Avagy: miért leplezem le a szivárványt?
Mindent leleplezek, ami visszás, lealacsonyító.
Ami bennem eszmei fordulatként történt, azt ihlette egyrészt a figyelmem, amellyel több éve a nyilvánosság és főleg az ellenzéki és woke média szexualitással kapcsolatos beszédmódját, tartalmait kísérem, másrészt a személyes életem alakulása.
Többé nem félek a homofóbia vádjától, sem attól, hogy prűdnek neveznek. Sosem voltam egyik sem. Minden zavar, ami nem az, ami, minden zavar, ami a szexualitást megfosztja igazi felelősségétől, emberi voltától, kölcsönösségétől és áruvá, magamutogatássá, trenddé vagy puszta önkifejezéssé teszi – és ha ilyen, akkor a különcködő szex, a homoszexualitás, a kink is zavar. Ezért leleplezem a butus és a megtévesztő, nemegyszer ragadozó tartalmakat.
Eluntam ugyanis, hogy a szivárványzászló, a “kisebbségek védelme” korlátlan és szabad belépő mindannak, ami tárgyiasító, elidegenítő, kapitalista, anyagias és nem tiszteli az életet, lelket, személyiséget. Erkölcsi álruha és felhatalmazás mindazoknak, akik undorítóan, rombolóan, életidegenül, önösen kezelik a szexualitást – és ami egészen tragikus, a megfogant életet is. Eluntam, hogy nincsenek már melegek se, csak LMBTQ, azaz transzneműek, azaz nőgyűlölő férfiak női ruhában, esetleg néhány csúf, anyaságba unt öncsonkító és szereplésre vágyó nő. Hogy minden csúf, zavaros, mentális zavarral küzdő nyomi polgárjogi hevülettel hirdetgeti ezt a nevetségesen tudománytalan ideológiát, és kamaszok körében akarja terjeszteni.
Az én álláspontom:
a szex(uális aktus, vonzalom) nem fogyasztási cikk, nem vágyalapon (kívánság, kereslet, kink, különlegeskedés) megvehető termék, a személyről nem választható le,
ekként kezelni elembertelenítő, ostoba, kártékony, szenvedést hozó, és mélyen kapitalista,
a szex két ember személyes, egyedi, kölcsönösségen alapuló, spontán eseménye, magánügy, a tisztességének része a diszkréció és a monogámia (ami nem mindig jön össze, de akkor tessék szépen sunyiban félredugni)
Visszás és irritáló a szexualitás részleteit ideológiai szósszal, pláne promiszkuitással pláne médiában hirdetni “tabutörés” meg “szexpozitivitás” címén, a mai magyar ellenzéki médiát olvasva elkerülhetetlen. Súlyos károkozás a felnövekvőknek is, hogy a queer ideológia, az identitásos móka, a profitalapú, szexszel kereskedő üzemek (pornó főleg), az egyéniségmegélés, önkifejezés szexszel (valódi egyéniség helyett!) ennyire elfogadottak, menők, könynne hozzáférhetők.
A szexpozitív, az simán a pornó és prostitúció reklámja. Aki szexpozitívat én láttam, gaz egyébként mind durván boldogtalan, megcsalt, magát nem találó, fénykorán túllevő nő volt.
Aki a szexszel kapcsolatos tartalmakból akar megélni, az más aljasságokra is képes, akkor is, ha “szakember”, gondolok itt a sztárszexológusokra meg a Csörgits Kinga típusú, beterpesztő, magánéletet a portékával keverő instavállalkozókra: senki nem kíváncsi a zűrös ügyeitekre, megcsúfoljátok a nők méltóságát.
Mindaz, ami a szexszel, szexuális viselkedéssel kapcsolatban férfiban undorító, az nőben is az, tehát ha szexuális felhanggal taksálgatsz, tárgyiasítasz testeket, “pasikat”, ha ragozod nagy hivalkodva a különlegességedet, élményeidet, vágyaidat, az nem felszabadító, hanem bemocskol. Ugyanezért a partnerek áruháza, a társkereső is.
A pornó, a prostitúció és a szexshopok (“játékok” stb. árusítása) minden formája inherensen borzalmas, embertelen, megalázó, árulás a lélekkel szemben, a legaljasabb emberi késztetéseket használja ki és keretezi át örömmé; undorítóan profitcentrikus, illetve tékozló (a sok vegán zöld istentudjami woke hogy nem látja ezt?).
(új, radfem felismerés) Nem tudom az okát, és mindegy is, de biztosan így van: férfigerjedelemből iszonyatos túlkínálat van, bármely nő (vagy meleg férfi) válogathat, ha csak szexet akar, ezért a lélektelen, emberi történet nélküli férfivágynak nincs értéke, sőt, teher, mivel a személyt eldobhatónak kezeli. Ez nem szebb a melegszcénában sem, sőt, ott még használósabb, elidegenítőbb, macsóskodóbb, női fékezőerő, józanság nélküli az orgia, mert “tisztán az élvezetről van szó”. A sima, egymást használó, gyakran károsító bujálkodást hogy meri bárki love-nak, szeretetnek keretezni…?
Ezért nem egyenlő (egyenértékű) a férfi és a női vágy, nem találkoznak, előbbiből hiányzik a felelősség, a lélek, és hatalmi helyzetű, azaz követelőzik, ráerőlteti másokra az érdekeit, ezért fordulhat elő, hogy 51 és 55 éves, nem kifejezetten előnyös külsejű testvéreim 2022-ben rutinszerűen, közterületen, fényes nappal hangos, szexuális jellegű megjegyzéseket tesznek egy 17 éves, vékonyka lányra, és cuppogós tetszésnyilvánításokkal zaklatják (kettő egy ellen), nem értik, mi a gond ezzel, ebbe megkísérlik bevonni a fiamat, “neked jó barátnő lenne”, majd amikor szólok, kioktatnak arról, hogy ez “egészséges férfi” megnyilvánulása, és ha erre azt mondom, itt nem rólad van szó, arra: a lánynak ez jóleső és bók.
Anyaként is írom, hogy ma már elborzasztó, hogy a “férfivágynak” a fiatal lányok mennyire lesznek áldozatai, mennyit szenvednek a szexcentrikus, inherensen nőgyűlölő férfiszempont/érdek miatt, normatív testeszmények miatt, micsoda nyomás van rajtuk akkor is, ha öntudatosak, okosak, nem cicababák vagy szerencsésen megússzák a bántást, megaláztatást, erőszakot, mennyire pedofil/liliomtipró ez a tekintet, és közben mennyire tilos vagy korlátozott a saját női/egyéni jóllétük, egészségük, biztonságuk, döntésük, igazi vágyaik, vagy akár a sport vagy a szépség tárgyiasítás nélküli büszkesége (minket ez még nem sújtott ennyire). Mindent férfikontroll, helyeslés vagy rosszallás övez, nincs testi önrendelkezésed, minden a tetszésük felől értelmeződik. Nem azért edzünk, öltözködünk, hogy nektek megfeleljünk. Mindenfajta öltözködés, tetszéskeresés nélkül is túl sok a nyomulás, próbálkozás.
Ugyane szexcentrikus férfiközpontúság miatt a hoppon maradt, pornóval meg nem elégedő férfiak az ignorálást elnyomásnak, gyűlöletnek veszik (lásd incelek). (Keresek épp egy szemléletes példát erre, egy kommentet, amelyben egy férfi vall arról, az ignorálás belőle milyen gyűlöletet vált ki, milyen gonosznak tartja a nőket mind, amiért egy se akarja őt, nem bánná, ha mind meghalna, mert akkor nem zavarná őt a saját vágya és a párok boldogsága – valahová lementettem.)
Megtaláltam:
Hiába a sok szöveg arról, mi a kink, tabumentes, menő, a kielégülők és a profitszerzők, befektetők mindig férfiak, az ő érdekük és vágyuk hajtja a rendszert (ezért sem értjük, ilyesmit miért marketingel üdvözülten a telex BDSM-filmje), és ugyanezért van bajunk a zavaros gerjedelmüket új formában, “nőként” megélni kívánó transz”nők”kel (öklendezünk tőlük, egész pontosan).
A szex lényege nem lehet ennyire korszellem szerinti, a szex sokkal ősibb, lelkibb, egyedi, személyes, magánügy. A közepe és lehánthatatlan magja, hajtóereje még mindig a reprodukció, az élet csodája.
Amit, tehát a babák születését, családot nem kéne semmilyen ürüggyel (ellenzékivel sem) bírálni mocskolni, leszólni, akkor sem, ha nem sikerül boldognak lenni a hagyományos családban. Bántani az anyákat, anyaságot vagy a gyerekvállallást súlyosan nőellenes, gyerekellenes. El nem ismerni e lényeg (tehát: az élet foganásának lehetősége) létét, jelentőségét pedig férfiérdek. Az abortuszt a tévhittel szemben főleg férfiak akarják könnyen elérhetőnek megtartani, gyakran ők is presszionálják a nőket, az ő szűk érdekük és elképzelésük (könnyen felfogott, alkalmi szex, ne kelljen felelősséget vállalni) érvényesül ebben.
