igazi kis pasi

Én a gyerekruháknak — nem titkoltam itt se — megszállottja vagyok. A minőségi, letisztult, ízléses cuccokért hajtóvadászatot folytatok, és szégyentelenül sokat költök e rögeszmémre.

Kedvencem eredetileg a Benetton, de kezdek elpártolni, annyi a flitteres, feliratos, öncélúan scoobydoo-s és kiskutyás holmi. Továbbá az ESPRIT, a ZARA és újabban az Okaïdi. Azt vettem észre, minél nívósabb egy márka, annál kisebb a különbség a fiús és a lányos holmik között. A facebookon elő is tűnt egy ilyen ruhamárka hirdetése: nem fiúknak, nem lányoknak — gyerekeknek, de nem találom. Ti ismeritek?

Na megvan, köszönjük, Eszter:

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=360319504053407&set=a.175639839188042.45534.135182993233727&type=1&relevant_count=1

A ZARA meg magyar szemmel kifejezetten lányos holmikat szán a fiúknak, például hímzett csíkkal díszíti a bőrpapucsot, és rátesz egy plusz pántot a csizmára. De tekinthetjük mindezt egy új, másfajta ízlésnek. Ahol ez nem nőiesnek számít, hanem szépnek. Ahol senki nem hisztérikus, ha piros kardigán van a kisfiún.

A trend nem az én fejemből pattant ki: nem most csodálkoztunk el a lila meg rózsaszín ingeken, a sztreccs férfifarmereken, és már évek óta sok férfi vásárol nejlonharisnyát is. Biztos vannak köztük olyanok, akik erre gerjednek, a többiek meg praktikusnak avagy szépnek tartják. Mi van abban? Talán csak nem akarunk tudomást venni olyan létező vásárlói igényekről, amelyekre alapozva több nagy cég is új termékcsaládokat dobott piacra?

Nem, ez nem a nemek összemosása. Abban az állítólag lányos csizmában, amely ízlésesebb volt, mint bármelyik kőgazdag osztálytársáé, egy sportos, kedves és értelmes gyerek járt iskolába, akinek a férfiassága remélhetőleg nem agresszív megnyilvánulásokban és nevetséges rocksztáros (AKELA!) meg rovásírásos holmikban, tarsolylemezes övtáskákban fog alakot ölteni. Isten mentsen attól a lábszagú faragatlanságtól, az EFOTTon látható ötnapos pólóktól, az öltözködésbeli korlátoltságtól, amelyet férfiasnak szokás tekinteni még ma is.

A fiam szépséges nadrágjait meg az említett csizmáját már eltettem a lányomnak. Remélem, pont ilyen lesz ő is: sportos, kedves és értelmes. Sem ez, sem a többi nem a ruhákban rejlik, és én tízéves kor előtt semmi kifejezett különbséget nem kezdeményeznék a fiam és a lányom között. “A nemeket összemosó filozófiák”: nem beszélek másként sem a szülésről, sem a menstruációról a fiamnak, mint a lányomnak. Ami más, az ő maga, azt a különbséget nem nekem kell akarnom.

Ugye tudjuk, hogy ha van egy fiunk meg egy lányunk, és “igazi kislánynak” akarjuk öltöztetni a lányt, meg “vagány kisfiúnak” a fiút, akkor hozzávetőleg kétszer annyit költünk gyerekruhára, mint ha eleve az uniszex cuccokat vennénk meg, vagy vállunkat rántva ráadnánk ugyanazt a cuccot fiunkra-lányunkra? Ugye tudjuk azt is, hogy a cuki kislányos meg a pasis ruhákkal azt a mentalitást erősítjük, amely élesen megkülönbözteti a fiúkat és a lányokat? Hogy ezzel a felnőtt szempontokat visszük a gyerekkor aszexuális paradicsomába? Én a gyerekfarmertől és a kisfiúöltönytől is rosszul vagyok egyébként.

(Itt volt egy bekezdés, de tévedésen alapult, meg rosszul volt személyes, ezért kivettem.)

