a férjem olyan türelmes

Ezt is sokszor hallom. Gyötrő bűntudattal mondják ezt a nők: ők nem bírják idegekkel. A gyerekeket, anyóst, a férjet sem. Kiabálnak, kiborulnak. De a férj bírja. Erős, elsimít. Pedig egész nap dolgozik.

Ezek a nők rossz érzéssel olvassák a basáskodó, kényelmes férfiakról írt bejegyzéseket. Mert az övék pont nem.

Az enyém sem.

Nekem az tűnt fel, hogy a férj akár türelmes, akár nem, mindig mi érezzük rosszul magunkat. Már megint ugyanaz: jobbnak kellene lennünk. Pedig ha a férjünk türelmes, ha az élet nehéz csomagjait is vállára veszi, akkor igazán nem azon kéne pörögnünk, hogy mi hogyan lehetnénk olyanok, hanem érezhetnénk végre jól, jobban magunkat.

Ez a viselkedés amúgy is kétféle lehet. Az egyik a manipulatív türelem. Az ilyen férfi csak a gyerekekkel türelmes, a szétzilált anya ellenében, csakazértis, védi őket, élezi a különbséget: látod, én…!, a gyerekek szeretetét használja önigazolásként. Népszerű gesztusokat tesz, drága ajándékot vesz, különleges programot szervez, szenvedéllyel játszik velük, kel éjjel. Neked erre nincs időd, pénzed, ideged. És jó okod van arra, hogy ne legyen. Az önmarcangolásra is, ezt nevelték belénk.

Válás körül igen gyakori az ilyen hirtelen gondossá, türelmessé vált apa. Hirtelen ő akarja a gyerekeket, vagy közös felügyeletet szorgalmaz. De mindazt a háttérmunkát, ami az alapműködéshez kell, ugyanúgy túlnyomórészt te végzed. Ezért ne dőlj be neki: kipihenten, máshonnan érkezve igen könnyű kedvesnek lennie, és a mosogatástól nem kérges kéz simogatása lágyabb. Tartsd tiszteletben, értsd meg a te jó okodat. Az nem lehet, hogy te egy szörny vagy, egy komplett csőd. Hanem az van, hogy valamitől nehéz. Mitől nehéz, mitől lehetne könnyebb? Ezzel foglalkozz.

Nem is kell ehhez válás, elég a csatamezővé lett házasság. Az apa türelme ilyenkor nem más, mint szemrehányás. A türelemből csak a gyerekeknek jut. Benned ez kellemetlen érzéseket kelt, és ez is a célja: azt érezteti a viselkedésével, talán mondja is, hogy ő a jó szülő, és te nem vagy jó anya. Ez játszma, amelyben a gyerekek csak eszközök, a lényeg az ő identitása. Ő mindent megtett, te mégis hárpia vagy. Mindez nagyon igazságtalan: a leterheltségnek ezen a fokán ő se lenne ilyen türelmes. Közben roppant jó apának érzi magát, és mindenki ezt jelzi vissza neki. A gyerekek is, és ez a legfájdalmasabb, hogy azt éled át: téged már nem is szeretnek annyira, mert ő milyen jól csinálja. Te is inkább magadra haragszol. Ne tedd. Legyél olyan, amilyen lenni tudsz. és vállald, hogy borul, amit elvártál magadtól. Vállald, hogy ennyi vagy, te vagy. Értékeld, ha ma egy kicsit jobban megy, ami tegnap rosszul. Örülj az örömeidnek. Tudatosan gyűjts erőt, keress akkumulátorokat. Olyan nem lehetsz, mint ő, mert nem állnak rendelkezésedre azok az eszközök (akár egyéni hajlam, akár körülmény), amelyektől ő ilyen kiegyensúlyozott. Ne sétálj bele a csapdájába: te örökké a maximális anyához vagy viszonyítva, nincs olyasmi, ami nem a te dolgod lenne, ő viszont a többi, hóhányó apához méri magát, azért ragyog annyira. Ha téged nem szeret, veled nem türelmes, ha veled csak baja van, ha tételenként gondosan felírja, ő milyen sokat tett, akkor ez az apaság anyaromboló apaság.

