Arról ábrándoztunk, hogy családanyák leszünk. De legalábbis arról, hogy milyen jó lesz, ha feleségül vesznek. Nagy szerelemről, ami nem akart jönni, de ha nem jött, legalább esküvő legyen, és esküvőről, amiből meg inkább együttélés lett, de legalább rendes a Peti.
Itt megjegyzem, tartósabban elmerengve blogkolléga bejegyzésén, hogy semmi nem ennyire önzően önmagáért való, mint a ma a kicsit is jobb módúak körében szokásos esküvő. Bővebben…
A szexualitás jelentős mértékben befolyásolja az ember életét. Mindannyiunkét. Egyesek számára jótékony dolog, a férjet a feleségéhez köti rendkívül erős kötelékkel.
***
Kétségtelen azonban, hogy napjainkban a nő lebecsült társból versenytárssá lépett elő. Miközben meggyőződésem, hogy a nők szerte a világon képesek arra, hogy megállják a helyüket a hagyományos férfi szerepkörben, sokszor elgondolkodom azon, hogy az előrelépésnek egy másik iránya – lebecsült társból a megbecsült társ felé – nem lett volna-e hasznosabb az emberiség számára.
Ranschburg Jenő
***
Amikor kiderült, hogy oda szerződöm, sajnos elolvastam néhány kommentet. Persze tudom, hogy nem kellett volna, de biztos vagyok benne, hogy akik azokat írták, nem láttak engem színpadon. Volt, aki megkérdezte, hogy nem gondoltam-e bele, hogy ez mégis csak az Új Színház. Azt mondtam: figyelj, tedd le ide az asztalra azt a pénzt, amit én ott keresek, és akkor majd hajlandó vagyok átgondolni. Én egy színésznő vagyok! Az a dolgom, hogy bemenjek, jókat próbáljak, játsszak. Kit érdekel a többi? Engem nem.
Gregor Bernadett
***
Úgy fogalmaznék, hogy erős szabadságfrusztrációm van, talán ezért sem nősültem meg, túl rosszul bírom a kötöttségeket…
Kukorelly Endre
http://nol.hu/belfold/kukorelly_endre__nem_a_fokomornyik_a_gore_
Úgy van. Bővebben…
Sz. V-nak
Anyám terrorizálta apámat.
Hány, de hány ismerősömtől hallottam már ezt.
A férfi, aki “fél a feleségétől” és “már nem is mer szólni”, hát ő sem áldozat? Bővebben…
Kedves csakazolvassa! Olvasom a blogot, és elhiszem, hogy sok a bántalmazott nő meg a nemtörődöm férfi. Azt is látom, hogy nem az ujjadból szopod mindezt: valóban sok ilyen nőt ismersz, beszéltél velük, benne vagy a témában. Engem csak az a kérdés nyugtalanít: mi van azokkal, akikkel nem beszéltél? Oké, patriarchátus, ez volt egykor és sok tekintetben ma is van, de mi van, ha ma már mintegy visszacsapásként legalább annyi az elnyomó nő, mint férfi? Milyen empirikus bizonyítékaid vannak arra, hogy a nőket még ma is jobban sújtja a szereposztás, mint a férfiakat, akik például a kibeszéletlen érzelmeik vagy férji alkalmatlanságuk miatt halnak meg gyomorfekélyben? Nem kötözködni akarok, érted?
Értem. Puzsér mester is fölveti ezt a problémát, elgondolkodtatóan (aztán meg a női kvótáról ír). És igazatok van, ami a felvetés jogosságát illeti: lehetne úgy is elvileg, hogy én a világnak csak ezt az aspektusát ismerem, erre voltam fogékony, ilyen történeteket hallottam, ezt a fajta szakirodalmat olvastam, és létezik egy nagyobb, bonyolultabb összkép is, amelyben nagy kiegyenlítődést figyelhetnénk meg.
De nem így van. Bővebben…
Az én férjem nem közönyös. Hazajön, tesz-vesz. El is mosogat, pedig fáradt. Ovis farsangra is jön, pedig az neki nagy teher, de értünk megteszi. Nincs okom panaszra.
Elvakít minket ez a fény, mert jól tudjuk, milyen a sok tunya férfi. De nem, a miénk pontos, szorgos.
