.
              Annyira hiábavalónak tűnik. Egzisztenciálisan, mindenestül.
              Pedig olvasási képességek és műveltséghiány az ok, rosszakarat, lustaság (“ja, nem olvastam végig”).
              És akkor mondom magamnak, hogy az értő olvasó többnyire hallgat, néha megírja, és hogy nekem kifejezett célom, hogy aki lusta a szellemi erőfeszítésre, a belegondolásra, aki könnyen ítél, az tt szarul érezze magát (és ne olvassa).

        • Erre visszajöttem még.
          “most sem tartom igazán fontosnak ezt a hogy nézünk ki témát”
          Miért?
          Én mindig gyanakszom, amikor megy az általánosítás, hogy “mindenki hiú”, “mindenkit érdekel a kinézete, csak nem vallja be”, “nők vagyunk, tetszeni akarunk”. Régebben engem se érdekelt, nekem annál az asztalnál nem terítettek. Jobb nem nézegetni. Nem voltam csúf amúgy, és voltak hódolóim. De nem volt tükör, mérleg, nem volt szemem, nem ezt nézte másokban sem, nem “öltözködtem”. Szégyelltem volna valahogy. Anyám üzenete: a cifrálkodás jellemtelenség és tékozlás.
          Most nagyon is, skandinávul, de akkor is. Meghalafdtam az anyai tanítást, mert abban ne volt elég öröm. Tetszeni jó. Van rá kapacitásom, időm, szándékom. Megdöbbentő, mennyire máshogy néznek rám az emberek. Úgy megáll a szemük. Jön az uszodában az egykori tanárom, a jeles költő, aki molesztált, bepróbálkozott 1996-ban: “csak a melled miatt hívtalak ide” (és valószínűleg “nem emlékszik erre”). Néz nagyon. Puhos, roskadt, kopasz a nagy csajozó. És én már nem félek tőle. Új szerepeket próbálhatok ki, új valóságdarabokat ismerhetek meg. Nyilván ez negyvenes pánik, de még erősebben a meg nem élt fiatalkorom. Én nem buliztam, nem volt flört, kaland, egyéjszakás, cigi, utazás, szerelmek (nagyon ritkán), se bonyodalmak, megcsalás, felelőtlenkedés, semmi ilyen.
          De leginkább: “már volt minden, elviség, anyaság, tanárság, ügyek, szorgalom, hangverseny, kortárs balett, konfliktus, öngyűlölet, trauma és halál. Nincs más választásom, mint az öröm. Most jöhet az élet. A könnyűség. A fizikai munkás szerető. A Donald rágó.”

          Hogy lehet, hogy téged az egészség nem érdekel (arra fájdalom és doiagnózis figyelmeztet! Az maga az élet! És olyankor késő!)? Szerencséd van?
          Én egészséges voltam, de ez egy más szint, ez turbó. Éles az agyam is tőle.
          És hogy lehet, hogy a kinézet se? És hogy függ ez össze az intimitással, szexszel? Bocs, ha ezzel messzire megyek.
          Nekem annyit tanították, hogy csúnya és jelentéktelen vagyok. Csak a gátlások levetésével megy az örömteli szex. Ami azt jelenti, hogy idenézz, szép vagyok. Diadalt, ugyanakkor természetességet: a testre, amiért annyit edzettem, nem kell az alakformáló fehérnemű.

          • hű, ezt csak most olvastam
            de erre, így összesen, néhány kötetnyit kellene írni válaszul
            úgyhogy csak néhány dolog
            szerintem, érdemes írnod. A szavaidnak van ereje, hat másokra, azokra is, akik bántó vagy ostoba kommenteket írnak hozzá. De – én úgy gondolnám – hogy az írás elsősorban neked magadnak jó. Meg mondjuk nekem 🙂
            a saját kinézetem egyszerűen és szimplán csak nem érdekel különösebben. Még kamaszkoromban sem éreztem igazán úgy, hogy bármi fontos múlna ezen. Viszont nagy kedvvel járok másokkal ruhát vásárolni vagy egyszerűen örülök annak, ha más jól néz ki. Ha neked ez fontos, örömet, magabiztosságot ad, akkor csináld mindenképp.
            az egészséget nehéz elmagyarázni. Úgy vélem, hogy az egészség a lélekben van (na ez, így leírva roppant idiótán hangzik) és ehhez képest minden másodlagos. Hát ezt most nem tudom épeszűbben kifejteni, de majd gondolkodom hogy is kéne.

            • Köszönöm.
              Nekem a nettó test az öröm, elég puritán vagyok. Újabban rafináltabb a smink és egy-egy menő sportcuccot vettem.
              Az egészség (agyi és más) biokémia. Nem betegségek hiánya, vagy attitűd (bár az is), hanem tényleges oxigénfelvevő képesség, jó anyagcsere (napi kaki, ilyenek), nempuffadás, nemmigrén, izomerő…

              Különösen jól esik, amit az írásról írsz. Igen, én önkifejezek és megalkotok, és ez menedék és támasz, mert amúgy az élet nagyon nem könnyű. igyekszem leszarni, amit nem bírok el, pl. családtagok, ügyintézés, de abból is csak a knfliktus van… inkább írok, mindig.

              Szerintem a szövegörömben sokan osztozunk, és mindegy a téma. Ami itt ront, az a megfigyelgető, elrontós, követelőző magatartás, a szarkeverés. Még tapasztaltabb, régi olvasók sem látják át, mi minden történt, szövevényes és undorító az egész, hosszú lenne (volt) elmagyarázni, így nem marad más választásom, mint ezeket egyedül elviselni, negligálni, és tényleg csak a magam témáival foglalkozni.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s