Ezt mások is csinálják. Én már nagyon vigyázok azokkal, akik ellenem, nélkülem szeretik a gyerekeket. Akik engem nem. Akik bejönnek az otthonomba, és odavannak a gyerekekért, miközben rám engesztelhetetlenül haragszanak. Ők nem értenek valamit. Hogy hogyan működik a család, és mitől ilyen cukik a gyerekeim. Nem lehet az anya nélkül, legalább a megértés szándéka nélkül szeretni a gyerekeket. Mégpedig azért nem, mert ő a kulcs. A kedves ismerős hazamegy, de a te felelősséged, jóval az önfeledt játékon túl, hogy meglegyen mindaz, amire szükségük van. Egyáltalán nem csoda, ha fáradt vagy.

A másik türelmes férfi téged is szeret, de legalábbis érted is sokat tesz. Ha felemlegeti, akkor megint csak bűntudatot kelt, akkor is, ha tényleg szeret, és jót akar. Ezt jó tudatosítani magadban és benne: fogadj el, ne viszonyíts, ne befektetés legyen a türelmed, ne lesd idegesen az osztalékot. Ha valóban szeret, megérti. Hogy nem az a cél, hogy ő jó fejnek érezze magát, “elvisellek, pedig ilyen vagy”, hanem az, hogy valóban gazdagodj a türelme által. Te csak akkor jöhetsz rendbe (ha nem vagy rendben, mert az is lehet, hogy de!, csak az érzékelésed torzult el), érzékelheted magadat értékes, kompetens lénynek, ha így szeret. Talán eleve hátrányból indulsz, mert, mint az a nőkkel igen gyakran megesik, sosem érezted magad szerethetőnek. Legyen a türelme gyógyító!

Így szeretni nehéz. De ha a türelme rombol, ha inkább mártírság, akkor nem valódi türelem, és ne csodáld érte annyira.

Ha tényleg, őszintén elfogad, nem nyomaszt azzal, hogy ő bezzeg milyen türelmes: akkor fürödj benne. Ha nem szemrehányás a türelme, ha elfogad a gáz ügyeiddel, akkor ő neked épülni segít. Szeret és elfogad, szívesen van melletted: olyan nagyon gáz nem lehetsz. Tanuld meg magadat szeretni. Higgy neki: jó vagy.

25 thoughts on “a férjem olyan türelmes

  1. Nálunk a bűntudatot nem ő kelti, hanem a környezet. Van, aki megjegyzi (barátnő), hogy milyen kínos, hogy amikor átjön beszélgetni Z ugrál a gyerekek közül. Apu számtalanszor elmondja, hogy adni kéne egy kicsit több időt neki. Többen megjegyzéseket tesznek, hogy persze, mert nekem könnyű, így ők is tudnák. És igen, nem kellene ezzel foglalkozni, tudom.

  2. Én az egyes típust éltem át. Pokoli volt, szabályosan elszerette a gyerekeket tőlem. Ez volt az egyik fő oka annak, hogy elváltam. Vissza akartam kapni a gyerekeim, különösen a fiamat. Sikerült, de mos is állandóan űberel az ex. A gyerekek nem hozhatják haza az ott kapott ruhákat, játékokat. Ha én szervezek egy zsúrt, ő szervez kettőt. Ha szervezek egy programot, szervez három még faszábbat…soha nem fogja felfogni, hogy az anya akkor is én maradok, és nem ő az, anyósommal szimbiózisban. Állandóan olyan érzésem volt, hogy zavaró tényező vagyok az idillben, puszta genetikai donor, béranya. És amikor romokban hevert a házasságunk, meg én is, még akarta volna, hogy szüljek.

  3. tobbi kedvenc: miert vagy faradt amikor 8kor keltel fel? ja, meg ejjel meg haromszor. es nem alszom 3.5 eve, meg rokonlatogatas volt es ejfelkor kerultem agyba napokig.
    miert megy at a boltba, megint ki vagy akadva? nem, csak elfogyott a kenyer..

  4. nalunk is epp aktualis a tema….ket napja kaptam meg, hogy o nagyon szivesen es turelemmel csinalna, amit en mar turelmetlenul…lanyunk napok ota hisztizik , egy egyszerubb helyre valo eljutas ket es fel orankba telt..ezek utan, amikor egesz heten a sirast, hisztit halgattam, meg azt is tudom, h o ebben sokkal jobb lenne. Ami persze egyaltalan nem igy van, pont azert , amit fentebb olvastunk. Mindenkinek megy alkalomszeruen , de akar az is lehet h neki tobb turelme lenne, mit szamit…attol en meg ki voltam akadva…

  5. Sziasztok csajok, hát nálunk is vannak gondok, én is megkapom rendszeresen,hogy ne kiabáljak a gyerekekkel…szól ki a szobából a tv elől. Alapvetően nem panaszkodhatok, boltba megy, takarít, gyerekekkel is játszik, de a szokásos kérdés, akkor miért vagyok ideges és feszült? Egykor egy városban laktunk, mi más másfél éve itthon, így már be tudtok azonosítani ;-D

