érvelési stratégiák 3. — vizet prédikál

Az autóvitához (az eszköz a különbség kommentjeiben).

Bizony, mindannyian gyarlók vagyunk. De attól még tudhatjuk, hogy miben hiszünk, hogy mi a helyes, hogy hogyan szeretnénk élni.

Hányszor, de hányszor történik az, hogy az elveinket hozzáigazítjuk a nagyon is vitatható gyakorlatunkhoz. Például nem adunk számlát, és mivel tudjuk, hogy ez nem szép dolog, ezzel mi másokat szoktunk vádolni, ezért megmagyarázzuk, hogy mi miért vagyunk kivételek, meg hogy nem ebbe megy tönkre az ország, valamint a szemét állam úgyis rosszul költené el az adónkat.

Az anyák, jaj, az anyák gyakran szembesülnek erkölcsi parancsokkal, életviteli tanácsokkal, tilalmakkal.

Végre gyerekük lesz, és nagyon jól szeretnék csinálni. Mi a jó a babának? Már a magzatkorban is károsítják a pszichéjét a negatív gondolatok, az, ha nem örömmel várják. Aztán kerüljön az anya testére a születése után, az “arany órában”. A hordozás biztosítja azt a testközelséget, amelyre minden babának… és helyesen hordozzunk. Igény szerint kell szoptatni. Együttalvás. Jól fel kell öltöztetni. Nem szabad sírni hagyni. A baba nem kaphat glutént, utóbb kiderült, hogy négy és hét hónapos kora között már viszont be kell vezetni. A csoki káros. Kerülni kell a szülő-gyerek nyálcserét. Kutatások támasztják alá, hogy. Olvassuk ezeket a cikkeket. Az MMR oltásnak durva mellékhatásai vannak. A tévé nem való a babáknak. Nem ütjük meg, nem zsaroljuk, nem fenyegetjük, nem manipuláljuk, nem kiabálunk, nem ijesztgetjük a zsákos emberrel, ellenben beszélünk úgy, hogy érdekelje, hallgatjuk úgy, hogy elmesélje. Nem veszekszünk előtte, nem kérdőjelezzük meg a másik szülőt. Nem válunk el.

Micsoda gyerekkoruk lehetne, ha mindezt képesek lennénk derűvel, örömmel végigcsinálni! Csakhogy gyakorlatilag egyedül, jellemzően egyedül, naphosszat egyedül állunk helyt. Nincs korlátlan erőnk, véges emberi lények vagyunk, saját, a gyerekével sokszor ellentétes igényekkel, örökké megfigyelve, számon kérve és temérdek bűntudattal. Csak egy kicsit szeretnénk már nem azt érezni, hogy ártunk a gyereknek, hanem lerogyni végre egy kávéval. Ezért, hogy a kellemetlen ellentmondást mérsékeljük, kitaláljuk, hogy nem is akkora baj, ha… Jelentős energiákat fordítunk arra, hogy az elveket a magunk gyarló valóságához igazítsuk. Megnyugodva hallgatjuk a sorstársakat: akkor nem csak mi vagyunk szar anyák.

Egyikünk sem tudja mindezt egyenletesen növekvő mosolygással, kiegyensúlyozottan betartani, végigcsinálni. De akkor sem mindegy, hogy gondolunk arra, amikor nem megy, amikor ütközik a valóság és az elvek. Átírjuk-e, relativizáljuk-e gyorsan az elméletet: mivel úgysem tudok mit csinálni, az elv sem érvényes.

Az érvelési hiba tehát így néz ki:

Igaz és helyes ez a gondolat, hiszen én is így csinálom.

Ahelyett, hogy

Igaz és helyes, ezért én is így csinálom,

avagy

Igaz és helyes bár, én mégsem tudom így csinálni.

Ilyenkor el kellene ismerni, hogy azért nem, mert kevesek vagyunk, és ezzel nehéz szembenézni, amúgy is úgy érezzük, mindenki minket vádol. De ez sem igaz: nem mi vagyunk alkalmatlanok: a feladat az, ami egyedül teljesíthetetlen. Az elv, a szabály a túl sok. Pedig elég csak elég jó anyának lenni.

Nem ilyen egyszerű ez, mert hiába vannak elvei az anyának, közös az élete azzal, akinek ugyanúgy a gyereke a gyerek, de esetleg másképp gondolja, és a felelősséget sem éli át annyira. Jó lenne, ha az apák is megismernék ezeket az elveket, és küzdenének ők is, és nem az lenne a válaszuk az egészre, amikor magyarázzuk nekik, hogy mindez kismamakönyvek meg fórumok butasága, és jó lesz az a paprikás kolbász az ő Olivérjének, igaz-e, cimbora? (Geő, heő, így a gyermek.)

