Elszámoztam a portrékat, a linkekben maradnak is a számok, de már huszonegynél tartunk!
Ebben az izgalmas részben megvizsgáljuk az ún. történelmi érdeklődésű férfit.
Naiv menyasszonyaik, új barátnőik értékes, büszkélkedni való vonásnak tartják a férfi ilyes hobbiját, mármint ahhoz képest, mintha csak sima alkoholista lenne, esetleg imádna sárban motorozni, “összegurulni”.
Mert a történelemrajongó férfi ránézésre értelmiségi: előfizet a Rubiconra, Históriára, Obsitosra, valóságos szakértője a “történelemnek”, valójában a haditechnikának, a háborúnak, ölésnek. Nyugiban van, a nappaliban műveli magát, elvégre valami hobbi neki is jár a fárasztó munka, családfenntartás mellett. Kicsit kellemetlenül jön izgalomba egy-egy csata halálos áldozatai kapcsán: minél több, annál jobb. Tud persze a látszat kedvéért szörnyülködni, de nem kizárt, hogy az ellenségnek gondolt hadifoglyok kínzására veri ki titokban. Nézegeti a jelvényeket, egyenruhákat, harci cselekményeket, fórumokon vagy férfiaknak fegyverekről magyaráz, esetleg gyűjtő is (festmény, jelvény, fegyver). Néha pedig eljár eseményekre, alakzatban vonul.
Fajtái.
Őstörténet: lovasíjász, Kurultáj-látogató. Tematikus (hun, avar) festmények, kiállítások is érdeklik. Mesés eredetmonda, dicső ősök, ezekkel a gyereket is kábítja, aki aztán ötödikes korában súlyos vitába keveredik a történelemórán. “Nem vagyunk finnugorok” fensőbbrendűsködés, nulla antropológiai és nyelvészeti ismeret, Türk Tanács. Rokonnak kínos.
Alfaj: a dicső múlt rajongója, a művész, aki csatajelenetek, idétlen fövegek, halott állatok és emberek tömeges ábrázolásában éli ki a tesztoszteronját, egyébként magas technikai színvonalon, ám súlyosan elhízva. Rendelésre is.
A lovas: Kassai Lajos körül gyülekező hazafiak, valami ősi, maszkulin magyar virtus délibábját kergetik. Végvári, török leágazásokkal, ebben gyűlik össze a legtöbb valódi, történelmi (háborús) ismeret. Nagy adag magyarkodás mindenképpen, “mi és ők” logika, ijesztően elavult szemlélet.
Itt nagy szünet következik az időben, érdekes módon a kuruc virtus vagy Napóleon háborúi keveseket érdekelnek. A poroszok már mint náci elődök kezdenek izgalmasak lenni.
Mert a legmenőbb: az első, de különösen második világháború haditechnikája, a gépesített mészárlások, gránátok, tankok, légierő. Ezek már echte nácik, csak nem merik mondani, nehogy kirúgják őket a munkahelyükről vagy elváljanak tőlük. Pontosan tudják, hogy kell és lehet erről a neten is kommunikálni úgy, hogy ne jelentsék őket, de a hasonlóak felismerjék bennük a cinkost. Akár jelvény, egyenruha, akár vadászgép, a szövetségesek holmijai iránt sosem mutatnak érdeklődést.
két derék hagyományőrző #nemnáci
You don’t have anything form the ally side? – No, no.
Michael Wittman, a náci hadvezér számukra mártír hős.
Nincs is nemesebb művészi cél, mint német tankokat festeni olajjal.
És ide sorolhatók azok is, akik sportteljesítményként adják elő az erőszak iránti vonzalmukat: a mindenféle harci sportok, agresszív kutyák, MMA-rajongók kedvelői. Vagy aki nekem büszkélkedik a kitörés napi túrával mint kardióteljesítménnyel (hatvan kilométer! azért az nem semmi!) – nem, az nem náciság, ezt csak ráfogják!, miközben itt Esterházyról okult és holokausztregényeket olvasott.
Az ölés, a háború az aljas maszkulin kultúra része, mindig az életet adó, teremtő, gyümölcsöző női minőség ellenpontja. Mindent egyesít, amitől szenved a világ: az önzést, a versengést, az erőkultuszt, a diadalittas vérszomjat, az ösztönkésztetéseket a szellem és jóság ellenében. Nincs mentség, nincs enyhítő körülmény. A pusztítás vágyának a legfejlettebb technikával való ötvözése borzalmas károkat és temérdek szenvedést okozott, ennek tanulságairól szólt az előző század, ezek az emberek mégsem okulnak és nem is szégyellik a torzulásukat. Ma hobbiból harcászatra, fegyverre, késekre, kamu harcművészetre szánni energiát komoly figyelmeztető jel, hogy a személyiség erőszakos, enyhébb esetekben csak hivalkodó és torz értékrendre vall. (Amikor az erőszakos személyiség adja elő a hattyú halálát, hogy őt fenyegetik és meg akarják ölni, akkor már a humor csimborasszóin járunk.)