  6. Csatlakozom, nálunk is volt olyan, hogy én borultam, ő meg csodálkozó szemekkel csitított… miért kell ordítani?? kérdezte, én meg mondtam, hogy nem kell, de most nekem muszáj 🙂 Úgyhogy ez megint fölszabadító írás volt, most már szép nyugodtan el tudom mondani, miért is kiabálok…
    ( egyre ritkábban, szerencsére, egyre többször veszi át az éjszakai műszakot)

  7. Nálunk is válsághelyzet van, és ő olyan jó apa lett! Ígér programokat, nyáron tengerpartot. Nekem azt mondta, hogy verjem ki a fejemből, hogy nyaralni viszem a gyerekeket nélküle. Rám szól, ne kiabáljak. Ő most jó fej. Én pedig nem aludtam hét hónapja, és intézem a négy gyerek mindenét. Igyekszem tartani magam és emlékezni, hogy jó vagyok és szerethető.

  8. Csajok, nálunk nincs probléma,…mert én vagyok a ráérős, türelmes és jóságos apuka…de tényleg…Az is igaz, hogy egy nagyon elfoglalt anya, aki reggeltől estig dolgozik, és este jön haza és látja, hogy otthon nem halt meg senki, hanem csipszet zabálva tévét néznek, meg szalad a ház, ideges lesz és elkezdi folytatni az abbahagyott főnöki állását…majdnem kiabálások közepette. Így válik az ilyen hárpiává. Például én azért váltam ráérőssé, mert a feleségem munkája nem olyan, hogy ráér. Nem is szoktam felhányni, mert szeretek az otthonomban lenni.
    A fenti bejegyzésből és a hozzászólásokból azért hiányzik még egy példa, amikor a feleség, anya nem dolgozik, mert valaki kell nevelje a gyerekeket, és jön este a férj fáradtan és azt mondja: egész nap itthon vagy, nem csinálsz semmit…
    És még egy csajok, az ANYÓST messze száműzni kell!! Mint a bűnt, úgy kell utálni! Tegye le a lóvét, ha akarja, de legalább 168 km legyen köztetek, de egy kontinens még jobb. Én mondom, és tudom miről beszélek…

  9. Na ja. Az enyém is akkor lett ilyen türelmes, amikor megmondtam, hogy el akarok költözni. Hét évig le se sz…rta a gyerekeit (vagy engem). Aztán hirtelen ő is ilyen tüntetően jó, “bezzeg én” apu lett. Tengerparti nyaralás a gyerekeknek, évente többször. Több ezres ajándékok, számítógépes játék, és mindent megenged, amit anya nem. És igen, anya ellenében türelmes, mert amikor már nem bírom cérnával, és felemelem a hangom, akkor rögtön védelmébe veszi “szegény” gyerekeket. Hányok tőle. Azt nem éri fel ésszel, hogy ezzel pont a gyerekeinek tesz rosszat, akiket állítólag annyira szeret.
    Nem kell bedőlni ezeknek a trükköknek. Nagyon zavaró, mert igazságtalan. De ha a mélyére nézel, akkor ott a sértett férfiegót találod. Szánalmas.
    Amikor azt mondtam, elköltözök a gyerekekkel, beszéljük meg a részleteket, hallani sem akart róla, azt mondta, minden eszközzel meg fogja akadályozni (amit meg is próbált), én mehetek, de a gyerekek maradnak. Majd talál valakit, aki ellátja őket (nem ám ő!). Na, ezen persze marcangoltam magam jó ideig. De kíváncsi voltam, mit mond, ha beleegyezek. Mondom: jó, maradjanak a gyerekek, beszéljük meg, hogyan biztosítod, amire szükségük van. Válasz: de hát azért segítesz, nem?….No comment.

  10. Sziasztok, tetszik a blog, néha hozzászólok majd, ha megengeditek 🙂

    Szerintem azért lehet ok a türelmetlenségre a neveltetés és a vérmérséklet-különbség is. Több anyán látom – akik gondolom jókislányok voltak anno – hogy a gyereiktől is hasonló, ‘jógyerek’ viselkesést várnak. Na ők azok, akik az életben minden eltérésre a saját tervüktől frusztráltak lesznek, és ha az eltérést olyan okozta, akin érzésük szerint hatalmuk van, akkor felemelik a hangjukat. Főnökkel, ügyféllel sosem kiabálnak, a gyerekkel viszont igen, ha reggel öltözés közben viccet csinál a kabátfelvételből.

