az egyenlőtlenség formái 10.: csak vicceltem

A ma vizsgált jelenség a szóbeli bántalmazás körébe tartozik — nem is értem, fél év alatt hogy nem sikerült még linkelnem Patricia Evans Szavakkal verve című könyvét. Érdekes felismeréseket és megoldásokat kaptam belőle.

Az ilyen férfi mindenekelőtt jópofa. Ez a nemi szerepek nézőpontjából azt jelenti, hogy neki van joga sarkosakat, vicceseket, bántókat mondani, és ezért senki nem haragszik rá, hiszen ő jópofa: vagy elintézik egy legyintéssel: tudod, milyen, vagy egyenesen imádják is “a humoráért”. Próbálna csak ilyen megjegyzéseket tenni a felesége, néznének nagyot a rokonok, barátok. Leginkább ugyanis informális körben űzi ezt apu, alárendelt helyzetben, például a főnökével szemben ő sem vicces.

Ez a jópofa maszk arra szolgál, hogy emberünk nyugodtan és konfliktusmentesen ítélhessen, és álláspontját ne kelljen józan vitában megvédenie, valamint hogy elbújhasson e szerep mögé, és ne lehessen bírálni — mi van, megsértődtél?

A jópofa férfi szeret egyes társadalmi csoportokon viccelődni, a vicces mondat mögött masszívan antiszemita, homofób, nőgyűlölő vagy szociáldarwinista.

Szóhasználata, a vihogva mondott ratyi, roki, punci és társai eleve ezt a diadalmas fölényt üzenik. A jópofa férfi társaságában mindig elszomorodik, elhallgat valaki, de hát ő nem tudhatta, hogy apám mozgássérült, anyám zsidó. (Nem kell komolyan venni, tudjátok, hogy ilyen.) Érdekes, de a poénkodás, a szörnyülködés a másságon a mélységes konzervativizmus kifejeződése. Elvileg létezhetne mindenre fittyet hányó, nyughatatlan, forradalmi humor is, progresszív csúfondárosság, de én ilyennel még nem találkoztam.

A jópofa férfinak vicces, hogy a felesége gyereket vár, és előszeretettel kritizálja derűs megjegyzéseivel a testalkatát, álmosságát, tempóját. Baráti körben különösen kínos: hiába gyengéd máskor a férfi, a nő joggal érzi úgy, hogy nem tisztelik, nem ismerik el. A feleség csapdába került, hiszen ha érzékelteti, hogy megbántódott, a férje azzal vádolja, hogy nem érti a humort, túlérzékeny. Így inkább hallgat, elfordul, hogy a partnere ne lássa az arcát, de a megbántottsága ott lesz a kapcsolat energetikai egyensúlyában, nem vész el, csak kedvetlenséggé, bizalmatlansággá, passzivitássá, libidóhiánnyá alakul. Választhatja persze azt a stratégiát is, hogy ő is nevet és poénkodik magán, de akkor már miért ne a férjén is? Itt dől el, hogy a derűs páros vajon valóban felszabadult és önkritikus-e, vagy egyenlőtlenségi manőver a férj humora.

A vicces férfiú kedvelt témája a szex, és a humoros szex, ahogy az némi viccelemzés után is könnyedén kimutatható, mindig hímsoviniszta, poligám és hatalomcentrikus: a szex ezekben a poénokban nem az intimitás kifejezése, hanem bizonyítás, erőfitogtatás, önbizalomforrás. Esetleg lehet önkritikus, mint Szily László vagy Fábry, de ez is trükkös: aki nagy lendülettel poénkodik a saját teljesítményén, farokméretén, az ettől támadhatatlanná is válik.

A vicces férfi gyakran komoly, tisztázó beszélgetésben is használja a humorát mint védekező manővert: ha elvicceli a dolgot, akkor elbagatellizálta a problémát, elterelte a szót, és kijelölte magának a laza és rugalmas, partnerének pedig a merev és túldramatizáló fél szerepét, holott nyilvánvaló, hogy azért poénkodhat önfeledten, mert az adott problémának nem ő a vesztese.