A nők érdeke a méltóság, a válogatás (igényesség, megfontolt választás, valódi vágy alapon), a lélekdús szex, az érzelmi biztonság, sehogy máshogy nem lesz egészséges, felelős és örömteli a szex a számukra. Nem tud egyenlő lenni a szex laza felfogása (pedig régebben azt hittem én is!), mivel könnyen belátható okok miatt a nőnek nagyobb a tét, a veszteség esélye. A rosszul sikerült vagy nem örömteli aktusban a nő elemibben sérül, több szégyene, baja származhat belőle.
Aki megszégyeníti a nőt a szex miatt, az ugyanaz, mint aki hajszolja a csajokat, másokat, a feleségnek valókat vagy a saját lányát meg korlátozza, és az ugyanaz, aki a nőket feleségre és prostituáltra felosztja. Andrea Dworkin:
Ha a szexualitásról írunk, személyes vallomásokat teszünk, annak helye nem a médiában, edukáció és tabutörés ürügyén, a redditen vagy ismerkedős csetekben van (illetve ez visszás és veszélyes a nőkre és gyerekekre), ha már szó van róla, a művészetben, irodalomban.
Ajánlom illusztrációként ezt az oldalt:
https://www.instagram.com/that.shit.men.say/
Elméletnek meg ezt:
csak az olvassa. én szóltam 
Buszmagusz,
ehhez az IP-hez hetvenkét kellemetlen, kioktató, részben erőszakos komment tartozik.
Te írtad mind az évek alatt. Ez mindent elmond arról, hogy miért nem engedem be ezt sem, és miért nem értünk egyet a szexben sem. Te a hergelt, visszaélő, pornófüggő, kink szokásaidat és megalkuvásaidat magyarázgatod sértődötten, amikről fönt írtam, hogyy trendvezéreltek, használósak, elidegenítőek, etikátlanok és undorítóak. Illetve nem szereted és nem tartod vonzónak a második feleségedet se.
KÉPTELENSÉG, DÖBBENET, hogy hat évvel a blogos feszültségkeltésed és kitiltásod után is (revideáció nélkül, újabb néven, sunyin), fél órával a poszt kirakása után már arasznyi kommentben mansplaingelsz egy nőt a szexről,
aki most tette közzé nőknek, tehát nem neked és nem megvitatásra a saját, személyes krédóját.
Miközben három hete is azonnal letiltottalak az instáról. Ezeket te nem fogod? Mit akarsz?
Nem először van ez. A facebookos sportoldalamra, ahol felhívtam a figyelmet, hogy a monoton futás leeszi az izmot, ezért lapos a futók feneke, átvetted a főnökséget, mert nem bírod elviselni, ha nem íze vagy a vezér, és azt írtad: hajrá, lányok, nyugodtan fussatok csak, jó lesz, formálódik az a popsi!
1. Semmit nem értesz hozzá, a saját feleségednek se jött össze a forma (épp ezért menőzöl itt is a változatos szexszel), 2. a blogger helyét akarod magadnak, mert irigy vagy, 3. undorítóan lekezeled és tárgyiasítod a nőket.
Az én világomhoz, közegemhez neked soha nem lesz közöd.
Nem érted, nem fogod fel a posztokat, írni sem tudsz, gondolkodni sem, csak erőszakoskodni. És még sajnáltatod magad!
“A szex”, az nem olyan, ahogy neked megfelel és nem is írhatod le százalékokkal mint öröktől adott létezőt, az aspergeres agyaddal plusz férfiagresszióddal, az érdekeid szerint.
Téged kellemetlenül érint, hogy szerintem taszító és mocskos az, ami szerinted “a” szex.
A szex (és minden) olyan, amilyenné tesszük.
Kérdés, van-e ehhez hatókörünk. Ha neked volna, nem itt koslatnál.
Látom, újabban te is “nyitott” lettél, nem te vagy az első középkorú, sértett, ágyban unatkozó, senki vonzó nőnek nem kellő férfi, aki bebuzul.
Nem nekem kell nyitottá válnom vagy tartalmas programokat keresnem, nem nekem van gondom, nem is én rongyolok oda téged kioktatni.
Én az itt olvasó nőket erre az értékrendre biztatom, és azt szeretném, ha ők is ilyesmit válaszolnának életük fontos helyzeteiben.
Hogy soha ne kelljen silány, suttyó, ejakulációért lihegő, ugyanakkor fölényeskedő férfiakkal beérniük.
KedvelésKedvelés
Engem gyerek(korakamasz, kb. 10éves) -korom óta gyakran zavart az ahogyan láttam a többi fiút a környezetemben a lányok felé, ahogyan a testi felépítésüket vizslatják és mondják, hogy ilyen meg olyan.
Később még erősebben tapasztaltam lealacsonyító megnyilvánulásokat, mikor középsuliban fiú-osztályba jártam, aztán fősulin vegyes volt, ott kevésbé, meg persze ott nyilván jobban moderálják magukat, de így is tapasztalható volt időnként; aztán sorkatonaként megintcsak különösen erősen.
Valahogy magamban mindig kiakasztottak ilyenek, aztán idővel már rám is ragadt valamennyi az ilyen szintű hozzáállásból a másik felé, szóval tényleg nagyon erős ennek a jelenléte.
Hogy nem a másik lényének egészét próbálom látni, hanem, ahogyan írtad.
Szerintem kultúrális neveléssel kiküszöbölhető lenne, csak kevesen lehetnek a tanári szférában (és nyilván szülők között is) akik kellően érettek ehhez.
Nagyon rossz így, mintha a tendenciák nem a kiút felé mennének ebből.
KedvelésKedvelés
“zavart az ahogyan láttam a többi fiút a környezetemben a lányok felé, ahogyan a testi felépítésüket vizslatják és mondják, hogy ilyen meg olyan.” Ezt úgy érted, hogy a fiúk tárgyiasították (csak a test, a szexuális kívánatosság és elérhetőség vonatkozásában mérlegelték) a lányok személyét?
Nekik vagy róluk mondták?
Ebben nőttem fel, sivár lelkű, hatalmaskodó, undorítóan taksálgató testvéreim nőgyűlöülő arttitűdje közepette. És nem szűnik meg harminc évvel később sem, nem nyugszanak meg. Az öregedés, az életuntság, a pornó miatt annál arrogánsabb, kétségbeesettebb, hajszopósabb, undorítóbb, pedóbb és kiégettebb az egész.
“…kulturális neveléssel kiküszöbölhető lenne, csak kevesen lehetnek a tanári szférában (és nyilván szülők között is) akik kellően érettek ehhez.”
A fő probléma, amiért a nők szexuálisan meg vannak alázva, és nem veszik őket komolyan. nem a szülők meg az iskola, hanem a patriarchátus.
Az egyre undorítóbb, aljasabb, egyre fiatalabb nőket tömegesen alázó-használó patriarchátusnak az érdeke a nők másodrendűsége, a pornó, a prostitúció, a korai férjhez adás, a nők “tisztasága” és a férfiak szabadossága, macsósága, tehát a kettős erkölcs.
Én nem hiszem amúgy sem, hogy erősebb lehetne a szülő, pláne az iskolai hang a kortárs nyomásnál vagy olyan kortünetnek számító és digitalizált, pár kattintással elérhető gigaüzemekkel szemben, mint a pornó és a woke propaganda.
Sok mindenben én se hatok a gyerekeimre, oldszkúl vagyok,generációs okok miatt, nem egészen értjük egymást. Majd később, mélyebben, máshogy érvényesül az értékrend. Vagy nem: ez az ő életük. Én sem a szüleimét követem.
Hogy bármi bekerüljön az iskolába (vagy felvilágosító céllal gyerekek közelébe), ahhoz konszenzus kell: mit és
milyen világkép, preferenciák, érdekek alapján mondjuk, de nincs abban konszenzus, hogy ne minden a férfiak szexualitása, érzékenysége, érdeke körül forogjon. Jelenleg mindennek a nők szexuális elérhetősége, rávehetősége/rábeszélhetősége, engedelmessége az alapja, ebben szörnyen aljas a patriarchátus+kapitalizmus.
Nem csak a család tisztasága a tét (az is patriarchális érdek ugyanis, hogy “ne legyen minden nő “”kurva””/HPV-s”), hanem a nők szuverén méltósága is. Kellenének továbbá remek, érett, nem kompenzáló tanárok is, ha meg is volna a konszenzus. Ki hinne az őszülő, hasas, savanyú, elvált Judit néninek? Én a középkorú, lóarcú Jámbor Eszternek se hinnék, ha kamasz volnék, elidegenítő.
A konszenzus nincs meg. Inkább tartassák be a törvényeket a nők és gyerekek védelmében (megvan minden szükséges törvény), és hagyják meg magánügynek azt, ami magánügy. Ne akarjanak központosítottan “edukálni”, felvilágosítani, beleszólni abba, ki mit gondoljon a szexről, mert felhördül a muzulmán/meleg/aszex. Másrészt a szexről remek, tényszerű anyagok és emberi művészi alkotások is vannak fenn a neten. Én nem hiszem el, hogy bár a mai kamaszok könnyedén telepítik a minecraftot vagy filmet torrentelnek, de pont azt ne tudnák, mitől lesz a gyerek, vagy mi véd meg a betegségtől. Micsoda lenézés ez?