Azonban az ilyen tevékeny férfiak eléggé ingerülten tudják ám keresni az imbuszkulcsot. Bővebben…
Arra szeretnélek kérni a nők lázadásának napján, amire nem megyek, mert rendet rakunk és tanulunk közös fiunkkal,
hogy ha te fele-fele beosztást szeretnél a közös fiunkkal, mit szeretnél: ha ezt erőszakoltad évekig, fenyegetéssel, nyomásgyakorlással, ordítozással, akkor oldd meg. Bővebben…
Varga Istvánnak
Onnantól, hogy egyszer helytálltál, amikor mind a két gyerek bárányhimlős volt (azóta is emlegeted),
onnantól, hogy időnként elmosogatsz, ha épp ráérsz,
onnantól, hogy segítesz, hát persze, de inkább később,
onnantól, hogy te szívesen mosogatsz, de egyébként, jut eszedbe, Bővebben…
A nők is tudnak ám. Hát arról nem írok?
Nem, arról kevesebbet írok, mert ez a blog a világ egy zuga, ahol végre nem erről van szó, ahol végre kimondható, hogy miről is van szó.
De egyetértek, a nők is tudnak, sokszor szoktak.
Mit is? Bővebben…
A férfiembernek egyszerűen kell a szex. Így aztán manipulatívan is hozzájut, amikor a partnere nemhogy nem lelkes, de semmije sem kívánja.
Bővebben…Nem is beszélve a kecskékről mint világmagyarázatról, nagyon egyetértek:
http://orulunkvincent.blog.hu/2012/09/11/azok_a_csodalatos_ferfiak_152
Sztyepan Arkagyics igazságos volt önmagához. Nem tudta áltatni magát, nem bizonygatta, hogy megbánta, amit tett. Most sem volt képes bűnbánatot érezni amiatt, hogy ő, a harmincnégy éves, szép, szerelmes természetű férfi nem szerelmes a feleségébe, öt élő s két halott gyerek anyjába, aki csak egy évvel fiatalabb nála. Egyedül azt sajnálta, hogy nem tudta jobban titkolni előtte. Bővebben…
Most induló sorozatomban áttekintem a partnerkapcsolati egyenlőtlenség tipikus formáit. A magam szavaival és látásmódjával megfogalmazom a változatokat, aztán pedig idézem a Hétköznapi hímsovinizmus vonatkozó részletét.
A bántalmazónak még nem tekinthető férfi például gyakran, a bántalmazók pedig majdnem mindig magukhoz ragadják Bővebben…
Mi tagadás, nem vagyok egy flájlédi:
Azt a sok nekibuzdulást nézni, amellyel a rossz lelkiismeretű, öngyűlölettel kínlódó anyák nekiállnak egy új, ezúttal más anyagból faragott kanállal (flájlédi!) az embernek nem való kásahegynek…! Ahogy a sok másra is használhatandó energiát e rendszerek betanulására, iktatására, végrehajtására fordítják, egymást “motiválják”, “megosztják a tapasztalataikat” a többi kupis anyukával, óvatosan selejtezgetnek a férjük lomjai között, és fájdalmas bizonyítékokra bukkantak, és végül ez az egész megint csak egy szokásos, de kicsivel fájóbb kudarc… Döbbenet. Bővebben…
… akkor érdekes reakcióra számíthatok a bántalmazott környezetéből. Meglepően hasonlóak ezek a reakciók, mert ugyanaz a logika mozgatja őket. A bántalmazó, az ő szülei és a bántalmazott szülei, esetleg testvérei is hadjáratba kezdenek, amelynek célja, hogy elfedje, mi történt valóban.
Most itt lakik nálam a bántalmazott. Bővebben…
, tételezzük fel, tán nem életidegen ez, hogy kisgyerek(ek)kel vagyunk otthon, ő meg egész nap dolgozik. Nem azért neheztelünk-e a férjünkre, mert Bővebben…
a NaNE egykori és jelenlegi munkatársainak, akik a megfigyeléseiket megosztották velem
Vannak persze hibái. Kinek nincsenek? Bővebben…
Nagyon szeretnek ők igazságosan gondolkodni. Bővebben…
, hogy egy férfi, nagy, híres, erős, kicsit zűrös, stólandrás, damuroland, az én elsőm, az én másodikam, Seal, Ribéry, mit tudom én
végre megtalálta a nőt, a tisztát, a szépet, akiért érdemes.
Vállalta is. Elvette. Sőt, annyira, hogy gyereke lett. Hiába, az igazi szerelem…! Nagy történet. A tanítványa volt. (Ennyire nagy.)
És Bővebben…
Időtlenül jó.
Ráérősen jó. Bővebben…