Nekem a középső bátyám a prototípus, a középkorú nők kacagva mesélik egymásnak emlékezetes (és persze kevésbé sértő) poénjait. Mindig igaza lesz, mindig ő a vicces, bármilyen témát vicceskedésbe tud fordítani, sosem fog szembenézni azzal, mennyire felelőtlen és bántó, amit csinál — nem lehet vele mit kezdeni, a tesóm humora örök. Azt hiszem, apám terrorjára lehetett ez a válasza: tehetetlen vagyok, de legalább kiröhögöm, aztán úgy maradt.

Apában az egész talán még kínosabb: egy hatvanvalahány éves férfitól az ember tényleg nem várná ezt az “örök gyerek” szerepet, ráadásul egyre gyengébbek a poénjai is, ahogy az évek múlnak. Fröccsel a kezében anekdotázik, nagyokat röhög, senki nem jut szóhoz, felébrednek a gyerekek.

A viccmesélő partnertől meg a jó Isten mentsen meg, ezt nem részletezem, részletezzétek ti.

19 thoughts on “az egyenlőtlenség formái 10.: csak vicceltem

  1. ezt mintha az egyik rokonomrol irtad volna. 🙂 csak kiegeszitenem azzal, hogy persze masban is megmutatkozik naluk az egyenlotlenseg. nagyon sporolnak (tenyleg nem is het sok penzuk), ok azok, akik meg azt is, mennyibe kerul, ha egy tojast a fozolapon sutnek meg, es inkabb egy kempinggazfozon intezik az ilyesmit. nem vicc. de a muszaki berendezeseik, foleg a szorakoztato elektronika, mindig naprakesz, a legujabb, legmenobb, es ezt a ferj szereti hangoztatni is. igaz, hogy 25 eves a kocsijuk, es kizarolag a 4 km-re levo kertbe jarnak vele, megis beleszerelteti a legujabb mobilkihangositot. ekozben a feleseg a huszeveskori ruhaiban jar, pedig ar nagymama is lehetne, de nincs gyerekuk. a ferje elozo hazassagabol van ugyan ketto, de nem tartja veluk a kapcsolatot a ferj. es erre mintha buszke is lenne. de a feleseg anyja, a nagymamam, ugyanilyen bantalmazo-elnyomo kapcsolatban elt, neki ez a minta, es sosem lett megkerdojelezve.
    ritkan talalkozom veluk, anyuek gyakrabban. amikor egymas utan tobbszor is osszefutnak, apamon mindig meglatszik, mert uj tvt akar venni, vagy uj szamitogepet, mert ami van, az hirtelen ocska lesz.

    • milyen gaz mar, ahogy leirtam, hat kimaradtak felmondatok. szoval nincs sok penzuk tenyleg, ferj nyugdijas, felesegek ilyenolyan futoszalagos munkai szoktak lenni. es kiszamoljak a fogyasztasukat mindenben, es aprolekosan kidolgozzak, hogyan ne koltsenek. margarinoskenyer, meg ami a kertben terem, es a ferj hangoztatja, hgoy ot az eves egyaltalan nem erdekli (tehat arra nem koltenek).

      • Igen, már én is kezdtem megszokni 🙂
        Az egyenlőtlenség formaő közé csempészem be azt az érdekes megfigyelésemet, ahogy a média eltünteti a nőket, és valós számarányuknál lényegesen kevesebbszer szerepelteti őket.
        S ha igen, akkor a nők szerepei között a szex – meztelenség viszi a pálmát magasan.
        Annyira szörnyűnek találom ezt a mindenkii által “természetesnek” vett természetellenességet !

        Itt van pl. ez a jópofa hányadika van-e naptár. Ma, 2012. november 14-én kedden pl, mind a négy alak férfi rajta.
        De négy nő soha nincs, a legtöbb esetben pedig 3 férfi van és 1 nő.
        És ez egy teljesen ártatlan jópofa blokk – mégis üzen, üzeni, hogy jelentéktelen vagy, ha nőnek születtél, nem vagy fontos, eltüntethető vagy.
        Akár ténylegesen is, de horderőd tekintetében biztosan.

      • meg most olvasom, hogy noi alakokat is szeretnenek azert a penzekre…. tenyleg, es sajnos fel sem tunt eddig nekem, hogy mennyire nincsenek!