KedvelésKedvelés
Igen, a tárgyiasításra gondoltam (…alváz, karosszéria, stb. most mondjam, milyen dumák vannak fiúk között???)
A társadalmi nyomás hatásokba nem gondoltam most bele, pedig valóban, a szülői/tanári közeg túl szűk lehet a jó irányba fordításhoz.
A szűkebb, közvetlen közegben hogy a fiúk milyen borzasztóak, elemi tiszteletnek hívom ezt, amit hiányoltam. Ebben gondoltam, hogy a nevelés segíthet, mondjuk nemtől függetlenül lenne hova fejlődni.
Nagyon nehéz téma, hogy hogyan legyen egyezség a különbőző egyéni érdekekben. Hogy mik azok az általános értékrendek, melyekből nem kereshetünk kibúvókat és hozzájuk igazodva kell menedzselni a tevékenységeinket. Hogy hogyan tudjunk támogatni másokat benne, és hogyan tudjuk kezelni azokat, akik másként gondolják.
Fontosnak érződik bennem, hogy hallatod a hangod ebben a témában, mert összecseng bennem élt fontosnak tartott dolgokkal, amiket messze nem tudtam olyan átfogóan átgondolni, ahogyan az tőled látszik. Többektől, jobban kellene fellépni ilyen szinten, csak szerintem nem sokan képesek rá ennyire.
KedvelésKedvelés
Jellemző a beszédmód aljasságára, hogy amikor itt épp megengedően írtuk kommentek tucatjaiban, és a posztban is ez volt, hogy ne búsuljanak a fiúk, mi nem a méret alapján ítélünk és nem bántunk ezzel senkit, elkezdte egy férfi elemezni, hogy milyen undorító puncik vannak, nem mindegyik olyan szép zárt, rózsaszín, kislányos, van csigatalp meg a többi.
Nem mintha máskor, mások ne akarnák saját érdekükre formálni és eluralni a beszélgetést.
Közönöm, amit a végén írsz. Sok-sok egyéni történés, női történetek, elmélet- és kontentolvasás, válogatás előzte meg az átgondoltságot. Sokat beszélgetünk a partneremmel is erről, ahogy az emberek lealacsonyítják a szexualitást, általában a nem vonzó emberek, meg hogy a magát woke-nak hirdető, különcködő szabad álláspont mennyire mainstream lett, és nyomasztó, örömellenes, korlátozó. Cikkeket olvasunk fel, parodizálunk, átlátunk a szitán. A nyomorú szexedukátorok, akik ehhez még profitot is akarnak, brrr.
Hogy a kevesebb több, és legyen nagyon személyes.
Ha nincs kölcsönös, vonzó partner, vágy, akkor meg nem kell szexelni. (AZT MÁR NEM! Ordít fel Gábor. Neki ez jár!)
Én kapcsolatot se hajtanék sehogy, ha nem történt volna meg szervesen, szépen, emberien.
Megalázó a termékké tett ember, aktus.
És hát a bátyáim kitörölhetetlen élménye is benne van a szilárd álláspontomban.
Nagyon fontos, hogy olyan kapcsolatban élek, amely pornómentes. Ő az egyetlen “tiszta”.
KedvelésKedvelés
“nemtől függetlenül lenne hova fejlődni.” Én nem látom be, hogy egy nő hogyan tud egy férfival szemben bármi olyat mondani, tenni, ami megközelítően olyan alázó, káros, veszélyes, mint amit férfiak tesznek rutinosan és nagy önbizalommal nők kárára.
Sőt, gyakran élvezik is, hogy a nőnek rossz. Erre izgulnak.
Vagy meggyalázzák az identitásukat, méltóságukat, ahogy a crossdresserek vagy drag queenek.
Az én testemet konkrétan taksálgatta, fitymálta, leférfiasazta egy száznyolcvan centis, kopasz, pocakos “Mónika”, miszerint nem vagyok elég nőies. de bezzeg ő, mert balerinacipő, rózsaszín nadrág, géllak. Szeme se rebben, és ugyan nulla lájkokkal posztol, senki nem szól rá, hogy ez nőgyűlölet, te meg perverz vagy, barátom.
Tilos kimondani az igazat (“férfiból nem lesz nő”, “csak a nő szül”), a férfiak érzései miatt. Az érzéseik miatt a nők biztonsága is veszélyben van, lásd öltöző-, vécé-, kvóta-, börtönbotrányok, wranszneműek nyomulása.
Csak akkor lealacsonyító, amit a nő tesz vagy nem tesz, ha a férfinak már az a kiindulópontja, hogy neki a nőktől általában, vagy egy nőtől valami (szex, flört, figyelembevétel, kedvesség, társaság, gondoskodás) jogként jár (lásd a posztban az incelt). Súlyosan önző, basáskodó elképzelés, mert nem jár semmi, az meg nem nők hibája, hogy egy férfi nem vonzó.
Nem fiúkat adnak el házasulandó, idősebb nőknek gyerekkorukban.
nem férfiak halnak bele a nászéjszakában.
Nem férfiakról vágják lép az erogén zónáikat.
Nem férfiak halnak bele a reprodukcióba az orvosi ellátás hiánya miatt.
Nem nőktől kell félni sötétedéskor egy-egy gyanús területen.
Nem nők követnek el bosszúpornót, és az effélék közzététele egy férfinak sosem lehet annyira sérelmes.
Nem férfiak járnak kényelmetlen cipőben, szűk ruhában, fizetnek fájdalmas kezelésért meg vegyszerekért, nem nekik divat a prédává tevő fürdőruha, és nem is őket nevetik ki.
Nem fiúkat hurcolnak el más országokba bérbe vehető testnek.
Nem férfiak sportteljesítményét, politikai, tudományos, művészi tetteit tagadják vagy ignorálják, miközben csakis a testükkel, kinézetükkel foglalkoznak kritikusan.
Nem férfiak reprodukciója van elüzletiesítve a rabszolgaság szintjéig (béranya).
Nem férfiak végzik a gondoskodás, gyereknekvelés, apró intézendők, takarítás, betegápolás fizetetlen vagy alulfizetett feladatait, és ha a fizetettet elvégzik, azt nem privilégiumnak, hanem hatalmas hőstettnek állítják be.
KedvelésKedvelik 1 személy
“Nagyon nehéz téma, hogy hogyan legyen egyezség a különbőző egyéni érdekekben. Hogy mik azok az általános értékrendek, melyekből nem kereshetünk kibúvókat és hozzájuk igazodva kell menedzselni a tevékenységeinket. Hogy hogyan tudjunk támogatni másokat benne, és hogyan tudjuk kezelni azokat, akik másként gondolják.”
Ez is lehet kérdés, de az igazi kérdés (lásd egynémely woke megmondó hatalmaskodó publikus sajtóbeli ámokfutását):
kinek van ahhoz hatalma, hogy megmondja, mi a helyes, mi legyen a konszenzus,
és ezt betartassa azokkal is, akik mást gondolnak?
Miért pont neki van joga megmondani?
Pl. abortuszpárti aktivista és életpárti keresztény. Ki döntse el, mit kell, lehet az iskolákban az abortuszról (szükségességéről, veszélyeiről, erkölcséről) mondani?
Vagy, egy csomó férfi érdekét sérti, ha nem lehet (vagy nem illik) nőket verbálisan vagy tettleg molesztálni, a testvéreimet is ez zavarta.
Ők nem fogják a nézeteimet helyeselni, elnyomásnak élik meg.
Nekem sincs eszközöm, hogy betartsák a normáimat.
De: tudok írni, érvelni, nőket felvértezni, a hatalmaskodás (ld. itt Gáborunk) rejtettebb formáira rámutatni.
Szóval nincs, nem lehet ilyen hatalom egy plurális, demokratikus országban. A népszavazás sem megoldás.
Szabad, plurális társadalomban, gondolkodó emberek körében a közjó val kapcsolatban természetesek a viták, ellentétek. Ez az értelmiségi lét lényege.
Ami magánügy, az magánügy, ne szóljon bele senki. Mindent lehet, amit nem tilos, ez maga a szabadság. Az ízlés nem lehet törvény. Ez a liberális érv, nehéz vele vitatkozni.
Nem tilos szvingerbe járni, de tisztelni sem kell, mivel gusztustalan és szánalmas.
Lehet, hogy mi ketten sem értünk egyet (én nő vagyok, mások az érdekeim, máshonnan nézem, férfi nem is lehet igazi feminista, és amint az ő érdekeit sérti a nőjogi előrelépés, át is fog állni a patriarchátusba).