    Elvtelen apaként, akinek az a fontos, hogy megtanítsa a gyereket arra, mi az a néhány követelmény, aminek célszerű megfelelni, és hogy különbséget tudjon tenni a fontos és ignorálható követelmények közt, sokkal könnyebb dolgom van, mintha az lenne a célom, hogy a gyerekem minden elvárásnak megfeleljen.
    Rájöttem, hogy a kiabálás nem eredményes, csökkenti a hatékonyságot, így nem kiabálok és nem emelem fel a hangom. Azért is vagyok türelmes, mert azok a dolgok, amik miatt a szülők türelmetlenkedni szoktak (siess mert elkésünk, ne koszold össze a ruhád,, stb) egyrészt gyakran a szülők miatt keletkeznek, másrészt meg nem is annyira fontosak.

    Elemezném a nálunk anya-oldalon néha kiabálós, apa-oldalon mókás reggeli készülődést, mert ezt állatorvosi lónak tartjuk a családban:
    Nagyjából belőhető, hogy egy gyereknek mennyi időre van szüksége a felkelés-öltözés-reggelizés kombóra, így akinél ez rendszeres konfliktust okoz, ott nem a gyerekkel van a gond, hanem az időgazdálkodással. Nekem is idő kellett hozzá, amíg elfogadtam, hogy a gyerek önálló lény, és az ő igényeivel is számolok felkeléskor. A 15 perc félálmos lustálkodás sokkal többet ér, mint az utolsó pillanatban történő ébresztés. Fiúról lévén szó, a kelés után tevékenység a rekordhajhászás segítségével tehető hatékonnyá. Tele a lakás órákkal (a rádión, a mikrón, de még a mosógépen is van, így mindig van mivel versenyeznie a finak. Sikerült 35 perc alatt felkelni, enni, öltözni, beérni az oviba és ott átöltözni.

    A kiabálással és más erőszakos szülői magatartásokkal alapvető problémám az, hogy a gyerek nem a tulajdonom, de még a főnöke sem vagyok, akitől joggal várhatok el eredményt. Szerintem a gyerek egy vendég nálunk, akit segíteni kell, hogy mihamarabb boldog, önálló lény legyen. A másik gond a kiabálással, hogy iszonyatosan nem hatékony. Kipróbáltam én is, és zokogni kezdett, amitől minden csak lassabban készült el, tehát én szívtam meg. Részemről az együttműködés az, amit elvárok, mert én is együttműködöm vele, és egy közösséget alkotunk. Sokkal kevesebb a konfliktusunk ezért, de sok szülő néz hülyének, hogy kikérjük az ötéves véleményét is dolgokról, ráadásul számít is, amit mond.
    Ez a stílus, épp az eredményessége miatt, kezd jól működni itthon, pedig én is és a feleségem is igazi tekintélyelvű, kiabálós családból jöttünk, ahol a gyerekektől elvárják az engedelmességet. Van is a mostani generációval baj 15 év felett, amikor már nem lehet kikényszeríteni hogy szófogadók legyenek.

    • Nagyon jo, hogy megmutattad a felesegednek, hogy ferfikent te ehhez is jobban ertesz. Aztan hany evet es napi hany orat voltal mar otthon a gyerekkel?

    • De jóóóó!
      Mi is így próbáljuk, és sokan nem értik.
      Én is türelmetlenkedtem sokat, és tényleg magam ellen harcolok. Kiabálással is próbálkoztam, totális öngól.
      Nálunk a röhögés, humor hat, de a véleményét mi is kikérjük, 2,5 éves.
      Egy hetet itt volt velem, mert beteg volt, én meg burn-outtal idehaza január óta, és ez az egy hét totálisan feltöltött. Sokat nevettünk, meg játszottunk, olvastunk mesét, rengeteget, órákon keresztül ült az ölemben, hordta a könyveket.
      Nagyon jót tett a kapcsolatunknak, hogy nem csak melóból hazaesve látom, amikor már fáradt ő is, én is, és mindenért sír, én meg türelmetlen vagyok.

      Éva: Írtam neked emailt, légyszíves olvasd el, és tégy vele belátásod szerint.
      Rég nem jelentkeztem, gondoltam beszámolok rólunk.

  11. Visszajelzés: rossz fej lettem | csak az olvassa — én szóltam

  12. Visszajelzés: a majdnem, az majdnem semmi 3. | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s