Ezt is sokszor hallom. Gyötrő bűntudattal mondják ezt a nők: ők nem bírják idegekkel. A gyerekeket, anyóst, a férjet sem. Kiabálnak, kiborulnak. De a férj bírja. Erős, elsimít. Pedig egész nap dolgozik.
Ezek a nők rossz érzéssel olvassák a basáskodó, kényelmes férfiakról írt bejegyzéseket. Mert az övék pont nem. Bővebben…
Tegyük fel, hogy régóta olvasod a blogot. Olvasol a hatalmi technikákról, belenéztél a Hétköznapi hímsovinizmusba, és viszonyítasz: nálatok ez hogy van, nem, nem, a te férjed nem, igazán nem lehet mondani, hogy őneki több jutna. Ő annyira rendes!
És rémülten ismered fel, hogy nálatok inkább te. Bővebben…
Olvasom a cikket a remek kezdeményezésről, igen, igen, nagyon is, és akkor egyszer csak: Bővebben…
Minden Áronnak
Hát nem? Még magunknak is sokszor mondjuk ezt. Házasságot, gyereket akartunk, ezt vállaltuk, aztán meg sírunk. Miért nem vállaljuk a következményeket?
És jobban szeretnénk, ha család, gyerek nélkül élnénk?
Na, álljunk meg. Bővebben…
Mint tudjuk, a női nem, az talán, a talán pedig igen.
A rajongó kedves velünk. Csak villan a szeme, mosolyog.
De csinos vagy ma!
Aztán szépeket ír nekünk. Megtudjuk tőle, hogy szépek vagyunk, kívánatosak, talán még okosak is.
Egészen elvarázsoltál. Még sosem találkoztam olyan nővel, mint te.
Ez nem rossz érzés, általában alig kapunk ilyesmit a szüleinktől, az iskolától, a barátainktól és önmagunktól. Bővebben…
Pygmalion, a görög király kitalálja magának az eszményi nőt: megformálja halott anyagból, és életre kelti. A görög mitológia történetét G. B Shaw formálta vígjátékká, és ezen alapul a My Fair Lady című musical-film is. Talán nem túlzok, ha kultúrkörünk egyik alaptörténetének nevezem. A típusnak számos változata van az irodalomban: Lulu, Nana , Nóra, emellett számos költő, képzőművész, rendező is magának formálta a múzsáját.
A Pygmalion-férfi valójában a nagyon is élő, létező nőt alakítja élettelen szoborrá. Bővebben…
2012-es írásom, a műfajt és a témát is rengetegen koppintották
Középre pisiljek a pelenkába? Hamar kezdjek járni és beszélni? Rózsaszín hajpánt legyen a kopasz fejemen? Kilyukasztjátok a fülemet egy hónaposan?
Sose törjek-zúzzak? Csendesen homokozzak? Babázzak? Dúdolgatva rajzoljak? Ne koszoljam össze a ruhám? Hosszú legyen a hajam? Bővebben…
A csütörtök esti, jelszó miatti őrült kattintgatás után nekem összesűrűsödött az élet, és egész nap nem tettem fel bejegyzést szombaton. De nyugodt lélekkel intéztem egyéb dolgaimat, és közben új témákon, szófordulatokon járt az agyam. Lehet, hogy jobb ez így, és lehetne ebből hagyományt csinálni: szombat a kommentelőnap? Annyira beindult itt néhány hete a valóban érdekes beszélgetés.
Na, esti bejegyzésünk témája, de már baromi régen írom, csak mindig becsönget/bekakil/éhes/csörög: egyre hangosabban,
avagy: miért hisztisek, veszekedősek, miért nem kedvesebbek a nők. Bővebben…
Már megint magunkból indulunk ki. Mivel nekünk az egyenlő, kölcsönös támogatáson alapuló párkapcsolat a nagy cél, az eszmény, az elérhetetlen ábránd, amelyben a szemetet hol ő, hol én, amelyben vállvetve, és egymásra figyelve, beletesszük a melót, és nagy összeolvadás, mindkettőnknek orgazmus…, hát akkor biztosan ők is erre vágynak. Hát nem? Bővebben…
A ma vizsgált jelenség a szóbeli bántalmazás körébe tartozik — nem is értem, fél év alatt hogy nem sikerült még linkelnem Patricia Evans Szavakkal verve című könyvét. Érdekes felismeréseket és megoldásokat kaptam belőle.