Akinek a koptatott farmer, a kis kárómintás mellény a fiús, és a pörgős szoknyától meg a fodros trikótól lány a lány, az megérdemli. És annak a gyereke is fintorogni fog. Ezt kitalálták remekül az amerikaiak, régesrég. „Ha rózsaszín baseballütőt dobunk piacra, a kislányos szülők meg fogják venni. Aztán később ha kisfiuk születik, akkor venniük kell még egyet – más színben. Ezzel megduplázzuk az eladásainkat.” Itt van az egész cikk, nagyon érdekes.

Én nem akarom a fiamat rózsaszínben járatni. De a lányomat sem. Újabban uniszex cipőket és nadrágokat veszek a lányomnak — effélét, megjegyzem, a kisfiúk részlegén találni –, és olyan érzelmi többlet, amikor a kicsi belenő, és ráadom. Csak a kiegészítők lányosak. A nagy fiam meg a lányom egyszerre kapott egy-egy egyforma ZARA cipőt, és most a kicsi fiam hordja, és olyan vicces. Az anyám erőltette lányos csizma meg nem volt jó a lányomnak, majd most hordja a fiam. Mondjuk ha olyan nagyon lányos lenne, rég elajándékoztam volna.

Nem nagyon beszélünk erről, a mögöttes félelmekről, nem fogja senki bevallani, mi mozgatja, amikor “igazi kis pasinak” öltözteti a fiát. Csak mindenki reagál, és a reakciók árulkodók. Ahogy biztattak például, hogy vágjam már le a fiam haját, ugyanazok, akik a lányomat a nagy loboncáért dicsérik. Vagy hogy egy piros trikó elég, hogy lánynak nézzék a kicsit.

A vonaton egy bőbeszédű férfiú csak mondta, mondta a kétéves lányomnak, hogy formaegy így, versenyautók úgy. Nem értettem, mire fel ez a buzgalom. Valamiért rászóltam, mondtam, hogy Johanna. “Te nem fiú vagy? Ja!” És elment.

Ez a rettenetes különbségtétel a játékok választékában is megnyilvánul. Ahogy ott kínban válogatnak kucsmáikban a vidéki nagyszülők, és inkább megveszik a drasztikusan fiúsat, avagy a cicomásan lányosat, lehet az bármilyen kacat, nehogy hibázzanak. És ahogy elnézik a fiúcskának az ugrabugrálást, vadulást, rendetlenkedést, sőt, és ahogy rászólnak, ha sír.

Kínos áthágni azt, amit fiúknak és lányoknak előír a társadalom? Hát betartani, az nem kínos? Egyszer gondoljunk már bele, miféle értékrend nyilvánul meg a tárgyakban és a normákban. Bele fogunk szédülni.

29 thoughts on “igazi kis pasi

  1. Azon én is kiakadtam nemrég, hogy egy ismerősöm megkérdezte, minek fiúnak baba (egy manóbaba volt amúgy), és vitázik a gyereke apjával, hogy miért akar kiskonyhát barkácsolni a fiának….én ezeket nem értem. Fiamnak jól áll a piros is, most jó lesz a kislánynak is 🙂 Pont azért, amiért írod.

    Kedvelés

    • Minek, minek. Játszik a gyerek. Ha babázni akar, tessék parancsolni. Engem is baszogattak anno a nemlányos játékokért meg mert nem szerettem szoknyát hordani. Volt értelme azon kívül, hogy bosszantó volt? Okosabb, szebb, frankóbb lettem tőle? Frászkarikát. Erőltettek volna bármi mást, de ne ilyen piszlicsár fasságokat.
      Amúgy valahol másik posztnál (parainesis? Amúgy minden szava működött) a saját szoba is megemlítődött, mint elidegenítő úri luxus – na az az egy nagyon nézőpont és kontextus kérdése. Egy sarokban nőttem fel, hol legalább elkerítve, hogy az se – plusz sok más olyan dolog is volt az életemben, ami a tehetetlenkedésre való hajlamomra dobott rá egy vödörrel… Ezerszer inkább a saját szoba, a hiba lehetősége, a mosónőkonty meg a toplák, de legalább saját kézzel összeválogatott ruházat. Nem fogom ridegtartással “nevelni” a gyerekemet, de nem lesz ropogós fonott haja (ha nem akar olyat), átjáróház privát tere és nem veszem ki a melót a kezéből (és nem hagyom rá, ha magától nem veszi észre, hogy mit kell csinálni. Nálam ez volt, és a falnak megyek ettől. Ha azt akarom hogy a másik megcsináljon valamit, akkor mondom neki, hogy ezt és ezt eddig és eddig csinálja meg… Nem sóhajtozva várom, hogy kiszasszerolja, majd állítom be javíthatatlan díszhülyének, ha mégsem szasszerolta ki.)