A fegyvermánia, a gyilkos eszközök gyűjtése vagy készítése komolyan ijesztő jel. És az sem ritka, hogy az illető nem áll meg az ortthoni olvasgatásnál, hanem erőszakos hóbortjaihoz közösséget keres, megemlékezéseken vonul, alakzatokba rendeződik, hadgyakorlatokra jár – ez a szélsőséges, erőszakért közvetlenül is felelős formációkhoz kapcsolja. A gamerkedés (erőszakos játékok) és a hadgyakorlatozás számos amerikai tömeggyilkos előtörténetében szerepel.
Ebben a témában nincs egyrészt-másrészt: ép értékrendű ember iszonyodik mindenféle háborútól, fegyvertől, öléstől. Ha egy irodistának van fölös agressziója, kiéletlen tesztoszteronja, akkor bokszolni, futni, crossfitezni, kertészkedni kezd. De akik pocakkal szalonnáci szólamokat hangoztatnak, meg háborús jelvényeket cserélgetnek, azok más aljasságra is képesek. Vannak köztük olyan sunyik, akikből sima házastársi veszekedést is nehéz kiprovokálni, annyira megalkuvók, de ugyanazt a mérgező energiát, sőt, már robbanásközei mennyiségben terelik át a kódolt gyűlölködésbe, keménykedésbe. Valódi tétje nincs az életükben, mégis erőszakos hajlamot, lelki zűröket jelez és indukál is. Pár kérdéssel ki szokott derülni a világnézetük is, hogy mit gondolnak elesett embertársaikról, menekültekről, cigányokról, “a faj tisztaságáról”, Ukrajnáról. Persze annyi eszük van, hogy a mára tilos nézeteket ne hangoztassák nyíltan.
Van még a leszerelt rendőr, az én szomszédom is efféle volt (aki megölte az anyját, és már vádlott is volt, csak egy halálos baleset miatt úszta meg a tárgyalást). Exrendőr ölte meg bérgyilkosként az újságírót és menyasszonyát Szlovákiában 2018 februárjában. A fegyverekkel kapcsolatos, kioltott gátlás veszélyes, nagyon sokan lesznek a korai nyugdíjazás után alkoholisták, erőszakosak. Enyhébb esetek a neten keménykednek. Mindig nőgyűlölők.
A tanulsága mindennek, hogy a gyerekeinket szépre, szelídségre, valódi műveltségre neveljük, és felismerjük a körülöttünk élő férfiakban a veszélyes jeleket. A legszívszorítóbb, amikor jószándékú nők nem veszik észre, hogy a férjükben miféle késztetések, frusztrációk rejlenek hobbinak pántlikázva, sőt, kismamafórumon lelkendezve csacsognak “tudós”, “folyóiratokat bújó”, “északi metálzenét kedvelő” férjükről. A meg nem valósuló kreatív középkorú még istenes ehhez képest. Amerre a világ halad, egyre többen dédelgetnek fegyvereket, készülnek honvédelemre, világvégére.
csak az olvassa. én szóltam 
Szomorú, de való… Az egykori foglalkozásom kapcsán találkoztam ezzel, érintőleg. Privát ismeretségemből hirtelenjében ketten is eszembe jutnak, akik életük álmát – ha volt – meg nem valósulni látták, hát ebbe az álomba menekültek: a magyarság kivételes faj. És a szépreményű italianista, aki műfordítás helyett egyenesen Jézusig és tovább viszi a magyarok származását. – Ezek szelíd emberek, nem fiatalok és csak olvasgatnak, ábrándoznak, némelyik ír is, könyveket adnak ki tőle. Ám ki tudja, milyen ordas hatalmakhoz tudnának csatlakozni és rábeszélni másokat? Vannak, akik elég jómódúak ahhoz, hogy lovasíjászkodjanak, rendezvényekre járjanak. A fiatalabb és aktívabb réteget csak sajtóhírekből ismerem, de akár a metrón, egyesével is elég ijesztőek bírnak lenni vasas bakancsukkal, fekete ruházatban. Vagy húsz éve láttam az első csoportot gyakorlatozni a Vérmezőn, ott még csak “alakiztak”, illegálisan. Mire veszi rá az embert a kitűnni vágyás, vagy éppen a szorongás, hisz “a nemzetközi helyzet fokozódik”? Beszéljetek róla.
KedvelésKedvelik 1 személy
Mi a helyzet a harcművészetre, küzdősportra járókkal, akik a gyerekeiket is beíratják? Gondolok itt a karatéra, wing tsunra, és társaira.