KedvelésKedvelés
A hatalom szerintem se tudja megoldani. Ha megtudná az nem hatalom lenne. A tendenciákat biztosan lehet alakítani. Abban valahogy kell hogy lehessen egyeszséget találni, hogy mi segíti jobb felé az életet. Az intellektualitás szintjén ilyenekből talán örök viták lehetnek. A pozitív példák tudnak talán pozitívan mozgatóak lenni, ha elég sok van belőlük.
KedvelésKedvelés
Nem úgy értettem a hatalmat, hogy politikai hatalom. Hanem hogy ki veheti magának a jogot, bátorságot annak deklarálásához, megszabásához, hogy hogyan éljenek mások, felnőtt emberek. Nyugati társadalmakban alapvetés, hogy nem szólunk bele felnőttek magánéletébe, majd ők eldöntik.
KedvelésKedvelés
Azt hiszem, kicsit felszínes voltam (miközben kb. a legkomolyabb témáról folyik diskurzus). Igen, ezt nehéz deklarálni. És ha sokan nem elég felnőttek?
Az van bennem, hogy valahogy mégiscsak láttatni kell az értékeket. Amik közösen, mindannyiunkra élnek.
KedvelésKedvelés
Jaj, ez olyan naiv.
Nem lehet sima jó szándékkal, illemtanárkodva megváltoztatni a helyzetet, miközben az egész rendszer (kapitalizmus, globalizmus, patriarchátus) a nők alázására, használatára épül.
Ha erről lemondanának, vagy kénytelenek lennének, akkor lesz, lehet változás.
radikális feminizmus a szeparatizmust támogatja (férfiak nélkül élni, semmilyen elvárásnak nem megfelelni, nem engedni kihasználni magunkat), minden olyasriorőúlé lemondani, ami a nőknek mint osztálynak rossz.
De nekem gyerekem van és heteró vagyok, amellett szeretem a társam, kicsit a hagyományos nőséget is, szeretek “szép” lenni és rosszul vagyok az abortusztól, illetve rengeteg hülyeséget beszél sajnos a közérthető baloldal és materializmus, nem tiszteli az életet úgy, ahogy én, ezért én pl. alkudozom a patriarchátussal.
Jelenleg durva visszacsapás zajlik a második és harmadik generációs feminizmus állításaira és eredményeire, a helyzet igen aggasztó, lásd Andrew Tate, a transzideológia szélsebes elterjedése és törvényerőre emelkedése, vagy ahogy a PornHub évekig gazdagodhatott gyerekek megerőszakolásáról szóló felvételek árusításából. Most tiltották csak le.
KedvelésKedvelés
Nem tudom, hogy lehet megváltoztatni. Csak engem is fel tudnak hergelni ilyenek. Különösen borzasztó belegondolni hogy sutyiban mennyi aljasság történik, és hogy olyan kilátástalannak tűnik megszabadulni ezektől.
KedvelésKedvelés
A nők megaláztatott helyzetéről korábban is gondolkoztam, hogy mennyire ki vannak téve férfi kényeknek. Ennyire nem gondoltam át, ahogyan leírtad, ahogyan soroltad. A férfidominancia számomra is érezhetően erős, ennyire hogy erősen férfiuralom lenne az valahogy nem esett le (talán még most sem igazán, kicsit hihetetlen, közben meg tényleg főleg arra lehet példákat találni). Létezik ellenpélda a világban egyáltalán, társadalmi szinten? Találsz olyat ahol ahogy élnek, példamutató lehet számunkra? (Nagyon bevagyok zárva az ittenibe, visszafogottságomban nem sokat látok kifele)
KedvelésKedvelés
Mi ndenhol patriarchátus van, a legszörnyűségesebben gyarmatosító, jóléti, nagy fogyasztó országokban sikerült újabban valami nőknek élhetőt teremteni, amely ugyanakkor családcentrikus is, pl. Dánia. Lásd a régi skandináv toposzomat (csúnyán félreértelmezték, emigránsoztak vele, nem használom már).
KedvelésKedvelés
Valahogy jobbra számítottam. Mi mást tudunk tenni, minthogy láttatni a dolgokat? Ebben nehéznek tartom a hitelesség kérdését. Sokan sokmindent mondhatnak, és sokan nagy hanggal győznek meg. Sajnos működik, pedig soha nem kellene adott embereknek meg csoportoknak bedőlni. Az jó, ha megvan az a szabadság, ha mindenki utána mehet a dolgoknak. Persze olyan is lehet hogy valaki kiválóan elvan önámítással (mondjuk valami általános lusta állapotban – azt hiszem valahol írtál a restségről, meg egyebekről, csak nem olvastam el, kb. tudom hogy nálam is vannak nem fényes állapotok ilyenekben).
KedvelésKedvelés
Te férfiként ezeket tényleg tőlem kérdezed, én magyarázzam el, netán tőlem várod a diagnózist és megoldást?
Te hol élsz, hol jársz? Nézel-e pornót? Abban mit látsz?
Csak ti tehettek ellene.
KedvelésKedvelés
A kérdőjel nem kellett volna. Szerintem az kellene. Mondjuk nem csak erre a témára gondoltam, hanem kiterjedtebben, hogy jobb legyen a világ.
Mások uralkodó természete miatt különösen sokszor sok indulat tud lenni bennem is. Olykor pedig azzal szembesülök, hogy én sem vagyok különb a többieknél. Nem jó élmény azzal szembesülnöm, ha megbántok valakit. Időnként ahogy figyelem magamat abban ahogy beszélek a másikkal, van hogy tetten érem magamon a fölényes magatartást. Ez nőkkel szemben szokott igazán kellemetlen lenni számomra, volt hogy sírvafakadt kolléga ahogy beszéltem vele, én meg nem igazán értettem hirtelen, aztán kénytelen voltam rájönni hogy elnyomó volt felé a viszonyulásom. Phú, és van képem másokat kritizálni ilyen miatt!!! Mondjuk ez munkahelyi környezetben tud inkább lenni, ahol a gyakoribb türelmetlenségem rásegíthet. Ha néha esetleg sikerül egy férfi kollégát megbántanom, az sokkal kevésbé hat meg (kicsit meg tud lepni időnként, hogy köztük is előfordul érzékenyebb típus). Nagyobb gáz, hogy szerető családi közegben is képes vagyok a másik felé bántó lenni, aztán nagyon rossz, hogy tőlük nem kapom ezt, én miéért adom!!! Talán már jobban el tudom kapni ennek az energiáját magamban, és jobban tudok rá figyelni hogy ne legyen ilyen.
Valahogy én fontosnak tartom a működéseink elemzését, csak nem biztos hogy mindenkinek tud kellő ideje rá lenni. És az életben helyt állni mindenkinek feladat és mind el tudunk bukni valahol, nemtől függetlenül. A hatalmaskodás is, szerintem, nemcsak férfi jellegzetesség, bár igazából én is férfi oldalról érzékeltem gyakran. Azzal nem ellenkezhetek hogy a férfi oldalnak kellene tudni átfordítani, ha már náluk a kiba. gyeplő. Sok rohadt évezred van a mostani helyzetben, kérdés lehet bennem hogy milyen lehetett volna másként, hogyan, az emberiség alakulása.
Megítélésem szerint az átlagnál komplexebben látsz rá működésekre, jobban láthatod hogy mi hova vezet. Amiket írsz, azért lehet fontos, mert inspirálni tudsz másokat is a komplex látásmódra, és a fejlődésre. Köszönöm hogy én is meríthettem tőled.
KedvelésKedvelik 1 személy
Értelek, értékellek, de én innen tudom csak nézni, ahol vagyok, és nő vagyok: mivel a nők a legnépesebb és legdurvábban gyűlölt csoport univerzálisan, nem állhat abból se neked, se nekem a gondolkodás, hogy a magunk énképét, kis bűneit polírozzuk, mert ez nem oldja meg azt, hogy nőket kihasználó, gyűlölő globális kapitalizmusban élünk, ahol a legszentebb kincsek (belső érzetek, szerelem, szex, testek, erotikus fantáziák, szeretettség, anyaság) lesznek áruk.
Vagyis ellenezni kell a patriarchátust és mindenfajta erőszakot, amely a kapitalizmussal még szörnyűbb, lásd emberkereskedelem, pedofília, pornó.
Tudsz angolul? Olvasd el vagy googlefordítózd ezt:
Azt is jelenti, hogy nem olyan tekintettel nézel a nőkre, nem nyomulhatsz rájuk, nem élhetsz belőlük (reprodukciós kapacitásukból, kedvességükből, alkalmazkodásukból, házimunkájukból, gondoskodásukból…), és ki kell állnod az erőszak ellen, minden alkalommal, nem sunyulni, nem ignorálsnak maradni. Nem elég nem lenni olyannak, mint az erőszakos férfiak, nem elég “csak kis bűnöket” elkövetni, mert ez tófütty a rendszerhez képest, hanem aktívan el kell határolódni, kiállni, szólni.
Ha erre nem vagy kész, és miért lennél, akkor csak szócséplés meg mások előtti jóemberkenő finomkodás ez az egész, nem igazi gondolkodás. Bocs.