      Kedvelés

  2. Hát igen, mi is ki vagyunk akadva ezen, h alig lehet találni uniszex gyerekruhákat. A múlkor is, veszek egy farmerszoknyát a lányomnak, banyek, hát nem rá van hímezve egy rózsaszínű virág? Onnantól azt már fiúra rá nem adhatom. 😛
    Egyébként igazad van, és mi is praktikuskodunk, hordja a kislány a nagyfiúét (most is épp), de azért vettem neki szoknyát is, sőt szoknyákat és ruhákat, mert hát szem nem marad szárazon tőle 🙂

    Kedvelés

  3. Talált :), pedig itthon egyneműek vannak. Az idei őszi cipőt nekem is a fiú kinálatból kellett kiválasztanom, mert a lányoknak szóló nagyon szirupos, pedig csúcsminőség, nem is hazai és mégsem decens (illetve érdekes módon kb. 2 éves korig rendben van a választék, utána borul).

    A drága gyerekruhával csak az a bajom, hogy képtelenek vagyunk vigyázni rá és sajnálom, hogy minden tönkre megy (kimoshatalan foltok, én meg alkalmatlan vagyok arra, hogy tegyek ellene…). Szóval nálunk így is necces, hogy a kicsi mit fog tudni hordani… marad a jó minőség, anyag, de középkategória és 1-2 komolyabb darab. Mondjuk így még nehezebb nem mintás, flitteres, csili-vili cuccot találni.

    Kedvelés

    • Egyfelől szisztematikusan rejtegetni nem kell a gyerek nemét (minek?? az is vonalasság), másfelől meg ha hosszú a fiúcska haja, vagy van egy darab ruhája is, játékból, na, püff, mi van akkor?
      Jó lenne egy olyan társadalom, ahol se tagadni meg agyonideolgizálni nem kell még egy ilyen alap dolgot, se nem buzizzák se azt, aki nem pont úgy működik, ahogy azt elképzelik.
      Amikor azzal érvelnek nagyokosok, hogy “mi lenne, ha a te fiad jelentené be, hogy meleg?”, az is olyan, hogy én max azért aggódnék, hogy hogyan fogja kezelni a helyzeteket, hogyan fogja megtalálni a helyét a világban, lesz-e partnere, hogy lesz családja stb… Nem az, hogy hú de ciki, zubi lett a gyerekem. Miért lenne kínos? Ha amúgy van tartása a srácnak, akkor hol a baj?

      Kedvelés

  4. Imire akkor kerül kék ruha, ha azt öröklünk, egyébként zöld, piros, narancs, drapp, keki. El is tettem mindent Julinak. Viszont úgy elkapott a hormonhullám, hogy vásároltam neki egy jó adag rózsaszínt és halványlilát, most kezdek egy év után leállni.

    Kedvelés

  5. A társaságban, ahol sok gyerek született pár éven belül, az elsők fiúk voltak, Az én legnagyobb lányom emiatt kb. hét éves koráig kizárólag sötétkék, sötétzöld, esetleg terepszínű cuccokban járt. Nem tudtam rászánni magam, hogy ruhát vásároljak csak azért, hogy rózsaszín legyen, mikor ugyanaz biztosan megvolt sötétkékben/szürkében/barnában ingyen. Most 18 múlt, és jelentem, a fiúkat (na jó, a Fiút) szereti. A középsőnek meg örököltünk egy rakás lányos holmit, amit aztán továbbadtunk a következő kölyköknek, akik véletlenül megint mind fiúk…
    Volt olyan élményem a Balatonnál, hogy a pucér kétéves lányom láttán – jó, a haja két centis volt, és nem volt fülbevalója – megkérdezték, hogy mi a neve – lánynév – jéééé, azt hittük, hogy fiú – de hát pucér, ugye – na jó, de nincs fülbevalója. Na, ott komolyan aggódtam, de nem a gyerek nemi identitása miatt. Meztelen volt. Ja, és rá is pisilt a kedves kérdező gumimatracára, guggolva, ahogy tanítottuk.