A tévé jó példa: sok anya azért mondja, hogy de hát része az életnek, mert a nagyszülőknek vagy apának az a pihenés, nem tudják kiiktatni a mindennapokból, és ezért anya előbb-utóbb leteszi a fegyvert. A nagyszülő vagy apa az, aki nincs meg a sportközvetítései avagy az alapzaj nélkül. A nagyi vagy apa mondja azt, hogy őt Vekerdy meg Ranschburg Jenő nem érdekli, és a túlterhelt anya lavíroz, ha elvhű akar lenni, hogy olyankor kimeneküljön a szobából a kicsivel, és lekösse valamivel, miközben végre a nagyszülőknél vannak, vagy végre itthon van apa. Az anya tehetetlen, mert abban a meccsben, hogy tényleg, mit keres ez a négyzetméteres felület itt a lakásunkban, a tudatunk háromnegyedében, áll eleve vesztésre.

Mert a nők, sokszor megfigyelhetjük, megérnek, megkomolyodnak, átformálódik a szemléletük attól, hogy megszületett a gyerekük. Társadalmilag felelősebbek lesznek, meg ökotudatosak, egészségesebben igyekeznek táplálkozni, leteszik a cigit, nem isznak, nem vágynak őrült bulikba, és nem köti le már őket a sok csacskaság — megértenek mélyebb összefüggéseket. Részben a szerepük is ezt a jóságos, belátó, kiszámítható működést írja elő. Apa meg úgy maradt, sőt, van, ahol a kezdeti mintaapaság után a stressz meg az életkor növekedésével egyre kamaszosabb szokásokat vesz fel, visszaszokik a cigire, és egyre jobban anya ellen feszül.

Miért marad úgy apa? Mert őtőle a társadalmilag előírt szerepe pénzkeresetet és alkalmi szabadidős apaságot követel meg, neki nem kell előre tekintenie, a saját kényelme rovására felelősnek lennie. Apa szerepe az, hogy ő egész nap dolgozott, és most lazít egy kicsit. A nevelési gyakorlatát is sokszor írja a közvetlen érdeke. Kanapén fekve, telefont nyomogatva ezért legózik, ovis ünnepségen ezért vonul félre félórákra munkatelefonálni. Neki nem kell szerveznie, döntenie, megóvni a kicsit — ha akar, megteheti, de nem fogja tőle számon kérni senki.

Nem könnyű konfliktus: anya elvei és apa gyakorlata. Mert vajon mik lennének apa elvei, ha ő csinálná az egészet? És hol van anya gyakorlata, vagy az ő kényelme?

Többféle kimenetel van.

Vagy tudnak felnőttként kompromisszumot kötni: apa megérti, hogy ez miért fontos, komolyan veszi az anya érveit, és képes az önkorlátozásra, nem szabotál. Például csak másik szobában, vagy fektetés után tévézik, és célzottan: nincs alapzaj-tévézés. Ez érett kapcsolatokban fordul elő.

Vagy örökké harcban állnak, apa bűntudatos és ettől támadó is, anya szorong, igyekszik, békít, közben úgy érzi, őt nem érti meg senki, és a fórumon panaszkodik.

Vagy pedig anya is rájön, hogy a tévé tulajdonképpen az életünk része, és néhány mondattal feloldja magában az ellentmondást, esetleg együtt nézi az ikszfaktort az egész család.

De apa nincs mindig otthon, és az anya ott van a gyerekekkel, akiknek a horizontján már megjelent a tévé mint vonzó program. Mivel tehetetlen, belefárad az egészbe, amit meg is értek. Lejjebb ad a szép elvekből, és akkor kognitív módon ártalomcsökkent: nem is baj, meg kell szoknia, a többi gyerek is tévézik. Majd én válogatok! Csak az igényes meséket (valamiért ezek mindig gyerekkorunk meséi, pedig a mi szüleink is sokkot kaptak ám Mazsolától és Tádétól és Kisvakondtól, hogy ez rém idétlen). Anya is nosztalgiázik, azt gondolja: ami benne kellemes emlékeket idéz, az a gyereknek is jó — csökken a feszültség. (A mi gyerekeink majd a Bakugant meg a Spongyabobot mutatják nosztalgikusan a gyerekeiknek.)

De ettől még a gyereknek nem tesz jót a tévé. A tévé, mindenestül, az akciófilmre emlékeztető, adrenalinemelő természetfilmekkel, reklámokkal együtt ugyanaz. Komplex képződmény, amely akar tőlünk valamit.

Az persze lehet, hogy még mindig a kisebbik rossz leültetni a tévé elé a gyereket, mint begolyózni. Nem akkora baj, de ettől még nem lesz hasznos a tévé, és kár erről ideológiát gyártani.

Az sem mindegy, miben látjuk például az okot, hogy kompromisszumot kötünk. Mi vagyunk vajon gyengék, kevesek, mi vállaltuk túl magunkat, mi nem tudjuk úgy csinálni, ahogy akartuk? Elrémülten olvasom a Szaranya topikot, ahogy minden apró malőr, rosszkedv, balszerencsés nap bekerül oda mint valami bűnlajstromba, és egymásra licitálnak az anyák.