KedvelésKedvelés
Itt Budán vehemens jobbosok szokása a harcművészet, de minimum “polgáriak”.
KedvelésKedvelés
Abból a karate-egyesületből, ahova èn járok (Pest), senkiről nem tudok, akinek háborús hobbijai lennènek (vagy csak jól titkolják). Inkább az jellemző, hogy belecsöppentek ebbe a társaságba gyerekkènt, aztán maradtak, felnőttkènt pedig az irodai munka okozta stresszt akarják levezetni, meg az ülő èletmód miatt akarnak nèmi mozgást beiktatni. Meglepően sok nő vesz rèszt az edzèseken. Sokszor az a motiváció, hogy gyerekkorban iskolai zaklatásnak voltak kitève a karatègák (èn pl, de fiúkra is jellemző), ès felnőttkorban tesznek azért hogy meg tudják vèdeni magukat ès ki tudjanak állni magukèrt. Gyerekeknèl ok lehet mèg a mozgáskoordinációs problèma, nulka testtudat.
KedvelésKedvelik 1 személy
Persze, nagyon hasznos, nem minden harcművészeti irány jelez beteg lelket. Vannak fegyveres változatok is, szerintem azért ők sok rajzfilmet néztek.
KedvelésKedvelés
Igen, ez nekem is átfutott az agyamon.
KedvelésKedvelés
4n4l3mm4-nek ment a hozzászólás.:)
KedvelésKedvelés
Sajnos erre is igaz, hogy ami annak látszik, az az is. De egy kis humorral: https://www.youtube.com/watch?v=PiLVAz-Jczg
KedvelésKedvelés
Ezekre az összefüggésekre gondolok:
https://444.hu/2023/05/05/a-rendorseg-szerint-is-naci-talalkozo-a-hetvegen-budapesten-tartando-europai-harc-ejszakaja
https://444.hu/2023/05/06/csokakon-tartjak-a-neonaci-kuzdosport-galat
KedvelésKedvelés
Gondolkodtam még a sportágakon, és hogy – túl az ovis dzsúdón – miért tartom cikinek a harcművészet, pláne az eszközös bohóckodás trendjét.
Mindent utálok, ami kamu, nem valódi.
A Volt egyszer egy Hollywoodban (2019) ahogy elbánt a macskanyávogós kamu Bruce Lee-vel Brad Pitt, azon mi nagyon röhögtünk, a jelenet meg botrányt okozott, fel voltak háborodva a bruszlisták, jogilag is felléptek.
Pazar. Kicsit hasonló ez, mint ahogy elhitték, hogy “aki kövér, az is futhat gyorsan”, meg jógázik ügyesen – na persze. Ez is ilyen, hogy “kicsi, ezért nem hinnéd, de erősebb” (meg a calisthenics kultusz is ilyesmi az erőemelőkkel szemben). Biztos létezik jó technika, de úgy általában a “kicsi, de erős” annyira igaz a verekedésben egy közepesen ügyes, izmos férfival szemben, amennyire a filmrészleten látszik. (Nem kurva vicces?)
Amúgy a közösségi média teljes ellepése óta van ez a döbbenetes változás. Korábban nem volt ez ilyen groteszk. A tízes években még csak a pengetős, kamu gyógyhatásokkal, hülye szavakkal felcikornyázott nyugati jóga blöffjén, kereskedelmi mohóságán hüledeztem. Az ígéret, csillogás és a valós tudás, tehetség iszonyatos távolságán.
Ahogy mindenki megváltást árul, tolong és közben full ügyetlenek, csak a fotó erejéig képesek fél lábon állni, jeges fürdőzni (de én ne spárgázzak, mert lesérülök, ő képzésen tanulta ezt!).
Az is csicskaság ( = engedelmesség, tekintélyelv, kiszervezés), amikor random mozogni vágyó nő befizet, hogy majd neki megtanítja valaki a jógát, meg odafigyel rá, úgy majd nem fog sérülni és edzett, szép, hajlékony teste lesz… hát, nem lett. El is unták, hiába volt a sok fura duma (“tisztítja a májcsakrát”) körülötte, amiket ki lehetett rakni a képek mellé.
Közben én tökegyedül, fejből önfejlesztve, mezítláb kézenállgattam satöbbi (oktatók, jóval fiatalabbak nem képesek rá, de azért faszán nekemestek).
Jaj, a múltkor láttuk a Jászain Pór Ágit! Élőben nem annyira groteszk, mint amiket írogat (“a semmi is valami, 5000 lépés is szép cél!”), de szomorú látvány. Még csak 30. trustyourbodyprojekt, full depi, “a semmi is valami” elv, “kijöttem az utcára” – tényleg elsírod magad.