    Kedvelés

    • “Nem tudtam rászánni magam, hogy ruhát vásároljak csak azért, hogy rózsaszín legyen, mikor ugyanaz biztosan megvolt sötétkékben/szürkében/barnában ingyen.” Ezzel én is így vagyok, a ruháink nagyon nagy részét 1-5 brassói gyerek (a nővérem 4 gyerekei + egy részük ott is turiból származik) hordta. Másik részük indult Bukarestből, járt Nagyváradon, Kolozsváron, Brassóban, és utána kerül Budapestre. Mi így (is) vagyunk öko szemléletűek.
      És nem lennék hajlandó (sokat) költeni a gyerekruhára. Pillanatok alatt kinövi (ja, az enyém még nincs három, a második még a hasamban), és -egyelőre- nem érdekel, hogy a másé szebb vagy divatosabb vagy márkás (ha a gyereket éri nyomás, akkor majd változhat ez). Funkcióját betölti, kész.
      Az viszont engem is bosszant, hogy drapp vagy narancssárga szandált például nem nagyon lehet kapni. Sötétkék vagy -zöld és rózsaszín. Ez a választék a három közelebbi boltban.
      Az én szövegem, amikor a gyereket fiúnak nézik (történt ez meg úgy is, hogy csupa lányos ruhák voltak rajta, szerintem az elevensége tette “fiússá”): Nem, ő kislány, csak fiúnak öltöztettem. És kimondottan bírom, és vigyorgok, amikor az emberek ilyenkor zavarba jönnek 🙂

      Kedvelés

  6. Ez a bejegyzésed nagyon talált. Mindenki b.sztat, hogy vágassam már le a fiam haját (99% lánynak nézi) és legutóbb óvónéni szólt a szülőin, hogy ne mondjunk a fiúk alsójára bugyit, mert megzavarjuk a nemi identitásukat. Mivan? 5 évesen? Mi turiból öltözünk, így márkásban járnak.

    Kedvelés

  7. Engem óvodás korom előtt uniszex ruhába öltöztettek a szüleim, és fölvállalták azt is,hogy nem lövették ki a fülemet(25 éve, vidéki rokonság…nem volt egyszerű.) Én aztán igazán nem vagyok túlságosan elfogult a szüleivel, de ezt szerintem jól csinálták. Sajnos az oviban már eléggé érzékeltem, hogy így a csoport és az óvónénik szemében nem számítok teljes értékű lánynak, akkor kikönyörögtem a pörgős szoknyákat, meg a fülbelövést.De legbelül nem tudtam ezekkel azonosulni, így még tinikoromban is azon szorongtam, mi van, ha nem is vagyok teljes mértékben nő, hiszen annyira hiányzik belőlem a “nőcisség”, csak próbáltam a külvilág elől eltakarni a sminkkel meg a pacsuliszagú parfümmel.
    Az utolsó várandósság alatt sikerült elfogadnom, hogy sosem leszek sztereotip nő. A három fiam közül az egyik nagyon nem “kis pasi”, a másik nagyon az, hiába az uniszex szerkók…A harmadik még nagyon pici.

    Kedvelés

  8. Sosem volt egy darab rózsaszín cuccom sem, hát most szinte folyik ki a szekrényemből. 😀
    M. pedig az összes rózsaszín csajos ruhája ellenére sokkal durvább koszfoltokkal szokott hazajönni, mint G. (Mint pl. ma is, amikor pedig színházban is voltak az ovival.) És a füle sincs kilövetve. Nem is lesz, amíg el nem dönti magától. Én a 10. szülinapomra kaptam, 96-ig 11 lyukam lett, T. születésekor az összeset kiszedtem, és nem is kerültek vissza.