      • Most, hogy mondod, tényleg: minden pénzünk férfi. Ó a szép angol font, amikor pedig csak az forgott a kezeim között, nem is tűnt fel…

  2. A főtémához : ismerek ilyen mókamestert, ha nem is sokat. Természetesen mind férfi, ahogy a humoristák is szinte kizárólag azok nálunk – állítólag pl. Amerikában nem.
    Nem az a baj, hogy ők ilyenek, mert nem erőltetik ők ezt, egyszerűen dől belőlük a hülyeség,
    a humornak szánt hímsovénkodás.
    Inkább azt tartom bajnak, hogy nő nincs ilyen felszabadult mókamester szinte egy se. Pedig közöttük is hasonló arányban születnek hasonló temperamentumú egyének, de beléjük a társadalom, a nevelés belefojtja a szót.
    Ahogy a szexualitást, a tudományos érdeklődést, a szakmai és emberi kiteljesedést is …
    Csak a szolgálatot hagyja meg, de azt megköveteli tőlük. Mert ugye ha nincs más lehetőségük,
    akkor legalább ez marad.
    És olyan fájó ezt látni, amennyire “kiherélik” az egyik nemet. ( Érdekes, hogy még erre a lényegétől való megfosztásra is csak a férfiszlengben létezik frappáns kifejezés…)

    • Szerintem erőltetik is, ez benne a gáz. Nézz meg egy Fábryt a gutaütött fejével…
      Az, hogy valakiből úgy általában dől az ökörség, egy dolog, akár még jó is lehet, ha van mellé annyi esze és embersége, hogy nem poénkodik el mindent meg nem pellengérezi ki mások adottságait bunkó, alázós, góréskodó stílusban. De ennek a típusnak semmi érzéke nincs ahhoz, hogy hol az elég és valahol kötelezőnek érzi mindenkit leoltani (kiherélni:), mert ettől érzi magát valakinek.

  3. Ezen elgondolkoztam, jé tényleg nincs ilyen szavunk. Ott van ugye a “frigid lett” kifejezés, de az olyan vádló mintha maga tehetne róla, az olyan befejezett tény. Valahogy az lett, kész ne firtassuk 😦 Sok férfi eleve elrendeltetett dologként tekint erre, hányszor hallottam már ezt: “a nők egy-két gyerek után nem élvezik szexet…a többi meg bólogat, igen sajnos ismerős, de hát nem lehet mit tenni ez van. Az, hogy ők tehetnének róla, szerintem még saját maguk előtt sem merül fel. Nem, nem. A nőkkel ez valahogy megtörténik, szegény férfiak kárára 😦 Ja és ha más férfi újra felszítja a tüzet, akkor szerintük a nő úgymond “elkurvult”. Nem szárnyal újra és végre önmaga lehet, nem Ő elkurvult és kész. Mert neki ez nem jár!

  4. Ez is ismerős… 😦 És ha nem érted a viccet (ami nem vicc volt, csak egy burkolt sértés), akkor persze neked nincs humorérzéked. Sótlan vagy. Savanyú. Elsárkányosodtál. De hát, persze, minden nővel ez van egy idő után/ ennyi idősen/ gyerek után.

  5. Visszajelzés: az egyenlőtlenség formái 12.: ne csinálj botrányt, drágám | csak az olvassa

  6. Jéé, ez az öcsém, egy az egyben. A homofób, antiszemita, nőgyűlölő vicceivel együtt. A vicceiben a nőkről mindig mint ‘nőstényekről’ beszél. Nem véletlenül b@sztam tinédzser koromban a széket a hátába teljes erővel. Sajnos még mindig jár, és pofázik, osztja meg facebookon az otromba nőellenes vicceit. Amiket valami számomra teljesen érthetetlen okból nők is lájkolnak.