Az ilyen férfi mindenekelőtt jópofa. Ez a nemi szerepek nézőpontjából azt jelenti, hogy neki van joga sarkosakat, vicceseket, bántókat mondani, és ezért senki nem haragszik rá, hiszen ő jópofa: vagy elintézik egy legyintéssel: tudod, milyen, vagy egyenesen imádják is “a humoráért”. Bővebben…
Olvasói kérdés, és nem először. Nem így írta, de a lényege: ha én annyira elismerem a nők kínjait, és kárhoztatom a csalárd férfiakat, akiknek módjuk, idejük van másfelé portyázni, hogy van az akkor, hogy én egy férfinak a harmadik felesége vagyok, és miattam hagyta ott a másodikat? Annak a nőnek a kínjai nem számítottak, annak a férfinak a csalárdságától nem iszonyodom? Nem paradoxon ez? Bővebben…
Orsi itthagyta az újságjait, ilyen női magazinok, minden. Most egyedül vagyok, bambulok. Szexuális kultúra, úristen, olvasom itt ezt a cikket, jaj, arra megy ki, de ilyen virágnyelven ám, hogy nem csak hanyatt lehet ám, hanem néha kézzel meg szájjal is, és ha a partner türelmes, a határ a csillagos ég. Nem tudok ilyen barátnőt elképzelni, akit arról győzködök, hogy kicsim, ma csináljuk világosban, és vedd már a kezedbe, naaa. Nekünk annyira nyitott és kísérletező a kapcsolatunk, nekem olyan szerencsém van Orsival, kifinomult játékokat játszunk, sose unalmas a szex. Bővebben…
Így kezdődött. Bővebben…
Az autóvitához (az eszköz a különbség kommentjeiben).
Bizony, mindannyian gyarlók vagyunk. De attól még tudhatjuk, hogy miben hiszünk, hogy mi a helyes, hogy hogyan szeretnénk élni.
Hányszor, de hányszor történik az, hogy az elveinket hozzáigazítjuk a nagyon is vitatható gyakorlatunkhoz. Bővebben…
Ahogy szeretőként szelektáljuk az információkat! Azt akarjuk hallani, hogy mi vagyunk az izgalmasak, és minket akarnak. Ráállunk a sínre, hogy mi vagyunk a vágy tárgya, és akkor már visz a vonat.
További szeretős írások:
Az ilyen partner nem erőszakos, nem parancsolgat, nem ugráltat. Ő csak kér, szép szóval.
Én csak azt kérem, legyen rend.
Kérlek, ne emlegesd többet az az időszakot. Bővebben…
Vegyük akkor végig a négy kérdés módszert. Elolvastam becsülettel.
Legyen az a gondolatunk, hogy “Mindent én csinálok”.
Ez igaz? Bővebben…
Mindnyájan tudjuk, hogy a Szép Női Test, mint olyan nem létezik, hiszen koronként és kultúránként a legkülönbözőbb szépségideálokkal találkozhatunk. Legtöbbünk mégis próbál megfelelni a külső elvárásoknak, és ha nem sikerül, rosszul érezzük magunkat a bőrünkben. Bővebben…
Néhány éve történt, igen. Tíznél nem több. Ahogy Hoppál Bori tényezővé vált, ahogy népszerűek lettek a jógastúdiók, ahogy újfajta spirituális hullám söpört végig a szülésfelkészülésen, igen. Amikor új (piros!) szemüvege lett Izing Klárának. Bővebben…
Én a gyerekruháknak — nem titkoltam itt se — megszállottja vagyok. A minőségi, letisztult, ízléses cuccokért hajtóvadászatot folytatok, és szégyentelenül sokat költök e rögeszmémre.
Kedvencem eredetileg a Benetton, de kezdek elpártolni, annyi a flitteres, feliratos, öncélúan scoobydoo-s és kiskutyás holmi. Továbbá az ESPRIT, a ZARA és újabban az Okaïdi. Azt vettem észre, minél nívósabb egy márka, annál kisebb a különbség a fiús és a lányos holmik között. Bővebben…