    Kedvelés

  9. Szekérderéknyi rózsaszín babaruhát örököltünk, a legvadítóbb darab egy rózsaszín műszőrme kislánybunda, olyan 74-es méretben, viszem a falunapokra tombolanyereménynek.

    Kedvelés

  10. Nina lányom bár jár piros/rózsaszín/lila ruhákban(örököltük,kaptuk-soha nem vennék ilyen csajos cuccokat),mégis úgy látom az oviban nem kezelik “igazi” lányként.Mert a többi kislány fodros/pörgős/pöttyös szoknyában,derékig érő hajjal,66 copffal nyomja.Zoénak a nyáron levágattuk a haját,mert egyrészt kipöttyösödött a nyaka a melegtől,másrészt egyszerűen kezelhetetlenül durva szálú a haja.Fülbevaló nincs.Van viszont piros/rózsaszín/lila nadrág/póló/pulcsi/kabát(ezek már zömében apa szerzeményei),mégis fiúnak nézik.Mi is márkás cuccokban nyomjuk amúgy,a helyi turiban már elég jól ismernek 🙂
    Ja!Nekem van Akela pólóm 🙂 Abban szoktam a hideg téli estéken a jó meleg paplan alá bújni 🙂

    Kedvelés

    • Nem ér! Az iggazzy férfi csak sófoltos Akela pólóban nyomul…de mindig. Örök élményem volt mikor egy vidék lagzin láttam egy ilyen példányt csokornyakkendővel és fehér zakóval. Obligát makkoscipő sem maradhat ki…

      Kedvelés

  11. Nem tudom, nekem nem azzal van a bajom a legtöbb gyerekruhával, hogy lányos-e vagy fiús (szerintem nincsen gond a szocializáció nemi részével, mint jelenséggel, amíg nem kifejezett ostobaságokra irányul – a szoknya (nem a hercegnőké, hanem az egyszerű, strapabíró fajta értelemszerűen, amilyeneket én is keresek magamnak) például szép és praktikus viselet, fára mászni meg ugyanúgy lehet benne, mint nadrágban [én legalábbis szoktam:)]), hanem azzal a borzasztó egyformasággal, ami az összeset jellemzi.
    Hogy gyakorlatilag ugyanaz a kisautó meg macika van mindegyiken, gyerekes, vizuális gügyögés, amit én nem vennék fel – és szeretném megtisztelni a gyereket azzal, hogy olyan holmijai vannak, amit objektíve – és a mi családi kontextusunkban is – szépnek tartok. (A családi kontextust arra értem, hogy pl. engem nagyon elszomorít, amikor olyan képeket látok, amikor pl. valami keleti, déli országból való fotón ott van a szép hordozós mama népviseletben, a gyereken meg ott virít a rózsaszín kínai mikiegeres sapka és ANNYIRA látványos, ahogyan vész el ettől az emberi változatosság – nekem azzal nincs bajom, ha valaki hordja a flitteres izéket, ebben érzi jól magát és a gyerekének is ilyeneket vesz/szerez, az viszont igen, hogy kb. csak ilyen gyerekruhák vannak, minden más stílus, összhangulat le van ejtve, holott felnőtteknél a változatosság létezik {és ez sajnos gyanítom az ipari termelés következménye – van néhány gyerekruhákra szakosodott gyártó, a másféle, nem-tömegdivat-ruhákat készítőknek meg nem éri meg gyerekruhát is csinálni valami miatt}).
    Hogy hiába öltöztök ti családilag akárhogy, a gyereket vagy flitterben meg kisautóban kell járatni, mert az van a boltban, vagy pedig vadászni és költeni márkásságokra.

    Kedvelés

    • Vadászni jó. A gyerekruha pedig nagy üzlet, mert a gyerekere szívesen költenek, és ha a szülő szakadt is, azt szeretné, hogy a gyerekét ne nézzék ki az osztálytársa. Vannak letisztultabb cuccok, nem olyan bonyolult ez. De a gyerekruhaboltokban az lesz, amit a kedves vevők tömegesen keresnek. És a rózsaszínt meg a figurásat keresik, ha jól látom.