Sokan csinálták itt férfiak, hogy tisztább, traumatizált, tiltakozó, szexualitásról beszélgető nőkhöz dörgölőztek, egy kis önkínzó elemzésre meg jópofaságra is hajlandóak voltak, de valójában eluralták a nők beszélgetését, flörtöltek, szerepelgettek és engem dolgoztattak, használtak. A kis nyugalmukat, jóember-énképüket, “én nem vagyok olyan férfi” alapállást és a kontrollt SOHA nem adták fel. Végső soron saját lelkük megnyugtatására, önigazolásra használták a többi olvasó figyelmét meg az én időmet is. ebből volt vagy száz.
Sokáig voltam gyanútlan ezzel a jelenséggel, és csak kicsit nem értettem, miért írják le annyiszor, hogy ők értik meg nem olyanok, meg elítélik az erőszakot, pornót, nőhasználatot, ez egy ilyen kifinomultabb módja a nők idejének, energiájának bitorlásának.
Inkább férfiak körében terjeszthetnéd, mennyire szörnyű a nők elleni erőszak, ahol nem ilyen biztonságos, hanem van némi kockázata.
KedvelésKedvelés
Köszönöm, hogy elküldted (fordítóznom kellett). Fájdalmas. És igaz, arra gondoltam, hogy a megaláztatás mindenki számára bántó és traumatikus lehet, magamtól nem gondoltam bele kellőképpen a nők megkülönböztetett helyzetére. Azon túl hogy érzékenyebbnek tituláltam őket, alig-alig gondolkoztam el mélyebben női lét minőségén. Vagy már meg is feledkeztem róla.
A hatalmi játszmákból persze hogy nem mentesek a különféle fórumok sem. Azt érzékelem, hogy felőled a támadónak mutatkozó megnyilvánulások egész más kvalitásból erednek, aki tud olvasni, annak ez átmegy. Sokan felületesen ítélkeznek, értés nélkül. Érezhetően pontosan rálátsz dolgokra. Pillanatig se gondoltam rá és valóban, itt papolhatok a csúnya fiúkról, szemtől szembe meg félnék harcolni velük. Ha nem jön létre az életre lépésem, tényleg csak a finomkodás tud maradni, amivel élek. (Pedig már mintha nem is annyira “-kodás” lenne, csak elhamarkodott lehet fényezni magam ezzel, hogy valami természetesebbnek érződik; amúgy a hatásodra, lehet hogy tényleg picit visszább, “helyrébb” billent valami).
A szócséplés nekem se jó.
KedvelésKedvelés
Gyere le a pornóról. Vagy gyógyulj meg az emlékéből. Hagyd beszélni a nőket, beszélj velük tisztelettel, ne fölényeskedj. Ne bámuld és méricskéld őket, nem “egészséges férfiműködés”. A gusztálgatás helyett tartsd karban magadat, a saját tested, elméd, lelked. Támogass nőket (igazán) védő szervezetet. Szólalj fel a prostitúció, abúzus ellen. Addig ne keress itt megkönnyebbülést, lelkiismeret-tisztulást.
KedvelésKedvelik 1 személy
A pornó engem nem nagyon érint. A fölényeskedés még igen. Mustrálgatás, méricskélés, nem mondom hogy egyáltalán nem, az általános férfiközeghez mérve gyengébben. Lehet, könnyen befolyásolhatónak tűnök, nagyon durva irányba azért nem hiszem hogy eltorzulnék. Nem tudom, mennyire kerestem megkönnyebbülést itt. A szavaid fontosak nekem, nem akartam ekkora jelenlétet itt, igazából szívesebben írtam/beszéltem volna privátban, ha már ennyire reagáltál (csakhát hogy kérhettem volna, miért kívánnám hogy pesztrálgassál, pátyolgassál?) Köszönöm a megtűrést talán nem hiszed hogy nincs fölény bennem feléd. Tudom nem bizonygathatok. Azt sem hogy engem nem úgy ismernek mint aki arogáns, fölényes. Az említett szituációk nem gyakoriak, illetve hogy ne lennének azok, soha nem engedhetőek meg! Fontosnak tartom a legapróbb felbukkanását is felismerni az ilyeneknek. Az energiádért sajnálom ha kicsit kapaszkodót kerestem itt. Egyáltalán nem akartam követelni semmit, nekem az is rendben lett volna ha nem kapok reakciót, mégha amiatt is írtam, mert érdekelt, milyen válasz kaphatok. Valami hiányérzetem van. Nem látom jól egészben, rendszerben a működéseinket. Bennem fontos az egyének megértése is az egész rendszerben. A defektusainkkal. A konfliktusainkkal.
Ha valamit kiakarnék esetleg provokálni tőled, leginkább az, azt hiszem, hogy másoknak minél jobban tudd átadni, amikről írsz. Nem sokan lehetnek akik ennyire erősek fejben és értékrendben – mivel másként lehetne, előrébb mozdítani a világot?
Én kicsiben tudom, nem tudom garantálni hogy fentebb növök. Hogy hogyan hatottak és fognak még rám hatni a tőled olvasottak, az hosszútávon mutatkozik meg.
KedvelésKedvelik 1 személy
“(csakhát hogy kérhettem volna, miért kívánnám hogy pesztrálgassál, pátyolgassál?)” – ez egy nagyon pontos, okos meglátás, valóban nem vagyok sem barát, sem magányos, sem terapeuta, te pedig idegen vagy. Edzést/belépést ingyen csak nőknek ajánlottam fel, biztonsági okból is, meg túl sokan használtak. Ezt az utat neked kell bejárnod!
KedvelésKedvelés
Olvass sokat. És figyelj. A világra, magadra. Én is ezt teszem, folyamatos belső munka és öndefiníció, csak nekem az az irányom, hogy többet és magabiztosabban engedjek meg magamnak.
KedvelésKedvelés
Köszönöm a figyelmed felém. Rendben van. Köszönöm.
KedvelésKedvelik 1 személy
Amit írtál, hogy zavar, ami nem az, ami, ez bennem már megfogalmazódott egy ideje – hogy az a tisztaság, ami az. És zavaró bennem hogy nem nagyon látom.
KedvelésKedvelés
Hátha tud valaki angolul.
A divatos libfem szexpozitív kamuszöveg káros és nőellenes. Férfiérdek az, hogy a nők “szabadosak, nyitottak” legyenek, szeressék a pornót, meg behízott Hummel Zsolt stb-knél vásárolják meg az orgazmus titkát, adott esetben az orgazmust.
KedvelésKedvelés
Ismét szia, látod, ez a baj veled,hogy eluralkodik rajtad az a mocsok nagy gyűlölet, képtelen vagy felfogni,hogy ezt egy nő írta,amit írt.
HÁNYAS VOLTÁL ÍRÁSBÓL MÁSODIKBAN? KOMOLYAN KÉRDEM.
Igen, nő vagyok, és én semmiről nem alkotok általában addig véleményt, amíg ki nem próbálom, nyilván a saját határaim nekem is meg vannak,mint mindenkinek, de nem ítélem el ezeket az embereket,hogy miért? Mert minden éremnek 2 oldala van. Mindenki valahogy éli meg a szexet, másként, másképp és ezt elfogadom. By the way, sikerült a feleséget is megmutatnod a képen, üdv i’m here. NEM A FELESÉG VAGY, ELŐTTE SZÉGYELLED A KIS TITKOKAT
Lehetsz oknyomozó,de akkor ne legyél ennyire elvakultan gyűlölködő.
Igen, ez a te bloggod,
ahová úgy és azt írsz be amit akarsz, bár valahogy sosem értettem meg semmilyen olyan posztot a neten
TUDOM, HOGY NEM ÉRTED, EZ A BAJ
ahol felhaborodik a posztoló,ha negatív kommenteket is kap. Bizony ez az árnyoldala, kaphatunk kéretlen kommenteket is.
“BIZONY”: FÖLÉNYESKEDÉS, MANSPLAINING, SMALL DICK ENERGY. NEM VAGY ABBAN A HELYZETBEn, KOPASZKÁM.
Ez van, mikor bemész egy kuplerajba egy szál bugyiban, ne csodalkozz, ha megdugnak 🙂
(ERRŐL KÉNE ELHINNÜNK, HOGY NŐ ÍRTA)
KedvelésKedvelés
Hahó! Még EGY BETŰT mersz írni, szólok a feleségednek.
KedvelésKedvelés
Ha valakinek az a benyomása, hogy én élvezem, ahogy a köpcöskopaszt alázom: igaza van.
Nem pontos, hogy élvezem, de (Killbill) az a kislány erősödik általa apránként, akit annyit aláztak összefogva fiúk, egy életre traumatizálták, nagyon nagy meló volt az érzelmi, lelkiállapotbeli és szexuális gyógyulás,
mert ő elhitte, hogy nincs joga a határaíihoz, nem szólhat, bármit meg lehet tenni vele, ő a rossz, nekik pedig mindent lehet. Szóval ez megerősítő. Sajnálom kicsit Gábort, de hát a fasznak jött ide, évek óta szimatol utánam.