Nem lehet, hogy remekül helytállnánk, ha kapnánk néha egy kis szabadságot? Nem lehet, hogy az az ok, hogy rablógazdálkodnak időnkkel, erőnkkel, és senki sincs tekintettel ránk? És ahelyett, hogy ezt megbolygatnánk, inkább relativizáljuk az elvet. Pedig az elvet nem az igazolja, hogy mi vagyunk az illusztráció. Viták tucatjait olvastam, amelyekben a saját példájukkal érveltek a résztvevők, és mindig kínos érzésem volt.

Nem mindig könnyű feloldani az ellentmondást, de a tisztánlátás az utolsó réteg bőrünk, az alatt már a meztelen hús van, annak nem szabad sérülnie. Különben akárki bevisz az erdőbe azzal, hogy olyasmit kínál, ami kellemes.

Attila ír érdekeseket és tágakat erről:

Eszme és gyakorlat,

illetve A világvége illemtana című könyvének egyik részén alapszik a gondolat, miszerint senki sem tökéletes: attól, hogy bort iszunk, még igenis prédikálhatunk vizet.

10 thoughts on “érvelési stratégiák 3. — vizet prédikál

  1. Én engedem a gyerekeimnek a tévézést; soha nem gondoltam azt, hogy egyáltalán nem fogom engedni. Olyan családban nőttem fel, ahol nem volt tévé, s nem szerettem ezt; ma is szeretek filmeket nézni, egyedül is, s a gyerekekkel is. Lehet, hogy gyarló vagyok, de végiggondoltam, s egyszerűen nem tudom a tévézést abszolút tilosnak tekinteni.

    Kedvelés

  2. Üdítő, hogy szar anyát írtál és nem “car anyát”, ezért külön köszönet. Anya elvei és apa gyakorlata, no igen. Bár tévézésben pont nem, engem a férjem szoktatott le. Évek óta be sem kapcsoltam, a gyereknél fel sem merült, hogy ez opció lenne. Vettünk neki két dévédét, de hamar rájöttem, hogy meg lehet oldani nélküle. Nem mondom, néha csábít a gondolat, hogy bevágjam egy rajzfilm elé és legyen öt perc nyugtom mégsem teszem.
    Érdekes, az én férjemnél kimaradt a kezdeti mintaapaság, két év alatt, két gyerekkel most kezd megérni rá. A hétvégi ebéd utáni kanapén fetrengése például, ami eddig azt jelentette, hogy csorgó nyállal csicsikál másfél órát, míg én majd felrobbanok a dühtől, hogy mindez nekem miért nem adatik meg nemrégiben úgy módosult, hogy hozzácsaptam az elsőszülöttet, altassák el egymást míg én a kicsivel foglalkozom, nagy ritkán alszom. És újabban van még pár ilyen apróság, részéről is vállalható kompromisszum. Sokat segítenek az írásaid, hogy nem kell mártírkodni, igenis megérdemlek én is ezt-azt. Még az is lehet, hogy veszek egy márkás arckrémet…

    Kedvelés

    • Nahát, nahát, de jó ezt olvasni, mennyi életminőség-javulás. Pedig keserű vagyok, ugyebár. Még narancssárga gyapjúpulcsi is legyen, hozzá illő fülhallgatóval.

      Ez a felrobbanás ismerős, jaj, nagyon. Ha nem nagyon önző a partner, akkor a derűs tudatosság csodákat tehet. Aztán már elégedettebb a nő, a férj sem olyan gyanakvó meg defenzív, kenik egymás arcát a krémekkel, irány az ezüstlakodalom.

      Kedvelés

  3. evelin, ne haragudj de ezen en most nagyon rohogtem. hogy csorgo nyallal csicsikal es hozzacsaptad az elso szulottet. es hogy meg arckremet is?? 😀 azert ne ess tulzasokba :D:D:D

    miert van az hogy idetalalok egy blogra es egy ket ismerosomre is rabukkanok a kozonsegben. ennyire kis letszamu lenne a kozosseg aki hasonloan gondolkozik a blog temairol?

    Kedvelés

  4. Visszajelzés: keserű vagy | csak az olvassa

  5. Visszajelzés: paradoxon | csak az olvassa

  6. Visszajelzés: érvelési stratégiák 6.: itt vagyok például én — avagy a tanult tehetetlenség | csak az olvassa

  7. Én is hagyom, hogy TV-t nézzenek. Állandó konfliktus téma, hogy kell-e TV, vagy nem kell. Amikor a férjem elment itthonról én gyorsan felbontottam a szolgáltatónál a szerződést. Volt helyette bicikli, meg gyalogtúra, vonatozás, vagy egyszerűen játszótereztünk. Ha esett az eső, a lányom jókat barkácsolt, a fiam autózott. A férjem, ahogy hazajött, irány a szolgáltató, szerződés 2 év, azóta a gyerekek állandóan veszekednek a távirányítón. Szerencsére a bicikli mindig elcsalja őket a TV elől, de szomorú, hogy a TV kiveszi a könyvet a kezükből esős napokon.

    Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.