      Én nem nevelek nem nélkül egyébként, ezt még a múltkor akartam írni, hát nyilván, szoknya is akad, de a hisztériát leállítom.

      Kedvelés

      • nem tudom, én annyira nem szeretek vadászni, az igények meg valahol nagyon generáltak (a gyereknek rikító játék és pizsamaszínű ruha KELL meg „aranyos gyerekdolgok”), és ha nem kéne mindenből tízmillió darabot eladni, hogy megérje a gyártás, akkor ez gondolom kisebb nyomás lenne, lehetne kísérletezni, amiből aztán lehetne tényleges szelekció. szóval ez ilyen szokásos csapda, gondolom, talán idővel változik a helyzet. :/
        de a poszt végülis kevésbé erről szólt meg erről asszem beszéltünk is itt vaamikor szóval nem is ideillő.

        Kedvelés

    • Nekem is bánatom, hogy van tíz percem, berohanok egy láncba harisnyáért meg sapkáért meg bugyiért, és egyszerűen nincs olyan, amin ne díszelegne egy rajzfilmfigura, amit ráadásul én fel sem ismerek, mert nem nézek ilyeneket. Nem lehetne egyszínű vagy pöttyös? És nincs kedvem végigjárni a várost a két bugyiért.

      Engem gyerekkoromban fiúruhában járattak a szüleim, rövid hajjal, mindig fiúnak néztek, egyszer még 11 évesen is, és nem volt jó. Nem akarom ezt a lányomnak. De az nagyon imponált, hogy a jelmezbálon a sok hercegnő között ő kalóznak öltözött, tökös volt. (Szabad ilyet mondani itt?)

      Kedvelés

  12. A kislányom ovis és engem nagyon zavar az agymosás, ami már azon a szinten is árad a rendszerből. Pl nem lehet a kék a kedvenc színed, mert az fiús. Nem játszhatsz a kisautókkal, mert az fiús. Én próbálom azt képviselni, hogy tegye ami jólesik és ne engedje, hogy mások mondják meg, mitől kellene jól éreznie magát, de egyenlőtlen a küzdelem.

    Kedvelés

  13. És belegondolni, hogy a lovagkorban a férfiak szerették a rózsaszínt, mert a vörös egy árnyalata volt, a sötétkék meg mint Mária színe csak a nőknél dominált….

    Kedvelés

  14. Nagyon kellett most ez a bejegyzés, nemrég rendesen megkaptam a magamét, mert normális, ízléses, visszafogott ruhákat akarok a lányomnak – kész hajtóvadászat volt, mire minden szükségest beszereztem, és olyat, amilyet szerettem volna, pedig egyáltalán nem vettem sokat, sőt, lehet, hogy még vásárolni kell majd az eddigiekhez. Pedig csak egy újszülöttről van szó!
    Se már nekik is: rózsaszín, flitteres, rávarrásos, csicsás, mesefigurás a legtöbb kapható ruhácska.

    Szóval megkaptam, hogy sznob vagyok, elkényeztetett és önző, na meg hogy inkább annak örüljek, hogy egyáltalán telik ruhára és kajára. 😀 Tuti egyébként, hogy gyerekruha-megszállott leszek én is, csak tényleg kevés az igazán szép és ízléses holmi. Vállalom, nekem ez fontos, pláne azok után, ahogy engem anyám öltöztetett gyerekkoromban, egy kisebb trauma volt, így utólag belegondolva.

    Kedvelés

  15. “Kínos áthágni azt, amit fiúknak és lányoknak előír a társadalom?”

    Nem kínos. Már évekkel azelőtt is szartam rá, hogy gyerekem lett. Bocs. Tudom, nem vagyok tipikus, tudom, a probléma létező, de ezt akartam mondani.

    Egyébként a létező probléma meg rettentően kínos. A jelenség. Olyan falkaparós. Szóval egyetértek.