    • Na tessék! Ilyen a mi tavasztündérünk és csodálkozunk, hogy minden évben elfagy a termés. 😦 Ha valaki hülyeségeket beszél, ragaszd le a száját, de ne székkel üssed-verjed. Még lebénul, aztán tolhatod élete végéig, és ráadásul hallgathatod az ízléstelen vicceit is. Szerintem ha egyszer úgy igazán megaláznád a saját társaságában, ahol némi tekintélye is van(persze szóban) durván megszidnád amiért ilyen tapintatlan, magába nézne. Vagy kérj meg egy olyan embert, akit becsül tisztel hogy beszélgessen el vele, miért nem helyes így beszélni.
      Mondjuk azt már csak halkan jegyzem meg; ha tinédzser korodban a feltehetően gyermekkorú öcséden hasogatod a fát, az egyes helyeken erőszaknak minősül.
      No nem itt, ebben az országban, hisz ez csak önkifejezés, önmegvalósítás. 😦
      Tavasztündér?! (Sose olvadjon el az a hó!)

  7. Jaj, ez annyira passzol az egyik idősebb férfirokonomra! Alapvetően jó szándékú valaki, de hihetetlenül buta (én még életemben ilyen buta embert nem láttam, mint ő), és minden, amit világnézetileg utálok: szexista, homofób, cigánygyűlölő és antiszemita. És ezt ellentmondást nem tűrően ki is fejti, rettenetes “viccekkel”, amin az egész családom kínosan nevet, mert nem akarjuk megbántani. Pontosabban én nem nevetek már egy ideje, de szerencsére nem veszi észre. Sajnos azon kapom magam, hogy egyre nehezebben tolerálom, és képtelen vagyok vele öt percig beszélgetni, mert annyira taszít. 😦
    A szexista viccek pedig egy külön kategória, és hosszú időbe telt, amíg rájöttem, miért érzem magam rosszul tőlük: mert az a cél, hogy rosszul érezzem magam tőlük. Sosem tudtam rajtuk nevetni, de most már tudom, mi okozza ezt.

    • Ja igen, és még valami: a szexista viccek bizonyíthatóan növelik az erőszakkal szembeni toleranciát. Szóval nincs olyan, hogy “ez csak vicc”, és jónapot.

  8. “A vicces férfi gyakran komoly, tisztázó beszélgetésben is használja a humorát mint védekező manővert: ha elvicceli a dolgot, akkor elbagatellizálta a problémát, elterelte a szót, és kijelölte magának a laza és rugalmas, partnerének pedig a merev és túldramatizáló fél szerepét, holott nyilvánvaló, hogy azért poénkodhat önfeledten, mert az adott problémának nem ő a vesztese.”

    Ismét mondom: Before Midnight, Linklater új filmje. Ethan Hawke ezt a típust hozza benne, a Mindig Viccelő Férjet Akinek a Felesége Egy Hiszterika.

  9. ó, igen. az én jelenlegi párom ilyen. már megállapítottam régebben, hogy a humor mögött mindig nagyon is komoly frusztrációk vannak. valamint olyan nyíltan nem vállalt kritikák, vágyak, dühök, amiket így fogalmaz meg. nagyon sok munkánk van abban, hogy most már kezdi belátni, milyen bántó az ilyen ártatlan “sanyis” humor. azt is kezdi lassan látni, hogy az annyira fájó “hiteltelenség” amit magával kapcsolatban érez, ebből is fakad. mert képtelen felelősséget vállalni azért, hogy “komolyan” kimondja, megfogalmazza a problémáit. nagyon sokat bántott már így, nagyon sokszor hallottam én is, hogy milyen merev vagyok, mennyire nem értem a humort. pedig van humorom és értem is, csak bántani nem hagyom magam. hogy miért küzdök vele? mert én is használtam a humort a problémáim elfedésére. van, amikor valami annyira mélyen van és fáj, hogy csak így lehet kimondani. látom magam benne, a régi énemet.
    ráadásul megtanultam az idők során megállni a lábamon mellette és védekezni ez ellen a humor ellen, az, hogy elmondom egyszerűen akkor és ott – ebben mi a bántó, segít körvonalazni magam, segít abban, hogy erősebbé váljak és önérvényesítővé. – mert nekem ezeket kell tanulnom.
    ma már sokkal jobb a helyzet, mint két évvel ezelőtt. de hosszú, fárasztó folyamat volt. viszont sokat tanultunk belőle mindketten. és még tanulunk is. mint az összes többi részéből a közös életünknek. 🙂

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.