KedvelésKedvelés
KedvelésKedvelés
Két olyan jelenség van, amelyről azt hittem, megszabadult már tőlük a blog, akár azon az áron is, hogy senki nem kommentel, de erre a témára most ugrott az egyik régi arc, és újra jelentkezésére hazugságra ma rávilágítottam:
A régi feszkózó, buta kommentelő nem bírja elviselni a női blogger egyéni véleményét, és mindenhova és erőszakosan tódul, pedig kiraktam mindenhonnan. Nem érvel, sértett, nem tud magyarul, aljas és frusztrált, önelégülten hirdeti a “szexpozitív” nőgyűlöletet.
Ezek után eljátssza a hattyú halálát, hogy én vagyok az el nem fogadó, ő van itt megtámadva, holott ő nyomul rám mindenhol. és undorító, a blog céljaival ellentétes szövegekkel akar itt szerepelni.
Elhiszem, hogy nem lát erre rá, nem így értette, az önképe nem ez a büdöszoknis nyálcsorgató szexért nyafogó, sem nem a zaklató, meg elhiszem, hogy az egészet (emberség, tisztelet, felelősségvállalás) nem érti – csak nem érdekel. Ez egy értékes felület, itt ilyesmi nem lesz.
Akinek nem tetszik a reakcióm, az szálljon le rólam, ilyen egyszerű.
A másik, amikor úgy próbál megfogni: “így nem éred el a célod”, “ez épp az ellennkezője annak, amit hirdetsz”.
Nem azt hirdetem, nem az a célom. Köszönettel, minden célomat elérem, tudom, mit akarok, de a gusztustalan szexbe nem fog senki beledumálni, és ezek veszélyes, nőellenes szólamok, amellett tele velük a mainstream média. Nem jelenhetnek meg itt.
Mindig pontosan fogalmazok.
Aztán persze a lekezelő, manipulatív kommentelő magát áldozatnak állítja be.
És önelégült, buta férfiak érzéseire nem leszek tekintettel, ez kb. a misszióm is.
Elég volt belőletek.
KedvelésKedvelés
Különböző köntösökben ugyanaz a patriarchátus:
https://hvg.hu/elet/20230111_hazassag_elotti_szex_deutsche_welle
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: radfem… vagy akkor mi? | csak az olvassa. én szóltam
Eddig öt olyan makacs kommentelő volt, aki annyira rámszállt, hogy a letiltás sem segített, újabb neveken nyomultak (egy volt, aki nem nekem, de rólam aljaskodott széles körben, ismeretlenül).
Amikor írtam a feleségnek vagy a munkahelynek, hogy az illető zaklat, gyaláz, szemétkedik, ez minden esetben véget vetett a rögeszmés kommentelésnek.
Máshogy nem állnak le. Velem sem lehet bármit megcsinálni.
Tudom, hogy a szex és a mocskok bemutatása érzékeny téma, de ezt fel lehet pszichológusnál dolgozni, esetleg felhagyni e gusztustalan szokásokkal.
Most elég volt ezt belengetni.
Nem írt többet.
KedvelésKedvelés
Tévedtem.
Az egó, düh, hogy Gáborunk alulmaradt, nagyobb. De hát hogy is ne maradna alul, ha ostoba, erőszakos és kullancs?
Nyíltan molesztáló, bosszúálló kirohanás jött, mert nemcsak romlott, béna-embertelen szexszel dicsekvő a csávó, hanem az enyémről is feltételegzet, elábrándozik. Vérbeli nőgyűlölőként nem bír határt tartani, visszavenni. Akire ráizgul, azt bántja, sértegeti.
Az utolsó cseppeket facsarod, te Gábor, kiszáradt a forrás.
Noha én itt (MIVEL MAGÁNÜGY) csak azt jeleztem, hogy jobb az emberi szex, érzelmi viszony, mély kötődés, meghittség, mint az előnyért, béketűrésből, vágy nélkül, munkahelyi előmenetelért vagy hatalmi helyzetben lefolytatott aktus (mert ő ezeket írta). Vagy a fétis, kísérletezős bohóckodás jelmezben. Kiégett pornófüggőknek való.
Ami felháborít: amikor ezek a romlott arcok azt hazudják, hogy ez ám az igazi szex. Leslie Nielsentől ez vicces 1993-ban, de szexnek nem mondanám.
Most regél egy kitalált összetartozásról az asszonnyal, hirtelen nem munkahely, szvinger, hanem feleséggel van az őrültjó szex (és az ő nevében ír!), mindent együtt, kb. a lényeg, hogy aki nem üvölt, aláz, bánt, avagy nőként nem ezt akarja, az nem tudja, mi a jó szex. Ennek épp az ellenkezője igaz: aki nem égett ki, csak az élvezi a szexet. Az erőszak nem szex.
Gondolom, egy medvecsapda is figyel a sarokban mint játékszer. Az a baj ezzel, hogy folyton emelni kell az intenzitást, még durvább inger kell, semmi nem izgalmas többé. Impotencia.
Üvöltés, hajtépés, durvulás, bántás = erőszak. A már kéreggé vált nemi szervekkel kell ennyire. Pornó ihlette, illetve önimádó jellegű, azt hiszed, jó vagy és ez jó a nőnek (mármint ha ez az egész nem fantázia lenne). Nem jó. Hanem nők elleni erőszak. Nem élvezik. Soha. Talán elviselik. Ha fáj, ha megalázzák őket, az rossz nekik. Kereslet persze van rá.
Szex: közelség, bizalom, szeretet. A részletek a párra tartoznak, nem a neten kéne irkálni idegen nőknek. (Ki is vered kommentelés közben?)
Nekem nem tudsz újat mondani, pontosan tudom, mi taszít. Amiről írsz, az megrendezett, trendkövető és nőgyűlölő.
Én a szavaktól nem félek. De ha te egy idegen nőnek, aki már elhajtott többször, ilyet írsz, az nők elleni erőszak.
Ezt tisztázván, kérlek, állj le. Ne írj nekem szexuális dolgokat, mert idegen férfi vagy, egyébként taszító is.
Mint már említettem:
Annyira vicces, amikor kiélt, “jé, ilyen is van?” arcok erőltetik másokra a mesterkélt elképzeléseiket.
Gábor! EZEK PORNÓFANTÁZIÁK! Nincs olyan nő, aki élvezi, ha tépik a haját!
És:
KedvelésKedvelés
haláli!
de nem az volt, hogy a csávó, vagyis ZS., a feleség mindenkivel elfogadó, és mindenki élje meg úgy, ahogy akarja?
akkor te ne?
KedvelésKedvelés
Nem, én ne. Az nem is szex, ahogy én. Ha nem erőltetheti rám, akkor én nem szexelek, nem tudom, mi az, stb.
Igen, azon pöccent be, hogy nem sikerült a kis trükkje, senki nem hitte el, hogy G = Zs és retteg, hogy megtudja az asszony, akit csal.
ÚJ IP!!!
Telis-tele szivárvánnyal, elfogadással mindig ez a típus…
És az a nagy szókimondás, hogy leírta, hogy DUGÁS meg SZOPÁS!
Hűha!
Ilyet ki hallott még?
KedvelésKedvelés
Érdekes lelkialkat, régebben csak manipulatívnak (nem tisztán kommunikálónak) és zavarónak tűnt, most már kifejezetten látom, hogy jelen viselkedése kontrollmániás, lenyomó, frusztráltan puffogó, görcsös, akinek ehhez szerencsétlenül nincsenek skilljei.
2017, ugyanő
“egymasra hatas” van itt szerinte, én hatok rá (kéretlen, rajongó, alázatos bókokkal ismer el, ő is alakul általam, ha hibázik is, elismeri és fejlődik stb.) én is biztosan alakulok wtf
meg reméli, hogy mintha rólam meg a hangulataimról lenne szó, más nem arról, hogy én nem tűröm, ha hülyeséget ír, alakoskodik, és ezt visszajelzem
Én:
“Nem bánnám, ha erről Ti kölcsönös hatás) engem is megkérdeznél.
Szerintem ez a sztori az én végtelen bloggeri türelmem és nyúzhatóságom újabb, szomorú állomása.
Típustörténet: a férfi nem tud őszintén, egyenesen, a saját személyiségével kapcsolódni, erre kellenek az ERŐVISZONYOK. Vagy lenyom, rámerőlteti magát, meghúzza a hajam*, vagy behódol és szubmisszív.
Nem kedvelem ezt.”
Én erre biztosan nem írnék többet, részben mert ha hozzám türelem kell, és nyúzásnak élik meg, akkor öntudatosan távozom, részben mert jelezte, hogy« nem kedveli, nem akarja. Plusz ez nem egy fórum vagy oldal, itt másnak a boltját koszolja, irkálja össze, rontja.
* HOPPÁ, ÉN EZT OVIS ÉRTELEMBEN ÍRTAM. Ő MOST PORNÓS ÉRTELEMBEN ERŐLTETI IDE.