    Kedvelés

    • Én egy kicsit mosolyogva olvasom ezt a tavalyit, azóta Julis kapott egy csomó kevésbé uniszex, viszont még mindig nem harsány, finoman lányoknak szánt ruhát,
      és Dávid önfeledten hordja a kinőttjeit, a virágosakat, mindent, pizsamának, de másokat is.
      Valószínűleg engem így is sok világi hívság érdekel, ami téged egyáltalán nem, csak az ízlésem válogatós, de alapvetően imádom, ha úgy nézünk ki, mint valami életmódmagazin, húzzuk a dizájnnyaraló felé tartva a narancssárga bőröndöt, vagy nagyon menő kávézó teraszán fetrengenek az exkluzív pulcsijukban meg az olvasó által horgolt, tökéletes sapkában.
      És a fenti márkákat egyre rémisztőbben etikátlannak tartom.

      Kedvelés

    • Ez a létező probléma számomra kínos és tényleg kaparom a falat.
      1. Én nem vagyok egy rózsaszín cicababa, az apjuk deklaráltan a praktikumot tartja a legfontosabbnak. Ez nem jelenti azt, hogy ne szeretném a csinos ruhákat és az ember sem teszi keresztbe az ujját, ha egy-egy frankó ruhadarab kerül az útjába.
      A gyerekeket vmikor ovis korukban viszont elkapta a gépszíj, különösen a lányomat, csak szoknya és csak rózsaszín, minden mennyiségben. Magát is képes volt szép, rózsaszín kislánynak aposztrofálni. Én értetlenül álltam és belül üvöltött egy hang, hogy “De nem ezt a példát mutatjuk!!!”
      Most színterápiában utazunk, a rózsaszínen túl is van élet, bizonygatom napszámra. Haladunk, de lassan. A kicsi lányra egyelőre ráhúzom a bátyjától örökölt cuccokat is, de egyre többször mondja, hogy nem tetszik, és a nővére szekrényéből rángatja ki magának a – na, milyen? – rózsaszín ruhákat.
      Nem értem, csak rémülten konstatálom, hogy ekkora a kortárs csoport hatása? A konzumidiotizmustól még sikerült őket megóvni. Bárhova mehetünk, nem vásárolunk, nem bazározunk, nem is igénylik. Vállalhatatlan figurás, feliratos, silány minőségű felsők – NEM, NEM, SOHA! Magunknak sem. Jobban mondva egyszer egyetemista koromban turkáltam egy halványsárga, karcsúsított pólót egy bazi nagy szürke szívvel az elején, amit egy nagy tőr döf át – ha nem lenne kellemes a póló alapszíne és fazonja, egy nagyon gagyi gót rajz lenne – így viszont szerintem vagány. Utoljára a gyerekágyas osztályon flangáltam benne és élveztem a pofavágásokat. (Inkább ez, mint az egyen kínais szoptatós hálóing!)
      De vissza a szekérderéknyi aprósághoz!
      2. Ami ugyanez pepitában, és mindig felháborít, a játék választék. Közeledik a karácsony és már előre hergelem magam. Minden évben hőbörögve, tajtékozva rontok ki a játékboltokból. A “fiús” játékok közül legalább lehet választani, ha nem veszed meg az aktuálisan menő – gondolom, mert a nagyjáról fingom sincs, hogy micsoda -, de rém ronda és agresszív vackot, még mindig vannak építős, konstrukciós játékok. De a “lányos” kínálat vmi gusztustalan, hányingerkeltő. A 3+ korosztályba már kétféle, egyértelmű szerepet sulykol: légy kurva, avagy cseléd, vagy akár a kettő kombinációja. Sehol egy szépérzéket fejlesztő, normális, kreatív játék. Nem, nem a Hello Kitty-s falmatrica, a vasalható gyöngyökből készült értelmetlen, használhatatlan gagyi figurák az én olvasatomban nem ilyenek.
      Kiborít ez az agymosás, annak ellenére – hogy a pörgős szoknya és a rózsaszín ruha, mint alapelvárás létezik – a gyerekeink nem követelőznek. Félek, hogy a mi példánk kevés lesz ezzel a rendszerszerű nyomással szemben.

      Kedvelés

  16. nekem kicsit idevág, de cáfoljatok meg, hogy nagyon sokan készíttetnek családi fotót meg a gyerekekről fotó stúdióban. nekem ezek a képek mind annyira egyformának néznek ki, sokkal egyedibbek az akár bénán elsütött otthoni fotók.

    Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.