Az ilyen partner nem erőszakos, nem parancsolgat, nem ugráltat. Ő csak kér, szép szóval.
Én csak azt kérem, legyen rend.
Kérlek, ne emlegesd többet az az időszakot.
A Tibire ne vágjál pofákat, légy szíves!
Csak pelenkáznom ne kelljen, azt nem bírom!
Ez az egyetlen, amit el kellene fogadnod, hogy van nekem ez a
kecskebaszmodellrepülőgép-készítő szenvedélyem. Ötven négyzetmétert foglal csak el!Ha nem lennél féltékeny, olyan boldogok lehetnénk…
Csakhogy amit kér, az olyasmi, ami érthető ugyan, ám könnyűszerrel nem teljesíthető. Például mert Rend nem létezik: az, amit kér, nincs, és ha előfordul mégis, akkor meg a számára nem létezik: mivel norma, csak a hiányát látja meg, a legkisebb eltérést is.
Vagy azért nem teljesíthető, mert ugyanazt csinálja, mint “abban az időszakban”, csak nem akarja már hallani, hogy az a másiknak nagyon fáj.
De a leginkább azért, mert magához ragadta annak eldöntését, hogy mi normális, minek hogyan kellene lennie, és nem enged ebbe beleszólást, nincs egyeztetés, csak a Kérés és mögötte a definíciók.
Mert azt, hogy mi rend, ő fogja eldönteni. Azt is, csúnyán nézett-e az asszony a Tibire. Azt is, mi minden féltékenység. A szimbolikus címkék beláthatóak, legitimek, csak a szándék nem. És a partner úgy fog védekezni, hogy bizonygatja, de igen, ő egész nap takarított, és a Tibinek kinyitotta még a sört is. Az egész léte defenzíva lesz, és nem kérdőjelezi meg, hogy rendnek kell-e lenni, vagy nem árnyalja a képet azzal, hogy az ő számláján milyen ára van a rendnek. És hogy ugyan minek van itt a Tibi vacsora után, hetente háromszor?
A kérés: mágikus. Mindig ismétlődik, nagyon egyszerű, célja önkéntelenül is a hatalom megjelenítése. Mivel a szavak szintjén belátható a kérés, a partnernek bűntudata lesz, és alkalmatlannak érzi magát. Tart a kérés mögötti erőtől, normaként érzékeli a kérést, ő is azt gondolja, is igazán lehetne olyan belátó stb., de mivel valami komoly egyensúlytalanság van itt, mivel őrá nincs tekintettel a másik, érzi, hogy ez nem megy. Nem bosszúból, de nem megy, sosem megy, és utálja már a szlogent, ami el fog hangzani. Néha megpróbálja elmondani, miért nem megy, de erre újabb bűntudatkeltő szóözön érkezik.
Egyes közösségek, módszerek és olvasmányok sajnos a nőt arra buzdítják, hogy keresse meg a módját, hogyan vághatna jó képet a dologhoz, vagy hogyan teljesíthetné hatékonyan a kérést.
Ezek a kérések nem a szokásos kérések, hogy befizetnéd ezt a csekket? vagy hívj, ha végeztél! Ezek a kérések a másikra komplett rendszert és definíciót pakolnak. És sosem kölcsönösek: ha viszontkér a másik, arról megmagyarázzák neki, hogy az irreális, avagy nem jár. Esetleg, súlyosabb krízisben ígéretet tesznek arra, hogy jó, aztán lassan, de tendenciózusan passzív cinizmussal elszabotálják a dolgot, végül felháborodnak a zsörtölődő légkörön és a megértés hiányán. Akkor jön a visszavágás, a “bezzeg te” fejezet, valamint a kapcsolat egészének bírálata. A kérésük nem teljesül, és még el is számoltatják őket, így nem lehet élni.
Nagyon igaz ez is. Sokszor csak tunodom mennyire osszeszedetten tudsz irni a temarol. Kepben vagy
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: az egyenlőtlenség formái 12.: ne csinálj botrányt, drágám | csak az olvassa