“MENJ INNEN A FRANCBA” és tiltás volt a kommentváltás vége akkor. Határhúzás. Szerinte én bepörgök, és azt is sérelmezi, hogy a saját kommentjeimet átírom, beleszerkesztek időnként.
Itt kérdem, és mindenkitől kérdem:
miért volna bármi tilos egy blogon, amit a blogszerkesztő (a motor) lehetővé tesz?
Neked se tilos az ilyesmi (a saját blogodon). Megint ott vagyunk, hogy idegen random férfiak megparancsolják (oldalirigység, pozícióirigység), hogy a baleknak nézett nő a saját blogján se csinálhasson olyat, ami lehetséges és nem is tilos, de nekik nem tetszik.
Én nem ígértem, hogy nem csinálok ilyet, ezért magyarázkodnomsnem kell, és nem osztom az ostoba “nyaljuk ki bármely erre járó seggét érdekből, hátha előremozdítja az olvasottságot” népszokást sem. Te gondold meg jól, hova, mit írsz, és ha már érzed, hogy nem fogadnak jól, akkor ne feszegesd tovább a határokat és ne erősködj.
Ennek ellenére jelöl ismerősnek. Tiltom. Aztán itt liheg, hogy szextéma, jujuj, rohan önigazolni, arasznyi kommentek.
Gábor, frusztráltnak tűnsz, nagyon, ez pedig taszító. A butaság, szövegnemértés a másik baj. Nagy baj. Nem kéne embereknek, akik nem értik a mondatokat és érdekükkel (erőszakos és érdekszex) ellentétes a posztban kifejtett értékrend, itt erőltetni magukat.
Ez abuzív, erőszakos magatartás.
Amiket a szexről, annak őszinteségéről írtál “feleségként”, az feltűnően bizonygatós, kompenzálós (a szomorú valóság ellenében), ócska pornóklisé. Gusztustalan ilyeneket bizonygatva, kéretlenül írni, csak a dühöt mutatja.
Nem azért baj, mert zavarba jövök, mert (szerintük) nem szexelek, hanem mert ízléstelen, tolakodó, hamis.
A csávó tényleg azt hitte (akkor 2017-ben), hogy ide irkál húszasával kommenteket gyerekverésről, olvasáserőltetésről, exfeleség viselt dolgairól, gyerekkel szembeni hatalmaskodó akaratérvényesítésről, kicsit néha önreflektált (hahó, Jocó, ugyanez!), mert ő is hibázik, és én hatok rá, ő is hat rám, ketten beszélgetünk itt. Belém volt esve.
Most meg feleség hálószobatitkaival/saját fantáziáival jön, hajhúzással, trágár szavakkal és aktusleírásokkal. Gyerekes, boldog öntudat, megdöbbentő: “mi BEZZEG igazán dugunk, nem félünk”, ebből következik számukra, hogy más meg nem, nem tudja, mi a jó, és/vagy fél a szextől. Ami nem gusztustalan, pornós, az lehet jóleső! Csak magánügy.
Egy idegen nőt szexszel nyilvánosan provokál, megalázná fölényeskedve, aki épp azt írja, hogy a szex emberi és privát, a többi nem szex, hanem az erőszak valamilyen formája.
Elromlanak az emberek. Unja nagyon. Ha kedvel is valami extrát, azzal ne turnézzon már, mert esetleg molesztálás, de ha nem, akkor neki kínos. Szégyenteli szokások. Beírod az önéletrajzodba? Nem. Elmeséled anyósodnak, gyerekednek? Nem. Miért nem?
KedvelésKedvelés
A patriarchátusról nagyon rossz véleménnyel vagyok, én az erről való gondolkodásban folyton oda lyukadok ki, hogy az emberiség rákfenéje a patriarchátus, és hogy valójában a férfiak is megvezetett barmok, egy öngól, mert elvágják magukat a valódi szeretettől, amely csak egyenlők közt lehetséges. Mivel magányosak maradnak, jöhetnek a pótszerek: önmérgezés, pornó, játékfüggőség stb. És a végén, ha már elég sok gyűlöletet generált az elválasztottság, akkor jöhet a háború. A háború előszele megsejthető a nőgyűlölet erősödéséből, amely mindig együtt jár a homofóbiával is.
KedvelésKedvelés
Nem jár mindig együtt, sőt, a férfiközpontú és transzokat pátyolgató LMBT mozgalom nőellenes. (Béranyaság, médiába nyomakodás, perverzek felbátorítása.)
Legyenek előbb tiszták. Legyenek sanda, perverz és gyerekrontó szándékoktól mentesek. Ne kelljen BDSM-hez, aszexuálisoknak és drag queeneknek, nőimitátoroknak (nőgúnyolóknak) tapsolni. Ne támadják agresszíven a családot, a heteroszexuális vagy a “vanília” szexet. És főleg ne akarjanak (a net korában!) mániákusan iskolákban “edukálni”. Ne vonultassanak fel kiskorú szereplőket a Pride-on.
Drop the Q, drop the T, ha nem, akkor engem hagyjanak ezzel. Akkor homofób vagyok, legyen. Ezt úgyis arra mondják rá, aki nem szolgálja ki az érdekeiket. Nem érdekelnek a kategóriáik. Hamisak.
KedvelésKedvelés
Az is kérdés volt, hogy miért okés nekem a titokban megcsalás. Támogatom?
Nem okés, nem biztatok rá senkit, viszont emberi, gyakran előfordul. Ha már benne vagy, akkor ne dicsekedj vele, ne tedd tabutöréssé, pláne bátor politikai üggyé, trendi kisebbségi cselekedetté, amit nem ért a sok “prűd vanília”. Ez a legundorítóbb. Te is tudod, hogy egyenlőtlen, sértő, megalázza a hűséges felet, vagy azt, aki kevesebbet jöhet el pl. a gyerekek miatt otthonról, vagy nincs képe megcsalni. Mit dicsekedsz vele?
Vanília: a kink/fétis/BDSM arcok szava a hagyományos, kedves, érzelmes, “sima” szexre, mint aminél az övék jobb, fensőbbrendű, mert ott bezzeg van ostor meg análdugó, bilincs, latex és műbráner, fellógatott és vérző nőket lehet ütni, sőt, popsiba is engedik, nem úgy, mint az asszony.
Ugyanez igaz a szvingerre, társkeresőzésre, alkalmi szexre, bármilyen fétiskiélésre, BDSM-re.
Ami homályos, az a homályba való. Nem még elnyomottként meg újítóként dicsekedni.
A másikat nem jó ezzel megalázni. Ugyanezért a szexis izgi kalandokkal névtelenül, de nyilvánosan fórumon stb. dicsekedni sem tanácsos. Pletykának alapot szolgáltatni sem.
A gyerekeink szeme elé sem kerülhet családellenes húzás. Rendkívül traumatizál a plüsskenguru takonnyal összekenve, miközben önző apu elrohan végleg élete szerelméhez, felszívja magát, hogy most majd jól megmondja feleségnek és eljön, annak ellenére, hogy a szerelme ezt nem akarta, nem kérte, nem is tud erről. Majd durva bosszút áll rajta azért a cirkuszért, amit ez után az este után évekig kap feleségétől és gyermekeitől. Szép sztori.
Aki nagyon szerelmes lett, mint az én nagyszerelmem, és nem bírja tovább, az álljon oda (ezt megtette), mondja meg, mi van, és jöjjön el (ez már nem sikerült, a sarokról visszament, és aztán megette a vacsorát). Tisztázza a helyzetet. Ha nem teszi, ha nem akar lépni, vagy érdeke hazug módon kettősségben élni, akkor titkolózzon, és ezt várja el a szeretőtől is. És legalább egy kicsit szégyellje magát.
De ezek kiállnak felszabadító szexualitásról, nyitottságról, elfogadásról kioktatni meg lekezelni pocakosan, 50 évesen.
KedvelésKedvelés
A domok 74 százaléka férfi valamelyik angolszász felmérés szerint, és a többi, a dominák nagy része fizetett, tehát prostituált.
KedvelésKedvelés
Éva, én nem tudom,hogy hogyan tudod magad még nevetségesebbé tenni, de sikerült. Tudom, hogy nehéz elhinni, hogy bizony vannak olyan párkapcsolatok, ahol a felek egymás előtt nem titkolóznak és együtt élnek meg minden pillanatot,legyenek azok barmilyenek is. Sajnálom,hogy neked ebben sosem volt részed, legalábbis,ahogy írsz egy igazán elkeseredett nő benyomását kelted, aki ezen a blogon próbálja minden frusztrációit rànyomni másra. Ahogy látom, sok emberben szerencsére nem teszel kárt. Még 1x elmondanám, mert látom nehéz feldolgozni, én a feleség vagyok, ez a kopasz, 155 cm-es
számodra undorító pasi a férjem 🙂 Mondd csak, mondtak már le rólad úgy,hogy nem is ismertek téged? Nem kell válaszolni, mert nyilvánvaló. Nem tudom, hogy a már említett gyerekkori sérelmeidet,hogyan és miként próbáltad már feldolgozni,de látszólag nem sikerült.