Naszóval, ez a harcolós izé és annak mutogatása új trend, húszas évek, és nők is csinálják: fenyegetőzve-menőzve írják ki, milyen kemény csajok, milyen harci és verős sportokat űznek. Még feminista beütés is van (önvédelem).
Érdekes, mert a húsevő meg az ősasszony (mezítláb, hidegben stb.) én vagyok, antivegán is, nem kényelmeskedem és nem szoktam bocikat és őzeket sajnálni, de a karate, boksz, harcművészet kellemetlenül agresszív, fontoskodó mutogatása elképeszt. Maguk a sportágak is idegenek. Valahogy nem elegáns, nem humán. Boldogtalan, frusztrált vibe-ja van.
A sporttal persze kiállok a neten én is (meg sokan), az is magamutogatás… én tényleg rohadt büszke vagyok az arányaimra, állóképességemre, kidolgozott izmaimra, 43-as nyugalmi pulzusomra, DEXA eredményeimre, főleg mert ezt 35 éves állapotomban, vagy friss özvegy koromban senki meg nem mondta volna rólam, hogy ennyit bír és ilyen formájú lesz, a kockahasig (78 kilósan, 2018-ban, a művésziprojekt-feketefehér fotókon nekem látható kockáim voltak).
És hogy ennyi örömöt szerez. Hosszú távon.
Itt nincs duma meg fontoskodás. Ez nettó. Nem lehet elve enni, nem is sikerült lemajmolni.
Nem kell magyarázni, aki átélte, ismeri ennek az örömét, és nem véletlenül pont a sportolásomat, formámat elemezgették a legdöbbenetesebb, ténytagadó hazugságokkal patkánykodva.
Az a sok üres dicsekvés, amit rámerőszakoltak, hogy ŐK SPORTOLNAK.
De egész más magadat legyőzni ösvényen a het(ven)edik kilométer után, vagy súlyt emelve, vagy befutni ötezer amatőr közt, mint prepper vagy “törzsi” bennfenteskedéssel burkoltan fenyegetőzni, fontoskodni.
Sugallni, hogy húha, fegyver, verés.
És tök jó az, ha valaki ruganyos és erős egyszerre (ez volna a boksz, bokszzsákkal, ami ruganyosít, és a testépítés tényleg bemerevít). De nem így mutatják meg, szép testük se lesz, hanem van egy felsőbbrendűség. Egyrészt az önvédelem: filmekben láttak ilyet, brucelee, őket biztos meg akarják támadni (eleve ez a fontoskodás is). Meg LŐNI TANUL.
És a szektás, pénzéhes jelleg. Amennyit erről dumálnak, hosszú posztokat írnak a képekhez. A képeken meg mindig állnak csoportban, néznek, semmi dinamika, ez csak egy mítosz. Egyik se tud botot, kést forgatni.
Költenek köré szövegeket, “filozófia”, “spiritualitás”, “közösség”.
Új guru, akinek megint nyalni kell, lehet.
A mitikus “Sayoc Kali” alapító egy az egyben olyan, mint a Gyurcsók, az utód is egy golyó, és csak dumál, de lehet érezni, hogy a hiszékenyeken sok pénzt keresnek.
Nem csak azért esküsznek erre, mert menőnek hiszik, hivalkodnak vele, vagy a közösségi barátkozás miatt.
A lényeg az, hogy ne kelljen edzeni, de lehessen szövegelni.
Mert akkor tud csak “edzeni”, amikor együtt van a “törzs”, háromhavonta egy hétvégén, akkor is sok holtidővel, álldogálnak, duma, kaja stb.
Ami meg is látszik, ha különben ül, autókázik, nem edz. Sehol izom, fejlődés.
Minden képen rossz testű, részben kövér, amatőr, lelkes emberek álldogálnak, és olyan nagy jófejség se látszik.
A tribe-ról írogatni, meg a lesése annak, hogy na, mit szól a blogger, az ingerült válaszolgatás sok idő, és így semmi nem marad az életből, elmegy az idő locsogásra. Annyira bonyolult egy-egy “edzés”. Csak velük lehet edzeni, oda kell utazni stb.
És közben ezek teljes állásban melóznak.
Becsületesebb lenne, hogy #nesportoljsemmit.
KedvelésKedvelés
Villő fenyegetőzik mástól vett szöveggel, nekem címezve, névvel, hogy engem a szekta majd elkap, mert nagyon kényesek a hírükre – kár, hogy ezt (“figyelik világszerte a hashtageket”) egy elítélt erőszakos bűnöző fórumtárstól veszi, aki így próbál engem fenyegetni, beleszólni abba, mit írhatok.
Azt írom, amit gondolok, és amit nem tilos, azt leírhatom.
“Onnan tudom, hogy vicces, hogy röhögök rajta”, Tóth W.
KedvelésKedvelés