A férjem 1 üzenetet küldött eddig neked, a többi én voltam. És akkor most jöhet az ócsàrolàs,a magadat sajnàltatàs és ,hogy micsoda egy mocsok is vagyok én, nem vagyok nőnek való és társai. Én tudom, hogy mit tudok, merre tartok, miben vagyok és azt is tudom ,hogy ki van mellettem és, hogy mit tud nekem nyújtani, sőt én is tudom,hogy mit tudok neki nyújtani. El kell ,hogy keserítselek, hogy nem csak szexuálisan passzolunk egymáshoz, de bizony ránk igaz az is,hogy legjobb barátok is vagyunk, úgyhogy hajrá, nekem biztos alapú hàtterem van, pont e miatt nem hoz lázba, ha csesztetnek.
Igen, a nők is ismerik a kúràs, baszàs, dugás, szopás szavakat, bizony, sőt még használják is. Tudod, mikor úgy húzzák a hajukat és közben ordítva mondják,hogy…. Biztos tudod milyen, csak emlékszel 🙂
Azt ajánlom neked, hogy ne a bloggot használd a beteg lelked megtisztítására,hanem egy pszichológust és nyugodtan keress meg, eldumcsizhatunk,hogy milyen egy jó kúràs 🙂
Üdv
KedvelésKedvelés
Nem keserít el, amiket írsz, Gábor, hanem tudom, hogy kamu. Te vagy dühös, te akarod fitogtatni nekem a szexet meg lenézni engem, mert szerinted nekem nincs és nem szoktam. Külön groteszk, hogy ennyire rámerőszakolod a nemi életedet és fantáziáidat, mert közben elfogadásról, LMBT-ről meg örömökről papoltok mindketten.
Vajon miért, miről akarnál velem dumcsizni? Akkor majd elhiszem, hogy nem kamu?
Te nem érzed cikinek a bizonygatást, kéretlen tanácsadást?
Mivel úgysem fogunk szexelni (swingerben sem), neked miért nem mindegy, hogy én hogy gondolom vagy csinálom?
Mert az EGÓDAT sérti, amit írtam, és te is mocskosnak érzed a nem igazi vonzalmon alapuló aktust.
KedvelésKedvelés
A másik hihetetlenül undorító, kapcsolódó dicsekedésfajta, amikor a megcsalást keretezik át haladó, őszinte poliamóriának, etikus nonmonogámiának, ami kvázi vallás. Hirdetői, a kb. senkinek sem kellő, kékhajú szerencsétlenek lefele, “edukálva” beszélnek, fikázzák a monogámiát mint elmaradott, hazug életvitelt/értékrendet. Könyv is van, csak ilyen apró betűvel tüntették fel a lelkes, önként es és minden bizonnyal remek képességű fordítókat, és persze, hogy a jó öreg Singer Edina (biostatisztikus!!! Mondtam már ma?) is köztük van:
Miközben kivétel nélkül arról van szó, hogy a korábbi kapcsolat kihűlt, de gyávák, gyengék vagy csórók új életet kezdeni, beleragadnak.
A Szabadnem magashegyi atlétikás kétrészes politikai cikke egyenesen veleszületett, a homoszexualitáshoz hasonló beállítódásnak tartja a poliamóriát.
“…polinak lenni jelentheti azt, hogy valaki egy ilyen kapcsolatban él valamilyen okból. És jelentheti azt is, hogy belülről azt érzi, neki erre van szüksége (szóval ilyennek született). Ez a második, ez egy kvázi identitás, ezt igazából a melegséghez tudnám hasonlítani…”
tehát meg kell élni, kényszerítő, önazonosság dolog, nem életstíléus-választás! TEHÁT bírálhatatlan és ők egy kisebbség, akik a normával szemben bátrak és nem szabad elítélni őket.
Már írtam erről:
https://csakazolvassa.hu/2020/12/30/mi-a-baj-a-poliamoriaval-1/
https://csakazolvassa.hu/2020/12/31/mi-a-baj-a-poliamoriaval-2/
Most újra idézek belőle, ide tartozik, és ez egy klasszikus iszonyatkonvent.
Igény, belőlem indul ki, válogatok, mintha valami fogyasztási cikket vagy szolgáltatást keresnék: “a monogámiában gondolkodók gyakran úgy keresnek párt, hogy van az igényeiknek a tizenkét szeletes tortája, és azzal kezdeményeznek kapcsolatot, aki ebből mondjuk tíz szeletet lefed.”
Na, ez a szemlélet a gond. Hogy nekem vannak igényeim itten, kérem szépen, és ahhoz keresgélek egész vagy több szelet tortát. Ez az áruvá tétel. Közben hamis látszat, hogy negyvenes, borzalmas kinézetű emberek olyan nagyon szabadon válogathatnak.
“Attól tartott (egy félrekefélő férfi, a blogger megjegyzése), és érthető módon, hogy a társadalom jobban elítéli, ha a családja mellett egy másik kapcsolatot is látható módon fenntart, mint ha elhagyja a családját.
Ami szerintem elképesztően beteg.”
Hát ilyen az érvelés. 1. Fel sem merül, hogy aki nem bírja ki, az ,legalább titokban csajozzon, hogy ne legyen sértő, kínos, vagy zsarolás alapja (sok munkahelyen van átvilágítás), és ne állítsa be magát áldozatnak, akinek az identitása miatt kell politikai kapcsolat. Neki joga van, ő nem fog bujkálni, meg így őszinte, meg de menő a poliamória. 2. Miért ne kéne, lehetne elhagyni azt a társat, akivel már pokol az élet? Gyereket meg csak felelőtlen szülő hagy el a válással. Családelhaqgyás = anyunak marad ott a lakás? Miért? És átveszekszik az életet, ha nincs pénz másik lakásra?
“toxikus monokultúra”, my ass
“a poli kapcsolatok alapvető kelléke a magas szintű empátia/beleérzőképesség”
hát persze, még ti vagytok itt a nemes lelkű, érő emberek, akiket amúgy a szexualitásotok rángat a divatok szerint, annyira nincs egyéniségetek, tartásotok, igazi elfoglaltságotok. Vagy szeretsz valakit, és vele vagy, vagy nem, de fájdalmat akkor se okozz. 1. Hagyd el, becsületesen. 2. Csináld titokban. 3. Egyezz meg vele, de ne tedd ki a netre és ne exponáld őt/magadat.
Biztos Eddie férje is nagyon boldog, hogy empatikus neje és két gyermeke anyja töknyilvános posztokban BDSM pincékről, neurodivergens különlegeskedésről, tesztoszteronról és “18+ szexjátékokról” csacsog.
A poliamória és minden, nem mély, 1:1 elköteleződésen alapuló kapcsolat olyanfajta önzés, amelyben a fasz előnyösebb végén és kisebb kockázatot vállalva még mindig a férfiegó, -igény és -kéjvágy van, a nőket meg beledumálják, hogy milyen kúl érzelmek, elköteleződés nélkül szexelni, “kísértleteuzni”, Excelben vezetni, ki mikor kivel, kinek mi jár, és lelkizni meg hat keresztbekefélő körében ülni meg a karácsonyt.
Vajon mi lesz azzal, aki poliként teherbe esik? Dicsőségesen megy abortuszra, netán sikerkönyvet is ír belőle, milyen menő is az?
“érdemes az emberi kapcsolatokra is spektrumként gondolni. Az egyik végén lehetne a jóban-rosszban-intimitásban jellegű kapcsolat, a másikon meg a nincs-köztünk-semmi. A barátság valahova a kettő közé kerülne, és persze a barátságnak is többféle árnyalata lenne ezen a spektrumon. A „néha elmegyünk sörözni meg fociról dumálni” valahol a nincs-köztünk-semmi irányában található, míg a „szívből szeretjük egymást, megbízunk egymásban és élvezzük egymás társaságát” a másik irányban. És egy barátság időben is váltogathatja a helyét, csúszkálhat jobbra-balra az ember élete során ezen a spektrumon.
Spektrumelmélet… nagyon kézenfekvő. Csúszkál! A semmi közöm, az nem ugyanazon a “skálán” van, mint a barátság, mert a “van közöm/nincs közöm” bináris, igen-nem kapcsoló (mint a férfi-nő. Vagy egyik, vagy másik). A barátság sem csúszkál. Akinek csúszkál, az mindenkinél bepróbálkozós, többnyire visszautasított potyaleső, vagy valami nagy lelki, önértékelési, önfelismerési gubanca van, ha bárkivel akar, hajlandó kefélni, ha úgy alakul.
Ezeket az embereket kik nevelték, milyen hatások érték? És oké, vannak ilyenek, de miért ők a megváltók meg menők?
Ez az interjú első:
https://szabadnem.444.hu/2019/11/07/interju_ket_biszex_lannyal_a_nyitott_kapcsolatokrol
ez pedig a második része:
https://szabadnem.444.hu/2020/11/26/az-atletak-is-magaslati-edzessel-keszulnek-a-versenyre-avagy-mit-tanulhatunk-monogamkent-a-poliamoriaban-eloktol
KedvelésKedvelés